Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
A Tóra és népe IV. rész
  2011-04-07 22:19:25, csütörtök
 
 
Osgyáni Rónay Károly Dr.: A Tóra és népe IV. rész

IV.

A diaszpóra és a Talmud.

Dániel és Eszter könyve | A zsidók mindenütt mint kapitalisták szerepelnek | Befolyásuk Rómában, Julius Caesar adta kiváltságok | Philon neoplatonikus tanítása | Herodotos fel sem említi a zsidókat | A zsidók és őskeresztények nehéz szétválasztása | A Talmud megírása és annak keresztényellenes volta | Talmud és Evangelium | A Sulkhan-Arukh szerkesztése | Annak elfogadása a magyar zsidóság által | A Sulkhan-Arukh kivonatos tartalma | A Talmud hatása a zsidóságra | A zsidó ruha első szabályozása | A keresztény kamattilalom teszi a zsidókat bankárokká | A királyok miért pártolták a zsidókat? | A ,,Treuhand" intézmény | Miért akart a zsidó idegen maradni | A Talmudot megismerik a keresztények | Inkvizíció és marranizmus | A gettó kialakulása | Bismarck beszéde a zsidó uzsora ellen

Amint említettem, Salamon király alatt kezdtek a zsidók kereskedő néppé átalakulni és nagy mértékben meggazdagodni. Minthogy tengeren is és messze tartományokkal álltak kereskedelmi összeköttetésben, bizonyára ez időben kezdődött a diaszpóra, mert kereskedő nem ülhet otthon, legalább abban a korban nem. Később bizonyára előmozdította a zsidók szétszóródottságát országuk kicsiny és sziklás volta, míg ők maguk, már csak vallási elveiknél fogva is, igen szaporák voltak s aligha férhettek el országukban. Az igazi nagymértékben való szétszóródás azonban Izrael és Juda országának meghódítása és az asszír, illetőleg babiloni fogságnál kezdődik. E két nagy nemzeti csapásba a zsidó nép azonban nagyon hamar beletalálta magát. Ennek csattanó bizonyítéka azon tény, hogy Cirus király azon engedelmével, hogy visszaköltözhetnek hazájukban, a népnek elég csekély töredéke élt. Igen jól érezték magukat a ,,fogságban", meggazdagodtak és hatalomra tettek szert. Ezt fényesen bizonyítja Dániel könyve. Őt és három előkelő ifjú társát Nabukodonozor fogságba hurcolván, udvarában tartotta; nagy jólétben és kegyeiben, sőt bizalmában részesítette, úgy hogy csakhamar igen magas állásba jutott, ami által Dánielnek módjában volt fogoly hitsorsosait segélyezni. Ezen egész történet már Palesztinán kívül játszódik le.

Ennél még tanulságosabb Eszter könyve. A rövid tényállás, a könyv szövege szerint, a következő:

Ahasverus király kegyét Hámán bírta, akit igen magas állásba helyezett s azon kitüntetésben is részesítette, hogy őt mindenkinek meg kellett süvegelnie birodalmában. Ugyanazon időben egy kiválóan szép zsidólány, Eszter, került a király háremébe. A szent könyv szerint a király őt törvényes nejévé tette, ami azonban nagymértékben valószínűtlen.

Eszternek egy nagybátyja volt, Mardokhai, akinek ,,polgári állását" a szent könyv homályban hagyja, de azt kiemeli, hogy állandóan a királyi palota körül ólálkodott és Eszternek lelkére kötötte, hogy zsidó voltát el ne árulja. Lehet, hogy háremhölgyek szállítása volt foglalkozása.

Ez a Mardokhai szembehelyezkedett a király kegye folytán Hámánnak megadott azon kitüntetésével, hogy őt mindenkinek meg kell süvegelni. Mardokhai ezt kihívóan megtagadta. Bizonyára egyéb oka is volt Hámánnak arra, hogy Mardokhai és az országban elszaporodott zsidók ellen erélyesen lépjen fel. Azon okokról a szent könyv ugyan hallgat, de annyit mégis megállapít, hogy Hámán a király előtt azt a panaszt emelte a zsidók ellen, hogy ők az ország szokásait és törvényeit semmibe sem veszik, hanem saját külön törvényeik és szokásaik szerint élnek.

E panasz folytán a király állítólag a zsidók kiirtását rendelte volna el.

Mardokhai tanácsára és útmutatására azonban Eszter rábírja a bájai által elkábított királyt, hogy a zsidók ellen kiadott rendeletét megváltoztatva, Hámánnak és egész családjának kiirtását rendelje el és feljogosította a zsidókat, hogy ellenségeiken bosszút álljanak.

A szent könyv szavai szerint e joggal a zsidók bőségesen éltek is, mert Hámánnak szűkebbkörű pártjából 700 előkelő embert s azonfelül országszerte 70.000 antiszemitát mészároltak le s így az első antiszemita mozgalmat alaposan vérbe fojtották.

Eszter könyvében pedig egyetlen egyszer sem fordul elő Jehovának neve s egyetlen vallásos mondat sem foglaltatik benne.

Ezen véres bosszú emlékét azóta a zsidók mind a mai napig évenként megünneplik, az ő purim ünnepük által, melyet a legnagyobb vigasságban töltenek és amely az ő farsangjukat képezi.

A legkülönösebb pedig, hogy Eszter könyve a keresztény bibliában is ott szerepel az ótestamentom szent könyvei közt!

A zsidók tehát a fogságban mindenütt nagy jólétre, befolyásra, sőt hatalomra tettek szert s eszök ágában sem volt, hogy visszaköltözzenek a köves zsidó országba, verejtékes munkával földet művelve keresni meg kenyerüket.

A szétszóródás pedig mindig nagyobb arányokat öltött. Alexandriában 200.000 zsidó telepedett le, tehát sokkal több, mint az általuk folyton annyira magasztalt szentvárosukban, Jeruzsálemben. De nemcsak Alexandriában, hanem egész Kisázsiában, Görögországban, fokonként a római tartományokban, sőt magában Rómában is igen sok zsidó telepedett meg.

De hát miből éltek? Annyi bizonyos, hogy éppen nem nehéz munkából, mert hiszen az Isten csapása, átka. Mindenütt kereskedéssel, (még pedig igen gyakran emberkereskedéssel) bérlettel, pénzváltással, zálog és banküzlettel és pénzkölcsönzéssel foglalkoztak, ami egyértelmű volt az uzsorával.

Valahányszor ókori író a zsidókról említést tesz, mindezeket fel is panaszolja ellenük, mert mint bérlők is ellenszenves szerepet vittek. Ők ugyanis rendesen nem földet béreltek, hanem minden országban az illető hatalomtól az adókat és illetékeket bérelték ki. Minden államhatalom ősidőktől kezdve többé-kevésbé meg volt szorulva pénz dolgában s hogy hozzájusson, kénytelen volt vagy kölcsönt felvenni, ami igen nehéz dolog volt, vagy pedig az állami jövedelmeket bérbeadni. Ennél kétszeres haszna volt az államhatalomnak. Először elég simán és egyszerre jutott nagyobb összeg pénzhez, --- másodszor az adók és illetékek behajtásának ódiumát a bérlőkre hárította át. A zsidó bérlő pedig, busás haszon fejében, ilyenekre készségesen vállalkozott. A zsidók szereplése tehát, mindenütt ellenszenves volt, mindenütt utálták és gyűlölték őket, amivel azonban a zsidók nem sokat törődtek, a nagy haszon és gyors meggazdagodás fejében. Nem felel meg tehát a valóságnak, amit a zsidó írók állítanak, sőt Leroy-Beaulien is szüntelen hajtogat, hogy a zsidók a középkorban a gettóban vedlettek át uzsorásokká, üzérekké stb., mert minden tisztességes foglalkozástól el voltak zárva. Ők akkor is főképp uzsoraszerű üzletekkel foglalkoztak, amikor semmiképp sem voltak korlátozva abban, hogy mint mezőgazdák (beleértve a mezőgazdái munkásokat is) vagy iparosok, verejtékes, de becsületes munkával keressék meg kenyerüket.

De nemcsak ezáltal tűntek fel ellenszenves módon a zsidók, hanem elzárkózottságuk és minden más néptől való elkülönülésük és eltérő szokásaik által is. Ez nagyon természetes. Minden beszivárgó, bevándorló népet idegenkedéssel, sőt ellenséges érzéssel fogad a legtöbb esetben a bennszülött, mert érdekeit félti tőlük, különösen pedig fél a versenytől. Ezen ellenszenv csak fokozódik a nyelv, vallás, szokások, törvények stb. különböző volta által. Nagyon indokolatlan tehát a zsidó írók méltatlankodása, sőt felháborodása a bennszülött népek --- a gentilisek --- a honosok ellenséges magatartása fölött.

Ezekhez járul egy harmadik feltűnő és szokatlan jelenség: a zsidóknak példátlan összetartása. Különböző országokban, különböző nyelveket sajátítottak el annyira, hogy részben legalább saját ősi nyelvüket is elfelejtették. Szokásuk és öltözködésük által is gyakran erősen különböztek egymástól. Azonban a közös vallás, a Messiási hit és a közös fajnak tudata, valamint az üzleti szellem és érdek mindig és mindenütt vaskapcsokkal fűzték őket egymáshoz.

Ezt tapasztalva már Ciceró felkiáltott:

,,Quanta concordia". Oly nagy volt az érdekközösség birodalom szerte a zsidók közt, hogy ha egy kormányzó, valamely tartományban megsértette őket; biztos lehetett, hogy hazatértekor Rómában lepisszegik. Ott ugyanis már a császárság kezdetén 40.000 zsidó lakott, még pedig túlnyomóan vagyonos és befolyásos. Magától értendő, hogy a diaszpórában is a világ minden részén, a Tóra rendelkezéseit pontosan megtartották. Zsidó állam már nem volt, de zsidó nép és zsidó vallás, amely kettő egymástól elválaszthatatlan, igenis volt s megvolt mindenre kiterjedő törvénykönyvük, amelynek alapján maguk közt szervezkedtek és melynek alapján papjaik, --- rabbiaik, --- ítélkeztek. Izrael tehát ismét Jahve papi népe lelt, úgy amint azt Mózes elrendelte.

Mózes? Tán inkább Ezra.

Minthogy az ő idejében a diaszpóra már igen nagymérvű volt és abban több gazdag és befolyásos zsidó élt, mint a visszaköltözőitekkel gyéren népes és szegény Palesztinában: abban a nézetben vagyok, hogy Ezra a diaszpórában élő zsidókra való tekintettel szerkesztette át Mózes törvényeit.

Megállapítható, hogy a diaszpórabeli zsidóságnak a Tóra alapján való megszervezése közvetlenül a babiloni fogság utáni időkre vezethető vissza.

Amily helytelenül bírták a zsidó királyok népük és országuk nemzetközi helyzetét megítélni, épp oly ügyesek voltak e tekintetben a diaszpórabeli zsidók. Ennek példáját Dániel és Eszter, illetőleg Mardokhai esetében már láttuk.

A római polgárháborúk idején a zsidók Pompejussal szemben Julius Caesar pártjára álltak, aki ezért kedvelte a zsidókat, hálás volt irántuk és igen sok kedvezményben részesítette, többi közt szabad letelepedésben saját törvényeik és szokásaik használatában, szabad kereskedésben, főleg pedig hadmentességben. Julius Caesar kedvezményeit a zsidók a maguk magna charta libertatisuknak tekintették. Később a zsidók Antoniussal szemben Octavianus pártjára álltak, aki ezért megerősítette őket a Julius Caesar által nyújtott kedvezményekben.

Krisztus születésének ideje táján a zsidók a római világbirodalom majdnem minden részében laktak. Legsűrűbben vándoroltak a babiloni fogság óta az Ibér félszigetre. Kölnben Kr. u. 50 év körül kezdtek letelepülni.

Vagyonosságuk és befolyásukra vall azon körülmény is, hogy Rómában a színházakban a császári páholy közelében bírtak ülőhelyekkel.

Alexandriának tudományos életében is nagy tért foglaltak el. A görög filozófia alkonyának időszakát élte, mert minden filozófiai rendszer a kétely posványába merült el. Alexandriában utoljára vetett lobot a görög filozófia, mely neoplatonizmus neve alatt ismeretes. Ezek közt előkelő szerepet játszott egy Philon nevű zsidó. Ennek azonban inkább csak módszere, dialektikája volt plátói; tulajdonképpeni filozófiája nem is volt. Szerinte az emberi ismeret nagyobbára csalódás lévén, egy felsőbb közben kell az igazságot keresnünk. Az érzékek csalhatnak, az ész tehetetlen lehet, de még egy lehetősége van az embernek: a hit. Ez valóságos tudomány és Isten adománya. Eredete az Isten jósága; oka a jámborság. Isten maga kimondhatatlan és fölfoghatatlan. Lénye: egy tökéletes, egyszerű, változhatatlan és tulajdonítmány nélküli. De ha Isten lényét meg nem ismerhetjük is, megismerjük őt a szóban, ,,logos"-ban, mely közvetítő létet jelent Isten és ember közt. A ,,logos" Isten gondolata, a minden eszmét átfogó gondolat. A ,,logos" pedig világgá lesz, a világban valósul meg.

Ez már nem filozófia, hanem hit és miszticizmus. Eszerint a megfoghatatlan és megközelíthetetlen Isten az Atya Isten, ennek származéka a ,,logos", a Fiú Isten s ennek fia maga a világ.

Ezt csak azért említem föl, hogy rámutassak a zsidó-görög filozófiának hatására a kereszténységre.

Mindeddig igazi zsidóüldözés alig mutatható ki. Csakhamar jelentkezett azonban úgyszólván világszerte. Kezdődött Alexandriában és Egyiptomban és folytatódott a római birodalom többi részeiben. A zsidók pénzsóvársága és pénzszerzési módja mindenütt elég rövid idő múlva erős visszahatást keltett. A római császárok is megvonták tőlük jó indulatukat és a zsidó írók szerint üldözni kezdték őket. Ez az üldözés azonban alig állt másból, minthogy egyik-másik tartományból kiűzték őket. Előfordult, hogy nemsokára ismét beengedték őket. Ettől kezdve fejlesztették ki a zsidók mesteri módon alkalmazkodó képességüket. Rendesen a birodalom, vagy valamely tartomány határszélén települtek le, hogy a kiűzési parancs vétele után minél gyorsabban és alaposabban átmenthessék a szomszéd országba vagyonukat, mely mindig túlnyomóan ingóságokból s abban is pénzből, ékszerekből és követelésekből állott. De a kiűzetés azon időkben teljesen jogos volt minden idegennel szemben, mert minden idegen jogtalan is volt.

Amint már említettem a zsidók országa és népe igen jelentéktelen szerepet játszott a világ színpadán.

Az eddig megfejtett Egyiptomi papirusok és Ninive-Babiloni stb. ékírásos könyvtárak alig tesznek róluk említést. Herodotos görög tudós Kr. e. 450 táján a föld akkor ismert minden népével és országával foglalkozott, de a zsidóról említést sem tesz. Mindezen jelentéktelenség dacára a Tóra úgy tünteti fel a zsidó népet s a későbbi zsidó szentkönyvek Jeruzsálemet, mintha ők képezték volna minden tekintetben a világ központját s ők alapították volna meg az emberiség kultúráját. Ez a nagyzolás jellemző a zsidókra nézve legrégibb történetüktől kezdve, mind a mai napig.

Valóságban nagy szerephez, sőt mondhatnók, hogy világtörténelmi jelentőséghez a kereszténység által jutottak.

A kereszténység eredetileg alig volt más, mint zsidó felekezet. Az igaz, hogy a zsidókra nézve igen veszélyes felekezet, mert amint említettem, Jézus tanítása végeredményben megtagadta a Tórának mindazon törvényeit, amelyek a zsidóság lényegét képezik. Nem csoda, hogy Jézust halálra keresték és hogy nemsokára egyik buzgó hívét, Istvánt, mint az első keresztény vértanút megkövezték. Azontúl is üldözték e veszélyes felekezetet, amit Saul-Szent Pál élete is igazol.

Szent Pál volt az első, aki elég tisztán felismerte a Tóra és Jézus tanítása közt fennforgó különbség lényegét. Ő a kereszténység első megszervezője. De még soká, igen soká tartott, hogy a keresztények eljártak a zsinagógákba, sőt körül is metéltették magukat. Nem könnyű munkát okozott a pápáknak e két vallás teljes különválasztása.

Sajnos még ma is a keresztények elenyésző százaléka van csak tisztában a két vallás lényegének különböző voltával.

Minél inkább különvált e két vallás és minél gyorsabban terjedt el a kereszténység a népek közt és tett hódítást a felsőbb társadalmi rétegekben, annál nagyobb súrlódás következett be a keresztények és zsidók közt.

A Kr. utáni első század végétől kezdve a zsidók tehát mindinkább szorongatott helyzetbe kerültek, mert a keresztények a zsidók megtérítésére nagy súlyt helyeztek. Azon felül országocskájuk megsemmisült, ők szétszéledtek világszerte és rövidesen mindenütt ellenszenvet, sőt gyűlöletet váltottak ki magukkal szemben.

A zsidók annál görcsösebben ragaszkodtak a Tórához, szentkönyveikhez és hagyományaikhoz, különösen pedig kiválasztottságuk hitéhez és várva várták az ígért Messiást, kinek segítségével legyőzik ellenségeiket, hatalmasak lesznek és helyreállítják országukat és Jeruzsálemet, melynek a világ központjává kell válnia.

Amint említettem, élőszó hagyomány élt és szállt át nemzedékről-nemzedékre a zsidók közt, melynek nagyrésze magától Jahvetól eredt volna, aki törvényei kinyilatkoztatása alkalmával Mózessel azokra vonatkozólag élőszó magyarázatot közölt, de amelyek írásba foglalásától akkor Mózest eltiltotta volna. Most azonban eljött az ideje annak, hogy a régi szóhagyományok, melyek nagyrésze nem Jahvetól, hanem tudós papoktól eredtek, írásba foglaltassanak nehogy a zsidóság hányatott viszonyai között azok veszendőbe menjenek. Ez azonban csak ürügy. Az írásba foglalás igazi és fő célja volt a veszélyessé váló külbefolyások ellen a zsidó népet még erősebb védőburokkal körülvenni, mint azt a Tóra már megtette, a zsidó népet minden más néptől még jobban elkülöníteni és jövőjét, beleértve mérhetetlen aspirációit is, a lehető legnagyobb fokban biztosítani.

Megkezdődött tehát Kr. után a második század elején a hagyomány, a Talmud ---tanítás --- írásba foglalása. Ez két helyen is megindult: Jeruzsálemben és Babiloniában. Ez utóbbi országban ugyanis az uralkodók készségesen engedték a zsidókat letelepülni és iskolákat alapítani. A babiloni Talmud a terjedelmesebb és a zsidóknál nagyobb tekintélynek örvend. Mindkét Talmudon a zsidó írók szerint majdnem négy évszázadon át több, mint 2000 rabbi és írástudó dolgozott. Két főrészből áll; a Gemarából, mely az élőszó hagyományok írásba foglalását tartalmazza és törvényerővel bír --- és a Misna-ból, amely a törvények legkülönbözőbb és gyakran egészen ellentétes magyarázatának, továbbá kazuisztikus jogesetekre adott vélemények, történetek, anekdoták, szőrszálhasogatások stb. gyűjteménye. A kettő együtt 24 fóliáns kötetre terjed. A legnagyobb rendszertelenség és összevisszaság jellemzi, ami tanulmányozását nagyon megnehezíti. Zsinórmértéket állít fel a zsidónak összes teendőire egész életén át. 613 törvényt, szabályt, vagy ajánlást tartalmaz, melyek közül 248 pozitív, 365 pedig negatív jellegű s melyeket igazán hithű zsidónak lelkiismeretesen követnie kell, de amire nem mindegyik képes. Épp úgy, mint a Tórát, de még nagyobb mértékben jellemzi a föltétlen racionalizmus. Idegen vallási rendszer --- minden valószínűség szerint Zoroasteré --- befolyása annyiban látszik rajta, hogy a Tórától eltérőleg, már a túlvilági életben való hitet, túlvilági jutalmat és büntetést, sőt a testnek feltámadását is tanítja; ebben azonban csak a jámborok részesülnek.

Amint már említettem, tartalma fölötte ellentétes. Van benne sok igen szép, de igen förtelmes is.

Például főképp arra szeretnek hivatkozni a zsidó írók, hogy mindazt, ami az evangéliumokban foglaltatik Jézus tanításaként, benne van a Talmudban --- illetőleg, minthogy az Jézus idejében írásba foglalva még nem volt --- az élőszó hagyományokban. így például előfordul benne szétszórtan a Miatyánknak majdnem minden mondata és Jézus igen sok példabeszéde, habár más szövegezésben.

Igen ám, de másrészt bőven fordulnak elő az ilyenek is:

Isten előtt csak Izrael kedves és csak az bír létjogosultsággal; a többi népek megvetendők s annyiban tűrendők, amennyiben Izraelnek meghódolnak és szolgálnak; --- barmok ők, ember névre nem méltók, tehát házasságuk nem is házasság, zsidó és pogány közt nincs jogegyenlőség. A köztük fennforgó pert a zsidó javára kell eldönteni s ha másképpen nem, hát furfanggal. Pogánynak elveszett jószágát nem szabad visszaadni. Pogányon nem szabad megkönyörülni. Ha tehát véletlenül ciszternába esett, az odavezető létrát ki kell húzni és nyílására követ hengeríteni, hogy onnan ki ne jöhessen. Izrael kedvesebb Isten előtt, mint az ég angyalai. Ha egy noachida egy izraelitát megüt, halálra méltó. Aki egy zsidót arcul üt, oly súlyos bűnt követ el, mintha az isteni fölséget ütötte volna arcul. Valamint a világ felbomlana szelek nélkül, mert a levegő nem tisztulna meg, úgy felbomlana a világ Izrael nélkül. Jézus a pokol legfenekén forró ürülékben kínlódik. Mária, a kéjelgő ott emlőinél fogva van fölakasztva, (a Talmud szerint ugyanis Jézust Pandera nemzé házasságtörésben). Jézus és Mohamed döglött kutyák stb.

Ami a zsidó írók azon állítását illeti, hogy a ,,Miatyánk", a hegyibeszéd és Jézus legtöbb példabeszéde, habár más szövegezésben, már a Talmudban előfordul: a keresztény írók azon ellenvetést teszik, hogy Jézus életében a Talmud nem volt megírva, tehát az ellenőrzés szinte lehetetlen. De ha merített volna is az élőszó hagyományából, ahhoz teljes joga volt. Azonban nagy valószínűséggel bír az is, hogy a Talmud írói, akik Jézust kivétel nélkül megvetették és gyűlölték, az által is akarták kisebbíteni, hogy az ő tanításait valamely rabbié gyanánt iktatták be.

Rendkívül nagy súlyt helyez a Talmud a népnevelésre. Különösen a gyermekek oktatására. Egyik mondása szerint azt a várost, melynek nincs iskolája, el kell pusztítani, mert a világot csakis az iskolás gyermekek lehelete tarja fenn. De csak a fiúkat járatták iskolába, a leányokat a régi időkben nem, mert a Talmud a nők hivatását csakis a gyermeknevelésben és a háztartási teendőkben látja. Szerinte a tudomány a nőket csak elrontja, pajkosság és dévajságra vezeti őket.

A fiúgyermekek alapos nevelésben részesültek, különösen a Tóra ismeretét tekintve. Már a római írók csodálkozva állapítják meg, hogy mily jártassággal bír minden zsidó gyermek az ő törvényeiben. Az is fontos intézkedés, hogy a Tórát a zsinagógában évenként legalább egyszer egész terjedelmében kellett részletenként a szombatokon és ünnepeken felolvasni.

A Talmud a tudományosságot is igen magasra tartja. Az igaz, hogy a tudományosság főleg a szent könyvek tanulmányozására szorítkozott. A rabbit és az írástudókat a zsidók mindenkor igen nagy becsben tartották. Szerencsének tartotta a zsidó, ha egy rabbinak, vagy tudósnak a lányát vehette el nőül s így ezen leányok értéke, házasság szempontjából magas volt. A Talmud szerint a rabbit úgy kell tisztelni és tőle félni, mint magától Istentől. A műveletlen tömeget lenézték. Valóságos tudós gőg fejlődött ki.

A Talmud túlnyomóan arám nyelven lett megírva. E nyelv a középkor végéig a zsidó nép titkos nyelvének volt tekinthető, mert azt a nyugati népek egyáltalán nem értették, tehát a Talmud tartalma nem is jutott tudomásukra hosszú századokon át. Maguk a zsidók --- bölcsen --- titokban tartották. A Talmudnak és jóval később a Sulkhan-Arukhnak nyugati nyelvekre történt lefordítását nemzeti szerencsétlenségnek tartották. Minthogy a Talmud igen nagy terjedelme miatt nagyon költséges könyv volt, azonfelül rendszertelen összevisszasága miatt nehezen volt áttekinthető, már a Kr. u. tizenharmadik századtól kezdve több írástudó készített abból rendszeres kivonatot. Legutóbb 1560 táján Josef Ben Ephraim rabbi (Káró), amely Sulchan Aruch elnevezés alatt 1567-ben Velencében lett kinyomatva. Ez mind a mai napig az összes zsidóság vallásos sőt általános törvény-kódexe. A magyar zsidóság előkelői 1866. évben Budapesten kongresszust tartván, kimondották, hogy a magyarországi zsidó hitközségek is feltétlenül követik ezen könyv rendelkezéseit. A kongresszus jegyzőkönyvét aláírta 94 magyarországi rabbi, 182 ügyvéd, 45 orvos és sok más előkelő bankár stb.

Kiemelem, hogy azért a Talmud ma is a zsidó rabbik és előkelők kedvenc olvasmánya és tanulmányozásuk tárgya.

Nagyjában két fő ágra oszlik a zsidóság. Az egyik Szefárdnak nevezi és sokkal előkelőbbnek, mert tisztább vérűnek tartja magát. Ezek még a római köztársaság idején vagy később Jeruzsálem második elpusztítása után költöztek Hispániába. Megjelenésük szebb és előkelőbb. A másik ágnak Askenáz az elnevezése és főleg a német, továbbá a lengyel-orosz zsidóság értendő alatta. Ezek részben Izrael országának tíz törzséből erednek és észak felé vándoroltak. Sokkal inkább el is keveredtek más népekkel, különösen a kazárokkal, ami azonban legkevésbé sem volt képes az Ábrahámtól való közös leszármazás hitét bennük meggyöngíteni. Termetük átlag jóval alacsonyabb, gyakran zömök, meg nem is igen mondhatók szépeknek.

A zsidóság e két ága sok századon át érintkezésbe sem jött; teljesen elütő éghajlat és kultúra behatásának volt alávetve. Amidőn aztán a sors őket összehozta: a szefárd zsidók mélységesen lenézték, sőt megvetették az askenázokat, --- az összeházasodástól meg éppenséggel idegenkedtek. Azonban mindkét ág ugyanazon Tóra, Talmud és Sulkhan Arukh szellemi emlőin nevelkedett, tehát testvérekül éreztek és a faji szolidaritást soha meg nem tagadták.

De lássuk csak a Sulkhan Arukhot közelebbről. Ez is elég terjedelmes négy könyvből áll. Az első könyv Drach Chajin (Az élet útja) a zsidó viselkedésit írja elő születésétől haláláig, reggel a felkeléstől, az esti ágybafekvésig a legnagyobb körülményességgel. Még azt is bőven elmagyarázza, hogy reggel hogyan kell az ágyból felkelni, sőt azt is, hogyan kell a test anyagcseréjének műveletét végezni. Ez még rendjén volna, sőt talán helyeslendő, de sok gyűlöletes dolgot is felsorol a Talmudból. Például, ha egy zsidó nem zsidónak sírját látja, így kell fohászkodnia: szégyellje magát anyád, aki szült. A ciszternába esett pogánnyal szemben való és már felemlített viselkedést is magában foglalja és sok egyebet. Részletes előírásokat tartalmaz továbbá a szombatnak és az ünnepeknek miként való megtartásáról.

A.második könyv Jore Dea (a bölcsesség tana) a rituálékat írja elő nagy részletességgel, a körülmetéléstől kezdve s különösen az étkezési szabályokat. Ebben is igen sok olyas foglaltatik, amin a nem zsidónak meg kell botránkoznia. A pogányokat, hogy mennyire megveti, azt már a néhány Talmud idézet eléggé megvilágítja.

A Talmud nyomán a Sulkhan Arukh is a pogányok közé sorozza a keresztényeket, különösen a katholikusokat, akiket bálványimádóknak mond. --- Zsidónőnek tilos nem zsidó gyermeket szoptatni, avagy nem zsidónő szülésénél segédkezni. --- Nem zsidó életét nem szabad megmenteni, ha életveszélyben van, sem halálos betegségből kigyógyítani... kivéve békesség kedvéért. --- Ha zsidó nem zsidótól lop és esküre kerül a dolog, hogy az által magát tisztázza; hamisan esküdhet, ha szívében azt érvénytelennek nyilvánítja. --- Nem zsidótól még alamizsnát sem szabad elfogadni, kivéve előkelőktől és csak a békesség kedvéért stb.

De vannak megszívlelendő utasítások is benne. A szülők, tanítók és tudósok tiszteletére int. A tudós minden adótól mentes, azt helyette a község fizeti. A zsidó apa köteles fiait addig taníttatni, míg a Tórát olvasni tudja. A zsidó kötelessége a törvényt tanulmányozni és pedig mielőtt megházasodnék, ,,mert akkor malomkő csüng nyakán" tudniillik: kenyérkereset után kell néznie. A zsidónak holtig kell tanulnia. Holta után Isten legelőbb azt kérdi tőle, hogy szorgalmasan tanult-e s csak azután vizsgálja élete folyását. --- A zsidó fajbelijét segíteni köteles, legtöbbet tesz pedig az, aki oly zsidó társát, akinek vagyoni viszonyai meginogtak, ajándék, kölcsön, társulvevés, vagy munkaadás által a tönkremenéstől megmenti.

A harmadik könyv címe Chosen hamispat (A jog paizsa). Ezen könyv kizárólag magán és bűnvádi eseteket tárgyal és a törvény alkalmazásának módját tárgyalja.

A negyedik könyv ,,Eben haeser" (Házasságjog). Ebben is sok érdekes adat fordul elő. Minden férfi köteles 13---20 éves korában megházasodni, kivéve, ha tudóssá képezi ki magát. Köteles továbbá legalább egy fiút és egy leányt nemzeni és pedig olyanokat, akiknek nemző részei nem hibásak. Házasságkötésre a bíróság is kötelezhet.

A férfiakat a közösülés tekintetében nagy mérsékletre inti. Szerinte buja élet: korai vénség és halál.

A hitvestársi kötelesség teljesítése bámulatos részletességgel van előírva.

Ezen szabályokra azonban nem térek ki.

A Sulkhan Arukh a Talmud ellentétes nézeteit nem közli. Minthogy azonban a Talmud hatályon kívül helyezve nincs és minthogy fennáll azon hit --- legalább is általánosságban --- hogy minden rabbi, aki benne nézetét közli, egyaránt hitelt érdemlő; a hívő azon nézetet választhatja magának zsinórmértékül, amelyik neki jobban megfelel.

Egy igen gyanús erkölcsi értékű ima is került a Talmudba, amely Kol-Nidra néven ismeretes. Ez a spanyol zsidók üldöztetése idején kerülhetett bele, különösen a marránokra való tekintettel. Ezen ima, --- melyet az illetők hosszúnapkor szoktak volt elmondani --- lényege az, hogy a következő év folyamán teendő minden esküjét tekintse Jahve érvénytelennek. Ennek az imának elmondása által, a keresztény hitre való áttérésre vonatkozólag tett minden esküjét érvénytelennek tekinthette az illető.

Újabban a rabbik felháborodással utasítják el a Talmudnak nagyon is kifogásolható részeit. Arra hivatkoznak, hogy azok a régi korszellemnek és a zsidó üldözések visszahatásának termékei, melyek már nem volnának érvényben.

Az igaz, hogy 1631 óta a Talmud újabb kiadásaiban kihagyják azon helyeket, melyek a keresztények vallásos érzését különösen sértik, különösen a Jézus és Máriára vonatkozókat. A kihagyott részek helyeit körökkel jelölték meg, azon vigasztalással, hogy a rabbik úgyis tudják, hogy mit jelentenek azok és hogy mit tanítsanak. És a Sulkhan Arukh? Lényegében ez semmivel sem jobb és ma is általános érvényű. Azt pedig a magyar zsidóság 1866. évben megtartott kongresszusa is teljes érvényben fenntartotta. De különben is nincs oly, az egész zsidóságra érvényes valamely határozat, amely a Talmudot érvényen kívül helyezné.

A Talmud volt évszázadokon át a zsidóságnak mentsvára, amelyben meghúzta magát és amelyben azokért a sérelmekért, melyek érték, vigasztalást és kárpótlást keresett és talált, főleg a jövőben vetett rendületlen hit által. A Talmud még sokkal inkább varázsolta a zsidó nép múltját és jövőjét, az ő szemükben, a világ központjává, amely körül forog a népek sorsa, mint maga a Tóra. Követői, a Talmud tudósok a legképtelenebb állításokra és következtetésekre ragadtatták el magukat. A Tórából a világnak minden tudását és bölcsességét a legkörmönfontabb okoskodással iparkodtak kimagyarázni. Volt olyan, aki azt állította, hogy Sokrates, Plató és Aristoteles is Mózes könyveiből merítették minden tudásukat. A Talmud valósággal hipnotizálta a zsidókat s mintegy bűvös kör fogva tartotta őket, úgy hogy észjárásuk normálisnak nem is volt tekinthető. Elvakultság, agyrém, tartotta fogva lelkeiket. E lelkiállapot találó jellemzésére nincs is magyar kifejezés. A német ,,Wahn" szó volna a helyes. Azontúl már csak a ,,Wahnvorstellung" ,,Wahnsinn", az őrület következik.

Más vallásban is előfordul hasonló kinövés, például az Iszlámban a táncoló dervisek. De ez inkább vallásos rajongás, mely önkívületbe sodorja a dervist s ily módon akar Allahhal egyesülni.

A Talmud hatása egészen más. Az minden ízében racionális. Hatását inkább lehetne a kokainéhoz hasonlítani. Peru, Chile és Bolívia bennszülöttei ősidők óta kókalevél rágcsálása által nyomják el fárasztó vándorlásaik közben éhségüket s ezzel teszik képessé izmaikat rendkívül fárasztó vadászataikra. Újabb időben a lelketlen kapitalisták bányáiban, salétrom földjein és őserdeiben ily módon képesek a baromi munkát silány napszámért végezni. A kokain nemcsak az izomzatra bír élénkítő hatással, hanem valóságos mámort is okoz, élénk érzéki csalódásokkal. A kokainisták zenét hallanak, színpompás ábrákat látnak, szellemi és testi erejük pedig annyira fokozódik, hogy előttük minden nehézség eltörpül. Idővel azonban lesoványodnak, idegrendszerük megromlik, sőt erkölcsi érzékük is eltompul.

A Talmud szellemi kokainja évszázadokon át igen mostoha körülmények közt is olyan energia kifejtésre képesítette a zsidókat, amely által nemcsak fajukat és összes sajátságaikat voltak képesek fenntartani, hanem azonfelül intelligenciájukat is sokkal nagyobb mértékben fejleszteni, mint azt a befogadó népek tették. Ezt különösen ki kell emelnem. A sokkal magasabb intelligencia s a nagy emberismeret, mely a századokon át folytatott kereskedéssel karöltve jár, továbbá a sokoldalú tapasztalat és a faji szolidaritás által kerekedett a zsidóság fölül.

Ehhez járul a kiválasztódás vastörvénye. A századok folyamán közölök csak a legmakacsabb, legenergikusabb és legszívósabb maradt meg zsidónak. A gyöngébbek áttértek más vallásra.

Amint már említettem, a Kr. u. első századokban a zsidóüldözés főleg abból állott, hogy őket, mint jogtalan idegeneket kiűzték. Bőven szolgáltattak rá okot, de azért általánosságban elég jó dolguk volt. Különösen Babiloniában. Itt a nagy jólét folytán oly túlcsapongó vidámak voltak ünnepeiken és mennyegzőiken, hogy Ási rabbi a túlságos jókedv mérséklése végett drága agyag és üveg edényeket vagdalt a földhöz. Innen ered az a szokás, hogy a túlcsapongóan víg társaság végül a poharakat és palackokat vagdossa a földhöz.

Már a nyolcadik században általánossá válik a zsidók gyűlölete. Mohamed nem szenvedhette őket. Utóda pedig, Ő már kalifa volt az első, aki Kr. u. 750 körül indíttatva érezte magát, hogy a zsidókat többi alattvalóitól ruhajellel különböztesse meg. Tehát már akkor nagymesterek lehettek a zsidók a mimikriben; az pedig az utánzottakra nézve nagyon veszélyes tulajdonság, mert tévedésbe ejti őket az ártatlan külszín által.

A befogadó népek tehát már akkor nemcsak felismerték a zsidók veszélyes voltát, hanem velük szemben nagyobb óvatossággal védekeztek. A zsidó ugyanis, hogy minden gyanút elhárítson magáról, felvette a befogadó nép ruháit, külső modorát, szokásait, sőt végül még azok nemzeti színezetű nevét is. Már a Krisztus előtti időkben sűrűn fordultak elő esetek, hogy zsidók maguk neve mellé egyiptomi, görög vagy római Istenek nevét fűzték, sőt előkelő rabbik (például a híres Gamaliel) sem irtóztak attól, hogy például Aphroditénak szentelt nyilvános fürdőben fürödjenek.

Az európai keresztény országokban sajátságos módon alakultak a viszonyok.

Amint látjuk, a Tóra és a Talmud valóságos ,,struggle for life" vallást nyújtottak a zsidóknak... a többi népek rovására. Ezzel szemben a kereszténység az ellenkező túlzásban lengett ki. Nemcsak a római-görög kicsapongások visszahatásaként, hogy szigorúan elítélte a bujaságot s magasra emelte a hitvestársi hűséget, de az érzékiségtől való teljes megtartóztatást is főerényként követendő például állította fel.

A vagyont pedig az első keresztények megvetették, szegénységben és vagyonközösségben éltek. A Tórával szemben az evangélium határozottan az altruizmus vallása. Az élet követelményei némely tekintetben azonban erősebbnek bizonyultak. A vagyonközösségi nizus fokonként lecsiszolódott és a római vagyonjog vált uralkodóvá. A kamat vétel és uzsora tekintetében azonban az egyház hajthatatlan maradt és mindenkor üldözte.

Kamat nélkül azonban alig lehetséges tőkeképződés, arra pedig minden nemzetnél, minden vallásnál és minden időben szükség volt.

Ehhez járult, hogy a nyugati keresztény népek harciasabbak voltak. Folytonos háborúk közt alakultak ki az államok s így jóformán csak a hadierényeket becsülték sokra, a kereskedést pedig lenézték. Pedig szükségük volt rá. Így tehát kénytelen-kelletlen mindnyájan rászorultak a megvetett zsidókra s tűrték, hogy mint kereskedők beszüremkedjenek, de amellett uzsorát is űzhessenek.

Bizonyára volt mindenkor és mindenütt keresztény uzsorás is, csakhogy azok legalább lelkiekben erősen meg voltak kötve... Nem így a zsidók. Azokat vallásuk nemcsak hogy nem feszélyezte e tekintetben, hanem egyenesen buzdította. De a világi törvényektől sem kellett félniök, amint azt látni fogjuk, mert az uzsorának elég nagy mértékét az államhatalom is megengedte. Csak lényeges túllépés esetén kellett a megtorlástól tartaniok.

Így tehát nemcsak a kereskedelem, hanem a pénzzel való üzérkedés minden fajtája úgyszólván privilégiumként hullott a zsidók ölébe.

Elsősorban maguk a királyok vették a zsidókat pártfogásukba és pedig több okból. Először, hogy a kereskedelmet bonyolítsák le, másodszor, hogy pénzt hozzanak az országba és a hiteligényeket, habár igen magas kamat mellett, kielégítsék. Harmadszor, hogy királyi jövedelmeket béreljenek. Ehhez járult gyakran egy negyedik ok is. A zsidók közt sok akadt, aki magas intelligenciája, bő nyelv-, és emberismerete és külföldi összeköttetései révén igen fontos szolgálatokat tehetett diplomáciai megbízások lebonyolítása által.

A zsidók tehát a fejedelmektől több irányú engedélyeket, sőt privilégiumokat is kaptak. Az igaz, hogy nem ingyen. A zsidónak jogában állt kereskedni s e tekintetben gyakran vámmentességet is élvezett. Jogában állt magas kamatláb mellett hitelezni és bankügyletekkel foglalkozni.

Így például Franciaországban X. Lajos király 1311. évben 80% kamat vételét engedélyezte. Az engedélyezett kamatláb különböző időben és országban 20---120% közt váltakozott Ezt is túllépték a zsidók s vettek 200%-ot is.

Mindez igen nagy jövedelmet jelentett a zsidókra nézve, amelynek fejében viszont igen magas adókat kellett fizetniök. Azonfelül mindenféle olyan üzletek lebonyolítását is a zsidókra bízták a fejedelmek, melyeket magukra nézve nem illőnek találtak. Ez körülbelül Nagy Konstantin császár óta így volt, aki eltiltotta ugyan a zsidókat közhivatalok viselésétől, de mint magánügyei ,,rerum gestor"-áit megtartotta őket.

Sok okuk volt a királyoknak, hogy a zsidókat, mint legjobb adófizetőiket, különös védelemben részesítsék.

Ezzel szemben a zsidók által rendszeresen és úgyszólván állami felhatalmazás mellett gyakorolt kiszipolyozás miatt felháborodott köznép részéről ők mindenféle becstelenítő szidalmazásoknak, sőt bántalmazásoknak voltak kitéve. Ezek ellen is a fejedelmek védték meg a zsidókat Ily körülmények között Angolországban II. Eduárd király 1160. év táján rendelte el, hogy a zsidók megkülönböztető ruhajelet viseljenek. Ez pedig nem megbélyegzésül történt, hanem ellenkezőleg biztonsági szempontból, hogy t i. mindenki lássa, hogy a zsidó jel viselői a király oltalma alatt vannak. Nem felel meg tehát az igazságnak a zsidó íróknak felháborodása a zsidó ruhajel viselésének kötelessége miatt.

Minthogy a zsidók kapzsisága rendesen túllépte a megengedett határvonalat, nincs mit csodálkozni azon, hogy időről-időre maguk a királyok is kénytelenek voltak őket országukból kiűzni s azon felül gyakran vagyonukat is elkobozni és uzsora követeléseiket törölni. Gyakran előfordult az az eset is, hogy nemsokára a királyok ismét visszahívták őket. Ők pedig készségesen jöttek. Nem volt ritka oly eset sem, hogy a zsidók 15---20 évre kaptak beköltözési engedélyt előre megállapított nagyobb pénzösszeg és magas adó fizetése ellenében.

A zsidók ezt is, mint üzletet kezelték és rendesen jól jártak vele.

Különösen ki kell emelnem, hogy a zsidók a diaszpóra elterjedése óta a világ kapitalistái voltak. Már Mózes arra ösztönzi őket, hogy kölcsön adjanak. Azt csak kapitalista teheti. De nemzetközi kereskedés lebonyolítása sem képzelhető megfelelő tőke nélkül. Kapitalista pedig mindenkor óvatos és körültekintő. Az intelligens és élelmes zsidó tőkéit mindig úgy helyezte el, hogy azok legalább nagy részét végszükség esetén megmenthesse. Mindig voltak keresztény bizalmasaik, akiknek neve alatt megfelelő részesedés fejében üzleteiket lebonyolították, vagy akikre vagyonuk megőrzését bízták és megnyugvással bízhatták is, kiűzetésük esetén. Ezt a rendszert a németek ,,Treuhand"-nak nevezték.

Azt ismételve nyomatékosan ki kell emelnem, hogy a zsidók mindenütt, mint idegenek, tehát jogtalanok, --- szerepeltek. De maguk is úgy akarták. A legnagyobb mértékben idegenkedtek attól, hogy a befogadó népekkel közelebbi és barátságosabb viszonyba jussanak. Attól nemcsak faji különállásukat féltették, hanem tán még nagyobb fokban üzleti érdekeiket. A Tóra, de még inkább a Talmud folyton arra inti őket, hogy más népek közt idegenekül tekintsék magukat. Ezt nálunk még 40---50 év előtt sok zsidó nyíltan vallotta, sőt bizonyára lelke mélyén sok zsidó ma is azt teszi.

Egy érdekes esetre hivatkozom, Magyarországon a zsidót mindenkor kevésbé üldözték, mint bármely nyugati országban. A magyar politikusok és kormányférfiak pedig a XIX. század elejétől kezdve igen liberálisak voltak a zsidókkal szemben, akik rövid idő alatt meggazdagodtak. Rendesen üres batyuval háborítlanul és korlátlan számban vándoroltak be Magyarországba, különféle apró kereskedést, különösen házalást űzve. Igénytelen életmódjuk és szigorú takarékosságuk mellett csakhamar egy kis tőkét takaríthattak meg. Azzal aztán elkezdtek uzsoráskodni, elég kíméletlenül. Nem csoda tehát, hogy már az első generáció csinos vagyont gyűjtött össze. A második generáció már nagyobb üzletekbe bocsátkozott. A harmadik generáció már gazdag bankár, gabona és gyapjú spekuláns, sőt gyakran nagybirtokos volt. A negyedik generáció biztosan. Sőt magyar nemességet, esetleg báróságot is kapott.

Egy ilyen nagybirtokos báró, aki egyúttal író is, de amellett rút forradalmaink idején hazájával szemben nagyon hálátlanul viselkedett s ennek folytán ,,emigrálni" volt kénytelen; egy regényt írt, amelyben a magyar zsidók gyors meggazdagodását és minden irányban való felemelkedését írja le. A regény hőse egy dúsgazdag zsidó bankár, aki egyben irányítja a börzén a gabona és gyapjúüzleteket. Kedvenc fiacskája 1866. évben nem tud még annyit magyarul, hogy középiskolába iratkozhassék. Egy szegény jogászt fogad tehát, szégyenletesen olcsó díjazás mellett nevelőül, aki igen lelkes hazafi és a kisfiút nemcsak jól megtanítja magyar nyelvre, hanem magyar nemzeti érzést és lelkesedést is képes fogékony szívébe csepegtetni. Ezen a dúsgazdag magyar-zsidó bankár felháborodik és a házitanítót következő szavakkal leckézteti meg: ,,Mit akar maga? Mi? Hát tegyük fel, hogy a fiam egy magyar lesz, egy jó magyar hazafi, --- azaz hogy ő annak fogja érezni magát, --- de a gróf Kárászy szemében, én mondom magának, hogy az én fiam az ilyen mai hadiszállítóból, vagy tegnapi rablólovagból lett mágnás számára, --- és ha a vérét, meg a lelkét, meg a testét is odaadja ennek az országnak, --- hát az én fiam mi lesz a gróf Kárászy, meg a többi jó magyarok szemében? én mondom magának, egy zsidó lesz, egy büdös zsidó. Az. Semmi más. Még a Heinénak és Börnének sem akarták elhinni, hogy ők jámbor németek, pedig azok csak tudtak németül! Miért hinné el valaki az én fiamnak, hogy ő egy magyar és ha még oly jól fog is magyarul beszélni! Nézze meg az orrát a fiamnak! nézze meg a szemét! Ez egy zsidó orr, meg egy zsidó szem. Meg kell őt hagyni annak, aminek született. És ha már mindenáron tanítani akarja, hát őt arra kell tanítani, hogy kössön meg minden jó üzletet és hogy neki fizessen, aki tartozik. És hogy éljen itt, mint egy gyarmaton is nagyszerűen meg lehet élni, ahol az ember a maga pénzét csinálja. Az én fiamnak pénzt kell csinálni. Sok-sok pénzt. És ő azért csak érezze magát itt idegennek. Mert az ember könnyebben vesz el pénzt idegentől, mint jó ismerősétől, vagy rokonától... szóval hát, ha az én fiamnak sok-sok pénze lesz Magyarországon, akkor az én fiam egy legeslegjobb magyar lesz. Amire szükségem van, megszerzem magamnak... érti, mi az? Meg-szer-zem! És ahogy lehet, úgy!"

Bocsánat e hosszú idézetért, de fölötte jellemző az ósdi zsidók észjárására.

De térjünk vissza a középkorba. Legkülönösebb a zsidóság helyzete és sorsa Spanyolországban. Ez volt egyik főfészkük, úgyszólván a diaszpóra kezdete óta. Meggazdagodtak, nagy befolyásra tettek szert. A toledói zsinagóga még ma is látványosság. A mórok hódítása után ezekkel is jó viszonyban voltak a zsidók eleinte. A mórok nemcsak fegyverrel hódítottak, hanem a tudományukat is ápolták és terjesztették. Művészetük, különösen pedig építészetük még ma is általános bámulat tárgya. Mindebben messze felülmúlták a zsidókat, akik csak a pénzcsinálásban szárnyalták emezeket messze túl. A mór egyetemeken a keleti nyelveket is tanították s így a hébert és az arám-nyelvet is, melyek a keresztény országokban úgyszólván egészen ismeretlenek voltak. A mórok révén ezen nyelvek ismerete is elterjedt, tehát a keresztény szerzetesek és tudósok is kezdték az ótestamentumot az eredeti szövegben tanulmányozni... de a Talmudot is. Ennek tanításai óriási felháborodást keltettek mindenfelé s ez időtől kezdve számítható a zsidók erélyesebb üldözése is és pedig elsősorban Spanyolországban. A pápák és keresztény fejedelmek a Talmud példányainak elkobzását és elégetését rendelték el, annak további sokszorosítását és titokban való olvasását pedig szigorúan megtiltották.

1240-ben csak Franciaországban 24 szekérre valót koboztak és égettek el.

Tekintettel azon vakmerő becsmérlésekre és szidalmazásokra, amelyeket a Talmud Jézus, Mária és általában véve a kereszténység ellen tartalmaz, csak megütközni lehet a zsidó írók afölött való felháborodásukon, hogy őket üldözni merték.

A spanyolok legközelebb állván a mór kultúrához és legelőbb jutván a Talmud tartalmának tudomására: legélesebben indult meg a zsidók üldözése náluk.

Erre kétszeres okuk volt, mert őket két oldalról is fojtogatták a szemiták: a köztük élő és elhatalmasodott zsidók és az országuk nagyobb részét megszállva tartó mórok. Ők a szó szoros értelmében nemzeti létükért küzdöttek. Még pedig a korszellemnek megfelelő kemény fegyverekkel. Azon választás elé állították a zsidókat, hogy vagy térjenek át a keresztény vallásra, vagy pedig kiűzik őket és vagyonukat elkobozzák.

Sokan az utóbbit választották, de igen nagy része nem akart megválni vagyonától és társadalmi állásától, tehát megkeresztelkedett. Ez azonban csak színleg történt, mert titokban megmaradtak zsidóknak, megtartották az előirt szertartásokat, sőt gyakran fiaikat körülmetéltették.

Ez nem maradt titokban a spanyolok előtt és megindult ezen álkeresztények --- marránok --- üldözése, mégpedig az inkvizíció által, minden kímélet nélkül. Teljesen kipusztították őket, amennyiben el nem menekültek.

Kisebb mértékben a marránizmus más országokban is előfordult, sőt napjainkban Magyarországon is. Az 1918 végén zsidó irányítás mellett végbement ,,őszirózsás" forradalom és ebből folyólag az 1919. évben 133 napig tartott és majdnem teljesen zsidó vezetés alatt dühöngött bolsevizmusra 1920-ban bekövetkezett nagyfokú antiszemitizmus, zsidók életébe is került. Elenyészően kevés ahhoz képest, ahányat a zsidó Szamueli ártatlanul kivégeztetett, vagy az országháza pincéjében és más helyeken megkínoztatott. A bolsevizmus letörése után a vagyonukat féltő zsidók, különösen Budapesten, igen nagy számban keresztelkedtek meg. Még diplomás és előkelő, sőt bizalmi állásban lévők is. A fenyegető veszély elmúltával, pár év múlva tömegesen tértek vissza a zsidó vallásra.

A zsidóknak a Talmud által a többi népektől történt szigorú elkülönítése következtében fejlődött ki a gettó. A Tóra, de még inkább a Talmud rendelkezései célszerűvé, sőt szükségessé tették azt, hogy a zsidók közösen, összetömörülve lakjanak. A középkorban oly városokban amelyek lakói különböző nemzetiségűek voltak, nemzetiségek szerint csoportosultak azok. Így például régente Budán is külön utcákban laktak a magyarok, külön a németek és külön a zsidók. Ebben eredetileg semmi megbélyegző és gyűlöletes nem volt. A Talmud szélsőséges irányzata által okozott visszhatás által fejlődött csak azzá. Maguk a zsidók ragaszkodtak leginkább hozzá. Mikor például a pápa Rómában a gettót városrendezési szempontból lebontatta, a zsidók nem akartak onnan kiköltözködni. Sokkal olcsóbban laktak ott és nagyon meg is szokták.

Az igazság célzatos elferdítése úgy a zsidó, valamint némely keresztény írók részéről, amikor ebben is a keresztények gyűlölködését és a zsidók elnyomatását látják csupán. Ezért a felelősség aránytalanul nagyobb része természetszerűleg a zsidókat terheli.

Magyarországon gettó sohasem volt. Buda várában hajdan a mai Werbőczy-utcát zsidóutcának nevezték, azért, mert a zsidók túlnyomóan ott laktak. Ezen utca sem fekvés, sem szélesség tekintetében nem állott a többi utcák mögött. De Németországban sem lehetett a gettó borzalmas. Frankfurt/a. M.-ban a zsidólakta utcák nem voltak rosszabbak. Wormsban sem, Kölnben a ,,Judengasse" a városházához vezet s a régi város legszebb utcái közé tartozik. Ha ezek az utcák hajdan piszkosak és rossz szagúak voltak: csakis a lakóik hibájának kell tulajdonítani.

Valóban nagyszabású és kegyetlen üldözésnek voltak a zsidók kitéve Oroszországban, különösen Ukrajnában, 1648-ban Chmelnitzky-féle parasztlázadás idején, amikor a zsidó adó-bérlők és urasági ügynökök kiszipolyozása folytán a parasztok dühe főleg a zsidók ellen irányult. Tíz évig tartott a vérengzés és állítólag 675.000 zsidó pusztult volna el, a zsidó írók szerint, ami valószínűleg erős túlzás. Ekkor sokan menekültek közülök Németországba és főleg Lengyelországba. A zsidók uzsoráskodása igen nagymérvű lehetett. Még 1847-ben is Otto von Bismarck a porosz országgyűlésen tartott egyik beszédében a következő esetet hozza elő: ,,Wii* haben von der Mildthätigkeit der Juden zur Unterstützung ihrer Sache gehört. Nun Beispiel gegen Beispiel --- ich will ein Anderes geben! Ich will ein Beispiel geben, in welchem eine ganze Geschichte der Verhaltnisse zwischen Juden und Kristen liegt. --- Ich kenne eine Gegend, wo die jüdische Bevölkerung auf dem Lande zahlreich ist, wo es Bauern gibt, die Nichts ihr Eigenthum nennen auf ihrem Grundstücke; von dem Bette bis zur Ofengabel gehört alles Mobiliar dem Juden, das Vieh im Stalle gehört dem Juden und der Bauer bezahlt für jedes einzelne seine tägliche Miethe; das Korn auf dem Felde und in der Scheune gehört gem Juden und der Jude verkauft den Bauern Brot --- Saat --- und Futterkorn metzenweise, Von einem ähnhliche kristlichen Wucher habe ich wenigstens in meiner Praxis noch nie gehört!... und nun ist es mir doch eine starke Schlussfolge, dass, weil jemand nicht Beamter werden kann, er ein Wucherer sein müsse!" (Azt már hallottuk, hogy a zsidók ügyük támogatásában, mily jótékonyak. Most példát példa ellen... én egy másikat közlök! Egy példára hivatkozom, amelyben a zsidók és keresztények közt való viszony egész története foglaltatik. Ismerek oly vidéket, ahol a zsidó lakosság a falvakban számos és ahol vannak parasztok, akik földjükön semmit sem mondhatnak saját tulajdonuknak, az ágytól a kályhakaparóig minden ingóság a zsidóé; a marha az istállóban is a zsidóé és a paraszt minden egyes tárgyért napibért fizet; a rozs a földön és a csűrben a zsidóé és a zsidó adja el a kenyérhez, vetéshez és a takarmányhoz szükségeset mérőnként. Hasonló keresztény uzsoráról én legalább nem hallottam!... az pedig mégis csak erős következtetés, hogy ha valaki nem lehet hivatalnok, uzsorásnak kelljen lennie!) E beszédet Bismarck 1847. évben a Porosz országgyűlésen mondta, amikor a zsidó Poroszországban még ingatlant tulajdonul nem szerezhetett és a zsidók hivatalképességéről folyt a vita.

Ugyancsak a Talmud elszigetelő hatásának tulajdonítható az is,
hogy Német-, Lengyel- és Oroszországban
a zsidók külön korcsnémet tájszólást szerkesztettek maguknak, illetőleg sajátítottak el,
mely ,,jiddisch" név alatt ismeretes és még ma is nagyon elterjedt.

De a világ evolucionális fejlődése folyton halad. Bekövetkezett a reneszánsz és a reformáció, tehát megújhodás a tudományok, művészetek és vallás terén. De bekövetkezett a gazdasági viszonyok teljes átalakulása is. A polgárság, az ipar és kereskedelem és a rendezett jogviszonyok fejlődése által megvagyonosodott és a nemesség eddig kizárólagos uralkodását kétségessé tette. A francia enciklopédisták pedig meghúzták a lélekharangot a haldokló régi rendszer fölött. A francia forradalom zászlajára írta a ,,Szabadság, Egyenlőség, Testvériség" jelszavakat és azokat diadalra is vitte. A forradalom emberei a zsidóknak is megadták az összes polgári jogokat. Könnyen tehették a franciák, ahol a zsidók a lakosságnak fél százalékát sem tették ki! E példát elég gyors egymásutánban követték a többi országok is Oroszország kivételével.

 
 
0 komment , kategória:  A Tóra és népe IV. rész  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.11 2018. December 2019.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 184
  • e Hét: 934
  • e Hónap: 4305
  • e Év: 387341
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.