Belépés
charlotteani.blog.xfree.hu
"Az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív" (Prédikátor 7:3) Nálam helye van az érzelmeknek, az állatok szeretetének, a Bibliának, az élet dol... Molnár Anikó
1976.03.18
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Bírák könyvének 16-21-ig terjedő fejezetei
  2016-03-08 20:25:31, kedd
 
  Bírák könyvének 16fejezetétől-21-ig terjedő fejezetei




Link


1Egyszer Sámson elment Gázába, ott meglátott egy prostituált nőt, és bement hozzá. 2Hírül vitték ezt a gázaiaknak, így szólva: ,,Idejött Sámson!" Ők pedig körülvették, és lesben állva vártak rá egész éjjel a városkapuban. Egész éjjel csendben voltak, mondván: ,,Ahogy felvirrad a reggel, megöljük."3Sámson éjfélig pihent, éjfélkor viszont felkelt, megragadta a városkapu ajtajait és a két segédoszlopot, kiszedte azokat a retesszel együtt, a vállára vette, és felvitte őket a Hebronnal szemben fekvő hegy tetejére.4Azután történt, hogy Sórek völgyében beleszeretett egy nőbe, akinek a neve Delila volt. 5A filiszteusok szövetséges fejedelmei feljöttek Delilához, és ezt mondták neki: ,,Szedd rá, és tudd meg, miben rejlik nagy ereje, hogyan győzhetjük le, kötözhetjük meg és kerekedhetünk fölébe, és mi mindannyian adunk neked ezeregyszáz ezüstöt."6Delila később így szólt Sámsonhoz: ,,Kérlek, mondd meg nekem, miben rejlik nagy erőd, mivel lehet téged megkötözni, hogy föléd kerekedjenek?" 7Sámson erre így felelt neki: ,,Ha hét, még nedves ínnal megkötöznek, amiket még nem szárítottak ki, akkor legyengülök, és olyan leszek, mint bármely más ember." 8A filiszteusok szövetséges fejedelmei pedig felhoztak neki hét, még nedves ínt, amit még nem szárítottak ki. Később megkötözte őt azokkal. 9A lesben állók az asszony belső szobájában voltak, az pedig így szólt hozzá: ,,Rajtad a filiszteusok, Sámson!" Erre ő kettészakította az inakat, mint ahogy széttépik a sodrott kócmadzagot, ha az a tűz szagát érzi. Így aztán nem tudódott ki, miben volt az ereje.10Delila később ezt mondta Sámsonnak: ,,Nézd, tréfát űztél belőlem, és hazudtál nekem. De most kérlek, mondd meg nekem, mivel lehet megkötözni téged." 11Erre ő ezt mondta neki: ,,Ha jó szorosan megkötöznek új kötelekkel, amelyekkel még nem dolgoztak, akkor legyengülök, és olyan leszek, mint bármely más ember." 12Vett hát Delila új köteleket, megkötözte velük, és ezt mondta neki: ,,Rajtad a filiszteusok, Sámson!" Mindeközben a lesben állók a belső szobában voltak. Ekkor Sámson letépte a köteleket a karjairól, mint a fonalat.13Delila ezután ezt mondta Sámsonnak: ,,Eddig tréfát űztél belőlem, és hazudtál nekem. Mondd meg hát, mivel lehet megkötözni téged!" Akkor ezt mondta neki: ,,Ha összeszövöd fejem hét hajfonatát láncfonállal." 14Az pedig szegekkel rögzítette is, majd ezt mondta neki: ,,Rajtad a filiszteusok, Sámson!" Az pedig felébredt álmából, és kihúzta a zubolyszeget és a láncfonalat.
15Az asszony ekkor ezt mondta neki: ,,Hogy merészeled azt mondani: »Szeretlek«, amikor a szíved nincs velem? Már háromszor űztél belőlem tréfát, és nem mondtad meg, miben rejlik nagy erőd." 16És mivel minduntalan zaklatta szavaival, és unszolta, halálosan belefáradt a lelke. 17Végül kitárta előtte egész szívét, így szólva: ,,Borotva sosem érte fejemet, mert Isten nazireusa vagyok anyám méhétől fogva. Ha megborotváltatnám, erőm is eltávozna tőlem, és akkor valóban elgyengülnék, és olyan volnék, mint bárki más."18Amikor Delila látta, hogy az kitárta neki egész szívét, azon nyomban elküldött a filiszteusok szövetséges fejedelmeiért, hívatta őket, ezt üzenve: ,,Jöjjetek, mert most kitárta nekem egész szívét!" A filiszteusok szövetséges fejedelmei pedig feljöttek hozzá, hogy elhozzák kezükben a pénzt. 19Elaltatta őt a térdein, majd hívott egy férfit, leborotváltatta Sámson fejének hét hajfonatát, majd kezdett fölébe kerekedni, annak ereje pedig lassan eltávozott tőle. 20Ekkor ezt mondta: ,,Rajtad a filiszteusok, Sámson!" Erre ő felébredt álmából, és ezt mondta: ,,Kimegyek, mint máskor is, megrázom magam, és kiszabadulok." Nem tudta ugyanis, hogy Jehova eltávozott tőle. 21A filiszteusok pedig megragadták, kiszúrták a szemét, majd levitték Gázába, két rézbilincset raktak rá, és a börtönben kellett őrölnie. 22Időközben a haja kezdett dúsan növekedni, miután lenyírták.
23A filiszteusok szövetséges fejedelmei pedig összejöttek, hogy nagy áldozatot mutassanak be Dágonnak, az istenüknek, és örvendezzenek, s ezt mondogatták: ,,Kezünkbe adta istenünk Sámsont, a mi ellenségünket!" 24Amikor az emberek meglátták, dicsőítették istenüket, ,,mert — ahogy mondták — kezünkbe adta istenünk az ellenségünket, földünk feldúlóját, aki sokakat levágott közülünk".25És mivel felvidult a szívük, kezdték mondogatni: ,,Hívjátok Sámsont, hadd szórakoztasson minket!" Előhozták hát Sámsont a börtönből, hogy mulattassa őket, és az oszlopok közé állították. 26Sámson akkor így szólt a fiúhoz, aki kézen fogva vezette: ,,Hadd érintsem meg az oszlopokat, amelyeken a ház szilárdan nyugszik, és hadd támaszkodjam nekik." 27(Ekkor a ház tele volt férfiakkal, nőkkel, és a filiszteusok szövetséges fejedelmei is mind ott voltak. A tetőn mintegy háromezer férfi és nő volt, akik nézték, ahogy Sámson mulattatta őket.)28Sámson ekkor Jehovához kiáltott, így szólva: ,,Legfőbb Úr, Jehova, kérlek, emlékezz meg rólam, és kérlek, erősíts meg még ez egyszer, ó, igaz Isten, engedd, hogy elégtétellel bosszút álljak a filiszteusokon a két szemem egyikéért!"29Ekkor Sámson nekifeszült a két középső oszlopnak, amelyeken a ház szilárdan nyugodott, és megragadta azokat, egyiket a jobb kezével, másikat pedig a bal kezével. 30És így szólt Sámson: ,,Hadd haljon meg lelkem a filiszteusokkal együtt!" Majd nekifeszült erővel, és a ház rádőlt a szövetséges fejedelmekre, és az egész népre, mely benne volt, úgyhogy többet ölt meg a halálával, mint amennyit megölt életében.31Később lementek fivérei és apjának egész háznépe; felemelték, elvitték, és eltemették Córa és Estáol között, az apjának, Manoahnak a sírhelyébe. Húsz évig volt Izrael bírája.

17.fejezet
1Volt egy ember Efraim hegyvidékén, akit Mikának hívtak. 2Ez azt mondta egyszer az anyjának: ,,Az ezeregyszáz ezüst, amit elvettek tőled, és ami miatt átkot is mondtál, amit pedig a fülem hallatára mondtál, íme, az ezüst itt van nálam. Én vettem el." Az anyja erre ezt mondta: ,,Jehova áldja meg a fiamat!" 3Ő visszaadta anyjának az ezeregyszáz ezüstöt, az anyja pedig így szólt: ,,Ezt az ezüstöt Jehovának fogom szentelni a kezemből a fiamért, hogy készítsenek egy faragott képmást és egy öntött szobrot; és most visszaadom neked."4Ő tehát visszaadta az ezüstpénzt az anyjának, és az anyja fogott kétszáz ezüstöt, és odaadta az ezüstművesnek. Az pedig készített egy faragott képmást és egy öntött szobrot, amelyek aztán Mika házába kerültek. 5Ennek a Mikának volt egy isteneknek szentelt háza. Készített egy efódot és terafimot, és megtöltötte egyik fiának a kezét hatalommal, hogy papként szolgáljon neki. 6Azokban a napokban nem volt király Izraelben. Mindenki azt cselekedte, ami jónak látszott a saját szemében.7Volt Júda családjából egy lévita ifjú, aki a júdai Betlehemből való volt, és ott is lakott egy ideig. 8Ez az ember elment a júdai Betlehem városából, hogy egy ideig ott lakjon, ahol helyet talál. Útja során végül elérkezett Efraim hegyvidékére, Mika házához. 9Mika megkérdezte tőle: ,,Honnan jössz?" Mire ő így felelt: ,,Lévita vagyok a júdai Betlehemből, és azért vagyok úton, hogy majd ott lakjam egy ideig, ahol helyet találok." 10Mika erre ezt mondta neki: ,,Lakj nálam, és szolgálj nekem atyaként és papként, én pedig tíz ezüstöt adok neked évenként, valamint a szokásos ruházatot és ellátást." Erre a lévita bement. 11A lévita tehát beleegyezett, hogy ennél a férfinál lakjon, és olyan lett neki az ifjú, mintha a fia volna. 12Mika pedig megtöltötte a lévita kezét hatalommal, hogy az ifjú papként szolgáljon neki, és Mika házában maradjon. 13Mika ezért ezt mondta: ,,Most már tudom, hogy Jehova jót fog velem tenni, mert a lévita a papom lett."

18.fejezet
1Azokban a napokban nem volt király Izraelben. És azokban a napokban Dán törzse örökséget keresett magának, hogy ott lakjon, mert addig a napig nem jutott nekik örökség Izrael törzsei között.2Végül Dán fiai elküldtek családjukból öt férfit, közülük való férfiakat, vitéz férfiakat Córából és Estáolból, hogy kémleljék ki és derítsék fel a földet. Ezt mondták nekik: ,,Menjetek, derítsétek fel a földet." Idővel eljutottak Efraim hegyvidékére, Mika házáig, és ott töltötték az éjszakát. 3Míg Mika házának a közelében tartózkodtak, felismerték a fiatal lévita hangját, így hát betértek oda, és megkérdezték tőle: ,,Ki hozott ide, mit csinálsz itt, és mi dolgod van erre?" 4Ő így felelt nekik: ,,Így és így tett velem Mika, hogy felfogadjon, és papként szolgáljak neki." 5Erre ezt mondták neki: ,,Kérünk téged, kérdezd meg Istent, hogy megtudjuk, sikeres lesz-e az utunk, amelyen járunk." 6A pap pedig ezt mondta nekik: ,,Menjetek el békével. Jehova előtt van az utatok, amelyre mentek."
7Azután az öt férfi továbbment, elérkezett Laisba, és látták, hogy a benne levő nép mily magabiztosan él a szidóniak szokása szerint, csendességben és gyanútlanul, és nincs elnyomó hódító, aki bármit is háborgatna azon a földön. Ugyanis messze vannak a szidóniaktól, és nincs semmi dolguk az emberekkel.8Végül megérkeztek testvéreikhez Córába és Estáolba, és testvéreik megkérdezték tőlük: ,,Mit végeztetek?" 9Erre ők így feleltek: ,,Keljetek fel, menjünk fel ellenük, mert láttuk a földet, és bizony az nagyon jó. Tétováztok, de ne legyetek restek a menetelre, hogy elmenjetek, és birtokba vegyétek a földet. 10Ha elmentek, gyanútlan néphez mentek, a földjük igen nagy; hisz Isten a kezetekbe adta azt, olyan helyet, ahol semmiben sincs hiány, ami csak a földön van."11Akkor Dán fiainak a családjából hatszáz, harcra felfegyverzett férfi elindult onnan, Córából és Estáolból. 12Útnak indultak felfelé, majd letáboroztak Kirját-Jeárimnál, Júdában. Ezért hívják azt a helyet Mahane-Dánnak mind a mai napig. Ez nyugatra van Kirját-Jeárimtól. 13Azután onnan továbbmentek Efraim hegyvidékére, és eljutottak Mika házáig.14Ekkor az öt férfi, aki elment kikémlelni Lais földjét, ezt mondta fivéreinek: ,,Tudtátok, hogy ezekben a házakban van egy efód, terafim, faragott képmás és egy öntött szobor? Gondoljátok meg, mit kell tennetek." 15Betértek hát oda, és elmentek a Mika házánál levő ifjú lévita házához, és a hogyléte felől kezdték kérdezgetni. 16Mindeközben a hatszáz, harcra fölfegyverzett férfi, akik Dán fiai közül valók voltak, ott álltak a kapubejárónál. 17Az öt férfi, aki elment kikémlelni a földet, ekkor felment, hogy bemenjenek és elvigyék a faragott képmást, efódot, terafimot és öntött szobrot. (A pap pedig ott állt a kapubejárónál a hatszáz, harcra fölfegyverzett férfival.) 18Ezek tehát bementek Mika házába, és elvették a faragott képmást, efódot, terafimot és öntött szobrot. A pap ekkor megkérdezte tőlük: ,,Mit csináltok?" 19Mire ők így feleltek: ,,Hallgass! Tedd a kezedet a szádra, és gyere velünk, légy a mi atyánk és papunk. Mi jobb, ha egyetlen ember házának maradsz a papja, vagy ha Izrael egyik törzsének és családjának leszel a papja?" 20Ez kedvére való volt a pap szívének, így hát fogta az efódot, terafimot, faragott képmást, és a nép közé állt.
21Azután megfordultak, útnak indultak, maguk elé véve a kicsinyeket, a jószágot és az értékes dolgokat. 22Már eltávolodtak valamennyire Mika házától, amikor összegyűltek a férfiak, akik a Mika házához közeli házakban voltak, és megpróbálták utolérni Dán fiait. 23Amikor Dán fiai után kiáltottak, azok arccal feléjük fordultak, és megkérdezték Mikától: ,,Mi van veled, hogy összehívtad ezt a népet?" 24Erre ő ezt mondta: ,,Elvittétek az isteneimet, amelyeket készítettem, és a papot is, és elmentek; mi marad hát nekem?! Hogy kérdezhetitek hát tőlem: »Mi van veled?«" 25Dán fiai erre ezt mondták neki: ,,Ne halljuk közelebbről a hangodat, nehogy ezek a megkeseredett lelkű férfiak rátok támadjanak, és elveszítsd a magad lelkét, és háznéped lelkét is!" 26Dán fiai ezzel továbbmentek; Mika pedig látta, hogy azok erősebbek nála, így hát megfordult, és visszatért házába.27Ők pedig elvitték, amit Mika készített, és a papot, aki az övé volt, és mentek tovább Laisba a nyugodt és gyanútlan nép ellen. Kardélre hányták őket, a várost pedig felégették tűzzel. 28Nem volt szabadító, ugyanis messze volt Szidóntól, és semmi dolguk nem volt az emberekkel. Ez a Bét-Rehobhoz tartozó völgyben történt. Majd felépítették a várost, és letelepedtek benne. 29Elnevezték a várost Dánnak, atyjuknak, Dánnak a nevéről, aki Izraelnek született. Először azonban Lais volt a város neve. 30Dán fiai azután felállították maguknak a faragott képmást, és Jonatán, Gersomnak, Mózes fiának a fia, ő és a fiai lettek Dán törzsének a papjai egészen addig a napig, amíg száműzetésbe nem vitték az országot. 31Megtartották tehát a faragott képmást, amelyet Mika készített, felállították maguknak, és ott volt az mindaddig, míg az igaz Isten háza Silóban volt.

19.fejezet
1Azokban a napokban nem volt király Izraelben. Élt akkor egy lévita, aki egy ideig Efraim hegyvidékének legtávolabbi részén lakott. Idővel feleségül vett egy ágyast a júdai Betlehemből, 2ámde ágyasa paráznaságot követett el vele szemben, végül pedig otthagyta őt, és elment apja házába, a júdai Betlehembe, és ott is maradt négy teljes hónapig. 3Ekkor a férje felkelt, és utánament, hogy beszéljen vele vigasztalóan, és visszahozza. Vele volt szolgája, és egy pár szamár is. Az asszony pedig bevitte apjának a házába, és amikor a fiatalasszony apja meglátta őt, rögtön megörült, hogy találkozhat vele. 4Marasztalta az apósa, a fiatalasszony apja, így hát ott maradt nála három napra; ettek, ittak, és ott maradt éjszakára.5A negyedik napon pedig, amikor kora reggel felkeltek, ahogy szoktak, a férfi indulni készült, de a fiatalasszony apja ezt mondta vejének: ,,Erősítsd meg szívedet egy falat kenyérrel, és utána mehettek." 6Leültek hát, s mindketten együtt ettek és ittak. Azután a fiatalasszony apja ezt mondta a férfinak: ,,Kérlek, gyere, maradj éjszakára, és vidítsd fel szívedet." 7Amikor a férfi felkelt, hogy elmenjen, apósa unszolta, úgyhogy megint ott maradt éjszakára.8Amikor az ötödik napon felkelt kora reggel, hogy elmenjen, a fiatalasszony apja ezt mondta: ,,Kérlek, erősítsd meg szívedet." És késlekedtek, egészen addig, míg hanyatlani nem kezdett a nap. Mindketten csak ettek. 9A férfi ekkor felkelt, hogy elinduljon, ő, az ágyasa és a szolgája, de az apósa, a fiatalasszony apja ezt mondta neki: ,,Nézd csak, a nap már hanyatlóban van, estefelé jár. Kérlek titeket, maradjatok éjszakára. Lám, a nap már nyugszik lefelé. Maradj itt éjszakára, és vidítsd fel szívedet. Majd holnap keljetek útra korán, és menj sátradba." 10Ám a férfi nem akart ott maradni éjszakára, hanem felkelt, útnak indult, és egészen Jebuszig, azaz Jeruzsálemig ment. Egy pár fölnyergelt szamárcsődör volt vele, az ágyasa és a szolgája.11Amikor Jebusz közelében voltak, és a nap már igencsak hanyatlott, a szolga így szólt urához: ,,Jöjj, térjünk be a jebuszitáknak ebbe a városába, és maradjunk itt éjszakára." 12Ura azonban ezt mondta neki: ,,Ne térjünk be idegenek városába, akik nem tartoznak Izrael fiaihoz. Folytassuk utunkat egészen Gibeáig." 13Majd ezt mondta szolgájának: ,,Gyere, menjünk e helyek egyikére, és töltsük az éjszakát vagy Gibeában, vagy Rámában." 14Így hát továbbmentek, folytatták útjukat, és a nap a Benjáminhoz tartozó Gibea mellett nyugodott le fölöttük.15Letértek hát ott, hogy bemenjenek és Gibeában töltsék az éjszakát. Bementek, leültek a város közterén, de senki sem fogadta be őket a házába éjszakára. 16Végül íme, este egy öregember jött a munkából a szántóföldről. Ez az ember Efraim hegyvidékéről való volt, és egy ideig Gibeában lakott, de azon a helyen egyébként Benjámin leszármazottai laktak. 17Amikor felemelte szemét, meglátta a férfit, az utazót, a város közterén. Az öregember megkérdezte tőle: ,,Hova mész, és honnan jössz?" 18Mire az ezt mondta neki: ,,A júdai Betlehemből Efraim hegyvidékének legtávolabbi részébe megyünk. Onnan való vagyok, de elmentem a júdai Betlehembe. A saját házamba tartok, de most senki sincs, aki befogadjon a házába. 19Van nálam szalma és takarmány is szamárcsődöreinknek, kenyerem meg borom is van magamnak és a te rabszolganődnek, valamint a te szolgáddal levő szolgának. Semminek sem vagyunk híján." 20Ám az öregember ezt mondta: ,,Béke legyen veled! Hagyd csak rám, ha valamiben hiányt szenvedsz. Csak ne töltsd az éjszakát a köztéren." 21Azzal bevitte őt a házába, és abrakot adott a szamaraknak. Majd megmosták lábukat, és ettek, ittak.22Mikor épp szívüket vidították, íme, a város férfiai, semmirekellő emberek, körülvették a házat, egymást taszigálva az ajtónak, és egyre csak ezt mondták az öregembernek, a ház urának: ,,Hozd ki azt a férfit, aki bement a házadba, hadd háljunk vele." 23Ekkor a ház ura kiment hozzájuk, és ezt mondta nekik: ,,Ne, testvéreim, kérlek titeket, ne kövessetek el semmi rosszat, hisz ez az ember az én házamba jött. Ne cselekedjetek ilyen gyalázatos ostobaságot. 24Itt van szűz leányom, és annak a férfinak az ágyasa. Kérlek titeket, hadd hozzam ki őket nektek, erőszakoljátok meg őket, és tegyétek velük, ami jónak tetszik szemetekben. De ezzel a férfival ne cselekedjetek ilyen gyalázatos ostobaságot!"25De az emberek nem akartak hallgatni rá. Így hát a férfi fogta ágyasát, és kivitte hozzájuk; azok pedig vele háltak, bántalmazták egész éjjel mind reggelig, majd hajnalhasadtakor elbocsátották. 26Akkor jött meg az asszony, mikor már kezdett hajnalodni, és lerogyott az ember házának bejáratánál, ahol az ura volt, s ott volt virradatig. 27Később az ura felkelt reggel, kinyitotta a ház ajtaját, kiment, hogy útra keljen, s íme, az asszony, az ágyasa ott hevert a ház bejáratánál, keze a küszöbön. 28Így szólt hozzá: ,,Kelj fel, és menjünk." De nem volt felelet. Ekkor a férfi feltette a szamárra, útra kelt, és hazament.29Majd bement a házába, vette az ölőkést, fogta az ágyasát, és szétvagdalta a csontjainál tizenkét darabra, és szétküldte Izrael minden területére. 30Aki csak látta, ezt mondta: ,,Soha nem történt ilyesmi, és nem is láttunk ilyet attól a naptól fogva, hogy Izrael fiai kijöttek Egyiptom földjéről, mind a mai napig. Fordítsátok erre szíveteket, tanácskozzatok, és beszéljetek erről."

20.fejezet
1Erre Izrael fiai mind kivonultak, és a közösség összegyűlt egy emberként, Dántól fogva Beér-Sebáig, Gileád földjével együtt Jehova elé, Micpába. 2 Izrael egész népének és az összes törzsnek a főemberei elfoglalták helyüket az igaz Isten népének gyülekezetében, négyszázezer gyalogos, kardforgató férfi.3És Benjámin fiai meghallották, hogy Izrael fiai felmentek Micpába.Ekkor Izrael fiai ezt mondták: ,,Beszéljetek! Hogyan történt ez a gonoszság?" 4Erre a lévita férfi, a megölt asszonynak a férje így felelt: ,,A Benjáminhoz tartozó Gibeába érkeztem én és az ágyasom, hogy ott töltsük az éjszakát. 5Gibea földtulajdonosai pedig fölkeltek ellenem, és körülvették miattam a házat éjjel. Engem akartak megölni, de aztán az ágyasomat erőszakolták meg úgy, hogy az végül belehalt. 6Ezért fogtam ágyasomat, feldaraboltam, és elküldtem Izrael örökségének minden földjére, mert gátlástalanul viselkedtek, és gyalázatos ostobaságot követtek el Izraelben. 7Íme, Izrael fiai mindnyájan, szóljatok hozzá és tartsatok tanácsot itt."8Erre az egész nép felkelt egy emberként, és ezt mondta: ,,Egyikünk sem fog sátrába menni, és egyikünk sem tér vissza házába! 9A következőket fogjuk tenni Gibeával: Menjünk fel ellene sorsvetés által. 10Vegyünk tíz embert száz közül Izrael minden törzséből, százat ezerből, és ezret tízezerből, hogy szerezzenek ellátást a népnek, hogy az cselekedjen, és felmenjen Benjámin Gibeája ellen, mindazért a gyalázatos ostobaságért, amit Izraelben elkövettek." 11Így hát összegyülekezett Izrael minden férfia a város ellen egy emberként, szövetségesekként.12És Izrael törzsei embereket küldtek Benjámin törzsének minden tagjához, ezt üzenve: ,,Micsoda gonoszság az, ami köztetek történt? 13Most pedig adjátok ki az embereket, azokat a semmirekellő embereket, akik Gibeában vannak, hogy megöljük őket, és tisztítsuk ki a gonoszságot Izraelből!" De Benjámin fiai nem hallgattak testvéreiknek, Izrael fiainak a szavára.14Benjámin fiai ekkor összegyűltek a városokból Gibeába, hogy csatába szálljanak Izrael fiaival. 15Így hát Benjámin fiai közül huszonhatezer kardforgató férfit soroztak be aznap a városokból — Gibea lakosain kívül —, akik közül hétszáz válogatott férfit soroztak be. 16Ebből az egész népből hétszáz válogatott férfi balkezes volt. Mindannyian hajszálpontosan céloztak a parittyával, nem hibáztak.17Izrael fiait is besorozták Benjáminon kívül, négyszázezer kardforgató férfit. Mindegyikük harcedzett férfi volt. 18Azután felkeltek, és felmentek Bételbe, hogy megkérdezzék Istent. Izrael fiai ekkor ezt kérdezték: ,,Ki menjen fel elöl a csatában Benjámin fiai ellen?" Jehova erre ezt mondta: ,,Júda legyen elöl."19Azután Izrael fiai fölkeltek reggel, és tábort vertek Gibea ellen.20Kivonultak Izrael emberei, hogy harcoljanak Benjámin ellen, és Izrael emberei csatarendbe álltak ellenük Gibeánál. 21Benjámin fiai pedig kijöttek Gibeából, és földre terítettek aznap huszonkétezer izraeli embert. 22Ám a nép, Izrael emberei bátraknak bizonyultak, és ismét csatarendbe álltak azon a helyen, ahol az első napon felsorakoztak. 23Akkor fölmentek Izrael fiai, és sírtak Jehova előtt egészen estig, és megkérdezték Jehovát: ,,Elmenjek megint harcolni a fivérem, Benjámin fiai ellen?" Jehova erre ezt mondta: ,,Menj fel ellene!"24Másnap Izrael fiai közeledtek Benjámin fiaihoz, 25Benjámin pedig kijött eléjük másnap Gibeából, és földre terített még tizennyolcezer embert Izrael fiai közül, akik mindannyian kardforgató férfiak voltak. 26Ekkor felmentek Izrael fiai mindnyájan, az egész nép elment Bételbe, sírtak, ott ültek Jehova előtt, és böjtöltek azon a napon egészen estig, és égő felajánlásokat meg közösségi felajánlásokat mutattak be Jehova előtt. 27Azután Izrael fiai megkérdezték Jehovát, mivel ott volt az igaz Isten szövetségének ládája azokban a napokban. 28Ekkor Fineás, Eleázárnak, Áron fiának a fia, aki azokban a napokban ott állt előtte, megkérdezte: ,,Kimenjek újra harcolni a fivérem, Benjámin fiai ellen, vagy hagyjam abba?" Jehova erre ezt mondta: ,,Menj fel, mert holnap a kezedbe adom őt." 29Majd Izrael lesbe állított embereket Gibea ellen körös-körül.30Izrael fiai felmentek hát Benjámin fiai ellen a harmadik napon, és felsorakoztak Gibea ellen ugyanúgy, mint máskor. 31Amikor Benjámin fiai kimentek a nép elé, az elcsalta őket a várostól. Ekkor, ahogy korábban is, elkezdték vágni a népet, és halálosan megsebeztek néhány embert az országutakon — amelyek egyike Bételbe, a másik pedig Gibeába megy fel —, a mezőn, mintegy harminc embert Izraelből. 32Benjámin fiai ezt mondták: ,,Vereséget szenvednek előttünk, ugyanúgy, mint először!" Izrael fiai pedig ezt mondták: ,,Meneküljünk, és csaljuk el őket a várostól az országutakra!" 33És Izrael minden embere felkelt helyéről, és felsorakozott Baál-Támárnál, miközben akik lesben álltak Izraelből, támadást indítottak a helyükről Gibea közelében. 34Így egész Izraelből tízezer válogatott férfi jött Gibea elé, és a harc heves volt. Benjámin fiai nem ismerték fel, hogy veszedelem fenyegeti őket.35Jehova tehát megverte Benjámint Izrael előtt, úgyhogy Izrael fiai aznap huszonötezer-egyszáz férfit pusztítottak el Benjáminból, akik mind kardforgató férfiak voltak.36Ám Benjámin fiai azt hitték, hogy Izrael férfiai vereséget szenvedtek, amikor azok teret adtak Benjáminnak, bízva azokban, akiket lesbe állítottak Gibea ellen. 37A lesben állók gyorsan cselekedtek, és megtámadták Gibeát. Majd a lesben állók szétszóródtak, és kardélre hányták az egész várost.38Izrael emberei megegyeztek a lesben állókkal, hogy azok majd füstjelet bocsátanak fel a városból.39Amikor Izrael fiai megfordultak a csatában, Benjámin vágni kezdte őket, és halálosan megsebzett mintegy harminc embert Izrael emberei közül, mert azt mondták: ,,Bizony vereséget fognak szenvedni, mint az első csatában!" 40És ekkor a füstjel kezdett felszállni a városból füstoszlopként. Amikor Benjámin hátratekintett, íme, az egész városból láng csapott az ég felé. 41Majd Izrael emberei megfordultak, Benjámin emberei pedig megrettentek, mert már látták, hogy utolérte őket a szerencsétlenség. 42Ezért a puszta irányába fordultak Izrael emberei előtt, de a harc utolérte őket, miközben a városból kijövő emberek pusztították őket maguk körül. 43Körbevették Benjámint, és űzték őt, pihenést sem hagyva neki. Letiporták őt közvetlenül Gibea előtt, napkelet felé. 44Végül elesett Benjámin közül tizennyolcezer ember; mind vitéz férfi volt.
45Azok tehát megfordultak, és a pusztába menekültek, Rimmon sziklájához. Közülük ötezer embert szedtek össze és öltek meg az országutakon, és egészen Gidomig követték őket szorosan a nyomukban járva, és levágtak közülük még kétezer embert. 46Azon a napon összesen huszonötezer kardforgató férfi esett el Benjámin közül; mind vitéz férfi volt. 47De hatszáz ember megfordult, és elmenekült a pusztába, Rimmon sziklájára, és négy hónapig ott maradtak Rimmon szikláján.48Izrael férfiai pedig visszatértek Benjámin fiai ellen, és kardélre hányták a városban levőket, az emberektől kezdve a háziállatokig mindent, amit csak találtak. És az összes várost is, amit találtak, lángba borították.

Bírák 1:21. utolsó fejezete
1Ekkor Izrael férfiai megesküdtek Micpában így szólva: ,,Közülünk egyetlen ember sem adja lányát Benjáminnak feleségül!" 2A nép pedig elment Bételbe, ott ült az igaz Isten előtt egészen estig, és fennhangon sírt, nagy sírással. 3Ezt mondogatták: ,,Ó, Jehova, Izrael Istene! Miért történt ez Izraelben, hogy ma egy törzs hiányzik Izraelből?" 4Másnap pedig a nép felkelt korán, épített ott egy oltárt, és égő felajánlásokat meg közösségi felajánlásokat mutatott be.5És Izrael fiai ezt mondták: ,,Ki nem jött fel Izrael valamennyi törzse közül a gyülekezetbe Jehovához? Hisz nagy esküt tettünk afelől, aki nem jött fel Jehovához Micpába, ezt mondva: »Halállal lakoljon!«" 6És Izrael fiai sajnálni kezdték Benjámint, a fivérüket, így hát ezt mondták: ,,Ma kivágattatott egy törzs Izraelből. 7Mit tegyünk a feleségek dolgában azokkal, akik megmaradtak? Hisz mi megesküdtünk Jehovára, hogy nem adunk nekik feleségül egyet sem lányaink közül."
8Majd ezt kérdezték: ,,Melyik nem jött fel Izrael törzsei közül Jehovához Micpába?" És íme, Jábes-Gileádból nem jött senki sem a táborba, a gyülekezetbe. 9Amikor a népet megszámlálták, lám, Jábes-Gileád lakosai közül egyetlen férfi sem volt ott. 10Így hát a közösség odaküldött a legvitézebb férfiak közül tizenkétezret, akiknek megparancsolták: ,,Menjetek, és hányjátok kardélre Jábes-Gileád lakosait, a nőket és a kicsinyeket is. 11A következőképpen tegyetek: Minden férfit, és a nők közül mindenkit, aki már hált férfival, adjatok pusztulásra!" 12De találtak Jábes-Gileád lakosai között négyszáz leányt, szüzeket, akiknek még nem volt kapcsolatuk férfival, nem háltak férfival. Elhozták hát őket a táborba, Silóba, amely Kánaán földjén van.13Ekkor az egész közösség követeket küldött, és üzent Benjámin fiainak, akik Rimmon szikláján voltak, és békét ajánlottak nekik. 14Így hát Benjámin visszatért abban az időben. Azután nekik adták azokat a nőket, akiket életben hagytak a jábes-gileádi nők közül, de nem találtak nekik eleget. 15És a nép sajnálkozott Benjámin miatt, hogy Jehova rést ütött Izrael törzsei között. 16Ezért a közösség vénei ezt kérdezték: ,,Mit tegyünk a feleségek dolgában azokkal a férfiakkal, akik megmaradtak, hisz Benjámin asszonyai elpusztultak?" 17Majd ezt mondták: ,,Legyen öröksége azoknak, akik Benjáminból megmenekültek, nehogy kitöröltessen egy törzs Izraelből. 18De mi nem adhatunk nekik feleséget a lányaink közül, mert Izrael fiai megesküdtek, ezt mondva: »Átkozott, aki feleséget ad Benjáminnak!«"19Végül ezt mondták: ,,Íme, évről évre ünnepet tartanak Jehovának Silóban, amely Bételtől északra fekszik, keletre az országúttól, mely Bételből Sikembe megy fel, Lebonától pedig délre van." 20Ezt parancsolták hát Benjámin fiainak: ,,Menjetek, és álljatok lesben a szőlőskertekben. 21Figyeljetek, és amikor Siló lányai kijönnek táncot, körtáncot lejteni, akkor ti is jöjjetek elő a szőlőskertekből, és erővel vigyen magával mindegyikőtök feleséget Siló lányai közül, majd menjetek Benjámin földjére. 22Ha pedig jönnének a lányok apái és fivérei, hogy perbe szálljanak velünk, akkor ezt fogjuk nekik mondani: »Legyetek irántunk jóindulattal, őértük, mert nem szereztünk mindegyiküknek feleséget a háborúból. Hisz nem ti adtátok nekik őket, amely esetben vétkesek lennétek!«"23Benjámin fiai így is cselekedtek, és feleséget vittek maguknak a számuk szerint a körtáncot lejtő nők közül, akiket elragadtak; utána pedig elmentek, visszatértek örökségükbe, felépítették a városaikat, és azokban laktak.24És Izrael fiai kezdtek szétszóródni onnan abban az időben, ki-ki a saját törzséhez és családjához; és elmentek onnan, mindenki a maga örökségébe.25Azokban a napokban nem volt király Izraelben. Mindenki azt cselekedte, ami jónak látszott a saját szemében.



 
 
0 komment , kategória:  Bírák könyve  
Bírák könyvének 11-16-ig terjedő fejezetei
  2016-03-07 19:55:01, hétfő
 
  Bírák könyvének 11-16-ig terjedő fejezetei


1A gileádita Jefte pedig hatalmas, vitéz férfi lett. Egy prostituált nőnek volt a fia, és Gileád volt az apja Jeftének. 2Gileádnak a felesége több fiút is szült neki. Amikor feleségének a fiai megnőttek, elűzték Jeftét, ezt mondva neki: ,,Nem lesz velünk örökséged apánk házában, mert másik asszonynak vagy a fia!" 3Jefte pedig elfutott testvérei elől, és Tób földjén telepedett le. Henyélő emberek gyülekeztek Jefte mellé, és vele együtt portyáztak.4Rövid idő elteltével Ammon fiai harcba szálltak Izrael ellen. 5És amikor Ammon fiai harcba szálltak Izrael ellen, Gileád vénei azon nyomban elmentek, hogy elhozzák Jeftét Tób földjéről, 6és ezt mondták Jeftének: ,,Jöjj, légy a vezérünk, és harcoljunk Ammon fiai ellen!" 7Jefte azonban így szólt Gileád véneihez: ,,Hát nem ti gyűlöltetek olyannyira, hogy elűztetek apám házából? Miért csak most jöttök hozzám, amikor nyomorúságban vagytok?" 8Erre Gileád vénei ezt mondták Jeftének: ,,Éppen ezért tértünk vissza most hozzád, te pedig gyere el velünk, és harcolj Ammon fiai ellen, s légy Gileád minden lakójának a feje." 9Jefte erre ezt mondta Gileád véneinek: ,,Ha visszavisztek, hogy harcoljak Ammon fiai ellen, és Jehova a kezembe adja őket, akkor a fejetek leszek!" 10Gileád vénei így feleltek Jeftének: ,,Jehova legyen a hallgatója ennek köztünk, ha nem a szavad szerint cselekszünk." 11Jefte pedig elment Gileád véneivel, és fővé és vezérré tette őt a nép maga fölött. És Jefte elmondta minden beszédét Jehova előtt Micpában.12Azután Jefte követeket küldött Ammon fiainak a királyához, ezt üzenve: ,,Mi közöm hozzád, hogy ellenem jössz, és harcolsz országomban?" 13Ammon fiainak a királya ezt mondta Jefte követeinek: ,,Ez azért van, mert amikor Izrael kijött Egyiptomból, elvette földemet Arnontól kezdve egészen a Jabbókig és a Jordánig. Most pedig add azokat vissza békességgel." 14Jefte azonban ismét követeket küldött Ammon fiainak a királyához, 15és ezt üzente neki:,,Ezt mondja Jefte: »Izrael nem vette el Moáb földjét és Ammon fiainak a földjét. 16Mert amikor feljött Egyiptomból, Izrael a pusztán át ment egészen a Vörös-tengerig, majd Kádesbe érkezett. 17Akkor Izrael követeket küldött Edom királyához, ezt üzenve: ,Kérlek, hadd menjek át a földeden', de Edom királya nem hallgatta meg. Moáb királyához is küldött követeket, de az sem egyezett bele. Izrael pedig Kádesben maradt. 18Amikor továbbvonultak a pusztában, megkerülték Edom földjét és Moáb földjét; Moáb földjétől napkelet felé mentek, és letáboroztak Arnon területén; de nem mentek át Moáb határán, Arnon volt ugyanis Moáb határa.19Izrael azután követeket küldött Szihonhoz, az amoriták királyához, Hesbon királyához, és Izrael ezt mondta neki: ,Kérünk, hadd menjünk át földeden az én helyemre.' 20Ám Szihon úgy érezte, nem volna biztonságos, ha Izrael átmenne a területén, ezért Szihon összegyűjtötte egész népét, letáborozott Jahácban, és harcba szállt Izrael ellen. 21Akkor Jehova, Izrael Istene Szihont és egész népét Izrael kezébe adta, úgyhogy levágták őket, és Izrael birtokba vette az amoriták egész országát, akik azon a földön laktak. 22Így hát birtokba vették az amoriták egész területét az Arnontól egészen a Jabbókig és a pusztától egészen a Jordánig.23Jehova, Izrael Istene űzte el az amoritákat a népe, Izrael elől, te pedig el akarod űzni ezt a népet. 24Hát nem azokat fogjátok elűzni, akiket Kámos, a ti istenetek segít elűzni? Mi pedig azokat fogjuk elűzni, akiket Jehova, a mi Istenünk elűz előlünk. 25És most ti vajon jobbak volnátok, mint Bálák, Cippór fia, Moáb királya? Ő vajon perlekedett Izraellel, vagy harcolt valaha is ellenük? 26Míg Izrael Hesbonban és alárendelt városaiban, Aróerben és alárendelt városaiban és mindazokban a városokban lakott háromszáz éven át, amelyek az Arnon partján vannak, miért nem vettétek el ezeket sosem abban az időben? 27Én nem vétkeztem ellened, hanem te bánsz velem rosszul azáltal, hogy harcolsz ellenem. Jehova, a Bíró bíráskodjon ma Izrael fiai és Ammon fiai között.«"28De Ammon fiainak a királya nem hallgatott Jefte szavaira, melyeket üzent neki.29Jehova szelleme ekkor rászállt Jeftére, és ő átment Gileádon és Manassén, átment a gileádi Micpén, és a gileádi Micpéből Ammon fiai felé vonult.30Akkor Jefte fogadalmat tett Jehovának, és ezt mondta: ,,Ha a kezembe adod Ammon fiait, 31akkor az, aki kijön, igen, aki kijön elém a házam ajtaján, amikor békével visszatérek Ammon fiaitól, legyen Jehováé; felajánlom azt mint égő felajánlást."32Jefte pedig felvonult Ammon fiai ellen, hogy harcoljon velük, és Jehova a kezébe adta őket. 33Vágta őket Aróertől fogva egészen Minnitig — húsz várost —, Ábel-Keramimig nagy öldökléssel. Így hódoltattak meg Ammon fiai Izrael fiai előtt.34Jefte végül Micpába ment, a házához, és íme, a lánya jött ki elé tamburinszóval, táncot lejtve! Ő volt az egyetlen gyermeke. Nem volt rajta kívül se fia, se lánya. 35Amikor megpillantotta lányát, megszaggatta ruháját, és ezt mondta: ,,Ó, jaj, lányom, térdre kényszerítettél, épp te vagy az, akit száműztelek. Én bizony megnyitottam számat Jehovának, és nem vonhatom vissza."36De ő ezt mondta neki: ,,Apám, ha megnyitottad szádat Jehovának, tégy velem aszerint, ami elhagyta ajkaid, hisz Jehova bosszút állt érted ellenségeiden, Ammon fiain." 37Ezt mondta még apjának: ,,Csak azt kérem, hadd maradjak magamra két hónapra, hadd menjek el; kimegyek a hegyekbe, hadd sirassam el szüzességemet a barátnőimmel."38Erre ő így felelt: ,,Menj!" És elbocsátotta két hónapra; az pedig elment barátnőivel, és elsiratta szüzességét a hegyekben. 39A két hónap elteltével visszatért apjához, aki aztán teljesítette fogadalmát, melyet őfelőle tett. A lánynak sosem volt kapcsolata férfival. És rendelkezéssé lett Izraelben, 40hogy Izrael lányai évről évre elmentek, hogy dicsérjék a gileádita Jefte lányát; évente négy napra.

12.fejezet
1Efraim férfiai pedig összegyűltek, átmentek észak felé, és ezt mondták Jeftének: ,,Miért mentél át harcolni Ammon fiai ellen, és miért nem hívtál minket magaddal? Rád gyújtjuk a házadat!" 2Jefte azonban ezt mondta nekik: ,,Különösen nagy küzdelmet kellett vívnom nekem és a népemnek Ammon fiaival. Hívtalak én titeket, hogy segítsetek, de ti nem mentettetek ki a kezükből. 3Amikor láttam, hogy nem fogtok megmenteni, elhatároztam, tenyeremre teszem a lelkemet, és kimegyek Ammon fiai ellen. Jehova pedig a kezembe adta őket. Miért jöttetek hát ma ide harcolni ellenem?"
4Jefte rögtön egybegyűjtötte Gileád összes férfiát, és harcolt Efraimmal. Gileád férfiai leverték Efraimot, amiért ezek ezt mondták: ,,Efraim szökevényei vagytok ti, ó, Gileád, Efraimon belül és Manassén belül." 5Majd Gileád elfoglalta a Jordán gázlóit Efraim elől, és amikor az Efraimból való menekülő férfiak azt mondták: ,,Hadd menjek át", akkor Gileád férfiai megkérdezték mindegyiküktől: ,,Efraimita vagy?" Ha erre az azt mondta: ,,Nem!", 6akkor azt mondták neki: ,,Mondd csak, hogy sibbólet!" Az viszont azt mondta: ,,szibbólet", ugyanis nem tudta helyesen kiejteni ezt a szót. Ők pedig elfogták, és levágták azt a Jordán gázlóinál. Így estek el akkor negyvenkétezren Efraimból.7Jefte hat éven át volt Izrael bírája, majd meghalt a gileádita Jefte, és eltemették a városában, Gileádban.8Őutána a betlehemi Ibcán lett Izrael bírája. 9Neki harminc fia és harminc lánya volt. Kiküldött, és harminc leányt hozatott fiainak máshonnan. Ő hét évig volt Izrael bírája. 10Azután Ibcán meghalt, és eltemették Betlehemben.11Utána a Zebulon törzséből való Elon lett Izrael bírája. Ő tíz évig volt Izrael bírája. 12Majd a Zebulon törzséből való Elon meghalt, és eltemették Ajjalonban, Zebulon földjén.13Őutána Abdon, a piratoni Hillel fia lett Izrael bírája. 14Neki negyven fia és harminc unokája volt, akik hetven szamáron jártak. Ő nyolc évig volt Izrael bírája. 15Majd Abdon, a piratoni Hillel fia meghalt, és eltemették Piratonban, Efraim földjén, az amálekiták hegységében.

13.fejezet
1És Izrael fiai újra azt cselekedték, ami rossz Jehova szemében, ezért Jehova negyven évre a filiszteusok kezébe adta őket.2Élt akkoriban egy córai férfi, Dán törzsének a családjából való, akinek a neve Manoah volt. A felesége meddő volt, nem szült gyermeket. 3Ám megjelent egyszer Jehova angyala az asszonynak, és így szólt hozzá: ,,Íme, most meddő vagy, és nem szültél még gyermeket. De várandós leszel, és fiút fogsz szülni. 4Most azért vigyázz magadra, kérlek, ne igyál bort vagy részegítő italt, és ne egyél semmi tisztátalant. 5Mert íme, várandós leszel, és fiút fogsz szülni; ne érje borotva a fejét, mert Isten nazireusa lesz a gyermek, miután elhagyta anyja méhét. Ő jár majd élen abban, hogy kiszabadítsa Izraelt a filiszteusok kezéből."6Az asszony ekkor ment, és elmondta férjének: ,,Az igaz Istennek egy embere jött hozzám; a megjelenése olyan volt, mint az igaz Isten angyaláé, nagyon félelmet keltő. Nem kérdeztem, honnan való, és ő sem mondta meg a nevét, 7de így szólt hozzám: »Íme, várandós leszel, és fiút fogsz szülni. Most pedig ne igyál bort vagy részegítő italt, és ne egyél semmi tisztátalant, mert Isten nazireusa lesz a gyermek, attól fogva, hogy elhagyja anyja méhét, a halála napjáig.«"8Manoah erre könyörögni kezdett Jehovához, így szólva: ,,Bocsáss meg, Jehova! Kérlek, hadd jöjjön el hozzánk újra az igaz Isten embere, akit elküldtél, és oktasson minket, mit tegyünk a születendő gyermekkel." 9Az igaz Isten meghallgatta Manoah szavát, és az igaz Isten angyala újra eljött az asszonyhoz, amikor az épp kint ült a mezőn, Manoah, a férje azonban nem volt vele. 10Az asszony azon nyomban sietett, futott, hogy elmondja férjének, és így szólt hozzá: ,,Íme, eljött a férfi, aki a minap megjelent nekem!"11Manoah erre felkelt, elkísérte feleségét, odament a férfihoz, és ezt kérdezte tőle: ,,Te vagy az a férfi, aki beszélt az asszonnyal?", mire ő így felelt: ,,Én vagyok." 12Manoah ekkor ezt mondta: ,,Teljesedjenek hát szavaid. Milyen lesz a gyermek élete és munkája?" 13Jehova angyala pedig ezt mondta Manoahnak: ,,Őrizkedjen az asszony mindattól, amit mondtam neki. 14Semmit se egyen, ami szőlőből származik, bort és részegítő italt ne igyon, és semmilyen tisztátalant ne egyen. Mindazt, amit parancsoltam neki, tartsa meg."15Manoah ekkor így szólt Jehova angyalához: ,,Kérlek, hadd marasztaljunk, és hadd készítsünk el teelőtted egy kecskegidát!" 16Jehova angyala azonban ezt mondta Manoahnak: ,,Még ha marasztalsz is, nem eszem a kenyeredből; de ha égő felajánlást akarsz bemutatni Jehovának, azt felajánlhatod." Manoah ugyanis nem tudta róla, hogy Jehova angyala. 17Akkor Manoah ezt kérdezte Jehova angyalától: ,,Mi a neved, hogy ha majd szavad beteljesedik, tisztelettel adózhassunk neked?" 18Jehova angyala azonban így felelt neki: ,,Miért kérdezősködsz a nevem felől, amikor az oly csodálatos?"19Ekkor Manoah vette a kecskegidát meg a gabonafelajánlást, és felajánlotta a sziklán Jehovának. És Ő csodálatos módon cselekedett Manoahnak és feleségének a szeme láttára. 20Ugyanis amikor a láng felszállt az oltárról az ég felé, akkor Jehova angyala is felszállt az oltár lángjában Manoahnak és feleségének a szeme láttára. Ők pedig rögtön leborultak arccal a földre. 21És többé nem jelent meg Jehova angyala Manoahnak és feleségének. Manoah ekkor tudta meg, hogy az Jehova angyala volt. 22Manoah ezért így szólt feleségéhez: ,,Meg fogunk halni, mert az Istent láttuk!" 23Ám a felesége ezt mondta neki: ,,Ha Jehova meg akart volna ölni minket, akkor nem fogadott volna el a kezünkből égő felajánlást és gabonafelajánlást, nem mutatta volna nekünk mindezeket, és nem hallatott volna velünk ilyesmit, mint amit most hallatott."24Az asszony később fiút szült, és elnevezte Sámsonnak. A fiú pedig felnövekedett, és Jehova áldása kísérte. 25Idővel ösztönözni kezdte őt Jehova szelleme Mahane-Dánban, Córa és Estáol között.

14.fejezet
1Ekkor Sámson lement Timnába, és meglátott egy nőt Timnában a filiszteusok lányai közül. 2Felment hát, s így szólt apjához és anyjához: ,,Láttam egy nőt Timnában a filiszteusok lányai közül; vegyétek őt nekem feleségül." 3Apja és anyja azonban ezt mondták neki: ,,Hát nincs testvéreid lányai között és az egész népem között nő, hogy a körülmetéletlen filiszteusok közül veszel feleséget?" De Sámson ezt mondta apjának: ,,Őt vedd el nekem, mert ő kedves a szememben." 4Sámson apja és anyja nem tudták, hogy Jehovától volt az, hogy ő alkalmat keres a filiszteusok ellen, abban az időben ugyanis a filiszteusok uralkodtak Izrael felett.5Sámson tehát lement apjával és anyjával Timnába. Amikor Timna szőlőskertjeihez ért, íme, egy fiatal sörényes oroszlán ordítva jött elébe. 6Ekkor működni kezdett rajta Jehova szelleme, ő pedig kettétépte azt, mint ahogy egy gidát tépnek ketté, pedig semmi sem volt a kezében. De apjának és anyjának nem mondta el, mit cselekedett. 7Lement, beszélt azzal a nővel, és az még mindig kedves volt Sámson szemében.8Nem sokkal később visszatért, hogy hazavigye. Közben letért, hogy megnézze az oroszlán tetemét. Hát az oroszlán tetemében méhraj volt, meg méz! 9Kiszedte azt a tenyerébe, továbbment, és miközben ment, eszegette. Amikor utolérte apját és anyját, mindjárt adott nekik is belőle, és ők is ették. De nem mondta el nekik, hogy az oroszlán teteméből szedte ki a mézet.
10Az apja lement hát a leányhoz, Sámson pedig lakomát rendezett ott; mert így tettek akkoriban az ifjak. 11Amikor pedig meglátták, harminc társat adtak a vőlegény mellé, hogy vele legyenek. 12Sámson ekkor így szólt hozzájuk: ,,Hadd adjak fel nektek egy rejtvényt. Ha megfejtitek nekem a lakodalom hét napja alatt, és kitaláljátok, akkor adok nektek harminc alsóruhát és harminc öltözet ruhát. 13De ha nem tudjátok megfejteni, akkor ti adtok nekem harminc alsóruhát és harminc öltözet ruhát." Erre ők így feleltek neki: ,,Ismertesd a rejtvényt, hadd halljuk!" 14Ezt mondta hát nekik:,,Az evőből étel jött ki,
Az erősből édes jött ki."De nem tudták megfejteni a rejtvényt három napon át. 15A negyedik napon ezt mondták Sámson feleségének: ,,Szedd rá a férjedet, hogy mondja el nekünk a rejtvény megfejtését, egyébként elégetünk téged és apád házát is tűzben. Azért hívtatok meg minket, hogy elszedjétek a javainkat?" 16Sámson felesége erre sírni kezdett neki, ezt mondva: ,,Te bizony gyűlölsz engem, nem szeretsz! Rejtvényt adtál fel népem fiainak, és nem mondtad meg nekem a megfejtését." Erre ő így felelt neki: ,,Hisz még apámnak és anyámnak sem mondtam meg, akkor hogy mondanám meg neked?" 17De az csak sírt és sírt neki hét napon át, míg a lakoma tartott. A hetedik napon végül elmondta neki, addig gyötörte. Az pedig elmondta a megfejtést népe fiainak. 18Így hát a város férfiai azt mondták neki a hetedik napon, mielőtt még bemehetett volna a belső szobába:
,,Mi édesebb, mint a méz?S mi erősebb, mint az oroszlán?"Erre ő így felelt nekik:,,Ha nem az én üszőmmel szántottatok volna,A rejtvényt meg nem fejtettétek volna."19Ekkor Jehova szelleme működni kezdett rajta, és lement Askelonba; levágott közülük harminc férfit, majd fogta, amit leszedett róluk, és odaadta az öltözet ruhákat a rejtvény megfejtőinek. Majd dühösen felment apja házába.20Sámson felesége pedig a vőlegény egyik társáé lett, aki Sámsonnal volt.

15.fejezet
1Valamivel később, a búzaaratás napjaiban Sámson meglátogatta a feleségét, egy kecskegidát vive magával. Ezt mondta: ,,Bemegyek feleségemhez a belső szobába." Ám az asszony apja nem engedte bemenni, 2hanem ezt mondta az asszony apja: ,,Azt mondtam magamban: »Biztosan meggyűlölted őt.« Ezért odaadtam a társadnak. De hát a húga nem jobb őnála? Legyen helyette ő a tied." 3Sámson azonban ezt mondta nekik: ,,Most nem terhel vétek, ha rosszul bánok a filiszteusokkal."4Azzal Sámson elment, fogott háromszáz rókát, szerzett fáklyákat, majd farkat farokhoz fordítva fáklyát tett a két farok közé, középre. 5Aztán meggyújtotta a fáklyákat, és ráeresztette a rókákat a filiszteusok szántóföldjeire, a lábon álló gabona közé. Így felgyújtott mindent: kévéket, lábon álló gabonát, szőlőskerteket és olajfaligeteket.6A filiszteusok kérdezgették: ,,Ki tette ezt?" Majd ezt mondták: ,,Sámson volt az, a timnai ember veje, amiért az fogta annak feleségét, és a vőlegény társának adta." A filiszteusok erre felmentek, és megégették az asszonyt és az apját tűzben. 7Sámson pedig ezt mondta nekik: ,,Ha ti így tesztek, nincs más hátra, mint hogy bosszút álljak magamért rajtatok, és csak azután nyugszom meg." 8És kardélre hányta őket, lábszárat combra halmozott nagy mészárlással, majd azután lement, és Étám sziklahasadékában lakott.9Később a filiszteusok feljöttek, letáboroztak Júdában, és ellepték Lehit. 10Ekkor Júda férfiai megkérdezték: ,,Miért jöttetek fel ellenünk?", mire ők így feleltek: ,,Azért jöttünk fel, hogy megkötözzük Sámsont, és azt tegyük vele, amit ő tett velünk." 11Erre lement háromezer júdai férfi Étám sziklahasadékához, és ezt mondta Sámsonnak: ,,Nem tudod, hogy a filiszteusok uralkodnak rajtunk? Mit jelentsen hát ez, mit tettél velünk?" Erre ő így felelt nekik: ,,Ahogy ők tettek velem, én is úgy tettem velük." 12De ők ezt mondták neki: ,,Azért jöttünk le, hogy megkötözzünk, és a filiszteusok kezébe adjunk." Sámson erre így felelt nekik: ,,Esküdjetek meg, hogy ti nem fogtok rám támadni." 13Ők így feleltek: ,,Nem fogunk. Csak megkötözünk, és a kezükbe adunk, de mi nem ölünk meg téged."Meg is kötözték két új kötéllel, és kivitték a sziklahasadékból. 14Amikor Lehibe ért, a filiszteusok ujjongva fogadták. De Jehova szelleme működni kezdett rajta, és a karján lévő kötelek olyanná váltak, mint a tűzzel perzselt lenfonál, úgyhogy lemállottak béklyói a kezéről. 15Talált egy szamárcsődör-állkapcsot, ami még nem száradt ki, kinyújtotta érte a kezét, felvette, és agyonvert vele ezer embert. 16Sámson ekkor így szólt:,,Szamárcsődör állkapcsával: egy halom, két halom,
Szamárcsődör állkapcsával ezer embert vertem agyon!"17Amint befejezte mondandóját, eldobta kezéből az állkapcsot, és elnevezte azt a helyet Ramat-Lehinek. 18De nagyon megszomjazott, és hívni kezdte Jehovát, így szólva: ,,Te adtál ily nagy szabadítást a te szolgád kezébe, most meg haljak szomjan, és kerüljek a körülmetéletlenek kezébe?" 19Isten erre kettéhasított egy mozsár alakú üreget Lehiben, és víz fakadt ki abból. Ő pedig ivott, s azután szelleme visszatért, és feléledt. Ezért nevezte azt el Én-Hakkorénak. Ott van az Lehiben mind a mai napig.20Ő húsz évig volt Izrael bírája a filiszteusok napjaiban.



 
 
0 komment , kategória:  Bírák könyve  
Bírák könyvének 6-10-ig terjedő fejezetei
  2016-03-05 22:42:42, szombat
 
  Bírák könyve 6-10-ig terjedő fejezetei

1Ezután Izrael fiai azt cselekedték, ami rossz Jehova szemében, Jehova ezért Midián kezébe adta őket hét esztendőre. 2És Midián keze győzedelmeskedett Izraelen. Midián miatt készítették maguknak Izrael fiai a földalatti raktárakat a hegyekben, valamint a barlangokat és a nehezen megközelíthető rejtekhelyeket. 3Ha Izrael vetett, akkor Midián, Amálek és kelet fiai feljöttek, igen, feljöttek ellenük. 4Tábort vertek ellenük, és tönkretették a föld termését egészen Gázáig, és nem hagytak Izraelben sem élelmet, sem juhot, sem bikát, sem szamarat, 5ugyanis jószágaikkal és sátraikkal jöttek fel. Oly sokan jöttek, mint a sáskák, se maguknak, se tevéiknek nem volt se szeri, se száma; bejöttek az országba, hogy elpusztítsák. 6Izrael nagyon elszegényedett Midián miatt, és Izrael fiai kezdtek Jehovához kiáltani segítségért.7És mivel Izrael fiai kezdtek Jehovához kiáltani segítségért Midián miatt, 8Jehova küldött egy férfit, egy prófétát Izrael fiaihoz, és ezt mondta nekik: ,,Ezt mondja Jehova, Izrael Istene: »Én hoztalak fel titeket Egyiptomból, én hoztalak ki titeket a rabszolgák házából. 9Kiszabadítottalak titeket Egyiptom kezéből, minden elnyomóitok kezéből, elűztem őket előletek, és nektek adtam földjüket. 10És azt mondtam nektek: ,Én vagyok Jehova, a ti Istenetek. Ne féljétek az amoriták isteneit, akiknek a földjén laktok.' De ti nem hallgattatok szavamra.«"11Később eljött Jehova angyala, és leült a nagy fa alá Ofrában, ami az abiezrita Joásé volt, amikor annak fia, Gedeon éppen búzát csépelt a borsajtóban, hogy gyorsan elrejtse Midián szeme elől. 12Akkor megjelent neki Jehova angyala, és így szólt hozzá: ,,Jehova veled van, te vitéz és erős férfiú." 13Gedeon erre ezt mondta neki: ,,Bocsáss meg, uram, de ha Jehova velünk van, akkor miért történik velünk mindez, és hol vannak mindazok a csodálatos tettei, amelyekről atyáink beszéltek nekünk, ezt mondva: »Hát nem Egyiptomból hozott ki minket Jehova?« Most azonban Jehova elhagyott bennünket, és Midián kezébe ad minket." 14Erre Jehova feléje fordult, és ezt mondta: ,,Menj ezzel az erővel, amid van, és ki fogod szabadítani Izraelt Midián markából. Hát nem én küldelek téged?!" 15Ő pedig így felelt: ,,Bocsáss meg, Jehova. Mivel szabadítsam meg Izraelt? Nézd, az én ezrem a legjelentéktelenebb Manassén belül, és én a legkisebb vagyok apám házában." 16De Jehova ezt mondta neki: ,,Majd én veled leszek, és te le fogod verni Midiánt, mintha csak e g y ember volna."17Ő pedig így szólt: ,,Ha már kegyet találtam szemedben, adj nekem jelt, hogy te beszélsz velem. 18Kérlek, ne menj el innen, míg vissza nem jövök hozzád, ki nem hozom ajándékomat, és eléd nem teszem." Ő pedig így felelt: ,,Én itt fogok ülni, míg vissza nem térsz." 19Gedeon pedig bement, és elkészített egy kecskegidát, és egy éfa lisztből kovásztalan kenyereket. A húst kosárba tette, a levest pedig a fazékba, majd kivitte neki a nagy fa alá, és felszolgálta.20Ekkor az igaz Isten angyala ezt mondta neki: ,,Fogd a húst meg a kovásztalan kenyereket, tedd arra a nagy sziklára, és öntsd rá a levest." Ő így is tett. 21Majd Jehova angyala kinyújtotta a kezében levő botot, és a végével megérintette a húst meg a kovásztalan kenyereket, és tűz szállt fel a sziklából, és megemésztette a húst meg a kovásztalan kenyereket. Jehova angyala pedig eltűnt a szeme elől. 22Gedeon ebből felismerte, hogy Jehova angyala volt az.Gedeon azon nyomban így szólt: ,,Jaj nekem, legfőbb Úr, Jehova, hisz Jehova angyalát láttam szemtől szemben!" 23Jehova azonban ezt mondta neki: ,,Béke neked! Ne félj. Nem halsz meg." 24Gedeon épített ott egy oltárt Jehovának, és azt azóta is Jehova-Salomnak hívják mind a mai napig. Még mindig ott van az abiezriták Ofrájában.25Még aznap éjjel Jehova így szólt hozzá: ,,Vedd a fiatal bikát, apád bikáját, vagyis a második fiatal, hétéves bikát, rombold le Baál oltárát, mely apádé, és a mellette levő szent rudat is vágd ki. 26Építs egy oltárt Jehovának, a te Istenednek ennek az erődnek a tetején, sorba rakott kövekből, és fogd ezt a második fiatal bikát, és áldozd fel égő felajánlásként annak a szent rúdnak a fadarabjain, melyet kivágsz." 27Ekkor Gedeon maga mellé vett tíz férfit a szolgái közül, és úgy cselekedett, amint Jehova mondta neki; de mivel túlságosan is félt apja háznépétől és a város férfiaitól ahhoz, hogy nappal vigye véghez, ezért éjjel tette meg.28Amikor a város férfiai felkeltek kora reggel, amint szoktak, lám, Baál oltárát lerombolták, és a szent rudat, mely mellette volt, kivágták, a második fiatal bikát pedig felajánlották az ott épített oltáron. 29Tanakodtak egymás között: ,,Ki tette ezt?" Kérdezősködtek, keresgéltek. Végül ezt mondták: ,,Gedeon, Joás fia tette ezt." 30A város férfiai akkor ezt mondták Joásnak: ,,Hozd ki a fiadat, hogy haljon meg, hiszen lerontotta Baál oltárát, és kivágta a szent rudat, mely amellett volt!" 31Joás erre így felelt mindazoknak, akik szembeszálltak vele: ,,Perbe szálltok Baálért, hogy meglássátok, vajon megmenthetitek-e? Aki perbe száll érte, annak meg kell halnia még ezen a reggelen! Ha Isten ő, akkor szálljon csak perbe magáért, amiért valaki lerombolta az oltárát!" 32Aznap elnevezte Gedeont Jerubbaálnak, mondván: ,,Szálljon csak perbe magáért Baál, amiért valaki lerombolta az oltárát!"33És egész Midián, Amálek és kelet fiai egybegyűltek, átkeltek a folyón, és tábort vertek Jezréel völgyében. 34Jehova szelleme pedig körülvette Gedeont, és az megfújta a kürtöt, és egybegyűltek mögéje az abiezriták. 35Követeket küldött egész Manasséba, és azok is egybegyűltek mögéje. Követeket küldött Áserbe, Zebulonba és Naftaliba is, és ők is feljöttek eléje.36Gedeon ekkor ezt mondta az igaz Istennek: ,,Ha általam mented meg Izraelt, ahogyan megígérted, 37íme kiteszek egy fürt gyapjat a szérűre, és ha csak a gyapjúfürt lesz harmatos, de az egész föld száraz marad, akkor tudni fogom, hogy általam mented meg Izraelt, ahogy megígérted." 38És úgy is lett. Amikor másnap korán fölkelt, és kicsavarta a gyapjút, annyi harmatot csavart ki a gyapjúból, hogy egy nagy tál megtelt vízzel. 39De Gedeon így szólt az igaz Istenhez: ,,Ne gerjedj haragra ellenem, hadd beszéljek még ez egyszer. Kérlek, hadd tegyek próbát még egyszer a gyapjúval. Kérlek, legyen száraz csak a gyapjú, de a föld legyen mindenütt harmatos." 40 Isten pedig úgy tett azon az éjjelen; csak a gyapjú volt száraz, a földön viszont mindenütt harmat volt.

7.fejezet
1Jerubbaál, vagyis Gedeon a vele levő egész néppel felkelt kora reggel, és tábort vert Haród kútjánál. Midián tábora tőle északra volt, a Móré-hegynél, a völgyben. 2Jehova ekkor ezt mondta Gedeonnak: ,,Túl nagy nekem a veled levő nép ahhoz, hogy a kezükbe adjam Midiánt. Izrael még kérkedne ellenem, így szólva: »A saját kezem szabadított meg.« 3Most pedig kiálts a nép füle hallatára, ezt mondva: »Ki az, aki fél és retteg? Az térjen vissza!«" Gedeon tehát próbára tette őket, és a népből huszonkétezren visszatértek, és csak tízezren maradtak.4Jehova azonban ezt mondta Gedeonnak: ,,Még mindig túl nagy a nép. Vidd le őket a vízhez, hogy ott próbára tehessem őket előtted. És legyen úgy, hogy akiről azt mondom neked: »Ez veled megy«, az menjen veled, de mindazok, akikről azt mondom: »Ez nem megy veled«, az ne menjen veled." 5Ő pedig levitte a népet a vízhez.Jehova ekkor ezt mondta Gedeonnak: ,,Mindazokat, akik nyelvükkel lefetyelik a vizet, mint ahogyan a kutya lefetyel, állítsd külön, és azokat is, akik letérdelnek, és úgy isznak." 6Azoknak a férfiaknak a száma, akik a szájukhoz emelték a kezüket, és onnan lefetyelték a vizet, háromszáz volt. A nép többi része pedig mind letérdelve itta a vizet.7Jehova ekkor ezt mondta Gedeonnak: ,,E háromszáz férfi által, akik lefetyelték a vizet, általuk szabadítalak meg titeket, és a kezedbe adom Midiánt. A nép többi része pedig menjen el ki-ki a maga helyére." 8Kezükbe vették hát a nép útravalóját és kürtjeit; s Izrael minden férfiát hazaküldte, mindegyiket a maga otthonába, és csak a háromszáz embert tartotta meg. Midián tábora ekkor éppen alatta volt a völgyben.9Aznap éjjel Jehova ezt mondta neki: ,,Kelj fel, menj le a táborba, mert a kezedbe adtam. 10De ha félsz lemenni, a szolgáddal, Púrával menj le a táborba. 11Hallgasd csak, mit mondanak, akkor biztosan megerősödik a kezed, és le fogsz menni a táborba." Erre Púrával, a szolgájával együtt lementek a csatarendben levők széléhez, akik a táborban voltak.12Midián, Amálek és kelet fiai mind olyan sokan telepedtek le a völgyben, mint a sáskák; tevéiknek se szeri, se száma nem volt, olyan sokan voltak, mint a tengerparton a homokszemek. 13Amikor Gedeon lement, lám, egy férfi épp az álmát mesélte társának, így szólva: ,,Íme az álom, melyet álmodtam: Egy kerek árpakenyér legurult Midián táborába. Nekiment egy sátornak, és leverte, úgyhogy az ledőlt, majd felfordította, és a sátor összedőlt." 14A társa így felelt erre: ,,Nem más ez, mint Gedeonnak, Joás fiának, az Izraelből való férfinak a kardja. Az igaz Isten a kezébe adta Midiánt, és az egész tábort."15Amikor hallotta Gedeon az álom elbeszélését és magyarázatát, imádatot mutatott be Istennek. Azután visszatért Izrael táborába, és ezt mondta: ,,Keljetek fel, mert Jehova a kezetekbe adta Midián táborát." 16A háromszáz férfit három csapatra osztotta, és mindegyikük kezébe adott egy kürtöt, egy nagy üres korsót, és egy fáklyát a nagy korsóba. 17Majd így szólt hozzájuk: ,,Miközben figyeltek engem, tanuljatok tőlem, és aszerint cselekedjetek. Amikor a tábor széléhez érek, akkor ahogy én teszek, úgy tegyetek ti is. 18Amikor megfújom a kürtöt mindazokkal együtt, akik velem vannak, akkor ti is fújjátok meg a kürtöt az egész tábor körül, és mondjátok: »Jehováé és Gedeoné!«"19Majd Gedeon lement a vele levő száz férfival a tábor szélére a középső éjjeli őrszolgálat kezdetén. Éppen akkor állították helyükre az őröket. Ők pedig megfújták a kürtöt, és összetörték a kezükben levő nagy vizeskorsókat. 20Erre mind a három csapat fújta a kürtöket, összetörték a nagy korsókat, bal kezükbe vették a fáklyákat, jobb kezükben pedig a kürtök voltak, hogy fújják, majd így kiáltottak: ,,Jehova kardja és Gedeoné!" 21Egész idő alatt mindenki a maga helyén állt a tábor körül, az egész tábor pedig futásnak eredt, ordítozott és menekült. 22A háromszáz férfi egyre csak fújta a kürtöket, Jehova pedig egymás ellen fordította az emberek kardját az egész táborban. A tábor egészen Bét-Sittáig menekült, Cerera felé, egészen Ábel-Mehola határáig Tabbat mellett.23Időközben egybehívták Izrael férfiait Naftaliból, Áserből, és egész Manasséból, s azok üldözőbe vették Midiánt. 24Majd Gedeon követeket küldött Efraim hegyvidékének egész területére, ezt üzenve: ,,Menjetek Midián elé, és foglaljátok el előttük a vizeket egészen Bét-Baráig és a Jordánig." Összehívtak hát Efraimból minden férfit, azok pedig elfoglalták a vizeket egészen Bét-Baráig és a Jordánig. 25Elfogták Midián két fejedelmét is, Orebet és Zéebet. Orebet megölték Oreb szikláján, Zéebet pedig Zéeb borkádjánál. Aztán tovább üldözték Midiánt, Oreb és Zéeb fejét pedig Gedeon elé vitték, a Jordán vidékére.

8.fejezet
1Akkor Efraim férfiai ezt mondták neki: ,,Micsoda dolog ez, amit velünk tettél, hogy nem hívtál minket, amikor harcba szálltál Midián ellen?!" És hevesen veszekedni próbáltak vele. 2Ő végül ezt mondta nekik: ,,Ugyan mit tettem én hozzátok képest? Hát nem jobb, amit Efraim böngészett, mint amit Abiézer szüretelt? 3Isten a ti kezetekbe adta Midián fejedelmeit, Orebet és Zéebet. Mit tehettem én hozzátok képest?" Miután ezeket a szavakat mondta, lecsillapodott szellemük.4Gedeon végül megérkezett a Jordánhoz, és átkelt háromszáz emberével, akik vele voltak. Fáradtak voltak, de folytatták az üldözést. 5Később ezt mondta Szukkót férfiainak: ,,Kérlek titeket, adjatok a nyomdokomban járó népnek kenyeret, mert már fáradtak; Zébát és Calmunnát, Midián királyait üldözöm." 6Ám Szukkót fejedelmei így feleltek: ,,Vajon Zéba és Calmunna tenyere már a kezedben van, hogy kenyeret kellene adnunk seregednek?" 7Gedeon erre így szólt: ,,Ezért, amikor Jehova kezembe adja Zébát és Calmunnát, a puszták és a tüskés bokrok tövisével fogom csépelni testeteket!" 8Azzal felment onnan Pénuelbe, és hasonlóképpen beszélt velük is, de Pénuel férfiai ugyanúgy feleltek, mint ahogy Szukkót férfiai feleltek. 9Ezért Pénuel férfiaihoz is így szólt: ,,Amikor visszatérek békében, lerombolom ezt a tornyot!"10Zéba és Calmunna pedig Kárkorban voltak a táborukkal együtt; összesen mintegy tizenötezren maradtak kelet fiainak egész táborából, és százhúszezren voltak a kardforgató férfiak közül azok, akik elestek. 11Gedeon a sátorlakók útján ment tovább Nóbahtól és Jogbehától keletre, és lesújtott a táborra, amikor az éppen felkészületlen volt. 12Amikor Zéba és Calmunna menekülni próbált, azon nyomban üldözőbe vette őket, és el is fogta Midián két királyát, Zébát meg Calmunnát, és az egész tábort megrettentette.13Gedeon, Joás fia azután visszatért a harcból a hágón át, mely felmegy a Hereszig. 14Útközben elfogott egy ifjút Szukkót férfiai közül, és kikérdezte, az pedig leírta neki Szukkót fejedelmeinek és vénjeinek a nevét, hetvenhét férfiét. 15Azután odament Gedeon Szukkót férfiaihoz, és ezt mondta: ,,Itt van Zéba és Calmunna, akik miatt kigúnyoltatok engem, ezt mondva: »Vajon Zéba és Calmunna tenyere már a kezedben van, hogy kenyeret kellene adnunk kifáradt embereidnek?«" 16Azzal fogta a város vénjeit, és a puszták meg a tüskés bokrok tövisével megleckéztette Szukkót férfiait. 17Majd Pénuel tornyát lerombolta, a város férfiait pedig megölte.

18Ekkor ezt mondta Zébának és Calmunnának: ,,Milyenek voltak azok a férfiak, akiket megöltetek a Táboron?" Azok erre így feleltek: ,,Olyanok voltak, mint te, termetre mind olyan volt, mint a király fiai." 19Ő pedig ezt mondta: ,,Ők a fivéreim voltak, anyám fiai. Él Jehova, hogy ha életben hagytátok volna őket, most nem kellene megölnöm titeket." 20Azután mondta Jéternek, az elsőszülöttjének: ,,Kelj fel, öld meg őket!" De az ifjú nem húzta ki kardját, mert félt; ugyanis még fiatal volt. 21Zéba és Calmunna erre így szólt: ,,Kelj fel te magad, és támadj csak ránk, mert amilyen a férfi, olyan az ő ereje." Gedeon erre felkelt, megölte Zébát és Calmunnát, majd levette a tevéik nyakán levő hold alakú díszeket.22Izrael férfiai később ezt mondták Gedeonnak: ,,Uralkodj felettünk, te, a fiad és az unokád is, hisz kimentettél minket Midián kezéből." 23Ám Gedeon ezt mondta nekik: ,,Én nem uralkodom felettetek, sem az én fiam nem fog uralkodni felettetek. Jehova fog uralkodni felettetek." 24Azután Gedeon ezt mondta nekik: ,,De hadd kérjek tőletek valamit. Adja nekem mindenki a zsákmányából az orrkarikát." (Ugyanis amazoknak, ismáeliták lévén, arany orrkarikáik voltak.) 25Erre ők ezt mondták: ,,Neked adjuk." Majd leterítettek egy köntöst, és mindenki arra dobta az orrkarikákat a zsákmányából. 26Az arany orrkarikáknak pedig, amelyeket kért tőlük, a súlya ezerhétszáz aranysekel volt, a hold alakú díszeken, fülönfüggőkön és bíborpirosra festett gyapjúruhákon kívül, amelyek Midián királyain voltak, és a nyakláncokon kívül, amelyek a tevék nyakán voltak.27Gedeon készített belőlük egy efódot, majd kitette a városában, Ofrában; és ott egész Izrael erkölcstelenkedni kezdett azzal, úgyhogy csapdája lett az Gedeonnak és a háznépének.28Így lett leigázva Midián Izrael fiai előtt, és nem emelték fel fejüket többé. Az ország pedig nyugalomban volt negyven esztendeig Gedeon napjaiban.29Jerubbaál, Joás fia pedig elment, és otthonában lakott.30Gedeonnak hetven fia volt, akik az ő ágyékából származtak, ugyanis sok felesége volt. 31A Sikemben levő ágyasa is szült neki fiút, és Gedeon elnevezte azt Abiméleknek. 32Végül Gedeon, Joás fia meghalt jó vénségben, és eltemették Joásnak, apjának a sírhelyébe az abiezriták Ofrájában.33Miután Gedeon meghalt, Izrael fiai újra erkölcstelenkedni kezdtek a Baálokkal, és Baál-Beritet nevezték ki istenüknek. 34Izrael fiai nem emlékeztek meg Jehováról, az Istenükről, aki kiszabadította őket a körülöttük levő összes ellenségük kezéből, 35és nem cselekedtek szerető-kedvességgel Jerubbaálnak, Gedeonnak a háznépével, viszonozva mindazt a jót, amelyet ő cselekedett Izraellel.

9.fejezet
1Idővel Abimélek, Jerubbaál fia elment Sikembe anyjának a fivéreihez, és beszélt velük, valamint az egész családdal, mely az ő anyja apjának a házához tartozott, ezt mondva: 2,,Kérlek titeket, mondjátok el Sikem valamennyi földtulajdonosának a füle hallatára: »Mi jobb nektek, ha hetvenen uralkodnak felettetek, Jerubbaál valamennyi fia, vagy ha csak egy ember uralkodik felettetek? Emlékezzetek csak, én a ti csontotok és testetek vagyok.«"3Anyjának a fivérei pedig kezdték elbeszélni mindezeket a szavakat róla Sikem valamennyi földtulajdonosának a füle hallatára, úgyhogy azok szíve Abimélek felé hajlott, mert ezt mondták: ,,A testvérünk ő." 4Majd adtak neki hetven ezüstöt Baál-Berit házából, Abimélek pedig abból henyélő és arcátlan embereket bérelt fel, hogy csatlakozzanak hozzá. 5Azután elment apjának a házához Ofrába, és megölte fivéreit, Jerubbaál fiait, hetven férfit egyetlen kövön. Ám Jótám, Jerubbaál legkisebb fia életben maradt, mert elrejtőzött.6Ezután Sikem valamennyi földtulajdonosa, és Milló egész háza összegyűlt, elment, és királlyá tette Abiméleket, közel a nagy fához, az oszlophoz, mely Sikemben volt.7Amikor ezt hírül vitték Jótámnak, ő azon nyomban elment, és megállt a Gerizim-hegy tetején, felemelte hangját, és így kiáltott hozzájuk: ,,Hallgassatok meg, Sikem földtulajdonosai, és hallgasson meg titeket is az Isten:8Egyszer a fák elmentek, hogy királyt kenjenek fel maguk fölé. Így szóltak hát az olajfához: »Légy király felettünk!« 9De az olajfa ezt mondta nekik: »Hagyjam el kövérségemet, amellyel Istent és embert dicsőítenek, és hajladozzak a többi fa fölött?« 10Akkor a fák a fügefához szóltak: »Jöjj te, légy királynő felettünk!« 11Ám a fügefa ezt mondta nekik: »Hagyjam el édes ízemet, bő termésemet, és hajladozzak a többi fa fölött?« 12Azután a szőlőnek mondták a fák: »Jöjj te, és légy királynő felettünk!« 13A szőlő azonban így felelt nekik: »Hagyjam el újboromat, mely megörvendeztet Istent és embert egyaránt, és hajladozzak a többi fa fölött?« 14Végül a fák ezt mondták a tüskebokornak: »Jöjj te, és légy király felettünk!« 15A tüskebokor erre így felelt a fáknak: »Ha most őszintén fel akartok kenni királlyá magatok fölé, akkor jöjjetek, és keressetek menedéket az én árnyékomban. De ha nem, jöjjön ki tűz a tüskebokorból, és eméssze meg Libanon cédrusait!«16Ha ti most őszintén és kifogástalanul cselekedtetek, hogy Abiméleket tettétek királlyá, és ha jó dolog az, amit Jerubbaállal és a háznépével tettetek, s ha úgy bántatok vele, ahogy kezének cselekedete megérdemelte, 17holott az apám értetek harcolt és kockáztatta lelkét, hogy kiszabadítson titeket Midián kezéből 18— ti pedig ma felkeltetek apám háznépe ellen, hogy megöljétek fiait, hetven férfit egyetlen kövön, és hogy Abiméleket, az ő rabszolganőjének a fiát tegyétek királlyá Sikem földtulajdonosai fölött, csak mert a ti fivéretek —, 19igen, ha őszintén és kifogástalanul cselekedtetek ma Jerubbaállal és a háznépével, akkor örvendezzetek Abiméleknek, és ő is örvendezzen nektek. 20De ha nem, jöjjön ki tűz Abimélekből, és eméssze meg Sikem földtulajdonosait és Milló házát, s jöjjön ki tűz Sikem földtulajdonosaiból meg Milló házából, és eméssze meg Abiméleket!"21Jótám ezután elmenekült, futva ment Beérbe, és ott telepedett le a fivére, Abimélek miatt.22Abimélek pedig fejedelemként uraskodott Izrael felett három éven át. 23Ekkor Isten hagyta, hogy rossz szellem alakuljon ki Abimélek és Sikem földtulajdonosai között, és Sikem földtulajdonosai csalárdul bántak Abimélekkel; 24mindez azért volt, hogy visszaháruljon rájuk a Jerubbaál hetven fiával szemben elkövetett erőszak, és hogy vérüket Abimélekre, a fivérükre hárítsa, amiért megölte őket, valamint Sikem földtulajdonosaira, amiért megerősítették a kezét, hogy megölje fivéreit. 25Sikem földtulajdonosai pedig lesbe állítottak ellene embereket a hegyek tetején, és azok mindenkit kiraboltak, aki elhaladt mellettük az úton. Idővel ezt hírül adták Abiméleknek.26Akkor Gaál, Ebed fia a testvéreivel együtt eljött, átment Sikembe, és Sikem földtulajdonosai kezdtek megbízni benne. 27Kimentek a mezőre, ahogy szoktak, szüretelték szőlőjüket, ki is taposták, és örömünnepet tartottak, azután bementek istenük házába, ettek, ittak és átkozták Abiméleket. 28Gaál, Ebed fia pedig így szólt: ,,Kicsoda Abimélek, és kicsoda Sikem, hogy szolgáljuk őt? Hát nem Jerubbaál fia, és Zebul vajon nem az ő megbízottja? Szolgáljátok ti Sikem apjának, Hámornak az embereit, de mi miért szolgálnánk őt? 29Csak volna az én kezemben ez a nép! Akkor bizony eltávolítanám Abiméleket!" Abiméleknek pedig ezt mondta: ,,Sokasítsd meg seregedet, és gyere ki!"30Zebul, a város fejedelme meghallotta Gaálnak, Ebed fiának a szavait, és haragra gerjedt. 31Fortélyos módon követeket küldött Abimélekhez, ezt üzenve: ,,Íme, Gaál, Ebed fia és a fivérei eljöttek Sikembe, és összecsődítik a várost ellened. 32Most azért kelj fel éjjel, te és a veled levő nép, és állj lesben a mezőn. 33És reggel, amint a nap felragyog, kelj fel jó korán, és támadd meg a várost, és amikor ő meg a népe kivonul ellened, tégy vele, amint a kezed bírja."34Fel is kelt Abimélek és az egész vele levő nép éjjel, és lesbe álltak Sikem ellen négy csapatban. 35Később Gaál, Ebed fia kiment, és megállt a városkapu bejáratánál. Akkor Abimélek és a vele levő nép felkelt a lesből. 36Amikor Gaál meglátta a népet, azon nyomban ezt mondta Zebulnak: ,,Nézd! Emberek jönnek le a hegyek tetejéről." Zebul azonban ezt mondta neki: ,,A hegyek árnyékát nézed férfiaknak."37Gaál később újra szólt, és ezt mondta: ,,Nézd! Emberek jönnek le az ország közepéből, és egy csapat jön Meonenim nagy fájának az útján." 38Zebul erre ezt mondta neki: ,,Hol is vannak hát a szavak, melyeket kiejtettél a szádon: »Kicsoda Abimélek, hogy szolgáljuk őt?« Nem ez az a nép, amelyet te megvetettél? Most pedig menj csak ki, és harcolj ellenük!"39Gaál kivonult tehát Sikem földtulajdonosainak az élén, és harcba szállt Abimélek ellen. 40Abimélek üldözőbe vette, ő pedig menekült előle. Sokan hullottak el halálra sebzetten a kapu bejáratáig.41Abimélek továbbra is Arumában lakott, Zebul pedig elűzte Gaált meg a fivéreit, hogy ne lakjanak Sikemben. 42Másnap a nép kiment a mezőre, és ezt elmondták Abiméleknek. 43Erre az vette a népét, felosztotta három csapatra, és lesbe álltak a mezőn. Figyelt, és amikor a nép kijött a városból, ő felkelt ellenük, és levágta őket. 44Abimélek meg a vele levő csapatok megtámadták a városkapu bejáratát, hogy megvethessék ott a lábukat, két csapat pedig megtámadta mindazokat, akik a mezőn voltak, és levágták őket. 45Abimélek egész nap harcolt a város ellen, és elfoglalta a várost. A benne levő népet megölte, utána pedig lerombolta a várost, és beszórta sóval.46Amikor ezt meghallotta Sikem tornyának valamennyi földtulajdonosa, rögvest El-Berit házának boltíves rejtekébe mentek. 47Hírül vitték Abiméleknek, hogy Sikem tornyának minden földtulajdonosa összegyűlt. 48Abimélek erre felment a Calmón-hegyre, ő és az egész nép, mely vele volt. Abimélek fejszét vett a kezébe, levágott egy faágat, fölemelte, a vállára vette, és ezt mondta a vele levő népnek: ,,Láttátok, hogy mit csináltam. Hamar tegyetek ti is így!" 49Erre az egész népből mindenki vágott magának egy ágat, és követték Abiméleket. Aztán a boltíves rejtekhely köré rakták azokat, és rájuk gyújtották a rejtekhelyet, úgyhogy Sikem tornyának összes embere is meghalt, mintegy ezer férfi és nő.50Abimélek azután elment Tébecbe, táborba szállt Tébec ellen, és elfoglalta. 51Mivel volt a város közepén egy erős torony, oda menekült minden férfi, nő és a város összes földtulajdonosa, azután magukra zárták, és felmásztak a torony tetejére. 52Abimélek eljutott a toronyig, harcba szállt ellene, és felment közel a torony bejáratához, hogy felégesse tűzzel. 53Ekkor egy nő egy felső malomkövet hajított Abimélek fejére, és bezúzta a koponyáját. 54Az gyorsan hívta fegyverhordozó szolgáját, és ezt mondta neki: ,,Vond ki kardodat, és ölj meg, nehogy azt mondják rólam: »Egy nő ölte meg.«" Szolgája azon nyomban keresztülszúrta, úgyhogy az meghalt.55Amikor Izrael férfiai látták, hogy Abimélek meghalt, ki-ki visszatért a maga helyére. 56Így fizette vissza Isten Abimélek gonoszságát, melyet az apjával szemben követett el, amikor megölte hetven fivérét. 57És Isten Sikem férfiainak is visszafordította minden gonoszságát a saját fejükre, hogy beteljesüljön rajtuk Jótámnak, Jerubbaál fiának az átka.

10.fejezet

1Abimélek után következett Izrael megmentésére Tóla, Puának, Dodó fiának a fia, egy Issakárból való férfi, aki Sámirban lakott, Efraim hegyvidékén. 2Huszonhárom éven át volt Izrael bírája, azután meghalt, és eltemették Sámirban.3Őutána következett a gileádi Jáir, és huszonkét évig volt Izrael bírája. 4Neki harminc fia született, akik harminc szamáron jártak, és harminc városuk volt. Ezeket Havvót-Jáirnak nevezik mind a mai napig; ezek Gileád földjén vannak. 5Azután Jáir meghalt, és eltemették Kámonban.6De Izrael fiai újra azt cselekedték, ami rossz Jehova szemében, és szolgálták a Baálokat, az Astóret-képmásokat, Szíria isteneit, Szidón isteneit, Moáb isteneit, Ammon fiainak az isteneit és a filiszteusok isteneit. Elhagyták Jehovát, és nem szolgálták őt. 7Ekkor Jehova haragra gerjedt Izrael ellen, és a filiszteusoknak meg Ammon fiainak a kezébe adta őket. 8Azok pedig összetörték és keményen sanyargatták Izrael fiait abban az évben — sőt tizennyolc éven át —, Izrael minden fiát, aki a Jordán túloldalán lakott, az amoriták földjén, ami Gileádban van. 9És Ammon fiai átkeltek a Jordánon, hogy még Júda, Benjámin és Efraim háza ellen is harcoljanak; és Izrael nagyon szorongattatott. 10Izrael fiai kezdtek Jehovához kiáltani segítségért, és így szóltak: ,,Vétkeztünk ellened, mert elhagytuk Istenünket, és a Baálokat szolgáljuk."11Jehova akkor ezt mondta Izrael fiainak: ,,Amikor elnyomtak titeket az egyiptomiak, az amoriták, Ammon fiai, a filiszteusok, 12a szidóniak, Amálek vagy Midián, és ti hozzám kiáltottatok, hát nem szabadítottalak ki titeket a kezükből? 13Ti mégis elhagytatok engem, és más isteneket kezdtetek szolgálni. Ezért nem szabadítalak meg titeket többé. 14Menjetek, és kiáltsatok csak segítségért azokhoz az istenekhez, akiket választottatok! Szabadítsanak meg titeket azok nyomorúságotok idején." 15Ám Izrael fiai ezt mondták Jehovának: ,,Vétkeztünk. Tégy velünk, ahogy jónak látszik a szemedben. Csak kérünk, szabadíts meg minket e mai napon!" 16És kezdték eltávolítani maguk közül az idegen isteneket, és Jehovát szolgálták, úgyhogy ő lelkében nyugtalanná vált Izrael nyomorúsága miatt.17Idővel Ammon fiai összegyűltek, és tábort vertek Gileádban. Izrael fiai is összegyűltek, és tábort vertek Micpában. 18Gileád népe és fejedelmei ezt mondogatták egymás között: ,,Ki az a férfi, aki vezeti majd a harcot Ammon fiai ellen? Legyen ő a feje Gileád minden lakójának."




 
 
0 komment , kategória:  Bírák könyve  
Bírák 1:1-5-ig terjedő fejezetei
  2016-03-04 21:05:17, péntek
 
  Bírák könyve

Bírák 1:1-5-ig terjedő fejezetei

1És Józsué halála után Izrael fiai megkérdezték Jehovát: ,,Ki menjen fel közülünk elsőként a kánaánitákhoz, hogy harcoljon ellenük?" 2Jehova erre ezt mondta: ,,Júda menjen fel. Íme, a kezébe adom azt a földet." 3Júda ekkor ezt mondta testvérének, Simeonnak: ,,Gyere fel velem a sorsvetés által nekem jutott területre, és harcoljunk a kánaániták ellen, és én is elmegyek veled a sorsvetés által neked jutott területre." Simeon pedig elment vele.

4Júda tehát felment, Jehova pedig a kezükbe adta a kánaánitákat és a perizitákat, így hát megverték őket Bézekben, tízezer embert. 5Amikor Bézekben rátaláltak Adoni-Bézekre, harcoltak ellene, és megverték a kánaánitákat meg a perizitákat. 6Amikor Adoni-Bézek megfutamodott, üldözőbe vették, és miután elfogták, levágták kezeinek hüvelykujjait és a nagylábujjait. 7Adoni-Bézek ekkor így szólt: ,,Hetven király szedegetett ételt asztalom alatt, akiknek le voltak vágva kezeik hüvelykujjai és a nagylábujjai. Ahogyan én cselekedtem, úgy fizetett meg nekem Isten." Azután elvitték Jeruzsálembe, és ott meghalt.

8Azután Jeruzsálem ellen háborúztak Júda fiai, elfoglalták azt, lakosait kardélre hányták, és lángba borították a várost. 9Azután lementek Júda fiai, hogy a hegyvidéken, a Negebben és a Sefélán lakó kánaániták ellen harcoljanak. 10Júda tehát kivonult a kánaániták ellen, akik Hebronban laktak (Hebron neve azelőtt Kirját-Arba volt), és megverték Sésait, Ahimánt és Talmait.

11Majd onnan felvonultak Debir lakosai ellen. (Debir neve azelőtt Kirját-Széfer volt.) 12Káleb ekkor ezt mondta: ,,Aki csapást mér Kirját-Széferre, és elfoglalja azt, annak feleségül adom a lányomat, Akszát." 13És Otniel, Kenáznak, Káleb öccsének a fia foglalta el azt. Káleb ezért neki adta a lányát, Akszát feleségül. 14Miközben a lány hazafelé tartott, unszolta férjét, hogy kérjen az apjától földet. Aztán tapsolt, míg a szamáron ült. Káleb erre így szólt hozzá: ,,Mit szeretnél?" 15Az pedig ezt mondta neki: ,,Adj nekem áldást, mert déli földet adtál nekem, add nekem Gullót-Maimot is." Neki adta Káleb Felső-Gullótot és Alsó-Gullótot.

16És a kenitának — akinek Mózes volt a veje — a fiai felmentek a pálmafák városából Júda fiaival Júda pusztájába, mely Arádtól délre fekszik. Elmentek tehát, és letelepedtek ott a néppel. 17Júda viszont továbbvonult Simeonnal, a testvérével, megverték a kánaánitákat, akik Cefátban laktak, és pusztulásra adták azt. Ezért Hormának nevezték el azt a várost. 18Júda ezután elfoglalta Gázát és annak területét, Askelont és annak területét, meg Ekront és annak területét. 19Jehova továbbra is Júdával volt, úgyhogy az birtokba vette a hegyvidéket, de nem tudta elűzni a völgyben lakókat, mert azoknak vaspengével felszerelt harci szekereik voltak. 20Miután odaadták Kálebnek Hebront, ahogy Mózes megígérte, ő kiűzte onnan Anák három fiát.

21Benjámin fiai nem űzték ki a Jeruzsálemben lakó jebuszitákat. A jebusziták mind a mai napig Benjámin fiaival laknak Jeruzsálemben.

22Időközben József háza is felment Bétel ellen, és Jehova velük volt. 23József háza kikémlelte Bételt (a város neve azelőtt Lúz volt), 24és megláttak a kémek egy férfit, aki jött kifelé a városból. Ezt mondták neki: ,,Mutasd meg, kérünk, hogy juthatunk be a városba, mi pedig kedvesen cselekszünk majd veled." 25A férfi pedig megmutatta nekik, hogyan lehet bejutni a városba. A város lakosait kardélre hányták, de a férfit és az egész családját elengedték. 26A férfi ezután elment a hettiták földjére, felépített egy várost, és Lúznak nevezte el. Ez annak a neve mind a mai napig.

27Manassé nem vette birtokba Bét-Seánt és alárendelt városait, Taánakot és alárendelt városait, Dór lakosait és alárendelt városait, Jibleám lakosait és alárendelt városait, sem Megiddó lakosait és alárendelt városait, mert a kánaániták ragaszkodtak ahhoz, hogy ott lakjanak azon a földön. 28Izrael pedig megerősödött, és kényszermunkára fogta a kánaánitákat, de nem űzte el őket teljesen.

29Efraim sem űzte el a Gézerben lakó kánaánitákat, hanem a kánaániták továbbra is ott laktak közöttük Gézerben.

30Zebulon sem űzte el Kitron lakosait és Nahalól lakosait, hanem a kánaániták továbbra is ott laktak közöttük, és kényszermunkások lettek.

31Áser sem űzte el Akkó lakosait, valamint Szidónnak, Ahlábnak, Akzibnak, Helbának, Afiknak és Rehobnak lakosait. 32Áser fiai ott laktak az azon a földön lakó kánaániták között, mert nem űzték el őket.

33Naftali sem űzte el Bét-Semes lakosait és Bét-Anát lakosait, hanem ott lakott az azon a földön lakó kánaániták között, és Bét-Semes meg Bét-Anát lakosai a kényszermunkásai lettek.

34Az amoriták pedig a hegyek közé kényszerítették Dán fiait, és nem engedték, hogy lejöjjenek a völgybe. 35Az amoriták tehát ragaszkodtak ahhoz, hogy ott lakjanak a Heresz-hegyen, Ajjalonban és Saálbimban. Ám József házának keze olyannyira rájuk nehezedett, hogy kényszermunkára fogta őket. 36Az amoriták területe az Akrabbim emelkedőjétől, Szelától fölfelé húzódott.

2.fejezet

1Ekkor Jehova angyala felment Gilgálból Bókimba, és ezt mondta: ,,Kihoztalak titeket Egyiptomból, és behoztalak titeket arra a földre, mely felől megesküdtem ősatyáitoknak, majd ezt mondtam: »Sosem szegem meg a veletek kötött szövetségemet. 2 De ti se kössetek szövetséget ennek a földnek a lakóival. Oltáraikat romboljátok le.« Ti azonban nem hallgattatok szavamra. Miért tettétek ezt? 3Ezért én ezt mondom: »Nem űzöm ki őket előletek, hanem csapdák lesznek számotokra, isteneik pedig kelepcéül lesznek nektek.«"

4Amikor Jehova angyala e szavakat mondta Izrael valamennyi fiának, a nép felemelte hangját, és sírni kezdett. 5Ezért elnevezték azt a helyet Bókimnak, és áldoztak ott Jehovának.

6Amikor Józsué elbocsátotta a népet, Izrael fiai elmentek, ki-ki a maga örökségébe, hogy birtokba vegyék a földet. 7És a nép Jehovát szolgálta Józsué életének minden napján, és a vének minden napján, akik tovább éltek Józsué után, és látták mindazokat a hatalmas tetteket, melyeket Jehova véghezvitt Izraelért. 8És meghalt Józsué, Nún fia, Jehova szolgája, száztíz éves korában. 9Eltemették az ő örökségének területén, Timnát-Hereszben, Efraim hegyvidékén, a Gaás-hegytől északra. 10Az az egész nemzedék szintén atyái mellé került, és egy másik nemzedék támadt, mely nem ismerte Jehovát, sem azt, hogy mit tett Izraelért.

11És Izrael fiai olyasmit tettek, ami rossz Jehova szemében, és a Baálokat szolgálták. 12Elhagyták tehát Jehovát, atyáik Istenét, aki kihozta őket Egyiptom földjéről, más isteneket követtek, a körülöttük levő népek istenei közül valókat, meghajoltak előttük, és ezzel bosszantották Jehovát. 13Elhagyták hát Jehovát, és Baált meg az Astóret-képmásokat kezdték szolgálni. 14Jehova ekkor haragra gerjedt Izrael ellen, és a fosztogatók kezébe adta őket, akik aztán kezdték fosztogatni őket. A körülöttük levő ellenségeik kezébe adta őket, és nem tudtak többé megállni ellenségeik előtt. 15Amerre csak kivonultak, Jehova keze ellenük volt, veszedelmet hozva rájuk, amint megmondta Jehova, és amint megesküdött nekik Jehova; így hát nyomorúságos helyzetbe kerültek. 16Jehova pedig bírákat támasztott, és azok kiszabadították őket fosztogatóik kezéből.

17De bíráikra sem hallgattak, hanem más istenekkel erkölcstelenkedtek, és meghajoltak azok előtt. Hamar letértek arról az útról, amelyen ősatyáik jártak, akik engedelmeskedtek Jehova parancsolatainak. De ők nem így cselekedtek. 18Amikor Jehova bírákat támasztott nekik, Jehova a bíróval volt, és kimentette őket ellenségeik kezéből a bíró életének minden napján, mert Jehova megszánta őket, hallva az elnyomóik és a szorongatóik miatti sóhajaikat.

19De amikor a bíró meghalt, eltértek, és még romlottabban cselekedtek, mint atyáik, mert más istenek után jártak, hogy azokat szolgálják, és meghajoljanak előttük. Nem hagytak fel szokásaikkal és makacs magatartásukkal. 20Jehova végül haragra gerjedt Izrael ellen, és ezt mondta: ,,Mivel ez a nemzet áthágta szövetségemet, melyre ősatyáikat köteleztem, és nem hallgatott a szavamra, 21én sem űzök ki többé előlük egyetlen nemzetet sem, melyet hátrahagyott Józsué, amikor meghalt, 22hogy próbára tegyem általuk Izraelt, vajon megmaradnak-e Jehova útján, azon járva, miként ősatyáik, vagy sem." 23Így hát Jehova meghagyta ezeket a nemzeteket, és nem űzte el őket gyorsan, és nem adta őket Józsué kezébe.

3.fejezet

1Ezek azok a nemzetek, amelyeket Jehova meghagyott, hogy próbára tegye általuk Izraelt, mindazokat, akik nem tapasztalták a kánaáni harcokat 2(ez csak azért volt így, hogy Izrael fiainak a nemzedékei tapasztalatra tegyenek szert, és tanítsa őket hadakozni, de csak azokat, akik még nem tapasztaltak ilyesmit): 3a filiszteusok öt szövetséges fejedelmét, az összes kánaánitát, a szidóniakat és a Libanon-hegyen lakó hivvitákat, Baál-Hermon hegyétől egészen Hamát széléig. 4Arra szolgáltak ők, hogy próbára tegye általuk Izraelt, és megtudja, engedelmeskedik-e Jehova parancsolatainak, amelyeket atyáinak parancsolt Mózes által. 5Így hát Izrael fiai a kánaániták, hettiták, amoriták, periziták, hivviták és jebusziták között laktak. 6És azok lányait vették el feleségül, a saját lányaikat pedig az ő fiaiknak adták, és kezdték az ő isteneiket szolgálni.

7Izrael fiai tehát azt cselekedték, ami rossz Jehova szemében, és elfeledkeztek Jehováról, az ő Istenükről, és a Baálokat meg a szent rudakat szolgálták. 8Ekkor felgerjedt Jehova haragja Izrael ellen, és eladta őket Kusán-Risataimnak, Mezopotámia királyának a kezébe; Izrael fiai nyolc éven át szolgálták Kusán-Risataimot. 9És Izrael fiai kezdtek Jehovához kiáltani segítségért. Jehova ekkor megmentőt támasztott Izrael fiai számára, hogy megmentse őket: Otnielt, Kenáznak, Káleb öccsének a fiát. 10Ekkor rászállt Jehova szelleme, és Izrael bírája lett. Amikor kiment a csatába, Jehova a kezébe adta Kusán-Risataimot, Szíria királyát, úgyhogy keze legyőzte Kusán-Risataimot. 11Ezután negyven évig nyugalom volt az országban. Végül Otniel, Kenáz fia meghalt.

12De Izrael fiai ismét azt cselekedték, ami rossz Jehova szemében. Jehova ekkor hagyta, hogy Eglon, Moáb királya megerősödjön Izraellel szemben, amiért azt cselekedték, ami rossz Jehova szemében. 13Ráadásul Eglon összegyűjtötte ellenük Ammon és Amálek fiait is. Azok pedig elmentek, megverték Izraelt, és birtokba vették a pálmafák városát. 14Izrael fiai tizennyolc éven át szolgálták Eglont, Moáb királyát. 15Majd Izrael fiai kezdtek Jehovához kiáltani segítségért, Jehova pedig megmentőt támasztott számukra, a benjáminita Ehudot, Gera fiát, aki balkezes férfi volt. Izrael fiai idővel sarcot küldtek az ő keze által Eglonnak, Moáb királyának. 16Ehud pedig készített magának egy kétélű kardot, egykönyöknyi hosszút, és felkötötte azt a ruhája alá, jobb oldalra, a csípőjére. 17Azután elvitte a sarcot Eglonnak, Moáb királyának. Eglon pedig nagyon kövér ember volt.

18Miután odaadta a sarcot, azon nyomban elbocsátotta azokat az embereket, akik a sarcot vitték, 19ő pedig visszafordult a Gilgálnál levő kőbányáknál, majd ezt mondta: ,,Titkos beszédem van veled, ó, király." Az erre így szólt: ,,Hallgass!" És azzal kimentek előle mindazok, akik körülötte álltak. 20Ehud pedig odament hozzá, amikor az a saját hűvös tetőszobájában ült. Ehud ezt mondta: ,,Isten beszédét hoztam neked." Erre az fölkelt a trónjáról. 21Ehud ekkor kinyújtotta bal kezét, kihúzta a kardot jobb oldalról, a csípőjéről, s beledöfte annak hasába. 22Még a markolata is belement a penge után, úgy, hogy a háj körülfogta a pengét, ugyanis nem húzta ki a kardot a hasából, és kezdett kijönni a bélsár. 23Azután Ehud kiment a szellőzőnyíláson. A tetőszoba ajtajait viszont behúzta maga mögött és bezárta. 24Ő maga tehát kiment.

Annak szolgái pedig jöttek, hogy körülnézzenek, de a tetőszoba ajtajai be voltak zárva, ezért ezt mondták: ,,Bizonyára szükségét végzi a hűvös belső szobában." 25És vártak, míg végül már zavarba jöttek, és lám, senki sem nyitotta ki a tetőszoba ajtajait. Ekkor fogták a kulcsot, kinyitották az ajtókat, és lám, uruk ott feküdt a földön holtan!

26Ehud azonban elmenekült, míg késlekedtek, elment a kőbányák mellett, és Szeirába menekült. 27Amikor odaért, megfújta a kürtöt Efraim hegyvidékén, és Izrael fiai lementek vele a hegyvidékről, ő pedig az élükön haladt. 28Ekkor ezt mondta nekik: ,,Kövessetek, mert Jehova a kezetekbe adta ellenségeiteket, a moábitákat!" Azok pedig követték őt, elfoglalták a Jordán gázlóit a moábitákkal szemben, és nem engedték, hogy bárki is átmenjen. 29És akkor levágtak a moábiták közül mintegy tízezer embert, akik mind erős és vitéz férfiak voltak; egy sem menekült meg közülük. 30Moáb tehát meghódolt azon a napon Izrael keze alatt, és az ország nyugalomban volt nyolcvan esztendeig.

31Őutána következett Sámgár, Anát fia, aki hatszáz filiszteus férfit vágott le egy ökörösztökével. Ő is megmentette Izraelt.

4.fejezet

1 Amikor pedig Ehud meghalt, Izrael fiai újra kezdték azt tenni, ami rossz Jehova szemében. 2Jehova ezért eladta őket Jábinnak, Kánaán királyának a kezébe, aki Hácorban uralkodott. Az ő seregének a vezére Sisera volt, aki a nemzetek Harósetében lakott. 3És Izrael fiai kezdtek Jehovához kiáltani, mert amannak kilencszáz, vaspengével ellátott harci szekere volt, és húsz éven át keményen sanyargatta Izrael fiait.

4Abban az időben Debóra prófétanő, Lappidót felesége bíráskodott Izrael felett. 5Ő Debóra pálmája alatt lakott Ráma és Bétel között Efraim hegyvidékén; Izrael fiai pedig felmentek hozzá ítéletért. 6Debóra elküldött Bárákért, Abinoám fiáért, elhívatta Kedes-Naftaliból, és ezt mondta neki: ,,Hát nem parancsolta meg Jehova, Izrael Istene: »Menjetek, szóródjatok szét a Tábor-hegyen, és vigyél magaddal tízezer férfit Naftali fiai és Zebulon fiai közül! 7Én pedig kihozom neked Kison völgyéhez Siserát, Jábin hadseregének a vezérét, harci szekereit és seregét, és a kezedbe fogom adni őt.«"

8Erre Bárák ezt mondta neki: ,,Ha velem jössz, elmegyek, de ha nem jössz velem, én sem megyek." 9Debóra erre így felelt: ,,Elmegyek veled, de akkor a dicsőség nem a tied lesz az úton, amelyen mész, mert egy nő kezébe adja Jehova Siserát." Azzal Debóra fölkelt, és elment Bárákkal Kedesbe. 10Bárák pedig összehívta Zebulont és Naftalit Kedesbe, és tízezer ember ment fel, követve a lépteit. Debóra is fölment vele.

11A kenita Héver pedig elvált a kenitáktól, Hobábnak a fiaitól (akinek a veje volt Mózes), és a nagy fa közelében verte fel sátrát Caánannimban, ami Kedesnél van.

12Ekkor jelentették Siserának, hogy Bárák, Abinoám fia felment a Tábor-hegyre. 13Sisera azon nyomban összehívta egész szekérhadát — a kilencszáz, vaspengével ellátott harci szekeret, és az egész népet, mely vele volt — a nemzetek Harósetéből a Kison völgyéhez. 14Debóra ekkor ezt mondta Báráknak: ,,Kelj fel, mert ez az a nap, amelyen Jehova a kezedbe adja Siserát. Hát nem Jehova vonul előtted?" És Bárák lement a Tábor-hegyről, mögötte a tízezer emberrel. 15Jehova pedig összezavarta Siserát, annak összes harci szekerét és az egész tábort kard élével Bárák előtt. Sisera végül leszállt a szekérből, és gyalog menekült. 16Bárák egészen a nemzetek Harósetéig üldözte a harci szekereket és a tábort, és Siserának egész táborát kardélre hányták. Egy sem maradt meg közülük.

17Sisera pedig gyalog menekült Jáhelnek, a kenita Héver feleségének a sátráig, mert béke volt Jábin, Hácor királya, és a kenita Héver háznépe között. 18Jáhel ekkor kiment Sisera elé, és ezt mondta neki: ,,Térj be ide, uram, térj be hozzám. Ne félj." És ő betért hozzá a sátorba. Az asszony később betakarta egy takaróval. 19Majd Sisera így szólt hozzá: ,,Kérlek, adj egy kis vizet innom, mert szomjas vagyok." Az kinyitott egy bőrtömlőt, amiben tej volt, és adott neki inni, azután pedig betakarta. 20Sisera ezt mondta neki: ,,Állj a sátor bejáratához, és ha valaki jön, és megkérdezi tőled: »Nincs itt egy férfi?«, akkor mondd azt: »Nincsen!«"

21Jáhel, Héver felesége pedig fogott egy sátorcöveket, és kezébe vette a kalapácsot. Majd belopódzott, és miközben az a fáradtságtól mélyen aludt, ő beverte a cöveket annak halántékába, a földhöz szegezve őt, és az meghalt.

22És íme, odaért Bárák, aki Siserát üldözte. Jáhel ekkor kiment eléje, és ezt mondta neki: ,,Jöjj, megmutatom neked a férfit, akit keresel." Az pedig bement hozzá, és íme, Sisera ott feküdt holtan, a cövekkel a halántékában.

23Így hódoltatta meg Isten azon a napon Jábint, Kánaán királyát Izrael fiai előtt. 24 És Izrael fiainak a keze egyre jobban ránehezedett Jábinra, Kánaán királyára, míg le nem vágták Jábint, Kánaán királyát.

5.fejezet

1Dalra fakadt aznap Debóra Bárákkal, Abinoám fiával együtt, így szólva:

 2,,Mivel szabadon lenghet a haj Izraelben a harcra,
Mivel a nép önként ajánlkozott,
Áldjátok Jehovát!

 3Halljátok, királyok, füleljetek főemberek:
Én Jehovának, igen, én neki énekelek.
Dalt zengek Jehovának, Izrael Istenének.

 4Jehova, amikor kijöttél Szeirből,
Mikor kivonultál Edom mezejéről,
Rengett a föld, csepegett az ég,
A fellegek is víztől csepegtek.

 5A hegyek szétfolytak Jehova színe előtt,
Ez a Sínai is Jehovának, Izrael Istenének színe előtt.

 6Sámgárnak, Anát fiának napjaiban,
Jáhelnek napjaiban nem jártak az ösvényeken,
S akik úton voltak, kerülő utakon mentek.

 7Eltűntek a nyílt vidéken lakók, eltűntek Izraelben,
Míg én, Debóra, fel nem keltem,
Míg fel nem keltem, mint egy anya Izraelben.

 8Új isteneket választottak,
De aztán volt is harc a kapukban!
Nem lehetett látni pajzsot és lándzsát
Még negyvenezernél sem Izraelben.

 9Szívem Izrael vezéreivel van,
Akik önként ajánlkoztak a népből.
Áldjátok Jehovát!

10Ti, kik sárgásvörös szamárkancán jártok,
Ti, kik drága szőnyegeken ültök,
És ti, kik úton jártok,
Gondoljátok meg!

11Vizet osztók hangja a vízmerítő helyeken,
Ott beszéli az el Jehova igazságos tetteit,
A nála lakozóknak igazságos tetteit a nyílt vidéken, Izraelben.
Akkor Jehova népe lement a kapukhoz.

12Kelj fel, kelj fel, ó, Debóra!
Kelj fel, kelj fel, zengj éneket!
Kelj fel, Bárák, vezesd el foglyaid, Abinoám fia!

13Akkor az életben maradtak lejöttek a fenségesekhez;
Jehova népe lejött hozzám az erősek ellen.

14Efraimból származtak a völgyben levők,
Veled együtt voltak, ó, Benjámin, a te néped között.
Mákirból jöttek a vezérek,
És Zebulontól azok, akik az írnoki eszközökkel bánnak.

15Issakár fejedelmei Debórával voltak,
És mint Issakár, olyan volt Bárák.
A völgybe küldetett gyalog.
Rúben csoportjai között hosszasan kutatták a szíveket.

16Miért ültél le a két nyeregtáska közé,
Hogy hallgasd a nyájakat hívó sípszót?
Hisz Rúben csoportjai között hosszasan kutatták a szíveket.

17Gileád a Jordán túloldalán élt.
Dán miért időzik a hajókon?
Áser ott ücsörög a tengerparton,
Kikötőinél lakozik.

18Zebulon oly nép, mely lelkét megvetve még halálra is adta azt,
Naftali is a mezőség magaslatain.

19Királyok jöttek, harcoltak;
Akkor harcoltak Kánaán királyai
Taánakban Megiddó vizeinél.
Semennyi ezüstöt sem zsákmányoltak.

20Az égből harcoltak a csillagok,
Pályájukról harcoltak Sisera ellen.

21Kison patakja elmosta őket,
A hajdankor patakja, Kison patakja.
Ó, én lelkem, lementél letiporni az erőseket!

22Akkor kapáltak a lovak patáikkal,
Mert ménjei csak vágtattak és vágtattak.

23»Átkozzátok Mérozt — mondta Jehova angyala —,
Átkozzátok lakóit szüntelen,
Mert nem jöttek segíteni Jehovának,
Segíteni Jehovának a hatalmasokkal.«

24Jáhel, a kenita Héver felesége felettébb áldott az asszonyok közt,
Az asszonyok közt a sátorban felettébb áldott.

25Az vizet kért, ő tejet adott;
Nagy fejedelmi csészében aludttejet hozott.

26Majd kezével a sátorcövekért nyúlt,
Jobb kezével a munkások sulykáért.
Ütötte Siserát, átszúrta fejét,
Szétzúzta, szétverte halántékát.

27Az lábainál leroskadt, összeesett, ott hevert;
Lábai előtt leroskadt, összeesett;
Ahol leroskadt, ott esett össze legyőzötten.

28Az ablakból kinézett egy asszony,
Siserát várta anyja a rostély mögül:
»Miért késlekedik harci szekere?
Miért késik szekereinek lódobogása?«

29Előkelő udvarhölgyei közül a bölcsek így feleltek neki,
De bizony ő maga is hasonlókat mondott magában:

30»Vajon nem zsákmányra találtak, és most azon osztozkodnak?
Egy anyaméh, két anyaméh minden életerős férfinak,
Festett kelmék zsákmánya Siserának, festett kelmék zsákmánya,
Egy hímzett ruha, festett kelme, két hímzett ruha
A zsákmányolók nyakára.«

31Így vesszen el minden ellenséged, ó, Jehova,
De akik szeretnek, olyanok legyenek, mint a nap, mikor teljes fényében tündököl!"

Az ország azután nyugalomban volt negyven esztendeig.





 
 
0 komment , kategória:  Bírák könyve  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2019.03 2019. április 2019.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 65 db bejegyzés
Összes: 7487 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 259
  • e Hét: 1576
  • e Hónap: 8251
  • e Év: 43281
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.