|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
2017-03-17 10:14:38, péntek
|
|
|
Csontos Vilmos (* 1908. október 11. Garamsalló, † 2000. szeptember 12. Zalaba), költő.
Öt elemi osztály elvégzése után napszámosként dolgozott, majd kitanulta az asztalosmesterséget. Első versei az 1920-as években a lévai Bars c. hetilapban jelentek meg. A második világháború idején Erdélyben és az orosz fronton szolgált. 1948-tól haláláig Zalabán élt. 1975-ben Nemzetiségi Díjat kapott, 1999-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjével tüntették ki.
Főbb művei: Magyar ugaron (versek, 1932); Tovább kell menni (versek, 1941); Hiszek az emberben (versek, 1961); Új szerelem (versek, 1966); Gyalogút (önéletrajz, 1972, 1988); Örökség (versek, 1973); Estéli ének (versek, 1982); Veletek vagyok (versek, 1987), Pacsirtaszó (válogatott versek, 1995).
Szép jo napot. Nagyon orulok hogy lett ilyen oldal,és hogy másnak is oromot tudnak okozni nagyapám versei. En mindig konnyes szemmel olvasom végig egy-egy versét. Csodás és nagyon bolcs ember volt,mindig emberségre tanított. sok szép verset írt,az eggyik kedvencem Csak egyszer van cimmel az igazi szerelemrol szol.
Koszonom az oldal szerkeztojének a szorgalmat amit e oldalért tett.
(Csontos Vilmos unokájától egy másik oldal szerzőjének.) |
|
|
0 komment
, kategória: Csontos Vilmos |
|
|
|
|
|
2017-03-17 10:02:57, péntek
|
|
|
Csontos Vilmos Imádság
Imára kulcsolom két kezem
S hozzád fohászkodom, Istenem:
Hozz új hajnali fényt egünkre,
Boldog jövendőt nemzetünkre.
Adj hitet és biztató reményt,
Ne hagyd el a gazdagot s szegényt.
Óh nézd a fényes palotákat,
A kunyhókat s nyomor tanyákat:
Minden magyar szó imádság ma,
Jobb sorsát e nép Tőled várja.
Nézd,csonka törzs a rég hatalmas,
Sors a könny... beszélne: hallgass!
Kiált rá más hatalmi kényszer,
Ha egyszer kevés, rá kiált kétszer..
S hallgatnunk kell, de nem tudunk,
Csak imádságban halkulunk
S Téged kérünk,ki mindenünk:
Hitünk, reményünk, Istenünk!
Hallgasd meg esdeklő szavunk,
Egy a kérésünk s óhajunk:
Igazságunk,mely eltiporva,
Keljen életre ott a porba
S hozzon új tavaszt,új virágot:
Feltámadó, nagy magyar országot!
Ámen.
|
|
|
0 komment
, kategória: Csontos Vilmos |
|
|
|
|
|
2017-03-16 18:40:11, csütörtök
|
|
|
Csontos Vilmos - Téli dal
Söpri a havat a szél,
fut, fütyörész - nem beszél,
mégis érted a szavát:
- Van-e rajtad nagykabát?
Trombitálva fut a szél,
táncba kezd a seprűnyél,
társul hozzá a lapát:
felfalják a hó javát...
|
|
|
0 komment
, kategória: Csontos Vilmos |
|
|
|
|
|
2017-03-16 18:28:12, csütörtök
|
|
|
Csontos Vilmos - Este
Karom lecsuklik, fáradt vagyok.
A gyalu, fűrész csendben elpihen.
A lemenő nap fáradtan ragyog,
Én a műhelyben magam maradok,
S verset írok - nem zavar senki sem.
A kútnál éppen itat sógorom,
S két jámbor tehenünk mohón iszik.
Én egy koporsó deszkáján rovom
E sorokat, és elgondolkodom:
Hogy életem szép - sokan azt hiszik.
Mert akik látnak cégtáblám mögött,
Haj, dehogy sejtik való életem...
Nem látják a rám boruló ködöt.
S hogy az utam rég derékba törött,
És ez nagyon, nagyon fáj nekem.
Fáradt vagyok, és egyedül vagyok,
Árva álmaim vannak csak velem,
Ennyi, amit én a sorstól kapok.
De talán, talán, ha majd meghalok,
Lesz nékem is szép, glóriás nevem...
|
|
|
0 komment
, kategória: Csontos Vilmos |
|
|
|
|
|
2017-03-16 18:23:00, csütörtök
|
|
|
Csontos Vilmos - Valaki a földet megcsókolta
Valaki a földet megcsókolta,
És zöldülni kezdett.
Valaki a fákat megölelte,
S nyomban kirügyeztek.
Valaki fényt szitált a felhőre,
S szivárvány született.
Valaki a folyóra mosolygott,
S az visszanevetett.
Valaki akkor mellettem megállt,
És megszépült minden.
Tavasz lett - és virágokat hintett
Szívemre az Isten.
|
|
|
0 komment
, kategória: Csontos Vilmos |
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
180 db bejegyzés |
e év: |
899 db bejegyzés |
Összes: |
10039 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 1299
- e Hét: 4410
- e Hónap: 8160
- e Év: 77080
|
|
|