|
 1/13 oldal 
|
Bejegyzések száma: 121
|
|
|
|
|
|
2019-01-17 17:10:04, csütörtök
|
| |
| |
Cserveni Gábor:
Esti ima
Mikor a világ hangja nyugovóra tér,
Csendesség jő selymes sötétség.
De az én szívem csak tovább remél,
Hogy a holnapban új élet s nap kél.
Halkan s néha kicsit zavartan de élek,
Szüntelen keresvén merre hívnak a fények.
Add uram kérlek az alázatnak kenyerét,
Hagy tegye bennem tisztává ember életét.
Uram...imáim tengere érje el partjaid,
Bezárt fülem hallja meg hívó szavaid.
Fázó lelkem térjen benned nyugovóra,
Hitetlenség érjen véget mint a homokóra.
Meglássam magam mások szemében,
Küzdelmek fájdalmát a reszkető kezekben.
Vigasszá légyen szívem könnyező szemek idején,
Vér ne hulljon többé hiába fiad keresztjén.
Gyermekek fényére árnyék soha ne vetüljön,
Fullasztó bajok mellé szerencse szegődjön.
Kiszáradt szívekbe kérlek virágokat ültess,
Kétségek idején erőtlen lépteinkben te vezess.
Ott vagy éjnek neszében s gyermeki lelkem fényében,
Nem szeretnék mást.. mindig csak veled reményben.
Ne engedd el kezem..félek egyedül itt magammal,
Gyarló létem gyengesége.. virágokat tép szavammal.
Bocsáss meg nekem kérlek drága jó Istenem,
Megannyi fájdalmas döntésem..mindet szégyellem.
Taníts meg, hogy többé ezeket el ne kövessem,
Hogy mások, magam, s a világ életét feltétel nélkül szeressem.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: EST - ÉJSZAKA VILÁGA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-01-08 23:19:44, kedd
|
| |
| |
I. Katalin:
Egy régi téli este
Ha felnézel a téli égre,
mondd, neked jut-e még eszedbe
az a hólepte kora este?
Mikor a fülfájdító csendet
csak a sűrűn hulló hópelyhek
halk neszezése enyhítette.
Hattyúfehér, puha hópalást
borította a mogyorófát.
Nem volt már kopár és esendő,
mint mikor levetette lombját...
Állt a parkban, mint egy királynő,
mert kapott hóruhát, koronát.
Nem tudom, más is észrevette?
De mi megálltunk ott, mellette.
Karod a vállamat ölelte...
Megéreztük a tél csodáját,
s egy új érzést, ami ránk talált...
Lehet..., hogy te nem emlékszel már?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: EST - ÉJSZAKA VILÁGA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-01-08 23:17:59, kedd
|
| |
| |
Antal András -
Téli este
Duruzsol az asszony,
Duruzsol a kályha,
Egyszerre a kettőt,
Ember, aki állja!
Finom a vacsora,
Nedű van hozzája,
A bortól melegszem,
Vagy vörös a kályha?
Az asszony mosolyog,
Úgy ragyog a szeme!
Annak van ma este
Olyan nagy melege!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: EST - ÉJSZAKA VILÁGA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-01-08 23:16:02, kedd
|
| |
| |
Schweighardtné Pataki Zsuzsanna -
Téli este
Állok az ablaknál, és nézem,
hogy hullik a hó fehéren,
a lámpafényben száll, ragyog,
mint apró, fénylő csillagok.
Állok az ablaknál, és nézem,
mint gyermekkoromban, régen,
kiszakadt dunna az éjben,
mint a "Holle anyó" mesében.
Állok az ablaknál, és nézem,
egy repülő száll az égen
magányosan és mélyen,
fényjeleket küld fehéren.
Állok az ablaknál, és nézem,
nézem a vaksötétben,
hova küld jelet egy csillag -
fénytelen ablakoknak...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: EST - ÉJSZAKA VILÁGA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-21 18:39:58, szerda
|
| |
| |
Tóth Árpád - Esti ének
A holdat nézd, fölült a háztetőre,
S arany testét szikrázó gombolyagba
Görbítve, mint bizarr kandúr, olyan ma,
Vén, kéjes, égi állat, éjek őre, -
Fáradt szegény, pihenni volna kedve:
Érzed? most rádnéz, s elszántan, vakon
Hozzádvetné magát az ablakon,
S szelíd térdedhez kúszna törleszkedve.
S a félsötét szobában nézz körül, -
Érzed? reszketnek a bús bútorok ma,
Rejtelmesen mind hozzád tántorogna,
S mint halk, borús raj, körbe tömörül:
Öreg rabszolgák, zsibbadt, árva testek,
Leomlanának, s édes ujjaid
Lágy simítását kérni bújna mind,
Hogy érezzék zsongító, enyhe tested.
S nézd: ím, az árnyban két szemem hogy ég,
Kebledre hajtom: két hű, régi ékszer,
Ó, millió sok éve már - emlékszel? -
Égtek s fájtak, - nem volt még föld, se ég,
Simítsa őket is kezed hüs ujja:
Ó, áldott gesztus, mellyel minden dolgok
Lététől létem csendesen eloldod,
S a végtelenben ringatózom újra!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: EST - ÉJSZAKA VILÁGA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-20 19:04:24, kedd
|
| |
| |
Siklós József: HALLGATOM A NÉMA DALLAMOT
Künn orkán üvöltve fákat cibál.
Benn a szívemben a csend muzsikál.
Behajtom a zápor vert ablakot,
Úgy hallgatom a néma dallamot.
Mért mennydörögjön tomboló tusa,
A néma csendnek is van ritmusa.
A magányban sem vagyok egyedül.
Az én szívemben a csend hegedül.
Halk hangja a csupa édes bús vigasz,
S én andalogva kérdem, KI AZ?
Aranyszálból ki sző körém mesét,
Halk húrokon ki pengeti kezét?
Tán Isten szívéből rezdül e zene?
Mintha a végtelenség zengene!
És hallgatom a messzeségen át,
A csendet, ezt a szent melódiát!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: EST - ÉJSZAKA VILÁGA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-19 19:06:53, hétfő
|
| |
| |
Ha az éj dala száll...
Halvány mosolyt láttam
a Hold ezüst-fényében
s halk hangot hallottam
az éjjel szálló szélben
néma csókot küldtek
lelkemre a csillagok
s tudtam hogy az éjben
magam soha sem vagyok
Némán felelt fáradt lelkem
köszönve mosolyt és szót
s szikrázó, néma csókot,
megköszönve az égen nyíló
milljom' Remény-virágot
Köszönve a lelkemben nyílt
parányi tiszta Élet-ablakot
melyen ha az Éj dala száll:
halk fohászim' szárnyán én is
bűnös, megfáradt szívemmel
egy apró percre megpihenni
tiszta Szeretetben megmerülni:
Szent Szívéig szállhatok
Tandari Éva
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: EST - ÉJSZAKA VILÁGA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-14 23:18:39, szerda
|
| |
| |
Horváth Piroska:
Éji zene
Este jön, a napkorongja lemenőben van már,
Nem énekel, elcsitult a nagy fán a kismadár,
Nyugovóra tér most fáradt földtekénk,
Az öreg Bagoly úr huhogja éjnek énekét.
Éjszaka közeleg, a Göncölszekér szikrákat vet az ég porán,
S néha egy hullócsillag, ha eltéved aranycsíkot húz az éj útján.
Apró csillagocskák eljárják édes táncukat,
S a bágyadt, öreg fűzfának hintik újra az álmokat.
Tücsökkoma ciripel az éj zenéje száll,
Hegedűjét húzza-vonja! Talán a karmesterre vár?
Az éjszaka Ura fekete köntösével takarja a földet,
Udvara betölti a csodás kékes eget.
Hold az ég pásztora terelgeti nyáját,
Ha itt a reggel, már hiába keresi elveszett barikáját.
Mert ha jő a reggel eltűnik a kékség,
Kialszik a holdfény, elvész a sötétség.
Meghajlik, gallya földet ér,
elenged lombot, ágakat.
Az ő ereje a gyökér
ott mélyen, lenn a föld alatt.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: EST - ÉJSZAKA VILÁGA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-10 18:12:07, szombat
|
| |
| |
Kányádi Sándor: Tűnődés csillagok alatt
Hosszan néztem én az este
a ragyogó csillagokat.
Addig néztem, addig-addig,
amíg lassan kialudtak.
Eltűnődtem. A magas ég
tűnődésre elég tágas,
s csöndessége bennem olykor
reményt reményre zöldágat.
Most is, hogy ott nézelődtem,
megkapott a végtelenség.
Úgy éreztem, mintha máris
fönn a csillagok közt lennék.
Gyermekálmom két pej lovát
befogtam a Nagy Göncölbe,
s hajtottam a Hadak útján
komótosan, hátradőlve.
Csupa-csupa ismerőssel
találkoztam, és a holdnál
lovaimra alkudott a
kapcáját szárító bojtár.
Vásárt csaptam, s jegyet vettem
egy induló rakétára.
- Körülbelül kétezeret
írhatott a Föld naptára. -
Akkor megfázott a hátam
(nem csoda, hisz ingben voltam),
s az induló rakétáról
vissza, le a földre hulltam.
Földi tárgyak nőttek körém,
mindennapok kis tényei.
Hajnalodott, s a csillagok
messzibbről kezdtek fényleni.
Iszonyúan magasra nőtt,
s reám kacagott az égbolt:
,,Talán meghalsz, anélkül, hogy
látnád Rio de Janeirót.
Tán a hangod se jut tovább,
annál a két fenyőfánál,
amelyik a dombhajlaton,
szinte látom, téged sajnál.
És te akarsz hinni, merni,
álmodozni más bolygóról?" -
Csúfondáros kicsi ködök
szálltak fel a keskeny Oltból.
Szárközépig ért a harmat,
nyomot hagytam benne verten,
de tudtam, ha jő az este,
konok álmom újrakezdem.
Végzem, mit az idő rám mér,
végzem, ha kell százszorozva!
Hinni kell csak, s följutunk mi,
föl a fényes csillagokba!
1955
Kányádi Sándor |
|
| |
|
0 komment
, kategória: EST - ÉJSZAKA VILÁGA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-09 20:57:30, péntek
|
| |
| |
Dsida Jenő - Minden nap esttel végződik
Minden nap esttel végződik.
Minden zaj csenddel végződik.
Minden valami semmivel végződik
és holt betű lesz minden fájdalom.
Csukják itt is, ott is az ablakot,
értelmetlen sötét zsalu-szemek
ölelik magukba arcomat.
Minden nap estével végződik.
Kaput keresek, hol nem áll angyal,
egy szemet, mely nyitva maradt
s azt mondja nekem: értelek.
De minden zaj csenddel végződik.
Ilyenkor a templomokat is bezárják,
az Isten magára csavarja
gomolygó, vastag, sokredős ruháját -
minden valami semmivel végződik.
Ilyenkor senkinek sem szabad beszélnie,
a koldusok bokrok alá húzzák magukat,
a tücsök ciripel. Este lett.
S néma verssé lesz egy-egy fájdalom |
|
| |
|
0 komment
, kategória: EST - ÉJSZAKA VILÁGA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/13 oldal
|
Bejegyzések száma: 121
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1392
- e Hét: 4706
- e Hónap: 8739
- e Év: 67992
|
|
|
Offline
