Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Kincses Zoltán
  2017-06-28 21:30:20, szerda
 
 







KINCSES ZOLTÁN


Kincses Zoltán (Gyula, 1972. október 28 - ) egykori szeghalmi magyar tanár, több regény, vers és egy forgatókönyv szerzője, író, filmforgatóköny író, a ,,Nimród király - avagy Egy nemzet születése" című epikus, verses mű szerzője. Írói munkássága 2007-ben indult. Ekkor írta első két regényét, és a Bakkermann című film forgatókönyvét, amely 2008-ban került a mozikba Szőke András rendezésében. A munka mellett azóta is ír. Elkészült egy újabb regénye, számtalan verse, egy színdarab és egy nagyeposz

Nimród királyról, a magyar nép őséről írt eposzt. Mint mondta, ez egy háromrészes sorozat első fejezete. Bár verseket is költ, forgatókönyv, dalszöveg és színdarab is fűződik a nevéhez, főleg regényeket ír, melyek közül már több is megjelent és a közeljövőben újabbak is megjelennek.



Életem...

Link



"Megénekelte" a magyarok ősének történetét

Link



Válaszút - szinmű

Link








ANYÁK NAPJÁRA


Mikor hegyes szirtek között eltéved a lépted,
S az élet minden percét csak tehernek érzed,
Nézz csak bátran vissza, honnan indult lábad,
S meglátod mögötted az édesanyádat.

Ott állt ő mindig is kezeit tördelve,
Botlásaid látva szeme könnyel telve.
Veled fájt a szíve, ha gondok gyötörtek,
S veled örült ő is minden sikerednek.

Árnyékba húzódva tekintete rajtad,
Hisz, most aki te vagy, mindazt tőle kaptad.
Mikor a forgószél jövőd elragadta,
Ráncos kezeivel beletúrt hajadba.

Bár aggódott ő is, téged megvigasztalt,
Szíve melegével terít neked asztalt.
Forró leves mellé kitette a lelkét,
Párolt kelkáposztán Szeretet a feltét.

Ott volt ő melletted, ha bántott az élet,
S mikor jól ment sorod, csendben hátralépett.
Köszönd meg hát neki minden egyes perced,
Örömöd, bánatod, kínod és szerelmed.

Mert ezt bizony mindet csak ajándékba kaptad,
S akkor lehetsz boldog, ha mindezt visszaadtad.
Nem vár köszönetet, mégis tedd meg érte
Isten szeretetét nagykanállal mérve.







DAL AZ ÁLOMRÓL


Álmomban messze jártam,
Egy ismeretlen szép világban,
És egy csodaszép világban megláttam szerelmemet.
Álmomban megtaláltam,
Szótlanul megcsodáltam,
S elérni megpróbáltam egyetlen szerelmemet.

Álmomban messze tájon,
Szemem egy kék virágon,
Egy karcsú kék leányon megláttam az életet.
Álmomban lepkeszárnyon,
Sziromról sziromra szálljon,
Egy kék szirmon megálljon a repdeső képzelet.

Álom, álom, megcsodálom,
Pompás tárházadat, kéklő virágodat.
Álom, álom, megcsodálom,
Pompás tárházadat, kéklő virágodat.







HARSÁNYI SZÁMADÓ RIGMUS


Szép jó estét adjon Isten,
Érezzék jól maguk minden.
Ez az est a múlatságé,
De előbb a számadásé.
Számot vetünk arról itten,
Amink van, és amink nincsen.
A jószágból miből hány van,
Azét is, ki maradt ágyban,
S nincsen velünk itt a bálon,
De osztozott a jószágon.
Hagyománya lesz már ennek,
Mint egykor az egyszeregynek.
A számadás fontos munka,
Mint ahogyan volt a múltba.
Ezzel zárjuk le az évet,
Ha a marhák mind bejöttek.
A marhán most csak azt értem,
Minek négy lába van éppen.
Mert abból is van másfajta,
De azoknak nincsen pajta.
Negyvenkettő volt a tehén,
Tán még szarv is volt a fején.
A borjú volt fele annyi,
Nem túl sok, azt meg kell hagyni.
De huszonegy is lehet jó szám,
Hogyha éppen játszol kártyán.
Borjúban ez bizony kevés,
Ebből nem lesz pörköltevés.
De adjunk hozzá vagy húsz hízót,
A marhákat s nem a disznót.
Ezen kívül ott a gulya,
Máté Jóska annak ura.
Van közöttük jó pár szürke,
Rendezett az, s nem egy csürhe.
S ott van még a másik gulya,
De nem harsányi annak ura.
Ezzel együtt jön ki pontban,
Hány marha van itt Harsányban.
Tovább mondom, csak négylábú,
A számadás ezirányú.
Másfajtából hogy most hány van?
Nézzük meg úgy éjféltájban.
De most inkább nézzük sorra,
Hogy falunkban hány a birka.
A kitétel most is fent áll,
Négylábú itt minden példány.
Hatszázötven az anyajuh,
Fényes azon minden gyapjú.
Volt aközött idős s jerke,
A fél határt lelegelte.
Húsz kost hagytak meg hozzájuk,
Ő utánuk béget szájuk.
Nőstény mellé kell a hím is,
Attól dobban meg a szív is.
Ló vagy birka, s egyéb jószág
Fennáll mindre az igazság.
Ember bizony asszony nélkül,
Minden szellőtől megrémül.
De térjünk vissza a juhokhoz,
A jerkékhez s a kosokhoz.
Egy kosra jut egész hárem.
Körülbelül haminchárem.
Nem is kevés, ha azt nézzük,
Hétszáz bárány lett a vétkük.
Ugorjunk most a lovakra,
Ha akad még itt csikósgazda.
Hol volt egykor egész ménes,
Nyolc ló maradt, szinte rémes.
Egynek se lett most utódja,
Csikó nélkül áll a pajta.
Utoljára jön a sertés,
De számukra ez nem sértés.
Huszonöt volt abból koca,
És kettőszáz azok fia.
Adjunk hozzá úgy száz hízót,
S meg is számoltuk a disznót.
Azaz várjunk talán mégsem,
A sertéstelep ebben nincsen.
Ott van Zoli, Bodrogközy
Hogy hány a jószág, ő majd közli.
Persze volt még aprójószág,
Komoly számot az is kiád.
Sok jó leves lett azokból,
Ne folytassuk, kár a szóból.
Inkább együnk, s igyunk rája,
Nehéz év volt ennek ára.
Ragadjunk meg most poharunk,
Éltessük, hogy együtt vagyunk.
Számadásnak az a vége,
Szalag kerül a bot végre,
Kik gazdák közt a legnagyobb,
Az nyeri most el e jogot.
Máté József önhöz jöttem,
Ezt a pántlit kösse itten.
Fel ide a bot hegyére,
Szalag lesz itt minden évre.
Hogyha aztán megkötötte,
Tegyen pontot az egészre,
Szóljon hozzánk néhány jó szót,
Hadd ihassuk már a jó bort.
Köszönjük a jó szavakat,
Emeljük föl a poharat,
De mielőtt jön az étek,
S használnánk a terítéket,
Adjunk helyet még a szónak,
A megyétől jövő úrnak.
Alispán ő fenn Csabában,
S tisztes vendég itt a bálban.
Máté Pál jön majd még egyszer,
Ő itten a polgármester.
Ő is emelkedik szóra,
Aztán feküdjünk a torra.
Együnk, igyunk amíg látunk,
Amíg mozog majd a szájunk.
Nem sajnálják azt a gazdák,
Az asztalra azért rakták.







HONFOGLALÁS


Mikor az ősi vér a vérrel összeforrt,
Fejük fölött akkor egy sólyom felrikolt,
S reá százan s ezren ekképp kiáltanak,
A hazatérésre végre eljött a pillanat.
Várnak majd folyók, s vár a hegytető,
Hetedhét ország és végtelen mező.
Hol a fák között millió dalt susog a szél,
S hol a rónaság tüzes álmokról mesél.
Egyszerre indul meg Ménrót minden fia,
A gerinc mögött az már ott Hunnia.
A ló lába megcsúszik, de nem téveszt irányt,
Indul megkeresni Attila királyt.
Turul nemzetsége hazafelé siet,
Nyaktörő szirteken megy a hosszú menet.
Átvágnak mély völgyön s meredélyeken,
Csörgő patakon és zengő bérceken,
S les rájuk az úton számtalan veszély,
De kitart a bátorság, s kitart a szenvedély.
Nem lassít a láb, s nem áll meg a sereg,
Megmásszák mindnyájan az utolsó hegyet.
A csúcsról letekint a nép és a hős vezér,
Szemükből könny csorog, de senki nem beszél.
Gyermeke kezét némán szorítja egy anya,
Mindkettő tudja, hogy lesz már otthona.
A porban térdre hull egy apóka, ősz öreg,
Megifjult szívében most újra fiatal gyerek.
Rég megtért őseit látja vágtatni ott alant,
Felréved benne számtalan elmesélt kaland.
Mit a tüzek fényénél nagyatyja elmondott neki,
És amiről beszélt a táltosok varázsos éneki.
Gyermekem, térj haza, lelked szabad csak ott lehet,
Hol Ménrót két fia egykor szarvast kergetett,
Hol avar, hun, székely és számtalan magyar
Évezredek óta csak egy dolgot akar.
Békében élni ott, és nemzeni ifjakat,
Ha ezt megkapja, nem feszít íjakat.
Hiszen nem szorítja őket a Kárpátok gyűrűje,
Mert megfér ott mindenki, kinek együtt dobog szive.
Nem akar magának az rabszolgát s gyarmatot,
Ki ajakán érezte a bihari harmatot,
Ki az Alföldön érezte a kenyér zamatát,
Ki látta hömpölyögni már a szőke Tiszát.
Ki átkelt gyalogszerrel a Balaton jegén,
S aki átvágott holdfényben a Hanság vizén.
Az ősz öreg felkelt, de csillogott szeme,
És markolta a földet, mit felemelt keze.
Ebben fog pihenni, és aludni nemsoká,
Innen ő nem megy már, nem megy már sehová.
Szétnézett merengve, nézte a nemzetet,
A vezért, a véneket s a sok játszó gyermeket,
E sok pajkos fiú és huncut szemű leány,
Erős nemzetté lesz, s a sorsa sem talány.
Ezredévekig fog élni majd e földeken,
Talán túl mindenen, túl az emberi életen.
Magyar föld volt mindig, és magyar is marad,
Míg a fényes Nap keletről nyugatra halad.







HÚSVÉT ELŐTT


Boldogtalan ember, egy percre állítsd meg utad,
Fékezd tekinteted, mely messze távolba kutat,
Lassítsd le lépteid, és tárd ki kebledet,
És ölelj meg mindenkit, ki biztosan szeret,
Majd lépj tovább egy aprót, csupán egy rövidet,
S zárd szívedbe akkor minden ellenségedet.
Lehetsz te akár bűnös vagy bűntelen,
Rád is kisugárzik az isteni kegyelem,
Mert egykor egy férfi - a nevét ismered -,
Ezredévek előtt éretted szenvedett.
Felvitte keresztjét a hosszú Golgotán,
Könnyes szemekkel a világ hajnalán.
Megmászta mint Sziszüphosz a maga hegyét,
Míg a száraz fa feltörte kérges tenyerét,
A hátán csíkokban az ostornak nyoma,
Jelezve, hogy az ember olykor mily ostoba.
A fejébe nyomtak tövisből koronát,
S szögekkel verték át reszketeg corpusát.
Csak a tekintete maradt tiszta és gondtalan,
Mert tudta, a rá kimért sorsnak itt és most vége van.
Megtette azt, amit tenni csak lehetett,


Szívéből ezer helyt gyúlt lángra szeretet,
Mint megannyi pásztortűz mélysötét éjszakán,
Apró fények égnek mindenhol nyomdokán.
Most rajtunk a sor, hogy kövessük lépteit,
Csökkentsük a világ felsebzett kínjait.
Mert bizony van dolgunk millió s számtalan,
Míg felénk nyújtja kezét ezernyi hontalan,
Míg az utcákon éhezik anya és gyermeke,
S míg felsebzi a földet az önzés fegyvere.
Boldogtalan ember, egy percre állítsd meg utad,
Ne legyen benned többé már indulat.
Tárd ki kebledet, és lassítsd lépteid,
Gyarapítsd már te is a szeretet híveit.
Húsvét előtt hallgasd, mert itt az üzenet:
Szeresd felebarátodat, s majd a világ is szeret.







KARÁCSONY


Már elfeledtük, miért sós a tenger,
Már elfeledtük, mit is ér az ember,
Már elfeledtük, e földön miért vagyunk,
Hogy egymásért élünk és egymásért halunk.
Ekkor a sötétből egy csillag érkezett,
És egy jászol tövében felsírt a Szeretet.

Már nem tudtuk, a világnak mivel tartozunk,
Már nem tudtuk, kinek mit s miért adunk,
Már nem tudtuk, az élet mit sem ér,
Ha összetört szívünk többé nem remél.
Ekkor a sötétből egy csillag érkezett,
És egy jászol tövében felsírt a Szeretet.

Még nem tudtuk, a megbocsátás erő, a harc gyengeség,
Még nem tudtuk, mit sem ér a kevély büszkeség,
Még nem tudtuk, hogy az élet csodaszép,
Mikor megfoghatjuk egymásnak kezét.
Ekkor a sötétből egy csillag érkezett,
És egy jászol tövében felsírt a Szeretet.







KERECSENY, KARÁCSONY


Ilyenkor, télidőn, napforduló táján,
Egy csillag megpihen fenn a sólyom szárnyán.
Mind ezt ünnepelték rég a szkíta vének,
A turulmadárról szólt a táltos ének.

Kerecseny, Karácsony zengték fel az ifjak,
S csendben lepihentek mind a harcos íjak.
Két évezred óta másról szól a fáma,
Fénnyel elérkezett a Szeretet Királya,
Betlehemi csillag mutatta az útját,
Glória övezte töviskoronáját.

Karácsony, Kerecseny zengjük mind azóta,
Turulról s Jézusról szól a dicső nóta.
Keresztény királyok jöttek sorról sorra,
Hun Attila vére, s Álmos minden sarja.

Krisztusban vették fel mind a keresztséget,
S Isten mezejére terelték a népet.
Karácsony, Kerecseny énekeljük együtt,
Kettős lett a hitük, s kettős a keresztjük.

Sok víz folyt azóta át a Duna medrén,
Egy egész nemzetség függ mások keresztjén.
Turult a fészkéről messze elzavarták,
S istentelenségük a nyakunkba varrták.

Karácsony, Kerecseny, Krisztus és a sólyom,
Nehéz szívvel kell most tirólatok szólnom.
Kerecseny a turul, s Jézus a Karácsony,
Hitetlenség ül most fenn a fenyőágon,
Könnyezik a gyertya, nem ragyog a csillag,
Hamis torkú hangok hamis szókat szólnak.

Kerecseny, Karácsony, hozzánk vissza gyertek,
Hogy újra virágozzanak fel szívünkben a kertek.

De messze fenn az égen egy új szikra lobban,
Új tüzek ébrednek sok hideg sarokban,
Összeül a család, felgyúlnak a gyertyák,
Bár szegény az asztal, de szeretetből rakják.

Karácsony, Kerecseny, Kerecseny, Karácsony,
Krisztus fénye lobban fenn a fenyőágon.

Dios te bendiga

Link








KÉK HERCEGNŐ DALA


Feljött a Nap, és nem jöttél felém,
Jól tudtam én, hogy nem vagy már enyém,
Kívántalak, de nincsen már remény,
Kívántalak, de nincsen már remény.

Eljött az éj, és hiába vártam én,
Száraz tenyér, de szemem tűzben ég.
Tested szagát bőrömön érzem még,
Szíved kemény, de legyen már elég.

Kékhercegnő még egyszer kérlek én,
Kék hegyeken át repülj még felém,
Kékhercegnő még egyszer kérlek én,
Nem tudlak már soha elfeledni én.










KRISZTUS A KERESZTEN


Kitárt karjával ég és föld között
rám néz, még itt van... élet és halál között.
Még szólni akar, szeme még keres,
nevemen szólít, azt suttogja: szeress!

Értem függ a fán, ujjai tárva,
nem lehet többé a szívem bezárva.
Igen, jól látom, Ő felém tekint.
Kezét szög tartja, csak szemével int.

Jézus, Megváltó megbízást ad,
szemével üzen: folytasd munkámat.


Legyél jószívű, legyél irgalmas,
hagyd el a rosszat, mindenkit meghallgass

Te légy a lábam, szívem és kezem,
hogyha vállalod, becsukhatom szemem.

Kitárt karjával ég és föld között
Rám vár, még itt van élet és halál között.
Még szólni akar, szeme még keres,
Nevemen szólít, jöjj és engem kövess!








A MÉLYSÉG BAJNOKA


Lángol Erdélyország, lángolnak a végek,
Sikolyok és holtak jelzik Mezid béget.
Futnak is előle messzi Hunyadvárba,
Hátha menedéket ottan is találnak.

Retteg már mindenki, féltik ők az éltük,
Mikor jön a török falujukba értük.
Magyarok, székelyek, szászok és oláhok,
Miért nem menekültök, és mondd kire vártok?

Jankó vajdát várják a lángoló végek,
Ő verheti csak meg a török Mezid béget.
Benne reménykedik minden falu s város,
Ő az egy reményük a hős Hunyadi János.







NIMRÓD KIRÁLY - nemzeti eposz - befejező rész


...Epilógus

1.

Boldogtalan ember, állj meg most egy szóra,
Emlékezzünk együtt a hősi Nimródra,
A Biblia szerint ő az első király,
A tisztelet neki mindenképpen kijár.
Ő volt szülőatyja Hunornak, s Magornak,
Kik voltak ősei mindenik magyarnak.
Büszke nemzetség kelt szép Enéh méhéből,
Nagy hatalmat kaptak az Isten kezéből.

2.

Nimród a vadászat első példaképe,
Szépen illik az íj öles két kezébe.
Fiai átvették apjuk hagyományát,
S megtanulták tőle, minden tudományát.
Csodaszarvast űztek erdőnek mélyére,
Így jutottak fel ők Kárpátok bércére.
Így találtak hazát kóborló népüknek,
Ezért állítunk most emléket nevüknek.

3.

Szép Enéh és Nimród emlékszünk mi rátok,
Előttünk példaként örökké ott álltok.
Több ezer esztendő telt már el azóta,
Mégis szól rólatok számtalan sok nóta.
Nimród az Istennek egy nagy tornyot emelt,
Amire a Nap is mosolyogva felelt.
Bábel volt a neve annak a toronynak,
Az egység jelképe ma is még sokaknak.

4.

Amikor leomlott évszázadok múlva,
Az összes népeket háborúság dúlta,
A sok nemzet között azóta sincs béke,
Gyere vissza Nimród, gyere közénk végre.
Öldöklés, pusztítás azóta a részünk,
Patakokban folyik szerteszét a vérünk.
Mindazt a Földanya zokogva felissza,
Így lesz ez mindaddig, amíg nem térsz vissza.

5.

És Enéh, szép anyánk, te is gyere vele,
Te leszel Nimródnak, a szíve és szeme.
Akkor békesség lesz szerte a világban,
Ha érdemes hinni, hinni a csodákban.
Láttunk már eleget a sok szenvedésből,
Lett véres aratás a könnyes vetésből.
Nimród és szép Enéh, most kérünk bennetek,
Vessétek le reánk vigyázó szemetek.


EGY NEMZET SZÜLETÉSE
Nimród király avagy Egy nemzet születése

Link








NŐNAPRA


Mint egy virággal telehintett ezerszín mező,
Oly csoda egyenkint minden egyes nő.
Van köztük rózsa, jázmin és liliom,
Viola, kökörcsin s bimbó a cédruson.
Gyönyörű mindenik, mit ember szeme lát,
Csak győzd megtalálni a fű közt az ibolyát.
Mert keresni érdemes, mivel ha rálelsz legott,
Meglátsz a szemében gyúlni egy csillagot.
Az a csillag vezet majd egy életen át,
Mint ahogy eddig is minden ember fiát.
Legyen a nő gyermek, anya vagy nagymama,
Az ő szíve mindig a szeretet hona.


Ezért köszöntelek fel most én is tégedet,
Kívánva neked boldog és szép életet,
Mert szeretném köszönni éltem minden nyarát,
Hűs telét, őszét és virágzó tavaszát,
Melyet beragyogva adtál örömet,
Mosolyt, barátságot, simogató kezet,
Kacagást, szerelmet s anyai ölelést,
Nekem és másoknak, mi cseppet sem kevés.
Nők, világ csodái, mit mondjak rólatok?
Inkább kívánok szép napot és még szebb holnapot.







TOLDI aktualizálva - részletek


Aljas idők III.

Őszbecsavarodott a természet feje,
Eltávozik tőlünk Apró Piros veje.
Lemondott ő gyorsan mindenféle posztról,
Kivéve csak talán az elrablott vagyonról...

Eddig volt a kordon, és most jön a Gordon.
Nem lesz nekünk hely már csak az ezüst Holdon.
Bár azzal is vigyázzunk, mert itt a "színesfémes",
Begyűjtheti Veres János ...







TÖVISKIRÁLY


Az égen egymással harcolnak sötét fellegek,
Most ébredtem rá, hogy egyszer én is elmegyek,
Csak az tudhatja mindezt, ki hosszú úton jár,
Hogy nem hagytál magunkra, te Töviskirály.

Homlokodba köptek véres permetet,
Olyanok, kiket mindig csak gyűlölet vezet,
S te mosolyogva tűrted, mit fröcsög a száj,
Mert nem hagytál magunkra, te Töviskirály.

Harminc ezüstért falták húsod, s drága véred,
Ki szöget vert beléd, azzal lett testvéred,
Megbocsátni kell, s szeretni muszáj,
Mert nem hagytál magunkra, te Töviskirály.

Mikor szomjúhoztam, nekem inni adtál,
Betegágyam felett óvó szemmel álltál,
S mikor támad köztünk számtalan viszály,
Te nem hagytál el minket, te Töviskirály.

Sarus lábad alatt már homok nem ropog,
Elhagytad érettünk e küzdőcsarnokot,
Hajónk szabadon száguldhat, mint féktelen sirály,
Mert nem hagytál el minket, te Töviskirály.

És ha egyszer majd, tényleg elmegyek,
Tévelygő lábam majd tehozzád vezet,
Te akkor mosolyogsz, s azt mondod: Állj!
Utad véget ért, mert itt a Töviskirály.







VALAKI CSENDBEN MEGÉRKEZETT


Elmúlt egy esztendő, s átadta helyét,
Csendben s lopva távozott,
Keserű mosollyal az ajtóban még megrázta fejét.
Nem szólt egy szót sem, mint kit titkos bűn nyomaszt,
Zsákjában elvitte magával a sok elfojtott panaszt.
A szeme sarkában összegyűlt sok nehéz redő,
A lelke hideg, gazdátlan, elhagyott temető.
Mire észbe kaptunk, őt már elnyelte a köd s a homály,
Kihívta őt a világ s sok ismeretlen táj.
A tűzhely tövében már az Újév pihent,
Nem sokkal vidámabb, mint aki nemrég kiment.
Fiatalabb ő, erősebb, duzzad benne sok szikrázó remény,
S a kandalló tüzében felgyúlt egy költemény.
Miközben a lángokra új fákat pakolt,
A szája sarkában megláttam egy mosolyt.
Mint aki tud valamit, de még nem árulja el,
A csendes somolyra sok táncoló láng felel.
Ő rám nézett, majd újra lehajolt,
Majd a lángok közé egy új rönköt pakolt.
Most már nem úgy ült, mint egy elhagyott ékezet,
Mint aki zordon időkben váratlan érkezett,
Hanem mint lángokból támadt elszánt akarat,
Ahogy egyik kezével szítja a parazsat.
A másikkal int felém, hogy mellé üljek én,
S egy aranyfény suhant át fátyolos szemén.
Nem szólt ő egy szót sem, csak lágyan átkarolt,
És akkor ott közöttünk mély béke honolt.
Ahogy vállamon éreztem megnyugtató kezét,
Mint a szendergő vulkán, ha felnyitja szemét,
Új hit éledt bennem, új erő és akarat,


Még most sem találok rá igazán szavakat.
Ránéztem, s láttam, hogy ő más, mint elődje volt,
Fáradt tagjaimba egy szempillantás alatt új erőt csiholt.
Melegség járt át, s valami mély szeretet,
S láttam felgyulladni sok apró tüzeket,
Melyek egymásra találnak, felszökő lángokat,
Lendülő kezeket, s nevető arcokat,
Békét, boldogságot, bársonyos tavaszt,
Táncoló lányokat, mely ajkamra dalt fakaszt.
Ő volt az, az Újév, ki elhozta ezt nekem,
Miközben a tűz mellett megfogta kezem.
Tudtam, valaki csendben megérkezett,
Ki fel tud támasztani országot, nemzetet,
Ki felolvasztja bennünk a kínt, mely ráfagyott,
Ki a régi földbe ültet majd nevetve új magot.
Szívem kigyúlt, valaki megérkezett,
S halkan dúdolni kezdtem egy új éneket.

Szeghalom, 2009. január 1.







ZULIMA DALA

Dalszöveg


Szemem búsan könnybe lábad,
Messzi táj, szülőhonom,
Szeretve nézek utánad,
Mindig rád vágyakozom,
Mindig rád vágyakozom.

Kardpengés atyánk, fivérünk,
Megváltok örökre tőlünk,
Mi pedig lettünk rabok,
Mi pedig lettünk rabok.

Itt él a szívem az árva,
Hol az égbolt idegen,
A remény sápadt sugára,
Most sem hunyt ki teljesen,
Most sem hunyt ki teljesen.

Lehet-e, hogy visszamenjek?
Szememből hullnak a könnyek,
Végül megszakad szívem,
Végül megszakad szívem.

Bár sétálhatnék mirtusz
És éjfürtű cédrus között,
Ahol boldog táncra indulsz
Víg nővéreid között,
Víg nővéreid között.

Jó szeretteid sorában,
Ékesen, díszes ruhában,
Leányokkal, mint azelőtt,
Leányokkal, mint azelőtt.

Ez csupán csalóka álom,
Hazám réges-rég oda,
Kidőltek a fák azóta,
Üszkös az ó palota,
Üszkös az ó palota.

Jött, ahogy a tenger árad,
Rémítő vérre, sóvár had,
S lőn az Éden gyilkosa,
S lőn az Éden gyilkosa.








 
 
0 komment , kategória:  Kincses Zoltán  
Kincses Zoltán: Húsvét előtt
  2011-04-18 20:26:50, hétfő
 
 




Kincses Zoltán - HÚSVÉT ELŐTT


Boldogtalan ember, egy percre állítsd meg utad,
Fékezd tekinteted, mely messze távolba kutat,
Lassítsd le lépteid, és tárd ki kebledet,
És ölelj meg mindenkit, ki biztosan szeret,
Majd lépj tovább egy aprót, csupán egy rövidet,
S zárd szívedbe akkor minden ellenségedet.
Lehetsz te akár bűnös vagy bűntelen,
Rád is kisugárzik az isteni kegyelem,
Mert egykor egy férfi - a nevét ismered -,
Ezredévek előtt éretted szenvedett.
Felvitte keresztjét a hosszú Golgotán,
Könnyes szemekkel a világ hajnalán.
Megmászta mint Sziszüphosz a maga hegyét,
Míg a száraz fa feltörte kérges tenyerét,
A hátán csíkokban az ostornak nyoma,
Jelezve, hogy az ember olykor mily ostoba.
A fejébe nyomtak tövisből koronát,
S szögekkel verték át reszketeg corpusát.
Csak a tekintete maradt tiszta és gondtalan,
Mert tudta, a rá kimért sorsnak itt és most vége van.
Megtette azt, amit tenni csak lehetett,


Szívéből ezer helyt gyúlt lángra szeretet,
Mint megannyi pásztortűz mélysötét éjszakán,
Apró fények égnek mindenhol nyomdokán.
Most rajtunk a sor, hogy kövessük lépteit,
Csökkentsük a világ felsebzett kínjait.
Mert bizony van dolgunk millió s számtalan,
Míg felénk nyújtja kezét ezernyi hontalan,
Míg az utcákon éhezik anya és gyermeke,
S míg felsebzi a földet az önzés fegyvere.
Boldogtalan ember, egy percre állítsd meg utad,
Ne legyen benned többé már indulat.
Tárd ki kebledet, és lassítsd lépteid,
Gyarapítsd már te is a szeretet híveit.
Húsvét előtt hallgasd, mert itt az üzenet:
Szeresd felebarátodat, s majd a világ is szeret.


Húsvéti üdvözlet

Link



Húsvéti_köszöntő.AVI

Link



Közeleg a húsvét

Link















 
 
1 komment , kategória:  Kincses Zoltán  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2019.03 2019. április 2019.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 12 db bejegyzés
e év: 110 db bejegyzés
Összes: 3826 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 58
  • e Hét: 5376
  • e Hónap: 24004
  • e Év: 141358
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.