Belépés
liliana01.blog.xfree.hu
Az öröm abból ered, hogy valaki meg tudja látni azt, ami szép és jó az életben. Szalóki Lívia
1947.08.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Polcz Alaine és Mészöly Miklós
  2018-02-03 15:49:27, szombat
 
 


,,Ne nézz oda, kincsem, amíg mással hálok. És ne hagyj el!" - Polcz Alaine és Mészöly Miklós levelezése egy legendás, de zsarnoki szerelemről

Az ember szerencsére kifejezetten ritkán találkozik olyan férfival, aki megcsalja a feleségét, vagy huzamosabb ideig tart szeretőt, és utána még vissza is könyörgi magát. Ja, nem! Bocsánat, csak próbálok valamit megtartani még abból a mesevilágból, amit gyerekkoromban elképzeltem, ahol minden hímnemű olyan volt, mint az apám: szép, okos, hűséges. Aztán időközben felnőttem, és rájöttem, hogy az ilyet nagyítóval kell keresni, de még azok között is, akik gyönyörűen tudják megfogalmazni az érzéseiket. Szentesi Éva elolvasta Mészöly Miklós és Polcz Alaine levelezését, amely A bilincs a szabadság legyen címet kapta. És most ír róla nektek:
-
Egy könyv az élet
A kötetben - amely Polcz Alaine és Mészöly Miklós 1948 és 1997 közötti levelezését tartalmazza - egy legendás, ám annál zsarnokibb szerelem története rajzolódik ki. Egy olyan szerelemé, amilyenről azt hisszük kiskorunkban, hogy egyszer velünk is megtörténik majd. Mert egyszer jönni fog az az egy, aki örökkévaló, aki igazán passzol, aki a csontunkig hatolóan szeret, aki zsigerileg hasonlít valami ismerősre ebből a világból, aki soha nem hagy el, aki soha nem ereszt.
Ez a könyv pontosan ugyanarról szól, mint amiről szól az élet: mi van a tündérmesében, és azon túl. Hogyan, milyen áron képes együtt maradni két szerelmes ember, aki passzol.
Bevallom, engem sokkal jobban érdekel ebben a történetben Polcz Alaine, mint Mészöly Miklós, és nem azért, mert ő a női karakter, hanem mert sokkal rejtelmesebb, izgalmasabb, és talán... kimondom: szebben is ír a másikhoz fűződő érzelmeiről. Meg lehet, hogy azért is, mert egy kicsit (na, jó, per pillanat nagyon) haragszom Mészöly Miklósra, aki nemhogy nem erősíti azt az ideálképet, amit szeretnék hinni, hanem némiképp le is rombolja azt.
Hozzáteszem, az író már az elején megfogalmazza, hogy milyen kapcsolatra vágyik. Még ha túlságosan ködösen is kiolvasható ezekből a sorokból (ne aggódjatok, aztán lefordítom):
,,A csavargó alkat végső soron nem zárja ki a megülést, a kikötőt, csak ebben a kikötőben legyen meg az idegenség varázsa, s ne akarja magát szürke és fantáziátlan törvényerőre emelni. Legyen meg benne a véletlen csodálatossága és törékenysége, a különbözőbb lehetőségek paranormája; önfelajánlás legyen s ne törvény. A bilincse a szabadság legyen. Azt hiszem, ez mindennél tartósabb, nem? S becsületesebb."
Lefordítva a mi nyelvünkre, ez az 1949-es levélből vett idézet (ez volt a házasságuk első éve) annyit jelent, hogy ,,én vagyok a szép szabad művészlegény, a csavargó, aki eddig hányódott-vetődött az életben nőről-nőre, de most, hogy megtalálta azt, akivel el tudja képzelni az életét, azt várja a tőle, hogy maradjon izgalmas és titokzatos, maradjon benne kihívás, ellenkezés, hogy fenn tudja tartami az érdeklődését, de mindamellett (és ez a kulcsmondat) engedje azért szabadon". Értitek?
Szabadság
(Itt kihagytam két mondatot, mert trágárnak itéltem)

Miklós, bytheway, az első években szinte minden egyes levél végére odakanyarintja feleségének, hogy ,,remélem, nem mással vagy", ,,remélem, nem rosszalkodsz valahol", ,,remélem, egyedül vagy, és nem flörtölsz holmi férfiakkal". Hát mi ez, ha nem annak a csalhatatlan jele, hogy mindenki saját magából indul ki? Az pedig jóllehet, Alaine-nek eszébe se jutott soha, hogy másokkal kacérkodjon.
,,Óh, te férjeknek férje. Most vasárnap reggel bejön Egon, hozza kezében a leveledet. Bizonyisten, nagyon örvendtem. Mert látod, Kolozsvár nincsen olyan messze Pesttől, mint gondoltam, de te messzebb vagy. Hát azért ne gondold mindjárt azt, hogy ez szerelem. De talán annál sokkal rosszabb. Hozzászoktam egy hanghoz, a Tiédhez, és most mintha a többiek más nyelven beszélnének." - Polcz Alaine, 1955 (Kolozsvárról Pestre)

Ezzel együtt persze a kötet, mint olvasmány, lebilincselő. A majdnem ötven évnyi levelezésnek van egy csodálatos íve. A kezdeti perzselő szerelmet először Alaine egyre gyakoribbá váló betegeskedése árnyékolja be (emiatt sok időt töltenek külön), majd a Miklós nőügyei miatti konfliktusok sűrűsödnek. Mészöly többször volt másba szerelmes házasságuk alatt, és többször el is hagyta Alaine-t, ezekből a szakításokból pedig egyre nehezebben tudta visszakönyörögni magát. A könyv nem igazán részletezi a nőügyeket, tulajdonképpen konkrétan egy hölgyet említ, akit csupán K-ként emlegetnek a levelekben, ebből következtetve azt tartom valószínűnek, hogy ő lehetett a legmeghatározóbb kapcsolata az írónak a felesége mellett, mert ezért a bizonyos K-ért többször is elhagyta, sőt egy időben nyitott házasságban is élhettek, legalábbis ez sejlik ki a soraikból. Olvassátok csak:
,,...egy darab csokoládét kettőbe osztottam, és nyújtottam Feléd az egyik darabot, és azt elrejtettem, a tenyerembe szorítottam és nem akartam megmutatni. Akkor Te nagy meglepetésemre, erőszakkal szétfeszítetted a tenyerem, és megnézted, és meglepődtél, hogy én a kisebbik darabot rejtegetem. És akkor belém vágott, hogy Úristen, micsoda nők vehettek téged körül, ha nem tudod, ha nem alapvető élményed, hogy minden nő, aki igazában az, az a kisebbik darabot tartja magának, és azt rejtegeti.
...bármikor visszajöhetsz hozzám, ha vak leszel, nyomorék, rákos, idegbeteg, vagy ünnepelt író. De így ezt folytatni nem tudom. Kérlek, értsél meg, és ne haragudj. Ne haragudj, és se depresszióval, se öngyilkossági gondolatokkal, se bűntudattal ne reagálj rá" - Polcz Alaine, 1974
,,Tényleg azt hiszed, hogy az engedékenység miatt vagyok olyan, amilyen vagyok - vagy lett az, ami lett? Valahogy nehéz ezt elfogadnom, mert akkor azzal kell szembenézni, hogy egy függőség keretei között kell megfogalmaznom magamat (magunkat) - pedig úgy érzem, a szabad döntésben kéne megtalálni a függőség kereteit. És ez nagyon más. Ha az én élet- és ösztön-magatartásomat csak arra vezetem vissza, hogy te engedékeny voltál, akkor ez valahogy és valahol mind a kettőnket kisebbít." - Mészöly Miklós, 1975
Bilincs
Polcz Alaine is megannyiszor próbálta elhagyni férjét, az író pedig ugyanennyiszer nem engedte el. A kötet végén olvasható utolsó részben a házaspár közeli barátja, Nádas Péter mesél. Elmondja, hogy Mészöly mennyire képtelen volt a felesége nélkül létezni, mennyire volt mégis zsarnoki ez a szerelem, mennyire elfoglalta a teret Alaine elől, mennyire birtokba vett mindent, beleértve a nőt is. És hogy mennyi nőügye volt, amelyekhez az író barátai falaztak - vagy éppen nem falaztak.
Ráadásul Polcz Alaine apja ugyanígy hagyta el az anyját, számtalanszor. És közben az íróházaspár egész házasságra árnyékot vetett, hogy Polcz Alaine nem tudott gyereket szülni. A nő emiatt örökös bűntudatot érzett, ki tudja, talán ez is közrejátszott abban, hogy ennyiszer képes volt szemet hunyni a férje gyarlósága fölött.
Ha valaki megkérdezné most tőlem, mit gondolok erről a szerelemről (nem kérdezi meg senki, ezért aztán leírom), akkor azt mondanám: ez nem szerelem volt.
Mert a zsarnokságnak, az önzésnek, a birtoklásnak, az uralkodásnak a másikon nincs köze a világ legnemesebb érzéséhez. Még akkor sem, ha rásütjük, hogy a maga módján Mészöly csak így volt képes szeretni.
Ez nem von le a szövegek értékéből, A bilincs a szabadság legyen ugyanis akkor is izgalmas, gyönyörű olvasmány, ha az ember közben rendesen bepöccen Mészöly Miklósra...

(Szentesi Éva tollából másolva)
 
 
0 komment , kategória:  Olvasni jó! (részletek könyvek  
M. Kiss Csaba Boldogságkönyv,
  2017-11-22 18:07:53, szerda
 
 



Tudták, hogy Magyarország Alaptörvényének szövegében
nincs benne a boldogság szó?
Őszintén szólva, fogalmam sincs más országokéban benne
van -e, de hát mire lehet menni egy boldogtalan nemzettel?
A magyar alaptörvényben elég hosszan sorolódik, mihez
van joga a polgároknak, de konkréten a boldogsághoz nincs.
Pedig ugye közhely, de - mint általában a közhelyek - igaz,
hogy boldogság mindenkinek jár. Járni jár, mondják erre a
cinikusok, csak nem jut.
Dehogynem! - állítom én. És veszem magamnak a bátorságot,
hogy azt is kijelentsem: pont annyi jut, amennyit
megteremtesz magadnak. És másoknak. Írhattam volna a
korszellemhez talán jobban illő módon, hogy annyi boldogságod lesz,
amennyit elintézel, kikavarsz, kijársz, szerzel, lemutyizol magadnak.
De nem akartam ezt írni.
Szóval a boldogság mindenkinek jár, csak senki nem tudja
garantálni. A hatalom sem. Mert senkinek nincs tuti boldogságreceptje.
Viszont talán hasznos tudni, hogyan csinálják mások.

M.Kiss Csaba kötet kb kétszáz ilyen sztorit tartalmaz a boldogságról,
mivel hamarosan itt a karácsony, egy jó könyv, mindig jó ajándék,
én már olvasom, nekem tetszik.
 
 
0 komment , kategória:  Olvasni jó! (részletek könyvek  
(M. Kiss Csaba Boldogságkönyv, részlet)
  2017-11-22 18:04:24, szerda
 
 



Az igazi boldogság nem a pillanat,
hanem egy hosszan tartó,
békés és erős állapot.
Az igazi boldogságba bele lehet ülni,
bele lehet kucorogni és megtart.
Ringat. Lassan, hosszan, sokáig.
Sajnos ez nem jön magától.

Ónodi Eszter

(M. Kiss Csaba Boldogságkönyv, részlet)
 
 
0 komment , kategória:  Olvasni jó! (részletek könyvek  
Nemere István: A fedélzeten
  2017-09-10 17:22:54, vasárnap
 
 


Nemere István: A fedélzeten


- Remélem, minden szolgáltatásunkkal meg lesznek elégedve - mondta a hajópincér és meghajolt. Alig tűnt el fehérkabátos alakja, Berger a feleségére nézett. Lucinda sápadt volt és szótalan. "Csak nem sejt valamit?", villant a férfiba. De hát honnan is tudhatná, hogy azért jöttek el erre a karib-tengeri útra, hogy a fedélzetről az utolsó kikötőben Berger már egyedül, özvegyként léphessen le.
Berger tudta előre: esténként a felesége magányosan fog álldogálni a fedélzeten. Amikor két hete említette a hajóutat, Lucinda mosolygott:
- De jó lesz esténként állni a korlátnál és nézni a hullámokat!
A férfi is a hullámokban bízott. Meg abban, hogy amint hűvösebb lesz, mások eljönnek a korláttól, a felesége pedig egyedül marad.
Berger annyira örült, hogy az utazás napján a szívgyógyszerét sem vette be. De azért a tabletták ott voltak valahol a poggyászában.
Lucinda már az első este a tatkorlátnál állt és nézte az óceánt. Berger kilenc éve várta, hogy a felesége megossza vele a vagyonát, hogy változtassanak a házassági szerződésen. De Lucinda nem ment ebbe bele. Berger úgy kalkulált: ha a neje meghal, akkor a szerződés érvényét veszti, és mindent ő örököl.
Kitervelt mindent. Valamelyik este a felesége megint a sötét fedélzeten áll majd, ő meg odamegy hozzá, és se szó, se beszéd, átlöki a korláton. Aztán még áll ott egy darabig, és ha odajön valaki, megkérdi: "Nem látta a feleségemet? Itt szokott állni esténként..." Majd elkezdi járni a hajót, és lesz már éjfél is, mire "kétségbeesetten" eljut a kapitányhoz. Aki végül arra a belátásra jut, hogy az asszony megszédült és beleesett a tengerbe.
Csütörtökön este kellemetlen szél fújt, eső is csöpörgött. Lucinda sárga esőkabátot vett fel és ment a tatra. Berger percekkel később utánalopózott. Lucinda egy másik nővel beszélgetett, ezért a férfi elment és tett egy kört a B-fedélzeten, sőt lemerészkedett a C-szintre is. Elfogta az irigység, látva a gazdag dámákat, amint az ékszerboltban vásárolnak. Odébb a kaszinó bejáratánál csoportosultak vidám hölgyek és urak. A hatalmas hajó, akár egy úszó város, zsibongott, közben fényt árasztva siklott az éjszakában.
Amikor fél óra múlva felment a fedélzetre, már sötét volt. Senki nem járt a tatfedélzeten, csak a sárga esőköpenyes, csuklyás alak támaszkodott a korlátnak. Berger körülnézett. Sehol senki. Lassan osont közelebb. Odaérve a csuklyás alakhoz, lehajolt, megmarkolta két lábát, és egyetlen mozdulattal átdobta a korláton. Még hallotta a rémült sikoltását, aztán már semmit sem látott. Csak a hullámok foszforeszkáltak.
Berger kis ideig állt még, aztán lement a B-szintre. Egy bárban ivott egy pohárral, majd még eggyel. Tudta, az ital nem tesz jót a szívének, de most nem bánta. Aztán eszébe jutott, hogy ilyen állapotban nem indulhat Lucinda "keresésére". Bemegy a kabinba, megmossa az arcát, kijózanodik kissé...
A kabinban Lucinda várta.
Berger döbbenten nézte, a szája széle reszketett.
- Hát te... hogy kerülsz ide... a sárga esőkabát... a taton...
- A kabát? Egy fiatal lánynak adtam kölcsön, holnapig. Ő is szereti nézni a hullámokat.
De Berger ezt már nem hallotta. A szívéhez kapott, aztán a falnak tántorodott és lecsúszott a szőnyegre.


 
 
0 komment , kategória:  Olvasni jó! (részletek könyvek  
Weöres. Polcz Alaine Kollár Ágnes tollából
  2017-08-05 17:18:25, szombat
 
 


Weöres. Polcz Alaine
Az őszi hangulat egyik leggyönyörűbb megjelenítője, a Galagonya, nem pusztán Weöres Sándor zseniális eszéből pattant ki, hanem élő, igazi nő ihlette. Méghozzá nem is akárki: Polcz Alaine, pszichológus, írónő, a tanatológia (a halál és gyász kutatása) magyarországi úttörője, a Magyar Hospice Mozgalom, majd Alapítvány életre hívója.

1946-ban találkozott Alaine-nel Weöres, a Széchényi Könyvtárban. És ott, a könyvtárban, akkor rögtön megírta neki a Galagonyát. Olvassátok:

Őszi éjjel izzik a galagonya,
izzik a galagonya ruhája.
Zúg a tüske, szél szalad ide - oda,
reszket a galagonya magába.

Hogyha a hold rá fátylat ereszt,
lánnyá válik, sírni kezd.
Őszi éjjel izzik a galagonya,
izzik a galagonya magába.

Elképesztő, hátborzongató rádöbbenni, hogy a költő az első találkozás alkalmával mennyire megérezte Polcz Alainben a fájdalmat, a reszkető, síró lányt (pedig egy könyvtári helyzetben nyilván nem reszketett és sírt).

A valóságban viszont nagyon is ilyen lelkiállapotban volt: "Asszony a fronton" című regényéből megtudhattuk negyven évvel később, hogy a szovjet "felszabadítók" hogyan gyötörték, kínozták, erőszakolták a testét-lelkét. Hogy első férjétől gyógyíthatatlan betegséget kapott. Hogy a háború után egy 25 éves, megtört nő volt, és fájdalmát egész életében magával hurcolta.

Ezt érezte benne 1946 elején Weöres. Kapcsolatukból nem lett semmi, és talán jobb is így, hisz pár hónap múlva a költő megismerte Károlyi Amy-t, akivel élete végéig nagy szerelemben élt együtt - és aki vasszigorral vigyázott Weöresre, sikerrel óvta meg saját, zsenialitásában elviselhetetlen természetétől.

Az igazi Galagonya sorsa pedig élete végéig a lelki magány, a sírás és reszketés maradt - férje, Mészöly Miklós író lett, aki sokszor, megalázóan megcsalta. Munkája pedig a haldoklókhoz kötötte, műveiben is sokszor visszatért a halál témájához.


Egész lényeddel_Polcz Alaine

Polcz Alaine új könyve férjéhez, Mészöly Miklóshoz fűződő szerelméről, élethosszig tartó szerető gondoskodásáról, kapcsolatuk több mint ötven évéről, a halálra való készülésről és a gyászról szól. Az olvasó találkozhat a fiatalon vadászó, élettel teli, alkotó Mészöly Miklóssal, láthatja öregségében a külvilágtól eltávolodó, betegséggel küzdő alakját, és leülhet egy pillanatra felesége mellé elbúcsúzni a haldoklótól. Az írónő személyes tragédiáját megosztva, őszinte hangjával támogatja mindazokat, akik félnek saját haláluktól, félnek látni szeretteik elmúlását; azokat, akik gyászban vannak; azokat, akik elakadtak az úton és félnek visszanézni; mindazokat, akik kezükbe veszik ezt a könyvet, mely az ember egész lényében élő szeretetről szól.

 
 
0 komment , kategória:  Olvasni jó! (részletek könyvek  
Müller Péter - Részeg józanok
  2017-06-27 14:43:26, kedd
 
 


Müller Péter - Részeg józanok

Ötven év múltán. (Soós Imre színművész és felesége életéről, haláláról)
Részletek a könyvből:

,,Mint mindenhová, ide is magával vitte Évát. a kocsiban beszélték meg Péter ügyét is.
,,Szerelmes már beléd?"
,,Az öreg kérdése egyáltalán nem volt meglepő. A beteg szerelme, ,,rajongása" az orvos iránt, különösen a lelki sérülteké, tudományos tény, szinte közhely. Ez a vonzalom a kapaszkodó, mellyel orvosa egy sajátságos hatalom révén eltudja mozdítani a holtpontról, vissza tudja állítani az örvénybe került lélek méltóságát. Itt az se számít, hogy a férfi vagy nő az orvos, mert ez a szerelem egyetemes, itt lélek áll lélek előtt, ahogy a görögök tudták és hitték ,,Hamis pénz" - így nevezte az Öreg ezt a rajongást, mellyel hatalmas ívű pályája során magához kötötte a gyengébb. töröttebb lelkű embereket, akiket később keményen és tudatosan le kellett választania magáról, és elfelejteni a múló időben. Ez volt Adrián titka. Írt is erről egy inkább irodalmi, mint tudományos esszét, A vonzalmak funkciója a terápiában cimmel."
---------------------------------------------
,,Azt mondják: ,,Eszme"...meg ,,Szerencse"... meg ,,Gondviselés"... Fenét! A szerelem!...csakis a szerelem csinál mindent ebben a zavaros életben!... A többit az ember találta ki, de a szerelmet az isten! - így mondta ,,isten", bár ezen a szón nem valami vallásos fogalmat értett, hanem a szavakkal megfoghatatlan őserőt, a mindent irányító hatalmat. - Idehallgass!... Én pontosan tudom ki maradhat életben... Százhúsz ember a táborban..."
És én tudtam, vagy sejtettem, hogy ,,Te meg te megdöglesz, te meg túléled!"... Akit húzott valami haza, az túlélte! Legalábbis esélye volt. sokkal nagyobb esélye, mint azoknak, akik csak hittek bármiféle isten segítségében, vagy politizáltak...

Amikor felült az ágyán, és körülnézett a szobában, régi könyvein, lelkes fiatalságának kacattá vált emlékein, még az is eszébe jutott: ,,Mire volt jó mindez?"
Szinte pusztította önmagát, eddigi hitét, reményeit, egész megszokott életét. Nem tudta még, hogy így működünk: helyet kell teremteni magunkban az újnak, valami ismeretlen sorsnak és érzésnek. Egy új élet értelmét csak úgy találjuk meg, ha a régit elveszítjük. Ezt gyakran tapasztalta, de sohasem értette: hogy például egy anya, ha váratlanul beleszeret valakibe nem tud már annyira örülni a gyerekének, mint eddig, pedig a legnagyobb boldogsága volt és kitöltötte az egész életét...Miért van ez?...Mert a gyereke akadályozza őt az új életében. A szenvedély fókuszba rántja a lelkünket , és minden más eltorzul mögötte.
Minden újat megelőz a régi halála.
Rájött arra, hogy az öreg nélkül üres az élete. Visszament hozzá, bár Wolf Tamással nem szakított végérvényesen. Ezt Adrián nem is követelte tőle. Úgy látszott, mintha ezalatt a néhány hét alatt ő is sok mindennel leszámolt volna. Elsősorban az irreális korkülönbséggel. Nem tűrte volna, ha a lány a szeretőjéből előbb - utóbb a betegápolója lesz. Tudta, hogy az öregség a hatalomvesztés művészete s ezért talán nem is bánta ezt a kompromisszumot.

Müller Péter - Részeg józanok
Ötven év múltán. (Soós Imre színművész és felesége életéről, haláláról)
Részlet a könyvből:

Leült az ágya szélére. Most már okosan, jóindulattal mondta:
- Ide hallgasson Péter! Nem szabad összekeverni a dolgokat!... Úgy érzi, hogy szeret, mert törődöm magával. Mert nagyon gyenge és rossz bőrben van. Mindig csak engem lát...Tényleg úgy, mint az anyját, vagy a dadáját. Ez nem szerelem...Kimegy innen és meglátja...
- -Kimegyek? Hová mennék?
- Folytatja szépen az életét.
- Mit folytassak azon?...Fene nagy zsivajos város. Nincs benne senkim...Odahaza a tanyán meg nem szeretek már...Elszoktam tőlük...Ők is éntőlem... Meglesnek a falu utcáin, mint valami díszpintyet!...Ott vigyorog a pofám a mozi plakátján meg az oszlopokon. A józsi komám csak rendőrnek állt Pesten, őt se szeretik, mert szerintük jól megy neki, nem közéjük való már... Hát még engemet hogy utálnak, aki híres ember lettem. Világszám. azt hiszik gazdag is. Hozzájuk képest az is... Majd meglátja!
- -Honnan látnám meg?!
- Elviszem magát mihozzánk. Megmondtam az anyámnak.
- Mit?... Mit mondott meg?!
- Péter bólogatott. ,,Igen, igen, ez így lesz."
- Mit mondott az anyjának?
- hogy elveszem feleségül. Megmondtam.
- Éva indulatosan felnevetett:
- De hát hogy gondolhat ilyet egyáltalán?... Nekem férjem van!
- Nincs magának senkije - legyintett a fiú - Egyedül van és nyomorult. Vacak élete van magának is.
- Téved!
- Nem tévedek én.
- Nyomozott utánam?
- Látom a szemin... Azért szerettem meg. Nem szép. Nem is jó... azt hiszi tán maga jó ember?
- Nem tudom. Ezen sohasem gondolkoztam még.
- Akkor most gondolkozzon! Majdnem megölt engem.
- Éva elsápadt ettől a hálátlanságtól.
- Ez gyalázatos mondat volt!
- De igaz... Azt hittem megrohadok napok óta...hogy ott pusztulok el, amig visszavergődtem attól a kibaszott, kurva telefontól...Ide nézzen!
- És feltárta a takaróját.
- Melle, karja és hasa alja teli volt véres sebekkel. Úgy nézett ki, mint Jézus, amikor levették a keresztről.
- Úristen!... Mit csinált megint?...kérdezte iszonyodva Éva.
- A rothadt üvegcserepek a kerítés tetjén... Azzal nem számoltam, hogy börtön ez. Mi a szarnak tesznek üvegcserepet a kórház kerítésére?... Hogy meg ne szabaduljanak a hülyék?!
- Hosszú, néma pillanat volt ez. Éva csak nézte a fiú komoly szemét, széles mosolyát. Péter pedig felemelte a nő lecsüngő kezét, megfogta a tenyerét, felfelé fordította és ráfektette az arcát. Lehunyta a szemét s a hirtelen felfutó könnyein át mosolyogva mondta:
- Daduskám, életem! Kellesz nekem nagyon!
-

Soós Imréről, a zseniális, a legmélyebb paraszti mélységekből származó, önsorsrontó, nagy színészről számos szépirodalmi alkotás született. (Talán leghíresebb Hubai Miklós Tüzet viszek című drámája.) Életét, sorsát a meghasonlott népi tehetségek szimbólumaként mutatták fel, feleségével együtt elkövetett öngyilkosságát szinte mítosszá költötték, alakjába a modern magyar történelem megvilágosító jelképét sűrítették. Müller Péter regénye némileg más úton jár. Szerepet játszhat ebben az is, hogy az író valóban ismerte, dramaturg kollégaként közelről figyelhette hősét, az öngyilkosság előtti éjszaka egy részét is vele és feleségével töltötte. Regénye nem a mítoszt boncolja, érdeklődése teljességgel emberi, ábrázolásmódja egyszerre verista és értelmező, helyenként szinte esszészerű. A regény ugyan megváltoztatott nevekkel mondja el a történetet, ám teljességgel hű a valósághoz. A mű, amelyben a szerző is színre lép, egyszerre regény és életrajz, műalkotás és biográfiai kommentár, emlékirat és töprengés. Hősét több oldalról, több szemszögből veszi szemügyre, láttatja későbbi felesége, az ideggyógyász orvosnő, a Madách Színház művészei, rendezői, a saját, a pesti srácok, az autogrammkérők, a féltékeny szakma, az éjszakai élet szereplői szemével is, de megvizsgálja értő, empátiával telített ,,semleges" nézőpontból is.
A könyvet elsősorban a nem pletykákra-szenzációkra, hanem humánus megértésre vágyó olvasók értékelik igazán.

 
 
0 komment , kategória:  Olvasni jó! (részletek könyvek  
Bérczes László – Törőcsik Mari: Törőcsik Mari
  2017-06-27 14:38:50, kedd
 
 


TÖRŐCSIK MARI

Bérczes László - Törőcsik Mari: Törőcsik Mari

,,Kábé öt éve nyúzom Marit, hogy csináljunk könyvet. De nem akart könyvet senkivel. Még Schwajdát is visszautasította. Aztán ráállt. Bérczes-féle szelíd erőszak és érzelmi zsarolás miatt? Máhr Teréz cinkos segítsége által? Vagy csak mert belátta, hogy ez a könyv kell? Nem a sikerről beszélek. Arról beszélek, hogy ebben a rettenetes, de szeretett országban gyógyír egy felülemelkedni képes, mindenki által tisztelt személyiség, egy ember szelíd, szabad és bölcs szava. Ajándék az ő tekintetével nézni a világot."

B.L.
,,örüljünk annak, hogy süt a nap!" Ezt mondta egyszer egy interjúban nekem.
T.M.
Igen, annak nagyon tudok örülni. Nem vagyok őrült, mint a lányom, nem tudok eszeveszetten napozni. De nem is erről van szó, hanem az életről. Arról, amit megkap minden megszülető ember, és hogy az milyen nagy dolog. A kedvenc Pilinszky soraim is erről szólnak. Erről is.
,,kimondhatatlanul jól van ami van. Minden tetőről látni a napot."
Pici gyerekkoromtól így voltam vele: esőben, szélben, hóban csak arra vártam, hogy előbújjon a nap! Az meg egyszer csak mindig előbújik. Mert mindig eljön a tavasz.,,Mi most a szeretetről beszélgetünk. Arról, ami nélkül semmi értelme az életnek. Egyszer feltettek nekem egy hülye kérdést: mit adnék a gyerekeimnek útravalóul. Nem tudtam válaszolni. De az egyik hajnalon felriadtam egy mondatra, a válaszra: tudni kell szeretni."

Ha nem nézzük le, hanem megszólítjuk az embereket, akkor azok kinyilnak. Erre lenne jó a televízió. Az egyik legnagyobb találmány, és a legrosszabbra használjuk.

B.L.
Lassan kezdem elhinni, hogy a Körhinta Marija tényleg nem tudott semmit. Másfél verssel felveszik, szinte el sem kezdi a főiskolát, már forgat...
T.M.
Na látja. Higgye el semmit. De ami nagyon fontos, én ezzel akkor is tisztában voltam. A Körhinta franciaországi bemutatója után úgy mentem be statisztálni Az ember tragédiájá-ba, hogy nekem akkor már Jean Cocteau csókolt kezet Párizsban. De én ettől még egy percig sem gondoltam, hogy színész vagyok. Áhítattal és csodálattal léptem az igazi színészek közé, akik érezték, hogy nem játszom meg magam, amikor tisztelettel rájuk köszönök. Tudtam, hogy ők színészek, én meg nem vagyok az. De akartam lenni.

Színházi szerelemről:
Volt két ember, akiknél megtartottam a távolságot, pedig lobbant volna a szerelem. Az egyik Soós Imre volt. A másik... végül is elmondhatom, a másik Latinovits. Imrénél tisztán láttam, hogy én, a kezdő kis színésznő, nem tudom elintézni, hogy őt ne parasztszínészként kezeljék, és nem tudtam őt megállítani azon az úton - annak ellenére sem, hogy a Körhinta alatt egyáltalán nem ivott -. amelyen viharos gyorsasággal haladt a tragédiája felé. Latinovitsnál pedig megéreztem, amit aztán igazolt a sors,jaj, hogy is mondjam, itt pontosan kellene fogalmazni, de nem tudom jobban mondani: hogy beteg a lelke. Kitértem előlük.
Ami tény, hogy mindketten tragikus véget értek. Két zseni.

Szerelem halálig Maár Gyula
Megkérdezték [Maár Gyulát], mit érzett, amikor felhívták, hogy Törőcsik Mari klinikai halott. Erre a kérdésre nincs emberi válasz, nincsenek arra szavak, amit ilyenkor átél az ember. De egyet tudtam: neki vissza kell jönnie, mert nekem kell előbb elmennem. Mariban annyi erő van, hogy ő képes túlélni engem. De ha ő nincs, nekem végem. Nem azért, mert öngyilkos lennék. De én Mari nélkül lépni se tudok. Mi egyek vagyunk, csak benne több az erő.

Amikor a klinikai halál után két hónapig a kórházban feküdtem ő mindennap bejött azonos időben. De ha a villamos vagy a busz kicsit késett, én már kétségbeestem. Maár Gyula, drága, mi lesz velünk, ha egymás nélkül nem tudunk?

Terézről a lányáról keveset beszél, igy egyeztek.
,,Annak idején egyszer arra mentünk haza Maár Gyulával, hogy a szobában éktelen ordítozás. A hároméves Teréz meg a nyolcvanéves Maár nagyanyja. Nézik a Fradimeccset, de ordítva. Még csúnyákat is mondanak, aztán Teréz tovább ismételgeti, hogy A kurva életbe! - Hogy beszélsz?!, szól rá a nagyanyja - előbb is így beszéltünk, - Az más! Az foci!"

,,Igaz ember igazat szól" Színházról:
,,Két éve volt a pályáztatás, hogy ki legyen a Nemzeti igazgatója. Azt, hogy én Alföldire szavazok, Vidnyánszky tudta meg legelőször, amikor egyszer együtt vacsoráztunk. De Alföldinek is tudomásul kell vennie, hogy én Vidnyánszkyba sose fogok belerúgni. Annak idején miatta mentem el Gyulára játszani."

,,Robi [Alföldi Róbert], drága, ha én fiatal nő lennék, biztosan megszerezném magamnak. Ezt csak úgy jelképesen mondtam, persze. Ha fiatalember lennék, akkor is! Robi, drága, mondja meg nekem, miért van mindig egyedül? Az ebédnél is előjött ez. Nézem őt, hogy milyen szépen öregszik, olyan elegánsan, mondom is neki, hogy Egy fél ország szerelmes magába, a legnépszerűbb ember, és maga egyedül van. Rám néz, mosolyog, mindig mosolyog, de mégis olyan végtelen szomorúan. Sok vagyok nekik, és hamar odébbállnak. Kicsit hallgat, aztán folytatja: Tudja, Mari, én sok mindenér' irigylem magát. De legjobban Maár Gyuláért. Hogy így megtalálták egymást."

EZT NEM A KÖNYVBEN OLVASTAM Gondoltam ha érdekel valakit.
Bodrogi Gyula mesélte egy újságnak:
,,Mi meg szinte össze voltunk bújva Marival, és egymás szájából vettük ki a szót. Sosem felejtem, ahogy Gyuri vörös fejjel rohant ki a teremből, azt kiáltva: ,,Gyula, menj be gyorsan, mert Marit tőlem akarják elválasztani!" - emlékezett Bodrogi, akit a nyitott házasságról is kérdeztünk.
 
 
0 komment , kategória:  Olvasni jó! (részletek könyvek  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2019.03 2019. április 2019.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 48 db bejegyzés
e év: 179 db bejegyzés
Összes: 852 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 8
  • e Hét: 480
  • e Hónap: 5106
  • e Év: 18144
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.