Belépés
charlotteani.blog.xfree.hu
"Az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív" (Prédikátor 7:3) Nálam helye van az érzelmeknek, az állatok szeretetének, a Bibliának, az élet dol... Molnár Anikó
1976.03.18
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Józsué 20–24-ig terjedő (befejező) fejezetei
  2016-08-25 22:59:06, csütörtök
 
  20. fejezet

1Majd Jehova így szólt Józsuéhoz:2,,Beszélj Izrael fiaival, és ezt mondd nekik:Jelöljétek ki magatoknak a menedékvárosokat, melyekről beszéltem nektek Mózes által,3hogy oda menekülhessen az emberölő, aki nem szándékosan, akaratlanul agyonüt egy lelket;és legyenek ezek a városok menedékül nektek a vérbosszuló elől.4Meneküljön az egyik ilyen városba, álljon a város kapujának bejáratába, és mondja el ügyét a város véneinek füle hallatára, azok pedig fogadják be a városba magukhoz, és adjanak neki helyet, hogy velük lakhasson.5Ha a vérbosszuló üldözőbe veszi azt, aki embert ölt, akkor ne adják azt a kezébe, mert akaratlanul ütötte agyon az embertársát, és nem gyűlölte őt azelőtt.6Maradjon abban a városban, míg a közösség elé nem áll az ítélkezésre, és míg meg nem hal a főpap, aki azokban a napokban lesz. Akkor térhet vissza az, aki embert ölt;akkor menjen vissza a városába és a házába, abba a városba, ahonnan elmenekült."7Szentnek nyilvánították tehát Kedest Galileában, Naftali hegyvidékén, Sikemet Efraim hegyvidékén, és Kirját-Arbát, vagyis Hebront Júda hegyvidékén.8A Jordán vidékén, Jerikónál, keletre odaadták Rúben törzséből Bécert a fennsík pusztáján, Gád törzséből Rámótot Gileádban, Manassé törzséből pedig Golánt Básánban.9Ezek voltak a városok, melyeket kijelöltek Izrael összes fiának és a jövevény lakosoknak, akik köztük laknak mint jövevények, hogy oda menekülhessen bárki, aki nem szándékosan agyonüt egy lelket, hogy meg ne haljon a vérbosszuló kezétől, míg a közösség elé nem áll.

21. fejezet
1A léviták atyáinak elöljárói odamentek Eleázár paphoz és Józsuéhoz, Nún fiához, és az Izrael fiai törzseinek élén álló atyák elöljáróihoz,2és beszéltek velük Silóban, Kánaán földjén, ezt mondva:Jehova megparancsolta Mózes által, hogy adjanak nekünk városokat, amelyekben lakhatunk, a hozzájuk tartozó legelőkkel a háziállatainknak."3Izrael fiai tehát Jehova parancsára odaadták a lévitáknak az örökségükből ezeket a városokat és azok legelőit.4Sorsvetés által jutott rész a kehátiták családjainak, és tizenhárom város jutott Áron pap fiainak a léviták közül, sorsvetés által, Júda törzséből, a simeoniták törzséből és Benjámin törzséből.5Kehát többi fiának tíz város jutott sorsvetéssel Efraim törzsének családjaitól, Dán törzséből és Manassé fél törzséből.6Gerson fiainak sorsvetéssel tizenhárom város jutott Issakár törzsének családjaitól, Áser törzséből, Naftali törzséből és Manassé fél törzséből Básánban.7Mérári fiainak a családjaik szerint tizenkét város jutott Rúben törzséből, Gád törzséből és Zebulon törzséből.8Izrael fiai tehát ezeket a városokat adták a lévitáknak az azokhoz tartozó legelőkkel együtt sorsvetés által, ahogy Jehova megparancsolta Mózes által.9Júda fiai törzséből és Simeon fiai törzséből tehát ezeket a megnevezett városokat adták oda,10és azok Áron fiaié lettek a kehátiták családjaiból, Lévi fiai közül, mivel rájuk esett az első sorsvetés.11Nekik adták tehát Kirját-Arbát(Arba volt Anák atyja),vagyis Hebront Júda hegyvidékén, és a hozzá tartozó legelőket körös-körül;12a városhoz tartozó földet és annak településeit pedig Kálebnek, Jefunné fiának adták birtokul.13Áron pap fiainak adták az emberölőnek menedékül szolgáló várost, Hebront és annak legelőjét, valamint Libnát és annak legelőjét,14Jattirt és annak legelőjét, Estemoát és annak legelőjét,15Hólont és annak legelőjét, Debirt és annak legelőjét,16Aint és annak legelőjét, Juttát és annak legelőjét, valamint Bét-Semest és annak legelőjét;kilenc várost ebből a két törzsből.17Benjámin törzséből Gibeont és annak legelőjét, Gébát és annak legelőjét,18Anatótot és annak legelőjét, valamint Almont és annak legelőjét;négy várost.19Áron pap fiainak összesen tizenhárom városa volt, a hozzá tartozó legelőkkel együtt.20Kehát fiai családjainak, a Kehát fiai közül való többi lévitának Efraim törzséből jutottak városok sorsvetéssel.21Nekik adták az emberölőnek menedékül szolgáló várost, Sikemet és annak legelőjét Efraim hegyvidékén, és Gézert annak legelőjével,22Kibcaimot és annak legelőjét, valamint Bét-Horont és annak legelőjét;négy várost.23Dán törzséből Eltekét és annak legelőjét, Gibbetont és annak legelőjét,24Ajjalont és annak legelőjét, valamint Gát-Rimmont és annak legelőjét;négy várost.25Manassé fél törzséből pedig Taánakot és annak legelőjét, valamint Gát-Rimmont és annak legelőjét; két várost.26Összesen tíz város volt és azok legelői, melyeket Kehát többi fiának a családjai kaptak.27A Lévi családjai közé tartozó Gerson fiai kapták Manassé fél törzséből az emberölőnek menedékül szolgáló várost, Golánt Básánban, és annak legelőjét, valamint Beésterát és annak legelőjét;két várost.28Issakár törzséből Kisjont és annak legelőjét, Daberátot és annak legelőjét,29Jármutot és annak legelőjét, valamint Én-Gannimot és annak legelőjét;négy várost.30Áser törzséből Misált és annak legelőjét, Abdont és annak legelőjét,31Helkátot és annak legelőjét, valamint Rehobot és annak legelőjét;négy várost.32Naftali törzséből az emberölőnek menedékül szolgáló várost, Kedest Galileában, és annak legelőjét, Hammot-Dórt és annak legelőjét, valamint Kartánt és annak legelőjét;három várost.33A gersoniták összes városa családonként tizenhárom város volt, és azok legelői.34Mérári fiainak családjai, a többi lévita kapta a Zebulon törzséből Jokneámot és annak legelőjét, Kartát és annak legelőjét,35Dimnát és annak legelőjét, valamint Nahalált és annak legelőjét;négy várost.36Rúben törzséből Bécert és annak legelőjét, Jahácot és annak legelőjét,37Kedemótot és annak legelőjét, valamint Mefaátot és annak legelőjét;négy várost.38Gád törzséből az emberölőnek menedékül szolgáló várost, Rámótot Gileádban, és annak legelőjét, Mahanaimot és annak legelőjét,39Hesbont és annak legelőjét, valamint Jázert és annak legelőjét; összesen négy várost.40Az összes város, mely sorsvetés által Mérári fiaié lett családonként, a léviták többi családjaié, tizenkét város volt.41A léviták összes városa Izrael fiainak birtokán negyvennyolc város volt, a hozzá tartozó legelőkkel együtt.42Minden város esetében a várost legelő vette körül;így volt mindegyik városnál.43Jehova tehát Izraelnek adta azt az egész földet, amelyről megesküdött ősatyáiknak, hogy nekik adja azt, ők pedig birtokba vették, és ott éltek.44Sőt Jehova nyugalmat is adott nekik mindenfelől, pontosan úgy, ahogy megesküdött ősatyáiknak, és egyetlen ellenségük sem állt meg előttük;Jehova minden ellenségüket a kezükbe adta.45Egyetlen ígéret sem hiúsult meg mindabból a jó ígéretből, melyet Jehova tett Izrael házának;minden valóra vált.

22. fejezet
1Ekkor Józsué összehívta Rúben fiait, Gád fiait és Manassé fél törzsét,2és ezt mondta nekik:,,Ti megtartottatok mindent, amit Mózes, Jehova szolgája parancsolt nektek, és engedelmeskedtetek szavamnak mindenben, amit parancsoltam nektek.3Nem hagytátok el testvéreiteket immár sok napja mind a mai napig, és megtartottátok a kötelezettségeket, melyek Jehovának, a ti Isteneteknek parancsolatával járnak.4Jehova, a ti Istenetek most nyugalmat adott testvéreiteknek, ahogy ígérte nekik. Menjetek hát utatokra, sátraitokba arra a földre, melyet birtokul kaptatok, melyet Mózes, Jehova szolgája adott nektek a Jordán túloldalán.5Csak nagyon vigyázzatok, hogy megtartsátok a parancsolatot és a törvényt, melyet Mózes, Jehova szolgája parancsolt nektek, hogy szeressétek Jehovát, a ti Isteneteket, és mindenben az ő útjain járjatok, megtartsátok a parancsolatait, ragaszkodjatok hozzá, és szolgáljátok őt teljes szívetekkel és teljes lelketekkel."6Józsué ekkor megáldotta és elküldte őket, hogy visszamenjenek sátraikba.7Manassé fél törzsének Mózes adott ajándékot Básánban, a másik fél törzsnek pedig Józsué adott ajándékot a testvéreikkel együtt a Jordán nyugat felőli oldalán. Tehát amikor Józsué visszaküldte őket a sátraikba, megáldotta őket.8Ezt mondta nekik:,,Térjetek vissza sátraitokba nagy vagyonnal, sok jószággal, ezüsttel, arannyal, rézzel és vassal, és igen sok ruhával. Legyen részetek az ellenségeitektől szerzett zsákmányból testvéreitekkel együtt."9Ezután Rúben fiai, Gád fiai és Manassé fél törzse visszatértek, és kimentek Izrael többi fia közül Silóból, amely Kánaán földjén van, hogy Gileád földjére menjenek, birtokuk földjére, ahol letelepedtek Jehova parancsa szerint, melyet Mózes által adott.10Amikor a Jordán vidékére értek, amely Kánaán földjén volt, akkor Rúben fiai, Gád fiai és Manassé fél törzse épített ott egy oltárt a Jordán mellett, egy szembetűnően nagy oltárt.11Később Izrael többi fia meghallotta, hogy ezt mondják:,,Nézzétek! Rúben fiai, Gád fiai és Manassé fél törzse oltárt épített Kánaán földjének határán a Jordán vidékén, azon az oldalon, amely Izrael fiaihoz tartozik."12Amikor Izrael fiai ezt meghallották, összegyűlt Izrael fiainak egész közössége Silóban, hogy hadba induljon ellenük.13Akkor Izrael fiai elküldték Rúben fiaihoz, Gád fiaihoz és Manassé fél törzséhez Gileád földjére Fineást, Eleázár pap fiát,14és vele tíz fejedelmet, Izrael összes törzsének atyai házából egy-egy fejedelmet, akik közül mindegyik az Izrael ezrei élén álló atyák házának elöljárója volt.15Amikor eljutottak Rúben fiaihoz, Gád fiaihoz és Manassé fél törzséhez Gileád földjére, beszéltek velük, ezt mondva:16,,Ezt mondja Jehova egész közössége:Micsoda hűtlenséget követtetek el Izrael Istene ellen, hogy elfordultatok ma Jehova követésétől, és oltárt építettetek magatoknak, hogy fellázadjatok ma Jehova ellen?17Talán bizony kevés volt nekünk Peór vétke, amelyből a mai napig sem tisztultunk meg, noha a csapás eljött Jehova közösségére?18És ti, ti pedig ma elfordultok Jehova követésétől. Úgy lesz, hogy ha ma ti Jehova ellen lázadtok, akkor holnap Izrael egész közössége ellen fog felgerjedni a haragja.19Ha valóban tisztátalan a birtokba kapott földetek, jöjjetek át Jehova birtokának földjére, ahol Jehova hajléka áll, és telepedjetek le köztünk, és ne lázadjatok Jehova ellen, és ne tegyetek minket lázadókká azzal, hogy magatoknak oltárt építetek, a mi Istenünknek, Jehovának oltárán kívül.20Hát nem Ákán, Zerah fia követett el hűtlenséget a pusztulásra szánt dolgokkal, és vajon nem Izrael egész közössége ellen gerjedt fel a harag? És Ákán nem egyedül halt meg vétkéért."21Erre Rúben fiai, Gád fiai és Manassé fél törzse válaszoltak, és beszéltek Izrael ezreinek elöljáróival:22,,Isteni Fenség, Isten, Jehova, isteni Fenség, Isten, Jehova! Ő tudja, és Izrael is megtudja. Ha lázadásból és Jehova iránti hűtlenségből van ez, akkor ne ments meg minket ezen a napon.23Ha azért építettünk magunknak oltárt, hogy elforduljunk Jehova követésétől, és égő felajánlást, gabonafelajánlást és közösségi áldozatot mutassunk be azon, Jehova maga vizsgálja meg,24vagy ha nem azért tettük ezt, mert valami miatt aggódtunk, ezt mondva:Egy napon majd a fiaitok így szólnak a mi fiainkhoz:Mi közötök nektek Jehovához, Izrael Istenéhez?25Határt szabott Jehova köztünk és köztetek, Rúben fiai és Gád fiai között:a Jordánt. Nincs részetek Jehovában.Akkor a ti fiaitok biztosan elvonják majd a mi fiainkat attól, hogy féljék Jehovát.26Ezért ezt mondtuk:Kérlek, tegyünk valamit a magunk érdekében;építsünk oltárt, de nem égő felajánlásra, és nem áldozatra,27hanem hogy tanúság legyen az miköztünk és tiköztetek, meg az utánunk jövő nemzedékeink közt, hogy mi végezzük Jehova szolgálatát ő előtte az égő felajánlásainkkal, az áldozatainkkal és a közösségi áldozatainkkal, hogy fiaitok ne mondhassák majd egy napon a mi fiainknak:Nincs részetek Jehovában.28Ezért ezt mondtuk:Ha ezt mondanák nekünk és a nemzedékeinknek egy napon, mi majd ezt mondjuk:Nézzétek meg Jehova oltárának mását, melyet atyáink készítettek, nem égő felajánlásra, nem is áldozatra, hanem hogy tanúság legyen köztünk és köztetek.29Elképzelhetetlen, hogy mi szándékosan fellázadjunk Jehova ellen, és elforduljunk ma Jehova követésétől azzal, hogy oltárt építünk égő felajánlásra, gabonafelajánlásra és áldozatra Jehovának, a mi Istenünknek oltárán kívül, mely az ő hajléka előtt van!"30Amikor Fineás, a pap és a közösség fejedelmei és Izrael ezreinek elöljárói, akik vele voltak, meghallották ezeket a szavakat, melyeket Rúben fiai, Gád fiai és Manassé fiai szóltak, jónak tűnt az a szemükben.31Fineás, Eleázár pap fia tehát ezt mondta Rúben fiainak, Gád fiainak és Manassé fiainak:,,Ma tudtuk meg, hogy köztünk van Jehova, mivel nem követtétek el ezt a hűtlenséget Jehova ellen. Most megszabadítottátok hát Izrael fiait Jehova kezéből."32Erre Fineás, Eleázár pap fia és a fejedelmek visszatértek Rúben fiaitól és Gád fiaitól Gileád földjéről Kánaán földjére, Izrael többi fiához, és hírt vittek nekik.33És Izrael fiainak szemében jónak tűntek ezek a szavak, és áldották Istent az Izrael fiai, és nem beszéltek többet arról, hogy harcba vonuljanak ellenük, hogy elpusztítsák azt a földet, melyen Rúben fiai és Gád fiai laktak.34Rúben fiai és Gád fiai pedig nevet adtak az oltárnak, mivel,,tanúság az köztünk, hogy Jehova az igaz Isten".

23. fejezet
1És sok nappal azután, hogy Jehova nyugalmat adott Izraelnek minden ellenségétől körös-körül, és amikor Józsué már idős és előrehaladott korú volt,2Józsué összehívta egész Izraelt, annak véneit, főit, bíráit és elöljáróit, és ezt mondta nekik:,,Én már megöregedtem, és előrehaladott korú vagyok.3Ti pedig láttátok mindazt, amit Jehova, a ti Istenetek tett értetek mindezekkel a nemzetekkel, mivel Jehova, a ti Istenetek volt az, aki harcolt értetek.4Nézzétek, sorsvetéssel elosztottam köztetek ezeket a nemzeteket, melyek megmaradtak örökségül a ti törzseiteknek, és az összes nemzetet, melyet kiirtottam, a Jordántól fogva a Nagy-tengerig napnyugat felől.5És Jehova, a ti Istenetek volt az, aki kiszorította őket előttetek, és ő űzte ki őket értetek, ti pedig birtokba vettétek a földjüket, ahogy Jehova, a ti Istenetek megígérte nektek.6Legyetek nagyon bátrak, hogy megtartsátok és megtegyétek mindazt, ami Mózes törvényének könyvében megíratott, és soha ne forduljatok el attól se jobbra, se balra,7és soha ne menjetek azok közé a nemzetek közé, melyek itt maradtak veletek. Ne említsétek isteneiknek neveit, ne esküdjetek azokra, és ne szolgáljátok azokat, és ne hajoljatok meg előttük.8Csak Jehovához, a ti Istenetekhez ragaszkodjatok, ahogyan a mai napig tettétek.9És Jehova nagy és hatalmas nemzeteket fog kiűzni előttetek.(Ami benneteket illet, egyetlen férfi sem állt meg előttetek mind e mai napig.)10Egyetlen férfi közületek ezret űz el, mert Jehova, a ti Istenetek az, aki harcol értetek, ahogyan megígérte nektek.11Ti pedig folyton vigyázzatok lelketekre, hogy szeressétek Jehovát, a ti Isteneteket.12De ha elfordultok, és ezeknek a nemzeteknek a maradékához ragaszkodtok, ezekhez, melyek itt maradtak veletek, és házassági szövetségre léptek velük, és közéjük mentek, ők pedig tiközétek,13meg kell tudnotok, hogy Jehova, a ti Istenetek nem fogja többé kiűzni ezeket a nemzeteket értetek. Olyanok lesznek nektek, mint valami kelepce és csapda, korbács az oldalatokban, és tövis a szemetekben, míg ki nem vesztek erről a jó földről, melyet Jehova, a ti Istenetek adott nektek.14Íme, én ma elmegyek minden földinek útján. Ti pedig jól tudjátok teljes szívetekből és teljes lelketekből, hogy egyetlen szó sem maradt beteljesületlenül mindabból a jó szóból, melyet Jehova, a ti Istenetek mondott nektek. Mind beteljesült rajtatok. Egyetlen szó sem vallott kudarcot.15Ahogy minden jó szó, melyet Jehova, a ti Istenetek szólt nektek, beteljesült rajtatok, úgy Jehova beteljesít rajtatok minden rossz szót is, míg ki nem pusztít titeket erről a jó földről, melyet Jehova, a ti Istenetek adott nektek,16amiért megszegitek Jehovának, a ti Isteneteknek szövetségét, melyet parancsolt nektek, mivel elmentek, és más isteneknek szolgáltok, és meghajoltok előttük.Akkor Jehova haragja felgerjed ellenetek, és hamar kivesztek arról a jó földről, melyet adott nektek."

24. fejezet
1Józsué egybegyűjtötte Izrael összes törzsét Sikembe, és összehívta Izrael véneit, főit, bíráit és elöljáróit, és azok odaálltak az igaz Isten színe elé.2Józsué pedig így szólt az egész néphez:,,Ezt mondta Jehova, Izrael Istene:A Folyó túloldalán éltek régen ősatyáitok, Táré, Ábrahám atyja és Náhor atyja, és más isteneket szolgáltak.3Idővel áthoztam ősatyátokat, Ábrahámot a Folyó túloldaláról, és keresztülvezettem őt Kánaán egész földjén;magvát megszaporítottam, és adtam neki Izsákot.4Aztán adtam Izsáknak Jákobot és Ézsaut.Később Ézsaunak adtam a Szeir-hegyet birtokul, Jákob és fiai pedig lementek Egyiptomba.5Majd elküldtem Mózest és Áront, és csapást mértem Egyiptomra azzal, amit véghezvittem benne, azután kihoztalak benneteket.6Amikor kihoztam atyáitokat Egyiptomból, és a tengerhez értetek, akkor az egyiptomiak harci szekerekkel és lovas katonákkal üldözték atyáitokat a Vörös-tengerig.7És Jehovához kiáltottak, ezért hát sötétséget vont közétek és az egyiptomiak közé, és rájuk zúdította a tengert, és elborította őket. A ti szemeitek pedig látták, mit tettem Egyiptomban. És hosszú napokon át a pusztában laktatok.8Végül elvittelek benneteket az amoriták földjére, akik a Jordán túloldalán laktak, és azok harcoltak ellenetek. Akkor kezetekbe adtam őket, hogy birtokba vehessétek a földjüket, és kiirtottam őket előletek.9Majd Bálák, Cippór fia, Moáb királya felkelt, hogy harcoljon Izrael ellen. Így hát Bálámért, Beór fiáért küldött, és magához hívatta, hogy megátkozzon benneteket.10De én nem akartam meghallgatni Bálámot. Ezért ő újra és újra megáldott benneteket. Így megszabadítottalak a kezéből.11Azután átkeltetek a Jordánon, és Jerikóhoz értetek. Jerikó földtulajdonosai, az amoriták, periziták, kánaániták, hettiták, girgasiták, hivviták és jebusziták harcolni kezdtek ellenetek, de én a kezetekbe adtam őket.12Csüggedtség érzését bocsátottam rájuk előttetek, és végül az űzte ki előletek őket, az amoriták két királyát, nem a te kardod, és nem a te íjad.13Olyan földet adtam hát nektek, melyért nem ti fáradtatok, és olyan városokat, melyeket nem ti építettetek, és letelepedtetek azokban. Olyan szőlők és olajfaligetek terméséből esztek, melyeket nem ti ültettetek.14Féljétek hát Jehovát, és szolgáljátok őt feddhetetlenül és igazságban, és távolítsátok el az isteneket, melyeket ősatyáitok szolgáltak a Folyó túloldalán és Egyiptomban, és szolgáljátok Jehovát!15Ha viszont rossznak tűnik a szemetekben, hogy Jehovát szolgáljátok, akkor válasszátok meg magatoknak ma, kit szolgáltok, akár azokat az isteneket, melyeket ősatyáitok szolgáltak, akik a Folyó túloldalán éltek, akár az amoriták isteneit, akiknek a földjén laktok. De én és az én háznépem Jehovát fogjuk szolgálni."16Erre a nép ezt válaszolta:,,Elképzelhetetlen, hogy mi elhagyjuk Jehovát, és más isteneket szolgáljunk.17Mert Jehova, a mi Istenünk az, aki felhozott minket és atyáinkat Egyiptom földjéről, a rabszolgaság házából, és aki véghezvitte mindezeket a nagy jeleket a szemünk láttára, és aki megőrzött minket végig az úton, melyen jártunk, és minden nép közt, melyek között átjöttünk.18És Jehova kiűzött minden népet, az amoritákat, akik előttünk laktak ezen a földön. Mi is szolgálni fogjuk hát Jehovát, mert ő a mi Istenünk."19Akkor Józsué ezt mondta a népnek:,,Nem szolgálhatjátok Jehovát, mert ő szent Isten;olyan Isten ő, aki kizárólagos odaadást vár el. Nem fogja megbocsátani lázadásaitokat és bűneiteket.20Ha elhagyjátok Jehovát, és idegen isteneknek szolgáltok, ő is elfordul tőletek, rosszat hoz rátok, és kiirt benneteket, miután jót tett veletek."21A nép pedig így felelt Józsuénak: ,,Nem, hanem Jehovát fogjuk szolgálni!"22Erre Józsué ezt mondta a népnek:Tanúk vagytok magatok ellen, hogy ti magatok választottátok Jehovát magatoknak, hogy őt szolgáljátok."Azok pedig ezt mondták:Tanúk vagyunk.23,,És most távolítsátok el az idegen isteneket magatok közül, és fordítsátok szíveteket Jehovához, Izrael Istenéhez."24A nép így felelt Józsuénak:,,Jehovát, a mi Istenünket fogjuk szolgálni, és az ő szavára hallgatunk!"25És Józsué szövetséget kötött a néppel azon a napon, és rendelkezést és bírói döntést hozott számukra Sikemben.26Azután Józsué leírta ezeket a szavakat Isten törvényének könyvébe, vett egy nagy követ, és ott felállította azt a terebélyes fa alatt, mely Jehova szentélye mellett állt.27Majd Józsué ezt mondta az egész népnek:,,Nézzétek!Ez a kő lesz a tanú ellenünk, mert ez hallott minden szót, melyet Jehova mondott nekünk, ezért tanú legyen ez ellenetek, hogy meg ne tagadjátok Isteneteket."28Ekkor Józsué elküldte a népet, mindenkit a maga örökségébe.29Mindezek után végül meghalt Józsué, Nún fia, Jehova szolgája, száztíz éves korában.30Eltemették az ő örökségének területén, Timnát-Szerahban, amely Efraim hegyvidékén van, a Gaás-hegytől északra.31Izrael Jehovát szolgálta Józsué életének minden napján, és a vének életének minden napján, akik tovább éltek Józsué után, és akik tudtak Jehova minden tettéről, melyet véghezvitt Izraelért.32József csontjait pedig, melyeket Izrael fiai felhoztak Egyiptomból, eltemették Sikemben, a mezőnek azon a részén, melyet Jákob Hámornak, Sikem apjának fiaitól szerzett száz pénzért, és az József fiaié lett örökségül.33Eleázár, Áron fia is meghalt. Eltemették hát őt fiának, Fineásnak dombján, melyet Efraim hegyvidékén adott neki.

 
 
0 komment , kategória:  Józsué könyve  
Józsué 15–19-ig terjedő fejezetei
  2016-08-14 01:45:18, vasárnap
 
  15. fejezet

1Júda fiai törzsének családonként sorsvetéssel jutott része Edom határáig terjedt, a Cin pusztájáig, a Negeb déli határáig.2Déli határuk a Sós-tenger végénél kezdődött, a déli öbölnél;3délre Akrabbim emelkedője felé folytatódott a Cinen keresztül, és dél felől Kádes-Barneáig húzódott Hecronon át Addárig, és elfordult Karka felé.4És továbbhúzódott Acmonig, és kiért az Egyiptom-völgyig, a határ széle pedig a tengernél volt. Ez volt a déli határuk.5A keleti határ a Sós-tenger volt a Jordán végéig, és az északi szögletben a határ a tengeröbölnél volt, a Jordán végénél.6És a határ felment Bét-Hoglához, áthaladt Bét-Araba északi részén, és felment Rúben fiának, Bohánnak kövéig.7Azután felment a határ az Akor völgyében lévő Debirig, és északnak fordult Gilgál felé, mely a völgytől délre eső Adummim emelkedőjével szemben van. És továbbhúzódott a határ Én-Semes vizeiig, és a vége az Én-Rógelnél volt.8Onnan felment a határ a Hinnom fiának völgye felé, a jebusziták lejtőjének déli oldalára, vagyis Jeruzsálembe;és felment a határ a hegytetőre, mely a Hinnom-völggyel szemben van nyugatra, és Refaim völgyének szélén északra.9A határt pedig a hegytetőtől Neftoah vizeinek forrásáig jelölték ki, és az Efron-hegy városain át húzódott. A határt Baáláig jelölték ki, vagyis Kirját-Jeárimig.10És a határ Baálánál nyugatnak fordult a Szeir-hegy felé, és továbbhaladt a Jeárim-hegy északi lejtőjéig, vagyis Keszalonig, és onnan lefelé tartott Bét-Semesig, majd tovább Timnáig.11A határ Ekron északi lejtőjéig tartott, és Sikkeronig jelölték ki, onnan továbbhaladt a Baála-hegyig, majd Jabnéelig, és a határ a tengernél ért véget.12A nyugati határ a Nagy-tengernél, annak partvidékénél volt. Ez volt Júda fiainak határa körös-körül családonként.13Kálebnek, Jefunné fiának részt adott Júda fiai között Jehova Józsuénak adott parancsa alapján, név szerint Kirját-Arbát(Arba volt Anák atyja), vagyis Hebront.14Káleb ezért kiűzte onnan Anák három fiát, név szerint Sésait, Ahimánt és Talmait, akik Anáknak születtek.15Aztán felment onnan Debir lakosaihoz.(Debir neve korábban Kirját-Széfer volt.)16És ezt mondta Káleb:,,Aki megveri és elfoglalja Kirját-Széfert, annak fogom adni Akszát, a lányomat feleségül."17Otniel, Kenáznak, Káleb testvérének fia foglalta el azt. Káleb tehát neki adta a lányát, Akszát feleségül.18Amikor Aksza hazafelé tartott, biztatta férjét, hogy kérjen az apjától mezőt. Aztán tapsolt a kezével, míg a szamáron ült. Káleb erre így szólt:,,Mit szeretnél?"1 Ő pedig ezt mondta:,,Adj nekem áldást, mert déli földet adtál nekem, add nekem hát Gullót-Maimot is."Neki adta tehát Felső-Gullótot és Alsó-Gullótot.20Ez volt Júda fiai törzsének az öröksége családonként.21A városok, melyek a Júda fiai törzsének határán voltak Edom határa felé délre, a következők: Kabcéel, Éder, Jágur,22Kina, Dimóna, Adáda,23Kedes, Hácor, Jitnán,24Zif, Telem, Bealót,25Hácor-Hadatta, Kerijót-Hecron, vagyis Hácor,26Amám, Sema, Mólada,27Hacar-Gadda, Hesmon, Bét-Pelet,28Hacar-Suál, Beér-Seba, Bizjótia,29Baála, Ijim, Ecem,30Eltolád, Keszil, Horma,31Ciklág, Madmanna, Szanszanna,32Lebaót, Silhim, Ain és Rimmon;összesen huszonkilenc város, és azok települései.33A Sefélán volt Estáol, Córa, Asna,34Zanoah, Én-Gannim, Tappuah, Enám,35Jármut, Adullám, Szokó, Azeka,36Saáraim, Aditaim, Gedéra és Gederótaim; tizennégy város, és azok települései.37Cenán, Hadása, Migdal-Gád,38Dileán, Micpe, Joktéel,39Lákis, Bockát, Eglon,40Kabbón, Lahmász, Kitlis,41Gederót, Bét-Dágon, Naáma és Makkeda;tizenhat város, és azok települései.42Libna, Eter, Asán,43Jifta, Asna, Necib,44Keila, Akzib és Marésah;kilenc város, és azok települései.45Ekron és az alárendelt városai és települései.46Ekrontól nyugatra minden, ami Asdód mellett van, és azok települései.47Asdód és az alárendelt városai és települései; Gáza és az alárendelt városai és települései, egészen az Egyiptom-völgyig, és a Nagy-tenger és vidéke.48A hegyvidéken Sámir, Jattir, Szokó,49Danna, Kirját-Szanna, vagyis Debir,50Anáb, Estemó, Anim,51Gósen, Hólon és Giló;tizenegy város, és azok települései.52Arab, Dúma, Esán,53Jánim, Bét-Tappuah, Aféka,54Humta, Kirját-Arba, vagyis Hebron és Cior;kilenc város, és azok települései.55Máon, Kármel, Zif, Jutta,56Jezréel, Jokdeám, Zanoah,57Kajin, Gibea és Timna;tíz város, és azok települései.58Halhul, Bét-Cúr, Gedor,59Maárát, Bét-Anót és Eltekon;hat város, és azok települései.60Kirját-Baál, vagyis Kirját-Jeárim, és Rabba;két város, és azok települései.61A pusztában Bét-Araba, Middin, Szekáka,62Nibsán, a Sóváros és Én-Gedi; hat város, és azok települései.63A jebuszitákat pedig, akik Jeruzsálemben laktak, Júda fiai nem tudták kiűzni;a jebusziták Júda fiaival laknak Jeruzsálemben, mind a mai napig.

16. fejezet
1És József fiainak jutott sorsvetéssel a Jordán jerikói szakaszától a Jerikó keleti vizeinek területéig levő rész, a puszta, mely Jerikótól Bétel hegyvidékéig nyúlik.2És folytatódott Bételtől, amely Lúzhoz tartozik, át az arkiták határáig Atarótba,3aztán nyugat felé a jafletiták határáig terjedt, egészen Alsó-Bét-Horon határáig, és Gézerig, és a tengernél ért véget.4József fiai pedig, Manassé és Efraim elfoglalták birtokukat.5Efraim fiainak határa családjaik szerint, vagyis örökségük határa kelet felé Atarót-Addár volt, egészen Felső-Bét-Horonig,6és a határ a tengerig húzódott. Mikmetát volt északon, és a határ kelet felé fordult Taánat-Siló irányába, és továbbhaladt kelet felé Jánoáig.7És Jánoától Atarótig és Naáráig tartott, és elért Jerikóig, és kiért a Jordánig.8Tappuahtól a határ nyugat felé Kanah völgyéig húzódott, és a tengernél ért véget. Ez Efraim fiai törzsének öröksége családonként.9Efraim fiainak beékelt városai voltak Manassé fiainak örökségében, mindazok a városok a településeikkel.10A Gézerben lakó kánaánitákat pedig nem űzték ki, és a kánaániták a mai napig Efraim között laknak, és rabszolgamunkára kényszeríttettek.

17. fejezet
1És rész jutott sorsvetéssel Manassé törzsének, mivel ő volt József elsőszülöttje, Mákirnak, Manassé elsőszülöttjének, Gileád apjának, mert hadviselő férfi volt; övé lett Gileád és Básán.2Manassé többi fiának is jutott rész sorsvetéssel családonként:Abiézer fiainak, Hélek fiainak, Aszriel fiainak, Sikem fiainak, Héfer fiainak és Semida fiainak. Ők voltak Manassénak, József fiának fiai, a férfiak, családonként.3Celofádnak, Héfer fiának, aki Gileád fia, aki Mákir fia, aki pedig Manassé fia, nem fiai, hanem lányai voltak.Így hívták a lányait:Mahla, Noa, Hogla, Milka és Tirca.4Ők megjelentek Eleázár, a pap előtt, és Józsué, Nún fia előtt, és a fejedelmek előtt, és ezt mondták:,,Jehova volt az, aki megparancsolta Mózesnek, hogy adjon nekünk örökséget testvéreink között."Adott hát nekik Jehova parancsára örökséget apjuknak testvérei között.5Tíz rész jutott Manassénak a Jordán másik oldalán levő Gileád és Básán földjén kívül,6mivel Manassé lányainak az ő fiai között jutott örökség, Gileád földje pedig Manassé többi fiáé lett.7Manassé határa pedig Ásertől Mikmetátig tartott, amely Sikem előtt van, és a határ jobbra fordult Én-Tappuah lakosai felé.8Tappuah földje Manasséé lett, de maga Tappuah Manassé határán Efraim fiaié volt.9A határ lement Kanah völgyéig, délre Efraim városainak völgyéig Manassé városai között, és Manassé határa a völgy északi részén volt, és a tengernél ért véget.10Délre Efraimé, északra pedig Manasséé, és a tenger volt a határa;és északon elértek egészen Áserig, keleten pedig Issakárig.11Manasséhoz tartozott Issakárban és Áserben Bét-Seán és az alárendelt városai, Jibleám és az alárendelt városai, Dór lakosai és annak alárendelt városai, Én-Dór lakosai és annak alárendelt városai, Taának lakosai és annak alárendelt városai, valamint Megiddó lakosai és annak alárendelt városai, a magaslatok közül három.12Manassé fiai nem tudták elfoglalni ezeket a városokat;a kánaániták makacsul ragaszkodtak ahhoz, hogy ott maradjanak azon a földön.13Történt pedig, hogy amikor Izrael fiai megerősödtek, rabszolgamunkára kényszerítették a kánaánitákat, és nem űzték ki őket teljesen.14József fiai pedig beszéltek Józsuéval, és ezt mondták: ,,Miért egy sorsvetésnyi örökséget és egy kimért részt adtál nekem, holott nagy nép vagyok, mert Jehova mindeddig megáldott engem?"15Erre Józsué így felelt nekik:,,Ha nagy nép vagy, menj föl az erdőségbe, és irtsd ki azt magadnak a periziták és a refaiták földjén, mert Efraim hegyvidéke túl kicsi neked."16Ekkor József fiai ezt mondták:,,A hegyvidék nem elég nekünk, és a völgyben lakó összes kánaánitának vaspengékkel felszerelt harci szekerei vannak, azoknak is, akik Bét-Seánban és alárendelt városaiban laknak, és azoknak is, akik Jezréel völgyében laknak."17Józsué erre ezt mondta József házának, Efraimnak és Manassénak: ,,Nagy nép vagy, és erős is. Nem egy sorsvetésnyi részt kell kapnod,18hanem legyen tiéd a hegyvidék. Mivel az egy erdőség, vágd ki, és az legyen területed határa. Ki kell űznöd a kánaánitákat, noha vaspengékkel felszerelt harci szekereik vannak, és erősek."

18. fejezet
1Ezután Izrael fiainak egész közössége összegyűlt Silónál, és felállították ott a találkozás sátrát, miután meghódolt előttük a föld.2De voltak még Izrael fiai közül, akiknek nem osztottak ki örökséget, mégpedig hét törzs.3Józsué ezért ezt mondta Izrael fiainak:,,Meddig vonakodtok még, hogy bemenjetek, és birtokba vegyétek a földet, melyet Jehova, ősatyáitok Istene adott nektek?4Állítsatok elő magatoknak három férfit minden törzsből, és hadd küldjem ki őket, hogy felkeljenek, és körbejárják a földet, feltérképezzék azt az örökségük szerint, aztán jöjjenek vissza hozzám.5És osszák fel azt maguk között hét részre. Júda marad a területén délen, és József háza is marad a területén északon.6Ti pedig készítsetek térképet a földről hét részre osztva azt, és hozzátok ide azokat nekem, én pedig sorsot vetek nektek Jehova, a mi Istenünk előtt.7A lévitáknak nincs örökségük köztetek, mert Jehova papsága az ő örökségük. Gád, Rúben és Manassé fél törzse pedig már elvették örökségüket a Jordán kelet felőli oldalán, melyet Mózes, Jehova szolgája adott nekik."8Felkeltek hát a férfiak, hogy elmenjenek. Józsué pedig ezt parancsolta nekik, akik kimentek, hogy feltérképezzék a földet:,,Menjetek, járjátok körül a földet, készítsetek térképet róla, és térjetek vissza hozzám, én pedig itt, Silóban, Jehova előtt fogok sorsot húzni nektek."9Erre a férfiak elmentek, bejárták a földet, és hét részre osztva térképet készítettek arról városonként egy könyvben. Azután visszatértek Józsuéhoz a táborba, Silóba.10Józsué pedig sorsot húzott nekik Silóban Jehova előtt. Józsué így kiosztotta a földet ott Izrael fiainak, részeik szerint.11Ezután a sorsvetés Benjámin fiai törzsére esett családjaik szerint; a sorsvetéssel nekik jutott terület Júda fiai és József fiai között volt.12Határuk az északi szegletnél a Jordánnál kezdődött, és a határ Jerikó északi lejtője felé húzódott, és felment a hegyre nyugat felé, és Bét-Aven pusztájánál ért véget.13Onnan pedig a határ áthaladt Lúz felé, Lúz déli lejtőjénél, vagyis Bételnél, és a határ lement Atarót-Addár felé a hegyen, mely Alsó-Bét-Horontól délre van.14És kijelölték a határt, amely megkerülte a nyugati részt dél felé attól a hegytől, amely Bét-Horonnal szemközt van délre, és Kirját-Baálnál ért véget, vagyis Kirját-Jeárimnál, amely Júda fiainak városa. Ez a nyugati oldal.15A déli oldal pedig Kirját-Jeárim szélénél kezdődött, és a határ nyugat felé húzódva Neftoah vizeinek forrása felé tartott.16Lement a határ a hegy lábáig, mely Hinnom fiának völgyével szemben van Refaim völgyében északra, és lement a Hinnom-völgybe, a jebusziták lejtője felé délre, és lement az Én-Rógelig.17Kijelölték észak felé, és Én-Semesig és Gelilótig tartott, amely Adummim emelkedőjével szemben van, és lement Bohánnak, Rúben fiának kövéig.18Átszelte az északi lejtőt az Araba előtt, és lement az Arabáig.19És a határ Bét-Hogla északi lejtőjéig húzódott, és a(határ) vége a Sós-tenger északi öblénél volt, a Jordán déli végénél. Ez volt a déli határ.20A keleti oldalon a Jordán határolta. Ez volt Benjámin fiainak öröksége családonként, és határaik körös-körül.21Benjámin fiai törzsének városai családonként ezek voltak:Jerikó, Bét-Hogla, Emek-Kecic,22Bét-Araba, Cemáraim, Bétel,23Avvim, Pára, Ofra,24Kefár-Ammóni, Ofni és Géba;tizenkét város és azok települései.25Gibeon, Ráma, Beérót,26Micpe, Kefira, Mócah,27Rékem, Jirpeél, Tarala,28Céla, Ha-Elef, a jebuszi, vagyis Jeruzsálem, Gibea és Kirját;tizennégy város és azok települései. Ez volt Benjámin fiainak öröksége családonként.

19. fejezet
1A második sorsvetés Simeonra esett, Simeon fiai törzsére családjaik szerint. Az ő örökségük pedig Júda fiainak örökségén belül volt.2A következő lett az ő örökségük:Beér-Seba és Seba, Mólada,3Hacar-Suál, Bála, Ecem,4Eltolád, Betul, Horma,5Ciklág, Bét-Markabót, Hacar-Szúsza,6Bét-Lebaót és Sarúhen;tizenhárom város és azok települései.7Ain, Rimmon, Eter és Asán;négy város és azok települései,8és az összes település, mely e városok körül helyezkedett el egészen Baálát-Beérig, a délen fekvő Rámáig. Ez volt Simeon fiai törzsének öröksége családonként.9Simeon fiainak öröksége a Júda fiainak jutott részből volt, mert Júda fiainak része túl nagy volt nekik. Ezért Simeon fiai az ő örökségükön belül kaptak birtokot.10Ezután a harmadik sorsvetés Zebulon fiaira esett családjaik szerint, örökségük határa pedig egészen Száridig húzódott.11És határuk nyugatra Marealig húzódott, és Dabbesetig tartott, és elért a völgyig, mely Jokneám előtt van.12Száridnál keletnek fordult, napkelet felé Kiszlót-Tábor határáig, és Daberátig húzódott, és fel Jáfiáig.13Onnan keletre, napkelet felé, Gát-Héferig, Ét-Kacinig és Rimmonig húzódott, és Neáig jelölték ki.14És megkerülte azt a határ északon Hannaton felé, és Jifta-El völgyénél ért véget,15továbbá hozzájuk tartozott még Kattát, Nahalál, Simron, Jidala és Betlehem; tizenkét város és azok települései.16Ez volt Zebulon fiainak öröksége családonként. Ezek voltak a városok és azok települései.17A negyedik sorsvetés Issakárra esett, Issakár fiaira családjaik szerint.18Határuk Jezréel, Keszullót, Sunem,19Hafáraim, Síón, Anahárat,20Rabbit, Kisjon, Ebec,21Remet, Én-Gannim, Én-Hadda és Bét-Paccéc volt.22És a határ a Táborig, Sahacimáig és Bét-Semesig húzódott, és a határuk a Jordánnál ért véget;tizenhat város és azok települései.23Ez volt Issakár fiai törzsének öröksége családonként, a városok és azok települései.24Azután az ötödik sorsvetés Áser fiai törzsére esett családjaik szerint.25Az ő határuk Helkát, Háli, Beten, Aksáf,26Allammélek, Amád és Misál volt. Nyugaton a Kármelig és Sihór-Libnátig tartott,27és napkelet felé fordult Bét-Dágonig; Zebulonig és Jifta-El völgyéig húzódott északon, Bét-Emekig és Neiélig, és ki Kabulig balra,28és Ebronig, Rehobig, Hammonig meg Kanahig, és egészen a népes Szidónig.29Majd visszafordult a határ Ráma felé, egészen Tírusz megerősített városáig. És visszafordult a határ Hósa felé, és a tengernél ért véget Akzib területén,30továbbá hozzájuk tartozott még Umma, Afék és Rehob;huszonkét város és azok települései.31Ez volt Áser fiai törzsének öröksége családonként. Ezek voltak a városok és azok települései.32Naftali fiaira esett a hatodik sorsvetés, Naftali fiaira családonként.33Határuk Helefnél kezdődött, a Caánannimban lévő nagy fánál, és Adámi-Nekeben és Jabnéelen át egészen Lakkumig tartott, és a Jordánnál ért véget.34Nyugatnak fordult a határ Aznót-Tábor felé, és onnan fel Hukkók felé, majd elért délen Zebulonig, nyugaton Áserig, napkelet felől a Jordánnál pedig Júdáig.35A megerősített városok ezek voltak:Ciddim, Cér, Hammat, Rakkat, Kinneret,36Adáma, Ráma, Hácor,37Kedes, Edrei, Én-Hácor,38Jiron, Migdal-El, Hórem, Bét-Anát és Bét-Semes;tizenkilenc város és azok települései.39Ez volt Naftali fiai törzsének öröksége családonként, a városok és azok települései.40Dán fiai törzsének jutott sorsvetés által a hetedik rész családonként.41Örökségük határa volt Córa, Estáol,Ír-Semes,42Saálabbin, Ajjalon, Jitla,43Elon, Timna, Ekron,44Elteké, Gibbeton, Baálát,45Jehud, Bene-Berák, Gát-Rimmon,46Me-Jarkon és Rakkon, és a határ Joppé előtt húzódott.47Dán fiainak területe túl kicsi volt nekik.Így Dán fiai felvonultak, és harcoltak Lesem ellen, majd elfoglalták és kardélre hányták. Aztán birtokba vették, és ott laktak, és elnevezték Lesemet Dánnak, az ősatyjuknak, Dánnak nevéről.48Ez volt Dán fiai törzsének öröksége családonként. Ezek voltak a városok és azok települései.49Így befejezték a föld területekre való felosztását. Ezután Izrael fiai örökséget adtak Józsuénak, Nún fiának maguk közt.50Jehova parancsa szerint neki adták azt a várost, melyet kért, név szerint Timnát-Szerahot az Efraim hegyvidékén; ő pedig megépítette a várost, és ott lakott.51Ezek voltak az örökségek, melyeket Eleázár pap és Józsué, Nún fia, valamint az Izrael fiai törzseinek élén álló atyák elöljárói sorsvetéssel birtokokként kiosztottak Silóban, Jehova előtt, a találkozás sátrának bejáratánál. Ezzel befejezték a föld felosztását.
 
 
0 komment , kategória:  Józsué könyve  
Józsué 16-20-ig terjedő fejezetei
  2016-08-14 01:26:57, vasárnap
 
  16. fejezet

1És József fiainak jutott sorsvetéssel a Jordán jerikói szakaszától a Jerikó keleti vizeinek területéig levő rész, a puszta, mely Jerikótól Bétel hegyvidékéig nyúlik.2És folytatódott Bételtől, amely Lúzhoz tartozik, át az arkiták határáig Atarótba,3aztán nyugat felé a jafletiták határáig terjedt, egészen Alsó-Bét-Horon határáig, és Gézerig, és a tengernél ért véget.4József fiai pedig, Manassé és Efraim elfoglalták birtokukat.5Efraim fiainak határa családjaik szerint, vagyis örökségük határa kelet felé Atarót-Addár volt, egészen Felső-Bét-Horonig,6és a határ a tengerig húzódott. Mikmetát volt északon, és a határ kelet felé fordult Taánat-Siló irányába, és továbbhaladt kelet felé Jánoáig.7És Jánoától Atarótig és Naáráig tartott, és elért Jerikóig, és kiért a Jordánig.8Tappuahtól a határ nyugat felé Kanah völgyéig húzódott, és a tengernél ért véget. Ez Efraim fiai törzsének öröksége családonként.9Efraim fiainak beékelt városai voltak Manassé fiainak örökségében, mindazok a városok a településeikkel.10A Gézerben lakó kánaánitákat pedig nem űzték ki, és a kánaániták a mai napig Efraim között laknak, és rabszolgamunkára kényszeríttettek.

17. fejezet
1És rész jutott sorsvetéssel Manassé törzsének, mivel ő volt József elsőszülöttje, Mákirnak, Manassé elsőszülöttjének, Gileád apjának, mert hadviselő férfi volt; övé lett Gileád és Básán.2Manassé többi fiának is jutott rész sorsvetéssel családonként:Abiézer fiainak, Hélek fiainak, Aszriel fiainak, Sikem fiainak, Héfer fiainak és Semida fiainak. Ők voltak Manassénak, József fiának fiai, a férfiak, családonként.3Celofádnak, Héfer fiának, aki Gileád fia, aki Mákir fia, aki pedig Manassé fia, nem fiai, hanem lányai voltak. Így hívták a lányait:Mahla, Noa, Hogla, Milka és Tirca.4Ők megjelentek Eleázár, a pap előtt, és Józsué, Nún fia előtt, és a fejedelmek előtt, és ezt mondták:,,Jehova volt az, aki megparancsolta Mózesnek, hogy adjon nekünk örökséget testvéreink között."Adott hát nekik Jehova parancsára örökséget apjuknak testvérei között.5Tíz rész jutott Manassénak a Jordán másik oldalán levő Gileád és Básán földjén kívül,6mivel Manassé lányainak az ő fiai között jutott örökség, Gileád földje pedig Manassé többi fiáé lett.7Manassé határa pedig Ásertől Mikmetátig tartott, amely Sikem előtt van, és a határ jobbra fordult Én-Tappuah lakosai felé.8Tappuah földje Manasséé lett, de maga Tappuah Manassé határán Efraim fiaié volt.9A határ lement Kanah völgyéig, délre Efraim városainak völgyéig Manassé városai között, és Manassé határa a völgy északi részén volt, és a tengernél ért véget.10Délre Efraimé, északra pedig Manasséé, és a tenger volt a határa;és északon elértek egészen Áserig, keleten pedig Issakárig.11Manasséhoz tartozott Issakárban és Áserben Bét-Seán és az alárendelt városai, Jibleám és az alárendelt városai, Dór lakosai és annak alárendelt városai, Én-Dór lakosai és annak alárendelt városai, Taának lakosai és annak alárendelt városai, valamint Megiddó lakosai és annak alárendelt városai, a magaslatok közül három.12Manassé fiai nem tudták elfoglalni ezeket a városokat; a kánaániták makacsul ragaszkodtak ahhoz, hogy ott maradjanak azon a földön.13Történt pedig, hogy amikor Izrael fiai megerősödtek, rabszolgamunkára kényszerítették a kánaánitákat, és nem űzték ki őket teljesen.14József fiai pedig beszéltek Józsuéval, és ezt mondták: ,,Miért egy sorsvetésnyi örökséget és egy kimért részt adtál nekem, holott nagy nép vagyok, mert Jehova mindeddig megáldott engem?"15Erre Józsué így felelt nekik: ,,Ha nagy nép vagy, menj föl az erdőségbe, és irtsd ki azt magadnak a periziták és a refaiták földjén, mert Efraim hegyvidéke túl kicsi neked."16Ekkor József fiai ezt mondták:,,A hegyvidék nem elég nekünk, és a völgyben lakó összes kánaánitának vaspengékkel felszerelt harci szekerei vannak, azoknak is, akik Bét-Seánban és alárendelt városaiban laknak, és azoknak is, akik Jezréel völgyében laknak."17Józsué erre ezt mondta József házának, Efraimnak és Manassénak:,,Nagy nép vagy, és erős is. Nem egy sorsvetésnyi részt kell kapnod,18hanem legyen tiéd a hegyvidék. Mivel az egy erdőség, vágd ki, és az legyen területed határa. Ki kell űznöd a kánaánitákat, noha vaspengékkel felszerelt harci szekereik vannak, és erősek."

18. fejezet
1Ezután Izrael fiainak egész közössége összegyűlt Silónál, és felállították ott a találkozás sátrát, miután meghódolt előttük a föld.2De voltak még Izrael fiai közül, akiknek nem osztottak ki örökséget, mégpedig hét törzs.3Józsué ezért ezt mondta Izrael fiainak: ,,Meddig vonakodtok még, hogy bemenjetek, és birtokba vegyétek a földet, melyet Jehova, ősatyáitok Istene adott nektek?4Állítsatok elő magatoknak három férfit minden törzsből, és hadd küldjem ki őket, hogy felkeljenek, és körbejárják a földet, feltérképezzék azt az örökségük szerint, aztán jöjjenek vissza hozzám.5És osszák fel azt maguk között hét részre. Júda marad a területén délen, és József háza is marad a területén északon.6Ti pedig készítsetek térképet a földről hét részre osztva azt, és hozzátok ide azokat nekem, én pedig sorsot vetek nektek Jehova, a mi Istenünk előtt.7A lévitáknak nincs örökségük köztetek, mert Jehova papsága az ő örökségük. Gád, Rúben és Manassé fél törzse pedig már elvették örökségüket a Jordán kelet felőli oldalán, melyet Mózes, Jehova szolgája adott nekik."8Felkeltek hát a férfiak, hogy elmenjenek. Józsué pedig ezt parancsolta nekik, akik kimentek, hogy feltérképezzék a földet:,,Menjetek, járjátok körül a földet, készítsetek térképet róla, és térjetek vissza hozzám, én pedig itt, Silóban, Jehova előtt fogok sorsot húzni nektek."9Erre a férfiak elmentek, bejárták a földet, és hét részre osztva térképet készítettek arról városonként egy könyvben. Azután visszatértek Józsuéhoz a táborba, Silóba.10Józsué pedig sorsot húzott nekik Silóban Jehova előtt. Józsué így kiosztotta a földet ott Izrael fiainak, részeik szerint.11Ezután a sorsvetés Benjámin fiai törzsére esett családjaik szerint;a sorsvetéssel nekik jutott terület Júda fiai és József fiai között volt.12Határuk az északi szegletnél a Jordánnál kezdődött, és a határ Jerikó északi lejtője felé húzódott, és felment a hegyre nyugat felé, és Bét-Aven pusztájánál ért véget.13Onnan pedig a határ áthaladt Lúz felé, Lúz déli lejtőjénél, vagyis Bételnél, és a határ lement Atarót-Addár felé a hegyen, mely Alsó-Bét-Horontól délre van.14És kijelölték a határt, amely megkerülte a nyugati részt dél felé attól a hegytől, amely Bét-Horonnal szemközt van délre, és Kirját-Baálnál ért véget, vagyis Kirját-Jeárimnál, amely Júda fiainak városa. Ez a nyugati oldal.15A déli oldal pedig Kirját-Jeárim szélénél kezdődött, és a határ nyugat felé húzódva Neftoah vizeinek forrása felé tartott.16Lement a határ a hegy lábáig, mely Hinnom fiának völgyével szemben van Refaim völgyében északra, és lement a Hinnom-völgybe, a jebusziták lejtője felé délre, és lement az Én-Rógelig.17Kijelölték észak felé, és Én-Semesig és Gelilótig tartott, amely Adummim emelkedőjével szemben van, és lement Bohánnak, Rúben fiának kövéig.18Átszelte az északi lejtőt az Araba előtt, és lement az Arabáig.19És a határ Bét-Hogla északi lejtőjéig húzódott, és a (határ) vége a Sós-tenger északi öblénél volt, a Jordán déli végénél. Ez volt a déli határ.20A keleti oldalon a Jordán határolta. Ez volt Benjámin fiainak öröksége családonként, és határaik körös-körül.21Benjámin fiai törzsének városai családonként ezek voltak:Jerikó, Bét-Hogla, Emek-Kecic,22Bét-Araba, Cemáraim, Bétel,23Avvim, Pára, Ofra,24Kefár-Ammóni, Ofni és Géba;tizenkét város és azok települései.25Gibeon, Ráma, Beérót,26Micpe, Kefira, Mócah,27Rékem, Jirpeél, Tarala,28Céla, Ha-Elef, a jebuszi, vagyis Jeruzsálem, Gibea és Kirját; tizennégy város és azok települései. Ez volt Benjámin fiainak öröksége családonként.

19. fejezet
1A második sorsvetés Simeonra esett, Simeon fiai törzsére családjaik szerint. Az ő örökségük pedig Júda fiainak örökségén belül volt.2A következő lett az ő örökségük: Beér-Seba és Seba, Mólada,3Hacar-Suál, Bála, Ecem,4Eltolád, Betul, Horma,5Ciklág, Bét-Markabót, Hacar-Szúsza,6Bét-Lebaót és Sarúhen; tizenhárom város és azok települései.7Ain, Rimmon, Eter és Asán; négy város és azok települései,8és az összes település, mely e városok körül helyezkedett el egészen Baálát-Beérig, a délen fekvő Rámáig. Ez volt Simeon fiai törzsének öröksége családonként.9Simeon fiainak öröksége a Júda fiainak jutott részből volt, mert Júda fiainak része túl nagy volt nekik. Ezért Simeon fiai az ő örökségükön belül kaptak birtokot.10Ezután a harmadik sorsvetés Zebulon fiaira esett családjaik szerint, örökségük határa pedig egészen Száridig húzódott.11És határuk nyugatra Marealig húzódott, és Dabbesetig tartott, és elért a völgyig, mely Jokneám előtt van.12Száridnál keletnek fordult, napkelet felé Kiszlót-Tábor határáig, és Daberátig húzódott, és fel Jáfiáig.13Onnan keletre, napkelet felé, Gát-Héferig, Ét-Kacinig és Rimmonig húzódott, és Neáig jelölték ki.14És megkerülte azt a határ északon Hannaton felé, és Jifta-El völgyénél ért véget,15továbbá hozzájuk tartozott még Kattát, Nahalál, Simron, Jidala és Betlehem; tizenkét város és azok települései.16Ez volt Zebulon fiainak öröksége családonként. Ezek voltak a városok és azok települései.17A negyedik sorsvetés Issakárra esett, Issakár fiaira családjaik szerint.18Határuk Jezréel, Keszullót, Sunem,19Hafáraim, Síón, Anahárat,20Rabbit, Kisjon, Ebec,21Remet,Én-Gannim, Én-Hadda és Bét-Paccéc volt.22És a határ a Táborig, Sahacimáig és Bét-Semesig húzódott, és a határuk a Jordánnál ért véget;tizenhat város és azok települései.23Ez volt Issakár fiai törzsének öröksége családonként, a városok és azok települései.24Azután az ötödik sorsvetés Áser fiai törzsére esett családjaik szerint.25Az ő határuk Helkát, Háli, Beten, Aksáf,26Allammélek, Amád és Misál volt. Nyugaton a Kármelig és Sihór-Libnátig tartott,27és napkelet felé fordult Bét-Dágonig;Zebulonig és Jifta-El völgyéig húzódott északon, Bét-Emekig és Neiélig, és ki Kabulig balra,28és Ebronig, Rehobig, Hammonig meg Kanahig, és egészen a népes Szidónig.29Majd visszafordult a határ Ráma felé, egészen Tírusz megerősített városáig. És visszafordult a határ Hósa felé, és a tengernél ért véget Akzib területén,30továbbá hozzájuk tartozott még Umma, Afék és Rehob;huszonkét város és azok települései.31Ez volt Áser fiai törzsének öröksége családonként. Ezek voltak a városok és azok települései.32Naftali fiaira esett a hatodik sorsvetés, Naftali fiaira családonként.33Határuk Helefnél kezdődött, a Caánannimban lévő nagy fánál, és Adámi-Nekeben és Jabnéelen át egészen Lakkumig tartott, és a Jordánnál ért véget.34Nyugatnak fordult a határ Aznót-Tábor felé, és onnan fel Hukkók felé, majd elért délen Zebulonig, nyugaton Áserig, napkelet felől a Jordánnál pedig Júdáig.35A megerősített városok ezek voltak: Ciddim, Cér, Hammat, Rakkat, Kinneret,36Adáma, Ráma, Hácor,37Kedes, Edrei, Én-Hácor,38Jiron, Migdal-El, Hórem, Bét-Anát és Bét-Semes;tizenkilenc város és azok települései.39Ez volt Naftali fiai törzsének öröksége családonként, a városok és azok települései.40Dán fiai törzsének jutott sorsvetés által a hetedik rész családonként.41Örökségük határa volt Córa, Estáol, Ír-Semes,42Saálabbin, Ajjalon, Jitla,43Elon, Timna, Ekron,44Elteké, Gibbeton, Baálát,45Jehud, Bene-Berák, Gát-Rimmon,46Me-Jarkon és Rakkon, és a határ Joppé előtt húzódott.47Dán fiainak területe túl kicsi volt nekik. Így Dán fiai felvonultak, és harcoltak Lesem ellen, majd elfoglalták és kardélre hányták. Aztán birtokba vették, és ott laktak, és elnevezték Lesemet Dánnak, az ősatyjuknak, Dánnak nevéről.48Ez volt Dán fiai törzsének öröksége családonként. Ezek voltak a városok és azok települései.49Így befejezték a föld területekre való felosztását. Ezután Izrael fiai örökséget adtak Józsuénak, Nún fiának maguk közt.50Jehova parancsa szerint neki adták azt a várost, melyet kért, név szerint Timnát-Szerahot az Efraim hegyvidékén;ő pedig megépítette a várost, és ott lakott.51Ezek voltak az örökségek, melyeket Eleázár pap és Józsué, Nún fia, valamint az Izrael fiai törzseinek élén álló atyák elöljárói sorsvetéssel birtokokként kiosztottak Silóban, Jehova előtt, a találkozás sátrának bejáratánál. Ezzel befejezték a föld felosztását.

20. fejezet
1Majd Jehova így szólt Józsuéhoz:2,,Beszélj Izrael fiaival, és ezt mondd nekik:Jelöljétek ki magatoknak a menedékvárosokat, melyekről beszéltem nektek Mózes által,3hogy oda menekülhessen az emberölő, aki nem szándékosan, akaratlanul agyonüt egy lelket;és legyenek ezek a városok menedékül nektek a vérbosszuló elől.4Meneküljön az egyik ilyen városba, álljon a város kapujának bejáratába, és mondja el ügyét a város véneinek füle hallatára, azok pedig fogadják be a városba magukhoz, és adjanak neki helyet, hogy velük lakhasson.5Ha a vérbosszuló üldözőbe veszi azt, aki embert ölt, akkor ne adják azt a kezébe, mert akaratlanul ütötte agyon az embertársát, és nem gyűlölte őt azelőtt.6Maradjon abban a városban, míg a közösség elé nem áll az ítélkezésre, és míg meg nem hal a főpap, aki azokban a napokban lesz. Akkor térhet vissza az, aki embert ölt;akkor menjen vissza a városába és a házába, abba a városba, ahonnan elmenekült."7Szentnek nyilvánították tehát Kedest Galileában, Naftali hegyvidékén, Sikemet Efraim hegyvidékén, és Kirját-Arbát, vagyis Hebront Júda hegyvidékén.8A Jordán vidékén, Jerikónál, keletre odaadták Rúben törzséből Bécert a fennsík pusztáján, Gád törzséből Rámótot Gileádban, Manassé törzséből pedig Golánt Básánban.9Ezek voltak a városok, melyeket kijelöltek Izrael összes fiának és a jövevény lakosoknak, akik köztük laknak mint jövevények, hogy oda menekülhessen bárki, aki nem szándékosan agyonüt egy lelket, hogy meg ne haljon a vérbosszuló kezétől, míg a közösség elé nem áll.
 
 
0 komment , kategória:  Józsué könyve  
Józsué 6–10:43-ig terjedő fejezetei
  2016-08-04 20:16:26, csütörtök
 
  Józsué 6. fejezet

1Jerikót pedig alaposan bezárták Izrael fiai miatt, se ki, se be nem mehetett senki.2Jehova pedig ezt mondta Józsuénak: ,,Nézd, Jerikót és királyát, valamint a bátor és erős férfiakat mind a kezedbe adtam!3Minden hadviselő férfi közületek meneteljen a város körül, egyszer körüljárva a várost. Így tegyetek hat napig.4Hét pap vigyen hét, kosszarvból készült kürtöt a láda előtt. A hetedik napon hétszer kerüljétek meg a várost, a papok pedig fújják a kürtöket!5És amikor fújják a kosszarvból készült kürtöket, és ti halljátok a kürtök hangját, az egész nép hallasson hangos csatakiáltást. Ekkor a város falai teljesen leomlanak, a nép pedig menjen fel, mindenki egyenesen előre."6Józsué, Nún fia tehát összehívta a papokat, és ezt mondta nekik: ,,Vegyétek fel a szövetségládát, és hét pap vigyen hét, kosszarvból készült kürtöt Jehova ládája előtt."7A népnek pedig ezt mondta:,,Menjetek, és járjátok körül a várost. A felfegyverzett sereg menjen Jehova ládája előtt."8És minden úgy történt, ahogy Józsué mondta a népnek; hét pap, akik hét, kosszarvból készült kürtöt vittek Jehova előtt, mentek, és fújták a kürtöket, Jehova szövetségének ládája pedig utánuk haladt.9A felfegyverzett sereg a kürtöt fújó papok előtt ment, az utóvéd pedig a láda után, folyamatosan fújva a kürtöket.10Józsué ezt parancsolta a népnek:,,Ne kiáltsatok, és ne is hallassátok hangotokat, egy szó se hagyja el a szátokat addig a napig, amíg azt nem mondom: »Kiáltsatok!« Akkor kiáltsatok."11És körülvitette Jehova ládáját a város körül, és egyszer körüljárták azt, majd visszamentek a táborba, és éjszakára a táborban maradtak.12Másnap Józsué korán reggel felkelt, a papok pedig elindultak Jehova ládájával,13és hét pap, akik hét, kosszarvból készült kürtöt vittek Jehova ládája előtt, ott vonultak, és folyamatosan fújták a kürtöket. A felfegyverzett sereg előttük ment, az utóvéd pedig Jehova ládája után, folyamatosan fújva a kürtöket.14A második napon is körbejárták egyszer a várost, majd pedig visszatértek a táborba. És így tettek hat napon át.15A hetedik napon pedig korán felkeltek, már pirkadatkor, és ugyanígy körüljárták a várost hétszer. Csak ezen a napon járták körül hétszer a várost.16Hetedszerre pedig a papok megfújták a kürtöket, és Józsué így szólt a néphez:,,Kiáltsatok, mert Jehova nektek adta a várost!17És a várost pusztulásra kell adni; a város minden benne lévővel Jehováé. Csak Ráháb, a prostituált maradjon életben mindazokkal együtt, akik vele vannak a házban, mert elrejtette a követeket, akiket kiküldtünk.18Ti pedig őrizkedjetek azoktól, amik pusztulásra vannak szánva. Nehogy megkívánjatok valamit is, és elvegyetek azokból, amik pusztulásra vannak szánva, nehogy Izrael táborát pusztulásra szánt dologgá és kegyvesztetté tegyétek.19Minden ezüst és arany, valamint a rézből és vasból készült tárgyak szentek Jehova előtt. Ezek mind Jehova kincsei közé kerüljenek."20A nép pedig kiáltott, amikor megfújták a kürtöket. És amint a nép meghallotta a kürtök hangját, és hangos csatakiáltásban tört ki, a falak teljesen leomlottak. Ezután pedig a nép felment a városba, mindenki egyenesen előre, és elfoglalták a várost.21Mindent, ami a városban volt, pusztulásra adtak; férfiakat és nőket, fiatalokat és öregeket, a bikáktól a juhokig és szamarakig mindent kardélre hánytak.22A két férfinak, akik kikémlelték a földet, ezt mondta Józsué:,,Menjetek be annak a prostituált nőnek a házába, és hozzátok ki onnan azt az asszonyt és mindenkit, aki hozzá tartozik, ahogy megesküdtetek neki."23A fiatalemberek tehát, akik kikémlelték a földet, bementek, és kihozták Ráhábot, az apját, anyját, testvéreit és mindenkit, aki hozzá tartozott, igen, az egész rokonságát kihozták. És Izrael táborán kívül helyezték el őket.24Akkor felégették a várost tűzzel és mindent, ami benne volt. Csak az ezüstöt és az aranyat, valamint a rézből és vasból készült tárgyakat vitték Jehova házának kincsei közé.25Ráhábot, a prostituáltat és az ő apjának háznépét, és mindenkit, aki hozzá tartozott, életben hagyott Józsué. Ráháb pedig a mai napig Izraelben lakik, mert elrejtette a követeket, akiket Józsué Jerikó kikémlelésére küldött.26Józsué akkor esküt tett, melyben kijelentette:,,Átkozott legyen az az ember Jehova előtt, aki felkel, hogy felépítse ezt a várost, Jerikót! Elsőszülöttjének élete árán rakja le az alapját, és legkisebb fiának élete árán állítsa fel annak kapuit!"27Jehova tehát Józsuéval volt, és az egész földön elterjedt a híre.

7. fejezet

1Izrael fiai azonban hűtlenül cselekedtek a pusztulásra szánt dolgokkal, mivel Ákán, aki Kármi fia, aki Zabdi fia, aki Zerah fia, a Júda törzséből, elvett a pusztulásra szánt dolgokból. Ezért Jehova haragja felgerjedt Izrael fiai ellen.2Ezután történt, hogy Józsué kiküldött néhány férfit Jerikóból Aiba, amely Bét-Aven közelében van, Bételtől keletre, és ezt mondta nekik:,,Menjetek fel, és kémleljétek ki azt a földet."A férfiak tehát felmentek, és kikémlelték Ait,3majd visszatértek Józsuéhoz, és ezt mondták neki:,,Ne menjen fel az egész nép. Csak két-vagy háromezer ember menjen fel, és verje meg Ait. Ne terheld az egész népet azzal, hogy odamenjen, mert csak kevesen vannak ott."4Így hát a népből mintegy háromezer férfi ment fel oda, de menekülni kezdtek Ai emberei elől.5Ai emberei pedig megöltek közülük harminchat férfit, és a kaputól egészen Sebárimig üldözték őket, és még a lejtőn is vágták őket. A népnek pedig megolvadt a szíve, és olyanná lett, mint a víz.6Józsué erre megszaggatta köntösét, arccal a földre borult Jehova ládája előtt, és ott volt egészen estig Izrael véneivel együtt, és port hintettek fejükre.7Józsué pedig így szólt:,,Ó, jaj, legfőbb Úr, Jehova! Miért hoztad fel ezt a népet idáig, át a Jordánon? Azért, hogy az amoriták kezébe adj bennünket, hogy elpusztítsanak minket? Bár úgy döntöttünk volna, hogy maradunk a Jordán túloldalán8Bocsáss meg, ó, Jehova! Mit mondhatnék, miután Izrael hátat fordított ellenségei előtt?9A kánaániták és annak a földnek az összes lakója meghallja majd ezt, és biztos körülvesznek minket, és eltörlik nevünket a föld színéről. Mit cselekszel akkor nagy nevedért?"10Jehova így felelt Józsuénak:,,Kelj fel! Miért borulsz arcra?11Vétkezett Izrael, megszegte szövetségemet, melyet parancsul adtam neki. Elvettek a pusztulásra szánt dolgokból, loptak, és eltitkolták, és a saját dolgaik közé tették azt.12Izrael fiai nem kelhetnek fel ellenségeik ellen. Hátat fordítanak majd ellenségeik előtt, mert pusztulásra lettek szánva. Nem leszek veletek mindaddig, ameddig meg nem semmisítitek magatok közt azt, ami pusztulásra van szánva!13Kelj fel! Szenteld meg a népet, és ezt mondd nekik:Holnap szenteljétek meg magatokat, mert ezt mondja Jehova, Izrael Istene:Pusztulásra szánt dolog van köztetek, ó, Izrael! Nem kelhettek fel ellenségeitek ellen, míg el nem távolítjátok magatok közül azt, ami pusztulásra van szánva.14Jelenjetek meg reggel, törzsenként, és az a törzs, melyet Jehova kiválaszt, lépjen elő családonként, és az a család, melyet Jehova kiválaszt, lépjen ki, minden háznép külön-külön. Majd az a háznép, melyet Jehova kiválaszt, lépjen ki, minden életerős férfi egyenként.15És azt, akit kiválasztanak, akinél a pusztulásra szánt dolog van, égessék meg, őt és mindent, amije van, mert megszegte Jehova szövetségét, és gyalázatos ostobaságot követett el Izraelben."16Józsué tehát korán reggel fölkelt, és összehívta Izraelt törzsenként. És Júda törzse került kiválasztásra.17Akkor odahívta Júda törzsének családjait, és kiválasztásra került a zerahiták családja, majd amikor odahívta a zerahiták családját, minden életerős férfit külön-külön, Zabdi került kiválasztásra.18Végül, amikor odahívta az ő háznépét, minden életerős férfit egyenként, kiválasztásra került Ákán, Kármi fia, aki Zabdi fia, aki pedig Zerah fia, a Júda törzséből.19Ekkor Józsué így szólt Ákánhoz: ,,Fiam, adj dicsőséget, kérlek, Jehovának, Izrael Istenének, és tegyél vallomást neki. Mondd meg nekem, kérlek, mit tettél. Ne titkold el előlem."20Ákán erre így felelt Józsuénak:,,Igen, én vétkeztem Jehova, Izrael Istene ellen, és ezt meg ezt tettem:21Amikor megláttam a zsákmány közt egy sineári díszruhát, amely igen szép volt, valamint kétszáz sekel ezüstöt és egy aranyrudat, amely ötven sekel volt, megkívántam és eltettem azokat. Íme, ott van elrejtve a sátram közepén a földben, a pénz pedig alatta van."22Erre Józsué követeket küldött, azok pedig elszaladtak a sátorhoz, és íme, az ott volt elrejtve a sátrában, a pénz pedig alatta volt.23Kivitték tehát azokat a sátor közepéből, odavitték Józsuéhoz és mind az Izrael fiaihoz, és kiöntötték Jehova elé.24Ekkor Józsué, és vele egész Izrael kivitte Ákánt, Zerah fiát az ezüsttel, a díszruhával és az aranyrúddal együtt, valamint fiait, lányait, ökreit, szamarait, nyájait, a sátrát és mindent, ami az övé volt, és elvitték őket Akor völgyébe.25Józsué akkor így szólt:,,Miért tettél kegyvesztetté minket? Jehova is kegyvesztetté tesz téged a mai napon!"Erre az egész Izrael megkövezte, majd elégette őket tűzzel. Így kövezték meg őket.26Azután nagy kőhalmot raktak fölé, amely a mai napig megvan. Ekkor Jehova elfordult izzó haragjától. Ezért hívják azt a helyet Akor völgyének a mai napig.

8. fejezet

1Jehova ezután így szólt Józsuéhoz: ,,Ne félj, és ne rettegj! Vedd magad mellé az egész hadviselő népet, kelj fel, és menj fel Aiba. Meglátod, kezedbe adtam Ai királyát, az ő népét, városát és földjét.2Azt tegyétek Aival és királyával, mint amit Jerikóval és királyával tettetek. A zsákmányt azonban és a háziállatokat magatoknak zsákmányolhatjátok. Álljatok lesben a város ellen annak háta mögött."3Józsué tehát és az egész hadviselő nép felkelt, hogy felmenjen Ai ellen; Józsué pedig kiválasztott harmincezer embert, bátor, erős férfiakat, és kiküldte őket éjjel.4Ezt parancsolta nekik: ,,Álljatok lesben a város ellen annak háta mögött. Ne menjetek nagyon távol a várostól, és mindannyian legyetek készenlétben.5Én és mindazok, akik velem vannak, megközelítjük a várost. És amikor kijönnek, hogy megütközzenek velünk, mint először is volt, menekülni fogunk előlük.6Ők pedig utánunk jönnek majd, míg teljesen el nem szakítjuk őket a várostól, mert ezt fogják mondani:Menekülnek előlünk, mint először, mi pedig menekülünk előlük.7Akkor ti keljetek föl a lesből, és vegyétek be a várost. Jehova, a ti Istenetek a kezetekbe fogja adni azt.8És amint bevettétek a várost, gyújtsátok fel azt;Jehova szava szerint cselekedjetek. Lássátok, ezt parancsolom nektek."9Ezután Józsué kiküldte őket, felvonultak a leshelyre, és elfoglalták helyüket Bétel és Ai között, Aitól nyugatra, Józsué pedig a nép között szállt meg aznap éjjel.10Majd Józsué korán reggel felkelt, megszemlélte a népet, és felment Izrael véneivel a nép élén Aiba.11Minden hadviselő férfi, aki vele volt, felment, hogy szemből közelítsék meg a várost, és letáboroztak Aitól északra úgy, hogy egy völgy választotta el őket Aitól.12Közben Józsué magához vett mintegy ötezer embert, és lesbe állította őket Bétel és Ai között, a várostól nyugatra.13Az emberek tehát felállították a fő tábort a várostól északra, és az utóvédet is a várostól nyugatra;Józsué pedig aznap éjjel a völgybe ment.14Amikor Ai királya meglátta ezt, akkor a város férfiai sietve korán felkeltek, és kimentek—a király és egész népe—,hogy megütközzenek Izraellel a megadott időben a kietlen síkság mellett. De a király nem tudta, hogy lesben állnak ellene a város mögött.15Amikor Józsué és az egész Izrael vereséget szenvedett előttük, menekülni kezdtek a puszta felé.16Erre az egész népet, amely a városban volt, összehívták, hogy vegyék üldözőbe őket, és így, hogy Józsuét üldözték, messze elszakadtak a várostól.17Egyetlen férfi sem maradt Aiban és Bételben, aki ne ment volna ki Izrael után, így a várost teljesen nyitva hagyták, és üldözőbe vették Izraelt.18Jehova ekkor ezt mondta Józsuénak: ,,Nyújtsd ki a kezedben levő dárdát Ai felé, mert a kezedbe adom azt!" Józsué tehát kinyújtotta a kezében lévő dárdát a város felé.19És amint kinyújtotta a kezét, a lesben állók gyorsan fölkeltek helyükről, futni kezdtek be a városba, és elfoglalták azt. Azután sietve lángba borították a várost.20Akkor Ai emberei visszafordultak, és íme, a város füstje száll fel az ég felé, és semerre sem voltak képesek menekülni. Ekkor a nép, amely a puszta felé menekült, az üldözők ellen fordult.21Józsué pedig és az egész Izrael látta, hogy a lesben állók elfoglalták a várost, és hogy felszáll a város füstje. Így megfordultak, és levágták Ai férfiait.22A többiek is kijöttek a városból ellenük, így Izrael közepette találták magukat, ezek innen, azok onnan, és vágták őket, míg nem maradt közülük egyetlen túlélő vagy menekülő sem.23Ai királyát pedig élve fogták el, és Józsué elé vitték.24Miután Izrael megölte Ai minden lakóját a mezőn, a pusztában, ahol üldözték őket, és mind egy szálig elestek, kardélre hányták őket és végük lett, akkor egész Izrael visszafordult Aiba, és minden ott lakót kardélre hánytak.25Akik azon a napon elestek, férfiak és nők, tizenkétezren voltak, Ai összes lakosa.26Józsué nem húzta vissza kezét, melyben a dárdát kinyújtva tartotta, míg Ai összes lakosát pusztulásra nem adta.27Csak a város háziállatait és zsákmányát ejtette magának Izrael zsákmányul, Jehova szava szerint, melyet parancsba adott Józsuénak.28Akkor Józsué felégette Ait, és időtlen időkre romhalmazzá tette, elhagyatott hellyé a mai napig.29Ai királyát pedig oszlopra akasztotta estig. Naplementekor Józsué parancsára levették a holttestet az oszlopról, odadobták a városkapu bejáratához, és nagy kőhalmot emeltek föléje, amely a mai napig ott áll.30Józsué ekkor oltárt épített Jehovának, Izrael Istenének az Ebál-hegyen,31ahogyan Mózes, Jehova szolgája megparancsolta Izrael fiainak a Mózes törvényének könyvében leírtak szerint:,,Oltárt ép kövekből, melyekhez vasszerszám nem ért", és égő felajánlásokat ajánlottak fel azon Jehovának, és közösségi áldozatokat áldoztak.32Majd Józsué felírta ott a kövekre Mózes törvényének egy másolatát, melyet ő Izrael fiai előtt írt.33És egész Izrael, a véneik, az elöljárók és bíróik a láda két oldalán álltak a lévita papok előtt, akik Jehova szövetségének ládáját hordozták, a jövevény lakosok is, és a bennszülöttek is; a nép egyik fele a Gerizim-hegy előtt, a másik fele pedig az Ebál-hegy előtt (ahogy Mózes, Jehova szolgája megparancsolta), hogy először is megáldja Izrael népét.34Azután a törvény minden szavát felolvasta, az áldást és az átkot, mindet aszerint, amint leíratott a törvény könyvében.35Nem volt egyetlen szó sem Mózes összes parancsolata között, melyet Józsué ne olvasott volna fel Izrael egész gyülekezete előtt, a nők, a kisgyermekek és a köztük járó jövevény lakosok előtt.

9. fejezet

1Miután minden király, aki a Jordánnak ezen az oldalán, a hegyvidékes területen, a Sefélán, végig a Nagy-tenger mentén és a Libanon mellett volt, meghallotta ezt, a hettiták, amoriták, kánaániták, periziták, hivviták és jebusziták,2összegyűltek, hogy együttes erővel háborút indítsanak Józsué és Izrael ellen.3Gibeon lakói is meghallották, mit tett Józsué Jerikóval és Aival.4Ezért ők a maguk részéről okosan cselekedtek; elindultak, vettek magukhoz útravalót, felmálházták szamaraikat ócska zsákokkal, valamint kikopott, megrepedezett és összekötözött bőr borostömlőkkel,5elnyűtt, foltozott sarut húztak a lábukra, elhasznált ruhákat vettek fel, és útravalóul száraz, szétmorzsolódott kenyeret vittek magukkal.6Majd Józsuéhoz mentek a gilgáli táborba, ezt mondva neki és Izrael férfiainak:,,Messze vidékről jöttünk. Kössetek velünk szövetséget."7Erre Izrael férfiai ezt mondták a hivvitáknak:,,Lehet, hogy itt laktok a közelünkben. Hogyan köthetnénk akkor szövetséget veletek?"8Ők pedig így válaszoltak Józsuénak:,,A szolgáid vagyunk."Ekkor Józsué ezt kérdezte tőlük:,,Kik vagytok, és honnan jöttetek?"9Azok pedig így feleltek: ,,Nagyon messzi vidékről jöttek a te szolgáid Jehovának, a te Istenednek neve miatt, mert hallottuk az ő hírét, és mindazt, amit Egyiptomban tett,10és mindazt, amit az amoriták két királyával tett, akik a Jordán túloldalán éltek, név szerint Szihonnal, Hesbon királyával és Óggal, Básán királyával, aki Astarótban volt.11Ezért ezt mondták nekünk a véneink és földünk valamennyi lakosa: »Vegyetek magatokhoz útravalót az utazáshoz, és menjetek el, hogy találkozzatok velük, és ezt mondjátok nekik:A szolgáitok vagyunk. Kössetek most velünk szövetséget.12Ez a kenyerünk; még meleg volt, amikor eltettük útravalóul a házunkban azon a napon, mikor elindultunk hozzátok, és nézzétek: száraz és szétmorzsolódott.13Ezek pedig a bőr borostömlők, amik még újak voltak, amikor megtöltöttük őket, és nézzétek: megrepedeztek; a ruháink és saruink pedig elhasználódtak a hosszú úton."14Akkor a férfiak vettek azoknak útravalójából, de Jehova szájából nem tudakozódtak.15Aztán Józsué békét kötött velük, és szövetségre lépett velük, hogy életben hagyja őket, a közösség fejedelmei pedig megesküdtek nekik.16Három nap elteltével történt, hogy miután már megkötötték velük a szövetséget, meghallották, hogy ők a környékről valók, és valójában a szomszédságukban laknak.17Ekkor Izrael fiai fölkerekedtek, és elmentek azoknak városaiba a harmadik napon. Ezek a városok a következők voltak: Gibeon, Kefira, Beérót és Kirját-Jeárim.18De Izrael fiai nem sújtottak le rájuk, mert a közösség fejedelmei megesküdtek nekik Jehovára, Izrael Istenére. Ekkor az egész közösség zúgolódni kezdett a fejedelmek ellen.19Erre az összes fejedelem így szólt az egész közösséghez:,,Mi a magunk részéről megesküdtünk nekik Jehovára, Izrael Istenére, így hát nem bánthatjuk őket.20Ezért ezt cselekedjük velük:életben hagyjuk őket, hogy ne vonjunk magunkra haragot az eskü miatt, melyet tettünk nekik."21A fejedelmek tehát ezt mondták nekik:,,Hagyjuk életben őket, és legyenek az egész közösség favágói és vízhordói, ahogy a fejedelmek ígéretet tettek nekik."22Józsué erre odahívta őket, és ezt mondta nekik:,,Miért csaptatok be minket, ezt mondva:Nagyon messze lakunk tőletek, holott itt éltek közöttünk23Átkozottak vagytok, nem fogynak ki közületek a rabszolgasorban élők és az én Istenem házának favágói és vízhordói!"24Ők pedig így feleltek Józsuénak: ,,Azért történt ez, mert szolgáidnak nyíltan megmondták, hogy Jehova, a te Istened megparancsolta Mózesnek, az ő szolgájának, hogy nektek adja az egész földet, és hogy kiirtja a föld minden lakosát előletek. Mi pedig igen féltettük a lelkünket tőletek. Ezért tettük hát ezt.25Most pedig itt vagyunk a kezedben. Tégy úgy velünk, ahogy jónak és helyesnek látszik szemedben."26Úgy is tett velük; kiszabadította őket Izrael fiainak kezéből, és nem ölték meg őket.27Azon a napon Józsué favágókká és vízhordókká tette őket a közösség és Jehova oltára számára a mai napig, arra a helyre, melyet Ő kiválaszt.

10. fejezet

1Amikor Adoni-Cédek, Jeruzsálem királya meghallotta, hogy Józsué elfoglalta Ait, és pusztulásra adta, és úgy bánt Aival és királyával, ahogyan Jerikóval és királyával, valamint hogy Gibeon lakosai békét kötöttek Izraellel, és köztük laknak,2nagyon megijedt. Mert Gibeon nagy város volt, olyan, mint a királyi városok közül egy, nagyobb, mint Ai, és csupa erős férfiak lakták.3Ezért Adoni-Cédek, Jeruzsálem királya Hohámhoz, Hebron királyához, Pirámhoz, Jármut királyához, Jáfiához, Lákis királyához és Debirhez, Eglon királyához küldött a következő szavakkal:4,,Gyertek fel hozzám, és segítsetek! Verjük meg Gibeont, mert békét kötött Józsuéval és Izrael fiaival!"5Ekkor összegyűlt és felvonult az amoriták öt királya:Jeruzsálem királya, Hebron királya, Jármut királya, Lákis királya, Eglon királya, ők maguk és minden táboruk, és tábort ütöttek Gibeon ellen, és háborút indítottak ellene.6Ekkor Gibeon férfiai Józsuéhoz küldtek a gilgáli táborba, ezt mondva: ,,Ne vond meg kezedet szolgáidtól! Gyere fel hozzánk gyorsan, ments meg minket, és segíts nekünk, mert az amoriták összes királya, akik a hegyvidéken laknak, összegyűltek ellenünk!"7Józsué tehát felment Gilgálból, ő és az egész hadviselő nép, és a bátor, erős férfiak mind.8Akkor Jehova ezt mondta Józsuénak:,,Ne félj tőlük, mert kezedbe adtam őket. Egyetlen ember sem állhat ellened közülük."9Józsué feljött ellenük, és rajtuk ütött. Egész éjen át tartott, míg feljött Gilgálból.10Jehova összezavarta őket az izraeliták előtt, akik aztán nagy vereséget mértek rájuk Gibeonnál, és üldözték őket a Bét-Horon emelkedőjének útján; egészen Azekáig és Makkedáig vágták őket.11Miközben menekültek Izrael elől, és Bét-Horon lejtőjén voltak, Jehova nagy jégdarabokat zúdított rájuk az égből egészen Azekáig, és meghaltak. Többen voltak, akik a jégesőtől haltak meg, mint akiket Izrael fiai öltek meg karddal.12Azon a napon, amikor Jehova Izrael fiainak kezébe adta az amoritákat, Józsué Jehovához szólt, és ezt mondta Izrael szemei előtt:,,Ne mozdulj, nap, Gibeon felett, És te, hold, Ajjalon völgye felett!"13És a nap nem mozdult, és a hold is állt, míg a nemzet bosszút nem állt ellenségein. Vajon nincs ez megírva a Jásár könyvében? A nap pedig az ég közepén állt mozdulatlanul, és nem sietett lenyugodni majdnem egy teljes napig.14Nem volt még egy olyan nap, mint az, sem azelőtt, sem azután, hogy Jehova hallgatott volna ember szavára, mert maga Jehova harcolt Izraelért.15Ezután Józsué és vele az egész Izrael visszatért a gilgáli táborba.16Időközben ez az öt király elmenekült, és elrejtőzött Makkeda barlangjában.17Majd jelentették Józsuénak:,,Megtalálták az öt királyt elrejtőzve Makkeda barlangjában."18Józsué erre ezt mondta:,,Gördítsetek nagy köveket a barlang szájához, és jelöljetek ki embereket, hogy őrizzék őket.19Ti pedig ne álljatok meg, hanem üldözzétek ellenségeiteket, és verjétek meg utóvédjeiket. Ne hagyjátok, hogy bejussanak a városaikba, mert Jehova, a ti Istenetek kezetekbe adta őket."20Amikor Józsué és Izrael fiai nagy öldöklés közepette levágták őket, míg teljesen végeztek velük, azok pedig, akik életben maradtak közülük, elmenekültek, és bementek a megerősített városokba,21akkor az egész nép békében visszatért a táborba, Józsuéhoz, Makkeda mellé. Nyelvét sem mozdította többé senki Izrael fiai ellen.22Józsué ezután így szólt:,,Nyissátok ki a barlang száját, és hozzátok elém ezt az öt királyt a barlangból."23Így is tettek, és odavitték hozzá a barlangból ezt az öt királyt: Jeruzsálem királyát, Hebron királyát, Jármut királyát, Lákis királyát és Eglon királyát.24Amint kihozták ezeket a királyokat, és Józsuéhoz vitték őket, Józsué összehívta Izrael valamennyi férfiát, és ezt mondta a hadviselő férfiak vezéreinek, akik vele mentek:,,Gyertek ide, és tegyétek lábatokat ezeknek a királyoknak a nyakára!"Odamentek hát, és lábukat a királyok nyakára tették.25Józsué pedig ezt mondta nekik:,,Ne féljetek, és ne rettegjetek! Legyetek bátrak és erősek, mert így tesz Jehova minden ellenségetekkel, akik ellen harcoltok!"26Ezután Józsué lesújtott rájuk, és megölte őket;öt oszlopra akasztotta őket, és ott függtek az oszlopokon estig.27Napnyugtakor Józsué parancsot adott, és levették azokat az oszlopokról, majd bedobták őket a barlangba, ahol elrejtőztek. Aztán nagy köveket tettek a barlang szájához, melyek a mai napig ott vannak.28Azon a napon Józsué elfoglalta Makkedát, és kardélre hányta az ottaniakat. A királyát pedig, és minden ott élő lelket pusztulásra adott. Nem hagyott egyetlen túlélőt sem. Úgy tett Makkeda királyával is, mint ahogyan Jerikó királyával tett.29Azután Józsué és vele az egész Izrael továbbment Makkedából Libnába, és Libna ellen harcolt.30Jehova azt is Izrael kezébe adta a királyával együtt, és levágták őket, minden ott élő lelket kardélre hánytak. Egyetlen túlélőt sem hagytak benne. Úgy tettek annak királyával is, mint ahogyan Jerikó királyával.31Ezután Józsué és vele az egész Izrael továbbment Libnából Lákisba, ott tábort ütött, és háborúzott ellene.32Jehova pedig Izrael kezébe adta Lákist, úgyhogy bevették a második napon, és megverték; minden ott élő lelket kardélre hánytak, pontosan úgy, ahogy Libnával is tették.33Ekkor Hórám, Gézer királya felvonult, hogy segítségére siessen Lákisnak. Józsué pedig megverte őt és népét, mígnem egyetlen túlélőt sem hagyott közülük.34Aztán Józsué és vele az egész Izrael továbbment Lákisból Eglonba, ott letáborozott, és harcolt ellene.35Még aznap bevették azt, és kardélre hányták az ottaniakat; minden ott élő lelket pusztulásra adtak azon a napon, pontosan úgy, ahogy Lákissal tették.36Majd Józsué és vele az egész Izrael felvonult Eglonból Hebronba, és háborút indított ellene.37Aztán bevették, királyát pedig, és minden városát, és minden ott élő lelket kardélre hánytak. Nem hagyott egyetlen túlélőt sem, pontosan úgy, ahogyan Eglonnal tette. Hebront és minden ott élő lelket pusztulásra adott.38Végül Józsué és vele az egész Izrael visszatért Debirbe, hogy háborút indítson ellene.39Bevette azt és összes városát, királyát elfogták, és kardélre hányták őket, és minden ott élő lelket pusztulásra adtak. Nem hagyott egyetlen túlélőt sem. Úgy tett Debirrel és annak királyával, mint Hebronnal, valamint Libnával és annak királyával.40Józsué meghódította az egész hegyvidéket, és a Negebet és a Sefélát, a lejtőket és azok összes királyát. Nem hagyott túlélőt, és minden lélegzőt pusztulásra adott, ahogy Jehova, Izrael Istene megparancsolta.41Józsué Kádes-Barneától Gázáig verte őket, és Gósen egész földjét Gibeonig.42Józsué elfogta ezeket a királyokat, és azzal egy időben elfoglalta földjüket, mert Jehova, Izrael Istene volt az, aki harcolt Izraelért.43Ezután Józsué és vele az egész Izrael visszatért a gilgáli táborba.
 
 
0 komment , kategória:  Józsué könyve  
Hungarian Bible34/ 1-5 fejezetei
  2012-06-24 12:25:45, vasárnap
 
  Hungarian Bible
Deuteronomy 34/ 1-5



Józsué könyve első fejezet (1)


1 És lőn Mózesnek, az Úr szolgájának halála után, szóla az Úr Józsuénak, a Nún fiának, Mózes szolgájának, mondván:


2 Mózes, az én szolgám meghalt; most azért kelj fel, menj át ezen a Jordánon, te és mind ez a nép arra a földre, a melyet én adok nékik, az Izráel fiainak.


3 Minden helyet, a melyet talpatok érint, néktek adtam, a miképen szólottam Mózesnek.


4 A pusztától és a Libánontól fogva a nagy folyóvízig, az Eufrates folyóvízig, a Khitteusoknak egész földe és a nagy tengerig napnyugat felé lesz a ti határotok.


5 Meg nem áll senki előtted életednek minden idejében; a miképen Mózessel vele voltam, teveled is veled leszek; el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled.


6 Légy bátor és erős, mert te teszed majd e népet annak a földnek örökösévé, a mely felől megesküdtem az ő atyáiknak, hogy nékik adom azt.


7 Csak légy bátor és igen erős, hogy vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél, a melyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, a miben jársz!


8 El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, a mint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz.


9 Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, a miben jársz.


10 Parancsola azért Józsué a nép előljáróinak, mondván:


11 Menjetek által a táboron, és parancsoljátok meg a népnek, mondván: Készítsetek magatoknak útravalót, mert harmadnap mulva átmentek ti ezen a Jordánon, hogy bemenjetek és bírjátok azt a földet, a melyet az Úr, a ti Istenetek ád néktek birtokul.


12 A Rúben és Gád nemzetségének pedig, és a Manassé nemzetség felének szóla Józsué, mondván:


13 Emlékezzetek meg a dologról, a mit megparancsolt néktek Mózes, az Úrnak szolgája, mondván: Az Úr, a ti Istenetek megnyugtatott titeket, és néktek adta ezt a földet.


14 Feleségeitek, gyermekeitek és barmaitok maradjanak e földön, a melyet adott néktek Mózes a Jordánon túl; ti pedig fegyveres kézzel menjetek át atyátokfiai előtt, mindnyájan, a kik közületek erős vitézek, és segéljétek meg őket;


15 A míg megnyugosztja az Úr a ti atyátokfiait is, mint titeket, és bírják ők is a földet, a melyet az Úr, a ti Istenetek ád nékik: akkor aztán térjetek vissza a ti örökségtek földére és bírjátok azt, a melyet Mózes, az Úr szolgája adott néktek a Jordánon túl, napkelet felől.


16 Azok pedig felelének Józsuénak, mondván: Mindent megcselekszünk, a mit parancsoltál nékünk, és a hová küldesz minket, oda megyünk.


17 A mint Mózesre hallgattunk, épen úgy hallgatunk majd te reád, csak legyen veled az Úr, a te Istened, a miképen vele volt Mózessel.


18 Mindenki, a ki ellene szegül a te szódnak, és nem hallgat a te beszédedre mindabban, a mit parancsolsz néki, megölettessék. Csak bátor légy és erős!






Józsué 2



1 És Józsué, a Nún fia, elkülde Sittimből titkon két férfiút kémekül, mondván: Menjetek el, tekintsétek meg azt a földet és Jérikhót. Azok pedig elmenének, és bemenének egy parázna asszonynak házába, a kinek Ráháb vala neve, és ott hálának.


2 Mikor pedig megjelentették ezt Jérikhó királyának, mondván: Íme, férfiak jöttek ide ez éjszaka az Izráel fiai közül e földnek kémlelésére;


3 Akkor külde Jérikhó királya Ráhábhoz, mondván: Hozd ki a férfiakat, a kik bementek hozzád, a kik házadba mentek, mert azért jöttek, hogy kikémleljék az egész földet.


4 Az asszony pedig fogá a két férfiút, és elrejté vala őket, és monda: Úgy van! Bejöttek hozzám a férfiak, de azt sem tudom, honnan valók voltak.


5 És kimentek e férfiak kapuzáráskor a setétben; nem tudom, hová mentek a férfiak; siessetek gyorsan utánok, mert utólérhetitek őket.


6 Pedig ő felhágatta őket a házhéjára, és elbujtatta őket a száras len közé, a mely néki a házhéjára volt kirakva.


7 És utánok sietének a férfiak a Jordánhoz vivő úton a rév felé; a kaput pedig bezárták, azután, hogy kimenének azok, a kik őket üldözik vala.


8 Ők pedig még le sem feküvének, a mikor felméne ő hozzájok [az asszony] a házhéjára,


9 És monda a férfiaknak: Tudom, hogy az Úr néktek adta ezt a földet, és hogy megszállt minket a félelem miattatok, és hogy e földnek minden lakosa megolvad előttetek.


10 Mert hallottuk, hogy megszárította az Úr a Veres tenger vizét előttetek, a mikor kijöttetek Égyiptomból, és hogy mit cselekedtetek az Emoreusok két királyával, a kik túl voltak a Jordánon, Szíhonnal és Óggal, a kiket megöltetek.


11 És a mint hallottuk, megolvadott a mi szívünk, és nem támadt többé bátorság senkiben sem miattatok. Bizony az Úr, a ti Istenetek az Isten fenn az égben és alant a földön!


12 Most azért esküdjetek meg kérlek, nékem az Úrra, hogy a mint én irgalmasságot cselekedtem veletek, ti is irgalmasságot cselekesztek majd az én atyámnak házával, és igaz jelt adtok nékem,


13 Hogy életben hagyjátok az én atyámat és anyámat, férfi és nőtestvéreimet, és mindent, a mi az övék, és megmentitek a mi lelkünket a haláltól.


14 És mondának néki a férfiak: A mi lelkünket érje helyettetek a halál, ha meg nem jelentitek ezt a mi dolgunkat. És ha nékünk adja az Úr ezt a földet, irgalmasságot és igazságot cselekszünk veled.


15 Alábocsátá azért őket kötélen az ablakon (mert az ő háza a kőkerítés falán vala, és ő a kőkerítésen lakik vala).


16 És monda nékik: A hegyre menjetek, hogy rátok ne találjanak az üldözők, és ott rejtőzködjetek három napig, a míg visszatérnek az üldözők; azután pedig menjetek a magatok útján.


17 A férfiak pedig mondának néki: Ártatlanok leszünk ezen te esketésedtől, a melylyel te megeskettél minket!


18 Ha bejövünk mi erre a földre, kösd e veres fonalú zsinórt ahhoz az ablakhoz, a melyen alábocsátottál minket; atyádat, anyádat és atyádfiait pedig, és atyádnak egész háznépét gyűjtsd be magadhoz a házba.


19 És akkor, ha akárki kijön a te házadnak ajtain, annak vére az ő fején lesz, mi pedig ártatlanok leszünk; mindannak vére pedig, a ki te veled lesz a házban, a mi fejünkön legyen, ha valakinek keze lenne azon.


20 Ha pedig megjelented ezt a mi dolgunkat, akkor mi fel leszünk oldva az eskü alól, a melylyel te megeskettél minket.


21 Monda pedig amaz: A mint szólottatok, úgy legyen! Ekkor elbocsátá őket, és elmenének; a veres zsinórt pedig reáköté az ablakra.


22 És elmenének és eljutának a hegyre, és ott maradának három nap, mígnem visszatérének az üldözők. Keresék ugyanis őket az üldözők minden úton, de nem találták vala.


23 Akkor a két férfiú visszatére, és leszállának a hegyről, és átmenének a [Jordánon], és eljutának Józsuéhoz, a Nún fiához, és elbeszélének néki mindent, a mi történt vala velök.


24 És mondának Józsuénak: Bizony kezünkbe adta az Úr azt az egész földet; meg is olvadt már a földnek minden lakosa miattunk.





Józsué 3. fejezete



1 Felkele azért Józsué jó reggel, és elindulának Sittimből, és eljutának a Jordánhoz, ő és Izráel fiai mindnyájan, és meghálának ott, mielőtt általmentek volna.


2 Lőn pedig három nap mulva, hogy általmenének a vezérek a táboron;


3 És parancsolának a népnek, mondván: Mihelyt meglátjátok az Úrnak, a ti Isteneteknek frigyládáját és a Lévi [nemzetségéből való] papokat, a kik hordozzák azt, ti is induljatok meg a ti helyetekről és menjetek utána.


4 Csakhogy legyen köztetek és a között mintegy kétezer singnyi távolság; közel ne menjetek ahhoz, hogy megismerhessétek az útat, a melyen mennetek kell, mert nem jártatok ezen az úton soha ez előtt.


5 Józsué pedig monda a népnek: Tisztítsátok meg magatokat, mert holnap az Úr csudákat cselekszik köztetek.


6 A papoknak is szóla Józsué, mondván: Vegyétek fel a frigyládát, és menjetek át a nép előtt. Felvevék azért a frigyládát, és mennek vala a nép előtt.


7 Az Úr pedig monda Józsuénak: E napon kezdelek téged felmagasztalni az egész Izráel szemei előtt, hogy megtudják, hogy a miképen vele voltam Mózessel, te veled is veled leszek.


8 Te azért parancsolj a papoknak, a kik a frigyládát hordozzák, mondván: Mikor bementek a Jordán vizének szélébe, álljatok meg a Jordánban.


9 Ekkor monda Józsué Izráel fiainak: Járuljatok ide, és halljátok meg az Úrnak, a ti Isteneteknek szavait!


10 És monda Józsué: Ebből tudjátok meg, hogy az élő Isten van köztetek, és hogy kétség nélkül elűzi előletek a Kananeust, a Khittheust, a Khivveust, a Perizeust, a Girgazeust, az Emoreust és a Jebuzeust:


11 Íme az egész föld Urának frigyládája előttetek megy át a Jordánon!


12 Most azért válaszszatok magatoknak tizenkét férfiút Izráel nemzetségeiből, egy-egy férfiút egy-egy nemzetségből.


13 És mihelyt megnyugosznak majd a Jordán vizében a papok talpai, a kik az Úrnak, az egész föld Urának ládáját hordozzák: a Jordán vize ketté szakad, és a felülről aláfolyó víz megáll egy rakásban.


14 És lőn, hogy a mint megindula a nép az ő sátraiból, hogy általmenjen a Jordánon, és a papok, a frigyládának hordozói, a nép előtt:


15 És a mint a láda hordozói a Jordánhoz jutának, és a ládahordozó papok bemárták lábaikat a víznek szélébe (a Jordán pedig az egész aratási idő alatt telve vala minden ő partja felett):


16 Megálla a víz, a mely felülről foly vala alá, és álla egy rakásban, nagy messzire Ádám városánál, a mely Czarthan mellett vala; a puszta tengere, a Sóstenger felé aláfolyó [víz] pedig egészen elfuta, és általméne a nép Jérikhó előtt.


17 A papok pedig, az Úr frigyládájának hordozói, ott állának a szárazon a Jordán közepében bátorsággal, és az egész Izráel szárazon megy vala át, mindaddig, míg az egész nép teljesen általméne a Jordánon.







Józsué 4. fejezete



1 Mikor pedig az egész nép teljesen általment vala a Jordánon, szóla az Úr Józsuénak, mondván:


2 Vegyetek magatokhoz a népből tizenkét férfiút, egy-egy férfiút egy-egy nemzetségből.


3 És parancsoljátok nékik, mondván: Vegyetek fel innét a Jordán közepéből, arról a helyről, a hol bátorsággal állanak a papok lábai, tizenkét követ, és vigyétek át azokat magatokkal, és tegyétek le a szálláson, a hol megháltok ez éjszaka.


4 Előhivá azért Józsué a tizenkét férfiút, a kiket az Izráel fiai közül rendelt vala, egy-egy férfiút egy-egy nemzetségből;


5 És monda nékik Józsué: Menjetek át az Úrnak, a ti Isteneteknek frigyládája előtt a Jordán közepébe, s vegyen fel mindegyikőtök egy-egy követ az ő vállára, az Izráel fiai nemzetségeinek száma szerint,


6 Hogy legyen ez jelül köztetek. Ha kérdezik majd ezután a ti fiaitok, mondván: Mire valók néktek ezek a kövek?


7 Mondjátok meg nékik, hogy kétfelé vált a Jordánnak vize az Úr frigyládája előtt, mikor általment a Jordánon; ketté vált a Jordánnak vize, és ezek a kövek emlékeztetőül lesznek az Izráel fiainak mindörökre.


8 És úgy cselekedének Izráel fiai, a mint megparancsolta vala Józsué, és felvevének a Jordán közepéből tizenkét követ, a mint megmondotta vala az Úr Józsuénak, az Izráel fiai nemzetségeinek száma szerint, és általhozák magokkal az éjjeli szállásra és ott letevék azokat.


9 Tizenkét követ állíta fel Józsué a Jordán közepén is, azon a helyen, a hol állottak vala a frigyládát vivő papok lábai; ott is vannak mind e mai napig.


10 A papok pedig, a ládának hordozói, állanak vala a Jordán közepén, a míg végbe mene mind az a dolog, a mit parancsolt vala az Úr Józsuénak, hogy mondja meg a népnek, egészen úgy, a mint Mózes parancsolta vala Józsuénak. A nép pedig sietett és általméne.


11 És a mint véget ére az egész nép általmenetele, általméne az Úr ládája is és a papok is, a nép előtt.


12 Általmentek vala a Rúben fiai, a Gád fiai és Manassé félnemzetsége is felfegyverkezve az Izráel fiai előtt, a miképen szólt vala nékik Mózes.


13 Mintegy negyven ezernyi fegyveres vitéz ment vala át az Úr előtt a harczra, Jérikhónak sík mezejére.


14 Azon a napon felmagasztalá az Úr Józsuét az egész Izráel szemei előtt, és félék őt, a mint félték vala Mózest, életének minden napjaiban.


15 Mert szólt vala az Úr Józsuénak, mondván:


16 Parancsold meg a papoknak, a kik a bizonyság ládáját hordozzák, hogy jőjjenek fel a Jordánból.


17 És parancsola Józsué a papoknak, mondván: Jőjjetek fel a Jordánból!


18 És lőn, hogy a mint a papok, az Úr frigyládájának hordozói, feljöttek vala a Jordán közepéből, és érintik vala a papok talpai a szárazt: visszatére a Jordán vize az ő helyére, és folyt vala, mint az előtt, minden partja felett.


19 A nép pedig az első hónak tizedik napján jöve fel a Jordánból, és tábort üte Gilgálban, Jérikhónak keleti határán.


20 Azt a tizenkét követ is, a melyeket a Jordánból hoztak vala, Gilgálban állatá fel Józsué.


21 És szóla Izráel fiainak, mondván: Ha fiaitok kérdezik majd apáiktól, mondván: Mire valók ezek a kövek?


22 Tudassátok majd a ti fiaitokkal, mondván: Szárazon jött át Izráel ezen a Jordánon.


23 Mert kiszárította az Úr, a ti Istenetek a Jordán vizét ti előttetek, míg általjövétek rajta, a miképen cselekedett vala az Úr, a ti Istenetek a Veres tengerrel, a melyet megszárított előttünk; míg általjövénk rajta.


24 Hogy megismerje a földnek minden népe az Úrnak kezét, hogy bizony erős az; hogy féljétek az Urat, a ti Isteneteket minden időben.







Józsué 5. fejezete


1 Lőn pedig, a mint meghallák az Emoreusok minden királyai, a kik a Jordánon túl laknak napnyugot felé, és a Kananeusok minden királyai, a kik a tenger mellett laknak vala, hogy kiszáraztotta az Úr a Jordánnak vizét az Izráel fiai előtt, a míg általjöttünk vala; megolvada az ő szívök, és nem vala többé bátorság bennök Izráel fiai miatt.


2 Ez időben monda az Úr Józsuénak: Csinálj magadnak kőkéseket, és másodszor is metéld körül az Izráel fiait.


3 És csinála Józsué magának kőkéseket, és körülmetélé Izráel fiait a körülmetéletlenség halmán.


4 Az ok pedig, a miért körülmetélé őket Józsué, ez: Mindaz a nép, a mely kijött vala Égyiptomból; a férfiak, a hadakozó emberek mindnyájan meghaltak vala a pusztában, útközben, a míg jöttek vala Égyiptomból.


5 Mert körül volt ugyan metélve mindaz a nép, a mely kijött vala; de azt a népet, a mely a pusztában született, útközben, a míg jöttek vala Égyiptomból, nem metélték vala körül;


6 Mert negyven esztendeig jártak Izráel fiai a pusztában, mialatt elemészteték a hadakozó férfiaknak egész népsége, a kik Égyiptomból jöttek vala ki, mivelhogy nem hallgattak vala az Úr szavára; a kiknek megesküdt az Úr, hogy nem láttatja meg velök a földet, a mely felől megesküdt vala az Úr az ő atyáiknak, hogy nékünk adja azt a tejjel és mézzel folyó földet.


7 Fiaikat állította vala azért helyökbe, ezeket metélé körül Józsué, mert körülmetéletlenek valának, mivelhogy nem metélék vala körül őket az útban.


8 Miután pedig mind az egész nép körülmetéltetett vala, veszteg lőnek az ő helyökön a táborban, míglen meggyógyulának.


9 És monda az Úr Józsuénak: Ma fordítottam el rólatok Égyiptom gyalázatát; ezért hívják e hely nevét Gilgálnak mind a mai napig.


10 És Gilgálban táborozának Izráel fiai, és megkészíték a páskhát a hónapnak tizennegyedik napján, estve, Jérikhónak mezején.


11 És evének a föld terméséből a páskhának másodnapján kovásztalan kenyeret és pörkölt gabonát, ugyanezen a napon.


12 És másnaptól kezdve, hogy ettek vala a föld terméséből, megszűnék a manna, és nem volt többé mannájok az Izráel fiainak; hanem Kanaán földének gyümölcséből evének abban az esztendőben.


13 Lőn pedig, a mikor Józsué Jérikhónál vala, felemelé az ő szemeit, és látá, hogy íme egy férfiú áll vala előtte meztelen karddal kezében. És hozzá méne Józsué, és monda néki: Közülünk való vagy-é te, vagy ellenségeink közül?


14 Az pedig monda: Nem, mert én az Úr seregének fejedelme vagyok, most jöttem. És leborula Józsué a földre arczczal, és meghajtá magát, és monda néki: Mit szól az én Uram az ő szolgájának?


15 És monda az Úr seregének fejedelme Józsuénak: Oldd le a te saruidat lábaidról, mert szent a hely, a melyen állasz. És úgy cselekedék Józsué.







Link

 
 
1 komment , kategória:  Józsué könyve  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2019.03 2019. április 2019.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 65 db bejegyzés
Összes: 7487 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 212
  • e Hét: 1529
  • e Hónap: 8204
  • e Év: 43234
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.