|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 29
|
|
|
|
|
|
2018-11-26 23:33:40, hétfő
|
| |
| |
Lupsánné Kovács Eta:
Eső, eső...
Morajlik az égbolt...
hosszasan elnyújtja
mélyen dörgő hangját,
- mintha tenger volna -
félelmetes erő,
a kő is meglazul,
tombol a természet,
ismét a víz az úr!
Sok megáradt patak
mindenhová elér,
fuldokolva sárgul
az idei kenyér
...elfeslett abroszként
terül rá a tájra,
komor, szürke égbolt
gyászos muzsikája.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ESŐS VERSEK VILÁGA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-26 23:17:42, hétfő
|
| |
| |
Györe László (Korymajers):
Viharba vágyva
Az idő megállt egy pillanatra,
arcod lágyan langyos zápor mosta,
karomon és hátamon csurogva,
forró bőrünkhöz tapadva
most a ruhák, mik rejtették lelkünk,
nedvesen mutatták, mit felfedeztünk.
Leültünk a domboldalra,
csak egyetlen mozdulatra
figyeltél, de meg nem vártad,
csókkal fűszerezted vágyad,
lerántottál a vizes fűbe,
távoli villámok fényébe,
karjaink szoros ölelésébe,
szerelem sodró szédülésébe.
A háttérben morajlott a szél,
szíved dobbanása mégse félt,
fehér bőröd nyirkosan megfeszült,
mikor lopott érintés olykor rákerült.
Mennydörögve jött a vég,
fákat döntött ki a szél,
villám porlasztott sziklát,
eső sodort, utat vájt,
ki józan volt, most már félt,
ki tehette, még kicsit élt,
átadta az érzésnek,
szerelemnek, szépségnek
még egyszer utoljára
magát egy végső táncra.
Menekült már minden állat,
ledöntött nagy, erős várat,
szürke erődje az égnek,
köde villámok erdejének.
Csak ketten vagyunk még a fűben,
karjaim fonnak köréd vértet,
eggyé váltan hátam állta
villám tüzét, mi eltalálta.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ESŐS VERSEK VILÁGA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-20 16:40:35, kedd
|
| |
| |
Kovács Dániel:
Színes esőcseppek
Színes esőcseppek zuhognak egy szürke alakra,
zöld, piros és sárga is ez alkalomra.
Szivárványfelhőből viharos szél tombol,
olyanféle, amit az ember soha ki nem gondol.
Hurrikán süvít a festékes ég peremén,
ő pedig csak áll szótlanul, feketén.
Nem is nagyon fázik, csak nézi a földet,
keresi a színeket, de nem látja a zöldet.
Tarka lett a táj, pink felhők úsznak,
különös színű kígyók sziszegnek és kúsznak.
Erőtől duzzadva növekednek a fűszálak,
gyönyörűen lomboznak a terebélyes fűzágak.
Kisütött a nap is, zöldellve perzsel,
egy madárka fütyörészve zenél és lebzsel.
Komor árnyék megvakarja a fülét,
talán, mintha hallott volna valami kis zenét...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ESŐS VERSEK VILÁGA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-20 16:34:44, kedd
|
| |
| |
Schmidt Lívia:
Esik
Reggel óta
mázként von be
mindent a szürkeség...
csak esik,
csak szitál,
csak áztat...
Elmémre is rátelepszik,
akár a felejtés, míg
fanyar vizek mossák
tisztára a tájat...
Út szélén tócsák
hullámzó körei
lüktetnek még bennem,
mint halk szívdobogás,
az ég felé fordulok,
- a víz eltakar - és kérem:
ha lehetnék, hadd legyek
egy kicsit most más...
...és hallgatom az
ereszből a nem szűnő
csobogást, a cseppek
koppanását esernyőm alatt,
így múlsz el belőlem...
elfolysz te is lassan,
mint ujjaim közül a
kósza napsugarak...
Mezőberény, 2015. szeptember 10. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: ESŐS VERSEK VILÁGA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-20 16:33:25, kedd
|
| |
| |
Szalay Kornél:
Eső
Te adsz életet e világnak.
Te adsz szépséges szirmokat a virágnak.
Te táncoltatod meg és hozod össze szerelmesek ezreit.
Te adsz enni minden embernek e föld felszínén.
Néha haragos természetedben megkeményedsz, és házak tetejét roncsolod.
Néha kellemesen szállingózva dombokon virítasz,
és fehér tájon gyermekek vigadnak.
Egyszer emberek felelőtlen csínjai miatt
Maró könnyeket hullatsz, mi a föld tüdejét marja,
És a te szavadat senki ilyenkor meg nem hallja?!
Csak egy csepp csak, de tudd, e világon nem lenne semmi nélküled,
Hiszen a föld érzelmei te vagy!
Hála az esőnek! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: ESŐS VERSEK VILÁGA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-12 18:27:10, péntek
|
| |
| |
Meggyesi Éva:
Esőben sétálni
Úgy szeretek az esőben sétálni
olyankor nem látja senki ha sírok,
nem kell semmihez jó képet vágnom
ha hulló könnyeimmel oly nehezen bírok.
Szeretem érezni míg lehulló cseppje
végigszántja a sápadt arcomat,
lelkem mélyéről mélyen felfakadva
messzire mossa a bánatomat.
Olyan jó érezni üdítő cseppjét
míg csapongva száll bennem minden gondolat,
mely tisztára mossa az ég bársony kékjét
s messzire sodorja minden gondomat.
Olyan jó érezni végre hogy élek!
S míg szivárvány hídon bújik át a nap,
sugárzó fényével színeket varázsol
boldoggá téve holnapjaimat.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ESŐS VERSEK VILÁGA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-02 10:45:37, kedd
|
| |
| |
Jolie Taylor -
Esik az eső...
Esik az eső, s egyre hull
A sok régi emlék rám borul
Nyár volt, s az eső esett
Mikor téged megismertelek
Az évszakok jöttek, mentek
De azt az esőt sosem feledtem
Ma már máshol jársz
Nem ölel már senki sem át
Azóta egyfolytában hull az eső
Hisz az a nyár, el nem felejthető
Nem akar javulni az a fránya idő
Egyre csak hull, hull az eső
A szívem, mint egy kődarab,
ami olykor megszakad
Nem láthatom már arcodat
S nem hallhatom hangodat
Az idő feletted elszállt
Hosszú útra indultál
Hiába jön már a nyár
Hiába virágzik már a táj
Egyre csak hull, hull az eső
Az a nyár, el nem felejthető
Esik az eső, s egyre hull
Emléked újra, s újra rám borul
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ESŐS VERSEK VILÁGA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-26 20:42:23, szerda
|
| |
| |
Hesperus Marcellus -
ESŐTÁNC
Zápor volt tegnap. Zubogó vihar.
Mégis, csak hajnalra szakadt
szét a keménykeblű ég, s vajúdott
izgága villámcsemetéket. Van,
hogy az időket olykor félreérted?
Esetleg úgy mozdulsz, hogy nem is
akartad, s vonzó értelmet adsz,
a szokásos, szürkülő szavaknak?
A magasság láthatatlan.
Öléből hull alá a kiporciózott
szomjúság, a nyelvig ér
az idegen, semmi íz vagy
tovább, hol kivénhedt
ágakat mímelnek moccanó
erek, s hordják még
terheik a csontderekú fák.
Zápor volt. Visszafogott, reszketeg
vihar. A firmamentum megfeszült,
de máig épp kitart vagy holnapig?
Kedvesen gyűlöljük az idő játékait,
mint üvegdísz a forgószínpadot.
A nézőtér szomjazó mező, esőt
táncolok. Megjelensz, és tenyered
öbléből itatod velem a fényt.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ESŐS VERSEK VILÁGA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-25 18:07:02, kedd
|
| |
| |
Horváth Piroska - Szeptember gyöngyei
Egy esőcsepp koppant az ablakon,
csöppnyi volt csupán, mint egy almamag -
kipp-kopp - én bódultam a dallamon,
ő gördült tovább fénylőn, hallgatag,
aztán kettő koppant az üvegen -
huncut angyalkák kristálykönnyei,
méláztam a dallamon, ütemen,
ragyogtak rám szeptember gyöngyei,
könnyeken túl a rézszín fák mögött,
pókhálónyakék - tündöklő cseppek...
ezernyi szilánk - kristály széttörött,
indián nyárban varázzsá lettek... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: ESŐS VERSEK VILÁGA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-24 19:50:43, hétfő
|
| |
| |
Lunaliana la Estrella Di Lamia -
Égi könnyek
Mondd kire s mire vársz?
Hisz odakint szakad az eső.
Most rád borul a gyász,
mint egy nagy fekete felhő.
A sok fájó szó-tőr döfés,
mint a cikázó villám,
S gúnyos kacaja a mennydörgés,
melytől még a hideg is kiráz.
Csak peregnek szemedből a könnyek,
arcodon az esőnek sós ízt adnak,
s a hajadra hulló égi cseppek,
még az angyalok is téged siratnak.
De te csak állsz kint a szakadó esőben,
tudomást sem véve a nedves hidegről,
s hagyod, hogy az eső a könnyeket mossa le,
a könnyeid pedig a bánatot a szívedről.
aznap még az ég is velem együtt sírt a szerelmemért, amit sárba tiport egy érdemtelen ember
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ESŐS VERSEK VILÁGA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 29
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1145
- e Hét: 4459
- e Hónap: 8492
- e Év: 67745
|
|
|
Offline
