Belépés
liliana01.blog.xfree.hu
Az öröm abból ered, hogy valaki meg tudja látni azt, ami szép és jó az életben. Szalóki Lívia
1947.08.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Robert de Niro mesélt a házasságáról:
  2019-09-18 19:03:55, szerda
 
 


76 esztendős Robert de Niro mesélt a házasságáról:

,,50 évnyi házasság után, egy napon figyelmesen megnéztem a feleségemet, és ezt mondtam neki: 50 évvel ezelőtt egy kicsi lakásom volt, egy régi autóm, kanapén aludtam, és egy doboznyi méretű tévét néztem. Ám minden este egy 19 éves gyönyörű lány társaságában térhettem nyugovóra.
Most, van egy hatalmas és drága otthonom, rengeteg autóm, egy óriási franciaágyam és luxus-hálószobám, egy gigantikus kijelzőjű színes tévém, de egy 69 esztendős nővel bújok ágyba. Kezdek kételkedni a házasságomban.
A feleségem egy roppant intelligens asszony. Nem sértődött meg, és nem is hordta le a fejem. Mindössze annyit mondott, élhetek a lehetőséggel, és keressek csak egy 19 éves ifjú hölgyet. Neki pedig gondja lesz arra, hogy ismét egy kis lakásban, szakadt kanapén, ócska fekete-fehér tévét nézhessek."
 
 
0 komment , kategória:  Mesék - Anekdoták  
Szulejmán szultán utolsó 3 kívánsága
  2019-07-14 19:32:55, vasárnap
 
 


Ez volt Szulejmán szultán utolsó 3 kívánsága - megfontolandó!
Van élet a halál előtt is!

Az élet rövid. Még akkor is, ha 70 éves vagy, ha 80. Visszanézel és úgy érzed, hogy még mindig volna mit csinálni. Volna ahová elutaznál. Volna, amit szeretnél megvenni... De tényleg a pénz utáni futkosással kéne kitölteni az életünket?
Aa pénzt, sem az anyagi javainkat nem vihetjük magunkkal a Túlvilágra... Csak az emlékeinket, érzéseinket, amelyek leperegnek életünk utolsó pillanataiban szemünk előtt.

Szulejmán szultán, amikor érezte, hogy hamarosan meg fog halni, magához hívta hadseregének parancsnokát, és elrendelte, hogy teljesítse utolsó 3 kívánságát halála után.
Szulejmán szultán az alábbiakat kérte:

Az uralkodó azt kérte először, hogy koporsóját az akkori birodalom legjobb orvosai vigyék.
A második kérése az volt, hogy miközben a koporsóját viszik, folyamatosan szórjanak szét aranyat az úton.
A harmadik kívánsága az volt, hogy a keze látható legyen.

A hadsereg főparancsnokát nagyon meglepték a szultán kívánságai. Kérte a szultánt, árulja már el, miért épp ezeket a kívánságokat jelölte meg. Így hangzott Szulejmán szultán válasza:

Hagyd, hogy a legjobb gyógyítók hordozzák a koporsómat, azért, hogy mindenki láthassa, hogy még a legjobb orvosok sem tudják a halálból kigyógyítani az embereket.

Miért szórjátok szét az aranyamat? Azért, hogy mindenki lássa, hogy az ebben az életben megszerzett gazdagság ebben a világban marad.

Hadd lássa mindenki a kezemet! Mert megtanultam egy egyszerű igazságot: még a világ bölcsei is üres kézzel hagyják el az életet.

Minden elmúlik... Ne földi kincseket gyűjts!
 
 
0 komment , kategória:  Mesék - Anekdoták  
Mese
  2019-04-01 12:23:24, hétfő
 
 


Mese
Volt egyszer régen egy király, aki a kor szokása szerint udvari bolondot tartott. Ennek joga volt ahhoz, hogy megmondja az igazat a királynak és a fejedelmeknek akkor is, ha az keserűen esett nekik. Egyik nap a király egy arany csengettyűvel ellátott ezüst bohócpálcát ajándékozott a bolondnak és azt mondta: ,,Biztosan te vagy a legnagyobb bolond a világon. Ha egyszer egy tőled is nagyobb bolonddal találkozol, annak add tovább ezt a pálcát."
A bolond évekig használta a pálcát - egészen addig, amíg megtudta: halálán van a király. Akkor szökdécselve bement a szobájába és azt mondta: "Király, hallom, hogy nagy utazásra akarsz menni."

"Nem akarok, muszáj" - válaszolta neki a király. "Óh, muszáj. Van tehát mégis egy olyan földi hatalom, amely fölötte áll a legnagyobbaknak is. - De biztosan nem sokára visszatérsz."

"Nem", nyögött a király. "Ahova én utazom, onnan nem tért vissza senki." "Nahát, nahát" - vélte a bolond higgadtan -"akkor biztosan jól felkészültél erre a hosszú útra. Bizonyára gondoskodtál arról, hogy királyi módon fogadjanak abban az országban, amelyikből nem lehet visszatérni."

A király csak csóválta a fejét. "Ezt elmulasztottam. Nem volt idő felkészülni erre az utazásra. - "De hát biztosan tudtad, hogy eljön a pillanat, amikor útra kell kelned." "Igen, tudtam én ezt, de ahogy mondtam, nem volt időm, hogy megfelelően törődjek a felkészüléssel."

Akkor a bolond letette a pálcáját a király ágyára, és azt mondta: "Egyszer megparancsoltad, hogy annak tovább adjam ezt a vesszőt, aki még tőlem is nagyobb bolond. Király, vedd a pálcát! Tudtad, hogy az örökkévalóságba kell térjél, és tudtad, hogy nem lehet onnan visszatérni. És mégsem gondoskodtál arról, hogy feltáruljanak előtted az örökkévalóságba vezető ajtók. Király! Te vagy a legnagyobb bolond!"
 
 
0 komment , kategória:  Mesék - Anekdoták  
A kinai Valentin nap meséje
  2018-08-25 14:02:25, szombat
 
 


Kínai monda:
Kínában idén augusztus 22 re, a holdnaptárban a hetedik hónap hetedik napjára eső ünnep a szerelmesek napja, aminek igen érdekes meséje van.

A monda. A monda szerint a Szövőlány, Zhīnǚ) a Mennyekben élt, Halhatatlanként vagy Tündérként Az ő feladata volt színes felhőket szőni az égre. Unta azonban a mennyei életet, ezért szórakozni indult a halandó világba. Itt a halandó világban ismerkedett meg a Csordásfiúval Niúlánggal. Szerelembe estek, összeházasodtak, és két gyermekük is született. A boldog életnek azonban véget vetett a Szövőlány anyja, a Mennyek egy előkelő istennője. Visszaparancsolta leányát a felhőszövő munkájához. A Csordásfiú hiába kereste eltűnt szerelmét a földön, nem találta. Az egyik ökre árulta el neki végül, hogy mi történt, és azt is elmondta, hogy őt megölve, az ő bőrébe bújva a Csordásfiú és két gyermeke be tud osonni a Mennyekbe. Így is tettek, az ökröcske feláldozta magát, a Csordásfiú és két gyermeke pedig elindult a Mennyekbe. Az istenanya azonban átlátott a terven, és folyót fakasztott, hogy a szerelmesek ne találkozhassanak, a folyó két ellentétes partján ragadjanak. Ez a folyó a Tejút. A szerelmesek így soha sem lehetnek egymáséi. Minden évben egyszer azonban, a hetedik hónap hetedik napján összegyűlnek a szarkák a világból, és hidat létesítenek a testükből, hogy a szerelmesek találkozhassanak. Ha a hetedik hó hetedik napján esik az eső, a szarkák hídja nem tudott megépülni, és a szerelmespár a meghiúsult találkozást siratja.
forrás: Wikipédia
 
 
0 komment , kategória:  Mesék - Anekdoták  
A kinai Valentin nap
  2018-08-25 14:00:09, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Mesék - Anekdoták  
Tanmese a kígyóról
  2018-04-17 19:28:36, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Mesék - Anekdoták  
Hindu tanmese.
  2018-01-28 10:04:48, vasárnap
 
 


Hindu tanmese.
Miért kiabálunk amikor dühösek vagyunk?
Egy hindu szent, aki elment a Gangesz folyóba megfürödni, egy családot látott a folyóparton, akik mérgesen kiabáltak egymásra. Odafordult a tanitványaihoz, mosolygott és megkérdezte:
Miért kiabálnak az emberek, amikor idegesek egymásra?
A tanítványok gondolkodtak egy ideig, majd egyikük azt mondta:
Azért, mert ilyenkor elveszítjük a nyugalmunkat.
De miért kiabálunk, amikor a másik személy ott áll mellettünk?
Mondhatnánk neki sokkal halkabban is - kérdezte a szent.
A tanítványok tanakodtak még, de nem találtak megfelelő választ.
Végül a szent elmagyarázta:
Amikor két mérges egymásra a lelkük eltávolodik egymástól. Hogy leküzdjék ezt a távolságot, kiabálniuk kell, hogy meghallják egymást. Mennél mérgesebbek, annál hangosabban kiabálnak, hogy leküzdjék a nagy távolságot. Mi történik a szerelmeseknél? Ők nem kiabálnak egymásra, hanem halkan beszélnek, mert a lelkük nagyon közel van egymáshoz. Köztük lévő távolság nincs is, vagy nagyon kicsi.
A szent folytatta:
Amikor még jobban szeretik egymást mi történik? Nem beszélnek, csak suttognak, és így még közelebb kerülnek egymáshoz. Végül már suttogniuk sem kell, csak egymás tekintetéből megértik egymást. Ez mutatja meg milyen közel áll két ember egymáshoz, amikor szeretik egymást.
Ránézett a tanítványaira és ezt mondta:
Ezért amikor vitáztok ne hagyjátok, hogy a lelketek eltávolodjon. Ne mondjatok olyan dolgokat, amik eltávolítanak egymástól, különben egyszer eljön a nap, mikor akkora lesz a távolság köztetek, hogy a lelketek többé nem talál vissza egymáshoz.

Forrás: Jóportál.hu
 
 
0 komment , kategória:  Mesék - Anekdoták  
A tökéletes üveggolyó
  2017-12-11 16:20:51, hétfő
 
 



A tökéletes üveggolyó
Volt egyszer egy tökéletes üveggolyó, sem egy repedés, sem egy kisebb hiány, horpadás nem volt rajta, gyönyörű gömbölyű volt, állandóan fényes... Vigyázott is magára nagyon, nehogy valami baja essen, állandóan tisztán tartotta magát és fényesen, de mégsem
Nem volt barátja, pedig a tökéletességét, még azzal is fokozta, hogy minden üveggolyónak segített, ahol és ahogyan csak tudott. Kedves volt hozzájuk, ha valami hiányzott nekik, a sajátját is odaadta és mégis hiába iparkodott, csak csak nem akart senki barátkozni vele. Sokszor bánatosan nézte a többi üveggolyót, amint vidáman, néha-néha egymásnak koccanva, nagyokat kacagva csilingelésükkel, egymással játszadoztak, egyik másik, még a sárba is bele-bele gurult, nem törődve azzal, hogy elveszíti fényét...
Ilyenkor ő készségesen szaladt oda, lemosni, szárazra törölni, hogy a másik visszanyerje csillogását, de alig kapott mást, mint egy köszönömöt, és a másik nem maradt vele barátkozni, játszani, hanem gyorsan visszagurult a többiekhez és a következő pillanatban, már nem is ragyogott olyan szépen.
Sehogyan sem tudta ezt megérteni a tökéletes üveggolyó... és elgurult egy bölcs emberhez.
- Nocsak-nocsak, hát te mit keresel itt? - kérdezte.
- Szeretném, ha válaszolnál nekem. Miért nem szeret engem a többi üveggolyó? Tisztelnek,becsülnek, de nincs egy igazán, jó barátom, pedig mindent megpróbáltam, hogy legyen legalább egy...!
Nézte, nézte az ember az üveggolyót, sehol egy karcolás, sehol egy horpadás és gyönyörűen csillogott.
- Tudod, kedves üveggolyó elárulom a titkot : Túl tökéletes vagy!És, hogy rajtad kívül, kevés ilyen van, a legtöbb üveggolyónak van valamilyen hibája, de nem törődik vele, mert tudja bármilyen ő, mégis csak egy üveggolyó. Még, ha nem is tökéletes. De, ha téged meglát, meglátja tökéletességed és szépséged, eszébe juttatod, hogy ő nem tökéletes, pedig egyik, másik iparkodik, hogy ők is olyanok legyenek. Csakhogy ők akkor nem érzik jól magukat, csak feszengenek, eltűnik a vidámságuk, a természetességük, még végül úgy döntenek, hogy nem baj, ha nem tökéletesek, de van barátjuk, hiszen a barátjuk sem tökéletes, de ők így szerették meg egymást....és eszükbe sincs emiatt szomorkodni.
Az üveggolyó sokáig hallgatott, legbelül nagyon szomorú lett, hiszen ő sem tehet arról, hogy tökéletesre formálták, ahogyan a többiek sem, hogy nem tökéletesek.
Megköszönte az embernek a választ, és kigurult az ajtón, miközben nedvesen csillogott, mintha sírna....
 
 
0 komment , kategória:  Mesék - Anekdoták  
Zelk Zoltán: Mese a csúf törpéről
  2017-04-18 15:35:43, kedd
 
 


Zelk Zoltán: Mese a csúf törpéről
Valamikor réges-régen, élt egyszer egy törpe,
szakálla rőt, orra hosszú, a háta meg görbe.
Kint lakott a kéklő hegyek kerek erdejében,
vadvirágos meleg nyárban, s hideg havas télben.

Ide űzték az emberek. Csúfolták, nevették,
csintalan kis gyermeküket vele ijesztgették.
Pedig szegény mit sem vétett, a légynek sem ártott,
néha eltelt esztendő is amíg embert látott.

Hanem egyszer télidőben mégis jött egy ember.
Meglátszott a borús arcán, hogy a gondja tenger.
Megsajnálta a kis manó, s mindjárt hozzá lépett:
mi bánt téged szegény ember? Mért oly bús a képed?

Nagyot néz a szegény ember, s ijedt arcot vágott,
mert bizony ő ilyen törpét, még soha sem látott.
De eszébe jut a gondja, majd elfakad sírva,
búját-baját elmondani, alig-alig bírja.

Jaj, tehénkém igen beteg, már a végét járja,
a sok gyerek meg sír, mert a tejét várja.
Százesztendős öreganyánk ki is mondta rája:
a kikerics gyökerében van az orvossága.

Én pedig a vadon erdőt hajnal óta járom,
ám de azt a kikericset sehol nem találom.
Ne félj semmit - szólt a törpe - tudom én hogy hol van!
Domboldalban, patak parton megtaláljuk nyomban.

Csak ennyit szólt a törpe, máris útra keltek,
s a patak partján a kikerics gyökerére leltek.
Boldog volt a szegény ember, még meg is köszönte,
amidőn a gyökeret a zsebébe tömködte.

Amit tettem szívből tettem, nem jár hála érte
- szólt a manó, s az embert messze elkísérte.
Csak azt kérem, hogy engedd meg, hogy egyik másik esten,
házad egy kis pohár meleg tejért néha felkeressem!

Óh mily öröm volna nékem kicsit melegedni,
játszani a gyerekekkel, mesélni, nevetni.
Mert tudok ám én sok mesét is, bűvöset és szépet,
amit baglyok, hollók, kányák nékem elmeséltek!

Kacsalábon forgó várról, tündérrétről,
táltoslóról, nyalka szép huszárról...
Ám hirtelen elhallgatott, mert hogy körülnézett,
nem volt kívüle az erdőn egy teremtett lélek.

Persze, míg ő egynéhányszor lepottyant a hóba,
az az ember a fákon túl messze járt azóta.
Úgy szaladt, hogy a lábát szinte a nyakába szedte.
Otthon aztán a gyökeret fazékba vetette.

Öreganyó főzött nyomban gyógyitalt belőle,
s ahogy itta a tehénke, meg is gyógyult tőle.
másnapra meg halljátok csak: csoda esett náluk,
a sok tejjel megtelt köcsögük, kannájuk.

Vidám élet kerekedett, híre is ment annak,
s ím egy hideg havas estén, megzörrent az ablak.
Ki lehet az? A gazda is dörmög:
tán a szörnyű hófúvástól menekszik az ördög?

Ajtót nyitnak, s ím besurran egy rőt kicsi törpe,
szakálla jég, orra hosszú, a háta meg görbe.
Ahogy ez a szegény törpe egyet lép előre,
megrázza a szakállát, s hull a hó belőle.

Nagyot sikolt minden gyermek, még moccanni sem mer,
rá is förmed rögtön mérgesen az ember:
Ej te vakarcs görbe csúfság, mit keresel nálunk?
Azt hiszed, hogy a gyökérért tárt karokkal várunk?

Nesze itt egy fényes garas,
tedd a tarsolyodba,
aztán lódulj,
mert kiteszlek szakálladnál fogva!

Csak a pohár tejért jöttem,
hiszen úgy ígérted-szólt a manó,
de könny vegyült a szóba... már fordult,
és indult ki a fergeteges hóba.

Az ember már bánta...
utána is menne,
de a manó eltűnt,
mintha füstkarika lenne.

Ördög bánja, vigye kánya!
- szólt a gazda- Igyunk rája!
Azzal felkapott egy kancsót
és a pincébe csosszant,
de a lépcsőn megbotlott,
és elvágódott hosszan.

Felemelték, ágyba tették,
egyre sírtak-ríttak,
aztán néhány csodadoktort,
javasasszonyt hívtak.

Ámde bizony nem segített rajta
semmiféle flastrom.
Harmadnapra végül így szólt
a százéves asszony:

A kakukkfű...egyedül az kéne,
máskülönben gazduramnak egy-kettőre vége.
Nosza, sürög minden kéz-láb, rögtön járnak-kelnek,
de gyógyírra, kakukkfűre sehogyan sem lelnek.

Akkor kendőt ránt az asszony, úgy szalad a házból,
megkeresni hóban, fagyban erőn, mezőn, bárhol!
Hóbuckákban bukdácsolva földre zuhan, felkel újra...
és egyszer csak előtte áll egy rőt kicsi törpe,
szakálla jég, orra hosszú, a háta meg görbe.

Felismerte, megkérlelte:
csúful bánt veled a gazda, kiűzött a hóba,
de hidd el ő azt százszor megbánta azóta.
Csitt jó asszony, hisz nem történt semmi,
magamfajta csúf manóval megesik ilyesmi.

Kedves törpe! Az én uram már a végét járja.
Jobbulását egy gyógyfűtől, a kakukkfűtől várja.
Keresem én hóban fagyban, eddig mindhiába.
Ne félj semmit - szólt a törpe- tudom én hogy hol van.

Patakparton, domboldalban megtaláljuk nyomban.
alig mondta ki a törpe, máris útra keltek,
s a gyógyító kakukkfűre hamar rá is leltek.
de az asszony nem szaladt el, mint az ember tette,

mert a gyógyfüves kis törpét nagyon megszerette.
Kedves Törpe! Gyere velem, légy vendégünk!
Tudd meg ezt a mai estét a gyerekek is várják,
sok gyertyával ma díszítjük a fenyőfa ágát.

Jó vacsora fogad téged, mézes bort is hoznánk,
játszanál a gyerekekkel...ugye eljössz hozzánk?
Menne bizony úgy szeretne, de hát bízni nem mer...
becsapta és kicsúfolta őt már sok rossz ember.

S így történt, hogy az asszony bármily szépen kérte,
nem ment vele. De a távolból hazáig kísérte.
Ott lebzselt a ház körül és nem töprengett máson:
csak hogy milyen lehet odabenn azt a szép Karácsony?

Aztán hogy hogy-nem történt, nagy zsivajgás támadt,
nyílt az ajtó, azon át egy csapat gyerek kiáradt.
Elcsípték a kicsi törpét, ölelgették, vonták,
s mikor a házhoz értek, kérő szóval mondták:

Kedves Törpe! Maradj velünk,
legyen még szebb az ünnepünk!
Játsszál velünk, maradj velünk arany szívű törpénk!
Felejtsd el azt, ami egyszer nálunk veled történt!

Hát most boldog volt a Törpe.
Nevetett és játszott.
A sok gyerek között még
a szakálla sem látszott.

És bár az orra hosszú volt,
a háta meg görbe.
estebédnél az asztalfőn,
Ő ült ott: A Törpe!

 
 
0 komment , kategória:  Mesék - Anekdoták  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2019.09 2019. Október 2019.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 34 db bejegyzés
e év: 461 db bejegyzés
Összes: 1131 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 163
  • e Hét: 671
  • e Hónap: 2328
  • e Év: 44017
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.