Regisztráció  Belépés
vorosrozsa66.blog.xfree.hu
,,Sose búcsuzz el minden új nap egy új remény.Van hogy elveszítesz mindent mégis élj a holnapért." Drót Erika
1966.11.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Heltai Jenő - Egy asszony keze
  2018-07-29 12:36:53, vasárnap
 
 




Heltai Jenő - Egy asszony keze


De jó egy kis kezet
a kezünkbe fogni
a karcsu ujjakra
szavakat lehelni
csókokat dadogni.
A finom ereken
mint kék tengereken
kábulásba veszve
elhajózni messze.
Sehol meg nem állni
folyton jönni, menni
végül partra szállni.
Végül megpihenni
rózsaszín szirteken
koráll-szigeteken
az éles körmökön
örök örömökön.
Ó, áldott asszonykéz
vágyak forralója
gondok altatója
izzó homlokomon
hűvös fehér pólya.
Drága élő bársony
te maradj a társam
örökre, örökre!
Mikor sírdogálok
könnyem te töröld le
te szoríts, marcangolj
ha lázad a vágyam
mikor valami fáj
te simogass lágyan.
S halottas órámon
bús szemfedő selyme
te hullj takarónak
megtört két szememre
elnémult szívemre.
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - HELTAI JENŐ  
Heltai Jenő: Nagymamácska
  2018-07-05 18:12:56, csütörtök
 
 




Heltai Jenő: Nagymamácska


Nagypapácska, nagymamácska,
Két fehérhajú öreg,
Akik együtt mevénültek,
Lent a kertben együtt ültek,
Harmatos volt még a regg,
Trallala, trallala,
Harmatos volt még a regg.

És megszólalt nagymamácska,
Mint egy régi zongora:
"Rajta, valld be most barátom,
Nem haragszom, megbocsátom,
Nem csaltál-e meg soha?
Trallala, trallala,
Nem csaltál-e meg soha?"

Nagypapácska fejvakarva
Szól: "Bevallom hát...no jó...
Fordítsd félre most az orcád,
Egyszer voltam hűtlen hozzád,
Egyszer voltam áruló,
Trallala, trallala,
Egyszer...érted, kis bohó?"

"Látod, látod, milyen kár volt"
Mondja most a nagymama -
"Hisz az ember gyönge, gyarló,
S az az egy is, te pazarló,
Nékünk mily jól esne ma,
Trallala, trallala,,
Nekünk mily jól esne ma!"
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - HELTAI JENŐ  
Lelkem falán a gond sötétlik
  2018-07-05 18:08:14, csütörtök
 
 




Heltai Jenő

Lelkem falán a gond sötétlik


Lelkem falán a gond sötétlik, árnyék a hófehér falon
ó, megöregszel egyszer te is, lelkem, édes angyalom
szép hajad ezüstbe szürkül, s barázdás lesz a homlokod
És csókos ajkad pírja elvész s a szíved halkabban dobog.


És benne mélyen eltemetve a régi-régi szerelem.
És szenvedélytelen-szeliden fogsz társalogni énvelem.
Igérd meg azt, hogy kezed akkor kezemből vissza nem veszed.
Szeretni fogsz majd akkor is még, mikor már én is vén leszek.


Ígérd meg azt, hogy megbocsátod, hogy oly nagyon szerettelek.
Hogy rácsókoltam ajkaidra sok év alatt a zord telet.
Ígérd meg azt, hogy megbocsátod,hogy elhervadtál keblemen.
Hogy másnak senkije se voltál, csak nékem voltál mindenem.


Ígérd meg azt, hogy szemrehányást szíved magába nem fogad.
Nem kéri tőlem soha vissza aranyló ifjúságodat.
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - HELTAI JENŐ  
Heltai Jenő: Tubarózsák
  2018-07-05 17:55:56, csütörtök
 
 





Heltai Jenő: Tubarózsák


Ha majd a gyászos elmulásnak
Örök homálya rám borult,
Küldj a síromra, én szerelmem,
Egy tubarózsa koszorút.

Mikor a csöndes temetőre
Csillagsugáros este szállt,
Az hintse, szője álmaimba
Szerelmes, édes illatát.

Éjfél után, fehér kisértet,
Sötét síromból fölkelek
És elborítok csókjaimmal
Minden virágot, levelet.

És visszatér kihűlt szívembe
A boldogság, a szerelem,
És rátalálok csókjaidra
Egy-eyg virágon, levelen.

És mámoros, vad szenvedéllyel,
Miként ha vámpir szívna vért,
Úgy tapad ajkam a virágra,
Amelyet ajkad csókja ért.

Rácsókolom bolond szerelmem,
Mely még a sírban sem lohad,
S lecsókolom e szűz virágról
Forró, szerelmes csókodat.
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - HELTAI JENŐ  
Heltai Jenő: Dal a rózsáról
  2018-07-05 17:51:05, csütörtök
 
 




Heltai Jenő: Dal a rózsáról

...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... .....


/Vers a János vitéz daljátékból/

Egy rózsaszál - szebben beszél,
Mint a legszerelmesebb levél.
Nem tud az írni, aki küldte,
És aki küldte, már nem él.
Nyugszik a csöndes temetőben,
Szemét lezárta a halál,
Az ő porából nőtt e rózsa,
E rózsa - rózsa - rózsaszál!

Az ő porából nőtt e rózsa,
Életre kelt a néma rög,
Meghalt a lány, de él hűsége
S égő szerelme, mely örök.
Az átragyog a bús koporsón,
A sírgödörből is kiszáll,
Az ő emléke ez a rózsa,
E rózsa - rózsa - rózsaszál.

E rózsaszál, elküldte néked,
Benne az ő szerelme ég,
Így tud a hű, igaz szerelmes
A síron túl szeretni még.
Nyugszik a csöndes temetőben,
Szemét lezárta a halál,
De él szerelme, ez a rózsa,
E rózsa - rózsa - rózsaszál.

Egy rózsaszál szebben beszél - Peller Károly
Link
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - HELTAI JENŐ  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 931 db bejegyzés
e év: 11840 db bejegyzés
Összes: 15535 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 948
  • e Hét: 8672
  • e Hónap: 33680
  • e Év: 342337
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.