Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Lady Moon versei
  2020-07-06 21:00:57, hétfő
 
 




LADY MOON VERSEI









ALKONYODIK...


Lágyan ölel a csend.
Emlék perceket lopok az időtől,
Melyek mélyén az arcod feldereng.
Újra érzem mézízű csókod,
Testemben útra kél a vágy,
De csak a semmit markolja a kezem,
Nem csókol rám lázrózsát a szád.
Zokog bennem hiányod,
S mar a lelkembe fájón lüktető sebet.
Szétfoszlanak a boldog emlékképek,
Pilláimon csak egy álmos könnycsepp rezeg.








Amit mások látnak belőlem, csak álca,
A számukra látható kirakat.
Csak a barátságod, a szereteted volt képes megbontatni,
A lelkem elé tornyosuló falakat.






ANGYAL...




Gyere Angyal, mert szükségem van rád.
Érezni szeretném a kezed bársonyát:
Ahogy lágyan fáradt arcomhoz ér,
Oly szelíden, ahogy egy sóhaj útra kél.

Gyere és hozd el a szívembe a Fényt,
Meggyötört lelkemnek adj újabb reményt!
Gyere és suttogj nyugtató szavakat,
Míg bennem a bánat végleg elapad!

Gyere, hogy láthassam szelíd mosolyod,
Melyből a szeretet fénye rám ragyog!
Gyere és maradj itt addig velem,
Míg lelkem megnyugszik és visszatér a hitem!

Míg végre én is elhiszem,
Hogy az Élet még szép lehet,
S hogy a Szeretet győzelmet arathat,
A rút Halál felett...







ANGYALT HOZTAM


Egy Angyalt hoztam, hogy vigyázzon rád,
Fényed legyen, ha komor, sötét az éjszakád.

Ha álmatlanság gyötör, altasson szelíden,
Ha mindenki el is hagy, ő vigaszod legyen.

Szárítsa fel könnyeid, ha bánatos a szíved,
Ő legyen, ki enyhítheti bűnödet, vétkedet.

Lelkedbe gyújtson kis szeretet lángokat,
Melyeket majd te is tovább adsz másoknak.

S végül váljon benned áldássá a szeretet fénye,
Hogy Te is ragyoghass mások szívébe...







BARÁTOMNAK...


Ahogy a holdsugár világít az éjben,
Úgy ragyog a szeretet az ember szívében.
Ez a fény vagy bennem,
Barátságod csillaga csillog a lelkemben.
Szereteted melenget, mint puha takaró,
Tévelygéseimben Te vagy útmutató.
Fájó sebeimre, mit mások feltéptek,
Hűs kezed simogatása hozza meg az enyhet.
Sóhajaim elcsitítod, könnyem felszárítod,
Bánatos arcomra is mosolyt csal mosolyod.
Köszönöm, hogy barátom vagy
Segítőm, ha baj van,
Hagyd, hogy fényem, - mit te gyújtottál,
Áldásként rád szórjam...







Csak merengek elgondolkozva azon, hogy milyen kiszámíthatatlan az élet. Vajon irányítja-e valaki a lelkeket, amikor egymás mellé sodorja őket valami felső hatalom, vagy pusztán a véletlen befolyásolja azt, hogy valaki, akit tegnap még nem ismertem, ma a mindent, a végtelenséget jelenti nekem.
Lelke fénye beragyogja még az árnyékaimat is. Mosolya az én arcomra is mosolyt varázsol. Belőle fakad a türelmem, szavaim simogatása... Az ő szavai, pedig gyógyító balzsamként hatnak lelkem sajgó sebeire. Az ő szeretete szívem melegsége, az ő bocsánata maga a kegyelem... Az ő szívdobbanása az én szívem ritmusa, s az ő kifelé sírt könnye folyik befelé a szívembe... Öröme az örömöm, és még bánata is enyém ... Mégis olykor, miközben a szívemig emelem, néha-néha elejtem és olyankor falat emelnek közénk a kimondott, vagy kimondatlan szavak... És akkor olyan szorongatóan üresnek tűnik a csend... De hiszem, hogy ez a csend véges és újra beledobban egy távoli szívverés, és újra végig száguld az erekben a szeretet, ez az édes érzés...







FÉNYEM ADOM


Én fényem adom, hogy beragyogja
Lelked sötét árnyait,
És szeretetem melegét,
Hogy leolvassza jeges szíved falait.
Én arcodra rajzolnám mosolyom,
Ha a tied már fakó lenne,
S ha kezeid fáradtan lehulltak,
Tiéd két karom ereje.
Én neked adnám a könnyeim,
Hogy ne téged nyomasszon a bánat,
S Tiéd lenne az ég összes csillaga,
Hogy beragyogják éjszakádat.
Tiéd lenne minden szavam,
És minden féltett kincsem,
Cserében csak annyit kérnék,
Szeress Te is engem...







Harmat csillan virágok szirmain,
Az ébredő hajnal fénye dereng.
Emléked dallamával a lelkem ringatom,
Könnyes sóhajtásba rejtőzik a csend...







HIÁNYZOL


Te már örökre velem maradsz,
Kezed melegét őrzi tenyerem,
Bár már elsodort tőlem az élet,
Nekem még ma is Te vagy a Szerelem.
Éjszakánként rólad álmodozom,
Képzelt csókod hevíti testemet,
Amíg álomba nem ringatják a mohó vágyakat,
A lágyan suttogó éjszakai neszek...







HIRTELEN...


Hirtelen lett vége a nyárnak.
Az ablakon kívül most borongós a világ.
Még zöldellnek ugyan a fákon a levelek,
De már fázik a hajnali harmattól a virág.
Talán el kellett volna tenni valamennyit a nyári napok hevéből,
Megőrizni valahogy a hársak illatát,
Hisz jönnek a ködös, hideg őszi napok,
Melyben vörösaranyba hervadnak a fák.
Én mégsem érzek ezekből semmit.
Bennem a tavasz dalol.
Puha fátyolként ölel szerelmed,
Mert a szívem mélyén ott élsz valahol.
Szerelmed az erő,
Mely kibontja szívem szárnyait,
S mosolyod képes még arra is,
Hogy beragyogja lelkem borongós árnyait...







HOLDSUGÁR


Mosolyogva ring a holdsugár a tavon,
S én emléked dallamát halkan dúdolom.
Halvány derengésben szendereg a világ,
Szerelmesen simul fűszálhoz a virág.
Vágyódva nézem a szelíd éjszakát,
S felidézem régi éjjelek mámorát,
Mikor még öleltél, s csókoltál Kedvesem,
Ma illatod párnámon hiába keresem.
Bár ajkam még őrzi csókod zamatát,
Mégis egyedül zokogom át az éjszakát.
Hiányzol, hisz Te voltál csendem dallama,
Ma magányomra hajol a hársfák illata...







HOLDVILÁG


When the night comes rolling on,
And I'm dreaming on my own,
I'm feeling strange inside,
I hear a call from far away,
And then nothing can make me stay,
I'm on a mystery ride,
I see a silver hand reach down and lift me to the sky,
Memories of a thousand empty days go flashing by,
Waiting for my time. I'm calling out for more,
You've touched my soul and I'll be with you soon,
Just take me now, Lady moon.

Take me to the land of silver nights,
My fever's on the rise,
Don't leave me all alone inside my room,
Lady moon.

Then I see the break of day,
With nothing left to say,
I'm on enemy land,
I need shelter from them all,
Just waiting for the call,
On my mystery band.
I'm laughing at those hazy people rushing past my door,
I let the wind blow through my mind and leave behind the shore,
The dark will roll me on and I know, I'm home again,
You've touched my soul and I'll be with you soon,
Just take me now, Lady moon.

Take me to the land of silver nights,
My fever's on the rise,
Oh please, don't leave me all alone inside my room,
Lady moon.

Take me to the land of silver nights,
My fever's on the rise,
Oh please, don't leave me all alone inside my room,
Lady moon.


OMEGA lady moon

Link








Itt a szívem, neked adom,
Hisz úgyis minden dobbanása tied.
Beledobban hiányod fájdalma,
Lüktetnek a fájó, feltépett sebek.
Még nem halványult az emléked,
Még te vagy minden gondolat.
Emléked, mint édes rózsa illat
Takarja be a didergő álmokat...







KERESTELEK...


Minden arcban a Te arcodat láttam,
Te lettél az a valóság,
Kire az álmaimban vártam.
Rám találtál és azóta
Te vagy minden vágyam,
Te vagy, akit magamban
Úgy, de úgy vigyáztam.







Már elmúlt éjfél. Aludni próbálok, de elkerül az álom. Ilyenkor szeretem bámulni az éjszakai égboltot. Hangulatomtól függően, hol megnyugtat, hol felkavar a hold ezüstös fénye.
Most jéghidegnek látom ezt a fényt. Mintha ezernyi jégszilánkká dermesztette volna a vén hold, az őt körülvevő csillagokat. Nyoma sincs annak az arany ragyogásnak, ami akkor pettyezte az eget, mikor vonagló vágyaid vezették testemen a kezed.
Most hideg, de mégis gyönyörű, ahogy jégtüskéikkel fényszilánkokat karmolnak az éj bársonyára a vacogó csillagok. Még a csend is hidegnek tűnik. A komótosan baktató percek is dermedten hullnak a feledésbe. Elér egy holdsugár. Mintha becsempészte volna az őszi éj hűvösét a takaróm alá. Szinte érzem, azt a nedves hideget, ami az ablakon kívül kavarog, és már én is fázom. Belülről vacogok. Körül vesz ez a dermedtség, ez a gomolygó csend. Úgy hiányzik az ölelésed és simogató kezed... és a mellkasod, amire hajtani szoktam a fejem. És hiányzik a szívverésed monoton ritmusa, és a beteljesülésed remegő sóhaja. És hiányzik minden, ami te voltál, te vagy és te leszel, mert bennem örök vagy, és bennem örökre létezel. És emléked melege a szívemen átoson, és a szerelem újra lángra gyúl a dermedt csillagokon.







Mellkasodra hajtom fejem.
Két karod oltalmazón ölel.
Hallgatom a szívverésed,
Dobbanásaikra az enyém felel.
Szinte ringat a pillanat varázsa,
Most csendbe burkolódznak a szavak.
Pedig elmondanám, amit azóta érzek,
Mióta rám találtál, s én is megtaláltalak.
Megmutatnám a szürke hétköznapok,
Hogy váltak ünneppé, csak attól, hogy létezel,
De csak néma csókokkal érintem az ajkad,
S e csókokra a szád csókokkal felel.
Hangtalanul öleljük egymást,
Csak lélegzetünk zihál,
Ahogy tűzként áramol a vérben,
Az egyre jobban felkorbácsolt vágy.
Úgy érzem a részed lettem,
Csak általad létezem,
A végtelent is megnyitotta
Előttem e Szerelem.







Nézem a holdat,
És neki suttogom el a bánatom,
Velem együtt zokog az éj is,
Csillagok ezrein rezeg a fájdalom.
Magamba zárom a téged hívó szavakat,
Hisz hozzád már úgysem érnek el,
Imaként suttogom az éjbe a neved,
De csak az ágak közt táncoló szél kapja fel.
Ha most a szemembe nézhetnél,
Láthatnád, hogy könnyezem,
De láthatnád azt is, hogy a könnyfátyol mögött,
Még mindig ragyog bennük a szerelem...







ODAKINT...


Odakint az utcán
Hűvös, őszi szél kereng.
Itt benn egy halvány gyertya körül
Lágyan gyűrűzik a csend.
Este van, s ilyenkor
Hogyha Rád gondolok.
Öleléseid emléke
Testemen felsajog.
A sok boldog pillanat
Már csak emlékként él.
Te is álom lettél,
Mely néha még visszatér.
Lassan elhalványodsz bennem,
Mint színek egy régi festmény vásznán,
De néhány emlék rólad olykor
Még színessé festi talán.







OLTALMADBAN


Mellkasodra hajtom fejem.
Két karod oltalmazón ölel.
Hallgatom a szívverésed,
Dobbanásaikra az enyém felel.
Szinte ringat a pillanat varázsa,
Most csendbe burkolódznak a szavak.
Pedig elmondanám, amit azóta érzek,
Mióta rám találtál, s én is megtaláltalak.
Megmutatnám a szürke hétköznapok,
Hogy váltak ünneppé, csak attól, hogy létezel,
De csak néma csókokkal érintem az ajkad,
S e csókokra a szád csókokkal felel.
Hangtalanul öleljük egymást,
Csak lélegzetünk zihál,
Ahogy tűzként áramol a vérben,
Az egyre jobban felkorbácsolt vágy.
Úgy érzem a részed lettem,
Csak általad létezem,
A végtelent is megnyitotta
Előttem e Szerelem.







OTT MÉLYEN...


Ott mélyen a szívemben,
Hol nemrég még a boldogság lakott,
Most némán visszhangoznak a falak,
Fájón szállnak a sóhajok.
Elhalkult bennem a szerelem dallama,
Tovarepült a hűvös őszi széllel.
S én búcsút intek utánuk
Minden lehulló levéllel.
Széttépett pókhálók csupán,
A szeretetről szőtt álmaim,
S csak a kínzó bánat hegedül,
Lelkem tépett húrjain.
Látod!? Szerelmünk kincsesládája,
Milyen könnyen kirabolható.
S tünékeny boldogságunk is
Csak szárnyaszegett pillangó.
Mégis van egy szó, a Remény,
Melynek ereje az egekbe visz,
Hol Angyalok adják kölcsön a szárnyukat,
Annak, aki őbennük hisz.
Mert hinni kell, hogy a szerelem
Legyőz minden akadályt,
S hogy az, ki egyszer elhagyott,
Egy szép napon majd rád talál.







ÖLEL AZ ALKONYAT


A holdfény ragyogásában szebben csillognak
Az éjszaka bársonyára szórt csillagok.
Bennem is csak akkor gyúl ki valami belső fény,
Hogyha veled vagyok.
Most távol vagy tőlem,
Opál színeivel hiába ölel az alkonyat,
Bennem csak pislákol a szerelem fénye,
S csak a szél kapja fel fájó sóhajomat.
Felnézek a holdra és vele üzenem,
Nekem csak Te vagy az Élet, Te vagy a Szerelem...







SZERETNÉM...


Szeretném, ha én lehetnék a Te őrangyalod,
Sötét éjszakába felfénylő csillagod.
Egy halk suttogás a kongó némaságban,
Egy szelíd dobbanás szíved ritmusában.







A VÁGY SZÁRNYÁN...


Nézz a szemembe és lásd a vágyat benne,
Ahogy azt kívánom bárcsak szád, a számon lenne!
Lásd meg benne a vágy tüzét, amely úgy ragyog,
Mintha szemembe költöztek volna a távoli csillagok!
Ölelj magadhoz! Szorosan ölelj át!
Szívd mélyen magadba a hajam illatát!
Érzed, ahogy a vágytól már mindenem remeg?
Érezni szeretném a testemen a kezed.
Szinte izzik vérem, elindul a varázs,
Bőröd bőrömhöz ér, perzsel, mint a parázs.
Körülöttünk minden a feledésbe zuhan,
Ahogy testünk a vágy szárnyain a csillagokig suhan...







VÁGYVIRÁG


Látod?! Megint itt van az ősz.
Hull a sok sárga levél,
Ahogy az ágtól elszakadnak,
Utolsó sóhajuk még felkapja a szél.
De bennem még nyári dallamok csendülnek,
A pacsirta nem bánatot zenél.
Aranyló búzamezőkön viruló pipacsokat látok,
Vöröslő látványuk még ma is bennem él.
Szerelmed, mint harmat a szirmokra,
Úgy símul hozzám,
Érintésed nyomán a vágy, úgy fut végig rajtam,
Mint nyugvó víz felszínén a hullám.
Mikor átölelsz, s karod körém zárod,
Magunkra csukjuk lelkünk ajtaját,
Bennünk milliószámra nyílik a pipacs,
Ez a bársonyos szirmú Vágyvirág.







VÁROK RÁD...


Szerelmed egy porszem csak,
Mely szívemhez tapadt,
De abban a porszemben
Ott rejtőzik az egész sivatag...







 
 
0 komment , kategória:  Lady Moon  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2020.07 2020. Augusztus 2020.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 5 db bejegyzés
e év: 178 db bejegyzés
Összes: 3977 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1538
  • e Hét: 15079
  • e Hónap: 17238
  • e Év: 410122
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2020 TVN.HU Kft.