Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
szeretettel
  2011-04-29 15:28:12, péntek
 
 



Szergej Jezsenyin
A CSAVARGÓ VALLOMÁSA

Énekelni nem tud akárki.
S nem tud mindenki almaként
gurulni más elé a sárba.

Szeretném most magam kitárni.
Ez: a csavargó nagy vallomása.

Igy jó nekem, ha gubanc a sörényem!
Fejem petróleumlámpása fénylik vállamon.
A szívetek: kopár táj őszi éjben -
hát jólesik, hogy beragyoghatom.
És jólesik, ha mint követ hajítják
a szitkot rám. Mikor felém sivít,
üstököm lengő szappanbuborékját
szorítom csak meg jobban egy kicsit.

S jobban esik az emlék: hogy van egy faluszél,
kis békalencsés tó, égerliget,
s hogy valahol apám, anyám is él,
s hogy bánják is ők a verseimet!
Mint a földet, mint vérüket, szeretnek,
mint langyos záport, mely aranyat ért,
és vasvillával rontanának nektek
minden rámhulló rossz szavatokért.

Szegények, ti, parasztok!
Azóta biztosan csúnyára nyűtt az élet.
Ma is istentől féltek, s a láptól borzadoztok.
Fiatok, a belőletek szakadt,
a legjobb költő orosz ég alatt -
ó, hogyha értenétek!

Nem a ti szívetek lett sorsáért zúzmarás,
mikor gázolt mezítláb az őszi pocsolyákban?
Most nézzétek: fején cilinder-csillogás,
és lábán lakktopán van.

De benne él a falusi legények
kötekedő-vad, sűrü kedve.
A hentescégérre pingált tehénnek
messziről köszön, kalapot emelve,
s emlékezik, ha konflislovakat lát,
hazai rétek trágyaillatára,
és felfogná minden lovacska farkát,
s mint menyasszony-uszályt, vinné utána.

Szeretem földemet.
Nagyon szeretem földemet
igy is, hogy rápereg e rozsdás fűzfa-bánat,
éjjel a zengő békaéneket,
a csupasár, kedves disznópofákat.
Gyermekemlékek könnyű láza ver le,
április-esték kékjét álmodom,
látom juharfánk: mintha térdepelne,
úgy melegszik a máglyafényü alkonyon.

Vén fa! De sokszor másztam sudaradra,
tojáslopó, fészkedúló gyerek!
Lobog-e még zöld koronád, juharfa?
Kérged az idő nem őrölte meg?

Hát te, te kedves zsemleszín kutyám?
Öreg lehetsz már, vaksi, morgolódó,
udvarban ténferegsz, farkad lecsügg sután,
s szimatod elfeledte, hol a csűr, hol az ajtó.
Megint emlék - a szívem beledobban!
Loptam egyszer: anyámtól kenyeret,
és eddegéltünk nagy-titokban, ketten,
morzsáig-híven osztozva veled.

Nem változtam szívemben
egy kicsit sem.
Szemem: búzavirág a rozsban, tiszta-kék.
Versek arany gyékényét elterítem,
s nektek valami jót, gyengédet mondanék.

Jó éjszakát!
Jó éjt mindnyájatoknak!
Az est kaszája már halkan surrog a fűben.
Szeretném ma nézni a teliholdat
kisablakomból ...... ........... .....

Kék fény ragyog, özönlik, árad,
olyan kék, hogy most meghalni se kár.
Mit bánom én, hogy cinikusnak látnak,
ki farára lámpást akasztva jár!
Vén Pegazus! Agyonhajszolva nyargal.
Mi örömöm a roskadt ügetésben?
Azért jöttem, hogy szigorú szavakkal
a patkányokat áldjam és dicsérjem.
Fejem, mint szelíd nyárutója,
hajam mustként csorog le róla...

Szeretnék lenni sárga vitorla
és szállni, ahová kivánkozunk.

RAB ZSUZSA
 
 
0 komment , kategória:  Kamarás Klára: Hajléktalan az   
szeretettel
  2011-04-29 15:25:47, péntek
 
 



Szergej Jeszenyin
A CSAVARGÓ

Eső-seprű gyűjti garmadába
lapályon a fűzfa-szemetet.
Lombesővel csapkodj, te garázda
bús-szilaj-szél - egy vagyok veled.

Szeretem a bozót kék homályát;
sűrűje, mint szundító bivaly,
súrolja a fák erős bokáját
zöld hasával, dús lombjaival.

Őszi bokrok, veresszőrü nyájam!
Rólad szebben senki nem dalolt.
Látom: Ott az alkony aranyában
ember-lábnyom issza fel a port.

Kék hazámat, mindig őt szerettem,
dalom kincse mind övé marad.
Füveivel megszelidítettem
fájdalmam, a vérivó vadat.

A hold vödre lepereg kötélen,
nyíres langy tejében elmerül.
Kitártkarú fakereszt az éjben,
megfojtja, ki tövéhez kerül.

Dombtetőkön félelem barangol,
rablók sötét lelke kódorog.
Mivé lettem, jól tudom magamról:
pusztai vad lókötő vagyok.

Nézd, az éjben tajtékos virágok:
bodzabokor habja felpezseg.
Látom magam, keresztúton állok,
szöges bottal utasra lesek.

Foszlik hajam színarany bozótja,
versek malomkövét forgatom.
Vagyok szívem veszni-ítélt foglya,
dalaim a börtönudvarom.

Szél, suhogj, ne félts, te nyughatatlan,
csapkodd rám a rongyolt levelet.
Ha "költő" is, vad legény maradtam,
dalaimban egy vagyok veled.

RAB ZSUZSA
 
 
0 komment , kategória:  Kamarás Klára: Hajléktalan az   
szeretettel
  2011-04-29 11:13:50, péntek
 
 



A lány/pszicho mese/

Múltjának él
Fájdalmát hordozza
Hang nélkül kiált
De nem tudja kiért

Angyal és kisördög
Mára melyik a szerep?
Értelem és érzelem harca
Majd dönt a rendező

Hinni,de kinek?
Vakon?-És minek?
Egy kéz nyúl felé
És ettől Ő megriad

Tündéri lelke
Gyermeki lénye
Szeretne ha merne....de
Az Úr,a sötétség fénye

Az érzelmek mozijában
Csak a rosszat játsszák
Megbilincseli az emlék
Megnézi a filmet újra és újra

Egy nyugodt éjszaka után
Hallja a madárcsicsergést
Vonásai ellágyulnak
Szája szögletében mosoly

A lány ki az útelágazásnál
Inkább visszatekint,mint előre
Úgy érzi,sebzett szíve
Itt nagyobb biztonságban van

De enni kér a lélek
És mikor felébred a vágy.....
Filléres relaxáció
És az állandó belső hőség

Egy embersors
Egy testet öltött Tündér
Ki magát börtönbe zárta
Mert az élettől nem ezt várta

És akkor egy Hang
Egy Új Csillag az égen
Szíve-lelke szeretetben fürdik
Álom vagy valóság?

A Szeretet minden kaput megnyit
Az Értelem bárhova elvisz
A Hit a biztos iránytű
Ideje indulni már!

/Mário/
 
 
0 komment , kategória:  Kamarás Klára: Hajléktalan az   
szeretettel
  2011-04-29 10:58:51, péntek
 
 



Sík Sándor: Emberség

Egy nap, mint a rest csiga, mászik,
Zivatarként zúg el a másik.
Mindegy, csak ugyanoda érnek.
Mit szólna ma tegnapi éned?

Amit éltél tisztes erényben,
Csupa félség s ösztön a fényben.
S ami pelyvád hull ki a rostán,
Nem lesz színig az se gonosz tán.

Mindegy, tovazizzen az élet:
Eszmélsz, s már itt az ítélet.
Szíved, agyad ostoba röggé...
Magad igy vagy amúgy, de örökké.

Nincs szánva szemednek a holnap:
Ott légy igaz ember, ahol vagy.
Most tedd, amit adatik tenned:
Az Isten rügyezik benned.
 
 
0 komment , kategória:  Kamarás Klára: Hajléktalan az   
szeretettel
  2011-04-29 10:57:13, péntek
 
 



Kamarás Klára: Hajléktalan az

Ide csak melegedni jöttem
kinn hull a hó, s az éj hideg.
Ruhám kopott, hát tőlem itt is
elhúzódnak az emberek.

Az imákból már rég kikoptam,
a hangom is olyan rekedt...
Itt ének száll feléd, s imádság
velük szárnyalni nem merek.

Régi imáim elfeledtem,
pedig nagyanyám oktatott...
de itt a tömjénfüstös éjben
valami fájón felragyog.

Igen, hazudtam, loptam, ittam.
Volt asszonyom, de elhagyott...
A gyermekem, ki tudja hol van?
Talán még él, talán halott.

Én nem kérek már semmi kincset.
Adtál, s elszórtam eleget...
csak hadd maradjak itt a fényben,
s jusson nekem is szeretet.
 
 
0 komment , kategória:  Kamarás Klára: Hajléktalan az   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2018.11 2018. December 2019.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1975
  • e Hét: 10733
  • e Hónap: 37979
  • e Év: 2102960
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.