Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Jatzkó Béla
  2016-07-17 20:31:26, vasárnap
 
 







Jatzkó Béla


Jatzkó Béla (1919-1975) költő. Erdélyben született. Budapestről menekült Nyugatra az 56-os forradalom után. Németország Szövetségi Köztársaságban telepedett le. Autószerencsétlenség következtében halt meg. Verseket sem Magyarországon, sem külföldön nem publikált. Lírai művei csak halála után jelentek meg az Irodalmi Újságban és kötetben.


Link

Link







AHOGY


Nem amit adsz: a szád szétnyíló rése,
nyelved hegyén a méz, a csorgatott,
s nem ágyékodnál a lágy hajlatok,
s nem a szíved felgyorsuló verése,
nem combjaid árnyékos kikötője,
nem csípőd, melled, vállad vagy szemed!
Mind véletlen, nincs benne érdemed,
te sem vagy más, mint gének eredője.
Ahogy adod: a hozzám simulásod,
lendületeid, habozásaid,
ahogy magad a bőröm alá ásod,
ahogy a karod húz és eltaszít,
ahogy olvadsz és oldasz az öledben:
ez már te vagy. És csak te. Csak mi ketten.







ADDIG


A gúnyolódást és az ugratást
hagyjuk későbbi, jobb időkre;
az érzékenység, mint Nessus-palást,
rátapad még mind a kettőnkre,

még élve-boncoljuk egymás szavát,
keresgéljük, mi van mögötte:
tréfa? komoly? ellenség vagy barát?
simogatott-e, vagy ütött-e?

Ha sikerül majd leoldania
a sorsnak azt, ami rajtunk bilincs,
évődéssé lesz az irónia
és a bizalom, ez a ritka kincs,
úgy véd minket, mint páncél és sisak.
Addig legyünk szentimentálisak!







Imádom-falom ezt a sztorit,
változatos, akár az élet,
néha a mélybe kanyarodik,
máskor meg a csúcsokra téved;

de miért épp akkor szakítja
a közlését az újság félbe,
ha tárulna egy titok nyitja,
vagy a hős már-már célhoz érne?

Amikor a legizgalmasabb,
a mi sztorink is félbeszakad:
"következik" ... "a legközelebb"... -
mint a folytatásos regények.
Jaj, hogy imádom az életet,
jaj, hogy utálom az enyémet!







AUTARKIA


Három napig miénk volt a világ,
a miénk volt, mert kiszöktünk belőle;
megszűnt az ég, a hold, a föld, a fák,
a füvek zöldje, a felhők esője,

megszűnt a fáradtság, éhség, szomjúság,
és Prométheuszként sziklákra láncolt
életünkben a nagy szomorúság, -
megszűnt minden és semmi sem hiányzott,

a föld sem és a fák sem és az ég sem, -
három napig egyetlen ölelésben
mi voltunk a világ és ami rajtunk
kívül volt, - nem volt; összeforrt az ajkunk
fullasztóan, légmentesen, erősen.
De nem kellett nekünk még levegő sem.







AZÓTA


Feldúltuk egymás életét:
a zárt-ablakú nyugalomba
belerobbant, akár a bomba
és cafatokra tépte szét

az ál-boldogság függönyét
az az éjszaka, mely karomba
sodort, mígcsak a hajnal lomha
fényén nem foszlott a sötét.

Azóta minden más lett: a tervek,
álmok, országok, városok,
barátok, arcok és szemek,
s akik mellettünk fekszenek:
mert legjobban az változott meg,
ami semmit se változott...







ÁLMOK


Azt álmodtam, hogy álmodom,
megálmodtam, mit álmodsz,
s úgy őrködtem az álmodon,
mint aki nem is álmos.

Álmod álmomra ráhajolt,
- forrásra így a pálma, -
álmomnak édes párja volt,
s te voltál álmom álma.



Mint szembenéző tükrökön,
mik egymásnak felelnek, -
álmodjuk bár külön-külön
ugyanazt a szerelmet:
két álmunk egybesimulás,
akár a megvalósulás.







BALATON


Mint ahogyan a Balatonba,
előbb bokáig, aztán térdig,
aztán combig, aztán derékig,
egyre messzebbre behatolva,

vállig, állig - már csak a száj van
a szín fölött - és lemerülve
- víz árad szembe, orrba, fülbe - ,
halak közt, hajlongó hínárban

- víz árad szembe, fülbe, orrba -,
kalimpálva és fuldokolva
- vár árad orrba, fülbe, szembe -,
így gázoltam mindig mélyebben,
amukat-rejtő örvényekben
ebbe az örvény-szerelembe.







BÁBEL


Áldott légy, Bábel! Ki bánja a tornyod?
Kinek fáj ma, hogy akkor összeomlott?
Ha eltartott is néhányezer évig,
lám, eljutottunk mégiscsak az égig.

De nélküled, ha össze nem zavarja
az egy-nép nyelvét az Isten haragja,
nemzedék nemzedéket felcserélve
azóta is mind egy nyelven beszélne.

Hol lenne akkor a sok szétpatakzó
idióma, s hol lenne a magyar szó?
A finnből jött? Sumérből vagy törökből?
Zeng bennem ő bibliai-öröktől,
s ha másképp sújt rád az Úr dühe, Bábel,
a szerelmem most hogy is mondanám el?










A BÚCSÚ REGGELÉN


A búcsú reggelén vetetlen volt az ágyad,
hálóingben vártál és csókra nyílt a szád,
behúzott függönyök árnyékolták szobádat
s a bőrög égetett a könnyű ingen át.

A búcsú reggelén az én idegeimben
úrrá lettek mint a rossz hétköznapok,
fejem másutt volt, míg kezem babrált az ingen,
az önnep végetért, indult a vonatod,

egy óra ketyegett az agyamban s a menetrend
könyörtelen számai vibráltak a falon.
Öltözködni kezdtél, a szemed meg se rebbent,
arcodra észrevétlen ült ki a fájdalom.
És én azóta hordom magamban - mint a kést -
a búcsú reggelét, az elmaradt ölelést.







CINKOSSÁG


Rám tapadsz lomha kéjjel,
máskor meg letepersz;
néha kevés az éjjel,
néha elég a perc:

hol fékezve fokozzuk
a vég akkordjait.
Hol meg közelebb hozzuk,
ami távolodik:

tudatos-öntudatlan,
egyszerre-remegőn,
ébren a bódulatban
egy ócska heverőn,
vagyunk rossz vánkosok
közt boldog cinkosok.







EGYSÉG


Magamba néztem s téged láttalak,
szóltam magamhoz és te válaszoltál,
a borotva megvágta arcomat
s a kibuggyanó vérem is te voltál.

Beléd néztem és láttam magamat,
hozzád indultam és magamhoz értem,
lebarnultál, míg rám sütött a nap,
megbotlottál s nekem tört föl a térdem.

Már nem tudom, hogy hol végződöm én
és hol kezdődsz te. Tápláló, egyetlen
zsinór vagy komor létem köldökén:
tőled másodszor is születni jó;
a végső búcsúra készülve lettem
benned-belőled élő embrió.







EGYSZERŰ


"Jössz?" Persze... Talán...Nem reménytelen...
Ha délben sikerül X-et leráznom.
Ha Y-t meggyőzöm, hogy ne pofázzon
órákon át az értekezleten,

ha Z-vel a holnapi randevút
átrakhatom jövő keddre-szerdára
s a szerelő estig megreparálja
az autóm, s ha nem túl jeges az út,

akkor eheti a fene a fenét,
mégiscsak nyélbeütjük a találkát!
Egyszerű ez, akár az egyszeregy, -
s ha most nem megy, majd megy legközelebb...







GYÓNÁS


Gyönyörű gyönyöröm vagy,
s vagy gyöngéd gyámolom,
s gyöngyös gyömbérsöröm vagy,
hogyha megszomjazom.

Gyilkos gyehennám is vagy,
gyaur vágyamnak kohó,
s jégtábla is, min megfagy
az expedíció.

Úgy vagy te jó, ahogy vagy.
Gyógyító gyolcsait
tekerd rám lágy karodnak,
s engedd, hogy melléd roggyak
és gyónjam ágyékomnak
gyérülő titkait.







HA


Ha meg tudnálak szelídíteni,
s lefaraghatnám vadságaidat,
sokkal egyszerűbb volna az, ami
ma csupa dráma, görcs és indulat;

ha bölcs szavakkal megfékezhetők
volnának új s új robbanásaid,
mennyi semmibe porladó erőt
halmozhatnánk fel, amíg rácsait

elveszti imánk és szabad holnapi
életünkben a két utunkból egy lesz.
Bolond kívánság és reménytelen,
s nem is kívánom azt, hogy így legyen:
ha meg tudnálak szelídíteni,
már nem te volnál. És nekem te kellesz.







HAJNAL


Áldott vagy te az asszonyok között,
templomfalakra téged festenek,
és kőtömbökből szobrászmesterek
úgy bontják ki törékeny testedet,

mint Azét, ki Egyiptomba szökött,
hogy megmentse a drága Kisdedet, -
s ha élnének még antik istenek,
ölnék egymást, hogy szerethessenek.

Áldom én is, térden, ágyunk előtt
a rőt Napot, az örök felkelőt:
kíséri kintről hajnali ima,
a madarak oratóriuma,
ahogy a zsalu szűk résein át
fon fejed köré szelíd glóriát.







JAJONGÓ


Kezdődik minden elölről,
a vánszorgó, lusta hetek,
míg újra veled lehetek -
a rutin, ami felőröl,

a bosszantó, napi gondok,
kötelező feladatok,
terhek, miket alig bírok
s mégis mosolyogva hordok.

Míg karomba nem vehetlek,
tartsd, jaj, tartsd bennem a lelket,
tölts el a magad hitével,
hitesd el, mert hinni muszáj:
lesz még a szabály - kivétel,
s a kivétel lesz a szabály.







KÉMKEDŐ


Hallgass el szívem, ne dobogj,
lélegzetem akadj el resten,
veséim nedve ne csobogj,
csupa csend legyen a testem.

Csak ha magam elnémulok,
és nem lészen neszem egy sem, -
leszek kémkedő tetszhalott,
hogy a te muzsikád lessem:

pórusaid kórusait,
pulzusod rezgő húrjait,
fuvolázó leheleted,,
orgazmusod orgonáját,
s ahogy dob-szíveddel vered
szerelmünk rapszódiáját.







KÉT HÉTIG




Két hétig a karodban,
két hétig az öledben,
amikor elaludtam,
amikor felébredtem;

tizenöt éjszakán át
lebegve és lobogva,
s az éjszaka halálát
siratva hajnalonta;

mert ahogy halmozódnak,
semmivé úgy foszlódnak
sikolyok, kéjek, éjek;
két hetünk elperegve,
így lettem most egyszerre
gazdagabb és szegényebb.







KÉZ A KÉZBEN


Fogd a kezem, mint ma az utcán,
s ne felejtsd el ezt a délutánt.
Egy kerge autós ránk dudált,
irigyelte, hogyan bújsz hozzám;

az is lehet, hogy nevetséges
pár voltunk, - együtt ősz s tavasz.
Mindegy. Ha mellettem maradsz,
a külvilág úgyis mellékes.

az ujjaid gyökeret vernek
az ujjaimban: kéz a kézben
egymásba növünk észrevétlen,
mint faragott feszületnek
Krisztusa is egy a kereszttel.
Csak fogd a kezem, s ne ereszd el.







MÁGIA


Mikor jöttél, én már senkit se vártam,
asztalomon nem volt sem bor, sem abrosz,
szobám kihűlt, pókháló nyúlt nyakamhoz,
a ház üres volt, mégis kulcsra zártam;

az ablakon buktál be, mint a napfény,
az üveg megpendült, de nem törött el,
befűtöttél meztelen köldököddel,
fogad zománcával megterítettél;

azóta úgy élek, mint egy királyfi,
varázslatod valósággá fogadtam,
kincseim köldöködben és fogadban,
kastélyom van, mégsem kell kulcsra zárni;
velem maradtál, - történjék akármi,
gazdag vagyok, s immár kifoszthatatlan.







MEGTANÍTOTTÁL


Visszaadtál magamnak:
egy ideje nem éltem
és már nem is reméltem,
hogy egyszer feltámadhat

az, aki régen voltam,
ez a víz, izgő-mozgó,
füttyös, fecsegő fickó,
akit már elhantoltam.

A sírból kapartál ki,
megtanítottál járni,
és dünnyögve-becézve
- ahhoz, hogy megszólaljak -
elkoptatott szavaknak
igazi értelmére.







MERT...


Mert úgy szeretsz, ahogy szeretem,
mert nem fáradsz sosem ölelni,
mert nem tudok veled betelni,
mert te vagy maga a szerelem,
mert minden rezgésed figyelem,
mert nem tudok másra figyelni,
mert kezdem magam irigyelni :
mert velem vagy jól és csak velem, -
mert küzd bennem gőg és félelem :
mert aki jön, el is tud menni,
mert nem lehet mindig csak nyerni,
mert a vesztesnek nincs kegyelem, -
alig merem megismételni,
hogy úgy szeretsz, ahogy szeretem.







MIBŐL?


Futó kaland helyett, -
úgy indult, könnyedén:
tested akartam én
és te a nevemet

egy lista elején
(vagy alján? egyremegy) -
nem az lett, aminek
véltük az elején.

Ami csak létezik,
másból keletkezik:
magból lesz a virág,
gubóból a selyem,
ködökből a világ, -
miből a szerelem?







NAPTÁR


A mi naptárunk külön naptár,
a Gergelyéhez nincs közünk;
piros betű annál a napnál
van, amikor találkozunk;

akkor van Újév és Karácsony,
Pünkösd, Húsvét vagy Vízkereszt,
ha átvergődhetünk a rácson,
ami egymástól elrekeszt;

a nagyböjt nálunk hetekig tart
és csak pár óráig a farsang;
ha együtt vagyunk, a nap reggel
nyugszik és estefelé kel fel,
s beáll minden találkozás
után a napfogyatkozás.
s ő kézenfogva vezeti
szép gyermekét, a rendet!







ÓPIUM


Olyan vagy, mint az ópium:
magamba szívlak, s minél többet,
annál jobban kell az a többlet,
amivel a delírium

átlendít egy másik világba, -
hozzád, - merthogy mákonyos illat,
én téged önmagadért szívlak, -
kábulatom oka és tárgya

egyszerre vagy, - s amikor nem vagy,
te vagy, aki aludni sem hagy;
e nász nélküli nászi ágyon,
e magányos éjféli órán
te vagy hideglelős hiányom
és te vagy az elvonókúrám.







ÖRDÖGÖK


Ördögöket festek a falra,
vöröset, zöldet, feketét,
az egyik a szarvát mutatja,
a másik mocskos fenekét,

a harmadik a nyelvét ölti,
ésígytovább, ésígytovább, -
vigyorgó seregük betölti
a négy falat, a hűlt szobát;

körülvesznek, fejemre nőnek,
menekülnék, de nem tudok,
én festettem a falra őket
és most az ő foglyuk vagyok:
azon vihognak, - hallom én, -
hogy már alig vagy az enyém.







ÖLELÉS UTÁN


"Jót tesz neked a szerelem"
- mondtad, mialatt felöltöztem, -
"az, ami történt közted s köztem,
meglátszik szádon-szemeden,

a szemedben a bánat kisebb,
a szád, az arcod pirosabb,
szerettük egymást jó sokat
s nem fáradtabb vagy, hanem frissebb."

"Az orvosok is, - felelem, -
mondják: a testi szerelem
használ a szívnek, mint ahogy
lépcsőkön menni fel gyalog".
Kacagsz: "Ha egyforma a hasznod,
miért nem a lépcsőt választod?"







ÖRÖM


Nincs örömöm,csak benned,
nélküled minden üres,
velem kellene lenned,
hogy felderíts,óvj,szeress;

körül kellene fonnod,
mint repkény fonja a fát,
lennék őröd és foglyod,
fiad,szeretőd,apád;

ahol életem töltöm,
lennél egem a földön,
s az égben,hol nincs semmi,
már túl a földi körön,
lennél - te tudsz csak lenni -
az élet és az öröm.







PISZTRÁNG


Zuhogó volt a patak sodra,
tajtékos-habos a víz fodra, -
te akadtál az én horgomra?
én akadtam a te horgodra?

Ki zsinórt ránt, ki zsinóron ráng:
egy fonálon horgász és pisztráng;
mi változnék, hogyha megtudnánk,
a sors milyen szerepet oszt ránk?

S fordul a Fortuna-kerék is,
történhetnek szerepcserék is:
ki a másikat kihalássza,
az ő torkán lehet az szálka;
aki szeret, - haljon vagy éljen, -
áldozat, hóhér egyszemélyben.







SEB-VERŐ


Sok szív kapott sebet tetőled,
s ha van, amelyik behegedt,
nem ok arra, - ellenkezőleg, -
hogy ne üss újabb sebeket;

ahogy a számok egyre nőnek,
úgy halványul egy-egy eset, -
mit is számít a seb-verőnek,
hogy eggyel több vagy kevesebb?

Az "egy" amúgy sem érdekes szám,
hisz se nem oszt, se nem szoroz,
s alig változtat az a listán:
egy híján húsz-, vagy húsz-soros,
az meg külön mulattat is tán,
hogy most én vagyok a soros







SÓHAJTÁS


Néha, légközepén az éjnek
a bútorok megreccsennek:
nekifeszülnek a csendnek
a fák azt sóhajtják, hogy élnek;

háncsuk-tépte és gyalukéssel
meggyötört, simára sebzett
testükből egy-egy lélegzet
tör fel, panaszos, halk nyögéssel.

Mikor kidőltem, vagy kivágnak,
bugyraiból az alvilágnak
ha olykor-olykor visszajárnék,
nem kísértet lennék, vagy árnyék,
csak egy sóhajtás, reccsenésnyi:
szeretnék élni, - veled élni.







SZERÉNYSÉG


Autón, vonattal mikor elmégy,
s az út, a sín első kanyarja
a szememtől is elrabolja,
mit kezem alig enged el még,

a derekad, a bőröd selymét,
torkod, mely gyönyöröd dalolja,
ha a szerelem alkoholja
szétoldja szád feszes fegyelmet, -

én, aki addig tehetetlen
voltam, most fázós rettenetben
mintha imafüzért pergetnék,
s ahogy köröz a gyöngyös kegyszer,
az ujjaim is azt rebegnék:
"Csak még egyszer, jaj, csak még egyszer. . . "







ÚJJÁSZÜLETÉS


Csak te tudod, milyen vagyok,
csak én tudom, milyen vagy,
mikor a lázunk fellobog
s a józanságunk elhagy;

engem nem látott senkisem
s téged sem láthatott még
olyannak, mint mikor kiver
a kéjtől a verejték;

ki is sejthetné azt, amit
eddig magunk se tudtunk,
vágyunk új vallomásait,
sok gyönyörűszép titkunk?
Újjászületünk, éjre nap:
te általam, én általad.







VARÁCIÓK


Akarva-akaratlan,
színekben és szavakban,
tengerekben, tavakban,
a felhőkben, a napban,

a napban,a felhőkben,
az égen, ha felhőtlen,
a tavaszi esőkben,
a pipacsos mezőkben,

mezőkön, pipacsok közt,
tengeri szivacsok közt,
a nyárban, a tavaszban,
esők, ha lassan esnek,
akarva-akaratlan
mindig téged kereslek.













 
 
0 komment , kategória:  Jatzkó Béla  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2019.03 2019. április 2019.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 12 db bejegyzés
e év: 110 db bejegyzés
Összes: 3826 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 208
  • e Hét: 1903
  • e Hónap: 26858
  • e Év: 144212
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.