Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Hajdú Mária
  2016-10-20 20:30:30, csütörtök
 
 







HAJDÚ MÁRIA


Hajdú Mária, Isaszeg 1958. május 16. -


,,Csak a boldog ember gazdag,
koldus szegény az, ki boldogtalan."

"Szemüveg mögül a régi világom,egyre jobban, egyre tisztábban látom.
(Hajdu Mária: A szemüveg mögül)"



Link

Link
Link
Link










A BARÁT


Aki minden örömét veled ossza meg,
ha bánata van, neked kesereg.
Aki nem ad ostoba tanácsot,
aki nem vet lábad elé gáncsot.

Őszinte szeretet tölti el a szívét,


nem irigyel téged, hiszen nincs is miért.
Bárhol és bármikor segíteni siet,
veled szomorkodik, és veled nevet.







ANYÁM


Szíved alatt hordtál, karodban ringattál,
Sírtam, vigasztaltál, és mindig aggódtál,
Kedves mosolyoddal sokszor megnyugtattál.

Most is a szeretet vezeti kezemet,
Amikor e verset írom teneked
Nagyon-nagyon szeretsz, és én is szeretlek!

Bánat ne találjon, csupa öröm várjon,
Szíved sose fájjon, szemed mosolyogjon,
Béke és nyugalom legyen a házadon.
Édesanyám!







AMÍG GONDOLSZ RÁM...


Amikor mennem kell, egyedül kell mennem.
Aki most szeret, senki nem jön velem.
Szeretetem emléke él majd benned tovább,
itt leszek veled és vigyázok majd terád.

Amíg rám gondolsz és szívedben élek,
addig a szeretetem itt lesz majd véled.
Csukd be a szemed, ha engem látni kívánsz,
hallgasd a szelet, ha most is hallani vágysz.

Ott lesz az arcom, mélyen a szívedben,
ott lesz minden szavam az emlékeidben.
Csak behunyod a szemed, és rád mosolygok,
csak hallgasd a csendet, és hozzád szólok.

Minden örömödben ott leszek neked,
minden bánatodban osztozom veled.
Csak a szíved mélyéről szólj majd hozzám,
azonnal itt leszek, amíg gondolsz rám.







APU


Könnyeket csal a szemembe,
most is, ha Rá gondolok,
de az emlékektől
mégis csak mosolygok.
Felnőtt kapcsolatunk
nem volt felhőtlen,
nem volt nekem se könnyű,
amikor felnőttem.
Fülemben csengenek
szigorú szavai,
nekem akkor azt
nem volt jó hallani...... .....
Elágazott közös utunk,
örökre lepihent.
Nekem maradt közös múltunk
és az érzés: szeretet.







BIZONYTALAN


Mondd hány tavasz virult
s hamvad el újra a nyár?
Ősszel hány levél pirult
s kínozta téli magány?

Mit remélhet még e Föld,
miben bízhat még az ember?
Mit ősétől örökölt
óvni és védeni kell!

Bár a jövőnk bizonytalan,
mindennek oka van:
az élet nem céltalan!







BÖLCSESSÉGEK


Ne tagadd meg soha az életedtől a szépet,
még akkor sem, ha az csúnyán ért véget.
Őrizd meg magadnak az emléket.
A jövődben az erősítsen meg téged.







BÚCSÚ


Soha nem felejtem el a szerelmedet!
A gyönyörű, csillogó, szép szemedet,
a csókokat és öleléseket,
a veled töltött csodás perceket.

Még a gondolatot is imádom,
amíg élek, a percet kívánom.
Amikor először megöleltél,
amikor a kedveseddé tettél.

Miénk lett minden örömünk emléke.
Hidd el a boldogságnak nincs vége!
Hiszen itt maradt a mosolyod,
nem tűnik el soha az illatod.

Behunyom a szemem és újra látlak!
Csak az fáj, hogy már hiába várlak!
Ilyenkor könnycsepp hull a papírra.
Tudom, hogy hiába várlak vissza!

De gondoljunk egymásra örömmel,
nem is lehet egyszerű közönnyel.
Mindent jelentettél akkor nekem,
tudom, neked én is kedvesem!

Soha ne felejtsd a szerelmemet,
a csókokat és öleléseket,
a szerelemtől csillogó szememet,
az együtt töltött csodás perceket.







CSAK EGY EMLÉK...


Csak egy emlék leszek
és néhány írott szó,
egy hideg esőcsepp,
mit elnyel a folyó.
Egy keret nélküli
sárguló fotó.

Csak egy emlék leszek,
s néha felszínre tör,
ami úgy fáj neked,
mint a szívben a tőr.

Csak egy emlék leszek,
lassan halványodó,
víztócsa az úton,
hamar felszáradó,
gyöngyvirág illata,
gyorsan elillanó.

Csak egy emlék leszek,
egy név a kőlapon,
néhány hervadt virág
egy hideg sírhalmon.









CSAK SÉTÁLJ SZERELMEM


Te csak sétálj álmaid mezején,
nem zavar semmi, se más se én.
Csak pihenj és hallgasd a csendet,
míg alszol, én itt leszek veled.

Arcod most szép lassan kisimul,
talán még ott vagyok valahol...
Álmodban még a szép is szebb lesz,
csak pihenj és hallgasd a csendet.







EGY SZÁL VÖRÖS RÓZSA


Addig szeretlek csak,
míg bele nem halok!
Ha te nem adhatsz már,
én akkor is adok!

Ha tovább kell menned,
majd veled indulok.
Ha te itt maradnál
Én hozzád simulok.

Addig szeretlek csak,
míg van egy lélegzet.
És a szívem dobban,
addig én féltelek.
Ha este lefekszel,
én melléd fekhetek,
És a hajnalpírral
majd én is kelhetek.

Addig szeretlek csak,
és egyre csak jobban,
amíg felkel a Nap,
és lenyugszik újra.
Míg a világ forog,
és nem áll meg soha.
Míg a Földön terem
egy szál vörös rózsa.







ELFELEJTELEK


Ma csak lelkem van veled,
s hangtalan neszek
hangja elveszett.

Majd csak este vagy velem,
hajnalban kelek,
csendben elmegyek.

Ma csak este vagy velem,
percek kellenek,
s elfelejtelek.







EL NEM SÍRT KÖNNYEK!


Az el nem sírt könnyek megmérgeznek,
az óceán mélyére süllyesztenek!
Könnyen beleveszhetsz a bánatodba,
ha mindent beleadsz egy kapcsolatba.
Pedig én neked mindent odaadtam!
Más szerelmét soha nem kívántam!
Csakis a te csókjaidra vágytam!
A szívemet más előtt bezártam!

Álnok kígyóként eljött a végzetünk:
hazudtál, becsaptál, ez lesz a vesztünk!
A keserű könnyek megfojtanak,
a bánat mélyére taszítanak!


A halált kívánom, nem a szerelmet,
téged már örökre elveszítettelek!
Esküdsz, hogy szeretsz, de mással látnak,
mindig van alapja a pletykáknak!
Másról álmodsz, és veszel virágot,
másnak adsz drága ajándékot!

Nekem azért drága az arany,
mert a karikagyűrűm is abból van!
Nekem tett esküdet elfelejtetted!
Férfi becsületedet elveszítetted!
Hogy bíztam, hogy hittem, milyen boldog voltam!
Ha eszembe jutottál, mindig mosolyogtam!
Ha most rád gondolok, szomorúság, bánat,
A keserű könnyek bár megfojtanának!










ELTÉVE(lye)DTEM


Utam során egyszer
egy erdőbe értem.
Madárdalra vágytam,
míg a fák közt jártam.
Édes szedret szedtem,
az'tán eltévedtem!

Nem tudom, hol jártam,
azt sem, hogy mit vártam;
nem szólt már madárdal,
néma a domboldal.
Távoli harang kong,
az erdőben csend honolt.

Az éj leple rám borult,
a szívem elszorult.
Félelem marcangolt,
a sötét átkarolt,
ölében megbújtam,
kicsit elaludtam.

Lassan hajnalodott,
a Nap felpiroslott.
Szikrázó harmatcsepp
mindig emlékeztet:
Utam során egyszer,
nagyon eltévedtem.







EMLÉK


Augusztusi éjjel
tóparti fák alatt,
ó édes kedvesem
Hányszor vártalak!

Hulló csillagokat
hányszor, hányszor láttuk!
A lenyugvó napkorongot
hányszor megcsodáltuk!

Kedves a gondolat,
szép ez az emlék!
Bárcsak most azonnal
visszamehetnék!

Az augusztus elmúlt,
már a szeptember is.
A Föld golyó fordult,
és az életünk is...







ESÉLY


Adtam még egy esélyt, hogy őszintén szeress!
Egy utolsó esélyt, hogy mindent elkövess!
Hogy mindent elkövess a szerelmemért,
hogy kárpótolhass engem mindenért!
Összetört szívemet meggyógyíthasd!
De ne csak meggyógyítsd, meghódítsad!
Meghódítsad, hogy újra szeresselek,
az utadon téged újra kövesselek!
Újra kövesselek, újra rád találjak,
Ha távol vagy, akkor is terád várjak!







AZ ÉN VÁROSOM

Lassan éjszakát húz a nappal,
és öregebbek lettünk egy nappal.
Jó éjt kondít a templom harangja,
elcsendesül a város utcája.

Őszidőn már korán sötétedik
és a hajnal többet várakozik.
Hosszabb az út az éj vándorának
és minden ragyogó csillagának.

Kisvárosom mély álomba merült
még a köd is a dombokra ült.
A mából most holnapot álmodik
és álmában elmosolyodik.

Reggel kondul a templom harangja,
és a város felélénkülújra,
tisztára sepert utcája ragyog,
de lehet, most meg én álmodok?







AZ ÉVEK SÚLYA


Legszebb éveink perceknek tűnnek,
a boldogság órái meg nem szűnnek.
Ha majd a percek évekké nyúlnak,
és a szenvedélyek megfakulnak,
megtörnek rajta a tompa fények
és egyre nehezednek


az évek.
Az idő ólomcsizmában jár
és nem vár rád más, csak a magány.







A FÉLELEM ÉJSZAKÁJA


Elbújt a telihold
a viharfelhők mögé.
Az egész égboltot
uralja a sötét.
Nincs egy fénylő csillag,
mind lecsukta szemét.

Várakozik a csend.



Tüzes villámokkal
máris elszabadult
földöntúli pokol!
Ordít és közeleg,
mindent letarol,
akár egy hadsereg!

És nő a félelem!

A gyötrelem alatt
tántorog a házfal,
a híd is beszakadt.
Felduzzadt és árad,
kilépett medréből
a békés kispatak.

A hajnal ébredez.







GONOSZ A VILÁG!


Gonosz a világ amelyben élünk!
Gonosz emberektől ugyan mit remélünk?
Ártó szándék, nincs belőle hiány,
az ártó ember szíve, lelke hitvány!

Barátság, szeretet dehogy tudja mi az
szíveddel labdázik, életedre kihat!
Számon kéred tőle, mindent- mindent tagad!
Hű szeretőt akarsz, neked nem való az!

Üres a szó és minden ígéret,
amikor egyszer már becsaptak téged.
Hazug a szó és hazug az ígéret,
hogyha már egyszer hazudtak néked!

Hiába próbálod áltatni magadat,
az a kis kétely örökre ott marad!
Marja a szívedet, boldog sose leszel,
Akármit is ígér, akármit is teszel.







A GYŰLÖLET ANGYALA*


Földön jár a gonosz,
a gyűlölet angyala!
Gyarló halandókkal
terítve asztala!

Trendi a bujaság,
csupa bűn és átok.
Borostás férfiak,
angyal arcú lányok,
pia és heroin -
ők mind jó barátok.
Mámoros éjszakán
nem vigyáztak rátok!

Démonokkal táncol
a hazug és léha,
rabolja lelküket
a gyűlölet angyala!


(*Magyarázat a vershez:
A hírek szerint a hétvégén kilenc fiatal halt meg heroin túladagolásban. Az "anyag" túl nagy tisztaságú volt ahhoz, hogy intravénásan használják. Az áldozatok ezért lelték halálukat.)







HA


Életed regényét
ha újra írhatnád,
gondjaid, terheid
magadról leráznád,
régi, nyűtt életed
végleg kidobnád...

Lenne-e szívedben
számomra egy hely?
Tudnál-e szeretni?
Most arra felelj!

Lennék-e boldogság
hófehér lapján?
Mosoly is vidámság
mindegyik napján?
pompás szivárvány
minden oldalán?

Vagy csak hervadt rózsa
egy emlékkönyv lapján,
mit ottfeledtek rég
egy poros láda alján.







HA ÉRTENÉD


Bár le tudnám írni, amit érzek,
és megértenéd amit én kérek!
Nem sok kell nekem a boldogsághoz,
őszinte hűség és szoríts magadhoz.

Bár megértenéd, amit én kérek,
mit jelent nekem az érintésed!
Nem kell a vagyon és nem kell a kincs,
úgysem ér semmit, ha boldogság nincs!

Ha le tudnám írni, amit érzek,
azt, hogy mennyire szeretlek téged!
Az életed rövid, hogy megértsed,
oda adnám az enyémet is néked!







HA JÖN AZ ŐSZ


Háztól házig fut az őszi szél,
hoz valamit, vagy tán keresgél?
Futva veri fel az út porát,
befújja a szélső ház falát.

Letépi a színes levelet...
Ég veletek, most már menjetek!
Védjetek meg minden apró lényt,
fedjetek be minden kis reményt.

Fától-fáig oson be a tél,
hóförgeteg gyorsan utolér.
Bújjatok el mind, avarlakók,
szél dúdoljon téli altatót.







HALDOKLÓ SZERELEM


Halódó lelkemet látod a szememben,
aggódó szívemet teszem a szívedbe.
Nem szabad szeretni, méreg az érzelem,
halál a szerelem, bánat az életem!
Nincsen már segítség, nincsen már oltalom!
Csituló viharban fárad a szélmalom.
Meggyötört a szívem, feladom a harcom!
Eldobtad szerelmem, könny áztatja arcom!

2005. június







HAMIS VILÁG


Üres erdőben nem szól madárdal,
sosem lesz élet szennyezett folyóban,
Pénzedért kaphatsz hamis barátot,
aki még tegnap hátba támadott.
Hamis világban hamis életet -
amíg adni tudsz, addig jó neked!

Érdekből ölel a hamis szerető,
az, ami igaz, az csak a temető.
Vehetsz álarcot, festheted magad,
ha elfogy a pénzed, nem tudják, ki vagy.
Másnak örömét most már megvennéd,
az összes kincsed sem lesz arra elég.







HETVEN NYÁR
Édesanyám hetvenedik születésnapjára


Nincsenek betűk és nincsenek szavak,
nincsenek színek a nyári ég alatt.
Kevés a nyelvünk minden szóvirága,
a szivárványnak is a színskálája.

Hetven új tavasz és hetven forró nyár,
hetven ősz és tél, ezt mind megélted már!
Hetven szál rózsa és hetven gyertyaláng,
az Isten éltesse az Édesanyánk!

Ápoltál minket, ha betegek voltunk,
féltettél mindig, ha elvált az utunk.
Örültél velünk a boldogságnak,
megkönnyezted te is a bánatunkat.

Sok boldog évünk legyen még veled,
tiszta szeretetünk kísérje életed.
Fogd meg a kezünk, és mosolyogj ránk,
éltessen az Isten, édes, jó Anyánk!







Az igazi NŐ és FÉRFI


Az igazi nőnek minden boldogsága,
ha ő a férfi vágyainak álma.
Mindent oda ad, azért, hogy szeressék,
testét, lelkét és az egész életét.

Az igazi nőnek a vagyon nem számít,
csak kedvesének boldogsága a halálig.
Képes feláldozni jelent és múltat,
az ő hű szerelme soha el nem múlhat.

Ha egyszer mégis ott marad egyedül,
az érzés beégett a szívébe legbelül.
Az igazi férfit soha nem felejti,
a szerelem emléke halálig kíséri.

Az igazi férfi elhalmoz csókokkal,
de nem ámítja a nőt hamis bókokkal!
Mellette áll örömben és bajban,
minden körülményben és hangulatban.

Az igazi férfi ösztönösen tudja,
mi a nő boldogságának titka.
Ha szívből és őszintén szereti kedvesét,
százszorosan visszakapja szerelmét.







KÉSŐ SZERELEM


A domboldal színesbe öltözött,
a szívembe szerelem költözött.
Enyhült a nyár perzselő sugara,
Ünneppé vált az ősz minden napja!

A Világ szivárványszínben tündököl,
hogy ez a csodás érzés ránk köszön.
Átölel, és gyengéden simogat,
fülembe súg, és táncra hívogat.

A hulló falevél is boldogan nevet:
felkapja a szél, és még keringhet.
Az őszi napsugár is integet,
ha pajkos felhők mögül kinézhet.







KICSORBULT ÉLET


Ami eltörött, az csak megragad.
Nem forr össze, a heg megmarad.
Egyszer kicsorbult, nem lesz hibátlan,
bárhogy szeretnéd, minden hiába.

Ilyen az élet, jobb, ha megszokod,
Azt a csorbát feledni nem fogod.
Próbálj meg szeretni, próbálj meg bízni,
Ezt választottad, ne sajnáljon senki!







KÍVÁNSÁGOK


Kívánok
felhőtlen égboltot,
ahol napsütés kell.
Záporesőt, ahol
felfrissülés kell.

Életerőt annak,
kit gyengeség gyötör,
egy kis vidámságot
ha rosszkedv gyötör.

Gyermeki kacagást
a bús napok ellen,
baráti ölelést
magányosság ellen.

Csillogó színeket
szürkeséggel szemben,
okos gondolatot
oktalannal szemben.

Párt a páratlannak,
a párnak gyermeket,
hontalannak hazát,
hazának gyermeket
kívánok!







LEVÉL ÖCSÉMHEZ


Mondd, Öcsém, milyen odaát?
Gyötör-e téged a magány?
Fáj-e még a rövid élet,
vagy látsz ott virágos rétet?

Mondd, hogy van Édesapánk?
Hiányzik néki Anyánk?
Kedves Öcsém, vigyázz ott rá,
úgy hiányzik, oly régen fáj!

Mi meg itt a jó Anyánkra,
bárcsak több időnk lett volna!
Várjatok ott minket, kérlek,
mert bizony én nagyon félek!

Virágtenger és gyertyaláng,
szeretünk, és gondolunk rád.
Sírhalmodra cseppen könnyem,
virágaim ráhelyezem.







MÁRCIUSI ÁBRÁNDOZÁS


Fagyokat kerget a tavaszi szél,
álmosan ébred az erdő, a rét.
Fakadó rügyet napsugár simogat,
nyitnikék dalol, s tavaszt hívogat.
Bárányfelhő a rétre mosolyog,
kicsit időzik, s tovább gomolyog.

Lila orgona illatát ontja,
fűzfavessző rügyeit bontja.
Fű, fa, virág, új tavaszra ébred,
téli álmából lassan feléled.

A nyár kacagását hallom újra,
mókus neszét odújába bújva,
rózsák nyílását a kiskertemben,
patak futását a távoli völgyben.
Tó vizén a holdsugarak táncát,
és a fénylő csillagok mosolyát.







MEGY A NYÁR, JÖN AZ ŐSZ


Hiába integet már
a mosolygó gesztenye
barnuló tenyere.

Hiába bontja szirmát
a színes őszirózsa
még a nyárutóra.

A meleg nyár elköszön,
halványabb a napsugár,
reggelente köd szitál.

Járdán koppan a dió,
lehullik rozsdája,
szól a szél nótája.

Kalapokat emelget,
kabátokat ráncigál,
sártócsákat csinál.

Hajnalban dér csillog,
galagonya kivirul,
csipkebogyó kipirul.

Fák ruhája földre hull,
elkékülve didereg
áfonya az ághegyen.

Színes leveleken
harmatcseppet fényesít,
zúzmarával ékesít.







MINDENNAPOK


Én itt vagyok neked mindennap,
ne legyen magányos a hétköznap.
Ha kell neked az ünnepnapom,
azt is szívesen neked adom.

Én bármikor itt vagyok neked,
és ha kell, az árnyékod leszek.
ha kell, akkor láthatatlanul,
fény nélkül az árnyékba vonul.

Én bármikor itt vagyok neked,
hogy ha kell, a csillagod leszek,
vagy napsugarad az égen,
ha kell, a tavaszod a télben.

Én mindennap melletted vagyok,
és boldogok a hétköznapok.
Amíg szeretsz, itt vagyok neked,
a hétköznapom ünnep veled.







NÉLKÜLED ÉS VELED


Nélküled
csendesebb lett az élet,
a szélhárfák nem zenélnek,
és a gondolatok henyélnek.

Szívem
magányról suttog,
már senkivel nem társalog,
nélküled céltalan andalog.

Veled


vidámabb lett az élet,
és a szélhárfák zenélnek,
a gondolat is újra éled.

Szívem boldogan dobog,
benne szerelem mosolyog,
tűzfényű gyémántként ragyog










NYÁRSIRATÓ


Búsan bandukol az őszi szél,
halmokat épít a hullt levél.
Lomha felhő lába földig ér,
szürke az ég, elfáradt a fény.

Siratja már az ősz a nyarat,
az eltűnő napsugarakat,
a lehullott rózsaszirmokat,
a rozsdálló domboldalakat.

Útra kelt már a fecskesereg,
bizony, hűvösek a reggelek.
Már tornyosulnak a fellegek,
és az ónos eső elered.

Adács, 2008. szeptember 13.







RÁD GONDOLOK...


Kedves a szívemnek minden mosolyod,
öröm a lelkemnek minden sóhajod!
Ha szemednek tükrében magamat láthatom,
minden érzésemet, szívemet átadom.
Csak rád gondolok nappal és éjszaka
ölelő karomba várlak mindig vissza!

Hiányzol, édes, ha távol vagyok tőled!
Ha velem vagy, semmi nem elég belőled!
Édes szerelmed, dísze a szívemnek,
szomját oltogatja vágyódó testemnek!
Öröm a lelkemnek minden sóhajod,
kedves a szívemnek minden mosolyod!

Ó, csak vesznék el szemed tükrében!
Bárcsak égnék el csókjaid tüzében!
Hamvadni szeretnék vágyaid hevében!
Megbújni örökre szerelmes szívedben!
Csókjaid tüzében már el is hamvadtam!
Szerelmes szívedben örökre megbújtam.







REMÉNYÜNK LEHET CSAK


Élj úgy, mintha csak a mai nap lenne,
a szemedben mosollyal és nevetve.
Talán könnyebb az élet szeretve,
ha jó kedvvel nézel mindenre.

Búcsú nélkül soha ne indulj útra,
ha megérkezel, ölelj meg újra,
és ne gondolj, csak a mai napra,
reményünk lehet csak a holnapra!

Becsüld meg, hogy ránk süt a Nap,
minden ölelést és forró csókokat,
hogy tavaszi eső mossa arcodat,
csodáld meg a tarka virágokat!

Becsüld meg az emberi szeretetet,
és nagyon köszönd meg Istenednek,
hogy a mai napot megadta neked.
De a holnapot nem ígérte meg.....!







SOHA TÖBBÉ...


Becsaptál és megaláztál,
ámítottál és hazudtál!
Fájó lelkem megtapostad,
szerelmemet kigúnyoltad!
Gyenge szívem meggyötörted,
nem kell már az ölelésed!
Kidobtad a szerelmemet,
minden kedves érzelmemet,
akkor szűnt meg minden bánat,
szívemben már nem talállak!
Megölted az érzelmeket,
elhagytad a kedvesedet!


Most már késő, elmúlt minden,
Itt maradtam összetörten!
Soha többé nem vágyom rád,
kihűlőben a forró ágy,
hideg szíved megfagyasztott,
fordítsd más felé az arcod!
Soha többé nem hiányzol,
tartsd magadat tőlem távol!
Soha többé nem sírok már,
szívem tőled semmit sem vár!
Neked adtam szívem, lelkem,
sárba dobtad a szerelmem!
Ha a bánat eső lenne,
soha többé nem eshetne!







SZENVEDÉLY


Mikor a kelő Nap simogatja arcom,
ébredés után az első gondolatom:
bárcsak a nyugvó Hold, ölelésünk látná!
Bárcsak a szenvedély lelkünk elragadná!

Testem forró csókokkal elhalmoznád,
Minden érintéssel sóhajom hallanád...
A hatalmas érzelem kicsordulhatna,
szerelmünk lángja az egekig csaphatna!

Amikor felér a legmagasabb fokra,
időznénk egy kicsit, még tovább lobogna!
Addig amíg lelkünk össze nem olvadna,
hogy soha többé ne legyen elválasztva!

Amikor a Hold az ölelésünk látná,
hideg sugarakkal testünk betakarná,
a sötét égbolton irigyen sápadna,
kelő Nap sugárra ő is mosolyogna.







A SZERELEM VÉGE


Hogy mikor van vége egy szerelemnek?
Ha a távollét nem tűnik végtelennek,
amikor titkolod az érzelmedet,
egyre csak kerülöd a kedvesedet.
Amikor közlöd, hogy majd hívlak,
és mind ez azért, hogy ne zavarjanak.

Hogy mi lesz ha vége a szerelemnek?
Ha már nem örülhetsz a kedvesednek?
és nem vágyod már az ölelését,
ha nem jössz többé, hiába kérlel.
Sűrű könnycseppek mossák majd az arcod,
magadba kell majd zárni a bánatod.

Úgy kell majd élned, mintha boldog volnál,
nem úgy, mintha éjjel is, nappal is zokognál.
Ha látod majd, boldogságotok idézi,
mosolyogva fog mindig rád nézni.
Fájni fog a szíved, hacsak hallasz róla,
Sajogni fog benned minden eltűnt óra.

Úgy kell majd élned, mintha rendben volna,
Észrevétlenül, csendben haldokolva.







SZÍVÜGY


Figyelj a szíveddel,
halld meg a szavát!
Hogyha döntened kell,
halld meg válaszát!

Ne döntsön helyetted
rokon és jó barát!
Holnap már idegen
az ingyenes jó tanács!

De sokba kerülhet!
Fizetheted árát!
Figyeld a szívedet,
a sok boldog órát!

Tedd a mérlegre,
érezd a súlyát:
Maradni szépen,
vagy elmenni csúnyán!

Ne hallgass senkire,
tiéd a döntés!
Halld meg a szívedet,
tiéd az érzés.







TÁNCOLJ VELEM!


Jó, hogy velem vagy,
De nem elég!
Hozzám simulhatsz,
De nem elég!
Fülembe súghatsz:
Gyere még!
Rózsákat hozhatsz,
De nem elég!
Szerelmet vallhatsz,


De nem elég!
Téged akarlak,
Gyere még!
Most átkarolhatsz,
De nem elég!
Pezsgőt is bonthatsz,
De nem elég!
Velem táncolhatsz!
Gyere még!







A TEMETŐ CSENDJE


Talpunk alatt megreccsen egy ág,
kezünkben néhány szál virág,
szívünkben bús emlék vibrál.

Hűvös kertben borzong a lélek,
gyertyaláng dacol a szélnek,
síri csend, megállt az élet.

Könnyét hullatja az őszi ég,
imára kulcsolja kezét,
s hallom a temető csendjét.

Talpunk alatt megreccsen egy ág,
fagyos és magányos világ,
szívünkben a bú emléke jár.







TERMÉSZET


Csobogó patak partján üldögélve,
az élet nagy dolgain elmélkedve,
hatalmas nyugalom ül a lelkemre.

Játékos hullámok egymást kergetik,
a parti köveket meg-megölelik,
a kisebbeket tovább is görgetik.

Árnyas fák alatt soha nem pihennek,
útjuk kijelölt. Rabjai a medernek,
mindig futnak, és mégis nevetnek.

Fagyos lehelettel a tél közeleg,
pihen a csobogás, kicsit megdermed,
hideg csókjától álmodik, szendereg.

Megpihen a parti kövek ölében,
A tavaszi napsugárra majd felébred,
és vidáman csoboghat a medrében.

A rohanó patak kövein üldögélve,
a hűs szellő kényszerít ébredésre:
az utunk nekünk is ki van jelölve!







TÖBBÉ MÁR NEM


Lassan őszbe fordult szívem nyara,
télre vált, és nem lesz már tavasza.
Többé már nem süt ránk a napsugár,
az őszi szél hiába söpröget már.
Nincsen érzelem e fagyott világban,
mindent, ami szép volt, jégpáncél takar!







AZ UTAT JÁRVA...


Ahogy a nap fordul
és változik a fény,
úgy változik minden
az életünk terén.

Ahogy a nagy folyó
vissza nem fordulhat,
úgy járhatjuk végig
mi is az utunkat.

Néhol kövezve van,
csetlünk-botlunk mégis.
Néhol göröngyökön
megyünk bátran végig.

Itt-ott kanyarodik,
tévúton is járunk,
és a keresztútnál
valakire várunk.

Mindig csak előre,
sose fordul vissza,
és nem mindig jelzi
az útjelző tábla.

Saját sorsunknak
kezünkben a kulcsa,
azt kell kitalálni,
a zárat hogy nyitja.







A VÁGY


Van úgy, hogy az ember csak magányra vágyik.
Minden gondolatra születik egy másik.
Lelke mély bánatát egyedül gyógyítja,
keserű könnyeit magának hullatja.

Volt édes szerelme, nem a magányt vágyta!
Forró csókjaival mindig hazavárta!
Volt boldogsága, telve szívének háza,
kapuját mindenki más előtt bezárta!



Szerelem és gyűlölet: rokon érzelmek!
Segítsen az Isten, ne gyűlöljelek meg!
Inkább szeresselek halálom napjáig,
mint hogy gyűlöljelek akár egy óráig!

Lelkem mély bánatát segíts gyógyítani,
szívemnek fájdalmát lassan felejtetni!
Boldog békesség, ez minden vágyam,
előtted nyitva áll mindenkor a házam!







UTOLSÓ PILLANAT


Az utolsó perc, az utolsó pillanat,
mikor az érzelem talán még megmarad.
Ha elmúlik, többé nincsen visszaút,
szomorú emlékek, ez mind neked jut.
Nincs többé szerelmed, nincs hitvesed,
nem marad semmi, ez lesz az életed.







ÜZENET


Eljött az este, most is rád gondolok.
szerelmes szívvel, most is vágyakozok.
Hiányzik az arcod és a mosolyod,
ha rád gondolok, már boldog vagyok.

Eljött a reggel. Épp hogy elmentél,
máris hiányzol, jobban mindennél.
Maradt a párna, amin pihentél,
magamhoz húzom, mintha te lennél...







VAN MÉG IDŐ?


Van még egy kis időnk, ha te is úgy akarod,
ha kitárod felém az ölelő karod!
Van még egy kis időnk a boldogságra,
de ne nézzünk hátra, gondoljunk a mára!
Gondoljunk a mára, csak a szerelmünkre,
a múltból csak a szépre, a szép életünkre!
Hogy mit ígér a holnap, rajtunk múlik,
nagyon szeretjük egymást, azt tudjuk úgyis.
Van még egy kis időnk a szerelemre?
Ölelő karodban kelthetjük életre!
Ne félj, nem halt meg, itt él a szívemben,
csak elrejtettem, hogy neked őrizzem meg!
Ha van még egy kis időnk, még megkaphatod,
csak nyújtsd ki a kezed, ha te is akarod...







A VERS


Tudod, a versnek szíve van,
ritmusról ritmusra dobban.

Gyönyörű tánc a vers nekem,
amit eltáncol a lelkem.

Madárdal vagy hegedűszó,
szivárványos, gyönyörű, jó!

Fájó szívnek gyógyítója,
édenkertben vörös rózsa.

Vigasztaló, feloldozó,
testet, lelket feláldozó.

Felemelhet, földre sújthat,
ébren tart és álmodoztat.

Örömteli, boldog óra,
mikor születik egy újra.

Mert a versnek szíve van,
ritmusról, ritmusra dobban.







VOLTAM ÉS LESZEK


Szunnyadó parázs voltam,
mit egy átok felélesztett.
Tűzviharként tomboltam,
de a lelkem csendesebb lett.

Néma völgyben csend voltam,
egy kiáltás felébresztett.
Majdnem mindent feladtam,
de a szívem nem engedett.

Kiszáradt patak voltam,
melyben élet nem csörgedez.
Nyári zápor a porban,
a patakmeder éledez.

Kandallóban tűz leszek!
Szelíd, fényesen pirosló,
Testet-lelket melenget,
nyugalmat és álmot hozó.

Hangos madárdal leszek!
Rigófütty és pacsirtaszó!
Néma kiáltás helyett
boldogan dúdolgató.

Áradó patak leszek,
vidám, élettől duzzadó!
És záporeső leszek,
égi szivárványt rajzoló!












 
 
0 komment , kategória:  Hajdu Mária  
Hajdú Mária - Reményünk lehet csak
  2011-08-09 19:14:26, kedd
 
 




Hajdú Mária - REMÉNYÜNK LEHET CSAK


Élj úgy, mintha csak a mai nap lenne,
a szemedben mosollyal és nevetve.
Talán könnyebb az élet szeretve,
ha jó kedvvel nézel mindenre.

Búcsú nélkül soha ne indulj útra,
ha megérkezel, ölelj meg újra,
és ne gondolj, csak a mai napra,
reményünk lehet csak a holnapra!

Becsüld meg, hogy ránk süt a Nap,
minden ölelést és forró csókokat,
hogy tavaszi eső mossa arcodat,
csodáld meg a tarka virágokat!

Becsüld meg az emberi szeretetet,
és nagyon köszönd meg Istenednek,
hogy a mai napot megadta neked.
De a holnapot nem ígérte meg.....!







Néhány idézet a reményről:

Hinni a szépet, lehetetlent, hogy egyszer valóra válik. Hinni a vágyban, akaratunkban. Ha kell, hát bízni halálig.
Szabó Lőrinc

Szomorú dolog remény nélkül élni, testvér... Előrenézek, és a jövő elijeszt... Valami dermesztő, északi-sarki atmoszférában járok-kelek, ahova be nem hatol a nap sugara...
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij












 
 
0 komment , kategória:  Hajdu Mária  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2019.03 2019. április 2019.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 12 db bejegyzés
e év: 110 db bejegyzés
Összes: 3826 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 473
  • e Hét: 1276
  • e Hónap: 26231
  • e Év: 143585
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.