Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Kacsa Zsóka versei
  2016-07-26 20:00:18, kedd
 
 







KACSA ZSÓKA VERSEI


Kacsa Istvánné Törő Zsóka bemutatása

1948 szeptemberében születtem Nagykanizsán, azóta is ott élek.
Gyermekkorom simogató szeretetben telt el, ifjúkorom élményekben gazdag volt. Férjemet 33 évesen veszítettem el. Ez a tragédia megváltoztatta egész életemet. Megtanultam, mi a veszteség, küzdöttem a talpon maradásért, és azért, hogy két fiamnak mindent megadhassak.
Tele vagyok érzelmekkel, nagy bennem az empátia. Verseim elsősorban lelki életemről, az emberekhez fűződő kapcsolataimról, örömről és fájdalomról szólnak. Megtalálsz bennük engem, mert nyíltan, őszintén írok.
Veszteségeim mélyen érintenek, nehezen és lassan felejtek,a szépre, jóra emlékezem. Hálás szívvel gondolok egy nemrég elhunyt barátra, Herczeg Lászlóra, akitől nagyon sokat tanultam a költészetről, és az emberi értékekről. Soha nem fogom elfelejteni őt!
Érzelmes lény vagyok, de büszkén vállalom. Szeretek élni, szeretem az embereket, a versek világát. Fogadjátok szeretettel lelkem dalait!

Kacsa Zsóka


Link








AJÁNDÉK


Kaptam az élettől egy nagy ajándékot,
magam sem hittem el, olyan csodás, szép volt.

Apró kavicsok közt igazgyöngyre leltem,
selymesen csillogott, tenyerembe vettem.

Megéreztem benne különlegességét,
opál ragyogását, erejét, szépségét.

Kezem melengette, lelkem simogatta,
varázsos izzását mind, mind nekem adta.

Féltve őrizgettem , bársonyba rejtettem,
titkos ajándékom gyakran nézegettem.

Reggel felébredve máris őt kerestem,
minden bánatomat vele elfeledtem.

Vonzott, mint a mágnes, szívem dobogtatta,
áldottam az Istent, hogy őt nekem adta.

Azt hittem, hogy kincsem örökre enyém lesz,
visszamosolygott rám, biztatóan fénylett.

Aztán egy délután, boldogan sétáltam,
amikor egy síró gyermekre találtam.



Kérdeztem, mi bántja, mért hullat könnyeket ?
Azt felelte, kedvenc játéka elveszett.

Rázta a zokogás, magamhoz öleltem,
könnyáztatta arcát arcomhoz emeltem.

Tudtam, amit teszek, fájni fog majd nekem,
de nem volt más kiút, csak egyet tehettem.

Féltett kincsem kicsiny kezébe ejtettem,
közben összeszorult, reszketett a lelkem.

Felragyogott arca, csillogott a szeme,
ajándékom könnyes arcához emelte.

Megölelt, elszaladt, táncolt és kacagott,
nagy kincsem neki is boldogságot adott.

Én meg ott maradtam, szomorúan, árván,
mégis, csodálatos , édes béke szállt rám.

Biztosan éreztem, hogy jól cselekedtem.
Kincsem emlékével boldog lesz a lelkem...







ANGYALI AJÁNDÉK


Eljött hozzám nemrég
egy gyönyörű angyal,
tündöklő szemekkel,
arany fényű hajjal.

Megkérdezte tőlem,
mi a kívánságom.
Azt feleltem: Legyen
sok igaz barátom !

Mert mit ér az élet,
ha egymagam járom,
jutalmul ezt kérem,
soha meg nem bánom .

Mosolygott az angyal,
szeme is nevetett,
árasztott magából
tenger szeretetet.

Megkapod, Leányom,
ami lelked vágya,
sok jó, igaz ember
szíved megtalálja.

Veled lesznek mindig,


körülvesznek téged,
könnyebben elviselsz
minden veszteséget.

Hanem el ne feledd,
neked is lesz dolgod,
a barátság úgy jó,
ha mindig viszonzod.

Megígértem néki,
nem nehéz megtennem,
mindössze csak igaz
embernek kell lennem.

Tele van a lelkem
sok-sok öleléssel,
szeretetmorzsáim
szórom szerteszéjjel.

Nem félek, hogy elfogy,
minél többet adok,
attól, aki szeret,
mindent visszakapok.

Köszönöm, Angyalom,
szebb ajándék nem kell.
Fogadjátok ti is
igaz szeretettel!








ANGYALOK VÁROSA


Egyszer egy arkangyal vén Földünkre leszállt,
meglátott egy szőke, csodálatos leányt.

De mert nem volt ember, hozzá nem érhetett,
megkívánta érte a földi életet.

Követte a leányt, varázslatot érzett,
mikor két ragyogó gyöngyszemébe nézett.

Érezni akarta haja selymességét,
bőrének lágyságát, csókja édességét.

Kérte hát az Istent, hadd lehessen ember,
halhatatlanságról mondott ő le ezzel.

Teljesült a vágya, sebezhetővé vált,
de ezzel megkapta szerelmét, a szép lányt.

Nem törődött akkor rá leső veszéllyel,
érinthette végre izzó szenvedéllyel.

Tűz gyúlt fel testében, mit sohasem érzett,
boldog volt, nem tudta, míly közel a végzet.

Szemükben ezernyi csillagfény ragyogott,
lelkükben mámoros szenvedély lobogott.

Ám a Sors közbeszólt, nagy lett a büntetés,
elvette a leány ártatlan életét.

Angyalunk emberi kínoktól szenvedett,
kedvese haldoklott, lassan a mennybe ment.

Eljöttek érte is , angyalok kísérték,
láthatták volt társuk összetört emberként.

Kérdezték : Bánod-e azt, hogy így döntöttél ,
angyal világunkból a Földre költöztél ?

Többet ért egy csókja, hajának illata,
mint az örök élet...szólt az ég angyala.

Néha a szerelem végtelen lemondás,
gyötrelem az ára, mégis olyan csodás.

Embernek lenni a legnagyobb kincs nekem,
boldoggá tette ő az egész életem.







ANYA NÉLKÜL
AZ ANYÁK NAPJÁT KÖVETŐ HÉTFŐ - AZ ANYA NÉLKÜL FELNÖVŐ GYERMEKEK NAPJA


Édesanyám, SZERESS ENGEM!
Látod, érted sír a lelkem...
Vajon mért hagytál el engem?
Áruld el, mi rosszat tettem!

Megígérem, hogy JÓ LESZEK,
mindent a kedvedre teszek,
rosszat én el nem követek,
ha újra veled lehetek...

IDEGENEK között élek,
gyakran bizony nagyon félek.
Egy közös jövőt remélek...
Szívem majd megszakad érted!



Én Istenem, SEGÍTS NEKEM,
lásd meg feléd nyújtott kezem,
gyógyítsd meg a szívem, lelkem...
Édesanyám hozd el nekem!

Éjjel, nappal jöttöd várom,
az élettől azt kívánom,
ez a legtitkosabb álmom:
ÉDESANYÁM MEGTALÁLOM...

Álmaimban látlak téged,
boldogít a közelséged.
Nézd, VIRÁGOT hoztam néked...
Bárhol vagy, FOGADD EL,kérlek!







APASZÍV


bús férfi álldogál
rozsdálló rácsoknál
két keze megremeg
szeméből könny pereg
gyermeke játszik ott
kit messze szakított
tőle a sors keze
de ő a mindene
szíve majd megszakad
ám szólni nem szabad
alig hall felőle
ennyi jut belőle
lelkében fájdalom
nincs semmi irgalom
két karját kitárja
gyermekét úgy várja
de tudja nem lehet
ölelni kit szeret
elballag csendesen
rozsdásan könnyesen







ÁLMOK


Éjszaka van, és én nem alhatok,
Lehunyom szemem, és elképzelem,
Mellettem fekszel, és érint kezem,
Mindenem tiéd, mit csak adhatok.

Oly nagy a távolság, nem érlek el,
Álmomban karodban boldog vagyok,
Szemed úgy ragyog, mint a csillagok,
Azt mondja, imádlak, enyém leszel.



Álmaim szárnyain elrepülök,
Verdes a szívem, mert úgy örülök,
Ajkadra ezernyi csókot adok.

Szerelmes szívem most hazatalált,
Itt vagyok, az álmom valóra vált,
Szeress, s én örökre rabod vagyok...







ÁLMOMBAN


Éjjel furcsa álmot láttam,
őserdőnek mélyén jártam,
dús növényzet, fojtó pára,
elértem egy buja tájra.

Lábamnál mély medrű folyó,
vize sebes, hideg, sodró,
félelmetes volt a hangja,
messze volt a túlsó partja.

Rozoga híd állt fölötte,
lécek, kötéllel átkötve,
lábam szinte kővé meredt...
Ember ezen át nem mehet !

Hanem akkor észrevettem,
valaki áll velem szemben.
Ráismertem az arcodra,
simogató mosolyodra.

Megindult feléd a lelkem,
erősebb volt a félelmem.
Míg átmegyek, vársz-e engem?
Kockáztassam az életem ?

Te csak néztél, hívogatón,
lábam elindult a pallón.
Kapaszkodtam a kötélbe,
s mentem előre, nem félve.

Vágy hajtott, hogy elérjelek,
szorítottam a kötelet,
közben drága arcod néztem...
...s a híd közepére értem.

Mosolyodba kapaszkodtam,


egyre beljebb araszoltam.
Mikor majdnem révbe értem,
körülnéztem, újra féltem.

Arcod hiába kerestem!
Meginogtam, vízbe estem...
Megtörtént a katasztrófa,
rábíztam magam a sorsra.

Lassan elernyedt a testem,
éreztem, hogy itt a vesztem.
Hangom teérted kiáltott,
de már egy lélek sem állt ott...

Lehúzott a víz örvénye,
egyenesen le a mélybe,
kőként szállt alá a testem,
minden sötét lett felettem.

Aztán megtörtént a csoda!
Mintha két kar emelt volna,
egyre feljebb emelkedtem,
visszaszállt belém a lelkem...

A hideg víz langyosodott,
körülölelt, tovasodort,
ellazulva, megnyugodva
bíztam magam a folyóra.

Ágak között megláttalak,
éreztem, hogy szárnyakat ad
felém sugárzó mosolyod,
lelkem beléd kapaszkodott.

Tudtam már, végig követtél,
soha el sem eresztettél,
szívem lassan megnyugodott,
a zúgó víz feléd sodort.

Jött egy kanyar, rajta gázló,
te álltál ott, oly sugárzó,
oly biztató volt az arcod,
megnyerted velem a harcot.

Végre én is talpra álltam,
boldog szívvel rád találtam,
átfogott két féltő karod,
körülölelt a mosolyod.

Úgy éreztem, révbe értem,
sodró víztől már nem féltem,
velem voltál a veszélyben,
végül hozzád visszatértem!







BARÁTSÁG


Nemrég újabb kincsre leltem,
többé már nem ismeretlen.
Kitárta a lelkét nekem,
megfogta kinyújtott kezem.

Nyitottságom néha bánom,
de ilyenkor nem sajnálom.
Barátságod nagy kincs nekem,
színesíti az életem.

Rólad szól most az énekem,
hozzád hasonlít a lelkem.
Fogadd szeretettel dalom ,
légy boldog, én úgy akarom !

Lelkünkben szóljon a zene,
egy új élet ígérete,
hol a jó győz gonosz felett,
s értékelik az érdemet...

Barátságod nagy ajándék,
örökre szóló a szándék.
Ne engedd, hogy vége legyen,
fogadd el a szeretetem!







BÉKESSÉG


Ülök a vízparton magányos, vén padon,
lágyan csobban a víz a parti homokon.
Hagyom, hogy átjárja testem a nyugalom,
eltűnik lassanként végre a bánatom.

Kegyes most a Nap is, felhőn átszűrődve
simogat, s én nézek messze, eltűnődve.
Elszáll most agyamból minden gondolatom,
csendes békességben a vizet hallgatom.

Meglódul a szellő, cirógatja arcom,
elfújja lelkemből keserű bánatom.
Ez a nagy nyugalom szétáramlik bennem,
újjá varázsolja megtépázott lelkem.







BOLDOGSÁGOM


Elég, ha csak rád gondolok,
örömtáncot jár a szívem,
úgy érzem, már boldog vagyok,
csillagfény gyúl szemeimben.

Hogyha végre megpillantlak,
mosolyomtól megszépülök,
ha a karjaimban tartlak,
varázsodtól elszédülök.

Köszönöm hát, hogy vagy nekem,


életemnek szép tavasza,
ameddig így szeretsz engem,
nem szól hegedűm panasza.

Szavaidtól kékebb az ég,
szivárványszín az életem,
csókjaidból sosem elég,
csak légy velem, Szerelmesem...







A BOLDOGSÁGRÓL


Olyan a boldogság,
mint egy fényes tükör,
hogyha nem vigyázol,
eltörik, meggyötör.

Olyan a boldogság,
mint egy színes madár,
ha fogságban tartod,
sohasem dalol már.

Olyan a boldogság,


mint egy őszi levél,
hogyha el nem kapod,
messze viszi a szél.

Olyan a boldogság,
mint egy kényes virág,
hogyha nem ápolod,
elszürkül a világ.







BUBORÉKOK


Lassan fújom, csak lehelem
olyan ez, mint a szerelem
gyengédség a titka, nyitja
buborékom felnagyítja
gyermekszemek lesik, várják
szivárványszín gömbök árját
kicsiny kezek nyúlnak érte
kacajuk cseng, már megérte
drága szappanbuborékok
örömkönnyet varázsoltok
nagyanyai szívem büszke
messze tűnik minden tüske
köszönöm a szép perceket
szeretem a gyermekeket...







BÚCSÚ


Néha ölünkbe hull egy kincs,
mit akkor észre sem veszünk,
rádöbbenünk, hogyha már nincs,
hogy üres lett az életünk.
Saját gondunkon töprengünk,
nem látjuk, mi volt a lényeg,
a boldogság mellett elmegyünk,
mi megmarad, a szürke élet.


Kitárom most az ablakom,
kinn csodaszép napfény ragyog,
megakad szemem egy alakon,
ki lehajtott fejjel andalog.
Szívem dobban, ismerős arc,
láttam őt már nagyon régen.
Vállait nyomja néma harc,
s eltűnik a messzeségben...







CSEND



Elfáradtam, pihenj velem,
öledbe hajtom a fejem,
kérlek, simogasd az arcom...
Elfelejtem minden harcom.

Hallgassunk most, nem kell a szó,
megsemmisülni volna jó...
Ölelj lágyan, fogd a kezem,
talán a békém meglelem.

Csak a szívverésed hallom,
amit érzek, most bevallom...
Néha a csend szebben zenél,


szónál ékesebben beszél.

Ez a lelkem ünnepnapja,
bársonyos csend betakarja.
Hunyd le szemed, álmodj velem,
repüljünk át az életen...

Érzem, pehelykönnyű szárnyam,
békességem megtaláltam.
Köszönöm, mit értem tettél,
csendemnek hű társa lettél...







ELMENTÉL
FÉRJEM HALÁLÁNAK 31. ÉVFORDULÓJÁRA


Akkor régen... januárban
rettegve egy hírre vártam
rideg orvosi szobában
titkon reszketett a lábam
elhangzott a zord igazság
hallgattam halálra válva
nem...ez nem lehet valóság
...már csak hetek vannak hátra...
egy rossz álom... azt gondoltam
ez csak mással történhet meg
rémült szívvel tiltakoztam
nem lehet... te nem halhatsz meg...

Drága tested kín gyötörte
könnyem árja jéggé dermedt
önuralmam összetörte
égő szemed reám meredt
tehetetlen harag rázott
rombolni lett volna kedvem
elátkoztam a világot
mindhiába... elvesztettem.

Pár nap múlva üres ágy várt
már csak hűlt helyét találtam
ő elhagyott...már messze járt...

Emlékét szívembe zártam...
mégis meg kell tenni
késsel a szívedben
így lehet szeretni...







ESERNYŐFA

Egyszer volt egy kopasz fácska,
haragudott a világra.
Örökzöldek vették körbe,
neki hiányzott a zöldje.

Felnézett a borús égre,
nagy ötlet jutott eszébe.
Esőt hoz a sötét felhő,
jól jönne egy pár esernyő.

Megkérte a pajzán szelet,
fújjon ide egy keveset.
Meghallgatta őt a szellő,
jött is sorban száz esernyő.

Sárga volt, mint nap sugára,
ráaggatta a tar fára.
Jöhet most már eső, felhő,
megvédi a sok szép ernyő.

Emberek is jöttek arra,
ernyő borította gallyra
csodálkozva tekintettek,
mosolyogtak, sőt, nevettek.

Büszke lett a kopasz fácska
sok szép, sárga sapkájára .
Szívét hála melengette,
a szél barátjává tette.

Szépnek érezhette magát,
mert segített egy jó barát,
nem veri már hideg eső,
megvédi sok nap-esernyő.

Nem hallani tőle panaszt,
vidáman várja a tavaszt,
alvó rügyét mind kibontja,
virágok özönét ontja.

Lombját zöldbe öltözteti,
minden madár őt szereti,
nem kell többé száz esernyő,
jöhet akármilyen felhő.

Boldog már a színes fácska,
vidáman néz a világra,
szívét bánat már nem bántja,
hiszen lett egy jó barátja...







ÉDESANYA




A világnak legszebb szava
csak ez lehet: Édesanya.
Szívhez szóló a dallama,
Édesanya, Anya, Mama...

Szerelemből megfogantál,
teste édes része voltál,
szíved vele együtt dobbant,
lelke neked dúdolt sok dalt...

Téged óvott két kezével,
ha kellett, az életével.
Érted oroszlánként küzdött,
szeretetet feléd küldött.

Tanítgatott szépre, jóra,
szívjóságra, igaz szóra .
Boldogsága csak te voltál,
mosolygott, ha hozzá szóltál.

Te lettél neki a csoda,
lelke lelkednek otthona .
Köszönetet nem várt érte,
csak a szereteted kérte.

Lassan te is felnőtt lettél,
talán messzire kerültél.
Elengedte ő a kezed...
Most várja, hogy felkeresed.

Gondolj hát e napon rája,
töltse el szíved a hála,
öleld át, ha megteheted,
mutasd ki a szereteted...



De ha ő már messzire ment,
keresd fel a nyugvóhelyet,
tedd virágod a sírjára,
emlékezz a mosolyára...







ÉGI KÜLDÖTT
Karácsony a szeretet ünnepe


Megnyílott az éj bársonya,
fényárban egy égi csoda,
angyal szállt le a mennyekből,
szárnya fehér hópehelyből.

Arany színű haja lebben
csillagoknál fényesebben,
szemében a hold sugára,
ezüst békét hint a tájra.

Angyal ő, az ég küldötte,
lelked fénnyel betöltötte,
könnyű lépte tovalibben,
örömöt hagy minden szívben.

Ha a lelked kitakarod,
ajándékát befogadod,
boldogság kíséri lényét,
megleled újra a békét.

Karácsonyi gyertyák fénye
legyen jövőnk új reménye,
költözzön szívünkbe derű,
legyen az ünnep gyönyörű...


Égi küldött /K.m./

Link








ÉLNI JÓ !


Mostanában, kora reggel,
madárdalra ébredek fel.
Gyere, gyere, kis madárka,
szállj ide a fenyőfánkra !
Énekeld, hogy szép az élet,
hozzon dalod reménységet,
melegítsd fel a szívünket,
varázsold el a lelkünket!

Szépen csengő énekeddel


szívesebben ébredek fel,
vidámabban indul napom,
jókedvemet továbbadom
szomorkodó embereknek.
Utat nyit a szeretetnek...
Köszönöm hát, kicsi rigó,
daloljuk el, hogy ÉLNI JÓ!







FÁJÓ ÖLELÉS


Öleltél-e fájó
könnyek között, sírva
mint mikor egy rózsát
dobnak be a sírba
tudod, értelmetlen







FÉRFINAP


Tudod-e , hogy ma van
a FÉRFIAK NAPJA?
Köszöntő szavaim
a legjava kapja!

Nélkületek bizony
nem is lenne élet,
KÖSZÖNÜNK hát nektek
minden jót és szépet.

Boldogít, ha reggel
CSÓKKAL ébresztetek,
bókoló szavatok
kap majd főszerepet.

Az is jó, ha néha
ÁTÖLELTEK minket,
sok apró szikrával
felgyújtva tüzünket.

Örülünk, ha olykor
AJÁNDÉKOT kapunk,
mi ezért cserébe
szeretetet adunk.

Köszönjük, ha erős
kézzel TÁMOGATTOK,
tőlünk ezer annyi
gyengédséget kaptok.

Éljenek hát soká
a DRÁGA FÉRFIAK,
fiatalok és az
idősebb korúak!

Legyetek TÁRSAINK
bánatban, örömben,
gyújtsatok új tüzet
szerető szívünkben!

Életünk tegyétek
boldoggá, derűssé,
maradjatok velünk
most és MINDÖRÖKKÉ!







FOREVER


Régi, jó barátom, hozzád szól a dalom,
megszakadt már veled minden kapcsolatom.

A sok búcsúm érted, s nem ellened történt,
sohasem mondanék rólad én le önként.

Igaz barátságunk nem is lehet kérdés,
nálam nem változott semmit ez az érzés.

Örök nyomot hagytál egykor a szívemben,
mit irántad érzek, az ma is töretlen.



Szárnyaszegett madár oly búsan énekel,
rövid kis éneke hozzám nem érhet el.

Hinned kell a Jóban, hinned kell a Szépben,
szívem hálájában és Szeretetében!

Áldjon meg az Isten, sokáig éltessen,
drága kis családod neked örülhessen.

Én most arra kérlek, őrizd meg emlékem,
de ha kell, felejts el, s élj boldogan, szépen!







GYERMEKNAPRA


Ünnepnapra virradhat ma
világ apraja és nagyja...
GYERMEKNAP van, örüljetek,
adjatok sok szeretetet!

Gyermeked szemébe nézel,
BOLDOGSÁG az , amit érzel.
Tőled kapta az életét ...
Öleld át a kicsi lelkét!

Ajándéknál többet ér ez,
ha szívéhez közel érez .
TÖLTSD HÁT VELE ezt a napot,
érte rajongását kapod ...

Érezze, hogy fontos néked ,
minden rossztól TE MEGVÉDED .
Meghitt érzés, igaz csoda,
nem felejti ő el soha...



Nem kell az a sok AJÁNDÉK,
ruha, cipő , drága játék ...
Legtöbb, amit tőled kaphat,
ha a SZÍVED neki adtad.

MUTASD KI , hogy szereted őt,
érezhessen benned erőt,
ajándék te magad legyél ,
mindent kedve szerint tegyél!

Meglásd, ragyog CSILLAGSZEME,
sugárzik a tekintete ,
nézheted a boldog arcát ,
nyakad köré fonja karját...

Gyermeknap van, az Ő NAPJA,
a legdrágább kincset kapja .
Legyen csodás ez az ünnep ,
dobogtassa meg szívünket !







HARMÓNIA


Bújj hozzám szorosan
vállamon a fejed
egyikünk se moccan
eggyé válok veled
most egy szót se szóljunk
varázsos a csend ma
fűzzük össze ujjunk


ez a legszebb ima
megnyugszik a lélek
szívünk összedobban
semmitől se félek
sosem voltam jobban...







HAVAS SZÉPSÉGEK

Hólepkék szálldosnak,
keringnek lebegve,
pajkosan játszanak,
gyermekként nevetve.
Csillogó hókristály
öleli társait,
szűzhóval takart táj
felfedi bájait.

Szeretnék ma újra


ifjúvá változni,
habfehér dombokra
hóangyalt rajzolni.
Féktelen jókedvvel
napfénybe kacagni,
szárnyaló lélekkel
boldognak maradni.







HULLÓ LEVÉL




Te vagy a fa és
én a levél
itt van az ősz már
cibál a szél
jól tudom mégsem
eresztlek el
amíg csak bírom
enyém leszel
aztán ha elhagy


minden erő
elsodor tőled
majd az eső
lehullok ázva
aléltan én
küldjél egy sóhajt
akkor felém







ISTEN VELED
Herczeg László emlékére

Lelkem jobbik fele
eltávozott veled,
többé már nem lehet
megfogni a kezed.
Emlékezem rád, és
suttogom a neved,
csak a csend felel rá,
üres már a helyed.
Hideg őszi széllel
üzenem most neked,
örökre bevésted
szívembe a neved.
Ki egyszer szeretett,
az soha nem feled,
hát jó utat, Kedves,
indulj, Isten veled...







KÖSZÖNÖM


Köszönöm Uram a
napsugarat,
kitárom végre az
ablakomat,
élvezem melegét,
feléledek,
úgy érzem, nélküle
nem élhetek.

Köszönöm Neked a
szereteted,
kezembe simuló
drága kezed,
ölelő karodnak
meleg fészkét,
szívednek izgatott
lüktetését.

Köszönöm Élet, hogy


megláttalak,
először távolról
csodáltalak,
mosolyod varázsa
elcsábított,
végül a végzetem
nekem adott.

Köszönöm Kedvesem
szerelmedet,
fényedben fürösztöm
a lelkemet,
élvezem veled, hogy
szerethetek,
úgy érzem, nélküled
nem élhetek.







LÁNG VAGY PARÁZS?


Egyik ember mindig
nagy hőfokon lángol,
tüze perzsel téged,
hisz "te sem vagy fából".

Szárnyal képzelete,
fellegekbe repít,
alig ismered őt,
mégis fellelkesít.

Ő az, ki "két végén
égeti a gyertyát",
heves érzelmeket,
viharokat él át.

Ám hamar kialszik,
szerelme szalmaláng,
ami végül marad,
csak hamu, semmi más...

A másik embernek
szíve izzó parázs,
nem lángol ő sosem,
ez benne a varázs.

Megbízható társad,
megfontolt, bölcs erő,
hogyha bajba kerülsz,
ő kerül majd elő.

Parazsa melegít,


szeretettel tele,
ő az, ki megsegít,
ez az ő fegyvere.

Megmarad melletted,
kezét nyújtja feléd,
bár nem lángolva ég,
de szerelmes beléd.

A két ember közül
te kit választanál?
Ki az, aki jobbat,
többet érőt ajánl?

Ha okosan döntesz,
kincsedre találhatsz,
szíved elárulja,
melyik embert válaszd.

Ha lángolni akarsz,
magasba szárnyalni,
az első embert kell
párul választani.

De ha hosszú távú
biztonság a vágyad,
a parázsló szív lesz
maradandó társad.







LELKEM CSEPPJEI


Nézem a két szemedet
meggyötört az élet
add ide a kezedet
hallgasd a mesémet...

Versekből szőtt takaróm
rád terítem szépen
gyógyítom a szívedet
légy nyitott egészen...

Szavaimnak gyöngyei
messzire gurulnak
ezek lelkem cseppjei
gyógyvízből fakadnak...

Hajtsd fejed az ölembe
cirógatom lágyan
megtörténhet a csoda
kicsiny kis szobánkban...







LELKI KÖTELÉK


Legerősebb kapocs,
tudod, a lelkiség,
ha egyszer összehoz,
semmi nem tépi szét.
Besározhat bárki,
te csak bennem hiszel,
ha kell, a pokolba,
ha kell, mennybe viszel.
Lelki kezeimmel
simogatom arcod,
nem kell, hogy naponta
megvívjad a harcod.
Mit Isten egyesít,
ember nem tépi szét,


mindig közel érzed
lelki társad szívét.
Nem számít, ha néha
egy láncszem megszakad,
mégis fülembe cseng
minden egyes szavad.
Csodával felérő,
szent és sérthetetlen,
örök nyomot hagyott
érzékeny lelkemben.
Lényem része lettél,
az éteri társam,
velem maradsz mindig
a lelki világban.







LÉLEK


Azt mondják, hogy nincsen lélek,
de mi reszket, hogyha félek?
Mi az , ami fáj itt belül,
ha a boldogság elkerül ?

Tudod helyét a szívednek,
sok más, tucatnyi szervednek,
de hogy hol lakik a lélek,
azt bizony hiába kérded.

Hogyha már elért a végzet,
mellkasod legmélyén érzed,
perzselve fáj, szorít, éget...
Megfoghatatlan a lélek .

Máskor szinte égig emel,
örömforrás, a szerelem,
gyermekeid szeretete,
párod édes tekintete.

Varázslat vagy idegjáték?
Áldás, átok vagy ajándék ?
Vajon mi lehet a lélek ?
Barátod vagy ellenséged ?

Kínoz, hogyha bánt valami,
nagyon nehéz gyógyítani,
jelzéseit ha nem érted,
lehet sok más betegséged.

Lélekvándorlásban hiszel?
Hogy egy másik korba visz el ?
Sokszor érzed, itt már jártam...
Mi az igaz valójában ?

Óvd a lelked, mint a kincset,
ne tegyenek rá bilincset,
legjobb, ha szabadon szárnyal...
Tápláld békés boldogsággal !







A LÉLEK TÜKRE


Azt mondják, a szemed
tükre a lelkednek,
mindent, mi benned van,
belőle megfejtek.

Megmutatja szemem,
hogyha boldog vagyok,
legszebb drágakőnél
ékesebben ragyog.

Nem tudom tagadni,
ha elönt a bánat,
szemem tükre elé
fájdalom von fátylat.

Megláthatod benne,
ha valaki szeret,
szeméből meleg fény
simogat, ölelget.

De ha veszteség ér,
ellepi a ború,
nekem is fájdalom,
ha szemed szomorú.

Hogyha beléd bújik
olykor a kisördög,
huncut csillogása
tükrözi örömöd.

Megláthatom azt is,


hogyha félelem űz,
ilyenkor kialszik
szemeidben a tűz.

Melegíti szíved,
érzed, ha csodálnak,
szemeid ragyogó
csillagokká válnak.

Ám, ha szemeidből
könnyeid peregnek,
tudom, hogy hatalmas
bánata szívednek.

De ha veled vagyok,
gyengéden ölellek,
felszárad harmata
csillogó könnyednek.

Felragyog szemeid
tündöklő gyémántja,
jelzi, hogy veled van
lelkednek barátja.

Szemeid csillaga
ragyogjon örökre,
ne sírásra használd,
csak az örömökre !

Hunyd le most két szemed,
hadd jöjjön az álom,
én addig bársonyos
pilláid csodálom.

Holnap egy új nap jön,
szemeid fénylenek,
nevess rám boldogan,
örülj az életnek !







LIBIKÓKA

Egyszer fent és egyszer lent,
sorsunk sajnos nem csak móka,
örömöt bánat követ,
életünk egy libikóka.
Odatartod arcodat,
csókok helyett pofon csattan,
kitárod ablakodat,
üveg törhet a viharban.

Légy edzett, mint az acél,
felhevítve vízbe vetnek,
szíved legyen kőkemény,
másképp gyakran összetörnek.

De ha másnak születtél,
ne add fel valódi arcod,
érjen bánat, száz veszély,
örömödért vívd meg harcod...
Maradj mindig önmagad,
tükörbe csak így tudsz nézni,
vállald fel a fájdalmad,
boldogságod el fog érni...







MEGKÖSZÖNÖM

Újra megköszönöm
forró szereteted
arcom simogató
dédelgető kezed
szívemet perzselő
szemed ragyogását
melegen ölelő
karod szorítását
becéző szavaid


édes áramlását
csábító csókjaid
mámoros izzását
Te vagy a világnak
legnagyobb csodája
éhező lelkemnek
mézédes nektárja
felfénylő csillaga
beborult egemnek
hűs vizű forrása
szomjazó szívemnek...







MESÉLJ!


Meghoztam hát végre a Napnak sugarát,
felragyog szemedben éltet adó remény,
elmondhatod fájó szívednek bánatát,
meséld el most nekem, az élet míly kemény...
Elhitetem veled , hogy minden mulandó,
hétköznapok harca csupán gyerekjáték,
csak a szeretet az, ami maradandó,
ez a legeslegszebb, legdrágább ajándék...







MÉG MA


Mondd ki, ha szereted,
öleld, míg teheted,
hiszen az életed
kézbe nem veheted.

Talán van még esély,
talán van még remény,
de rejtély a sorsod,
titok a holnapod.

Tedd meg ma, mit tehetsz,
talán boldog lehetsz,
mondd ki, ha szereted,
öleld, ha teheted...









NAPFÉNY VOLTÁL


Te voltál a fényem, Napom,
éjszakánként szép Csillagom,
elmentél, most sötét az ég,
eltűnt veled minden szépség.
Helyem sehol nem találom,
hangod halljam, csak ezt várom.
Telefonom néma marad,
elraboltad tőlem magad...
Nyúlok feléd, el nem érlek,
gyere vissza, sírva kérlek,
hozd vissza a Fényt az égre,
hadd lehessek boldog végre...







ÖLELJ ÁT !


ÖLELJ ÁT, ha reggel felnyitom a szemem,
karjaidnak fészke adjon helyet nekem,
simítsd ajkaiddal gondterhelt homlokom,
varázsold lényeddel békéssé otthonom...

ÖLELJ ÁT, ha aztán munkába indulok,
hadd vigyem magammal varázsos illatod ,
mosoly játszik tőle egész nap ajkamon,
emlékétől köddé válik a bánatom...

ÖLELJ ÁT, ha este végre megérkezem,
borítsd csókjaiddal megtört, fáradt szemem,
simulj hozzám lágyan, válj egy testté velem,
érezni akarom, milyen a szerelem...

ÖLELJ ÁT, ha néha kínoz a fájdalom,


egy emberként éld át velem a bánatom,
vigasztaló szóval, ezer apró csókkal
engedd, hogy feltörjön belőlem a sóhaj...

ÖLELJ ÁT, ha érzem, mindenem elveszett,
te nyújts felém akkor két segítő kezet,
érezzem, hogy árad felém a szeretet ,
ragyogtasd rám újra csillagfényű szemed...

ÖLELJ ÁT, ha öröm pezsdíti a vérem,
dalolj velem, táncolj, légy velem, ha kérem,
legyőzhetünk együtt minden nehézséget,
köszönöm, hogy felém vezetett a végzet...

ÖLELJ ÁT, ha néha távol vagyok tőled,
küldd el hozzám lelked, éteri erődet,
érzem jelenléted, lehunyom a szemem,
emlékedtől békém örökre meglelem...







ÖNZETLENÜL


Nem tartalak kalitkában,
szabad lehetsz, mint a madár,
helyed itt van, otthonomban,
két karom majd kitárva vár.
Repülj , szárnyalj száz vidéken,
élményekkel térj majd vissza,
énekeld meg szépségesen,
lelkem minden szavad issza.
Látod, lehet így szeretni,
önzetlenül, néma vággyal,
nem akarok mást keresni,
felér ez a boldogsággal.







ÖRÖMTÚRA


Süt a nap, és hív a táj ma...
Fürödjünk a napsugárba' !
Három "fiú" eldöntötte,
kirándul a természetbe.

Túracipőt vettek mára,
beraktak egy hátizsákba
mindent, mire szükség lehet...
Célba vették a nagy hegyet.

Édesapa s a két gyermek
vidám túrázásba kezdett.
Árnyas erdő sok-sok titka,
jó levegő őket hívta.

A két fiú botot fogott,
s úgy küzdöttek, mint a nagyok...
Bejártak sok dombot, lankát,
a csobogó patak partját.

Apa és két ügyes fia
célja lett egy magas szikla.
Örültek a csodás tájnak,
dolgoztak a kicsiny lábak...

Rácsodálkoztak a tájra,
s leültek egy kidőlt fára.
Felérve a hegytetőre
győztesként dőltek a kőre...

Öröm ragyogott szemükben,
ragaszkodás a szívükben.
Közös élmény, erdő csendje,
megmarad bennük örökre...

Felnőtt fejjel visszanézve
felcsillan e nap emléke,
hogy Apával kirándultak,
s hárman oly boldogok voltak...







ÖRÜLJ!


Hát kinyíltál végre nekem!
Ez az élet szép csodája.
Ragadd meg kinyújtott kezem,
nevess velem a világra!

Fogadd be a sok szépséget,
mit eddig észre sem vettél,
be ne zárd a lelked kérlek,
hidd el, boldog ember lettél!

Észreveszed az ég kékjét,
a mosolygó napsugarat,
ezer virág színességét,
a daloló madarakat.

Sok a gondod? Tedd most félre!
Majd megoldod őket holnap .
Nevess emberek szemébe,
vedd észre a csillagokat!

Tárd ki szíved a világra,
neked is jár egy kis öröm,
ne bántson a múlt hibája,
dalolj velem, megköszönöm!

Mosoly nemesíti arcod,
magasba szárnyal a kedved...
Tedd félre kicsit a harcot,
öleld meg azt, aki szeret!



Meglásd, könnyebb lesz az élet,
ha egy kicsit megpihentél,
raktározz el minden szépet,
amivel gazdagabb lettél!

Tudod te is, egyszer élünk,
nem tudni, mit hoz a holnap.
Nagy hiba, ha mindig félünk,
kérlek, felejtsd el a rosszat!

Barátságod legyen áldás,
ne érezz soha kétséget,
legyél bátor, a megváltás
kíván némi merészséget!

Vedd a kezedbe a sorsod,
jár a boldogság is neked,
küzdeni kell, ez a dolgod,
s öröm lehet az életed...







ŐSZI BÚCSÚ


Gyenge vagyok, mint egy
száraz őszi levél,
mellyel kedve szerint
játszadozhat a szél.

Nem harcolok tovább
hideg durva széllel,
elrepülök inkább
távozó levéllel.

Elmegyek hát újra,
búcsúzom tőletek,
messzi vándorútra
senkit nem vihetek.

Nem süt már a napfény
életemnek egén,
nincs már semmi remény.
Emlék leszek csak én...







ŐSZI HANGULATOK


Ilyenkor, ősz táján gyakorta bús vagyok,
Torkom fojtogatják borús gondolatok.
Fáj látni, hogy lassan pusztul a természet,
Ami eddig szép volt, viszi az enyészet.

Pedig csak elfáradt szakállas Ősz Apó,
Mint egy öreg ember...ez olyan megkapó...
Felkészül a télre, leveti ruháját,
Felveszi helyett hófehér subáját.

Hosszú álmot alszik, készül a tavaszra.
De nem lehet okunk semmilyen panaszra,
Hiszen mielőtt még levetkőznek a fák,
Lombjukon virulnak díszes báli ruhák.



Színpompás levelek táncolnak, keringnek,
Boldogok, mielőtt a földre kerülnek.
Nézem ezt a csodát, örülök a tájnak,
Örülök a szelíd, őszi napsugárnak.

Szeretem a bőröm cirógató szellőt,
Vörösbe, sárgába öltöztetett erdőt.
Megőrzik a versek, fotók és festmények,
Örök kinccsé válnak ezek a szépségek.







ŐSZI POMPA


Elővette őszünk
színes palettáját,
díszesre festette
bokrok fák ruháját.

Bíborra, vörösre
cserélte a zöldet,
sárgába, barnába
burkolta a földet.

Ámulattal nézem
színek orgiáját,
napfényben tündöklő
természet csodáját.



Hamarosan lehull
lombdísze a fáknak,
hideg őszi szelek
dühödten csatáznak.

Elhaló levelek
szőnyeget alkotnak,
korhadva a földnek
táplálékot adnak.

Bölcs, öreg természet,
nem találom mását,
várja már az élet
örök körforgását...







RINGASS ENGEM


Ígérted, hogy fűzfa leszel,
itt pihenek lombod ölén,
azt remélem, észreveszel,
ágaidat fonod körém.

Töröld le a könnyeimet,
fakassz mosolyt az arcomon,
ringass el, mint egy gyermeket,
mert a szívem fáj most nagyon.



Mesélj nekem úgy, mint régen,
szavaid ma kincset érnek,
légy te újra Nap az égen,
szóljon szívből az az ének...

Szomorúfűz, ölelj engem,
dúdolj egy dalt ábrándosan,
simítsd boldoggá a lelkem
látod, fázom magányosan.







ROMÁNC


Egy napsütötte délelőtt
oly izgatottan vártam őt.

Örömmámorban érkezett,
ajkunk már csókra éhezett.
Csak ennyi volt, egy délelőtt,
pár óra míg éreztem őt.
Egy lángolás, egy érzelem,
emléke itt maradt velem.


Tudtuk, búcsúnk örökre szólt,
bár szívünk száz érzést dalolt.
Könnyes szemmel fölém hajolt,
csak némán állt, nem válaszolt.

Emléke most is bennem él.
A szél ma titkokról mesél...







SORSOK


Élt egyszer valahol egy deli királyfi,
sürögtek körötte naphosszat szolgái.
Otthona hatalmas , soktornyú palota,
díszes a ruhája, temérdek vagyona.

Gyakorta lovagolt hófehér paripán,
szomszédos kastélyban várta őt a király,
akinek leánya lett az ő mátkája.
Büszke volt szépséges, hűséges párjára.

Tisztelték eszéért, sok, okos szaváért,
udvarát megvédő, erős hatalmáért.
Szerették jóságát, csillogó, kék szemét,
határozottságát, emberi jellemét.

Adott a szavára , küzdött a nemzetért,
népe nyugalmáért, sok szegény emberért.
Ősz, öreg apjának ő volt a támasza,
nem is volt ellene senkinek panasza.

Tavasszal egy napon egyedül lovagolt,
hallotta, valaki édes-bús dalt dalolt.
Leszállt hát lováról, csendesen lépkedett,
erdőnek közepén tisztáshoz érkezett.

Észrevette a lány, lágyan rámosolygott,
szívének mélyében új érzés dobogott.
Dala tisztán zengő, pacsirta hangja volt,
amit a királyfi lelkébe fogadott.

Lába önkéntelen a lányhoz vezette,
karja ráfonódott, ajka érintette.
Csengő dala helyett csókja édessége,
rabul ejtette őt forró ölelése.



Aztán felriadva szétrebbent a szép pár,
hisz a lány szegény volt, ő pedig egy király...
Szigorú törvények szabták meg életük,
halálra ítélve bimbózó szerelmük.

Gyengéd öleléssel búcsúztak egymástól,
mint ahogy a levél őszidőn a fától.
Tudták, nem láthatják egymást soha többé,
szerelmük emléke mégis él örökké.

Visszatért lovához búsan a királyfi,
várta az udvara, hűséges szolgái,
sok-sok feladata, népének védelme...
De szívében maradt szomorú szerelme.

Pár hét múlt, az udvar szinte lázban égett,
fogadtak száz felől sok ezer vendéget.
Királyi esküvő, amire készültek,
templomi harangok zúgva felcsendültek.

Pompázó ruhában mindenki tolongott,
csupán a királyfi, aki nem volt boldog.
Oltárhoz vezette szomszéd király lányát,
de nem titkolhatta szíve bús magányát.

Fülébe csengett még szerelmének hangja,
nem tudta elnyomni templom száz harangja.
Karján érezhette mátkájának kezét,
ám nem feledhette az édes ölelést.

Házasságot kötött, mosolygott szerteszét,
de bánat ülte meg emlékező lelkét.
Kötötte a törvény, úri becsületből
lemondott végül az igaz szerelemről.

Jó és bölcs király lett, utódokat nemzett,
szolgálta a népét, dicsérte a nemzet.
De a szíve mélyét fájdalom ülte meg,
sohasem feledte azt a szép szerelmet...










SZÁLLJ VELEM!


Ma valahogy boldog vagyok,
arcom belső fénnyel ragyog,
nem sörözök, nem borozok,
derűs szívvel motorozok.

Jókedvem a széllel szárnyal,
ismerkedem a világgal,
felverem az utak porát,
elhagyom a házak sorát.

Körülölel napnak fénye,
örömöm az égnek kékje,
rétek, mezők száz virága,
patak csorgó csobogása.



Elzsongít az erdő csendje,
zöldellő fű puha selyme,
madárdallal táplálkozom,
szebb jövőről ábrándozom.

Gyere te is, szárnyalj velem,
elrepít a képzeletem,
minden enyém, ha akarom,
ölelésre tárom karom.

Visszanevet rám a világ,
nekem nyílik minden virág...
Légy a társam, hogyha kérem,
boldogságban légy vendégem!







A SZERETET EREJE


Hadd meséljek neked
ma a szeretetről,
lényünkből fakadó,
édes érzelemről.

Gyere, megölellek
Mindig, hogyha fázol,
bármerre is legyél,
tudd, nagyon hiányzol...

Szólj, ha fáj valami,
meggyógyítlak nyomban,
varázserő lakik
apró csókjaimban.

Szeretetcsokromból
átnyújtok egy szálat,
meglátod, eltűnik
keserűség, bánat.

Szeress hát, amíg élsz,
hozzon fényt és erőt,
színezze derűssé
lelkedben a jövőt...







SZERETET ÉS GYŰLÖLET


Azt mondják, egy tőről ered
a GYŰLÖLET és SZERETET.
Egyikük ad sok szépséget,
másik kínt és veszteséget.

Mi dönti el, mi ér téged?
Mit hoz utadba a végzet?
Azt kérdezed folyton: MIÉRT?
Ismeretlen bűneidért?

BÁNAT szorítja szívedet,
kétség gyötri a lelkedet.
Mindezt mivel érdemelted,
hogy kincseid elvesztetted?

Hogyha senkit nem bántottál,
fájdalmat mivel okoztál?
FELOLDOZÁST neked ki ad?
Szíved újra fel-felriad....

MIT TEGYÉL, hogy tiéd legyen
az a régi, szép érzelem?
Itt állsz most magad, kincstelen,
mint egy kifosztott nincstelen.

URAM, hozz egy új holnapot,
ragyogtasd reá a napot!
Vidd vissza a gyökerekhez,
gyűlölethez, szeretethez!

Tereld át a másik útra,
kezdje érzéseit újra,
kapja vissza élte fényét,
ajándékozz neki BÉKÉT!







SZÉPÍTŐ SZERELEM


Boldogságom szépít,
csillagszemet rajzol,
arcomon a vágyak
napsugara táncol.

Megszűnik a világ,
testem, lelkem örül,
ezer színes lepke
szálldos szívem körül.



Vagyok zengő hárfa,
húrjaimon játszol,
szól bennem a dallam,
hiába vagy távol.

Virág vagyok, rózsa,
szirmaimat bontom,
illatomnak árját
dúsan feléd ontom.

Leszakíthatsz bátran,
életem a tiéd,
szerelemmel szállok
madárszárnyon feléd.







SZÍVBŐL


Szívből szabad csak szeretni,
a világot átölelni,
egy szent célért lelkesedni,
minden rosszat elfeledni.

Zászlód lobogjon a széllel,
derűs arccal nézzél széjjel,
találd meg, mit szebbé tehetsz,
melyért küzdesz és szót emelsz!

Szomorúak az emberek,
várják már a szeretetet,
mosolyokat és fényeket...
Adj nekik új reményeket!







TŰZTÁNC


Pattog a tűzben a rőzsenyaláb,
Reppen a szoknya és dobban a láb,
Izzik a hangulat, átmelegít,
Dob pereg, ritmusa égbe repít.
Arcodon érzed a vágy parazsát,
Lelkeden őseid harci dalát,
Tűz, te varázslatos, áldalak én,
Reszket a légben e fény-tünemény.
Mágikus táncomat néked adom,



Lásd, milyen isteni, nagy hatalom,
Reppen a lábam is, hallva zenét,
Átveszi testem a dob ütemét.
Lankad a ritmus és lassul a tánc,
Mágikus töltetű esti románc,
Hamvad a láng, csitul bősz tüze már,
Ránk tör a béke, az éj dala vár...







ÚGY SZERETNÉK


Úgy szeretnék szellő lenni
fuvallattal simítsalak
úgy szeretnék eső lenni
cseppjeimmel mosdassalak
úgy szeretnék napfény lenni
melegemmel szárítsalak
úgy szeretnék virág lenni


illatommal bódítsalak
úgy szeretnék gitár lenni
dalaimmal ringassalak
úgy szeretnék csillag lenni
sugarammal altassalak
úgy szeretnék veled lenni
soha el ne hagyhassalak...







ÜNNEP




Itt van végre, akit vártunk,
TAVASZ jött el, a barátunk.
Tegnap tavunk partján jártam,
rügyező fákat találtam.

Örömömre kora reggel
madártrilla ébresztett fel.
Szívem átjárta a BÉKE,
egy csodás nap reménysége.

Ma van népünk nagy ÜNNEPE,
forradalmunk lelkülete
járja át a magyarságot,
felélesztve régi lángot.

"TALPRA MAGYAR !"-hangzik újra,


dallamát a szél is fújja,
kis országunk újra bajban,
félelmet kelt a magyarban.

Mit tehetünk érted, HAZÁNK?
Felemeli okos szavát
minden érző, igaz ember,
téged féltő szeretettel.

Ébredj ember , ünnep van ma!
Emlékezz a régi harcra ,
viseld büszkén a KOKÁRDÁT,
idézd fel az ősök álmát!

Nem kell ma már hősnek lenni,
dolgod annyi, jól dönteni,
méltósággal ünnepelni,
IGAZ magyar ember lenni ...







ÜZENET


Mikor felnézek a csillagos égre
anyám s apám látom szüntelen,
magamra hagytak engem sok-sok éve
azóta az élet könyörtelen.

Ó anyám merre jársz, látod gyermeked?
olykor érzem kezed vállamon
édes szülői illat permetez,
s reszketek mert nem lehetek nálatok.

Ígérem megjövök, hát várjatok rám
vér a vérből újra oly közel,
ha majd a rút halál egyszer rám talál
kisimulnak a ráncok, békém meglelem.

Csillagos ég, pillantásod bársonyos
földi létemnek csodás társa,
maradj velem mutasd utamat, sorsom
fent vár rám, szüleim örök vára.







VÁGYAKOZÁS


Jó lenne még egyszer szerelmesnek lenni,
ifjúkori hévvel felhők közt lebegni.

Szeretnék valakit őszintén szeretni,
boldogan kacagni, könnyezve nevetni,
örülni a napnak, arca mosolyának,
bőre illatának, becéző szavának,
szabadon suhanó madarakként szállni,
csapongó képzelet játékává válni.

Megismer a szívem, hatalmasat dobban,
elvarázsolt lényem nem szerethet jobban.
Egy dallamra zenél lelkünkben az ének,
azt, mi neked tetszik, látom én is szépnek.
Add át magad nekem, törjön meg az átok,
te lehetsz az, akit oly régóta várok.

Érzem, hogy már itt vagy, tégy meg még egy lépést,
mutasd meg a régen
elfelejtett érzést...









VIRULÓ TERMÉSZET

Ugye, látod, milyen szép lett?
Pazar, viruló természet...
Mindez Isten ajándéka,
örömhozó a szándéka.

Madárdalra ébredsz reggel,
feltölt kirobbanó kedvvel.
Lelked elönti a béke,
egy csodás nap reménysége.

Amerre jársz, virágpompa,


frissen zöldül a fák lombja.
Simogat a nap sugára,
fényözön terül a tájra.

Langyos szellő balzsamával,
tenger virág illatával,
hódolattal körültáncol.
Elszédülsz a boldogságtól...

Kívánhatsz-e ennél szebbet,
természetnél ékesebbet?
Töltekezz fel e szépséggel,


erőt adó békességgel!







VOLT EGY KINCSEM


Volt egy kincsem, gyönyörű,
hihetetlen szépség,
édes lett a keserű,
bizonyság a kétség.
Szivárványként ragyogott


lelkem titkos mélyén,
szívem tőle dobogott,
sütkéreztem fényén.

Aztán történt valami,
kincsem elvesztettem,
elrabolta valaki,
semmit sem tehettem.
Máshol ragyog fénye már,
enyém könnyek árja,
nem süt rám a napsugár,
lelkem bánat rágja.










 
 
0 komment , kategória:  Kacsa Zsóka  
Kacsa Zsóka: A LÉLEK TÜKRE...
  2014-01-22 16:31:28, szerda
 
 




Kacsa Zsóka: A LÉLEK TÜKRE..


Azt mondják, a szemed
tükre a lelkednek,
mindent, mi benned van,
belőle megfejtek.

Megmutatja szemem,
hogyha boldog vagyok,
legszebb drágakőnél
ékesebben ragyog.

Nem tudom tagadni,
ha elönt a bánat,
szemem tükre elé
fájdalom von fátylat.

Megláthatod benne,
ha valaki szeret,
szeméből meleg fény
simogat, ölelget.

De ha veszteség ér,
ellepi a ború,
nekem is fájdalom,
ha szemed szomorú.

Hogyha beléd bújik
olykor a kisördög,
huncut csillogása
tükrözi örömöd.

Megláthatom azt is,
hogyha félelem űz,
ilyenkor kialszik
szemeidben a tűz.

Melegíti szíved,
érzed, ha csodálnak,


szemeid ragyogó
csillagokká válnak.

Ám, ha szemeidből
könnyeid peregnek,
tudom, hogy hatalmas
bánata szívednek.

De ha veled vagyok,
gyengéden ölellek,
felszárad harmata
csillogó könnyednek.

Felragyog szemeid
tündöklő gyémántja,
jelzi, hogy veled van
lelkednek barátja.

Szemeid csillaga
ragyogjon örökre,
ne sírásra használd,
csak az örömökre!

Hunyd le most két szemed,
hadd jöjjön az álom,
én addig bársonyos
pilláid csodálom.

Holnap egy új nap jön,
szemeid fénylenek,
nevess rám boldogan,
örülj az életnek!







 
 
0 komment , kategória:  Kacsa Zsóka  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2019.03 2019. április 2019.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 12 db bejegyzés
e év: 110 db bejegyzés
Összes: 3824 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1546
  • e Hét: 4061
  • e Hónap: 29016
  • e Év: 146370
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.