Regisztráció  Belépés
vorosrozsa66.blog.xfree.hu
,,Sose búcsuzz el minden új nap egy új remény.Van hogy elveszítesz mindent mégis élj a holnapért." Drót Erika
1966.11.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Szeretet nélkül
  2018-06-23 14:56:49, szombat
 
 





Tarsoly Beke Tamás
Szeretet nélkül

Az ember tehet és mondhat bármit,
ha szeretet nélkül teszi,
semmi értelme annak,
se a tettnek, se a szónak,
a felesleges mondanivalónak...

Mert szeretet nélkül bármit is tegyünk,
értelmét veszíti minden törekvésünk...
S üresen kong az a szó,
és hangtalan az a lant,
mi nem szeretetben fogant...




 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - TARSOLY BEKE TAMÁS  
Tarsoly Beke Tamás - Elengedtelek
  2018-06-23 14:27:17, szombat
 
 




Tarsoly Beke Tamás - Elengedtelek


Egy évig, mint kis gyerek,
úgy sirattalak,
de nem hoztak vissza
a zokogó szavak,
nem hoztak vissza
az átsírt éjjelek,
te nem tudod,
mennyire szerettelek,

elmentél messzire,
még csak el se búcsúztál,
lyukacsos lelkemre
mázsás súlyt raktál,
szememre homályt vont
a sok könny, a fájdalom,
érted szólt minden versem,
érted szólt minden dalom,

de elég volt a gyötrelemből
elég a sok átsírt éjszaka,
megbetegített a szomorúság,
taszít a verejték szaga,
hát elengedlek, anyám,
repülj, szállj szabadon,
nekem még élnem kell,
s az életem nem adom...

Isten irgalmazzon!
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - TARSOLY BEKE TAMÁS  
Egy könnycsepp az örökkévalóságnak
  2018-06-23 14:19:57, szombat
 
 




Tarsoly Beke Tamás
Egy könnycsepp az örökkévalóságnak

óh mennyi fájdalom
mennyi keserűség
kísért utamon eddig
átölelt a félelem
és a rút magány
hű társam mindkettő
még mindig
itt ülnek ölemben
mint két jó feleség

ma ünnepelni kéne
pezsgőt bontani
a világgal hajnalig
vígan mulatni
a sok szomorúságot
két tánclépés között
mind kiordítani
és izzadtan kacagva
kirúgni a ház oldalát

lehajtott fejjel
kezem ölemben pihen
sosem érzett üresség
terjed bennem lopakodva
Isten éltessen
- motyogom magamnak
s egy keserű könnycsepp
gurul le arcomon
az örökkévalóságnak...

 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - TARSOLY BEKE TAMÁS  
Tarsoly Beke Tamás - Hozzád láncolt a sors
  2018-06-10 13:05:29, vasárnap
 
 




Tarsoly Beke Tamás - Hozzád láncolt a sors


Nem tudok elszakadni
nem tudok tőled
hozzád láncolt a sors
vagy valami más
beleégett fáradt
szívembe a szíved
fáj ez a lelassult
vágyakozás.

Távol vagy tőlem
szívem szerelmem
édes orcádat
oly` ritkán láthatom
az őszi égen
búcsúzik egy fecske
talán tavaszra
visszavárhatom.

Hollófekete
lelkemben a bánat
szívemet szorítja
két erős marok
szerelmes madarak
hiába trilláznak
hozzád a sírig
már hű maradok.
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - TARSOLY BEKE TAMÁS  
Tarsoly Beke Tamás - Vége
  2018-06-10 12:03:58, vasárnap
 
 




Tarsoly Beke Tamás - Vége


Csak a csend az
mi nekem jutott
a napokig tartó némaság
cserepes ajkamon elhalt a szó
lelkemet gyötri a múlt
a hervadó ifjúság.

Szerettelek mindig
szerettelek oly sok
gyötrelmes éven át
átéltük a poklot
s átéltünk megannyi
aprócska csodát.

De telnek az évek
köztünk egyre nő a távolság
s én hiába várok rád
elszállt a remény
s minden szó
mit ígért hajdan a szád.

Már nincs senkim
csak a könnyem
mi fojtogatja torkomat
s az emlékedet
magával rántja egy
száguldó gyorsvonat...
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - TARSOLY BEKE TAMÁS  
Tarsoly Beke Tamás - A születésnapi kívánság
  2018-06-10 10:08:45, vasárnap
 
 




Tarsoly Beke Tamás - A születésnapi kívánság

mese mindenkinek

A Csendes óceán messzi világában,
Illagóra szigetén élt egy lány, Mintuának hívták.
Hosszú, selymes, szőkés-barna haja úgy terült el
keskeny vállán, mint egy gyönyörű fátyol.
Teste karcsú volt, mint a nádszál, de mégis erős,
mint egy folyó partján magasodó nyárfa.
Magányosan lakott egy szép birtokon,
ahol a kert tele volt virágokkal és a háza ablakából
láthatta az óceán végtelen kékségét.
Mintuának nem volt senkije,
így minden nap lesétált a tengerpartra
megcsodálni a nap játékát a vízen,
ahogy táncoltak a sugarak, és egy-két fürge hal
ha fel-felbukkant a vízből,
s hatalmas szaltóval surrant vissza alá...

Nyár volt, az égen csak egy-két bárányfelhő lustálkodott,
s a nap olyan melegen sütött,
hogy Mintua pántos, fehér lenruhában futott le
aznap az óceán vizéhez, kezében egy fekete ovális bőrönddel.
Kedvenc pálmafája alá egy piros-fekete kockás plédet terített,
leheveredett, és kinyitotta a titkos, fekete dobozt.
Egy hegedűt vett elő belőle.
Hosszú újaival olyan csodálatosan játszott,
hogy a virágok mind kinyíltak,
a madarak énekelni kezdtek,
a szél lágyan fújdogálta a fák lombját,
az óceán vize is megszelídült,
és még az idő is megtorpant.

A hegedű hangja elszállt messzire,
egy másik szigetre, amit Danhaunak hívtak,
és ahol Galtro, egy halászfiú élt egyedül.
Amikor meghallotta ezt a csodálatos zenét,
valami varázslat futott át a testén.
Felkerekedett, hogy megkeresse,
honnan jön ez a szép zene,
ki játszik ilyen csodálatosan.
Ment is sokáig a hang irányába,
de már eljutott a sziget szélére,
és még mindig nem látott senkit.
A víz, a rezzenéstelen víz hozta el a hegedű hangját
messziről, a nap irányából.
Galtro, mint akit megbűvöltek,
gyorsan beleült a csónakjába, és evezni kezdett.
Még soha nem távolodott el a szigettől ilyen messzire,
mint most. De nem tudott ellenállni a hívogató hegedűszónak.
Fáradhatatlanul továbbevezett, s egyszer csak
megpillantotta Illagóra szigetét.
Ahogy közeledett, a hegedűszó is felerősödött.

Galtro végre meglátta a hatalmas pálmafát,
a sok földre hajló ágaival, amik óvtak-féltettek,
körülöleltek egy szép lányt, aki ott állt hófehér
lenruhában a fa alatt, és egy hegedűn játszott.

Galtro megbénulva nézte a lányt, és hallgatta a zenét,
nem vette észre, hogy a csónakja nekivágódott a
szárazföldnek. Mintua összerezzent a zaj hallatára,
és ekkor meglátta a fiút. Hirtelen megkérdezte tőle:
- Hát te ki vagy? - Én Danhau sziget királya vagyok,
Galtro-nak hívnak, (lódította)
és csodás játékoddal megbabonáztál, ifjú hölgy.
Eljöttem érted, hogy magammal vigyelek a királyságomba.

Mintua miután nagyon okos volt, nem szólt semmit,
csak intett az ifjúnak, hogy jöjjön közelebb.
Megfogta a kezét, és az orrához emelte.
Érezte rajta az erős halszagot és a kérgességét.
- Egy király keze nem lehet halszagú és kérges is,
kedves Galtro, leplezte le Mintua a szerelmes tekintetű
Galtrot. Te egy halász vagy! - Igen - mondta szemlesütve
Galtro, csak egy halász vagyok. Féltem, ha megmondom,
elfutsz, és nem állsz velem szóba.
Galtro vagyok, a halász.
És te ki vagy, szép szemű varázshegedűs?

Mintua vagyok, és itt élek Illagóra szigetén, és ma van a
születésnapom és azért játszottam a hegedűn,
hogy meghallja a természet minden lakója a játékomat.
És már fel is köszöntöttek a madarak az énekükkel,
a virágok az illatukkal, a szél a fuvallatával, a nap a
simogatásával, és az óceán is azt zúgta ma:
- Boldog születésnapot!
De itt a szigeten egyedül élek, így ember
még nem köszöntött fel. - mondta szomorúan.
Galtronak nagyon megtetszett a lány.
Átkarolta, a csónakjához vezette és evezni kezdett.

Amikor már jó messze jártak, felállt a csónakban,
és a kezéből tölcsért formálva belekiabálta az óceán
levegőjébe: "Ma van Mintua születésnapja, kedves óceán
szelleme, arra kérlek, teljesítsd egy kívánságááááát!"
Ekkor megjelent egy felhő a csónak felett,
leereszkedett belőle egy hófehér angyal, és beült a csónakba
Mintua mellé. - Mit szeretnél kívánni? - kérdezte csendesen az
angyal. Mintua nem hitt a szemének, de attól félt, hogy
amilyen hirtelen megjelent, olyan hirtelen el is tűnik az angyal,
hát belekiabálta gyorsan az óceán csendjébe:

- Azt kívánom... ööö, azt kívánom a születésnapomon,
hogy bármilyen öreg is leszek, maradjak mindig gyermek,
tudjak örülni minden szépnek, és lelkem tisztaságán
sose essen folt, és ha már adtál mellém egy embert,
aki szeret, add, hogy sose veszítsem el se őt, se azokat,
akik majd ezután jönnek az életembe, és szeretni fognak!
- ekkor egy szivárvány ívelt át a fejük felett, s az angyal
hirtelen visszaszállt az égbe, Galtro átölelte kedvesét,
Mintuát, s az óceán vize észrevétlenül terelte a csónakot
megállíthatatlanul a boldogságuk felé.
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - TARSOLY BEKE TAMÁS  
Tarsoly Beke Tamás - Adjatok és szeressetek!
  2018-06-10 10:01:07, vasárnap
 
 




Tarsoly Beke Tamás - Adjatok és szeressetek!


Szeressétek egymást!
- suttogom csendben...
Bizakodom egyre
Vak rémületben.

Hiszem a szebb jövőt,
A csendes felismerést.
Támogatok minden
Bárgyú lelkesedést.

Mosolyra mosolyt adj!
És hálás ölelést annak,
Ki kérdés nélkül segít...
Tehát önmagadnak...

Mert te vagy az egyetlen
Igaz barátod...
Kire mindig számíthatsz,
Idővel meglátod...

Szeressétek egymást!
- ordítom a világnak...
Ne félj sose adni!
Magadnak és másnak...




 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - TARSOLY BEKE TAMÁS  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 62 db bejegyzés
e hónap: 807 db bejegyzés
e év: 8544 db bejegyzés
Összes: 12243 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2132
  • e Hét: 2132
  • e Hónap: 25496
  • e Év: 231657
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.