Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 40 
x
  2013-02-20 08:51:29, szerda
 
  Lászlóffy Csaba
Minden este egy ütközet

Verőér, lágyék: szenvedély
foglya; meddig gyötör
a fenyegetés, míg csak élsz,
hogy jön-e a gyönyör?

Isteni szózat nem segít,
kór ha megkötözött;
csókavinnyogás, héjaárny -
repülök ég és föld között.

Országot, birodalmakat,
mindent (csak nem hazát)! -
A test, a vágy halál előtt
nem adja meg magát.



 
 
0 komment , kategória:  Lászlóffy Csaba 1.  
x
  2013-02-05 10:07:20, kedd
 
  Lászlóffy Csaba
Hófúvások reggelén

A fenyő ágain a hullámzó hó.
Csak a gaz öreg s roskadt!
A hófúvások reggelén
nincs hatalom, amely kifoszthat.

A szeretők arcán illat remeg,
s mindenkinek lehet reménye.
Ilyenkor nehéz szívvel nézek a
fény véreres szemébe.

 
 
0 komment , kategória:  Lászlóffy Csaba 1.  
x
  2013-01-29 07:16:18, kedd
 
  Lászlóffy Csaba - Kancsal órán

A kétely horga fogva tart, te kerge:
hányszor nő újra ki a gyík tört farka?

Hallgat a hollócsőr. Megalkuvásra
szabadulni? Nem, inkább éles késre.

Kinek esélye idegenbe szárnyal -
s aki marad: a kényszer tépi széjjel.

Manöken-bájjal hódító szerencsét;
vagy félni, tűrni a tudat parancsát?

Ki tudsz-e lépni a végzetes körből,
a halottakat felzabáló korból?

A kétely horga a vénádba verve,
beláthatatlan éjben rozsda marja.







 
 
0 komment , kategória:  Lászlóffy Csaba 1.  
x
  2012-05-27 09:16:35, vasárnap
 
  LÁSZLÓFFY CSABA

Önkívület és vétség

,,iszapos álom és kúszó hinár"
(Dsida Jen!: De profundis)

Fájni- s félnivalód volt-e?
Szuvas agancsodból folyt-e
vér? - sós, vagy csak ecetes.

Vágyhatsz békességre, csendre;
rossz álmod, mint acélpenge
vág beléd. Nyelved sebes.

,,Anyácska, gyolcslepedődben,
kék szavakkal kék mez&ben
kereslek, mióta már!"

Rossz álmodból, bár kimentett
akkor, egyszer 5 - (a lelked
csak úgy él, ha rátalál.)

Mit ér der: s bölcsesség, ha
selyempaplan alá bújva
az álomszörny visszajár?

Énekelhetsz, ég is zenghet,
nem :zi el semmi már
- ki ne mondd -: csak...
...... ........... ........... ...........(a halál).
 
 
0 komment , kategória:  Lászlóffy Csaba 1.  
x
  2012-05-27 08:38:51, vasárnap
 
  Balatonné Murányi Piroska ...... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-28 19:40:54


Lászlóffy Csaba

Régi sorstárs és új Európa

(Phalaikoszi tizenegyes)

Szunnyadsz, égi vadakkal nem vetekszik
az antik veretű versláb; mikor már
fejed közönyösen simul a párnán,
Dsida-árnyfigurákat látsz a falra
kúszni: őrzik a férfi csonka holdját
és a képzelet-csonka nő jövőjét.
Verejtékedben gyöngyözöl, te más vagy,
más, mint ő, meg a többi ő, ki fennen
ágál, mindegy, akármilyen világban.
Lankaszt békeidő, ha elenyészik
minden benne, csupán a posztmodern - a
divat(!) létjogosult: a cicomázott
vers; lám, semmi veszély, ha nincs kanóca.
Felperzselve a múlt, ki- s ráfolyatva
híg húgylé, zavaros sok ál-tanítás.

Dög(lött) álmokat úsztató kanális
partján köpdös az új urat (be)játszó
kalmárdölyf, s hiszi: börtönöd lesz immár
minden ószeri placcon árusított
ábránd. Sírva mosolyt játszik az ajkad
poshadt kortyaitól a praktikus, kis-
szerű civilizált-agytraumának;
lesajnált balek, ükapád kibámul
paripás, kacagányos képkeretből,
mint egy aranyozott kalitkalyukból,
és ott szöktet a lelkeden. Ha volt is
kor ennél hazugabb, e fél-szabadság
üres zsebhez üres aggyal fogad csak
el, s kigyúlt egek és a hamuvá vált
könyvtárak hadi felhőkarcolókig
dúló Mars-mezején, te, Európa
kórustagja gyanánt, gyáván, hízelgőn
élteted ama keserű kötést majd.

2004. május 9.
 
 
0 komment , kategória:  Lászlóffy Csaba 1.  
x
  2012-05-12 10:25:05, szombat
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ............ ... 2011-03-04 09:23:35
Lászlóffy Csaba -

Micsoda morbid
,,vagyok, itt vagyok, az ablakon
túl fák, és hideg, és európa - - -"
(Visky András)

1.
Gyomok és sós mezők,
rajongó fejű hársak;
döngölt agyagos földet
és járdatörmeléket áztat
s virraszt a tárgyi léttel
feleselő nyers őstavasz -
az anyám emlékezetével
őrzött (mint örökszép vigasz)
fele-
királyságom s a vársétányon
felejtett, vasbetonfalaktól
szorongatott, fátyolos, álom-
könnyes tekintete.

2.
A jövő, aki túl korán csendbe
kiált - nem irgalomból -, hogy: elég!
Nem vallott senki még, pedig jó lenne
hallani az áruló szégyenét.

Csontig hatol a vég (van, ki eszét
veszti, mielőtt még kifehérülne).
Forrón és eszelősen szerteszét
sugárzik az elárvult lámpa fénye.

Lekopott lépcsők; másnak lakható
még a világ. Sivatag-üres asztal.
Mint áldozataival a bakó,
érd be a kivégzésre szánt szavakkal.

Lefejezett magaddal.

2005. május 14.





 
 
0 komment , kategória:  Lászlóffy Csaba 1.  
x
  2012-05-07 15:49:27, hétfő
 
  Szabó Irénke...... ........... ........... ........... ........... ........... .............2010-10 -01 , 7:55

Lászlóffy Csaba

Elégia az öregkori szépségről

"a máglyára csipke hamuhodik"
(Szabó Lőrinc)

Az öregkori szépség titka, túl
a személyiségzavaron, ideg-
pályák kisülése, böjtös, hideg
üresség ellenére, pazarul
kiötölt lehetőség: irgalom,
melyet az idő még ránk pazarol;
a csodatevő ösztön valahol
át-átpillant a "Kínai Falon".

Keres a szív, keres a száj, a szem:
az arcot összetartó bőr s a ránc
mennyit terhet bír meg? Kihűlt zománc
a hajdinárom-szépség; nem hiszem,
hogy létezik csalatkozás nagyobb
és kísértetiesebb fájdalom,
mint kiélvezni (a halálodon
innen) földi Purgatóriumod.

Sav és méreg, minden utálatot
kiérdemlő, alázatos világ.
Mikor fújják már meg a harsonát?
Bűneimért lakolni akarok!
(Azért a csábítás esélye még
nagyobb, mint a magány s az unalom.)
Kiszáradt szájpadlással, lankadón,
apókaurak és hölgynénikék,
elvadult, kárhozatos utakon,
de tele hiszékenységgel az ég. -
S ha elfogyott a hűség-tartalék,
képzeletben: legendaroncsokon.




 
 
0 komment , kategória:  Lászlóffy Csaba 1.  
x
  2012-05-07 15:32:38, hétfő
 
  Lászlóffy Csaba

(Át)értelmezések

(Hibás prognózis)

A látszat tetszeleg csak és
arat sikert.
A szépségbálvány lénye(ge) hamis.
BÛNÖM A KÉTSÉG.

(Midás)

A semmi átitat;
se jó, se rossz.
A részegség bölccsé tehet?
- mondd, Silenos.

Meg nem születni!
Jó vicc...
De ha már anyánk elhibázta,
miért kell elsietni a halált is?

Minden lehetetlenben
ott rejlik lehetséges pazarlása
a romlandónak egy magasabb rendű
valamiért - nevezd fenségnek.

Az elmúlás, még hogyha menedék is,
nem lehet a mentséged.

(Álom)

Túlélni magad! Ez a tét?
Kétkedve, kábán öleled
át holttetemedet
(átnősz valami másba
- szabadságba? szabad romlásba?)

Álomfalnak ütődő, sértett
huszadikszázadi kísértet.





 
 
0 komment , kategória:  Lászlóffy Csaba 1.  
x
  2012-04-28 12:54:02, szombat
 
  Lászlóffy Csaba

"Zokog a tört Remény"

Baudelaire emlékének

Álomvilág? Semmi simogató
mélabú, forróság sem nyugtalanít, hidd el;
múltamat felzabáltam elfogyasztható
emlékeimmel.

A versírás Hatalmát tán nekem
adták, a Gyengédséget neked a tündérek -
allegorikus dália meg nem terem
nálunk, nem élek

a becsvágyó ópiumával, tudod.
S mert anélkül is érti dolgát az ördög,
a stilizáltság réme mindig untatott.
Téged ki küldött

hozzám a rontásban? (Hangtalanul
zsengék trágyázzák a talajt.) Meg ne feledkezz
arról, mit Ábel fajának üzent az Úr:
"tenyéssz, szeretkezz!"

A tudatlan harcos nevet - s halott;
az ifjúság kihívó kacagása távol.
Kimerült beteg zuhanásunkban ki fog
a borzadályból

kimenteni? A sarkvidéknél is
meztelenebb világban elfed a sötétség.
A dermesztő düh hitvány kórságba visz:
bélpoklos éhség!

Lady Machbeth-pózt öltő fúria
áll előtted, és te - a fizetett gyönyörnél
kéjesebb (az embernek undorodnia
kell!) - már-már ölnél.

"Szeretlek s éppen úgy gyűlöllek" - int
egy pontosító hang a rettenetek napján,
s vad gúnnyal süvöltnek fel rusnya beleink.
A többi hagyján.





 
 
0 komment , kategória:  Lászlóffy Csaba 1.  
x
  2012-04-25 09:20:20, szerda
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ............ ... 2011-03-04 09:23:35
Lászlóffy Csaba -

Madrigál a sötétülő nyárban
Mit ér, mit ér végezned tisztán?
(Füst Milán)

Biztos célba - mondtam volt egykor (mindig),
a vadság, a sors elé; csak jámbor, együgyű
ábrázattal a vágóhídra nem, soha! És jó
csillagzat alatt csattogott nyakcsigolyám.
Biztos cél? - ha üszkös, ami sudárnak született(?) -
A könnyű, lengő szomorúság pózát kerülve, hogyha
elfordítom rólatok szemem, a ház kiált, üvölt majd,
szívszakítón, tudom. (Mikor már csak egy napot
csensz magadnak - na és, mit érsz vele? A lét
nem szabályos kerek valami; a bénító, nehéz
szürkület mögött ne keresd a hiányzó körszeletet.)

Nem részegítő a halál, legfeljebb hűtlen,
hazátlan s a legkopottabb szépséget is rettegi.
Még ezt a színültig töltött pohár muroklevet
- tudd meg, te drága kéz: vörösbor íze van.
Szívem mindvégig szomjúhoztatott,
de nem mulasztottam el az életet.

P. s.
Amit nem ismerhettem meg!... (Bűnt, erényt
bírtam, évszázados csomagolásban, s a fényt.)
Nem untam soha dohszagút vagy keserűt.
Nem éreztem, csak vittem a terűt.

2005. június 8.
 
 
0 komment , kategória:  Lászlóffy Csaba 1.  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 40 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 551
  • e Hét: 8089
  • e Hónap: 23728
  • e Év: 57124
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.