Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
A Tóra és népe V. rész
  2011-04-07 22:42:37, csütörtök
 
 
Osgyáni Rónay Károly Dr.: A Tóra és népe V. rész

V.

A zsidók szerepe a különböző országokban.

Magyarországon | A tanácsköztársaság megszervezői | Vázsonyi Vilmos és Sauerwein | A zsidók térfoglalása Németországban | Franciaországban | Angliában | Spanyolországban | Oroszországban | Lengyelországban | Amerikában

Most lássuk a zsidók viselkedését és térfoglalását az
ő egyenjogúsításuk után a különböző országokban.

Magyarországon az egyenjogúsítás előtt aránylag kevés volt a zsidó,
de már fontos szerepet játszottak, különösen a földbirtokos osztálynál,
mint házi-zsidók, akik megvásárolták a termést, arra busás kamat mellett adtak előlegeket,
pénzt kölcsönöztek stb. Az italmérés is, különösen a falukban,
nagyobbrészt az ő kezükben volt, a nép nem kis veszedelmére,
mert a korcsmárosok érdekében volt a minél nagyobb szeszfogyasztás,
amiben semmi erkölcsi tekintet sem feszélyezte őket s így a népben az iszákosságot terjesztették s a korcsmai hitel akkor peresíthető és végrehajtható lévén, ez úton is elég gyorsan gazdagodtak. A magyar főképpen mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkozott s azonfelül némely iparággal. Az ipar és kereskedelem nagy részét a régi időben bevándorolt és letelepedett, részint az újabban beköltözött németek bonyolították le.

1848, különösen pedig 1867 után mindig sűrűbben vándoroltak be zsidók
egyrészt Németországból, de aztán főképpen Galíciából.
Ez volt pedig a zsidóságnak logortodoxabb és erkölcsi tekintetben legsilányabb része.
Kaftánokba és prémes karimájú kalapokba öltözve, pájeszosan jöttek át a Kárpátokon
és elsősorban Mármaros, Ung, Bereg és a szomszédos megyéket árasztották el,
ahol az együgyű és tudatlan rutén nép az ő kész prédájuk volt
s azt alaposan kiszipolyozták.
Az uzsorának olyanféle esetei, aminőre Otto von Bismarck a már előadottak szerint hivatkozott,
úgyszólván napirenden voltak. E kiszipolyozás oly méreteket öltött, hogy (elég későn)
a magyar kormány kénytelen volt e vidékre kormánybiztost kiküldeni a nép védelmére. Az utolsó kormánybiztos gyanús körülményű gyilkosság áldozata lett, amelyet nem lehetett felderíteni.

Itt a bevándorlók tőkére és jobb modorra tévén szert s valahogy elsajátítván az ország nyelvét,
pájeszeiket levágták, az ország divatja szerint öltözködtek és lefelé vonultak a Kánaánba s főleg Budapestre és a többi kereskedelmi gócpontokba.

A letelepülés sehol sem ütközött akadályba, sőt rövid négy év alatt megszerezhették bárhol a községi illetőséget és élhettek a vele járó összes jogokkal, de volt módja még ezen idő megrövidítésének is. Az állampolgárság elnyerése is rendkívül könnyű volt.

A magyar kormányférfiak, a mint már említettem, a XIX. század elejétől kezdve liberálisak voltak és azon hitben éltek, hogy a zsidóság, úgy mint sok más nemzetiség, rövidesen beleolvad a magyarságba, amit minden tekintetben csakis nyereségül tekintettek. Egyedül a nagy gróf Széchenyi Istvánnak voltak aggályai, de nem követték intő szavát.

Mózes volt oly bölcs és előrelátó, hogy a biblia szerint az egyiptomi szolgaságból kimenekülő
népével 40 éven át vándorolt a pusztában és csak a régi generáció kihalása és csak a szabadságban született újabb generáció fölnevelkedése után bízta meg Józsuét az ígéret földjének elfoglalásával. A magyar liberális kormányférfiak által alkotott törvények a legszélsőségesebb Talmudista zsidó bevándorlóknak is válogatás nélkül és intézményesen rövid 10 év alatt az összes politikai jogokat is megadták az állampolgársággal együtt. Ez nem elég. Azonnal letelepülésük után mindenféle korlátozás nélkül mindenféle kereskedést és ipart űzhettek és ingatlanokat vásárolhattak.

A zsidók gyors sikereik fokozása végett tömegesen magyarosították neveiket 50 krajcaros bélyegű folyamodványra minden hivatalos vizsgálat nélkül megkapták a magyar vezetéknevet. Aztán bámulatos gyorsasággal elárasztották a kereskedelmet, az ipart és gomba módra szaporodtak a zsidó bankok és egyéb pénzintézetek. Díszül rendesen előkelő keresztény embert, lehetőleg mágnást választottak meg elnökül, de a rendelkezési jog az ő kezükben volt.

Ugyancsak bámulatos gyorsasággal árasztották el a diplomás pályákat, elsősorban az ügyvédit és orvosit, de aztán a mérnökit is.

Az irodalom, a hírlapirodalommal együtt 1867 előtt majdnem kizárólag magyarok szerkesztése alatt volt, a német nyelvű ,,Pester Lloyd" kivételével. Első sorban a hírlapirodalmat kerítették hatalmukba, de aztán elég hamar magát az irodalmat is. A nyomda és könyvkiadó üzlet szintén bámulatos gyorsasággal az ő kezükbe került.

A népet szórakoztató és mulattató vállalatok csakhamar szintén zsidókézbe kerültek.
Ezekben sikamlós, sőt erkölcstelen műsor jutott uralomra.
Ezeket követték a színházak. Eredetileg a klasszikus irányú nemzeti színházon kívül csak
a szintén keresztény népszínház virágzott Budapesten. Gyors egymásutánban alapítottak a zsidók új színházakat. Egyidejűleg a színműirodalom is majdnem teljesen elzsidósodott. Jellemző, hogy ezekben a színházakban fészkelték be magukat a ledér tárgyú színdarabok, elsősorban a frivol francia darabok átültetése által.

A Pulszkyak, alapították Magyarországon az első szabadkőműves páholyokat, de ezeket is csakhamar elárasztották a zsidók. A páholyok aztán gomba módra elszaporodtak, de el is nemzetietlenedtek. Alig néhány páholy óvhatta meg keresztény és nemzeti jellegét. Ennek pedig sokkal végzetesebb következményei voltak az országra, mint sem azt kezdetben a vezető férfiak csak sejthették is volna.

De nem csak a kereskedelem, a gyáripar, a vállalkozás és a pénzintézetek révén gazdagodtak meg igen gyorsan a zsidók, hanem mint haszonbérlők is. Úgyszólván minden nagy bérlet, sőt középbérlet is az ő kezükbe került, mert összeköttetéseik útján a bérelt birtokot kellően felszerelni s így nagyobb termést elérni s a bért fizetni képesek voltak.

Amint említettem a magyar nagybirtokos és középbirtokosság 1848 után igen súlyos válságokon
ment át és rendkívül eladósodott.
Főképp annak következtében, hogy példátlan nagylelkűséggel lemondott összes előjogairól
és szabaddá és földje tulajdonosává tette jobbágyait.
Ezért ugyan kapott az országtól kárpótlást, de szűk mértékben és a szabadságharc leverése következtében az ellenséges osztrák kormány halogatása következtében csak évek multán.
Nagyobbára zsidóknál adósodott tehát el uzsorakamatra. De a parasztoknál is ugyanily viszonyok következtek be. Ezek helyzetét még nehezebbé tette csekélyebb intelligenciájuk és a váltójog,
valamint különösen a régebbi magyar végrehajtási jog kíméletlen keménysége.
A zsidó tőkés rendesen, vagy legalább is többnyire váltóra adott kölcsönt, amelynek szigora
és súlyos következményeiről a köznép nem volt kellően kioktatva.
Nem volt ritka (saját tapasztalatomból tudom) az oly eset, hogy a váltó prolongálásakor
a zsidó hitelező nem adta vissza a régi váltót s mind a kettőt peresítette és behajtotta.

Nem csoda, ha ily körülmények közt a magyar nagy- és középbirtok ötödrésze
hamarosan zsidókézre került tulajdonul,
a bérleteket nem számítva.

Amilyen gyors volt a zsidók térfoglalása gazdasági téren, oly gyors volt a közigazgatás terén is.
Budapest Székesfőváros törvényhatósági bizottsága azelőtt 400 tagból állott és körülbelül
1896. évig eléggé megtartotta keresztény jellegét.
Ettől kezdve minden választásnál rohamosan nőtt a zsidó bizottsági tagok száma,
azok pedig a tehetséges Vázsonyi Vilmos vezetése alatt a demokrata pártban tömörültek
és csakhamar igen nagy többségre tettek szert. Csodálatos módon igen sok keresztény is
csatlakozott hozzájuk. Megjegyzendő, hogy az egész világon a zsidó mindenütt,
mint liberális és demokrata szerepel.
A törvényhatósági bizottságban a keresztény ellenzéki párt törpe --- alig 40---50 tagú kisebbségre zsugorodott össze. A többség tetszése szerint szavazta le.

Ehhez járult a szociáldemokráciának gyors elterjedése.
Magyarországon 1890 előtt annak úgyszólván semmi talaja sem volt.
Amilyen gyorsan fejlődött azonban főképpen Budapesten a gyáripar,
épp oly gyorsan fejlődött a szociáldemokrácia is,
még pedig majdnem kizárólag zsidó vezetés alatt.

Mi volt a zsidók e gyors elhatalmasodásának oka?
Az ő fölényes élelmességükön kívül kétségtelenül a keresztények mulasztásai,
sőt lehet mondani, hogy tunyasága, főképpen pedig
a zsidó veszedelem lényegének föl nem ismerése.

Az intelligens, simulékony, mindenre vállalkozó és szolgálatra kész
zsidókat kormányférfiaink kedvelték. Volt olyan miniszterünk is, aki olyképpen nyilatkozott,
hogy az állam szempontjából teljesen közömbös az, hogy ki fizeti az adót; lényeges az,
hogy az adó pontosan befolyjanak. Tisza Kálmánnak, sőt Tisza Istvánnak is politikai hibája volt,
hogy a zsidóság túlságos térfoglalását nemcsak, hogy nem akadályozták, hanem elő is mozdították.
Én azt is nemzeti szerencsétlenségnek tartom, hogy a reformáció a magyar nemzetet három táborra osztotta. Az evangélikusok és a színmagyar reformátusok legújabb időkig is a múlt idők üldözései miatt nehéz szívvel viseltetnek a színmagyar katholikusok iránt. Ezeket az ellentéteket a zsidók mindig kihasználták saját javukra s a legújabb időkig fegyvertársaikul tekintették a reformált egyházakat.

Abban is nagy hibát követtek el szerintem a régebbi magyar kormányok, hogy nemcsak, hogy a zsidókat minden jogban részesítették, mielőtt azoknak a mi viszonyainkhoz való kellő átalakulásukat bevárták volna, hanem azonfelül elmulasztották saját népünket kellően előkészíteni a gazdasági téren kétségkívül intelligensebb zsidó elemmel való versenyre. Ez által saját vérünk ellen vetkeztünk.

A képviselőházban is hamarosan nagyszámánál jutottak be a zsidók s befolyásuk annyira nőtt,
hogy Tisza István miniszterelnökségének megszűntével egy közülök,
az ő vezérük és szemefényük,
Vázsonyi Vilmos, az igazságügyminiszteri széket foglalhatta el.

Most lássuk, hogyan valósultak liberális államférfiainknak azon reményei,
hogy a zsidók magyarokká és jó hazafiakká változnak át.

Ennek próbaköve a világháború és az azt követő két csúnya forradalom volt.
Az tény, hogy még a háború előtt a zsidóság nyelvében megmagyarosodott.
A mai zsidó generáció kifogástalanul beszél magyarul.
Azt se vonom kétségbe, hogy nagy része jó magyar hazafi.
Már amennyire hitéhez mindenben ragaszkodó zsidótól elvárhatjuk,
mert a Tórát és Sulkhan-Arukhot követő zsidó minden országban elsősorban
csakis zsidó lehet és csak azután lehet angol, francia, német, magyar stb. Ezt Leroy-Beaulien is megállapítja.

A világháború alatt sok panasz merült fel és pedig nem alaptalanul, hogy a zsidó katona orvosok,
akik pedig igen nagy számmal voltak, a katonának alkalmas zsidókat
is alkalmatlanoknak jelentették ki.
A hadbavonult zsidók nagyobb irodákban és egyéb segédalkalmazásban helyezkedett el.
Azon része ellen, mely a harcvonalban harcolt, kifogás nem merült fel.
Arany vitézségé érdemre is számosan tettek szert, noha kisebb százalékarányban,
mint a keresztények. Igen sok baj volt azonban a hadiszállítókkal,
akiknek túlnyomó része zsidó volt, és sajna, a túlnyomólag keresztény
hadbiztosságot megtántorítva és összejátszva igen sok visszaélést követtek el.
Így például mindjárt a háború első telén rengeteg hátrányára volt hadműveleteinknek
az a körülmény, hogy a zsidó hadiszállítók, mégpedig hozzá éppen magyarországiak, papíros-talpú bakancsokat szállítottak.

Ennél sokkal végzetesebb volt a magyar zsidó sajtó nagyobb részének, különösen
,,Az Est"-nek defetista propagandája a háború végén, ami nagyban hozzájárult harcvonalunk összeomlásához. A magyar kormány és hadvezetőség pedig megfoghatatlan módon tűrte, hogy e lapot rendesen terjesszék nemcsak bent az országban, hanem a harcvonalban küzdő magyar katonák közt is! Az összeomlás után igaz,
hogy a hatalom élére gróf Károlyi Mihály, keresztény,
az ország egyik leggazdagabb mágnása került, dacára annak,
hogy testileg, lelkileg degenerált ember volt, akit képességeihez képest aránytalanul
nagy ambíció fűtött, de annak tanácsadói és
buzdítói szintén zsidók voltak.

Ez a félkegyelmű gróf lett az ezeréves Magyarország megrontója.
Ostoba ésszel bízott a Wilson-féle 14 pontban, mikor pedig látta,
hogy a magyar katonaság teljes feloszlatása által sem nyerheti meg
a győző hatalmak jóindulatát, mint igazi hazárdőr kártyás,
az orosz bolsevizmus kiküldött agitátorának, a zsidó Kun Bélának kezébe játszotta át a hatalmat.
Ezen a néven is csak pirulnunk kell.
Semmi köze sincs fajilag sem a ,,Kun", sem a ,,Béla" névhez.

Meg kell jegyeznem, hogy már 1918. év végén általánosan hallani lehetett a suttogást,
hogy a zsidók, félvén egy nagyszabású antiszemita mozgalomtól, sőt pogromtól,
azt megelőzendők és paralizálandók, forradalmat fognak szítani.

Hogy a magyar tanácsköztársaság 133 napos rémuralma nagyrészt zsidók műve volt, igazolja azon körülmény, hogy a 19 fő népbiztos közül 17 volt zsidó, de a két keresztény is
csak tehetetlen báb volt az ő kezükben. De zsidók voltak a tanácsköztársaság szervező elemei is. Köztudomású, hogy a hírhedt Galilei kör 1100-1200 tagja egytől-egyig zsidó és a tanácsköztársaság legbuzgóbb párthíve és eszköze volt.

Nagy szerencse, hogy e rémuralom bukása után a proletárdiktatúrával karöltve járt szociáldemokraták nem vehették át a hatalmat, illetőleg, hogy őket a hatalomba helyezkedés legkezdetén az öntudatra ébredt keresztény pártok egyike drasztikus módon kiverte helyükből.

És megkezdődött az összeomlott és megcsonkított nemzetnek
és országnak újjáépítési nehéz munkája.
A hatalmi állásban lévő megbízhatatlan zsidókat eltávolították.
Belátták, hogy tűrhetetlen állapot az, ha az egyetemi tanulóknak,
különösen a jogi és orvosi fakultáson a 70%-ot is meghaladja a zsidók száma,
holott az össznépességnek 6%-át teszik. Törvénybe iktatták tehát, hogy az egyetemekre, csak a nemzethűség és erkölcsi megbízhatóság tekintetében kifogás alá nem eső hallgatók vehetők fel,
de ,,arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ország területén lakó egyes népfajokhoz
és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók közt lehetőleg elérje az illető népfaj, vagy nemzetiség országos arányszámát, de legalább kitegye annak 9/10 részét",
ez a híres ,,numerus-clausus" törvény,
mely ellen a zsidók nemcsak nálunk, hanem a szó-szoros értelmében világszerte
a legkíméletlenebb agitációt indították meg.
Még a népszövetség tanácsa is szóbahozta és utóvégre kénytelen volt a magyar kormány
a nemzetközi zsidó hatalom nyomásának engedve, 1928-ban a 8 év előtt alkotott törvény megváltoztatásával a fentidézett szakaszt lényegesen módosítani.
Önérzetes nemzet csak megalázásnak érezheti ezt.

A világháború és a két forradalom alatt Magyarországon a zsidóság veszített aránylag legkevesebbet. A zsidók hatalma a kereskedelem, gyáripar és banküzletek terén aránylag még jobban megerősödött. Pénzünk teljes elértéktelenedése körül a zsidó spekuláció is éreztette káros hatását.
Hogy pedig a vérbeli zsidó nálunk is mennyire nem látja, illetőleg alárendeli a nemzet és ország nagy érdekeit, ha azok az ő saját külön érdekeikbe ütköznek:
csattanóan mutatja
Vázsonyi Vilmos volt magyar igazságügyminiszter viselkedése
1925-26-ban a hírhedt frankhamisítási pör idején.
A kisantant Franciaországgal együtt mindent elkövetett, hogy a magyar kormánykörök
bűnrészességét bizonyítsák.
Ismételve nálunk járt ez ügyben a hírhedt francia zsurnaliszta Sauerwein is,
kormányunk bűnösségének megállapítása végett és Vázsonyi nem átallotta ez alkalommal nem csak kormányunkat a leghevesebben és legigazságtalanabbul támadni, hanem még a Sauerweinnal való összeköttetéstől sem riadt vissza. Mi más ez, mint a hazaárulás egy neme?

A zsidók térfoglalásának megvilágítására szolgáljon e néhány adat: A zsidók általános népességi arányszáma a trianoni béke után szűken 6%, mégis

közülök nagybirtokos 17.2%
középbirtokos 10.6%
haszonbérlő 33.6%
ügyvéd 50.6%
orvos 46.3%
mérnök 39.6%
kereskedő 53.6%
iparos 12.3%
hírlapíró 34.3%
kisbirtokos 0%
mezőgazdasági munkás 0.1%

Most lássuk a szomszédos Németországot Az előbb felsorolt bajok ott is megvannak, de kisebb mértékben. Zsidók ott is számarányukhoz képest a jobb életpályákon 4-5-ször annyi teret foglalnak el,
mint amennyi őket az össznépességük számarányához képest megilletné. A kereskedelem és ipar terén nem foglalnak el annyira uralkodó helyet, mint nálunk, mert a német kereskedelem már a középkorban a Hanza városok kifejlődése óta nemzetközi jelentőségű volt és a zsidót is képesek voltak visszaszorítani. Bismarck szereplése idejében nem is bírtak elhatalmasodni. Ő a már előbb hivatkozott országyűlési beszédében így fejezte ki álláspontját: ,,Ich gönne ihnen auch alle Rechte, nur das nicht, in einem christlichen Staate ein Obrigkeitliches Amt zu bekleiden. Die Realisirung der christlichen Lehre ist der Zweck des Staates; dass wir aber mit Hilfe der Juden diesen Zwecke näher kommen sollten als bisher, kann ich nicht glauben... Wenn man sagt, dass die Juden sich ändern könnten, so muss ich erwiedern, dass wir es nicht mit den Makkabäern der Vorzeit, noch mit den Juden der Zukunft zu tun haben, sondern mit den Juden der Gegenwart, wie sie jetzt sind." (Minden jogot megadnék nekik, csak azt nem, hogy keresztény államban hatósági hivatalt viseljenek. A keresztény tanítás megvalósítása az állam célja, hogy azonban mi a zsidók segítségével e célhoz közelebb jutnánk, nem hihetem... Ha azt mondják, hogy a zsidók megváltozhatnak, azt kell válaszolnom, nekünk sem a múlt idők Makkabäusaival, sem a jövő zsidaival nincs dolgunk, hanem a jelenkor zsidaival, amilyenek ők most.)

A német irodalmat is majdnem ugyanúgy elárasztották a zsidók, mint nálunk.
Különösen a hírlapirodalmat szinte egészen hatalmukba kerítették. Kivált II. Vilmos császár alatt előnyomultak minden téren. A császár egyik legbizalmasabb embere a zsidó Ballin volt, aki a mellett azonban a világháború végén defetista lapokat támogatott. A szocializmusnak, különösen az elméletinek, főhazája éppen Németország. A legnagyobb és legveszélyesebb szocialisták
Marx Károly és Lassalle zsidók voltak. Marxot eredetileg Mardokhai-nak hívták.
A különben nagy zsidóbarát Leroy-Beaulieu meg is jegyzi, hogy aligha tett volna
oly népszerűségre szert, ha eredeti nevét megtartotta volna.
Németországban még általánosabb az, hogy a zsidók családneve német, sőt gyakran ónémet.
A világháborúban, mint katonák körülbelül úgy viselkedtek, mint nálunk. Ott is a keresztényekkel szemben, aránylag fél annyi zsidó halt és sebesült meg mint nálunk. A defetizmust a háború második felében ott is a zsidók terjesztették s előre nyíltan sokan ki is jelentették, hogy a háborút a németeknek el kell veszíteniök, mert ők (a zsidók) forradalmat csinálnak.

Mégis ott a zsidóság tekintélyes része nem csak szóval vallja magát németnek, hanem a Tórának speciálisan zsidó rendelkezéseinek betartása alól is emancipálja magát. Ott tehát, megindult a komoly asszimilálódás.

Franciaország abban a szerencsés helyzetben van, hogy alig több a zsidóság számaránya
fél százaléknál. A nagy forradalom óta a zsidóság protektorainak érzik magukat.
Náluk alakult meg az ,,Alliance Israelite Universelle", mely a nemzetközi zsidóság irányÍtója
és a francia főrabbi vezetése alatt áll. Azonban náluk is számarányukon túl
nagy teret hódítottak meg a zsidók minden téren. Még Leroy-Beaulieu is felpanaszolja, hogy mily erkölcsrontólag hatnak a zsidó Írók a pornográfia terén, amellyel az egész világot elárasztják a francia irodalom szégyenére. De a zsidónak ez is csak üzlet. Sokan olvassák és pénzt adnak érte. Bámulatos gyorsan aránytalanul nagy tért foglaltak el a művészetekben, különösen a zenében is. De nem kevésbé az ország kormányzásában és politikájának irányításában is. Nevezett Író büszkén hivatkozik Gambettára, mint a Franciák egyik legnagyobb emberére.

Angliában szintén kevés aránylag a zsidó. Onnan is gyakran kiűzték őket, akár Franciaországból.
A múlt század közepe óta az összes politikai jogokat is élvezik, még pedig a legnagyobb mértékben. Midőn Rothschild Lionett képviselővé választották,
a parlament megengedte, hogy födött fővel tegye le az esküt e végszavakkal:
,,úgy segéljen engem Adonáj". Ez történt 1856 június 26-án.
Az angolok is egyik legnagyobb emberüknek tartják a félvér zsidó D'Israelit,
a későbbi lord Beaconsfieldet, aki az angol világhatalom igazi megalapozója.
Jellemző azonban, hogy ez a nagy ember is így gondolkodott a zsidókról: ,,Nincsen faj, mely oly konoksággal és szervezőképességgel volna ellátva, mint a zsidó. Ezáltal szerezték mértéktelen gazdagságukat és hitelüket. Rég belopták magukat a titkos angol diplomáciánkba és azt majdnem hatalmukba kerítették s 25 év múlva bizonyára részt fognak követelni az ország kormányzásában.
Ez oly faj és oly emberek szövetkezése, akik magatartásukban különös szervezet által vezéreltetnek. Ezen körülménnyel az államférfiaknak számolniok kell.
És mit ért ön faj alatt?
Nyelv és vallás nem képezi a fajt... a vér képezi azt."

Érdekes, hogy a híres angol-zsidó publicista, Lucien Wolff 1890-ben a ,,Pall-Mall Gazette"-ben felháborodottságának adott kifejezést afölött, hogy a választások alkalmával 18 zsidó képviselőjelölt közül többen konzervatívoknak vallották magukat. Szerinte a zsidó csak liberális lehet. A zsidónak elsősorban zsidónak kell lennie, mielőtt angol volna. ,,Nekünk zsidóknak --- írja --- a Mózesi törvényekben a legrészletesebb politikai hitvallásunk is le van téve."

Hogy a hírlapirodalom terén itt is mily hatalmasak a zsidók, az közismert, valamint az is, hogy mennyit köszönhetett Anglia a világháborúban a nemzetközi zsidóságnak. Ezek aztán a háború befejeztével prezentálták a viszontszolgáltatás váltóját, amennyiben Palesztinában egy Zsidóország felállítását követelték. Anglia beváltotta a váltót és zsidó kormányzás alá helyezte ezen országocskát, amelynek lakosságából tizedrész sem volt zsidó. Erről különben később többet.

Olaszországban a zsidóság sohasem bírt gyökeret verni, s így nincs mit mondani róla.

A Skandináv országokban oly elenyészően csekély a zsidóság, hogy ott sem játszik említésre méltó szerepet.

Spanyolország úgyszólván teljesen megszabadult, amint már említettem, zsidaitól.
Azt állítják a zsidó írók, hogy éppen azon időtől kezdődik
Spanyolország hanyatlása minden téren.
Ez is hamis állítás, Spanyolországot nem a zsidók kiűzetése tette tönkre, hanem egészen más.

Elsősorban Amerika felfedezése és ott mérhetetlen kincsek zsákmányolása. Hajószámra hozták az inkáktól és egyéb indián kulturált államokban rabolt aranyat.
Rövid idő alatt annyi kincset szállítottak haza, hogy a pénz kamatlába 3½ %-ra csökkent!
Ily kamatláb mellett a zsidóknak sem lett volna érdemes spanyol üzletekkel foglalkozni.
Ez a nagy aranybeözönlés elbizakodottá és restekké tette a spanyolokat.
Második oka volt pedig azon óriási népveszteség, melyet a spanyolok
Dél- és Közép-Amerika meghódítása és gyarmatosítása által szenvedtek.
A harmadik volt pedig azon sok hosszú és költséges háború, melyet ugyanabban az időben a spanyol királyok Európaszerte viseltek, minden anyagi haszon nélkül. De még erkölcsi haszon nélkül is.
Erre a polgárháborúk hosszú sorozata következett, amelyek még ma is lappanganak.
Ez éppen elég ok arra, hogy egy nagyhatalom erősen visszafejlődjék.
Tény az, hogy ma Spanyolország népességének alig kétezredrésze zsidó.
Mégis ennek dacára kereskedelme fellendülésben van, városai pedig meglepő arányokban épülnek.
Ezt saját tapasztalatból tudom.
Alig hiszem, hogy a spanyoloknak okuk volna a zsidók hiányát megsiratni.
Ez évben pedig Barcelonában fényes világkiállítást is rendeznek. Barcelona gyors fejlődése még Budapestét is fölülmúlja.

Lengyelországban századok óta aránylag a legtöbb zsidó lakik és pedig a legortodoxabbak.
Sehol nagyobb hatalmat nem gyakorolt a Talmud a lelkek fölött, mint éppen itt. Ez egyrészt a lehető legnagyobb fokú elzárkozottságukat okozta, de viszont a lengyel nemzetre azon előnnyel járt, hogy náluk nem árasztották el úgy az irodalmat és művészeteket,
de a diplomás pályákat sem, mint például nálunk.
Itt fejlődött ki és volt leginkább használatban a ,,jiddis" nyelv, mint elkülönülésük
egyik hathatós eszköze. Sehol annyira idegenekül nem érezték magukat
a zsidók a befogadó nemzettel szemben és viszont, mint itt.
Tán Oroszországot kivéve.
A lengyelek azonban vallásuk gyakorlását megengedték, kereskedelmet is elég
szabadon űzhettek, sőt ipart is. Asszimilációról szó sem lehetett.
A lengyel birodalomnak a világháború után történt helyreállításakor pedig az ott lakó,
mintegy 8---10%-nyi zsidóság első politikai megnyilatkozása az volt, hogy mint külön faj és nemzet,
a kisebbségi jogokat kívánja igénybe venni.
Ez legalább őszinte és nyílt eljárás volt.

Oroszországban a zsidók a legtöbb üldözésnek voltak kitéve. Nem annyira vallási, mint politikai okokból. Felsőbb iskolákat és egyetemeket csak igen korlátolt számban és hatósági engedéllyel látogathattak. Az utóbbi évtizedekben itt történtek a hírhedt pogromok, amelyek következtében az utolsó évtizedekben tömegesen vándoroltak ki Angliába és az Észak-Amerikai köztársaságokba, különösen Londonba és New-Yorkba. Még 1913-ban a londoni Eastend sok és hosszú utcáját zsidók lakták. Az üzleteken csakis zsidó betűs cégfelírások és hirdetések, --- egy ott lévő színházon csakis zsidó betűs feliratok és színlapok voltak láthatók.

Elnyomatásukért szörnyű bosszút álltak az orosz zsidók a bolsevista uralom által.
Az igaz, hogy Lenin tatár származású keresztény volt, de a zsidó Marx és Lassalle szellemi emlőin növekedett, uralkodó társai pedig majdnem kizárólag zsidók voltak, legalább eleinte, akik tősgyökeres orosz neveket vettek fel.

A bolsevizmus szörnyűségeire nem szándékozom kitérni. Elég hosszú idő fog kelleni ahhoz, hogy az alapos tájékozatlanság köde eloszoljék és tisztán lehessen látni a mozgató erőket.

Jellemző apróság azonban az, hogy az orosz bolsevista vezérek annak idején bizalmas utasításokat küldtek a vörös hadsereg parancsnokaihoz, hogy zsidó katonákat frontszolgálaton ne alkalmazzanak.

Fölötte érdekes a zsidók szereplése az észak-amerikai köztársaságokban. Úgyszólván Amerika felfedezésétől kezdve a kezdetleges gyarmatosításon át a mai napig nagy szerepeket játszottak. A felfedezés és a gyarmatosítás körül a Spanyolországból kiűzött szefárd zsidók szerepeltek. De nem ám, mint az őserdők irtása által úttörői egy új és hatalmas civilizációnak, mert az nehéz és verejtékes munka lett volna, amit a Tóra nem kedvel. Sok százados szereplésük és megszokásukhoz híven itt is mindenütt, mint kereskedők és pénzüzérek, bankárok, stb. szerepeltek.
Werner Sombart idevágó kutatásainak eredményeképpen körülbelül úgy történt,
hogy ha például 19 keresztény család fejszékkel, fűrészekkel és egyéb szerszámokkal felszerelve nekiindult őserdők kiirtása s azok helyén szántóföldek alakítása végett: rendesen követte őket egy huszadik zsidó család, amely szállította nekik összeköttetéseik révén a szükséges élelmet és egyéb szükségletet, s viszont értékesítette az új szántóföldek termését. Közvetítette a háziállatok, vagy a szükséges mezőgazdasági eszközök beszerzését is. Emellett előlegeket és kölcsönöket adott a szokott módon. Hasonló volt eljárásuk a szerény községek és a nagy városok építése alkalmával.
Az eredmény itt is az volt, hogy gyorsan meggazdagodtak és népességi számarányukon túl,
nagyszámban helyezkedtek el a jövedelmezőbb állásokban.
Köztük és a keresztények közt azonban régente nem fordultak elő súrlódások.
Az érvényesülésnek oly végtelen nagy tere nyílt mindenki előtt, hogy mindenki boldogulhatott szorgalommal a maga módja szerint.

Újabb időben a német zsidók nagyszámú bevándorlása által rosszabbodtak a viszonyok.
De még sokkal inkább az utolsó évtizedekben az orosz
és legyei zsidók tömeges bevándorlása által.
Most az Egyesült Államokban legalább három és félmillió a zsidók száma.
Magában New-Yorkban már megközelíti a kétmilliót.
Ennyi zsidó egész Palesztinában sem lakott soha.
Ezen újonnan bevándorolt zsidók kíméletlen versenyük és
bámulatos összetartásuk által rövid idő alatt hatalmukba kerítették
az Egyesült Államokban a bor-, szesz-, dohány-, ruházati- és mozi üzletet.
Ugyancsak kezükbe kerültek a színházak s azokat piszkos üzletté alacsonyították azáltal, hogy túlnyomóan fajtalan színdarabokat adattak elő. Az ingatlanoknak közvetítési üzlete kezükben van. Sőt New-Yorkban az ingatlanok, tehát az óriási házak, túlnyomó részének tulajdona is.

Nemcsak teljes szabadságban, de az összes polgári és politikai jogokban is részesülnek itt.
Ennek dacára az amerikai közvéleménnyel szemben ők képviselik a Marxista szocializmust és kommunizmust.
A ,,The Forward" nevű lapjuk New-Yorkban már ezelőtt hat évvel 160.000 példányban jelent meg.
Azóta még többen. Iránya egészen bolsevista. Szerkesztője Kahán Ábrahám.
Ezek a zsidók csekély kivétellel antinacionalisták és a világháború idején háború-ellenesek voltak,
ami magában véve nem baj, de népgyűléseiken ilyen felkiáltások is hangzottak el!
,,To hell the United States"!
(Pokolba az Egyesült Államokkal)
Zsidó többségű választókerületek szocialista képviselőket választanak.
A legnagyobb vagyonnal bíró new-yorki polgárok negyedrésze zsidó.
Ezek után nem lehet csodálni, ha a szabadság és demokrácia ezen mintaszerű birodalmában is napról-napra terjed az antiszemita mozgalom. Egyelőre a zsidó bevándorlás korlátozásánál tartanak.

Az előkelőbb szállodák pedig épp oly kevéssé fogadnak be vendégül újabb bevándorlású zsidót, mint négert, mert ha tennék, a keresztények hagynák ott.

Ezek után összegezzük a Talmud és diaszpóra hatását a zsidó népre:

1. Teljesen elszigetelte azt a többi népektől és a Tórát azokkal szemben a gyűlölet vallásává fejlesztette ki.

2. Megrontotta a zsidó nép jellemét, kíméletlen vagyonszerzésre ösztönözvén azt,
ami a befogadó népek gyűlöletét, megvetését és üldözését váltotta ki.
Annál inkább, mert rátanította őket arra is, hogy a befogadó népek törvényeit,
tilalmait alkalmas formulával --- esetleg anélkül is --- megkerülje. A hatalmasok szolgáivá, nemritkán mulattatóivá alacsonyította le őket, hogy a köznépet mindkettőjük hasznára büntetlenül zsarolhassa.
Még zsidó írók szerint is: ,,A zsidó, mint pária nép, fenntartotta a kettős morált,
mely őseredeti minden gazdasági közösségben, hogy t. i. ami ,,testvérek közt" tilos,
idegenekkel szemben szabad." F. Roderich Stoltheim pedig így jellemzi őket:
,,Geschaftsgewandt und beredt, geldsüchtig, sparsam, verschlagen und verstellungsfähig, körperlicher Arbeit abgeneigt, wollüstig und schamlos, eitel, feige und frech."
(Ügyes üzletember és rábeszélőképes, pénzsóvár, takarékos, ravasz és színlelésre képes,
testi munkától idegenkedő, buja és szemérmetlen, hiú, gyáva és arcátlan).
Ez a jellemzés azonban igazságtalan, mert csak a hibákat sorolja fel,
a jó tulajdonságokat --- kettőnek kivételével --- elhallgatja.
A felsorolt hibák is szerencsére ritkán fordulnak elő együttesen.

Még a zsidó Kari Marx (Mardokhai) is így jellemzi őket:
,,Welches ist der weltliche Grund des Judentums? Das praktische Bedürfnis,
der Eigennutz. Welches ist der weltliche Kultus der Juden?
Der Schacher. Welches sein wirklicher Gott? Das Geld."
(Mi a zsidóság világi (ellentétben a vallásival) alapja? A gyakorlati szükséglet, a haszonlesés.
Mi a zsidó világi kultusza? Az üzérkedés. Mi az ő valóságos istene? A pénz.)

3. Végleg hazátlanná tette.

4. Megrontotta testi szervezetét is, az egyoldalú szellemi munkára ösztönözvén népét.

Ezt később bővebben kifejtem.

 
 
0 komment , kategória:  A Tóra és népe V. rész  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 442
  • e Hét: 5270
  • e Hónap: 16421
  • e Év: 281636
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.