Belépés
vorosrozsa66.blog.xfree.hu
"Nyisd ki a szemed a szépségnek körülötted, nyisd meg az elméd az élet csodáinak, nyisd meg a szíved azoknak, akik szeretnek és mindig légy hű önmagadhoz!&... Drót Erika
1966.11.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/14 oldal   Bejegyzések száma: 137 
Vona Erzsébet Cecilia: ÖTVEN FELETT
  2018-11-21 18:06:16, szerda
 
 




Vona Erzsébet Cecilia:
ÖTVEN FELETT


Ha azt hiszed:
Delelő után alkony következik,
Tévedsz.
A verőfényes délután közbe esik.

Ha azt hiszed:
A virág ősszel múlik el,
Tévedsz.
A télben megpihen, s tavasszal új életre kel.

Ha azt hiszed:
Észrevétlen, lassan éghetsz el,
Tévedsz.
A gyertyacsonk is nagy lánggal lobban fel.

Ha azt hiszed:
A világ szépségei Neked már nem ragyognak,
Tévedsz.
Az ismeretlent a holnap ígéri szebbnek, jobbnak.

Nem kell várnod, itt a napfényes délután.
Tavasz, nyár, ősz, tél pihenést hoz ezután.
Gyertyád égjen, majd nagy lánggal lobbanjon el!
A holnap rejtélyes ígérete üdítsen naponta fel.

Ültettél fákat, neveltél embervirágot,
Próbáltad jobbra bírni a világot.
Ha kiáltott a baj, siettél, hogy szűnjön,
Saját fájdalmad mindig kisebbnek tűnjön.

Emberi szívekhez építettél utat,
Lelkeddel kövezted ki rajta a hidat.
Dolgoztál értelmes emberibb életért.
Pihenj most egy kissé csupán önmagadért!


 
 
0 komment , kategória:  SZÉP KORÚAK ALBUMA  
Életharcosok
  2018-11-20 17:37:17, kedd
 
 




Életharcosok


Ne az öregséget lásd rajtuk, ne a ráncokat,
ha nem a bennük élő lelket mely fiatal maradt,
mit nem tört meg az idő, nem tört meg az élet,
akkor sem ha folyton mélységekbe léptek.

Mert bátorsággal bírtak mikor a dühödt sors keze,
könnyekből szőtt korbácsszíját rájuk emelte,
és elvett tőlük minden álmot mi fontos volt nekik,
ami könnyedebbé tette volna az élet terheit.

Ők már méltósággal túléltek ezer sorscsapást,
és látod, még mindig viszik azt a nehéz keresztfát,
melynek súlya alatt a te vállad is földig meggörnyed,
ha majd te is öreg leszel, és vérig megsebzett.


Kun Magdolna
 
 
0 komment , kategória:  SZÉP KORÚAK ALBUMA  
Csorba Győző: ÖREGEK
  2018-11-15 08:33:35, csütörtök
 
 




Csorba Győző:
ÖREGEK


Hószakállúak, jóságos szeműek,
kicsi koromtól nagyapák,
kikben - úgy hittem - bölcsesség tanyázik
és minden bűbájt értenek,
hószakállúak, s kiknek nincs szakálluk,
őszfürtűek vagy kopaszok,
már azt is látom, mikor elmerengnek
a játszótéri padokon,
azt is tudom már (őszfürtű ugyancsak),
hogy nem a derű tündököl
arcukról, nem a békesség szemükből,
hogy a csonttalanná gyötört
test szégyene ad hírt gyáván magáról,
s azt is tudom: akad ma is
oktondi kisfiú, ki rám tekint úgy,
mint egykor rájuk én.
 
 
0 komment , kategória:  SZÉP KORÚAK ALBUMA  
Paula S. Tizzis: Ha eljön az idő
  2018-11-05 19:38:55, hétfő
 
 




Paula S. Tizzis:
Ha eljön az idő


Mikor ősz fejem már nem szívesen veszed öledbe,
s hiába teszem vén kezem a puha kezedbe.
Tudom eljön ez az idő egyszer,
de kérlek akkor még ne engedj el.

Mikor, mint üstökös úgy ragyogsz, de már nem nekem,
s egyre kevesebb időt töltesz el velem.
Tudom eljön ez az idő egyszer,
de kérlek akkor még ne engedj el.

Mikor érdes kezemmel simítom selymes bőrödet,
szégyellem amiért Veled vagyok és vénségemet.
Tudom eljön ez az idő egyszer,
de kérlek akkor még ne engedj el.

Mikor hallgatásom Neked a tudatlanság jele,
pedig én már rég tudom, te nem mással vagy, mint Vele.
Tudom eljön ez az idő egyszer,
de kérlek akkor még ne engedj el.

Mikor fátyolos tekintettel csak csodállak, nézlek,
és az utolsó ölelésedért halva remegek,
s a lélek már lassan hagyja el testemet,
kérlek te csak akkor engedd el a kezemet.

 
 
0 komment , kategória:  SZÉP KORÚAK ALBUMA  
Kustra Ferenc - Ha megöregszünk... (MINDENKI!)
  2018-11-03 13:20:37, szombat
 
 





Kustra Ferenc -
Ha megöregszünk... (MINDENKI!)


Fiatalon még nem számít semmi,
Akkor még érzed... tán` vagy valaki.

Hatvan felett Ajándék minden év.

Most mentél nyugdíjba, még élvezed az életet,
Pénzed kevés, a nyaralás már elveszett.
Boltba még jársz bevásárolni, de válogatsz,
Kellene minőség, de az ár... mit nem támogatsz.

Jársz még volt barátokkal kirándulni,
Szeretsz még havonta színházba járni,
De bizony lassan már nem lesz kivel,
Régiek hullanak, nagy számszerivel.

Ráérsz, még gusztálod a másik nemet,
De sajnálatos, hogy épp` az élet nemet
Mond olyan vágyakra, miket fiatalos tettek
Éltettek, s téged férfivé vagy nővé tettek.

Itt már gyorsan elmúlnak a hónapok,
Itt már az ifjúkori vágyaid mulandók!
Teletömnek gyógyszerrel és a nyugdíjadat
Majdnem csak arra költöd, rongálod májadat.

Van benne jó is, mert elmúltál hatvan éves,
És így már kezdesz bölcs lenni, mint éltes.
Már jól látod a dolgokat, helyesen ítélsz,
De mit érsz vele, ha már nem lehetsz ítész...

Hetven felett Ajándék minden hónap.

Eddig legalább két sarokig, messzire láttál,
Már mostanra szemüveg kell, hogy kétháznyit lássál.
Még egyszer van, ki szervez osztálytalálkozót,
Gyereked elvisz, hogy ne add elő csoszogót.

Orvosnál találkozol, beszélgetsz korodbelikkel,
Így a legnagyobb téma, hogy hogyan állsz a gyógyszerekkel.
Láttok ám valakit, de ti őt nem ismeritek meg...
Majd odajön, köszön, ki... csodálkozva tudjátok meg.

Még te teszed ki a kukát az utcára és látod,
Érzed, megint eltelt egy hét... már szinte ezt várod...
Testedzésként néha még mész, sétálsz egyet,
De már csak ritkán, és nem nyersz versenyeket.

Valamit emeltek a nyugdíjadon,
De ez alig több mint vastag vérdíjon
Élni az életed, és nélkülözni otthon
A meleget, mert fűtésed... hideg az otthon.
Még főzöl néha, de az ételt már el-elsózod,
Hogy a kutya egyen, neki mindet odadobod.
Újságot még járatsz párat, néha hátra nézel,
De mára már nincs értelme... tán` közömbösséggel.

Még tartod magad, foglalkoztatnak a nagy dolgok.
Filozofálsz magadban, otthon... évek vonszoltok!
Kicsit még nosztalgiázol, hogy voltak a szerelmek,
De már nagyon nehezen jutnak eszedbe... részletek.

Nyolcvan felett Ajándék minden hét.

Bizony már nem vágyódsz színházba,
Sőt, pénzhiány kiölte vágyadba
Kezdesz általában rosszul emlékezni,
És mindazt, amit a boltba akarsz venni
Jobb, ha nyomtatod és elteszed,
Mert idő... úton elfelejted,
S ha állsz a pult előtt és nézel,
Vennél... itt kiderül, nem emlékszel.

Újságok már nagyon nem érdekelnek,
S benne a mocskos politikai vetületek.
Még gondolsz a Balatoni nyaralásokra,
De oda már el nem jutsz, hagyod másokra.

Iskolatársakat, barátokat már nem ismered meg,
Tönkrementek, úgy néznek ki, mint sok beteges öreg.
Már nem is nézel hátra, emlékeid elhamvadnak,
Erőlködsz, hogy emlékezz, de agysejtjeid lankadnak.

Eszedbe jutna, milyen fiatalkori nagy tetteid voltak,
Szerelmek, csínytevések, de agyad szerint ezek már holtak,
És hiába erőlködsz, nevek már csak nem jutnak eszedbe,
A szerelmek, barátok arca elvész: múlt évtizedekbe.

Kilencven felett Ajándék minden nap.

Itt összes, minden bajod előjön,
Már csak szárazság van a bőrödön.
Nincs már hamud se, de azt mamunak
Mondod, már nem tudod, kik a nagyurak.
Már csak örülsz, hogy lyuk van a fenekeden...
Elmélkedsz eszedbe nem jutó emlékeken...

Alig látsz már, erős a szemüveged,
De még a regényolvasást erőlteted.
Már bizony lassan nem érdekel semmi.
Nem vagy unott, de a legjobb jót aludni.

Már nem emlékszel a fiatalkori osztálytársakra
És a szerelmeidre, a barátokra, munkatársakra.
Indián táborban úgy hívnának: "öreg trotty"...
Nevedet koroddal megszolgáltad, mint öreg ponty.

Vigyáznod kell, el ne ess, mert felállni
Bizony nagy dolog, már nem akármi.
Orvoshoz sem mész már, ki kell hívni,
Persze ha van lehetőség finanszírozni.

Már azt sem veszed észre, ha kihűl a vacsorád,
Rád már bizony nem várnak gyertyafényes nagy zabák.
Mondják, mindent rágjál meg ötvenszer.
Fogad nincs, ínyed fáj, csak nyelsz tízszer.

Van már dédunokád is, de ő más kor, gyermek,
Ő nem látogat, ő már más... egymástól messze estek.
Elfutottak éveid, érvénybe lép a régmúlt,
Igazságok, hazugságok, remények... mind elmúlt.

Száz év felett Ajándék minden óra.

Már nem teszel semmit,
Már nem keresel fel senkit,
Már nem mész sehová,
Már nem mész, nincs hová.

Már nem olvasol, már nem látsz rendesen,
Család ad enni, ha van neked. Kedvesen
Rád mosolyognak, nézed... süketülsz, hangosan
Szólnak, de már nem hallod, rád hagyják pajkosan.

Ülsz, a szakadt huzatú fotelben, nézed a TV-t,
De már nem látod, nem érted a lényegét.
Fogad nincs, ínyed rágod, már csak mammoghatsz...
Elmúlt, nincs partner, kit nagyon megmammogtatsz...

Szép vagy csúnya életed volt, mit számít,
Már nem is emlékszel, sors már nem ámít.
Harminc év múlva már senki nem fog emlékezni rád,
Még akkor se, ha nagy dolgot műveltél, ha volt csodád...

Sudár fa, bír mindent, napsütést és vihart,
De öregszik és lassan levelet sem hajt.
Később már ágai letörnek, odvas lesz belseje,
Rászáll egy fekete varjú és ledől a semmibe...

Szerencsés vagy, ha nem is tudod meg, hogy
Eljött a vég, hogy nincs tovább, élet elfogy...

Vecsés, 2012. február 5.


 
 
0 komment , kategória:  SZÉP KORÚAK ALBUMA  
Falu Tamás:Öregszel
  2018-10-30 11:09:02, kedd
 
 





Falu Tamás:Öregszel



Vacsorád kenyér és tej,
Már a tyúkokkal lefekszel.
Esti imád mély sóhaj,
És azt érzed: öregszel.
S szeretnél hazamenni,
Hol gyerek voltál egyszer.

Szeretnél hazamenni,
Hol egyszer gyerek voltál,
De a vén utca eltűnt,
A ház is leomlott már,
Derékba tört az oszlop,
S elhervadt a folyondár.

Homlokodnak bús ráncát
Egy kéz mélyebbre véste.
Azt mondod csöndben: Holnap...
S félve gondolsz a vészre.
Pedig meghaltál tegnap,
Csak nem vetted még észre.
 
 
0 komment , kategória:  SZÉP KORÚAK ALBUMA  
Aranyosi Ervin: Amikor megöregednek...
  2018-10-28 07:36:02, vasárnap
 
 





Aranyosi Ervin: Amikor megöregednek...



Amikor még kicsi voltál,
Ők voltak már a nagyok.
Tanítgattak, így teltek el
egymás után hónapok.
Megmutatták, - mit, hogyan kell,
- felöltözni, rendesen.
Cipőt fűzni, begombolni,
nevelgettek kedvesen.
Megmosdattak, rendbe tettek,
mutatták, hogyan csináld.
Jó példából megláthattad,
hogy működik egy család.
Foglalkoztak lelkeddel is,
irányítva hitedet,
minden jóra tanítottak,
amire csak lehetett.
Erkölcsre és etikettre,
emberségre, ahogy kell,
hogy a zajos nagy világban,
egyedül se tévedj el.

Lassan te is nagyra nőttél,
világképed összeállt,
saját lábra tudtál állni,
ma már tudod, hogy csináld!

Mára Ők megöregedtek,
s felejtenek dolgokat.
Emlékezz majd: foglalkoztak,
egykor veled oly sokat.

Nem mozog már úgy a testük,
fájhat minden mozdulat.
Elromlik a memória,
ami mindent megmutat:
El-eltűnik egy-egy zokni,
cipőt kötni is nehéz,
begombolni a gombokat,
reszketve nem bír a kéz.
Rakoncátlan minden eszköz,
fésű, kanál, mind remeg.
Szerencsés, ha cipők, zoknik
párban összeillenek.
Az étel a kanalukról,
lecsöppenve menekül.
Zsémbesek, és morgolódnak,
nincsenek már remekül.
Most már rád vár a feladat,
nyisd hát meg a szívedet!
Jusson nekik gondoskodás,
melegítő szeretet.
Ne azért, mert elvárható,
ne azért tedd Ővelük.
Csak emlékezz, te rólad szólt
sokáig az életük.
Légy mellettük, ha teheted,
- kis világuk oly rideg.
Öleld Őket szeretettel,
melegítsen a szíved...
 
 
0 komment , kategória:  SZÉP KORÚAK ALBUMA  
Reményik Sándor: Redők egy arcon
  2018-10-27 18:10:12, szombat
 
 





Reményik Sándor: Redők egy arcon



Egy arc: a lélek sötét szántóföldje,
Bele barázdák, hosszú árkok törve.

Ez itt a szenvedélyek árka,
A józanság nyomukbataposott:
Lávanyomok, hidegre járva.
Ez itt a könnyek száraz, aszott medre,
Itt zajlottak az égő, sós habok, -
Ott az öröm járt, virágokat szedve.
Itt siklottak a játszi, tünde álmok,
Odébb egy gödör, mély, komor jegyű:
Ott a fájdalom sírásója ásott.
Im itt a homlokon egy sziklaút
Keskeny ösvény két meredek között,
A gondolat magasba arra jut.
Ez mutatja az örök szomjúságot,
Az rögzité a visszafojtott jajt. -

Gond, szenvedélyek, eszme, fájdalom:
Jön a halál és elsimítja majd.
 
 
0 komment , kategória:  SZÉP KORÚAK ALBUMA  
Juhász Gyula: Az Öregség
  2018-10-27 18:07:29, szombat
 
 




Juhász Gyula: Az Öregség


Az ember sokszor megszépül, ha eljő
Az öregség. Fáradt tekintetében
Kihuny a vak mohóság, kapzsiság
S szelíden pislog az emlék világa.
A keze nem szorul konok ökölbe,
De simogató békélten pihen meg
Az ifjúság fején és vállain

A haja őszén megcsillan mosolygón
A verőfény, mint a havas mezőkön,
Melyek fölött a kéklő végtelen van.
Halk léptei a temetőbe visznek,
De nem sietnek és gyakran megállnak
Egy kedves arcnál, egy hervadt virágnál,
Egy pohár bornál és egy bús zenénél.

Az ember sokszor megszépül, ha eljő
Az öregség. Hadd szépüljek meg én is! ..
 
 
0 komment , kategória:  SZÉP KORÚAK ALBUMA  
Hiszem, hogy az öregedésre nem akkor kell készülni...
  2018-10-27 17:26:23, szombat
 
 




"Hiszem, hogy az öregedésre nem akkor kell készülni, amikor ott van. Jó azt jóval hamarább tudni, hogy múló a fiatalság, ez a "minden az enyém" érzet. Az értékrendszerünk is megváltozik egy kicsit, ha a tudatunkba kerül, hogy megöregszünk. Örökösen csak az megy, hogy tartsd magad fiatalon. Mert félünk. Félünk az öregedéstől, félünk a haláltól, elvesztettük a hitünket, nincsenek morális értékeink, nincs mibe kapaszkodnunk. Figyeld meg, ha valaki szépen tud megöregedni, az morális tartást ad. Derűt."

Polcz Alaine
 
 
0 komment , kategória:  SZÉP KORÚAK ALBUMA  
     1/14 oldal   Bejegyzések száma: 137 
2018.12 2019. Január 2019.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 188 db bejegyzés
e év: 188 db bejegyzés
Összes: 18977 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 228
  • e Hét: 228
  • e Hónap: 25570
  • e Év: 25570
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.