Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szlovákiaimagyarok deportálása
  2011-03-29 17:29:13, kedd
 
 
A szlovákiai magyar kisebbségi kérdés nemzetközi vonatkozásai


Csehszlovákia a másik világháború vége óta arra törekszik, hogy nemzeti állam legyen.
A csehek és szlovákok Nemzeti Frontja elhatározta,
hogy az állam területéről eltávolítja a németeket és magyarokat.
A németek kitelepítését a szövetséges főhatalmak a csehszlovák kormány kérésére a potsdami konferencián megengedték, a magyarok kitelepítéséhez azonban nem járultak hozzá.

A szlovákiai magyar kérdés rendezésére a magyar és csehszlovák
kormány közvetlen tárgyalásokat kezdett 1945. decemberében, s ezek a tárgyalások
1946. február 27-én Népcsere Egyezmény aláírásához vezettek.
Az Egyezmény szerint a csehszlovák kormány annyi magyart telepíthet ki
Csehszlovákiából, mint amennyi magyarországi szlovák önkéntesen áttelepül Csehszlovákiába.

Az Egyezményhez csatolt Jegyzőkönyvben a csehszlovák kormány kötelezettséget vállalt arra nézve,
hogy felfüggeszti a szlovákiai magyarok kiutasítását,
vagyonelkobzását és széttelepítését (Déplacement),
valamint hogy szociális segélyt fizet az elbocsátott magyar állami alkalmazottaknak és a magyar nemzetiségük miatt illetményüktől eltiltott nyugdíjasoknak, árváknak, stb.

I.

Magyar álláspont a konferencián Csehszlovák transzfer javaslat

A szlovákiai magyar kérdés rendezésével ezután nemzetközi viszonylatban a csehszlovák kormány kérésére másodízben A párizsi konferencia foglalkozott.
A magyar békedelegáció a párizsi konferencián azt kérte,
hogy Csehszlovákia állítsa vissza azt a jogi és ethnikai állapotot, melyet 1918 -ban a Párizs-környéki békeszerződésekben átvett és amelyekre az 1919. szeptember 10-én Sant Germain en Lay-ben aláírt kisebbségvédelmi szerződésben kötelezettséget vállalt.
A csehszlovák kormány ezzel szemben arra kért engedélyt a békekonferenciától,
hogy Magyarországot 200. 000 szlovákiai magyar befogadására kötelezze.
A magyar kérdést tehát a csehszlovák kormány a népesség cserével akarta megoldani,
továbbá azáltal, hogy a népcsere egyezmény hatálya alá nem eső magyarokat ki akarta utasítani Csehszlovákiából. A konferencia nem fogadta el azt a csehszlovák javaslatot,
hogy a csehszlovák kormány kétszázezer magyart Szlovákiából egyoldalúan
Magyarországra telepíthessen át.
A kérdés rendezésére ellenben a magyar békeszerződésbe egy határozatot vettek fel, amely szerint Magyarország tárgyalásokat folytat Csehszlovákiával a Népcsere Egyezmény hatálya alá nem eső szlovákiai magyarokról. Ha E tárgyalások nem vezetnek eredményre, akkor Csehszlovákia a Külügyminiszterek Tanácsától kérhet támogatást a szlovákiai magyar kérdés végleges rendezéséhez.

,,La Hongria entreprendra des négociations bilatérales avec
Ifi Tchécoslovaquie, afin de résoudre le probléme des habitants d'origine ethnique magyare,
résidant en Tchécoslovaquie, qui ne seront pas établis en Hongrie au sens
du Traité du 27 février 1946 sur l'échange de populations.

Au cas oá aucun arrangement ne serait intervenu dans un délai de six mois
ú compter de l'entrée én vigueur du présent Traité, la Tchécoslovaquie aura le
droit de porter la question devant le Conseil des Ministres des Affaires Estrangéres,
et de demander au Conseil d'aider á trouver une solution définitive."

A Népcsere Egyezmény Jegyzőkönyvében tehát a csehszlovák kormány kifejezetten
azt a kötelezettséget vállalta, hogy felfüggeszti a magyarság széttelepítését,
a párizsi határozat szerint pedig a szlovákiai magyarság ügye nemzetközi kérdés.
Ily módon a csehszlovák kormány által az semmiképpen sem rendezhető egyoldalúlag.
Annak elintézése a két kormányra tartozik, vagy a közvetlen tárgyalások sikertelensége esetén a Külügyminiszterek Tanácsára.

II.

Szlovák nyilatkozatok az egyoldalú megoldásról

Annak ellenére,
hogy a Népcsere Egyezményben a szlovákiai magyarság ügyének egyoldalú erőszakos
megoldását jelentő szét-telepítés felfüggesztésére Csehszlovákia kötelezettséget vállalt,
s a párizsi békeértekezlet határozata kizárja a szlovákiai magyar kérdésnek az egyoldalú erőszakos megoldását, a csehszlovák államférfiak és a szlovák sajtó a békekonferencia után (1946. okt. 14-től)
nem szűntek meg hangoztatni az egyoldalú megoldás keresztülvitelével való fenyegetődzést.

A csehszlovák külügyminisztérium szlovák államtitkára. Clementis Vladimír, a Csehszlovák parlament Külügyi Bizottságában, 1946. október 31-én, a magyarok kitelepítéséről mondott beszámolójában fenyegette meg a magyar kormányt először hivatalosan ilyen egyoldalú intézkedésekkel. Ismertetve a párizsi konferencia határozatát, kijelentette, hogy a szlovákiai magyar kérdés megoldásának módja főleg a magyar kormány kezében van. ,,Ámbár a végleges megoldást --- mondotta --- a legrosszabb esetben el tudjuk intézni magunk is." (Pozsonyi Pravda, 1946. november l.)

A Pozsonyban megjelenő Národná Obroda hivatalos lap (1946. november 13.)
hasonló szellemben vélekedik a szlovákiai magyarok sorsáról. ,,Jogunk van --- írja --- a magyarokat asszimilálni és minden eszközzel nemzeti államot teremteni Csehszlovákiából.
Minthogy a magyarok nem hivatkozhatnak kisebbségi jogokra, utolsó lehetőségünk
csakis a magyarok belső széttelepítése lehet Csehszlovákia különböző területein.

A csehszlovák kormány földmívelésügyi minisztere Duris még határozottabban nyilatkozott erről az erőszakos egyoldalú elinté-zésről, amikor kijelentette, hogy hamarosan megkezdődik
a szlovákiai magyar kérdés végleges rendezése, mégpedig úgy,
hogy a magyarokat a szudétanémet vidékre telepítik át. (Pozsonyi Pravda, 1946. nov. 16.-i száma.)

Ezeknek az intézkedéseknek a végrehajtására a szlovákiai Telepítésügyi Hivatal kapott megbízást.
A Hivatal 1946. nov. 4-én 12.771---I---1946. szám alatt bizalmas rendelkezést adott ki ,,a szlovákiai magyarok átcsoportosításáról", áttelepítéséről jelenlegi lakóhelyükről Csehország területére.
A rendelkezés szerint fegyveres kényszerrel a szudétanémet vidékre telepítik át
a 23 szlovákiai magyar járásból mindazokat a magyarokat, akik nem kerülnek át Magyarországra,
a Magyarország és Csehszlovákia között létrejött lakosságcsere Egyezmény alapján.
A rendelet kimondja,
hogy az áttelepítés kénszerű, és a kényszerű áttelepítést a 88-as közmunkadekrétum
felhasználásával hajtják végre (1. §.), továbbá intézkedik arról is,
hogy az áttelepülésre kijelöltek vagyonát el kell kobozni (4. §.).

Ez a rendelet szlovák járásokra és szlovák nemzetiségűekre nem vonatkozik.

III.

Szlovákiai magyarok deportálása

A bejelentett egyoldalú Intézkedésekre, a kényszerű áttelepí-tés megkezdésére 1946. november 17-én került sor. A szlovák Telepítésügyi Hivatal előre megállapított térbeli és időbeli deportálás rendje szerint a szlovák katonaság és csendőrség zárta le a Duna-menti magyar községeket[1] és azokban a Telepítésügyi Hivatal által kijelölt családfőknek közmunkáról szóló határozatot kézbesítettek, mely szerint a magyar családfőt behívják mezőgazdasági munkára --- béresnek, vagy cselédnek --- valamelyik cseh nagybirtokoshoz, vagy nagygazdához. A lakosság, míg a kényszer-transzport meg nem történt, a helységet nem hagyhatta el és rövid idő alatt --- nem egy esetben néhány óra alatt --- kellett felkészülnie az eltávozásra.

Az eltávolításnak kétségtelenül deportálási jellege van (I. melléklet).

A deportálásra kijelöltek ingóságaik egy részét magukkal vihették. A többit pedig az első napokban a szlovák hatóságok elkobozták, később az elkobzást megszüntették, de a kijelölőket arra kényszeríttették, hogy vagyonjogaikat teljes mértékben likvidálják. Ez azzal járt, hogy az ingatlanok kártérítés nélkül elkerültek tulajdonukból és azokat a szlovák hatóságok sok esetben már szlovák telepeseknek át is adták. (II. melléklet.) Az ingóságokat, főleg az élő gazdasági inventárt, igen alacsony áron kellett a kijelölteknek eladniok.

Családok deportálása

A deportálásra kijelölteket a katonaság és a csendőrség kényszeríttette távozásra; marha vagonokba rakták őket és ha ellenálltak, megkötözték őket és úgy dobálták be a vagonokba. A kijelölt családfőnek magával kellett vinnie feleségét és gyermekeit, sőt még az általa eltartott családtagokat is, bár erre a rendelet nem ad módot, sőt, éppen ellenkezőleg: a nős magyarokat is csak a legnagyobb szükség esetén lehetne közmunkára igénybe venni. Az elhurcolt otthonába többé, nem térhet vissza, még akkor sem, ha munkaképtelen, vagy beteg, vagy rokkant; régi otthona többé nem az övé. (III. melléklet.)

A szülőföldjükről deportált magyar családokat a szudéta-német vidéken helyezik el cselédnek, vagy béresnek nagygazdánál (kulák) vagy földbirtokosnál, mégpedig úgy, hogy egy helységbe 2 --- 3 családnál több ne kerüljön. A magyaroknak sem anyanyelvi Istentiszteletüket, sem iskolájuk vagy sajtójuk nincs. Mindez azért van, hogy a deportáltak olvadjanak be a csehségbe. (IV --- VI. melléklet)

Letelepítésük ugyanis csehszlovák részről végleges, (Fierlinger csehszlovák miniszterelnök-helyettes nyilatkozata a budapesti Világosságnak, 1946 dec. 25.), bár a 88-as törvény szerint az elhurcoltak legföljebb csak egy évig lennének munkában tart-hatók. Ez a tény is azt mutatja, hogy a szlovák hatóságok ezzel az akcióval széttelepítést hajtanak végre.

Megjegyzendő, hogy a kényszerű deportálások a mezőgazdasági munkák szünetelése és a legnagyobb téli hideg idején történnek. A szállítás 20---22 fokos fagyban, nyitott teherautókon zajlott le és számos tragédiához (csecsemők, öregek pusztultak el) meg igen sok szenvedéshez vezettek. (Emberek megőrültek, súlyosan megbetegedtek. VII---IX. melléklet.)

Egy demokratikus rendelet kijátszása

A szlovák hatóságok a deportálásra az 1945-ben megjelent 88-as számú elnöki dekrétumot használták fel ürügyül. A dekrétumot Benes elnök adta ki, s az magán viseli annak többé-kevésbé demokratikus meggyőződését. A dekrétum alapján sürgős és közérdekű munka esetén legfeljebb egy évi időtartamra munkára lehet kötelezni a 16-50 éves férfiakat és 18 éves nőket. Nem kötelezhetők munkára a tanulók, a terhes nők és ama asszonyok, akiknek 15. évnél fiatalabb gyermekük van, vagy akik háztartásukban legalább egy személyről gondoskodnak. Nős munkaerőket csak abban az esetben szabad igénybe venni, ha nincs elég szabad állapotú. A 88-as dekrétum nem ad módot arra, hogy bárkit is mezőgazdasági munkára kötelezzenek, s magángazdasághoz beosszanak.

Összehasonlítva a törvényt és a szlovákiai magyarok elhurcolását, világosan kitűnik, hogy itt nem közmunkarendelet végrehajtásáról van szó, hanem az csak ürügyül szolgál a szlovákiai magvarok széttelepítésére, a magyar vidék denancionalizálására, amint azt a szlovák Telepítésügyi Hivatal előbb ismertetett bizalmas rendelete maga is tartalmazza. Az egyoldalú intézkedések miatt a szlovák hatóságok csak akkor kezdtek védekezni, s az akciót közmunkarendelet végrehajtásának feltüntetni, amikor látták a külföld elítélő magatartását. A magyar kormány tiltakozó jegyzéket adott át a Népcsere Egyezmény megszegése miatt, s a Pozsonyban tárgyaló és a Népcsere Egyezmény végrehajtására alakított vegyesbizottság szintén foglalkozott a kérdéssel. Beigazolást nyert, hogy a csehszlovák hatóságok az egyezményt megszegve széttelepítik a magyarságot. A magyar tagozat egyébként felkérte a vegyesbizottság cseh-szlovák tagozatát, hogy legalább egy esetet mutasson be, ahol a magyarhoz hasonló módon vittek volna közmunkára szlovákot, de kérésére nem kapott választ.

A dekrétum szerint, nem szabadna gyermekeket, aggastyánokat, rokkantakat távozásra kényszeríteni és nem szabadna igénybe venni családanyákat. (X. melléklet.) Ezzel szemben a szlovák hatóságok a dekrétum rendelkezéseivel ellentétben mindenkit elvisznek, terhes anyákat, aggastyánokat, gyermekeket egyformán. Tekintettel arra, hogy a munkaidő legföljebb egy évre szól, nem szabadna a magyarokat vagyonjogaik likvidálására kényszeríteni és nem lenne szabad az otthonukba való visszatérést megtiltani. A szlovák hatóságok pedig ezt teszik.

Az eljárás ellentétben van a csehszlovák törvényekkel

A széttelepítést támasztja alá egyébként az a tény is, hogy mezőgazdasági munkára --- december hónapban nincs is sürgős mezőgazdasági munka --- a 88-as dekrétum nem érvényes. A csehszlovák kormány a mezőgazdasági munkákkal kapcsolatban a 121/46. törvényt adta ki. Ennek alapján évente három hónapi időtartamra Csehország területén igénybe lehet venni munkaerőt mezőgazdasági munkára. Ez a rendelet azonban Szlovákia területére nem érvényes (15. §) s jelenleg nincs is olyan törvény, vagy dekrétum Csehszlovákiában, amelynek alapján Szlovákia területéről mezőgazdasági munkára Csehországba bárkit is el lehetne vinni.

Csehszlovák részről arra is hivatkoznak, hogy a deportálás, szerintük munkaerő-mozgósítás a csehszlovák kormány kétéves tervének végrehajtása érdekében történik. E terv végrehajtására kiadott 192/1946. számú törvény szerint, a szlovák Telepítésügyi Hivatal eljárása ugyancsak törvénytelen, mert a kétéves terv végrehajtásához szükséges munkaerők mozgósítása elsősorban az önkéntesség alapján történik. (9. §.)

A Telepítésügyi Hivatal széttelepít

A 88. dekrétum végrehajtására a Munkaügyi Hivatal illetékes. Ez így is van a csehek és a szlovákok esetében. A magyar közmunkát azonban a Szlovák Telepítésügyi Hivatal intézi: melynek az a feladata, hogy a szlovákiai magyar vidéket elszlovákosítsa. Az eltávolítást, a deportálást a Telepítésügyi Hivatal a szlovákosítási terv alapján hajtja végre. Ez abban is mutatkozik, hogy a deportálást a magyar-szlovák határ mentén kezdték meg, s onnan távolították el a magyar lakosságot.

Különbség a szlovákok és a magyarok között

A 88-as elnöki dekrétum szerint Szlovákia területéről eddig senkit sem vittek el mezőgazdasági munkára, mert erre a dekrétum nem ad módot.

Csehország területén számos szlovák dolgozik, de ezek önként vállaltak munkát, ahogy számos magyar is ment el eddig önként dolgozni csehországi munkahelyekre. A szlovákok azonban otthonaikat megtartották és nem szuronyokkal kényszerültek távozásra. Erre mutat többek között az is, hogy a szlovák munkások bármikor hazatérhetnek (Pozsonyi Cas. 1946 dec. 10.), míg az elhurcolt magyar családok nem.

Nemzetközi kötelezettség megszegése

Az, hogy széttelepítés elleplezésére a szlovák hatóságok a közmunkarendeletre hivatkoznak, mely pedig akciójukhoz törvényes alapot egyáltalában nem ad, nem egyéb, mint ama nemzetközi kötelezettség kijátszása, amelyet a csehszlovák kormány a Magyarország és Csehszlovákia között létrejött Népcsere Egyezmény Jegyzőkönyvében és a párizsi békekonferencia határozatában magára vállalt, s amelynek semmibevételét csehszlovák részről többször hangoztatták.

A közmunkarendelet ürügye alatt lefolyt akció-deportálás, alkalom a szlovákiai magyar vidék denacionalizálására. Fegyveres kényszerrel magyar családokat távolítanak el ősi otthonukból, szülőföldjükről. Katonák és csendőrök zárnak körül magyar falvakat és magvar családok ezreit teszik be vagonokba a kemény téli hidegben és deportálják, 1946. év végén, a háború befejezése után másfél évvel.

A szlovák hatóságok nemcsak Csehszlovákia nemzetközi kötelezettségei ellen vétenek ezzel, hanem a humanizmus és demokrácia ellen is.

I. melléklet.


JEGYZŐKÖNYV


Felvétetett 1946. november 21-én a prágai Meghatalmazott hivatalában este 18 órakor.

Megjelentek: Szaller Lajosné 36 éves, Bobiák Flórián 50 éves, Béres István 33 éves, Friedrick Lajosné 40 éves, Szombat Lajosné 30 éves, Szombat Lajos 55 éves, Takács István 25 éves, Kollárovits József 30 éves, mind köbölkúti lakosok és előadják a következőket:

A prágai smichov-i pályaudvaron vagyunk, ahova ma délután 4 órakor érkeztünk transporttal, mely körülbelül 80 vagonból áll, vagononként 2---2 családdal, fűtés nélkül. Körülbelül 150 köbölkúti családnak volt ez a sorsa. Az események rövidesen a következőképben játszódtak le:

Még szombaton, 1946. november 16-án szlovák katonaság zárta körül Köbölkutat és kidobolták, hogy a cseh határvidékre leszünk áttelepítve. Erre nézve írásbeli felszólítást és tartalomjegyzéket kaptuk azon dolgokról, amelyeket magunkkal vihetnek. Azonkívül egy katona és két civil bejárta azokat a házakat, amelyeknek lakóit áttelepítésbe jelölték ki és kikézbesítették az úgynevezett Pridelovaci vymert, amely pontosan tartalmazza, hogy mikor történik az áttelepítés, és hogy az hova irányul. Ilyen pridelovaci vymert is mellékelünk.

Az egész falu elhatározta, hogy nem megy el szülőföldjéről és ezért nem is csomagolt és nem is készülődött fel az áttelepítettre. Kedden, november 19-én nem volt szabad senkinek sem elhagyni a házát. E napon történt az erőszakos elhurcolás. Az elhurcolás során az ellenállást a legbrutálisabb módon törték meg. Az ellenállókat puska-tussal összeverték és összekötözték, a passzíve viselkedőket pedig megragadták és erőszakkal, puskacsővel kényszeríttették a teherautóra, amely beállt az udvarra. Az emberek után hajigálták holmijaikat és kevés élelmiszert, amit éppen kéznél találtak. Nem voltak tekintettel a betegekre és csecsemőkre sem. Egy ötnapos gyermeket a legszívtelenebb módon ragadtak ki a bölcsőből és tettek teherautóba, utána pedig az anyát hurcolták és rakták fel. 39 fokos lázzal fekvő betegeket az ágyból hurcoltak ki.

Ennek a transportnak az összeállításánál az emberek véleménye szerint az irányadó elv az volt, hogy öt holdnál kisebb gazdálkodókat szedtek össze. Vannak köztük olyanok is akik reszlovakizálásra jelentkeztek. Ez alkalommal Köbölkútnak körülbelül egynegyedét telepítették ki.

A köbölkúti állomáson marhavagonba tereltek bennünket és 19-én éjjel indult a szerelvény Párkányból és ma érkezett Prágába azzal, hogy holnap indítanak bennünket a cseh határvidékre.

A transport alatt az egészségügyi szolgálat nem működött, holott elindulásunkkor biztosítottak afelől, hogy orvos is lesz velünk. Szükség lett volna orvosi segítségre, azonban az éjszaka folyamán a szerelvényen orvos nem volt található. A megelőző napon a transportot még kísérte orvos.

Elvagyunk határozva, hogy a vagonokat nem hagyjuk el és önszántunkból nem megyünk a kijelölt helyekre, inkább a Magyarországra való áttelepítésünket kérjük.

Felolvasás után aláírva és jóváhagyva.

II. melléklet.

Somorjai járás közigazgatási bizottság.

Szám: 11.056/2---1946. Somorja, 1946. november 26.

Tárgy: Nagy József kisabonyi lakos kérelme házának és birtokának visszaadása iránt.

Melléklet: 8 drb.

Nagy József úrnak, Kisabony,

védőjének, dr. Mitták László ügyvédnek.

Dunaszerdahely.

A vajkai helyi közigazgatási bizottság november 14.-i 1752, 46. sz. jelentése szerint Nagy József kisabonyi lakos birtokát a Telepítésügyi Hivatal a Romániából betelepített Csaján Károlynak adta át, aki a házat és az ingatlanokat még ma is használja.

A beterjesztett kérelmet tehát azzal küldöm vissza, hogy a szóban-forgó ügyben szíveskedjék a Telepítésügyi Hivatal pozsonyi központjához fordulni.

Olvashatatlan aláírás. s. k.

Járási közigazgatási biz. elnöke.

Megjegyzés: Nevezettet közmunkára hívták be és minden vagyonát elkobozták.

III. melléklet.

JEGYZŐKÖNYV.

Felvéve a magyar meghatalmazott hivatalában 1946. december 9-én.

Alulírott Víg Lajosné sz. Kelley Erzsébet gutori lakos,
Csehországba való elhurcolásának a körülményeit a következőképpen adja elő:

1946. november hó 18-án kapta meg férjem, Víg Lajos a Csehországba szóló behívót. Férjem 1946. szeptember 24-én tért vissza orosz hadifogságból, mint beteg rokkant, dolgozni nem tud. A behívó másik oldalán szerepeltem én, három gyermekemmel a 18 éves Sándorral, a 16 éves Bertával és másfél éves Lajossal. A behívó átvételét nem igazoltuk, mivel nem is értettük meg, hogy mi van rajta. November 19-én, kedden megindult a szemetiek deportálása, a szemetieket Gutoron keresztül vitték autón.
Mivel láttuk a szemetieket, amint megkötözve és
véresen vitték őket megijedtünk és elkezdtünk menekülni.
Férjemnek sikerüli átmenekülnie Magyarországra, mi azonban,
én és gyermekeim a felvonult karhatalom következtében már nem tudtunk átmenekülni.
Fiam, Víg Sándor jelen volt a parton, amikor a szlovák katonaság sortüzet adott le a menekülőkre,
fiam szemtanúja volt annak, amidőn a csehszlovák parthoz közelebb lévő,
visszaforduló csónakban Sindlert az innenső partról leadott lövések egyike eltalálta.

Engemet gyermekeimmel a deportálást kővető napon tartott razzia alkalmával külön-külön megtaláltak a csendőrök és ugyancsak külön vittek ki a somorjai állomásra.

A jicsini körzetben fekvő Hasina községben vagyok 3 gyermekemmel elhelyezve egy majorban, mint cseléd. Nekem másfél éves gyermekemre való tekintettel nem kell munkába járnom, 16 éves leányom ganét hord, és a fiú a gazdaságban végez cselédmunkát. Egy szoba-konyhát kaptunk. Egyelőre semmiféle ellátást nem kaptunk. Amit elvittünk magunkkal, azt éljük fel.

Férjem Magyarországra szakadt és elhatároztam, hogy minden körülmények között gyermekeimmel együtt követni fogom. Gutoron visszamaradt állatállományomat (2 tehén, l üsző, egy borjú) a házamba betelepedett szlovák telepes család bírja. Apró állatainknak egy részét sikerült magammal vinnem, a többi elkallódott.

Kérem a magyar meghatalmazottat, hogy tegye lehetővé, hogy minél hamarabb férjem után mehessek Magyarországra, mert engem és gyermekeimet fegyveres kényszerrel hurcoltak el Csehországba. Pozsony, 1946. december 9.

Aláírás:

Víg Lajosné s. k.,

Gutor, helyrajziszám. 120.

Jelenleg Hasina, Rozdelich (Jicin) hsz. 39.

IV. melléklet

Kedves Feri bácsi!

Levelünk érkeztével kívánunk jó egészséget maguknak. Mi nem nagyon dicsekedhetünk az egészséggel, mert 5 napig voltunk a vagonban, aztán amikor megérkeztünk Prágába, úgy válogattak bennünk. Bizony mi nagyon rátaláltunk a gazdánkra, mert azt nem lehet papírra írni, hogy nekünk milyen a helyzetünk. Van 20 marha, azzal nekem meg a mamának kell elvégezni a munkát, egyszóval, minden ganajt kihányni, etetni, szecskát vágni, minden olyan munka. Cselédek vagyunk. Azután 9 tehén van fejni, azt is mi fejjük, azután van 12 malac, azokat is mindennap etetni kell. Főzni kell nekik krumplit és azok alól is ganajt hányni. Ferinek van két lova, az azzal van. Azt nem lehet megírni, hogy itt mi van. Azt mi nem fogjuk bírni. Én a lábammal nem bírom soká és nem akarják elhinni. A mama az nem bírja, mi azt mondjuk, hogy férfimunka, ők azt mondják, hogy nekünk kell elvégezni. Bele vagyunk betegedve, a dologba is, de jobban a bánatba, a legnagyobb baj az, hogy nem tudunk sehová sem fordulni panasszal, mert nincsen semmi időnk, rabszolgák vagyunk. Itt majd megírom a magyar konzulnak a címét, ha lehet valamit csinálni, mert mi ezt nem bírjuk, és akkor alighanem táborba kerülünk. Szerteszéjjel vagyunk. Minden faluban csak egy lakik. A Jancsi bácsiék sincsenek messze tőlünk, azoknak meglehetős a helyzetük, írjon meg mindent, írja meg, hogy mi van a házunkkal, ki van benne? Írja meg azt is, hogy azóta mióta mi eljöttünk, jöttek-e el utánunk valakik, mert itt azt beszélik, hogy mindenki el fog jönni utánunk, írjon meg mindent, amit csak tud, mert mi nagyon várunk mindent. Kíváncsiak vagyunk mindenre. Bizony minden evéskor, evés helyett csak sírni tudunk, nem is fogunk tudni megvigasztalódni sohasem, mi már soha nem fogunk haza kerülni. Itt fogunk elpusztulni a bánattól. A mama várta magát az állomáson, de nem jött el, bizony fájt neki nagyon. Mást nem írok. Tudnék sokat írni, de hiába minden, nekünk ezt mérte a sors, itt kell pusztulni rövid időn belül. Ilyen messze, 850 km-re vagyunk Köböl-kúttól. Prágától 15 km-re, írjon sokat, nagyon sokat, mindent ami történt. Most már Isten vele. A Tége nénit is üdvözöljük messze a távolból mindannyian.

Isten vele.

Kedves Feri bácsi!

A mama kíváncsi, hogy ki a bejáróné magukhoz, írja meg és ha igaz, hogy el kell menni mindenkinek, akkor adjon el mindent, mert ha otthon hagyja, akkor nem lesz semmi. A pénz pedig mindig jó. Ha még nálunk ott van a benzines hordó, vigye el és ha Fridrikéknél van, kérje el tőlük. Most már Isten vele. Üdvözlünk mindenkit, írja meg, hogy a Lintner otthon van-e, mert Prágában keresték.

V. melléklet

Kedves Kántor Úr!

Alig vártam, hogy már írhassak hollétünkről. Röviden leírom az utazásunkat. Legjobban szeretném szóval elmondani, de nincs rá kilátás. Szerdán este a fél tíz órai vonattal indultunk el, csütörtökön 8 órakor megállottunk. Onnan elvittek Morvaországba, eljutottunk Brünnbe. Nagyon szép város. Itt is időztünk sokat, mert az lett mondva, hogy kapunk ebédet, de mégsem lett semmi. Láttam azt a gyönyörű Morva hegyeket, egész az égig nyúlnak a sziklák és a fenyvesek. Sok alagúton mentünk keresztül és sok didergés után elérkeztünk Csehországba, de Prágát kikerültük, úgy, hogy nem láthattam meg. Nove Benátky, ez a mi állomásunk, de mink két kilométerre vagyunk az állomástól Zdetinbe. És még ott aludtunk a vagonba, mert jöttek értünk kocsival, de nagyon késő volt. Nem akartunk elmenni és nagy hideg volt meg utazás közben lefagyott a sparheit alatt a vödörben a víz. Csupa zúzmara volt az egész vágón belseje, úgy vacogott a fogunk. Ha mi nem hoztunk volna tüzelőt, akkor el sem jutottunk volna odáig. Ennyi könnyet még sohasem ejtettünk, mint most. Ez volt a fogadtatás. Podle Ven! (Kifelé!) Bekiáltottak a vagonba. Két kocsi jött a holmiért és vasárnap reggel hozták be, a házba, ahol rendetlenség és rossz ajtók, ablakok vártak. Este lett, mire berakodtunk, de irtó hideg volt, akármennyit fűtöttünk, mégis majd megfagytunk. Hétfőn minden pihenés nélkül kellett állni munkára. Apám, mint kocsis. Imre lovakkal jár, istállóba dolgozik. Anyám fejni jár. Én még 30---40 drb. disznót etetek, meg trágyát rakok és a konyhán is segíteni kell estig, reggel 5 órától. Anyám nagyon beteg. Ebbe a faluba csak mi vagyunk egyedül, a többiről még nem tudunk semmit. Levelem zárom. Tovább nem tudom írni.

Tessék választ adni.

Sok szerencsét kívánok.

Tóth Paula

VI. melléklet

Másolat

Kelt. 1946. XII. 14.

Tekintetes Meghatalmazott és Áttelepítendő érdekvédelmi hivatal az alábbi kérésem lennének szívesek meghallgatni. Én Pintér Kálmán párkányi lakos tulajdonomban álló 1700/1946/2. igazolványomra[2] lennének szívesek válaszolni, vagy orvosolni. Én november 2-án táviratot küldtem Párkányból és 27-én már a szlovák hatóságok elhurcoltak Csehországba, annak ellenére, hogy a kirendelt orvos sem talált egészségesnek. 1945-ben feleségem és az összes lerendezésem megégett és később fiamat akna öllé meg. Én tizenegy katasztrális hold szántó és egy kataszter szőlőmmel dolgozom. Még egyszer kérném szíves meghallgatásomat. Maradok tisztelettel

Pintér Kálmán s. k.

Mostani címem:

Dvor Amália

Posta Luzná Cechaek Rakovikna

VII. melléklet

Másolat.

JEGYZŐKÖNYV.

Felvéve a pozsonyi magyar meghatalmazott hivatalában

1946. december 21-én.

Megjelent Bartalos István alistáli lakos, előadta a következőket:

Alistálról a magyar lakosságnak közmunkára való elszállítása december 16---18. a között történt. A dunaszerdahelyi állomáson vagonírózás közben meghalt Bíró Ferenc féléves kisgyermeke.

Ideutaztamban tegnap 20-án reggel délelőtt láttam a nagvlégi állomáson, hogy ott éppen rakodnak a vagonokba közmunkára igénybevett magyarok.

Pozsony, 1946. december 21.

Aláírás:

Bartalos István s. k.

Előttünk mint tanuk előtt:

dr. Ravasz Károly s. k. és Duma Györgyné s. k.



VIII. melléklet

JEGYZŐKÖNYV

Felvéve a pozsonyi magyar meghatalmazott hivatalában

1946. dec. 21.

Megjelent Csontos Vilmos asztalosmester, író, garamsallói lakos:

A zselizi járásban
levő Garamsalló községet december 17-én zárták körül és a magyarok közmunkára
való elszállítása 19-én fejeződött be. Összesen 44 család került elszállításra.
A kidobolásnál nyíltan áttelepítésről, nem pedig közmunkára való elvitelről beszéltek, bár a kijelölés közmunka behívóval történt.

Csontos István 60 év körüli beteg ember a vonatban meghalt és Párkánynál tették le.
Garamsallótól 30 km-re.

Garamsallóról a csendőrök Kisölvedre mentek, ahonnan 19.-én 20 családot szállítottak el. A csendőrök borozgatás közben azt mondották, hogy 18.-a után szabadságra mennek és az áttelepítést január 6-a után fogják folytatni.

Pozsony, 1946. december 21-én.

Csontos Vilmos

IX. melléklet

JEGYZŐKÖNYV

Megjelent Radó Gyuláné püspöki lakos és előadja a következőket:

A püspöki állomásról december 12-én indított csehországi közmunkára tartó szerelvényben elvitték Tekár Gyula 54 éves nyomorék férfit, akit úgy raktak fel a vagonba, mert maga nem tudott beszállni. Azt Szelepcsényi Vilmos 17 éves fiú elbeszéléséből tudjuk, hogy Gutléber Ferencné, Hemperger Katalin 40 év körüli asszony a vonatban megőrült. Ez utóbbi hírt megerősíti, hogy ezt megtáviratozta az asszony férje Gutléber Ferenc otthon maradt bátyjának.

Pozsony, 1946. december 18.

Aláírás: Radó Gyuláné

X. melléklet

KIVONAT

a püspöki (Biskupice), szunyogdi (Komarov) és vereknyei deportáltak jegyzőkönyveiből.

Másolat

Saját vagyonommal dolgozom, mint földmíves, Csehországba való átköltözésre kényszerítettek
15 éven aluli gyermekeimmel együtt. Házat és 4 és fél hold földet hagyok itt.

Horváth János

Vereknye.

Csehországba való átköltözésre kényszerítettek,
pedig Seichert József pozsonyi cégnél voltam alkalmazva, mint munkás,
tehát nem voltam munkanélküli. 4 gyermekem 15 éven aluli. Házat és két hold földet hagyok itt.

Tekauer Mihály

Szunyogdi

Édesapám Sipos István 40 éves, vereknyei lakós, édesanyám 36 éves,
öcsém Sándor 9 éves, húgom Mária pedig 6 éves. Apám földeken dolgozott, én 14 éves vagyok, Vereknyéről csak mi kaptunk behívót. A komisszár úr azt mondta, ha lehet, megment bennünket.
Garai dr. megvizsgálta anyámat, meg hogy vesehomok miatt alkalmatlannak minősítene.
Ma reggel mégis megjött az autó, de a komisszár nem akart minket elengedni.
A kilakoltatást a hidasi szlovák telepesek végezték. Veszekedés után az autó elment.
Egy óra múlva megerősítve az autó rendőrséggel visszatért, és elvitt bennünket a püspöki állomásra.
A komisszárra közben ráfogták a fegyvert. Holminknak csak egy részét vittük el.
A kulcsot a púpos szlovák vitte el. Marhavagonban vagoníroztak be.
Hazaszöktem a faluba, ahonnan közben komisszár Lupták urat a két csendőr
Püspökire kényszerítették.

Sipos Ilona s. k.

Vereknye, 1946. dec. 12.

Családom nélkül még elmennék a kötelező munkára Csehországba,
de otthonom elhagyását csak kényszerűségből teszem, gyermekeim mind 15 éven aluliak.
Házat és 6 hold földet hagyok itt, gyermekeim: Szabó József 11 éves, Róza 10 éves.

Szabó József s. k.

Szunyogdi

Saját vagyonommal dolgozom; mint földművest Csehszlovákiába való átköltözésre,
kényszeríttettek 8 éves családommal együtt. Házat és 7 hold földet hagyok itt.

Göndör Vilmos

Püspöki

Csehországba való átköltözésemre, kényszerítettek, holott 40 %-os rokkant vagyok,
51 éves és csakis könnyű munkát végezhetek. Házat és 300 négyszögöl földet hagyok itt.

Tekauer János

Horváth Jánosné kijelentem úgyis, mint Horváth Margit, hogy férjem megkapta
a Csehországba szóló behívóját, a behívón rajta vagyok én is és 3 gyermekem
(Károly 9, Mária 11, és Veronika 4 éves) Mária beteg, szívbajos gyermek.
Férjem saját gazdanágunkban dolgozott, de elmenne önként,
ha én gyermekeimmel saját otthonunkban itthon maradhatnánk. Két tehenünk,
lovunk és apró állataink vannak. A behívót ma 12-én kaptuk meg és holnap jönnek értünk.
Mi semmi körülmények között nem akarunk menni.

Püspöki, 1946. XII. 12.

Nagy Vince püspöki, 1946. dec. 12.
Reszket a kezem, mert írni nem tudok, kétségbe vagyok esve,
mert 3 kisgyermekemmel akaratom ellenére kényszerítettek házam és falum elhagyására.
Helyzetem reménytelen, nem tudom hogy hová visznek most decemberben 3 kis gyermekemmel.
Munkára, ha családomat békén hagynák, szívesen mennék.

Püspöki, 1946. dec. 12.

--------------------------------------------------------------------------------


[1] A belügyi megbízott
1946. szept. 21-én 117---14. dov. 1946---III/4. számú bizalmas rendeletet adott ki,
melynek tárgya:
,,Magyarok eltávolítása Szlovákiából, biztonsági intézkedések."
A rendelet l. pontja szerint a közeljövőben sor kerül a magyar nemzetiségű lakosságnak
a szudétanémet vidékre való deportálására.
Intézkedik továbbá arról is, hogy az akciót fegyveres kísérettel bonyolítsák le.

[2] Az igazolvány azt jelenti,
hogy nevezett Népcsere Egyezmény szerint Magyarországra települ át és
ezért munkára igénybe nem vehető.

 
 
0 komment , kategória:  szlovákiaimagyarok deportálása  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 760
  • e Hét: 2625
  • e Hónap: 13776
  • e Év: 278991
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.