Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Wilhelm von Kries : III. rész
  2011-04-04 09:31:13, hétfő
 
 
Wilhelm von Kries:
Az angol háborús propaganda stratégiája és taktikája III. rész

IV. Eszközök és célok

A gáncsoskodók

,,Ez a körülmény már magában foglalja azt a nehézséget is,
mellyel a németség elégedetlen elemeire építő propagandának meg kell küzdenie.
Nem szabad ugyanis megfeledkezni arról, hogy ezek fajilag mind németek,
és a veszély órájában alig kell majd őket arra emlékeztetni, hogy bármiképpen vélekedjenek is kormányukról, a haza iránti kötelességük szólítja őket.
Emlékeztetésekben egyébiránt nem lesz hiány.
A Birodalom propagandagépezete gondoskodik majd erről.
Angliai Erzsébet, mint tudjuk, katolikus alattvalóit a legnagyobb eréllyel üldözte.
Ma azonban büszkék vagyunk arra, hogy a katolikus
Spanyolország részéről fenyegető veszély idején az angol katolikusok mégis
uralkodónőjük támogatására siettek, sőt az Armada megsemmisítésében résztvevő
hajórajok egyikének parancsnoka, Howard of Effingham is közülük került ki.
Miért kellene a németekben nálunk kevésbé hazafias embereket látnunk?
Értelmiségi osztályunknak az a része, mely Bloomsbury (a londonvidéki művésztelep)
lakóinak szemével nézi a helyzetet, talán el tudná hitetni, hogy a hasonszőrű
német elemek sem különbek náluk, azaz hogy háború esetén képesek lennének
az állam ellen működést kifejteni. A magam részéről én is tisztában vagyok azzal,
hogy a forradalmat mindig az értelmiségi osztály lobbantja lángra,
és hogy jó taktikai érzékre valló lépés lenne, ha a német értelmiséget
a kedvező pillanatban felbiztatnánk, hogy fejtsen ki propagandát saját kormánya ellen.
Ez a pillanat azonban megítélésem szerint nincs itt,
és amíg a háború hosszú ideig el nem húzódott és a Vezér legyőzhetetlenségébe vetett
hit meg nem rendült, nem is érkezhet el."

,,Nem árt azonban futólag arra emlékeztetnünk, hogy ha minden propagandának az is a célja,
hogy a széles tömegekhez jusson el és azokat hozza mozgásba,
sokszor mégis csak az lenne a legcélszerűbb, ha elsősorban az értelmiségi osztályhoz fordulna.
Ha ügyesen fogunk hozzá, elérhetjük, hogy propagandaanyagunkat ez
a réteg közvetítse a nyilvánosság nagy tömegeinek."

Németország belső ereje.

A fejezet további folyamán Rogerson az egykorú helyzetet, más szempontok alapján is vizsgálat alá veszi és ez alkalommal mindenekelőtt Németország belső erejével foglalkozik behatóan.
,,Az előbbi szempontot talán túlságosan hangsúlyozom --- mondja --- ám ezzel csak azt akartam bebizonyítani hogy olyan propagandának, mely Hitlert, a német államfőt ócsárolni vagy pedig a kormányzatot akarná megbuktatni, a háború elején még kevésbé lenne kilátása a sikerre, mint például a németeknek, ha IV. György elleni támadásokkal akarnák a brit nép hűségét megingatni, vagy ha a német propaganda a mi belső berendezkedésünk ellen törne, azzal a céllal, hogy a monarchiát és a parlamentáris kormányzati rendszert megdöntse. Efféle mesterkedések, amíg Hitler vezérsége sikerekre támaszkodhat, ostobák, sértőek lennének és csak bosszankodást váltanának ki.
A jelen pillanatban az a helyzet, hogy azt az embert látják benne, aki népét kivezette a pusztából és szemei elé varázsolta az ígéret földjének képét. Ha a kívánt cél megvalósításában a Vörös-tenger nehézségeket támasztaná, azaz,
ha Hitler háborúra határozná el magát és azt nem tudná gyorsan megnyerni,
a helyzetben változás állhatna be. De a német propaganda még akkor is oly nagymértékben tartaná a német népet befolyása alatt, hogy az éhségnek és a háborúba való belefáradásnak ugyancsak nagy méreteket kellene ölteni ahhoz, hogy propagandánk a Vezérrel és a kormánnyal szemben eredményt érhessen el. Japán ebből a szempontból a császárság theokratikus jellege miatt
szinte megtámadhatatlan.
A császár azoknak az égből származó uralkodóknak egyedüli utóda,
akiknek hatalma a japán történelem őskorában minden népre kiterjedt.
Egy nemzetnek politikai vezetői ellen való fellázítása még csak sikerülhet,
a propaganda hatalma azonban alig lehet akkora, hogy az ég fiának trónját is megingathassa."

,,El kell ismernünk, hogy még egy másik tényezőt is figyelembe kell vennünk,
azt tudniillik, hogy a német propaganda a német népeknél bámulatos eredményeket ért el.
A saarvidéki népszavazás és bizonyos mértékben Ausztria csatlakozása ezt statisztikailag
is bizonyítja, de annak igazolására, hogy a Birodalom területén kívül
élő németség népi öntudata mily erős, még más, nem kevésbé mély benyomást keltő jelenségekre is. utalhatnánk. Meg kell jegyeznünk még, hogy a külföldi németség körében űzött propaganda nem a nemzetiszocialista kormányzat műve. 'A Külföldi Németek Szövetsége' már 1927-ben hangsúlyozta,
hogy Németországban és a külföldön 150 fiókja tevékenykedik,
Ausztriában, Schleswigben, a Saarvidéken, Danzigban, Csehszlovákiában, Lengyelországban,
Tirolban, a dunai államokban és a tengerentúlon pedig külön szervezeteket is állított fel. Lasswell professzor megjegyzése szerint ezek a szervezetek a kulturális összetartozóság tudatának életben tartására vannak hivatva, szükség esetén azonban más feladatok megoldására is képesek. A nemzetiszocialisták csupán még erősebbekké tették ezeket, amennyiben pontosan meghatározott politikai irányvonalat írtak elő nekik. A sors különös iróniája, hogy Németország ezzel valóra váltotta a népek önrendelkezésének elvét és a propaganda erejével érte el azoknak a területeknek visszatérését, melyeket erőszakkal raboltak el tőle. Ez a megállapítás lehet ironikus, ezzel azonban nem lesz kevésbé igaz. Megkísérelhetjük ugyan, hogy a népszavazások 99 százalékos eredményeit tömegpszichózisra vezessük vissza és állíthatjuk, hogy ezt a tömegpszichózist az erőszakkal való fenyegetés váltotta ki, ám mindezzel csak a német propaganda eredményességét ismernők el. Mert bármily szükség van is a háttérben meghúzódó erőszakra, ez mégsem alkotórésze a hipnotikus hatásnak.
A nemzetiszocialista propaganda a római katolikus hittérítők régi receptjeit megjavította."

Ezen a régi római katolikus recepten azt az ősrégi, még a római katolikus egyháznál is régibb nevelési elvet érti Rogerson, hogy az ifjú embert első életéveiben még bármely tetszőleges irányban hajlítani lehet és fejlődését meghatározott cél felé lehet terelni. Ha azonban Németország teszi azt, ami Angliában évszázadok óta irányadó szabály, akkor Rogerson természetesen már nem tekinti a dolgot magától értetődőnek. Az angol ember az angol rendszert szentségnek tartja. De ha német területen is hasonló szellemű intézkedéseket talál, akkor ezeket önként értetődőleg már nem tudja egészen helyeselni, még olyan ember sem, mint Rogerson, aki különben nyitott szemmel nézi a világot.
Majd így folytatja Rogerson:

,,Nem volna szabad megfeledkeznünk arról, hogy a demokráciákat a német és éppen így az olasz propaganda gazdagságuk miatt pellengérezi ki, bár erről a gazdagságról mellesleg azt állítja,
hogy főként a zsidók tartják kezükben és hogy az életfelfogás elanyagiasodásához és
az erkölcsi érzék eltompulásához vezetett. A német munkás, akit újabban boldogsággal
tölt el az a tudat, hogy mint a Kraft durch Freude (Erő öröm által) --- szervezet tagja
előjogokhoz jutott, lenézőleg tekint nyomorúságos körülmények között élő angol kartársára,
aki engedi, hogy a nemzetközi nagytőke kizsákmányolja és aki éppen ezért természetesen minden nemzeti érzésnek és büszkeségnek is híjával van."

A népélelmezés kérdése és az anyagelvűség

,,Ha az ellátás problémáját a mi propagandánk is előtérbe állítja, német szempontból
nézve felcseréljük az okot az okozattal. Ha ezt mondjuk: 'Döntsétek meg a náci-rendszert és csatlakozzatok a demokráciákhoz, akkor lesz elég ennivalótok és nem kell tojás, --- vaj- meg húshiány miatt nélkülöznötök!' --- nem érünk el semmit. A válasz már nem ez lesz: 'Igen, éhesek vagyunk és elnyomnak minket, hiszen diktátor ül nyakunkon', hanem ez: 'Éppen azért élünk diktatúrában, mivel nem volt élelmünk és demoralizáltak voltunk.' Az olaszok hasonlóképpen felelnének. A két szempont között véleményem szerint az a különbség, hogy az egyik a kérdés ideális, a másik az anyagi oldalát hangsúlyozza a kelleténél jobban. A tekintélyuralom alapján álló kormány sikerei onnan erednek, hogy a szemei előtt lebegő eszményre hivatkozva, nyíltan bevallja a kemény fegyelem és a szűkre szabott adagok sajnálatos szükségességét. A demokratikus kormány pedig annak köszönheti sikereit, hogy ennek az oly keveset ígérő eszménynek pótlására az egyes polgárok anyagi jólétét emeli. A diktátor azt követeli néptársaitól, hogy húzzák szorosabbra a nadrágszíjat és higgyenek a nemzet jövőjében. A demokrata politikus bevallja, hogy nehezen állíthatja népe szeme elé a nemzet jövőjét, minthogy állandóan azon kell fáradoznia, hogy megteremtse neki a kényelmes élet lehetőségeit."

,,A két ellenpólust szándékosan állítottam túlzottan éles ellentétbe egymással,
hogy a tanulság annál világosabban domborodjék ki.
Ez a tanulság véleményem szerint a következőkben foglalható össze:
A mai helyzetben, és amíg a német nép vezetői a nemzet jövőjébe vetett hitet fenn tudják tartani,
addig a német nép erkölcsi erejéhez a külföldi propaganda nehezebben tud hozzáférni,
mint a mi népünkéhez. Háború esetén a német nép erkölcsi ereje az
1914 évihez képest az angol népénél viszonylag nagyobb lesz.
Az akkori Németországban néhány hatalmas és jól szervezett áramlat a kormánnyal
szemben langymeleg, sőt ellenséges magatartást foglalt el. Ugyanakkor Angliában a nemzeti öntudat sokkal tevékenyebb és mélyebb volt. Csakhogy akkor nem voltunk húsz éven át a népszövetség békepropagandájának, annak a propagandának felvonulási terepe, mely nemcsak a békét, hanem a mindenáron való békét hirdette."

A totális rendszerek.

,,Németországhoz hasonlóan Olaszország is a háború okozta káosz és zűrzavar következményeképpen beállott hanyatlás állapotából emelkedett ki, mégpedig Mussolini erőfeszítései és útmutatása nyomán. Mussolini nemcsak odahaza teremtett rendet, nemcsak kifelé teremtett hatalmas birodalmat, hanem egyúttal az olasz népbe is addig ismeretlen büszkeséget és bizalmat oltott. Nem hagyhatom említés nélkül azt a megjegyzést, melyet egykor hallottam: 'Mussolini egy harmadosztályú országot másodosztályúvá alakított át és a világba beoltotta a meggyőződést, hogy első osztályú országgal van dolga.' A modern totalitarizmus feltalálója Olaszország. Olaszország azonban az új tant jellemző módon nem juttatta oly alapossággal és következetességgel érvényre, mint ahogyan ezt megtehette volna. A fasiszta államban még több liberális elem van, mint Németországban vagy Japánban, bár a jó fasiszta a kultúrhősétől alapított hitvallást magáévá téve azt hiszi, hogy a demokrácia dekadens és anyagelvű életszemlélet szimbóluma, nem pedig olyan hitvallás, mely illenék egy ifjú feketeingeshez, aki a régi Róma hatalmi jelvényeit hordozza vállain. Azt a sebet, melyet Anglia és Franciaország a világháborúban és az utána következő időkben az olasz felfogás szerint Olaszország ellen elkövetett csalással okozott, Olaszország sohasem tudta egészen kiheverni. Itáliát nemcsak a háború utáni demokráciaellenes előítéletek töltik el, hanem bizonyos keserűség is, mely még a világháború idejéből származik."

Rogerson angol, nem meglepő tehát, ha az alkalmat felhasználva meg akarja kísérelni, hogy a német-olasz kapcsolatok megzavarása érdekében, mivel ezek szemmel láthatólag bosszantják, megtegye, ami tőle telik. Ezt a részletet felesleges lenne ismertetnünk. Nézzük inkább, hogy folytatja Rogerson:

,,Nehéz lenne elhinni, hogy valamely nép természetét és életszemléletét egy emberöltő alatt egyetlen vezető államférfiú meg tudná változtatni. A letört embernek támogatással, bátorítással, ha munkát adunk neki, élelemhez, ruházathoz juttatjuk, bizonyos fokig visszaadhatjuk önbizalmát, régi kisebbértékűségi érzése azonban mindig megmarad a lelke mélyén. Így van ez az olaszokkal is. Átörökíthető faji jegyeket ki lehet ugyan tenyészteni, ám még egy Mussolini képességeivel és Matuzsálem korával megáldott diktátornak sem lenne módjában, hogy egy ilyen fajnemesítési kísérletet megvalósíthasson. Másrészt azonban kétségtelen, hogy a Duce nemcsak az olasz népet, hanem az olasz embert is jobbá tette. Az olaszok a jövőben már mint vezérük lelkes követői fognak hadba vonulni. Vezérüket épp oly tiszteletben részesítik, mint a németek, és ez a tisztelet azzal, hogy külsőleg nem látszik annyira lelkesnek, még nem lesz kevésbé valóságos. Mindazonáltal a fasiszta Olaszország kis liberális sejtjei bizonyos fokig angolbarát szigetek és ezért kedvező támadási területet nyújtanak. Így az egész helyzet tetemes változáson mehet keresztül. Olaszországgal propagandánknak nem lesz olyan nehéz dolga, mint Németországgal vagy Japánnal."



V. Nyomozás a gyenge pont után


Az idő és más egyéb tényezők

A japán állások megtámadhatatlanságának rövid vázolása után ezeket olvashatjuk: ,,Abban a fejtegetésben, melyben Németország és Japán állásainak jelenlegi erejével foglalkoztam, némi nyomatékkal hangsúlyoztam, hogy ezeknek az állásoknak ereje bizonyos körülményektől függ. A német és japán állások pillanatnyilag nagyon erősek. Alapépítményeik oly mélyek, az állandó propaganda oly szilárdságot adott nekik, hogy hiú remény lenne azt várni, hogy háborús propagandánk ezeket gyorsan meggyengíthetné. Fiatalos lelkű és a jövőben bízó ellenséggel szemben mindennemű propaganda csak ritkán vagy egyáltalában nem számíthat eredményre. Ilyen körülmények között teljességgel hatástalan. Amíg olyan sikerek ellen kell küzdenie, amelyek teljes joggal kerülhetnek a nemzeti hősök csarnokának babérkoszorúi közé és amíg a néptömegekben sikerül a remény és a bizakodás hangulatát a legmagasabb fokon tartani, minden propaganda hiába kopog az ajtón. Amikor kitudódnak azok a kudarcok, amelyeket a hivatalos hírszolgálat elhallgatott, amikor a kórházak sebesültekkel telnek meg, és egyre növekszik azoknak a száma, akik sohasem térnek már haza, amikor a városok fölött ellenséges repülőgépek zúgása hallatszik, és romok jelzik útjukat, amikor az élelmiszeradagok mind kisebbek és kisebbek lesznek, és az ellátás már nem felel meg az egészségügyi követelményeknek, akkor, és csak akkor jön el a nagy alkalom, hogy a propagandisták munkába lépjenek. Gondoljunk csak arra, hogy Northcliffe lord nagy offenzívája a háború kezdete után csak három és fél év múlva indult meg. Bizonyos, hogy sikerét, ha ugyan nem teljesen, legalább nagy részben annak köszönhette, hogy offenzíváját a lélektanilag kedvező pillanatban kezdte meg.

A propaganda mindig veszedelmes támadófegyver és ezért sohasem szabad számításon kívül hagyni, azonban csak a kimerült ellenségre mérhet halálos döfést. Ha a jövő háború oly sokáig húzódnék, hogy a német és japán nép kételkedni kezdene, vajon helyes úton járnak-e vezetői, akkor mai erejük már gyengeséggé változik. Minél megközelíthetetlenebbek voltak azelőtt, a propaganda most annál nagyobb veszedelmet jelentene számukra".

Ezután Hitler ,,Harcom" című könyvéből ismertet
Rogerson egy idézetet majd megkísérli bebizonyítani,
hogy Németországban a sajtó ellenőrzése külpolitikai tájékozatlanságra és a világgal szemben való nemtörődömségre vezet.
Ez a megállapítás egy különben tisztánlátó angol ember szájából annál meglepőbb,
mert a szemrehányást, mégpedig valamivel határozottabb formában,
az illetékes angol körökhöz kellene intéznie.
Elég arra utalnunk, hogy az angol nyilvánosság sem a Távol-Keleti,
sem az abesszíniai, sem a spanyol háború idején, de még kevésbé,
ami Németországot illeti, sohasem volt abban a helyzetben, hogy akár a politikai viszonyokról, akár a katonai eseményekről világos képet alkothasson magának.
Az angol nép és különösen az angol újságolvasó főleg a német vonatkozású ügyekben
elképzelhetetlen tájékozatlanságban él.

Ezt a tényt saját honfitársai előtt azzal igyekszik leplezni,
hogy a német cenzúra és sajtóellenőrzés rendszerét a szokásos módon bírálatban részesíti.
Ám ha igaz is, hogy a német sajtó ellenőrzés alatt áll, ez csak néhány éve van így.
Az angol sajtó ezzel szemben már kezdettől fogva az angol propaganda és
néhány sajtólord gazdasági érdekeinek szolgálatában áll.
Az angol rendszer azon a törekvésen épül fel,
hogy az úgynevezett helyzetképek tömegének közlésével
a valódi helyzetet felismerhetetlenné tegye és
az igazság kiszivárgását megakadályozza.

Rogerson a következő sorokkal zárja a fejezetet:
,,Ami az ellenséget támadó propagandát illeti, ma az a helyzet,
hogy Németország egyelőre kemény dió.
A német nép nagy lelkesedéssel támogatja vezérét és kormányát.
A politikai kommunisták kivételével minden német az újjászületett Németország hazaszerető polgára. Szemfényvesztő propagandánkkal és
nem teljesített ígéreteinkkel 1918 óta éppen elég sok rossz tapasztalatot szereztek ahhoz,
hogy egykönnyen ne hagyják magukat meggyőzni és propagandánkat még csak
a maguk közelébe se engedjék.
Japánnal theokratikus berendezésénél fogva még nehezebb dolgunk lesz.
Japán az európai szférán kívül fekvő keleti ország, mely a külföldi propagandával szemben
Németországnál is jobban fel van vértezve.
Ám véleményem szerint mégis mindkét ország magában hordozza a bomlasztó csírát,
amennyiben tudniillik hírszolgálatuk tovább űzi
a valóság eltitkolásának politikáját,
mely kezdetben valóban jó szolgálatokat tett.
Azonban még sokáig fog tartani, amíg ez a vetés megérik."

A mai helyzet vizsgálata folyamán Rogerson a következő szakaszban a semleges országokra
és Anglia szövetségeseire tér át.
Ezt a részt az események azóta már időszerűtlenné tették, azért ismertetését mellőzzük.
Érdekesebb az utána következő fejezet,
mely az angol belső propagandával foglalkozik.

 
 
0 komment , kategória:  Wilhelm von Kries : III. rész  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 486
  • e Hét: 486
  • e Hónap: 18890
  • e Év: 338922
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.