Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Éj
  2018-06-21 23:39:03, csütörtök
 
  Charles-Marie Leconte de Lisle

Éj

A hegylejtők fölött elpihen a szél,
álomra hajtja üstökét a dús ág,
szunnyad minden madár, a rózsa csendről mesél,
s már aranycsillagot szór tajték és virág.

Fent a vízmosásnál, elvadult magason,
könnyű köd szitálja az utat,
sötét lombok közt a hold bánata oson,
s a csend. Hangot az ember hiába kutat.

De lent a fövényen már énekel a tenger,
magas szálfák zúgnak, hangjuk döbbenet,
hasad az éj és föllobog az égre ezerszer
a habok, az erdő dallama s nincs szünet.

Szárnyalj szent zsivaj, emberfölötti ének,
a Földről és az Égről lármázz hosszan, édeset!
Szegezd a kérdést a csillagok fényének,
van-e örök ösvény, mi hozzád elvezet?

Tenger, ábrándos erdők, áldott hangú élet,
rossz napjaimban csak ti voltatok velem,
ti balzsamoztatok ha sújtott ítélet,
szívemben csak nektek dalol a kegyelem.

/fordította: Kovács Anikó/
 
 
0 komment , kategória:  Charles Leconte de Lisle verse  
Csillaghullás
  2017-11-29 13:17:54, szerda
 
  Charles Leconte de Lisle

CSILLAGHULLÁS

Hulljatok, óh lebomlott gyöngyök,
tengerbe, sápadt csillagok.
A láthatáron felhőgyöngyök
és rózsaszínü köd ragyog;
keleten vig szél szárnya zöntyög
vervén az ezer habgöröngyöt,
melyekből élénk fény bugyog.
Hulljatok, halhatatlan gyöngyök,
tengerbe, sápadt csillagok.

Merüljetek az Oceán friss,
rejtelmes habjai alá,
ím a hegyek tömör csucsát is
száz fény-nyil összelukgatá;
nehéz harmaterdőből jönnek,
s ezer zaj, rakétaként könnyed,
felel, mint égi zene rá.
Merüljetek, öntöző könnyek,
rejtelmes Oceán alá.

Fussatok méla égitestek,
még távol paradicsomok!
A hajnal ércszinűre festett
ajkkal az égen mosolyog;
s már puha lángruháját ölti,
s a hablemezt arannyal tölti,
hol ezer smaragd csöpp csorog.
Fussatok lelkek sétaföldi,
még távol paradicsomok!

Szálljatok át az édes éjen,
nyugatnak hallgatag egin.
Közé mohának, lombnak mélyen
a nap égő szemet vet im:
gyors szarvasok ölén a völgynek,
forrást zavarva, most fürödnek,
s ébred az emberzaj megin.
Szálljatok, fehér számüzöttek,
nyugatnak hallgatag egin.

Boldog, ki követ, bús sugárok,
feledést öntő mécsesek!
Boldog, kit a nagy világárok,
miként titeket, eltemet!
A Béke vet ott annak ágyat:
köny, gyűlölet, erőszak, vágyak:
mi ember volt benn: elveszett. -
Adjatok csendetekből, bágyadt,
feledést öntő mécsesek!

ford:Babits Mihály
 
 
0 komment , kategória:  Charles Leconte de Lisle verse  
A tiszta menny alatt
  2011-07-02 23:46:17, szombat
 
  Laconte de Lisle

A TISZTA MENNY ALATT

A tiszta menny alatt, hol fürge fecske száll át,
a reggel, mely virít, mint égi rózsafa,
hinti a csillogó lombokra illatárját,
ahol a fák hegyén sok fészek bontja szárnyát,
és zengi torkaik szerelmes, telt szava
a reggelt, mely virít, mint égi rózsafa,
a tiszta menny alatt, hol fürge fecske száll át.

Csöpögve csöppre csöpp, száz csermely habja szánt
a csiszolt köveken aranyló hangjegyekkel,
könnyelmű csókjaik becézik egyaránt
a kardvirágot, és liljomot, timiánt,
és hallgatja az őz, kit fölkeltett a reggel,
hogy csiszolt köveken aranyló hangjegyekkel,
csöpögve csöppre csöpp, száz csermely habja szánt.

Hol ösvény kanyarog a bűvös messzeségbe,
és zengő szél nevet hűs bokrok oldalán,
lágy pára kéklik és eloszlik, száll az égre
kar karban, hajnali, még nedves fényben égve,
lassan ballagnak át a férfi meg a lány,
hol zengő szél nevet hűs bokrok oldalán
és ösvény kanyarog a bűvös messzeségbe.

Szemükre gyönyörök fátylai hullanak,
úgy érzik, mintha még a kurta perc se szállna,
oly szépséggel ragyog a föld, az ég, a nap,
hogy örökös legyen e kéjes pillanat,
s a varázsban, melyet bűvölt egy álom álma,
úgy érzik, mintha még a kurta perc se szállna,
szemükre gyönyörök fátylai hullanak.

A tiszta menny alatt, hol fürge fecske száll át,
a reggel majd virít, mint égi rózsafa,
de ők a föld alatt nem érzik illatárját,
nem hallják majd, amint száz fészek bontja szárnyát,
és zengi majd szívük és torkuk telt szava
a reggelt, mely virít, mint égi rózafa,
a tiszta menny alatt, hol fürge fecske száll át.
 
 
0 komment , kategória:  Charles Leconte de Lisle verse  
A nap halála
  2010-09-02 20:23:11, csütörtök
 
  Leconte de Lisle

A nap halála

Tengerként zúg a szél, az őszi szózat,
a panasza oly ünnepi, komor,
lombot cibál, búcsúzva bujdokol
s a fát pirosra festi véred, ó Nap!

Levélcsomón kavarognak a vészek:
álmot kínálva lassan jő az est,
az árnyba mindent bíborra fest
s görcsös, kopasz gallyon libeg a fészek.

Hunyj, hunyj, kevély Nap, fáklyafény, pihenj te!
Fényes szőnyegre csorran ki a véred,
mint összetört, véres szívünk szerelme.

Halj meg - te felkelsz! Jó reményre fekszel.
De visszatér-e a hang, láng és az élet
ha majd szegény szívünk megpattan egyszer:
 
 
0 komment , kategória:  Charles Leconte de Lisle verse  
A tiszta menny alatt
  2010-09-02 20:17:07, csütörtök
 
  Leconte de Lisle

A TISZTA MENNY ALATT

A tiszta menny alatt, hol fürge fecske száll át,
a reggel, mely virít, mint égi rózsafa,
hinti a csillogó lombokra illatárját,
ahol a fák hegyén sok fészek bontja szárnyát,
és zengi torkaik szerelmes, telt szava
a reggelt, mely virít, mint égi rózsafa,
a tiszta menny alatt, hol fürge fecske száll át.

Csöpögve csöppre csöpp, száz csermely habja szánt
a csiszolt köveken aranyló hangjegyekkel,
könnyelmü csókjaik becézik egyaránt
a kardvirágot és liljomot, timiánt,
és hallgatja az őz, kit fölkeltett a reggel,
hogy csiszolt köveken aranyló hangjegyekkel,
csöpögve csöppre csöpp, száz csermely habja szánt.

Hol ösvény kanyarog a bűvös messzeségbe,
és zengő szél nevet hűs bokrok oldalán,
lágy pára kéklik és eloszlik, száll az égre
kar karban, hajnali, még nedves fényben égve,
lassan ballagnak át a férfi meg a lány,
hol zengő szél nevet hűs bokrok oldalán,
és ösvény kanyarog a bűvös messzeségbe.

Szemükre gyönyörök fátylai hullanak,
úgy érzik, mintha még a kurta perc se szállna,
oly szépséggel ragyog a föld, az ég, a nap,
hogy örökös legyen e kéjes pillanat,
s a varázsban, melyet bűvölt egy álom álma,
úgy érzik, mintha még a kurta perc se szállna,
szemükre gyönyörök fátylai hullanak.

A tiszta menny alatt, hol fürge fecske száll át,
a reggel majd virít, mint égi rózsafa,
de ők a föld alatt nem érzik illatárját,
nem hallják majd, amint száz fészek bontja szárnyát,
és zengi majd szívük és torkuk telt szava
a reggelt, mely virít, mint égi rózsafa,
a tiszta menny alatt, hol fürge fecske száll át.

(Vas István)
 
 
0 komment , kategória:  Charles Leconte de Lisle verse  
Dél
  2010-09-02 20:13:54, csütörtök
 
  Charles Leconte de Lisle

Dél

A sík fölé a dél terül, nyarak királya,
s a kék égből, miként ezüst szőnyeg, leszáll.
Nagy csend. Lánggal lobog a lég, szellő se járja;
az anyaföld tüzes köntösben szundikál.

Roppant tér, árnynak a mezőkön nyoma sincsen,
a forrás kiapadt, hol a jószág ivott;
és az erdő, amely messze sötétlik innen,
mozdulatlan, nehéz álomban fekszik ott.

Mint arany tengerár, csupán a búzatáblák
ringnak, aludniuk nem szükséges nekik;
szent föld gyermekei, mind a békét imádják,
s a napfény serlegét bátran ürítgetik.

Néha, mintha tüzes lelkük sóhaja volna,
míg suttog a nehéz kalászok tábora,
méltóságteljesen, lassan indul a lomha
hullámzás, mit benyel a láthatár pora.

Nem messze, a gyepen fehér ökrök hevernek,
folyatva nyálukat lebernyegük fölött,
s büszke és bágyatag tekintettel figyelnek
az álomképre, mely belül él és örök.

Ember, hogyha öröm telít vagy keserűség,
s délben a sugaras mezőket járod itt,
menekülj! üres a természet, s öl a hőség:
minden élettelen, se szomorú, se víg.

De ha nem hódol a könnyeknek és kacajnak,
s a nyugtalan világ felé nem vonz szived,
ha megbocsátani s átkozni nem tud ajkad,
s komor, pazar gyönyört kívánsz ízlelni meg,

jöjj! Telj el ékesen beszélő napsütéssel;
könyörtelen tüze örök fürdőd legyen;
s vedd törpe városok felé utad, ha hétszer
merült meg szíved az isteni semmiben.

/Tóth Judit, Kálnoky László ford./
 
 
0 komment , kategória:  Charles Leconte de Lisle verse  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 25 db bejegyzés
e év: 1728 db bejegyzés
Összes: 10808 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 72
  • e Hét: 4801
  • e Hónap: 29427
  • e Év: 726944
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.