Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
szeretettel
  2011-05-06 20:58:43, péntek
 
 



...Nem árthat nekem...

Drunvalo története egy csodáról
Ezt az ámulatba ejtő történetet akkor hétvégén mesélte el. Biztosít minket a felől, hogy valós történetről van szó. Egy igaz történet.
Egy emberről szól, akivel egyszer Drunvalo találkozott és nem tudta nem észrevenni, mert a férfit egy ragyogó, fehér fénygömb vette körül - a szó
szoros értelmében beburkolva őt.
Drunvalo még soha nem látott egyetlen embert sem ilyen energiamezővel. Tehát megállt és beszédbe elegyedtek. Beszélgettek egy darabig.
Majd felálltak, meghajoltak egymásnak, elváltak és mindenki ment tovább a maga útján.
Évekkel később, amikor Drunvalo egy előadássorozatot tartott Japánban, ugyanez a fénygömb besétált a szemináriumára és leült. A teremben minden fej a férfi felé fordult. Ahogy elsétált az emberek mellett, azok meghajoltak előtte.
"Ki ez az alak?" Drunvalo tudni akarta.
A szemináriumsegítő személyzete hitetlenkedve nézett rá. "Te nem tudod, hogy ki ez?!" Drunvalo azt mondta, hogy olyan volt, mintha nálunk Robert Redford, vagy az Egyesült Államok elnöke sétált volna be a terembe.
Egyszerűen nem hitték el, hogy van valaki, aki nem ismeri fel ezt a személyt.
"Nem. Nem tudom, hogy ki ő. Ki ez?"
Elmondták neki.
Kiderült, hogy a leghíresebb személyiség Japánban, akit minden férfi, nő és gyerek ismer.
Hogy miről híres? Egyszerűen arról, hogy még életben van! Már meg kellett volna halnia.
Merthogy ez az ember az 1945-ös hirosimai atombomba robbanási övezetében tartózkodott. Olyan közel volt az eseményhez, hogy gyakorlatilag látta a zuhanó bombát.
És túlélte.
Nem csak hogy túlélte, hanem épségben, mindenféle sérülés nélkül úszta meg. És soha nem szenvedett semmiféle sugárzási ártalom okozta betegségben vagy bármiféle kellemetlen tünetben, ami az eseménnyel állna kapcsolatban.
A szemináriumon tartózkodó emberek elmondták, hogy Japán tudósok azóta folyamatosan tesztelik emberünket. Drunvalo legutolsó információja az emberről a 90-es évek végére datálódik, amikor is az illető még mindig ép és teljesen sugárzásmentes volt. Azonban gyerekként a bomba ütötte kráterben vagy ahhoz nagyon közel találták meg. Teljesen sértetlen volt. Érintetlen.
Ez hogy lehet?
A hihetetlen igazság az, hogy emberünk gyermekként úgy gondolta, hogy megvan az ereje ahhoz, hogy bármivel szemben megvédje magát. Egyszerűen "nem tudott jobbat".
Amikor látta az alászálló bombát és rájött, hogy kevesebb, mint egy másodperce van, hogy cselekedjen, a magasba emelte a kezeit és kijelentette - teljes belső tudását, erejét és isteni mivoltát megszólítva a kis szívében -
"NEM ÁRTHAT NEKEM!"

Valóban elérkezett az idő.
Drunvalo azt mondja, úgy érzi, hogy ezen a téren hallgatnunk kell a belső vezetésünkre, és mint spirituális harcosoknak, igenis résen kell lennünk.
És mégis, bármit is tegyünk, tudnunk kell, hogy a végső megmérettetés során a Szeretet léte elégséges lesz. A lényünk maga elégnek bizonyul majd.
Íme egy részlet Drunvalo 1998-as előadásából, ami a Próféta Konferencián hangzott el, az alábbi címmel:
A szeretet a válasz minden kérdésre
Ami igazán fontos ebben az átmeneti időszakban, az a tudatossági szintünk. A tudatosságunk képes megbirkózni bármilyen fizikai problémával. Lásd és élj is a Szeretet Egysége szerint!
Ha tudatában vagy, hogy csak egyetlen Isten létezik, és hogy minden létforma szorosan összekapcsolódik egymással, és látod is ezt az egységet ha körbenézel és végezetül, ha eszerint az egység szerint éled mindennapjaidat, az Anyaföld meg fog védelmezni és óvatosan átsegít majd a következő világba.
Ez az a nagy titok, amit az Élet és az Anyatermészet védelme magában rejt.
Hogyan valósíthatjuk ezt meg? Úgy, hogy megválunk a régi, a Jó és Gonosz ellentétpárra épülő tudatosságunktól. Ezt kell tennünk, hogy eljussunk egy magasabb tudatossági szintre. A régi tudatosság úgy tekint magára, mint valamire, ami be van zárva a testbe, minden mást azon kívül létezőként érzékel. Ez a szemléletmód csak illúzió. Ezt a hinduk Maya-nak nevezik.
Hermész az ősi görögöknél egyszer azt mondta: "Ahogy fent, úgy lent."
Híressé vált ez az idézet, és mostanság a tudomány is kezdi ezt visszaigazolni. Makro- és mikrokozmosz egymás tükörképei. Hasonlóképpen egy másik idézet is fontos: "Ahogy kívül, úgy belül." Bent és kint kapcsolatban állnak egymással.
Ez az a terület, ahol fontos teendőnk van, hogy tudniillik rá kell, hogy jöjjünk, hogy belsőnk történései a külvilágban tükröződnek vissza - ami oda-vissza igaz. Erre a kapcsolatra pedig az érzelmeink hatással vannak.
A félelem egy összezsugorított létezési formát hoz létre. A szeretet pedig egy kiterjesztett létezést valósít meg. Amikor a félelem miatt ebben a zsugorított állapotban vagyunk, akkor a külvilág irányítja a belső világunkat. Amikor a szeretet hatja át a lényünket és a kiterjesztett állapotban vagyunk, akkor a belső világunk fogja irányítani a külvilágot.
Mi történik, amikor elveszíted az állásodat? Érzéseid félelembe csapnak át, magadba fordulsz - összezsugorodsz -, és úgy érzed, hogy a világ összes terhe a nyakadba szakad. Mennél jobban a félelem lesz úrrá rajtad, annál nehezebb lesz új munkát találni.
Amikor a szeretet érzése a domináns és a kinyílt, kiterjesztett állapotban vagyunk, valahogy minden természetszerűen sikerül. Az emberek téged akarnak majd felvenni adott munkára, mert a környezetedben akarnak tartózkodni. Itt a kapcsolat.
Tehát a túlélés kulcsa az, hogy pozitívak maradjunk, feltöltődve az élet szeretetével, még akkor is, amikor a külvilág kilátástalannak tűnik. Ismerd fel, hogy a Természet tökéletes! Ugyanakkor hasonlóan fontos az is, hogy tudd és lásd is, hogy a Szellem és a Természet él és tudatosan érzékel téged. Fejleszd ki magadban a kommunikációt Istennel!
A végső megoldás pedig az, ha ezt a "kapcsolatot", ami a Természethez fűz minket, magunkba olvasszuk. Engedjük, hogy a belső, gyermeki énünk kerüljön előtérbe, hadd "játsszon" az Élettel.
Meher Baba tökéletesen megfogalmazta ezt: "Légy boldog, ne aggódj!".
Bashar másként fogalmaz. Ô azt mondja, hogy legyünk boldogok minden ok nélkül.
Ez a gyermeki öröm az, ami hazavezet minket.
Emlékszel?
Szeretettel és szolgálattal.
 
 
0 komment , kategória:  Igaz történet  
szeretettel
  2011-04-16 12:23:29, szombat
 
 



Születésnapi ajándék

Nincs nagyobb öröm, mint amit egy gyermek mosolya adhat az embernek.
És vajon mi lenne alkalmasabb arra, hogy mosolyt csaljon egy gyermek arcára, mint a szeretet...no meg a tökéletes ajándék, ami pontosan eltalálja, hogy mire is vágyik a megajándékozott.
Luisa is észben tartotta ezt. Mit meg nem adott volna, hogy imádott lányát mosolyogni lássa! Hisz a kis Stephanie-nak minden nap meg kellett küzdenie sorsával: a gyermek születésétől fogva süket volt.
Luise mindent megtett, hogy lánya szeretetben nevelkedjen, és mindent megtett, hogy erősítse kislánya önbizalmát.
Stephanie-nak közeledett a 10-ik születésnapja.
A 10-ik születésnap minden gyermek életében nagy esemény. Ilyenkor nem számít mennyibe kerül az ajándék. Csakhogy Luisa bankszámlája szinte üres volt.
Házassága Stephanie apjával az évek során megromlott, végül elváltak.
A válás után Luisa-nak komoly anyagi nehézségei támadtak, volt rá oka, hogy agódjon a születésnapi kiadások miatt.
-Anyu. Jelzett Stephanie egy nap- kitaláltam mit szeretnék a szülinapomra.
Luisa nagy levegőt vett, már előre félt, hogy nem tudja teljesíteni lánya kívánságát.
-Igen, édesem. Jelzett vissza - mit szeretnél?
-Egy hosszú szörű fehér, lány cicát. Közölte Stephanie. Már a gondolattól is fülig ért a szája boldogságában.
Luisa nagyot nyelt. Azonnal az jutott eszébe, hogy biztos nagyon drága lehet egy ilyen egzotikus állat.
A következő pár napban ezen gyötrődött. Újra és újra látta maga előtt lánya arcát. Még a gondolattól is milyen boldogság tükröződött rajta, mikor elmondta neki kívánságát. Luisa még sosem látta rajta, hogy ennyire vágyott volna valami után.
Annyira megindította lánya sóvárgása, hogy eltökélte a föld alól is kerít egy olyan cicát.
Elősször átböngészte az újsághirdetéseket.
Négy hirdetést is talált. Máris tárcsázta az első számot.
Nem járt sikerrel. Tárcsázta máris a következőt. Egész délután folytatta a keresgélést, de egyetlen hosszú szörű, fehér macska sem akadt ami megfelelt volna lánya elképzelésének.
Végül Luisa ugy döntött, újra megkérdezi lányát, nem egyezhetnének-e ki egy másik fajta macskában.
Amint azonban benyitott Stephanie szobájába, akaratlanul is tanúja lett annak a jelenetnek, amikor a kislány jelekkel Istenhez fohászkodott.
-Kérlek Istenem, segíts anyunak, hogy találjon nekem egy fehér, hosszú szőrű nőstény cicát. Kérlek.
Luisa moccanni sem tudott. Csak állt , nézte gyermekét és könnyek szöktek a szemébe. Aztán lassan megfordult, bement a saját szobájába és ő is elmondta a maga imáját.
Másnap folytatta a hirdetésvadászatot.
Felhívott egy újabb számot, de csak az üzenetrögzítő válaszolt. Meghagyta a telefonszámát és várt, hogy a tulajdonos visszahívja.
Este megcsörrent a telefon.
-Halló- mondta a vonal túlvégén egy női hang.- Az én hirdetésem olvasta az újságban.
-Ó, igen, lenne szíves elmondani, hogy néz ki a cica?
-Természetesen- válaszolt a hölgy. Tiszta fehér, hosszú szőrű, nőstény macska.
-Megveszem. Kiáltotta Luisa.
-Nagyszerű, 500 dollárba kerül.
-Hogyan? Ötszáz dollár. Próbálta leplezni csalódotságát, és magyarázni kezdte a nőnek a helyzetet.- Tudja a lányom most lesz 10 éves, és egy ilyen cica a legfőbb vágya, de ötszáz dollár túlságosan nagy összeg.
Stephanie története annyira meghatotta a fehér macskás hölgyet, hogy hajlandó volt a macska árát 300 dollárra csökkenteni.
-Igazán köszönöm, de a háromszáz dollár is sokkal több annál, amennyit én erre szánhatok.
-Tudja...az az igazság, hogy van egy másik macskám is...szintén fehér, hosszú szőrű nőstény...de nem tudok tudok tőle megszabadulni... tudja ez a macska süket.
-Luisa egy ideig képtelen volt szólni, majd hálásan felsóhajtott és boldogan mondta a telefonba: -Megveszem....én meg veszem.

Igaz történet
A mennyország hangjai még egy néma világban is tisztán csengenek.
 
 
0 komment , kategória:  Igaz történet  
szeretettel
  2011-04-16 12:16:54, szombat
 
 



Botok és kövek
"A botok és kövek megtörhetnek, de szavak sosem árthatnak nekem"

Barátom Joan hitt ebben a gyermek versben mikor még fiatal volt és duci.
Folyamatosan csúfolták emiatt. Aztán megváltoztak a dolgok, Joan felnőtt.
Felnőttként a mérleg jócskán 250 kilót mutatott alatta.
A barátai udvariasan azt mondták róla, hogy erős. Az orvos azt írta a kórlapjára " kórosan elhízott".
A többiek egyszerűen csak kövérnek nevezik. Néhányan suttogják, mások kimondják hangosan a szemébe.
Ő pedig hallja ezeket a megjegyzéseket. Hallja és bántja is. Mélyen érinti.
Joan megtanulta hogyan kerülje el az éles nyelvű észrevételeket. Egyszerűen kerüli az embereket, otthon marad. Ahol biztonságban van.
Ám amikor a 25. -ik házassági évfordulójuk közeledett, a férje romantikus vacsorát tervezett kettőjüknek.
Dan tudta, hogy nehéz dolga lesz, hogy rávegye Joant , menjen el vele vacsorázni egy étterembe.
Vonakodva.....félve az asszony beleegyezett.
Hogy ne eméssze magát a közelgő esemény miatt, Joan a kiváló varrónő elegáns új ruhát készített magának.

Az étteremben sikerült figyelmen kívül hagynia a megjegyzéseket. Még a kíméletlen tekinteteket is semmibe vette, de a szemben lévő asztalnál ülő kislányt már nem tudta nem észrevenni. A gyermek egy pillanatra sem vette le róla a szemét, és amikor elindult az asztaluk felé, Joan összehúzta magát. Tapasztalatból tudta, hogy a gyerekek különösen kegyetlenek tudnak lenni.

A kislány tágra nyílt szemekkel állt meg mellette....újjacskáival óvatosan megérintette Joant. -Puha és ölelni való vagy, mint a nyuszim. Mondta.
Az asszony lélegzete elakadt, miközben az apró kéz megsimogatta a karját.
-Nagyon csinos vagy- mosolygott rá a kislány, majd visszament a székéhez.
Egy egyszerű bók...egyetlen bók..ez minden, de Joanak mindez elég volt ahhoz, hogy megváltozzon az élete és a világról alkotott képe.

-Ha az emberek megbámulnak- mondja Joan, -rögtön az a pici angyalujj jut eszembe, ahogy a karomat simogatja és , hogy a suttogott szavak hízelgőek. Ma már csak ezt hallom, csak bókokat, és a szavak már nem árthatnak nekem.
Igaz történet
 
 
0 komment , kategória:  Igaz történet  
szeretettel
  2011-04-16 12:15:18, szombat
 
 



Tex szeme

A kis korcs kutyát valamikor éjjel tehették a kapunk elé.
A kölyökkutyus úgy 5 hetes lehetett.
- A válaszom határozott nem. Szólt a férjem - Nem kell több kutya, de ha mégis akkor csak fajtiszta lehet.
-Nem kergethetjük el csak úgy. Alkudoztam. - Megetetem, megmosdatom és keresünk neki gazdit.
A kölyök eközben kettőnk között állt, s mintha érezte volna, hogy épp a sorsa forog kockán, hol egyikünkre, hol másikunkra nézet, tétován.
Férjem figyelte, hogy bár fénytelen szőrzete alatt kiütköznek a bordái, a szeme csillog és fürgén jár ide -oda.
Végül megvonta vállát.
-Hát, ha neked van erre időd, akkor csináld....ja, és várjunk pár napot, mielőtt betennéd Tex mellé. Nem akarom, hogy elkapjon tőle valamit. Amúgy is van elég baja.
Tex, a hat éves terelőkutya kölyökkora óta élt velünk, és szokatlanul kedves állat volt.
Annak ellenére, hogy a kutyaházát már megosztotta egy sárga színű macskával, Tex boldogan húzódott odébb, hogy helyet adjon az új jövevénynek, aki a Heinz nevet kapta.
Heinz érkezése előtt nem sokkal vettük észre, hogy Texnek rohamosan romlani kezd a látása.
Az állatorvos szerint szürke hályog támadta meg, amit csak műtéti úton lehet gyógyítani.
Amikor azonban felkerestünk egy szakorvost, az megállapította, hogy csak részben oka a látásromlásnak a szürke hályog.
Elmagyarázta, hogy a folyamatot semmilyen sebészeti beavatkozással nem lehet feltartóztatni.
Az elkövetkezendő hónapokban Tex a szemünk előtt tanult meg együtt élni a vakságga.
Míg mi Tex bajaival voltulk elfoglalva , Heinz szépen fejlődött.
Tisztán látszott, hogy a kis német juhász keverék nagy testű kutya lesz- túlságosan is nagy ahoz, hogy egy házban lakjon Texszel és a cicával.
Egy csendes hétvégén a férjem új házat épített a régi mellé.
Ekkor jöttünk rá, hogy amit eddig egy kölyökkutya pajkosságának véltünk- Heinz ugyanis játék közben állandóan ide- oda lökdöste, vonszolta Texet, - valójában nagyon céltudatos tevékenység volt.
Heinz tanitás és idomitás nélkül Tex vakvezető kutyája lett.
Esténként mikor aludni készülődtek, Heinz óvatosan Texet óvatosan bevezette a házba, reggel pedig türelmesen kivezette.
Amikor Tex a kapuhoz közeledett, Heinz a vállával lökdöste nehogy nekimenjen az oszlopnak.
Azt viszont sokáig nem értettük , hogy képes a két kutya teljes sebességgel egymás mellett szaladgálni a réten. Aztán egy napon meghallottam, hogy futás közben Heinz "beszél": halk mordulásokkal tartja magamellett Texet.
Azóta is csak ámulok. A fiatal kutya mindenféle idomítás nélkül kidolgozta módszerét, mellyel segítheti, irányíthatja, védelmezheti vak társát.
Heinz nem csak a szemét osztotta meg Texel, hanem a szívét is.

Honzie L. Rodgers
 
 
0 komment , kategória:  Igaz történet  
igaz történet
  2011-04-16 10:07:06, szombat
 
 



Ölelés a mennyországból

Mindenki életében vannak fájdalmas, szomorú időszakok.
Elkerülhetetlen, de ez nem teszi kevésbé fájdalmassá.
Sarah volt az első unokám, a legidősebb lányom Kathy gyermeke.
Nem hinném, hogy valaha is boldogabb voltam az életben, mint aznap mikor Sarah született.
A személyisége és felfogóképessége miatt idősebbnek tűnt a koránál.
Mélységesen szerettem.
Nem sokkal az 5. születésnapja után Sarah fokozott fáradság és ingerlékenység jeleit mutatta.
Lányom orvoshoz vitte, aki megnyugtatta, hogy minden rendben.
Sarah egészsége azonban nem javult. Július második hétvégéjén az aggódó szülők Buffalóba vitték a gyermekkórházba.
Két nappal később halt meg egy vírusfertőzéstől, amely a szívét támadta meg.
Soha nem éreztem még ekkora fájdalmat.
Nem tudtam őt elengedni. Hiába múlt el 1 év, még mindig nehezen aludtam éjszakánként.
Forgolódtam az ágyamban és azon járt az eszem , miért nem öleltem meg Saraht még egyszer utoljára.
Minden éljel Istenhez fohászkodtam, hogy láthassam még egyszer az unokámat és újra magamhoz ölelhessem.
Egy éjjel már éppen elaludtam, mikor egy hang így szólt hozzám:
- Nézd csak, ki van itt!
A szoba sarkába egy alak állt, rövid barna haja volt, és ragyogó arca, de nem ismertem fel.
Az angyal ekkor az ajtó felé mutatott, és amikor oda fordultam hosszú, barnahajú kislányt láttam. Azonnal felismertem és felkiáltottam: - Sarah
Ő rám mosolygott, majd felém szaladt. Átkarolta a nyakamat és szorosan megölelt, életem legemlékezetesebb ölelését kaptam tőle. Annyira valóságos volt mintha még mindig élne, és a halála csak egy rossz álom lett volna. Nem akartam elengedni, ám amilyen gyorsan felbukkant az álmomban, olyan gyorsan el is ment.
De én úgy ébredtem fel, hogy tudtam: végül megkaptam az utolsó ölelést a mennyből.
Igaz történet
 
 
0 komment , kategória:  Igaz történet  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2018.11 2018. December 2019.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1975
  • e Hét: 10733
  • e Hónap: 37979
  • e Év: 2102960
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.