Belépés
vorosrozsa66.blog.xfree.hu
,,Sose búcsuzz el minden új nap egy új remény.Van hogy elveszítesz mindent mégis élj a holnapért." Drót Erika
1966.11.04
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 46 
Árvai Attila: SZIVED HANGJAI
  2018-11-17 18:01:35, szombat
 
 




Árvai Attila: SZIVED HANGJAI


Mikor egyedül vagy, gondolatod kattog
Felmérni nem tudod, eljövendő sorsod
Mikor csak fürkészed, a kis tónak habjait
Talán meg sem hallod, szívednek hangjait

Oly zajos világban, éled a napjaid
Szomorúan nézed, az élet álarcait
Hálátlan életek és szörnyen nehéz sorsok
Tévedések hada, az ára pedig túl sok

A káosz reád zuhan, tehetetlen élet
Oly sokan szenvednek, de felsejlik reményed
E nagy zűrzavarban, csak gyászolod hamvaid
De mindig elfelejted, a szíved szép hangjait

Hálátlan a világ, de még hiszel benne
Hogy jóra fordul minden, boldog is lehetne
De ha mások szemét nézed, szomorúvá leszel
És szíved lágy hangjával, folyton ellenkezel

Pedig szíved csoda, a Teremtőtől kaptad
Azért adta Néked, hogy lelked megmutattad
A szíved folyton szólít, senkit sem, csak Téged
Benne a szeretet, ez méltó örökséged...


 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - ÁRVAI ATTILA  
Árvai Attila: ŐSZ APÁNK
  2018-11-17 17:34:35, szombat
 
 





Árvai Attila: ŐSZ APÁNK


Az ősz hajnali csöndje, felrepít egy kicsit
Az éjjel már elszaladt, még álmodozom picit
Minden áldott reggel, ahogy őszünk beköszöntött
Bennem az ébredés, eképp érlelődött

Csillámos emlékek, borzolják arcomat
Néha nagyon nehéz, egy magányos alkonyat
Néha olyan nehéz, a múltat újra élni
Néha olyan nehéz... szeretni,... remélni...

Az ősz itt kopogtat ajtómon, de nem szól
Magányos most ő is, már fáradt az avartól
Olyan sokszor járta már körbe a világot
Tán nem is tudok olyat, amit még nem látott

Az ősz mindnyájunknak, egy kis elmúlást hoz
Vibráló emlékek, mint a délibábok
Emlékezz most Te is, mi rég kedves volt
Emlékezz a szépre, hol boldogságod honolt...

Õsz apánk, ősz fején, hordoz mindig minket
Abba őszült bele, hogy látta lépteinket
Mert mikor boldog vagy, ősz apánk is boldog
De mikor csak sírtál, Õ is veled zokog...

Ehj, sárguló levél, zúgó őszi szellő!...
Tán megsúghatnád nekem, merre visz az erdő!
Mert ősz-erdőben járunk, tudom mindahányan
Annyi fájdalom van, e kegyetlen világban!

Bölcselő ősz apánk, kopogtass be hozzánk!
Hozd el a megértést, azt annyira vágynánk!
Hozzál jó szándékot, hozz egy kedves mosolyt
Hozz el a szívedből... s lesz, ahogy régen volt...


Árvai Attila 2012-10-19






 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - ÁRVAI ATTILA  
Árvai Attila:KÉK MADÁR
  2018-10-13 17:42:19, szombat
 
 




Árvai Attila:KÉK MADÁR


Kis kék madár hívószavát
Őszbehajló sikolyán
Zengte, délről beszélt hozzám,
De akkor még volt hazám.

Csőre vörös, bíborszínű,
Léte csupa boldogság.
De ha szenvedsz, átsír véled
Minden gyötrő éjszakát.

Kék felhőből született meg,
Honnan vágyad égre szól.
Táncos, napos örömtanya,
Hová Te is utazol.

Azúr szárnyán simogatnak,
Rég elveszett nappalok.
Homályba fúlt álmaidat
Véle újra megkapod.

Még egy élet és azután
Kékes színben jön talán.
Otthonom hív, indulok már
...a boldogság madarán...
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - ÁRVAI ATTILA  
Árvai Attila: Szemnek titok
  2018-10-11 18:25:01, csütörtök
 
 


Árvai Attila:
Szemnek titok


Áttetsző üvegcsén leskelődöm,
Egy másik, boldog világ felé,
Hiába kerestem itt a földön,
Mint gyermek, ki játékát nem lelé.

Átdereng a lázas igyekezet,
Hogy élőhelyük jobbá tegyék,
Ott is pusztít a rossz, ám lehet,
A szeretet rég átvette helyét...

Vágyakozva nézem új világom,
Mit Teremtőm kegyéből kaptam én,
Úgy ölelt, mint szivárvány az árnyon,
S megbocsátott, mint felszentelt szatén.

Színes buborékok sóhajtanak,
Az ablakból átszökő fényen át,
Felém intett egy szikrázó alak,
,,Emlékezz, mert többé nem éled át!"

Szeretném Neked ezt a világot,
Hogy megértsd, egyszer boldog leszel,
Mit ember, soha még nem látott,
Szemnek titok, csak is a szív neszel...

 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - ÁRVAI ATTILA  
Árvai Attila: Életjáték
  2018-10-11 18:07:54, csütörtök
 
 




Árvai Attila:
Életjáték


Életed játékán, törnek Rád érzések
Hamis szenvedélyek, gyötrő ébredések
Életed játékán, kínoznak kérdések
Fájnak a válaszok, tán jobb, ha nem is érted

Életed egy játék, színes szereposztás
Nem tudod, mihez kezdj, mi a jó megoldás?
Életed egy színpad, sok a nagy csalódás
Szíved megmutatja, az igazi vágyódást...

Életeddel játszol, sokszor nem is tudod
Csak egy percen múlik, hogy néha el nem dobod
De életed értékes, fénylő drágaköved...
El ne dobd, semmiért, tartsd, mint becsületed...

Játszol e még titkon? Mond meg a lelkedre!
Kiben nyomot nem hagysz, Téged elfeledne!
Életedet ne add, senkinek túl olcsón...
Hadd küzdjön meg érte, épp ahogy Te, fájón...

Szerepeket játszunk, az életünk színpadán
Néha boldogtalan, néha nagyon vidám
Éld át a szereped, hogy boldogok lehessünk
Hogy életünk színpadán, többé ne szenvedjünk..




 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - ÁRVAI ATTILA  
Árvai Attila: Szíved
  2018-09-24 18:11:49, hétfő
 
 




Árvai Attila:
Szíved


Szíved a motor, szüntelen vágyadhoz
Finom segédeszköz, lelked támaszához
A szíved megmondja, hogy mikor és mit érzel
Gyűlölsz-e vagy szeretsz, vagy épp kiért vérzel

A szíved sosem tudja, mi mennyibe kerül
Sohasem számolgat, csak érez szüntelenül
Elvarázsol éjjel és elvarázsol nappal
Állandóan szeret... nem számol a bajjal

A szíved hű és igaz társad, mutatja az utat
De Te nem hallgatsz rá, csak könnyezed a múltad
Ő mindig megmutatja, hogy kivel mit is tegyél
De elméd sokszor hazug, nehogy boldog legyél...

A szíved majd könnyezik, és csak néha nevet
De ha veled nevet, boldog lesz életed
A könnyek igazgyöngyök, mik tanítanak Téged
Ha elmúlnak szerelmek, de egyszer visszatérnek

A szíved egy kiskapu a világ érzésére
Könnyes menedékhely lelked rejtekére
A szíved majd megsúgja, sírj-e vagy énekelj
De elméd csalódásán édesen átemel

A szíved jó búvóhely fájó bánatodnak
Az öröm könnyeinek, komor csalódásnak
Megbújhat még benne égő vad szerelmed
A szenvedélyek árja, hamvadó életed

A szívek nevetnek is, örök szerelmesek
Együtt emelkednek, lakói a mennynek
A szívek tűzben égnek és égetőn lángolnak
A szerelem hevében élve elhamvadnak

A szívek nem hazudnak, mint a sok szín elme
A szíved Isten adta, és van még szép kegyelme
Soha ne add fel majd a szívednek reményét
Úgy boldogan megnyered Teremtőnk kegyelmét

A szíved hatalmas kincs, ne tékozold rosszra
Becsüld meg akkor is, ha folyton csak zokogna
Ő minden pillanatban csak Teérted dobog
Hogy mit hoz életedbe? ... kemény áldozatot...

Mikor lelkedre tör egy hőn fájó pillanat
Szíved halkan súgja, utad merre mutat
Ne aggódd hát, hogy mi lesz holnapután! ...
Hallgass az érzésre! ... és menj a szíved után...




 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - ÁRVAI ATTILA  
Árvai Attila - A szerelem
  2018-09-24 17:45:03, hétfő
 
 




Árvai Attila -
A szerelem


A semmiből indul, de a mindent jelenti majd
Mi lángol, hevít, magasztal, és mennybe hajt
Mikor megtalál, gyanútlan áldozat vagy
De ha megérzed, lelkedben mély nyomot hagy

A szerelem mindent letarol, amit eddig hittél
Nemsokára fontosabb lesz kimért életednél
Sorra dőlnek majd a megrögzött ideák
Fejedre omlanak kősziklák... paloták...

Az égből hullik gyorsan, egyenest fejedre
Gyanútlanul tör rá nyugodt életedre
Még egy szót sem lesz időd mondani
A szívednek jajszavát sem fogod hallani

A szerelem kegyetlen mámorba taszít majd
Nem törődik azzal, hogy Te most ki is vagy
Ő csak belerobban megszokott napodba
Könnyeket csal gyorsan megfáradt arcodra

A szerelem majd minden csodát megad
Mikor ölelkeztek, a pillanat is befagy
Belé úsztok akkor a színek varázsába
Beléptek e percben a vágyak templomába

A szerelem varázsa, mint a szivárvány tündér
Befogja lelkedet, de édesebb a mennynél
Pompázik színében, elvarázsol Téged
Add át magad neki, szebb lesz az életed

A szerelem hajnala csodás égi áldás,
Istenünktől kaptuk e gyönyörű málhát
Ki pedig egy napon a hátára ölti
Életét szivárványos boldogságban tölti

Érezted-e már, hogy nagyon szerelmes vagy?
Érezted arcodon, hogy forró könnyeket hagy?
Öleltél-e már úgy, hogy inkább belehalnál?
Hogy az utcán reggeltől estig csak dalolnál? ...

Érezted-e már, hogy szíved beleszakad
A nagy fájdalomba, mit a szerelem ad?
Érezted-e már, hogy lelked csak énekel
Hogy szerelmeden kívül semmi sem érdekel?

Ha ezeket még életedben soha nem érezted
Akkor nem is ért el Téged eddig a szerelmed
Átélni nem tudtad, csak halvány utánzatát
Szíved soha nem látta még a szerelem ruháját

Fogadd meg tanácsom, igaz szerelmedet keresd
Soha ne add alább, úgy eljő a fergeteg
Ne alkudj meg szürkén a szex hamis képével
Hazug érintéssel, a bárgyúk életével...

Keresd a szerelmet, most és mindenáron!
Vágj át nagy hegyeken, mezőkön, határon!
Higgy benne! ...Hisz, ha vágyod, megtalálod!
Az lesz legszebb napod... és a boldogságod...

 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - ÁRVAI ATTILA  
Árvai Attila - Valamit
  2018-09-24 17:38:29, hétfő
 
 




Árvai Attila -
Valamit


Valamit adnom kell e fázós szép hazának
Hogy érezze melegét a téli éjszakáknak
Valamit tennem kell, e sok derék emberért
Kik tőlem vigaszt várnak, cserébe versemért

Valamit éreztem, mit mások nem éreztek
A csatában mellettem régen elvéreztek
De ki kell még tartanom, csak is Tiértetek
Hogy szemedben meglássam örömkönnyeidet

Valamit megkaptam, mit másoknak nem adtak
Sokszor megaláztak és kétségek közt hagytak
De valamit megéltem, mit mások nem élhettek
Csupán csak álmukban, néha remélhettek...

Valamit megláttam, mit sokan nem láthattak
Teérted temérdek fájdalmat átadtak
Sokszor nyomja vállam sorsod gyötrődése
Sokszor ébredtem rá, szíved keservére...

Kígyók támadtak meg, érzéketlen tuskók
Szívük nincs a helyén, világuk mulandó
Irigykedve nézik, míg hozzátok beszélek
Nyelvünket nem értik, mindünket lenéznek

Valamit megkaptam, mit várnak az emberek
Mert ha megtartanám, sújtanám az eget
Nézd, most néked adom, mit annyira imádok
Hogy erősítsem hited, s legféltettebb álmod...

Árvai Attila
Új kötete címe: Lélekajándék





 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - ÁRVAI ATTILA  
Árvai Attila: SOHA
  2018-09-20 00:45:18, csütörtök
 
 




Árvai Attila:
SOHA


Soha nem találtam, e világban a helyem
Soha nem fogadott, be a környezetem
Soha nem vegyültem el, a nagy tömegben
Sok a próbatétel, egész életemben...

Soha nem voltam jó, szorgos kisdiáknak
De nem is teremtettem, honvéd katonának
Mindig más oldalát, láttam a világnak
Kihívója voltam, az Isten haragjának...

Soha nem szerettek, egész életemben
Csak, ha szerencsém volt, véletlen percekben
Az élet iskoláján, oly sokszor megbuktam
Titokban elbújva, magamban zokogtam...

Olyan sok bánatot, szörnyûséget láttam
Mások bûneiért, tartottam a hátam
Amikor már bíztam, drága jó anyámban
Láttam eltávozni, a megváltó halálban...

Soha nem voltam jó, a földön még senkinek
Nem látták értelmét, sokan tetteimnek
Ma sem ért meg senki, egymagamban vagyok
De a papírokon, sok látomást hagyok...

Némán, hazátlanul, vagyok kitagadva
Nem találom helyem, e széles nagyvilágba
Így minden nagy titkomat, Teremtőmnek adok
Õ talán befogad, ha egy nap, majd meghalok...


Árvai Attila 2013-01-10
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - ÁRVAI ATTILA  
Csókolj meg
  2018-09-01 16:23:54, szombat
 
 





Csókolj meg


Csókolj meg, hogy hadd érezzem lángolásod
Hadd érezzem, a szívemben elemésztő hamvadásod
Hogy eggyé váljak ölelő orcáddal
Hogy megégessem magam, a szerelmed lángjával

Perzselj fel szép leány, hogy bele is őrüljek
Hogy minden bánatomat hamar elfeledjek
Érezzem tüzedet, amit most zúdítasz
Ha már elfáradtam, akkor majd elaltatsz...

Őrjíts meg! Hogy ne tudjak magamról!
Halmozz el, hogy fussak fájdalmamtól!
Érzem tüzes arcod, hogy velem eggyé válik
Tudom, hogy akarod, hogy szíved csak rám vágyik

Tűzben égő csókod, most teljesen felemel
Közben érintésed, végigfut testemen
Angyali szenvedély, mi körbefog kettőnket...
Mámoros remegés, mi elkapta testünket

Érintelek én is, Te gyönyörű szerelmes
Vágyad forró lángja édes és fertelmes
Eggyé válni veled, ez most minden vágyam
Érezni a lelked, hogy lángom elkiáltsam...

Annyira szeretlek, az egekbe ordítok!
Ha érzem lángolásod, mindent elpusztítok
Elpusztul a bánat, de minden fájdalmadat
Tűzzé változtatom, minden bánatodat!

Égjünk el a tűzben, most így mind a ketten!
Csak remegő csókodat reggelig érezzem
Felgyújtottad lelkem, mint a fényes fáklyát
Elhozom ma éjjel, lelked minden álmát!

Égjek benned múzsám, mindent odaadok!
Szenvedélyes csókoddal örökre harcolok!
Mert édes csókod nélkül, képtelenség élni!
Hagyd szívem remélni! Benned mélyen élni!

Forró csókod lángja felszántja a testem!
Tagadnám, de minek, hogy már beléd estem!
Szenvedélyed árja leszedi ruhámat...
Bőröm alatt perzsel, minden porcikámat!

Mert én vagyok ki fényed, fényesebbé teszi
Ki lángodat felgyújtja, de bánatod elveszi
Ha csókolsz éjjel nappal, tegnapból a máig
Együtt hamvadunk el... életből, halálig...

Árvai Attila 2012-05-28
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - ÁRVAI ATTILA  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 46 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 36 db bejegyzés
e hónap: 649 db bejegyzés
e év: 14682 db bejegyzés
Összes: 18377 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1992
  • e Hét: 23361
  • e Hónap: 55433
  • e Év: 538378
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.