|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
|
|
2018-10-11 16:06:42, csütörtök
|
| |
| |
Heltai Jenő: Vallomás
Mi ketten egymást meg nem értjük,
Nagyon sajnálom, asszonyom,
De ha nem kellek szeretőnek
Egyébre nem vállalkozom.
Például arra, mit gyakorta
Szónoki hévvel mond kegyed,
Hogy meggyötört szegény szívének
Legjobb barátja én legyek.
Legjobb barát ! Szavamra mondom,
Megtisztelő egy hivatal,
De nem vagyok hozzá elég vén,
S ön aggasztóan fiatal.
Ön csupa élet, csupa illat,
Lángol vakít, hevít, ragyog,
Hát hogyne szomjaznám a csókját
Én aki angyal nem vagyok ?
Olyan kevés amit kívánok . . .
Ha osztozkodni restell is,
Legyen a tisztelt lelke másé
Nekem elég a teste is.
Legyen lelkének egy barátja,
Kivel csevegni élvezet,
De ez az őrült, ez a mamlasz,
Ez a barát nem én leszek.
Legyen övé minden poézis.
És az enyém csak ami tény,
Ő oldja meg a problémákat,
A ruháját viszont csak én.
Hogy ez a hang szokatlan önnek,
Kétségbe kérem nem vonom,
De annak, hogy megértsük egymást
Csak egy a módja asszonyom:
Adjon az Úr, ki egy tenyérbül
Rosszat is, jót is osztogat,
Rosszabb erkölcsöket kegyednek,
Vagy nekem adjon jobbakat !
Hülyén nézhetsz rám, de hülyének ne nézz! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - HELTAI JENŐ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-08 16:13:46, hétfő
|
| |
| |
HELTAI JENŐ -
Ősz
Szürke ég, őszies...
Ősz, ősz ne siess!
Ne kergesd el a nyarat,
A meleg fényt, sugarat.
Süss ki még, nyári nap,
Simogasd az arcomat,
Melengesd a szívemet,
Míg az ősz eltemet.
Vidíts még vadvirág,
Míg enyém a vad világ.
Tudom én, érzem én,
Nem sokáig lesz enyém.
Szürke ég, szürke vég,
Be jó volna élni még!
Nem lehet, nem lehet,
Sötét árny integet.
Sötét árny, néma váz
Bűvöl és babonáz.
Kérdezem, nem felel,
Integet csak, menni kell.
Fogy a fény, fogy a nyár,
Hideg szél fújdogál,
Hideg szél, őszies...
Ősz, ősz ne siess!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - HELTAI JENŐ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-07 15:19:10, vasárnap
|
| |
| |
Heltai Jenő:
Vallomás
Mi ketten egymást meg nem értjük,
Nagyon sajnálom, asszonyom,
De ha nem kellek szeretőnek
Egyébre nem vállalkozom.
Például arra, mit gyakorta
Szónoki hévvel mond kegyed,
Hogy meggyötört szegény szívének
Legjobb barátja én legyek.
Legjobb barát ! Szavamra mondom,
Megtisztelő egy hivatal,
De nem vagyok hozzá elég vén,
S ön aggasztóan fiatal.
Ön csupa élet, csupa illat,
Lángol vakít, hevít, ragyog,
Hát hogyne szomjaznám a csókját
Én aki angyal nem vagyok ?
Olyan kevés amit kívánok . . .
Ha osztozkodni restel is,
Legyen a tisztelt lelke másé
Nekem elég a teste is.
Legyen lelkének egy barátja,
Kivel csevegni élvezet,
De ez az őrült, ez a mamlasz,
Ez a barát nem én leszek.
Legyen övé minden poézis.
És az enyém csak ami tény,
Ő oldja meg a problémákat,
A ruháját viszont csak én.
Hogy ez a hang szokatlan önnek,
Kétségbe kérem nem vonom,
De annak, hogy megértsük egymást
Csak egy a módja asszonyom :
Adjon az Úr, ki egy tenyérbül
Rosszat is, jót is osztogat,
Rosszabb erkölcsöket kegyednek,
Vagy nekem adjon jobbakat !
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - HELTAI JENŐ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-07-29 12:36:53, vasárnap
|
| |
| |
Heltai Jenő - Egy asszony keze
De jó egy kis kezet
a kezünkbe fogni
a karcsu ujjakra
szavakat lehelni
csókokat dadogni.
A finom ereken
mint kék tengereken
kábulásba veszve
elhajózni messze.
Sehol meg nem állni
folyton jönni, menni
végül partra szállni.
Végül megpihenni
rózsaszín szirteken
koráll-szigeteken
az éles körmökön
örök örömökön.
Ó, áldott asszonykéz
vágyak forralója
gondok altatója
izzó homlokomon
hűvös fehér pólya.
Drága élő bársony
te maradj a társam
örökre, örökre!
Mikor sírdogálok
könnyem te töröld le
te szoríts, marcangolj
ha lázad a vágyam
mikor valami fáj
te simogass lágyan.
S halottas órámon
bús szemfedő selyme
te hullj takarónak
megtört két szememre
elnémult szívemre. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - HELTAI JENŐ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-07-05 18:12:56, csütörtök
|
| |
| |
Heltai Jenő: Nagymamácska
Nagypapácska, nagymamácska,
Két fehérhajú öreg,
Akik együtt mevénültek,
Lent a kertben együtt ültek,
Harmatos volt még a regg,
Trallala, trallala,
Harmatos volt még a regg.
És megszólalt nagymamácska,
Mint egy régi zongora:
"Rajta, valld be most barátom,
Nem haragszom, megbocsátom,
Nem csaltál-e meg soha?
Trallala, trallala,
Nem csaltál-e meg soha?"
Nagypapácska fejvakarva
Szól: "Bevallom hát...no jó...
Fordítsd félre most az orcád,
Egyszer voltam hűtlen hozzád,
Egyszer voltam áruló,
Trallala, trallala,
Egyszer...érted, kis bohó?"
"Látod, látod, milyen kár volt"
Mondja most a nagymama -
"Hisz az ember gyönge, gyarló,
S az az egy is, te pazarló,
Nékünk mily jól esne ma,
Trallala, trallala,,
Nekünk mily jól esne ma!"
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - HELTAI JENŐ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-07-05 18:08:14, csütörtök
|
| |
| |
Heltai Jenő
Lelkem falán a gond sötétlik
Lelkem falán a gond sötétlik, árnyék a hófehér falon
ó, megöregszel egyszer te is, lelkem, édes angyalom
szép hajad ezüstbe szürkül, s barázdás lesz a homlokod
És csókos ajkad pírja elvész s a szíved halkabban dobog.
És benne mélyen eltemetve a régi-régi szerelem.
És szenvedélytelen-szeliden fogsz társalogni énvelem.
Igérd meg azt, hogy kezed akkor kezemből vissza nem veszed.
Szeretni fogsz majd akkor is még, mikor már én is vén leszek.
Ígérd meg azt, hogy megbocsátod, hogy oly nagyon szerettelek.
Hogy rácsókoltam ajkaidra sok év alatt a zord telet.
Ígérd meg azt, hogy megbocsátod,hogy elhervadtál keblemen.
Hogy másnak senkije se voltál, csak nékem voltál mindenem.
Ígérd meg azt, hogy szemrehányást szíved magába nem fogad.
Nem kéri tőlem soha vissza aranyló ifjúságodat. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - HELTAI JENŐ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-07-05 17:55:56, csütörtök
|
| |
| |
Heltai Jenő: Tubarózsák
Ha majd a gyászos elmulásnak
Örök homálya rám borult,
Küldj a síromra, én szerelmem,
Egy tubarózsa koszorút.
Mikor a csöndes temetőre
Csillagsugáros este szállt,
Az hintse, szője álmaimba
Szerelmes, édes illatát.
Éjfél után, fehér kisértet,
Sötét síromból fölkelek
És elborítok csókjaimmal
Minden virágot, levelet.
És visszatér kihűlt szívembe
A boldogság, a szerelem,
És rátalálok csókjaidra
Egy-eyg virágon, levelen.
És mámoros, vad szenvedéllyel,
Miként ha vámpir szívna vért,
Úgy tapad ajkam a virágra,
Amelyet ajkad csókja ért.
Rácsókolom bolond szerelmem,
Mely még a sírban sem lohad,
S lecsókolom e szűz virágról
Forró, szerelmes csókodat. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - HELTAI JENŐ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-07-05 17:51:05, csütörtök
|
| |
| |
Heltai Jenő: Dal a rózsáról
...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... .....
/Vers a János vitéz daljátékból/
Egy rózsaszál - szebben beszél,
Mint a legszerelmesebb levél.
Nem tud az írni, aki küldte,
És aki küldte, már nem él.
Nyugszik a csöndes temetőben,
Szemét lezárta a halál,
Az ő porából nőtt e rózsa,
E rózsa - rózsa - rózsaszál!
Az ő porából nőtt e rózsa,
Életre kelt a néma rög,
Meghalt a lány, de él hűsége
S égő szerelme, mely örök.
Az átragyog a bús koporsón,
A sírgödörből is kiszáll,
Az ő emléke ez a rózsa,
E rózsa - rózsa - rózsaszál.
E rózsaszál, elküldte néked,
Benne az ő szerelme ég,
Így tud a hű, igaz szerelmes
A síron túl szeretni még.
Nyugszik a csöndes temetőben,
Szemét lezárta a halál,
De él szerelme, ez a rózsa,
E rózsa - rózsa - rózsaszál.
Egy rózsaszál szebben beszél - Peller Károly
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - HELTAI JENŐ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 518
- e Hét: 5360
- e Hónap: 9393
- e Év: 68646
|
|
|
Offline
