Belépés
haaapci.blog.xfree.hu
Az élet egy nagy vászon, Te az olló. Csak rajtad múlik, hogy mit szabsz ki belőle. Szeresd nagyon, ami van, mert ha rájössz, hogy elveszítheted, már le... Who are you? to tell you my name?!
2012.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 60 
Babits Mihály: Ádáz kutyám
  2013-03-10 15:56:19, vasárnap
 
 
Babits Mihály: Ádáz kutyám








Ádáz kutyám, itt heversz mellettem.
Amióta a gazdád én lettem,
ez a hely a legjobb hely tenéked:
nem érhet itt semmi baj se téged.
Rajtam csügg a szemed, hív imádás
együgyű szálán csügg, boldog ádáz.

Mert boldog ki jámborul heverhet
valami nagy, jó hatalom mellett.
S te jámbor vagy, bár olykor asszonykád
bosszújára megrablod a konyhát
s csirkét hajszolsz vadul a salátás
ágyakon át: jámbor, noha - Ádáz.

Elcsavarogsz néha messze innen,
el is tévedsz kóbor hegyeinkben;
avagy titkos kalandjaid vannak.
Ág tép, gonosz ebek rádrohannak,
zápor is lep, szőröd-bőröd átáz:
ázva, tépve jössz vissza, kis Ádáz.

Visszajössz, mert ugyan hova mennél?
Hol lehetne egyéb helyed ennél?
Szimatodból ezer láthatatlan
ösvény vezet téged mindenhonnan
hívebben, mint bennünket a látás:
minden ösvény idevezet, Ádáz.

Tudod, hogy itt valaki hatalmas
gondol veled, büntet és irgalmaz,
gyötör olykor, simogat vagy játszik,
hol apádnak, hol kínzódnak látszik:
de te bízol benne. Bölcs belátás,
bízni abban, kit nem értünk, Ádáz.

Óh, bár ahogy te pihensz lábamnál,
bizalommal tudnék én is Annál
megpihenni, aki velem játszik,
hol apámnak, hol kínzómnak látszik,
égi gazda, bosszú, megbocsátás,
s úgy nem értem, mint te engem, Ádáz!
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Jószay Magdolna : Hétfő reggel...
  2012-12-17 06:47:45, hétfő
 
 




Jószay Magdolna : Hétfő reggel...

Ébresztő...
ásít rám egy hideg,
hajnali hétfő,
a ráeszmélés
elkeserítő...
szomorú, szürke
felhők szakadoznak
az égből,
nyúlványaik lassan
hűvös permetként
arcomba hullnak,
apró tűszúrások
teszik nyűgössé
hangulatomat.
Kedves,
olyan messze vagy...
te hogy érzed
most magad?
Vajon utolér
ez a hideg, esős szél
téged is?
Ugyanígy tépi-vágja
ott messze
a te arcodat is?

 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Törley Gábor : Az Élet...
  2012-12-09 07:55:12, vasárnap
 
 







Törley Gábor : Az Élet...



Álmodom egy új világról,
Hol a Barátság a jelszó
Tűz fog égni minden szívben
Mindenki közt, békességben

De a rosszak próbálkoznak
És ha gyengére akadnak
Nincs menekvés, nem futhatsz el
Lelkedet már elvesztetted

Tudjátok: az élet nehéz,
Mint a hegy, ki az égre néz
Az alja még nem meredek
Följebb van az igazi hely

Általában ott vesznek el,
Hol már egyre nehezebb lesz
Ők a jó útról letérnek
S eltűnnek ők a sötétben

Akik elértek a csúcsra,
És kiállták a próbákat
Reájuk vár az új világ
Miről nem is álmodtak tán

Bár a világ most nem túl szép
De még fennáll a jó remény
Egyre több a küzdő szellem
S a küzdelmet ne adjuk fel!

Álmodom egy szép világról
Ahol immár béke honol
Csak akarat kell semmi más
Higgyünk és álmodjunk tovább!





 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Kubik Ilona : Ha egyszer...
  2012-11-30 16:31:14, péntek
 
  Kubik Ilona : Ha egyszer...





Ha egyszer én lennék az este,
szép álmot hoznék a szemedre,
ha egyszer én lennék az álmod,
álmodnál igazabb világot.

Ha egyszer én lennék az éjjel,
színültig telne minden kéjjel,
ha egyszer én lennék az ágyad,
száz évig aludni hagynálak.

Ha egyszer én lennék a reggel,
hozzád lesnék be, szeretettel,
ha egyszer én lennék a nappal,
az erdő lennél madárdallal.

Ha egyszer én lennék a tenger,
sós lennék, édes lehelettel,
ha egyszer én lennék a felhő,
gyermek lennél, ki hozzám felnő.

Ha egyszer támadna délután
a sárkány orrán fúvó orkán,
akkor sem volna mitől félned,
barlangként lennék menedéked.

Ha egyszer én lennék a kék ég,
Nap lennél, fényes égi ékként,
ha egyszer én lennék a lelked,
szép lennék, vagy talán a legszebb...!






 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Rajnai Lencsés Zsolt: Regél a reggel…
  2012-11-28 08:02:52, szerda
 
 




Rajnai Lencsés Zsolt: Regél a reggel...



Regél a reggel szép sereggel.
Elér, ideér bohém jó kedvvel.
S mint tarka-barka madárka,
röppenő két szárnyát kitárja.

Illan a csillanó bohém derű,
fölszárad könny, s minden keserű.
És a hajdan-ifjúság, mint tarka
szép szót könnyű rím, úgy akarja

vágyát, jókedvét, önzetlen adni,
a nevetést víg, nagy hegyekbe rakni,
hogy feloldjon minden fagyos álmot,
és reményt hozzon, könnyű ifjúságot!

 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Rajnai Lencsés Zsolt: Annyira emberi…
  2012-11-28 07:51:21, szerda
 
 




Rajnai Lencsés Zsolt: Annyira emberi...



Istenhívogatás, - ahogy agónia
von magába életigenlést,
még ha fáj is.

Istenelutasítás, - a világértelmezésben
fájó létnemértés,
a titkokon kívül rekedt
ember fej-csüggesztett
perlekedése.

Fohász, - csöndes, tiszta
kérés, mely talán néha még igaz is,
nem csak (latens) érdek.
Olykor.

Hála. Épp jól vagy, nem fáj semmid,
nem nézel a szenvedőre,
elég a saját örömöd, és megköszönöd.
Legalább neked nem fáj.
A többiek meg megérdemlik.
Így hiszed.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Rajnai Lencsés Zsolt: Egy léha perc...
  2012-11-23 03:21:32, péntek
 
  Rajnai Lencsés Zsolt: Egy léha perc...






Ledűlt egy perc a csorgó időről.
És ahogy ledűlt,
tova se lendült.

Örök idő nélküle ment tovább.
És a perc léhán
feküdt csak némán.

De az a perc az én életem volt.
Rövid-egyetlen,
egy-leheletben!

És nekem fontos lett e perc nagyon.
Ő lett a minden.
Egyebem sincsen.

Mikor meghalok, a perc visszatér
az öröklétbe,
én a nem-létbe!

 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Várnai Zseni: Csodálatos.
  2012-11-13 09:40:57, kedd
 
 




Várnai Zseni: Csodálatos...




Miért keresnék távoli csodákat?
hiszen, hogy élek, maga is csoda!
Csodálatos, hogy volt idő: nem éltem,
csodálni ezt meg nem szűnök soha.
Csoda, hogy látok, hallok és beszélek,
csoda, hogy érzek és gondolkodom,
képzeletemben képek szárnyasodnak
s betűhálómmal őket elfogom.

Hát nem csoda, hogy írok, egymagában?
Sejtelmem nincs, hogy honnan e zene?
Mért éppen én s nem ő, vagy tán a másik
e furcsa szellem titkos búhelye?
Csodálhatnám a napot és a holdat
s az Érthetetlen szót, hogy: Végtelen;
de mért szállnék a messzi csillagokra,
hiszen csoda az én kis életem.

És új életek szakadtak belőlem,
oly egyszerű és mégis oly csodás,
ahogy a rügyből a levél kipattan,
mégis mi hát egy új fogantatás?
Mi az a furcsa láz: szeretni, vágyni,
mi a remegés, mi a félelem?
S mily különös, úgy csüggni mindhalálig
egy idegen, egy másik életen.

A gyerekem az életemnek mása,
ő én vagyok, de mégis Ő maga.
Csodáltam őt, amikor járni kezdett,
mikor kibuggyant legelső szava,
s hogy egyre nőtt, akkor már félni kezdtem:
lehetséges, hogy Ő még Én vagyok?
s mikor benne is képek szárnyasodtak,
akkor éreztem, hogy már elhagyott.

Csodálatos, hogy mennyiféle kép van,
s ahány ember, megannyi képzelet.
Mindenki lát, csupán röptén elfogni
kevesen tudják ám a képeket,
művésznek mondják az ilyen varázslót,
aki szavakba, színbe, kőbe vés,
de honnan ez, én is miként csinálom?
Ez az, ami oly rejtelmes, mesés.

Csodálkozom, csodálkozom, hogy élek!
Azt sem tudom, miből, meddig, hogyan?!
Akár a mag, amely egy sziklacsúcson
gyökeret ver s kövek közt megfogan.
A szél a gyönge magvat elsodorja,
de erős az élet és megtapad...
Csodálatos az élet és hogy élek
s hogy én is adtam életmagvakat!









 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Paul Verlaine: Őszi chanson...
  2012-11-13 06:35:56, kedd
 
 






Paul Verlaine: Őszi chanson


Ősz húrja zsong,

jajong, busong

a tájon,

s ont monoton

bút konokon

és fájón.



S én csüggeteg,

halvány beteg,

míg éjfél

kong, csak sirok,

s elém a sok

tűnt kéj kél.



Óh, múlni már ősz!

hullni már eresszél!

Mint holt avart,

mit felkavart

a rossz szél...

(Tóth Árpád fordítása)






 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Mentovics Éva: Szőlőhegyi „idill”
  2012-11-12 08:08:09, hétfő
 
 





Mentovics Éva: Szőlőhegyi ,,idill"


Eső pereg, és rőt falomb -
tarkáló inget ölt a domb,
és hajnalonta dér szitál.
A szőlőtőke érzi már,
a nyárutó, ha őszbe lép,
aranyló, édes gyöngyszemét
ha meglátja a nagy sereg,
huss... lecsap rá, s a szem pereg,
csakúgy, mint oly sok éve már.

Hiába áll a vén betyár
(a foltos ingű szalmabáb),
foroghat jobbra, balra át,
s tarthat kezében ágakat,
nylon-füzért, mely ráakadt
kalapja pörge szélire.
Bár nem tudni, hogy érzi-e
a seregély az ég alatt,
hogy vér helyett csak szél szalad
testének fásult zegzugán.
Csak lakoma van, mely után
- mert csőszünktől nem tartanak -
a fürtökből csak kacs marad.

S madárijesztőnk áll csak ott,
mert hiába a tárt karok,
a tarka, lenge nagykabát,
ahány madár arra szállt,
lakmározott mindegyik,
hisz' évek óta ismerik...
lehet vircsaft, lakoma,
nem szól rájuk a koma.






 
 
0 komment , kategória:  Versek  
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 60 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 464 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 60
  • e Hét: 635
  • e Hónap: 1785
  • e Év: 34966
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.