Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 40 
Az 1848-as forradalom napján foganhatott Petőfi gyermeke
  2019-03-14 18:30:32, csütörtök
 
 










VÁROSI LEGENDA - AZ 1848-AS FORRADALOM NAPJÁN FOGANHATOTT PETŐFI GYERMEKE


Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történelmi tényeit a magyarok többsége ismeri, van azonban néhány olyan részlet, ami rejtve maradt, pedig igencsak fontos hatással volt az eseményekre.








1848. március 9-én a fővárosi Ellenzéki Kör tagjai megvitatták a közismert 12 pontot, amit mindenki tanul az általános iskolában.

Az viszont nem köztudott, hogy az ifjú forradalmárok alapvetően 13 pontban állapodtak meg.


13 pontból 12 lett




Az utolsó követelés a politikai foglyok szabadon bocsátása volt, de ez csak pár nappal később került a többi mellé, a 10-es pont után, ami a katonaság eskütételéről szólt: ,,A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk


Kávéhoz ingyenreggeli


A forradalom idején lázadó, és a Pilvax kávéházba járó ellenzéki fiatalok sem a nemességhez, sem a polgári elithez nem tartoztak. Ebből is következik, hogy az anyagiak terén igencsak szűkösen álltak.


Szendrey Júlia és Petőfi Sándor - Wikipédia





A Pilvax vezetői ezt pontosan tudták, ezért egy akcióval csábították be a forradalmi hangulatban égő fiatalokat: a szokásos reggeli megbeszélések kötelező kelléke ­- a kávé - mellé ingyenreggelit kínáltak. Így nem meglepő, hogy Petőfiék a Pilvaxban tömték tele a hasukat az események előtt.


Rajta, magyar?


Nincs olyan magyar ember, aki ne ismerné Petőfi Sándor talán leghíresebb versét, a Nemzeti dalt. Petőfi március 13-án vetette papírra a sorait.


Bár 1848. március 15-én esett az eső, legalább tízezren kimentek a Nemzeti Múzeumhoz - Wikipédia





Tudtátok, hogy a Talpra magyar először Rajta magyar volt?
Petőfi 1848. március 13-án írta legismertebb versét. A hagyomány szerint megmutatta forradalmár társának Szikra Ferencnek, aki így reagált rá: ,,Barátom, elébb talpra kell állítani a magyart, azután rajta!" Petőfi meg is fogadta tanácsát, és átírta a sort, így a forradalom és szabadságharc kitörésének napján mindenki már a ma is ismert változatot hallhatta.


Hátsó ajtón érkezett


Március 15-én óriási tömeg gyűlt össze a Nemzeti Múzeum előtt. A rossz idő ellenére nagyjából tízezren érkeztek, kezükben a kinyomtatott 12 ponttal.


Wikipédia





Petőfinek, Vasvárinak és Irinyinek esélye sem volt arra, hogy bejussanak az épületbe. A múzeumi kapus segítségével végül sikerült beslisszolniuk a hátsó ajtón, hogy a főbejáraton kilépve megpillanthassák a sokkoló tömeget, amely előtt lelkesítő beszédet mondtak.


Táncsics inkább aludt

A forradalom egyik kulcsmomentuma Táncsics Mihály kiszabadítása volt a budai Várból, akit azért börtönöztek be két évvel korábban, mivel követelte a jobbágyság felszámolását.


A tömeg elindult kiszabadítani Táncsicsot a Várból, ám amikor rátörtek, éppen aludt - Wikipédia





A forradalmárok elérték, hogy szabadon engedési passzust adjon ki a helytartótanács Táncsiccsal kapcsolatban, de amikor odaértek, igencsak meglepődtek: Táncsics ugyanis az igazak álmát aludta, mint akit nem is érdekelt volna az egész. Végül azért csak sikerült felkelteni, így bepattant egy hintóba, ahol újra elaludt.


Jókai volt a sztár


A március 15-ei események a Nemzeti Színházban zárultak, a Bánk bán című színdarab előadásával. ,,Sztárvendégnek" a kiszabadított írót, Táncsics Mihályt várták a színpadra, de a hétalvót sehogy sem lehetett normális állapotba hozni.


Petôfi Zoltán, Szendrey Júlia és a költő fia pont 9 hónappal a nagy nap után született - Wikipédia





Kisebb pánik tört ki, de a show-t végül teljesen véletlenül a kollégája, Jókai Mór lopta el: későbbi felesége, Laborfalvi Róza egy csók kíséretében éppen egy kokárdát tűzött ki a leendő férje mellére, amikor a függöny fellibbent, a tömeg pedig éljenezni kezdte az ál-Táncsicsot.


Egy nehéz nap éjszakája


A forradalom hevében nem tudni, hogy hogyan is zárult Petőfi Sándor számára március 15-e. Elképzelhető azonban, hogy az este folyamán forró kalandba keveredett párjával, Szendrey Júliával. Hogy miből sejthető mindez? Nos, abból, hogy 1848. december 15-én megszületett közös gyermekük, Petőfi Zoltán.


A legenda szerint sok sör gurult le az ifjak torkán a Pilvaxban, de feltehetően fehér bort ittak. Petőfi Sándor maga éti csigát evett - Wikipédia





Sörrel nem koccintunk


Magyar ember sörrel nem koccint - tartja a mondás. Mégpedig azért nem, mivel az aradi vértanúk kivégzésénél az osztrákok sörrel ünnepelték a győzelmüket, a magyarok pedig öntudatosan tiltakoztak a megtorlás ellen. Valószínűleg azonban a borkereskedők állnak a dolog mögött, hiszen ez időben virágzott a sörfogyasztás, és a borosok ily módon lobbiztak azért, hogy kevesebb sört igyanak a magyarok. A Pilvaxban ráadásul vélhetően nem is nagyon italoztak a forradalmár fiatalok, ugyanis a felvilágosult társaságban mindez nem volt divat. Az azonban biztos, hogy Petőfi a fehér bort szerette, amely mellé előszeretettel evett éti csigát.


Link







Egy csók...


A lázban égő pesti nép 1848. március 15-én este a Bánk Bánt követelte.
Az előadás után, ott, a színpadon csókolta meg először az ünnepi beszédet mondó Jókait Laborfalvi Róza. Másnap az író megkérte, legyen a kedvese.
A kép 25 éves házassági évfordulójukon készült 1873-ban.







Az első kokárda


Tudjátok, ki és mikor tűzte ki az első kokárdát?
A francia forradalomban megjelenő trikolór inspirálta Szendrey Júliát, amikor 1848 március 15-én megvarrta és Petőfi mellére tűzte a ma is ismert kokárda első példányát. A francia mintától eltérően a magyarok nem kalapra, hanem kabátjuk mellrészére, a szív felőli oldalra tűzik a jelképet.







MÁRCIUS 15 KORMORÁN MIHI 2019

Link


1848.március 15
Hungarian Revolution: 1848-49-es szabadságharc emlékére - A hősök tiszteletére!

Link

























 
 
0 komment , kategória:  Nemzeti ünnep  
Nemzeti gyásznap
  2018-11-04 20:00:21, vasárnap
 
 










NEMZETI GYÁSZNAP


Hatvankét éve fojtották vérbe a magyar forradalmat, szabadságharcot


November 4 - a hazaárulás napja. nemzeti gyásznapunk!


62 évvel ezelőtt ezen a napon jött el pokol Magyarországra: ez a nap volt az 1956-os forradalom és szabadságharc szovjet tankok általi eltiprásának a nyitánya, Kádár János gyilkos kommunista rendszerének a kezdete!


1956. november 4-én hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar kormányt. Lecsapott a szovjet forgószél, 62 éve ilyenkor csapataink hadban álltak. A további történéseket, melyek több évtizeden keresztül sújtották és pusztították hazánkat, sajnos nagyon is jól ismerjük. Csak 36 év telt el a történelem legnagyobb gyalázata, Trianon után, s Magyarország szenvedésére, kegyetlen tiprására ismét süket fülekkel, elfordított tekintetekkel és közönnyel reagált a világ 1956-ban is. Megszoktuk! Ez a nemzet azonban olyan szabadságvággyal és túléléshez szükséges erővel bír, amellyel szinte senki más a világon, ezért képtelenek minket már több mint ezer éve a történelem temetőjébe terelni. Mindent túlélünk. Túléltük a kommunizmust ugyanúgy, ahogyan túléltük a Habsbourg elnyomást, vagy a törököket és a mongolokat. Egyben azonban biztosak lehetünk. Soha többé nem kérünk a kommunistákból!!! Soha többé nem engedhetjük az utódjaikat a hatalom közelébe sem! Kikről beszélek? Azokról, akik 1956-ban a forradalmunkat ellenforradalomnak hívták, azoknak, akik annak idején Károlyi Mihályt szolgálták, még korábban pedig a bécsi udvar kedvéért és kegyeiért árulták el hazájukat. Azokról beszélek, akik ma sem magyarnak, hanem világpolgárnak és européernek titulálják magukat elsődlegesen. Akik Európai Egyesült Államokat szeretnének, akik Európai Ügyészséget szeretnének, akik készek lennének elárulni a hazájukat és egy degenerált, nyílt társadalmú szupranacionális állam létrejöttét segíteni pénzért, hírnévért, vagy egyszerűen csak azért, mert szégyellik magyarságukat, nem fogadják el gyökereinket, hagyományainkat, frusztráltak, megvetik és gyűlölik a társadalmat, melynek maguk is alkotóelemeik kellene, hogy legyenek.

A kommunista terrortól oly sokat és oly sokáig szenvedő Magyarországon, 2018-ban, a nyíltan és vállaltan komcsik nem érdemelnek platformot a képernyőkön, a cikkek hasábjain, a katedrákon, a tanári asztaloknál, a színpadokon, a mikrofonok előtt, a tantermekben, valamint a kutatói és akadémiai ténykedésben sem. Pozíciójukból való eltávolításuk, nemzetellenes, vagy áltudományos ténykedésük megakadályozása, vagy annak támogatásának megszüntetése pedig kivétel nélkül a közérdeket szolgálná. Nem létezik emberarcú kommunista rendszer, a kommunizmus valódi arcát gulágnak hívják. Ez a magvas gondolat mindig eszembe jut, amikor a történelem legkártékonyabb időszakáról és embertípusáról igyekszem pontos képet festeni mások számára. Szoktatok azon gondolkozni, hogy Hollywoodban miért nem született még egyetlen nagyközönségnek szánt szuperprodukció sem a Gulágokról és a komcsi terrorról? Vagy azon, hogy miért csak a szintén a legsötétebb tettek egyike, a holokauszt érdemel évi több ilyen filmet, bestsellert, nagy látogatottságú tárlatot, stb?! Van-e esetleg bármilyen kapcsolat, összefüggés a mai mainstream világpolitikai és háttérhatalmi elit és azok között az erők között, akik 100 éve a bolsevikokat hatalomra segítették?! Ugyanolyan érdekből veszik-e meg kilóra a jobboldali Trumpot anyázó és habzó szájjal szidó Robert De Nirot és Eminemet, mint ahogyan kilóra megvették a gróf Tisza István vad geszti bolondként emlegető szabadkőműves Ady Endrét is?! Vagy Hemingwayt, s még sorolhatnám, de ne kalandozzunk el.

Nekünk, fiatalabb generációknak kötelességünk a lehetőségünk szerinti leghatározotabb módon fellépni a kommunizmus ideológiai örököseivel, szellemi utódjaival szemben, bárhogyan is hívják, vagy álcázzák magukat. Meg kell mutatnunk a kortársainknak és a következő generációknak az igazi arcukat. Emlékeztetnünk kell a jelen, s a jövő nemzedékeit a kommunizmus rémtetteire, végtelen tékozlására és aljasságára, s arra, hogy ami a rendszerváltás előtt erőszakosan és tombolva sújtott, az most alattomban, intellektuális álcában igyekszik tovább rombolni. Méltóságteljesen kell emlékezetünkben őrizni a kimondhatatlanul nagyszámú áldozatát. Meg kell értenünk, s értetnünk azt, hogy a tény, mely szerint valóban demokratikus körülmények között élhetünk, szabadon, egy szuverén és büszke nemzet tagjaiként, az számunkra, magyaroknak, nem magától értetődő alaphelyzet, hanem olyasfajta kiváltság, amely felé kegyetlenül rögös és küzdelmekkel teli út vezetett. Isteni áldás, s véget nem érő küzdelmek következménye, hogy Magyarország nem került a történelem süllyesztőjébe, s túlél minden zűrzavart, s elnyomást. Ezért az áldott állapotért nem csupán az 56-osok, a világháborús katonáink, a márciusi ifjaink, szabadságharcosaink, hanem egészen történetünk kezdetéig, minden ősünk, minden generációnk kiváló férfijai és asszonyai a vérüket és életüket adták, amikor kellett.

Ezek után az a legkevesebb, amit tehetünk a hazánkért, hogy képességeinkhez és lehetőségeinkhez mérten szolgáljuk, óvjuk biztonságát, törekedjünk gazdasági jólétének további javítására, gyarapítsuk népességét, segítsük a határain túlra szakadt lányait és fiait, s ha kell, akkor bátran küzdjünk az előbbieket veszélyeztető, hagyományainkat nem tisztelő, szokásainkat megkérdőjelező, értékeinket nihilista szkepticizmussal romboló kommunistákkal, kriptokommunistákkal, neokommunistákkal, bolsevikokkal, neobolsevikokkal, valamint a szélsőségesen neoliberálisokkal szemben, akárhogyan is hívják magukat, egy tőről fakadnak. A világpolitika már inkább szól a globalisták és a nemzeti érdekeket képviselő erők harcáról, mintsem kommunisták és antikommunisták harcáról. Mi, jobboldaliak azonban egyértelműen kulturális háborút vívunk a komcsikkal. Minél eredményesebbek vagyunk ebben a szellemi harcban, annál kisebb közönsége és követője lesz a letűnt, gyilkos diktatúra hívőinek és szellemi utódjainak a jövőben.







Emlékezzünk a gyalázatra egy ötvenhatos kecskeméti elítélt megrázó versével!


Várkonyi László: VÁDOLLAK ÉS ITÉLKEZEM


Én nem felejtem el s meg nem bocsájtom,
hogy akasztott embert arcul ütöttél
és pimaszul, gyáván, égbekiáltón,
kékült ajka közé szivart helyeztél!

Én nem felejtem el, hogy a védtelen
s állapotos asszony méhébe rúgtál
és sikolyra nyílt szájába, hirtelen,
fullasztó, rongyból gyúrt gombócot dugtál!

Én meg nem bocsájtom, hogy gumibottal
emberi testeket roncsokká vertél
s cellákban új rabot, félig halottal
- iszonyatos érvként- egybekevertél!

Én nem felejtem el, hogy téli fagyban,
jeges folyosókon meztelen álltunk,
mert bárgyú, eltorzult, beteg agyadban
mindinkább félelmes vádlókká váltunk!

Én meg nem bocsájtom, hogy tudatlanul
ítélkezni mertél emberek felett
és halálba küldtél - vizsgálatlanul -
harminc ezüstpénzért, bűnöst, bűntelent!

Én nem felejtem el, s meg nem bocsájtom,
hogy rabszolgává lett egész nemzetem!
A mindenségbe is belekiáltom
bűnödet: Vádollak és ítélkezem!

Kecskemét, 1962. IV. 14.


November 4. - Nemzeti gyásznap

Link


Link


2018.11.04. - Nemzeti gyásznap - félárbócon Magyarország nemzeti lobogója

Link






 
 
0 komment , kategória:  Nemzeti ünnep  
Az én forradalmam
  2018-10-22 12:00:32, hétfő
 
 










AZ ÉN FORRADALMAM


Hűvösek voltak a reggelek, október 26. mutatott a naptár. Szívekben a forradalom lángjai az égig lobogtak.

Azokban a napokban duruzsoló kályha mellett szobánk egyik szegletében egy kupacban összebújva a rádió előtt vertünk tanyát a remény sátra alatt, a búgó, recsegő hangkavalkádban szüleink, fülüket a készülékhez tapasztva hallgatták a híreket. Csoda váró hangulatban teltek a napok. Kora délelőtt a sugárútra néző ablak-párkányán könyököltem. Feltűnően nagy volt a forgalom mifelénk, csak nem a megszokott irányba. Nem a város felé igyekeztek, hanem Vásárhely irányába kisebb csoportban, néha kígyózó sorokban követték egymást az emberek. A Textiltechnikumba igyekvő (vasúti kollégiumos egyenruhát viselő) diákok is mintha megsokszorozódtak volna azon a reggelen. Felnőttek, kis csoportokban, hangosan beszélgetve, vidáman meneteltek a körtöltés irányába. A női cipők sarkainak kopogására ma is emlékszem, a ház előtti előkert nem nyelte a flaszter zaját.

Apám nem volt otthon, korán reggel a barátaihoz indult, tüntetésre készültek. Anyám 7 hónapos-, és a négyéves húgaimmal foglalatoskodott. Nem sokkal később a város felé jövet, a békés tömeg első sorai a házunk elé értek. Boldogan integettem nekik, amikor észrevettek visszaintettek és skandálni kezdték:

- Értetek is harcolunk! Értetek is harcolunk!

Kilencéves gyermeki lelkemmel, fejlődő szellememmel felfogtam a várt csoda abban a pillanatban megérkezett. Legyőzhetetlen vágyat éreztem, csatlakozni hozzájuk. Magamra öltöttem kockás béléses zöld lóden kabátomat, és elszöktem otthonról. A hosszú sorok egyikében beálltam, otthonosan mozogtam, nem vették észre, hogy nem tartozom senkihez. Valakivel beszélgettem, de hogy pontosan miről, már nem emlékszem. A József Attila (volt Vásárhelyi) sugárút kocsiútját teljes szélességében elfoglaltuk. Különböző rigmusokat skandálva érkeztünk a Radnóti gimnáziumhoz, ahonnan az első utcasarkon elkanyarodtunk a Takaréktár utca felé vezető kis utcához. A bölcsődéhez érve megálltunk, az ablakot papírzászlók díszítették, a gondozónők, dadák kisgyermeket tartottak a kezükben felénk fordulva. Ismét felhangzott:

- Értetek is harcolunk!

Én, a kilencéves forradalmár is hangosan kiabáltam velük, továbbadva a nem is oly régen nekem küldött üzenetet.

A Takaréktár utcához érve nehezen tudtunk besorolni a megrekedt tömeg közé. Nagy lett a zűrzavar, ott tudatosult bennünk, hogy fegyverrel a lábuknál elállták előttünk az utat a karhatalmisták a Korzó előtt felsorakozva. Az a hír járt végig futótűzként a tömegben, hogy valaki a sorok elején az ávósokkal egyezkedik, engedjenek tovább menni bennünket a Széchenyi térre, ahol csatlakoztunk volna a város másfelől érkezőkkel.

A sorok vége majdnem a Lenin körútig ért. Mi a régi Bajszár étterméig jutottunk ott várakoztunk egyre türelmetlenebbül. Egyszer csak araszolni kezdtünk előre fegyelmezett sorokban, a következő pillanatban lövések dördültek. Mindenki a körút felé menekült, én a Takaréktár utca és Lenin krt sarkán lévő házba futottam be. Féltem, remegtem a kapualjban, a lépcsőnél megálltam. Kis idő múlva valaki kézen fogott, felkísért a paplankészítő családhoz, ők leültettek, enni és inni adtak, kikérdeztek. Sokáig tartott a fész és rettegés órája. A Koradélután haza vittek. Szüleimnek elmondták, hogy kerültem hozzájuk. Apámék nagyon megörültek, amikor megláttak, de a jótevőm távozása után nagyon sokáig elbeszélgettek velem. Ezen az estén véget ért önálló harcom, pedig nem ez volt az első élményem, hiszen édesapámmal ott voltunk a városházánál a vörös csillag leverésénél, a szobordöntésnél és láttam, amint a városháza erkélyén a magyar zászlót lengető katonák megadták magukat, fehér zászlóra vagy valami hasonlóra is halványan emlékszem még ma is.

A Takaréktár utcai sortűz áldozatának a fiatal Schwartz Lajosnak a temetésére október 31-én került sor, édesapám magával vitt nagy könyörgésemre, ahol nagyon sokan voltunk, a temetőre néző utcában a bejárattal szemben megálltunk. A kapunál néhány embert a civil ruhások igazoltattak, nem volt rendbontás, csak végtelen szomorúság és gyász... A Rókusi városrész felett sötét felhők tornyosultak.

A szovjet tankok november 4-én és 5-én végig vonultak a városon, a következő napon megszállták a várost. Házunk előtt is állt egy belőlük Vásárhely irányában, olykor - talán megfélemlítésként körbefordították a tank csövét, mely házunk ablakszemeivel nézett farkasszemet.

Pár nap alatt néhány lövéssel és kézi-gránát robbantással véget ért a fegyveres történés a városban. A forradalmat leverte a szovjet csapatokkal megerősödött rezsim. Az elnyomás a hatalom bosszújával, akasztásokkal, súlyos börtön büntetésekkel és soha nem feledhető megtorlásokkal, kirekesztésekkel folytatódott országszerte.

(Lélek Sándorné)

Link








AVANTI RAGAZZI DI BUDA


ELŐRE, BUDAI SRÁCOK!
című olasz dal, amely az 1956-os Magyar Forradalom hőseiről szól.


Előre budai srácok
előre pesti srácok
diákok, földművesek, munkások,
a nap nem kel fel többé keleten.

Száz éjszakát virrasztottunk át
és hónapokon át álmodtunk
azokról az októberi napokról,
a magyar fiatalok hajnaláról.

Emlékszem volt egy puskád,
lehoztad a térre, vártam rád,
a tankönyveim közé rejtve
én is hozok egy pisztolyt.

Hat dicsőséges nap és hat dicsőséges éjszaka
a győzelmünk idején
de a hetedik nap megérkeztek
az oroszok a harckocsikkal.

A tankok összetörték a csontokat,
senki nem hozott segítséget
a világ csak figyelt
az árok szélén ülve.

Leány, ne mondd el édesanyámnak
ne mondd el neki, hogy ma este meghalok
de mondd neki, hogy a hegyekben vagyok
és hogy tavasszal visszatérek.

A bajtársaimmal elítéltek vagyunk,
elveszett a forradalmunk,
nemsokára megkötöznek
és a kivégzőosztag elé állítanak minket.

A bajtársaim már az osztag előtt állnak,
elesik az első, a második,
végetért a szabadságunk
eltemetve a világ becsülete.

A bajtársak elrejtik a fegyvereket
majd visszatérnek énekelve az indulókat,
azon a napon, amikor felsorakozunk,
és visszatérünk a hegyekből.

Előre budai srácok
előre pesti srácok
diákok, földművesek, munkások,
a nap nem kel fel többé keleten.


olaszul:

Avanti ragazzi di Buda
avanti ragazzi di Pest
studenti, braccianti, operai,
il sole non sorge più ad Est.

Abbiamo vegliato una notte
la notte dei cento e più mesi
sognando quei giorni d'ottobre,
quest'alba dei giovan'ungheresi.

Ricordo che avevi un moschetto
su portalo in piazza, ti aspetto,
nascosta tra i libri di scuola
anch'io porterò una pistola.

Sei giorni e sei notti di gloria
durò questa nostra vittoria
ma al settimo sono arrivati
i russi con i carri armati.

I carri ci schiaccian le ossa,
nessuno ci viene in aiuto
il mondo è rimasto a guardare
sull'orlo della fossa seduto.

Ragazza non dirlo a mia madre
non dirle che muoio stasera
ma dille che sto su in montagna
e che tornerò a primavera

Compagni noi siam condannati,
sconfitta è la rivoluzione
fra poco saremo bendati
e messi davanti al plotone

Compagno il plotone già avanza,
già cadono il primo e il secondo
finita è la nostra vacanza,
sepolto l'onore del mondo

Compagno riponi il fucile
torneranno a cantare le fonti
quel giorno serrate le file
e noi torneremo dai monti

Avanti ragazzi di Buda,
avanti ragazzi di Pest
studenti, braccianti e operai,
il sole non sorge più all'Est.


Videó - Tegnap a Lazio ultrái megemlékeztek-Avanti ragazzi di Buda

Link



Romantikus Erőszak: "Előre Mind Pesti Srácok" 2009

Link



Gondolatok október 2018. október 23-án...

Link











 
 
0 komment , kategória:  Nemzeti ünnep  
Az Aradi tizenhárom
  2018-10-05 18:30:34, péntek
 
 







AZ ARADI TIZENHÁROM
Romantikus Erőszak


Jaj, de búsan süt az őszi Nap sugára
Az aradi várbörtönnek ablakára
Szánja azt a tizenhárom magyar vitézt
Ki a tömlöc fenekén a halálra kész

Seregünkben volt mindegyik generális
Diadalmas győzedelmes száz csatán is
Bátran néznek szeme közé a halálnak
Hiszen véle szemközt nem csak egyszer álltak

Elítélték sorba mind a tizenhármat
Szőttek - fontak a nyakukba ezer vádat
Elnevezték felségsértő pártütőknek
Mert a magyar szabadságért harcra keltek

Uram Fia az ítélet akasztófa
Mintha gyáva útonállók lettek volna
Mintha méltók nem volnának egy lövésre
Katonákhoz, férfiakhoz illőbb végre

Aradi vár, aradi vár, halál völgye
Tizenhárom magyar vitéz temetője
Mindannyian együtt lesznek fenn az Égben
Vértanúk ők árva hazánk szent ügyében







Romantikus Erőszak - Aradi tizenhárom

Link
















 
 
0 komment , kategória:  Nemzeti ünnep  
Felkelt a napunk
  2018-08-20 13:00:31, hétfő
 
 










FELKELT A NAPUNK
2018.08.20 08:18


Az augusztus 20-ai nemzeti ünnepünkön az állam­alapítás és az államalapító Szent István emléke előtt adózunk. Istvánt nem véletlenül tartják az egyik legnagyobb magyar királynak, hiszen hazánk történetében kulcsfontosságú tett volt az államalapítás.

Az idő múlásával minden ragyogás megkopik, állandó jelleggel szükség van a ,,fényesítésre". Véleményem szerint a Szent István körül kialakult kultusznak nemcsak az augusztus 20-ai ünnep tett/tesz jót, hanem az a rockopera is, amely Szörényi Levente és Bródy János zsenialitását tükrözi. A kultikus mű könnyen belopta az emberek szívébe magát, még azokat is meghódította, akik a történelmet száraz tények felsorolásának tartják. A zenés darabról annyit, hogy a számait még ma is játsszák a rádiók.

Az államalapításhoz képest csak rövid időutazásra volt szükségem ahhoz, hogy felidézzek egy nyolcvanas évek végén átélt történetet. Keresztszüleim hosszas dilemma után meghozták azt a komoly döntést, miszerint nem Magyarországon akarják leélni az életüket. Akkoriban nem ment olyan könnyen az országváltás, mint manapság, így titokban, fű alatt kellett intézniük mindent. Természetesen a gyermekeik sem tudhattak a nagy utazásról semmit előre, így búcsúzkodás nélkül hagytak hátra mindent és mindenkit. Mielőtt későbbi lakóhelyükre, Ausztráliába mentek volna, Ausztriában kellett táborozniuk, ahol meglátogathattuk őket. Az első nap estéjén videózni invitáltak az unokatestvérek, s meg sem kérdezték, mit szeretnénk nézni, máris indították az István, a királyt. Húgommal szájtátva hallgattuk őket, hiszen szóról szóra tudták a teljes film szövegét. Mint később megtudtuk, miután elhagyták az országot, minden áldott nap legalább egyszer megnézték a rockoperát, ezzel csökkentve a honvágy égető érzését, s erősítve magukban a magyar öntudatot.


,,Felkelt a napunk, István a mi urunk
Árad a kegyelem fénye ránk
Hálás a szívünk, zengjen az örömünk
Szép Magyarország, édes hazánk."


- Boros Norbert -







Felkelt a napunk

Link

























 
 
0 komment , kategória:  Nemzeti ünnep  
Az 1956-os forradalom története
  2017-10-22 18:30:33, vasárnap
 
 

















AZ 1956-OS FORRADALOM TÖRTÉNETE
1956-os Intézet


Link








I.Válság és útkeresés


1 - VÁLSÁG ÉS ÚTKERESÉS
2 - FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC
3 - A SZABADSÁG NAPJAI
4 - MEGSZÁLLÁS ÉS ELLENÁLLÁS
5 - MEGTORLÁS ÉS RESTAURÁCIÓ


Link



II. Forradalom és szabadságharc




1. Október 23.
2. Október 24.
3. Október 25.
4. Október 26.
5. Október 27.


Link



III. A szabadság napjai


1. Október 28.
2. Október 29.
3. Október 30.
4. Október 31.
5. November 1.
6. November 2-3.


Link



IV. Megszállás és ellenállás


1. Szovjet megszállás
2. Munkástanácsok az ellenállás élén
3. A kádári hatalomátvétel
4. Az ellenállás utolsó fellángolása


Link



V. Megtorlás és restauráció


1. Megtorlás és restauráció
2. Leszámolás a forradalommal


Link











Harmat Árpád Péter: Az 1956-os forradalom és szabadságharc története

Link



Maráczy Tibor: Gondolatok 1956 kapcsán

Link



Ötvenhat Erdélyben: ,,Az igazságért, az emberségért, a magyarságért álltunk ki"

Link











































 
 
0 komment , kategória:  Nemzeti ünnep  
Nemzeti gyásznap - Október 6. - Az aradi vértanúk napja
  2017-10-06 20:00:18, péntek
 
 







NEMZETI GYÁSZNAP - OKTÓBER 6. - Az aradi vértanúk napja


ARAD FELŐL FÚJ A SZÉL

Arad felől fúj a szél, kergeti a felhőt.
Szegény magyar bujdosó rója a nagy erdőt.
Hull a fáról a levél, könnyeim is hullnak.
Én Istenem, mért hagyod, hogy így elpusztuljak?

Régi, boldog magyar nyár visszasírunk téged.
Kossuth apánk jöjj el hát,
Mentsd meg a te néped!

Fecske madár hová szállsz, merre visz a szárnyad?
Mért nincs szárnyam nékem is, hogy most véled szálljak?
Nem tudok én már tovább rab Hazában élni.
Magyar búza kenyerét idegentől kérni.

A könnyem is elapadt, csak a bánat éget.
Kossuth apánk jöjj el hát,
Mentsd meg árva néped!


Link








AZ ÉN MAGYARSÁGOM


A császári haditörvényszék ítélete alapján 1849. október 6-án Aradon kivégezték a magyar honvédsereg 12 tábornokát és egy ezredesét, akik a szabadságharc bukása után kerültek az osztrákok fogságába.

Ők a nemzet vértanúivá váltak:
Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly,
Lahner György, Lázár Vilmos, Leiningen Westerburg Károly, Nagysándor József, Pöltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly.

Ugyanezen a napon végezték ki Pesten Magyarország első felelős kormányának miniszterelnökét, gróf Batthyány Lajost.

Emlékezzünk főhajtással Arad vértanúira, az 1848-49-es szabadságharc hőseire, akiket ezen a napon végeztek ki.

Az ő példájuk bizonyítja leginkább, hogy nem az eredete számít az embernek, hanem az emberi mivolta, amely naggyá emeli és örökre bevési emléküket az emlékezetbe! Ma talán még inkább igaz, egy olyan megosztott és hitében megtépázott nemzet életében, mint a miénk, hogy felemelt fejjel kell építsük a közös jövőt, értéket teremtve, felnevelve a következő generációkat, akik a közös jövőnk záloga és annak letéteményesei:

"Magyarnak születni nem csupán holmi születési előjog, vagy Öntelt nemzeti felsőbbség tudat... hanem élethosszig tartó kötelesség a Nemzetünk iránt! Ezáltal ki Magyarnak születsz, ne csak beszélj róla, hanem élj is úgy, hogy arra érdemes legyél..."







Varjú Zoltán: AZ ÉN MAGYARSÁGOM


Az én magyarságom nem a nemesi rang,
amit őseim adtak, mikor megszülettem.
Az én magyarságom nem egy égi hang,
hanem mélyen fogant, zsigeri szerelem.
Az én magyarságom zúgó orkán, harang!
S ha kell, szerető szívű fehér galamb.
Olyan lélek, aki Téged is szívéből szeret,
de ha nemzete ellen törnek, elönti a harag!
Jól jegyezd meg, vendég, aki hazámba betér,
tisztelje fajom s e földet, ami az otthonom!
Mert ha ellene törsz, az egekig tolul a vér,
s Isten sírva fogja megtagadni Tőlem...
...a bűnbocsánatom!







Késő estig az akasztófán hagyták az aradi vértanúk holttesteit


1849. október 6-án végezték ki Aradon a magyar szabadságharc tizenhárom honvédtábornokát, Pesten pedig Batthyány Lajos grófot, az első magyar felelős kormány miniszterelnökét. A golyó általi halálra "kegyelmezett" Kisst, Schweidelt, Dessewffyt és Lázárt hajnalban lőtték agyon a vár északi sáncában, a többi elítéltet ezt követően a vártól délre sebtében összetákolt bitófákra akasztották fel. Elrettentésül a holttesteket estig az akasztófán hagyták, de ezzel éppen az ellenkező hatást érték el, mert a kivégzés helye valóságos búcsújáró hellyé vált.







Az 1848-1849-es szabadságharc leverését kegyetlen megtorlás követte. A közkatonák amnesztiát kaptak ugyan, de sokukat besorozták a császári seregbe, a magasabb rangú tisztek, tisztviselők pedig hadbíróság elé kerültek. A tárgyalások sorrendjét a "bűnösség" foka határozta meg: elsőként a "főbűnösök", a csehországi Olmützben Batthyány Lajos, Aradon pedig a honvédsereg önálló seregtestet vezénylő főtisztjeinek perét folytatták le.

A tisztségéről 1848. október 2-án lemondó Batthyányt 1849 januárjában Pesten tartóztatták le. A szabadságharc bukása idején Olmützben raboskodó politikust a haditörvényszék 1849. augusztus 30-án felsőbb utasításra felségárulás vádjával kötél általi halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte, de kegyelemre ajánlotta. Koncepciós perében még azt a bécsi utasítást is megsértették, hogy a vádlottak csak a magyar parlament 1848. október 3-i feloszlatása utáni forradalmi cselekményekért vonhatók felelősségre. Batthyány esetében ugyanis ennél korábbi cselekményei (többi között kapcsolatfelvétel a külföldi hatalmakkal, megegyezés elmulasztása a horvátokkal és az osztrák kormánnyal, uralkodói jóváhagyás nélküli honvédújoncozás és papírpénz-kibocsátás) alkották a vád alapját. A kegyelemre ajánlást Ausztriában az íratlan szabály szerint figyelembe kellett venni, ezért Batthyányt Pestre szállították, ahol a Magyarországot teljhatalommal kormányzó Haynau táborszernagy 1849. október 5-én megerősítette az ítéletet.

Aradon 1849. szeptember 26-án 13 tábornokot és egy ezredest (Lázár Vilmost, aki szintén önálló seregtestet irányított) ítéltek halálra felségsértés és lázadás miatt. Haynau ezt szeptember 30-án hagyta jóvá, de Gáspár András (Ferenc József egykori lovaglómestere) büntetését az utolsó pillanatban börtönre változtatták.



"Allez, Jäger! (Rajta, vadászok!) Éljen a haza!" - kiálltotta Batthyányi Lajos a kivégzése előtti pillanatban 1849. október 6-án





A kivégzéseket október 6-ára, az egy évvel korábbi bécsi felkelés évfordulójára időzítették. A börtöneként szolgáló pesti Újépületben Batthyány a kivégzés előtti éjjelen egy becsempészett tőrrel nyakon szúrta magát, de életben maradt. Ezek után nem lehetett a megbecstelenítő jellegű, jobbára köztörvényes bűnözőknél alkalmazott akasztást végrehajtani, a helyi parancsnok saját hatáskörben a kivégzés módját "porra és golyóra" változtatta. A hír hallatán Haynau később idegrohamot kapott. Batthyány nem engedte a szemét bekötni, és maga vezényelt tüzet a kivégzőosztagnak, utolsó szavai három nyelven hangzottak el: "Allez, Jäger! (Rajta, vadászok!) Éljen a haza!" Kivégzésének színhelyén, az egykori Újépület falánál 1926. október 6-án avatták fel a Pogány Móric tervei alapján készült Batthyány-örökmécsest, amely a szabadság jelképe lett, és a kádárizmus utolsó éveiben a március 15-i ellenzéki tüntetések rendszeres színhelye volt. Magyarország első miniszterelnökének hamvai a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben, a Batthyány-mauzóleumban nyugszanak.

Aradon ugyancsak október 6-án végezték ki a 13 honvédtábornokot: Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Dessewffy Arisztidot, Kiss Ernőt, Knézich Károlyt, Láhner (Lahner) Györgyöt, Lázár Vilmost, Leiningen-Westerburg Károlyt, Nagysándor Józsefet, Poeltenberg Ernőt, Schweidel Józsefet, Török Ignácot és Vécsey Károlyt. A golyó általi halálra "kegyelmezett" Kisst, Schweidelt, Dessewffyt és Lázárt hajnalban lőtték agyon a vár északi sáncában, a többi elítéltet ezt követően a vártól délre sebtében összetákolt bitófákra akasztották fel. Elrettentésül a holttesteket estig az akasztófán hagyták, de ezzel éppen az ellenkező hatást érték el, mert a kivégzés helye valóságos búcsújáró hellyé vált. Ma az egykori vesztőhelyen emlékoszlop áll, a vértanúk emlékét a városban a 2004-ben visszaállított Szabadság-szobor, Zala György munkája őrzi.

Aradon 1850 februárjáig még három honvédtisztet végeztek ki, Ormai Norbert honvéd ezredest, Kazinczy Lajos honvéd ezredest (Kazinczy Ferenc fiát) és Ludwig Hauk alezredest, Bem tábornok hadsegédét. Lenkey János honvéd vezérőrnagy azért nem került a kivégzőosztag elé, mert 1850 februárjában, megtébolyodva halt meg börtönében. A szabadságharc utáni megtorlások során hozzávetőleg 500 halálos ítéletet hoztak, és mintegy 110-et hajtottak végre. Az emigránsokat in effigie - távollétükben, jelképesen - végezték ki, azaz nevüket az akasztófára szögelték. A bosszúhullám csak 1850 júliusától mérséklődött, amikor az európai felháborodás miatt a bécsi udvar nyugdíjazta a "hatáskörét túllépő" Haynaut. A kormány 2001. november 24-én nemzeti gyásznappá nyilvánította október 6-át. Ezen a napon az állami lobogót félárbócra eresztik, a középületekre kitűzik a gyászlobogót, az iskolákban megemlékezést tartanak.


MIKOR AZ AKASZTÓFÁKAT FARAGTÁK - MIHI

Link
















 
 
0 komment , kategória:  Nemzeti ünnep  
"Határtalan hazaszeretet"
  2017-08-20 10:15:27, vasárnap
 
 







"HATÁRTALAN HAZASZERETET"


Áder János köztársasági elnök ünnepi beszéde a Kossuth téren rendezett tisztavatáson


Tisztelt esküt tevő Honvédek!
Tisztelt Ünneplő Magyarország!

Sok-sok emberöltővel ezelőtt, 1083 augusztusában, Nagyboldogasszony napján, első királyunk halálának 45. évfordulóján, ahogy a krónikás írta:

,,Eljött az idő, hogy a világ megtudja, mily kegyelemben részesíté a magyar nemzetet a Gondviselés István király személye által."

Államalapító királyunkat a római pápa a szentek közé sorolta, és az egész világ elé példának állította.

Ünnep volt akkor is készülőben. László király díszes kíséretével, az ország főpapjai és vezetői körében bevonult Szent István székesfehérvári nyughelyére, hogy - a szokásnak megfelelve - felnyittassa elődje sírját, és oltárra emelje elődje ereklyéit.

A koporsót azonban semmiképp nem tudták megmozdítani. A krónikák szerint a király égi üzenetet kapott: amíg testvérviszály keseríti a hazát, Szent István nem nyújthat oltalmat.

László megértette, mit kell tennie, és szabadon engedte ellenlábasát, a Visegrádon raboskodó Salamont. A koporsót megnyitották. Az ünnepnek immáron nem volt akadálya. Augusztus 20-án Szent István a magyar nemzet örök királya lett.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Elmúlt csaták rég elhalt zaja, porladó csontok, megkopott jelentésű szavak, töredező emlékek. Vajon nekünk, mai magyaroknak, mi dolgunk van ezer évvel ezelőtt élt őseinkkel? Miért fontosak a tegnap harcai, az öreg századok küzdelmei?

A múlt fölött már nincs az embernek hatalma. Tudta ezt Szent László is, mégis fontos volt számára a múlt: az első király öröksége. László király kiteljesíteni akarta, s időt állóvá tenni Szent István művét.

Még csak pár évtized telt el a szent király halála óta, de Magyarország máris megfogyatkozott erejében. Amikor 940 évvel ezelőtt László trónra lépett, zűrzavar, bizonytalanság, hódító ellenség és Európa hatalmi játszmáinak fel-fellobbanó tüzei perzselték, fojtogatták fiatal országunkat.

Az új király azonban felülemelkedett a széthúzáson. Erős törvények abroncsával tartotta együtt a nemzetet. Szent István példáját követve ismét erős európai állammá formálta Magyarországot. Megerősítette a végeket, rendet teremtett az állam működésében. Elűzte a külső ellenséget, úrrá lett a belső háborúságon, szövetségeseket keresett és talált. Kitartott a keresztény Európa mellett, és hazánkat a nyugati kultúrához kötötte. Kitartott a keresztény Európa mellett, hogy Magyarország a magyarok országa maradhasson. Európaiságára büszke politikai nemzet. Egyenrangú, szabad és független állam, mely együttműködik a bennünket tisztelőkkel, de ellenáll a jogainkat önkényesen csorbítani akaróknak.

Tisztelt Honfitársaim!

Ismerjük a Cicerótól származó mondást: a történelem az élet tanítómestere. De a múlt csak annak segít, aki képes tanulni a történelemből.

Ki gondolta volna, hogy amit István oly biztos alapra épített, halála után rögtön veszélybe kerül? Ki gondolta volna, hogy amit István erőben hagyott hátra, azt alig több mint egy emberöltő múltán Lászlónak újra kell alapítania? Törvénnyel, hittel és a karja erejével kell megvédenie.

Szent István annyi jóval indította útjára ezt a nemzetet, hogy több mint ezer év alatt sem fogytunk ki belőle.

Szent László pedig erős politikai egységgé formálta Magyarországot, amelyhez minden megpróbáltatás, minden fenyegetettség után vissza tudtunk találni.

Ha ők nem lettek volna, ma talán mi sem lennénk más, csak egy marék por a történelem országútján, amelyet minden arra kanyarodó szellő a hátára kap és széjjelszór.

Augusztus 20-án illő megemlékeznünk mindazokról, akik mindent megtettek azért, hogy ne így legyen. Nemcsak királyainkról, hadvezéreinkről, a bátor reformerekről, hanem az országot romok alól újjáépítőkről, a válságokból mindig talpra állókról, az éjt nappallá téve munkálkodókról. A fogolytáborokból hazatérőkről, a forradalmak névtelen hőseiről.

Meg kell emlékeznünk azokról a nemzedékekről, amelyeknek kevés győzelem, de annál több megpróbáltatás jutott - mégsem adták fel soha, mindig becsülettel tették a dolgukat. Szüleink, nagyszüleink nemzedékéről, akiknek életében több volt a várakozás, mint a beteljesülés, több volt a kényszerű bátor kiállás, mint a nyugodt alkotó munka. Akik - bár a történelem számára észrevétlenül - mindig becsülettel tették, amit az emberi tisztesség, a szeretet parancsa és a hazaszeretet megkívánt tőlük.

/Köztársasági Elnöki Hivatal/







Áder János beszéde végén úgy fogalmazott: hiába sárgultak meg a krónikák lapjai, hiába telt el annyi idő, született és halt nemzedékek sora, és változott annyit a világ, a hazaszeretet fölött nem járt el az idő:

"A 200 esztendeje született Arany János 1848-ban e szavakkal buzdította honfitársait:

Tudjátok-e, testvéreim, mi a haza, a hon? Hogyne tudnátok, ugy-e? Mikor a szomszéd helységből saját csendes tűzhelyetek felé indultok, azt mondjátok: haza megyünk, és mikor odaértek, azt mondjátok: hála istennek, itthon vagyunk. A Haza nem más, mint ti magatok, házastársatok, gyermekeitek. Szeretitek-e hát a hazát?"

A költői kérdésre elég a csendes, szemérmes válasz is. Elég, ha ugyanugy szeretjük ezt a közös Hazát, ahogy szüleink, és azok szülei tették. Határtalanul. Mert a Haza minden előtt!"

"Elég, ha ugyanúgy szeretjük ezt a közös hazát, ahogy szüleink és azok szülei tették. Határtalanul. Mert a haza minden előtt" - zárta szavait


Áder János ünnepi beszéde - Videó

http://www.mediaklikk.hu/video/ader-janos-unnepi-beszede-2/" target="_blank" >rel="nofollow"Link


Szent István napi “Nyílt levél a trianoni diktátum felülvizsgálata ügyében"

Link












 
 
0 komment , kategória:  Nemzeti ünnep  
Szent István királyhoz
  2017-08-19 15:00:19, szombat
 
 













SZENT ISTVÁN KIRÁLYHOZ




Ah hol vagy magyarok tündöklő csillaga!
Ki voltál valaha országunk istápja!
Hol vagy István király? Téged magyar kíván,
Gyászos öltözetben teelőtted sírván.

Rólad emlékezvén csordúlnak könnyei,
Búval harmatoznak szomorú mezei.
Lankadnak szüntelen vitézlő karjai,
Nem szünnek iszonyú sírástól szemei.

Virágos kert vala híres Pannónia,
Mely kertet öntözé híven Szűz Mária.
Kertésze e kertnek István király vala:


Behomályosodott örvendetes napja.

Előtted könyörgünk, bús magyar fiaid,
Hozzád fohászkodunk árva maradékid.
Tekints, István király szomorú hazádra,
Fordítsd szemeidet régi országodra.

Reménységünk vagyon benned s Máriában,
Mint magyar hazánknak hív királynéjában.
Még éltedben minket ennek ajánlottál,
És szent koronáddal együtt feláldoztál.

Névtelen (16. sz.)







Kodály Zoltán: Ének Szent István királyhoz

Link



Egy szabad országért

Link



István a király... Finálé
"Király vagyok uram, a te akaratodból,
Minden magyarok királya,
És én azt akarom, hogy ennek a népnek országa legyen,
Veled uram, vagy nélküled!"

Link



István a király Csíksomlyón - Felkelt a napunk
"Felkelt a napunk, István a mi urunk.
Árad a kegyelem fénye ránk.
Hálás a szívünk, zengjen az örömünk,
Szép Magyarország, édes hazánk!"

Link



Ó, Szent István dicsértessék - Berecz András

Link



Ó,Szent István,dicsértessél! - moldvai csángó eredetű népdal

Link


































 
 
0 komment , kategória:  Nemzeti ünnep  
1848 MÁRCIUS 15
  2017-03-14 19:30:20, kedd
 
 







1848 MÁRCIUS 15




MÁRCIUS 15

Ezen a napon a magyar szabadságharc kezdetét ünnepeljük. Március 15-e jelképpé vált, nemzetünk szabadságszeretetét, szabadság utáni vágyát fejezi ki.

Március 15.-én minden megemlékező kokárdát tűz a ruhájára. Ez a hagyomány a francia forradalom nyomán keletkezett, a magyar szabadságharcosok viseltek először nemzeti színű szalagot.



1848.március 15
Hungarian Revolution: 1848-49-es szabadságharc emlékére - A hősök tiszteletére!

Link



2017.03.15. CÖF-CÖKA és Gazeta Polska klubjai közös megemlékezése

Link































































 
 
0 komment , kategória:  Nemzeti ünnep  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 40 
2019.03 2019. április 2019.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 12 db bejegyzés
e év: 110 db bejegyzés
Összes: 3826 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 545
  • e Hét: 1348
  • e Hónap: 26303
  • e Év: 143657
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.