Belépés
liliana01.blog.xfree.hu
Az öröm abból ered, hogy valaki meg tudja látni azt, ami szép és jó az életben. Szalóki Lívia
1947.08.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Január 13 Veronika napja
  2019-01-14 10:45:11, hétfő
 
 


Reményik Sándor: Veronika kendője

Ha élünk, száll még ránk sok álom,
Még járunk napsütéses tájon,
Ám egy felhő bennünk borong majd.

Egy képtől nem lesz maradásunk,
Egy arc ránk mered halaványan,
Kendőnk ha kiterítjük lágyan.

Mint Veronika Urunk képét,
Világok véres verejtékét
Mi a lelkünkkel letöröltük.
 
 
0 komment , kategória:   Remenyik Sándor  
Reményik Sándor : Csak egymáshoz
  2018-07-14 23:06:13, szombat
 
 


Reményik Sándor : Csak egymáshoz

Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a szívem:
Valaki jönne és karonfogna szépen, szelíden -
Nem is karon, csak kézenfogna, mint árva gyermeket a másik
És sétálnánk napnyugtától a legelső csillagsugárig!
Valaki, akinek most nem volna gondja semmi másra,
Csak arra, hogy én szomjazom csendes-szavú vigasztalásra -
Aki jönne mellettem főlehajtva egy órácskát hallgatagon
S a hallgatása azt mondaná: panaszkodjék, én hallgatom.
Újat nem mondanék, tán inkább ezerszer elmondottakat,
De új volna így, ily zavartalan-ketten az esti ég alatt -
Egy óráig, amíg a csillag felragyog és reánksugároz:
Nem volna köze semmi máshoz, nem volna közöm semmi máshoz.
 
 
0 komment , kategória:   Remenyik Sándor  
Reményik Sándor: Ne ítélj
  2018-05-10 19:33:27, csütörtök
 
 


Reményik Sándor: Ne ítélj

Istenem, add, hogy ne ítéljek -
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.

Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak -
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.

Istenem, add, hogy mind halkabb legyek -
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább simogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem.

 
 
0 komment , kategória:   Remenyik Sándor  
Reményik Sándor : Névtelen bánat...
  2018-03-09 14:19:35, péntek
 
 


Reményik Sándor : Névtelen bánat...

Sokszor úgy van, hogy nevén szólítod
A bút, mely beléd karolt s megy veled,
S szólasz: Betegség, Nyomor, Szerelem.
S szólasz: Mindannyit régről ismerem:

A bánatodat megkereszteled.
Tudod: a tövis minek tövise,
Tudod: hol termett, melyik rózsa mellett,
Tudod, hogy a gyönyörnek ára van
És azt is tudod, hogy fizetni kellett.

De néha jő egy névtelen lovag
S válladra teszi vaskesztyűs kezét,
Jő arcát eltakarva egy barát:
Mint Anonymus áll a bú eléd.

Szívedbe ír egy komor krónikát,
Lobogó, izzó, vérző sorokat,
Míg Ő, a Jegyző, homályban marad.
Nem tudod, honnan jő, hová megyen.
Ha megérinted, menten összefoly,
Alakja köd, derengő sejtelem.

Tán messziről jött, nagyon messziről,
Tán idegen - nem is tied talán - ,
Talán csak besurrant egy alkonyatkor
Érzékeny szíved titok-kapuján.
Sóhaj, mely gazdátlanul lebegett
A mindenségben... új gazdára várva,
Tövis, amelynek nincsen rózsafája.
 
 
0 komment , kategória:   Remenyik Sándor  
Reményik Sándor : Végállomás
  2017-06-17 16:21:21, szombat
 
 


Reményik Sándor : Végállomás

Vonat csak egy irányból érkezik,
S csak egy irányba megy,
A sinek útját más világ felé
Elállta itt a hegy.
A váltó és a szemafor
Zöld fénye csupán egy felé mutat,
Mély hegyi utak, kis gyalogcsapások
Váltották fel a büszke vas-utat.

Jelzőharang csak egy irányba kondul
S csak egy irányból jelez vonatot;
Más oldalról csupán a szél izenget
S hozza szárnyán a fenyőillatot.
Legott fanyar édesség támad,
Ha fenyőillat s kőszénfüst vegyül,
Ez a végállomások illata,
És én itt álmodozom egyedül.

Patak csobog szelíd sötétben,
Zizzenve hull a lomb,
A vasuti őr, mint egy jegenye,
Maga elé borong,
És ha bejött az éjféli vonat
S pár fáradt, késő utas vele jött,
Elalszik szépen az egyetlen lámpa
Az állomás előtt.

A nagy hegyekre komoly csend terül,
Szekér se dübörög...
Tücsök zeng őszi csillagfény alatt
És hallgatja sok élő-halott rög.
E pillanatban mégis béke van,
A szívemben is béke, semmi más.
Ó lenne ez a pillanat örök,
S a szívem is egy ily végállomás.
 
 
0 komment , kategória:   Remenyik Sándor  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2019.03 2019. április 2019.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 3 db bejegyzés
e hónap: 33 db bejegyzés
e év: 164 db bejegyzés
Összes: 837 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2426
  • e Hét: 2884
  • e Hónap: 4363
  • e Év: 17401
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.