Belépés
liliana01.blog.xfree.hu
Az öröm abból ered, hogy valaki meg tudja látni azt, ami szép és jó az életben. Aki szétrombolt egy előítéletet, akár csak egyetlenegyet is, az az emberiség ... Szalóki Lívia
1947.08.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 26 
Mesét hoztam, szép estét!
  2020-10-16 17:49:09, péntek
 
 


Milyennek látsz másokat?

Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:
- Milyenek itt az emberek? - tudakolódta.
- Hová valósi vagy? - kérdezett vissza az öreg bölcs.
- Athéni vagyok.
- És felétek milyen nép lakik? - kérdezett tovább az öreg.
- Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.
- Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. - mondta az öreg.
A vándor búsan folytatta útját.
Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.
- Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! - válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.
- Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! - mondta az öreg bölcs.
A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.
A két beszélgetést végig hallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:
- Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!
Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:
- Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál.
 
 
0 komment , kategória:  Mesék - Anekdoták  
Lackfi János – A világ legrövidebb meséje
  2020-10-15 15:44:59, csütörtök
 
 


Lackfi János - A világ legrövidebb meséje



A világ legrövidebb meséje az őszről szól, aki nem is volt ősz, sokkal inkább kopasz, mert szépen lekopasztotta az összes fáról a leveleket, és elkergette a fele madarat melegebb éghajlatra, és hideg szelet fütyörészett, nedves esőt prüszkölt, és egyéb piszkosságokat is művelt volna még, ha a tél meg nem nyeri az évközi választásokat, és jó messzire el nem kergeti az őszt, aki váltig fogadkozott, hogy jövőre újra kezdi.





 
 
0 komment , kategória:  Mesék - Anekdoták  
Jean de La Fontaine : A holló meg a róka
  2020-10-12 18:26:24, hétfő
 
 


Jean de La Fontaine : A holló meg a róka

Holló úr ült a fatetőn
Csőrébe sajt volt, jókora,
S kit a jóillat csalt oda,
A róka szólt hízelkedőn:
"Á, jónapot, te drága holló!
Mi szép vagy! nincsen is hozzád hasonló!
Nem tódítok, de hogyha hangod
Olyan, mint rajtad ez a toll, ó
Akkor a madarak között első a rangod."
A holló erre rendkívül örül,
Torkán egy hangot köszörül,
Kitátja csőrét, földre hull a sajtja
A róka felveszi és egyre hajtja.
"A hízelgő, akármi fajta,
Azokból él, akiknek hízeleg:
Felér a sajttal ez a lecke - vedd."
A holló ámul, pironkodva, végre
Megesküszik, hogy nem megy soha jégre.

Fordította : Kosztolányi Dezső
 
 
0 komment , kategória:  Mesék - Anekdoták  
Ezópusi mesék - meglepően nem meglepő mai fordulattal
  2020-09-12 11:51:55, szombat
 
 


Lelkes Miklós: Ezópusi mesék - meglepően nem meglepő mai fordulattal

A TÜCSÖK ÉS A HANGYA

Beköszöntött a tél. A hangya lábait dörzsölgette, de nem a hideg miatt, földkunyhójában elég meleg volt, hanem megelégedettségében. Mindjárt jön a tücsök, mint Ezópus híres meséjében, nagyalázatosan búzaszemet kérni. No, kioktatja majd a helyes nyári viselkedésről! Dolgozni kell, nem muzsikálni!

Gabonát, persze, nem ad neki, de - mint a mesében - azt nem tiltja meg számára, hogy táncoljon az elmúlt nyár muzsikájára.

A hangya várt, egyre várt, de a tücsök csak nem akart megérkezni. Vette hát kabátját, sapkáját, és elindult a tücsöklak felé. Lehet, hogy éhen halt az a zenés éhenkórász? Akkor talán olcsón megveheti telkét az örökösöktől..

Első meglepetése az volt, hogy a szegényes tücsökházikó helyén hatalmas palota terpeszkedett. Mint került ez ide?!

A kapun rézveretes névtábla újgazdaghivalkodott: ,,vitéz fűszáldomby TÜCSÖK PÁL, a Völgyönhegyen Muzsikakultúra Lovagja". Mi a csudacsigabiga történhetett?! - meresztett óriásszemeket a hangya.

Második meglepetése az volt, hogy a kapucsengő hangjára nem Tücsök Pál nyitott neki ajtót, hanem hatalmas termetű szarvasbogárgorilla. Ő volt a palota őre és egyúttal - mint kiderült - Tücsök Úr főkomornyikja. Elkomorult a hangya, előbb nyikkanni sem mert, később is csak hababahahogott. A szarvasbogárgorilla erre mit sem szólt, csak bevezette a palota szalonjába.

Itt jött a hangya harmadik meglepetése. Tücsök Pál bársonyszékben ücsörgött, elegáns öltözetben, de azért illemtudóan felállt és leereszkedő jóindulattal veregette vállon vendégét:
- Üdvözlöm, Folytondolgosszomszéd! Szereti a mazsolás kakastejes kalácsot és erjesztett szamócalevet?!

A hangya mindkettőt szerette, de a belészorult irigységtől és megdöbbenéstől csak hohohógyolt. A tücsök lekezelő barátsággal újfent vállon veregette:
- Azt akarja kérdezni miként tengetem napjaim szerény lakomban?! Hát megvagyok, megvagyogatok valahogy.. No de inkább eszegessünk, iszogassunk!

A hatodik pohár erjesztett szamócalé után a hangya némileg magához tért és óvatosan elkezdte tudakolni mióta ilyen jövedelmező a nyári tücsökhegedülés, amit közismerten nem szoktak megfizetni mással, csak Kossuth-bankóval /vagyis ,,Köszönöm!"-mel/.

A már szamócalészeszes tücsök akkorát ütött a hangya vállára, mintha a Völgyönhegyen Robotmunkakultúra Lovagjává akarta volna ütni, de egyrészt nem karddal tette ezt, másrészt nem is ez volt a szándéka. Rákacsintott az Ezópust ábrázoló óriási falfestményre:

- Végül csak felnyitotta szemem ez a meseszépen szóló rabszolga! Tudni kell ám merre kell dűlni, melyik fülbe hegedülni! No és hogy mit! Tejeltek is azok a bogártehenek svájci bankszámlájukról, rendesen! Ha a mese ezópusi, kijár ám annak a puszi, csak előbb el kell gondolkozni ezen-azon, mert különben nincsen haszon!
A hangya hat ingó-bingó lábán nagy nehezen hazaért, de már útközben kezdett az általa addig ugyancsak tisztelt, sőt, hőn szeretett Ezópusról merőben másként vélekedni. Otthon levette a falról a meseíró arcképét, hat darabra tépte, majd minden darabra külön-külön gondosan rátaposott.
 
 
0 komment , kategória:  Mesék - Anekdoták  
A pirkadat köntöse
  2020-07-16 19:19:48, csütörtök
 
 


Hámori Attila: A pirkadat köntöse

Volt egyszer egy lány. Az üveghegyektől nem messze lakott a vénséges vén erdő közelében. Kunyhója úgy fehérlett, hogy bármely palota elszégyellhette volna magát az összehasonlításnál. Ez a lány ismerte a lepkék szárnyán a rajzokat, ismerte a madarak táncának ütemét, a légbe merülő íveléseket, a földre ejtett tollak színeit. Beszélni tudott az állatokkal. Kunyhójában őrizte és gondozta Apót. Történt egy szép napon, meglátogatta őt az időt felügyelő manó. Odaállt a lány elé és ennyit mondott: üzenetet hoztam, neked kell megszőnöd
a pirkadat köntösét. Hogy hogyan csinálod, azt te találd ki. Niké, -mert így hívták a lányt- elgondolkozott, de nem szólt semmit. A manó hamarosan eltávozott.
Teltek-múltak a napok.
A vénségesen vén erdő talányosan zúgott. Zöld árnyalatok foszforeszkáltak, néha megzörrent a föld a levelek hullásától. Niké a madarak táncát figyelte és kibetűzhetett
ebből egy mondatot. " A köntös a lélek ruhája ", ez volt az égre írva. Megértette. Attól a perctől kezdve nagyobb gonddal ügyelt az arckifejezésére és igen, az erdő fáira is. Amennyire lehet mindegyikre külön. A fák énekelni kezdtek és véget nem érően hullámzott az ének. Az üveghegyek visszacsilingelték a hangokat. A pirkadat köntöse szövődik, szövődik. Nem érhet véget a mese, lám.

Kép: Josephine Wall
 
 
0 komment , kategória:  Mesék - Anekdoták  
Presser Gábor és Cirmos Lajos Vilmos
  2020-05-27 19:11:50, szerda
 
 


Presser Gábor és Cirmos Lajos Vilmos

Lacika az LGT évtizedes technikusa egy nap beállított valamilyen gyanús csomaggal. Kapukulcsa volt hozzánk, akkor jött, amikor akart. ,,Mit keresel itt?" , kérdeztem, mert mi így beszéltünk egymással. ,,Hoztam neked egy kutyát", mondta , mire döbbenten azt kérdeztem: ,,Micsoda?" , és megnéztem a nála lévő kis szőrös csomagot, majd kicsit hangoskodni kezdtem, hogy ,,Lacika te nem vagy magadnál, ez nem is kutya, tudod mi ez? Ez egy növendék mókus". Erre ő: ,,De Pici, te hülye vagy, ennek az apja tiszt volt a zsaruknál." ,,Lacika, könyörgöm, úgy el vagyok havazva, hogy azt sem tudom mihez kapjak. szerinted most van itt az ideje, hogy megtanítsam életem első kutyáját, hogy ne ide kakiljon, hanem oda? És hozzá még pár másik trükköt? Figyelj, Lacika te nálunk otthon vagy, úgyhogy tudod merre a kijárat, használd a kulcsodat. Ágyő!" Erre Lacika azt válaszolta, ,,Oké Pici, megyek, csak beköszönök Elvira néninek.. De nem tudod, hogy mit hagysz ki..." Azt gondoltam, szuper, ez megoldva és nemsokára hallottam Lacika kocsiját távolodni. Kimentem a kertbe, a mamám az almafa alatt ült, háttal nekem, körülötte lenn a fűben elég nagy rumli, morzsák, kekszdarabok. A zsebéből kilátszott egy üres celofánzacskó. Az ölében a befalt keksztől félig kómában, kilógó nyelvvel ott aludt a kutya. ,,Mutterka! Ez komoly? Hát nem elég, hogy egyedül nevellek, még kutyaóvodát is nyitsz? Szerinted nekem most pont ez hiányzott?", kérdeztem a mamát, mire ő: ,,De hát a Lacika azt mondta, hogy te vetted a kiskutyát, és ő csak elhozta szívességből, mert nincs időd semmire. Annyira helyes, bújik, dorombol. Én most mit tudok csinálni?", kérdezte ő, és nem nézett rám, a kutyáját nézte. ,,Anyu könyörgöm, figyelj kicsit, ha nekem is adnál egy negyed kiló háztartási kekszet, én is dorombolnék!"mondtam, de már késő volt. Láttam, hogy a nyolcvanéves mamám kicsikét szerelemes. Feladtam. Így aztán a doromboló kutya neve Cirmos lett, Cirmos Lajos Vilmos. Én meg a legjobb barátja. Hatalmasra nőtt, gyönyörű volt, s ha az állatorvos hivatalos levelet küldött úgy volt címezve: Cirmos - német juhász

(Hát most már se Cirmos, se Lacika, se a mamám nincs, de megköszönöm a sorsnak, hogy rendes volt és engedte, hogy a kilencvenötödik évéig a mamám közelemben maradjon.)

Lejegyeztem: Árvai Magdolna újságíró tollából.
 
 
0 komment , kategória:  Mesék - Anekdoták  
Boros Bence írása
  2020-03-15 16:28:55, vasárnap
 
 


Boros Bence írása

Egy iskolában a tanár minden diák kezébe adott egy lufit, majd arra kérte őket, hogy írják rá a nevüket. Ezután minden lufit elengedtek az iskolában, így azok a földön hevertek.

A tanár azt a feladatot adta a diákoknak, hogy mindenki keresse meg a lufit, amin az ő neve szerepel, erre a feladatra mindössze 5 percük van. A diákok nekiláttak a keresésnek, de 5 perc alatt egyikőjük sem találta meg a saját lufiját.

Ekkor a tanár azt mondta, hogy minden diák vegyen fel a földről egy lufit és adja oda annak, akinek a neve szerepel rajta. Néhány perc múlva minden diák kezében ott volt a saját lufija.

A tanár ekkor azt mondta: Gyerekek, a boldogság olyan, mint a lufik. Ha csak a sajátodat keresed, nehezen találod meg. Ha törődünk egymással, ha segítünk egymásnak, a boldogságot is könnyebben megleljük együtt.

 
 
0 komment , kategória:  Mesék - Anekdoták  
A rózsa
  2020-03-13 16:16:47, péntek
 
 


A rózsa

A német költő, Rilke egy időben Párizsban élt. Naponta bejárt az egyetemre egy francia barátnője kíséretében. Útja egy nagyon forgalmas útvonalon vezetett át. A kereszteződésnél állandóan egy koldusasszony tartózkodott. Alamizsnát kéregetett a járókelőktől. Mindig ugyanazon a helyen üldögélt. Mozdulatlan volt, akár egy szobor. Kezét előre nyújtotta, szemét a földre szegezte.
Rilke soha nem adott neki egy fillért sem. Barátnője ellenben gyakran belecsúsztatott a koldus kezébe egy-egy pénzdarabot. Egyszer a fiatal francia nő csodálkozva meg is kérdezte a költőt:
- Te miért nem adsz soha semmit ennek a szegénynek?
- Olyasvalamit kellene adnunk neki, amit nem a kezének, hanem a szívének szánunk - válaszolta a költő.
Másnap Rilke egy rózsabimbóval érkezett. Egyenesen a koldusasszonyhoz ment. A rózsát belehelyezte a kezébe és tovább akart menni. Ekkor azonban váratlan dolog történt: a koldusasszony felemelte a tekintetét, ránézett a költőre, nagy nehezen felkelt a földről, megragadta a férfi kezét és megcsókolta. Majd, a rózsát erősen a szívére szorítva, eltávozott.
Egy héten át nem látta. A másik héten ismét ott ült az utcasarkon, a szokott módon: szótlanul, mozdulatlanul, mint korábban.
- Miből élhetett egész héten át, mikor semmit se kapott? - kérdezte a francia barátnő.
- A rózsából - válaszolta a költő.
 
 
0 komment , kategória:  Mesék - Anekdoták  
Tanulság, Mese?
  2020-03-13 16:09:42, péntek
 
 


Tanulság, Mese?

Valamikor hajdanán, mikor még az utcán köszönt egymásnak ismerős és ismeretlen is egyaránt, élt egy kicsiny kisleány. Egy szántó-vető házaspár gyermekeként látta meg a napvilágot. Nem voltak játszótársai, mert környezetükben csupa gazdagok éltek, akik nem engedték a szegény gyermek közelébe csemetéjüket. A kislány távolról figyelhette csak a többiek életét. Fájdalmai elől egy képzeletvilágba menekült. Kopott ruháján a foltokat ékszernek látta. Kukoricababáját hercegnőnek nevezte. A Nap izzó hevét simogató aranyzuhatagként élvezte, és amíg más árnyékba menekült, ő azt mondta:
-Én a Nap leánya vagyok, és azért süt ilyen forrón rám, mert rettentő nagy szeretettel akar átölelni engem Napanyukám. Lassan-lassan megtanulta, hogy mindent a maga javára fordítson, mindenből hasznot kovácsoljon. Ha langyos nyári zápor hullott, szappannal a kezében, kiszaladt házuk udvarára és kacagva mosakodott, miközben vidám hangon kiabálta be édesanyjának: - Nézd, Anyu! Nekem is van zuhanyozós fürdőszobám.
A szomszédok közül sokan bolondnak tartották őt, nem értették, miért tud mindennek örülni. Azt mondták róla: ennek a gyereknek visszájára fordította Isten az eszét.
Teltek az évek. A kislány felnőtté vált. A falu bírója kihirdette, hogy vásárt rendeznek. Mindenki hozza el egy batyuban azt, amiből úgy érzi, olyan sok van neki, hogy másnak is szívesen adna át belőle. Megjelentek a gazdag szomszédok felnőtt gyerekei is. Batyujuk betegségtől, válópertől, könnyektől, és elégedetlenségtől duzzadt. A mi leánykánk csomagjában kacagás, boldogság, elégedettség volt található. Megkérdezték tőle:
-Téged elkerültek a bajok, hogy nem tudtál hozni belőlük?
- Nem. Csupán azokból nem tartok számon mást, mint a betegség után a gyógyulást. A vitákból a békülést. Vagy ha elveszítettem valamit, megőriztem afeletti örömömet, hogy pótolhattam veszteségemet. Az én batyumban is ugyanazok találhatók, melyek a tietekben, csak - tudjátok, én mindent a visszájára fordítva használok.
forras internet
 
 
0 komment , kategória:  Mesék - Anekdoták  
A valódi barátságról
  2020-02-24 11:53:19, hétfő
 
 


A valódi barátságról
Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket.

(Kunitzer Szonja)

 
 
0 komment , kategória:  Mesék - Anekdoták  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 26 
2020.09 2020. Október 2020.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 6 db bejegyzés
e hónap: 187 db bejegyzés
e év: 1364 db bejegyzés
Összes: 2665 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 562
  • e Hét: 2894
  • e Hónap: 21936
  • e Év: 162324
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2020 TVN.HU Kft.