Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
A Tóra és népe VIII. rész
  2011-04-07 22:52:35, csütörtök
 
 
Osgyáni Rónay Károly Dr.: A Tóra és népe VIII. rész

VIII.

A cionizmus.

Első komoly megmozdulása I. Napoleon alatt | Mordechai-Manuel Noach az észak-amerikai Egyesült Államokban tervez zsidó államot |Giuseppe Mazzini intelme a zsidókhoz | Pinsker Leo buzdítása hitsorsosaihoz | Hezl Tivadar megszervezi a cionizmust | Anglia Ugandát ajánlja fel a zsidóknak | Palesztina mint új zsidó állam

Minden nagy és kis nemzetet érnek létét megrendítő sorscsapások. Olyanok amelyeket megérdemelt, de olyanok is, amelyeket meg nem érdemelt. Minden életre való nemzet minden időben nagy ragaszkodást tanúsított hazájához, azon röghöz és éghajlathoz, mellyel úgyszólván teste-lelke összenőtt s melytől csak igen erős kényszerítő körülmények közt vált meg. Ha a túlerő lesújtja, kirabolja s majdnem kiirtja is: makacsul kitart talaján és évszázados élet-halál harcra is kész a túlerővel szemben. Rendesen siker koronázza is nagy áldozatkészségét. Ismételten talpra áll, újra meg újra felépíti országát és beáll ismét a többi államok békés-háborús újabb versenyébe.

Ilyen a magyar, a lengyel, görög, stb.

Láttuk, hogy a zsidó nemzet nem volt tartós, államalkotásra képes. Kettészakadt az újra összeforradás komoly kísérlete nélkül, noha arra évszázadok álltak rendelkezésre. Amint láttuk a kettészakadt államocskák egyike az őt ért első katasztrófából sem bírt többé újra kilábalni. A másik államocska népe is a hazaszeretetnek elég halvány jelét adta akkor, amikor az első katasztrófa érte, mert éppen a nép vagyonosabb és nagyobb része kellemesebbnek találta, hogy életét a diaszpórában, de jólétben tölthesse; a másik nagy katasztrófából pedig ez sem bírt többé életre kelni. Nem is kísérelték meg, hogy visszaszivárogjanak tömegesen az oly hőn magasztalt ígéret földjére s ott meghúzzák magukat, míg a vihar elvonul, ha századokig tartana is és újra felépítsék Siont, Jahve templomával. Ezek is előnyt adtak a diaszpórában való vagyonhajhászó, bár számtalan megalázással egybekötött és örökös ide-oda vándorlásból álló életmódnak.

Ellenvetésül azt hozzák fel, hogy abban állandóan túlnyomó hatalom gátolta őket.

Más népek ily esetben fölkerekedtek és minden erejük végső megfeszítésével iparkodtak új hazát teremteni, hogy ott független nemzeti életüket kiélhessék. Erre nyílt volna alkalma az erősen összetartó és jól megszervezett s azonfelül vagyonos zsidóságnak is, ha előbb nem, hát Amerika felfedezésétől kezdve több ízben is. Szeretnek azzal dicsekedni, hogy Amerika felfedezésében a zsidók számottevő részt vettek, sőt, hogy a Lastorres nevű zsidó ember elsőnek lépett a hajóról Amerika földjére. De azon túl is sorra következtek a nagy fölfedezések Délafrikában, Austráliában és Polinéziában. Tervszerű gyarmatosításra azonban a zsidók sohasem gondoltak.

Egészen másképp cselekedtek abban az időkben az üldözésnek kitett keresztény vallásfelekezetek, különösen a puritánok.

Azok nem fáztak a hosszú és akkor még veszélyes és nélkülözésekkel egybekötött tengeri utazástól, sem az őserdők irtásától s a mellett ellenséges vad néptörzsekkel való folytonos harcoktól, sem az irtó kapától, ekétől s egyáltalán semmi nehéz verejtékes munkától. Hatalmas új államokat alapítottak és mesés nagyságúvá fejlődő városokat építettek, amelyek ipara, kereskedelme és gazdagsága első a világon.

Mi tartotta ettől vissza a zsidókat? Az bizonyos, hogy egyetlen állam sem akadályozta volna meg őket ebben erőszakkal! Kiélhették volna az új önalkotta Kánaánban nemzeti életüket, megmutathatták volna a világnak, hogy mire képesek.

Ők azonban megmaradtak inkább sok államban szétszórva és folytatták vagyonhajhászó, de sok megaláztatással egybekötött életmódjukat.

Ennek egyik főoka kétségtelenül maga a Tóra volt, amelyek minden betűjéhez a végletekig ragaszkodtak és amelynek összes ígéretei beteljesülését rendületlenül hitték. A Tóra és a Talmud hipnotizáló hatása alól nem bírtak szabadulni. Évezredeken át siratták Jeruzsálemnek és Jahve templomának pusztulását. Képzeletben változatlanul Palesztinát tartották hazájuknak. Újévük napján azzal üdvözölték egymást, hogy jövő évben vajha Jeruzsálemben találkozhatnának ismét. De megmaradtak a diaszpórában!

Mindez azonban nem lehetett más, mint önámítás azon zsidók részéről, akik jóhiszeműen hittek és akik nem bírtak elég ítélőképességgel, hogy ezen ábránd megvalósításának lehetetlenségéről maguknak meggyőződést szerezzenek.

Képtelenség azonban feltételeznünk azt, hogy ne lettek volna a zsidók közt régtől fogva elég belátással bírók, akik ezen kétségtelenül dicséretes és nemes vágy beteljesedésének lehetetlenségét át nem látták volna. Azon vágyak lehetetlensége pedig évszázadról-évszázadra növekedett. Ezt az egész zsidóságnak Palesztinába költözésére értem.

A zsidóság száma ugyanis az ő íróik által túlságosan nagyított üldözések és mártírhalálaik dacára (melyek azonban elenyésznek a keresztény eretnekek által szenvedett mártírhalálok száma mellett, ha csak a ,,homousion" és ,,homoiusion" vitáira és a költői Provence népének kipusztítására gondolunk is) sokkal nagyobb arányban szaporodott, mint bármely más népé. Palesztina ellenben változatlanul megmaradt oly kicsinynek, amilyen volt. Ez éppen elég ok arra, hogy lehetetlenné tegye az összes zsidóságnak oda visszaköltözését, eltekintve attól, hogy ott máris kerek 600.000 arab él, akiket birtokaikból kiűzni nem lehet. Az egész középkoron, sőt az újkoron át a francia forradalomig a zsidók a Talmud hatása alatt a többi népektől teljesen elkülönült életet éltek és pedig sok tekintetben a való világtól különböző ábrándok, sőt agyrémek közt. Nyomban a francia forradalom azon ténye után, hogy a zsidókat egyenlő jogú állampolgároknak ismerte el, megindult a zsidók közt komolyabb mozgalom, régi országuknak helyreállítása végett Palesztinában. 1798-ban egy magát meg nem nevező zsidó nyílt levélben felszólította a zsidóságot Palesztina elfoglalására, ami szerinte neki minden áldozatot megér. I. Napóleon egyiptomi expedíciója után 1799. Germinál 23-án Konstantinápolyból proklamációt intézett a zsidósághoz Jeruzsálem és Palesztina visszafoglalására s a zsidó állam helyreállítására. A nagy szanchedrin (a zsidó előkelőknek tanácsa, mely az ő érdekeik védelmére alakult) ezt a felszólítást visszautasította. Innen ered nagyrészt Napoleonnak határozott ellenszenve a zsidók iránt.

Egy emberöltővel később egy Mordechai Manuel Noah nevű zsidó, az amerikai egyesült államok polgára, felszólította a zsidóságot, hogy az egyesült államokban Buffalo közelében, Grand Islandban, egy zsidó várost és államot létesítsenek Ararat név alatt, melynek ő lett volna a feje és bírája. Az e célhoz szükséges ingatlanok összevásárlását indítványozta s azt ő maga meg is kezdte. 1825-ben megtörtént az alapkőletétel is. Ezen új zsidó nemzeti államot az Egyesült Államok védnöksége alá akarta helyezni. További terve az volt, hogy itt a zsidóság összpontosulván és megizmosodván, később vásárolja meg Palesztina földjét is és ott újra építse fel Ciont. Sarlatánszerű sallangok dacára e tervnek volt egészséges magva, de a rabbik szívós ellenzése meghiúsította.

Érdekes, hogy később a nagy nacionalista olasz államférfi Giuseppe Mazzini a következőképpen nyilatkozott a zsidó népről:

,,Ország nélkül nincs nevetek, szavatok, jogotok s nem emelkedhettek, mint testvérek a népek bajtársi csoportjába. Az emberiség korcsai vagytok. Katonák zászló nélkül. A nemzetek közt nem találtok hitelre, sem védelemre és senki sem lesz biztonságtok kezese. Ne áltassátok magatokat az igazságtalan társadalmi állapot alól való emancipációval, ha előbb nem hódíttok magatoknak országot... Ne hagyjátok magatokat megtéveszteni anyagi helyzetetek javításának gondolata által, mielőtt a nemzeti eszmét megoldottátok volna. Nem tehetitek..." Mazzini felfogása szerint az emberiség egysége organikus és a nemzetek az ő szervei.

Nagy és szentéletű püspökünk Prohászka Ottokár, akitől a mélységes felebaráti szeretet nem vitatható el, a zsidókérdés megoldását szintén csak a zsidóságnak külön államban való összpontosításában látja, midőn német nyelven a magyarországi zsidókérdést ismertetvén a következő kijelentést teszi:

,,Die Judenfrage ist nicht nur eine ungarische, sondern eine brennende Weltfrage, die eine gerechte und gründliche Lösung erheischt. Schwer lastet auf dem Judenvolke der Fluch Gottes, schwer lastet aber auch Israel als Fluch und Bürde auf den christlichen Völkern. Israel muss sich wieder sammeln, muss einen nationalen Staat bilden... Jetzt lebt es im Fluche und so langes es lebt, wird es zum Fluche und kann nicht anders."

(A zsidókérdés nem csak magyar, hanem világkérdés, mely igazságos és alapos megoldást kíván. Keményen nehezedik Isten átka Izrael népén, de Izrael is keményen nehezedik a keresztény népekre mint átok és teher. Izraelnek ismét össze kell csoportosulnia és nemzeti államot képeznie. Most átokban él, és ameddig így él, átkul van és nem lehet másképp.)

Pinsker Leó, zsidó cionista író e tárgyról következőképpen nyilatkozott és iparkodott fajbélieit buzdítani: ,,Lengyelországban az elnyomatás alatt legalább kétszáz éven át sajátszerű irányban fejlődött a keleti zsidó faj. Az ő társadalmi szokásait örökérvényű rituálévá, öltözetbeli és hajviseleti divatját vallásos előírássá, az étkezési esetlegességeket szentséggé változtatta át. Előtérbe lépett a csodatevő rabbi. Maga a Messiás természetfölötti lénnyé, megjelenése és Palesztina helyreállítása égbeli dolgokká alakultak át. Ezen időszak a zsidóság alvajárásának korszaka volt, mely őt teljesen demoralizálta. Az emancipáció államaiban a zsidóságot úgy kezelték mint egy holt nemzetnek élő egyéni tagjait. A modern világban törvény szerint és alakilag a zsidók egyenjogúak és szabadok, de társadalmilag kizártak. Egyetlen módja e kétszínűség megszüntetésének egy haza megalakítása, bárhol. ---,,

Végre 1896-ban fellépett a magyar zsidó Herzl Tivadar és ,,Juden Staat" című művében nagy részletességgel előterjesztette, hogy hol és miképp volna egy zsidó állam újból megszervezendő. Kifejti, hogy az antiszemitizmus kiirthatatlan és növekvő társadalmi jelenség. A világ ellöki magától a valódi zsidót, aki nem dobta el magától a nemzetiségét és nem követett el nemzeti öngyilkosságot. Az ily öngyilkosság, ha kívánatos volna is, szörnyű és tragikus befejezése a szenvedésnek, melyet lehetetlen véghezvinni. A zsidó nemzetiség tehát a zsidó nemzeti otthon létesítése által tehető csak szabaddá. Azon megoldási kísérletek, hogy paraszttá tegyék a zsidót (Ilyen történt többi között Oroszországban, Cherson kormányzóságban, 1806. évben, ahol 7000 zsidót telepítettek le földművelőkül) nem sikerültek. De az nem is kívánatos, mert annyi volna, mint: ,,Die Cultur gewaltsam zurück schrauben!!" (A kultúrát erőszakosan visszafejleszteni.)

E célra alkalmas helynek véli Argentínát is, de Palesztina a történelmi otthon, tehát ott kell a zsidó államot újra felépíteni. A zsidó államot valósítsa meg egy külön társaság. Államformául legjobban szeretné ugyan a monarchiát, de mivel azt lehetetlennek tartja, az arisztokratikus köztársasági formát ajánlja. A teokrácia teljesen ki legyen zárva. Az állam zászlaja legyen fehér színű, hét arany csillaggal, mely a hét órás munkanapot jelezné. A társaság tagja fizessen 1 sekel évi tagdíjat. (Ez a régi zsidó ezüstpénz volt, mintegy 14 gramm súlyú.) Azonfelül önkéntes adakozásra szólítja fel a gazdag zsidókat. Ama hitének adott kifejezést, hogy új hazájában ismét feltámadnak a Makkabeusok. Úgy tervezte, hogy a mondott társaság székhelye Londonban legyen, tízmillió angol font tőkét gyűjtsön, a gyarmatosításra a török kormánytól engedélyt eszközöljön ki és oly szabadalmak alapján működjék, mint a Brit keletindiai társaság annak idején.

Herzl terve nagy visszhangra talált s 1897-ben már megtartották Bázelben az első cionista kongresszust. Herzl világosan belátta, hogy valamely élő és szabad kultúra nem forrása, hanem a következménye a megszervezett és állandó állami életnek. Fáradhatlanul minden előkészületet meg is tett még politikai téren is, tervének megvalósítására.

Az 1903. évben megtartott cionista kongresszusnak sok gondot okoztak az üldözések elől menekülő oroszországi zsidók. Gyors, sőt azonnali segítségre lett volna szükség, Britannia nagylelkűen felajánlotta Ugandát egy zsidó állam azonnali megvalósítására.

Uganda Középafrika keleti részén Abesszínia alatt, a Viktória és Albert tavak közt fekszik és 284.000 km2 kiterjedésű s mintegy 700-1400 m. magas, egészséges, bővizű és termékeny fennsíkot képez, mely könnyen eltarthatna 15 millió lakost s onnan tovább terjeszkedhetett volna a zsidóság egyrészt a tenger (Indiai Óceán), másrészt a belga Kongó felé. Ez tehát oly nagy és termékeny terület, mely képes az összes zsidóságot is magába fogadni. A bennszülöttek e tartományt ,,kelet gyöngyének" nevezik.

A cionista kongresszus Nagy Britanniának ezt a nemes lelkű ajánlatát elutasította.

A kapitalista nemzetközi zsidóság azt az illúziót iparkodott terjeszteni, hogy a zsidóság csak vallásfelekezet, mely egyházai útján tartja fenn egymásközt az összeköttetést. Ez csak ámítás hátsó gondolatok leplezésére. De ezek befolyása döntött.

Ezután nemsokára bekövetkezett a világháború, amelynek során a túlnyomóan zsidó kezekben lévő világsajtó, nemkülönben a szintén túlnyomóan zsidó befolyás alatt álló szabadkőművesség megbecsülhetetlen szolgálatot tett hazugságai, rágalmai és később a központi hatalmak hitegetése, félrevezetése és defetizmus előidézése által az Entente-nak különösen pedig Angliának. A háború győzelmes befejezése után a nemzetközi zsidóság, különösen a cionisták, tett szolgálataik jutalma fejében a palesztinai zsidó állam helyreállítását kívánták. Ezt Anglia méltányosnak és jogosnak találta és 1920-ban saját fennhatósága alatt Palesztinában zsidó államot létesített, dacára annak, hogy a több, mint 700.000 lakossága közül hetedrésze sem volt zsidó. 1922-ben a népszövetség megerősítette Angliának Palesztinára vonatkozó mandátumát, s a lausannei szerződés Palesztinát Törökországtól végleg elszakította.

Az ország alkotmánya röviden ez: van 22 tagból álló törvényhozó tanácsa, melyet az ország lakossága közvetetten választ. Van továbbá közigazgatási tanácsa. Mindkettőnek elnöke az angol főmegbízott.

A világ összes zsidóságának igen nagymérvű pénzbeli támogatásával megindult a zsidóság odatelepítése. Ezt megelőzően megindult a telepítésre alkalmas földterületek összevásárlása két nagyszabású szervezet által. Ezek egyike a hatalmasabb, a zsidó állam részére eszközli a vásárlásokat. A másik, ezek közt a Rothschild-ház is --- saját számlájára vásárol, 1924-ben Jeruzsálemben héber tannyelvű egyetemet építettek, amely célra egy amerikai zsidó dollármilliomos egymaga kétmillió dollárt adott. Egyáltalán véve igen sok elemi és középiskolát létesítettek, amelyekben a héber nyelv a tannyelv. Ily módon újra életre keltik a héber nyelvet, s az új nemzedék már azt beszéli. Ugyancsak sok kórházat és népjóléti egyéb intézményt létesítettek és pedig mintaszerűen. Azon települőket, akik mezőgazdasággal akarnak foglalkozni, a legmodernebb gépekkel és felszerelésekkel látják el. Fellendülőben van különösen a szőlő, narancs, citrom- és olajfa termelés. Palesztinai bort Budapesten is szolgáltatnak ki vendégeiknek előkelő zsidóbarát vendéglők. Mezőgazdaságra vállalkozóknak átlag mintegy 50 magyar holdnyi területet adnak bérbe. A haszonbér elég magas, de bőven kikerül a föld által évenként négyszer leadott termésből. Kétféle haszonbérleti rendszer van alkalmazásban. A zsidó állam földjeit a haszonbérlő tulajdonul sohasem szerezheti meg, de ha rendesen fizeti a bért és jól gazdálkodik, a felmondás veszélyének nincs kitéve. A magántulajdonban lévő, főleg a Rothschild-féle földeket, ötven évre adják haszonbérbe, melynek letelte után, ha a bérlő a bért rendesen fizette és jól gazdálkodott, a bérelt föld tulajdonát szerzi meg.

Eddig Palesztina művelhető földjeinek szűken 1/10 részét szerezték meg a zsidók s 1927. évig annyian költöztek oda és települtek le, hogy mai létszámuk a rég ott lakó zsidókkal együtt 180,000 lelket sem tesz ki. Az utóbbi években ismételve olvashattunk olyan hírlapi tudósításokat, hogy az odatelepülő zsidók közül igen sok ismét elköltözik, továbbá, hogy előszeretettel arab munkásokkal műveltetik az új települők földjeiket.

A zsidó települők támogatásra szoruló szegények; de sokan vannak, kik vallásos buzgóságból költöztek oda meghalni.

Kétségtelen azonban, hogy a zsidók Palesztinában mintaállam felépítésébe kezdtek.

De lássuk csak, hogy a Herzl által eredetileg kitűzött cél hogyan valósítható meg.

Az országocska területe 23.000 km2, melynek nagyrésze oly köves, hogy mezőgazdasági művelésre alig lesz alkalmassá tehető. Még erdősítése is nehézségekbe ütközik. Igaz, hogy az ipar fejlesztésén is erélyesen dolgoznak; de ha még siker is fogja azt követni, aligha lesz képes kétmilliónál több lakost eltartani az egész országocska. Amint már előbb rámutattam, ez aligha fogja a szaporodó zsidóságnak 1/10 részét kitenni. De mi lesz a többi 9/10 résszel? Azok megmaradnak a diaszpórában, úgy mint eddig?

Úgy látszik, hogy igen. De hisz akkor sem a zsidó kérdés nem lesz megoldva, sem az antiszemitizmus nem fog megszűnni. Pedig éppen az utóbbinak akartak a cionisták gyökeresen véget vetni.

Így mi értelme lesz egy törpe zsidó állam létesítésének?

Azt akarják-e a zsidók a világnak megmutatni, hogy milyen államalkotására képesek ők? De hisz az csak üvegházi állam lesz és nem önerejéből szervesen kialakult vér és verejték árán megszerzett haza!

Vagy hatalmi támpontul szolgáljon-e a törpe zsidó állam a diaszpórában megmaradt zsidóság követeléseinek érvényesítése körül? Ez alig fog sikerülni?

Nem bírom másnak minősíteni e vállalkozást, mint bluffnak --- ámításnak --- és pedig némelyek részéről tán jóhiszemű önámításnak, de a kellő ítélőképességgel bíró intézők túlnyomó részéről világámításnak.

Egy jeles budapesti rabbi, aki 1928. évben három hónapig tartózkodott Palesztinában a zsidó gyarmatosítások tanulmányozása végett, elragadtatással nyilatkozott az ott látottakról s kiemelte, hogy látott nehéz munkát örömmel végző zsidókat, még kőtörőket is az országút mentén s hozzá nagy hőségben. Maga is bevallotta azonban, hogy az eddigi gyarmatosításokkal együtt is a zsidók száma alig üti meg a már említett 180,000-et. Az ő véleménye szerint, --- ami tán az összes zsidóságé is --- az új zsidó állam célja az volna, hogy a különböző országokból elűzött zsidók ott menedéket találjanak.

Ez gyökeres megoldás-e?

Úgy látszik, hogy a zsidóság a Tóra és a próféták hipnózisa alól nem tud kiszabadulni. A cionisták váltig azt hajtogatják, hogy csakis Palesztinában valósíthatja meg a zsidóság nemzeti tradícióit, nemzeti aspirációját és nemzeti jellegét. Meg kell valósítani Jesajah azon jövendölését, hogy a törvénynek Jeruzsálemből kell szétterjednie és az Úr parancsának Cionból. Ez jövendölés? Nem, hanem célkitűzés. Még pedig olyanféle, hogy a Jeruzsálemben zsidó államfő parancsai a diaszpórabeli hatalmas zsidóság által érvényesüljenek. Ez annyi volna, mint olajat önteni az antiszemitizmus tüzére.

A cionizmus legalább egyet kétségen kívül helyezett: hogy a zsidó nemcsak vallására nézve az, tehát nemcsak vallásfelekezet, hanem, élesen elkülönített faj is, melynek több évezredes tradíciói vannak, melyekről lemondani nem akar. Vagy talán nem is bír?
 
 
0 komment , kategória:  A Tóra és népe VIII. rész  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 391
  • e Hét: 5729
  • e Hónap: 16880
  • e Év: 282095
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.