Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
x
  2011-10-22 19:17:55, szombat
 
  ...... ..............



Thomas Dylan - If I Were Tickled by the Rub of Love

If I were tickled by the rub of love,
A rooking girl who stole me for her side,
Broke through her straws, breaking my bandaged string,
If the red tickle as the cattle calve
Still set to scratch a laughter from my lung,
I would not fear the apple nor the flood
Nor the bad blood of spring.

Shall it be male or female? say the cells,
And drop the plum like fire from the flesh.
If I were tickled by the hatching hair,
The winging bone that sprouted in the heels,
The itch of man upon the baby's thigh,
I would not fear the gallows nor the axe
Nor the crossed sticks of war.

Shall it be male or female? say the fingers
That chalk the walls with green girls and their men.
I would not fear the muscling-in of love
If I were tickled by the urchin hungers
Rehearsing heat upon a raw-edged nerve.
I would not fear the devil in the loin
Nor the outspoken grave.

If I were tickled by the lovers' rub
That wipes away nor crow's-foot nor the lock
Of sick old manhood on the fallen jaws,
Time and the crabs and the sweethearting crib
Would leave me cold as butter for the flies,
The sea of scums could drown me as it broke
Dead on the sweethearts' toes.

This world is half the devil's and my own,
Daft with the drug that's smoking in a girl
And curling round the bud that forks her eye.
An old man's shank one-marrowed with my bone,
And all the herrings smelling in the sea,
I sit and watch the worm beneath my nail
Wearing the quick away.

And that's the rub, the only rub that tickles.
The knobbly ape that swings along his sex
From damp love-darkness and the nurse's twist
Can ever raise the midnight of a chuckle,
Nor when he finds a beauty in the breast
Of lover, mother, lovers, or his six
Feet in the rubbing dust.

And what's the rub? Death's feather on the nerve?
Your mouth, my love, the thistle in the kiss?
My Jack of Christ, born thorny on the tree?
The words of death are dryer that his stiff,
My wordy wounds are printed with your hair.
I would be tickled by the rub that is:
Man be my metaphor.

Link


...... ........Link -




Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-21 09:50:25

Thomas Dylan - Ha birizgálna szerelem bökése

If I were tickled by the rub of love

Ha birizgálna szerelem bökése,
Mihaszna lány csavarná el fejem,
Háncsból kikelne, hántaná a héjt,
És mint kisborju piros érintése
Birizgálna tüdőmből nevetést:
Almát, vizözönt nem félnék sosem
S tavaszi pörsenést.

Fiú lesz, vagy lány? Eldöntik a sejtek,
Míg hús szilvája hull, akár a láng.
Ha sarjadzó haj bizsergetni kezd,
Ha szárnyaló csontok barlangból keltek
S baba-comb közt emberi viszketeg:
Nem rémíthetne a bitó, a bárd
S harci pálca-kereszt.

Fiú lesz, vagy lány? eldönti a kéz majd,
Mely zöld lányt, párostól, a falra fest.
Ha belém furakodna szerelem,
Ha majd piszkáló pimasz kölyök-éh hajt,
Hevet gyujtva ernyedt idegeken:
Nem félnék ördögödtől, szomju test,
Se tőled, sírverem.

Ha birizgálna szerelem bökése,
Melytől nem simul ki a ránc soha,
Se beteg vénség fürtje a fejen:
Az idő, a rák, a szomj szűzi fészke
Legyeknek hagynának vaj-hidegen,
Szennyes tajtéktenger megfojtana
Lábadnál, kedvesem.

Félig enyém, félig az ördögé
E világ, nő-mákonytól részegen,
Villás némber-szem bimbóján köröz.
Vén csánk veleje, mint a magamé,
A tenger minden heringje büdös:
Ülök s a kukacot nézegetem,
Mely rág körmöm mögött.

Csak ez birizgál, ez a bökkenő.
Vesszején hintál a bütykös majom,
Vérhomály s dajkáló pólyák alatt
Kacaj éjfelét el nem éri ő,
Úgy sem, ha igaz szépségre akad
Arán, anyán, s hágy horzsoló uton
Hat apró lábnyomot.

Mi hát e bökkenő? Halál bökése?
Csókban a bogáncs: a szád, kedvesem?
Kereszten nőttünk, tövissel, a fán?
Holttestnél csúfabb a halál beszéde,
Hajad beszédes sebeimre száll.
Ha e bökés ér: az ember legyen
Az én metaforám.

Fordította - Weöres Sándor


...... ........Link -




Balatonné Murányi Piroska ...... ........... ........... ........... ..........(#7) 2011-10-23 13:26:20

Dylan Thomas - Ha csiklandozna szerelem csipése

Ha csiklandozna szerelem csipése,
mihaszna lány csavarná el fejem,
háncsból kikelne, hántaná a héjt,
és mint kisborju piros érintése,
fakasztana tüdőmből nevetést:
almát, vizözönt nem félnék sosem
s tavaszi pörsenést.

Fiu lesz, vagy lány? eldöntik a sejtek,
mig hús szilvája hull, akár a láng.
Ha sarjadzó haj bizsergetni kezd,
ha szárnyaló csontok barlangból keltek
s baba-comb közt emberi viszketeg:
nem rémíthetne a bitó, a bárd
s harci pálca-kereszt.

Fiu lesz vagy lány? eldönti a kéz majd,
mely zöld lányt, párostól, a falra fest.
Ha belém-furakodna szerelem,
ha majd piszkáló pimasz kölyök-éh hajt,
hevet gyujtva ernyedt idegeken:
nem félnék ördögöktől, szomju test,
se tőled, sírverem.

Ha csiklandozna szerelem csipése,
melytől nem simul ki a ránc soha,
se beteg vénség fürtje a fejen:
az idő, a kár, a szomj szüzi fészke
legyeknek hagynának vaj-hidegen,
szennyes tajtéktenger megfojtana
lábadnál, kedvesem.

Félig enyém, félig az ördögé
e világ, nő-mákonytól részegen,
villás némber-szem bimbóján köröz.
Vén csánk veleje, mint a magamé,
a tenger minden heringje büdös;
ülök s a kukacot nézegetem,
mely rág körmöm mögött.

Csak ez csiklandoz, ez az egy csipés.
Alfelén hintái a bütykös majom,
vérhomály s dajkáló pólyák alatt
nem éri el a kacaj éjfelét,
akkor sem, hogyha szépségre akad
anyán, lányon, s hágy horzsoló uton
hat apró lábnyomot.

Mi hát e csípés? a halál csipése?
Csókban a bogáncs: a szád, kedvesem?
Kereszten nőttünk, tövissel, a fán?
Holttestnél csufabb a halál beszéde,
hajad beszédes sebeimre száll.
Ha e csipés ér: az ember legyen
az én metaforám.

Fordította - Weöres Sándor


...... ........Link -





 
 
0 komment , kategória:  Thomas Dylan  
x
  2011-10-21 20:45:51, péntek
 
  .



Dylan Thomas - Fern Hill

Now as I was young and easy under the apple boughs
About the lilting house and happy as the grass was green,
The night above the dingle starry,
Time let me hail and climb
Golden in the heydays of his eyes,
And honoured among wagons I was prince of the apple towns
And once below a time I lordly had the trees and leaves
Trail with daisies and barley
Down the rivers of the windfall light.

And as I was green and carefree, famous among the barns
About the happy yard and singing as the farm was home,
In the sun that is young once only,
Time let me play and be
Golden in the mercy of his means,
And green and golden I was huntsman and herdsman, the calves
Sang to my horn, the foxes on the hills barked clear and cold,
And the sabbath rang slowly
In the pebbles of the holy streams.

All the sun long it was running, it was lovely, the hay
Fields high as the house, the tunes from the chimneys, it was air
And playing, lovely and watery
And fire green as grass.
And nightly under the simple stars
As I rode to sleep the owls were bearing the farm away,
All the moon long I heard, blessed among stables, the nightjars
Flying with the ricks, and the horses
Flashing into the dark.

And then to awake, and the farm, like a wanderer white
With the dew, come back, the cock on his shoulder: it was all
Shining, it was Adam and maiden,
The sky gathered again
And the sun grew round that very day.
So it must have been after the birth of the simple light
In the first, spinning place, the spellbound horses walking warm
Out of the whinnying green stable
On to the fields of praise.

And honoured among foxes and pheasants by the gay house
Under the new made clouds and happy as the heart was long,
In the sun born over and over,
I ran my heedless ways,
My wishes raced through the house high hay
And nothing I cared, at my sky blue trades, that time allows
In all his tuneful turning so few and such morning songs
Before the children green and golden
Follow him out of grace.

Nothing I cared, in the lamb white days, that time would take me
Up to the swallow thronged loft by the shadow of my hand,
In the moon that is always rising,
Nor that riding to sleep
I should hear him fly with the high fields
And wake to the farm forever fled from the childless land.
Oh as I was young and easy in the mercy of his means,
Time held me green and dying
Though I sang in my chains like the sea.

Link
fohlart.com/kepek - K164. Mélyrepülés


...... ........Link -




Balatonné Murányi Piroska ...... ........... ........... ........... ..........(#5) 2011-10-23 13:15:10

Dylan Thomas - Páfránydomb

Még ifjú voltam, könnyed szív az almafák tövén,
Daloló ház körül vidám, ha már zöldellt a fű,
S a völgybe lógtak csillag-éjek.
Fölhágnom aranylón
Hagyott az idő, a sugár-szemű,
Szekéren almavárosok hercege voltam én,
S mint hadvezér dicsőn vezényeltem egy szép napon
A lombot, árpát, százszorszépet
Tova a széllel-ömlő fény-folyón.

Még zöld vagyok, a gondtól száz, csűrök közt hírhedett,
Éneklek boldog udvaron, s major az otthonom.
Az egyetlenszer ifjú napban
A nagyirgalmú sors
Aranylón élni engedett.
Én zöld vadász, arany gulyás, tinóm riogatom,
Kürtömtől hegyi róka-had hidegen fölcsahol, s:
a szent folyón az ünnep lassan
Tovavonul csörgetve kövecset.

A nappal csupa futkosás s pozsgás derű, a rét
Boglyai mint a ház, a kémény-zene gyönyörű,
És játék, csupa lucskos harmat,
És tűz, zöld mint a fű,
És esténként jámbor csillagok,
S míg hazahajtok, a majort a bagoly hordja szét,
Látom a holdon át: lappantyú száll, az éj-sűrű
Kazal repül, s paripa hajzat
villámként felragyog.

Fehér az ébredés, a major harmat-ragyogó,
Vándorként megtér, hars kakast hoz válla tűzfalán,
Fénykertben Ádám s szűze trónol,
Az égbolt újra egy,
Épp most kerekült ki a napgolyó,
A fény hajdani születése így történt talán.
Forog a tér s meleg patásan fénymezőkre megy
Nyihogó smaragd istállóból
Megbűvölten a ló.

Boldog vagyok, fácánok, rókák pázsitán dicső
Vadonatúj felhők közén a szív tágul s virul,
A folyton megszülető napban
Futkosok oktalan,
Füvek fölött ábránd hajt magasan,
Azúr munkámnak élek, s nem fáj, hogy zeng az idő,
Fordul sokat s keveset ád s a gyermek majd kihull
Irgalmából, dalolva lassan,
Zölden, aranyosan.

Nem bántam én, hogy az idő, a báránykafehér
Napokból kezem árnyát fogva fecske-mennybe von,
A hatalmasra növő holdba,
s hogy míg hazafelé
Hajtok: hallom, a föld, s idő elrepül,
S rávirradok: örökre eltűnt gyermek és major.
Ó, ifjú voltam, áldott szív, s az idő végzetül
Megtartott zölden s haldokolva,
Mert láncban is tengerként zengtem én!

Fordította - Nagy László


...... ........Link -



 
 
0 komment , kategória:  Thomas Dylan  
x
  2011-10-21 20:43:07, péntek
 
 
...... .....



And Death Shall Have No Dominion

And death shall have no dominion.
Dead men naked they shall be one
With the man in the wind and the west moon;
When their bones are picked clean and the clean bones gone,
They shall have stars at elbow and foot;
Though they go mad they shall be sane,
Though they sink through the sea they shall rise again;
Though lovers be lost love shall not;
And death shall have no dominion.

And death shall have no dominion.
Under the windings of the sea
They lying long shall not die windily;
Twisting on racks when sinews give way,
Strapped to a wheel, yet they shall not break;
Faith in their hands shall snap in two,
And the unicorn evils run them through;
Split all ends up they shan\'t crack;
And death shall have no dominion.

And death shall have no dominion.
No more may gulls cry at their ears
Or waves break loud on the seashores;
Where blew a flower may a flower no more
Lift its head to the blows of the rain;
Though they be mad and dead as nails,
Heads of the characters hammer through daisies;
Break in the sun till the sun breaks down,
And death shall have no dominion.

Link
Lőrinczy Judit :Beteljesületlen szerelem


...... ........Link -




Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... .......2011-01-03 09:08:36

Thomas Dylan - És nem vesz rajtuk erőt a halál

And death shall have no dominion

És nem vesz rajtuk erőt a halál.
Olybá vétetnek majd a pőre holtak,
Mint lakói a szélnek s esti holdnak;
Míg csontvázuk letisztogatva korhad,
Csillag gyúl ki könyökön s lábfejen;
Ki elveszti eszét, majd észre tér,
Ki tengerbe vész, ismét partot ér;
Szeretők halnak, él a szerelem;
És nem vesz rajtuk erőt a halál.

És nem vesz rajtuk erőt a halál.
Bár a tenger örvényei alatt
Nyugosznak, holtuk meddő nem marad;
Kínpadra vonva, hol az ín szakad,
S kerékre kötve, meg nem törhetők;
Kezük között kettéhasad a hit,
S orrszarvú bűnök testüket átdöfik;
Minden széthull, de ellenállnak ők;
És nem vesz rajtuk erőt a halál.

És nem vesz rajtuk erőt a halál.
Nem hallják immár a sirály jaját
S a parton megtörő hullám zaját;
Hol virág lélegzett, fejét virág
Nem emeli az esős szélbe már;
Bár nincs eszük, s feküsznek mereven,
Lényegük általüt a százszorszépeken,
S nap felé tör, amíg csak a nap áll,
És nem vesz rajtuk erőt a halál.

Fordította - Kálnoky László


...... ........Link -




Balatonné Murányi Piroska ...... ........... ........... ........... .......... 2011-10-23 13:57:24

Dylan Thomas - S nem lesz rajtuk úrrá a halál

S nem lesz rajtuk úrrá a halál,
Eggyé válik csak, mind ki meghal,
A nyugvó Hold, s a szél lakóival,
Egy-fényű lesz a csillagokkal.
Porladhat letisztult csontja bár;
Ha őrült volt, esze újra fitt,
Ha tengerbe fúlt, felbukkan megint.
S szeretőket ugyan magába zár,
De nem lesz rajtuk úrrá a halál.

S nem lesz rajtuk úrrá a halál
Ha kell tenger-áramok alatt,
Hosszan, zokszó nélkül nyugszanak;
Kínpadon, hol engednek inak
Nem törnek meg, s kerékbe törve sem;
Hitük imádkozó kezükkel kitéphetik,
Testük egyszarvú bűnök böködhetik,
Szakadhat minden, de ők sosem
S nem lesz rajtuk úrrá a halál.

S nem lesz rajtuk úrrá a halál
Bár nem hallják, ha sirály rikolt,
Se hullámot, partot csapkodót,
S virágot, mely felvetné fejét
Ha bimbót verdeső eső rátalál;
Döglöttek bár; düh-dermedt szegek,
De hírnevük, átfúrva százszorszépeket
Napra tör, míg lesz Nap egyáltalán
S nem lesz rajtuk úrrá a halál.

Fordította - Rossner Roberto


...... ........Link -



 
 
0 komment , kategória:  Thomas Dylan  
x
  2011-10-21 20:40:31, péntek
 
 
...... ..........



Dylan Thomas - Ears in the Turrets Hear

Ears in the turrets hear
Hands grumble on the door,
Eyes in the gables see
The fingers at the locks.
Shall I unbolt or stay
Alone till the day I die
Unseen by stranger-eyes
In this white house?
Hands, hold you poison or grapes?

Beyond this island bound
By a thin sea of flesh
And a bone coast,
The land lies out of sound
And the hills out of mind.
No birds or flying fish
Disturbs this island's rest.

Ears in this island hear
The wind pass like a fire,
Eyes in this island see
Ships anchor off the bay.
Shall I run to the ships
With the wind in my hair,
Or stay till the day I die
And welcome no sailor?
Ships, hold you poison or grapes?

Hands grumble on the door,
Ships anchor off the bay,
Rain beats the sand and slates.
Shall I let in the stranger,
Shall I welcome the sailor,
Or stay till the day I die?

Hands of the stranger and holds of the ships,
Hold you poison or grapes?

Link
Lőrinczy Judit : Otthon


...... ........Link -




Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ....... 2011-01-13 10:08:41

Dylan Thomas - Fülek hallják fenn a toronyban

Ears in the turrets hear

Fülek hallják fenn a toronyban,
Hogy az ajtón kezek dübögnek,
Szemek látják a házoromról,
Hogy kezek a záron matatnak.
Elhúzzam-e hát a reteszt most,
Vagy halálomig itt maradjak
- Idegen szemnek láthatatlan -
Fehér házamnak börtönében?
Kezek, mit hoztok: mérget vagy borágat?

Túl, túl e szigeten, amelyet
A hús vékony vize határol
És a messzire nyúló csont part:
A szárazföld van - hang nem éri,
Sem gőgös dombjai az emlék.
S nem zavarja meg röpülő hal,
Sem madár e sziget nyugalmát.

Fülek a szigeten hallgatják,
Hogy tűzként lobog el a szellő,
Szemek a szigeten látják, hogy
Az öblön túl ring egy hajóraj.
Fussak le gyorsan a hajókhoz,
Hajamban a sziszegő széllel,
Vagy halálomig itt maradjak,
Egy tengerészt sem üdvözölve?
Hajók, mit hoztok: mérget vagy borágat?

Kinn az ajtón kezek dübögnek,
Az öblön túl ring egy hajóraj,
Eső hull palákra, homokra.
Nyissak ajtót az idegennek,
És a tengerészt üdvözöljem?
Vagy halálomig itt maradjak?
Idegen kezek s hajók rakománya:
Mit hoztok - mérget vagy borágat?

Fordította: Végh György


...... ........Link -




Dylan Thomas - Toronyban hallja a fül

Toronyban hallja a fül
Kezek ajtón döngenek
Vártáról látja a szem
Az ujjakat a záron
Nyissam-e a reteszt, vagy
Maradjak veszteg holtig
E házban, láthatatlan
Az idegen szemeknek?
Kezek, mérget, vagy szőlőt rejtetek?

Túlnan hús híg tengere
S csontpart övezte sziget
Földje hangoktól ment
S józan észtől dombjai
Se madár, se szökő hal
Nem háborgatja soha
E sziget nyugalmát

Szigeten hallja a fül
Tűzként futni a szelet
És hajókat lát a szem
Öbölben horgonyt vetni
Rohanjak a hajókhoz
Hajamban széllel, vagy
Maradjak veszteg holtig
S tengerészt se köszöntsek?
Hajók, mérget, vagy szőlőt rejtetek?

Kezek ajtón döngenek
Öblön hajó vet horgonyt
Eső ver fövenyt, s palát
Engedjek be idegent
Köszöntsek tengerészt, vagy
Maradjak veszteg holtig?

Idegen kezek, s hajóhombárok
Mérget vagy szőlőt rejtetek?

Fordította - Rossner Roberto


...... ........Link -



 
 
0 komment , kategória:  Thomas Dylan  
x
  2011-10-03 13:34:38, hétfő
 
 



Dylan Thomas - In My Craft or Sullen Art

In my craft or sullen art
Exercised in the still night
When only the moon rages
And the lovers lie abed
With all their griefs in their arms,
I labour by singing light
Not for ambition or bread
Or the strut and trade of charms
On the ivory stages
But for the common wages
Of their most secret heart.

Not for the proud man apart
From the raging moon I write
On these spindrift pages
Nor for the towering dead
With their nightingales and psalms
But for the lovers, their arms
Round the griefs of the ages,
Who pay no praise or wages
Nor heed my craft or art.

Link


...... ........Link -




Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ...... .2011-04-02 19:01:27

Dylan Thomas - Szakmám vagy a szent ihlet szerint

In my craft or sullen art

Szakmám vagy a szent ihlet
Szerint - űzöm halk éjen,
Mikor a hold őrjöng csak
S a szeretők mind ágyban,
Karjuk közt a lét kínja -
Írok e harsány fényben
Nem dics-, nem becsvágy lázban,
Nem bájt s bűt árusítva
Deszkán, mely ivor-színpad,
Hanem hogy bút csitítsak
Annyiért, mi megillet.

Nem a sok maga-hittnek,
Írok tajték levélen,
Nem tornyozódó holtak
Csendjét, hogy dalra váltsam:
Nekik írok, akik ma
Egymást átszorítva
Átérik minden kornak
Kínját s rá se gondolnak
Mi a szakmám s az ihlet.

Fordította - Illyés Gyula

...... ........Link -




Dylan Thomas - Rutin hajt, vagy az ihlet

Rutin hajt, vagy az ihlet
Magánya - iparkodom.
Éj-csönd, csak a Hold tombol,
S e szeretők az ágyban;
Ölelve egymás kínját.
Gajdol a fény, vajúdom,
S nem pénzért, vagy becsvágyban,
Hogy hódítsak rivaldát,
Mint ki bűbájjal boltol;
Csak nekik - az, mit titkol
Szívük, legyen mi illet.

Tombol a Hold, kivételt
Képez; e gyűrt lapokon
Nem írok más Nagy Arcról,
S a holtakért sem, kik sorban
Megkapták már a zsoltárt,
Csakis e szeretőknek,
Kik ölelték e kín-kort,
Kik nem díjaznak, s nem volt
Gondjuk munkám, s az ihlet.

Fordította-Rossner Roberto


...... ........Link -




Dylan Thomas - Zord szakmám, műveim

(In my Craft or Sullen Art)

Zord szakmám, műveim,
éjidőn rótt sorok,
midőn Hold lángja tombol,
szeretők ágya fehér,
dalol gyertyám - irok,
nem becsvágy hajt, se kenyér,
se pávázó varázs
elefántcsont-tornyomból,
de díjam legyen jámbor:
szivek őrizzék rímeim.

Nem a gőgösért írok ím,
kitől tombolhat a Hold,
ó szélfútt papírhalmom,
se tornyos holtakért,
kiket zsoltár s csalogány vigyáz,
de kiknek karja nász
és esztendőknek gyásza,
s kik elfeledték már a zord szakmám, rímeim.

Fordította - Erdődi Gábor


...... ........Link -



 
 
0 komment , kategória:  Thomas Dylan  
x
  2011-04-05 16:45:32, kedd
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ...... .2011-04-02 19:01:27

....



Thomas Dylan - A szerző előhangja

Author's prologue

Leáldozván e nap
Isten vitte nyár végén
Csobogó lazac sugárban,
Hol tengerrázta lakom
A sziklák nyaktörőjén
Körülárasztja csirip és gyümölcs,
Hab, sí, uszony, madártoll,
Táncos erdő-paták alatt,
Tajték-túró fövényen,
Ahol halaskofálkodó
Sirályt látni s vitorlát,
S kinn varjúsötét legények
Felhőbe göngyölten térdepelnek
Napnyugtatta hálók elé,
Majdhogy mennyben ludak s fiúk
Szigonnyal, gémek, kagylók
Hét tengeren beszélnek,
Örök víz, messzire
A hétnap-kurta éj
Városaitól, tornyaik
Horgadnak jámbor szélbe,
Mint vézna szalmaszálak -
Itt zengem békén, bénán
Néktek, idegenek (ámbár
Az ének munka, lángos-tornyos,
Madár-tűz a világ
Forduló erdejében
Görcs fűrészhangomon)
Kottám: e halomnyi tenger-gyűrt lapot,
Mik szállnak-hullanak
Mint falevél azonnal
Mind belehalnak, omolnak
Dögmeleg éjszakába.
Tengerre lazac, kiszítt nap csúszik,
És néma hattyúk hagyják helyben
Öblöm kékfoltos alkonyát, amint
E zajgó képet mázolom
Nektek, hogy megtudjátok,
Munkában forgó ember, én miként
Áldom e csillagom, mit madárka
Zeng, víz szül, vér vált, ember rombol.
Hallj: telikürtölöm a teret
Haltól a szökő bércig! Láss:
Építem zúgó bárkám
Kedves szeretteimnek,
Amint a vízözön megindul,
Ha emberkútból ontja
Aggály, veres viszály,
Szétolvadón s hegyfalként
Árad karikában alvó
Bárányfehér, üres majorban -

Walesnek két karomban.
Fellegtoronyban, hejhó,
Kántáló bagolyfelség,
A rezgő utat beholdsugározván
Ki meríted a völgy-szarvast halálba!
Ónnal mért sósvizen, huj,
Gyűrűs galamb, te vedlett,
A huhogó majdnem-éj árnyán
Veled a walesi varjútiszteletes,
Te turbékolsz erdő-dicséretet,
Kék kottán kotolsz búgón,
S jelet hullatsz alá lile-nyájra!
Hajó, te vad zsivajú nép,
Csőrötök tátott,
Bú tölti locska szirtfokon!
Hegy gebe-gerincén emitt
Inaló, hőhe, kannyúl! Más ki füleljen
E róka-fénynél árvizi
Hajóm csikorgására, mig eszkabálva
Sújtok (üllők kondulnak
Rikoltásomtul, tompa dal
Haragja nyelves pöffeteg),
Egymás bűzébe búvó állatok
Hallják, ki más, az Úr rengő földjén, bizony
(Ő Fenevadságát imádom mélyen!),
A vad, ki szunnyad, tiszta mind s szikár,
Sörtés gerincü erdőn! Szénaboglyos,
Üres tanyák tódult víz árján
Csipognak összefutván,
S a csűrtetők háborút kotkodálnak!
Szomszédok birodalmi népe,
Uszonyos, prémes, tollas, mind gyűlik
Bárkámhoz, a holdrészeg Noé
Lakába, tenger öblire:
Irhás, pikkelyes, gyapjas nemzetségek...
Csupán a mélybefúlt kolompok,
Nyájról és templomról valók,
Verik föl a béna békét errefelé
Nap hunytán, s éjben áznak a szentelt földek.
Magukban vonulunk ki, s hirtelen ének
Wales csillagai alatt, kiálts hát,
Bárkák sokasága! Át a tocsogó,
Vízlepte földeken szeretteikkel
Költöznek, mint fából rótt sok sziget,
Hegytől hegyig. Hajó, fuvolásom,
Hajócsőrű galambom! S te bölcs
Tengeri róka, ősz vén,
S ti Cinege és Cincogi horgonyosom!
Bárkám dalol a napsugárban
Isten vitte nyár végén,
S a vízözön immár virágba fakad.

Fordította - Weöres Sándor

Link
Lőrinczy Judit -Elszabadult szál

...... ........Link -



Thomas Dylan - Author's Prologue

This day winding down now
At God speeded summer's end
In the torrent salmon sun,
In my seashaken house
On a breakneck of rocks
Tangled with chirrup and fruit,
Froth, flute, fin, and quill
At a wood's dancing hoof,
By scummed, starfish sands
With their fishwife cross
Gulls, pipers, cockles, and snails,
Out there, crow black, men
Tackled with clouds, who kneel
To the sunset nets,
Geese nearly in heaven, boys
Stabbing, and herons, and shells
That speak seven seas,
Eternal waters away
From the cities of nine
Days' night whose towers will catch
In the religious wind
Like stalks of tall, dry straw,
At poor peace I sing
To you strangers (though song
Is a burning and crested act,
The fire of birds in
The world's turning wood,
For my sawn, splay sounds),
Out of these seathumbed leaves
That will fly and fall
Like leaves of trees and as soon
Crumble and undie
Into the dogdayed night.
Seaward the salmon, sucked sun slips,
And the dumb swans drub blue
My dabbed bay's dusk, as I hack
This rumpus of shapes
For you to know
How I, a spinning man,
Glory also this star, bird
Roared, sea born, man torn, blood blest.
Hark: I trumpet the place,
From fish to jumping hill! Look:
I build my bellowing ark
To the best of my love
As the flood begins,
Out of the fountainhead
Of fear, rage red, manalive,
Molten and mountainous to stream
Over the wound asleep
Sheep white hollow farms
To Wales in my arms.
Hoo, there, in castle keep,
You king singsong owls, who moonbeam
The flickering runs and dive
The dingle furred deer dead!
Huloo, on plumbed bryns,
O my ruffled ring dove
In the hooting, nearly dark
With Welsh and reverent rook,
Coo rooing the woods' praise,
Who moons her blue notes from her nest
Down to the curlew herd!
Ho, hullaballoing clan
Agape, with woe
In your beaks, on the gabbing capes!
Heigh, on horseback hill, jack
Whisking hare! who
Hears, there, this fox light, my flood ship's
Clangour as I hew and smite
(A clash of anvils for my
Hubbub and fiddle, this tune
On a tongued puffball)
But animals thick as thieves
On God's rough tumbling grounds
(Hail to His beasthood).
Beasts who sleep good and thin,
Hist, in hogsback woods! The haystacked
Hollow farms in a throng
Of waters cluck and cling,
And barnroofs cockcrow war!
O kingdom of neighbors, finned
Felled and quilled, flash to my patch
Work art and the moonshine
Drinking Noah of the bay,
With pelt, and scale, and fleece:
Only the drowned deep bells
Of sheep and churches noise
Poor peace as the sun sets
And dark shoals every holy field.
We will ride out alone and then,
Under the stars of Wales,
Cry, Multitudes of arks! Across
The water lidded lands,
Manned with their loves they'll move,
Like wooden islands, hill to hill.
Huloo, my proud dove with a flute!
Ahoy, old, sea-legged fox,
Tom tit and Dai mouse!
My ark sings in the sun
At God speeded summer's end
And the flood flowers now.

...... ........Link -



xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx



Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ...... .2011-04-02 19:01:27

...... ........



Thomas Dylan - Az erő, mely zöld száron hajt virágot

The force that through the green fuse drives the flower

Az erő, mely zöld száron hajt virágot,
Hajtja zöld korom: és mi gyökeret ráz,
Pusztítva rám ront.
S nem mondom a rózsának: ugyanegy láz
Görnyeszti őt és ifjuságomat.

Az erő, mely vizet hajt át a sziklán,
Hajtja piros vérem; s mi szájaló árt száraszt,
Aszályt taszít rám.
S nem szájalom az érnek: ugyanaz a száj az,
Mely elszívja hegyi patak vizét.

A kéz, amely örvényt dobott a tóba,
Kavarja a fövenyt: s mely szelet bénit,
Vitorlám visszafogja.
De az akasztottnak nem mondom én itt,
Hogy agyagomból olt meszet a hóhér.

Az idő ajka a kútfőt kiissza.
Csöpög a vágy s gyűlik, de vér ha csöppen,
Sebét csitítja.
S nem mondom a szélnek: az idő csöndben
Eget hogy ketyegett a csillagok köré.

S nem mondom el a halott szeretőknek,
Hogy az a féreg rág engem, mi őket.

Fordította - Képes Géza

Link

...... ........Link -



Thomas Dylan - The force that through the green fuse drives the flower

The force that through the green fuse drives the flower
Drives my green age; that blasts the roots of trees
Is my destroyer.
And I am dumb to tell the crooked rose
My youth is bent by the same wintry fever.


The force that drives the water through the rocks
Drives my red blood; that dries the mouthing streams
Turns mine to wax.
And I am dumb to mouth unto my veins
How at the mountain spring the same mouth sucks.

The hand that whirls the water in the pool
Stirs the quicksand; that ropes the blowing wind
Hauls my shroud sail.
And I am dumb to tell the hanging man
How of my clay is made the hangman's lime.

The lips of time leech to the fountain head;
Love drips and gathers, but the fallen blood
Shall calm her sores.
And I am dumb to tell a weather's wind
How time has ticked a heaven round the stars.

And I am dumb to tell the lover's tomb
How at my sheet goes the same crooked worm.

...... ........Link -





xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx


 
 
0 komment , kategória:  Thomas Dylan  
x
  2011-04-04 10:05:15, hétfő
 
 

Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ...... .2011-04-02 19:01:27

...... ...........



Thomas Dylan - Egy szent a bukásra kész

A saint about to fall

Egy szent a bukásra kész,
Az ég mocskos freskói rengve omlanak
Belepve csókokkall-sárkányszegélyes köpenyét,
A végső úton a szőtt falak,
A homlokra épült atyai ház
Hullámai zengik,
Ének a kövekből, a habból születőt,
És elúszó dallam-faragvány hajók és csönddé csendített harangok,
És vérszámoló óra sebmélyi köhögése
A kezek számlapja mögött,
A végső tollhaza surrogásának angyali Etna-csúcsán,
Szélsarkú láb egy tűzgömb mélyébe vésve,
Zengik elbitangolt nyája himnuszát,
És a végső boglyák szélén buzgó borkutak mellett
Éhséget énekel az ég és élő krisztuskenyerét
Ecetet köpve szegi meg az eleven és kovácsolják kagylóvá meg lánggá
A hálaének minden tébolyát és az irígységtől kiáltozó nyelvet.

A dicsfény elpattan, akár a bolha.
A nap-levelű szent gyertyarengeteg
Tajtékos vizei fekete rügyek csonkjait sodorva
Egy perzselő fatörzsre ömlenek,
A vérszállító, édes, halkopoltyús csónakok
Szalma- és pióca-szállítmányukkal hasukban
Egy elsüllyesztett tenger viharában hánykolódnak,
E bukással az ég bukik, és egy repedt harang a lakatlan levegőt zilálja.
Ó, ébredj sárra épült otthonomban,
Keresztútján két víjjogó partnak,
Kit a karbol városból a nyomorúság ágyára zavartak,
Az ismerős ég zuhanó talapzatán,
A felhők égigérő gyökerei közt!
Kiöntött házad ablakából bámulj a világba,
Tej a te szádban, míg a savanyu ár
Az édes utcát lassan betemeti, nézd,
Égő hajak és agyvelők háborújától tövises a föld koponyája!

Sújts oda, időzített bomba a város,
Emeld fel füled élő szarufáját,
Hajíts egy kőcsecsemőt éhes
Félelmednek e sötét bolondokházán át,
A heródesi jaj ölébe fogva,
Ahogy pengéjük bemasíroz,
Mikor a szemek már mind megölettek
És erőszakot tettek a kalodába zárt szíven, és az agónia egy új szájon át táplálkozik.
Ó, ébredj és láss, a nagyszerű esés után,
A vén sár kihajt megint, és csorog a szörnyű fájdalom
A mosogatórongy kezekből és a kicsavart homlok spongyáiból.
A lélegzet fehér olajon át kinyílik, mint a zár,
És egy idegen belép, mint a vas.
Sírj örömöt, e bűbájos és bába pillanat
Viharos tengerekben pólyál gondosan
És hüvelykje és napja fordulatával megteremti
Mennydörgő porondod, csenddel beszegett és lányok övezte szigeted!

Fordította - Orbán Ottó

Link
Kalcsó József - Közérzet

...... ........Link -



Thomas Dylan - A saint about to fall

A saint about to fall,
The stained flats of heaven hit and razed
To the kissed kite hems of his shawl,
On the las street wave praised
The unwinding, song by rock,
Of the woven wall
Of his father\'s house in the sands,
The vanishing of the musical ship-work and the chucked bells,
The wound-down cough of the blood-counting clock
Behind a face of hands,
On the angelic etna of the last whirring featherlands,
Wind-heeled foot in the hole of a fireball,
Hymned his shrivelling flock,
On the last rick\'s tip by spilled wine-wells
Sang heaven hungry and the quick
Cut Christbread spitting vinegar and all
The mazes of his praise and envious tongue were worked in flames and shells.

Glory cracked like a flea.
The sun-leaved holy candlewoods
Drivelled down to one singeing tree
With a stub of black buds,
The sweet, fish-gilled boats bringing blood
Lurched through a scuttled sea
With a hold of leeches and straws,
Heaven fell with his fall and one crocked bel beat the left air.
O wake in me in my house in the mud
Of the crotch of the squawking shores,
Flicked from the carbolic city puzzle in a bed of sores
The scudding base of the familiar sky,
The lofty roots of the clouds.
From an odd room in a split house stare,
Milk in your mouth, at the sour floods
That bury the sweet street slowly, see
The skull of the earth is barbed with a war of burning brains and hair.

Strike in the time-bomb town,
Raise the live rafters of the eardrum,
Throw your fear a parcel of store
Through the dark asylum,
Lapped among herods wail
As their blade marches in
That the eyes are already murdered,
The stocked heart is forced, and agony has another mouth to feed.
O wake to see, after a noble fall,
The old mud hatch again, the horrid
Woe drip from the dishrag hands and the pressed sponge of the forehead,
The breath draw back like a bolt through white oil
And a stranger enter like iron.
Cry joy that this witchlike midwife second
Bullies into rough seas you so gentle
And makes with a flick of the thumb and sun
A thundering bullring of your silent and girl-circled island.

...... ........Link -




xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx



xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx


Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ...... .2011-04-02 19:01:27

.........



Thomas Dylan - Visszautasítja, hogy meggyászolja egy gyermek londoni tűzhalálát

A refusal the mourn to death, by fire, of a child in London

Soha, míg embert megteremtő
Madár, virág
Nemző s mindent hajtó homály
Nem hirdet csönddel fényt, mi végső
S a némaság
Nem száll tengerből, mely hámjába hal

És engem ismét befogad kerek
Vízgyöngy-Sion
S búzaszem-zsinagóga
Én addig hang-árnyat nem tisztelek
És só-magom
Nem hintem kendő-völgybe, gyász-darócba

Gyászolni kisgyerek égő nagy halálát.
Nem gyilkolom
Az embert, vivőjét halála igazának,
Nem fújok mélyülő káromlás-skálát
Lég-stáción
Még egy dalát ártatlan ifjúiságnak.
Hol az első holt, megnyugszik London lánya
Övéibe terítve
Időtlen porba és anyja johába
A titok, s rajta rejtve átfolyik
A gyásztudatlan Temze.
Első halál után nincs második.

Fordította - Weöres Sándor

Link

...... ........Link -



Thomas Dylan - A refusal the mourn to death, by fire, of a child in London

Never until the mankind making
Bird beast and flower
Fathering and all humbling darkness
Tells with silence the last light breaking
And the still hour
Is come of the sea tumbling in harness

And I must enter again the round
Zion of the water bead
And the synagogue of the ear of corn
Shall I let pray the shadow of a sound
Or sow my salt seed
In the least valley of sackcloth to mourn

The majesty and burning of the child\'s death.
I shall not murder
The mankind of her going with a grave truth
Nor blaspheme down the stations of the breath
With any further
Elegy of innocence and youth.

Deep with the first dead lies London\'s daughter,
Robed in the long friends,
The grains beyond age, the dark veins of her mother,
Secret by the unmourning water
Of the riding Thames.
After the first death, there is no other.

...... ........Link -




xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx


 
 
0 komment , kategória:  Thomas Dylan  
Thomas D
  2011-04-02 19:08:26, szombat
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ...... .2011-04-02 19:01:27





Thomas Dylan - Herélt álmodozás

Our eunuch dreams

1

Herélt álmodozás, napfénytől magtalan,
Fényről, gyönyörről, vasbunkós szerelem
Töret meg, kölykét,
És nyögve tekeregsz leplen és lepedőn,
Sötét asszonyt veszel és öleled vakon
Az éj öreganyját.

Árnyék lányok, hullák, haláltól ízesek,
Ha kiég napunk, férget hagytok el,
Ágy-mozsárban tört férfi-csontokat:
Az éjfél sírrabló csigáival.

2

Korunk mozivásznán cafkák és banditák,
Egy-síkú szellemünk révületében;
Puffadtak, szájukban híg éjféli dumák,
Zárás után egérlyukba özönlenek
A nappal udvarában.

Ívlámpák s koponyák közt táncos lépteik,
Vászon-pofával győznek az időn,
Ölnek és ölelnek, fényes kisértetek
S celluloid ízzel gyilkolna, szerelem.

3

Mi a világ? A két álom közül melyik
Zuhan az ébredésbe, ha viszketeg gyógyszerek
Felráznak, véres szemű föld?
Űzd el a szobrász fényt, a nap-keményítőt,
A fényes urat, a walesi aranypofát,
Vagy kapcsold rá az éjt.

A szem a fénykép ringyó asszonya,
Fogan férjétől egysíkú valót;
Az alvó erejét az álom issza ki,
Röptében kortyolva a gyászos agyvelőt.

4

Ez a világ: hátunkból hasított hazug
Filmcsíkok valóság-szaga, mely megtörik
A félős szerelemtől:
A sírból hullákat kirúgó képzelet,
Mely húsként tiszteli a halál szemetét.
Ez a világ. Hidd el.

Mert kiáltozunk még, mint a kakas,
És lefújunk, halál; a kép-levest
Felisszuk majd a tálból;
És megálljuk helyünket a világban.
És gyönyört virágzik majd maradékunk
Vándor szivünk dicséretével.

Fordította - Orbán Ottó

Link

...... ........Link -



Thomas Dylan - Our Eunuch Dreams

1

Our eunuch dreams, all seedless in the light,
Of light and love, the tempers of the heart,
Whack their boy's limbs,
And, winding-footed in their shawl and sheet,
Groom the dark brides, the widows of the night
Fold in their arms.

The shades of girls, all flavoured from their shrouds,
When sunlight goes are sundered from the worm,
The bones of men, the broken in their beds,
By midnight pulleys that unhouse the tomb.

2

In this age the gunman nad his moll,
Two one-dimensional ghosts, love on a reel,
Strange to our solid eye,
And speak their midnight nothings as they swell;
When cameras shut they hurry to their hole
Down in the yard of day.

They dance between their arclamps and our skull,
Impose their shots, showing the nights away;
We watch the show of shadows kiss or kill,
Flavoured of celluloid give love the lie.

3

Which is the world? Of our two sleepings, which
Shall fall awake when cures and their itch
Raise up this red-eyed earth?
Pack off the shapes of daylight and their starch,
The sunny gentlemen, the Welshing rich,
Or the drive the night-geared forth.

The photograph is married to the eye,
Grafts on its bride one-sided skins of truth;
The dream has sucked the sleeper of his faith
That shrouded men might marrow as they fly.

4

This is the world: the lying likeness of
Our strips of stuff that tatter as we move
Loving and being loth;
The dream that kicks the buried from their sack
And lets their trash be honoured as the quick.
This is the world. Have faith.

For we shall be a shouter like the cock,
Blowing the old dead back; our shots shall smack
The image from the plates;
And we shall be fit fellows for a life,
And who remain shall flower as they love,
Praise to our faring hearts.

...... ........Link -






xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx








xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx




...... .........



Thomas Dylan - Szövevény képmásomban

I, in my intricate image

1

Szövevény képmásomban én két szinten élek,
Ércbe kovácsolt szellemem fémekbe fogta
A réztorkú itélet.
Tipródom két világ két serpenyőjén,
Pántolt félszellemem sír folyosóin űzi
A rábilincselt osonót.

Csirában kezdődik a vég. Oldódni késztet
A kólikás tavasz, rokkája csilló szála
Szirmokat sző a növénynek;
Tűlombot, nedveket fejt, fenyőgyökérbe tölt
Vért, levegőt, hegyként támasztva embert
A meztelen belekből.

Csodát bont, szellemükből is kihajt a végzet,
Fémfantomom a harangvirágon
Áttör, mint élő képe a képnek;
Én - zsendülő ág, bronzgyökér, halandó-halhatatlan,
Elegye rózsának, hímlendületnek -
Megalkotom e kettős csodát.

Embermivoltunk jussa ez: a létbezárt veszély,
Az úr-nélküli, bordás, önépitő torony
Sorsa a természeti vég;
A lélektelen ember, ökör, a festett ördög,
A csend szorításában badarul megcsinálják
A természet rimét.

Képmásaim bejárják fák, nedvek alagútját.
Keserves út: a zöld világ lépcsője, orma
Léptemre súlyosul,
Hallom a fává serdült csalánon szúbogárral,
A szőllő üvegágyán virággal és csigával
Az időt: hullva hull.

A véges emberség, a sors két sebzett versengője
A nemlét kikötőjiből órajárás iránt
A végső vízre tör be,
Mikróbák terraszáról kétféle búcsút int,
S szétvált kaland gyanánt vitorláz könnyedén
A tenger-tág öbölbe.

2

A táj csúcsára hágva
Találkoznak szűz nyáj körül mind a tizenkét széllel,
Hajtják a réteket dombos karámba, völgybe;
Látnak bukfencező
Mókust, futó csigát, virág tövén kerengeni körbe,
Látják, amint a fák-szelek tusakszanak dühöngve.

Ha mélybe bukna, por száll,
Holt szemcsék ülepednek szünetlen vastagon
A víz útjára, hol makréla, jegesmedve
Lüktet a tenger ütere alatt,
S fordít vak hullaarcot ellenfelére, ki
Csatorna alján forgat gazdátlan holtakat.

(Halál, te vaksi eszköz,
Szem nyílását hasító, te börtönkulcs spirálja,
Sírod dugóhúzója köldökben, mellbimbóban,
Orrlyuk tövén tapad,
Tőlük véres a tálca, a műtőkések éle,
A steril temetésen, az éter-maszk alatt.

Hozd ocsmány patrulod,
Szörny tisztjeid, tövis-bogáncs alatt táborozó,
Pusztító sereged uszítsd, őrszem-sirásó!
Kakas a szemétdombon,
Lázárnak kukorékolod, hogy hajnal sose támad,
Te megváltód a bűvös, a termő por leszen.)

Amint a vízbe fúlnak,
Tajtéktoronyban lengve megcsendül édesen
A Holt-tenger dala;
Vízbe-csettenve hallják sós hullám gyászharangját,
Míg a hóhér-tutajról fityegő bálna-len
Döglött tritont vonszol tova.

(Fordítsd sík oldalára a pörgő tenger-orsót,
Hogy a rovátkolt föld holdforgatta korongján
Villámok tűje csikorítsa zajok ábrázatát.
Dadogd viaszlemez
Gazságod, lucskos szégyened, a mult
Nyiszorgó hangjait, míg némán figyel a nagyvilág.)

3

Szenvednek, hol a teknőc majszol az élő vízben,
Jutnak a rostlépcsőkhöz, az iszamos toronyhoz,
Látják a romló koponya veszését,
A sejtlyukacsos gyűszűt;
Esendőn megszenvedik ott, hogy két angyal szökik föl
Kőfoglalatból fájón, mint a sziklából a fal.

Legyetek eggyé, döfjön át vasnyárs hegye, miként
Test-lélek fölfeszül a játékos boton,
Jákob vágy iránt, a csillagra mutatva.
Járjátok át a víziók völgyét omlatagon,
Atyja korál-testén a mélyben alvó Hamletet;
Messzi sinekre lobbantsátok a mozdony-látomást.

Szenvedjétek uszony-zöld tarló káprázatát,
Zúzódjatok csak köldökzsinórral
Horgonyzott donga-csontok
Izmok hajótörésekor:
Hagyjátok abba, szeretők, hús viaszába zárt csatárok,
Mint pára s tűz szeressetek ángolna-síkos ágyon.

Zubogó kör csukódó gyűrűjében,
Idő zárát nyitó kulcs, tengerár,
Lét eszköze: bő vérem érchatalma;
Éden sikamló városán,
Én, ember és varázsló, lángviharban,
Zöld Ádám bölcsőjéből kiszakítom a krokodilt.

Míg emberé volt pikkelye, foga-zománcrésén a dögmadár is,
Pofája, farka, a Nilust, a nádast nyargaló -
S az elmúlás, mely nemlét - lakában
Moszatos koponyát rengetett -
Lengő kehely szent balzsamolajáért,
Patyolat ingért hiába sírt a mindszenteki holt.

Míg ember volt a romlás álcája, páncélköntöse,
Sehonnai gazdája a málló síri öl,
Víz fogta vasba szellemem,
Ásványi kőzetek.
S támadt a genezis hatalma, örvénylő szövevény,
Képmásaim bömbölve kéltek a menny meredekén.

Fordította - Fodor András

Link

...... ........Link -



Thomas Dylan - I, In My Intricate Image

1

I, in my intricate image, stride on two levels,
Forged in man's minerals, the brassy orator
Laying my ghost in metal,
The scales of this twin world tread on the double,
My half ghost in armour hold hard in death's corridor,
To my man-iron sidle.

Beginning with doom in the bulb, the spring unravels,
Bright as her spinning-wheels, the colic season
Worked on a world of petals;
She threads off the sap and needles, blood and bubble
Casts to the pine roots, raising man like a mountain
Out of the naked entrail.

Beginning with doom in the ghost, and the springing marvels,
Image of images, my metal phantom
Forcing forth through the harebell,
My man of leaves and the bronze root, mortal, unmortal,
I, in my fusion of rose and male motion,
Create this twin miracle.

This is the fortune of manhood: the natural peril,
A steeplejack tower, bonerailed and masterless,
No death more natural;
Thus the shadowless man or ox, and the pictured devil,
In seizure of silence commit the dead nuisance.
The natural parallel.

My images stalk the trees and the slant sap's tunnel,
No tread more perilous, the green steps and spire
Mount on man's footfall,
I with the wooden insect in the tree of nettles,
In the glass bed of grapes with snail and flower,
Hearing the weather fall.

Intricate manhood of ending, the invalid rivals,
Voyaging clockwise off the symboled harbour,
Finding the water final,
On the consumptives' terrace taking their two farewells,
Sail on the level, the departing adventure,
To the sea-blown arrival.

2

They climb the country pinnacle,
Twelve winds encounter by the white host at pasture,
Corner the mounted meadows in the hill corral;
They see the squirrel stumble,
The haring snail go giddily round the flower,
A quarrel of weathers and trees in the windy spiral.

As they dive, the dust settles,
The cadaverous gravels, falls thick and steadily,
The highroad of water where the seabear and mackerel
Turn the long sea arterial
Turning a petrol face blind to the enemy
Turning the riderless dead by the channel wall.

(Death instrumental,
Splitting the long eye open, and the spiral turnkey,
Your corkscrew grave centred in navel and nipple,
The neck of the nostril,
Under the mask and the ether, they making bloody
The tray of knives, the antiseptic funeral;

Bring out the black patrol,
Your monstrous officers and the decaying army,
The sexton sentinel, garrisoned under thistles,
A cock-on-a-dunghill
Crowing to Lazarus the morning is vanity,
Dust be your saviour under the conjured soil.)

As they drown, the chime travels,
Sweetly the diver's bell in the steeple of spindrift
Rings out the Dead Sea scale;
And, clapped in water till the triton dangles,
Strung by the flaxen whale-weed, from the hangman's raft,
Hear they the salt glass breakers and the tongues of burial.

(Turn the sea-spindle lateral,
The grooved land rotating, that the stylus of lightning
Dazzle this face of voices on the moon-turned table,
Let the wax disk babble
Shames and the damp dishonours, the relic scraping.
These are your years' recorders. The circular world stands still.)

3

They suffer the undead water where the turtle nibbles,
Come unto sea-stuck towers, at the fibre scaling,
The flight of the carnal skull
And the cell-stepped thimble;
Suffer, my topsy-turvies, that a double angel
Sprout from the stony lockers like a tree on Aran.

Be by your one ghost pierced, his pointed ferrule,
Brass and the bodiless image, on a stick of folly
Star-set at Jacob's angle,
Smoke hill and hophead's valley,
And the five-fathomed Hamlet on his father's coral
Thrusting the tom-thumb vision up the iron mile.

Suffer the slash of vision by the fin-green stubble,
Be by the ships' sea broken at the manstring anchored
The stoved bones' voyage downward
In the shipwreck of muscle;
Give over, lovers, locking, and the seawax struggle,
Love like a mist or fire through the bed of eels.

And in the pincers of the boiling circle,
The sea and instrument, nicked in the locks of time,
My great blood's iron single
In the pouring town,
I, in a wind on fire, from green Adam's cradle,
No man more magical, clawed out the crocodile.

Man was the scales, the death birds on enamel,
Tail, Nile, and snout, a saddler of the rushes,
Time in the hourless houses
Shaking the sea-hatched skull,
And, as for oils and ointments on the flying grail,
All-hollowed man wept for his white apparel.

Man was Cadaver's masker, the harnessing mantle,
Windily master of man was the rotten fathom,
My ghost in his metal neptune
Forged in man's mineral.
This was the god of beginning in the intricate seawhirl,
And my images roared and rose on heaven's hill.

...... ........Link -





xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx





Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ...... .2011-04-02 19:01:27

...... .....



Thomas Dylan - Ha lámpák égnének

Should lanterns shine

Ha lámpák égnének, a szent
Arc, mit nyolcszögletű, szokatlan fény övez,
Hervadna, s látnák szerelmes fiúk,
Hogy a kegyelemvesztés mit jelent.
Meghitt homályban körvonalai
Húsból valók, de csak jöjjön a csalfa nap,
Ajkáról megfakult festék pereg,
S múmia-gyolcs fed föl rég-holt kebelt.

Mondták, hogy szívemet kövessem én,
De szív és ész egyképp gyámoltalan;
Mondták, kövessem érverésemet,
S ha szaporább, szedje lábát a tett,
Míg rét s tető egy síkba nem kerül,
Csak hátam lássa az idő, e lomha úr,
Kinek szakállát számum lengeti.

Hallgattam sok beszédes évet,
Láthatna most már változást sok év.

Labdám, mit földobtam a parkban,
Nem hullt a földre még.

Fordította - Kálnoky László

Link
Paulusz Györgyi - képe

...... ........Link -



Thomas Dylan - Should Lanterns Shine

Should lanterns shine, the holy face,
Caught in an octagon of unaccustomed light,
Would wither up, and any boy of love
Look twice before he fell from grace.
The features in their private dark
Are formed of flesh, but let the false day come
And from her lips the faded pigments fall,
The mummy cloths expose an ancient breast.

I have been told to reason by the heart,
But heart, like head, leads helplessly;
I have been told to reason by the pulse,
And, when it quickens, alter the actions' pace
Till field and roof lie level and the same
So fast I move defying time, the quiet gentleman
Whose beard wags in Egyptian wind.

I have heard many years of telling,
And many years should see some change.

The ball I threw while playing in the park
Has not yet reached the ground.

...... ........Link -







xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx


Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ...... .2011-04-02 19:01:27

...... ......



Thomas Dylan - Egykor a színezett beszéd

Once it was the colour of saying

Egykor a színezett beszéd
Ömlött szét asztalomon, ama hegy rútabb felén,
Rézsút réten, ahol iskola fészkelt csöndesen
S lányok fekete-fehér foltja nőtt labdázva rég;
A szó lágy tengergörgését meg kell tagadnom.
Hogy hajnalrikoltani s ölni keljenek a bájba-fullasztott igék.
Mikor a víztorony-parkban fütyöltünk, brunzoló fiúk,
Az éjben didergő kakuk-
Szeretőket lomb-ágyuk lucskában kővel dobálva meg,
Árnyas levél-sátruk sokszinü szó
S a sötétben a szegények égi lámpása volt;
Most tagadásként mondom ki a szót
S minden követ a benső filmen visszagörgetek.

Fordította - Görgey Gábor

Link
Klement Zoltán - Fiú karikával, fent és lent

...... ........Link -



Thomas Dylan - Once it was in the Colour of Saying

Once it was the colour of saying
Soaked my table the uglier side of a hill
With a capsized field where a school sat still
And a black and white patch of girls grew playing;
The gentle seaslides of saying I must undo
That all the charmingly drowned arise to cockcrow and kill.
When I whistled with mitching boys through a reservoir park
Where at night we stoned the cold and cuckoo
Lovers in the dirt of their leafy beds,
The shade of their trees was a word of many shades
And a lamp of lightning for the poor in the dark;
Now my saying shall be my undoing,
And every stone I wind off like a reel.

...... ........Link -



 
 
0 komment , kategória:  Thomas Dylan  
x
  2011-01-16 09:18:51, vasárnap
 
  Györe Tiborné (Marcsi) küldte az IWIW-en...... ........... ..........2010 október 27., 06:42 | 5809.





Dylan Thomas: Ne ballagj csöndben amaz éjszakába

Ne ballagj csöndben amaz éjszakába,
lobogj, öregkor, a jó szürkületben:
tombolj, dühöngj, ha jô a fény halála.

A bölcs, mert villám nem pattan szavára,
s bár a homályt végül megérti rendben,
nem ballag csöndben amaz éjszakába.

A jó, ha már több hullám nem dobálja,
a zöld öbölt siratja s elveszetten
tombol, dühöng, ha jô a fény halála.

A szertelen, ki a napot cibálta
röptében, s most tettétôl visszaretten,
nem ballag csöndben amaz éjszakába.

A zord, ki vaksin haldokolva látja:
meteorláng vidulhat vak szemekben,
tombol, dühöng, ha jô a fény halála.

S apám, te, a bús magaslaton állva,
vad könnyek közt átkozz vagy áldj meg engem.
Ne ballagj csöndben amaz éjszakába.
Tombolj, dühöngj, ha jô a fény halála.

Fordította - Vas István

Link


 
 
0 komment , kategória:  Thomas Dylan  
x
  2011-01-13 12:22:49, csütörtök
 
  Balatonné Murányi Piroska ...... ........... ........... ........... .......... 2011-10-23 13:10:19

Dylan Thomas - Volt idő...... ......



Volt idő, mikor hegedűjükkel táncosok
Fel tudták tartóztatni a gyerekek gondjait?
Ó, volt idő, mikor még tudtak sírni könyveken,
De bizony mindent kikezdtek az idő férgei.
Az ég boltjai alatt életünk bizonytalan.
Az életben az ismeretlen a legbiztosabb.
Akiknek nincsen karja a fényreklámok alatt,
Annak a keze a legtisztább, s kinek nincsen szive:
Csak azé nem fáj - s így csak az lát tisztán, aki vak.

Végh György fordítása

Link


 
 
0 komment , kategória:  Thomas Dylan  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 578
  • e Hét: 8116
  • e Hónap: 23755
  • e Év: 57151
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.