Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
szeretettel
  2011-06-16 14:38:09, csütörtök
 
  Zelk Zoltán
Négy vándor



A világ végétől kilenclépésnyire, de az is lehet, hogy tízre, volt egy hegy. A hegy mögött icipici patakocska folydogált, amiben mákszem nagyságú halak játszadoztak, s olyan kicsi békák ugráltak a partján, hogy csak a szél és a falevelek látták őket.
A hegy se volt valami óriási, a verebek gyalogláb másztak át rajta, s mikor a túlsó felére értek, még akkor is kedvük volt ugrándozni. Nem lehetett nagyobb, mint egy jókora kavics. De igazi hegy volt, s igazi volt az a cérnaszálnyi ösvény is, ami a hegytől az erdőig vezetett.
Ez az erdő már nem volt olyan kicsi, mint az ösvény, a hegy s a patak: akkora lehetett, mint mifelénk az erdők.
Vidám élet volt az erdőben, de legvidámabban négy testvér élt, akiknek az erdő közepén volt a házuk. A négy testvér neve: Tavasz, Nyár, Ősz, Tél.
Azt elfelejtettem mondani, hogy mindez a világ elején volt így, a világ elejétől is csak tíz évig és három napig. Mert tíz esztendő és három nap múltán a négy testvér összeveszett. Azt hiszem azon vesztek össze, hogy melyik madár tud nagyobbat ugrani, a veréb vagy a rigó. A Tavasz és a Nyár azt mondotta, hogy a veréb: az Ősz és Tél azt mondta, hogy a rigó. Hiába kérdezték a lepkéket, az ösvényt meg az icipici patakot, egyik sem tudta megmondani, melyiknek van igaza. Így történt aztán, hogy a Tavasz így szólott testvéreihez:
- Ezen mi elveszekednénk a világ végéig is. Én hát inkább elmegyek közületek.
Ezzel aztán el is indult a kis ösvényen, át a kavics nagyságú hegyen és az icipici patakon, míg csak a világ közepére nem ért. Beletellett vagy három hónap, amíg visszajött az erdőbe.
Akkor aztán eldicsekedett testvéreinek, hogy mennyire örültek neki az emberek. Mindenki azt mondotta, hogy a Tavasz a legszebb a világon. Ezt bizony nem hagyta a Nyár. Ő is útra kelt, s ő is dicsekedve tért vissza:
- Énhozzám bizony így szóltak az emberek: "Te vagy a legjobb, te vagy a legkedvesebb! Te érleled meg a búzánkat, hogy lisztet őrölhessünk belőle, hogy kenyeret süthessünk a lisztből..."
"Hát ha így van, én is útra kelek" - gondolta az Ősz. S nem is gondolta kétszer, túl volt már az erdőn, hegyen, patakon. Aztán mikor visszatért, így szólt:
- Láttátok volna, hogy örültek nekem az emberek! Nem is csoda, mert teli tarisznyával mentem közéjük, vittem nekik szőlőt, diót, almát, körtét.
A Tél se hagyta magát, ő is útnak indult, szaladtak előtte a szelek, hogy hírül vigyék érkezését. Visszafelé is pajtásaival, a szelekkel jött, s álló nap arról mesélt, mennyire örültek a gyerekek a hónak és a jégnek, s mennyi ágat tördelt az erdőkben, hogy legyen mivel fűteniük a szegényeknek.
Álló napig ezt mesélte, de már csak ketten hallgatták: a Nyár és az Ősz, mert a Tavasz közben újra útra kelt, s azóta is így vándorolnak, mióta világ a világ.
 
 
0 komment , kategória:  Minyó Ferencné: Januártól dece  
szeretettel
  2011-06-02 14:32:59, csütörtök
 
 


Január

Száll az idő, száll fölöttünk,
Sebesebben, mint a madár,
Gyűlnek az évek mögöttünk.
S vajon, hol a véghatár:
Nem tudja ezt a halandó,
Csak annyit tud, hogy mulandó
Minden itt az ég alatt -
Életünk egy pillanat.

Február

Félre innét, gond, búbánat,
Most vigadjunk, vagy soha!
Táncra perdülnek a lábak,
Szöknek ide meg oda.
Öregek is pattintgatnak,
Ifiakra kacsintgatnak -
Ez az élet! Ó be kár,
Alig kezded s vége már.

Március

Enyhe szellők fújdogálnak,
Itt van, itt a kikelet!
Fent pacsirták szálldogálnak,
Búcsúztatják a telet.
Hol fehérlett nemrég a hó,
Felcsendül most a hóhahó,
Nyílik a föld kebele -
Hintsetek magot bele!

Április

Hol mosolyog, hol rosszkedvű,
Bolond az április,
Hol szeles, meg hol sok nedvű,
S gyakran havat is pitiz.
Ámde, néha kedvre pendül,
Erdő, mező dalra zendül,
S kacag egyet jó nagyot:
Lám, híremnél jobb vagyok!

Május

Május, gazdák reménysége,
Legszebb hónap mind között,
Te föld dísze, ékessége,
Légy ezerszer üdvözölt!
Langy esődnek minden cseppje
Mindnyájunk legbecsesebbje,
Gyémántnál is többet ér -
Nálad nélkül nincs kenyér.

Június

Cseresznyefán rigó rikkant,
Azt rikkantja: - Ó, mi jó!
Piros cseresznye kipislant
Lombok közül millió.
Szénaboglyák erdőn, réten
Gyülekeznek sorba szépen,
Itt-ott felcsendül a dal -
Boldog öreg s fiatal.

Július

Földre szállott csillagokkal
Telis-teli a határ,
Búza közül sebbel-lobbal
Menekül a fürjmadár.
Búg immár a cséplőgép is:
Örvendez a szegény nép is:
Ha feltört a tenyere,
Lesz legalább kenyere.

Augusztus

Hegyen-völgyön puska durran,
Hallatszik víg hóhahó,
Itt is, ott is el-elsurran
Egy-egy süldő s nyúlapó.
Kocavadászt öli szégyen,
A sok serét kárba mégyen,
Fűbe egy nyúl sem harap -
Tarisznya üres marad.

Szeptember

Ki a kertjét nem sajnálta
S fával tele ülteté,
Nyesegette s megkapálta,
Trágyával is élteté:
Meg van fizetve munkája,
Alma, körte nevet rája,
S vidám lészen a tele,
Tavaszig a polc tele!

Október

Szöllőhegyek oldalában
Hejje-hujja, dáridó,
Szedik a szöllőt javában,
Búsul csupán a rigó.
Lám, lám, ilyen ez az élet,
Akármerről vizsgáld, nézzed:
Ami nekünk dáridó,
Búsul azon a rigó.

November

Már nevének hallatára
Testünk,lelkünk didereg.
Itt van a tél nemsokára!"
A szegény így kesereg.
Bús hónapja halottaknak,
Folyása könnypatakoknak,
Téged senki sem szeret -
Mielőbb Isten veled!

December

Erdőt, mezőt hó takarja,
A földanya szendereg.
Sem ekevas nem zavarja,
Sem dalos madársereg.
Betlehemnek tájékárul
Csillag ragyog sugarárul
Messziről megismered -
Örvend szülő és gyerek.
 
 
0 komment , kategória:  Minyó Ferencné: Januártól dece  
szeretettel
  2011-05-30 13:53:54, hétfő
 
 


Gyurkovics Tibor
Négy évszak

1
Valakitől én azt tanultam,
a szeretetnek nincs határa,
nagy kék kabátban volt, hajára
hó hullt a sál mellett csokorban
s kiment a ház nagy udvarába.

Ment lefelé a hóesésbe
a lépés örök ütemével,
mint aki tudja, sose ér el
a tájba csúszó feledésbe,
de az ablakba mégse néz fel.

A sárgakockás sál világít
a szürkületben, mint lámpa,
lebeg a szélbe kék kabátja
s úgy halad tovább fától-fáig,
amíg a szem még visszarántja.
2
Tavasszal aztán mit sem értve
figyeltem a virágokat kint,
hogy nyílnak-e olyan nagyot, mint
ahogy valaki megígérte,
ki vállalta a legnagyobb kínt.

Azt mondta, hogy a szeretetnek
szabálya nincs, de mint a rózsa
kinyílik egyszer s elborítja
az utakat, a fát, a kertet
s levelét az ajtóba dobja.

Még óvni sem lehet a kíntól,
tövisek közt fog vágyakozni,
a földben nyugszik, százezernyi
kapától, daltól meg nem indul,
- egyszerűen fog fölfakadni.
3
A nyár úgy fekszik, mint a róka
a kert végében összegyűrve,
leégve aranyra, vörösre,
prémmé és szőrré kunkorodva,
a kertbe feküdt, mint egy ölbe.

A méz pedig öblös pohárban
áll a verandán tétovázva,
szilárdan s könnyen, mint egy ábra,
melyben jövő és elmúlás van
ikrás anyaggá összezárva.

Ki jöhet itt? Ki érti ezt meg?
A teljesült virág sem édes?
Az ember hitvány életéhez
kapott kölcsönbe kis szerelmet,
amit aztán holtáig érez?
4
Ne mondd, ne mondd! Az ősz kitárva
mint egy kapu, a távoli
mezőkre és utakra ki,
a szeretetnek nincs határa,
ezt mondta egyszer valaki.

Virágok borítják a kertet
és azután a hóesés,
ott megy valaki. Lépked és
nagy ára van a szeretetnek,
nemcsak könny, nemcsak szenvedés.

Az udvarból az útra érünk,
ahol a kertek vége van,
mit meg kell tennünk, bárhogyan,
míg arra az ösvényre lépünk,
ahonnan már határtalan.
 
 
0 komment , kategória:  Minyó Ferencné: Januártól dece  
szeretettel
  2011-05-24 14:36:31, kedd
 
 


Évszakok

Nyár
Itt van végre, várva-várva, kelő napnak fénysugára.
Sok-sok gyerek alig várja, hogy leteljen az iskolája.
Felkelt a nap lenéz most ránk, S sugallja, itt van a nyár.
Kicsi Geri is azt lesi, leteljen már az a suli.
Eljött hát a mi időnk, kezdődik a szünidőnk.
Ki merre lát, arra megy, hátunk mögött zárt terem.
Szünetel az iskola, soká megyünk csak oda.
Drága sulim kicsiny hazám, ősszel jövök, várjál reám.

Ősz

Eltelt a nyár s jő az ősz, drága nyaram hát, agyő.
Hullanak a falevelek, kicsi Geri nem kesereg.
Örül lelke szíve, mája, kezdődik az iskolája.
Immáron a nyolcadik, melyet mindjárt elkezdi.
Hetedikben vagyunk már, tanulunk is mostanság.
Többet kell már tanulni, nem érdemes huncutkodni.
Tanár néni kérdezget, hogy telt a nyár gyerekek?
Eltelt az ám rendesen, de lehet, hogy nem csendesen.

Tél

Elmúlt az ősz s itt a tél, sok kis diák vígan él.
Lehullt már az első hó, mindjárt itt a télapó.
Gyorsan siklik a szánkó, rajta ül a kis László.
Emberkedik nagyon ám, a hegytetőre vágyik már.
A hegyoldal meredek, nevetnek a gyereket.
Mert Lászlóval megesett, a szánkóról leesett.
Karácsonynak ünnepén, boldog vagyok mostan ám.
Mert apával lehetek, ki nagyon szeret engem.

Tavasz

Elmúlt a tél tavaszodik, a sok virág nyiladozik.
Zöldül a rét a falevél, ezer virágát ontja a rét.
Hóvirágok ablakokban, virítanak mostanság,
A húsvétra készülődik, minden kedves kis család.
Rügyeznek most a fák, virágba borul minden ág.
Repkednek a madarak, ágról ágra szállanak.
Érik már a cseresznye, kicsi fiam most szedd le.
Véget ért a rímek sora, indulok is mostan haza.

,,A könyvre adott pénz, látszólag eldobott pénz. Mint a vetőmag."

Gárdonyi Géza
 
 
0 komment , kategória:  Minyó Ferencné: Januártól dece  
szeretettel
  2011-05-23 18:11:48, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Minyó Ferencné: Januártól dece  
szeretettel
  2011-05-18 12:38:38, szerda
 
 


Radnóti Miklós

JÚNIUS

Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz,
az ég derüs, nincs homlokán redő,
utak mentén virágzik mind az ákác,
a csermelynek arany taréja nő
s a fényes levegőbe villogó
jeleket ír egy lustán hősködő
gyémántos testü nagy szitakötő.

1941. február 28.

JÚLIUS

Düh csikarja fenn a felhőt,
fintorog.
Nedves hajjal futkároznak
meztélábas záporok.
Elfáradnak, földbe búnak,
este lett.
Tisztatestü hőség ül a
fényesarcu fák felett.

1940. június 12.
 
 
0 komment , kategória:  Minyó Ferencné: Januártól dece  
szeretettel
  2011-05-18 10:20:03, szerda
 
 



Lelkes Miklós:
Hol lenne jó?

Hol lenne jó? Talán olykor a télben ,
egy kis házban , kékálmú hóesésben ,
ha fenyőágak fehéret emelnek ,
s tűnődő kristály ragyog csillagcsendet.

Hol lenne jó? Talán olykor tavaszban ,
szabad szabadban hinni a szavakban ,
ha piros vágyuk kinyíló csodája
lobban a szívig: tulipánok lángja.

Hol lenne jó? Talán olykor a nyárban ,
ha fénytükrében bólintó kalász van ,
s fecskeív int fent a felejtő égnek ,
s a szívekből múlt-bánatok kiégnek.

Hol lenne jó? Talán olykor az őszben ,
a hegy hátán , már könnycsepp-ismerősen ,
szín-temetőben nézni lombot , árnyat ,
s mosolyogni: a léten túl is várnak?

Hol lenne jó? Mindenütt , ahol béke
néz vissza békét kívánó szemébe ,
s holt ember helyett , az elképzelt Nincsben ,
Ember , múlandó , - s kicsit mégis isten...
 
 
0 komment , kategória:  Minyó Ferencné: Januártól dece  
szeretettel
  2011-05-17 08:54:19, kedd
 
 



Hónapsoroló
(Magyar népköltészet)

Január elől jár,
A nyomán február.
Március szántóvető,
Április nevettető,
Május szépen zöldellő,
Június nevelő,
Július érlelő,
Augusztus csépelő,
Szeptember gyümölcshozó,
Október borozó,
November tél elő,
December pihenő.
 
 
0 komment , kategória:  Minyó Ferencné: Januártól dece  
szeretettel
  2011-05-17 08:35:58, kedd
 
 



Fazekas Anna: Sándor, József, Benedek

Azt mondják a bölcs öregek:
Sándor, József és Benedek
zsákkal hoznak jó meleget.
Én meg tudom: ilyen zsákot
emberfia még nem látott.
Eme sosem látott zsákban
tavaszi langy napsugár van.
Ettől bomlik a rügyecske,
hazaindul gólya, fecske,
éled a rét, erdő, mező,
aranylik a déli verő.

Ámbár megeshetik néha:
nem ajándék, de csak tréfa,
mintha hozna meleget
Sándor, József, Benedek.
Nevük napján előfordul,
hogy a hó is megcsikordul
csizmás lábuk talpa alatt,
és az idő rideg marad.
Napsugár és meleg helyett
havat hoznak s jeges szelet.
Várhatjuk a kikeletet
 
 
0 komment , kategória:  Minyó Ferencné: Januártól dece  
szeretettel
  2011-05-17 08:22:18, kedd
 
 



Paul Fort: Évszak-tündérek

A négy évszak négy tündére
énekórát vesz az égbe,
bodros, nedves, zápor, havas,
hogy még szebb dalokat hallhass.

Évelején, most születtek,
ifjúságuk vígan tombol,
rózsás nyelvek, trombita orr,
nagy fekete gyémánt szemek.

Hajuk gyöngy főkötő alatt,
lábukon mókusbőr topán,
sál egyiknek sincs a nyakán,
csivognak, mint a madarak.

Tanítójuk az arkangyal,
bámulja tiszta hangjukat
dicséri: mennyei kardal,
hogy még szebben daloljanak.

Vizsgájukat hogy letették,
azon nyomban földre szállnak,
teli velük az erdő, hegy, rét,
mindenütt ők muzsikálnak.

Az első trillázik: ,,Fru, fru",
a második: ,,Plik, plok, és plak",
a harmadik: ,,Pik, tak, pik, tak",
a negyedik: ,,Du, du, tu, du".

Az első szól: ,,Szép Kikelet,
én az ég kék tüllje leszek,
csillagfényes éjszakákba
a holdfény selyem uszálya."

A második: ,,Nyár, égető,
amikor izzik a mező,
és aszály sárgul a rögön,
én majd füveid öntözöm."

A harmadik: ,,Õsz idején,
hervadás, gyász, nincs is remény,
szomorú szívû emberek,
én együtt sírok veletek."

A negyedik: ,,Karácsonyon
jeges minden, a hó szakad,
én az ég melegét hozom
fehér köpenyegem alatt."

A négy évszak négy tündére
mind a maga idejébe,
dalával mindent átzengve
varázsát hinti a földre.
 
 
0 komment , kategória:  Minyó Ferencné: Januártól dece  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
2018.11 2018. December 2019.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1975
  • e Hét: 10733
  • e Hónap: 37979
  • e Év: 2102960
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.