|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 14
|
|
|
|
|
|
2018-09-03 18:48:07, hétfő
|
| |
| |
Vincze Erika:
Őszi avaron
Andalogva járom az erdőt,
s nézem ahogy a múló idő
tapossa az őszi avaron
léptemet, s a kopasz fák
ágain ül egy árva kismadár,
szomorúan párját várja már.
Én is így vagyok egymagam,
vágyakozom hozzád egyre csak,
pár nap még szerelmem s én
ott vagyok, ölelhet majd két karod.
Bújok hozzád égő vággyal, öleléssel,
soha el nem múló örök szerelemmel.
Szívemen boldogság virága nyílik,
bíborvörös bársony lesz köntöse,
bódító illata messze száll a széllel.
Örömkönnyek cseppjei öntözgetik,
lelkemnek aranyló sugara melengeti,
s majd szerelmünk édes gyönyöre élteti.
Nem lesz több könny és fájdalom
annyi bús álmatlan éjszakán,
messze űzi el majd bánatom, ha
a hajnal minket újra együtt talál.
Lelkembe is nyugalom költözik tudom,
ha együtt sétálunk kedvesem az őszi avaron. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK- VINCZE ERIKA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-03 18:41:53, hétfő
|
| |
| |
Vincze Erika - Könny szökik a szemedből....
Könny szökik a szemedből,
barátod most a néma csend.
Ki nem mondott szavakból
sző fonalat a kavargó érzelem.
Keserű-édes cseppje hull
hallgatagon most szerteszét.
Egy pillanatig az égig emel,
majd a porban hullik szét.
Barázdák ülnek az arcodon,
a múló idő rajzolt rá karcokat.
Hiába próbálod letörölni róla,
nem engedi az évek vasfoga.
Sóhajod csendes kiáltás,
lelkedből szakadó félelem.
Erőtlen, gyenge lépteid már
nem hallja többé senki sem.
Becsukod az ajtót mögötted,
ne érintse ujjad simogató kéz.
Elrejted a lelked is, ne érezd,
milyen is lenne újra szeretni.
Bezárod a régi, kopott ablakot,
hozzád már ne jusson be fény.
Szíved kapujához sincs kulcsod,
hisz elment rég, kit tudnál ölelni.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK- VINCZE ERIKA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-02 13:29:27, vasárnap
|
| |
| |
Vincze Erika:
A csoda Te vagy Magad
A csoda Te vagy Magad ott legbelül
lelked zegzugaiban ott az a sok titok.
Sokszor évek telnek el, mikor újra
rádöbbensz, hát ez is én vagyok?
Lehet gyengének és félénknek
születtél, sápadt arcú, halk szavú
felnőtté lettél ,s már nem is álmodoztál,
milyen is lenne, ha nem ilyen volnál.
Megszoktad hogy félre löknek, hogy
Veled nem törődnek, mi jó is érhetne
ebben a zűrzavaros szomorú életben,
ha nincs egy társad, ki rád vigyázna.
Bolyongsz magányosan egyedül,
s bárki rád tekint,elfordítod arcod,
hogy ne érjen megvetés vagy szánalom,
ne lássák, hogy Neked ez fáj nagyon.
A csoda pedig Te vagy Magad ott legbelül,
csak nyisd meg szívednek kapuját, hogy
tudd megérezni a melengető nap sugarát,
hogy lelked is fényt kapjon, s újra hinni tudjon. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK- VINCZE ERIKA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-02 13:27:37, vasárnap
|
| |
| |
Lelkemmel tavaszt várok
Surranó kis árnyak az ablak előtt,
ahogy a napsugár a szemembe tűz.
Tavaszi virág illatát hordja a szél,
szívem kitárom, lelkemmel tavaszt várok,
s ahogy nyiladozó bimbóból virág lesz,
kivirulok én is reménnyel, szerelemmel.
Ó! Jönne már! Hozzon rigófüttyöt,
gyermeki víg kacajt, erdő mélyén bújó
zöldellő cserjés bokrokat, kanyargó
hűs patakban csobbanó kis halat,
virágba boruló égre néző lombokat,
friss selymes fűben ölelkező párokat.
Arcomat fújja majd lágy tavaszi szellő,
mikor bárányfelhők úsznak fent az égen.
Valahol egy-egy esőcsepp hull az ágra,
s megrázza szomjazó levelének bársonyát.
Őzgidák szökellnek a végtelen határban,
s, fürge nyúl rója a virágos tarka mezőt.
Ó jönne már! Erről álmodom új év hajnalán,
mikor odakint hó leple ül a csupasz ágakon.
Mikor szánkó csúszik a szemközti domboldalon,
s hirtelen sirályok rebbennek a fagyott tó vizén.
Néma csend ül most még a kietlen, zord tájra,
de szívem, s lelkem is egyre csak a tavaszt várja.
Vincze Erika |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK- VINCZE ERIKA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-02 12:57:10, vasárnap
|
| |
| |
Vincze Erika:
Nyári lágy esőben
Lehajtott fejjel szomorkásan lépkedek,
s nem látja most senki sem, ahogy
könnyezik most a két szemem,
s zokogva sajog lelkem idebent.
Pár perce sincs, hogy búcsúztam,
kezemben rózsát szorongattam.
Mondtam egy odaillő verset, s
bánatos szívvel néztem fel az égre.
Te már indultál messzi idegenbe,
ismeretlen titokzatos rengetegbe.
Nyugalmat, békét megtalálni,
angyalként odaföntről reám vigyázni.
Lehajtott fejjel szomorkásan lépdelek,
csak az eső esik szépen csendesen.
Nézem a zöldellőn pompázó tájat,
de szívem nyugalmat most nem találhat.
Talán majd ha felszáradnak az esőcseppek,
s napsugár ragyog ott fent a magas égen,
akkor már tudni fogom Te is megérkeztél,
sebzett szívemen egy szál rózsát elültettél. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK- VINCZE ERIKA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-30 21:39:14, csütörtök
|
| |
| |
Vincze Erika: Ne keress......
Ne keress, többé nem jövök,
vissza nem fordíthatom az időt.
Ne nézz hátra, kérlek ne hívj,
hagyj csendben szépen elmenni!
Nem kell újra és újra elmondanod,
hallani én azt már úgy sem fogom.
Nem engedi azt már a büszkeség,
még ha a lelkemet is tépi szét!
Ne sírj, hagyd nekem a könnyeket,
letörölni, mert nem láthatja senki se!
Nem tudhatja, hogy a szívem fáj nagyon,
de ne tarts vissza kérlek, nem akarom!
Hunyd le a szemed, s csak mosolyogj,
ha szomorú, magányos estén eszedbe jutok.
Nem kell félned, mindig ott leszek Neked,
csak most engedd el a kezem, mennem kell! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK- VINCZE ERIKA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-30 21:37:31, csütörtök
|
| |
| |
Vincze Erika: Amíg csak létezem....
Amíg csak létezem hallani fogom lépteid,
ahogy nyitod az ajtót, s nevetsz rám.
Szívemben őrzők minden édes percet,
mikor lelked közel éreztem hozzám.
Ahogy múlnak az évek, egyre hiányzol,
fényképeken nézegetem bájos arcod.
Huncut kacajod, azt a szép szempárt,
merre vagy, hogy találhatnék hozzád?
Kérdezem csak egyre szüntelen,
s észre sem veszem, az ablakban
egy fáradt, csapzott madár didereg,
ő is szomorú, akárcsak én nélküled.
Repülj tova madárka szellők szárnyán,
vidd hírül, hogy a szívem fáj nagyon,
elment örökre, többé nem láthatom,
s még létezem, bennem élni fog! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK- VINCZE ERIKA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-28 18:03:12, kedd
|
| |
| |
Világ, adj nekem tért
Nyílik egy ajtó, már a gondolatok szárnyán utazom,
tenger hullámai csapdossák most előttem a partot.
A hegyek ormai magasodnak, a kéklő egekig ér,
bárányfelhők messze kúsznak, visznek csak lépteim.
Hallgatom a parton a tenger morajló sodrását,
ha lépteim nyomát is mossa, azt sem bánom.
Indulok egyre messzebb, a titkos végtelenbe,
annyi minden van, mit eddig nem ismertem.
Érezni akarom a virágok illatát a hegyen túl,
csodálni, mit szemem eddig nem láthatott.
Hallgatni a szél zúgását egy esős hajnalon,
mikor a várost fürkészem egy hotel ablakból.
Járni a zöldellő erdőt, a végtelen mezőt,
s hallgatni a fák közt a madarak víg énekét.
Megpihenni a sűrű bokrok, cserjék közt,
szomjamat oltani a forrás éltető vizéből.
Világ adj nekem tért, hogy lássam a földet
fényes nap közelében, felhők szárnyán repülve.
Hogy nézhessem folyók kecses kanyargását,
hófödte magas ormok csendes nyugodását.
Szárnyaljon lelkem szabadon, mint a madár,
lelkem örüljön, ha kinyílik előttem a Világ!
Tollal kezemben szavakkal festek színeket,
hogy lásd, Neked a mindenséget hoztam el.
2010.02.01. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK- VINCZE ERIKA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-28 17:58:03, kedd
|
| |
| |
Vincze Erika -
Maradj még.....
Maradj még kicsit, kérlek ne siess,
annyi mindent nem mondhattam el.
Lehet talán szavak nem is kellenek,
csak finoman, lágyan megérintelek.
Ne szólj, a szó már semmit sem ér,
most csak a csend, s a test beszél.
Ajkadnak érintése,mint izzó parázs,
szívemben most is ott ég a vágy.
Hozzád bújok,a két karom átölel,
éreznem kell minden szívverésedet.
Érezni az illatod, s ha nem leszel,
éjszakákon át csak rólad álmodom.
Ne nyisd az ajtót,még van időnk elég,
miért űznénk el, mindent, ami szép.
Kell még nekem ez a boldog pillanat,
hisz a lelkem búcsúzni még nem akar.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK- VINCZE ERIKA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-28 17:51:08, kedd
|
| |
| |
Magad vagy bennem
Szívemben mindig ott élsz,
lelkemnek már része vagy.
Nem számít most a távolság,
Magad vagy bennem a gondolat.
Virág és gyertya kezemben,
bennem csak halk sóhajok,
egy-egy gyertyát gyújtok,
lángjába én is beleolvadok.
Melegség járja át a szívem,
érzem szinte közelségedet.
Lassan becsukom szemem,
oly jó hinni, itt vagy velem!
Sírodra teszem a virágot,
a szél zúgását hallgatom,
nyugodjon békében lelked,
örökké hiányozni fogsz! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK- VINCZE ERIKA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 14
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 262
- e Hét: 2459
- e Hónap: 6492
- e Év: 65745
|
|
|
Offline
