|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2019-01-08 23:29:01, kedd
|
| |
| |
H. Kohut Katalin -
A víz hatalma
Ábrándos éjjelen óceánt képzeltem,
amint a habjai szikláknak csapódtak.
Itt állok Világból felettébb képzetlen,
míg sorsom percei bőrömre rakódtak.
Morajlott vízhullám hatalmas erővel,
sziklahegy útjában, körben megölelte,
medrében tartotta konok, nagy hitével,
hű szívét elérve víz szavát meglelte.
Szerelem hajtotta bőszült hullámait,
üzent a jelennek mélységnek árnyain,
elrejtette híven kagylóknak hangjait,
hajódudák zengtek, holt létük karmazsin.
Hatalma a víznek óriás, fenséges,
csodálom szüntelen óceán habjait,
s mert tiszta, és minden cseppjében szentséges,
folytatja a sziklák elleni harcait.
2018. január 28.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - H.KOHUT KATALIN |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-01-08 23:26:07, kedd
|
| |
| |
H. Kohut Katalin -
Csodahó
Apró pehely, kicsiny csillag,
fényszekérben ég-kocsisnak
tiszta, fehér veteménye,
a hidegnek fejleménye.
Prüszkölnek a jégparipák,
füstölnek a békepipák,
szentül tőle a nagyvilág,
kinyílik a sok jégvirág.
Lépeget a kormos macska,
a lábait beledugja,
óvatosan lépked benne,
megkóstolja, fagyot enne.
Fatulipán, faládikó,
emlékezik a házikó
arra, régen hogy szerették,
elkerülték balszerencsék.
Fenyő zöldje nagyon nyakas,
kukorékol rá a kakas,
mert menyasszonyt játszik éppen,
hó arája vendégnéppel.
Gyülekeznek az állatok,
nem lehetnek hazátlanok,
eleséget keresgélnek,
egymással már jól megférnek.
Szánkó siklik domboldalon,
a sok gyerek vígan dalol,
belehull a szép szemekbe,
egész városokat fed be.
Minden csupa-csupa fehér,
takarója az űrbe ér,
pilinkézik, ez csudijó,
esik a csillám csodahó.
2018. január 16.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - H.KOHUT KATALIN |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-08 19:26:28, hétfő
|
| |
| |
Kohut Katalin: Mókus Kázmér
Mókus Kázmér diót gyűjtött,
Felhalmozta odújában,
Nagy tél lesz, megesküdött,
Nem fog éhezni magában.
Megjöttek a hideg napok,
Vígan élt, csak heverészett,
Mikor harkály rákopogott,
Kereste az eleséget.
Nézd harkály édes jó komám,
Kukacokkal nem szolgálok,
Dió, s mogyoró lakomám,
Eleséget nem adhatok.
Azután jött karvaly madár,
Húsevőként jól ismerték,
Didergett az egész határ,
Erdő menti sok növendék.
Mókus Kázmér gondolkozott,
Hol ennyi állat éhezik,
Ott tenni kellene nagyot,
S megkereste Füstös Petit.
Peti törte buksi fejét,
Összehívta kis csapatát,
Az állathad ne éhezzék,
Osztottak élelem-csodát.
Zengés-bongás lett a nagy fán,
Vaddisznók is megérkeztek,
Vadul döngettek odvas fán,
Mókus Kázmér is mérges lett.
Aki mókus-lakot bántja,
Megkapja a magáét,
Dióival megdobálta
Vaddisznók tömkelegét.
Jutalom ez segítségért?
Mókus, mint a fenevad
Nekirontott odujáért,
Menekült a vaddisznó-had. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - H.KOHUT KATALIN |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-01 23:03:35, hétfő
|
| |
| |
H.Kohut Katalin: Hattyúdal
Hattyúdal utolsó énekem,
több, mint tíz évem telt némán el.
Zeuszként levéllel üzentem,
kizöldült szívemmel meséltem.
Tónak a mélyiben egy sárkány,
megmenti lelkemet, nem ármány,
tüzet lő gonoszra, így igaz,
elkerül már engem itt a gaz.
Sötétség borult az érzékre,
szürkeség az őszi vidékre,
sárkány és hattyúdal azt zengi,
megtudja életem mindenki.
2017. november 6. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - H.KOHUT KATALIN |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-29 17:04:59, szombat
|
| |
| |
H. Kohut Katalin: Borköszöntő
Szőlőskertek királynője
te leszel az est fényjele,
ha nem fér több a bendőbe,
fogadják az aszút, hője
melenget, mint a forró nyár,
hisz' elérkezett hozzánk már,
legszebb évszak érett borral,
ettől lesz csodás a bordal.
Felek, az Egri bikavért
aki issza, nem vérszegény!
Csemege édes itóka,
Ettől kedves lesz Katóka.
Fázós hölgynek ez a stóla,
vegye fel, forr a borocska! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - H.KOHUT KATALIN |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-29 07:52:15, szombat
|
| |
| |
H.Kohut Katalin: Lila ruhás hölgy (Shakespearei szonett)
Magasztos vagy kívül-belül hölgyem,
titokzatos lila színű ősköd,
magad lettél a kék egem, völgyem,
a szívedben szép reményed őrzöd.
Justicia a szentélyed kardja,
ég és föld közt egyensúlyoz karod,
hová vezet sok vizednek partja,
létbe tán, s ahogyan akarod.
Csábítasz, te sem tudod, hogy miért,
íncselkedel, hangod megrészegít,
a világom esdekel a hírért,
mikor gyógyul meg szíved, a szelíd,
magad vagy a törvényünk, szép napunk,
jöjj hát hozzánk, zengjük el a dalunk!
2017. március 28. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - H.KOHUT KATALIN |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-28 18:11:20, péntek
|
| |
| |
H. Kohut Katalin -
Mennyei álom
Álmatlan éjszakák vágya üzent
holdudvarodnak, éjszaka hölgye,
fohászommal egybekelt a tüzed,
szívem lett a sóhajoknak völgye.
Egy halvány fény körbevette testem,
érintése lélek-ragyogtató,
megérkezett hozzám a szerelmem,
ölelésben ringatva altató.
Egyesülés násza nyoszolyámon
csodás nyugalmat és erőt adott,
gyermekünk lett a mennyei álom,
fény-homlokomra lehelt csillagot.
2015. február 13.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - H.KOHUT KATALIN |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-28 18:01:35, péntek
|
| |
| |
H. Kohut Katalin:
A végzetem
Csak egyszer élek, én jól tudom,
falon függő keretes kép,
a szűzi szívem alabástrom,
a lélek is beteg, nem ép.
Nevetne mindenki tán rajtam,
ha rőten üldözne egy vadkan,
mert túlvilági átok dúl,
s hinnék hitemben, erőm fúl.
Csupán tenyérnyi az életem,
kezemben a jó, tekints rá!
Hiába karma, de hajrá,
születik sok sötét, elnézem.
Sorsom nem mindig győzelem,
szerelmem az én végzetem.
2016. március 14.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - H.KOHUT KATALIN |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-28 17:56:54, péntek
|
| |
| |
H. Kohut Katalin:
Őszi sanzon
Dércsípte hajadat, őzike szemedet,
mosolygós arcodat, egyetlen nevedet
magam előtt látom, de fúj az őszi szél,
elvitte nyaramat, dalom szerelmet kér.
Embernek szívére virágként szomjaztam,
örök barátságod magamnak akartam,
kértem, könyörögtem, csak néma csend maradt,
őszi levél üzent - már nem bontok falat.
Déva vár sötéten rejt magában engem,
áldott az, ki megment az életnek egyszer.
Az én szívem foglalt. Szent Mihály lovának
patanyoma rajta, didereg a bánat.
Mindenszentek temet fagyos mindenségbe,
deres őszi húrja ejtett a kétségbe.
Gitárom pengetem fogyó Nap tüzében,
hiányod felzokog zsongása hevében.
Szent András megfagyaszt, Katalin meg kopog,
erdőkben száraz ág, avarszőnyeg ropog,
hiába kesergek, s száll az üzenetem,
fogvacogva tűröm halálos végzetem.
Hófehér lelkedet magam előtt látom,
jóságod naponta egyre csak csodálom,
őszi sanzonomat hozzád viszi a szél,
a szív-gyermek hitet, vigaszt, kis reményt kér.
2014. október 29., Diana Krall Auturm Leaves című dalához
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - H.KOHUT KATALIN |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-28 17:55:29, péntek
|
| |
| |
H. Kohut Katalin -
Őszi hölgy
Drága hölgyem, észrevettem
kecsességét az erdőben,
napernyővel védekezik -
gyérül a nap, már rejtezik. -
Rozsdállanak a levelek,
sóhajtanak és pergenek,
rájuk lehel a hűvös szél,
titkon már tavaszról regél.
De míg az asszonyszív remél,
szerelem-bor kelyhe zenél.
Halk koccintás, forró bókok,
ajkát szomjazzák a csókok.
Megrészegültem egészen
kegyedtől az ősz hevében,
szeme kökény, de nem fagyos,
áhítattal rám pillant most.
Járjuk el az őszi sanzont,
nászi táncunk szerelmet font,
s jöhet hideg, összeforrva
szívünk már egymásnak foglya.
2015. szeptember 15.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - H.KOHUT KATALIN |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 553
- e Hét: 1331
- e Hónap: 5364
- e Év: 64617
|
|
|
Offline
