Belépés
charlotteani.blog.xfree.hu
"Az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív" (Prédikátor 7:3) Nálam helye van az érzelmeknek, az állatok szeretetének, a Bibliának, az élet dol... Molnár Anikó
1976.03.18
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
1Sámuel 21-25-ig terjedő fejezetei
  2016-10-02 21:48:17, vasárnap
 
  1Sámuel 21. fejezete

1Dávid később elment Ahimélek paphoz, Nóbba. Ahiméleket pedig remegés fogta el, amint Dáviddal találkozott, és így szólt hozzá:,,Miért vagy egyedül?Miért nincs veled senki?"2Dávid erre ezt válaszolta Ahimélek papnak:,,A király parancsolt nekem valamit, és hozzátette:Senki ne tudjon meg semmit arról, amivel elküldelek, és amire parancsot adtam neked.Én pedig megbeszéltem a legényekkel, hogy itt és itt találkozunk.3Most pedig, ha van kéznél öt kenyered, add a kezembe, vagy bármit, ami akad."4De a pap ezt válaszolta Dávidnak:,,Közönséges kenyér nincs nálam, van azonban szent kenyér;de csak akkor, ha a legények megtartóztatták magukat az asszonytól."5Dávid erre így válaszolt a papnak:,,De hiszen megtartóztattuk magunkat az asszonytól, mint korábban is, amikor kivonultam. A legények teste szent, még ha a küldetés közönséges is. Mennyivel inkább ma, amikor megszentelődik az ember a testében!"6A pap erre odaadta neki azt, ami szent, mert nem akadt más kenyér, csak a jelenlét kenyere, amelyet elvettek Jehova színe elől, hogy friss kenyeret tegyenek oda azon a napon, amelyen elvették.7Aznap pedig ott volt Saulnak egy szolgája, akinek ott kellett maradnia Jehova előtt különrekesztve, név szerint Doég, az edomita, Saul pásztorainak a feje.8Dávid azután ezt mondta Ahiméleknek:,,Nincs itt a kezednél semmi? Lándzsa vagy kard?Mert se kardomat, se fegyvereimet nem vettem kezemhez, mivel a király ügye sürgős volt."9A pap erre így szólt:,,A filiszteus Góliát kardja, akit megvertél az Elah völgyében, itt van betakarva egy köntösbe az efód mögött. Ha azt magaddal akarod vinni, vidd, mert nincs itt más azon kívül."Dávid erre ezt mondta:,,Nincs ahhoz hasonló! Add ide nekem."10Dávid akkor fölkerekedett, és még aznap továbbmenekült Saul miatt. Végül Gát királyához, Ákishoz ment.11Ákishoz pedig így kezdtek beszélni a szolgái:,,Vajon nem Dávid ez, az ország királya?Nemde ez volt az, akinek táncolva felelgettek, és ezt mondták:Megverte Saul az ezreit, És Dávid is a tízezreit."12Dávid szívére vette ezeket a szavakat, és nagyon megijedt Gát királyától, Ákistól.13Elrejtette hát szemük elől, hogy épelméjű, és tébolyultan kezdett viselkedni a kezük között, firkálgatott a kapu ajtóira, és szakállára folyatta a nyálát.14Ákis végül így szólt a szolgáihoz:,,Tessék, itt láttok egy őrjöngő embert! Minek kellett idehoznotok hozzám?15Talán híján vagyok az őrülteknek, hogy idehoztátok ezt, hogy őrjöngjön előttem?Ez jöjjön be a házamba?!"

22. fejezet
1Dávid tehát elment onnan, és elmenekült Adullám barlangjába. A testvérei és apjának egész háza meghallotta ezt, és lementek oda hozzá.2Őhozzá gyülekeztek mind a szorongatott helyzetben levők, mindenki, akinek hitelezője volt, és minden megkeseredett lelkű ember, ő pedig a vezérük lett. Végül mintegy négyszáz ember volt vele.3Dávid később elment onnan a moábi Micpébe, és így szólt Moáb királyához:,,Kérlek, hadd lakjon nálatok apám és anyám, míg meg nem tudom, mit tesz velem Isten."4Letelepítette hát őket Moáb királya előtt, és ott maradtak nála mindazokon a napokon, amelyeken Dávid a megközelíthetetlen helyen tartózkodott.5Idővel Gád próféta így szólt Dávidhoz:,,Ne maradj a megközelíthetetlen helyen. Eredj, menj el Júda földjére."Dávid tehát elment és eljutott a hereti erdőségbe.6Saul pedig meghallotta, hogy rátaláltak Dávidra és a vele levő emberekre. Saul ekkor Gibeában a tamariszkuszfa alatt ült a magaslaton, lándzsájával a kezében, és a szolgái mind ott álltak körülötte.7Akkor ezt mondta Saul a körülötte álló szolgáinak:,,Figyeljetek csak, benjáminiták! Hát Isai fia majd nektek is, mindnyájatoknak földeket és szőlőket ad? Vajon ezrek meg százak parancsnokává nevezi ki mindegyikőtöket?8Mert bizony mind összeesküdtetek ellenem. Senki sincs, aki fülembe juttatná, hogy a fiam szövetséget köt Isai fiával. Senki sincs közöttetek, aki együtt érezne velem, és fülembe juttatná, hogy a saját fiam lesbe állította ellenem a szolgámat, amint a mai napon van."9Akkor megszólalt az edomita Doég, aki ott állt mint Saul szolgáinak a felettese, és ezt mondta:,,Én láttam, amikor Isai fia Nóbba érkezett Ahimélekhez, Ahitub fiához.10Az megkérdezte felőle Jehovát, és ellátta őt élelemmel. A filiszteus Góliát kardját is odaadta neki."11A király erre tüstént hívatta Ahimélek papot, Ahitub fiát, és apjának egész házát, a nóbi papokat. Meg is jelentek mindnyájan a király előtt.12Saul ekkor így szólt:,,Figyelj csak, Ahitub fia!",mire ő ezt mondta:,,Itt vagyok, uram."13Saul aztán így szólt hozzá:,,Miért esküdtetek össze ellenem, te meg Isai fia?Kenyeret és kardot adtál neki, és megkérdezted felőle Istent, hogy lesbe álljon ellenem, amint a mai napon van."14Ahimélek erre így válaszolt a királynak:,,Összes szolgád közül kicsoda olyan, mint Dávid?Hűséges, a király veje, testőrséged parancsnoka, és tisztelet övezi házadban.15Talán bizony ma kérdeztem meg először felőle Istent?Távol legyen tőlem! Ne tulajdonítson semmi ilyet a király az ő szolgájának, se apám egész házának, mert nem tudott a te szolgád minderről sem keveset, sem sokat."16A király azonban így szólt:,,Halállal kell lakolnod, Ahimélek!Neked és apád egész házának!"17Azzal a király odaszólt a körülötte álló kengyelfutóknak:,,Forduljatok, és öljétek meg Jehova papjait, mert az ő kezük is Dáviddal van, és mert tudták, hogy szökésben van, de nem mondták el fülembe!"A király szolgái azonban nem akarták kinyújtani a kezüket, hogy Jehova papjaira támadjanak.18A király végül így szólt Doéghoz:,,Fordulj, és támadj rá te a papokra!"Az edomita Doég már fordult is, rátámadott a papokra, és megölt azon a napon nyolcvanöt embert, akik lenvászon efódot viseltek.19Nóbot, a papok városát is kardélre hányta, kard élével vágott le férfit és nőt, gyermeket és csecsemőt, bikát, szamarat és juhot.20Mindamellett Ahitub fiának, Ahiméleknek az egyik fia, név szerint Abjátár, megmenekült, és elfutott, hogy Dávidot kövesse.21Abjátár akkor elmondta Dávidnak:,,Saul megölte Jehova papjait."22Dávid erre így szólt Abjátárhoz:,,Jól tudtam én azon a napon, mert az edomita Doég ott volt, hogy megmondja Saulnak. Én hoztam bajt apád házának minden lelkére.23Maradj csak nálam. Ne félj, hiszen aki az én lelkemet keresi, az a te lelkedet is keresi, mert bizony védelemre van szükséged nálam."

23. fejezet
1Idővel hírül adták Dávidnak:,,Íme, a filiszteusok hadakoznak Keila ellen, és fosztogatják a szérűket."2Dávid ekkor megkérdezte Jehovát:,,Elmenjek-e, és megverjem-e ezeket a filiszteusokat?"Jehova erre ezt mondta Dávidnak:,,Menj el, verd meg a filiszteusokat, és mentsd meg Keilát."3Dávidnak az emberei akkor ezt mondták:,,Íme, mi itt Júdában is félünk, hát még, ha Keilába kell mennünk a filiszteusok csatasorai ellen!"4Dávid ismét megkérdezte Jehovát, és Jehova ekkor így válaszolt neki:,,Kelj fel, vonulj le Keilába, mert kezedbe adom a filiszteusokat."5Dávid tehát elment az embereivel Keilába, és harcolt a filiszteusok ellen. Elhajtotta jószágukat, őket pedig megverte nagy öldökléssel. Dávid lett a megmentője Keila lakóinak.6Történt pedig, hogy amikor Abjátár, Ahimélek fia Dávidhoz menekült Keilába, egy efódot is levitt magával a kezében.7Idővel hírül adták Saulnak:,,Dávid Keilába ment."Saul erre így szólt:,,Isten eladta őt a kezembe, mert bezárta magát azzal, hogy kapukkal és reteszekkel ellátott városba ment."8Saul tehát hadba szólította az egész népet, hogy lemenjenek Keilába, és ostrom alá vegyék Dávidot és embereit.9Dávid pedig megtudta, hogy Saul gonoszt forral ellene, ezért így szólt Abjátár paphoz:,,Hozd ide az efódot."10Aztán ezt mondta Dávid:,,Ó, Jehova, Izrael Istene! Bizony hallotta a te szolgád, hogy Saul Keilába akar jönni, hogy lerombolja a várost miattam.11Kezébe adnak-e engem Keila földtulajdonosai?Lejön-e Saul, ahogy hallotta a te szolgád?Ó, Jehova, Izrael Istene, kérlek, mondd meg a te szolgádnak!"Jehova erre ezt mondta:,,Lejön."12Dávid így folytatta:,,Odaadnak-e Saul kezébe Keila földtulajdonosai engem és az embereimet?"Jehova erre ezt mondta:,,Odaadnak."13Dávid azon nyomban fölkerekedett az embereivel, mintegy hatszáz emberrel, és kimentek Keilából, és jártak, amerre járhattak. Saul pedig hírét vette, hogy Dávid elmenekült Keilából, így aztán letett róla, hogy kivonuljon.14Dávid ezután nehezen megközelíthető helyeken húzódott meg a pusztában, és a hegyvidéken maradt Zif pusztájában. Saul folyton kereste, de Isten nem adta őt a kezébe.15Dávid állandó félelemben élt, mert Saul kivonult, hogy a lelkére törjön. Dávid ekkor Zif pusztájában volt, Hóresben.16Jonatán, Saul fia pedig fölkerekedett, és elment Dávidhoz Hóresbe, hogy megerősítse a kezét Istennel kapcsolatban.17Így szólt hozzá:,,Ne félj, mert nem ér utol apámnak, Saulnak a keze. Te király leszel Izrael felett, én pedig második leszek utánad. Apám, Saul is tudja ezt."18Akkor ők ketten szövetséget kötöttek Jehova előtt;és Dávid továbbra is Hóresben tartózkodott, Jonatán pedig hazament.19Később aztán Zif emberei fölmentek Saulhoz Gibeába, és ezt mondták:,,Nemde a közelünkben rejtőzködik Dávid a nehezen megközelíthető helyeken, Hóresben, Hakila dombján, amely a Jesimontól jobb kézre van?20Most tehát mivel lelked minden kívánsága az, hogy lejöjj, ó, király, jöjj le!Mi majd a király kezébe adjuk őt."21Saul erre így szólt:,,Jehova áldottai vagytok, mert könyörültetek rajtam!22Kérlek benneteket, menjetek el, legyetek még állhatatosabbak, fürkésszétek ki, és nézzétek meg a helyét, ahol megveti lábát - bárki látta is ott -, mert úgy mondták nekem, hogy ő nagyon ravasz.23Nézzetek meg és fürkésszetek ki minden rejtekhelyet, ahol bujkál. Térjetek vissza hozzám a bizonyítékkal, és veletek megyek. Ha az országban tartózkodik, én felkutatom őt Júda minden ezrei közül."24Azok föl is kerekedtek, és elmentek Saul előtt Zifbe. Dávid és az emberei ekkor Máon pusztájában voltak az Arabában, a Jesimontól délre.25Saul később elment az embereivel, hogy megkeresse őt. Amikor Dávid értesült erről, tüstént lement a sziklához, és Máon pusztájában maradt. Saul meghallva ezt, Dávid után eredt Máon pusztájába.26Végül aztán Saul eljutott a hegy innenső oldalára, Dávid pedig a hegy túlsó oldalán volt az embereivel. Dávid most már sietve menekült Saul elől. Mindeközben Saul és az emberei már-már bekerítették Dávidot és embereit, hogy elfogják őket,27ámde követ érkezett Saulhoz, és ezt mondta:,,Siess, és menj, mert a filiszteusok betörtek az országba!"28Saul nyomban megfordult, és nem üldözte tovább Dávidot. Elment a filiszteusok ellen. Ezért nevezték el azt a helyet az Elválás kősziklájának.29Dávid ezután följebb húzódott onnan, és Én-Gedi nehezen megközelíthető helyein tartózkodott.

24. fejezet
1Amikor aztán Saul visszatért a filiszteusok üldözéséből, hírül vitték neki:,,Íme, Dávid Én-Gedi pusztájában van."2Saul erre magához vett háromezer válogatott férfit egész Izraelből, és elment, hogy felkutassa Dávidot meg embereit a kőszáli kecskék kopár szikláin.3Végül eljutott az út menti kő juhaklokhoz, ahol volt egy barlang. Be is ment oda Saul, hogy szükségét végezze. Dávid és az emberei ezalatt a barlang leghátsó részében ültek.4Így szóltak az emberei Dávidhoz:,,Ez az a nap, amelyen azt mondja neked Jehova:Íme, kezedbe adom ellenségedet. Úgy cselekedj vele, ahogy jónak látszik szemedben."Dávid tehát felkelt, és titkon levágta Saul palástjának a szárnyát.5Utána azonban bántotta a szíve Dávidot, amiért levágta Saul palástjának a szárnyát.6Ezért ezt mondta az embereinek:,,Jehova szemszögéből nézve el sem tudom képzelni, hogy ilyesmit tegyek urammal, Jehova felkentjével, hogy kinyújtsam ellene a kezem, hiszen ő Jehova felkentje!"7Dávid tehát szétoszlatta embereit ezekkel a szavakkal, és nem engedte, hogy fölkeljenek Saul ellen. Saul pedig fölkelt a barlangból, és folytatta útját.8Aztán Dávid is fölkerekedett és kiment a barlangból, majd Saul után kiáltott:,,Uram király!"Saul erre hátratekintett, Dávid pedig mélyen meghajolt, arccal a földig, és leborult.9Aztán így szólt Dávid Saulhoz:,,Miért hallgatsz az olyan ember szavára, aki azt mondja:Íme, Dávid ártani akar neked.10Íme, a mai napon látták szemeid, hogy kezembe adott ma téged Jehova a barlangban. Valaki azt mondta, meg kell ölni téged, de én megszántalak, és ezt mondtam:Nem nyújtom ki a kezem uram ellen, mert ő Jehova felkentje.11Nézd, atyám, igen, nézd csak a palástod szárnyát kezemben, mert amikor levágtam palástod szárnyát, nem öltelek meg. Tudd meg és lásd, hogy nincsen kezemben gonoszság, sem lázadás, és nem vétkeztem ellened, holott te leselkedsz a lelkem után, hogy elvegyed.12Jehova ítéljen közöttem és közötted, és Jehova álljon rajtad bosszút értem, de én nem emelem rád kezemet.13A régiek közmondása is úgy tartja:A gonoszoktól gonoszság származik, de én nem emelem rád kezemet.14Kicsoda után vonult ki Izrael királya?Kit kergetsz?Egy holt ebet?Egy árva bolhát?15Jehova legyen a bíró, ő ítéljen közöttem és közötted. Ő látja és képviseli peres ügyemet, és megítél engem, hogy kiszabadítson kezedből."16Dávid alig fejezte be Saulhoz intézett szavait, amikor Saul így szólt:,,A te hangod az, fiam, Dávid?"És felemelte Saul a hangját, és sírt.17Aztán ezt mondta Dávidnak:,,Te igazságosabb vagy nálam, mert te jót tettél velem, én pedig gonoszságot műveltem veled.18Te ma megmondtad, milyen jót tettél velem, hiszen Jehova a kezedbe adott, mégsem öltél meg.19Pedig ha az ember rátalál ellenségére, vajon elbocsátja-e jó úton?Jehova jóval fog jutalmazni téged, mivel így tettél velem a mai napon.20Most pedig, íme, jól tudom, hogy királyként fogsz uralkodni, és hogy a te kezedben fennmarad Izrael királysága.21Esküdj meg hát nekem most Jehovára, hogy nem irtod ki magomat utánam, és nem törlöd ki nevemet apám házából."22Dávid azért megesküdött Saulnak, és azután Saul hazament. Dávid és az emberei pedig fölmentek a nehezen megközelíthető helyre.

25. fejezet
1Idővel Sámuel meghalt, és az egész Izrael egybegyűlt és megsiratta őt. Otthonában, Rámában temették el. Dávid akkor fölkerekedett, és lement Párán pusztájába.2Élt pedig egy ember Máonban, és Kármelben volt neki gazdasága. Ez az ember igen jómódú volt:háromezer juha és ezer kecskéje volt. Épp a juhai nyírásával foglalatoskodott Kármelben.3A férfit Nábálnak hívták, a feleségét pedig Abigailnak. Az asszony nagyon értelmes és szép termetű volt, a férje ellenben durva ember, akinek rossz szokásai voltak;Káleb fiai közé tartozott.4Dávid a pusztában hírét vette, hogy Nábál a juhait nyírja.5Elküldött hát Dávid tíz legényt, és így szólt a legényekhez Dávid:,,Menjetek fel Kármelbe, keressétek fel Nábált, és kérdezzétek meg tőle a nevemben, hogy jól van-e.6Így szóljatok testvéremhez:Minden jót neked is, házadnak is és mindannak, ami a tiéd!7Most hallottam, hogy nyírók vannak nálad. A pásztoraid velünk voltak. Nem bántottuk őket, és semmijük sem hiányzott mindazokon a napokon, amelyeken Kármelben voltak.8Kérdezd csak meg legényeidet, és megmondják neked - hadd találjanak legényeim kegyet szemedben, hiszen jó napon jöttünk. Kérlek tehát, adj szolgáidnak és fiadnak, Dávidnak valamit, amit előtalál a kezed."9Dávid legényei oda is mentek, és mindezen szavak szerint szóltak Nábálhoz Dávid nevében, aztán várakoztak.10Nábál erre így válaszolt Dávid szolgáinak:,,Ki az a Dávid, és ki az az Isai fia?Manapság sok szolga van, aki elszökik urától.11Talán fogjam a kenyeremet, vizemet, leölt állataimat, amelyeket levágtam a nyíróimnak, és olyan embereknek adjam, akikről azt se tudom, honnan valók?"12Dávid legényei erre megfordultak útjukon, és visszamentek. Meg is érkeztek, és beszámoltak neki mindezen szavak szerint,13Dávid pedig rögtön így szólt az embereihez:,,Mindenki kösse fel a kardját!"Erre felkötötte mindenki a kardját, Dávid is felkötötte a kardját, és mintegy négyszáz ember fölment Dávid után, kétszázan meg ott maradtak a holminál.14Közben az egyik legény elmondta Nábál feleségének, Abigailnak:,,Íme, Dávid követeket küldött a pusztából, hogy jót kívánjanak urunknak, de ő rájuk ripakodott.15Ezek az emberek nagyon jók voltak hozzánk, nem bántottak minket, és semmink se hiányzott mindazokon a napokon, amelyeken együtt jártunk velük, amikor a mezőn voltunk.16Fal gyanánt voltak körülöttünk éjjel-nappal mindennap, amikor velük voltunk, és terelgettük a nyájat.17Most pedig tudd és lásd, hogy mit teszel, mert elhatároztatott a veszedelem urunk ellen és egész háza ellen, mert ő sokkal semmirekellőbb ember annál, hogy beszélni lehessen vele."18Abigail erre sietve fogott kétszáz kenyeret, két nagy korsó bort, öt elkészített juhot, öt szea pörkölt gabonát, száz mazsolalepényt meg kétszáz aszaltfüge-lepényt, és felrakta őket a szamarakra,19majd ezt mondta legényeinek:,,Menjetek előttem. Íme, én követlek titeket."Férjének, Nábálnak azonban semmit sem szólt.20Történt pedig, hogy amíg ő szamárháton észrevétlenül lefelé tartott a hegyen, íme, Dávid és az emberei is lefelé jöttek vele szemben, így összetalálkozott velük.21Dávid akkor így szólt:,,Bizony hiába vigyáztam ennek mindenére a pusztában, úgyhogy semmi sem hiányzott mindabból, ami az övé, mégis gonosszal fizet nekem a jóért.22Úgy bánjon Isten Dávid ellenségeivel, sőt még rosszabbul, ha akár csak egyetlen falra vizelőt is meghagyok reggelre mindazok közül, akik az övéi!"23Amikor Abigail meglátta Dávidot, sietve leszállt a szamárról, arcra borult Dávid előtt és a földig meghajolt.24Aztán leborult a lábához, és így szólt:,,Rajtam legyen a vétek, ó, uram! Kérlek, hadd beszéljen rabszolgaleányod füled hallatára, és hallgasd meg rabszolgaleányod szavait!25Kérlek, uram, ne törődjön szíved ezzel a semmirekellő emberrel, Nábállal, mert olyan ő, amilyen a neve. Nábálnak hívják, és ostobaság van benne. Ami engem illet, rabszolgaleányod nem látta uram legényeit, akiket elküldtél.26Most pedig, uram, él Jehova és él a te lelked, hogy Jehova visszatartott téged attól, hogy vérbűnt vonj magadra, és hogy önkezeddel mentsd meg magadat. Legyenek hát Nábálhoz hasonlók az ellenségeid, és azok, akik ártani kívánnak uramnak!27Ez az áldásként adott ajándék pedig, amelyet szolgálóleányod hozott uramnak, legyen a legényeké, akik uram nyomában járnak.28Kérlek, bocsásd meg rabszolgaleányod kihágását, mert bizony Jehova maradandó házat fog készíteni uramnak, mert Jehova harcait harcolja az én uram. Gonoszságot pedig nem fognak találni benned életed napjain.29Ha felkel valaki, hogy üldözzön és lelkedre törjön, uramnak lelke be lesz kötve az élet tarsolyába Istenednél, Jehovánál. Ellenségeid lelkét azonban elhajítja, mintha a parittya közepéből hajítaná el.30És Jehova, mivel megadja uramnak - teneked - a jót az ő minden beszéde szerint, Izrael vezetőjének fog kijelölni téged.31Ne okozza ez megingásodat, és botláskővé se legyen ez uram szívének, hogy ok nélkül lenne vérontás, vagy hogy önkezével mentené meg magát az én uram. Jehova jót fog tenni urammal, te pedig emlékezz meg rabszolgaleányodról."32Dávid erre így szólt Abigailhoz:,,Áldott legyen Jehova, Izrael Istene, aki elém küldött a mai napon!33Áldott legyen értelmességed, és áldott legyél magad is, aki visszatartottál a mai napon attól, hogy vérbűnt vonjak magamra, és hogy önkezemmel mentsem meg magamat!34De - él Jehova, Izrael Istene, aki visszatartott attól, hogy ártsak neked - ha nem siettél volna elém, a reggel felvirradtára bizony nem maradt volna egyetlen falra vizelője sem Nábálnak."35Dávid ezután elfogadta kezéből, amit hozott neki, és így szólt hozzá:,,Menj fel házadba békével. Lásd, hallgattam szavadra, hogy tekintettel legyek rád."36Később Abigail megérkezett Nábálhoz, és íme, lakoma volt annak házában, olyan, akár a királyé. Nábál szíve vidám volt, és teljesen lerészegedett. Abigail nem mondott el neki semmit, sem keveset, sem sokat, a reggel felvirradtáig.37Reggel aztán, amikor elszállt a bor Nábálból, a felesége elmondta neki ezeket a dolgokat. Nábálban elhalt a szíve, és ő maga kővé dermedt.38Mintegy tíz nap múlva Jehova megverte Nábált, és meg is halt.39Dávid pedig meghallotta, hogy Nábál meghalt, ezért ezt mondta:,,Áldott legyen Jehova, aki képviselte gyalázásom peres ügyét, hogy megszabadítson Nábál kezéből! Visszatartotta szolgáját a gonoszságtól, Nábál gonoszságát pedig az ő fejére fordította vissza Jehova."Dávid ezután elküldött, és feleségül kérte Abigailt.40El is mentek Dávid szolgái Abigailhoz Kármelbe, és így szóltak hozzá:,,Dávid küldött minket hozzád, hogy elvegyen feleségül."41Ő nyomban felkelt, arccal a földig hajolt, és ezt mondta:,,Itt a te rabszolgaleányod szolgálóul, hogy uram szolgáinak lábát mossa."42Abigail akkor sietve felkelt, majd szamárra ült - öt szolgálólánya is ott ment mögötte -, és elkísérte Dávid követeit, és a felesége lett.43Dávid a jezréeli Ahinoámot is elvette már;mindkét asszony a felesége lett.44Saul pedig a Gallimból való Paltihoz, Lais fiához adta leányát, Mikált, Dávid feleségét.



 
 
0 komment , kategória:  1 Sámuel /Ósz.  
1Sámuel 26-31-ig terjedő fejezetei
  2016-10-02 21:44:01, vasárnap
 
  1Sámuel 26. fejezete

1Idővel Zif emberei elmentek Saulhoz Gibeába, és így szóltak:,,Nemde Hakila dombján rejtőzködik Dávid, a Jesimonnal szemben?"2Saul erre fölkerekedett, és lement Zif pusztájába. Háromezren voltak vele, Izrael válogatott emberei, hogy felkutassák Dávidot Zif pusztájában.3Saul Hakila dombján, a Jesimonnal szemben ütött tábort az út mentén, Dávid pedig a pusztában tartózkodott, és észrevette, hogy Saul utánajött a pusztába.4Dávid ezért kémeket küldött ki, mert meg akarta tudni, hogy csakugyan odajött-e Saul.5Később Dávid fölkerekedett, és elment arra a helyre, ahol Saul letáborozott. Meglátta Dávid a helyet, ahol lefeküdt Saul, meg a hadvezére is, Ábner, Nér fia. Saul a táborgyűrűben feküdt, és a nép körülötte táborozott.6Dávid ekkor megszólalt, és ezt mondta a hettita Ahiméleknek meg Abisainak, Céruja fiának, Joáb testvérének:,,Ki jön le velem Saulhoz a táborba?"Abisai erre így szólt:,,Én lemegyek veled."7Dávid tehát odament éjjel a nép közé Abisaival, és íme, Saul ott aludt a táborgyűrűben. Lándzsája a földbe volt szúrva a fejénél, Ábner és a nép pedig ott feküdt körülötte.8Abisai ekkor így szólt Dávidhoz:,,Isten ma kezedbe adta ellenségedet. Most tehát hadd szegezzem őt a lándzsával a földhöz csak egyszer, és nem bántom kétszer."9Dávid azonban ezt mondta Abisainak:,,Ne pusztítsd el, mert kicsoda nyújtotta ki a kezét Jehova felkentje ellen úgy, hogy ártatlan maradt?"10Majd így folytatta Dávid:,,Él Jehova, hogy maga Jehova fog lesújtani rá;vagy eljön a napja, és meg kell halnia, vagy csatába vonul, és elsöprik.11Jehova szemszögéből nézve el se tudom képzelni, hogy kinyújtsam a kezem Jehova felkentje ellen! Vedd el, kérlek, a fejénél levő lándzsát, meg a vizeskorsót, és menjünk."12El is vette Dávid a lándzsát meg a vizeskorsót Saul feje mellől, aztán elmentek. Senki sem látta, senki sem vette észre, és senki sem ébredt föl. Mindnyájan aludtak, mert mély álmot bocsátott rájuk Jehova.13Akkor Dávid átment a túlsó oldalra, és megállt a hegy tetején, messzebb, úgyhogy igen nagy távolság volt közöttük.14És odakiáltott Dávid a népnek és Ábnernek, Nér fiának:,,Nem felelsz-e, Ábner?"Ábner pedig így felelt:,,Ki vagy te, aki a királynak kiáltasz?"15Dávid erre ezt mondta Ábnernek:,,Nem férfi vagy te?Ki fogható hozzád Izraelben?Miért nem vigyáztál hát uradra, a királyra?Hisz bement oda valaki a nép közül, hogy elpusztítsa uradat, a királyt.16Nem jó az, amit tettél. Él Jehova, hogy halált érdemeltek, mert nem vigyáztatok uratokra, Jehova felkentjére. Nézd csak meg, hol a király lándzsája és a vizeskorsó, amelyek a fejénél voltak!"17Saul ekkor megismerte Dávid hangját, és így szólt:,,A te hangod az, fiam, Dávid?" Dávid erre ezt mondta.,,Az én hangom, uram király!"18Hozzátette még:,,Miért kergeti uram a szolgáját?Mit tettem, és milyen gonoszság van kezemben?19Most pedig kérem, figyeljen uram, a király, a szolgája szavaira:Ha Jehova indított fel ellenem, illatozzon előtte gabonafelajánlás, de ha embernek fiai, akkor átkozottak ők Jehova előtt, mert elűztek ma engem, hogy ne érezzem magam Jehova örökségéhez tartozónak, és ezt mondják:Eredj, szolgálj más isteneket!20Ne hulljon hát most vérem Jehova színe előtt a földre;hiszen Izrael királya kivonult, hogy úgy kutasson egy árva bolha után, ahogy a fogolymadarat szokták hajszolni a hegyeken."21Saul erre ezt mondta: ,,Vétkeztem. Jöjj vissza fiam, Dávid! Nem ártok neked többet, hiszen drága volt ma a lelkem szemedben. Íme, ostobán cselekedtem, és igen nagyot tévedtem."22Dávid akkor így válaszolt:,,Itt van a király lándzsája. Jöjjön át az egyik legény, és vigye el.23Jehova fogja visszafizetni kinek-kinek az ő igazságosságát és hűségét, hiszen Jehova ma kezembe adott, de én nem akartam kinyújtani a kezem Jehova felkentje ellen.24Íme, ahogy nagy volt ma a lelked szememben, úgy legyen nagy az én lelkem is Jehova szemében, hogy megszabadítson engem minden nyomorúságból."25Saul erre így szólt Dávidhoz:,,Áldott légy fiam, Dávid! Nemcsak cselekedni fogsz, hanem diadalmaskodsz is."Dávid akkor elment a maga útján, Saul pedig visszatért a helyére.

27. fejezet
1Dávid azonban ezt mondta szívében:,,Egy nap mégiscsak elsöpör Saul keze. Nem tehetek jobbat, mint hogy elmenekülök a filiszteusok földjére. Saul majd lemond róla, hogy tovább keressen Izrael egész területén, és így megmenekülök a kezéből."2Dávid tehát fölkerekedett, és átment a vele levő hatszáz emberrel Ákishoz, Máok fiához, Gát királyához.3És Dávid Ákisnál maradt Gátban; ő meg az emberei, ki-ki a háznépével, Dávid és két felesége, a jezréeli Ahinoám és a kármeli Abigail, Nábál felesége.4Idővel hírül vitték Saulnak, hogy Dávid Gátba menekült, így aztán nem kereste többé.5Dávid akkor így szólt Ákishoz:,,Ha ugyan kegyet találtam szemedben, adjanak helyet nekem valamelyik vidéki városban, hadd lakjam ott. Miért lakjon a te szolgád veled együtt a királyi városban?"6Ákis tehát neki adta azon a napon Ciklágot. Ezért tartozik Ciklág Júda királyaihoz mind a mai napig.7Azok a napok pedig, amelyeken Dávid a filiszteusok vidékén lakott, egy évet és négy hónapot tettek ki.8Dávid akkoriban fölment az embereivel, hogy rajtaüssenek a gesúriakon, a girzitákon és az amálekitákon;mert ezek laktak azon a földön, amely Telámtól egészen Súrig, és lefelé Egyiptom földjéig terjedt.9Dávid megverte azt a földet, és nem hagyott életben sem férfit, sem nőt;elvitt nyájakat, csordákat, szamarakat, tevéket és ruhákat, aztán visszatért, és elment Ákishoz.10Ákis akkor így szólt:,,Merre portyáztatok ma?"Dávid erre ezt mondta:,,Júda déli vidékén, a jerahméeliták déli vidékén és a keniták déli vidékén."11Sem férfit, sem nőt nem hagyott életben Dávid, hogy Gátba vitte volna őket, mert ezt mondta:,,Nehogy megjelentsék rólunk:Így cselekedett Dávid."(És így járt el mindazokon a napokon, amelyeken a filiszteusok vidékén tartózkodott.)12Hitt is Ákis Dávidnak, és ezt mondta magában:,,Bizony bűzössé lett ő a népe, Izrael körében. Az én szolgám lesz időtlen időkig."

28. fejezet
1Történt pedig azokban a napokban, hogy a filiszteusok hadrendbe gyűjtötték táboraikat, hogy hadakozzanak Izrael ellen. Ákis ezért ezt mondta Dávidnak:,,Biztosan tudod, hogy velem kell kivonulnod a táborba - neked meg az embereidnek."2Dávid erre így szólt Ákishoz:,,Akkor te már azt is tudod, mit kell tennie a szolgádnak."Ákis feleletül ezt mondta Dávidnak:,,Éppen ezért fejem őrzőjének nevezlek ki mindenkorra."3Közben Sámuel meghalt, és egész Izrael megsiratta őt. A városában, Rámában temették el. Saul pedig eltávolította a szellemidézőket és a jövendőmondókat az országból.4A filiszteusok ezután összegyűltek, eljöttek és letáboroztak Sunemben. Saul ezért egybegyűjtötte egész Izraelt, és tábort ütöttek a Gilboán.5Amikor Saul meglátta a filiszteusok táborát, megijedt, és nagy remegés fogta el a szívét.6Kérdezte ugyan Saul Jehovát, de Jehova soha nem válaszolt neki, sem álmokkal, sem az urimmal, sem a próféták által.7Végül Saul így szólt a szolgáihoz:,,Keressetek nekem egy asszonyt, aki ért a szellemidézéshez, és elmegyek hozzá, kikérem a tanácsát."A szolgái akkor ezt mondták neki:,,Íme, van egy asszony Én-Dórban, aki ért a szellemidézéshez."8Saul tehát elváltoztatta külsejét, más ruhába bújt, és elment két emberrel. El is jutottak az asszonyhoz éjjel. Akkor így szólt Saul:,,Kérlek, jósolj nekem szellemidézéssel, és idézd meg nekem azt, akit mondok neked."9Az asszony azonban ezt mondta neki:,,Íme, magad is jól tudod, mit tett Saul, hogyan irtotta ki az országból a szellemidézőket és a jövendőmondókat. Akkor miért vetsz tőrt a lelkemnek, hogy halálra adj?"10De Saul azonnal megesküdött neki Jehovára, ezt mondva:,,Él Jehova, hogy nem vonsz magadra vétket ebben a dologban!"11Az asszony akkor így szólt:,,Kit idézzek meg neked?!Ő erre ezt mondta:,,Idézd meg nekem Sámuelt."12Amikor az asszony meglátta,,Sámuelt",teli torokból felkiáltott;aztán ezt mondta az asszony Saulnak:,,Miért csaptál be?Hiszen te vagy Saul!"13A király azonban így szólt hozzá:,,Ne félj!Ugyan mit láttál?"Az asszony erre elmondta Saulnak:,,Valami istent láttam feljönni a földből."14Saul rögtön megkérdezte tőle:,,Milyen az alakja?",mire ő ezt válaszolta:,,Idős ember jön fel, és palástba van burkolózva."Saul akkor felismerte, hogy,,Sámuel"az, majd mélyen meghajolt, arccal a földig, és leborult.15,,Sámuel"ezután így szólt Saulhoz:,,Miért háborgattál azzal, hogy megidéztettél?"Saul erre ezt mondta:,,Nagyon szorult helyzetben vagyok, mert a filiszteusok harcolnak ellenem, Isten pedig eltávozott tőlem, és nem válaszol már nekem sem a próféták által, sem álmokkal. Ezért téged hívlak, hogy tudasd velem, mit tegyek."16,,Sámuel"így folytatta:,,Miért kérdezel engem, ha egyszer Jehova eltávozott tőled és ellenséged lett?17Jehova a maga részéről pontosan úgy fog cselekedni, ahogy megmondta általam. Elszakasztja Jehova kezedből a királyságot, és felebarátodnak, Dávidnak adja.18Mivel nem hallgattál Jehova szavára, és nem töltötted ki lángoló haragját Amáleken, azért teszi ezt veled Jehova a mai napon.19Jehova veled együtt Izraelt is a filiszteusok kezébe adja, te pedig holnap a fiaiddal együtt velem leszel. Még Izrael táborát is a filiszteusok kezébe adja Jehova."20Saul akkor hirtelen teljes hosszában a földre esett, és nagyon félni kezdett,,Sámuel"szavai miatt. Erő sem volt benne, hisz nem evett semmit egész nap és egész éjjel.21Az asszony pedig odament Saulhoz, és látta, hogy nagyon megrettent. Ezt mondta hát neki:,,Íme, szolgálóleányod hallgatott szavadra. Tenyeremre tettem a lelkemet, és hallgattam szavaidra, amelyeket mondtál nekem.22Most azért, kérlek, te is hallgass szolgálóleányod szavára. Hadd tegyek eléd egy darab kenyeret, és egyél, hogy erőre kapj, mert elmész utadra."23Ő azonban vonakodott, és így szólt:,,Nem eszem."De a szolgái és az asszony is tovább unszolták. Végül hallgatott a szavukra, felkelt a földről és leült az ágyra.24Az asszonynak pedig volt egy hizlalt borjúja a háznál. Gyorsan feláldozta, lisztet vett elő, tésztát gyúrt, és kovásztalan kenyeret sütött belőle.25Aztán felszolgálta azt Saulnak és a szolgáinak, ők pedig ettek. Utána fölkeltek, és még az éjjel elmentek.

29. fejezet
1És a filiszteusok egybegyűjtötték valamennyi táborukat Aféknál, az izraeliták pedig a jezréeli forrásnál táboroztak.2A filiszteusok szövetséges fejedelmei felvonultak százasával és ezresével, és Dávid meg az emberei utánuk vonultak Ákissal.3Akkor azt mondták a filiszteusok fejedelmei:,,Mit jelentsenek ezek a héberek?"Ákis erre így szólt a filiszteusok fejedelmeihez:,,Hát nem Dávid ez, Izrael királyának, Saulnak a szolgája, aki már egy vagy két éve itt van nálam?Nem találtam benne semmit attól a naptól fogva, hogy átpártolt hozzám, mind a mai napig."4Erre megharagudtak rá a filiszteusok fejedelmei. Ezt mondták neki a filiszteusok fejedelmei:,,Küldd vissza ezt az embert! Menjen vissza a helyére, ahova rendelted. Ne vonuljon le velünk a csatába, nehogy ellenünk forduljon a csatában. Hisz mivel is tehetné ez kedvessé magát uránál, ha nem a mi embereink fejeivel?5Nemde Dávid ez, akinek táncolva felelgettek, és ezt mondták:Megverte Saul az ezreit, és Dávid is a tízezreit."6Ákis tehát hívatta Dávidot, és így szólt hozzá:,,Él Jehova, hogy becsületes vagy, és az én szememben jó volt, hogy ki- és bevonultál velem a táborban. Semmi rosszat nem találtam benned attól a naptól fogva, hogy hozzám jöttél, mind a mai napig. A szövetséges fejedelmek szemében azonban nem vagy kedves.7Térj hát vissza, és menj békével, hogy semmi olyat ne tégy, ami rossz a filiszteusok szövetséges fejedelmeinek szemében."8Dávid azonban így szólt Ákishoz:,,Miért, mit tettem, és mit találtál szolgádban attól a naptól fogva, hogy színed elé jutottam, mind a mai napig, hogy nem mehetek és nem is harcolhatok uram királyom ellenségei ellen?"9Ákis erre ezt válaszolta Dávidnak:,,Tudom, hogy te kedves vagy szememben, mint Isten angyala. Csakhogy a filiszteusok fejedelmei azt mondták:Ne jöjjön fel velünk a csatába.10Most azért kelj föl korán reggel urad szolgáival együtt, akik veled jöttek. Keljetek föl korán reggel, amikor reátok virrad, és menjetek."11Dávid tehát korán fölkelt az embereivel, hogy még reggel elmenjen, és visszatérjen a filiszteusok földjére. A filiszteusok pedig felvonultak Jezréelbe.

30. fejezet
1Történt pedig, hogy harmadnap, amíg Dávid és az emberei Ciklág felé tartottak, az amálekiták betörtek a déli vidékre és Ciklágba. Megverték és lángba borították Ciklágot,2fogságba vitték az asszonyokat, és mindent, ami ott volt, a legkisebbtől a legnagyobbig. Senkit sem öltek meg, de elhajtották őket, és útjukra mentek.3Amikor Dávid és az emberei odaértek a városhoz, íme, fel volt égetve. Feleségeik, fiaik és leányaik fogságba kerültek.4Dávid és a vele levő nép felemelték hangjukat, és addig sírtak, hogy már erejük sem volt a síráshoz.5Fogságba került Dávid két felesége is:a jezréeli Ahinoám és Abigail, a kármeli Nábál felesége.6Dávid nagyon szorult helyzetbe jutott, mert a nép azt mondta, hogy megkövezi őt. Bizony az egész nép lelke megkeseredett - ki-ki a fiai és leányai miatt. De Dávid megerősítette magát Istene, Jehova által.7Ezért így szólt Dávid Abjátár paphoz, Ahimélek fiához:,,Kérlek, hozd ide hozzám az efódot."Abjátár ment, és odavitte Dávidhoz az efódot.8Dávid akkor megkérdezte Jehovát:,,Üldözőbe vegyem-e ezt a rablócsapatot?Utolérem-e?"Ő erre ezt mondta neki:,,Vedd üldözőbe, mert bizonyosan utoléred, és bizonyosan szabadítást szerzel."9Dávid rögtön útnak indult azzal a hatszáz emberrel, aki vele volt, és elmentek egészen a Bésor völgyéig. Akiket aztán ott kellett hagyni, azok megálltak.10Dávid folytatta az üldözést négyszáz emberrel, de kétszáz férfi, aki túl fáradt volt ahhoz, hogy átkeljen a Bésor völgyén, megállt.11És találtak egy egyiptomi embert a mezőn. El is vitték Dávidhoz, és adtak neki kenyeret, hogy egyen, és vizet, hogy igyon.12Aztán adtak neki egy szelet aszaltfüge-lepényt meg két mazsolalepényt. Evett, és visszatért belé szelleme, ugyanis nem evett kenyeret, és vizet sem ivott három nap, három éjjel.13Dávid akkor így szólt hozzá:,,Kié vagy, és honnan jöttél?",mire ő ezt mondta:,,Egyiptomi szolga vagyok, egy amálekita férfi rabszolgája, de elhagyott a gazdám, mert megbetegedtem három nappal ezelőtt.14Mi törtünk be a kereteusok déli vidékére, a Júdához tartozó területre és Káleb déli vidékére; Ciklágot pedig felgyújtottuk."15Dávid erre így szólt hozzá:,,Elvezetsz-e engem ahhoz a rablócsapathoz?"Erre ő ezt mondta:,,Esküdj meg nekem Istenre, hogy nem ölsz meg, és nem adsz a gazdám kezébe!Akkor elvezetlek ahhoz a rablócsapathoz."16El is vezette őt, és íme, azok már az egész vidék színén szanaszét széledtek. Így ettek, ittak és ünnepeltek mindama nagy zsákmány felett, amelyet a filiszteusok földjéről és Júda földjéről szereztek.17Dávid aztán virradattól estig vágta őket, hogy pusztulásra adja őket. Egyetlen ember sem menekült meg, kivéve négyszáz legényt. Ezek tevére ülve elmenekültek.18Dávid mindent megmentett, amit az amálekiták elvittek. A két feleségét is megmentette Dávid.19Semmijük sem hiányzott a legkisebbtől a legnagyobbig, sem fiak, sem leányok, és a zsákmányból sem; semmi sem mindabból, amit elvittek magukkal. Mindent visszaszerzett Dávid.20Akkor elvitte Dávid mind a nyájakat meg a csordákat. Ezeket a többi jószág előtt hajtották. Ezt mondták:,,Ez Dávid zsákmánya."21Végül aztán Dávid eljutott ahhoz a kétszáz emberhez, akik túl fáradtak voltak ahhoz, hogy Dáviddal tartsanak, és akiket otthagytak a Bésor völgyénél. Ezek most kijöttek Dávid elé, és a vele levő nép elé. Amikor Dávid odaért hozzájuk, megkérdezte tőlük, hogy vannak.22De a Dáviddal tartók közül a rossz és semmirekellő emberek megszólaltak, és ezt mondogatták:,,Mivel nem jöttek velünk, semmit sem adunk nekik a zsákmányból, amit megmentettünk;csak a feleségét és a fiait kapja meg mindenki. Vigyék őket, aztán menjenek."23Dávid azonban ezt mondta:,,Testvéreim, nem szabad így tennetek azzal, amit Jehova adott nekünk, hiszen megoltalmazott bennünket, és kezünkbe adta a rablócsapatot, amely ránk támadott.24Ugyan ki fog rátok hallgatni ebben?Mert ugyanakkora rész jár annak, aki kivonult a csatába, mint annak, aki a málhánál maradt. Mindenki ugyanúgy megkapja a részét."25És attól a naptól rendelkezéssé és bírói döntéssé tette ezt Izrael számára mind a mai napig.26Amikor aztán Dávid eljutott Ciklágba, a zsákmány egy részét elküldte Júda véneinek, a barátainak, ezzel az üzenettel:,,Íme, áldásként adott ajándék ez nektek a Jehova ellenségeitől szerzett zsákmányból."27Azoknak, akik Bételben voltak, a délvidéki rámótiaknak, a jattiriaknak,28az Aróerben levőknek, a szifmótiaknak, az Estemoában levőknek,29a rákáliaknak, a jerahméeliták városaiban levőknek, a keniták városaiban levőknek,30a hormaiaknak, a Bór-Asánban levőknek, az atákiaknak,31a hebroniaknak, és mindazon helyek lakóinak, ahol Dávid megfordult az embereivel.

31. fejezet
1A filiszteusok pedig harcoltak Izrael ellen, és Izrael férfiai megfutamodtak a filiszteusok elől, és levágva hullottak el a Gilboa-hegyen.2A filiszteusok ott voltak Saulnak és fiainak a sarkában. Végül aztán megölték a filiszteusok Jonatánt, Abinádábot és Málki-Suát, Saul fiait.3Hevessé vált a harc Saul ellen, míg végül az íjjal lövők, az íjászok, rátaláltak. Súlyos sebet ejtettek rajta az íjászok.4Saul akkor így szólt a fegyverhordozójához:,,Vond ki a kardodat, és szúrj át vele, nehogy idejöjjenek ezek a körülmetéletlenek, átszúrjanak, és kegyetlenkedjenek velem."De a fegyverhordozója nem akarta ezt, mert nagyon félt. Saul ekkor fogta a kardját, és beledőlt.5Amikor a fegyverhordozója látta, hogy Saul meghalt, akkor maga is kardjába dőlt, és meghalt vele együtt.6Így halt meg Saul és három fia, meg a fegyverhordozója, igen, valamennyi embere azon a napon együtt.7Amikor a völgy területén és a Jordán vidékén levő izraeliták látták, hogy Izrael férfiai megfutamodtak, és hogy Saul meg a fiai meghaltak, akkor elhagyták a városokat, és elmenekültek. A filiszteusok azután odamentek, és letelepedtek azokban.8Másnap aztán, amikor a filiszteusok elmentek kifosztani a megölteket, megtalálták Sault és három fiát elterülve a Gilboa-hegyen.9Akkor levágták a fejét, leszedték fegyvereit, és üzenetet küldtek a filiszteusok földjére, körös-körül mindenfelé, hogy hírt vigyenek bálványaik házaihoz és a népnek.10Végül a fegyverzetét elhelyezték Astóret képmásainak házában, és a holttestét odaerősítették Bét-Sán falára.11Jábes-Gileád lakói pedig meghallották, hogy mit műveltek Saullal a filiszteusok.12Tüstént fölkerekedtek mind a vitéz emberek, és egész éjszaka meneteltek. Levették Saul holttestét és fiainak a holttestét Bét-Sán faláról, aztán Jábesbe tértek, és ott elégették őket.13Akkor fogták a csontjaikat, és eltemették azokat a jábesi tamariszkuszfa alá, és böjtöltek hét napig.



 
 
0 komment , kategória:  1 Sámuel /Ósz.  
1Sámuel 16–20-ig terjedő fejezetei
  2016-09-06 21:28:34, kedd
 
  16. fejezet

1Jehova végül így szólt Sámuelhez:,,Meddig keseregsz még Saul miatt, ha én egyszer elvetettem, hogy ne uralkodjon királyként Izrael felett?Töltsd meg a szarudat olajjal, és menj. A betlehemi Isaihoz küldelek, mert az ő fiai közül szemeltem ki magamnak királyt."2Sámuel azonban ezt mondta:,,Hogyan mehetnék?Ha Saul meghallja ezt, biztos, hogy megöl engem."Jehova így folytatta:,,Vigyél magaddal egy üszőt a csordából, és ezt mondd:Azért jöttem, hogy áldozzak Jehovának.3Hívd meg Isait az áldozatra, én pedig tudatom veled, mit tegyél. Kend fel nekem azt, akit mutatok neked."4Sámuel azt tette, amit Jehova mondott. Amikor megérkezett Betlehembe, a város vénei remegve mentek eléje, és ezt mondták:,,Békét jelent-e jöveteled?"5Ő erre így szólt:,,Békét. Azért jöttem, hogy áldozzak Jehovának. Szenteljétek meg magatokat, és gyertek velem az áldozatra."Akkor megszentelte Isait és fiait, majd meghívta őket az áldozatra.6Történt pedig, hogy amikor bejöttek, és ő meglátta Eliábot, rögtön ezt mondta:,,Bizony Jehova előtt van a felkentje."7De Jehova így szólt Sámuelhez:,,Ne tekints a külsejére, se magas termetére, mert elvetettem őt. Mert nem úgy lát az Isten, ahogy az ember lát. Az ember ugyanis azt nézi, amit a szeme lát, Jehova ellenben azt nézi, hogy milyen a szív."8Isai akkor odahívta Abinádábot, és elvezette Sámuel előtt, de ő ezt mondta:,,Ez sem az, akit Jehova választott."9Isai ezután Sammahot vezette oda;de ő ezt mondta:,,Ez sem az, akit Jehova választott."10Isai már hét fiát vezette el így Sámuel előtt, de Sámuel ezt mondta Isainak:,,Nem ezeket választotta Jehova."11Sámuel végül így szólt Isaihoz:,,Ez az összes fiú?"Erre ő ezt mondta:,,A legfiatalabb még hátravan, és íme, a juhokat legelteti."Sámuel ekkor így szólt Isaihoz:,,Küldj csak el érte, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le étkezni, míg ide nem jön."12Ő el is küldött érte és elhozatta. Szép szemű, jó megjelenésű és pirospozsgás ifjú volt. Jehova akkor így szólt:,,Kelj fel, és kend fel, mert ő az!"13Sámuel tehát fogta az olajosszarut, és felkente őt a testvérei között. Attól a naptól fogva Jehova szelleme működni kezdett Dávidon. Később Sámuel fölkerekedett, és elment Rámába.14Saultól pedig eltávozott Jehova szelleme, és rossz szellem tartotta rettegésben, amelyet Jehova küldött.15Így szóltak Saulhoz a szolgái:,,Íme, Istentől jött rossz szellem tart téged rettegésben.16Parancsolja meg hát urunk, hogy szolgáid, akik előtted vannak, keressenek egy ügyes hárfást. Amikor rád száll Isten rossz szelleme, ő hárfázni fog kezével, és biztosan jobban leszel."17Saul erre ezt mondta a szolgáinak:,,Szerezzetek hát nekem valakit, aki jól játszik, és hozzátok ide hozzám."18Ekkor megszólalt az egyik szolga, és ezt mondta:,,Íme, láttam, milyen ügyesen játszik a betlehemi Isai egyik fia.Vitéz és erős férfi, harcra termett, értelmes beszédű és szép termetű ember. Jehova vele van."19Saul akkor követeket küldött Isaihoz ezekkel a szavakkal:,,Küldd el hozzám Dávid fiadat, aki a nyáj mellett van."20Isai tehát fogott egy szamarat.Szerzett kenyeret, egy tömlő bort meg egy kecskegidát, és elküldte ezeket a fia, Dávid keze által Saulnak.21Így aztán Dávid elment Saulhoz, és szolgált neki. Saul nagyon megszerette őt, ő pedig a fegyverhordozója lett.22El is küldött Saul Isaihoz, és ezt üzente:,,Kérlek, hadd maradjon Dávid a szolgálatomban, mert kegyet talált szememben."23És amikor Isten szelleme megszállta Sault, Dávid elővette a hárfát, és játszott rajta a kezével.Saul ilyenkor megkönnyebbült, jobban lett, és eltávozott tőle a rossz szellem.

17. fejezet
1És a filiszteusok egybegyűjtötték táboraikat a harcra. Amikor egybegyűltek a júdabeli Szokónál, tábort ütöttek Szokó és Azeka között, Efes-Dammimnál.2Saul és Izrael férfiai is egybegyűltek, és az Elah völgyében ütöttek tábort. Csatarendbe álltak, hogy megütközzenek a filiszteusokkal.3A filiszteusok az egyik hegyoldalon, az izraeliták a másik hegyoldalon álltak, úgyhogy a völgy közöttük volt.4A filiszteusok táboraiból pedig kijött egy Góliát nevű bajnok, aki Gátból való volt. Hat könyök és egy arasz volt a magassága.5Rézsisak fedte a fejét, és pikkelyes páncélinget viselt. A páncéling ötezer sekel súlyú rézből volt.6Lábszárán rézvért, két vállán rézdárda volt.7Lándzsájának fanyele hasonlított a takácsok zubolyfájához, lándzsájának pengéje pedig hatszáz sekel súlyú vasból volt. Előtte lépdelt, aki a nagy pajzsot hordozta.8Akkor megállt, és így kiáltott Izrael csatasoraihoz:,,Miért vonultok ki és sorakoztok a harcra?Hát nem én vagyok a filiszteus, ti meg Saul szolgái? Válasszatok ki magatoknak egy embert, és jöjjön le hozzám.9Ha képes megküzdeni velem, és leterít, akkor szolgáitok leszünk. De ha elbírok vele, és én terítem le őt, akkor ti lesztek a mi szolgáink, és szolgálni fogtok nekünk."10Aztán így folytatta a filiszteus:,,Én bizony ma gúnyt űzök Izrael csatasoraiból. Adjatok elém egy embert! Küzdjünk meg egymással!"11Amikor Saul és az egész Izrael meghallotta a filiszteusnak e szavait, megrettentek, és nagyon féltek.12Dávid pedig annak az efratai embernek volt a fia a júdabeli Betlehemből, akit Isainak hívtak. Ennek nyolc fia volt.Saul napjaiban ez a férfi már idős volt az emberek között.13Isai három legidősebb fia elment, és követték Sault a háborúba. A három fiát, aki hadba vonult, így hívták:Eliáb, az elsőszülött;Abinádáb, a második fia;és Sammah, a harmadik.14Dávid volt a legfiatalabb. A három legidősebb követte Sault.15Dávid vissza-visszatért Saultól, hogy őrizze az apja juhait Betlehemben.16A filiszteus pedig negyven napon át megjelent kora reggel meg este, és előlépett.17És Isai ezt mondta a fiának, Dávidnak:,,Kérlek, vedd magadhoz ezt az éfa pörkölt gabonát és ezt a tíz kenyeret a testvéreid számára, és vidd el gyorsan a táborba a testvéreidnek.18Ezt a tíz adag tejet pedig vidd el az ezredparancsnoknak. Nézz utána annak is, hogy jól vannak-e a testvéreid, és hozz tőlük valami jelt."19Saul meg ők, és az összes többi izraelita ekkor az Elah völgyében voltak, és harcoltak a filiszteusok ellen.20Dávid tehát fölkelt kora reggel, rábízta az őrzőre a juhokat, felszedelőzködött és elment, ahogy Isai megparancsolta neki. Amikor eljutott a táborgyűrűhöz, a seregek épp a harctérre vonultak, és csatakiáltást hallattak.21Izrael és a filiszteusok felsorakoztak, csatasor csatasor ellen.22Dávid nyomban rábízta a málhaőrzőre a holmit, és szaladt a harctérre. Amikor odaért, érdeklődni kezdett a testvérei hogyléte felől.23Még beszélgetett velük, amikor íme, a Góliát nevű bajnok, a Gátból való filiszteus közeledett a filiszteusok csatasoraiból, és ugyanazt kezdte mondogatni, amit korábban. És Dávid meghallotta.24Izrael férfiai pedig, amikor meglátták ezt az embert, mind elfutottak előle, és nagyon féltek.25Így szóltak Izrael férfiai:,,Látjátok ezt az embert, aki közeledik?Azért jön, hogy gúnyt űzzön Izraelből. Azt a férfit, aki leteríti őt, a király nagy gazdagsággal halmozza el. Neki adja a leányát, és szabaddá teszi apjának házát Izraelben."26Dávid erre odaszólt a közelében álló férfiaknak:,,Mi lesz azzal az emberrel, aki leteríti ott azt a filiszteust, és lemossa Izraelről a gyalázatot?Hát ki ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy gúnyt űzzön az élő Isten csatasoraiból?"27A nép akkor elmondta neki a korábbi szavakat:,,Ez és ez lesz azzal az emberrel, aki leteríti őt."28Legidősebb bátyja, Eliáb pedig meghallotta, hogy a férfiakkal beszél, és fellángolt Eliáb haragja Dávid ellen, úgyhogy ezt mondta neki:,,Minek jöttél ide? Kire bíztad azt a néhány juhot ott a pusztában?Jól ismerem elbizakodottságodat és szíved gonoszságát.Azért jöttél ide, hogy lásd a csatát."29Dávid erre így szólt:,,Ugyan mit követtem most el?Csak beszéd volt, nem?"30Azzal elfordult tőle egy másikhoz, és ugyanazokat a szavakat mondta, amiket korábban, mire a nép is ugyanúgy felelt neki, mint annak előtte.31Így aztán híre ment Dávid szavainak, és elbeszélték azokat Saul színe előtt, ő pedig magához hívatta őt.32Dávid akkor ezt mondta Saulnak:,,Senkinek se csüggedjen el a szíve. Szolgád majd elmegy, és megküzd ezzel a filiszteussal."33Saul azonban így szólt Dávidhoz:,,Nem bírsz te szembeszállni és megküzdeni ezzel a filiszteussal. Hiszen gyermek vagy még, ő pedig harcedzett ember gyermekkora óta."34Dávid erre ezt mondta Saulnak:,,Szolgádból pásztor lett az apja nyája mellett, és jött az oroszlán, meg a medve is, és elvittek egy-egy juhot a nyájból.35Én utánamentem, leterítettem, és kiszabadítottam a juhot a szájából. Amikor rám támadott, megragadtam a szakállánál fogva, leterítettem és megöltem.36A medvét is, az oroszlánt is leterítette a te szolgád. Úgy fog járni ez a körülmetéletlen filiszteus is, mint azok közül egy, mert gúnyolta az élő Isten csatasorait."37Dávid még hozzátette:,,Jehova, aki megszabadított engem az oroszlán és a medve mancsai közül, ő fog megszabadítani engem e filiszteus kezéből."Saul erre így szólt Dávidhoz:,,Menj hát, és Jehova legyen veled!"38Saul ekkor felöltöztette Dávidot a ruhájába, rézsisakot tett a fejére, majd páncélinget adott rá.39Dávid ezután felövezte a kardját ruhája fölé, és menni akart, de nem tudott, mert még nem próbálta. Végül így szólt Dávid Saulhoz:,,Nem tudok én ezekben járni, mert még nem próbáltam."Le is vette azokat Dávid.40Aztán kezébe vette a botját, kiválogatta magának az öt legsimább követ a völgyben, és beletette őket a pásztortáskájába, amelyet tarisznyaként használt. Parittyáját a kezében tartotta, és elindult a filiszteus felé.41A filiszteus is elindult, és egyre közelebb ért Dávidhoz. A nagy pajzsot hordozó férfi ott volt előtte.42Amikor a filiszteus odanézett, és meglátta Dávidot, megvetette őt, mert gyerek volt még, pirospozsgás és szép megjelenésű.43Így szólt a filiszteus Dávidhoz:,,Hát kutya vagyok én, hogy bottal jössz felém?"És átkozta Dávidot a filiszteus az istenei nevében.44Ezt is mondta a filiszteus Dávidnak:,,Gyere csak ide hozzám. Majd odaadom a húsodat az egek madarainak, és a mező állatainak."45Dávid erre így szólt a filiszteushoz:,,Te karddal, lándzsával és dárdával jössz felém, de én a seregek Jehovájának, Izrael csatasorai Istenének nevében megyek feléd, akit te gúnyoltál.46A mai napon kezembe ad téged Jehova. Leterítelek és levágom a fejedet. A filiszteusok táborának tetemeit még ma odaadom az egek madarainak meg a föld vadállatainak, és az egész föld megtudja, hogy van Istene Izraelnek.47Meg fogja tudni ez az egész gyülekezet, hogy nem kard által és nem lándzsa által ment meg Jehova, mert Jehováé a csata, és ő kezünkbe ad titeket."48A filiszteus ekkor fölkelt, ment és közelített Dávid felé. Dávid is sietett és szaladt a harctérre a filiszteus elé.49Dávid ekkor a táskájába nyúlt kezével, kivett onnan egy követ, elhajította, és homlokon találta a filiszteust. A kő belefúródott annak homlokába, és arcával a földre bukott.50Dávid tehát parittyával és kővel is erősebb volt a filiszteusnál. Leterítette és megölte a filiszteust, pedig nem volt kard Dávid kezében.51Dávid aztán továbbszaladt, megállt a filiszteus fölött, fogta annak kardját, kihúzta a hüvelyéből, és megölte őt, levágva vele a fejét. A filiszteusok pedig látva, hogy a vitézük meghalt, megfutamodtak.52Erre Izrael és Júda férfiai fölkeltek, és kiáltásban törtek ki, és üldözték a filiszteusokat a völgyig, egészen Ekron kapuiig.A filiszteusok halálra sebzettjei pedig hullottak a Saáraimtól jövő úton egészen Gátig, illetve Ekronig.53Izrael fiai aztán visszatértek a filiszteusok heves üldözéséből, és kifosztották táboraikat.54Dávid akkor fogta a filiszteus fejét, és elvitte Jeruzsálembe, a fegyvereit meg elhelyezte a sátrában.55Saul pedig, amikor látta, hogy Dávid kimegy a filiszteus ellen, rögtön odaszólt a hadvezérnek, Ábnernek:,,Kinek a fia ez a fiú, Ábner?"Ábner erre így szólt:,,Lelked életére mondom, ó, király, hogy nem tudom!"56A király ezért ezt mondta:,,Tudd meg, kinek a fia ez a legény."57Így aztán amikor visszatért Dávid a filiszteus leterítése után, Ábner fogta őt, és bevitte Saul elé. A filiszteus feje még a kezében volt.58Saul ekkor így szólt hozzá:,,Kinek a gyermeke vagy, te fiú?",mire Dávid ezt mondta: ,,Szolgádnak, a betlehemi Isainak a fia."

18. fejezet
1És történt, hogy amint befejezte Saullal a beszélgetést, Jonatán lelke egybeforrt Dávid lelkével;úgy megszerette őt Jonatán, mint a saját lelkét.2Saul magához vette őt azon a napon, és nem engedte, hogy visszatérjen apja házához.3Jonatán pedig szövetségre lépett Dáviddal, mert úgy szerette őt, mint a saját lelkét.4Levette Jonatán a palástját, és odaadta Dávidnak. A ruháját is, sőt a kardját, az íját, és az övét is neki adta.5Dávid pedig kivonult. Okosan cselekedett, bárhová küldte is Saul;ezért a harcosok fölé rendelte őt Saul, és ez jónak tűnt az egész nép szemében, és Saul szolgáinak a szemében is.6És történt, hogy a hazajövetelükkor, amikor Dávid visszatért a filiszteusok megverése után, az asszonyok kimentek Saul király elé Izrael minden városából énekszóval, tánccal, tamburinnal és lanttal, örvendezés közepette.7Az ünneplő asszonyok felelgettek, és ezt mondták:,,Megverte Saul az ezreit, És Dávid is a tízezreit."8Saul ekkor nagyon megharagudott, és rossznak tűnt előtte ez a beszéd, ezért így szólt:,,Dávidnak tízezreket tulajdonítanak, nekem pedig ezreket. Most már csak a királyság hiányzik neki!"9Attól a naptól kezdve állandó gyanakvással tekintett Saul Dávidra.10Másnap aztán rossz szellem szállta meg Sault Istentől, úgyhogy próféta módjára viselkedett a házban. Közben Dávid zenélt a kezével, mint az azt megelőző napokban is, Saulnak pedig épp a kezében volt a lándzsája.11Saul akkor elhajította a lándzsát, ezt mondva:,,A falhoz szegezem Dávidot!"De Dávid kitért őelőle kétszer is.12És félni kezdett Saul Dávidtól, mert vele volt Jehova, Saultól pedig eltávozott.13El is távolította őt Saul a környezetéből, és kinevezte ezredparancsnokának.Ő tehát ki- és bevonult a nép előtt.14Dávid mindig, minden útjában okosan cselekedett.És Jehova vele volt.15Saul pedig látta, hogy nagyon okosan cselekszik, úgyhogy rettegett tőle.16Egész Izrael és Júda szerette Dávidot, mert ő ki- és bevonult előttük.17Végül aztán ezt mondta Saul Dávidnak:,,Itt van a legidősebb leányom, Méráb. Őt adom feleségül hozzád, csak légy a vitézem, és vívd meg Jehova harcait!"Magában azonban ezt mondta Saul:,,Ne az én kezem bánjon el vele. Bánjon el vele a filiszteusok keze!"18Dávid erre így szólt Saulhoz:,,Ki vagyok én, és micsoda az én rokonságom, apám családja Izraelben, hogy veje legyek a királynak?"19Mire azonban eljött az ideje, hogy Mérábot, Saul leányát Dávidnak adják, már feleségül adták a meholai Adrielhez.20Mikál, Saul leánya pedig szerelmes volt Dávidba, és ezt hírül vitték Saulnak. És tetszett neki a dolog.21Saul ugyanis ezt mondta:,,Odaadom neki, hadd legyen számára csapda, és hadd bánjon el vele a filiszteusok keze!" Saul tehát így szólt Dávidhoz:,,A két nő egyike által ma házassági szövetségre lépsz velem."22Saul továbbá megparancsolta a szolgáinak:,,Beszéljetek titokban Dáviddal, és mondjátok:Íme, a király kedvét leli benned, és minden szolgája megszeretett.Lépj hát házassági szövetségre a királlyal."23Saul szolgái el is beszélték e szavakat Dávid fülébe, de Dávid ezt mondta:,,Olyan könnyűnek tűnik szemetekben házassági szövetségre lépni a királlyal?Hiszen én szegény és jelentéktelen ember vagyok!"24Hírt vittek tehát Saulnak a szolgái, és megmondták:,,Ilyen szavakkal szólt Dávid."25Saul erre ezt mondta: ,,Így szóljatok Dávidhoz:A király nem a menyasszonyárnak örülne, hanem száz filiszteus előbőrének, hogy bosszút álljon a király ellenségein."De Saul valójában azt tervezte, hogy végez Dáviddal a filiszteusok keze által.26A szolgái tehát közölték Dáviddal ezeket a szavakat, Dávidnak pedig tetszett a dolog, hogy házassági szövetségre lépjen a királlyal;és még nem teltek le a napok.27Fel is kerekedett Dávid, elment az embereivel, és levágott a filiszteusok közül kétszáz férfit. Dávid ezután elhozta előbőreiket, és odaadta a királynak valamennyit hiánytalanul, hogy házassági szövetségre lépjen a királlyal. Saul erre feleségül adta hozzá a leányát, Mikált.28Saul már látta és tudta, hogy Jehova Dáviddal van. Mikál, Saul leánya pedig szerette őt.29És Saul még inkább félt Dávid miatt, és örök ellensége lett Dávidnak.30A filiszteusok fejedelmei ki-kivonultak, és valahányszor kivonultak, Dávid cselekedett a legokosabban Saul összes szolgái közül. Igen becsessé vált a neve.

19. fejezet
1Végül aztán Saul arról beszélt fiának, Jonatánnak, és minden szolgájának, hogy meg kell ölni Dávidot.2Jonatán, Saul fia, nagyon kedvelte Dávidot. Ezért Jonatán megmondta Dávidnak:,,Saul, az apám meg akar ölni téged. Most azért, kérlek, vigyázz magadra reggel!Titkos helyen tartózkodj, és maradj a rejtekhelyeden!3Én pedig kimegyek, és ott állok meg apám mellett a mezőn, ahol te leszel. Beszélni fogok apámmal az érdekedben. Meglátom, mi lesz, és mindenképpen tudatom veled."4Jonatán tehát jót mondott Dávidról az apjának, Saulnak. Így szólt hozzá:,,Ne vétkezzen a király a szolgája, Dávid ellen. Nem vétkezett ő ellened, és igen jók voltak a cselekedetei irántad.5Tenyerére tette a lelkét, és megverte a filiszteust, úgyhogy Jehova nagy szabadítást szerzett egész Izraelnek. Láttad ezt, és megörültél. Miért vétkeznél hát ártatlan vér ellen azzal, hogy megöleted Dávidot ok nélkül?"6Saul hallgatott Jonatán szavára, és megesküdött Saul:,,Él Jehova, hogy nem kell meghalnia!"7Jonatán ezután hívatta Dávidot, és tudtára adta Jonatán mindezeket a szavakat. Akkor Jonatán elvitte Dávidot Saulhoz, és úgy volt őelőtte, mint korábban.8Idővel megint háború tört ki. Dávid kivonult és harcolt a filiszteusok ellen. Megverte őket nagy öldökléssel, és megfutamodtak előle.9Sault pedig rossz szellem szállta meg Jehovától, amikor a házában ült lándzsával a kezében, és Dávid zenélt a kezével.10Ezért Saul a falhoz akarta szegezni a lándzsájával Dávidot, de ő félreugrott Saul elől, úgyhogy a falba vágta a lándzsát. Dávid elfutott, hogy elmeneküljön még azon az éjjelen.11Saul később követeket küldött Dávid házához, hogy figyeljék azt, és megölesse őt reggel. A felesége, Mikál azonban megmondta Dávidnak:,,Ha nem mented lelkedet még ma éjjel, holnapra halott leszel."12Mikál azon nyomban lebocsátotta Dávidot az ablakon át, hogy menjen, fusson, meneküljön.13Mikál ezután fogta a terafimképmást, és rátette az ágyra. Kecskeszőr hálót tett Dávid fejének a helyére, majd betakarta egy ruhával.14Saul ekkor követeket küldött Dávidért, de Mikál ezt mondta:,,Beteg."15Saul ezért elküldte a követeket, hogy nézzék meg Dávidot, és ezt mondta:,,Hozzátok ide nekem ágyastól, hogy megölessem."16Amikor aztán a követek bementek, íme, a terafimképmás volt az ágyon, és kecskeszőr háló a feje helyén.17Saul ekkor ezt mondta Mikálnak:,,Miért játszottál ki így?Elbocsátottad az ellenségemet, hogy elmeneküljön."Mikál erre így szólt Saulhoz:,,Ő mondta nekem:Bocsáss el!Miért ölnélek meg?"18Dávid pedig elfutott, sikerült elmenekülnie, és Sámuelhez ment Rámába. Mindent elmondott neki, amit Saul tett vele. Akkor ő és Sámuel elmentek, és ezután Nájótban laktak.19Idővel hírt adtak Saulnak, és ezt mondták:,,Íme, Dávid Nájótban van, Rámában."20Saul nyomban követeket küldött, hogy elhozzák Dávidot. Amikor meglátták, hogy az idősebb próféták prófétálnak, Sámuel pedig ott áll, felügyelve rájuk, akkor Isten szelleme Saul követeire is rászállt, és ők is próféta módjára kezdtek viselkedni.21Amikor elmondták ezt Saulnak, nyomban más követeket küldött, de ezek is próféta módjára kezdtek viselkedni. Saul tehát ismét követeket küldött, már a harmadik csoportot, de azok is próféta módjára kezdtek viselkedni.22Végül aztán maga is elment Rámába. Amikor eljutott a Székuban levő nagy víztárolóhoz, érdeklődni kezdett:,,Hol van Sámuel és Dávid?"Erre ezt mondták:,,Ott vannak Nájótban, Rámában."23Onnan tehát a Rámában levő Nájótba vitt az útja, és Isten szelleme leszállt rá, igen, őrá, és továbbhaladt, és próféta módjára viselkedett, mígnem megérkezett Nájótba, Rámába.24És ő is levette ruháját, ő is próféta módjára viselkedett Sámuel előtt. Ott feküdt mezítelenül azon az egész napon és egész éjszakán. Ezért szokták mondani:,,Saul is a próféták között van?"

20. fejezet
1Dávid pedig elfutott a rámai Nájótból. De még elment, és így szólt Jonatán előtt:,,Mit tettem?Mi a vétkem, és milyen bűnt követtem el apád előtt, hogy lelkemre tör?"2Erre ő ezt mondta neki:,,Távol legyen!Nem fogsz meghalni.Íme, apám nem tesz sem nagy, sem kis dolgot úgy, hogy ne mondaná el fülembe. Ezt miért titkolná el apám előlem?Nem történik ilyesmi."3Dávid azonban még meg is esküdött, és ezt mondta:,,Apád jól tudja, hogy kegyet találtam szemedben, ezért azt mondja:Ne tudjon erről Jonatán, nehogy bánkódjék.De bizony él Jehova és él a te lelked, hogy alig egy lépés választ el engem a haláltól!"4Jonatán akkor így szólt Dávidhoz:,,Bármit mondjon is a lelked, megteszem érted."5Dávid erre ezt mondta Jonatánnak:,,Íme, holnap újhold lesz, és nekem az étkezésnél feltétlenül a királlyal kellene ülnöm. Bocsáss el engem, hadd rejtőzzek el a mezőn a harmadik nap estéjéig.6Ha apád netán hiányolna, akkor mondd meg neki:Dávid nagyon kérte, hogy engedjem el, hadd futhasson el városába, Betlehembe, mert évenkénti áldozata van ott az egész családnak.7Ha azt mondaná:Jól van!, akkor békessége lesz a te szolgádnak. Ha viszont haragra gerjedne, akkor tudd meg, hogy elhatározta a rosszat.8Bánj szerető-kedvességgel szolgáddal, hiszen Jehova előtt szövetségbe juttattad magaddal a te szolgádat. Ha pedig vétek van bennem, te ölj meg! Miért vinnél apádhoz?"9Jonatán erre ezt mondta:,,Elképzelhetetlen ez veled kapcsolatban!De ha csakugyan tudomásomra jutna, hogy gonoszságot határozott el apám, hogy lesújtson rád, vajon nem mondanám el neked?"10Dávid ekkor így szólt Jonatánhoz:,,Ki mondja meg nekem, ha esetleg keményen válaszol neked apád?"11Jonatán erre ezt mondta Dávidnak:,,Gyere, menjünk ki a mezőre."Ki is mentek mindketten a mezőre.12Jonatán azután így szólt Dávidhoz:,,Jehova, Izrael Istene legyen a tanú, hogy holnap ilyenkor vagy harmadnap kikérdezem apámat. És ha jóindulattal van Dávid iránt, vajon nem üzenek-e neked, és nem juttatom-e füledbe?13Ha pedig apám azt látná jónak, hogy gonoszságot tegyen veled, akkor úgy bánjon Jonatánnal Jehova, sőt még rosszabbul, ha nem juttatom el füledbe, és nem bocsátlak el, és nem mehetsz el békében! Legyen veled Jehova, ahogy apámmal volt!14Te pedig, ha még életben leszek, igen, te, ugye kimutatod irántam Jehova szerető-kedvességét, hogy meg ne haljak?15Nem fogod megvonni szerető-kedvességedet háznépemtől időtlen időkig. Még amikor Jehova kivágja Dávid minden ellenségét a föld színéről,16Jonatán neve akkor sem vész ki Dávid házából. Dávid ellenségeinek kezéből kérje számon Jehova!"17Jonatán ismét megesküdött Dávidnak, mert szerette őt. Bizony úgy szerette, mint a saját lelkét.18Jonatán aztán ezt mondta neki:,,Holnap újhold lesz, és biztosan hiányolnak majd, mert üresen marad a helyed.19A harmadik nap már biztosan nagyon fognak hiányolni. Menj el arra a helyre, ahova elrejtőztél a munkanapon, és maradj itt e kő közelében.20Én pedig kilövök három nyilat az egyik oldalához, célba lőve velük, amerre akarok.21És íme, elküldöm a szolgát ezekkel a szavakkal:Eredj, keresd meg a nyilakat.Ha így szólok a szolgához:Íme, a nyilak erre vannak tőled, vedd fel őket, akkor jöjj, mert ez békét jelent számodra, és nincsen semmi baj - él Jehova!22Ha azonban azt mondom a fiúnak:Íme, a nyilak távolabb vannak még tőled, akkor menj, mert Jehova elküldött téged.23Arra a szóra nézve pedig, amelyet én meg te beszéltünk, nos, Jehova legyen köztem és közted időtlen időkig!"24Dávid tehát elrejtőzött a mezőn. Eljött az újhold, és a király elfoglalta helyét az étkezésnél, hogy egyen.25A király a helyén ült, mint máskor is, a fal melletti helyen. Jonatán szemközt volt vele, Ábner ott ült Saul oldalán, de Dávid helye üres maradt.26Saul semmit sem szólt azon a napon, mert ezt mondta magában:,,Valami történt vele, és nem tiszta, mert nem tisztult meg."27Az újhold utáni napon, a második napon, még mindig üres volt Dávid helye. Saul erre így szólt a fiához, Jonatánhoz:,,Isai fia miért nem jött el az étkezésre sem tegnap, sem ma?"28Jonatán ezt válaszolta Saulnak:,,Dávid nagyon kérte, hogy engedjem el, hadd mehessen Betlehembe.29Ezt is mondta:Bocsáss el, kérlek, mert családi áldozatunk lesz a városban, és a testvérem parancsolta ezt nekem. Ha tehát kegyet találtam szemedben, hadd siessek el, kérlek, hogy láthassam testvéreimet.Emiatt nem jött el a király asztalához."30Saul erre haragra lobbant Jonatán ellen, és így szólt hozzá:,,Te, lázadó szolgálólány fia! Nem tudom-e nagyon is jól, hogy Isai fiát választod a magad szégyenére és anyád szeméremtestének szégyenére?31Mert amíg Isai fia él a földön, addig egyetlen napig sem állsz meg szilárdan, sem te, sem a királyságod. Most azért küldj el érte, és hozasd ide hozzám, mert halál fia!"32Jonatán azonban válaszolt apjának, Saulnak, és így szólt:,,Miért kellene megölni?Mit tett?"33Saul erre feléje hajította a lándzsát, hogy átüsse őt, és Jonatán megértette, hogy apja már elhatározta, hogy megöli Dávidot.34Nyomban fölkelt Jonatán az asztaltól izzó haraggal, és nem evett kenyeret az újhold utáni második napon, mert bánkódott Dávid miatt, mivel az apja megalázta őt.35Reggel aztán Jonatán kiment a mezőre a Dáviddal megbeszélt helyre, és egy fiatal szolga is vele volt.36Így szólt a szolgájához:,,Fuss csak, keresd meg a nyilakat, amelyeket kilövök."A szolga el is futott, ő pedig úgy lőtte a nyilat, hogy túlmenjen rajta.37Amikor a szolga oda ért, ahova Jonatán ellőtte a nyilat, Jonatán a szolga után kiáltott, és ezt mondta:,,Nem távolabb van még tőled a nyíl?"38Megint utánakiáltott Jonatán a szolgának:,,Siess!Gyorsan!Meg ne állj!"Jonatán szolgája pedig fölszedte a nyilakat, majd odament urához.39A szolga semmiről sem tudott, csak Jonatán és Dávid tudtak a dologról.40Jonatán ezután odaadta fegyvereit a szolgájának, és így szólt hozzá:,,Menj, vidd ezeket a városba."41A szolga elment, Dávid pedig fölkelt közeli helyéről, amely délre volt, majd arcával a földre borult és meghajtotta magát háromszor.Csókolgatták egymást, és zokogtak egymásért, és végül Dávid zokogott leginkább.42Jonatán akkor így szólt Dávidhoz:,,Menj békével, hiszen megesküdtünk mindketten Jehova nevében, ezt mondva:Jehova legyen köztem és közted, az én leszármazottaim között és a te leszármazottaid között időtlen időkig!"Dávid tehát fölkerekedett és útnak indult, Jonatán pedig bement a városba.


 
 
0 komment , kategória:  1 Sámuel /Ósz.  
1Sámuel 11–15-ig terjedő fejezetei
  2016-08-27 03:55:32, szombat
 
  11. fejezet

1Az ammonita Náhás pedig felvonult, és tábort ütött a gileádi Jábessel szemben. Erre a jábesi emberek valamennyien ezt mondták Náhásnak:,,Köss velünk szövetséget, hogy neked szolgáljunk."2Az ammonita Náhás erre így szólt hozzájuk:,,Csak azzal a feltétellel kötök veletek szövetséget, ha kiszúrhatom mindegyikőtöknek a jobb szemét, és így gyalázatot hozhatok egész Izraelre."3A jábesi vének akkor ezt mondták neki:,,Adj nekünk hét napot, mi pedig követeket küldünk Izrael egész területére, és ha nem akad megmentőnk, akkor kénytelenek leszünk kimenni hozzád."4Idővel a követek eljutottak Saul Gibeájába, és elmondták e szavakat a nép füle hallatára. És az egész nép felemelte a hangját és sírt.5De íme, Saul épp jött a mezőről a csorda után. És így szólt Saul:,,Mi történt a néppel, hogy sír?"Erre elbeszélték neki a jábesi emberek szavait.6És Isten szelleme működni kezdett Saulon, amint meghallotta ezeket a szavakat, és nagyon felgerjedt a haragja.7Fogott hát egy pár bikát, majd földarabolta és szétküldte őket Izrael egész területére a követek keze által, ezt mondva:,,Így fognak bánni annak a jószágával is, aki nem vonul ki közülünk, hogy Sault és Sámuelt kövesse!"A népet ekkor elfogta Jehova miatt a rettegés, úgyhogy egy emberként kivonultak.8Aztán megszámlálta őket Bézekben: Izrael fiai háromszázezren, Júda emberei pedig harmincezren voltak.9Az odaérkezett követeknek akkor ezt mondták:,,Így szóljatok a gileádi Jábes lakóihoz: »Holnap, mire forrón süt a nap, eljön a megmentés számotokra."El is mentek a követek, beszámoltak a jábesieknek, és azok megörültek.10Így szóltak tehát a jábesiek,,Holnap kimegyünk hozzátok, és egészen úgy bánjatok velünk, ahogy jónak látszik szemetekben."11Másnap Saul három csapatra osztotta a népet. A reggeli őrszolgálatkor behatoltak a tábor közepébe, és megverték az ammonitákat, míg a nap forró nem lett. Voltak némelyek, akik megmaradtak, de ők is úgy szétszóródtak, hogy kettő sem maradt közülük együtt.12A nép ekkor így szólt Sámuelhez:,,Ki az, aki azt mondja:Talán bizony Saul lesz a király fölöttünk?Adjátok ki azokat az embereket, hogy megöljük őket!13Saul azonban ezt mondta:,,Senkit sem szabad megölni ezen a napon, mert megmentést szerzett ma Jehova Izraelben."14Később Sámuel így szólt a néphez:,,Gyertek, menjünk el Gilgálba, hogy megújítsuk ott a királyságot!"15El is ment az egész nép Gilgálba, és királlyá tették Sault Jehova előtt Gilgálban. Aztán közösségi áldozatokat mutattak be ott Jehova előtt, és nagyon örvendezett ott Saul Izrael minden férfiával együtt.

12. fejezet
1Sámuel végül így szólt az egész Izraelhez:,,Íme, hallgattam szavatokra mindenben, amit mondtatok nekem, hogy királyt adjak nektek, hogy az uralkodjon fölöttetek.2Most tehát itt a király, aki előttetek jár! Én már megöregedtem és megőszültem. A fiaim, íme, veletek vannak, én pedig előttetek jártam fiatalkoromtól fogva mind a mai napig.3Itt vagyok. Tegyetek bizonyságot ellenem Jehova előtt és az ő felkentje előtt:Kinek a bikáját vagy kinek a szamarát vettem el?Kit károsítottam meg vagy kit nyomtam el? Kinek a kezéből fogadtam el pénzt, hogy hallgassak, és bekössem vele a szememet? Megtérítem nektek."4Erre ezt mondták:,,Nem károsítottál meg, nem nyomtál el bennünket, és senkinek a kezéből sem fogadtál el semmit."5Ezért ő így szólt:,,Tanú ellenetek Jehova, és tanú a felkentje e mai napon, hogy semmit sem találtatok a kezemben."Erre ezt mondták:,,Ő a tanú!"6Sámuel aztán ezt mondta a népnek:,,Jehova a tanú, aki felhasználta Mózest és Áront, és aki felhozta ősatyáitokat Egyiptom földjéről. 7 Most pedig álljatok elő. Megítéllek benneteket Jehova előtt. Elbeszélem nektek Jehova minden igazságos tettét, amelyet veletek és ősatyáitokkal cselekedett.8Amikor Jákob bement Egyiptomba, és ősatyáitok segítségért kiáltottak Jehovához, Jehova elküldte Mózest és Áront, hogy kivezessék ősatyáitokat Egyiptomból, és letelepítsék őket ezen a helyen.9Ők azonban elfelejtették Jehova Istenüket, ezért eladta őket Siserának, Hácor hadvezérének a kezébe, a filiszteusok kezébe és Moáb királyának kezébe, és ezek állandóan harcoltak ellenük.10Akkor segítségért kiáltottak Jehovához, és ezt mondták:Vétkeztünk, mert elhagytuk Jehovát, hogy a Baáloknak és az Astóret-képmásoknak szolgáljunk. Szabadíts meg most bennünket ellenségeink kezéből, hogy téged szolgálhassunk!11Jehova erre elküldte Jerubbaált, Bedánt, Jeftét és Sámuelt, és megszabadított benneteket a körös-körül élő ellenségeitek kezéből, hogy biztonságban lakhassatok.12Amikor láttátok, hogy Náhás, Ammon fiainak királya felvonult ellenetek, ezt hajtogattátok nekem: »Nem! Király uralkodjon felettünk!, holott Jehova, a ti Istenetek a Királyotok.13Most pedig itt van a király, akit választottatok, akit kértetek. Íme, Jehova királyt rendelt fölétek.14Ha félitek Jehovát, és őt szolgáljátok, ha hallgattok a szavára, és nem lázadtok fel Jehova parancsa ellen, akkor ti is, és a felettetek uralkodó király is követői lesztek Jehova Isteneteknek.15Ha azonban nem hallgattok Jehova szavára, és fellázadtok Jehova parancsa ellen, akkor ellenetek és atyáitok ellen lesz Jehova keze.16És most álljatok ide, és lássátok azt a nagy dolgot, amelyet Jehova cselekszik a szemetek előtt.17Nemde búzaaratás van ma? Jehovához fogok kiáltani, hogy támasszon mennydörgést és esőt. Ti pedig tudjátok meg és lássátok, hogy nagy a ti gonoszságotok, melyet Jehova szemei előtt cselekedtetek, amikor királyt kértetek magatoknak."18Sámuel ezután Jehovához kiáltott, és Jehova mennydörgést és esőt támasztott azon a napon, úgyhogy az egész nép nagyon félt Jehovától és Sámueltől.19Így szólt Sámuelhez az egész nép:,,Imádkozz a szolgáidért Jehovához, a te Istenedhez, hisz nem akarunk meghalni. Mert bizony csak tetéztük minden bűnünket azzal a gonoszsággal, hogy királyt kértünk magunknak."20Sámuel erre ezt mondta a népnek:,,Ne féljetek! Ti most már elkövettétek mindezt a gonoszságot. Csak el ne térjetek Jehova követésétől. Egész szívetekkel szolgáljátok Jehovát.21Ne térjetek el, hogy a hiábavalóságokat kövessétek, amelyek nem használnak és nem szabadítanak meg, mert hiábavalóságok azok.22Jehova ugyanis nem hagyja el népét az ő nagy nevéért, mert Jehova elhatározta, hogy népévé tesz titeket.23Számomra pedig elképzelhetetlen, hogy vétkezzek Jehova ellen, felhagyva az értetek való imádkozással. Oktatnom kell benneteket a jó és helyes útra.24Csak féljétek Jehovát, és szolgáljátok őt igazságban, egész szívetekkel! Hiszen lássátok meg, mily nagy dolgokat cselekedett értetek!25Ha azonban arcátlanul a rosszat teszitek, el lesztek söpörve a királyotokkal együtt."

13. fejezet
1Saul[?]éves volt, amikor uralkodni kezdett, és két évet uralkodott Izrael felett.2Akkor Saul választott magának háromezer embert Izraelből. Kétezren Saullal voltak Mikmásban és Bétel hegyvidékén, ezren pedig Jonatánnal Benjámin Gibeájában. A nép többi részét elbocsátotta, mindenkit a maga sátrába.3Jonatán akkor megverte a filiszteusok helyőrségét, amely Gébában volt, és a filiszteusok meghallották ezt. Saul erre kürtöt fúvatott országszerte, és ezt mondta:,,Hallják meg a héberek!"4Így aztán egész Izrael meghallotta a hírt:,,Saul megverte a filiszteusok helyőrségét, és most Izrael bűzössé lett a filiszteusok között."Egybehívták tehát a népet, hogy kövesse Sault Gilgálba.5A filiszteusok is egybegyűltek, hogy harcoljanak Izrael ellen:harmincezer harci szekér, hatezer lovas és oly sok ember, mint tengerparton a homokszem. Felvonultak és tábort ütöttek Mikmásban, Bét-Aventől keletre.6Izrael emberei látták, hogy szorult helyzetben vannak, mert nagy nyomás nehezedett a népre. El is rejtőzött a nép a barlangokban, az üregekben, a sziklákban, a boltíves rejtekekben és a vizesvermekben.7Sőt voltak héberek, akik átkeltek a Jordánon Gád és Gileád földjére. Maga Saul azonban még Gilgálban volt, és az egész nép remegve követte.8És várakozott hét napig, a Sámuel által meghatározott időig, de Sámuel csak nem érkezett meg Gilgálba, a nép pedig már elszéledezett mellőle.9Saul végül így szólt: ,,Hozzátok ide nekem az égő áldozatot és a közösségi áldozatokat."Aztán felajánlotta az égő áldozatot.10És történt, hogy mire elvégezte az égő áldozat felajánlását, íme, megjött Sámuel. Saul erre kiment, hogy fogadja és megáldja őt.11Sámuel ekkor megszólalt: ,,Mit tettél?"Saul erre ezt mondta:,,Láttam, hogy a nép elszéledt mellőlem, és te sem jöttél meg a meghatározott napokon belül, a filiszteusok pedig már gyülekeztek Mikmásba,12ezért azt mondtam magamban:Most majd a filiszteusok lejönnek ellenem Gilgálba, én pedig még nem enyhítettem meg Jehova arcát.Vettem hát magamnak a bátorságot, és felajánlottam az égő áldozatot."13Sámuel erre ezt mondta Saulnak:,,Ostobán cselekedtél. Nem tartottad meg Jehova Istened parancsolatát, amelyet megparancsolt neked. Bizony ha megtartottad volna, Jehova időtlen időkre megszilárdította volna Izrael feletti királyságodat.14Most azonban nem lesz tartós a királyságod. Jehova talál magának szíve szerint való férfit, és Jehova őt jelöli ki vezetőnek népe fölé, mert te nem tartottad meg, amit Jehova megparancsolt neked."15Aztán Sámuel fölkerekedett és fölment Gilgálból Benjámin Gibeájába. Saul pedig számba vette a még vele levő népet, mintegy hatszáz embert.16És Saul meg a fia, Jonatán, a még velük levő néppel együtt Benjámin Gébájában tartózkodtak. A filiszteusok pedig Mikmásban ütöttek tábort.17A filiszteusok táborából akkoriban fosztogató sereg rohant ki három csapatban. Az egyik csapat az Ofrába vivő útra tért, Suál földje felé,18a másik csapat a bét-horoni útra tért, a harmadik csapat pedig arra az útra, amely a Ceboim völgyére néző határra visz, a puszta felé.19Kovácsot pedig egész Izrael földjén nem lehetett találni, mert a filiszteusok ezt mondták:,,Ne készíthessenek a héberek se kardot, se lándzsát."20Egész Izrael a filiszteusokhoz járt, hogy ki-ki megélesíttesse az ekevasát, ásókapáját, fejszéjét vagy sarlóját.21Egy pimbe került az ekevasak, az ásókapák, a háromágú szerszámok meg a fejszék élesítése és az ösztöke megerősítése.22Így történt, hogy a csata napján a Saullal és Jonatánnal tartó nép között senkinek sem volt a kezében sem kard, sem lándzsa. Csak Saulnál és a fiánál, Jonatánnál akadt egy.23Egy filiszteus előőrs pedig ki-kirohant Mikmás szorosához.

14. fejezet
1Egyik nap aztán Jonatán, Saul fia, így szólt a fegyverét hordozó szolgának:,,Gyere, menjünk át a filiszteusok előőrséhez, amely odaát van."Apjának azonban nem szólt róla.2Saul ekkor Gibea szélén, a Migronban álló gránátalmafa alatt tartózkodott. És a nép, amely vele volt, mintegy hatszáz férfiból állt.3(Az efódot pedig Ahija, Ikábód testvérének, Ahitubnak a fia hordta. Ahitub annak a Fineásnak volt a fia, aki Jehova silói papjának, Élinek a fia volt.)És a nép nem tudta, hogy Jonatán elment.4Az átjárók között pedig, amelyeket azért keresett Jonatán, hogy átmenjen a filiszteusok előőrse ellen, egy-egy fogszerűen kiálló kőszirt volt innen is, onnan is. Az egyik neve Bocéc, a másiké Szené volt.5Az egyik ilyen fogszerű szirt egy sziklaoszlop volt északon, Mikmás felé, a másik pedig délen volt, Géba felé.6Jonatán tehát így szólt a szolgájához, a fegyverhordozójához:,,Gyere, menjünk át e körülmetéletlenek előőrséhez. Jehova talán tesz értünk valamit, hiszen Jehova előtt nincs akadály: sok által, és kevés által is szerezhet megmentést."7A fegyverhordozója erre ezt mondta neki:,,Tedd meg, ami a szívedben van. Arra menj, amerre kedved tartja. Íme, én veled vagyok a szíved szerint."8Jonatán erre ezt mondta:,,Íme, átmegyünk azokhoz az emberekhez. Mutassuk meg magunkat nekik.9Ha így szólnának hozzánk: »Maradjatok veszteg, míg oda nem érünk hozzátok!, akkor ott fogunk állni a helyünkön, és nem megyünk fel hozzájuk.10Ha azonban így szólnának:Gyertek fel ellenünk!«, akkor fölmegyünk, mert Jehova bizonyosan a kezünkbe adja őket, és ez nekünk a jel."11Meg is mutatták magukat mindketten a filiszteusok előőrsének. A filiszteusok erre így szóltak:,,Ni csak, a héberek előjönnek az üregekből, ahova elbújtak!"12Az előőrs emberei akkor megszólították Jonatánt és a fegyverhordozóját:,,Gyertek csak fel hozzánk! Majd megtudtok valamit tőlünk!"Jonatán nyomban így szólt a fegyverhordozójához:,,Gyere utánam, mert Jehova Izrael kezébe adja őket."13Fel is kapaszkodott Jonatán négykézláb, a fegyverhordozója meg utána. Azok pedig elestek Jonatán előtt, és a fegyverhordozója öldöste őket mögötte.14Ebben az első öldöklésben, amelyben Jonatán és a fegyverhordozója megverte őket, mintegy húsz ember halt meg egy hold földnek mintegy fél barázda hossznyi területén.15Remegés támadt a mezőn levő táborban és az előőrs egész népe között. Még a fosztogatók serege is remegett, a föld is megrendült, és ebből Istentől való remegés lett.16Saul őrszemei, akik Benjámin Gibeájában voltak, odatekintettek, és íme, hol erre, hol arra terjedt a zűrzavar.17Saul akkor így szólt a vele levő néphez:,,Kérlek benneteket, vegyétek számba az embereket, és nézzétek meg, ki ment el közülünk."Amikor számba vették az embereket, íme, Jonatán és a fegyverhordozója nem volt ott.18Saul erre ezt mondta Ahijának:,,Hozd ide az igaz Isten ládáját!"(Az igaz Isten ládája ugyanis Izrael fiainál volt azon a napon.)19Míg Saul a pappal beszélt, a filiszteusok táborában mindinkább eluralkodott a zűrzavar. Saul akkor így szólt a paphoz:,,Vond vissza kezedet."20Így aztán egybegyűlt Saul és a vele levő egész nép. El is mentek egészen a csata színhelyéig, és íme, nagyon nagy volt a fejetlenség;ki-ki a társa ellen fordult kardjával.21Azok a héberek, akik korábban a filiszteusokhoz csatlakoztak, és fölmentek velük a körülöttük levő táborba, szintén Izrael mellé álltak, amely Saullal és Jonatánnal volt.22Az Efraim hegyvidékén bujdosó izraeliták is mind meghallották, hogy a filiszteusok megfutamodtak, és ők is nyomukba eredtek a harcba.23Azon a napon Jehova megmentette Izraelt, és a harc átterjedt Bét-Avenen túlra.24Izrael embereire nagy nyomás nehezedett azon a napon, de Saul esküre kötelezte a népet ezekkel a szavakkal:,,Átkozott az az ember, aki kenyeret eszik az est leszállta előtt, míg bosszút nem állok ellenségeimen!"Nem is ízlelt kenyeret senki a nép közül.25Eljutott az ország egész népe az erdőségbe, és méz volt akkor a föld színén.26Amikor a nép beért az erdőségbe, íme, csak úgy csorgott a méz! De senki sem emelte szájához a kezét, mert félt a nép az eskü miatt.27Jonatán pedig nem hallotta, amikor apja megeskette a népet, így hát kinyújtotta a kezében levő botot, és belemártotta a végét a lépes mézbe, aztán visszahúzta szájához a kezét, és felragyogott a szeme.28Ekkor megszólalt valaki a nép közül, és ezt mondta:,,Apád ünnepélyesen megeskette a népet ezekkel a szavakkal:Átkozott az az ember, aki ma kenyeret eszik!"(A nép pedig már kezdett kimerülni.)29Jonatán azonban így szólt:,,Apám kegyvesztetté tette az országot. Nézzétek csak, hogy felragyogott a szemem, mert megízleltem ezt a kis mézet.30Hát még ha evett volna ma a nép az ellenségeinél talált zsákmányból! Mert most nem érte nagy pusztítás a filiszteusokat."31Azon a napon Mikmástól Ajjalonig verték a filiszteusokat, és a nép nagyon kimerült.32Akkor a nép nekiesett a zsákmánynak:juhot, marhát, borjút vett el magának, és levágta a puszta földön. És vérrel együtt ette a húst a nép.33Jelentették is Saulnak:,,Íme, vétkezik a nép Jehova ellen, mert vérrel együtt eszi a húst."Erre ő így szólt:,,Csalárdul cselekedtetek. Először is hengerítsetek ide nekem egy nagy követ."34Azután ezt mondta Saul:,,Széledjetek el a nép közé, és mondjátok meg nekik:Mindegyikőtök hozza ide hozzám a maga bikáját, és mindenki a maga juhát. Itt vágjátok le és egyétek! Ne vétkezzetek Jehova ellen azzal, hogy vérrel együtt eszitek a húst."Így tehát azon az éjjelen az egész népből mindenki odavitte a kezébe került bikát, és ott vágta le.35Saul ezután oltárt épített Jehovának. Ez volt az első oltár, amelyet Jehovának épített.36Saul később ezt mondta:,,Menjünk le éjjel a filiszteusok után, fosszuk ki őket, míg felvirrad a reggel, és egyet se hagyjunk meg közülük."Erre ezt mondták:,,Tedd azt, ami jónak látszik szemedben."A pap ekkor így szólt:,,Járuljunk itt az igaz Isten elé."37Saul tehát megkérdezte Istentől:,,Lemenjek-e a filiszteusok után?Izrael kezébe adod-e őket?"De ő nem válaszolt neki azon a napon.38Saul ezért ezt mondta:,,Gyertek ide mindnyájan, ti, akik főemberei vagytok a népnek. Derítsétek ki, és nézzetek utána, hogyan történt ma ez a bűn.39Mert él Jehova, aki Izrael Megszabadítója, hogy még ha Jonatán fiamban volna is a bűn, bizonnyal meg kell halnia."De senki sem válaszolt neki az egész nép közül.40Akkor így szólt az egész Izraelhez:,,Ti legyetek az egyik oldalon, én pedig Jonatán fiammal a másikon."A nép erre ezt mondta Saulnak:,,Tedd meg, ami jónak látszik szemedben."41Saul ezután így szólt Jehovához:,,Ó, Izrael Istene, adj tummimot!"Akkor Jonatán és Saul lett kiválasztva, a nép pedig megmenekült.42Saul erre ezt mondta:,,Vessetek sorsot közöttem és Jonatán fiam között."És Jonatán lett kiválasztva.43Saul ekkor így szólt Jonatánhoz:,,Mondd el, mit tettél!"Jonatán erre elmondta neki. Így szólt:,,Való igaz, megízleltem egy kis mézet a kezemben levő bot végével. Itt vagyok! Haljak hát meg!"44Saul erre ezt mondta:,,Úgy cselekedjen Isten, sőt még rosszabbul, ha nem lakolsz halállal, Jonatán!"45A nép azonban ezt mondta Saulnak:,,Vajon Jonatán haljon meg, aki véghezvitte e nagy szabadítást Izraelben?Ilyesmi nem történhet!Él Jehova, hogy egyetlen hajszála sem fog a földre hullani fejéről! Mert bizony Istennel munkálkodott ezen a napon."A nép tehát megváltotta Jonatánt, és nem halt meg.46Saul akkor visszavonult, nem követte a filiszteusokat, és a filiszteusok elmentek a maguk helyére.47Saul kezébe vette az Izrael feletti királyságot, és körös-körül harcba szállt minden ellenségével:Moábbal, Ammon fiaival, Edommal, Cóba királyaival és a filiszteusokkal. Amerre csak fordult, ítélettel sújtotta őket.48Mindegyre hősiesen cselekedett. Megverte Amáleket, és megszabadította Izraelt azok kezéből, akik fosztogatták.49Saulnak Jonatán, Jisvi és Málki-Sua voltak a fiai. Ami a két leánya nevét illeti, az először születettet Mérábnak, a fiatalabbat pedig Mikálnak hívták.50Saul feleségének Ahinoám volt a neve;Ahimaácnak volt a leánya. Saul hadvezérét Ábnernek hívták. Ez Nérnek a fia, Saulnak pedig a nagybátyja volt.51Saulnak Kís volt az apja, Nér pedig - Ábner apja - Abielnek volt a fia.52Saul életének minden napján kemény harc folyt a filiszteusok ellen. Ha Saul meglátott egy-egy erős vagy vitéz férfit, azt maga mellé vette.

15. fejezet
1Sámuel akkor így szólt Saulhoz:,,Jehova engem küldött el, hogy felkenjelek népe, Izrael királyává. Most azért figyeld meg, hogy szól Jehova beszéde.2Ezt mondja a seregek Jehovája:Számon fogom kérni, amit Izraellel tett Amálek:útját állta neki, amikor az feljött Egyiptomból.3Most azért menj, verd meg Amáleket, és add pusztulásra mindenestül. Ne könyörülj rajta. Öld meg őket:férfit és nőt, gyermeket és csecsemőt, bikát és juhot, tevét és szamarat egyaránt."4Saul tehát egybehívta a népet, és megszámlálta őket Telaimban:kétszázezer gyalogosa és tízezer júdabeli embere volt.5És eljutott Saul egészen Amálek városáig, és lesbe állt a völgynél.6A kenitáknak közben ezt mondta Saul:,,Menjetek, távozzatok, vonuljatok le az amálekiták közül, nehogy elsöpörjelek benneteket velük együtt. Te szerető-kedvességet cselekedtél Izrael minden fiával, amikor feljöttek Egyiptomból."A keniták erre eltávoztak az amálekiták közül.7Saul ezután megverte Amáleket Havilától egészen Súrig, amely Egyiptom előtt van.8Agágot, Amálek királyát élve fogta el, a nép többi részét pedig pusztulásra adta a kard élével.9De Saul és a nép megkönyörült Agágon és a nyáj meg a csorda színe-javán és a kövér állatokon, a kosokon és mindazon, ami jó volt. Nem akarták pusztulásra adni őket. A silány és megvetendő dolgokat ellenben mind pusztulásra adták.10Jehova szava ekkor így szólt Sámuelhez:11,,Sajnálom, hogy Saulnak királyi uralmat adtam, mert elfordult, és nem követ engem. Nem teljesítette szavaimat."Ez lesújtotta Sámuelt, és egész éjjel Jehovához kiáltott.12Azután Sámuel már korán felkelt, hogy reggel találkozzon Saullal. De hírül vitték Sámuelnek:,,Saul Kármelbe ment, és íme, emlékművet emelt magának, azután megfordult, átment és lement Gilgálba."13Sámuel végül megérkezett Saulhoz, és Saul így szólt hozzá:,,Áldott vagy te Jehovától!Teljesítettem Jehova szavát."14Sámuel azonban ezt mondta:,,Akkor mit jelentsen a nyáj hangja, amely a fülembe hatol, meg a csorda hangja, amelyet hallok?"15 Saul erre így szólt:,,Az amálekitáktól hozták őket, mert a nép megkönyörült a nyáj és a csorda színe-javán, hogy feláldozzák Jehovának, a te Istenednek. De a többit pusztulásra adtuk."16Sámuel akkor ezt mondta Saulnak:,,Állj meg! Közlöm veled, mit mondott nekem Jehova a múlt éjszaka."Ő erre így szólt hozzá:,,Beszélj!"17Sámuel tehát ezt mondta:,,Nem úgy volt-e, hogy amikor a magad szemében kicsiny voltál, feje lettél Izrael törzseinek, és Jehova felkent téged Izrael királyává?18Később Jehova ilyen megbízatással küldött utadra:Menj, és add pusztulásra a bűnösöket, az amálekitákat. Addig harcolj ellenük, míg ki nem irtod őket.19Mi hát az oka, hogy nem hallgattál Jehova szavára, hanem nekiestél a zsákmánynak, és azt tetted, ami rossz Jehova szemében?"20Saul azonban ezt mondta Sámuelnek:,,De hiszen hallgattam Jehova szavára!Elmentem, hogy teljesítsem a megbízatásomat, amellyel utamra küldött Jehova. Elhoztam Agágot, Amálek királyát, de Amáleket pusztulásra adtam.21A nép pedig elvette a zsákmányból a legjobb juhokat és marhákat mint pusztulásra szántakat, hogy feláldozza Jehovának, a te Istenednek, Gilgálban."22Sámuel erre ezt mondta:,,Vajon Jehova ugyanúgy örül az égő felajánlásoknak és az áldozatoknak, mint a Jehova szava iránti engedelmességnek?Íme, jobb az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél.23Mert a lázadás éppolyan, mint a jóslás bűne, és az elbizakodott törtetés, mint amikor valaki rejtelmes erőkhöz és a terafimhoz folyamodik. Mivel te megvetetted Jehova szavát, ő is megvet téged, hogy ne légy király."24Saul erre így szólt Sámuelhez:,,Vétkeztem. Áthágtam Jehova parancsát és a te szavaidat, mert féltem a néptől, és hallgattam szavukra.25Most azért, kérlek, bocsásd meg bűnömet, és térj vissza velem, hogy leboruljak Jehova előtt."26De Sámuel ezt mondta Saulnak:,,Nem térek vissza veled, mert megvetetted Jehova szavát, Jehova pedig megvet téged, hogy ne légy tovább Izrael királya."27 Amikor Sámuel megfordult, hogy elmenjen, ő azonnal megragadta a palástja szárnyát, de az leszakadt.28Sámuel erre ezt mondta neki:,,Jehova ma elszakította tőled Izrael királyi uralmát, és olyan felebarátodnak adja, aki jobb nálad.29Izrael Kiválósága pedig nem bizonyul hazugnak. Nem fog sajnálkozni, mert nem földi ember ő, hogy sajnálkozzon."30Erre ezt mondta:,,Vétkeztem. Most azért, kérlek, add meg nekem a tiszteletet népem vénei előtt és Izrael előtt. Térj vissza velem, én pedig leborulok Jehova Istened előtt."31Sámuel tehát visszament Saul mögött, és Saul leborult Jehova előtt.32Sámuel ezután így szólt:,,Hozzátok ide nekem Agágot, Amálek királyát."Agág ekkor odament hozzá kelletlenül, és ezt mondta magában Agág:,,Akkor hát elmúlt a halál keserűsége."33Sámuel azonban így szólt:,,Ahogyan gyermektelenné tett asszonyokat a kardod, úgy legyen anyád a gyermekeitől leginkább megfosztott az asszonyok között!"Azzal Sámuel darabokra vágta Agágot Jehova előtt Gilgálban.34Sámuel ezután elment Rámába, Saul pedig fölment a házához Saul Gibeájába.35Sámuel nem is látta többé Sault a halála napjáig, mert kesergett Sámuel Saul miatt. Jehova pedig sajnálta már, hogy Sault tette Izrael királyává.(NWfordítás)


 
 
0 komment , kategória:  1 Sámuel /Ósz.  
1Sámuel 6–10-ig terjedő fejezetei
  2016-08-19 19:37:15, péntek
 
  1. fejezet

1Jehova ládája hét hónapig volt a filiszteusok földjén.2Akkor a filiszteusok hívták a papokat meg a jósokat, és ezt mondták:,,Mit tegyünk Jehova ládájával?Adjátok tudtunkra, hogy mivel küldjük el a helyére."3Azok erre ezt mondták:,,Ha elkülditek Izrael Istenének ládáját, ne küldjétek felajánlás nélkül. Mindenképpen adjátok meg neki a vétkességi felajánlást. Akkor meggyógyultok, és megtudjátok, miért nem fordul el tőletek a keze."4Erre így szóltak:,,Mi az a vétkességi felajánlás, amit meg kell adnunk neki?"Azok így feleltek:,,A filiszteusok szövetséges fejedelmeinek száma szerint öt, aranyból készült aranyér és öt arany ugróegér, mert ugyanaz a csapás sújt titeket mindnyájatokat és szövetséges fejedelmeiteket.5Készítsetek képmásokat aranyereitekről és ugróegereitekről, amelyek pusztítják a földet, és adjatok dicsőséget Izrael Istenének. Talán enyhíteni fogja a nyomást, és leveszi a kezét rólatok, istenetekről és földetekről.6Meg aztán miért keményítenétek meg szíveteket úgy, ahogy Egyiptom és a fáraó megkeményítette a szívét?Nem úgy volt-e, hogy amikor Ő szigorúan bánt velük, mindjárt elengedték őket, és ők útnak is indultak?7Most tehát készítsetek egy új szekeret, vegyetek két szoptatós tehenet, amelyen még nem volt iga. Fogjátok be a teheneket a szekérbe, és borjaikat küldjétek haza, hogy ne kövessék őket.8Fogjátok meg Jehova ládáját, tegyétek a szekérre, és azokat az aranytárgyakat, amelyeket meg kell adnotok neki vétkességi felajánlásul, helyezzétek egy dobozban melléje. Majd bocsássátok el, hadd menjen.9Figyeljétek meg: ha az a saját területére vivő úton megy fel, Bét-Semes felé, akkor ő hozta ránk ezt a nagy bajt, de ha nem, akkor tudni fogjuk, hogy nem az ő keze érintett minket, hanem véletlen volt az, ami velünk történt."10Az emberek így is tettek. Fogtak két szoptatós tehenet, befogták őket a szekérbe, és borjaikat elzárták odahaza.11Aztán föltették a szekérre Jehova ládáját, és a dobozt is az arany ugróegerekkel meg az aranyereik képmásával.12A tehenek pedig egyenesen a Bét-Semes felé vivő úton indultak el. Azon az egy országúton mentek, és menet közben bőgtek. Nem tértek le se jobbra, se balra. A filiszteusok szövetséges fejedelmei végig követték őket, egészen Bét-Semes határáig.13A bét-semesiek éppen búzát arattak a völgyben. Amikor felemelték szemeiket, és észrevették a ládát, örvendezni kezdtek annak láttán.14A szekér pedig a bét-semesi Józsué földjére ért, és ott megállt. Egy nagy kő feküdt ott. Felhasogatták a szekér fáját, és bemutatták a teheneket Jehovának égő felajánlásul.15A léviták levették Jehova ládáját és a mellette levő dobozt, amelyben az aranytárgyak voltak, majd ráhelyezték a nagy kőre. A bét-semesiek pedig égő felajánlásokat mutattak be, és áldozatokat ajánlottak fel azon a napon Jehovának.16A filiszteusok öt szövetséges fejedelme látta ezt, és még aznap visszamentek Ekronba.17Ezek azok az aranyból készült aranyerek, amelyeket a filiszteusok megadtak Jehovának vétkességi felajánlásul:egy Asdódért, egy Gázáért, egy Askelonért, egy Gátért és egy Ekronért.18Arany ugróegérből annyi volt, amennyi a filiszteusoknak az öt szövetséges fejedelemhez tartozó összes városa, a megerősített várostól a nyílt vidéken fekvő faluig. A nagy kő pedig, amelyre ráhelyezték Jehova ládáját, mind a mai napig tanúságul szolgál a bét-semesi Józsué földjén.19És Jehova megverte a bét-semesieket, mert megnézték a ládáját. Megvert tehát a nép közül hetven embert[[és ötvenezer embert]].A nép pedig keseregni kezdett, mert Jehova megverte a népet nagy öldökléssel.20A bét-semesi emberek ezt mondták:,,Kicsoda képes megállni e szent Isten, Jehova előtt, és kihez vonul el tőlünk?"21Végül követeket küldtek Kirját-Jeárim lakóihoz ezekkel a szavakkal:,,Visszahozták a filiszteusok Jehova ládáját. Gyertek le. Vigyétek föl magatokhoz."

7. fejezet
1A kirját-jeárimi emberek le is mentek, fölvitték Jehova ládáját, és bevitték Abinádáb házába, a dombra. Eleázárt, a fiát szentelték fel, hogy őrizze Jehova ládáját.2Történt pedig, hogy attól a naptól fogva, hogy a láda Kirját-Jeárimban volt, sok-sok nap telt el, már húsz év is elmúlt, és Izrael egész háza siránkozva kereste Jehovát.3Sámuel akkor így szólt Izrael egész házához:,,Ha teljes szívetekből meg akartok térni Jehovához, távolítsátok el magatoktól az idegen isteneket, meg Astóret képmásait is, és fordítsátok szíveteket rendíthetetlenül Jehova felé. Egyedül őt szolgáljátok, és kiszabadít titeket a filiszteusok kezéből."4Izrael fiai ekkor eltávolították a Baálokat és Astóret képmásait, és egyedül Jehovának kezdtek szolgálni.5Sámuel akkor ezt mondta:,,Gyűjtsétek egybe egész Izraelt Micpába, hogy imádkozzak értetek Jehovához."6Egybegyűltek hát Micpában, aztán vizet merítettek és kiöntötték Jehova előtt, és böjtöltek azon a napon. Így beszéltek:,,Vétkeztünk Jehova ellen."Sámuel pedig ítélni kezdte Izrael fiait Micpában.7És a filiszteusok hírét vették, hogy Izrael fiai egybegyűltek Micpában, és a filiszteusok szövetséges fejedelmei fölvonultak Izrael ellen. Amikor Izrael fiai meghallották ezt, félelem fogta el őket a filiszteusok miatt.8Izrael fiai ezért így szóltak Sámuelhez:,,Ne hallgass! Kiálts segítségért értünk Jehova Istenünkhöz, hogy megmentsen minket a filiszteusok kezéből!"9Sámuel ekkor fogott egy szopós bárányt, és bemutatta égő felajánlásul, teljes felajánlásul Jehovának. És Sámuel segítségért kiáltott Jehovához Izraelért, Jehova pedig válaszolt neki.10Történt aztán, hogy mialatt Sámuel az égő felajánlást bemutatta, a filiszteusok közeledtek, hogy harcoljanak Izrael ellen. Jehova erre hangos mennydörgést idézett elő azon a napon a filiszteusok ellen, hogy összezavarja őket; és vereséget szenvedtek Izrael előtt.11Izrael emberei akkor kitörtek Micpából, és üldözőbe vették a filiszteusokat. Vágták őket egészen Bét-Kár déli részéig.12Sámuel pedig fogott egy követ, és elhelyezte Micpa és Jesána között, és az Eben-Ézer nevet adta neki. Ki is jelentette:,,Eddig megsegített bennünket Jehova."13A filiszteusok tehát legyőzettek, és nem hatoltak be többé Izrael területére. Jehova keze pedig továbbra is a filiszteusok ellen volt Sámuel életének minden napján.14A városok, amelyeket a filiszteusok elvettek Izraeltől, egyre-másra visszakerültek Izraelhez, Ekrontól Gátig. Izrael felszabadította azok területét a filiszteusok keze alól. És béke lett Izrael és az amoriták között.15Sámuel továbbra is ítélte Izraelt, életének minden napján.16Évről évre útra kelt, és bejárta Bételt, Gilgált és Micpát, és bírája volt Izraelnek mindezeken a helyeken.17De visszatért Rámába, mert ott volt a háza, és ott ítélte Izraelt. Oltárt is épített ott Jehovának.

8. fejezet
1És történt, hogy amikor Sámuel megöregedett, a fiait tette Izrael bíráivá.2Elsőszülött fiának Jóel volt a neve, a második pedig az Abija nevet viselte. Beér-Sebában ítéltek.3Fiai nem jártak az ő útjain, hanem a tisztességtelen haszonszerzésre hajlottak. Megvesztegetésre szánt ajándékokat fogadtak el, és elferdítették az ítéletet.4Idővel egybegyűlt Izrael összes véne, és elmentek Sámuelhez Rámába.5Így szóltak hozzá:,,Íme, te megöregedtél, a fiaid pedig nem járnak útjaidon. Most azért nevezz ki nekünk királyt, hogy ítéljen minket, ahogy az összes nemzetnél szokás."6Sámuel szemében azonban rossz volt ez, mármint hogy azt mondták:,,Adj nekünk királyt, hogy ítéljen minket."És Sámuel imádkozni kezdett Jehovához.7Jehova erre így szólt Sámuelhez:,,Hallgass a nép szavára mindenben, amit mondanak neked, mert nem téged vetettek el, hanem engem vetettek el, hogy ne legyek király felettük.8Egészen úgy cselekednek, ahogy mind a mai napig cselekedtek attól a naptól fogva, hogy kihoztam őket Egyiptomból: folyton elhagytak engem, és más isteneknek szolgáltak. Így cselekednek veled is.9Hallgass most szavukra. Csakhogy szigorúan figyelmeztesd őket, és mondd el nekik, mihez lesz joga a királynak, aki uralkodni fog felettük."10Sámuel tehát elmondta Jehova minden szavát a népnek, amely királyt kért tőle.11Ezt mondta:,,A következőkhöz lesz joga a királynak, aki uralkodni fog felettetek:Fiaitokat magához viteti, szekereihez és lovasai közé rendeli őket, és némelyeknek a szekerei előtt kell futniuk.12Parancsnokokat nevez ki magának ezres és ötvenes csoportok élére, némelyekkel szántatni és arattatni fog, és velük készítteti el hadi felszerelését és szekerei felszerelését.13Leányaitokat elviszi kenőcskeverőnek és szakácsnőnek meg sütőnőnek.14Legjobb földjeiteket, szőlőiteket és olajfaligeteiteket elveszi, és odaadja a szolgáinak.15Vetéseitekből és szőlőitekből tizedet szed, és odaadja azokat udvari tisztviselőinek és szolgáinak.16Elveszi szolgáitokat és szolgálóleányaitokat, legjobb csordáitokat és szamaraitokat, és a maga munkáját végezteti velük.17Nyájaitokból tizedet szed, ti pedig szolgáivá lesztek.18Azon a napon bizony kiáltani fogtok a királyotok miatt, akit magatoknak választottatok, de Jehova nem válaszol nektek azon a napon."19A nép azonban nem volt hajlandó Sámuel szavára hallgatni, és ezt mondta:,,Nem, hanem király legyen felettünk!20Legyünk mi is olyanok, mint az összes nemzet! Királyunk ítéljen bennünket, ő menjen ki előttünk, és vívja meg csatáinkat!"21Sámuel meghallgatta a nép minden szavát, majd elmondta azokat Jehovának, az Ő füle hallatára.22Jehova akkor így szólt Sámuelhez:,,Hallgass a szavukra, és adj nekik királyt, hogy uralkodjon felettük."Sámuel tehát ezt mondta Izrael férfiainak:,,Mindenki menjen el a városába."

9. fejezet
1Volt egy Benjámin fiai közül való férfi, akit Kísnek hívtak. Abielnek volt a fia, aki Céror fia, aki Bekórát fia, aki Afiáh fia volt. Benjáminita volt, és igen jómódú férfiú.2Volt neki egy Saul nevű fia, fiatal és szép. Nem akadt Izrael fiai között olyan férfi, aki szebb lett volna nála. Vállától fogva kimagaslott az egész nép közül.3Kísnek, Saul apjának pedig elvesztek a szamárkancái. Kís ezért így szólt a fiához, Saulhoz:,,Kérlek, vedd magad mellé az egyik szolgát, kerekedj fel, és menj, keresd meg a szamárkancákat."4Erre ő bejárta Efraim hegyvidékét és bejárta Sálisa földjét, de nem bukkantak rájuk. Bejárták Saálim földjét is, de ott sem voltak. Bejárta a benjáminiták földjét is, de nem találták őket.5Eljutottak Cúf földjére, és Saul ezt mondta a vele levő szolgának:,,Gyere! Térjünk vissza, mert apám még elvetve a szamárkancák gondját miattunk kezd aggódni."6De az így szólt hozzá:,,Figyelj rám, kérlek! Ebben a városban van Isten egyik embere, és ezt az embert tisztelet övezi. Mindaz, amit mond, kétségtelenül bekövetkezik. Menjünk most oda. Talán meg tudja mondani nekünk, melyik úton kell mennünk."7Saul ekkor ezt mondta a szolgájának:,,És ha elmegyünk, mit vigyünk annak az embernek? Hiszen kifogyott már a kenyér a tarisznyánkból, és semmi sincs, amit ajándékba vihetnénk az igaz Isten emberének. Mi van nálunk?"8A szolga erre ismét megszólalt, és ezt mondta Saulnak:,,Íme, van még a kezemben egynegyed sekel ezüst. Azt fogom odaadni az igaz Isten emberének, ő pedig tudtunkra adja utunkat."9(Régen Izraelben így beszélt az az ember, aki elment, hogy keresse Istent:,,Gyertek, menjünk el a látóhoz!"Akit ugyanis ma prófétának mondanak, azt régen látónak hívták.)10Saul akkor így szólt a szolgájához:,,Jól beszélsz. Gyere, menjünk!"Elindultak hát abba a városba, ahol az igaz Isten embere tartózkodott.11Amikor a városhoz vivő emelkedőn haladtak, leányokkal találkoztak, akik vizet mentek meríteni. Meg is kérdezték azoktól:,,Itt van a látó?"12 Erre így válaszoltak nekik:,,Igen. Íme, előtted van. Siess, mert ma jött a városba, hiszen ma áldozata van a népnek a magaslaton.13Mihelyt beértek a városba, megtaláljátok, mielőtt felmenne a magaslatra, hogy egyék. A nép ugyanis nem ehet addig, míg ő el nem jön, mert ő áldja meg az áldozatot. Csak azután ehetnek a meghívottak. Menjetek csak föl, mert most megtaláljátok!"14Fölmentek tehát a városba. Épp a város közepére értek, amikor íme, Sámuel jött velük szemben a magaslat felé tartva.15Jehova pedig egy nappal Saul érkezése előtt már kinyilatkoztatta Sámuel fülébe a következőket:16,,Holnap ilyen tájban elküldök hozzád egy férfit Benjámin földjéről. Őt kend fel népemnek, Izraelnek vezetőjévé. Ő menti meg népemet a filiszteusok kezéből. Bizony láttam népem nyomorúságát, mert eljutott hozzám kiáltásuk."17És Sámuel meglátta Sault, Jehova pedig tudtára adta:,,Itt van az a férfi, akiről azt mondtam neked:Ez fogja kordában tartani népemet."18Saul akkor odalépett Sámuelhez a kapuban, és ezt mondta:,,Kérlek, mondd meg nekem, hol van a látó háza."19Sámuel erre így válaszolt Saulnak:,,Én vagyok a látó. Menj föl előttem a magaslatra. Ma velem kell ennetek, és reggel majd elbocsátalak. És tudtodra adok mindent, ami a szívedben van.20Ami a szamárkancákat illeti, amelyeket három napja elvesztettél, ne törődjön velük szíved, mert előkerültek. Kié mindaz, ami kívánatos Izraelben? Nemde tiéd és apád egész házáé?"21Saul erre így válaszolt:,,Avagy nem benjáminita vagyok én? Nemde Izrael törzseinek legkisebbjéből származom? Hát nem az én családom a legjelentéktelenebb Benjámin törzsének minden családja között? Miért mondasz nekem ilyeneket?"22Sámuel ekkor fogta Sault meg a szolgáját, és az étkezőhelyiségbe vezette őket. Nekik adta a főhelyet a meghívottak között, akik harmincan lehettek.23Később Sámuel így szólt a szakácshoz:,,Hozd elő azt a részt, amelyet odaadtam neked, amelyről azt mondtam:Tedd félre magadnál."24A szakács erre vette a combot mindenestül, és Saul elé tette. Majd ezt mondta:,,Itt a félretett rész. Vedd magad elé, és egyél, mert neked tették félre a meghatározott időre, hogy a meghívottakkal egyél."Saul tehát együtt evett azon a napon Sámuellel.25Utána lementek a magaslatról a városba, és még beszélt Saullal a ház tetején.26Aztán korán fölkeltek, és hajnalhasadáskor Sámuel felszólt Saulnak a háztetőre:,,Kelj föl, hadd bocsássalak el!"Saul erre fölkelt, és mindketten - ő is, és Sámuel is - kimentek.27Lefelé menet a város szélén Sámuel így szólt Saulhoz:,,Mondd meg a szolgának, hogy menjen előre."Erre az továbbment.,,Te pedig most állj meg, hogy hallassam veled Isten szavát."

10. fejezet
1Sámuel ekkor fogta az olajoskorsót, és ráöntötte az olajat Saul fejére. Megcsókolta őt, és ezt mondta:,,Vajon nem azért van ez, mert Jehova felkent téged örökségének vezetőjévé?2Amikor ma elmész tőlem, két emberrel fogsz találkozni Ráhel sírhelye mellett, Benjámin területén, Celcahban. Ezt mondják majd neked: Meglettek a szamárkancák, amelyeknek keresésére indultál, de apád már nem a szamárkancákkal foglalkozik. Miattatok aggódik, és azt mondogatja:Mit tegyek a fiamért?3Onnan aztán menj még tovább, és menj el a Tábor nagy fájáig. Ott három emberrel fogsz találkozni, akik az igaz Istenhez mennek fel Bételbe. Az egyik három gidát visz, a másik három kerek cipót, a harmadik egy nagy korsó bort.4Érdeklődni fognak majd hogyléted felől, és adnak neked két cipót. Fogadd el ezeket kezükből.5Azután eljutsz az igaz Isten dombjához, ahol is egy filiszteus helyőrség van. Amikor ott megérkezel a városba, egy csoport prófétával találkozol majd, akik a magaslatról jönnek lefelé. Húros hangszer, tamburin, fuvola és hárfa lesz előttük, és próféta módjára fognak beszélni.6Jehova szelleme működni kezd rajtad, és próféta módjára fogsz beszélni velük együtt, és más emberré változol.7Amikor bekövetkeznek rajtad mindezek a jelek, tedd meg, amire módot talál a kezed, mert veled van az igaz Isten.8Menj le előttem Gilgálba. Íme, én lemegyek hozzád, hogy égő áldozatokat ajánljak fel, és közösségi áldozatokat mutassak be. Hét napig várj, míg oda nem érkezem hozzád, és tudatni fogom veled, mit tegyél."9Történt pedig, hogy amint elfordította a vállát, hogy elmenjen Sámueltől, Isten másmilyenné változtatta a szívét. Mindezek a jelek beteljesedtek azon a napon.10Elmentek hát onnan a dombra, és itt egy csoport próféta jött vele szemben. Isten szelleme azonnal működni kezdett rajta, és ő próféta módjára kezdett beszélni közöttük.11Amikor meglátták őt mindazok, akik már ismerték korábbról, hát íme, a prófétákkal együtt prófétált! Ezért így beszéltek egymás között az emberek:,,Mi történt Kís fiával?Saul is a próféták között van?"12Akkor megszólalt egy ottani ember, és ezt mondta:,,Hát ki az ő atyjuk?"Ezért lett példabeszéddé:,,Saul is a próféták között van?"13Végül abbahagyta, nem beszélt már próféta módjára, és elment a magaslatra.14Később így szólt a nagybátyja Saulhoz és a szolgájához:,,Hol jártatok?"Erre ő ezt mondta:,,A szamárkancákat kerestük. Mentünk, hátha meglátjuk őket, de sehol sem voltak. Így hát elmentünk Sámuelhez."15Saul nagybátyja ekkor így szólt:,,Kérlek, mondd el nekem, mit mondott nektek Sámuel."16Saul erre így szólt a nagybátyjához:,,Egyértelműen tudtunkra adta, hogy meglettek a szamárkancák."De amit a királyságról mondott Sámuel, azt nem mondta el neki.17Sámuel pedig egybehívta a népet Jehovához Micpába,18és így szólt Izrael fiaihoz:,,Ezt mondja Jehova, Izrael Istene:Én hoztam fel Izraelt Egyiptomból. Én szabadítottalak ki titeket Egyiptom kezéből és mindazoknak a királyságoknak kezéből, amelyek elnyomtak benneteket.19Ti azonban ma elvetettétek Isteneteket, aki megmentett titeket minden bajotokból és nyomorúságotokból. Így szóltatok:Nem! Királyt rendelj fölénk!Most pedig álljatok Jehova elé törzseitek és ezreitek szerint."20Sámuel tehát felvonultatta Izrael minden törzsét, és a választás Benjámin törzsére esett.21Azután felvonultatta Benjámin törzsét a családjai szerint, és a választás a matriták családjára esett. Végül Kís fiára, Saulra esett a választás. Keresni kezdték, de nem találták.22Így hát megkérdezték még Jehovát:,,Eljött már ide az az ember?"Jehova erre ezt mondta:,,Itt van, elrejtőzött az úti holmi között."23Odafutottak hát, és elhozták onnan. Amikor megállt a nép között, vállától fogva kimagaslott az egész nép közül.24Sámuel ekkor így szólt az egész néphez:,,Látjátok-e, kit választott Jehova? Nincs hozzá hasonló az egész nép között!" Erre az egész nép kiáltozni kezdett, és ezt mondta:,,Éljen a király!"25Akkor Sámuel beszélt a népnek a királysággal együtt járó jogokról. Beírta egy könyvbe, és elhelyezte azt Jehova színe előtt. Ezután Sámuel elbocsátotta az egész népet, mindenkit a maga házába.26Saul pedig hazament Gibeába, és azok a vitézek, akiknek a szívét Isten megérintette, vele tartottak.27A semmirekellő emberek viszont ezt mondták:,,Hogy fog ez minket megmenteni?"Megvetették tehát, és nem vittek neki ajándékot. Ő azonban hallgatott, mint aki megnémult.
 
 
0 komment , kategória:  1 Sámuel /Ósz.  
1Sámuel 1–5:12-ig terjedő fejezetei
  2016-08-04 20:59:14, csütörtök
 
  1. fejezet

1Volt egy efraimi ember Ramataim-Cófimból, Efraim hegyvidékéről, akit Elkánának hívtak. Jerohámnak volt a fia, aki Elihunak volt a fia, aki Cúf fiának, Tóhunak volt a fia.2Két felesége volt, az egyiket Annának, a másikat Peninnának hívták. Peninnának születtek gyermekei, Annának viszont nem volt gyermeke.3Ez az ember évről évre felment a városából Silóba, hogy leboruljon a seregek Jehovája előtt, és áldozatot mutasson be neki. Itt szolgált Éli két fia, Hofni és Fineás Jehova papjaként.4Egyszer aztán, amikor eljött a napja, Elkána áldozatot mutatott be, és részeket adott feleségének, Peninnának, és Peninna minden fiának és leányának.5Annának pedig egy részt adott. Mindamellett ő Annát szerette, de Jehova bezárta annak méhét.6Vetélytársnője pedig sokat bosszantotta Annát, csak hogy felzaklassa, mivel Jehova bezárta a méhét.7Ezt tette minden évben, valahányszor fölment Jehova házába. Így bosszantotta őt, ő meg csak sírt, és nem is evett.8Férje, Elkána ezt mondta neki:,,Anna, miért sírsz, és miért nem eszel? Miért fáj a szíved? Hát nem érek én neked többet tíz fiúnál?"9Miután ettek és ittak Silóban, Anna fölkelt—Éli pap pedig Jehova templomának ajtófélfájánál a székén üldögélt—,10és lelkében elkeseredve imádkozni kezdett Jehovához, és nagyon sírt.11Fogadalmat tett, és ezt mondta: ,,Ó, seregek Jehovája! Ha letekintesz rabszolgaleányod nyomorúságára, és megemlékezel rólam, ha nem feledkezel meg rabszolgaleányodról, és fiúmagzatot adsz rabszolgaleányodnak, akkor én Jehovának adom őt élete minden napjára, és borotva nem érinti a fejét."12Történt pedig, hogy amíg ő hosszasan imádkozott Jehova előtt, Éli figyelte a száját.13Anna a szívében beszélt, csak ajkai remegtek, és nem hallatszott a hangja. Éli azonban részegnek gondolta.14Így szólt hozzá Éli:,,Meddig leszel még részeg? Távolítsd el magadtól a bort."15Anna erre így válaszolt:,,Nem, uram! Meggyötört szellemű asszony vagyok én. Bort és mámorító italt nem ittam, csak lelkemet öntöm ki Jehova előtt.16Ne tekintsd semmirekellő asszonynak rabszolgaleányodat, mert bizony gondom és bajom sokasága miatt szóltam mindeddig."17Éli erre így felelt:,,Menj el békében, és adja meg Izrael Istene kérésedet, amit kértél tőle!"18Akkor ő ezt mondta:,,Bárcsak kegyet találna szemedben szolgálóleányod!" És elment az asszony a maga útján. Evett, és nem volt többé gondterhelt az arca.19Kora reggel aztán fölkeltek, leborultak Jehova előtt, majd visszatértek, hazamentek Rámába. Elkána pedig együtt hált feleségével, Annával, és Jehova megemlékezett az asszonyról.20És történt az esztendő fordultával, hogy Anna teherbe esett, és fiút szült. A Sámuel nevet adta neki, mert ezt mondta:,,Jehovától kértem őt."21Idővel ez a férfi, Elkána, fölment egész háznépével, hogy bemutassa Jehovának az évenkénti áldozatot és fogadalmi felajánlását.22Anna azonban nem ment föl, mert ezt mondta férjének:,,Mihelyt elválasztottam a fiút, elviszem:jelenjen meg Jehova színe előtt, és lakjon ott időtlen időkig."23A férje, Elkána erre így szólt hozzá:,,Tedd, ami jónak látszik szemedben. Maradj itthon, míg el nem választod. Csak teljesítse be Jehova a szavát!"Az asszony tehát otthon maradt, és szoptatta a fiát, míg el nem választotta.24Mihelyt elválasztotta, föl is vitte magával, és vele együtt egy hároméves bikát, egy éfa lisztet meg egy nagy korsó bort is. Bement Jehova házába, Silóban, és a fiú ott volt vele.25Aztán levágták a bikát, és elvitték a fiút Élihez.26Anna ekkor így szólt:,,Bocsáss meg, uram! Lelked életére mondom, uram, hogy én vagyok az az asszony, aki itt állt veled, hogy Jehovához imádkozzék.27Ezért a fiúért imádkoztam, hogy adja meg Jehova a kérésemet, amit kértem tőle.28Én pedig kölcsönadom őt Jehovának. Élete minden napján olyan lesz, mint akit Jehovának kértek."És Elkána meghajolt ott Jehova előtt.

2. fejezet

1Anna pedig imádkozott, és ezt mondta:,,Ujjong a szívem Jehovában, Jehova fölmagasztalta az én szarvamat. Szám nagyra nyílt ellenségeim ellen, Mert örvendezek a tőled jövő megmentésnek.2Senki sincs olyan szent, mint Jehova; bizony senki sincs rajtad kívül; Nincs olyan kőszikla, mint a mi Istenünk.3Ne beszéljetek annyit oly gőgösen, Ne hagyja el féktelen beszéd szátokat, Mert Jehova az ismeret Istene, Ő helyesen ítéli meg a tetteket.4A vitéz íjászokat rettenet tölti el, A botladozók életerőt öveznek fel.5A jóllakottak kenyérért szegődnek el, Az éhezők többé nem éheznek. Még a meddő is hetet hoz világra, S akinek sok fia volt, elsorvad.6Jehova öl és éltet, A seolba visz, és felhoz onnan.7Jehova szegénnyé tesz és gazdagságot ad, Megaláz, de fel is magasztal.8Felsegíti a porból az alacsony sorút, Felemeli a szegényt a hamugödörből, Hogy az előkelőkkel üljenek együtt;a dicsőség trónját adja nekik örökségül. Mert Jehováé a föld minden pillére, Ő helyezi rájuk a termékeny földet.9Lojálisainak lábát megoltalmazza, A gonoszok pedig sötétségben némulnak el, Mert nem erővel győz az ember.10Jehova megrettenti a vele perlekedőket; Mennydörögni fog ellenük az egekben. Maga Jehova ítéli meg a föld végső határait, Hogy megerősítse királyát, Hogy fölmagasztalja felkentje szarvát."11Ezután Elkána hazament Rámába, és a fiú Jehova szolgája lett Éli pap előtt.12Éli fiai pedig semmirekellő emberek voltak; nem ismerték el Jehovát.13És a papoknak ilyen joguk volt a néppel szemben: ha valaki áldozatot mutatott be, a pap szolgája a háromágú villával a kezében odament, amikor főtt a hús,14és belenyúlt vele a főzőedénybe vagy a kétfülű fazékba vagy az üstbe vagy az egyfülű fazékba. Bármi akadt is a villára, a pap elvette magának. Így bántak minden izraelitával, aki csak elment Silóba.15Sőt, mielőtt elfüstölögtethették volna a kövérjét, a pap szolgája odament, és ezt mondta az áldozatot bemutató embernek:,,Sütni való húst adj a papnak; ne főttet, hanem nyers húst kapjon tőled!"16Ha az az ember azt mondta neki:,,Előbb hadd füstölögtessék el a kövérjét, azután vedd el magadnak, amit csak kíván a lelked",akkor így szólt:,,Nem!Most add ide, mert ha nem, hát elveszem erővel!"17A szolgák bűne pedig igen nagy lett Jehova előtt, mert az emberek megvetették a Jehovának szánt felajánlást.18És a gyermek Sámuel ott szolgált Jehova előtt, lenvászon efóddal felövezve.19Anyja mindig készített neki egy kicsiny palástot, és minden évben fölvitte neki, amikor a férjével fölment bemutatni az évenkénti áldozatot.20Éli pedig megáldotta Elkánát és feleségét, és ezt mondta:,,Adjon neked Jehova ettől a feleségedtől utódot a kölcsönadott helyett, amely kölcsönadatott Jehovának."Ezután hazamentek.21És Jehova Annára fordította a figyelmét, ő pedig terhes lett, és még három fiút meg két leányt szült. És a gyermek Sámuel tovább növekedett Jehovánál.22Éli pedig már nagyon idős volt;és meghallotta, mi mindent művelnek a fiai egész Izraellel, és hogy együtt hálnak azokkal a nőkkel, akik a találkozás sátrának bejáratánál szolgálnak.23Így beszélt hozzájuk:,,Miért tesztek ilyeneket? Bizony rosszat hallok rólatok az egész néptől.24Ne, fiaim! Mert nem jó hír az, amit hallok, amit Jehova népe terjeszt.25Ha ember ellen vétkezik az ember, akkor Isten a döntőbírája, de ha Jehova ellen vétkezik az ember, akkor ki fog imádkozni érte?"Ők azonban nem hallgattak apjuk szavára, mert Jehova ekkor már úgy látta jónak, hogy megölje őket.26Közben a gyermek Sámuel növekedett és egyre szeretetre méltóbb lett mind Jehova, mind az emberek szemében.27Egyszer aztán eljött Istennek egy embere Élihez, és így szólt hozzá:,,Ezt mondja Jehova:Nem nyilatkoztattam-e ki magamat ősatyád házának, amikor Egyiptomban, a fáraó házában voltak mint rabszolgák?28Ki is választottam őt magamnak Izrael összes törzséből, hogy papként szolgáljon, és fölmenjen oltáromra, hogy áldozati füstöt füstölögtessen, efódot viseljen előttem, hogy ősatyád házának adhassam Izrael fiainak minden tűzfelajánlását.29Miért tiporjátok lábbal a nekem bemutatott áldozatot és felajánlást, amelyet elrendeltem hajlékom számára? Miért tiszteled jobban a fiaidat, mint engem, azzal hogy magatokat hizlaljátok a legjobb résszel minden felajánlásból, amelyet népem, Izrael mutat be?30Ezért ez Jehovának, Izrael Istenének a kijelentése:Megmondtam:a házad és ősatyád háza előttem fog járni időtlen időkig.Most azonban ez Jehova kijelentése:Elképzelhetetlennek tartom ezt, mert akik tisztelnek engem, azokat én is tisztelem, de akik megvetnek, azok jelentéktelenné válnak.31Íme, jönnek napok, amikor levágom karodat, és ősatyád házának karját is, úgyhogy nem lesz vénember a házadban.32Ellenfelet látsz majd hajlékomban mindazon jó közepette, amiben része lesz Izraelnek, és soha nem lesz vénember a házadban.33Mindazonáltal lesz olyan a tieid között, akit nem irtok ki oltárom mellől, hogy elepedjen a szemed és elsorvadjon a lelked. De házadból a legtöbben emberek kardjától fognak meghalni.34Ez a jel számodra, ami két fiadon, Hofnin és Fineáson fog bekövetkezni: egy napon hal meg mindkettő.35Én pedig hűséges papot támasztok magamnak. Aszerint fog cselekedni, ami szívemben és lelkemben van. Maradandó házat építek neki, és ő felkentem előtt fog járni mindenkor.36Akkor aki csak megmarad a házadból, eljön és meghajol előtte, hogy fizetéshez és egy kerek cipóhoz jusson, és ezt mondja:Kérlek, végy fel valamelyik papi tisztségre, hogy ehessek egy falat kenyeret!

3. fejezet

1A gyermek Sámuel ez idő alatt Jehovának szolgált Éli előtt. Azokban a napokban ritkán jött szózat Jehovától. Nem volt látomás, amely széles körben elterjedt volna.2Történt pedig egy napon, hogy Éli épp a helyén feküdt. Szeme már homályosodni kezdett, és nem látott.3Isten lámpáját még nem oltották ki, és Sámuel Jehova templomában feküdt, ott, ahol Isten ládája volt.4Jehova ekkor szólította Sámuelt, mire ő ezt mondta:,,Itt vagyok."5El is futott Élihez, és így szólt:,,Itt vagyok, mert szólítottál."De ő ezt mondta:,,Nem szólítottalak. Feküdj vissza."Elment hát, és lefeküdt.6Jehova pedig ismét szólította:,,Sámuel!"Erre Sámuel fölkelt, odament Élihez, és így szólt:,,Itt vagyok, mert bizony szólítottál."De ő ezt mondta:,,Nem szólítottalak, fiam. Feküdj vissza."7(Sámuel ugyanis még nem ismerte meg Jehovát, és még nem jelentetett ki neki Jehova szava.)8Jehova ezért harmadszor is szólította:,,Sámuel!"Erre ő fölkelt, odament Élihez, és így szólt:,,Itt vagyok, mert biztosan szólítottál."Éli ekkor megértette, hogy Jehova szólította a fiút.9Ezért így szólt Éli Sámuelhez:,,Menj, feküdj le, és ha szólítana téged, akkor ezt mondd:Szólj, Jehova, mert figyel a te szolgád.Sámuel tehát elment, és lefeküdt a helyére.10Akkor Jehova eljött, odaállt, és szólította, mint korábban is:,,Sámuel, Sámuel!"Sámuel erre ezt mondta:,,Szólj, mert figyel a te szolgád."11Jehova ezután így szólt Sámuelhez:,,Íme, olyat teszek Izraelben, amit ha meghall valaki, megcsendül bele mindkét füle.12Azon a napon végrehajtom Élin mindazt, amit a házáról mondtam, elejétől végéig.13Te pedig mondd meg neki, hogy időtlen időkre megítélem a házát a vétek miatt, amelyről tudott, hiszen a fiai az Istent átkozzák, de ő nem dorgálta meg őket.14Ezért megesküdtem Éli házának, hogy a büntetés alól, amely Éli házának a vétkéért jár, nem ment fel sem áldozat, sem felajánlás, időtlen időkig."15Sámuel pedig feküdt egész reggelig, aztán kinyitotta Jehova házának ajtóit. És Sámuel nem mert beszélni Élinek a jelenésről.16Éli azonban szólította Sámuelt, és ezt mondta:,,Sámuel, fiam!"Ő erre így szólt:,,Itt vagyok."17Éli így folytatta:,,Milyen szózatot intézett hozzád? Kérlek, ne titkold el előlem. Úgy bánjon veled Isten, sőt még rosszabbul, ha eltitkolsz előlem egy szót is mindazon szavakból, amelyeket hozzád intézett!"18Sámuel tehát az utolsó szóig mindent elmondott neki, és semmit sem titkolt el előle. Erre ő így szólt:,,Jehova az. Tegye meg, ami jónak látszik szemében."19Sámuel pedig továbbra is növekedett, és Jehova vele volt. Semmit sem engedett a földre hullani szavaiból.20Meg is tudta egész Izrael, Dántól Beér-Sebáig, hogy Sámuel megbízatást kapott arra, hogy Jehova prófétája legyen.21És Jehova újra megjelent Silóban, mert Jehova kinyilatkoztatta magát Sámuelnek Silóban Jehova szava által.

4. fejezet

1Sámuel beszéde pedig továbbra is eljutott egész Izraelhez. Izrael aztán hadba vonult a filiszteusok ellen. Eben-Ézer mellett ütöttek tábort, míg a filiszteusok Afékban táboroztak le.2És csatarendbe álltak a filiszteusok, hogy megütközzenek Izraellel. A csata rosszul alakult, úgyhogy Izrael vereséget szenvedett a filiszteusoktól, és azok levágtak mintegy négyezer embert a zárt csatasorban, a mezőn.3Amikor a nép a táborba ért, Izrael vénei így szóltak:,,Miért vert meg ma minket Jehova a filiszteusok előtt? Hozzuk el magunkhoz Silóból Jehova szövetségének ládáját, hogy itt legyen közöttünk, és megmentsen bennünket ellenségeink kezéből."4A nép tehát elküldött Silóba, és elhozták onnan a seregek Jehovájának szövetségládáját, aki a kerubokon ül. Éli két fia, Hofni és Fineás is ott volt az igaz Isten szövetségének ládájával.5Történt pedig, hogy mihelyt a táborba ért Jehova szövetségének ládája, minden izraelita harsány rivalgásban tört ki, hogy a föld is beleremegett.6A filiszteusok is meghallották a rivalgás hangját, és elkezdték mondogatni:,,Mit jelentsen e harsány rivalgás hangja a héberek táborában?"Végül megtudták, hogy Jehova ládája érkezett meg a táborba.7Félelem szállt a filiszteusokra, mert így szóltak:,,Isten eljött a táborba!"Azért ezt mondták:,,Jaj nekünk! Soha nem történt még ilyesmi!8Jaj nekünk! Ki ment meg bennünket e fenséges Isten kezéből? Ez az az Isten, aki megverte Egyiptomot mindenféle öldökléssel a pusztában.9Legyetek bátrak és legyetek férfiak, ti filiszteusok, hogy ne kelljen a hébereknek szolgálnotok, ahogy ők szolgáltak nektek. Legyetek férfiak, és harcoljatok!"10Harcoltak is a filiszteusok, Izrael pedig vereséget szenvedett, és ki-ki elmenekült a maga sátrába. Igen nagy öldöklés volt, úgyhogy harmincezer gyalogos esett el Izrael soraiból.11Isten ládáját is zsákmányul ejtették, és meghalt Éli két fia, Hofni és Fineás.12Egy benjámini férfi pedig elfutott a harctérről, és még aznap odaért Silóba megszaggatott ruhában és porral hintett fővel.13Amikor odaért, Éli az útfélen ült a székén, és figyelt, mert szívét remegés fogta el az igaz Isten ládája miatt. A férfi pedig bement a városba, hogy hírt vigyen, és az egész város kiáltozni kezdett.14Éli meghallotta a kiáltozás hangját, és így szólt: ,,Mit jelentsen e zsivajgás hangja?" A férfi pedig sietett odamenni, és hírt vinni Élinek.15(Éli ekkor kilencvennyolc éves volt, és szemei már merevek voltak, úgyhogy nem látott.)16A férfi akkor így szólt Élihez:,,Én vagyok az, aki a harctérről jön, a harctérről menekültem ma el."Éli erre ezt mondta:,,Mi történt, fiam?"17A hírvivő így válaszolt:,,Izrael megfutamodott a filiszteusok elől, és nagy vereség érte a népet. A te két fiad is meghalt—Hofni és Fineás —,sőt az igaz Isten ládáját is zsákmányul ejtették."18Amikor az igaz Isten ládáját említette, Éli abban a pillanatban hátraesett a székről a kapu mellé, és nyakát szegte. Meg is halt, mert öreg volt már ez az ember, és nehéz. Negyven évig ítélte Izraelt.19A menye, Fineás felesége pedig terhes volt, közeledett már a szülése, és hírét vette, hogy zsákmányul ejtették az igaz Isten ládáját, és hogy apósa is, férje is meghalt. Ekkor összegörnyedt, és megindult a szülése, mert váratlanul törtek rá a fájások.20Amikor haldoklott, a mellette álló asszonyok így szóltak: ,,Ne félj, mert fiút szültél." De ő nem válaszolt, és nem törődött vele a szíve.21A fiúnak pedig az Ikábód nevet adta, és ezt mondta: ,,Száműzetésbe került a dicsőség Izraeltől"; ezzel az igaz Isten ládájának zsákmányul ejtésére és apósára, illetve férjére utalt.22Ezt mondta tehát:,,Száműzetésbe került a dicsőség Izraeltől, mert zsákmányul ejtették az igaz Isten ládáját."

5. fejezet

1A filiszteusok pedig fogták az igaz Isten ládáját, és Eben-Ézerből Asdódba vitték.2Megfogták a filiszteusok az igaz Isten ládáját, bevitték Dágon házába, és odaállították Dágon mellé.3Mindjárt másnap az asdódiak fölkeltek kora reggel, és íme, Dágon ott feküdt, arccal a földre esve Jehova ládája előtt. Felvették hát Dágont, és visszaállították a helyére.4Amikor a rá következő napon fölkeltek kora reggel, íme, Dágon ott feküdt, arccal a földre esve Jehova ládája előtt. Dágon feje és mindkét kézfeje levágva hevert a küszöbön, csak a hal alakú rész maradt meg belőle.5Ezért van az, hogy Dágon papjai és mindazok, akik bemennek Dágon házába, a mai napig nem lépnek Dágon küszöbére Asdódban.6Jehova keze pedig ránehezedett az asdódiakra. Vakrémületet keltett, és megverte őket aranyérbántalommal, Asdódot és vidékét.7Az asdódi emberek látták, hogy így áll a dolog, és ezt mondták: ,,Ne maradjon Izrael Istenének ládája nálunk, mert ő kemény kézzel bánik velünk és istenünkkel, Dágonnal."8Így hát üzenetet küldtek, és egybegyűjtötték magukhoz a filiszteusok valamennyi szövetséges fejedelmét, és így szóltak:,,Mit csináljunk Izrael Istenének ládájával?"Végül ezt mondták:,,Menjen át Gátba Izrael Istenének ládája."Át is vitték oda Izrael Istenének ládáját.9Miután átvitték oda, Jehova keze ránehezedett a városra: igen nagy zűrzavart okozott, és megverte a város embereit, kicsinytől fogva nagyig, és aranyér támadt rajtuk.10Ezért elküldték az igaz Isten ládáját Ekronba. De alig érkezett meg az igaz Isten ládája Ekronba, az ekroniak máris így kiáltottak:,,Idehozták hozzám Izrael Istenének ládáját, hogy megöljenek engem és népemet!"11Így aztán üzenetet küldtek, és egybegyűjtötték a filiszteusok valamennyi szövetséges fejedelmét, és ezt mondták: ,,Küldjétek el Izrael Istenének ládáját, hadd térjen vissza a helyére, nehogy megöljön engem és népemet."Mert bizony halálos zűrzavar támadt az egész városban;az igaz Isten keze nagyon ránehezedett.12Akik nem haltak meg, azokat aranyér sújtotta;és a város segélykiáltása felszállt az egek felé.
 
 
0 komment , kategória:  1 Sámuel /Ósz.  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2019.03 2019. április 2019.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 65 db bejegyzés
Összes: 7487 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 128
  • e Hét: 503
  • e Hónap: 9118
  • e Év: 44148
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.