Belépés
liliana01.blog.xfree.hu
Az öröm abból ered, hogy valaki meg tudja látni azt, ami szép és jó az életben. Szalóki Lívia
1947.08.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Szabó Lőrinc : Kandalló előtt.
  2019-01-19 17:31:54, szombat
 
 


Szabó Lőrinc : Kandalló előtt.

"Szeretem a kandalló parazsát,
a leégett fa nyugodt aranyát,
a bíbor máglyát, a sok, szögletes,
izzó fény-kristályt s a még láng-eres
imbolygást rajtuk. Vad tájak s bohó
rúnák gyúlnak benne az álmodó
lélek elé. Titkok? Mit mondanak?
Nyitom a rácsot: álarcként tapad
arcomra a hő, s a fény elvakít:
peng a parázs: tűnt nyarak húrjait
zendíti tán a búcsúzó anyag:
vágytalan gyönyör minden pillanat,
amije van még, tündérmuzsika
és ragyogás. Az arany zúzmara
borzong itt-ott, hűl és zsugorodik,
a máglyára csipke hamuhodik,
de tüze még nagy, mint egy alkonyat,
s valamit súg. Mit? Attól függ, ki vagy."
 
 
0 komment , kategória:   Szabó Lőrinc  
Szabó Lőrinc : Késő
  2018-11-23 19:50:51, péntek
 
 


Szabó Lőrinc : Késő

Késő: tudjuk, mit vesztenénk vele.
De csak rejtsd kebled hívó bimbaját!
Azt mondtad: onnan gyöngyözik tovább
bennetek a vágy első gyönyöre,
s igérted: elmondod majd, s hogy a te
agyad meg tudja... Óh, ruhádon át,
igy is süt és borzongat!... És mit ád,
mit még e láz, hogy ne haljak bele?!
Késő, de oly jó, oly gyönyörű ez!
Vergődsz, mint én: míg tiltasz, segítesz.
Igen és nem: minden rettenetes.
Nem miattunk az!... Óh, nyújtsd, még, nagyon,
ezt a nagy percet!... Ajkad ajkamon...
Lobog a halál: nem lesz irgalom.
 
 
0 komment , kategória:   Szabó Lőrinc  
Szabó Lőrinc : Zavar
  2018-03-09 15:02:16, péntek
 
 


Szabó Lőrinc : Zavar

A fák kezei égbe kulcsolódtak
s minden tárgy kezdte már felölteni
éjszakai alakját... Ritkuló
lombok alatt jártunk és észrevettem:
másként szeretjük egymást, mint ahogy
tavasszal megfogadtuk. Ujjaim
tegnap barátként fogták kezedet,
s ma kerülték, s szenvedtek nélküle.
Mikor nem láttad, akkor néztelek,
csak akkor néztelek boldogan, és
szavaimat szégyenkezve kuszálta
a tettetés... Magamnak is csak annyit
vallok be - ez is sok - hogy még-nem-érzett
örömmel szívtam ajkad illatát
s hogy mikor fénylő szemedet fölütve
elbúcsúztál: testvéri csókod égő
arany kardokat mártott ereimbe.
 
 
0 komment , kategória:   Szabó Lőrinc  
Szabó Lőrinc : Enyém volt s mégse enyém
  2018-03-09 14:09:36, péntek
 
 


Szabó Lőrinc : Enyém volt s mégse enyém

Enyém volt s mégse enyém ma,
enyém ma is, és idegen,
ha eszembe jut, újra hajnal
ragyog az életemen.

Nézem s nem látom. Az arca
csupa fény, felhő, remegés;
virágzene: szóba fogni
túlsok és túlkevés.

Virágzene, érthetetlen.
Ki tudja, nem álom-e?
Tűnt évek titka, merengő
fény- és illat-zene.

Enyém volt s mégse enyém ma,
nem enyém, s örökre az,
neki üzenek, a szíve tudja,
s megdobban: úgy van, igaz!

Enyém volt és mégse enyém ma,
enyém ma is, és idegen,
ha eszembe jut, újra hajnal
ragyog az életemen.

 
 
0 komment , kategória:   Szabó Lőrinc  
Szabó Lőrinc : Séta közben
  2017-07-25 17:25:10, kedd
 
 


Szabó Lőrinc : Séta közben

Jó volna csöndben, egymagam,
úgy élni, békén, boldogan,
mint a pipacs vagy ott alább
a margaréta, a szarkaláb, -
jó volna egy kis tanyai ház
előtt őrt állani, nyurga akác,
és megborzongani, szótlanul,
ha az égre éji vihar vonul,
és reggel a fénybe kéjesen
belemosni millió levelem.
Jó volna szállni, ameddig a szem,
kék fátyol lenni a hegyeken,
felelőtlen, kóbor szelek
módján futkosni, egyre szebb
és távolibb országokon át,
jó volna, mint a kis kacsák,
fürödni, patakban, szitakötők
fia lenni, vagy malacok között,
akiket nem kínoz öntudat,
heverni a sárban a nap alatt.
Jó volna, - óh, de nehéz a szívem! -
átszűrni magam az elemeken,
hisz csoda-balzsam a puha sár,
mit esőből s porból kever a nyár:
óh, elaludni a föld vegyész
kezében, úgy, hogy az ébredés
kihagyja a bűnt, embert, - s virág
lenni csak, pipacs, szarkaláb,
vagy legfeljebb a tanyai ház.

 
 
0 komment , kategória:   Szabó Lőrinc  
Szabó Lőrinc De a nő, jaj, megszomorít
  2017-06-17 18:04:51, szombat
 
 


Szabó Lőrinc De a nő, jaj, megszomorít

Ibolya lehet kezeidben a föld, napok rengő
dördüléseiben hallhatod a molyok moszatolását,
mégsem irígylem hatalmadat,
Isten, -
csak azt, hogy élsz és
nincs szükséged a nőre.
Nézz rám: meghalnék örömest
s ártatlan dolgok közt is szívesen élnék
(vasban atom, fűben klorofill),
de a nő, jaj megszomorít:
belenyiharász bánatomba, fénylő
mellei kitüzesednek, emléke is
leopárdléptekkel ólálkodik
körülöttem, nesztelen, és mind
csak magát érzi magában, a maga kicsiny
területére akar korlátozni, halhatatlan
lelkemből csak a maga
megbántását horgássza ki, és
combjának kellemes feszüléseit
teszi fontossá, hogy a világ
minden gyönyöre csak hasonlat
legyen őrá, - jaj, csak megszomorít
a nő, jaj, megszomorít
minden szerelem: miatta kell
tudomásúl vennem a mocsarakat, miatta
birkózom magammal, miatta
birkózom veled is, aki élsz, és
nincs szükséged őrá, - miatta
perlekedem veled is, amiért
rohanó villámaiddal nem kaszaboltad
porba-szélbe
nagyságod grimaszát, a nőt!
 
 
0 komment , kategória:   Szabó Lőrinc  
Szabó Lőrinc - Nők, habzó májusi rózsák
  2017-05-01 16:53:26, hétfő
 
 


Szabó Lőrinc: Nők, habzó májusi rózsák

Ó mennyi ifju mohóság,
nők, habzó májusi rózsák,
májusi szerelem!
Mily jó könny és nevetés közt,
selyemzizegésü vetés közt
heverészni a gyönge gyepen!

Nők, gyönyörü tavaszi kancák,
rózsák, remegő fiatalság,
fiatal örömök nevetése!
Habos rózsákba haraptam, -
kis melled sírt ma alattam,
sírt és kacagott remegése.

Habos rózsákba haraptam,
mégis szomorú maradtam;
és lassan este lett.
Fáj, fáj e tavaszi mohóság,
most béke kellene, jóság,
jóság és szeretet.

Szeretet kellene, jóság,
hogy ne hulljanak a rózsák,
lelkem rózsái, szegények, -
és nyugalom, egy kis öregség,
hogy az Égieknek is tessék
e csöndes esti ének...
 
 
0 komment , kategória:   Szabó Lőrinc  
Szabó Lőrinc - Szél hozott, szél visz el
  2017-05-01 16:49:56, hétfő
 
 


Szabó Lőrinc: Szél hozott, szél visz el

Köd előttem, köd mögöttem,
Isten tudja, honnan jöttem.
Szél hozott, szél visz el.
Minek kérdjem, mért visz el?

Sose néztem, merre jártam.
A felhőkkel kiabáltam.
Erdő jött, jaj be szép!
Megcibáltam üstökét.

Jött az erdő, nekivágtam.
A bozótban őzet láttam.
Kergettem, ottmaradt,
Cirógattam, elszaladt.

Ha elszaladt, hadd szaladjon,
Csak szeretőm megmaradjon.
Szeretőm a titok,
Ő se tudja, ki vagyok.

Isten tudja, honnan jöttem,
Köd előttem, köd mögöttem.
Szél hozott, szél visz el.
Bolond kérdi, mért visz el.

 
 
0 komment , kategória:   Szabó Lőrinc  
Szabó Lőrinc - Erdei szerelem
  2017-05-01 16:46:50, hétfő
 
 


Szabó Lőrinc - Erdei szerelem

Sötétedik... láthatatlan tücskök ültek ki kunyhónk elé
és elhallgattak a távol zuhogó fejszék.

Ma az utak is összebújnak az erdő bozontos mellén
és lélegzetét visszafojtva hallgatózik a meztelen levegő.

Érzed az esti virágok izgató simogatását?
(Most lehellik lelkünkbe illatos testüket a rétek.)

Kezünkben a szerelem édessége csókolózik,
mikor ujjaink véletlenül összeölelkeznek

s minden tagom külön megrészegűl,
ha hosszú-hosszú éjszakáinkra gondolok.

Pedig már itt van az éj, csak mi nem vettük észre,
hogy a kémény tetején kidugta borzas fejét a füst;

ujból itt van az éj s csak mi nem vettük észre,
hogy kiváncsi rózsabimbók nyiltak ki szerelmes nyoszolyánkon
 
 
0 komment , kategória:   Szabó Lőrinc  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2019.03 2019. április 2019.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 3 db bejegyzés
e hónap: 33 db bejegyzés
e év: 164 db bejegyzés
Összes: 837 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2426
  • e Hét: 2884
  • e Hónap: 4363
  • e Év: 17401
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.