Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Wilhelm von Kries : IV. rész
  2011-04-19 22:20:27, kedd
 
 
Wilhelm von Kries:
Az angol háborús propaganda stratégiája és taktikája IV. rész


VI. Anglia sebezhető pontjai

Az angol kormány bűnös mulasztásai

A belső frontról Rogerson a következőképpen nyilatkozik: ,,Hogyan áll a propaganda ügye a mi népünkön belül? A hírszolgálati anyagban itt nem lenne szabad azoknak a különbségeknek fennállniuk, melyek a semleges országokban űzött propaganda terén helyénvalónak látszanak. Ha a közeljövőben új háború tör ki, akkor a belföldi propagandát már most meg kell kezdeni, sőt máris meglehetősen késő. Amint az első lövés eldördül, a propaganda a kormányzat legfontosabb feladatai sorába emelkedik; azonban csak akkor lehet hatékony, ha biztos alapokra épül fel. Ezeket az alapokat tehát már béke idején meg kell vetni. Kormányunk azonban ezt ismeretlen okokból nem akarta vagy nem tudta megtenni. Mértékadó személyiségekkel folytatott beszélgetéseim során nem egyszer hallottam, hogy a propaganda méltatlan eszköz, eredménye csak felületes hazafiasság lehet, tehát ilyesmivel nem kellene foglalkozni. Ha azonban ennek ellenére --- folytatták --- mégis felhasználjuk ezt az eszközt, akkor visszaüt ránk, mint a bumeráng. Ezen ellenvetések közül némelyik ugyanazon emberek szájából hangzott el, a nélkül hogy tekintettel lettek volna a köztük lévő belső ellentmondásokra. Mindez nagyon sajnálatos. Ma már meg kell elégednünk azzal a megállapítással, hogy egészen a legutóbbi évekig, azaz húsz éven át, a kormány semmit sem tett, hogy útját vágja annak az ideálista propagandának, amely ebben az időszakban a régi ortodox irányzatot még csak védelmébe sem vette. Így azután ma, amikor mégis csak el kell kezdenünk, úgy hat ez az irány a közönségre, mint egy roppant rosszindulatú vadállat."

,,A propagandisztikus hipnózis 15 éve a közönséget talán még nem demoralizálta, azonban mindenesetre megzavarta. A közönség tanácstalan és ma annak a betegnek állapotában van, akinek a narkotikus álom után hozzá kell szoknia a valóság vakító fényéhez. Ebben nincsen semmi csodálatos. 15 éven keresztül vagy aggodalmaskodást szító propaganda tompította érzékeinket, vagy pedig az optimizmust hirdető propaganda ringatott álomba. Ezzel egyidejűleg a jelszópropaganda is megtette a magáét a közönség félrevezetésére. Ma már senki sem tudja, hogy áll a helyzet, mit szabad elhinnie. A félelem propagandája az új háború lehetőségének gondolatából fejlődött ki és 1918-ban űzött háborús propagandánk hamvaiból támadt fel. A politikai és más efféle szervezetek egyes nagy idealisták meggyőződéseit saját önző céljaik érdekében aknázták ki. Ugyanez áll a pacifista propagandára is, mely oly őszinte és valóságos érzelmekből fakadt, hogy csatlakozott a háború- és diktatúraellenes áramlathoz, sőt Oroszországért, a Vörös-Spanyolországért, Abesszíniáért és Kínáért, vagy különösen a Népszövetségért, melyeket a demokrácia megtestesüléseinek képzelt, ismételten síkra is szállt. Ezeknek az irányzatoknak képviselői azzal akarják saját érdekeiket elősegíteni, hogy a közönségnek a jövő bizonytalanságát vagy a legközelebbi háborút illetőleg meglévő félelemérzetét táplálják. A propagandának ezt az örvénylő áradatát az utóbbi években a kormány maga is növelte, bár egészen más indokok késztették erre a politikára. A kormány a nép aggodalmaskodására való hajlamát használta eszközül, hogy az önkéntes katonai szolgálat gondolatát megkedveltesse. Célja az volt, hogy a háborút az országtól távol tartsa, vagy legalább is visszahatásainak gátat vessen. Abban a kísérletben, hogy a légibombázás veszedelmeit a nép szeme elé varázsolja, ezt a propagandát ismerhetjük fel. Ezek a képek, különösen ami a gázbombák hatását illeti, a szó legszorosabb értelmében sötétek voltak. A háború- és kormányellenes propaganda irányítói annál szívesebben használták fel ezeket véleményük támogatására. Bár ilyen módon a kormánynak valóban sikerült elérnie, hogy ijesztgetéseivel sok embert a hazai állandó hadseregbe vagy a légoltalmi szervezet kötelékeibe való belépésre ösztönözzön, az a propaganda, melyet a légiháborúval űzött, mégsem felelt meg a kívánalmaknak, mert nem az igazságra épült, hanem megtévesztésen alapult. Az ijesztgető propagandával karöltve járt az optimizmus, vagy jobban mondva a kényelmes nemtörődömség propagandája. Az átlagemberhez szóló angol propagandának ez a legsúlyosabb következményekkel járó hibája. Akárhogy nézzük is a dolgot, az ellenzék szempontját kivéve semmiképpen sem igazolható. Ebben az összefüggésben a legújabb időkből a következő példa érdemes a megemlítésre. Még sohasem fordult elő, hogy egy nagy kiállítás a megnyitás napjára teljesen elkészült volna. E szabály alól a glasgowi országos kiállítás sem volt kivétel. Ha a jó időjárást az utolsó pillanatban szokatlan eréllyel ki nem használták volna, a kiállítás csak nagy késéssel készült volna el. Ennek ellenére a kiállítás rendezősége nap-nap után hirdette, hogy a megnyitás napjára 110 százalékban minden rendben lesz. A határnap közeledtével a százalékszám 100-ra majd 95-re süllyedt, a rendezőség azonban éppoly büszkén verte a mellét, mint kezdetben. Az ilyenfajta propaganda képviselői főként a hadügyminisztériumban ülnek. Bár az állandó hadseregbe jelentkező újoncok túlságosan kis száma súlyos gondokat okoz nekik, napról-napra és hétről-hétre hangosabban kiáltozzák, hogy ehhez vagy ahhoz az időhöz képest a belépések százalékszáma emelkedett. Ennek a csillapító pilulának hatása ellentmond annak a célnak, amelynek érdekében alkalmazásra kerül és a közönséget egyúttal semmittevésre, nem pedig erőfeszítései fokozására neveli. Ezenkívül az ilyenfajta propaganda a valódi helyzet ismerői előtt nevetségesnek tűnik fel és magát a propagandát mint valótlan adatokkal dolgozó hírverést is megfosztja hitelétől. Mindent összevéve tehát ez a belföldi propaganda célját téveszti és csak a külföldi angolellenes propaganda javára szolgál."

A jelszópropaganda

Harmadiknak következik a jelszópropaganda. Tulajdonképpen a propaganda, mégpedig a jelszó- vagy plakátpropaganda korában élünk. A propagandaügynök, a hirdetési szakember, az újságtudósító egyformán szükségét érzi, hogy a közönséghez leegyszerűsített formában szóljon. Egy ismert svéd filmgyári igazgató azt mondta egyszer nekem, hogy ugyan miképpen várhatnánk a filmszakmabeliektől művészi érzéket és intelligenciát, amíg a filmgyárak a háztartási alkalmazottak igényeit tartják szem előtt, és hogy bár senki sem vallja azt az álláspontot, hogy a háztartási alkalmazottaknak szükségszerűen ostobábbnak kellene lenniük a többi leányoknál, ilymódon minden propaganda erre a láthatólag alacsony színvonalra süllyed. A legkedveltebb újságok az Egyesült Államok ,,pilula-lapjait" veszik mintaképül, melyek a nagyobb, hangzatosabb es rikítóbb címfeliratok kedvéért a közlemények értékét is feláldozzák. Igaz ugyan, hogy a rádió e szokás ellen mint bátor utóvéd hadakozik, de éppen ezért a küzdelemért sok szidásban is részesül. A leegyszerűsítésnek, különösen ha politikai téren kerül alkalmazásra, szükségszerűen megtévesztés a következménye. Ami a középtől balra fekszik, az angol liberalizmustól kezdve egészen az orosz kommunizmusig vagy a spanyol anarchizmusig, az mind a ,,demokrácia" nevet kapja. Ha ezekért a rosszul csoportosított ágyastársakért vagy csak egyikükért is küzdünk, a ,,szabadságért" harcolunk. Ez a népfront. Aki valamilyen másfajta irányzatot támogat 'reakcionárius'-nak bélyegzik. A jelszavak nem ismerik a középutat, csak a két szélsőséget. Ez azonban a jelszó-rendszernek még csak egyik veszedelmes következménye. A plakáttal vagy jelszóval való visszaélés azzal, hogy mindent két összeegyeztethetetlen félre oszt fel, a gondolkozás káros hatású pótszerévé válik. Elég csak arra utalnunk, hogy belőle a fogalmakkal egyébként is túlterhelt közvéleményben újabb zavarok keletkezhetnek. Ezek nem merülnek ki abban, hogy Oroszországot közvéleményünk demokratikus, Németországot pedig fasiszta államnak nevezi! Még hat éve sincsen, hogy értelmiségünk kedvenc gramofonlemeze Németország volt. Ez a réteg nagy hatással erőteljes propagandát indított, hogy a közvéleményben rokonszenvet keltsen azon Németország iránt, melyet a kapitalista imperializmus igazságtalan békéjével oly súlyos helyzetbe sodort. Később azonban egy szempillantás alatt fordított a kormányon és most homlokegyenest ellenkező értelemben üti a vasat. Nem feladatom, hogy a hangadó közvélemény hirtelen pálfordulására magyarázatot adjak. Éppen csak az ilyen ide-oda hintázásnak következményeire akarok utalni. Semmiféle propagandisztikus irány sem tagadhatja meg oly gyorsan önmagát. Véleményem szerint a közvélemény nagyobbik részére, a néma tömegekre az eredeti irány jobb hatással lett volna. A németellenes propaganda, mely a baloldal táborában és a jobboldal franciabarát köreiben ismét és ismét új erőre kap, mindig túlzásokba esik. Ha ez tovább is így tart, hovatovább éppen az ellenkező hatást válthatja ki, különösen az ügyes és jobban leplezett német propaganda támogatásával. Már kifejtettem, hogy a zsidók propagandája inkább erőteljes, mint ügyes. Hangossága mindenesetre vitán felül áll. Jelenleg szokásos készségünkkel sok Németországból és Ausztriából kiüldözött zsidónak adunk menedéket. Ellentmondana a természetnek, ha ezek a bevándorlók, akár véglegesen, akár átmenetileg költöztek hozzánk, nem táplálnának keserűséget azon országok ellen, amelyek kiűzték őket. Nincs tehát semmi ok sem arra, hogy antiszemitizmussal vádoljanak, ha rámutatok arra, hogy sokan közülük aktív propagandát űznek Németország ellen."

,,A legjobban azonban a kényelmes nemtörődömség hangja csendül ki a mikrofonból. Ám ha ezt kiszűrjük, a mellékzörejek és légköri zavarok egész bábeli káoszt varázsolnak elő. Ami a legközelebbi háborút illeti, a helyzet semmiképpen sem jogosít nagy reményekre. A közönség nem sok készséget mutat annak megértésére, hogy a jövőben könnyen bekövetkezhető szükséghelyzetre való tekintettel fel kellene vetni a katonai szolgálat kérdését; az sem biztos, hogy ha például ez már holnap szükségessé válnék, a kívánatos lelkesedéssel karolná fel az ügyet; mindezért azonban nem tehetünk szemrehányást neki. Ha azt hangoztatjuk, hogy eltökélten kitartunk az önkéntes katonai szolgálat mellett, nem csoda, hogy a külföld feszülten figyeli, milyen visszhangra találnak felhívásaink, melyekkel önkénteseket akarunk toborozni. Ma azonban már nem az önkéntes katonai szolgálat életképességéről van szó, hanem arról, hogy az angol nép nemzeti érzése kiállja-e a próbát. Bár a háborús propaganda mindig a másik felet teszi meg támadó félnek, elgondolhatatlannak tartom, hogy mi legyünk az a fél, amely szántszándékkal támadólag lép fel. Azonban könnyen el tudom képzelni, hogy az ellenség különböző taktikai lépésekkel olyan helyzetet kényszerítsen ránk, amelyben az ellenséges propaganda minket állíthat oda támadó félként. Egyébként egyetlen állam, sőt egyetlen államszövetség sem fogja a brit birodalommal könnyelműen összerúgni a patkót; ehhez anyagi erőforrásaink túl nagyok. Már említettem, hogy valószínű ellenfeleink rossz pszichológusok. 1914-ben elkövette Németország azt a hibát, hogy a mi degeneráltságunkra és belső viszályainkkal való elfoglaltságunkra épített. Részéről most is fennáll a komoly veszély, hogy ha erre felbátorítjuk, ismét beleesik ugyanebbe a hibába. Az az illúzió, hogy dekadensek vagyunk --- mondta a minap Sir Arthur Salter --- újból erőre kapott, mégpedig a kontinentális propaganda következményeképpen. Ez a körülmény számunkra nagy veszedelmet rejt magában. Az lenne tehát a helyénvaló, hogy azokat a kitűnő tulajdonságokat, melyekről a legutóbbi háborúban tanúságot tettünk, ismét megmutassuk a világnak, ez alkalommal azonban már nem a háború folyamán, hanem előkészületül és megelőző ellenrendszabályképpen! A belső viszonyainkat jellemző zűrzavar tehát mint gyengeségünk jele nemcsak háború esetén adhat nyugtalanságra okot, hanem ezenkívül, amennyiben sebeinket feltárja, utólagosan még háborús oknak is magyarázható, sőt a háborút elő is idézheti."

,,Tisztánlátásunk fogyatékosságára jellemző példával szolgál az angol ifjúság magatartása is. Van valami megindító abban, ahogyan mindkét nembeli jobb nevelésű ifjúságunk bátornak akarja magát mutatni előttünk és saját maga előtt is. 'Ami minket illet, minden a legjobb rendben van --- halljuk ifjúságunk megnyilatkozásait ---; amikor eljön az ideje, jelentkezni fogunk.Ó te derék ifjú nemzedéki Te még csak a 25 évvel ezelőtti idők álomvilágában élsz, amikor Anglia még sziget volt, és elég ideje volt, hogy polgáraiból, mielőtt a harctérre küldené őket, katonákat faragjon. 'Amikor eljön az ideje, jelentkezni fogunk' --- akárcsak egy újfajta különös balett rendezőjének sokat ígérő bekonferálását hallanók, egy olyan balettét, melyben a táncosnők abban a pillanatban kezdik el az első próbát, amikor a függönyt felhúzzák. Ezek a táncosnők teljesen védtelenek lennének a közönség haragjával szemben, de ez a sors vár ifjainkra és leányainkra is, amikor a derült égből nyakunkba szakad a borzalmas fergeteg. Mentség azonban nem lesz számukra, hiszen látniuk kell a Japántól megtámadott Kína mártírsorsát."

VII. A propagandamódszerek tökéletesedése

A hírverés technikája és anyaga

,,Az elmúlt 20 év folyamán a hírverés eszközei hatásosságban és számban hatalmas mértékben meggyarapodtak. A világháború idején a propaganda szakembere az újságokra, a szikratávíróra, a filmre, a repülőgépre és a röpcédulát szállító léggömbre volt utalva. Azóta a repülőgép minden várakozást felülmúló fejlődésen ment keresztül. A film hatását a hangosfilm feltalálása erősen megnövelte. Még nagyobb jelentőségű a rádió hatalmas szervezetének kialakulása, melynek koraszülött gyermeke, a drótnélküli távolbalátó napjainkban már járni tanul. Jóllehet ez az általános fejlődés, és az új találmányok a propaganda irányítóinak feladatát megkönnyítették, működésük területét megnövelték, a hadvezetés és háborús propaganda új eszközei a hírverés technikájára és módszerére nem voltak lényeges hatással. Az eszközök újak ugyan, azonban a dallamot nem változtathatják meg, legfeljebb a hangerősséget. Akár a mikrofonon át harsogjuk a világba propagandaanyagunkat, akár repülőgépről szórt röpcédulákon terjesztjük, akár pedig egy központi irodából juttatjuk el a lapokhoz, az alapelvek ugyanazok maradnak. A hatást nem a közlés módszere, hanem a hír tartalma szabja meg. A hír tartalmát és éppen így terjesztésének időpontját és módszerét azonban bizonyos leszögezett alapelvek szemmel tartásával kell megválasztani."

,,Egy közülük már szóba került. Minden propagandának az igazságon kell alapulnia, bár ezt belemagyarázásokkal természetesen elferdítheti. A hazugság a hírverés leghatástalanabb formája. A hazugság hatása a szárnyra bocsátása óta eltelt idővel geometriai arányban fogy, a nagyvonalú magyarázaté ugyanilyen arányban növekszik. Mindenfajta propagandának a legszorosabban kell a politika irányvonalához igazodnia, sőt a politikának utat kell mutatnia. A németség egyik vezéregyénisége, Ludendorff, aki a propaganda horderejét világosan felismerte, ezt a tételt még erőteljesebben kidomborította. A jó propagandának --- írja --- a politikai eseményeket meg kell előznie, a politika úttörőjének kell lennie. Az igazság közelsége és világos irány: erre a két főkövetelményre kell támaszkodnia minden propagandának. Vannak más fontos szabályok is, ezek azonban lényegüknél fogva arra vannak hivatva, hogy az előbbieket támogassák. Ahhoz például, hogy a propaganda az állam célkitűzéseinek irányában haladhasson, szükséges, hogy központi vezetés alatt álljon, a propaganda központi irányítójának pedig szoros összeköttetésben kell állnia azokkal, akik az ország politikai, gazdasági és katonai irányítását kezükben tartják. Ha a propaganda egységes vezetése kívánnivalókat hagyna maga után, az egységes célkitűzés, megvalósítása nehézségekkel járna, sőt különböző célkitűzések érvényesülnének. Ez egyformán áll a belső, védekező és támadó, legfőképpen azonban a szövetségesek között űzendő propagandára. A központi irányítás nélküli propaganda értelem nélküli zenebona lenne."

,,A propaganda akármelyik fajtájáról legyen is szó, mindig ki kell várnia a kedvező légkör kialakulását, mely alkalmas az addig terjesztett propaganda-anyag összefoglalására. Amíg a közönség, amelyre hatni akarunk, nem vált fogékonnyá, addig a propaganda nem válthat ki hatást. Ez azonban csak a támadó propaganda eredménye lehet, mivel a védekező vagy belföldi propagandának az a feladata, hogy a nyilvánosságot fogékonnyá tegye. A defenzív propagandának tehát már a háború előtt meg kell indulnia. Ám mind a támadó, mind a védekező propaganda csak akkor teremtheti meg és aknázhatja ki a kedvező légkört, ha folyamatos és állandó irányt követ. Nem elég konkrét politikai irányvonalat előírni, hanem ehhez szigorú pontossággal ragaszkodni is kell. Jóleső örömmel állapíthatjuk meg, hogy az államellenes propaganda Angliában csak kevés állandóságot mutat. Igaz ugyan, hogy folyamatos és makacs, azonban túl sok húron játszik és túl sok kedvezőnek látszó alkalomnak fut utána. Legnagyobb hibája mégis az, hogy nem konstruktív politikai célt követ. Kiegészítésül meg kell jegyeznünk, hogy a propagandának mindig a kellő pillanatot kell megragadnia. Ez nem azonos a kedvező légkörrel. A kellő pillanatra jó példa a világháború idejéből a német tengeralattjáró-veszteségek angol részről történt nyilvánosságra hozása. A propagandaminisztériumnak tudomására jutott, hogy Németország tengeralattjárói részére csak nagy nehézségekkel tud legénységről gondoskodni, mivel a hadikikötőkben sok tengeralattjáró elmaradása miatt lehangoltság és aggodalom lett úrrá. Ezzel a propaganda számára adva volt a kedvező pillanat. Az azonnal megindult propaganda-hadjárat hatása valóban megfelelt minden várakozásnak. A toborzás eredménytelen maradt: tengeralattjáró-szolgálatra alig jelentkezett már valaki, a régi legénység soraiban pedig lázadásra hajlamos hangulat lett úrrá."

Német és angol pszichológia.

,,A propagandának alkalmazkodnia kell azoknak a pszichológiájához, akikhez fordul. Joggal tarthatjuk magunkat szerencsésnek, hogy sajátságos humorunk gyakran olyan reakciót vált ki belőlünk, mely a külföld minden számítását halomra dönti. Ezenkívül jobb pszichológusok is vagyunk. A gyűlölség hangja mint elsőrangú tréfa ingerelt nevetésre. A Zeppelin-támadások nyomán, Zeppelin-ünnepségek, Zeppelin-éjjeliingek, Zeppelin-emeletek, végül pedig humoros dalok keletkeztek. Ezek a dolgok a németeket valósággal meghökkentették.

Másrészt H. G. Wells emlékirata világosan mutatja, milyen világosan felismerte, hogy a német gondolkozás a rendszeres okfejtésre könnyen lépre megy. 'A német megszokta --- mondja, hogy rendszeres sorozatban feltálalt tervekkel foglalkoztassák és megérti ezeket.' A Berlin --- Bagdad és Közép-Európa jelszavakban összefoglalt gondolatmeneteket oly alaposan a fejébe verték, hogy ma ezek alkotják a német politikai gondolkozás alapját. Milyen igaznak látszik ma ez a megállapítás, amikor a megváltozott helyzet a Berlin---Róma---Tokió tengely elnevezésben jut kifejezésre. Egyidejűleg azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy ez a terv válasz volt a szövetségesek egyik tervére, mely éppen olyan kézzelfogható és rendszeres volt, nevezetesen a Népszövetségre."

,,A propagandának sohasem szabad elárulnia magát. 'Az a propaganda, mely propagandának látszik, harmadrangú propaganda' --- mondja Stuart, természetesen a támadó propagandára gondolva. Én azonban még tovább megyek és állítom, hogy az efféle propaganda teljességgel célját téveszti. Semmi sem volt nevetségesebb, mint az a propaganda, mellyel a közelmúltban a japánok kísérleteztek Angliában. Ismeretlen japánoktól érkező levelek próbálták angol kereskedőkkel megértetni, milyen kár, hogy Anglia a felkelő nap országában élő barátait félreérti, és hogy alapjában véve milyen derék fickók a japánok. Az tehát a jó háborús propaganda, melynek forrása és eredete rejtve marad, de éppen így leplezni kell a terjesztés módját is. Ez a követelmény is fontosabb a támadó, mint a védekező propagandánál. Az angol ember például nem veszi rossz néven, ha honfitársai intelemmel fordulnak hozzá. Esetleg nem érzi magát indíttatva, hogy alkalmazkodjék hozzá, azonban mindenesetre nem fog rajta felháborodni, mintha ellenséges szájból jönne, attól a gyűlölt és lenézett nemzettől, amely ellen küzd. Ám a hazai propaganda is jobb eredményt ér el, ha a keserű pilulát cukrozva adja be."

,,A propagandistának még más szabályokra is gondolnia kell, ha nem is kell mindig igazodnia hozzájuk. Néhány ilyen szabályt Sir Robert Donald életrajzában is találunk: ,,Propagandád alanyát ne vezesd orránál fogva a végső következtetésre, ha ezt maga is le tudja vonni. Azzal a propagandával, mely csak fenyeget, semmit sem lehet elérni. Sohasem a propagandaalanyt, hanem annak vezetőit ócsárold." Ez utóbbi szabály nem egészen helyes; csak akkor célravezető, ha a többi alapelvek is kellőképpen érvényre jutnak. 1918 kimerült és csalódott Németországával szemben helyénvaló volt, a mai Németországgal szemben azonban helytelen lenne."

Az Audacious-eset, avagy ábránd és valóság.

,,A propagandatechnikának még más szabályai is vannak, ezekre nézve azonban a vélemények megoszlanak. Jól ismert példa a vereségek vagy veszteségek bevallásának kérdése. A kellemetlen tények teljes elhallgatásától azonban közlésükig, a különböző eljárások egész skálája lehetséges. Erre vonatkozólag az 'Egy tengerészeti cenzor leleplezései' c. könyv két tanulságos esetet tárgyal meg. Amikor az 'Audacious' csatahajót 1914. októberében egy német akna elsüllyesztette, az Admiralitás első lordja először arra határozta el magát, hogy a súlyos veszteséget a képviselőháznak köntörfalazás nélkül tudtul adja, később azonban megváltoztatta szándékát. Ennek ellenére a csatahajó elvesztésének híre csakhamar kiszivárgott. Jól emlékszem például, hogy itthon csapataink körében nyílt titoknak számított az eset. Mindazonáltal a csatahajó elvesztését hivatalos jelentés sohasem erősítette meg és csak a fegyverszünet megkötése után hozták a nagyközönség tudomására. Ennek a ténynek elhallgatásáért a közönség bizalmával fizettünk --- mondja Brownrigg, a könyv szerzője --- és a német propagandát kitűnően kiaknázható esettel ajándékoztuk meg. Az igazságszeretetünkbe vetett hitet csak a skagerraki csata után tudtuk helyreállítani'. Ám a németeket a jelek szerint így is sikerült rászednünk. Egy vállalkozó kedvű new-yorki lap állítólagos fényképfelvételt közölt az 'Audacious'-nak a harci flottába való visszatéréséről és a legnagyobb részletességgel leírta, mint javították ki a hajót a belfasti dokkban. A leírás valóban meggyőzően sikerült. Úgy hiszem a német haditengerészeti hivatal számára ugyancsak kemény diót jelentett annak a kérdésnek eldöntése, hogy a hajó csakugyan elsüllyedt-e, vagy pedig ismét üzemképes állapotba helyezték. Brownrigg azon a véleményen van, hogy mégis jobban tettük volna, ha az igazság mellet maradunk. Nos, ha ez az ő nézete, a skagerraki csatával kapcsolatban mindenesetre helyesen jártunk el."

,,Május 31-én a német drótnélküli hírszolgálat közölte, hogy a német nyílttengeri flotta egy része teljes erővel megütközött az angol Grand Fleet-tel és megverte. A német tengernagyi hivatal, bár időközben viharszerű gyorsasággal terjedtek el a legkülönbözőbb híresztelések és a keleti-tengeri kikötőkbe sebesültekkel megrakodva vánszorogtak vissza a hajók, csak június másodikán tudott részletesebb közlésekkel szolgálni. Június 7-én délután két órakor azután mi is közre adtuk hivatalos beszámolónkat, mely veszteségeinket: két csatahajó, két cirkáló és öt torpedóromboló elsüllyesztését, továbbá több hajónk megsérülését nyíltan beismerte, míg a másik oldalon az ellenségnek okozott károkról csak kevésbé pontos adatokat tartalmazott. A jelentés az egész világon óriási feltűnést keltett. A következő napon még részletesebb közlemény követte, mely most már a német veszteségek adataira is kiterjeszkedett. Ezzel egy csapásra kiderült, hogy a német dróttalan hírszolgálat a német flotta egy részével kivívott nagy győzelemmel alaptalanul büszkélkedett. Nyíltságunk következménye --- véli Brownrigg --- az igazságszeretetünkbe vetett bizalmon esett csorba kiköszörülése volt. Ettől kezdve hadijelentéseink minden adatát ténynek fogadták el, míg Németország hitele eredetileg hiányos, de melldöngető közleménye következtében, különösen mivel két-három nap múlva kénytelen volt helyesbíteni, jóvátehetetlen kárt szenvedett. A németek csak nagyon lassan, apránkint vallották be veszteségeiket, míg mi ezt azonnal megtettük." Itt a történeti hűség kedvéért meg kell említenünk, hogy Rogerson adatai tévesek. A német nyilatkozatot, melyet általában nem nevezhetünk fennhéjázónak, a dróttalan távíró útján már június másodikán este a világ tudomására hozták, és semmiképpen sem tett győzelemittas benyomást. A hiba csupán abban az állításban rejlett, hogy az egyenkint felsorolt veszteségek kivételével a német nyílt tengeri flotta minden egysége elérte a hazai kikötőket. Ez az állítás nem felelt meg a valóságnak. A német tengernagyi hivatal a következő napon kénytelen volt közölni, hogy a ,,Lützow" csatacirkálónak súlyos sérülései miatt el kellet magát süllyesztenie. Ez a kényszerű vallomás, mely az első jelentéssel kézzelfogható ellentétben állott, lovat adott az angol propaganda alá és alkalmat adott neki, hogy az első jelentésben nyíltan beismert vereséget félhivatalosan óriási győzelemre hamisítsa. Rogerson végső következtetése azonban előadásának pontatlansága ellenére helytálló. Nézzük tehát, hogyan folytatja.

,,Itt ismét az igazság alapulvételének jelentősége mutatkozik meg, bár a veszteségek bevallását nem lehet éppen feltétlenül szükségesnek tartani. A propagandaűzőnek azt is mérlegelnie kell, hogy ennek veszedelmei is vannak, amennyiben az ellenfél propagandacélokra felhasználható anyagot meríthet belőle, másrészt azonban azzal is tisztában kell lennie, hogy a veszteségek elhallgatása vagy nyílt beismerése milyen hatással lesz a közvéleményre."

,,Az ilyen problémákat minden egyes esetben külön-külön, újonnan kell megoldani. Az, hogy a propaganda milyen eljárás alapján keresi a megoldást, a propagandista tehetségétől és tudásától, technikájától és gyakorlottságától függ. A tapasztalatnak nagy jelentősége van, annál sajnálatosabb tehát, hogy nagyon kevés olyan emberünk van, aki a propaganda terén rendszeres tapasztalatokat gyűjthet, nem is szólva természetesen a propaganda technikájának elsajátításáról."

,,Az eddig mondottak összefoglalása-képpen megállapíthatjuk, hogy mindennemű propagandának az igazságból kell kiindulnia, az uralkodó politikai irány vonalát kell követnie, egységes vezetés alatt kell állnia, végül pedig ki kell várnia a legkedvezőbb pillanatot, ekkor azonban gyorsan ki kell bontakoznia. A propaganda csak akkor lehet hatásos, ha az összes lélektani szempontokat számba veszi és nem tör ajtóstul a házba."
 
 
0 komment , kategória:  Wilhelm von Kries : IV. rész  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 408
  • e Hét: 3356
  • e Hónap: 10077
  • e Év: 375567
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.