Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Hivatásrendiség III. rész
  2011-04-11 17:15:54, hétfő
 
 
Raymond Maynard, CCR.: Hivatásrendiség III. rész

Az előző fejezetben a korporatizmus filozófiájának főbb elemeit fejtettük ki.
Bemutattuk, hogy lényegében spirituális politikai filozófia.
Ma egy pillantást vetünk a Bal-Jobb fogalomra, a fajkérdésre és a társadalmi problémára.

A Bal- és Jobb.

Előrebocsájtjuk, hogy a Bal- és Jobb fogalom nem más, mint egy politikai illúzió, amely a cionista világuralmi álom által előírt más elhajláson nyugszik, hogy siettesse a népek megosztottságát. Következésképpen a korporatizmus nem tartozik sem a balhoz, sem a jobbhoz, sem a középhez.
Amint az előző fejezetben láthattuk, a politika csak spirituális, vagy materialista lehet.
Ebben a rendben a spirituális politika van fent és a materialista politika lent.
Ez a Bal-Jobb fogalom maga eredményezi a politikai pártokat, vagyis csoportokat,
amelyek a hatalom elnyerésére törekednek a liberális demokrácia politikai ideológiára
korlátozott keretben.
Egyik nagyon fontos akciója a korporatizmusnak tehát a politikai pártok eltüntetése.
A korporációs szervezettel nemcsak a politikai pártok feleslegesek, hanem a nemzeti közösség valódi érdekeire is károsak, mint amilyenek jelenleg. Hogy egy nemzet keretében a hatalomhoz jusson, a korporatizmus politikai pártként kell hogy fellépjen, mert napjainkban ez teheti számára lehetővé a korporációs társadalom megszervezését. Mindenesetre amikor ez a szervezet kialakult,
amidőn a nemzeti korporációk helyükön vannak és maguktól működnek,
ugyanaz a párt amely létrehozta a korporációs szervezetet, megszűnik.
Szükségtelené válik és nem szabad fenntartani.
Mindegyik társadalmi osztály, vagy ha úgy tetszik,
minden nemzeti korporáció saját politikai párttá válik,
vagy jobban mondva saját kormányzattal rendelkezik.

Honnan jön tehát akkor ez a Bal-Jobb osztályozása a pártoknak?
Mire szolgál a valóságban?
Ebben a kérdésben emlékezzünk vissza a liberális demokrácia két alapvető elemére.

Először: a Katolikus Egyház egyik legnagyobb pápája kijelentése szerint:
A szocializmus atyja a liberalizmus és az örököse a kommunizmus.
Ez világosan azt jelenti --- és a dolog bőven igazolódott --- hogy a liberalizmus (liberális demokrácia) első célja a nemzetközi szocializmus állapotához, majd aztán a kommunizmushoz való eljutás.
Másodszor: a politikai pártok rendszere ugyanezt a célt szolgálja egy ország népességének a megosztásával.

A liberális demokrácia eredetileg többnyire csak két politikai pártot jelentett.
Egyik, amely a politikai hatalmat birtokolta, és a másik, amely igyekezett azt tőle elvenni és a maga számára megkaparintani. Majdnem mindenütt ugyanaz a gazda, ugyanaz a folyamat.
Az egyik párt teljesen csatlakozott az akkori liberális tantételhez és országok szerint különböző névvel jelölték, azonban mind liberálisnak minősültek.
A másik, --- mindenben elfogadva a liberális demokrácia kereteit, --- állította,
hogy nem akceptálja teljes egészében a liberalizmus princípiumait, kijelentvén,
hogy meg akarja őrizni a múlt némely elemeit. Ezek a pártok --- mint az előbbi esetben --- országok szerint más neveket viseltek, de konzervatív-nak minősültek.

Ennél a pillanatnál kezdődik a Bal-és Jobb fogalomnak a kialakítása.
Hogy elhitessék, miszerint csak a liberalizmus képezheti majd az egyetlen és
kizárólagos módját a politikának, a szabadkőműves teoretikusok felborítottak
a spirituális --- materiális
(fent és lent) politika fogalmát, hogy egy új síkon bevezessék az egyetlen materialista
politika fogalmát a Baloldali liberálisok és a Jobboldali konzervatívok
egy a céljukat szolgáló önkényes definícióval.
A baloldal
így teljesen liberálissá lett és a jobboldal többé-kevésbé liberális,
mégis konzervatívnak jelölve. Így tehát az értékekének alulról felfelé emelkedő rendben történő osztályozása helyett, a kívánt eszközzel rendelkeznek az értékek tervszerinti osztályozására.
A tévedés, a baj és a csúnya így ugyanoda került, mint az igazság, a jó és a szép.
Automatikusan az egyik első konkrét eredménye ennek a rendszernek a zűrzavarkeltés,
a káosz és a viszálykodás elhintésének megvalósítása, elsődleges célkitűzésként.
A kormányok sorozatos változása,
a hatalom átvétele általános szavazás útján a pártok egyike által,
egy ország adminisztrációjának a teljes szétzüllését vonja maga után. A népek ebben a helyzetben egy politikai párt tagjaihoz fordulnak, hogy fizetésért kormányozzák az országot. Ugyanakkor egy másik politikai párt tagjait azért fizetik, hogy az előbbieket, --- a felügyelet hamis ürügye alatt --- rendszeres ellenzékieskedéssel és akadályokkal gátolják meg a kormányzásban.

Aminek a dolgok ilyen állása mellett le kell folyni, nem is marad el. Az említett két esetben, a radikálisabb elemek felszínre jönnek. Egyik része azt állítja, hogy a liberálisok nem voltak elég liberálisak, másikak pedig azt hangoztatják, hogy a konzervatívok nem voltak elég konzervatívak! Tanúi voltunk tehát az új pártok alapításának, amelynek hatása a Jobb-Bal fogalmának és viszonylatának a kiszélesítése volt.

Az ú.n. liberális pártok mind nagyobb mértékben szocializáló pártokká alakulnak át és radikálisoknak nevezik őket, hogy végül is nyíltan szocialista, kommunista és forradalmi pártokig érkezzenek el aszerint, hogy a demokratikus rendszer magának a demokráciának az eszközeivel, a szocialisták, vagy erőszakkal marxista kommunisták és forradalmárok kívánják megbuktatni.

Ami a konzervatív pártokat illeti, mindjobban ellenzői lesznek a liberális elveknek, mint olyanoknak; de ennek ellenére csatlakoznak a demokrácia rendszeréhez. Mindenesetre magának a liberalizmusnak természetéből folyó jelenség jön létre. Ha a liberális pártok mindjobban liberálisabbakká válnak, hogy felsorakozzanak jobban a szocializmus vonalára, pontosan ugyanaz áll a mostani konzervatív pártokra és érdekes megjegyezni, hogy az ú.n. konzervatív pártok ugyanúgy, ha nem jobban liberálisok, mint az egykori liberális pártok voltak. A nevezetes Bal-Jobb viszonylat tehát mindjobban a bal felé tolódott át. Nyomatékosan és különösképpen ezzel kapcsolatban ki óhajtjuk hangsúlyozni, hogy ezalatt az ú.n. «jobboldali pártok», amelyek valóban szembeszállnak a liberalizmussal, a szocializmussal és a kommunizmussal, tudtuk nélkül maguk is áldozatai az őket ellenőrzők mesterkedéseinek. Szembehelyezkedve a liberális, a kommunizáló és szocializáló doktrínákkal, fent óhajtják tartani a demokrácia kereteit, vagyis elsősorban a többé-kevésbé vak általános szavazási rendszert és közülük senki sem ajánlja valójában a pártok megszüntetését.
Miért?
Egyszerűen azért, mert játékszereik a nemzetköziség főpapjainak, akik a két táblán játszanak.

Dacára, hogy a szent demokrácia által elfogadott politikai pártok bal és a jobb irányában alakulnak ki,
a jobb és baloldal fogalma szerint ez az akció nem vezethet másra,
mint feltétlenül természetes és teljesen logikus reakcióra, vagyis adott pillanatban szükséges,
hogy egyik vagy másik irányban eláradjon a kérdéses vonatkozásban.
És ez az, ami történik.
Amidőn az anarchisták, a forradalmárok továbbá a cionisták álmát realizálni óhajtó,
a nagy nemzetközi pénzemberek zsoldjában álló mindenfajta és minőségű rombolók legyilkoltak, megsemmisítettek,
meghamisítottak mindent, ami értek,
volt egy embercsoport, amely elszánta magát arra, hogy szigorúan kizárólag saját hasznára szolgáló politikát űz, nem törődve azzal, hogy mi történne azokkal, akik a valóságban lehetővé tették számukra, hogy odakerüljön, ahol volt, így volt látható a szovjetorosz kormány II. világháború befejezése után bekövetkezett elég gyors átalakulása, hogy Európában az egyetlen valóban politikai kormánnyá váljon. Materialista és pogány politikáját brutális fegyveres erejére alapította és a Szovjetunió világuralmának megszerzését tűzte ki célul, egyedül a Szovjetunió hasznát tartva szem előtt. Másik szélsőséges viszonylatban helyesen gondolkodó elemek, miután alaposan megfigyelték és mérlegelés tárgyává tették a jelenkor eseményeit, a történelem igazi tanításainak megvilágításában, ugyancsak kiemelkedtek az illuzórikus Bal-Jobb fogalom keretein kívül, és megszületett a korporatizmus.
A kazárok törzseinek minden erőfeszítése ellenére,
visszatérünk tehát ösztönösen a szellemi-anyagi politikai fogalomhoz,
egyik oldalon, jobban mondva alul a Szovjetunióval, és katonai erejére támaszkodó
materialista politikájával,
felül pedig a kereszténységre,
és az igazi civilizációs gondolkodásra támaszkodó korporatizmussal.

Így tehát ez a Bal-Jobb fogalom tisztán és egyszerűen feltalálóik arcába pattant vissza.
A végső küzdelem most megindul, a materialista politikát képviselő Szovjetoroszország és marsalljai, valamint a spirituális politikát reprezentáló nyugati világ korporatista mozgalmai között.
Ebben a küzdelemben a közbenjáró szerepet játszani akaró zsidóságot,
--- amelyen pánik vett erőt --- egy az orosz katonai hatalom által kirobbantott,
a világra zúduló rettenetes förgeteg mint egy szalmaszálat el fogja söpörni.

A Jobb-Bal fogalom végső gyakorlatban nem létezik.
A valóságban sohasem képviselt valami igazi kézzelfoghatót.
Csak egy illuzórikus jelkép volt, --- minden tartalom nélkül --- amely nem maradhatott fent.
Minden skálája a politikai pártoknak, --- a szélső baltól a szélső jobbig,
--- a világuralomról álmodó cionista vezetők ellenőrzése alá került, amely álom maga is
elpárolgott azáltal,
hogy Oroszország ellenőrzése alá vette a Közel-Kelet stratégiai pontjait.
A világzsidóság ezt napról-napra jobban kezdi felismerni és
a pánik fokozódó iramban növekszik.

Ebben a gondolatfűzésben sem az orosz politikai filozófia, --- akármilyen materialista és pogány legyen is ---, sem a korporatizmus politikai filozófiája nem sorolható a jobb- vagy baloldal keretébe.
Egyik sem tehet mást, mint újból elfoglalja normális és természetes helyét, a spiritualista fent, a materialista lent. Kettőjük között zajlik majd le a végső küzdelem. Minden más eltűnt már, mint a kámfor és semmi reális befolyással nem rendelkezik. És ez a helyzet már odáig fejlődött, hogy minden nyugati országban, a kormányok, --- realizálva a liberalizmus és a cionista álom csődjét, --- minden lehető eszközzel Oroszország szekeréhez igyekeznek rákapcsolódni abban a végső és egyetlen reményben, hogy magukat megmentsék, pedig mindenesetre elvesznének, miután az orosz vezetőknek egyáltalában nincs rájuk szükségük. Ezalatt a világ elismerten leghatalmasabb nemzete, a talmudista kazárok zsarnoki ellenőrzése alatt álló Amerikai Egyesült Államok, --- visszautasítva a rendszer csődjének elismerését, --- mindjobban elszigetelődik a világ más részétől, a legteljesebb anarchiát, valamint saját maga esetleges elpusztítását készíti elő, ha csak ennek az országnak a lakossága még idejében nem ébred fel. A veszély többé nem a Judaista birodalom felől áll fenn, hanem az Orosz birodalom felöl jön.

A fajvédelem.

Azt mondottuk, hogy a korporatizmus egyetemes eszme, amely minden népre és fajra alkalmazható. Nem kevésbé igaz, hogy főképpen faji alapon áll. Magából a korporatizmus természetéből következik a fajvédelem, mert a dolgok természetes rendjét óhajtja az emberi tevékenység minden terén. Ezért van az, hogy amint egyik eleme a gyakorlati politikának az, hogy egy nemzet kormányzása szigorúan és kizárólagosan az érdekelt ország nacionalistáinak a kezében kell legyen, ez az elv ugyanilyen szigorúan érvényesül a fajokra nézve is.

Franciaország a franciáké kell legyen,
Olaszország az olaszoké,
Kína a kínaiaké,
Egyiptom az egyiptomiaké,
Kongó a kongóiaké,
ugyanígy Nyugat egyedül a nyugati népeké és Afrika az afrikai népeké.

Amint már kihangsúlyoztuk, a korporatizmus nem ismeri el sem a fajok, sem a nemzetek magasabbrendűség szempontjából történő rangsorolását,
hanem inkább működésük fontossága szerinti osztályozását fogadja el.

Minden egyes fajnak megvan a maga különleges szerepe,
amelyet az emberiség keretében eljátszani hivatott,
amint minden nemzetnek is megvan a szerepe a saját fajtája körében.
Ezen az alapon minden faj, mint minden nemzet is,
meg kell őrizze és tovább kell fejlessze különleges jellegzetességeit,
anélkül mégis,
hogy más fajcsoportok, vagy nemzetek feletti uralomra törekedne.
A korporatizmus szívósan és megingathatlanul küzd minden idegen befolyás ellen,
mind faji, mind nemzeti vonatkozásban minden társadalmi fokozaton.
Kell, hogy egy bizonyos fajhoz tartozók idegenek legyenek és maradjanak
egy másik faj számára, amint egy nemzet tagjai más nemzethez tartozók számára.
Mégis egy alapvető különbség áll fenn abban a tekintetben,
hogy ugyanazon fajhoz tartozó nemzetek tagjai asszimilálódhatnak anélkül,
hogy félvérűséget idéznének elő. Nincs közöttük szellemi és biológiai különbség.
Ez nem alkalmazható különböző fajhoz tartozó nemzetekre,
a fajok között fennálló szellemi és biológiai különbségek miatt.
Normális lenne tehát,
hogy ugyanazon fajhoz tartozó idegen nemzetbeliek olyan kivételeket élvezzenek,
amelyek nem illetnek meg idegen fajbelieket, anélkül mégis,
hogy az utóbbiak alapvető jogaikban sérelmet szenvednének.
És ez érvényes kivétel nélkül mind a három fajra,
a fehérekre, sárgákra, és feketékre nézve egyaránt.
Kizárólag ebben az egyetlen értelemben lehet és kell,
hogy a korporatizmus fajvédő legyen.
Semmiféle érvelés, --- akármilyen körmönfont legyen is,
--- nem változtathat ezen az állásponton, és minden erre vonatkozó vita teljesen hiábavaló.
 
 
0 komment , kategória:  Hivatásrendiség III. rész   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 792
  • e Hét: 792
  • e Hónap: 11943
  • e Év: 277158
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.