Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
A Tóra és népe X. rész
  2011-04-07 23:01:33, csütörtök
 
 
Osgyáni Rónay Károly Dr.: A Tóra és népe X. rész -- Vége.

X.

Mi a megoldás?

A ,,XX. század" körkérdésére adott válaszok. Dr. Blau Lajos válasza | Concha Győző nézete | Ignotus véleménye | Lesznai Anna véleménye | Hatvany Lajos véleménye | Az egész zsidóság nem akar új zsidó államba költözni | De túlnyomó része vallást sem akar változtatni | A zsidó vallás alapos reformálása reménytelen | Asszimilálni kell őket s ez átmenetet képez teljes beolvadásukra

A cionista, magyar származású Herzl Tivadar beismerte, hogy ahol zsidók nagyobb számban élnek,
ott a befogadó népben okvetlenül kialakul
az antiszemitizmus.

Mi az a nagyobb szám? a Lengyelországban található 8-10%? a Magyarországon található 6%? a Németországi 3%? az Angol, vagy Franciaországban található 1/2%?
hiszen még ezen utóbbi igen csekély arányszám mellett is felüti fejét
az antiszemitizmus.

,,A XX. század" című folyóirat 1916. évben körkérdést intézett az előkelő magyar írók,
egyetemi tanárok és politikusokhoz, valláskülönbség nélkül.

A feltett kérdések a következők:

1. Van-e zsidó kérdés Magyarországon és ha igen, miben látja Ön annak lényegét?

2. Mik az okai a magyarországi zsidókérdésnek?
a magyar társadalom minő jelenségei, a magyarországi zsidók,
illetőleg nem zsidók minő társadalmi viszonyai, intézményei, tulajdonságai,
szokásai azok, melyek szerepet játszanak a zsidókérdés előidézésében?

3. Miben látja Ön a magyarországi zsidókérdés megoldását, minő társadalmi,
vagy törvényhozási reformokat tart szükségesnek?

E körkérdésekre több, mint 70 válasz érkezett, de azok nagyrésze kitérő.

A behatóbb válaszokat én nagyjából két főcsoportra osztanám; zsidó és keresztény szempontból;
illetőleg érdekből adottakra. Kivonatosan közlöm az adott válaszokat.

A zsidó érdekek szempontját legjobban kidomborította dr. Blau Lajos,
a rabbi képző igazgatója, aki a többi közt ezeket is mondja:

,,Aki nem akar vallásháborút és inkvizíciót: ne csináljon zsidókérdést."

Eszerint a zsidókérdés létezéséért csak a keresztények volnának felelősek,
s az okvetlenül vallásháborúra és inkvizícióra vezetne.

Továbbá kidomborítja a zsidóság érdemeit a világkultúra körül, s azokat a görögöké fölé helyezi. Határozottan ellenzi a zsidók megkeresztelését s hivatkozva Barthélemy Saint Hilaire-re, a kitérést óriási és soha jóvá nem tehető szerencsétlenségnek tartaná az egész emberiségre nézve. Azonban sem azt nem cáfolja meg, hogy nálunk zsidó kérdés mégis csak van, sem annak megoldási módjára ki nem tér.

Nagyjában ily szellemben ír Alexander Bernát, dr. Mezei Mór, dr. Liebermann Pál, Mezei Ferenc és még többen. Ezek közt Beregi Ármin, a magyarországi cionista szervezet elnöke, legalább belátja, hogy a zsidóságnak nincs alaprétege és hogy számarányához képest túl nagy kulturhelyet foglal el. Patai József és többen azt ajánlják, hogy a zsidókban a faji öntudatot még lényegesen mélyíteni kell, ami többet ér az emancipációnál, mert csak az adhat nekik szilárd etikai talajt. Azok tehát az ellentétek még nagyobb kiélezése által vélik az antiszemitizmust megszüntethetőnek!

A keresztény érdekeket kidomborítok közt első helyen áll dr. Concha Győző egyetemi tanár, aki helyesen rámutat a baj gyökerére: hogy nem a vallási hit és erkölcstanon, hanem ezeknek nemzeti érzelmek, vágyak és reményekkel való összeszövődése alkotja az elválasztó korlátot zsidók és nem zsidók közt. Csak ha ezen jellegét képes volna a zsidóság megváltoztatni, csak akkor szűnnék meg békebontónak lenni saját hitsorsosai és a többi népek közt, amely esetben egészen más valamivé alakulna át, mint amit neve ma megjelöl. Kiemeli továbbá, hogy a zsidóság kétezer év óta nem képes nemzeti életet élni, hanem a befogadó népek közt, mint örökké mozgó, negatív, nyugtalan és tagadó erő hat. Hogy jelentékeny részök a társadalom gazdasági versenyében a törvény által ugyan nem tiltott, de keresztény versenytársai által követhetőnek még sem tartott eljárásokat alkalmazott. Az 1900 után felcseperedett fiatal zsidóság pedig sértő gyűlölettel viseltetik a magyar tradíciók ellen. A zsidókérdést mindazonáltal megoldani nem tudja.

Ignotus, az író, elismeri a zsidók hibáit s elismeri, hogy a magyar joggal úgy érzi, hogy körülbelül el van adva, el van árulva, nagylelkűségében kijátszva, gondatlanságában pedig meglopva.

Lesznai Anna írónő szerint zsidónak lenni egy különös, betegesen izgatott lelkiállapotot jelent. Keserűn érzi a zsidó a sehova-tartozás súlyos terhét s a valahova-tartozás vágya türelmetlenné és törtetővé teszi. Anyagi és lelki javak megőrzésére a keresztényt alkalmasabbnak tartja.

Dr. Radisics Elemér szerint a zsidó hajlamos a zsidó érdekeket minden más érdek fölé emelni. A tradíció iránt van érzéke, de csak saját hagyományait tiszteli.

Dr. Ravasz László a zsidóság érdemeit is méltatva beismeri, hogy a zsidó szellem alkatához tartozik, hogy jogérzete sokkal inkább a törvények kibúvóinak felkutatásában és kitágításában, mintsem az igazságosság egyetemes biztosításában gyökerezik. A zsidó szellem nagyszerű abusus csináló. A befogadó államok történetiségét pedig ösztönszerűleg érvényesülése legfőbb akadályául érzi.

Dr. Lukács László szerint a zsidókérdés Magyarországon csak a legközelebbi évtizedekben fog igazán megnyilvánulni és pedig oly mértékben, amint a zsidók nélkülözhetőkké válnak.

Hatvány Lajos író őszintén azt ajánlja, hogy minden fölvilágosult zsidó apa kereszténynek nevelje gyermekét. A zsidóság akadályainak legyőzésére fordított energiamennyiséget gyümölcsözőbben lehet felhasználni. Minél több vegyes házasságot kíván, hogy a zsidó faji jelleg lehetőleg és mielőbb elmosódjék.

Az e csoporthoz tartozó véleményt adók legnagyobb része az újabb zsidó beözönlés erélyes megakadályozását ajánlja.

Kiemelem még, hogy egyik csoportbeli sem ajánl valamely újabb törvényhozási, vagy társadalmi intézkedést a zsidókérdés megoldására.

Én a zsidókérdést igenis létezőnek tartom és pedig nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon, ahol zsidók nagyobb számban letelepültek. Minthogy pedig az eddig előadottak alapján meggyőződésem az, hogy a zsidó népnek mindazon tulajdonsága, mely őt a többi népekre nézve ellenszenvessé teszi, magában a Tórában és az ezt kiélező Talmudban és Sulkhan Arukhban gyökerezik, a zsidó kérdésnek csak három gyökeres megoldását tartom lehetőnek:

1. Hogy az egész zsidó nép, illetőleg annak nemzeti vallásától megválni nem akaró része vegyen részt egy zsidó nemzeti állam újból való felállításában bárhol, ahol az még lehetséges, de úgy, hogy aztán a diaszpóra alaposan megszűnjék. A palesztinai zsidó állam megszervezése, úgy, amint azt a cionisták jelenleg eszközlik, semmiképp sem célravezető, amint azt már kifejtettem, tehát nem is képez megoldást.

Be kell azonban látni, hogy a zsidókérdésnek ilyetén megoldása kizártnak tekintendő, egyszerűen azon okból, mert a zsidóság óriásilag túlnyomó zöme arról hallani sem akar. Ők csak rajongani tudnak egy képzeletbeli szent Jeruzsálem és zsidó államért, de jelenlegi jólétüket ideális álmuknak feláldozni nem hajlandók.

2. Ugyancsak alapos megoldás volna, ha az egész zsidóság, illetőleg annak asszimilálásra készséges és képes rétege meggyőződésből --- de nem színleg, úgy mint a marránok --- vallást változtatna.

Ezen megoldási mód az előbbivel párhuzamosan alkalmazva jelentene igazi megoldást, ha tudniillik a hitükhöz ragaszkodók a létesítendő zsidó államba költöznének --- a vallásuk megváltoztatására készségesek pedig ezt meg is tennék.

Ezen második vallásváltoztató megoldási módot is kizártnak tartom, mert a zsidóság nagy zöme arra még korántsem érett meg.

3. Volna végül még egy megoldási mód: a Tórának gyökeres megreformálása. Kiküszöbölendő volna abból legalább is a kiválasztottság és messiási hit fikciója és mindazon kijelentések, melyek a zsidó népet más népek fölé való kerekedésre sarkalják, továbbá a vagyonszerzést szinte életcélnak állítják fel. A közös leszármazás fikciója talán meg is maradhatna, mint kegyeletes emlék.

Azonban ezt a megoldási módot is lehetetlennek tartom. Az ilyen reform azonos volna Mózes vallásának megsemmisítésével. Nem maradna semmi korlát, ami őket a befogadó népektől tovább is elválasztaná.

Nincs rabbi, aki teljes lélekkel ne iparkodnék híveit ilyesmitől visszatartani; még kevésbé akad rabbi, aki ilyen mozgalom élére állni hajlandó volna. Pedig áldást hozna fajára.

Tehát örökké tartson az áldatlan viszály? Az éppen nem kívánatos sehol sem, legkevésbé pedig Magyarországon, mely mai megcsonkított állapotában ezer sebből vérzik s minden erejének egyesítésére és megfeszítésére van szüksége jobb jövőjének megalapozására. Nem nélkülözhetjük e célra a zsidók együttműködését, nemcsak azért, mert mint az összlakosság hat százaléka, tehát annak tekintélyes része, de még inkább azért nem, mert az ingatlan vagyonnak nagyrésze, az ingó vagyonnak még sokkal tekintélyesebb része az ő tulajdonukban van s mert a nagyipar és kereskedelem terén úgyszólván ők uralkodnak.

Az asszimiláció úgy a zsidónak, minta magyarnak jól felfogott érdekében áll. Ahhoz pedig elsősorban kölcsönös jóakarat és belátás kell.

A zsidók ne feledjék el, hogy őket senki sem hívta ebbe az országba. Saját jólétük vágya vezette őket ide, amit itt minden reményüket és érdemüket meghaladó mértékben sikerült elérniök. Ne feledjék, hogy nagy jólétüket túlnyomó részben ,,törvény által ugyan nem tiltott, de keresztény versenytársaik által követhetőnek még sem tartott eljárások alkalmazása" által szerezték. Ne feledjék, hogy az ilymódon vagyonából kiforgatott számtalan család ,,úgy érzi, hogy körülbelül el van adva, el van árulva, nagylelkűségében kijátszva, gondatlanságában pedig meglopva." Expiálták ők alkalmas módon ebbéli bűneiket? pedig azt meg kell tenniök, ha egyenértékűeknek akarnak becsültetni. Kövessék minél többen közülök báró Kornfeld Zsigmond, Chorin Ferenc, Kónyi Manó, Bródi Zsigmond, Pollák Jakab, Wahrmann Mór, báró Wodianer Albert és Kaszab Aladár példáját, akik kiválóan magyar nemzeti célra, a magyar tudományos akadémiának is juttattak nagy összegeket.

Aztán lássák be azt, hogy oly kisiklásokat nem szabad elkövetniök, amilyenek felekezeti lapjaikban elég gyakran előfordulnak. ,,Das Wiener Jüdische Volksblatt" nem régiben ezeket közölte: ,,Wir sind die auserwählten! Stolz dürfen wir das Haupt tragen und Anspruch auf besondere Verehrung erheben... Nicht nur gleichberechtigt müssen wir sein, sondern sogar bevorrechtigt. Wir verdienen eine ganz besondere Hochachtung seitens der Mitvölker. Wie klein muss einem jüdischen Manne der sagenumwobene Friedrich Rothbart erscheinen im Vergleich mit dem einfachen, sachlichen Mardochai."

(Mi vagyunk a kiválasztottak! Büszkén hordhatjuk fejünket és különös tiszteletre tarthatunk igényt, nemcsak egyenjogúsítottaknak kell lennünk, hanem előjogosítottaknak is. Mi megkülönböztető nagy tiszteletet érdemlünk a társnépektől Milyen kicsinynek kell feltűnnie a zsidó férfi előtt a mondák övezte rőtszakállú Frigyesnek, az egyszerű, tárgyilagos Mardochaihoz hasonlítva.)

Ily szellemű cikkek a magyarországi zsidó folyóiratokban is megjelennek.

,,Az Izraelita Vallásoktatás Elemi Iskolai Vezérfonala" című tankönyvükben a 87. oldalon a következő ima foglaltatik: ,,Kötelességünk dicsőíteni a mindenség Urát, s magasztalni a világ Teremtőjét, hogy nem tett bennünket hasonlókká az országok pogány népeihez s nem alkotott olyanokká, mint a föld nemzetségei, hogy nem szabta ki a mi osztályrészünket az övék szerint, sem sorsunkat, mint a népek tömegéét." Tehát a zsidó gyermek úgyszólván az anyatejjel szívja magába a kiválasztottság hitét s az ebből folyó jogokat s tán sohasem ébred annak tudatára, hogy e szellem mennyire sértő a többi népekre nézve.

Be kell látniok azt is, hogy a faji szolidaritást nagyon is túlhajtják. Megtévedt hitsorsosaikat mentegetik szinte a bűnpártolásig egyrészt s a fajtájukbeliek sikereit túlértékelik és felfújják. Be kell látniok, hogy igen sok köztük mohón és kíméletlenül törtető. Ne akarják hibáikat csak a keresztények részéről történt elnyomásnak tulajdonítani, hanem lássák be, hogy ők maguk is bőven szolgáltattak okot üldöztetésükre s hogy az ő lenézésük a többi népek iránt éppen szentkönyveikben gyökerezik s hogy ilyesminek az evangéliumokban nyoma sincs.

Be kell látniok, hogy ha ők ezen országot igazán hazájokul kívánják tekinteni és szeretni: annak előfeltétele a lelki egybeolvadás a magyarsággal, amelynek tradícióit azokkal versenyt kell becsülniök.

Íróik hivalkodva állítják, hogy mily érdemeket képesek szerezni a befogadó népeknél. Különösen arra szeretnek hivatkozni, hogy az angol Disraeli és a francia Gambetta zsidók voltak és az angol illetőleg francia nemzet őket legelső polgárai közt tiszteli és becsüli. Ez csak fél igazság. Igaz, hogy Disraeli spanyol zsidó eredetű volt, de félvér és egész családja az ő szereplése idején keresztény volt s ő maga teljesen beolvadt az angolok nemzeti érzésébe. Ez utóbbi áll Gambettára nézve is. Mindketten kivetkőztek zsidó voltukból és teljes lélekkel a befogadó népbe olvadtak. Hol marad el ezek mögött Vázsonyi Vilmos, aki elsősorban zsidónak maradt mindvégig.

Be kell végül látniok, hogy sok oly jó és nemes tulajdonság van a magyarban, amely bennük átlag, ez idő szerint legalább, hiányzik. Viszont nekünk magyaroknak is be kell látnunk, hogy sok oly jó tulajdonság van a zsidóban, amely bennünk vagy hiányzik, vagy jóval kisebb mértékben van meg. Ilyenek elsősorban a fáradhatlan tevékenység, szívós kitartás, vállalkozási kedv, takarékosság, nagyszerű összetartás és egymás támogatása. Úgyszintén a tanulékonyság és tanulni vágyás.

Iparkodnunk kell elsősorban ezekben őket nem csak utánozni és utolérni, hanem lehetőleg és mielőbb túl is haladni.

Be kell továbbá látnunk saját számos hibáinkat: az ipari és kereskedői pályák lenézését és elkerülését, --- az úrhatnámságot, --- könnyelműséget, --- elernyedésre való hajlamosságunkat és az összetartás fogyatékosságát. Azonfölül sokkal, de sokkal többet kell törődnünk népünk alsóbb rétegeivel, mint azt eddig tettük.

Elsősorban a népnevelést kell minél magasabb fokra emelni. Enélkül nem lehet a mi vérünk egyenrangú versenytársa a zsidónak. Ez okból szerencsének tartom jelenlegi közoktatásügyi miniszterünk nagy koncepciójú alkotásait és terveit.

Másodízben mindazon mulasztásokat minél előbb és minél alaposabban pótolnunk kell az alsóbb néposztályok anyagi jólétének emelésére, amit eddig, sajna, elmulasztottunk. E tekintetben korszakalkotónak tartom népjóléti miniszterünk úgy eddigi alkotásait, valamint a jövőre célba vetteket. Nemkülönben népjóléti miniszterünknek a betegsegély és aggkori biztosítás terén eddig elért sikereit és jövendőben megvalósítandó terveit.

Harmadsorban pedig teljes energiával iparkodnunk kell a kereskedelem és ipar terén azt a helyet elfoglalni, amely minket jogosan megillet. E tekintetben máris szép eredményeket értünk el a szövetkezetek fejlesztése által. De nagyon sok van még hátra.

Mindenek fölött fontos a kölcsönös jóakaratnak tettekkel tanúsítása. Ez csak társadalmi úton lehetséges. Kívánatosnak tartanék oly egyletek alakulását, amelyek kifejezetten a zsidók asszimilálását tűznék ki célul. Ezekben magától értőleg zsidóknak és keresztényeknek egyaránt részt kellene venniök. A siker nem maradhat el. Nem mindegyik zsidó ragaszkodik konokul faji elkülönüléséhez egyrészt, másrészt éppen nem minden keresztény zárkózik el a zsidók asszimilálásától.

A keresztények nagyrésze nem általánosítja a zsidók hibáit. Azt nem is szabad tenni, mert kétségtelenül vannak a zsidók között értékes egyének.

Így például nekem is volt ifjabb koromban egy budai telekkönyvvezető barátom, aki nem csak páratlanul szorgalmas, lelkiismeretes és értelmes hivatalnok, hanem kedves, úri modorú, szerény, jóindulatú és feltétlenül önzetlen volt. A zsidó típusnak sem testén, sem lelkén semmi nyoma. Többi barátaival együtt én is kereszténynek tartottam. A nagy háború alatt 84 éves korában halt meg, mint agglegény igen csekély vagyon hátrahagyásával. A hagyaték tárgyalása alkalmával tudtam meg, hogy zsidó volt. Mindig kedves emlékem tárgya marad.

Egy zsidó ügynököt is ismertem, aki a lengyel zsidó típus minden jellegét magán hordta és jobban beszélt jiddisül, mint németül, vagy éppenséggel magyarul. Mindenkor feltétlenül megbízhatónak és becsületesnek bizonyult. Minden kapzsiság távol állt tőle. Példás családi életet élt; hazafias szellemben nevelte fiait, akik mint katonák a harcvonalban küzdöttek végig a világháborút és meg is sebesültek. Ő is kedves emlékeim közé tartozik.

Megismertem továbbá egy zsidó embert, aki minden iskolázás nélkül önerejéből nyelvtudóssá képezte ki magát és akinek nemes erkölcsi felfogása a keresztények legjobbjai mellé állítható.

Nagy hibának tartom továbbá, ha az áttért zsidóktól a keresztény társadalom húzódozik.

Azt mondják róluk, hogy a keresztvíz nem mossa le zsidó voltukat. Ez sokszor annyiban igaz lehet, hogy a zsidó vallásban felnevelkedett és a faji szokásokkal telitett ember régi szokásait, főképpen pedig modorát stb. gyorsan megváltoztatni aligha képes. De már magában véve az is nyereség a keresztény társadalomra nézve, ha értékes zsidó nyíltan kereszténynek vallja magát, még nagyobb nyereség pedig az, ha gyermekei már keresztény szellemben nőnek fel s legkésőbb egy-két nemzedék multán az ellentétek elsimulnak. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azon körülményt, hogy máris nagy számmal vannak nálunk is zsidók, akik rituális szokásaikat nem is tartják meg és vonzódnak a keresztény társadalmi szokásokhoz.

Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a folytonos differenciálódás örök természeti törvénye a zsidó fajnál is érvényesül. Náluk is születnek és tán nem is kis számmal, oly egyének, akik hajlama és lelkülete egészen elüt a többi fajtája-béliétől. Tehát azok sem tekinthetők igazi zsidóknak.

Arra el lehetünk készülve, hogy az asszimilálás nem fog gyorsan végbemenni. Türelemmel kell tehát lennünk és az értékes zsidókkal szemben nem szabad elutasító magatartást követnünk.

Több mint valószínű azonban, hogy a zsidóságnak nagy része jövőre is elutasító magatartást fog tanúsítani az asszimilációval szemben. Maradnak bőven olyanok is, akik a gettó szelleméhez tovább is ragaszkodnak és elsősorban zsidóknak fogják érezni magukat, hazafiságuk pedig kétes értékű marad.

Az ilyeneknél gyakori eset, hogy gyáraikban, üzemeikben, a nehéz munka kivételével kizárólag zsidókat alkalmaznak és keresztény iparosnál rendelést nem tesznek. Erre csak az lehet a felelet, hogy az ily zsidótól a keresztény egyáltalán ne vásároljon, még ha olcsóbbak is az ő árai. Ez természetesen némi áldozattal is járhat, de ugyan van-e oly nagyobb cél, mely áldozatot nem kíván? Az ily zsidók mindenkor nyílt sebet fognak képezni a nemzet testén, velük szemben tehát a keresztény társadalomnak zárt sorokban kell védelmi állást elfoglalni, sőt szükség esetén támadásba is átmenni.

Ezen könyvecském célja pedig a zsidókérdés keletkezésének és több ezer éven át a mai napig is létezése okainak megvilágítása. Kísérlet akar továbbá lenni a tekintetben, hogy milyen módon volna e kérdés, különösen a mi viszonyainkra való tekintettel megoldható.

Ezen utóbbi tekintetben tán nem alaptalanul azt vethetné szememre bármelyik zsidó polgártársam, hogy nem az az útja és módja a kölcsönös megértés előmozdításának, ha én a zsidók minden hibáját bőségesen feltárom és olvasóim szemei elé állítom, mert ez egyrészt őket sérti, másrészt még nagyobb ellenszenvet támaszt velük szemben a keresztények közt.

Ezen szemrehányással szemben azzal védekezem, hogy igenis szükségesnek tartom a zsidók hibáinak feltárását, minden tekintet nélkül az ő érzékenységükre. Annyival inkább, mert ők magukkal szemben amúgy is túlságosan elnézőek és szeretik magukat előnyös megvilágításba helyezni, a Tórát meg éppenséggel a tökéletesség netovábbjának tekintik.

Szükségesnek tartom tehát alaposan rávilágítani, hogy más vallás és fajbeli milyennek látja őket és mint vélekedik a Tóráról. A keresztények elég jóindulatot tanúsítottak a zsidókkal szemben, amikor kellő előkészítés nélkül --- amint arra rámutattam, --- összes jogaik részeseivé tették őket. Úgy vagyok meggyőződve, hogy zsidaink nagyrésze ezt nem méltányolta eléggé, arról nem szólva, hogy nem hálálta meg.

Azt pedig okvetlenül erősen ki kell emelnem, hogy meggyőződésem szerint az igazán hithű zsidó sohasem fog asszimilálódni, mert már vallásánál fogva elsősorban mindig csak zsidónak fogja érezni magát. Nem mi akarjuk őket másodrendű polgárokká lefokozni, hanem a tények logikája teszi azt. Nem oszthatom tehát igen sok keresztény polgártársam azon felfogását, hogy a hitéhez szigorúan ragaszkodó zsidót többre tartja, mint a lagymatag hitűt, vagy éppen az áttértet.

Eléggé rámutatok a keresztények hibáira is, de úgy vagyok meggyőződve, hogy amíg a zsidó is be nem látja hibáit és nem iparkodik azokat levetni, addig alapos összebékülésről szó sem lehet. Folyton szem előtt kell tartaniok, hogy a magyar állampolgársággal kötelességek is járnak. Legalább is annyi, hogy elsősorban teljes és föltétlen szolidaritást a magyarsággal érezzenek. Fölötte veszélyes volna tehát a Talmud azon intését követniük, hogy; ,,ahova mint jövevény eljutsz: uralkodóid uraivá tedd magadat." De veszélyes azon jelszavuk is, hogy: ,,Col Jizroel chaverim." (Egész Izrael védi az egyest.) Ez amily szép egyrészt, épp oly veszélyes is másrészt.

Keresztény polgártársaimat pedig figyelmeztetem arra is,
hogy természetellenes az együttlakó más fajbeliekkel szemben nemzedékeken át állandó ellenségeskedésben élni. Az idők folyása lassan bár, de biztosan kiegyenlít minden ellentétet,
mert idővel nem csak mindkét ellenséges fél okvetlenül átalakul,
de átalakulnak az összes körülmények is.
Gondoljunk csak arra,
hogy évszázadokon át nem volt veszélyesebb és gyűlöltebb ellenségünk a töröknél.
Utóvégre mégis jóbarátokká vedlettünk át.

Hogy e művecskével sikerült-e előbb jelzett célomat előmozdítani, azt olvasóm bírálja el.
Ha nem értem el célomat, vigasztalásomul szolgáljon a latin szállóige, hogy:

In magnis et voluisse sat' est.
 
 
0 komment , kategória:  A Tóra és népe X. rész  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 144
  • e Hét: 694
  • e Hónap: 12237
  • e Év: 377727
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.