Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, a gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövend... Ballán Mária
2006.07.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/14 oldal   Bejegyzések száma: 135 
Kovács Kálmánné Nóri: A magyar szeretetről
  2018-09-18 20:01:38, kedd
 
  A magyar szeretetről

Életünk központi hiánya a szeretet. Nem vagyunk képesek szeretni magunkat, másokat, az életet, de még a felénk áramló kedves érzések befogadására is alkalmatlanok vagyunk.
Minden érzés mögött sunyi számítást, érdekeket sejtünk, ahelyett, hogy bizalommal fogadnánk a velük azonos testvéri érzéseket.

Nos, lássuk, mi is a szeretet?

A keresztények nagyon büszkék a Pál apostol által megfogalmazott szeretet fogalmára, bár Pál inkább azt mondja el, mi nem a szeretet. ,, A szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem gőgösködik. Nem tapintatlan, nem keresi a magáét. Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója. Nem örül a gonoszságnak.
Nyilván ebből még nem derül ki, mi a szeretet.

Nálunk, magyaroknál is, mint minden népnél a bölcsességek megfogalmazódnak, hogy az tovább adassék nemzedékről nemzedékre. A helyes magatartási formák, a segítő gondolatok, az erkölcsi elvárások, amelyek egy népre jellemzőek. Lehet, hogy külsőségükben az évszázadok alatt változnak ezek az örök érvényű dolgok, ám a belső lényegük, a helyes alapminták időtlenek.
A magyaroknál a szerető kapcsolat azt jelenti: szeretlek téged és segítem a kiteljesedésedet az életed minden területén. Vagyis ott vagyok melletted, nem tüntetőleg, nem tolakodólag, de elérhető módon.

Támogatlak az utadon, az életed dolgaiban, terveid, vágyaid megvalósításában, kéréseidet teljesítem.
Elfogadlak olyannak, amilyen vagy, hiszen nem tudhatom, sorsod beteljesítéséhez miért arra a tulajdonságodra van szükséged.
A szívemmel és a lelkemmel látlak, mert a tükröm vagy, s a benned látott hibák az én kivetüléseim, amiből tanulhatok. A kimondott szó lehet hazug, de amit a lelkeddel meglátsz bennem, az az igaz, és az áramlik feléd.

Nem teszek neked nagy ígéreteket, de a fontos dolgaidban ok és kérés nélkül segítek. Nem ítélkezek a tetteiden, mert nincs jó és rossz. A rossznak ítélt cselekvéseidből segítek kiemelkedni, hogy lelked ne szenvedjen a saját fájdalmától.

Egyszerűen veled vagyok, nem csak testben, de a lélek kapcsolódásával is. Elvtelenül nem babusgatlak, hiú ábrándokat nem gerjesztek benned. Ha kell, feladatot állítok néked, hogy ha megoldottad, legyen örömöd az eredményben, a sikeredben.
Megvédelek a külső veszélyektől, s, ha szükséges, önmagadtól is, bár sorsod fordulóit és buktatóit tiszteletben tartom, mert a tanulás néked is fontos.
Ragyog a szemem, sugárzik a lelkem, ha rád tekintek. Derü és nyugalom árad, ha megmosolyogtatlak.

A szeretetnek ez fajta megnyilvánulása nem csak személy és személy között jöhet létre. Ez a fajta szeretet volt igaz Árpád vezérre is, akit népe, nemzete iránt érzett szeretete vitt a hatalmas európai túlerő ellen szembeszállni Zalavárnál ( Hainburg ) és Pozsonynál a harcmezőre , és vállalni a halált fiaival együtt.

Nem volt ez másképp Hunyadi János esetében, Aba Samu királyunk életében, vagy Szent László érzelmeiben sem. A magyar szeretet élő és kötelez!
Bár minden magyarban égne ez az érzés!

Debrecen, 2015. Áldás havának 23. napján

TündérNóri



KÖNYVAJÁNLÓ- Kovács Kálmánné Nóri: Csillagmesék földi kövekről






Megjelent Kovács Kálmánné Nóri új könyve, a Csillagmesék földi kövekről című mesekönyv, mely hat éven felüli gyerekeknek és gyermeklelkű felnőtteknek íródott, ahogy Kovács Kálmánné is ajánlja: ,,Szeretettel ajánlom a meséket hatéves kortól százhat éves korig mindenkinek. Kívánom, a mesék olvasása szerezzen örömteli pillanatokat mindenkinek!".

A könyv a tizenhat évvel ezelőtt megjelent kiadás bővített változata gyöngybetűkkel írt, gyönyörűen illusztrált, megújult kiadásban. Öt új mese került a meglévőkhöz.

A látható és láthatatlan világ egységét, harmóniáját mutatja be az írónő mély átérzéssel, színes, érdekes megvilágításban. Mesélnek a kövek, a festett kövek, a csillagok, a tengerek, a hold, a hegyek, minden, ami a világunkat alkotja. Csodálatos világ ez mindnyájunk számára, akik a napi rohanásban elfeledkezünk a lényeges dolgokról, az élet igazi ajándékairól, a lélek örökkévalóságáról.

Az előszóban így ír az írónő:

,,Egyre több gyermek születik a tisztánlátás képességével, akik látják a körülöttünk lévő láthatatlan világ szereplőit. Azokat a szellemlényeket, akik sokszor ijesztőek, vagy csúnyák, akiktől a gyermek oltalmat várna el a szülőktől. Ám az anyagba ragadt szülő a gyermek által elmesélt látomást képzelgésnek tartja, vagy hazudozásnak. Úgy véli, a gyermek azért lódít, hogy csünghessen még egy kicsit a szülő nyakán. Pedig a gyermek látomásai valósak, s ha egyedül maradnak kételyeikkel, félelmeikkel, az súlyos gondokat okozhat viselkedésükben. Az ilyen tisztánlátó gyermekeknek is írtam, hogy megértsék, nincs velük semmi baj, csak több elvont képességgel bírnak, mint általában mások."

A könyv egyik meséje feldolgoz egy ősi káld - sumír teremtéstörténetet a Föld bolygót megelőző őselem, Tiamat bemutatásával. Különleges, szép kivitelezésű mesekönyv, mint Kovács Kálmánné Nóri minden eddig megjelent könyve.

A gyönyörű könyv ára 2500 Ft.
Postaköltség ára: 800 Ft.

Megrendelhető az alábbi címen:
Kovács Kálmánné
4033 Debrecen
Gábor Áron utca 30/b.

Drótpostacím: tundernori@gmail.com
Telefonszám : 06-30-382-2002.

A szükséges összeget belföldi (rózsaszínű) postai utalványon előre kell feladni, illetve az alábbi bankszámlára lehet átutalni.

Számlaszám: Hajdú Takarék Debrecen, 60600170-15030209



 
 
0 komment , kategória:  Őshitünk+KovácsKálmánné írásai  
KÖNYVAJÁNLÓ: Csillagmesék földi kövekről
  2018-09-04 20:36:25, kedd
 
  KÖNYVAJÁNLÓ- Kovács Kálmánné Nóri: Csillagmesék földi kövekről





Megjelent Kovács Kálmánné Nóri új könyve, a Csillagmesék földi kövekről című mesekönyv, mely hat éven felüli gyerekeknek és gyermeklelkű felnőtteknek íródott, ahogy Kovács Kálmánné is ajánlja: ,,Szeretettel ajánlom a meséket hatéves kortól százhat éves korig mindenkinek. Kívánom, a mesék olvasása szerezzen örömteli pillanatokat mindenkinek!".

A könyv a tizenhat évvel ezelőtt megjelent kiadás bővített változata gyöngybetűkkel írt, gyönyörűen illusztrált, megújult kiadásban. Öt új mese került a meglévőkhöz.

A látható és láthatatlan világ egységét, harmóniáját mutatja be az írónő mély átérzéssel, színes, érdekes megvilágításban. Mesélnek a kövek, a festett kövek, a csillagok, a tengerek, a hold, a hegyek, minden, ami a világunkat alkotja. Csodálatos világ ez mindnyájunk számára, akik a napi rohanásban elfeledkezünk a lényeges dolgokról, az élet igazi ajándékairól, a lélek örökkévalóságáról.

Az előszóban így ír az írónő:

,,Egyre több gyermek születik a tisztánlátás képességével, akik látják a körülöttünk lévő láthatatlan világ szereplőit. Azokat a szellemlényeket, akik sokszor ijesztőek, vagy csúnyák, akiktől a gyermek oltalmat várna el a szülőktől. Ám az anyagba ragadt szülő a gyermek által elmesélt látomást képzelgésnek tartja, vagy hazudozásnak. Úgy véli, a gyermek azért lódít, hogy csünghessen még egy kicsit a szülő nyakán. Pedig a gyermek látomásai valósak, s ha egyedül maradnak kételyeikkel, félelmeikkel, az súlyos gondokat okozhat viselkedésükben. Az ilyen tisztánlátó gyermekeknek is írtam, hogy megértsék, nincs velük semmi baj, csak több elvont képességgel bírnak, mint általában mások."

A könyv egyik meséje feldolgoz egy ősi káld - sumír teremtéstörténetet a Föld bolygót megelőző őselem, Tiamat bemutatásával. Különleges, szép kivitelezésű mesekönyv, mint Kovács Kálmánné Nóri minden eddig megjelent könyve.


A gyönyörű könyv ára 2500 Ft.
Postaköltség ára: 800 Ft.

Megrendelhető az alábbi címen:
Kovács Kálmánné
4033 Debrecen
Gábor Áron utca 30/b.

Drótpostacím: tundernori@gmail.com
Telefonszám : 06-30-382-2002.

A szükséges összeget belföldi (rózsaszínű) postai utalványon előre kell feladni, illetve az alábbi bankszámlára lehet átutalni.

Számlaszám: Hajdú Takarék Debrecen, 60600170-15030209






 
 
0 komment , kategória:  Őshitünk+KovácsKálmánné írásai  
NagyBoldogasszony ünnepe Új Kenyér havának 15. napja
  2018-08-15 21:28:41, szerda
 
 



Ez az időszak a nyár betetőzése. A megtermékenyült élet beteljesedése, hiszen befejeződött az aratás, biztonságban van a nemzet egész évi kenyere.

Nagyboldogasszonyunk a Nő, a Termékenység, a Megértés, a Puhaság, az asszonyi Szeretet és Kedvesség, ez évben is beteljesítette az élet továbbvitelének feltételeit.
A Boldogasszony ebben a minőségében van a nőiességének teljességében. Nem véletlen, hogy a gyermekágyat fekvő nő ágyát is Boldogasszony ágyának nevezik, hiszen a földi világban az asszonyi kiteljesedés a gyermek világra jöttében valósul meg.

Ez a nap tehát a nőiség teljességének az ideje. A nyár bőségének a tetőzése, mert innentől a természet és az élet a lassú álomba merülést és az elmúlást fogja megtapasztalni.

Ezért ez az időszak átjárás az élet és a halál között. Nyílik az élet-halál kapuja, az égi-földi kapu, kezdődik az ősz, az elmúlás. Nagyboldogasszony ereje föltevődik a Boldogasszony Köpenyére, a Tündérek Útjára, a Csillagösvényre, ahonnan a földi ember folyamatosan kapja a fényt, a szürke, borongós ősz, a rideg, sötét tél idején is. Az Ég és Föld Anyjának hatalma ekkor teljesedik ki.

Dologtiltó nap volt ez az asszonyok számára. Nem volt szabad sütni, mert a tűz kitört volna a kemencéből. A női teljesség szeretetében kiválóan alkalmas ez a nap a fiataloknak az ismerkedésre, a párválasztásra. Ezért mulatságokat rendeztek a fiúknak, lányoknak. Akár három napig is tarthatott a mulatság.

E naptól kezdve tiltott volt az asszonyoknak a folyóvizekben a fürdés (Elkezdődött a vizek természetes lehűlése, ami a női betegségeket okozza).

Népünk hiedelme szerint, ha Nagyboldogasszony napján derült az ég, jó gyümölcs és szőlőtermés ígérkezik. Vagyis, ha Nagyboldogasszony napja fénylik, a szegény kapások sok jó bort ihatnak.

Úgy tartották, egyenlőszárú keresztet (a fényküldöttek jele) kell e napon a gyümölcsfák törzsére tenni, hogy a fa egészséges legyen, és sokat teremjen.

Ezzel a nappal kezdődik a ,,két asszony köze" időszak, Nagyboldogasszonytól Kisasszony vagy Kisboldogasszony napjáig.

Kegyelmi időszak ez! Az ebben az időszakban történt események romlatlanok, és áldás van rajtuk. Ezért e napon kezdik el a magnak való búza cséplését.

Most kell szellőztetni a hombárt és a téli holmit.

A halászok ekkor szedték a gyékényt.

A hat napig áztatott kendert most veszik ki az áztatóból.

Ilyenkor indulnak útnak a gólyák.

Nagyboldogasszony napján mindenféle virágokat, gyógynövényeket gyűjtöttek az asszonyok, mert e napnak az ereje megszentelte, és a belőlük főzött orvosság hatásosabb volt. Ezt használták a beteg és a beteg ágyának füstölésére (fertőtlenítés).

Mennydörgéskor is ezeket a szentelt növényeket égették (növény és illat áldozat). Ilyen volt a Boldogasszony csepegtette fű,a Boldogasszony csipkéje,a Boldogasszony fürösztötte fű.
( Az épülő ház alapjába a Nagyboldogasszony füvét, szentelt gyertyát raktak és sót szórtak.)

Különösen szerencsés időszak volt ez az asszonyi munkákban. Ilyenkor ültették a tyúkokat, hogy jó tojók legyenek, és az összes tojást kiköltsék.

Ekkor szellőztették a búzát, hogy ne legyen zsizsikes.

A hiedelem szerint, ha eddig nem hányja ki a kukorica a haját, nem lesz termése!


Nagyboldogasszony üzenete:

Ha azt akarod, hogy vágyad, terved, álmod megszentelt és valós legyen, most kell hozzákezdened a megvalósításához!

Változnod kell és Nagyboldogasszony nyomdokaiba lépve az igazi nőiességedet kell a felszínre hoznod.

Légy a Nő, az Anya, a Szerető, hogy nőiességed kiteljesedhessen, és másokat is nőként segíthess meg, első sorban a családodat!

A te boldogságod is ettől teljesedik be.

Nagyboldogasszonyhoz

Napatyánk erejében,
Boldogasszony teljességben.
Új kenyér van, kamra tele,
Bizonyság az életünkben.

Nagy Asszonyunk, Égi Anya,
Tekints le az asszonyokra!
Segíts nekünk teljes lenni,
Igaz nőként ünnepelni!

Legyünk anyák, legyünk szépek,
Szívderítő feleségek!
Tündérekként értsük a szót,
Megköszönjük, ha hozzánk szólsz!


Forrás: Kovács Kálmánné Nóri - Boldogasszony üzenőlapjai
 
 
0 komment , kategória:  Őshitünk+KovácsKálmánné írásai  
Kovács Kálmánné megemlékezése a Pozsonyi csatáról
  2018-07-08 14:34:05, vasárnap
 
  Szertartásvers

Nem kellett mi nékünk Jehova áldása,
Napatyánk fénye volt Árpád útitársa.
Nem foglaltak ősök senki földjét, kincsét,
csak azt oltalmazták, ami volt a miénk.

,,A magyarok kiírtassanak!" - gonosz jelszó alatt
A nyugati népek indítottak hadat.
Énlil, Ningirszu és Énki, teremtő istenünk,
Nem hagyták e népet védetlenül!

Gyermekeit a Sólyom bölcsen terelgette,
Fogta Árpád kezét, győzelemre vitte.
Teremtőink, Urunk, kik őseink vagytok,
Szeretettel hálánkat fogadjátok.

1111 az eltelt évek száma,
Amely azt jelenti, erő s igazság órája!
Tegyetek e népnek nagy-nagy igazságot,
Késői utódok hasonlítson rátok!

Nyíljon meg látása, mindenkinek, ki magyar
Akarja is azt, amit Napistenünk akar.
Fényben lenni, szaporodni, egészségben élni,
Jó magyarként hazát védni, nemzetet szolgálni.
Együttlétben fohászkodni, kérni Napatyánkat,
Mind a világ végezetig megtartsa fajtánkat!



Link

Pozsonyi csata beszéd

Nézzük egy kicsit magyar szemmel és magyar szívvel a pozsonyi csata előzményeit, és azt az utat, ami oda vezetett.

895-ben jött egy nép keletről és elfoglalta a Kárpátmedencét, mint ősi örökségét.
Nem kért engedélyt senkitől, nem fizetett a földért és nem vásárolta meg a különféle területekre helyezett jogokat.
Természetes módon, szinte harc nélkül vette birtokba az egész medencét.

Különleges nép volt ez! A férfi és a nő egyenrangú volt, mert tudták a Teremtő Atya minden lelket egyformán szeret, legyen az férfi vagy női testben.

Törvényeit, a Vérszerződés Alkotmányát az egész nép alkotta, nem csak a vezető réteg.
Ez az Alkotmány kimondta, hogy magyar a magyarnak alárendeltje nem lehet, a termelt és szerzett javakat egyformán kell szétosztani, mert a magyarlelkiség mindenkinek tiszteletben tartja a sorsát. Legyen az gyógyító, vezér, táltos, kovács, harcos vagy apátlan árva.
Ez az Alkotmány a létbiztonságot, a megtartást jelentette minden egyes magyar számára.

Nem félték a halált, mert tudták a test halála után a lélek a Hadak Útjára, a Csillagösvényre tér, ahol levetkőzi előző életének hordalékát, és tisztultan tér vissza legtöbbször magyarként, vagy a testvérnépek valamelyikéhez.

Azt is tudták, hogy az egymást szerető lelkek hosszú életek sorát élik le közösen, így segítve egymás testi-lelki fejlődését.

Éppen emiatt, mert nem féltek a haláltól bátor, mindenre elszánt harcosok voltak, és a társadalom hite, összetartozása ösztönözte a vezető réteget arra, hogy bármi történjék is, a népét a magyar gént minden körülményben meg kell védenie.

Ez a nép példamutató volt Európa számára az öltözködésben, a harcászatban, az ötvösségben, az ételeik változatosságában és tartósításában, az állattartás és földművelés mesterségében, a csillagászati ismeretekben és még lehetne sorolni mi mindenben.

Istene nem a vérengző bosszúálló isten volt, hanem a fény és a szeretet istene, akit a Nap és Turulmadár jelképezett és gyermekeinek tekintette ezt a népet.
Az Égi Édesanya, a Boldogasszony pedig elkísérte az egyént a bölcsőtől a sírig.

Ezzel a fényszerető és tisztelő szabadlelkű néppel szemben ott volt legsötétebb középkort élő Európa.

Nincsenek országok, királyságok. A bukott Római Birodalom területén volt némi városi élet és ezen területeken kívül törzsi, nemzetségi szinten éltek népek.
Sokszor csak öncélúan hadakoztak, sokszor pedig a területekért, a hatalom birtoklásáért.

A nő alárendelt, kiszolgáltatott helyzetben volt, ha a férfiak tudtak volna nő nélkül szaporodni, már nem is kellettek volna asszonyok.

Kiépült egy kegyetlen feudális társadalom, ahol egy maroknyi kiváltságosnak volt alárendelve egy-egy terület népe. Élet-halál uraként megnyomoríthatta, megölhette, kirabolhatta jobbágyait. Az első éjszaka jogát már nem is kell említeni. Kiszolgáltatottság, létbizonytalanság, tengődés egyik napról a másikra, ami jellemezte e társadalom népét.


A lelki megaláztatás még ennél is kegyetlenebb volt, állandó bűntudatban éltek ezek a népek, mert az eredendő bűnt születésüktől rájuk helyezték.

Hitvilágukban nem volt remény, nem ismerték a test pusztulása utáni életet. Ezért féltek a haláltól, féltek a büntető túlvilágtól és a kegyetlen, bosszúálló isten haragjától.


A szeretet nevében indítottak háborúkat, és fegyvereket a szemben álló feleknél Jézus nevében áldották meg.

Háborúik rabló és területszerző háborúk voltak, melyeknek haszonélvezői az egyház és néhány főúr volt a végtelen szenvedéssel szemben.

Szerintük sok bűnük volt a magyaroknak, amiért fizetniük kellett.(volna).

A Kárpát medencébe betóduló nép megvédte az ott élő avarokat a további fosztogatástól és a kirablástól. Rátették a kezüket Pannóniára, pedig a Dunántúlra igen fájt a foguk a nyugatiaknak, mert szerintük az Nagy Károly birodalmának volt a része és szívesen csatolták volna vissza a Német-Római Császársághoz

A Dunántúl birtokbavétele után egészen Linzig hatoltak, majd elfoglalták az Al-Dunánál lévő tartományokat. Szlavónia birtokbavétele után kijutottak az Adriai tengerig. Északon véglegesen legyőzték a morvákat, és elszakították őket a Nagy Frank Birodalomtól.

A magyarok senkinek nem fizettek adót, senkinek nem fogadtak hűbéresi fogadalmat.
A pápaságnak nem engedtek befolyást az országukban.

907-re így alakult ki az új földrajzi helyzet Európában.

Ez a két világ feszült egymásnak 907-ben. A Fény és a Sötétség.
A sötét Európa összefogva indult el az alig letelepedett magyarság ellen. A célt világosan megfogalmazták: ,,........decretum....Ugros eliminandos esse!"
Vagyis ,,Elrendeljük, hogy a magyarok kiírtassanak!"

Ahhoz, hogy e hatalmas győzelmet megértsük meg kell vizsgálnunk mi a szeretet.
Pál apostol hosszan taglalja mi nem a szeretet. ,,A szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem tapintatlan, nem gőgösködik, nem keresi a magáét, haragra nem gerjed!"
Nincs ebben semmi érzelem, semmi kapcsolat és ez a magatartási forma nem ad semmit a másiknak.


A magyaroknál a szeretet azt jelenti: szeretlek téged és segítem a kiteljesedésedet, vagyis ott vagyok melletted. Támogatlak az utadon, életed dolgaidban, a vágyaid megteremtésében, kéréseidet teljesítem.
Elvtelenül nem babusgatlak, ha kell feladatot állítok néked, hogyha megoldottad, legyen örömöd a sikerben. Megvédelek a külső veszélyektől és ha szükséges önmagadtól is.

Ez a szeretet igaz volt Árpád vezérre is. Csak a népe, nemzete iránt érzett szeretete volt képes arra, hogy Hainburgnál és Pozsonynál a háromszoros túlerővel szemben kiálljon a harcmezőre, és a halált is vállalja fiaival együtt a győzelemért.

Szó szerint úgy szeretette népét, hogy az életét sem sajnálta, hiszen semmi sem fontosabb annál, hogy a magyarság megmaradjon, kiteljesedjen és mint faj meglegyen a világ végezetéig.
Árpád ezt a népet felemelte, hont szerzett néki és a Vérszerződés Alkotmányával biztosította volna a boldog magyar életet és a szaporodást. 20 évébe telt, amíg apjával, Álmossal biztonságban haza vezethette népünket a Kárpát Hazába.

A nemzetségek a számukra előre kijelölt helyeket foglalták el, ez a letelepedést megkönnyítette. Előre el volt készítve a nép sóval, vízzel való ellátása és az állatoknak a takarmány. Az állam már készen volt, csak ország kellett hozzá. Ezért egy működő közigazgatással, kiépített hírszerzéssel, hírküldéssel azonnal élhető volt az ország.
A kis úrságokban, ahogyan a nemzetségek szálláshelyeit nevezték elindult az élet.

A beilleszkedés ezen időszakát találta alkalmasnak az európai világ arra, hogy csirájában pusztítsa el a még gyengének vélt nemzetünket. Ám a tökéletes megfigyelő rendszer a gyepükön, az ügyes hírszerzés már előre tudomást szerzett a gyülevészkedő keresztesekről. Azok hiába igyekeztek fondorlatos dolgokkal a harci készülődést elleplezni.

Igazából ez nem csata volt, hanem hadjárat a magyarok ellen. A háromszoros túlerővel szemben Árpádéknak alkalmazni kellett minden cselt, és harci fortélyt. Bevetni minden
Haditudást és ötletességet.

Először a bécsi medencében verték szét a nyugatiakat az ismert ,,üldözést színlelő" módszerrel, majd az üldözőket harapófogóba zárva tönkre nyilazták.

Ezután következett a Pozsony alatti tábor elpusztítása. Éjszaka a Dunán átúsztatva a bőr tömlőiken váratlanul törtek rá az ellenség táborára, ahol a meglepetés erejével zúzták szét az ellenállást.

Végül a Dunán állomásozó német hadihajó rajt gyújtották fel tüzes nyilaikkal, és a hajóraj a Dunába pusztult.

A német évkönyvek ezt a csatát úgy írják le, mint történelmük legnagyobb vereségét és veszteségét.

A magyarok is gyászoltak. Árpád és fiai, Tarhos, Üllő és Jutas is életükkel fizettek ezért a győzelemért. Ám az ország megmenekült! Árpád és serege olyan vereséget mért az egyesített európai seregekre, hogy 100 évig nem mertek fegyverrel támadni Magyarországra. Ez az idő kellett ahhoz, hogy a hazatért nemzet megerősödjön, megszaporodjon, és gazdaságilag is megtalálja önmagát.

Fel sem tudjuk fogni, micsoda győzelem és hősi tett volt ez szent elődeink részéről. A magyar történelemben, a hivatalosban meg sem említik ezt a győzelmet!
Nevük magyar szívekben él, és áldás övezi őket ezer éve.

TündérNóri 2015. Napisten havának 30. napján



Link

Ősök hívása
dévényi szertartásra

Duna halk zúgása kapocs most a múlttal
Jó magyar harcosok nagyságukban itt vannak.

Szélatya hozza a múlt sóhajtását,
Drága ősök kis időre jertek ide hozzánk!

Együtt lenni, emlékezni a volt nagy időkre.
Hálát mondani, megköszönni magyar létünkre.

Közös fohász messze hangzik
Égről, földről az imádság
Hála telten hallik.

Nem engedjük a feledés borító fátylát,
Együtt kérjük őseinkkel minden nap az áldást.

Áldást kérünk kis magyarra, s nagyra,
Legyen boldog magyar népünk, szeretetben tartva!



Link

Hála a pozsonyi győzelemért

Magyarok Isten, ki megtartottál minket
Boldogasszony által nemesített lelkeket
Nézz most fiaidra, akik itten állnak
Emlékezvén e győztes nagy csatára!

Most hálát rebegünk Égi Családunknak,
Mert magyarul szólhatunk még, mostan,
Bátor vitézeket adtál nemzetünknek
Hogy erős karjukkal védjék nemzetünket.

Lehajtott fővel emlékezünk reájuk
Kiknek élte árán vagyunk most magyarok.
Szívet adtál nékik, erőt a karjukba,
Nyilazni, kardozni a kemény harcokban.

Pozsonyi hadjárat, jó Árpád vezette
Jutas, Üllő, Tarhos, a három fia is követte.
Ha halni kellett, haltak, ez volt az áldozat,
Megmaradásunknak ez volt a záloga.

Magyarok Istene! Adj te nékik békét!
Áldd meg Árpádnak minden nemzedékét,
Szívünkben ott él a bús emlékezet,
Magyarok országa vérük árán lett még.

Bús áldozatuk a nagy pozsonyi csata,
Maradjon meg, míg él e földön faja!
Hálánk ne fogyjon el, szólni szépet rólunk,
Emlékezzen rájuk minden szittya utóduk!



Link

A pozsonyi csata mítosza

Mivel a pozsonyi csata mítosza egyre terjed, az egészet VÉGRE vissza kell helyezni a TÖRTÉNELMI alapokra és HELYSZÍNEKRE.

IGENIS NAGY, DÖNTŐ hadjárat volt 907-ben, de ennek előzményei vannak, amelyek NEM a felvidéki Pozsonyhoz kötődnek.
Nekünk magyaroknak valódi történelmi eseményekre visszatekintő mítoszaink vannak és nincs szükségünk téves, vagy hamis történetekre.

907-ben a magyarok az avarok hibájából tanulva, akik mindhárom frank ék ellen egyidőben védekeztek és így megosztották erőiket, a déli, Száva alatti területeket Sirmium központtal elveszítették; A magyarok ezért egyenként, túlerővel, és azt meglepetéssel párosítva támadták, mindhárom frank hadseregcsoportot egyenként bekerítették és megsemmisítették, és ezzel visszaállították Pannonia, tehát a Kárpát-medence ősi pannon, szkíta, szarmata, hun, avar, magyar hegemóniáját. Erről szól a 907-es hadjárat, tehát sokkal többről, mint egyetlen győztes csatáról. Ezer évre dőlt el a Kárpát-medence sorsa és ebbe a korabeli Alpok feletti barbár Európának bele kellett törődnie.

A Magyarok 907-ben külön - külön végeztek a déliekkel, amely a mai Klagenfurt felé nyomult Bajorország, tehát a Duna felől, ez volt a déli bajor ék. Az északi éket később pusztították el a Duna fölött. A Déli ék 907 Július 4-én pusztult el, az északi egy napra rá, Július 5-én Ezt abból tudjuk, hogy a parancsnok, Liutpold palatinus halálát, Július 5.-ben jelölik meg a frank iratok. Az északi ék valahol Ennsburgtól északra a Duna északi oldalán táborozott. Frank szokás szerint a hadjáratok előtt az északi germán tartományok fegyveres alakulatai (az alamanni-k, svábok, szászok, csehek, északi viking germánok) a császár, a király, vagy a palatínus parancsára Regensburg mellett gyülekeztek, különösképpen a dél - nyugati hadjáratokhoz, aminek célja a Dráva és Száva vidéke volt. NEM tudni pontosan, hogy a Liutpold palatinus, Csehország fejedelme 903-tól, Bajorország, Karinhtia őrgrófja által szervezett északi ék pontosan hol táborozott, de az biztos, hogy a had gyülekezőben volt, nagyon magabiztosak voltak, nem tudták, hogy délen a déli ék már elpusztult. A magyarok Julius 5-én tehát meglepték, és elpusztították az északi éket. A csata helyszínét tehát helyesebb Ennsburgtól északra eső helyhez kötni, mert az is a tény, hogy a magyarok a 3. hadseregcsoportot és a hajóhadat is azt követően lepték meg és pusztították el ENNSBURG mellett, amikor a 2. sereget már elpusztították. Ez azt is jelentheti, hogy a csata az északi Liutpold-féle frank ék ellen elég távol volt ahhoz, hogy pusztulásukról az ennsburgiak ne vehessenek tudomást, de a felvonulás együttesen kellett volna történjen, tehát az Ensburg melleti gyülekezőtáborban be kellett várni az északi éket. Csak együtt vonultak volna dél felé, hogy a Dunán valahol Tullnál átkeljenek és a déli éket segítsék. Így aztán Ennsburgnál a gyanútlan 3. sereget is meglepték és elpusztították a magyarok.

A harcias Liutpold őrgróf, majd palatinus Arnulf császár mellett érte el magas rangjait. Arnulf halálával a kor szokása szerint megszűntek a szerződések Árpád fejedelem és a császár között. Liutpold pedig azonnal ellenségeskedésbe kezdett a magyarokkal. Nem tisztelte az Arnulf császár és a magyarok közötti békeszerződéseket (amelyek idején nem voltak magyar hadjáratok "kalandozások", nyugatra, mint ahogy erről nyugati divatokban szenvedő történészeink félrebeszélnek). Mi több, Liutpold megakadályozta, hogy Arnulf két idősebbik fiának egyike legyen a Kelet-frank király, ami a kor szokásainak megfelelt volna. Mindkét idősebb Arnulf fiúnak a hosszabban tartó béke érdekében Árpád egy-egy leánya volt a felesége, de a béke a magyarokkal a harcias frank "egyháznak" nem tetszett és Liutpold vezetésével Gyermek Lajost emelték trónra, miközben Liutpold megkezdte a fegyveres szervezkedést.

Arnulf császár 899 december végén halt meg Regensburgban és ott is temették el. Liutpold már 900-ban megtámadott egy Ennsburg mellett a Dunán átkelő magyar alakulatot és mintegy 900 magyart öltek meg. 904-ben Gyermek Lajos a Fisha folyó melle meghívta Árpád fejedelem helyettesét a KURSZA'NT (horkát, karcsát a kendet), arra hivatkozva, hogy a szerződéseket rendezzék, de a frankok orvul legyilkolták a magyar küldöttséget és a Kurszánt. Abban a reményben, hogy a magyarok között az utódlás kérdése miatt viták kezdődnek és a frank támadás idejére nem maradna egységes magyar vezetés. Óriási tévedésben voltak, ugyanis a horka (hun használat szerint), vagy karcsa (a magyar használatban) minden esetben a szakrális fejedelmet képviselte, és mindig tudták, ki az a harmadik személy, aki szükség esetén a helyére lép. Mi több abban az időben még a kettős fejedelemség létezett: északon (Sziklamező - Felvidék) a hun Fekete Magyarország (Ungria Nigra a latin iratokban), Csaba királyfi népe, élén Csaba fiai (Ed es Edemén) utódjai a Tudun vezetésével, délen a Fehér Magyarország, Árpádék magyarjai.

Kund, Korczán, Kundu, Kond, Kurszán volt az, aki az Erdélyből, Dés felől fölvonuló magyarokat a Tisza felé vezette 892 körül a déli Zwentibald szövetség (Észak Itáliaiak, Berengár király csapatai Zwentibald mellett) ellen. A magyarok Szegednél keltek át a Dunán és onnan délre ütköztek meg Csopolug (Zwentibald) kiskirállyal, fejedelemmel (lásd Tárih-i Üngürüsz). Mindezt azonban a magyarok Arnulf kelet- Frank király szövetségeseként tették. "Csopolug" a Száva parti táborból indult és átkelt a Dunán, tehát annak bal partjára, ahol letáborozott. Így szembe került a Szeged felől, északi irányból felvonuló magyarokkal. (Ha "Szvatopluk" a felvidéki Nyitráról indult volna és átkel a Dunán, akkor annak jobb partjára került volna valahol Komárom körül, képtelenség, hogy megütközzön délen a magyarokkal, illetve ilyesmiről adat nincs).

Zwentibald 889 körül a bécsi erdőnél találkozott Arnulffal, akinek a pápa üzenetét vitte. A pápa arra kérte Arnulfot, hogy hadaival vonuljon Itáliába, ahol ellenségei és az észak-itáliai federáció és különösképpen Berengár és Lambert miatt az életéért rettegett. Egyúttal, ha Arnulf Rómába ér, császárrá koronázza, üzente Arnulfnak Formosus pápa. Arnulf elmondta Zwentibaldnak, hogy katonailag nem elég erős. Ezért Zwentibald, aki frank helytartó volt Sirmiumban, vagyis a Száva parti Szávaszentdemeterben, a mai Sremska Mitravicában, gondolt egyet, összefogott az észak olaszországi frank fejedelmekkel, elsősorban Berengár itáliai királlyal. Nem számított arra, hogy Arnulf segítséget kér a magyaroktól, akik már ott tanyáztak Erdélyben. A megdühödött Arnulf ezért a dánok feletti győzelmét követően Dyle mellett, 891 őszén, Ulm-ba ment karácsony táján (írja az Annales Fuldenses) és megpróbált Zwentibalddal találkozni. De Zwentibald fölmondta hűségesküjét és minden ígéretét megtagadta. Arnuld ezért Ottingent érintve Február 15-én sürgősen tovább sietett és Hengisfeldonban találkozott BRAZLAVO fejedelemmel (duke), hogy megbeszéljék a morva (terra Maravorum) terület megtámadását. Hengisfeldon Stájerországban van ahol a Mura folyó kitör a Graz-i medencéből. Brazlavo a Száva felső folyásának a fejedelme volt. Onnan Arnulf Regensburg felé sietett, és 892 április 25-én ért oda. Összeszedte hadait, frankokat, bajorokat és alamannikat, mondja az Annales Fuldenses - fuldai évkönyv, és 892 júliusában Marava városához érkezett (Maravam venit), ahol csatlakoztak hozzá a magyarok is. Négy hétig maradt ott. Akkora serege volt, hogy mindent fölégetett, írja az Annales, majd szeptemberben követeket küldött hajón az Odra, Kulpa, és a Száva folyón haladva, gazdag ajándékokkal Laodomir Bulgár királynak, hogy a korábbi békét felújítsák. Követeit nagy tisztelettel fogadták a bulgárok. Tehát Arnulf a Száva déli szakaszán lévő és Zwentibalddal határos bulgárokkal köti meg a békét. És nem az északi Nyitrán. Wiching püspök, aki a frank egyházat képviselte, és akit Arnulf nevezett ki Nitrawába, ami Sirmium része volt - Metód szlávul téritő görög papjai ellen (Metódot Sirmiumba nevezte ki a pápa a Szávától Délre elterülö Pannoniába, ami Pannonia ULTERIOR!!!) és nem a felvidéki NYITRARA, ami hazugság) - a harci cselekmények miatt hagyta el a déli Nyitrát-Nitrawa-t/Sirmiumot, Raztiz ("Rastislav") régi városát (Urbs antique Rastizi). Zwentibald pedig kiűzte a szlávul éneklő görög papokat "Moráviából". Rastizt Regensburgban keresztelték meg, aminek régi kelta neve Radasbona, latin Castra Regina 179-ben, a Regen folyó melletti vár, Ratizbon. Innen eredhet "Rastislav" neve, hogy "Rastiz" a latin iratokban. Regensburgból indul frank helytartónak a mai Belgrád alá a Margens folyó (ma Morava) melletti szlávok köze, akik a folyó neve után lesznek "morvák" száz év alatt: lásd még: esclavi margenses, maharenses maravienses, stb., és később így alakult ki Rastiz neve alapján a Rascia, Ráczország, Szerbia, majd a szerbek régi neve a ráczok. Rastiz sem járt sohasem az északi Nyitrán, nemhogy Pozsonyban.

Zwentibald/Csopolug/ a csehek romantikus "Szvatoplukja", Sphendoplokos, a görögöknél 894-ben szerencsétlenül pusztult el a fuldai évkönyv szerint. A Tárih-i Üngürüsz szerint a veszett csata után azután az üldöző magyarok elől észak felé menekült - Sirmiumban már Arnulf frank csapatai tanyáztak, arra nem menekülhetett - és Vácnál át akart kelni a Dunán Buda felé, de megfulladt. A harcok 895-ben még tartanak, de Arnulf király Lambert és Berengár ellenében, magyar segítséggel, képes behatolni Itáliába. 896 február 21-én ostrommal beveszi Rómát, kiszabadítja az Angyalvárba szorult Formosus pápát, aki február 22-én császárrá koronázta. Tulajdonképpen arról van szó, hogy Arnulf a rendet Európában a magyarok segítségével tartja fenn, nem véletlen, hogy Berengár ellen 899-ben is ő engedi át a magyarokat az Alpok nyugati szorosain (a brentai csata). Formosus azonban annyiban jelentős pápa, hogy Itália egyesítését szorgalmazza, és Arnulf segítségét ehhez kérte. A magyarok mindvégig a Karolingokat segítik Európában, illetve a pápákat, akiket a Karolingok ellenségei a saját hatalmuk alá akartak hajtani. Az erősödő német birodalommal szemben a pápák keresték a magyarok szövetségét.

Arnulf Caroling volt, Carloman, Bajorország királyának fia, és Moosburgban született, Karnburg mellett. Ezért Karnburgi Arnulfnak is nevezik. Anyját Carloman feleségül vette, hogy Arnulfot legitimizálja. Moosbug ma Klagenfurt észak-nyugati oldalán van, az osztrákok kiásták. Klagenfurt észak-keleti oldalán van Maria Saal. Moosburg neve szlávul Blatograd. Prüm apátja, Regino mondja: Arnulf Moosburgban, ebben a Carantaniai erődben (castrum munitissimum) rendezkedett be, (876-ban, amikor apja Carloman ide nevezte ki Kocel karinthiai és Alsó - Pannoniai területeinek élére), mert annak erős falait áthatolhatatlan mocsarak vették körül, írja az apát. Tehát nem lehet Moosburgot összekeverni Zalavárral. Karnburg közvetlenül Moosburg mellett van és a kelta királyság központja volt, majd Noricum-e a római időben. Innen irányitották Bajorországot. 788-ban Nagy Károly császári központtá tette és csak 976-ban választották le Bajorországról.

907-ről a legmegbízhatóbb forrás az Annales Iuvavenses maximi, amelyet Klebel fedezett fel 1921-ben. A forrás arról tudósít, hogy katasztrofális csatára került sor (bellum pessimum) 907. Július 4-én, Brezalauspurc mellett, ahol elpusztult Theotmar Salzburgi érsek és két suffragenus (püspöke) Uto Freisingenböl és Zachary Sabenból. Jóllehet más forrásokból tudjuk, hogy elpusztult Liutpold őrgróf és sok bajor, azonban arról az egyéb források nem tudósítanak, hogy ők hol pusztultak el. Klebel azonban tévesen Pozsonnyal azonosította Brezalausburgot, majd rájött arra, hogy a "Brazlavo" név Slovénia hercege nevéből keletkezett, aki Arnulf egykori szövetségese volt a Száva mentén, és akit Arnulf bízott meg azzal, hogy védje meg Moosburgot (Pannonia cum urbe Paludarum). A 11. századbeli Chronicum Herimanus Augiensis-ben fordul elő a Brezesburg es Brezisburg név. Ezt azonban nem lehet összehozni Brezalauspurc- nevével, és a cseh Bretislav-ra utal, aki a lengyeleket 1030-ban kiverte a Morva völgy északi részéből. De nem szerencsés idekeverni Szilézia fővárosát Wroczlav-t sem, amelynek Thietmar 11. sz.-i krónikaja Wrotizlava nevet ad, és amelynek cseh neve Wratislavia, Vratislavia. Pozsonyt összekeveni ezekkel a nevekkel a német krónikafordítások alapján még Ortvay Tivadart is megtéveszették, ideje rendet csinálni ebben a zűrzavarban. A salzburgi névhasználatban Brezalauspurc és az urbs Paludorum Pannoniában egymásra utal és nem a Dunától északra eső Pozsonyra. A Salzburgban készült Conversio 11. fejezetében ezt az erődítményt civitas Privinae (Pribina városa) -nak jelöli meg majd a 13. fejezetben castrum Chezilonis noviter Mosapurc vocatum-nak. Ezért egyértelmű, hogy miért nevezte az Annales Iuvavenses maximi szerzője ezt az erődítményt (Brazlavo - burgnak), tehát Brezalauspurc-nak, hiszen annak Brazlavo volt a helyőrség parancsnoka, 896 óta.

Johannes Turmair udvari történész, aki humanista szokás szerint nevet választott és AVENTINUS néven írt, bajor forrásokból dolgozott. Jóllehet tudósítását sokan kritizálják, mert szerintük Aventinus Nagy Károly 791-esz avarok elleni hadjáratának leírását az Annales Regni Francorum nyomán sok tekintetben figyelembe vehette, a valóság az, hogy Liutpold Nagy Károlyéhoz nagyon hasonló stratégiát használt. Aventinus szerint azonban 907-ben a két frank ék elvesztette egymással a kapcsolatot, de a déli ék elérte célját: Aventinus szerint ugyanis: Liutpold serege a Duna északi oldalán vonult, ugyanakkor a három püspök hadserege a Dunától délre haladt, ahol elérték Vratislavia-t és letáboroztak. Aventinus csak ezt küvetően ír a harmadik seregről, amelyik a Dunán lefele hajózik. Vratislavia azonban nem lehet Pozsony neve Aventinusnál, mert ugyanabban a könyvében a magyar Pozsony név latinos nevét használja: Posonium, vagy Pisonium formában. Vagyis számára "Vratislavia" egyértelműen egy másik, a Dunától DÉLRE eső helységnév volt, míg Pozsony a Dunától ÉSZAKRA fekszik. Aventinus ismerte Brazlavo fejedelem (dux) kilétét és ezért neki a latinosított Vratislaus nevet adta. Vratislavia tehát egyenértékű a civitas Vratislaus-al, vagyis Vratislaus városával, Bresalauspurc-al az Annales Iuvavenses maximi -ben. Megmaradtak Aventinus feljegyzései is: Excerpta Aventini ex Annalibus Iuvavensibus antiqui derivati néven, amiben azt írja: 907: Bajorokat öltek meg Braslavespurc-nal.

Tehát Aventinus Vratislaviát a Dunától DÉLRE helyezte. A három püspök által vezetett sereg érkezett Vratislavia alá, ahol tábort vertek. A csata délen folyt le, és annak Liutpold nem volt részese, mert ő északon maradt a másik egységgel (exercitus). Ezek a seregtestek Aventinus szerint nem álltak egymással kapcsolatban. Miután a magyarok a püspökök seregét délen megverték, az éjszaka leple alatt átkeltek a Dunán és rátámadtak a gyanútlan bajorokra, és kivégezték őket álmukban a táborhelyükön, ami a hajnali meglepetésszerű támadás klasszikus esete, és amit nehéz végrehajtani, mert ki kell játszani az őrszemeket és előőrsöket, hogy azok ne értesítsék a tábort. Majd megtámadták az utánpótlást és megpróbálták elfogni a hajókat. Ez Aventinus tudósításának lényege. Tehát szó sincs benne Pozsonyról, ellenben HÁROM NAGY ÜTKÖZETRŐL, amit a magyarok mind sorban megnyertek, az ellenséget pedig megsemmisítették. Nem lehetetlen az sem, hogy két magyar sereg támadott, északon a TUDUN Fekete Magyarországa, délen a fehérek, a frissen érkezett Arpád magyarok, okosan koordinálva.

Megmarad a kérdés, hogy akkor mi volt a helyzet a DUNA fölött Északon, Pozsonytól KELETRE a Kárpátok alatt és különösképpen Nyitrán?

Az egyetlen eset, amikor magyarokról adat van, hogy a Dunától északra tevékenykednének az említett átkelésükről szól Ennsburgnal, 900-ban, amikor Liutpold megtámadta őket. Mivel a régi Moraviát (megale Moravia: a "megale" régit, egykorit jelent görögül és nem nagyot) 905-re a magyarok mar teljesen elfoglalták, annak délen kellett lennie. Magyar tevékenységrőlészakon csak 906-ban hallunk, amikor magyar csapatok Szászországot támadták. Ez azonban azt is jelenti, hogy megfélemlítették a cseh egységeket is, mert szabadon átjártak Csehországon, amikor a zsákmányt és a szász foglyokat magukkal vitték Pannóniába és a csehek nem támadták meg a magyarokat. A Gesta Hungarorum Anonymi Belae Regis tartalmaz adatokat a magyarok északi tevékenységéről. Anonymus szerint (Athila rex) Attila halála után a csehek fejedelme megtámadta a Garam és a Vág közötti területet és egy bizonyos Zuburt tettek meg fejedelemmé (dux Nitrensis). Azt követően Zubur a cseh csapatok segítségével megpróbálta a magyarokat megelőzni és abban, hogy a Nyitra folyón átkeljenek, de csapatai súlyos vereséget szenvedtek és elmenekültek. A szerencsétlen Zuburt elfogták és egy hegyen felakasztották. (Ez lenne a Zobor hegy). Mindez 906-ban játszódott le, amikor Csehország fejedelme Liutpold volt, aki azonban a Babenberg belháború miatt nem kísérte el a cseheket, akik aztán vezérük nélkül szétfutottak. Tehát a hódoltatott cseheket kivezényelte a magyarok ellen, akik a cseheket szétverték, majd rátámadtak Szászországra. Mindez azután történt, hogy 904-ben a Fisha folyónal Kurszánt a frankok vendégségbe hívták és meggyilkolták. Egyértelmű, hogy ennek következtében TELJES háború robbant ki a magyarok és a frankok között. Ennek egyik első fejezete a csehek támadása volt a Dunától északra, de FRANK szolgálatban és Liutpold fejedelmük vezérlete alatt. A Gestában azonban, mint arra Boba figyelmeztet "athala" forma jelenik meg, ami arra utal, hogy nem egyszerűen csak Attila királyról van szó, hanem tisztségről, amelyben az Attila valóságban ATYÁT jelent, a legfőbb vezetőt. Anonymus nem tud Svatoplukról, amit a csehet nagyon felróttak neki. De Anonymus nem foglalkozott romantikus történelemírással és kútfőidomítással. Ő csak az eseményeket írta le. Zuburra azért haragudtak a magyarok, mert Attila örökségét a Felvidéken Csaba fiai őrizték, idősebbik fia vezetésével a hunok visszatértek a Kárpát - medencébe, krónikainkban kunokként szerepelnek, és akik fogadták a magyarokat. Ők a "fekete magyarok". A Felvidéken egészen észak-Erdélyig vezetőjük a TUDUN és utódai voltak, akit az avar kagannal együtt Nagy Károly is meghívott Quedlisburgba, 811 táján a frank krónikák szerint (Enginhard, Frank Annales 11: Jöttek Pannóniából az avarok hercegei és Tudun) miután belátta, hogy nem győzheti le őket. Egy hétig vadásztak aztán csak megindult ellenük, kikapott, aztán a frank fővezér is alaposan kikapott és aztán a frankok örökké békén hagyták az avarokat és hunokat (fekete magyarokat). Ettől kezdve a frankok csak délen háborúztak Rastiz és Sventoplokos helytartóval, akik a frank avarellenes szláv éket képezték. Mivel Zubur idején az "athala" méltóság nem volt betöltve, tehát a TUDUN méltósága, aki királyi helytartó, vagyis horka volt. Attila örökében nem maradhatott áruló, és ezért a Kárpátok mögül az egykori hódoltatott avar területekről, amelyeket meg Nagy Károlyék dúltak fel, nem tűrhettek meg árulót és ezért Zuburt a magyarok fölakasztották.

A frankok Nagy Károly hadjáratát követően az avarok ellen a szlávokból vazallus államokat hoztak létre délen, hogy az avarokat, hunokat zaklassák. (Samo kereskedőt az avaroktól elszökdösött karinthiai hegyek között szervezkedő vendek, vagyis szlovének választották meg királyukká majd vezetésével Wogatisburgnal 631-ben ellenálltak I. Dagobertnek. Nevezzük ezt az első felvonásnak. Ezt a Wogatisburgot Csehországban nem találják, de a franciák Kaaden-sur L'Oder-nek nevezik, és az Odera a Kulpa mellékfolyója, ott kellene keresni. Tehát Samo sem járt sohasem a hunok által ellenőrzött Sziklavidék - Felvidéken). Amikor azonban Zwentibold megjelenésével a szlávok kinőtték kereteiket, és veszélyeztették a frankok érdekeit, a frankok pontosan azokat hívták segítségül, akik ellen ezeket az államokat szervezték: az avarokat, hunokat (fekete magyarokat, Nesztornál fordítva) és a magyarokat Szkítáiból visszatérésükkor Pannóniába, hogy segítsenek. Arnulffal történt meg ez a fordulat, de Liutprand nem tagadta meg önmagát és visszatért a régi kerékvágásba. Vesztére. A frank egyház is arról beszéljen, hogy hányszor bujtogatott, ájtatosan lóbálva a keresztet. A 907-es súlyos vereséget a magyarok büntetőhadjáratai követték a megmaradt Arnulf, Caroling leszármazottak védelmében és az agresszorok ellen. Ez azonban NEM "kalandozás" volt Hunnia őstelepes pannon-szkíta, turáni őstelepes népei részéről, hanem a történelmi események kikerülhetetlen folyamata. Pontosan átgondolt, kőkemény katonai diplomácia, honvédelem, a hun-magyar-avar-szarmata-szkíta-őspannon Kárpát-medencei geopolitikai egyensúly védelme. Az írástudók és fogadatlan prókátorok hazudozására pedig mindig rá kell mutatni, hogy megszégyenüljenek és ne határozzák meg mindennapjainkat és jövőnket.

Ez 907 ÖRÖKSÉGE.
2013. Július 2-3,
Geönczeöl Gyula Fekete Magyarország, vagyis Sziklavidék.



Link

Emlékezés a pozsonyi csatára

énekelni a megkötöm lovamat népdal dallamára


Dévény alatt most is ott folyik a Duna,
Sok magyar vitézség örök szemtanúja.
Emlékezz, magyar nép, emlékezz reájuk,
Akik harci lovon védték szabadságunk.

Kiömlött Pozsonynál a sok jó magyar vér,
Megkérte a halál szabadságuk bérét.
Szép daliák, hősök, jó magyar harcosok,
Áldja meg az isten, aki fegyvert fogott!

Emléküknek fénye soha ne hervadjon!
Árpád, fénylő csillag, mindig itt ragyogjon!
Örök példa legyen, erős, bátor tette,
Ahogy országunkat mindig jól megvédte.

Magyarok Isten, felséges jó atyánk!
Késői utódok fohászkodunk hozzád.
Légy te nékünk mindig áldott jó istenünk,
Szeretet fényedben csak magyarok legyünk!

Áldd meg hőseinket mind a két kezeddel,
Add, hogy népünk múltját soha ne feledje!
Fénylő, tiszta múltunk mindig így ragyogjon,
Magyar gyermekeidnek áldott jövőt hozzon!
 
 
0 komment , kategória:  Őshitünk+KovácsKálmánné írásai  
Nyári napforduló - Földanyánk ünnepe
  2018-06-20 22:11:31, szerda
 
  Kovács Kálmánné, TündérNóri levele:

Kedveseim!


Elérkezett a nyári napforduló ideje, amikor a kitárulkozó világosság
fordul . A kikeleti erők, a zsendülés folyamata termővé fordul. A nyár
melege beérleli először a kenyérnekvalónkat, aztán az összes többi
zöldséget, gyümölcsöt, ami életünkhöz, megmaradásunkhoz szükséges.

A tavaszi napéj-egyenlőségben, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján
ígéretet kaptunk Földanyától az új termésre. Földanya, aki Égi
Édesanyánk, Boldogasszony egyik megnyilvánulása, a táplálás és a
megtartás. Mindig be is tartja ígéretét.

Ebben az esztendőben is beérett a gabona, már aratják a rozsot, majd
Sarlós Boldogasszony elvágja a búza tövét, hogy a beérett gabonából
mindig legyen áldott kenyér a magyarok asztalán.

A nyári napforduló hasonló a télihez. A napforduló napját követően
eleink három napig ünnepeltek és megtették a szükséges rítusokat az
ünnephez kapcsolódóan. Ám amíg a téli napfordulóban Napatyánk növekvő
fénye az új életet, a kikeletet jelentette, a nyári napfordulót követően
a fény lassú elfogyása indul meg, ami talán egy kicsit a meghalás, a
téli pihenő, álom idejéhez vezet. Nem kell ettől félni, hiszen ez
megnyugvást, hoz életünkbe és készülődést új tervekkel egy új kikeletre.

De most még élvezzük Napatyánk áldott sugarait, a nyár örömeit, a
beteljesedést. Ünnepeljük Földanyánkat, a gondoskodó Istennőt, aki ebben
az évben is betartotta ígéretét. Gondoljatok rá hálával, és
fohászkodjatok hozzá egy kicsit. Szeressétek! Mindenünk Tőle és belőle
van. Még a testünk is!

Üdvözlettel: TündérNóri

Őseink ünnepelték Földanyát

Sumír őseink nagy templomokat építettek Földanyánk tiszteletére. Alakot, arcot nem adtak neki, mert a termékenység, a bőség, a teremtés csodája nem fogalmazható és nem ábrázolható kicsinyes földi halandó által.

Földanya tiszteletére a nemzetségek a legszebb, legcsinosabb asszonyaikat küldték, hogy megtartsák a szertartást. Halat, hagymát, zöldségeket, különféle kásákat és ennivalókat hordtak össze, és ebből ízletes ételeket sütöttek-főztek, amit aztán felajánlottak Földanyánknak. A szertartás végeztével az ételeket szétosztották a rászorulók között. Ha mindent elfogyasztottak, akkor tekintették úgy, hogy Földanya jó szívvel elfogadta az áldozatot és jó néven vette a serénykedést.

Szkíta elődeink ezen gyönyörű nyár eleji napon, amikor fénnyel telített az egész világ, és a leghosszabb a nappal ideje, kiválasztották a környéken a legszebb helyet, ahol összegyűlt minden nagycsalád és nemzetség. Jurtákat állítottak, asztalokat terítettek és mindent virággal borítottak be és emelkedett lélekkel készültek a szertartásra.

A táltosok a tüzet nem közönségesen gyújtották meg. Csodálatosan tiszta hegyikristályokkal egybegyűjtötték Napatyánk tüzét, melynek sugara fellobbantotta a lángokat.
A tűz körül a szertartás alatt szóltak a dobok. Az így keletkezett rezgések tisztították meg az ünneplők életerőtestét és táplálták Földanyánkat. Mindenki gyógyult a szertartás ideje alatt.
Amikor a tűz elhamvadt, lovasok vágtattak át a parázson. Utánuk az emberek gyalogoltak keresztül, legvégül pedig az állatokat is áthajtották a hamvadó parázson.

A tűz ereje a legerősebb tisztító elem, ezért a földünnepen mindenkinek át kellett haladni a tűzön. Ezek a szertartások biztosították a testi és lelki egészséget a következő évre.






Szertartás vers Földünnepre

Ó, Föld, Drága Megtartó Anya!
Kegyelmedből minden évben
Megérik a gabona.

Testedből táplálsz, etetsz bennünket,
Adod a kenyeret, az áldott életet,
Hogy ne éhezzen magyar gyermeked.

Szomjaztál, fáztál, bántottak
Tisztátalan rontó kezek
Szent testednek ártottak.

Te mégis minden évben megadod
A mindennapi falatot.
Föld Anyánk légy mindig áldott !





Pogácsás vers Földünnepre

Föld ünnepén, a Föld napján,
Napforduló nagy alkalmán.
Lakoma lesz az ajándék,
Életünkben a szent szándék.

Napfordulón a pogácsa,
Ízében van a csodája.
Napatyánk fénye, Vízanyánk íze,
Földanyánk szíve, Szélatyánk lelke,
Mind ezt nekünk teremtette.

Vegyétek és egyétek,
Ünnepetek így lészen.
Magyar hittel, magyar kézzel
Felajánlva, átaladva tinéktek!


Földtisztítás

Kárpát Hazát Atyánk karja óvja,
Magyar földet a magyarnak
Isten Atya adta.
Őseink kardja óvta,
Magyar földet magyar vér áztatta.
Idegennek nem adható!
Nem magyar kezét rá nem teheti,
Idegen kéz el nem veheti!
Magyar földet, magyar kincset
Napatya megőrzi,
Földanya nem adja,
Szélisten nem hagyja,
Vízanyánk megtartja.
Magyar föld a magyaroké!
Kincseit népünk élvezheti!
El a kezekkel a magyar földtől
S kincseitől!
Olaj, földgáz, víz és gyógyvíz,
Szén, ásványok, minden egyéb
Magyar földben nyugton marad.
Magyar kéz hozhatja fel azt!
El a kezekkel attól,
Mit Isten nekünk adott!
Fák, erdőink, folyók,
Hegyek s völgyek.
Mik idegen kézben vannak,
Azok is mind visszatérnek,
Azok is mind visszatérnek,
Azok is mind visszatérnek.

Magyar földet, magyar kincset
Napatya megőrzi,
Földanya nem adja,
Szélisten nem hagyja,
Vízanyánk megtartja.

Magyar földet, magyar kincset
Napatya megőrzi,
Földanya nem adja,
Szélisten nem hagyja,
Vízanyánk megtartja.

Magyar földet, magyar kincset
Napatya megőrzi,
Földanya nem adja,
Szélisten nem hagyja,
Vízanyánk megtartja.




Link

Szőke István Attila: Földed illata, földed szaga


Akkor érted meg nagyapád igazát,
ha érzed a föld szagát, illatát,
a földnek, melybe búzamagot ő vetett,
s ha szárba szökkent, nevetett.

ha táncolt, hajladozott, nézte azt,
mert ember volt Ő, magyar paraszt,
ki értette a fájón búgó szeleket,
a fába vésett, karcolt igaz jeleket,

ki az állatokhoz is beszélt,
kerülte okosan a szembeszélt,
s megbecsülte a szent rögöt,
az anyait, a zsírosat, az örököt,

s mikor otthon kenyér sült,
kezet mosott, s az asztalhoz ült,
s érezte a sülő kenyér illatát,
s Ő is megértette nagyapja szavát,

mert a vér nem válik vízzé,
csak cselekedjél, bízzál, s higgyél,
mert vannak még nagyapák,
kiknek nem roppanthatták derekát,

kik a múltat őrzik ott legbelül
csak hallgasd őket csendben, emberül,
s mikor a lelked a beszédben elmerül,
s a múlt szava halkan rád terül,

akkor vidd tovább a hírt, a tudást,
s ne csak nézzed, de lásd,
érezd, és tedd, és akard,
mert lehet a kezedben kantár, kasza, kard,

ekevas, pálca, vagy sercegő toll,
s lehetsz bárhol és bármikor,
jussodat, mit kaptál ne feledd,
óvd, mint lelkedet, létedet, lélegzetedet,

mert nélküle élni szánalom,
sajgó keresés, torzult vágy, kudarchalom,
s csak fénye-vesztett utakat látsz,
s lassan mindegy már, hogy kivel hálsz,

múltad, jelened, jövőd elveszett,
vakon botorkálsz...élvezed?
ezért vigyázz mindig az ősi szóra,
a mindent óvó tanítóra,

és legyen benned méltóság,
büszkeség, tartás, jóság,
mint őseidben egykoron,
mely átívelt korokon s határokon,

és te is veted majd a magot,
és nézed a messze-szemű csillagot,
az égen ragyogó csodát,
mely millió érzést fon át,

s ha fentről meghallod nagyapád szavát,
te is örökre érezni fogod földed illatát, földed szagát,
És EMBER maradsz...





Úgy legyen

Istennek ölelő karja közt megbújt egy nép,
Kit Földanya hozott világra és dédelgette kebelén.
Simogatta arcát széllel, adott ételt neki bőséggel
Mégis édes gondossága, úgy tűnt mind kárba vész el,
Most adózunk hálával Szülőföldünk számára.
Felébredtünk végre, minden átoknak vége!

Ez a Föld gyönyörű, a szívünk repeső.
Fehér fényünk ma árad rá.
A hangunk gyógyító, lelkekig hatoló.
Ez az ország ma megtisztul.

Szerena tanító szellem üzenete a Földanyáról


_ Az utódaitok mind elkövetik a ti hibáitokat. A hibákat pedig hatványozottan adják tovább.
Nemzedékről nemzedékre változnak majd az emberek,a Föld és a gondoskodás.
Aki az ugrás szintű változást hirdeti, aki azt igéri, az nem segíti az emberiség fejlődését., és csak árt mindenkinek.

Sokan vannak, akik ki vannak jelölve, hogy ezt a megtévesztő vonalat tartsák.

A változás lassan megy végbe. Mindenkinek csak arról kell gondoskodni, hogy az ő fiai ne az ártó vonalat vigyék tovább!

Ha nem indul meg a jó irányú változás, akkor kiírtják azokat a növényeket, amelyek értetek vannak. Ezeknek a növényeknek a kiírtása Földanyánknak olyan fájdalmat okoz, mintha a haját szálanként tépkednék ki..

Amikor a traktor elsimítja, boronálja a földet, azt szereti Földanya. Ám ha betont húznak rá, az fáj! Nagyon fáj!
Ha egy kicsit a földet a saját bőrötöknek tekintenétek, megérezhetnétek a szenvedését!

A növények nem csak azért vannak, hogy tápláljanak titeket, hanem azért is, hogy a rombolást enyhítsék.
Talán az a legfájdalmasabb Földanyánknak, ha elfedik a testét, és a növényeket is elfedik.

Annyira érző Földön élünk, hogy egy virág eltiprása is gennyező seb lehet, ami nem akar begyógyulni.

Ültessetek növényeket! Már az is jó lenne, ha meghagynátok a kertetekben ami ott akar nőni. A gazok azért vannak, hogy megvédjék a virágokat a bogaraktól.

Bizonyos gyógynövényeket megehettek, mert sok benne a vas. A legtöbb növénynek van vastartalma, a növények sem élnek vas nélkül.

Remélem, érzitek az elmondottak súlyát!

Földanyának a legfájdalmasabb az ártó szándék, mert az nem hagyja őt lélegezni.

Földanya az egészen apró érintéseket is megérzi. Földanya örül, ha gyermekei vetnek, aratnak.

Az emberek tanítását egészen egyéni szinten kell megtenni. Nem kell, hogy kövessenek benneteket, de elmondhatjátok másoknak, amit most itt hallottatok.
Akinek a lelke közel van a testéhez, annak az elméjére hatni fognak a szavaitok. Nyílni fognak erre a tanításra.

Azért fontos a nemzedéki szinten kezdjétek a változtatást, mert a legtöbb ember lelke távol van a testétől a cselekedetei miatt, mert minden fajta erőszakos cselekedet összerázza a lelket, és az eltávolodik a testtől. Attól függően, hogyan cselekedtek, a lélek egyre távolabb, vagy egyre közelebb kerül a testhez.

Táplálja a lelketeket, ha a növényekkel foglalkoztok, mert nekik nincs rossz szándékuk,. Ők természetes módon jók! A Mindenség törvényeihez vannak beállítva. Tőlük megtanulhatjuk ezt a helyes viselkedést.

A virág nem önálló érző, de Földanya rajta keresztül rez, mint egy vezetőn. Ha letépitek a füvet, a fűszálaknak nem fáj annyira, mint Földanyának.

Természetesen az sem mindegy, milyen szándékkal tépődik le az a fű! A legtöbb állat milyen békésen legel!


Közvetített révületben Iringó, lejegyezte Büvellő







 
 
0 komment , kategória:  Őshitünk+KovácsKálmánné írásai  
Jámbor János: Az ősi Boldogasszony tisztelet
  2018-05-19 22:03:17, szombat
 
  Aki a magyarság régi múltjára kíváncsi, annak nagy szeretettel Erdélyt ajánlom. / Erdélyt nem az utolsó honvisszafoglaláskor vették birtokba a magyar nyelvű népek, ezért ott Árpádok bejövetele előtti magyar kultúra emlékei ma is megtalálhatók.




Feketéné Lendvay Katalin selyemképe: A Fény Szüze selyemkép

A székely kapuk kapuoszlopán az életfa, a szemöldökfán pedig az ott lakó ember életútja elevenedik meg. A kopjafákba bevésve e földi létből eltávozottak maradnak köztünk a szeretetünkkel és tiszteletünkkel körülvéve szinte romlatlan testtel. Ezek mind az ősi hitvilágunk itt maradt emlékei, jelképei. Közülük is legjelentősebb a ma is még élő, ősi időkbe visszanyúló Boldogasszony tisztelet.

Erdélyben - még ezt az ősi Boldogasszony tiszteletet is beleértve - a magyar múltat és a magyar múlt emlékeit az egyházak mentik és őrzik. Jellemző sorsukra, hogy templomaik zömmel erődtemplomok, mint például a gyergyószentmiklósi örmény erődtemplom vagy a kalotaszentkirályi unitárius templom. Ősi magyar Istenanya ábrázolásokat találunk bennük, akiket az itt élő magyarokká lett örmények, más helyeken a székely-magyarok a Boldogasszony mellett Babba illetve Babba Mária néven ismernek.

A Kárpátokon kívülre, az ősi keletre vezetnek ezek az elnevezések. Néven nevezve mindez a sumér mitológiában található meg. A Teremtő régi neve Babbar. Az ő nevéből lett képezve női megnyilvánulásának a neve Baba, az Égig Érő Nagyboldogasszony. akinek az említett teremtéstörténet szerint Babba nevű megkettőződött kicsi mása - egyes források szerint kicsi lánya -, aki a magyarok Boldogasszonya lett. Ő kísérte az első embert isteni társként földi útján, mint a Föld égi vigyázója. Ezeket az elnevezéseket az ősi keletről kivándorló népeink magukkal hozták. A keleten maradó néprészek, a bevándorlók és a hódítók más elnevezéseket is elkezdtek használni.

Szent István királyunk előtti hitvilágunk Babba névre hallgató Istenanya ábrázolása a Kárpátokon kívülről a XVII. században a betelepülő örményekkel került vissza Erdélybe.
(Itt mindenképpen meg kell említeni a Tatárlakán talált ékírásos amulettet, amin a sumérok mezopotámiai megjelenése előtti távoli időből már Boldogasszony tiszteletre utaló felírat található. Visszatérve az előző gondolatmenethez megállapítható, hogy Szováta és a Gyilkos tó között elterülő Gyergyószentmiklóson az örmény erődtemplom oltárképén ez az említett kisded nélküli telő Holdból előlépő Babba ábrázolás látható a tizenkét csillagos Boldogasszony koronával.

Babba van a Tiszaeszlári Sinka-hegyi Kereszten. Babbára utaló emlék található még a Dunakanyar keleti kapujában a magyar szakrális központtal, a Pilissel szemben a Duna másik oldalán, a Boldogasszony- löszháton elterülő Dunakeszin. A dunakeszii Babba ábrázolás az égi Nagyboldogasszonyt, Babát is magába foglalja ugyanúgy, mint a Tiszaeszlári Sinka-hegyi Kereszt Boldogasszony ábrázolása. Dunakeszin a Boldogasszony ábrázolás együtt található az említett löszháton a Magyar Szentháromság másik két jelképével együtt, amelyek az Alagi- major, Alag és Dunakeszi települések rajzolatában még ma is központi helyet foglalnak el. Az a különleges ebben, hogy így együtt e három jelkép csak a Szentkoronán, a Teremtő zománcképén látható.

Babba alakját a székely-magyar emlékezet is megőrizte. Szent István királyunk utáni Kisboldogasszony (Szűz Mária) tisztelettel kiegészülve mára a Teremtő Babbar női megnyilvánulásaként nevéből képzett névvel elnevezett Baba - megkettőződés útján lett Babba - kiegészülve Mária kultusszal, összegződött kifejezéssel mondva Babba Mária lett.

Az Ősi Boldogasszony tisztelet a Mária kultusszal összelényegülve így lett része a római katolikus kereszténységnek Magyar-földön, és így része még ma is az életünknek.

Most nézzük meg a keletről elvándorolt népeink által ma is használt elnevezések fogalmi tartalmát. Kezdjük a Teremtő elnevezésével. Ő régi nevén Babbar, fényesen ragyogó a szó jelentése. A sumér KA kapu vagy nyílás -t jelentő ékjel egyik olvasata: Baba, jelentése: az Ég nyílása az Ég kapuja . Babba a Baba megkettőződött kicsi mása, ezt a megkettőződést fejezi ki a név. Mária sumér-arámi összetett szó. MA (aMA) jelentése Égi Anya , RI egyenlő eredet, eredő, valahonnét származó kifejezésekkel, az A pedig meghatározó rag, ami a mai nyelvünkben a határozott névelővel azonos. MA- RI- A neve tehát Égi Anyától Származó . Népnevünk, a MA-GAR formája is az Égi Anya Népe jelentéstartalmat hordozza.

Babba Mária elnevezéssel a néphit a fényesen ragyogó ég félhold alakú nyílásában ma már Máriát is köszönti, aki kinyitja az ég kapuját. A hivők lelkében életre kel az a biztos tudat, hogy imájuk és kérésük a Boldogasszony segítségével bejutott a Fény Birodalmába. Nyugodt szívvel mennek a misére, teljes szívvel vesznek részt annak minden részletében, buzgón énekelnek, a templomban megsimogatják a Napba öltözött Boldogasszonyt jelképező szobrot, de a nagy istenvárást a hajnal hasadása hozza. A Babba Máriához intézett könyörgésük és imájuk emlékével ők a napkelte bíborában, ott a PÍR-ban, a Napba öltözött Boldogasszony érkezését látják, hiszik, és imádják, aki ott előttük szüli meg bíborból fakadt szent fiát, a Fény Fiát , aki a teremtő szándéka szerint a Világ Világosságát hozza(hozta) el számunkra. Nézik, csodálják a Fényt , mert tudják, hogy lelkük sugallata a Babba Mária által kinyitott kapun át a Fényben életet kap és teljesül. A Világ Világosságát megjárva az életük teljesül ki általa, így érzik.

Ma Babba Mária Mádéfalva előtti településen, Csiksomlyón lakik. Így mondják az erdélyiek. A XVI. században készített 2,2 méter magas telő Holdból előlépő, istenanyai méltóságát tagadó Nestorius fejét taposó, Napba öltözött asszonyalak fején az égi Nagyboldogasszony (Baba), a magyarok Boldogasszonya (Babba) és a Kisboldogasszony (Mária) koronáját viseli. Egyik kezében jogart, a másik kezében a szent koronás Jézus-házi kisdedet tartja.

A tizenkét csillagos Boldogasszony koronával ékesített kegyszobrot tiszteli Babba Máriaként a néphit. A kegyszobor Csiksomlyón a Ferences Kisbazilikában található, ami egyben az évenkénti pünkösdi búcsú kegyelet helye is.

Babba Mária létező élő hagyományának egyik bizonyítéka az is, hogy Csiksomlyóval szemben Csíkszereda másik oldalán a Szent Anna - tó szomszédságában elterülő Tusnádfürdőn épült modern templomban is Babba Máriát mutat az oltárkép.

Babba Mária ábrázolás található még Erdélyben többek között Nagyváradon a Barátok Plébániatemplomában, Szászsebesen, Lippa melletti Máriaradnán. Ezen kívül található még Brünnben (Csehország) a Kapucinusok kriptájában, a Felvidéken Kassán a Székesegyház szárnyas főoltárán, Szepeshelyen, Lőcsén a Szent Jakab templom főoltárán, Nyitrán, Győrben a Székesegyház előterében, Mezőkővesden a Szent László templomban, Budapesten a Lehel téri templomban egy mozaikképen, Sátoraljaújhelyen a Pálos Piarista templomban és még nagyon sok helyen, ahol Árpád-kori vagy pálos templomok érintetlenül megmaradtak, vagy belefoglaltattak a később építettekbe.

Bibliográfia:
Badiny Jós Ferenc: Sorsdöntő államalapítás. Badiny Jós Ferenc, Budapest, 2002
Badiny Jós Ferenc: Jézus Király a Pártus Herceg. Badiny Jós Ferenc, Budapest, 1998
Bíró Lajos: A Magyar Éden. Bíró Lajos, Debrecen, 2002
Daczó Árpád: Csíksomlyó Titka. Pallas- Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2001
Jozef Klima: Mezopotámia. 1976.(Ágh András) Gondolat, Budapest,1983
Rátki Zoltán: Dunakeszi Anyád Keze, Dunakeszi, kézirat



Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Őshitünk+KovácsKálmánné írásai  
Boros Anikó: Táltosi világ és a vallás
  2018-05-19 19:42:58, szombat
 
  Amikor az öregeket kérdeztem, hogy a táltosok milyen módon látták a vallást, a kereszténységet és az ateizmust, akkor különböző válaszok jöttek, és mindig mosolyogtak. Mindig arra hivatkoztak, hogy a különböző vallások, azok csak részek, és néha eltérnek a természetes tanítástól, amely törvényekből és Istentől jön. Nagyon nem szerették az ateizmust, mondván: ,,az istentelenség nem fogadja el a lelket, a nagy lelket és az Istent, a törvényt", ezért ,,ők nagyon hibáznak". De a vallásról sem volt túl jó a véleményük, ahogy mondták: a vallás ,,nagyon fékezi a lélek fejlődését, és leállítja az embert az Isten küldetésétől", ,,ők istent találtak ki", ,,istentalálókat" mondtak, pedig ,,Isten mindig (egy lépéssel, egy törvénnyel) előttünk van".
A táltosok azt is tartották, hogy lelkünk kölcsön a népünk lelkéből, ez a tanulásnak és az értelmezésnek része: ,,kapunk és adunk népünknek az embereken és az emberiségen át".





A testben növelő lélek növeli a nagy lelket, mondták, ám van egy nagyobb lélek is, amelytől akarva vagy akaratlanul tanulunk. Ez a lélek a természeté, és nekünk ,,figyelembe kell venni a természet tudását", amelyben rejtve van ,,Isten tudása és hatalmas munkája".
Erősítették, hogy Isten minden különálló embert különböző utakra küldte, de a nagy lélek szolgálatában van mindenki, a földön lévő életben kell dolgozni, a lelkek idejöttek a törvények fejlődésében dolgozni, ezért, ,,vannak jobb vallások is, így nekünk a magyaraknak jó a keresztény vallás", csak ,,ne tévedjünk el a vallás nevében".
Mindig az Isten keresésében és a jó útjában kell dolgozzék az ember. Ne felejtsük el, hogy a rossz az Isten kezében van. ,,Isten a rosszat a rosszal űzi el", mégis hozzátették, ,,ne legyen az ember a rossznak eszköze".
Mindezekkel aztán találkoztam a közmondásainkban is, hejgetéseinkben, csujogtatásainkban:
Ami le van írva törvénybe, azt nem kerülheted, ezért keresd és ismerd meg.
Isten törvényei tudják az igazi utat.
Szabad az út a jóra és a rosszra, neked választani lehet, mégis csak azt tehetsz, ami törvényekben van, vigyázzál a tetteidre, ne keljen leállítson az Úr.

Tudja Isten, mit csinál.
Jót teszel, jót kapsz, rosszat teszel, rosszat kapsz.
A tetteid hét nemzetségen túl is elérik unokáidat.
Istennek törvénye mindenben benne van.
Törvénytelen cselekedet Isten ellen van, ezért a törvény büntet.
Ember által hozott szabályok nem mindig az Isten törvényei, mégis részei.
Az Isten törvényeit érezzük, és ezeket keressük.
Az Igazi törvények nem változtathatók.
Törvény törvényt követel.
Ahogy megveted ágyad, úgy alszol.
Törvénytelen dolgok nem történhetnek meg.
A rossznak vannak törvényei, és biztos büntetnek.
A jónak törvényei nehezek, és nem egyszerű örömet hoznak.
Ami könnyű, az nem biztos, hogy jó.
Ami neked nem jó, másnak se jó.
Ami neked jó, nem biztos, hogy másnak jó, ezért nézd a törvény következtetését.
Azt lehet mondani, hogy a táltosok az Istent a logikában keresték, a megfogható törvényekben, ellentétben a vallásokkal.
A logikát nemcsak az anyagban keresték és kutatták, így nem értettek egyet az ateistákkal.
A lelki világot logikára építették, és tudták, hogy ez hat a testre.


Forrás: Link


Meggyőződésem, hogy Csíksomlyón, a Salvator kápolnára írt keresztre erre az ősi vallásra utaltak elődeink:






Szerkesztett képemet a linkre kattintva, nagyobb méretben is megtekinthetik: Link
 
 
0 komment , kategória:  Őshitünk+KovácsKálmánné írásai  
Ispiláng Ünnepe
  2018-05-19 19:05:05, szombat
 
  Kovács Kálmánné, TündérNóri levele:

Kedveseim!

Ismét egy ősi magyar ünnep "átdolgozását" értük meg. Nem véletlen, hogy
a keresztények is lángokat ünnepelnek, ami a szentlelket lett hivatott
képviselni. Ám a mi Égi Kettős Tüzünk ünnepe, sokkal régebbi, mint a
keresztények pünkösdje. Mindenben az eredetit, az alapokat kell keresni.

Pihenjetek, élvezzétek ez éltető tűz erejét és legyetek királyok és
királynék! Üdvözlettel: Nóri


Ispilángi köszöntő

Háromnapos munkaszüneti nap van. Pihenés a testnek, felüdülés a
léleknek. Talán ünnepelni is lehet, hiszen az emberi léleknek szüksége
van a magasztos, szép és derűs ünnepekre, hogy a hétköznapjait folytatni
tudja.

De mit ünnepeljünk e fénnyel, telt, illatokkal terhes csodás májusi
napokban? Azt hiszem, nem dolgunk a régvolt, rettegő zsidó emberekre
emlékezni, és nem kell megünnepelnünk a zsidók új egyházának a
megalapítását sem. Ez a keresztények ünnepe, a tévtanaikkal, megtévesztésekkel,
mákonnyal együtt.

Nekünk megvan a saját fénylő tűzünnepünk, az ispiláng, az Égi Kettőstűz
ünnepe. Lehet, hogy nem pont ezen a napon, mert az ispilángi erők az égi
tünemények, a Nap és a Hold állásához kapcsolódnak kötődnek, nem pedig
naptári napokhoz.

A kiáradó fény és a szeretet tüze van jelen az életünkben, ilyenkor,
májusban. A szerelem, a varázslatos érzelmek ideje, a tiszta emberi
kapcsolatok megteremtődése, kötődése.

A királyi szkíták vére ott csörgedez ereinkben! Nem véletlen, hogy az
örök szerelmesek, mára pünkösdi király és pünkösdi királyné képében
elevenednek meg. Nem pásztorlányka, és nem szolgalegény az ispilángi
tündérpár jelképe. Király és királyné! Ünnepeinkben és jelképeinkben is
ott van az a kiválóság, az az isteni származástudat, amitől ezer éve meg
akarnak fosztani bennünket .Az emberek pedig nem értik, mi történik
velük. Belül érzik,hogy ők maguk is királyok és királynők, ám a
hétköznapokban csak a kicsinyítés, a leértékelés a "merjünk kicsik lenn!"
az osztályrészünk.


Íme, egy példa: Marton Veronikától vettem, A pártusok a sivatag lovagjai
című könyvéből:

" Kr.e. 96- ban II. Mithradatész Orobázosz vezetésével követséget
menesztett a római Sullához, Kilikia első praetorához, hogy
barátságot, és szövetséget " közvetítsen Párthia és Róma között. Ez volt az
első pártus-római követjárás.

Sulla, bár csak praetor volt, a pártus követet a baljára ültette, a
jobbjára meg Ariobazarzanészt, Kappadokkia királyát. A baloldalra
ültetés a korabeli illemszabályok szerint óriási sértés volt. Ennek
ellenére a pártus-római szövetség létrejött. Bár a rómaiak
nehezményezték, de a megegyezés alapján a két birodalom határa az
Eufrátesz lett.

Orobázosz Sullától visszatérve a fejével lakolt. II. Mitradatész nem
tűrhette a sértést, hogy követe egy praetorral fogjon kezet, és hagyja,
hogy az a baljára ültesse.

Lehet elmélkedni, rosszallni ezt a dolgot, mai mércével nézni. Felesleges! Inkább
meg kell érteni a történet üzenetét. Ha egy nép kivívott magának egy rangot,
hírnevet, abból nem szabad engedni ! Semmilyen anyagi előny nem éri meg
a megalázkodást, a meghunyászkodást. Szent pártus elődeink tudták, hogy
nem szabad egy kicsit sem engedni, mert a megalkuvások lassan elemésztik
egy nemzet becsületét.


Mint a példa mutatja, elődeink magas szinten erkölcsösek, elismertek,
tiszteltek voltak, Volt tudásuk, tartásuk, birodalmakat alkottak és
teremtettek, mert tudták, kicsodák. Mi pedig az ő vérük vagyunk, és
minden szellemi tudásuk örökösei!

Tudjátok hát, kedveseim, kik vagytok, mi az örökségetek, és ünnepeljétek azt!
Ünnepeljétek az életet, a tüzet, magatokat, a mindent megtartó
szerelmet. Égi Szüleinkkel, Égi családunkkal felemelkedhetünk arra az erkölcsi és tudás-
szintre, amik ők voltak a világ szemében, és saját önbecsülésükben is.

Napatyánk Égi Tüze nevet ránk. A színek, illatok, fények megtöltik
lelkünket. Ünnepeljünk hát!
Hogy mit is ünneplünk ispiláng ünnepén? Olvassátok el a másik mellékletet az igazi Ispiláng ünnepről.

Üdvözlettel: Nóri






Szerkesztett képemet a linkre kattintva, nagyobb méretben is megtekinthetik:
Link

A ISPILÁNG, AMI IGAZÁBÓL AZ ÉGI ÉS A FÖLDI TŰZ ÖSSZEKAPCSOLÓDÁSÁNAK ÜNNEPE

Őseink ünnepei mindig a Nap, a Hold, az évszakok változásához, vagy égi eseményekhez kötődnek. A legnagyobb ünnepkör Álom havának 21. napján kezdődik. Napisten megszületése és az ahhoz kapcsolódó Sólyomünnep, amelyek a Fény megszületését ünnepli.

Őseink tevékenyen részt vettek Napisten erősítésében, hogy a fénye minél nagyobb ívben érkezzen a Földre, Földanyánkra. A sólymok röptetésével, a tüzes nyílvesszők Nap felé lövésével segítették a Teremtő Isten jelképének Égi Útját.

A következő fordulat a tavaszi napéj egyenlőség, amikor az Égi Atya győzedelmeskedik a sötétségen.
A sötét éjszakák rövidülnek, a világosság, a nappalok egyre hosszabbak. A tavaszi napéjegyenlőséget követő telehold éjszakája lesz az Égi Nász napja, (amit a keresztények az értelmezhetetlen megnevezésű húsvétnak neveznek, és nem is akkor ünneplik, amikor az égi erők eme megnyilvánulása megtörténik, hanem eltolják azt a következő hétvégére).

Az égi Nászban a Teremtő isten és a Teremtő Istennő egyesül, ami az igazi termékenység, az új év termésének az ígérete. Bizonyossága a kikeletnek, és a természet újjászületésének.

Az ezt követő harmincötödik napon van az Égi Tűz és a Földi Tűz összekapcsolódásának ünnepe, ami a Szíriusz bolygóról a Földre érkezett lélekcsaládok megérkezésének emlékezete és ünnepe. Ezek a lelkek a magyar lelkek.

Azon a napon a tüzek összeértek, a fények eggyé váltak. Olyan volt ez, mint amikor a kötél két szálból áll és a szálak összefonódnak. Az Égi Fény a Földi Fénnyel összesodródott.

Ennek az ünnepnek a szertartása arra ösztönzi a magyarokat, hogy behívják létükbe a felső fényeket, és rátaláljanak igazi önvalójukra, a saját fényükre.

A két fény eggyé válása akkor jöhet létre, amikor a Világmindenségünk (galaxisunk) fő napja együtt áll a mi naprendszerünk Napjával. Szíriuszi lélektestvéreink, akiktől elváltunk, ezen az ünnepen hullámzó táncot járnak a tüzek körül.

A termés ünnepe ez!

Hullámzik a két vonal, a két szál, ami olyan, mint az örökítő anyagunk (a DNS) spirálja. A magyarság teremtésének ünnepe ez! A szíriuszi lelkek küldetése ezen a napon kezdődött el.

Amikor a magyar lélekcsaládok először jöttek erre a bolygóra, akkor a térkapuk összeálltak, a Napok fényszálai akkor értek össze, és így tudott megnyílni a szivárványhíd.

Azon a napon különös fények borították el a Földet, Égi Tünemények játszottak az ég boltozatán.
Nagyon sokáig tartott a fényesség. Más népeknek nincs ilyen eredet története. Ez csak a magyarság származásának meséje.

A jelenlegi világ megfosztja népünket attól, hogy ezen a három napon visszanézhessen oda, ahonnan érkezett, és az ott maradottak is átláthassanak a mi világunkba, hiszen a népek 35 nap helyett ötvennel számolnak és nem is a tényleges Égi Nász napjához képest.

Pedig hátramaradt rokonaink mindig nagyon várják,ezt a napot, hogy újból láthassák az elszármazott testvéreiket.

Ezen a napon a tűzben kell jelképesen megtisztulni. A sziriuszi lelkek Földre érkezésében Nimród szerepe óriási volt.

Nimród, a nagy szellemlény élt a Szíriuszon is, de nem onnan származik. Ő nagykövet a világok között, egy utazó.

Amikor a lélekcsaládok megérkeztek a Földre, Nimród már itt élt. Ő jött a családok fogadására, és elősegítette az ideérkezést. Előkészítette a földi lehetőségeket az érkezéshez.
A fényhidat is ő hozta meg. Rögzítette, hogy három napon keresztül kitartson, a leérkezés befejezéséig.

A leérkezés helye a Kárpátok tövében, Erdélyben van. Ide érkeztek az első lélekőseink. Ez szent hely, térváltó kapu. Az Árpád-házi királyainknak azért kellett fiatalon meghalni, mert nem elárulták el, hol található ez a hely.

Később ezen a helyen kezdődött a magyarság testetöltése, vagyis magyarkénti leszületése.

Így mesélte el ezt Mara a védelmező, segítő szellemtestvérünk Ígéret havának 22. napján.

Hogy miért kellett a szíriuszi lelkeknek a Földre települnie.
Hogyan történt a Földre érkezés?
Azt pedig hat harcos szellem mesélte el szintén a révületben lévő Iringón keresztül.

NAPISTEN GYERMEKEI

A világokat teremtő, jóságos Ős-Ten megpihent egy pillanatra. Nem lehetett több ez az idő egy pillanatnál, hiszen a teremtés folyamatos. Hogy szállhatna ki hát a nagy mű alkotója művéből?

Ám egy röpke percecskét megengedett magának, hiszen a teremtett világban minden működött. Tették a dolgukat a természet törvényei, folyamatos volt a csillagrendszerek és a bolygók születése, az élet pedig élni akart a legkülönfélébb változatokban.

Ám ki tudja, ez a pillanat mennyi időt jelentett. Ős-Ten ebben a nyugodt pillanatában szépségre vágyott, s hatalmas teremtő fényében megmozdult valami. Az alkotóerők parányi részecskéi összeálltak, és anyaggá sűrűsödtek, hiszen minden teremtő erő vágya az, hogy megfogható csodaként gazdagíthassa a teremtett világot.

Ős-ten tudatából hatalmas tűzhányók keletkeztek és a kiömlő olvadék termékeny talajjá változott. A gőzökben lévő ásványok kristályokká szilárdultak. Hatalmas erőrajok között haladt az új teremtmény és a tűzhányók okozta sebek csillogó vízzel telítődtek.

Ős-ten áldott szeleket bocsátott a születendő kedvencére és ezáltal lett éltető levegő.
Ős-ten majdnem elégedett volt már alkotásával , ám mégis hiányzott ebből a csodából valami. Valami, Ami mozogna, dalolna, szaporodna.

Ős-ten tehát rámosolygott az újszülött bolygóra, amitől elindult az élet itt is.
Azért még a kék égboltra helyezett egy fényt adó Napot és az éjt fényével betöltő őrzőt, a Holdat. is, hogy jelképében jelen legyen az Égi Édesanya és Égi Édesapa.

- Őrizzétek az életet! - szólt a Naphoz és a Holdhoz. - Általatok fog eljutni a teremtő erőm a Földre. Ti lesztek az édesanyjuk és az édesapjuk az ide születőknek.

A növények vették először birtokba a teremtett új bolygó földjét, majd lassan kialakultak a színes, szépséges állatok.

Parányi moszatoktól kezdve hatalmas elefántokig.

Az új bolygó gyönyörű lett! Ős-Zen nagyságát dicsérte minden. Az élet a fényről, a színekről, a hangokról, az illatokról és a szeretetről szólt. Az Égi Édesapa és az Égi Édesanya óvó-védő szeretete tette a dolgát.

A Földnek, a csodálatos kék bolygónak messze híre ment a Világmindenségben. Jöttek is megcsodálni minden felől a népek. Messziről úgy tűnt, mint egy kék zafír, vagy egy különleges kék gyöngy. Ahogy közeledtek a látogatók, feltárulkoztak a zöld síkságok, a szigorú hegycsúcsok és a játékos, habos felhők.

Annyira szép és csodálatos lett ez a kis bolygó, hogy a világmindenségben hallgatólagosan egyezség született, hogy senki nem veheti birtokba. Nem költözhetnek ide más égitestekről.
A Földi életnek annak kell lennie, amivé önmaga válni akar.

Nos, alakult is a sok gyönyörűség! Az őserdők voltak a Föld tüdeje, de gyönyörű, különleges, színes madaraknak is otthont adott. Buja, élénk virágok ontották az illatot. A bogarak duruzsolása volt a zene.

A szavannákon a nagytestű cicák, az oroszlánok, tigrisek éltek, míg a melegvizeket a vízilovak, a krokodilok vették birtokukba. De helyet követeltek maguknak a vidám színű, mulatságos formájú halak és rákok is.

A fenyőerdők mókusai, és medvéi mind beletartoztak a Föld nagy harmóniájába.

Ős-ten időnként rápillantott a kis bolygójára, amit jókedvében teremtett, és elégedett volt.

Aztán egy holdfogyatkozásos sötét éjszakán lomhán belecsúszott ebbe a földi paradicsomba egy, az éjnél is sötétebb gondolat. Észrevétlenül, először csak ritka áramlatként, majd egyre sűrűbben ömlött a szépséges teremtett világra. Beborította a szépséget, a derűt, a színeket és az örömöt. A földi paradicsomban a félelem lett az úr.

A Föld egyik sötét és mély pontjában, ahová nem ér el sem a Nap fénye, sem a Hold sugara, ott ütötte fel rideg várát a Sötét Úr. Nyúlós, nyálkás puha teste egy mohás hideg kövekből összetákolt trónuson henyélt. Fekete, gusztustalan, tapadószájú halai gyűjtötték be számára a félelem és rettegés energiáját, amiből táplálkozott. Testéből pedig árasztotta a bűzt, a romlás és ártás erőit.

A Föld, a csodálatos kis kék ékszer úgy érezte, nem bírja már sokáig, mert a fekete erők megölik rajta a csillogó életet, a színeket, az illatokat, és akkor azokkal együtt ő is meghal.

Ám a szellemharcosok győztek. Helyet csináltak egy tiszta, rendezett erőnek, ami a Földön újraéleszti a szépséget, a harmóniát, a színeket, a fényeket, megvédi a Földet és tanítja az emberiséget.

Távoli bolygókon élő nemes lelkek önként vállalták ezt a nagy feladatot, és áldozatot. Elhagyni azt a bolygót, mely az otthonuk volt, soha többé nem térni vissza és örök harcban lenni a Föld védelmében.

Egy szép napon űrhajó érkezett a Napba. Azokat a lelkeket hozta, akik a Napisten gyermekeiként mentek a Földre betölteni a vállalásukat. Levetették magukról otthonuk illatát, az emlékeiket és azt, amit boldog szíriusziként megéltek. A jóságukat, a tudásukat, az igazságosságukat, a hűségüket vitték magukkal és Ős-ten csodálatos hitét.

A Napban több fényfolyosón kellet átmenniük. Először megtisztultak. A következő fényfolyosón elengedték az emlékeiket, de kaptak helyette mindenféle tudományt. A füvek ismeretét, a kövek ismeretét, a házépítés tudását, a halászat mesterségét, a vadászat ismeretét, a számtan és a mértan csodáját. Végül pedig megkapták Ős-tentől az őket összekötő csodálatos nyelvet, az isten nyelvét, és a rovás jeleket, amivel megörökíthették szavaikat, gondolataikat.

Ezután következett a fénnyel feltöltés folyosója. Végül erőt kaptak a további utazáshoz és a testet öltéshez.

Végül kitárult a Nap kapuja. Csillogó, arany szivárvány indult Föld felé. A legszebb színeiben pompázott a kék, a lila, a narancssárga, a zöld és az összes színe. Lassan hidalta át a Nap és a Föld közötti űrt és vitte a hátán Napisten gyermekeit, a Tűz fiait. A Földön csak úgy ismerik őket, ,,A hit gyermekei, akiket Napisten hitből teremtett, hogy megvédjék a földet".

Ősök hívása 2011. június 11. Ispiláng

Ispilángnak Égi Tüze
Összehozta népét ide.
Jertek ősök, együtt legyünk,
Üljük együtt az ünnepünk.

Égjen a tűz Égi lángja,
Itt a földön Anyánk árja.
Tűz és víz, az Égi Szülők
Összehívnak, együtt legyünk.

Apám apja, minden ősünk
Ide jöjjön, fohászt küldjünk.
Közös ima szálljon égre,
Népünk áldást kérjen végre.

Kérjünk fényt, bőséget, áldást,
Ősök hozta ősök lángját.
Termékeny nyár, gazdag őszben
Teljesedjen vágyunk is be.


Ispiláng Szertartás vers

Ispiláng, életláng
Földre küldött adomány
Ősök tüze, élettüze
Ráborul az életünkre.

Termékenyült kikeletben,
Szárba szökkent minden élet
Nevelkedett minden lélek
Ebből lesznek az új kenyerek.

Ikrek hava kettős lángja
Tűz Atyánk a méltó párja
Napatyánknak Égi Tüze
Égi Anyánk áldott vize.

Mindent nevel, mindent gyógyít
Közösségbe most összehív
Minden nemes szittya - magyar
Együtt van, mert egyet akar.

Égi Tűznek szent lángjával
Megtisztítja, amije van.
Házat, vagyont, szép családot
Hol e tűz ég, minden áldott.

Összejövünk pártus hunok
Megismerni egymást kell most.
Fogadjuk be egymást, testvér
Összetart az ősi szent vér.

Vérünk tüze nagy erőt ad
Halljátok most fohászunkat,
Nőjön nagyra minden gyümölcs,
Kenyerünkre ne legyen böjt.

Bőség legyen állatokban
Áldás legyen az ősi tudásra
Erősödjön minden gyermek
Nyíljanak a magyar szemek.

Bölcső kelljen garmadával,
Gyermek kacag minden házba
Legyen ami kell népünknek
Tiszta szellem, hosszú élet.

Égi Anya, Égi Atya
Engedjétek az ősöket
Segíteni mindent vissza.
Együtt kérjünk áldást, békét,
Népünk boldog nemzedékét.





Szerkesztett képemet a linkre kattintva, nagyobb méretben is megtekinthetik: Link
 
 
0 komment , kategória:  Őshitünk+KovácsKálmánné írásai  
Tavasz Tündére
  2018-05-01 01:55:03, kedd
 
  Tavasz Tündér csipkés szárnya
Szorgos méhet hajkurássza.

Illat, színek Nap játéka,
Égi Atyánk ajándéka.

Tündér zsongás van a réten,
Erdők, mezők zöldellőben.

Tündér virág, ezüst hajnal,
Arany hangú tündér dallam.

Lepkék, méhek, szép bogarak,
Tavasz Tündért hívogatnak.

Bimbódzon a tündér világ,
Tündér varázs szálljon reánk!

Fény, boldogság, gyermekáldás,
Tavasz légben friss szivárvány.


TndérNóri 2012





Szerkesztett képemet itt nagyobb méretben is megtekinthetik: Link
 
 
0 komment , kategória:  Őshitünk+KovácsKálmánné írásai  
Tündértánc napja május elsején
  2018-05-01 01:44:22, kedd
 
  Tündértánc napja

Ígéret havának 1.

Huba tanítása 2014. Szelek havának 25. napján


A szerelemnek áldozni kell egy napot! Ez a ,,szertelenség" napja is. Ilyenkor legyetek könnyedek, lendületesek, és keressétek a szépséget! Keressétek a szépséget ezen a napon!

Legyetek szerelmesek Égi Szüleitekbe ezen a napon, hiszen az ő szerelmük él bennetek, és ebből a szerelemből teremtettetek.

Ez a nap arról szóljon, hogy az év hátralévő napjaiban mindig szerelmesek legyetek abba, amit csináltok, amit tesztek, mindenben.

A május az Ígéret hava, ez alapozza meg az évet. Az ígéretben minden lehetőség megvan, rajtatok múlik, mit váltotok be belőle.
Réges-régen a tündérek ezen a napon jöttek ki az erdőből. Táncot lejtettek a virágos réten, fürödtek az illatárban.

Minó tündér egy ilyen napon megpillantott egy halandó férfit, kinek férfiassága, bája megbűvölte. A tündérek sosem voltak még kapcsolatban az emberekkel.

Minót hajtotta eleinte a kíváncsiság, később pedig a vágy a halandó után. Erős vágya pedig megteremtette a férfi lelkében is a szerelmet.
Minó megismerte az emberek világát és boldog volt a magyarok közösségében, ahol illő tisztelettel és nagy szeretettel befogadták őt.
Halandó férje aztán megöregedett és a Csillagösvényre távozott. Ám Minó lelkében örökre megmaradt a boldog szerelem emléke.

Minó tündér visszatért tündércsaládjához, akikkel együtt ezután minden év Ígéret havának első napján kijönnek az erdőből és táncolnak az embereknek és csodákat varázsolnak.

A csillogó, varázsos tündértánc az embereket a természetbe csalta. Ezen a napon hagyják a dolgukat és mennek a szabadba, hogy együtt lehessenek a tündérekkel.

A tündérek pedig lejtik bűvös táncukat, hogy megkössék a kapcsolatot az emberek és a természet között. A természet a tündéreken keresztül szólítja meg az embereket és ez a párbeszéd alapozza meg a termést is.

E napon a népek megkérhetik a Föld Anyját, hogy bő terméssel áldja meg a kezük munkáját.

Megkérhették a Vizek Anyját, hogy bőséggel locsolja a határt.

A Szél Atyját arra kérhették, segítse a növények és fák megporzását a jó termés érdekében, és jó irányba terelgesse az esőt hozó felhőket.

Megkérhették a Tűz Anyját, semmisítse meg az ártó erőket, és segítse a felperzselt tarlón, hogy a magvacskák egészséges, tiszta földbe kerülhessenek.

Megkérhették Napatyát, hogy életükben a fény mindig ott legyen és segítse a tisztánlátást.

Mindezekért az emberek pedig vállalták a szerelmet párjukkal és az Égi Szülőkkel.

Az ünnepség lakomával zárult. Mindenféle előző évi termést és az ezekből készült ételt vittek magukkal, amit a földbe ástak, vagy átadták a tűznek. Mindenfélét. Állatok húsát is, hiszen azt is a természet táplálta.

Kövessétek hát ti is őseitek hagyományát! Legyetek szerelmesek és boldogok!

Minó tündér és a halandó ember szerelmére emlékeztet a májusfa, vagy hajnalfa állítása május éjszakáján. A szerelmes fiúk választottjuknak felpántlikázott virágos fát állítanak a kapujába, hogy érzelmeiket kifejezzék.

Ebben a hagyományban minden évben találkozik a szerelmes tündér és a halandó ember boldogság-ígérete.






Szerkesztett képemet itt nagyobb méretben is megtekinthetik: Link


Tündér ünnepre szertartásvers

Ígéret havának szép első napjára,
Napatyánk hívogat erdei tisztásra.

Szerelem napja ez, fényben illatokban,
Virágok ünnepére mézillatú lombokban.

Jöjj, magyar a párszerző tavaszban,
Tündérek táncában párt lelni magadnak.

Tündértánc napja ez, bódító nagy álom,
A jó magyar ember párjára találjon!

Égi Szülők mosolya a Napfény zuhatagja,
Fényben felébredni, ma van a nagy napja.

Magyar élet, szeretetlánc, fény, termékenység,
Mind e jónak, ajándéknak te vagy birtokosa.





Szerkesztett képemet itt nagyobb méretben is megtekinthetik:

Link






Szerkesztett képemet itt nagyobb méretben is megtekinthetik: Link

 
 
0 komment , kategória:  Őshitünk+KovácsKálmánné írásai  
     1/14 oldal   Bejegyzések száma: 135 
2018.11 2018. December 2019.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 1146 db bejegyzés
Összes: 24087 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 139
  • e Hét: 3090
  • e Hónap: 33054
  • e Év: 2061262
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.