Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
A Tóra és népe IX. rész
  2011-04-07 22:57:19, csütörtök
 
 
Osgyáni Rónay Károly Dr.: A Tóra és népe IX. rész

IX.

A Tóra tanításainak eredménye.

Miben áll az Evangélium fölénye a Tóra fölött? | Az Iszlám | Heinrich Heine hogyan jellemzi hitsorsosait | A zsidók hivatása Hess Mózes szerint a társadalmi igazságosság megvalósítására | A reformzsidók szerint pedig: hogy a világon szétszóródva, mint papi nép hirdesse a tiszta etikai monoteizmnust | Kétszer kell születni az embernek, úgy mint a madárnak


Az előzőkben láttuk, hogy a Tóra nem csak vallási, hanem erkölcsi, továbbá polgári, büntető, sőt alkotmányt adó törvénykönyve is Izrael népének, mely e népet annyira áthatotta,
hogy évezredeken át jó és rossz viszonyok között tántoríthatlanul híve maradt napjainkig.
Ez kétségtelenül szinte páratlan eredmény, aminővel egyetlen más vallás sem dicsekedhetik.

Olyan vallásnak bizonyult, mely évezredeken át bírta hívei lelkét kielégíteni, akaraterejét fegyelmezni és felfokozni s őket nagymérvű szétszóródottságuk dacára nemzeti, --- faji jellegükben megóvni s az intelligencia igen magas fokára felemelni.

Nem volt azonban képes a zsidó nép és a befogadó népek közt állandó kölcsönös megértést létesíteni,
sőt ellenkezőleg azokkal szemben, különösen ahol nagyobb tömegben éltek és élnek együtt, igen éles ellentétet idézett elő.

Láttuk továbbá azt is, hogy a Tóra államalkotó erővel nem bír.

Az kétségtelen, hogy azon vallásokat,
melyekkel körülbelül egyidőben keletkezett, messze túlélte az egyetlen buddhizmus kivételével,
mely erkölcsi fennköltség tekintetében ugyan nem marad a Tóra mögött, de amely a nyugati népekre nagyobb befolyást már az óriás távolság miatt sem volt képes gyakorolni.
Újabb időben azonban szélesebb rétegekben nyugaton is kezd élénk érdeklődést fölkelteni.

Amint már rámutattam, az ókori vallások nemzeti és államvallások voltak. Minden nemzetnek,
népfajnak és államnak megvolt a maga külön vallása, külön mitológiája és az ő külön pártfogó istenei.
Ezen vallások közé sorolandó a Tóra is.

Időszámításunk első századaiban a római világbirodalomban összetömörült népek erkölcsi züllés iszapjában merültek el. Urai az Augusztusok hatalmi őrületbe, vezető osztályai az anyagi élvezetek és erkölcstelenségekben merültek el. Nagymértékben rászorultak erkölcsi megújhodásra,
melyet csak oly vallás nyújthatott, mely a tiszta és általános emberszeretet, önzetlenség,
sőt önfeláldozás tanait nemcsak hirdette, hanem szigorúan követte is és
amely megdöbbentő példáit volt képes nyújtani az emberi önzés megfékezésének.
Mindezt pedig képes volt nyújtani a kereszténység és csakis ez.
A kereszténység pedig végelemezésben a minden nemzeti önzésből kibontakozott és
a tiszta és általános emberszeretet magaslatára fölemelkedett Tóra.

Főleg ismeretlen és teljesen példátlan volt az ókori vallásoknál az olyan önfeláldozó hittérítési munka,
mely tiszta emberszeretetből még az életet is képes volt feláldozni, mint amelyet a kereszténység nemcsak első századaiban, hanem azóta is, mind e mai napig kifejteni képes.

Az idealizmusnak és emberszeretetnek szédítő magaslatán állanak a hittérítők, akiknek százai, sőt ezrei vállalták örömmel és vállalják ma is a mártírhalált.

A kereszténység erkölcsi tartalma felülmúlja a Tóráét, főleg általános --- univerzális --- jellegénél fogva s amellett minden nemzet és népfaj egyéniségét,
jellegét sokkal nagyobb mértékben tudta megbecsülni és megóvni, mint bármely ókori vallás.
Világszerte pedig olyan kultúrát volt képes megteremteni, mely az ókori népekét tudományokban és technikai fejlettségben messze felülmúlja, sőt a művészet nem egy ágában is.

Tette pedig hódításait az első századokban pusztán a meggyőződés és példaadás fegyverével.
Igaz, hogy a későbbi századokban egyes hatalmas uralkodók fegyveres,
erőszakos térítéstől sem riadtak vissza, de azon esetekben erősen belejátszott a politika.

A kereszténység után néhány száz év múlva Arábiában Mohamed lépett föl, mint próféta és hitalapító s vallását Iszlámnak nevezte. Ez is monoteisztikus és elsősorban a
Tórára támaszkodik, de prófétául elismeri Jézust is.
Erkölcsi tartalma szintén magas színvonalú, de abban lényegesen különbözik a kereszténységtől,
hogy a fegyveres hittérítéstől nemcsak nem riad vissza,
hanem azt az Iszlámot követő fejedelmeknek egyenesen kötelességévé teszi. (Dsihad).

Nem érdektelen, hogy a keresztény vallást követők száma ezidőszerint 550 millió az Iszlámé pedig 180 millió. Mindkettő tehát univerzális, világvallásnak tekintendő.

A zsidó nép úgy a kereszténységgel, mint az Iszlámmal szemben elutasító, sőt gyűlölködő álláspontot foglalt el. Nem bírta megérteni, még kevésbé értékelni a bennük megnyilatkozó univerzális szellemet. Szemükben mindaz, ami a Tórától elütő: helytelen, tökéletlen, tehát kárhoztatandó. Ez is nemzeti, faji elfogultság.

Ugyanazon századokban, amelyekben a kereszténység univerzális vallássá alakult ki és sorban meghódította bámulatos önfeláldozó térítő buzgóságával nemcsak a római birodalom népeit, hanem a germánokat is: ugyanazon időben írták meg a rabbik és zsidó Írástudók a Talmudot,
mely a keresztényeket is
pogányokul tekinti s velük szemben dölyfös és gyűlölködő állást foglal el.
Még jobban begubózott nemzeti kiválasztottságának hitébe és még tökéletesebben
elkülönült minden más néptől és vallástól, mint valaha. Teljesen elvesztette tiszta ítélőképességét a realitásokkal szemben s jobban hittek és bíztak a
Tóra és a próféták merész célkitűzéseiben --- szerintük jövendöléseikben --- mint valaha.
Igaz, hogy hitükért ők is sokat voltak képesek tűrni, sőt mártírhalált is elszenvedni,
de az egészen más jellegű, mint a keresztényeké. Ezek általános emberszeretetből vállaltak magukra üldöztetést és halált s ezáltal üdvözíteni akartak --- tehát magukhoz felemelni --- bármely pogány népet, mert tanításaik szerint Isten minden embernek különbség nélkül egyaránt szerető atyja.

Ezzel szemben a zsidó magát minden más népnél sokkal különbnek tartotta és inkább vállalt magára üldöztetést és gyakran a halált is, semhogy apái hitét elhagyva, egy alsóbbrendűnek tartott
népbe olvadjon bele.

A zsidók egyik legzseniálisabb embere, aki kétségtelenül kiváló költői képességével nagymértékű cinizmust bírt magában egyesíteni s kinek művei a lelki meghasonlás nyomát magukon viselik, a német-zsidó Heinrich Heine epés keserűséggel így jellemzi fajtáját:

,,Da kam aber ein Volk aus Egypten und ausser den Hautkrankheiten und
den gestohlenen Gold- und Silber-Geschirren, brachte es auch eine so
genannte positive Religion mit... jene Volksmumie, die über die Erde wandelt, eingewickelt
in ihren uralten Buchstaben-Windeln, ein verhärtet Stück Weltgeschichte,
ein Gespenst, dass zu seinem Unterhalt mit Wechseln und alten Hosen handelt."

(Ekkor pedig jött egy nép Egyiptomból, mely bőrbetegségek és lopott arany- és ezüstedényeken kívül úgynevezett pozitív vallást is hozott magával...
Ez egy nép-múmia,
mely a földön vándorol ősrégi betű-pelenkáiba bepólyázva, egy darab megkövült világtörténelem,
egy kísértet, mely életfenntartása végett váltókkal és ócska nadrágokkal kereskedik.)

A zsidók azonban a Tórához való merev ragaszkodásukat és elkülönülésüket azzal indokolják, hogy hivatásuk van még messze jövőben is, melyet be kell tölteniök.

Hess Mózes szerint a zsidó nép hivatása: a társadalmi igazságosság törvényeinek
megvalósítása a társadalmi szervezetben. Ez nagyon homályos.
Hiszen nem elkülönülés, hanem a befogadó népekkel való összeszövetkezés által bírnának
csak a zsidók ezek társadalmában és törvényhozásában kellő befolyásra szert tenni,
hogy eszméiket megvalósíthassák.

És melyik az a társadalmi igazságosság, amelyet a zsidó nép képvisel? Ők ellenkezőleg a szélsőséges kilengések képviselői. A tudományban Marx-Mardokhai Károly és Lassalle Ferdiniánd a szélsőséges szocializmus képviselői és az osztályharc hirdetői. Az ő tanításaik nyomán ugyancsak szélsőségekre hajlandó zsidók szervezték meg Oroszországban a bolsevizmust és Magyarországon a proletárdiktatúrát.

Különben is az újkor legelején tanúbizonyságot szolgáltattak a zsidók arról, hogy tőlük idegen népnek sorsába való beavatkozásuk ennek pusztulását eredményezte. Utalok a hatalmas Kazár birodalomra. Ennek nemessége és khánja, valamint a nép egy része zsidó hitre tért át s attól kezdve elpuhult a harcias nép és züllésnek indult a nagy birodalom.

Az amerikai reformzsidók azonban Izrael hivatását abban látják, hogy Jahve választott népét arra jelölte ki, hogy szétszórva éljen a népek közt és mint papi nép, hirdesse a tiszta etikai monoteizmust. Ez a felfogás is sántikál. Először is Izrael sohasem volt hittérítő, sohasem iparkodott más népeket Jehovának megnyerni és arra jövőben sem lesz soha képes, amíg a Tórához, tehát a kiválasztottság hitéhez is ragaszkodnak. Másodszor a ,,tiszta etikai monoteizmust" ők maguk sem tudták kifejteni. Ők maguk Jahvet nem tudták másképp elképzelni, mint súlyos etikai hibában leledzőt. Avagy, hogy egyeztethető össze a ,,tiszta etikával" azon hitük, hogy Jahve a világ alkotója és ura, éppen csak a zsidó népet választotta ki kegyeltjévé minden különös érdeme nélkül, amelynek kész és képes a többi népeket feláldozni? Etikai monoteizmus dolgában a zsidók egyébként sem lehetnek a többi népek oktatói. E tekintetben magában véve a német irodalom is minden tekintetben oly nagy és alapos, hogy a zsidók idevágó irodalmát messze fölülmúlja.

A rabbik túlnyomó része hiszi és hirdeti, hogy a Tórának és a prófétáknak minden jövendölése --- helyesebben célkitűzése --- kell, hogy az idők folyamán beteljesedjék. Ez pedig végelemezésben nem más, mint hatalmi kérdés. És azt hiszik a zsidók, hogy az ily tusa az ő győzelmükkel végződhetik?

A hinduk ősrégi szent énekük, az Upanisad szerint az embernek is kétszer kell születnie (jelképileg), úgy, mint a madárnak. Először az önzés kemény burokja veszi őt körül és csak akkor válik erkölcsös lénnyé, igazi emberré, ha ezen burkot áttörni és embertársaival s a nagy mindenséggel, mintegy nagy közösségbe összeolvadni képes. Ha úgy tesz, mint a madár. Amikor az áttöri a tojás héját --- amely alakban először született --- arra eszmél, hogy ez a kemény burok valósággal nem is része az ő végleges életének. Ez a héj holt dolog. Bármily tökéletesen kerekded és szép alakú legyen is, abban nincs meg neki a növekvés lehetősége. Át kell azt törnie s így világosságot, levegőt és szabadságot nyernie, hogy életét kifejleszthesse. Illik e hasonlat a nemzeti vallásokra is.
 
 
0 komment , kategória:  A Tóra és népe IX. rész  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 90
  • e Hét: 90
  • e Hónap: 18494
  • e Év: 338526
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.