Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
szeretettel
  2011-04-28 07:57:05, csütörtök
 
 



Kömives Kelemenné

Tizenkét kömijes ésszetanakodék
Magoss Déva várát hogy felépittenék
Hogy felépittenék félvéka ezüstér
Félvéka ezüstér félvéka aranyér
Déva várossához meg is megjelöntek
Magoss Déva várhoz hézza is kezdöttek
Amit raktak délig leomlott estére
Amit raktak estig leomlott röggőre
Megint tanakodott tizenkét kömijes
Falat megállitni hogy lössz lehetséges
Mig elvégre ijen gondolatra jöttek
Egymás között szoross egyességet töttek
Kinek felesége legelébb jő ide
Szép gyengén fogjuk meg dobjuk bé a tüzbe
Keverjük a mészbe gyönge teste hammát
Aval állitsuk meg magoss Déva várát
Kocsisom kocsisom nagyobbik kocsisom
En uramhoz mönni lönne akaratom
- Kömives Kelemőn felesége mongya -
Fogd bé a lovakot fogd bé a hintóba
Fogd bé a lovakot áj is gyorsan elé
Hadd mönnyünk hadd mönnyünk Déva vára felé
Mikó fele uttyát elutazták vóna
Eröss üdő vala záporesső hulla
Asszonyom csillagom forduljunk mü vissza
Rossz jelenést láttam az éjjel álmomba'
Az éjjel álmomba ojan álmot láttam
Kömies Kelemön udvarába jártam
Hát az ő udvara gyásszal van béhuzva
Annak közepibe méj kut vala rakva
S az ő kicsi fija oda beléhala
Az éjjeli álom nem telik ma jóra
Asszonyom asszonyom forduljunk mü vissza
Kocsisom Kocsisom nem fordulunk vissza
A lovak sem tiéd a hintó sem tiéd
Csapjad a lovakat hadd halaggyunk elébb
Mönnek möndögélnek Déva vára felé
Kömijes Kelemen őköt észrevevé
Megijede szörnyen imádkozik vala
Én uram Istenem vidd é valahová
Mind a négy pej lovam törje ki a lábát
Vessen a hintónak négy kereke szakát
Csapjon le az utra tüzes istennyila
Horkolva térjenek a lovaim vissza
Mönnek möndögélnek Déva vára felé
Sem lovat sem hintót semmi baj nem lölé
Jó napot jó napot tizenkét kömijes
Neked is jónapot Kelemen kömijes
Köszöne az asszony az ura válaszolt
Édös feleségem neked is jónapot
Hát ide mé' jöttél a veszedelmedbe
Szép gyengén megfogunk bédobunk a tüzbe
Tizenkét kömijes azt a törvént tötte
Kinek felesége hamarébb jö ide
Fogjuk meg szép gyöngén dobjuk bé a tüzbe
Annak gyönge hammát keverjük a mészbe
Aval állitsuk meg magoss Déva várát
Csak igy nyerhessük el annak drága árát
Kelemenné asszony hogy átalértötte
Bánatos szivének igy lött felelete
Várjatok várjatok tizönkét gyilkosok
Amig búcsut veszek csak addig várjatok
Hogy búcsut vöhessek asszonybarátimtól
Aszonbarátimtól s szép kicsi fijamtól
Mett a halottnak is hármat harangoznak
Én árva fejemnek égyet sem kondítnak
Kelemenné asszon aval hazamöne
Eccé mindenkorra hogy végbúcsut vönne
Hogy végbúcsut vönne asszonbarátitól
Asszonbarátitól s szép kicsi fijától
Aval visszamöne Kömies Kelemenné
Sirva halatt magoss Déva vára felé
Megfogák szép gyöngén betötték a tüzbe
Az ö gyönge hammát keverék a mészbe
Aval álliták meg magoss Déva várát
Csak igy nyerheték meg annak drága árát
Kömies Kelemön mikô hazajöve
Az ö kicsi fija jöve vélle szömbe
Isten hozott haza kedves édös apám
Hô maratt hô maratt az én édösanyám
Az ő édes apja neki így felele
Hadd é fijam hadd e hazajő estére
Istenem Istenem este is éjöve
Mégis édös ányám még haza nem jöve
Ápám édös ápám mongya meg igazán
Hogy hô van hogy hô van az én édösanyám
Hadd é fijam hadd é haza jő réggére
Az ő édes apja neki igy felele
Istenem istenem röggel es éjöve
Mégis édös ányám még haza nem jöve
Ápám édö ápám mongya meg igazán
Hogy hô van hogy hô van az én édösanyám
Mönny é fijam mönny é magoss Déva várra
Ott van a te ányád kőfalba van rakva
Elindula sirva az ő kicsi fija
Elindula sirva magoss Déva várra
Háromszô kiáltá magoss Déva várán
Ányám édös ányám szój bár egyet hézzám
Nem szolhatok fiam mett a kőfal szoritt
Erös kövek közé vagyok bérakva itt
Szüve meghasada s a főd is alatta
S az ő kicsi fija oda beléhulla
 
 
0 komment , kategória:  KUCZKA PÉTER Kenyér   
szeretettel
  2011-04-28 07:52:36, csütörtök
 
 



Áprily Lajos - Királyasszony kertje
Visegrád,1938

Megálltam itt a nyugtalan világban
és vándor-párom, erre hoztalak.
Megállítottak a patakos erdők,
a vércsés sziklák és a várfalak.

Megkötözött a kép: a víz világa,
szálló hajó a torlódó vízen,
hősi tető, hol vadvirágcsokorból
harcos középkor és múlás üzen.

A királyasszony kertje... így nevezted.
A campanula nagyharanggal int,
magasra nő a kosbor, sose láttam
ilyen dús ibolyát és kankalint.

Tudod a jelt? A vén kaputoronyban
kibukkannak reá az őrszemek,
s királykisasszonyok a gesztenyésben
különös bókkal táncot lejtenek.

Karolj karomba, kedves, és ne rezzenj,
mikor az árnyék nagyra nő lilán
s a néma úton szembejön sötéten
szakállas arcú Zách Felicián.

Suhogó múlt és lélek itt az erdő,
bolyongóit már régen ismerem.
Ha vándorolgatok a csalfa csendben,
az Áruló is sokszor jön velem.

Nézd, ott lakott. Onnan nézett a vízre
s töprenkedett a véres hőskoron.
Amikor már nem volt egy hű vitéze,
bástyája lett a várhegy és a rom.

Zúgott a vádak fegyveres haragja,
ő néma úr volt és fegyvertelen.
Kemény hátát a kőnek megvetette:
Támadj, világ, támadj, történelem.

És hallgatásban csendet ért a lelke
zaj és dicsőség, vér s viszály után.
S csak nézte: évek s hullámok szaladnak
az áradó és lankadó Dunán.

A sziget népe emlékszik reá még,
még látják fényes aggastyán-fejét,
vén szálfa-testét, úgy, ahogy leírják,
akik kapálták még a szőllejét...

És most, a vesztett hegyvilág után, lásd,
reánk vár itt a völgy és fenn a rom.
Jöjj s mondd utánam halk asszony-szavaddal:
Jó itt nekünk az áruló-soron.

jó itt az edző, nyugtató magasság,
a síkon lengeteg az életem.
Mindig hegy volt hazám és most a hátam
a sűrű multú hegynek megvetem.

Jöjj fel velem. Nézz hű szemmel keletre,
s fogóddz a hegybe, hogy most élni merj
s a zord szelekkel támadó időknek
bátor szívvel, de békésen felelj.

Figyeld a Dunán elfutó hajókat
és valld: az óra gyorsan illan el.
De amíg élsz, a múlt, a dal s az erdő
és az örök vágy emberré emel.
 
 
0 komment , kategória:  KUCZKA PÉTER Kenyér   
szeretettel
  2011-04-28 07:48:52, csütörtök
 
 



Drága Barátnőm!Köszönöm szépen a segítséget!


Jagger verse:

Úgy ütöttem tanyát
Ezen a világon
Nem kábított napfény
Elrettentett álom

Anyám másra mosott
Míg vitte ereje
Cseléd napjainak
Kéjbe fúlt éjjele

Nyögte urak ágyát
S testéért cserébe
Léha éltük magvát
Oltották méhébe

Megfogant a fattyú
Szolgák mindenese
Sosemvolt szerelem
Sosem várt gyermeke

Lassan és kínlódva
Másztam a világra
Ahogy genny szivárog
Zápfogból a szájba

Úgy tolt ki magából
A rászedett anyaméh
Ahogy fa hullatja
Féregfúrt gyümölcsét

Nehezen álltam fel
Könny húzott a porba
Tudtam, én lehetek
Búzában a korpa

Korbáccsal neveltek
Moslékkal etettek
Féltem, nehogy lássák
Sírok, hogyha vernek

Anyám nem vígasztalt
Jó szót ő sem kapott
Se hitet, se reményt
Csak életet adott

Mégis, mikor elment
Köd verte a Napot
Elárvult fejemre
Hó festett kalapot

Búbánat volt gúnyám
Ronggyá hordott ruha
Bocskorrá vált lábaimon
Dűlőutak sara

Ittam, nőkkel vívtam
Gyűlölni próbáltam
Nem ment. Arcát szívembe
Vérrel tetováltam

Fülemben a hangja
Mint a vérem, dobog
Tolvaj voltam midig
Illúziót lopok

Részeg álmaimban
Újra megszül engem
Felnevel, de reggel
Hiába keresem

Tajték verítékem
Színtiszta alkohol
Taszíts el rút világ
Fogadjál be pokol...
 
 
2 komment , kategória:  KUCZKA PÉTER Kenyér   
szeretettel
  2011-04-28 07:35:30, csütörtök
 
 



PETŐFI SÁNDOR
A TÉLI ESTÉK

Hova lett a tarka szivárvány az égről?
Hova lett a tarka virág a mezőkről?
Hol van a patakzaj, hol van a madárdal,
S minden éke, kincse a tavasznak s nyárnak?
Odavan mind! csak az emlékezet által
Idéztetnek föl, mint halvány síri árnyak.
Egyebet nem látni hónál és fellegnél;
Koldussá lett a föld, kirabolta a tél.

Olyan a föld, mint egy vén koldús, valóban,
Vállain fejér, de foltos takaró van,
Jéggel van foltozva, itt-ott rongyos is még,
Sok helyen kilátszik mezítelen teste,
Ugy áll a hidegben s didereg... az inség
Vastagon van bágyadt alakjára festve.
Mit csinálna kinn az ember ilyen tájban?
Mostan ott benn szép az élet a szobában.

Áldja istenét, kit istene megáldott,
Adván néki meleg hajlékot s családot.
Milyen boldogság most a jó meleg szoba,
S meleg szobában a barátságos család!
Most minden kis kunyhó egy tündérpalota,
Ha van honnan rakni a kandallóra fát,
S mindenik jó szó, mely máskor csak a légbe
Röpűl tán, most beszáll a szív közepébe.

Legkivált az esték ilyenkor mi szépek!
El sem hinnétek tán, ha nem ismernétek.
A családfő ott fenn ül a nagy asztalnál
Bizalmas beszédben szomszéddal s komával,
Szájokban a pipa, előttök palack áll
Megtelve a pince legrégibb borával;
A palack fenekét nem lelik, akárhogy
Iparkodnak... ujra megtelik, ha már fogy.

Kinálgatja őket a jó háziasszony,
Ne félj, hogy tisztjéből valamit mulasszon,
Hej mert ő nagyon jól tudja, mit mikép kell,
A kötelességét ő jól megtanulta,
Nem bánik könnyen a ház becsületével,
Nem is foghatják rá, hogy fösvény vagy lusta.
Ott sürög, ott forog, s mondja minduntalan:
"Tessék, szomszéd uram, tessék, komám uram!"

Azok megköszönik, s egyet hörpentenek,
S ha kiég pipájok, újra rátöltenek,
És mint a pipafüst csavarog a légben,
Akkép csavarognak szanaszét elméik,
És ami már régen elmult, nagyon régen,
Összeszedegetik, sorra elregélik.
Akitől nincs messze az élet határa,
Nem előre szeret nézni, hanem hátra.

A kis asztal mellett egy ifjú s egy lyányka,
Fiatal pár, nem is a mult időt hányja.
Mit is törődnének a multtal? az élet
Előttök vagyon még, nem a hátok megett;
Lelkök a jövendő látkörébe tévedt,
Merengve nézik a rózsafelhős eget.
Lopva mosolyognak, nem sok hangot adnak,
Tudja a jóisten mégis jól mulatnak.

Amott hátul pedig a kemence körűl
Az apró-cseprőség zúgva-zsibongva űl,
Egy egész kis halom kisebb-nagyobb gyermek
Kártyából tornyokat csinál... épít, rombol...
Űzi pillangóit a boldog jelennek,
Tennapot felejtett, holnapra nem gondol. -
Lám, ki hinné, mennyi fér el egy kis helyen:
Itt van egy szobában mult, jövő és jelen!

Holnap kenyérsütés napja lesz, szitál a
Szolgáló s dalolgat, behallik nótája.
Csikorog a kútgém ott kinn az udvaron,
Lovait itatj' a kocsis éjszakára.
Húzzák a cigányok valami víg toron,
Távolról hangzik a bőgő mormogása.
S e különféle zaj ott benn a szobába'
Összefoly egy csendes lágy harmóniába.

Esik a hó, mégis fekete az útca,
Nagy vastag sötétség egészen behúzta.
Járó-kelő ember nem is igen akad,
Egy-egy látogató megy csak hazafelé,
Lámpája megvillan az ablakok alatt,
S fényét a sötétség hirtelen elnyelé,
Eltűnik a lámpa, a bennlevők pedig
Buzgón találgatják: vajon ki ment el itt?

Pest, 1848. január
 
 
0 komment , kategória:  KUCZKA PÉTER Kenyér   
szeretettel
  2011-04-28 07:33:10, csütörtök
 
 



ERDÉLYI JÓZSEF
BOLOND ISTÓK

Lombosak voltak még a fűzfák
a Tisza partján, de fakón,
sanyartan zörgött a levél
ahogy megszáradt a napon, -
erős fagy jött rá hirtelen,
nem tudott megsárgulni sem,
s nem birt lehullni, fennmaradt,
mikéntha mesterségesen.

Elhagytam régen a Tiszát,
az úton rámesteledett,
fáradt is voltam, fáztam is,
kívántam nyugvást, meleget,
az ég alatt, hol óriási
vak pásztorként az őszi éj
megfejte csillagjuhait
s kiloccsant és elfolyt a téj.

Nem kellett nékem bujdokolni
a sötét éj leple alatt,
sötét volt úgyis a világ,
akkor is ha sütött a nap.
Egy kis ablakból mécs virított
szemembe sárgán, ott lakott
a juhász számadó, bementem,
szállást kértem tőle. Adott...

A birkaólban kaptam szállást,
ott töltöttem az éjszakát.
Átugráltak a félénk birkák
s megtürtek a bátor kutyák.
Szép volt a nagy, homályos ólban
az a hűs őszi éjszaka,
kedves a birkák bégetése,
a gyapjas nyáj meleg szaga.

Szívesen ott ragadtam volna
legutolsó bojtárnak is,
örömest ott maradtam volna
kutyának is, birkának is,
de korán útra kellett kelnem,
dideregve és álmosan,
hűlő folyó sűrü ködében,
magánosan, magánosan.

Feljött a nap s minden fehér volt,
a fákon vastag zúzmara,
deres volt minden rög az úton,
s az útfél boncos avara.
Hulltak a nedves levelek már,
mint habos szőrszálak, a szél
csupálta már az ágakat,
mint arcot a borotvaél.

Letértem az ország útjáról,
fátlan dűlőút vezetett,
mindegy: merre, hová, a síkon,
ahol már elvégeztetett.
Ökörnyál lengett, daru szólt,
kéklett az ég és csalt tovább,
őrült reménnyel a megáradt,
utolsó őszi délibáb.
_________________
 
 
0 komment , kategória:  KUCZKA PÉTER Kenyér   
szeretettel
  2011-04-28 07:24:16, csütörtök
 
 



Gergely Ágnes: A folignói sokszög

Folignói Angelica (1248-1309) egykor elkényeztetett fiatalasszony,
amikor mindenkijét elveszíti, belép Szent Ferenc harmadrendjébe.

Látomás a látomásról:
merrefelé világít Angelica kolostori lámpása,
árokba, országútra, fölfelé?

Késő éjjel. A kolostor körül
elszórt üvegcsék, pipereholmik.
Kileng a lámpás. Messze kinn az úton
a sírrablók lábnyoma porzik.
A vaskilincset valaki lenyomta.
Csak az angyalok és a szentek
férhetnek át a kulcslyukon.
A kalmárok is erre mentek,
most egy árokban ülnek valahol,
hátuk lapos, mint sáska háta
ugrás előtt. Mit ér a kalmár
áru nélkül? Aki bejárta
a fél világot, Kínát, Indiát, Arábiát,
beszélt a szászokkal, sakkozott
a frankokkal - rablók nyelvén
nem ért. Kinek világol ott
a kolostorkapu fölött a lámpás?
De dönthet-e a lámpabél?
Foligno csipkegalléros leánya,
Angelica, mivel a látomás felér
a reménységgel, a ferences rendbe tért,
és elragadtatottan látta, hogy a
kulcs körül lassan áradnak
befelé a lények, szétoszolva
a pöttöm cellamélyben. Társtalan
nem lesz többé, aki ide szegődik.
Megszünteti a határokat,
az égit és a földit,
a glóriás, a tagolatlan létezés.
Talán kinn, ők is angyalok és szentek,
a sírrablók. S akkor majd megáldják
a vándor kalmárokat, akik erre mentek,
akik az úton végig erre mentek,
s most egy árokban ülnek valahol,
hátuk lapos, mint sáska háta
ugrás előtt. De semmi nesz. Szél araszol,
és tücskök hangja az árokparton,
s a kolostor körül elszórt üvegcsék,
pipereholmik a lengő fényben, s benn
a sokszögű hajnalok, a hosszú esték -
de ha egyetlen bűn is elég az
elkárhozáshoz, az üdvözülésre
egyetlen jótett is elegendő! S a házfalon
hetvenegy irgalom sugárzik! És ha mégsem,
hát ott a mentség, hogy Isten elrejtette
szemünk elől az ellentéteket
s az ellentétek egységét! Hol a határ,
honnan tudom? És ha a lámpás tévedett?!
Az utakon a szél bejárta a széttaposott
árkokat, a szilánkokat, a nyomokat. Angelica
a földre térdelt. Bármi történt, légyen áldás
a nyomorultakon. Egy fráter tolla percegett.
Odafönn opálkönnyeket sírt a lámpás.
 
 
0 komment , kategória:  KUCZKA PÉTER Kenyér   
szeretettel
  2011-04-28 07:20:36, csütörtök
 
 



KUCZKA PÉTER

Kenyér
Anyám valahol lisztet szerzett,
kovászolt, gyúrt és szaggatott,
több legyen, - krumplit tett bele,
s hogy jobb ízű - köménymagot.

A pékhez ketten vittük el,
a négy éves öcsém meg én,
fülünket csípte a hideg.
Hó volt a házak tetején.

És hogy a kenyér meg ne fázzon,
anyám kendőjét tette rá.
A péknél meleg duruzsolt.
Apám otthon járt fel s alá.

Mikor kisült, a kenyeret
a kövér pék nem adta ki.
- Duruzsolt nála a meleg. -
Azt mondta, hogy pénz kell neki.

Mentünk haza a kenyér nélkül,
anyánk éppen padlót mosott,
a függönytelen ablakon
beragyogtak a csillagok.

Holnap elhozzuk - szólt apám.
Öcsém a fülemhez hajolt:
- Holnapra kihűl a kenyér. -
Éppen karácsony este volt.
 
 
0 komment , kategória:  KUCZKA PÉTER Kenyér   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4805
  • e Hét: 4805
  • e Hónap: 84363
  • e Év: 2025643
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.