Belépés
maroka.blog.xfree.hu
"Legyen béke és szeretet szívedben Boldogságod sose érjen véget" Antal Mária
1951.01.15
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/21 oldal   Bejegyzések száma: 202 
Az erőszak csapdájából Isten erőterébe – Kozma Imre OH
  2019-04-25 13:25:17, csütörtök
 
  Az erőszak csapdájából Isten erőterébe - Kozma Imre OH húsvéti üzenete
Képen: Peter Paul Rubens: Krisztus feltámadása (1611-12)
...... .......


2019. április 21., vasárnap | 14:00
,,Embertől emberig is keresztút visz." Kozma Imre irgalmas rendi szerzetesnek, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnökének húsvéti üzenetét olvashatják.
Csapdában vergődünk, mert az erőszakra rosszul válaszolunk. A rosszat rosszal viszonozzuk.
Sajátos tere ennek a szabadverseny, amit az általános igény álarca fedez. Jelen van a hétköznapi terrorizmus, ami rátelepedett minden napunkra, és félelmet, bizonytalanságot gerjeszt. Új jelenségként berobbant világunkba a ,,forradalmi erőszak" is, ami alig értelmezhető.
Van-e kiút ebből a helyzetből? Felismerjük-e az új lehetőséget, amit az isteni erőtér kínál?
A ,,programfelelős" Jézus Krisztus, aki minden rossz élét, erejét azzal veszi el, hogy a rosszat jóval viszonozza. Jézus töri meg először és egyedül az erőszak hatalmát, amikor irgalmasságot hirdet, és áldozati bárányként magára veszi a világ bűneit.
Az ember szereti abszolutizálni igazságait és erkölcsi normáit: a bűnös bűnhődjön, a jótevő kapjon jutalmat!
Isten meghív bennünket, hogy emelkedjünk a magunk emberi szintje fölé embertársi kapcsolatainkban. Kövessük őt, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt. A szeretetnek ezt a rendkívüli formáját ajánlja nekünk, mint mindent újjáteremtő erőt. Az Istenre hivatkozó éber szeretet nem csodálkozik, hanem előnyt ad, megbocsát.
Kapcsolatunkat Istennel és egymással a nagyböjti szent idő és a húsvét a kereszt titkába utalja. A titkot Isten és ember között a kereszt függőleges ága mutatja. Az ember fölnyúl a boldogsága felé, Isten pedig lehajol hozzá, és találkoznak és összeölelkeznek, amit igazol, hogy csurom vér a fa.
Szemmel látható zavaraink az emberi kapcsolatainkban vannak, s ezt a kereszt vízszintes ága mutatja. Embertől emberig is keresztút visz.
Úgy látszik, hogy keresztjeinket nem az ácsolat fogja össze, hanem a rajtuk meghozott áldozat, amelyen múlik a kereszt egyensúlya, életünk egyensúlya, a világ egyensúlya.
Be kell látnunk, Isten üzenete alig ,,fér bele" szűk keblekbe. Keresztény közösségi hivatásunkat nem lehet lelki ,,magángazdálkodássá" lealkudni.
Nagyon is jól tudjuk, hogy a szeretet inkább jelent küzdelmet, mint érzelmeket. A szeretet életösztön, nem mondhatunk le róla, ahogy önmagunkról sem, s a világról sem.
Jézus Húsvétja megtörte az erőszak erejét és hatalmát, és lehetővé tette az isteni erőtérben a Lélek szerinti életet, amelynek gyümölcsei: szeretet, béke, öröm.
,,Jézus törekvése - J. Sulivan szerint -, hogy minden embert saját bensőjébe vezessen vissza, ahol elhatározásai születnek."
2019 húsvétján kívánom, hogy a feltámadásban született új életünket Isten erőterében éljük.

P. Kozma Imre OH
Prior, Delegát

 
 
0 komment , kategória:  Jézus a keresztúton  
„Feltámadtam, és veled vagyok!”
  2019-04-22 22:43:28, hétfő
 
  A szenvedés életünk kínzó rejtélye. Megfigyelhetjük, hogy az Úr még a szép élményeinkbe is belerajzolja a kereszt finom vonalát. Fájdalmas tapasztalat, és sokszor érthetetlen is, hogy éppen a szenvedés képes megnyitni a szívünket.,,
...... ......


Uzsalyné Pécsi Rita írása:
A szenvedés életünk kínzó rejtélye. Megfigyelhetjük, hogy az Úr még a szép élményeinkbe is belerajzolja a kereszt finom vonalát. Fájdalmas tapasztalat, és sokszor érthetetlen is, hogy éppen a szenvedés képes megnyitni a szívünket. Feltöri önzésünk héját, amely igen keményen zárul körénk. Ezért tapasztaljuk nap mint nap, hogy áldozat nélkül nincs fejlődés, nincs növekedés. Olcsón nem érdemes szeretni, mert becsapjuk magunkat és mindenkit. A krízisek hatékonyan formálnak minket, de nagyon nehezen indulunk a ,,hegymászásra". A fogyasztói magatartás ennek sem használ. Rózsaszínben akarjuk látni az életet, csakhogy az nem rózsaszín! Sajnos a vágyott ,,enyém a világ, és minden rendben van" állapot jó eséllyel csak önmagunkba zár. A teremtő erők a szenvedésben szunnyadnak. Minden olyan esemény, amely elold minket attól, amik még vagyunk - amibe nyugodtan, otthonosan belefészkelődtünk -, a növekedésünket szolgálhatja. Érdekes paradoxon ez: nem valaminek az ,,elnyerésével" gazdagodunk, hanem éppen a leegyszerűsödés által. Az igazi örömre való felemelkedés útja is ez lehet, ahogyan ezt olyan sok előttünk járó bölcs és szent életében megfigyelhettük. Ez persze nem azt jelenti, hogy keserű arcot vágva kell keresni ezt az érlelő erőt. Életünk forgatókönyvéből nem maradhat ki a szenvedés. Még a Szűzanyát, Jézust sem kíméli... Úgy tűnik, hogy a növekedés titka az elfogadásban rejlik. Elfogadni és kezelni a helyzetet, amivel a sors megkínál. Adottságaink, testi-lelki képességeink, családunk, társaink, munka- és életkörülményeink stb. Kutatni, keresni, hol van ezek mögött egy még nagyobb valóság. Hol van a Mester, aki a rejtekünkben is lát? A szenvedés így nyithat meg minket a tágasabb lét felé, Isten felé. Ő minden krízisünkben fölénk hajol, sőt velünk együtt belép a szorongattatásunkba. Bármilyen kilátástalannak is tűnik az adott pillanat, képes a feltámadásig bejárni velünk az utunkat. Titok ez, de azt hiszem, mindannyian megízleltünk már belőle valamit. Ezt ünnepeljük, amikor fölszakad bennünk a hála éneke: ,,Valóban feltámadt, alleluja!"
Egyszer egy férfi valami igazán szépet szeretett volna ajándékozni a feleségének, aki különösen kedvelte a teáscsészéket. Az egyik kerámiaüzletben meglátott egy szép csészét.
,,Még sosem láttam ennyire szépet" - gondolta.
A boltos a kezébe adta, mire a csésze, legnagyobb meglepetésére, megszólalt:
- Látom, csodálkozol! Tudod, nem voltam mindig teáscsésze. Volt idő, amikor vörös voltam, és agyagnak neveztek. Mesterem kiásott, összelapított, meggyúrt újra és újra, úgy, hogy üvöltöttem a fájdalomtól:,,Hagyj békén!" - de ő csak mosolygott, és így szólt: ,,Még nem." Aztán egy gyorsan forgó korongra helyezett, és én hirtelen csak forogtam körbe-körbe. ,,Állíts meg! Szédülök!" - kiabáltam, de a Mester csak ingatta a fejét, és azt mondta: ,,Még nem." Aztán betett a kemencébe. Sosem éreztem olyan forróságot! Felháborodtam! Miért akar megégetni? Sikoltoztam. Ki akartam jutni. Láthattam a Mester arcát az üvegen át, és leolvashattam ajkáról, ahogy a fejét rázta: ,,Még nem." Végül az ajtó kinyílt, kitett a polcra. Hűlni kezdtem. ,,Most már jobb" - gondoltam. Aztán tetőtől talpig befestett. A festék szaga rettenetes volt. Undorodtam tőle. ,,Hagyd abba!" - kiáltottam. De csak ingatta a fejét: ,,Még nem." Aztán hirtelen újra betett egy kemencébe. Ez kétszer olyan forró volt, mint az előző. Úgy éreztem, megfulladok. Könyörögtem, mindent megbántam, sikoltoztam és sírtam. Közben láttam, amint rázza a fejét, és azt mondja: ,,Még nem." Tudtam, nincs többé remény. Végem van. Kész voltam rá, hogy végleg feladjam, mire kinyílt az ajtó. A Mester kivett, és újra a polcra tett. Később elém állított egy tükröt, és azt mondta: ,,Nézd meg magad." Amikor a tükörbe néztem, alig hittem a szememnek: ,,Ez nem én vagyok, ez nem lehetek én, ez gyönyörű! Gyönyörű vagyok!" ,,Szeretném, ha emlékeznél arra - mondta -, tudom, fájt, amikor gyúrtalak, gyömöszöltelek, de ha nem teszem, kiszáradtál volna. Tudom, hogy szédültél, amikor a korongon forgattalak, de ha megállítom a korongot, szétmorzsolódtál volna. Tudom, hogy elviselhetetlenül forró volt a kemencében, és nem értettél, miért teszlek oda, de ha nem teszem, megrepedtél volna. Tudom, hogy rettenetes volt a szag, amikor bevontalak mázzal és befestettelek, de ha nem teszem, akkor sosem erősödsz meg, és nem lesz színes az életed. És ha nem teszlek a másik kemencébe, nem élhettél volna sokáig, nem lennél elég erős. Befejeztelek. Olyan vagy, amilyennek elképzeltem, mikor hozzáfogtam a munkához."
Ez az élet, barátaim! Az én életem és a tiéd. Néhányan a kemencében vagyunk, üvöltve, sikoltozva: ,,Engedj ki!". Néhányan épp színesedünk, és ez kellemetlen, majd megőrjít. Néhányan körbe forgunk, és nem tudjuk, hol vagyunk. Csak azt kérdezzük: ,,Mi történik velem? Minden olyan zavaros...", és a Mester csak néz, és azt mondja: ,,Még nem vagy kész, még nem."
Kívánom, hogy bármilyen élethelyzetben vagyunk is, a húsvétunk legyen olyan ünnep, amikor tekintetünk találkozik a Mester tekintetével. Bízzunk benne! Terve van velünk, de nem tehetetlen csészeként bánik velünk. A mi együttműködésünk nélkül nem tud igazán nagyot alkotni! Ám ma elénk áll, és mondja: ,,Ne félj! Feltámadtam, és veled vagyok! Kezemet rajtad nyugtatom." Ezt a napot tehát az Úr adta. Lehet, hogy az arcunkon még ott van a meg nem értés fájdalmának könnye, mégis engedjük meg, hogy átragyogjon rajta a Feltámadott tekintetének fénye és öröme: Alleluja!

Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató
Magyar Kurír
 
 
0 komment , kategória:  Jézus a keresztúton  
Húsvéthétfő 04.22
  2019-04-22 22:31:47, hétfő
 
  EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába. Ott viszontláthatnak engem.
...... ..........


Húsvétvasárnap reggel az asszonyok sietve távoztak el Jézus sírjától. Félelemmel, de még nagyobb örömmel eltelve futottak, hogy értesítsék a tanítványokat. Egyszerre csak Jézus jött szembe velük, és megszólította őket: ,,Üdv nektek!" Az asszonyok odafutottak, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Jézus így szólt hozzájuk: ,,Ne féljetek! Siessetek, és vigyétek hírül a tanítványoknak, hogy menjenek Galileába! Ott majd viszontlátnak engem." Az asszonyok még úton voltak, amikor néhány őr a városba ment, és jelentette a főpapoknak mindazt, ami történt. Ezek összehívták a nép vezetőit, és tanácsot tartottak. Azután sok pénzt adtak a katonáknak, és meghagyták nekik: ,,Mondjátok, hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, eljöttek Jézus tanítványai, és ellopták őt. Ha a helytartó tudomást szerez a dologról, mi majd megnyugtatjuk, és kimentünk titeket." A katonák elfogadták a pénzt, és úgy tettek, amint kioktatták őket. Ez a beszéd a zsidóknál a mai napig el van terjedve.
Ezek az evangélium igéi. Mt 28,8-15

SZENTLECKE az Apostolok Cselekedeteiből
Isten feltámasztotta Jézust, és ennek mi mindannyian tanúi vagyunk.
Pünkösd napján Péter a tizenegy kíséretében előlépett, és hangos szóval így beszélt:
,,Zsidó férfiak és Jeruzsálem egész népe! Vegyétek tudomásul és figyelemmel hallgassátok meg szavamat! Izraelita férfiak, hallgassátok meg szavaimat!
A názáreti Jézust az Isten igazolta előttetek, amikor, mint tudjátok, általa hatalmas csodákat és jeleket vitt végbe köztetek. Ezt az embert ti az Isten előre elhatározott terve szerint kiszolgáltattátok, gonosz kezek által keresztre feszítettétek, és megöltétek. Isten azonban feloldotta a halál bilincseit és feltámasztotta őt. Lehetetlen is volt, hogy a halál fogva tartsa, hiszen Dávid így jövendölt róla:
Szemem előtt az Úr mindenkoron,
ő áll jobbomon, meg nem inoghatok.
Örvend a szívem, az ajkam énekel,
sőt reménységben nyugszik testem is.
Lelkemet a holtak honában nem hagyod,
hogy Szented romlást lásson, nem akarod.
Az élet útját mutatod meg nekem,
színed előtt örülni gyönyörűségem.
Férfiak, testvérek! Ősatyánkról, Dávidról, nyíltan beszélhetek előttetek. Ő meghalt. Eltemették, és sírja mind a mai napig itt van közöttünk. De mivel próféta volt, tudta, hogy Isten esküvel erősített ígéretet tett neki; utódai közül ültet majd valakit trónjára. Ezért jövendölte Krisztus feltámadásáról, hogy nem marad az alvilágban, és testét nem éri enyészet.
Ezt a Jézust támasztotta fel Isten, Ennek mi mindannyian tanúi vagyunk. Miután, Isten jobbja felmagasztalta őt, elnyerte az Atyától a megígért Szentlelket, és kiárasztotta, ahogyan látjátok és halljátok."
Ez az Isten igéje. ApCsel 2,14.22-33

Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te mindig meghallgatsz minket, bár emberi szavaink nélkül is tudod, hogy mire van szükségünk lelki fejlődésünkhöz. Hittel és bizalommal fordulunk hozzád, és kérünk, hogy adj meg nekünk mindent, a mi üdvösségünkre szolgál! Köszönettel és hálával tartozunk neked azért, mert gondunkat viseled és segítesz minket, hogy eljussunk az üdvösség re. Szeretnénk, ha tanításod jó talajra hullna a szívünkben! Add, hogy mindig nyitott szívvel hallgassunk téged és tanításodat életre váltsuk!

Feltámadott találkozik azokkal, akik hittek és hisznek benne. Megmutathatta volna magát ellenségeinek is, de nem tette. Bizonyíthatta volna a vallási vezetőknek, hogy ő az Isten Fia, miként ezt korábban hirdette, de nem tett ilyet. Ő azoknak mutatja meg feltámadt, megdicsőült testét, akik szeretik őt. Találkozik a sírhoz igyekvő asszonyokkal, találkozik apostolaival és tanítványaival. E találkozások mindegyike tanulságokat sugároz felénk. Ezekre figyelünk oda az elkövetkezendő hetek során elmélkedéseinkben, hogy az Úr feltámadásába és a mi feltámadásunkba és örök életünkbe vetett hitünk erősödjön.
Mit jelent Krisztus feltámadása? Nem a földi életbe tér vissza, nem azt az életet akarja folytatni, ami a nagypénteki kereszthalállal befejeződött. Az Úr feltámadása nem ehhez a világhoz tartozó természetes esemény, hanem a mennyei Atya különleges cselekedete. Olyan természetfeletti esemény, amely mégis térben és időben leírható, azaz Jeruzsálemben történt, húsvét hajnalán, a kereszthalál utáni harmadnapon. Az Atya támasztja fel Fiát a halálból, ő ajándékoz neki új életet, örökké tartó életet. Feltámadásában arra csodálkozunk rá, hogy az emberi élet hogyan jut el ahhoz a testben-lélekben való beteljesedéshez és megdicsőüléshez, amelyet Isten minden embernek szánt. Az ő egyszülött Fiának és nekünk is. Hiszem-e, hogy Krisztussal én is feltámadok?
C. Horváth István Sándor
 
 
0 komment , kategória:  Jézus a keresztúton  
Mikor támadt fel Jézus?
  2019-04-22 17:59:03, hétfő
 
  Mikor támadt fel Jézus? -
...... ......



...... ......

 
 
0 komment , kategória:  Jézus a keresztúton  
Ternyák Csaba: Krisztus feltámadása
  2019-04-21 21:29:59, vasárnap
 
  A látható és a láthatatlan világ találkozása
2019. április 20., szombat | 20:00
Ternyák Csaba egri érsek írásával kívánunk minden kedves olvasónknak áldott, kegyelemmel teljes húsvéti ünnepeket!
...... .......


A Rómába látogató zarándokokat gyakran elviszik az Aventinus-dombra, ahonnan különleges kilátás nyílik a városra. Van ott egy kapu, amelynek kulcslyukán át nagyon különleges látvány tárul az ember elé: egy narancskertbe lehet belátni, középen pedig a távoli Szent Péter-bazilika kupolája tűnik fel. A Máltai Lovagrend szentszéki követségének a bejárata ez. Könnyű megtalálni ezt a helyet, gyakran látni itt csoportokat. A látogatót itt néha olyan érzés tölti el, mintha a másvilágba, a mennyországba kukucskálna be. Pedig Antoine de Saint-Exupéry kis hercegének rókájától tudjuk, hogy ,,jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan".
Isten világa ilyen. Az emberi szemnek láthatatlan, tapasztalati úton nem tudunk képet alkotni róla. Pedig az emberi természet végtelenül kíváncsi, a megismerés vágya nagyon erős benne. De hiába. Még a legnagyobb űrtávcsövek, amelyek a távoli galaxisokat kutatják, vagy az űrből érkező rádióhullámokat képpé és hanggá átalakító szerkezetek is ugyanúgy alkalmatlannak bizonyulnak Isten világának kifürkészésére, mint a több milliószoros nagyításra kifejlesztett elektronmikroszkópok, amelyek a hangyák vagy a szemmel nem látható icipici élőlények testfelépítését is megmutatják, sőt, különböző gombák, baktériumok, egysejtűek életébe is betekintést nyújtanak.
A világegyetem és a mikrokozmosz megismerése hatalmas akadályokba ütközik, ugyanakkor napról napra rengeteg felfedezés, új ismeret születik, melyek alapján a tudomány úgy véli, hogy a kozmosz kifelé és befelé is végtelen.
A hívő ember számára ez a világ, legyen bármennyire hatalmas, mégis véges, mert egyedül csak Isten végtelen, akiről a Hiszekegyben megvalljuk: ,,a mennynek és a földnek, minden láthatónak és láthatatlannak" teremtője. Bár a liturgia felsorolja a láthatatlan lényeket, az angyalokat és főangyalokat, az uralkodó szellemeket, az égi hatalmakat, a mennyei seregeket, az ég erőit és a boldog szeráfkórusokat, amelyek szintén Isten alkotásai, ennek ellenére e láthatatlan világ megismerésével még nehezebb a dolgunk, mint a világegyetemmel. Itt még kevesebb fogódzót találunk, hiszen ,,Istent nem látta soha senki, az egyszülött Fiú - Isten, aki az Atya keblén van, ő nyilatkoztatta ki" (Jn 1,18).
János evangéliumában Fülöp mindannyiunk kérését tolmácsolja Jézusnak: ,,Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk" (Jn 14,8). A Mester válasza: ,,Aki engem látott, az Atyát is látta." Ezért kérjük, mintegy vágyakozva, a szentmise egyik prefációjában, hogy ,,látható alakban ismerjük meg a láthatatlan Istent, és a láthatatlan világ szeretetére gyulladjunk általa".
A láthatatlan világ fő jellemzője, hogy szemeinkkel nem látható, de a hatásaiból felismerjük vagy következtethetünk rá. Ilyen a mágnesesség vagy az elektromosság világa is. Istent is a tevékenységéből ismerjük meg: a teremtésből és a gondviselésből, vagy abból, amikor egyszerűen csak megérezzük a jóságát. Végül pedig maga Jézus feltámadása a legnagyobb bizonyíték arra, hogy a látható mögött van egy láthatatlan, de nagyon is valóságos világ. Az ő feltámadásában találkozik össze egészen egyedi módon ez a két világ, amely valójában ugyanannak a valóságnak két arca, Isten teremtésének két létformája, a látható és a láthatatlan valóság.
A tanítványok többször is találkoztak a feltámadott Jézussal. Ámulva, csodálkozva, néha félelemmel eltelve látták, hogy ugyanaz a Jézus áll előttük, akit eltemettek, és mégis egészen más. Olykor elváltoztatta magát, hogy ne ismerjék fel, mint az emmauszi tanítványok történetében. Máskor pedig megmutatta nekik sebeit is, és arra biztatta Tamás apostolt, aki azt hitte, szellemet lát, hogy kezével érintse meg azokat. A tanítványok egyrészt örültek annak, hogy újra látják a halottnak hitt régi jó barátot, másrészt talán féltek is tőle, mint valami titokzatos mennyei jelenségtől. Látták zárt ajtókon keresztül megjelenni, és látták eltűnni. Velük étkezett mint valóságos ember, mégis olyan dolgokra volt képes, amelyek meghaladják a földi ember határait. Mintha úton lett volna ebből a látható világból Isten dicsőségének láthatatlan világába.
A feltámadott Jézus titokzatos megjelenései tapasztalati világunknak mintegy a határán történtek, amelyeket felfoghatunk úgy is, mint rejtélyes, de biztos útmutatásokat az emberi élet jövőjéről. Mint Krisztus követői már tudjuk, hogy ettől fogva merre haladunk. Ez történik majd a mi feltámadásunk esetében is. Ilyenné válunk mi is. Az ő feltámadása a mi feltámadásunk záloga és mintája. Pál apostol úgy értelmezi Krisztus feltámadását, mint az Atya hatalmas, teremtő, újjáteremtő tettét, amellyel a természetfölötti rendet létrehozta: ,,gyöngeségében ugyan megfeszítették, de Isten erejéből él" (2Kor 13,4). Ez az újjáteremtés Krisztus feltámadásában kezdődött meg, aki ,,a láthatatlan Isten képmása, az egész teremtés elsőszülöttje". Krisztus feltámadása az üdvtörténet legnagyobb eseménye. Isten azzal mutatta meg ,,nagyszerű erejét", hogy Jézust ,,a halálból feltámasztotta, s a mennyben jobbjára ültette, minden fejedelemségnek, hatalomnak, erőnek és uralomnak, s minden néven nevezhető méltóságnak fölé emelte, nemcsak ezen a világon, hanem az eljövendőben is" (Ef 1,20-21).
Így ír erről a János-levél: ,,tudjuk, hogy ha megjelenik, hozzá leszünk hasonlók, mert látni fogjuk, amint van" (1Jn 3,2). Jézusnak arról az utolsó megjelenéséről tanít, amely az idők végén történik majd meg, amikor eljutunk Isten színelátására. Sokkal többről van itt szó, mint Jézus csodái esetében, amikor Isten a természet erőinek megkerülésével hoz létre egy jelenséget, amelynek hatása kézzelfogható. Ilyen volt Lázár feltámasztása, aki élte tovább a földi életét, majd ismét meghalt. Ezzel szemben a végső feltámadás, amely Krisztus mintájára történik, teljes átmenet lesz az örök életbe, a természetfölötti létbe. Ezért sokkal inkább a hit világába tartozik, mint bármelyik csoda.
Felmerül azonban a kérdés: ha Krisztus legyőzte a halált, és a keresztségben hozzá kapcsolódva mi is meghaltunk már a bűnnek, s ha feltámadása által részesei vagyunk az örök életnek, akkor miért kell átmennünk a halál félelmetes kapuján? Hogyan kell elképzelnünk az elpusztult test újraéledését? Pál apostol szerint a feltámadás nem egyszerűen a holtak felébredése, hanem az újjászületett ember megdicsőülése (1Kor 15). A földből sem az elvetett búzaszem jön ki, amely elpusztul, hanem az új hajtás, amely röviddel ezelőtt még láthatatlan volt, és egyszerre láthatóvá, tapinthatóvá vált. A búzaszem kicsírázásában is, amely valamiképpen a feltámadás előképe, így találkozik a látható és a láthatatlan világ.
A feltámadt test tulajdonságairól szólva Szent Pál csak annyit állít, amennyit a természetnek és a természetfelettinek, a földinek és a mennyeinek, a láthatónak és a láthatatlannak a szembeállítása alapján mondhat. Valójában azt elemzi, amit az apostolok Krisztus feltámadásában megtapasztaltak, vagyis, hogy a feltámadt Krisztus azonos azzal a Mesterrel, aki három éven át tanította őket, aki szenvedett és meghalt. A vele való találkozásban megtapasztalják, hogy ő már nem a mi világunk lakója, nem kötik a test korlátai, nem fenyegeti többé a halál és a szenvedés. Az apostol a feltámadt test négy tulajdonságát állítja a szemünk elé: ,,Romlásra vetik el - romlatlanságban támad fel. Dicstelenül vetik el - dicsőségben támad fel. Erőtlenségben vetik el - erőben támad fel. Érzéki testet vetnek el - szellemi test támad fel" (1Kor 15,42-44).
A romlatlanság azt jelenti, hogy a feltámadt test nincs többé alávetve a romlásnak, a betegségnek és a halálnak, nincs kitéve ártalomnak. A dicsőségben való feltámadás Isten közelségének a jele (Mt 13,43), amelyben ,,átalakítja gyarló testünket, és hasonlóvá teszi megdicsőült testéhez" (Fil 3,21). A test gyengeségét felváltja a tetterő, nem korlátozza már a fáradtság, a tér vagy az idő, a fizikai távolság sem szab határt akaratának. A feltámadt test érzéki vonásait pedig legyőzi a szellem uralma. Ez a feltámadás igazi tartalma. Erről olvasunk tömören a Jelenések könyvében: ,,Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fáradság, ami eddig volt, elmúlt. (...) Újjáteremtek mindent!" (21,4-5).
Ily módon lett Krisztus feltámadása a másvilág üzenete és egyben a mi reménységünk alapja, amikor Isten láthatatlan világa az emberi megtapasztalás számára is érezhető módon belenyúlt a mi világunkba. Mintegy kinyílt előttünk az ég ajtaja, és már nemcsak egy kulcslyukon keresztül szemlélhetjük jövőnket a Feltámadott dicsőségében.

Ternyák Csaba egri érsek

- Beteljesedett! - Jézus szenvedéstörténete újra és újra megrendít bennünket. Ő tudta, ami történik, az nem a véletlen műve - mondta beszédében, nagypénteken Ternyák Csaba Egerben.
Videó Link
 
 
0 komment , kategória:  Jézus a keresztúton  
Keresztút Ferenc pápával nagypénteken a Colosseumban
  2019-04-20 16:15:27, szombat
 
  Krisztussal és az asszonyokkal a keresztúton.
2019. április 19., péntek | 22:19
Az idei római, Ferenc pápa által április 19-én, nagypénteken este a Colosseumban vezetett Via Crucis elmélkedéseit Eugenia Bonetti nővér, a Consolata missziós rend tagja, a ,,Slaves no more" Társaság elnöke írta.
...... .........



- Keresztút járása imádsággalVideó 1 Link

- Videó 2 Celebration of the Passion Link

- Az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük a keresztút elmélkedéseit és imádságait.
Szentatya: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében!
Ámen.
Felolvasó:
Már majdnem negyven nap telt el azóta, hogy a hamvazkodás szertartásával megkezdtük nagyböjti utunkat. Ma újra átéltük az Úr Jézus földi életének utolsó óráit egészen addig, amíg a kereszten függve ki nem mondta: ,,consummatum est", ,,bevégeztetett". Most pedig összegyűltünk ezen a helyen, ahol a múltban a Krisztus iránti hűségük miatt sok ezren szenvedtek vértanúságot. Itt szeretnénk most végigjárni ezt a ,,via dolorosá"-t, a fájdalmak útját, egyesülve minden szegénnyel, a társadalomból kirekesztettekkel és az új keresztre feszítettekkel, akik a bezárulás, a hatalom és a törvényhozás, a vakság és az önzés, de legfőképpen a közömbösség által megkeményített szíveink áldozatai. Ez utóbbi olyan betegség, amelyben mi, keresztények is szenvedünk. Krisztus keresztje a halálnak, de az új életnek is az eszköze, egyetlen ölelésben fogja össze a földet és az eget, az Északot és a Délt, a Keletet és a Nyugatot. Ez a kereszt világosítsa meg a polgárok, az Egyház, a törvényhozók és mindazok lelkiismeretét, akik Krisztus követőinek vallják magukat, hogy mindenkihez eljusson a megváltás Örömhíre.
*
- I. állomás: Halálra ítélik Jézust
Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: - Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. (Mt 7,21)
Uram, ki volt jobb tanítványod, mint az édesanyád, Mária? Élete legsötétebb órájában is elfogadta az Atya akaratát, és összetört szívvel is ott állt melletted. Aki megfogant, méhében hordott, karjaiba ölelt, szeretettel táplált és földi életed során kísért téged, hogyan is ne lenne ott a Kálváriára vezető úton, hogy osztozzon veled létezésed és létezése leginkább drámai, legmélyebben átszenvedett pillanatában?
Uram, ma is mennyi anyuka éli át a te édesanyád tapasztalatát, amikor megsiratják fiaik és leányaik sorsát? Hány anyukának kell végignéznie, hogy miután megfoganta és világra hozta gyermekeit, most láthatja a szenvedésüket, a betegség, az éhínség, a víz, a gyógyszerek, az életlehetőségek és a jövő lehetősége hiányában bekövetkező halálukat? Imádkozzunk azokért, akik felelősségteljes posztokat töltenek be, hogy hallgassák meg a szegények kiáltását, ami a földgolyó minden részéről felhangzik. Ez azoknak az életeknek a kiáltása, amelyek eltérő módokon lettek halálra ítélve a kirekesztésen és az önzésen alapuló politikákból fakadó közöny által. Egyetlen gyermeked se legyen munkanélküli, és egyiküknek se kelljen nélkülöznie a tisztes és méltó élethez szükséges dolgokat!

Imádkozzunk együtt, és mondjuk: Urunk, segíts, hogy megtegyük az akaratodat
...a nehézségek és a reményvesztés idején;
...a fizikai és a lelki szenvedés idején;
...a homály és a magány idején!

Mi Atyánk...

Stabat Mater dolorosa iuxta crucem lacrimosa, dum pendebat Filius.
[Áll a fájdalomnak anyja, kín az arcát könnybe vonja. Úgy siratja szent Fiát.]
*
- II. állomás: Jézus a vállaira veszi a keresztet
Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap, és úgy kövessen. (Lk 9,23)
Úr Jézus, könnyű egy nyakláncon viselni vagy díszként a szép katedrálisok és az otthonaink falára kitenni a keresztet. Ám egyáltalán nem könnyű találkozni napjaink új keresztre feszítettjeivel, és felismerni őket: a hajléktalanokban, a reményüket vesztett, munka- és jövőbeli távlat nélkül élő fiatalokban, a bevándorlókban, akik a társadalmunk peremvidékein felhúzott barakkokban kénytelenek élni, miután oly sok leírhatatlan szenvedésen mentek már át. Mivel nincs közbiztonság, ezeket a táborhelyeket felégetik, a földdel teszik egyenlővé - sok ezer kirekesztett, kizsákmányolt és elfeledett nő és férfi álmaival és reményeivel együtt. Hány gyermeket ér hátrányos megkülönböztetés a származása, a bőrszíne vagy a társadalmi rétege miatt! Hány anyuka érzi megalázva magát, amikor azt látja, hogy a kortársaik, az iskolatársaik kinevetik a gyermekeiket, és kizárják őket a lehetőségekből!
Megköszönjük neked, Urunk, hogy a saját életeddel adtál példát arra, miként nyilvánul meg az igazi és érdekmentes felebaráti szeretet, különösen az ellenségeink vagy azok felé, akik egyszerűen csak másmilyenek. Úr Jézus, mi magunk - a tanítványokhoz hasonlóan - hányszor vallottuk már nyilvánosan a követőidnek magunkat, amikor gyógyítottál és csodajeleket vittél végbe, amikor jóllakattad a népet és megbocsátottad a bűnöket. De egyáltalán nem volt könnyű megérteni téged, amikor a szolgálatról és a megbocsátásról, a lemondásról és a szenvedésről beszéltél. Segíts, hogy mindig mások szolgálatára szenteljük az életünket!

Imádkozzunk együtt, és mondjuk: Urunk, segíts remélni,
...amikor magunkra hagyottnak és magányosnak érezzük magunkat;
...amikor nehéz a nyomodban járni;
...amikor nehézzé válik a másik ember szolgálata!

Mi Atyánk...

Cuius animam gementem, contristatam et dolentem pertransivit gladius.
[Gyász a lelkét meggyötörte, kín és bánat összetörte, tőrnek éle járta át.]
*
- III. állomás: Jézus először esik el a kereszt alatt
Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
A mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá. (Iz 53,4)
Úr Jézus, a Kálváriára vezető meredek úton megtapasztaltad az emberi törékenységet és gyöngeséget. Mi lenne ma az Egyház az önkéntesek, a harmadik évezred új irgalmas szamaritánusai nélkül? Egy fagyos januári estén, Róma egyik külvárosi utcáján három, a gyermekkorból alig kinőtt afrikai nő egy kis tűz körül melegítette fel félmeztelen ifjú testét a földre guggolva. Néhány arra járó fiatal szórakozásból gyúlékony anyagot dobott a tűzbe, ami súlyos égési sérüléseket okozott a három nőnek. Épp ebben a pillanatban járt arrafelé az utcai önkéntesek egyik csoportja. Segítséget nyújtottak a nőknek, bevitték őket a kórházba, majd befogadták őket az egyik otthonukba. Mennyi időre volt, mennyi időre lesz szükség ahhoz, hogy ezek a fiatal nők felgyógyuljanak nemcsak az égési sebeikből, hanem abból a fájdalomból és megaláztatásból, hogy egész életükre megcsonkított és eltorzult testtel kell élniük?
Urunk, köszönetet mondunk a megannyi új, harmadik évezredi irgalmas szamaritánusért, akik ma is átélik az országút tapasztalatát: szeretettel és együttérzéssel hajolnak a számtalan fizikai és lelki sérülés fölé, amit azok viselnek, akik minden éjjel a sötéttől, a magánytól és a közönytől félve, rettegve élnek. Urunk, manapság sokszor nem tudjuk észrevenni a gondokkal küzdőt, meglátni a sebesült és megalázott embert. Sokszor megköveteljük a magunk jogát és érdekét, ám elfeledkezünk a szegények, a sorban utolsók jogáról és érdekéről. Urunk, add kegyelmedet, hogy ne legyünk érzéketlenek a sírásukra, a szenvedéseikre, a fájdalmas kiáltásukra, hogy rajtuk keresztül veled találkozhassunk!

Imádkozzunk együtt, és mondjuk: Urunk, segíts szeretni,
...amikor áldozattal jár, hogy szamaritánusok legyünk;
...amikor nehezen bocsátunk meg;
...amikor nem akarjuk meglátni mások szenvedéseit!

Mi Atyánk...

O quam tristis et afflicta fuit illa benedicta mater Unigeniti!
[Ó mi nagy volt ama drága Szűzanya szomorúsága egyszülött szent magzatán!]
*
- IV. állomás: Jézus édesanyjával találkozik
Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
A te lelkedet is tőr járja át, hogy kiderüljenek sok szív titkos gondolatai. (Lk 2,35)
Mária, amikor a megtisztulási áldozat bemutatására a templomba érkeztél, az agg Simeon megjövendölte neked, hogy tőr járja majd át a szívedet. Most elérkezett a pillanat, hogy megújítsd az igenedet, az Atya akaratához való ragaszkodásodat, még ha emésztő kínnal is jár, hogy a vesztőhelyre kell kísérned gonosztevőként kezelt Fiadat. Urunk, légy könyörületes a megannyi anyukához, akik abban a reményben engedték útnak fiatal gyermekeiket Európa felé, hogy innen majd segíteni tudják borzalmas szegénységben élő családjaikat, ehelyett azonban csak megaláztatást, lenézést és olykor halált kaptak. Ilyen volt a fiatal, alig húszéves Tina is, akit barbár módra gyilkoltak meg az utcán, s aki egy pár hónapos kislányt hagyott hátra.
Mária, ebben a pillanatban te magad is átéled megannyi édesanya drámáját, akik az idegen országok felé elindult gyermekeik miatt szenvednek. Ezek a fiatalok azt remélik, hogy egy jobb jövő lehetőségére találnak önmaguk és családjaik számára. Ám csak a megaláztatás, a lenézés, az erőszak, a közömbösség, a magány vagy akár egyenesen a halál vár rájuk. Adj erőt és bátorságot nekik!
Imádkozzunk együtt, és mondjuk: Urunk, add, hogy mindig támaszt és vigaszt nyújthassunk, és felajánljuk a segítségünket,
...hogy megvigasztaljuk a gyermekeik sorsát megsirató anyukákat;
...azoknak, akik már minden reményüket elvesztették;
...azoknak, akik nap mint nap erőszakot és megaláztatást szenvednek el!

Mi Atyánk...

Quæ mærebat et dolebat pia Mater, dum videbat Nati pœnas incliti.
[Mennyit sírt és hogy kesergett, látván azt a nagy keservet, azt a nagy kínt szent Fián]
*
- V. állomás: Cirenei Simon segít Jézusnak a keresztet hordozni
Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Hordozzátok egymás terhét, így teljesítitek Krisztus törvényét. (Gal 6,2)
Úr Jézus, a Kálváriára vezető úton rád nehezedett a kereszt durva fájának a súlya, viselésének a terhe. Hiába vártad, hogy majd egy barátod, egy tanítványod segít, vagy egy olyan ember, akinek enyhítetted a szenvedését. Csak egy idegen, Cirenei Simon nyújtott segítő kezet neked, ő is csak parancsszóra. Hol vannak ma a harmadik évezred cireneijei? Hol találjuk meg őket? Hadd idézzem fel azt a különböző nemzetiségű, származású tagokból álló apácacsoportot, akikkel együtt több mint tizenhét éve minden szombaton felkeresünk Rómában egy olyan központot, amit papírok nélküli bevándorló nőknek létesítettek. Ezek az asszonyok gyakran fiatalok. Ezen a helyen várják, hogy kiderüljön, mi a sorsuk: kitoloncolás vagy lehetőség arra, hogy maradjanak. Mennyi szenvedéssel találkozunk itt - és mennyi örömmel, amikor ezek a nők olyan apácákkal találkoznak, akik az ő hazájukból származnak, beszélik a nyelvüket, felszárítják a könnyeiket, akikkel közösen imádkozhatnak és ünnepelhetnek, akik könnyebbé teszik az acélsorompók és aszfalt határolta térben eltöltött hosszú hónapokat!
Imádkozzunk történelmünk minden cireneijéért! Soha ne apadjon el bennük a vágy, hogy a föld legkisebbjeiben Téged fogadjanak be, tudva, hogy amikor társadalmunk utolsóit befogadják, akkor valójában Téged fogadnak be. Legyenek ezek a szamaritánusok a szóvivői azoknak, akiknek nem hallják meg a hangját!

Imádkozzunk együtt, és mondjuk: Urunk, segíts hordozni a keresztünket,
... amikor fáradtak és reményvesztettek vagyunk;
... amikor átérezzük gyöngeségünk súlyát;
... amikor azt kéred tőlünk, hogy osztozzunk mások szenvedésében!

Mi Atyánk...

Quis est homo qui non fleret, Matrem Christi si videret in tanto supplicio?
[Ki ne sírna, melyik ember, hogyha ennyi gyötrelemben látja lankadozni őt?]
*
- VI. állomás: Veronika kendőt nyújt Jézusnak
Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. (Mt 25,40)
Gondoljunk a világ különböző részein élő gyermekekre, akik nem járhatnak iskolába, és akiket kizsákmányolnak a bányákban, a termőföldeken, a halászhajókon, akiket eladnak és vesznek az emberhússal kereskedők, a szervkereskedők, akiket kihasználnak és kizsákmányolnak a mi útjaink szélén, beleértve a keresztényeket is, akik már nincsenek tudatában saját maguk és a másik ember szentségének. Egy éjszaka találkoztam egy törékeny kicsi testtel, egy kiskorú lánnyal Rómában, akit a luxusautókkal járó férfiak sorban állva zsákmányoltak ki. Pedig lehet, hogy csak annyi idős volt, mint ezeknek a férfiaknak a lányai... Micsoda egyensúlyvesztést teremthet ez az erőszak azoknak a fiataloknak az életében, akik csakis a bántalmazást, az arroganciát és a közömbösséget tapasztalják azok részéről, akik éjjel és nappal keresik, használják, kizsákmányolják majd újra eldobják őket az útszélen, szabad prédául hagyva őket a következő életkereskedőnek!
Úr Jézus, világosítsd meg a látásunkat, hogy fel tudjuk fedezni arcodat a testvéreinkben, különösen azokban a gyermekekben, akik a világ számos részén nélkülözésben és romlásban élnek. Ezeket a gyerekeket megfosztották a boldog gyermekkorhoz, az iskolai oktatáshoz, az ártatlansághoz való joguktól. Olyan teremtmények ők, akiket alacsony értékű árucikként használnak, eladnak és megvesznek, a felnőttek kénye-kedve szerint. Urunk, kérünk, könyörülj ezen a beteg világon, légy együttérző vele, és segíts minket, hogy felfedezzük a saját méltóságunknak és mások méltóságának a szépségét, amely emberi, a te képedre és hasonlatosságodra teremtett lényként mindannyiunkat megillet.

Imádkozzunk együtt, és mondjuk: Urunk, add, hogy meg tudjuk látni
... a segítségre szoruló ártatlan gyermekek arcát;
...a társadalmi igazságtalanságokat;
...a méltóságot, amely minden személyt megillet, de amelyet mégis lábbal tipornak!

Mi Atyánk...

Quis non posset contristari, Christi Matrem contemplari dolentem cum Filio?
[Ki ne sírna Máriával, hogyha látja szent Fiával szenvedni a szent Szülőt!]
*
- VII. állomás: Jézus másodszor esik el a kereszt alatt
Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Amikor szidalmazták, nem viszonozta a szidalmat; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta magát az igazságos bíróra. (1Pt 2,23)
Mennyi bosszúállást követnek el napjainkban! A mai társadalom elvesztette az érzékét a megbocsátás értéke iránt. Pedig az a tulajdonképpeni ajándék, a sebek begyógyítása, a béke és az emberi együttélés alapja. Egy olyan társadalomban, amely gyöngeségnek tekinti a megbocsátást, te, Urunk, azt kéred tőlünk, hogy ne elégedjünk meg a látszattal. Nem szóval teszed ezt, hanem a példáddal. A téged gyötrőtől ezt kérded: ,,Miért üldözöl engem?", hisz jól tudod, hogy a valódi igazság soha nem nyugodhat gyűlöleten és bosszún. Tégy képessé minket, hogy bocsánatot kérjünk és megbocsássunk!
,,Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek" (Lk 23, 34). Urunk, te is átérezted az elítélés, az elutasítás, az elhagyatottság, a szenvedés súlyát, amit éppen azok váltottak ki, akik találkoztak veled, befogadtak és követtek téged. De biztos voltál abban, hogy az Atya soha nem hagy el téged, ebből merítettél erőt ahhoz, hogy elfogadd az akaratát. Közben pedig megbocsátottál, szerettél és reményt nyújtottál annak, aki hozzád hasonlóan a mi napjainkban járja be a kigúnyolás, a megvetés, a kinevetés, az egyedül maradás, az elárulás és a magány útját.
Imádkozzunk együtt, és mondjuk: Urunk, segíts, hogy vigasztalást nyújtsunk

...annak, aki megsebzettnek és megtámadottnak érzi magát;
...annak, aki elárultnak és megalázottnak érzi magát;
...annak, aki megítéltnek és elítélnek érzi magát!
Mi Atyánk...
Pro peccatis suæ gentis vidit Iesum in tormentis, et flagellis subditum.
[Népét hogy megmossa szennytől, látta tenger gyötrelemtől roskadozni Jézusát.]
*
- VIII. állomás: Jézus a síró asszonyokkal találkozik
Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok. Inkább magatokat és gyermekeiteket sirassátok. (Lk 23,28)
A migránsoknak és az emberkereskedők áldozatainak társadalmi, gazdasági és politikai helyzete kérdéseket intéz hozzánk, megráz minket. Kell, hogy legyen bátorságunk - amint ezt erőteljesen hirdeti Ferenc pápánk - az emberkereskedelem elítéléséhez. Ez az emberiség elleni bűn. Mindannyiunknak, különösen a keresztényeknek, növekednünk kell annak tudatosságában, hogy mindannyian felelősek vagyunk ezért a problémáért, és mindannyian hozzájárulhatunk, hozzá is kell járulnunk a megoldáshoz. Mindannyiunktól, de különösen tőlünk, nőktől elvárható, hogy vállaljuk a bátorság kihívását. Legyünk bátrak arra, hogy lássunk és cselekedjünk, egyénként és közösségi szinten is. A szegénységeink csak akkor válhatnak gazdagsággá, ha összeadódnak. Így képesek leszünk megváltoztatni a közgondolkodást, és enyhítünk majd az emberiség szenvedésein. A szegény, az idegen, a másmilyen nem tekinthető visszaverendő vagy legyőzendő ellenségnek; épp ellenkezőleg: testvérként kell rá tekintenünk, akit be kell fogadnunk és segítenünk kell. Ezek az emberek nem problémát, hanem értékes forrást jelentenek a besötétített ablakú erődjeinknek, ahol a jólét és a fogyasztás nem enyhíti a növekvő fáradtságot és kimerülést.
Urunk, taníts meg arra, hogy a te szemeiddel lássunk. Te befogadóan, irgalommal tekintesz a korlátainkra és a félelmeinkre. Segíts, hogy a te szemeiddel tekintsünk az eszmék, szokások, nézőpontok különbözőségeire. Segíts, hogy felismerjük: ugyanannak az emberiségnek vagyunk a tagjai. Segíts, hogy a másik befogadásának merész és új útjait mozdítsuk elő, hogy együtt teremtsük meg a közösséget, a családot, a plébániát és a civil társadalmat.

Imádkozzunk együtt, és mondjuk: Segíts, hogy osztozzunk a szenvedésben
...azzal, aki szerettei elvesztése miatt érez fájdalmat;
...azzal, akinek nehezére esik segítséget és vigasztalást kérni;
...azzal, aki bántalmazást és erőszakot szenvedett!

Mi Atyánk...
Eia, Mater, fons amoris, me sentire vim doloris fac, ut tecum lugeam.
[Szeretetnek szent kútfője, add, a fájdalomnak tőre járjon át a lelkemen]
*
- IX. állomás: Jézus harmadszor esik el a kereszt alatt
Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Megkínozták, s ő alázattal elviselte, nem nyitotta ki a száját, mint a juh, amelyet leölni visznek. (Iz 53,7)
Urunk, harmadszor estél el kimerülten és megalázva a kereszt súlya alatt. Akárcsak az a sok lány, akiket a rabszolga-kereskedők csapatai kényszerítenek ki az utak szélére, és nem tudják tovább elviselni a fáradtságot és a megalázottságot, amit az okoz, hogy látják, miként élnek vissza fiatal testükkel, hogyan bántalmazzák, rombolják azt - az álmaikkal együtt. Ezek a fiatal nők úgy érzik, mintha kettő lenne belőlük: az egyiket keresi és használja, a másikat elutasítja és elítéli az a társadalom, amely nem hajlandó tudomást venni erről a kizsákmányolásról, amit a ,,használd-és-dobd-el" kultúrája vált ki. Egy újabb, Róma utcáin töltött éjszakán egy fiatal lányt kerestem, aki nemrég érkezett Olaszországba. Nem láttam a csapatával, ezért elkezdtem kiáltozni a nevét: ,,Mercy!" A sötétben észrevettem, hogy összekucorodva ott alszik az út szélén. A hívásomra felébredt, és azt mondta, nem bírja tovább. ,,Elfogytam" - ismételgette... Az édesanyjára gondoltam: ha tudná, mi történt a lányával, minden könnyét kisírná.
Urunk, hányszor tetted már fel nekünk ezt a kényelmetlen kérdést: ,,Hol a testvéred?" Hányszor juttattad eszünkbe, hogy a másik ember fájdalmas kiáltása eljutott hozzád? Segíts, hogy osztozzunk annak a számos embernek a szenvedésében és megalázottságában, akiket hulladékként kezelnek. Túl könnyű elítélni az emberi lényeket és a kényelmetlen helyzeteket, amelyek megalázzák álszent szemérmünket, de egyáltalán nem könnyű vállalni az egyénként, kormányként és keresztény közösségként viselt felelősségünket.

Imádkozzunk együtt, és mondjuk: Urunk, adj erőt nekünk, hogy elítéljük
...a megannyi fiatal kizsákmányolását, megalázását;
...sok keresztény közönyösségét és hallgatását;
...az igazságtalan, embertelen, szolidaritást nem mutató törvényeket!

Mi Atyánk...

Fac ut ardeat cor meum in amando Christum Deum, ut sibi complaceam.
[Hogy szívemben lángra kelne Krisztusomnak szent szerelme, segíts neki tetszenem.]
*
- X. állomás: Jézus megfosztják a ruháitól
Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet. (Kol 3,12)
Pénz, jólét, hatalom. Ezek minden kornak a bálványai. De legfőképpen a mi korunké, amely azzal henceg, hogy hatalmas lépéseket tett az emberi jogok elismertetése terén. Minden megvásárolható, beleértve a kiskorúak testét, akiket megfosztottak a méltóságuktól és a jövőjüktől. Elfelejtettük az emberi lény központi fontosságát, méltóságát, szépségét és erejét. Miközben falakat és torlaszokat emelnek a világban, mi szeretnénk azokról megemlékezni, azoknak köszönetet mondani, akik eltérő módokon az elmúlt hónapok során a saját életüket tették kockára, különösen a Földközi-tenger térségében, hogy megmentsék azt a rengeteg családok, akik biztonságot és lehetőségeket keresnek. Emberi lények ők, akik a szegénység, a diktatúrák, a korrupció, a rabszolgaság elől menekülnek.
Segít, Urunk, hogy felfedezzük azt a szépséget és gazdagságot, amelyet minden emberi személy és minden nép magában hordoz. Ez a te egyszeri és megismételhetetlen ajándékod, amelyet a teljes társadalom szolgálatába kell állítani. Nem engedhetjük meg, hogy pusztán egyéni érdekeket szolgáljon! Kérünk, Jézusunk, hogy a te példád és a te tanításod az irgalomról és a megbocsátásról, az alázatról és a türelemről egy kicsit emberibbé, ezáltal pedig keresztényibbé tegyen minket.

Imádkozzunk együtt, és mondjuk: Urunk, adj nekünk irgalommal telt szívet
...a gyönyör, a pénz és a hatalom hajhászásával szemben;
...a szegényeknek és a leggyengébbeknek okozott igazságtalanságokkal szemben;
...az egyéni érdekek délibábjával szemben!

Mi Atyánk...

Sancta Mater, istud agas, Crucifixi fige plagas cordi meo valide.
[Esdek, hogy szívembe véssed, Szűzanyám, nagy szenvedésed s az Átvertnek sebeit.]
*
- XI. állomás: Jézust a keresztre szögezik
Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek. (Lk 23,34)
Társadalmunk hirdeti minden ember jogainak és méltóságának egyenlőségét. Ám a gyakorlat megtűri az egyenlőtlenséget. Még a legszélsőségesebb formáit is elfogadja. Férfiakat, nőket és gyermekeket adnak-vesznek rabszolgaként az új emberpiacokon. Az emberkereskedelem áldozatait azután más egyének kizsákmányolják. Végül eldobják őket, mint egy értéktelenné vált árucikket. Hányan gazdagodnak meg a szegények testének és vérének az elemésztésén!
Urunk, ma is hány embert szögeznek oda a keresztre. Ők az embertelen kizsákmányolás áldozatai, akiket megfosztottak méltóságuktól, szabadságuktól és jövőjüktől. Segélykiáltásuk mindannyiunkat megszólít - egyénként, társadalomként és Egyházként. Hogyan lehetséges, hogy folyamatosan újra keresztre feszítenek téged, amikor mi magunk is az emberkereskedelem cinkosaivá válunk? Adj olyan szemet nekünk, amely meglátja, és olyan szívet, amely átérzi oly sokak szenvedését, akiket életmódunk és fogyasztói rendszereink ma is a keresztre szögeznek.

Imádkozzunk együtt, és mondjuk: Urunk, könyörülj rajtunk
- a mai új keresztre feszítettekért a világ minden pontján;
- társadalmaink hatalmasaiért és törvényhozóiért;
- azokért, akik nem tudnak megbocsátani és szeretni!

Mi Atyánk...

Tui Nati vulnerati, tam dignati pro me pati, pœnas mecum divide.
[Gyermekednek, a sebzettnek, ki miattam szenvedett meg, osszam meg gyötrelmeit.]
*
- XII. állomás: Jézus meghal a kereszten
Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? (Mk 15,34)
Urunk, a kereszten te is átérezted a fájdalom, a gúny, a bántalmazás, az erőszak, az elhagyatottság, a közöny súlyát. Csak édesanyád, Mária és néhány más, tanítványoddá lett asszony maradt melletted. Ők a tanúi szenvedésednek és halálodnak. Példájuk ösztönözzön minket arra, hogy elkötelezzük magunkat: a világszerte jelen lévő túl sok kálvárián haldoklóknak ne kelljen magányosnak érezniük magukat. Ilyen kálváriák a lágerekhez hasonló táborok a tranzitországokban; a hajók, amelyeket nem engednek kikötni a biztos kikötőkben; a hosszadalmas bürokratikus eljárások, amelyek során meghatározzák a végcélt; a tartós szállásul szolgáló központok, a hot spotok, az idénymunkások táborai.
Urunk, kérünk téged: segíts, hogy korunk új keresztre feszítettjeinek és reményvesztettjeinek a felebarátai legyünk. Tanítsd meg, hogyan száríthatjuk fel könnyeiket, hogyan vigasztalhatjuk meg őket úgy, ahogyan azt Mária és a többi, kereszt alatt álló asszony tette.

Imádkozzunk együtt, és mondjuk: Urunk, taníts meg, hogy odaajándékozzuk az életünket
...azoknak, akik igazságtalanságot, gyűlöletet és bosszút szenvednek el;
...azoknak, akiket igazságtalanul vádoltak meg és ítéltek el;
...azoknak, akik magányosnak, elhagyatottnak és megalázottnak érzik magukat!

Mi Atyánk...

Vidit suum dulcem Natum moriendo desolatum, dum emisit spiritum.
[Látta édes egy szülöttét, halálos nagy elepedtét, látta, hogy halálra vált.]
*
- XIII. állomás: Jézus testét leveszik a keresztről
Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz. (Jn 12,24)
A röptében egymást váltó hírek korszakában ki emlékszik még arra a huszonhat fiatal nigériaira, akik a hullámsírban lelték halálukat, s akiket Salernóban temettek el? Hosszú és kemény volt a kálváriára vezető útjuk. Először át kellett kelniük a Szaharán egy túlzsúfolt, szerencsét próbáló buszon. Aztán a rettenetes líbiai gyűjtőtáborokba kényszerítették őket. Végül tengerre keltek, ahol aztán az ,,ígéret földjének" a kapujában érte őket a halál. Ketten közülük méhükben hordozták egy új élet ajándékát: olyan gyermekeket, akik már soha nem látják meg a napvilágot. A keresztről levett Jézuséhoz hasonlóan az ő halálukról is elmondhatjuk: nem volt hiábavaló. Mindezen életeket az Atya irgalmára bízzuk. Ő mindenkinek, de különösen is a szegényeknek, a reményvesztetteknek és a megalázottaknak az Atyja.
Urunk, ebben az órában újra visszhangzik Ferenc pápa lampedusai kiáltása - ez a sziget volt első apostoli útjának a célpontja -: ,,Ki siratta el őket?" Most is, végtelen számú hajótörés után, újra meg újra ezt kiáltjuk: ,,Ki siratta el őket?" Melyikünk sírt? - kérdezzük a sorba rendezett huszonhat koporsó előtt, melyeken egy-egy fehér rózsaszál fekszik. Csak ötüket sikerült beazonosítani. Névvel vagy név nélkül, de mindannyian a mi gyermekeink. Mindannyian megérdemlik a tiszteletünket és azt, hogy emlékezzünk rájuk. Mindannyian arra hívnak, hogy átérezzük a felelősségünket: az intézmények, a hivatali tekintélyek és mi is, akik hallgatunk és közömbösek maradunk.

Imádkozzunk együtt: Urunk, segíts, hogy osztozzunk a gyászban
...mások szenvedését látva;
...minden névtelen koporsóvt látva;
...az édesanyák gyászát látva!

Mi Atyánk...

Fac me tecum pie flere, Crucifixo condolere, donec ego vixero.
[Add meg, kérlek, hogy míg élek, együtt sírjak mindig véled s azzal, ki a fán eped]
*
- XIV. állomás: Jézus testét a sírba helyezik
Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Beteljesedett. (Jn 19,30)
A sivatag és a tengerek váltak korunk új temetőivé. Látva ezeket a haláleseteket, nincsenek válaszok. Van azonban felelősség. Testvérek, akik hagyják meghalni a testvéreiket. Férfiak, nők és gyermekek, akiket nem tudtunk vagy nem akartunk megmenteni. Miközben a kormányok vitatkoznak a hatalom zárt palotáiban, a Szahara megtelik olyanok csontvázaival, akik vállalták a fáradságot, az éhezést, a szomjazást. Mennyi szenvedésbe kerülnek ezek az új exodusok! Mennyi kegyetlenség zúdul rá a menekülőkre: a reménytelen utazások, a váltságdíjak és kínzások, a vízsírrá változott tenger.

Urunk, add, hogy megértsük: mindannyian ugyanannak az Atyának vagyunk a gyermekei. Fiad, Jézus halála adja meg a nemzetek vezetőinek, hogy megértsék a szerepükkel járó felelősséget: meg kell védeniük minden embert, akit képedre és hasonlatosságodra teremtettél!

Mi Atyánk...

Quando corpus morietur, fac ut animæ donetur Paradisi gloria. Amen.
[Hogyha testem porba tér meg, lelkem akkor a nagy égnek dicsőségét lelje meg.]

*

Zárás
Szeretnénk felidézni a kilenc hónapos kis Favour történetét, aki fiatal szüleivel együtt Nigériából indult útnak, egy jobb jövőt keresve Európában. A Földközi-tengeren át vezető hosszú és veszedelmes utazás során anyukája és apukája egyszerre halt meg, sok száz más emberrel együtt, akik a gátlástalan embercsempészek kezeire bízták az életüket, mert így szerettek volna eljutni az ,,ígéret földjére". Csak Favour élte túl az utazást: Mózeshez hasonlóan őt is a vizek mentették meg. Az ő élete legyen a fény a testvériesebb emberiség felé vezető utunkon.
Keresztutad végén azt kérjük tőled, Urunk, hogy édesanyáddal és a téged a Kálváriára elkísérő asszonyokkal együtt taníts meg minket is a virrasztásra, hogy így várjuk a feltámadásodat. A feltámadás legyen a reményt, örömet, új életet, testvériséget, befogadást és a népek, vallások és törvények közötti közösséget elhozó világosságunk, hogy így valóban elismerjük: az emberiség minden gyermekének istengyermeki méltósága van, nem lehet őket rabszolgaként kezelni!

*

Ferenc pápa imája
Úr Jézus, segíts, hogy keresztedben meglássuk a világ összes keresztjét,
a kenyérre és szeretetre éhező emberek keresztjét, a magányos és a még gyermekeik vagy szüleik által is elhagyott emberek keresztjét, az igazságosságra és békére szomjazó emberek keresztjét,
a hit vigaszát nélkülöző emberek keresztjét, az idősek keresztjét, akik az évek és a magány nehéz terhét cipelik, a bevándorlók keresztjét, akik a félelem és a politikai számítástól elvakult szívek miatt zárt ajtókra találnak, a kicsinyek keresztjét, akiket ártatlanságukban és tisztaságukban megsebeztek,
az emberiség keresztjét, amely a bizonytalanság sötétjében és a pillanat kultúrájának homályában tévelyeg, a megcsalás, a rossz csábításai vagy a gyilkos könnyelműség és önzés miatt szétszakított családok keresztjét, azon megszentelt életet élők keresztjét, akik fáradhatatlanul igyekeznek elvinni fényedet a világba, de úgy érzik, hogy elutasítják, kinevetik és megalázzák őket, azon megszentelt életet élők keresztjét, akik útközben elfelejtették első szeretetüket, azon gyermekeid keresztjét, akik hisznek benned és szavaid szerint próbálnak élni, de ezért családtagjaik és kortársaik kirekesztik és eldobják őket, a gyöngeségeink, képmutatásaink, árulásaink, bűneink és számos megszegett ígéretünk keresztjét,
Egyházad keresztjét, mely hűséges evangéliumodhoz, de még a megkereszteltekhez is csak nehezen tudja elvinni szeretetedet,
Egyházad, jegyesed keresztjét, mely szüntelenül érzi, hogy kívülről és belülről is ostromolják,
közös otthonunk [a föld] keresztjét, mely komolyan fonnyadozik kapzsiságtól és hatalomtól elvakult, önző szemeink előtt!
Úr Jézus, éleszd fel bennünk feltámadásodnak és a minden rossz és minden halál felett aratott végső győzelmednek reményét! Ámen!


Fordította: Török Csaba
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír

 
 
0 komment , kategória:  Jézus a keresztúton  
04.19 Keresztút - Szentangyalok templom
  2019-04-20 15:25:10, szombat
 
  Videó Link  
 
0 komment , kategória:  Jézus a keresztúton  
Nagypéntek 04.19 - Igenaptár oldalon
  2019-04-19 07:56:41, péntek
 
  ...... .....


OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből
A mi bűneinkért szúrták át.
Így szól az Úr:
Íme, szolgám diadalmaskodik, fönséges lesz és felmagasztalják, és nagy dicsőségre emelkedik. Amint sokan elborzadtak láttán - hisz oly dicstelennek látszott, és alig volt emberi ábrázata -, úgy fog majd sok nemzet ámulni rajta, és királyok némulnak el színe előtt.
Mert olyasmit fognak látni, amilyet még sohasem hirdettek nekik, és olyan dolognak lesznek tanúi, amilyenről addig soha nem hallottak. Ki hitt abban, amit hallottunk, és az Úr karja ki előtt nyilvánult meg?
Úgy nőtt föl előttünk, mint a hajtás, és mint a gyökér a szomjas földből. Nem volt sem szép, sem ékes, hogy szívesen nézzük őt, a külsejére nézve nem volt vonzó.
Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés, olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat, megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra.
Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis (Istentől) megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott.
Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze, a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást! Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, ki-ki a maga útjára tért, és az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát.
Megkínozták, s ő alázattal elviselte, nem nyitotta ki száját. Mint a juh, amelyet leölni visznek, vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt, ő sem nyitotta ki száját.
Erőszakos ítélettel végeztek vele. Ugyan ki törődik ügyével? Igen, kitépték az élők földjéről, és népem bűnei miatt halállal sújtották. A gonoszok között adtak neki sírboltot, és a gazdagok mellé temették el, bár nem vitt végbe gonoszságot, sem álnokság nem volt szájában.
Úgy tetszett az Úrnak, hogy összetöri a szenvedéssel. Ha odaadja életét engesztelő áldozatul: látni fogja utódait, hosszúra nyúlik élete és teljesül általa az Úr akarata.
Azért, mert lelke szenvedett, látni fogja a világosságot, és betelik megelégedéssel.
Sokakat megigazultakká tesz szolgám, mivel gonoszságaikat magára vállalta. Ezért osztályrészül sokakat adok neki, és a hatalmasok lesznek zsákmányai, amiért életét halálra adta, és a gonosztevők közé sorolták, noha sokak vétkeit hordozta, és közben a bűnösökért imádkozott.
Ez az Isten igéje. Iz 52,13-53,12

SZENTLECKE a Zsidókhoz írt levélből
A Fiú a szenvedésből engedelmességet tanult, és hódolatáért meghallgatást nyert.
Testvéreim!
Mivel olyan kiváló főpapunk van, aki áthatolt az egeken: Jézus, az Isten Fia, ezért legyünk állhatatosak a hitvallásban. A mi főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együtt érezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban mentes maradt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat találjunk és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk.
Krisztus földi életében hangos kiáltással és könnyek között imádkozott, könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni a haláltól, és hódolatáért meghallgatást nyert. Isten Fia volt, de a szenvedésből engedelmességet tanult. Műve befejeztével pedig örök üdvösséget szerzett azoknak, akik neki engedelmeskednek.
Ez az Isten igéje. Zsid 4,14-16;5,7-9

Evangelium előtti vers:
- A mi Urunk Jézus Krisztus kínszenvedése
Elfogták Jézust és megkötözték.
Abban az időben: Jézus kiment tanítványaival a Kedron völgyén túlra, ahol egy kert volt, s bement oda tanítványaival. Ezt a helyet ismerte Júdás is, aki őt elárulta, mert Jézus gyakran járt ide tanítványaival. Júdás kapott egy csapat katonát, valamint a főpapoktól és a farizeusoktól szolgákat, és kiment velük oda lámpákkal, fáklyákkal, fegyverekkel fölszerelkezve. Jézus tudott mindent, ami rá várt. Eléjük ment tehát és megkérdezte tőlük: ,,Kit kerestek?" Azok ezt válaszolták: ,,A názáreti Jézust." Jézus erre így szólt: ,,Én vagyok". Júdás is ott volt köztük, aki elárulta. Mikor azt mondta nekik: ,,Én vagyok", meghátráltak és a földre estek. Ezért újra megkérdezte tőlük: ,,Kit kerestek?" Azok ezt válaszolták: ,,A Názáreti Jézust." Erre Jézus így szólt: ,,Megmondtam már, hogy én vagyok. Ha tehát engem kerestek, engedjétek el ezeket!" Így beteljesedett, amit korábban megmondott: ,,Senkit sem veszítettem el azok közül, akiket nekem adtál." Simon Péternél volt egy kard. Kirántotta és a főpap szolgájára sújtott vele: levágta a jobb fülét. A szolgának Malkusz volt a neve. De Jézus rászólt Péterre: ,,Tedd vissza hüvelyébe kardodat! Ne igyam ki talán a kelyhet, amelyet az Atya adott nekem?"

Jézust először Annáshoz vezették.
Ekkor a csapat, az ezredes és a zsidó szolgák elfogták Jézust és megkötözték. Először Annáshoz vezették, mert ő apósa volt Kaifásnak, aki abban az évben főpap volt. Ő adta a zsidóknak azt a tanácsot, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért. Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Ez a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, ezért bemehetett Jézussal a főpap udvarába, Péter meg kint várakozott a kapu előtt. A másik tanítvány, aki ismerőse volt a főpapnak, visszajött, szólt a kapuban őrködő lánynak, és bevitte Pétert. A kaput őrző szolgáló közben megjegyezte: ,,Talán te is ennek az embernek a tanítványai közül vagy?" Ő azt felelte: ,,Nem vagyok!" Mivel hideg volt, a szolgák és a fegyveresek tüzet raktak, hogy fölmelegedjenek. Péter is köztük álldogált és melegedett. A főpap eközben tanítványai és tanítása felől faggatta Jézust. Jézus ezt válaszolta neki: ,,Én a világhoz nyíltan beszéltem. Mindig a zsinagógákban és a templomban tanítottam, ahova minden zsidónak bejárása van. Titokban nem mondtam semmit. Miért kérdezel hát engem? Kérdezd azokat, akik hallották, amit beszéltem. Íme, ők tudják, hogy miket mondtam!" E szavakra az egyik ott álló szolga arcul ütötte Jézust, és így szólt: ,,Így felelsz a főpapnak?" Jézus ezt mondta neki: ,,Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, ha viszont jól, akkor miért ütsz engem?" Ekkor Annás megkötözve elküldte őt Kaifás főpaphoz.

Talán te is az ő tanítványai közül vagy? Nem vagyok!
Simon Péter még mindig ott állt és melegedett. Újra megkérdezték tőle: ,,Talán te is az ő tanítványai közül vagy?" Ő így felelt: ,,Nem vagyok!" A főpap egyik szolgája, aki rokona volt annak, akinek Péter levágta a fülét, megjegyezte: ,,Nem téged láttalak én a kertben ővele?" De Péter ismét tagadta; és ekkor mindjárt megszólalt a kakas.

Az én országom nem ebből a világból való!
Kaifástól tehát elvezették Jézust a helytartóságra. Kora reggel volt. A zsidók nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanná ne váljanak és elkölthessék a húsvéti bárányt. Ezért Pilátus jött ki hozzájuk, és megkérdezte: ,,Mivel vádoljátok ezt az embert?" Azok azt felelték: ,,Ha nem volna gonosztevő, nem adtuk volna őt a kezedbe!" Pilátus ezt mondta: ,,Vigyétek el és ítélkezzetek fölötte ti a saját törvényetek szerint!" A zsidók ezt válaszolták neki: ,,Nekünk senkit sem szabad megölnünk!" Így beteljesedett, amit Jézus arról mondott, hogy milyen halállal fog meghalni. Pilátus visszament a helytartóságra, maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tőle: ,,Te vagy-e a zsidók királya?" Jézus így válaszolt: ,,Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?" Pilátus ezt felelte: ,,Hát zsidó vagyok én? Saját néped és a főpapok adtak a kezembe. Mit tettél?" Ekkor Jézus így szólt: ,,Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna az országom, szolgáim harcra kelnének, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innét való." Pilátus megkérdezte: ,,Tehát király vagy?" Jézus így felelt: ,,Te mondod, hogy király vagyok. Én arra születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, az hallgat a szavamra!" Erre Pilátus azt mondta: ,,Mi az igazság?" E szavak után Pilátus újra kiment a zsidókhoz és ezt mondta nekik: ,,Én semmi vétket sem találok benne. Szokás azonban nálatok, hogy húsvétkor valakit szabadon bocsássak. Akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?" De ők ismét kiáltozni kezdtek: ,,Ne ezt, hanem Barabást!" Barabás rabló volt.

Üdvöz légy, zsidók királya!
Ekkor Pilátus fogta Jézust és megostoroztatta. A katonák tövisből koszorút fontak, a fejére tették, és bíborszínű köntöst adtak rá. Azután eléje járultak és így gúnyolták: ,,Üdvöz légy, zsidók királya!" És közben arcul verték. Pilátus ezután újra kiment és így szólt hozzájuk: ,,Íme, elétek vezetem őt, hogy megtudjátok: nem találok benne semmi vétket." És kijött Jézus, töviskoronával, bíborruhában. Pilátus pedig így szólt: ,,Íme, az embert" A főpapok és a szolgák, mihelyt meglátták őt, kiáltozni kezdtek: ,,Feszítsd meg! Feszítsd meg!" Pilátus azt mondta nekik: ,,Vigyétek, feszítsétek őt ti keresztre, mert én semmi vétket sem találok benne!" De a zsidók ezt felelték: ,,Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten fiává tette magát." Amikor Pilátus meghallotta ezt, még jobban megijedt. Visszament a helytartóságra, és újra megkérdezte Jézust: ,,Honnan való vagy?" De Jézus nem válaszolt neki semmit. Erre Pilátus azt mondta neki: ,,Nem felelsz nekem? Talán nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy megfeszítselek, vagy arra, hogy elbocsássalak?" Erre Jézus azt mondta: ,,Semmi hatalmad sem volna fölöttem, ha onnan felülről nem kaptad volna. Ezért annak, aki engem a kezedbe adott, nagyobb a bűne."

El vele, el vele! Feszítsd meg!
Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy szabadon bocsássa Jézust. A zsidók azonban ezt kiáltozták: ,,Ha szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja. Mert mindaz, aki királlyá teszi magát, ellene szegül a császárnak." E szavak hallatára Pilátus kivezettette Jézust, maga pedig a bírói székbe ült a kövezett udvaron, amelyet héberül Gabbatának hívnak. A húsvéti készület napja volt, a hatodik óra körül. Így szólt a zsidókhoz: ,,Íme, a királyotok!" De azok így kiáltoztak: ,,El vele, el vele! Feszítsd meg!" Pilátus megkérdezte: ,,Keresztre feszíttessem a királyotokat?" A főpapok azonban ezt felelték: ,,Nincs királyunk, csak császárunk!" Erre kiszolgáltatta nekik, hogy keresztre feszítsék.

Keresztre feszítették őt, és vele másik kettőt.
Ekkor a zsidók átvették Jézust. A keresztet ő maga vitte, míg oda nem ért az úgynevezett Koponyák helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak. Ott keresztre feszítették őt, s két másikat is vele, jobb és bal felől, Jézust meg középen. Pilátus feliratot is készített, és a keresztfára tétette. Ez volt ráírva: ,,A názáreti Jézus, a zsidók királya." A feliratot sokan olvasták a zsidók közül, mert az a hely, ahol Jézust megfeszítették, közel volt a városhoz. Héberül, latinul és görögül volt felírva. A zsidó főpapok kérték Pilátust: ,,Ne azt írd: »A zsidók királya«, hanem hogy ő mondta: »A zsidók királya vagyok!«" Pilátus azonban ezt válaszolta: ,,Amit írtam, megírtam."

Szétosztották maguk között ruháimat.
A katonák pedig, miután Jézust keresztre feszítették, fogták a ruháit, négy felé osztották, mindegyik katonának egy részt. Azután a köntöse következett. A köntös varratlan volt, egy darabból szabva, ezért így szóltak egymáshoz: ,,Ezt ne vágjuk szét, inkább vessünk rá sorsot, hogy kié legyen!" Így beteljesedett az Írás: ,,Szétosztották maguk között ruháimat, s a köntösömre sorsot vetettek." A katonák pontosan ezt tették.

Íme, a te fiad! - Íme, a te anyád!
Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége, és Mária Magdolna. Amikor Jézus látta, hogy ott áll anyja és a tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához: ,,Asszony, íme, a te fiad!" Azután a tanítványhoz szólt: ,,Íme, a te anyád!" Attól az órától fogva házába fogadta őt a tanítvány.

Beteljesedett!
Jézus tudta, hogy minden beteljesedett. De hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: ,,Szomjazom." Volt ott egy ecettel telt edény. Belemártottak egy szivacsot, izsópra tűzték és a szájához emelték. Mikor Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: ,,Beteljesedett!" És fejét lehajtva kilehelte lelkét.
(Most térdre borulunk, és egy keveset csendben időzünk.)

Ekkor vér és víz folyt ki belőle.
A zsidók pedig, mivel az előkészület napja volt, és a holttestek nem maradhattak a kereszten, megkérték Pilátust, hogy töresse meg a keresztre feszítettek lábszárát, és vetesse le őket a keresztről. Az a szombat ugyanis nagy ünnep volt. Elmentek tehát a katonák, és megtörték a lábszárát az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt fölfeszítettek. Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték meg a lábszárát, hanem az egyik katona beledöfte lándzsáját az oldalába. Ekkor vér és víz folyt ki belőle. Az tanúskodik erről, aki látta ezt, és az ő tanúságtétele igaz. Jól tudja ő, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. Mert mindez azért történt, hogy beteljesedjék az Írás: ,,Csontot ne törjetek benne!" És ami az Írás más helyén áll: ,,Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak."

Jézus testét, fűszerekkel együtt gyolcsleplekbe göngyölték.
Arimateai József, aki Jézus tanítványa volt, bár a zsidóktól való félelmében csak titokban, engedélyt kért Pilátustól, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. El is ment, és levette Jézus testét. Eljött Nikodémus is, aki korábban egyszer éjszaka ment Jézushoz. Hozott mintegy száz font mirha- és áloékeveréket. Fogták Jézus testét, és fűszerekkel együtt gyolcsleplekbe göngyölték. Így szokás temetni a zsidóknál. Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, a kertben pedig egy új sírbolt, ahova még nem temettek senkit. Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt oda temették Jézust.
Ezek az evangélium igéi. Jn 18,1-19,42

*
Egyetemes könyörgés
I. Az Isten Egyházáért imádkozzunk, testvérek, hogy Urunk, Istenünk vezesse békében, növelje egységben, s az egész világon tartsa meg épségben, és adja meg nekünk, hogy békés nyugalomban éljünk, és dicsőíthessük a mindenható Atyaistent!
(A könyörgések előtt csendben imádkozunk.)
Mindenható, örök Isten, te örök dicsőségedet Krisztus Urunkban minden népnek megmutattad: őrizd meg a megváltás művét, hogy Egyházad az egész világon elterjedjen, és állhatatos hittel kitartson neved megvallásában. Krisztus, a mi Urunk által. - Ámen.
II. A Szentatyáért, N. pápáért imádkozzunk, testvérek, az Úristen kiváltságos helyre emelte őt a püspöki rendben. Az Egyház javára tartsa meg jó egészségben és erőben, hogy tovább kormányozhassa Isten szent népét.
Mindenható, örök Isten, te irányítasz mindent a világon: hallgasd meg irgalmasan könyörgésünket, és tartsd meg kegyesen Szentatyánkat; segíts, hogy a keresztény nép gondviselésed kormányzásával ennek a pápának vezetése alatt gyarapodjék hitben és érdemekben. Krisztus, a mi Urunk által. - Ámen.
III. Most N. püspökünkért és minden püspökért, az áldozópapokért, a szerpapokért és az Egyházban szolgálatot teljesítő hívekért imádkozzunk, testvérek, valamint Isten egész népéért.
Mindenható, örök Isten, Szentlelked megszenteli és vezeti Egyházad minden tagját: hallgass meg minket, amikor a papságért és az összes hívekért hozzád esedezünk, hogy kegyelmed segítségével mindnyájan hűségesen szolgáljunk neked. Krisztus, a mi Urunk által. - Ámen.
IV. A keresztség előtt állókért imádkozzunk, testvérek: az Úristen nyissa meg szívüket, és tárja fel előttük a kegyelem kapuját, hogy újjászületve a keresztség vizében, bűneik bocsánatát elnyerjék, és immár ők is a mi Urunk Jézus Krisztusban éljenek.
Mindenható, örök Isten, Egyházadat mindig új tagokkal gyarapítod: növeld a keresztelendőkben a hitet és igazságaid megértését; add, hogy a keresztség vizében újjászületve gyermekeid közé kerüljenek. Krisztus, a mi Urunk által. - Ámen.
V. Most imádkozzunk összes testvérünkért, akik Krisztusban hisznek, hogy Urunk és Istenünk őket igaz tetteik útján az egyetlen egyházba gyűjtse össze, és őrizze.
Mindenható, örök Isten, ami szétszóródott, te összegyűjtöd, és amit összegyűjtöttél, megőrzöd: tekints kegyesen Fiad nyájára, és add, hogy a hit osztatlan épsége és a szeretet köteléke egyesítse azokat, akiket megszentelt az egy keresztség. Krisztus, a mi Urunk által. - Ámen.
VI. A zsidókért is imádkozzunk, testvérek, hogy azok, akikhez előbb szólott Urunk, Istenünk, őt egyre jobban szeressék, állhatatosan őrizzék a szövetségi hűséget.
Mindenható, örök Isten, te ígéreteidet Ábrahámnak és utódainak adtad: hallgasd meg kegyesen Egyházad könyörgését, hogy az Ószövetség választott népe eljuthasson a megváltás teljességére. Krisztus, a mi Urunk által. - Ámen.
VII. Most azokért imádkozzunk, akik nem hisznek Krisztusban! A Szentlélek világossága töltse el őket, hogy megtalálják ők is az üdvösség útját.
Mindenható, örök Isten, add, hogy azok, akik még nem hisznek Krisztusban, őszinte szívvel járjanak előtted, és találják meg az igazságot; mi pedig a kölcsönös szeretetben mindig előbbre haladjunk, és isteni életed titkának mélyebb megértésére vágyakozva tökéletesebb tanúságot tegyünk a világban isteni szeretetedről. Krisztus, a mi Urunk által. - Ámen.
VIII. Most azokért imádkozzunk, akik nem hisznek Istenben, hogy őszinte szívvel az igazságot keresve megtalálják Istent, és kegyelmével eljussanak hozzá!
Mindenható, örök Isten, te úgy alkottál meg minden embert, hogy vágyakozó szívvel keressen téged, és csak benned találja meg nyugalmát: kérünk, add, hogy az emberek minden akadály ellenére örömmel valljanak igaz Istennek és az emberi nem Atyjának, és mindenki felismerje atyai jóságod jeleit, valamint híveid jótetteinek tanúságtételét. Krisztus, a mi Urunk által. - Ámen.
IX. Az államfőkért és a hatóságokért imádkozzunk, testvérek: az Úristen irányítsa értelmüket és szívüket, - hogy szándéka szerint szolgálják mindenki szabadságát és az áldott békét.
Mindenható, örök Isten, kezedben van az emberek sorsa és megszabod a népek jogait: tekints kegyesen azokra, akik fölöttünk hatalmat gyakorolnak, és add, hogy az igazi békesség, a vallás szabadsága és a népek jóléte megvalósuljon az egész világon. Krisztus, a mi Urunk által. - Ámen.
X. Most azért imádkozzunk, kedves testvéreim, a mindenható Istenhez, hogy tisztítsa meg a világot minden tévelytől, a betegséget tartsa távol tőlünk, az éhínséget űzze el, a börtönöket nyissa meg, a bilincseket oldja fel, az utazóknak adjon biztonságot és szerencsés érkezést, a betegeknek gyógyulást, a haldoklóknak pedig örök életet.
Mindenható, örök Isten, szomorúak vigasztalója, bajbajutottak erőssége: jusson el hozzád könyörgésünk, amikor a sokféle bajból hozzád kiáltunk; érezzük mindnyájan boldog örömmel, hogy a megpróbáltatások idején velünk van irgalmas jóságod. Krisztus, a mi Urunk által. - Ámen.

Imádság
Megfeszített Urunk, Jézus Krisztus! Igent mondtál a szenvedésre és igent mondtál a keresztre. Feláldoztad magadat a mi megváltásunk érdekében. Kereszthalálod által teljesen és visszavonhatatlanul átadtad magadat a mennyei Atyának, aki elfogadta áldozatodat. Jézus példájában felismerjük, hogy mindannyiunk hivatása az, hogy egészen Istennek adjuk, neki szenteljük életünket, mert ezzel mutatjuk meg engedelmességünket és így tudjuk viszonozni az ő szeretetét. Uram, kész vagyok meghalni veled, hogy feltámadhassak veled az örök életre.

Elmélkedés
Gyorsuló események
Jézus szenvedéstörténetét külső szemlélőként olvasva azt látjuk, hogy az események egyre inkább felgyorsulnak. Az utolsó vacsora még nyugodt légkörben zajlik, van idő az apostolok lábának megmosására, van idő a végrendeletszerű tanításra és van idő a kenyér és a bor megáldására, átváltoztatására és elfogyasztására. A vacsora után imádkozva, zsoltárt énekelve vonul ki apostolaival Jézus az Olajfák-hegyére. Miközben az Úr virraszt, imádkozva készül szenvedésére, az apostoloknak van ideje az alvásra. Az események menetébe Júdás árulása hoz fordulatot. Az éjszaka csendjét az általa vezetett katonák érkezése töri meg, akik Jézus elfogására jöttek. A fordulat abban is tetten érhető, hogy megszűnik Jézus szabadsága. Mindeddig mindent szabadon tett, mostantól mások veszik kezükbe sorsát. A menet, a megkötözött Jézus és a katonák sietve vonulnak, a főtanács tagjai már várják őket. Nem vesztegetik az időt, még éjszaka megtartják a kihallgatást, már hajnalodik, mire végeznek. Ezt követően mindjárt Pilátushoz viszik őt, hogy a halálos ítéletet minél előbb kikényszerítsék. Ezután kezdődik Jézus keresztútja a Golgotára, majd keresztre feszítése. A szombat és a húsvéti ünnep közeledte is sürgeti az eseményeket. Az elfogás, a kihallgatás, az elítélés, a megkínzás és a keresztre feszítés néhány órán belül megtörténik, az események megállíthatatlanul és egyre gyorsabban gördülnek, legalábbis a külső szemlélő számára.
Eközben Jézus számára, aki elviseli, hogy elfogják, kihallgassák, elítéljék, megkínozzák és keresztre feszítsék, az idő egyre lassabban telik. Amikor az Olajfák-hegyéről a főtanács elé vezetik, még tudja tartani a katonák iramát, de az éjszakai kihallgatás elfárasztja, Pilátus elé már megtörten érkezik. A katonák gúnyolódását némán tűri, az ostorcsapásokat nem is számolja, azt érzi, talán sose lesz vége. Amikor vállára veszi a keresztet, már alig van ereje, minden lépés fáradság, küzdelem, gyötrelem számára, a Golgotához vezető út a végtelenbe vész. A kereszten függve minden pillanat óráknak tűnik, jól tudja ezt mindenki, aki átélt már szenvedést. Az utolsó órák során a szenvedő Jézus átéli az idő lassulását, a halál pillanatában pedig megáll számára az idő. Megáll a földi, a mérhető idő, az élet ideje, s ő átlép az örökkévalóságba.
A nagypénteki szertartás során a Megváltó halálának pillanatában mi is megállunk, letérdelünk. Nincs hová és nincs miért sietnünk. Csendben elgondolkodunk, Jézus utolsó szavain. ,,Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?" - mondta, sóhajtotta percekkel ezelőtt. Egyesek a beláthatatlan mélységből feltörő kétségbeesést, reményvesztettséget, teljes elhagyatottságot látnak ebben a fohászban, de egyáltalán nem erről van szó. A fohász a 22. zsoltár egy sora. A kereszten függve, halálára várva Jézus valószínűleg az egész zsoltárt elimádkozta. Lassan fakadtak fel belőle a zsoltár szavai, ahogyan egy haldokló ember utolsó szavai hangzanak. Ez a zsoltár egy panasz, de nem kétségbeesés. A szenvedő ember Istenhez intézett panasza. Annak panasza, aki meg van győződve saját ártatlanságáról, és aki nem érti Isten hallgatását. De él benne a remény, hogy élete Isten kezében van, tőle várja a szabadulást, amelynek módját nem ismeri. És él benne a remény, hogy a pillanatnyi hallgatás után Isten választ fog adni panaszkodására. Ilyen lelkülettel imádkozhatott Jézus a kereszten, és imája meghallgatásra talált. Isten közbelépett, megszólalt, harmadnapra feltámasztotta őt a halálból.
C. Horváth István Sándor
 
 
0 komment , kategória:  Jézus a keresztúton  
Nagycsütörtök esti virrasztás 04.18 Szentangyalok templom
  2019-04-19 07:38:33, péntek
 
  Lamentáció: Az idei nagyhéten új kezdeményezésként virrasztó zsolozsmát
végzünk. Jeremiás Siralmait, az úgynevezett Lamentációkat a De Angelis kórus
közreműködésével énekeljük, szerdán 20 órakor, nagycsütörtökön és nagypénteken a szertartások után. Mindez a nagyheti szertartások méltó ünneplésének része.
Harangok és hangszerek Rómába mentek.Kelepelő fog szólni a misén.

Lamentáció Videó Link

Teljes mise videó Link
 
 
0 komment , kategória:  Jézus a keresztúton  
Nagypéntek. Lamentáciő.04.18 Csíksomlyó
  2019-04-19 07:34:41, péntek
 
  Videó Link  
 
0 komment , kategória:  Jézus a keresztúton  
     1/21 oldal   Bejegyzések száma: 202 
2019.04 2019. Május 2019.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 15 db bejegyzés
e hónap: 241 db bejegyzés
e év: 1997 db bejegyzés
Összes: 38703 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 756
  • e Hét: 756
  • e Hónap: 29439
  • e Év: 306428
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.