Belépés
charlotteani.blog.xfree.hu
"Az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív" (Prédikátor 7:3) Nálam helye van az érzelmeknek, az állatok szeretetének, a Bibliának, az élet dol... Molnár Anikó
1976.03.18
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2Sámuel 21–24-ig terjedő fejezetei
  2016-10-02 20:56:19, vasárnap
 
  2Sámuel 21. fejezete

1És éhínség volt Dávid napjaiban három éven át, év év után. Dávid keresni kezdte Jehova arcát, és Jehova akkor így szólt:,,Vérbűn terheli Sault és házát, mert megölte a gibeoniakat."2A király erre hívatta a gibeoniakat, és beszélt velük.(A gibeoniak egyébként nem Izrael fiai közül valók voltak, hanem az amoriták maradékából. Izrael fiai megesküdtek nekik, de Saul le akart sújtani rájuk az Izrael és Júda fiai iránt érzett féltékenységében.)3Dávid akkor ezt mondta a gibeoniaknak:,,Mit tegyek veletek, és mivel szerezzek engesztelést, hogy áldjátok Jehova örökségét?"4A gibeoniak így feleltek neki:,,Nekünk ez nem ezüst vagy arany kérdése Saullal és a háznépével kapcsolatban. Halálra sem adhatunk senkit Izraelben."Erre ő ezt mondta:,,Bármit mondtok, megteszem értetek."5Akkor így szóltak a királyhoz:,,Annak az embernek, aki kiirtott minket, és kitervelte a megsemmisítésünket, hogy ne maradjunk meg sehol Izrael területén,6annak a fiai közül adassék nekünk hét férfi, mi pedig Saulnak, Jehova választottjának Gibeájában közszemlére tesszük őket Jehova előtt."Erre így szólt a király:,,Én odaadom őket."7A király mindamellett könyörületet érzett Mefibóset iránt, Saul fiának, Jonatánnak a fia iránt, Jehova esküje miatt, amely közöttük, Dávid és Saul fia, Jonatán között volt.8A király tehát fogta Ricpának, Aja leányának két fiát, akiket Saulnak szült, Armónit és Mefibósetet, továbbá Saul leányának, Mikálnak öt fiát, akiket a meholai Barzillai fiának, Adrielnek szült.9Azután odaadta őket a gibeoniak kezébe, és azok közszemlére tették őket a hegyen Jehova előtt, úgyhogy együtt hullott el mind a hét. Az aratás első napjaiban, az árpaaratás kezdetén ölték meg őket.10Aja leánya, Ricpa azonban fogott egy zsákruhát, kiterítette magának a sziklán, és ott volt az aratás kezdetétől mindaddig, amíg víz nem ömlött rájuk az egekből;és nem engedte rájuk telepedni az ég madarait nappal, sem a mező vadjait éjjel.11Végül aztán jelentették Dávidnak, hogy mit tett Ricpa, Aja leánya, Saul ágyasa.12Dávid akkor elment, és elvitte Saul csontjait, és fiának, Jonatánnak a csontjait Jábes-Gileád földtulajdonosaitól, akik annak idején ellopták őket Bét-Sán közteréről, ahol a filiszteusok felakasztották őket azon a napon, amelyen lesújtottak a filiszteusok Saulra a Gilboán.13Fölvitte hát onnan Saul csontjait, és fiának, Jonatánnak a csontjait. A közszemlére tett emberek csontjait is összeszedték.14Akkor eltemették Saul csontjait, és fiának, Jonatánnak a csontjait Benjámin földjén, Celában, apjának, Kísnek a sírhelyén, hogy mindent megtegyenek, amit a király parancsolt. Ezután Isten meghallgatta az országért való könyörgéseket.15És a filiszteusok ismét harcba szálltak Izraellel. Le is ment Dávid a vele levő szolgákkal, és harcoltak a filiszteusokkal. És Dávid elfáradt.16Jisbi-Benób pedig, aki a refaiták szülöttei közé tartozott, akinek a lándzsája háromszáz sekel súlyú rézből volt, és aki új kardot övezett magára, úgy gondolta, lesújt Dávidra.17De Abisai, Céruja fia nyomban a segítségére sietett, lesújtott a filiszteusra, és megölte. Dávidnak akkor megesküdtek az emberei:,,Nem fogsz többet kivonulni velünk a csatába, hogy ki ne oltsd Izrael lámpását!"18Történt ezután, hogy megint háború tört ki a filiszteusok ellen, Góbban. A husatita Szibbekai ekkor terítette le Sáfot, aki a refaiták szülöttei közé tartozott.19És ismét háború tört ki a filiszteusok ellen Góbban, és Elhanán, a betlehemi Jaáré-Oregim fia leterítette a gáti Góliátot, akinek a lándzsanyele olyan volt, mint a takácsok zubolyfája.20És újra háború tört ki Gátban. Volt ott akkor egy rendkívül termetes ember is. Ennek kezén és lábán hat-hat ujja volt, szám szerint huszonnégy. Ő is a refaiták szülötte volt.21Állandóan gúnyolta Izraelt. Végül aztán Dávid testvérének, Simeinek a fia, Jonatán leterítette.22Ők négyen születtek a refaitáktól Gátban;és elestek Dávid keze által és a szolgái keze által.

22. fejezet
1Dávid pedig a következő ének szavait mondta el Jehovának azon a napon, amikor Jehova megszabadította őt minden ellensége kezéből és Saul kezéből;2ezt mondta:,,Jehova az én kőszirtem és erődöm, ő segít megmenekülnöm.3Istenem az én kősziklám. Nála keresek menedéket, Pajzsom és megmentő szarvam, fellegváram ő, Menedékhelyem és Megmentőm; megmentesz az erőszaktól.4A Dicsérendőt, Jehovát szólítom én, És megmenekülök ellenségeimtől.5Mert halálos hullámverés vett körül;A semmirekellők hirtelen áradata tartott rettegésben.6A seol kötelei tekeredtek rám;A halál csapdáival találtam magam szemben.7Nyomorúságomban Jehovát hívtam, Istenemhez kiáltottam szüntelen. Akkor meghallotta hangomat templomából, Eljutott fülébe segélykiáltásom.8Erősen rengett és rázkódott a föld, Az egek alapjai megrendültek, Erősen rázkódtak, mert haragra gyúlt.9Füst szállt fel orrába, és emésztő tűz jött szájából;A szén is felizzott őtőle.10Aztán lehajtotta az egeket, és alászállt;Sűrű homály volt lába alatt.11Kerubon ülve jött, szállva érkezett;Látni lehetett egy szellem szárnyain.12Akkor sötétséget vont maga köré sátor gyanánt, Sötét vizeket, sűrű fellegeket.13Az előtte levő fényességből tűzparazsak gerjedtek.14Az égből dörgött Jehova, És hallatta hangját a Legfelségesebb.15Nyilakat küldött ki, hogy szétszórja őket, Villámlást, hogy zavart keltsen közöttük.16Láthatóvá váltak a tenger folyamágyai, Feltárultak a termékeny föld alapjai Jehova dorgálásától, orra leheletének fúvásától.17Lenyúlt a magasságból, megfogott, Kihúzott a nagy vizekből.18Megszabadított erős ellenségemtől, Gyűlölőimtől, mert erősebbek voltak nálam.19Rám törtek szerencsétlenségem napján, De Jehova támogatott.20Tágas helyre vitt ki engem;Megszabadított, mert gyönyörködött bennem.21Jehova igazságosságom szerint jutalmaz engem, Kezem tisztasága szerint fizet meg nekem.22Mert megtartottam Jehova útjait, És nem távoztam el gonoszul Istenemtől.23Mert előttem van minden bírói döntése, És rendeleteitől nem fordulok el.24Feddhetetlen leszek előtte, És őrizkedni fogok a vétektől.25Fizessen meg nekem Jehova igazságosságom szerint, Szeme előtt való tisztaságom szerint.26A lojálishoz lojális vagy, A feddhetetlen, erős emberrel feddhetetlenül bánsz;27Aki tiszta marad, ahhoz tiszta vagy, Az álnokkal kiszámíthatatlanul bánsz.28Az alázatos népet megmented, De szemed a gőgösek ellen van, hogy megalázd őket.29Bizony te vagy az én lámpásom, ó, Jehova, És Jehova teszi világossá sötétségemet.30Mert veled a rablók csapatának is nekironthatok, Istenemmel a falat is megmászhatom.31Az igaz Isten útja tökéletes, Jehova beszéde színtiszta. Pajzs ő mindazoknak, akik nála keresnek menedéket.32Mert kicsoda Isten Jehován kívül? Kicsoda kőszikla Istenünkön kívül?33Az igaz Isten az én szilárd erődöm, Ő tökéletessé teszi utamat,34Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasünőké;Segít, hogy magas helyeken álljak.35Kezemet harcra tanítja; Rézíjat hajlítanak karjaim.36Megmentő pajzsodat adod nekem, És alázatosságod tesz naggyá engem.37Tágas tért adsz lépteimnek alattam, Nem inognak meg bokáim.38Üldözni fogom ellenségeimet, hogy kiirtsam őket, Nem térek vissza addig, míg meg nem semmisülnek.39Kiirtom, darabokra zúzom őket, hogy ne kelhessenek fel; Lábam alatt esnek el.40Életerővel övezel fel a csatára, Elbuktatod alattam a rám támadókat.41Ellenségeim nyakszirtjét adod nekem, Ádáz gyűlölőimet is elhallgattatom.42Segítségért kiáltanak, de nincs megmentő, Jehovához, de ő nem felel nekik.43Porrá töröm őket, mint amilyen a föld pora;Összetiprom őket, mint az utcák sarát;Szétlapítom őket.44Segítesz megmenekülnöm népem gáncsoskodásától. Megőrzöl, hogy a nemzetek fejévé legyek;Olyan nép szolgál nekem, amelyet nem ismertem.45Idegen ország fiai jönnek hozzám hajlongva, Engedelmesen hallgatnak engem a fülek.46Ellankadnak az idegenből valók, Reszketve jönnek elő bástyáikból.47Jehova él! Áldott legyen Kősziklám! Magasztaltassék megmentésem kősziklájának Istene!48Az igaz Isten bosszút áll értem, Ő veti alá nekem a népeket,49Ő hoz ki ellenségeim közül. Fölébe emelsz azoknak, akik ellenem támadnak, Megszabadítasz az erőszak emberétől.50Ezért adok hálát neked, ó, Jehova, a nemzetek között, És nevednek zengek éneket:51Annak, aki hatalmas megmentő tetteket visz véghez királyáért, És szerető-kedvességet cselekszik felkentjével, Dáviddal és magvával időtlen időkig!"

23. fejezet
1Ezek Dávid utolsó szavai:,,Így szól Dávid, Isai fia, Így szól az az életerős férfi, aki magasra emeltetett, Jákob Istenének felkentje, Izrael énekeinek kedveltje.2Jehova szelleme beszélt általam, Az ő szava volt nyelvemen.3Izrael Istene szólt, Izrael Kősziklája beszélt hozzám:Amikor igazságos, aki az emberek fölött uralkodik, És istenfélelemmel uralkodik,4Olyan az, mint a reggeli fény, midőn felragyog a nap, Mint egy felhőtlen reggel. A ragyogás és az eső füvet sarjaszt a földből.5Hát nem ilyen az én háznépem Isten előtt?Hiszen időtlen időkig tartó szövetséget rendelt nekem, Melyet mindenestül szépen elrendezett és biztossá tett. Mivel ebben van minden megmentésem és minden gyönyörűségem, Nemde ezért fogja kisarjasztani?6De a semmirekellők elűzetnek, mint a tövisbokrok, mind egy szálig, Mert nem kézzel kell megfogni őket.7Ha hozzájuk nyúl az ember, Talpig föl kell fegyverkeznie vassal és lándzsanyéllel, És teljesen fölégetik őket tűzzel."8Ezek Dávid vitézei név szerint: a tahkemonita Joséb-Bassebet;ő volt a feje a háromnak. Nyolcszáz ember fölött suhogtatta lándzsáját, akik egyszerre ölettek meg.9Utána következett Eleázár, Ahóhi fiának, Dodónak a fia. Ez egyike volt annak a három vitéznek, akik Dáviddal voltak, amikor gúnyt űztek a filiszteusokból. Azok odagyűltek a csatára, és Izrael emberei meghátráltak.10Ő volt az, aki felkelt, és vágta a filiszteusokat, míg a keze el nem fáradt, és hozzá nem ragadt a kardhoz;Jehova így nagy megmentést szerzett azon a napon. A nép pedig visszatért mögéje, de csupán azért, hogy kifossza a leölteket.11Utána következett a harári Agé fia:Sammah. A filiszteusok egybegyűltek Lehinél, ahol volt akkor egy földdarab tele lencsével;a nép pedig megfutamodott a filiszteusok elől.12Ő azonban odaállt a földdarab közepére, megmentette azt, és vágta a filiszteusokat, úgyhogy Jehova nagy megmentést szerzett.13És lementek egyszer hárman a harminc főember közül, és meg is érkeztek az aratáskor Dávidhoz, Adullám barlangjába; a filiszteusok sátorfaluja pedig Refaim völgyében táborozott.14Dávid ekkor a nehezen megközelíthető helyen tartózkodott, a filiszteusok egyik előőrse pedig Betlehemben volt.15Egy idő után Dávid ezt mondta sóvárogva:,,Ó, bárcsak ihatnék a betlehemi víztároló vizéből, amely a kapunál van!"16Erre a három vitéz utat tört a filiszteusok táborába, és vizet húzott a betlehemi víztárolóból, amely a kapunál van. Már hozták is, és odavitték Dávidnak; de ő nem akart inni belőle, hanem kiöntötte Jehova elé,17aztán így szólt:,,Távol legyen tőlem, ó, Jehova, hogy megtegyem ezt! Azoknak a férfiaknak a vérét igyam, akik lelkük kockáztatásával mentek el?"És nem akart inni belőle. Ezeket tette a három vitéz.18Abisai, Céruja fiának, Joábnak a testvére pedig feje volt a harmincnak, és háromszáz megölt felett suhogtatta lándzsáját. Hírneve volt, akárcsak a háromnak.19Noha őt még nagyobb tisztelet övezte, mint másokat a harminc közül, és a vezetőjük lett, azért az első hárommal nem ért fel.20Ami Benáját, egy vitéz embernek, Jójadának a fiát illeti, aki sok tettet vitt véghez Kabcéelben, ő terítette le a moábi Áriel két fiát. Ő volt az, aki lement, és leterítette az oroszlánt a vizesveremben egy napon, amikor havazott.21Ő terítette le a rendkívül termetes egyiptomi férfit is. Az egyiptomi kezében lándzsa volt ugyan, de ő lement hozzá egy bottal, kiragadta a lándzsát az egyiptomi kezéből, és tulajdon lándzsájával ölte meg.22Ezeket tette Benája, Jójada fia. Hírneves volt, akárcsak a három vitéz.23Noha őt még nagyobb tisztelet övezte, mint a harmincat, azért a hárommal nem ért fel;Dávid pedig kinevezte őt a testőrségéhez.24sáhel, Joáb testvére a harminc közé tartozott;Elhanán, a betlehemi Dodó fia,25a haródi Sammah, a haródi Elika,26a peleti Hélec, Ira, a tékoai Ikkés fia,27az anatóti Abiézer, a husatita Mebunnai,28az ahóhita Calmón, a netófai Maharai,29Héleb, a netófai Baánah fia, Ittai, a Benjámin fiainak Gibeájából való Ribai fia,30a piratoni Benája, a Gaás völgyeiből való Hiddai,31az arbáti Abi-Álbon, a barhumi Azmávet,32a saálbóni Eljahba, Jásen fiai, Jonatán,33a harári Sammah, Ahiám, a harári Sarár fia,34Elifélet, a maákáti fiának, Ahásbainak a fia, Eliám, a gilói Ahitófel fia,35a kármeli Hecró, az Arabból való Paárai,36Igál, a cóbai Nátán fia, a gádita Báni,37az ammonita Célek, a beéróti Naharai, Céruja fiának, Joábnak a fegyverhordozói,38a jitrita Ira, a jitrita Gáreb,39a hettita Uriás - összesen harmincheten.

24. fejezet
1És Jehova haragja ismét fellángolt Izrael ellen, amikor valaki felindította ellenük Dávidot, ezt mondva:,,Menj, és vedd számba Izraelt és Júdát."2A király erre így szólt Joábhoz, a seregek vezéréhez, aki nála volt:,,Kérlek, járd be Izrael minden törzsét Dántól Beér-Sebáig, és írjátok össze a népet. Akkor tudni fogom a nép létszámát."3Joáb azonban ezt mondta a királynak:,,Tegyen hozzá Jehova Istened a néphez százannyit, mint amekkora most, és közben saját szemével lássa ezt uram, a király!De miért leli kedvét ebben uram királyom?"4A király szava végül is erősebb volt, mint Joáb és a seregek vezérei, így hát Joáb és a seregek vezérei kimentek a király színe elől, hogy összeírják Izrael népét.5Ezután átkeltek a Jordánon, és tábort ütöttek Aróernél, a völgy közepén fekvő várostól jobbra, és elmentek a gáditák felé és Jázerbe.6Aztán eljutottak Gileádba és a Tahtim-Hodsi földjére, majd folytatták útjukat Dán-Jaánba, és elkanyarodtak Szidón felé.7Utána eljutottak Tírusz erődjéhez és a hivviták meg a kánaániták minden városába, és elérkeztek a végcélhoz, a júdabeli Negebbe, Beér-Sebába.8Így bejárták az egész országot, és kilenc hónap és húsz nap elteltével megérkeztek Jeruzsálembe.9Akkor Joáb átadta a királynak a nép összeírásának számadatait;Izraelben nyolcszázezer kardforgató vitéz volt, Júdában pedig ötszázezer férfi volt.10Dávidot azonban elítélte a szíve, miután így számba vette a népet. Ezért ezt mondta Dávid Jehovának:,,Igen nagy bűnt követtem el azzal, amit tettem. Most azért kérlek, Jehova, engedd el a te szolgád vétkét; mert nagyon ostobán cselekedtem."11Amikor Dávid reggel fölkelt, Jehova szava így szólt Gád prófétához, Dávid látnokához:12,,Menj, és mondd meg Dávidnak:Ezt mondja Jehova:Három dolgot vetek reád. Válaszd ki magadnak az egyiket, hogy azt tegyem veled."13Gád tehát bement Dávidhoz, és megmondta neki, így szólva hozzá:,,Mi jöjjön reád?Hét éven át éhínség legyen országodban, három hónapig menekülnöd kelljen ellenségeid elől, mert üldöznek, vagy három napig járvány legyen országodban?Most hát gondold át, és lásd meg, hogy mit feleljek annak, aki elküldött engem."14Dávid erre így szólt Gádhoz:,,Nagyon gyötrődöm emiatt. Hadd essünk inkább Jehova kezébe, mert nagy az ő irgalmassága, de ember kezébe ne essem."15Jehova akkor járványt küldött Izraelre reggeltől fogva a meghatározott időig, úgyhogy meghalt a népből hetvenezer ember Dántól Beér-Sebáig.16És az angyal kinyújtva tartotta kezét Jeruzsálem felé, hogy pusztulást hozzon rá;Jehova pedig kezdett sajnálatot érezni a csapás miatt, ezért így szólt az angyalhoz, aki pusztított a nép között:,,Elég!Engedd le a kezed!"Jehova angyala ekkor a jebuszita Arauna szérűjének közelében volt.17És Dávid így szólt Jehovához, amikor látta az angyalt, aki irtotta a népet, igen, így szólt:,,Íme, én vétkeztem, és én tettem rosszat, de ezek a juhok - ezek mit tettek?Rám sújtson le a kezed, kérlek, és apám házára."18Azon a napon később Gád bement Dávidhoz, és ezt mondta neki:,,Menj fel, állíts oltárt Jehovának a jebuszita Arauna szérűjén."19Dávid tehát felment Gád beszéde szerint, ahogy Jehova megparancsolta.20Amikor Arauna letekintett, és látta, hogy a király és szolgái jönnek feléje, rögtön kiment Arauna, és arccal a földig meghajolt a király előtt.21Majd így szólt Arauna:,,Miért jött uram király a szolgájához?"Dávid erre ezt mondta: ,,Hogy megvegyem tőled a szérűt, és oltárt építsek Jehovának, hogy megszűnjön a népet sújtó csapás."22Arauna azonban így szólt Dávidhoz:,,Vegye csak el uram, a király, és ajánlja csak fel, ami jó a szemében. Íme a marhák az égő felajánláshoz, és a cséplőszán meg a marhák szerszámai tűzifának.23Mindent odaad a királynak Arauna, ó, király!"Ezután így szólt Arauna a királyhoz:,,Gyönyörködjön benned Jehova, a te Istened!"24A király azonban ezt mondta Araunának:,,Nem, hanem áron veszem meg tőled, és nem mutatok be Jehova Istenemnek ingyen kapott égő áldozatokat."Dávid tehát megvette a szérűt és a marhákat ötven ezüstsekelért.25És oltárt épített ott Dávid Jehovának, majd égő áldozatokat és közösségi áldozatokat ajánlott fel. Jehova ezek után meghallgatta az országért való könyörgéseket, úgyhogy megszűnt az Izraelt sújtó csapás.



 
 
0 komment , kategória:  2 Sámuel/Ósz.  
2Sámuel 16–20-ig terjedő fejezetei
  2016-09-06 22:00:05, kedd
 
  16. fejezet

1Amikor Dávid egy kissé túljutott a hegy tetején, eléje került Ciba, Mefibóset szolgája egy pár fölnyergelt szamárral. Kétszáz kenyér, száz mazsolalepény, száz köteg nyári gyümölcs és egy nagy korsó bor volt rajtuk.2A király ekkor így szólt Cibához:,,Mit jelentenek ezek részedről?"Ciba ezt felelte:,,A szamarak a király háznépe számára vannak, hogy rájuk üljenek, a kenyér és a nyári gyümölcs az ifjaknak, hogy egyenek, a bor pedig a pusztában megfáradtnak, hogy igyék."3A király ekkor így szólt:,,És hol van uradnak fia?"Ciba erre ezt mondta a királynak:,,Ott tartózkodik Jeruzsálemben, mert azt mondta:Izrael háza ma visszaadja nekem apám királyi uralmát."4A király akkor így szólt Cibához:,,Íme, a tiéd mindaz, ami Mefibóseté."Ciba erre ezt mondta:,,Meghajtom magam;bárcsak kegyet találnék szemedben, uram király!"5Dávid király pedig eljutott Bahurimig, és íme, kijött onnan egy ember, aki Saul házának családjából való volt, név szerint Simei, Gera fia. Ez kijött, és közben átkozódott.6Köveket kezdett hajigálni Dávidra, és Dávid király minden szolgájára;és az egész nép meg az összes vitéz ott volt a király jobbján és balján.7Simei ilyen szavakkal átkozódott:,,Eredj, eredj, te vérbűnös, te semmirekellő ember!8Jehova visszatérített rád minden vérbűnt Saul háza miatt, aki helyett királyként uralkodtál. Jehova a fiadnak, Absolonnak a kezébe adja a királyságot. Most aztán bajban vagy, mert vérbűnös ember vagy!"9Abisai, Céruja fia végül így szólt a királyhoz:,,Mit átkozza ez a holt eb uramat, a királyt?Kérlek, hadd menjek oda, hogy fejét vegyem."10A király azonban ezt mondta:,,Mi közöm hozzátok, Céruja fiai?Hadd átkozódjon csak, hisz Jehova mondta neki:Szórj átkot Dávidra!Ki mondhatná hát:Miért tetted ezt?"11Dávid akkor így szólt Abisaihoz és minden szolgájához:,,Íme, a saját fiam, aki énbelőlem származott, a lelkemre tör;akkor mennyivel inkább egy benjáminita!Hagyjátok békén, hadd átkozódjon, mert Jehova mondta ezt neki.12Talán Jehova meglátja szemével, és Jehova visszaadja nekem a jót e mai átka helyett."13Dávid és az emberei tehát továbbmentek az úton, Simei pedig a hegy oldalán, vele egy vonalban haladt, hogy átkozódjon. Köveket hajigált, miközben ott haladt vele egy vonalban, és csak úgy szórta a port.14Végül a király és a vele levő egész nép fáradtan megérkezett. Ott aztán kipihenték magukat.15Absolon pedig az egész néppel, Izrael embereivel bevonult Jeruzsálembe;és Ahitófel is vele volt.16Amikor aztán az arkita Húsai, Dávid társa bement Absolonhoz, ezt mondta Húsai Absolonnak:,,Éljen a király! Éljen a király!"17Absolon erre így szólt Húsaihoz:,,Hát ez a te szerető-kedvességed a társad iránt?Miért nem tartottál a társaddal?"18Húsai erre ezt mondta Absolonnak:,,Nem, hanem azé leszek, és annál maradok, akit Jehova, és ez az egész nép, meg Izrael minden embere választott.19Másodszor pedig:Kinek fogok én szolgálni?Nemde a fia előtt?Ahogy apád színe előtt szolgáltam, akképpen leszek a te színed előtt is."20Absolon később így szólt Ahitófelhez:,,Ti adjatok tanácsot.Mit tegyünk?"21Ahitófel erre ezt mondta Absolonnak:,,Hálj együtt apád ágyasaival, akiket itt hagyott, hogy gondját viseljék a háznak. Akkor egész Izrael meghallja majd, hogy bűzössé tetted magad apád előtt, és megerősödik mindazok keze, akik veled vannak."22Sátrat vontak fel hát Absolonnak a tetőn, aztán Absolon együtt hált apja ágyasaival egész Izrael szeme láttára.23Ahitófel tanácsa pedig, amelyet azokban a napokban adott, olyan volt, mintha az igaz Isten szavát tudakolta volna meg az ember.Ilyen volt Ahitófel minden tanácsa Dávid előtt is, és Absolon előtt is.

17. fejezet
1És így szólt Ahitófel Absolonhoz:,,Hadd válasszak ki, kérlek, tizenkétezer embert, aztán fölkerekedek, és űzőbe veszem az éjjel Dávidot.2Rárontok, amíg fáradt, és erőtlen mindkét keze, és remegést hozok rá. Menekülnie kell majd az egész vele levő népnek, én pedig lesújtok a magára maradt királyra.3Hadd hozzam vissza hozzád az egész népet. Mindenki visszatérése attól az embertől függ, akit keresel;és akkor az egész nép békére lel."4Ez a beszéd pedig igencsak helyesnek látszott Absolon szemében, és Izrael minden vénjének a szemében is.5Absolon azonban ezt mondta:,,Hívd ide, kérlek, az arkita Húsait is. Hadd halljuk azt is, ami az ő szájában van."6Húsai tehát bement Absolonhoz, és Absolon akkor így szólt hozzá:,,Ilyen és ilyen szavakkal szólt Ahitófel.Hallgassunk-e a szavára?Ha nem, akkor szólj te!"7Húsai erre ezt mondta Absolonnak:,,Ahitófel ezúttal nem jó tanácsot adott!"8Majd így folytatta Húsai:,,Magad is jól tudod apádról és az embereiről, hogy erősek, és elkeseredett lelkűek, akárcsak az anyamedve, amely elvesztette kölykeit a mezőn. Apád katona, és nem éjszakázik együtt a néppel.9Íme, ő most egy veremben vagy valamely más helyen rejtőzik.És úgy lesz, hogy mihelyt rájuk támad az elején, bizony meghallja ezt, aki meghallja, és azt mondja majd:Vereség érte az Absolonnal tartó népet!10Akkor bizony még a vitéz ember is, akinek olyan a szíve, mint az oroszláné, elerőtlenedik. Mert egész Izrael tudja, hogy a te apád erős ember, és a vele levő vitézek is azok.11Én a következőt tanácsolom:Gyűljön hozzád egész Izrael Dántól Beér-Sebáig, oly nagy számban, mint tengernél a homokszemek, és személyesen vonulj velük harcba.12Aztán rátámadunk azon a helyen, ahol biztosan megtalálható, és ellepjük őt, mint ahogy a harmat ellepi a földet.Nem marad belőle és az összes vele levő emberből egy sem.13Ha pedig valamelyik városba húzódik, akkor egész Izrael vigyen köteleket ahhoz a városhoz, és levonszoljuk azt a völgybe, míg végül egyetlen kavics sem akad már ott."14Erre Absolon és Izrael valamennyi embere ezt mondta:,,Jobb az arkita Húsai tanácsa, mint Ahitófelé."Ezt pedig maga Jehova parancsolta így, hogy meghiúsítsa Ahitófel tanácsát - noha jó volt az -, hogy veszedelmet hozzon Jehova Absolonra.15Húsai később így szólt Cádókhoz és Abjátárhoz, a papokhoz:,,Ezt meg ezt tanácsolta Ahitófel Absolonnak és Izrael véneinek, és ezt meg ezt tanácsoltam jómagam.16Most tehát küldjetek el hamar Dávidhoz, és adjátok tudtára:Ne maradj az éjjel a kietlen síkságon, hanem inkább kelj át, különben elnyelik a királyt és a vele levő egész népet."17Amikor Jonatán és Ahimaác az Én-Rógelnél álltak, egy szolgálóleány elment, és beszámolt nekik. Ők pedig elmentek, mert be kellett számolniuk Dávid királynak;ugyanis nem mutatkozhattak úgy, hogy bemennek a városba.18Egy ifjú azonban meglátta őket, és szólt Absolonnak.Elmentek hát ők ketten sietve, és Bahurimban betértek egy ember házába. Ennek volt az udvarán egy kút, és leereszkedtek abba.19Az asszony ezután fogott egy takarót, ráterítette a kút szájára, és ráöntött egy halom darált gabonát;és nem tudódott ki semmi.20Absolon szolgái pedig odamentek az asszonyhoz a házba, és megkérdezték:,,Hol van Ahimaác és Jonatán?"Az asszony így felelt nekik:,,Továbbmentek innen a vízhez."Akkor folytatták a keresést, de nem találták meg őket, így hát visszatértek Jeruzsálembe.21Miután elmentek, ezek feljöttek a kútból, majd továbbmentek, és beszámoltak Dávid királynak.Ezt mondták Dávidnak:,,Kerekedjetek föl, és gyorsan keljetek át a vízen, mert ezt meg ezt a tanácsot adta Ahitófel ellenetek."22Dávid erre tüstént fölkerekedett, és a vele levő egész nép is.Átkeltek a Jordánon a reggel felvirradtáig, míg végül senki sem volt, aki ne kelt volna át a Jordánon.23Ahitófel pedig látva, hogy nem fogadták meg a tanácsát, megnyergelt egy szamarat, fölkerekedett, és elment a házába, a maga városába. Utasításokat adott a háznépének, aztán megfojtotta magát;így halt meg. El is temették ősatyái sírhelyén.24És Dávid Mahanaimba ért, Absolon pedig átkelt a Jordánon, és vele együtt Izrael emberei is mindnyájan.25Absolon Amasát tette meg Joáb helyett a sereg vezérének. Amasa egy olyan ember fia volt, akit úgy hívtak, hogy Itra, az izraelita.Ez együtt hált Abigaillal, Náhás leányával, Cérujának, Joáb anyjának a nővérével.26És Izrael meg Absolon Gileád földjén ütött tábort.27Történt pedig, hogy amikor Dávid megérkezett Mahanaimba, Sóbi, az Ammon fiainak Rabbájából való Náhás fia, és a Lo-Debárból való Mákir, Ammiél fia, továbbá a Rógelimból való gileádi Barzillai28hoztak fekvőhelyeket, tálakat, fazekasedényeket, búzát, árpát, lisztet, pörkölt gabonát, lóbabot, lencsét meg pörkölt gabonaszemet.29Mézet, vajat, juhokat és tehéntúrót is hoztak Dávidnak és a vele levő népnek eleségül, mert ezt mondták:,,Éhes, fáradt és szomjas a nép a pusztában."

18. fejezet
1Dávid akkor számba vette a vele levő népet, és ezredparancsnokokat meg századparancsnokokat rendelt az emberek fölé.2Aztán a nép egyharmadát Joáb kezére, egyharmadát Abisainak, Céruja fiának, Joáb fivérének a kezére, és egyharmadát a gáti Ittai kezére bízta Dávid. A király akkor így szólt a néphez:,,Én magam is kivonulok veletek."3A nép azonban ezt mondta:,,Ne vonulj ki, mert ha mi elmenekülünk is, nem törődik velünk a szívük;és ha meghal is fele részünk, nem törődik velünk a szívük. Te ugyanis annyit érsz, mint tízezer közülünk. Most tehát jobb volna, ha a városból lennél segítségünkre."4A király erre ezt mondta nekik:,,Ami jónak látszik szemetekben, azt teszem."A király tehát megállt a kapu mellett, és az egész nép kivonult százasával és ezresével.5A király akkor megparancsolta Joábnak, Abisainak és Ittainak:,,Kíméletesen bánjatok énértem az ifjúval, Absolonnal."És az egész nép hallotta, amikor a király parancsot adott minden vezérnek Absolonra nézve.6A nép tehát kivonult a mezőre Izrael ellen, és Efraim erdejében került sor az ütközetre.7Izrael népe végül vereséget szenvedett Dávid szolgái előtt, és nagy volt ott az öldöklés azon a napon:húszezer ember veszett oda.8Kiterjedt a harc azon az egész vidéken, amerre a szem ellátott. És többen voltak azok, akiket az erdő emésztett meg a népből, mint azok, akiket a kard emésztett meg azon a napon.9Absolon végül Dávid szolgái elé került. Öszvéren nyargalt, és az öszvér egy nagy és terebélyes fa kusza ágai alá jutott, úgyhogy Absolon feje beleakadt a nagy fába, és ott lógott ég és föld között, miután az öszvér elment alóla.10Akkor észrevette őt egy férfi, és szólt Joábnak:,,Íme, láttam Absolont, amint egy nagy fán függött."11Joáb erre ezt mondta a férfinak, aki szólt neki:,,Hát ha láttad, miért nem terítetted le ott a földre?Akkor rajtam lett volna a sor, hogy tíz ezüstöt és egy övet adjak neked."12A férfi azonban ezt mondta Joábnak:,,Még ha ezer ezüst ütné is a markomat, akkor sem nyújtanám ki kezemet a király fiára. Mert fülünk hallatára parancsolta meg a király neked, Abisainak és Ittainak:Akárkik legyetek is, vigyázzatok az ifjúra, Absolonra!13Különben csalárdul cselekedtem volna lelkével szemben, és semmi sem lenne rejtve a király előtt, te meg félreállnál."14Joáb erre így szólt:,,Mit vesztegessem itt az időt előtted?"Azzal kezébe fogott három dárdát, és beledöfte őket Absolon szívébe, még amikor élt a nagy fa ágai között.15Akkor odajött tíz legény, Joáb fegyverhordozói, és lesújtottak Absolonra, hogy megöljék.16Joáb ekkor megfújta a kürtöt, hogy a nép visszatérjen Izrael üldözéséből;mert visszatartotta Joáb a népet.17Végül megfogták Absolont, bedobták őt az erdőben egy nagy verembe, és egy igen nagy rakás követ hordtak föléje. És egész Izrael elmenekült, mindenki a maga otthonába.18Mármost Absolon, amikor még élt, vett és állíttatott magának egy oszlopot, amely a Király völgyében van, mert ezt mondta:,,Nincsen fiam, aki fenntartaná nevem emlékét."Így hát a maga nevéről nevezte el az oszlopot, és ezt mind a mai napig Absolon-emlékműnek hívják.19Ahimaác, Cádók fia pedig így szólt:,,Kérlek, hadd fussak el hírt vinni a királynak, mert Jehova igazságot szolgáltatott neki, hogy megszabadítsa őt ellenségei kezéből."20De Joáb ezt mondta neki:,,Te ma nem vagy hírmondó ember;más napon vigyél hírt. Ma azonban ne vigyél hírt, hiszen a király fia halt meg."21Joáb akkor így szólt a kusitához:,,Menj, jelentsd a királynak, amit láttál."A kusita erre meghajolt Joáb előtt, és már futott is.22Ahimaác, Cádók fia ekkor megint így szólt Joábhoz:,,Bárhogy legyen is, kérlek, hadd fussak el én is a kusita után."Joáb azonban ezt mondta:,,Miért futnál te, fiam, mikor neked nincsen hír?"23Ő mégis így szólt:,,Bárhogy legyen is, hadd fussak!"Erre ezt mondta neki:,,Hát fuss!"Ahimaác pedig elfutott a Jordán-környéken át vezető úton, és végül megelőzte a kusitát.24Dávid éppen a két kapu között üldögélt. Idővel az őrszem felment a falban levő kapu tetejére. Végül felemelte a szemeit, és látta, hogy íme, egy ember egyedül fut.25Az őrszem akkor felkiáltott, és szólt a királynak. A király erre ezt mondta:,,Ha egyedül van, hír van a szájában."Az pedig egyre közelebb ért.26Az őrszem ekkor látta, hogy egy másik ember is fut. Odaszólt hát a kapuőrnek az őrszem, és ezt mondta:,,Íme, egy másik ember! Ez is egyedül fut."A király erre így szólt:,,Az is hírt hoz."27Az őrszem hozzátette:,,Úgy látom, az első úgy fut, ahogy Cádók fia, Ahimaác fut."A király erre így szólt:,,Ő jó ember, biztosan jó hírrel jön."28Végül Ahimaác így kiáltott a királynak:,,Minden rendben!"Arccal a földig meghajolt a király előtt, és így folytatta:,,Áldott legyen Jehova, a te Istened, aki kiszolgáltatta azokat az embereket, akik fölemelték kezüket az én uram, a király ellen!"29A király azonban így szólt:,,Jól van-e az ifjú, Absolon?"Ahimaác erre ezt mondta:,,Láttam a nagy zűrzavart, amikor Joáb elküldte a király szolgáját és a te szolgádat, de nem tudtam, mi az."30A király erre így szólt:,,Lépj odébb, és maradj itt."Akkor odébb lépett és megállt.31És íme, megérkezett a kusita; és így szólt a kusita:,,Fogadja el a hírt, uram, a király, mert Jehova ma igazságot szolgáltatott neked, hogy megszabadítson mindazok kezéből, akik fölkeltek ellened."32De a király ezt mondta a kusitának:,,Jól van-e az ifjú, Absolon?"A kusita így szólt:,,Úgy járjanak uramnak, a királynak ellenségei, és mindazok, akik vesztedre törtek, mint az az ifjú!"33A király erre megrendült, fölment a kapubejáró feletti tetőszobába, és sírva fakadt;ezt mondogatta, amint ment:,,Fiam, Absolon!Fiam, fiam, Absolon!Ó, bárcsak én haltam volna meg helyetted, Absolon fiam, fiam!"

19. fejezet
1Később hírül vitték Joábnak:,,Íme, a király sír, és gyászolja Absolont."2Gyászra fordult hát a megmentés azon a napon az egész nép számára, mert hallotta a nép azon a napon, hogy ezt beszélik:,,Bánkódik a király a fia miatt."3És lopakodva ment be a nép azon a napon a városba, mint ahogy a szégyent vallott nép szokott lopakodni, ha megfutamodott a csatában.4A király betakarta az arcát, és egyre csak ezt kiáltozta a király fennszóval:,,Fiam, Absolon! Absolon fiam, fiam!"5Végül Joáb bement a házba a királyhoz, és ezt mondta:,,Szégyenbe borítottad ma minden szolgád arcát, azokét, akik ma megmentették a te lelkedet, a fiaid meg a leányaid lelkét, a feleségeid lelkét és az ágyasaid lelkét,6hiszen szereted a gyűlölőidet, és gyűlölöd azokat, akik szeretnek. Mert ma megmutattad, hogy a vezérek és a szolgák semmit sem jelentenek neked. Mert ma már jól tudom, hogy ha csak Absolon élne, és mi, a többiek mind halottak lennénk ma, az rendjén lenne a szemedben.7Most tehát kelj föl, menj ki, és beszélj a szolgáidhoz szívhez szólóan, mert Jehovára esküszöm, hogy ha nem mész ki, egyetlen ember sem marad veled az éjjel. És ez bizony rosszabb lesz számodra, mint mindaz a baj, ami ifjúságodtól fogva mostanáig ért."8A király tehát fölkelt, leült a kapuban, és hírül adták az egész népnek:,,A király ott ül a kapuban."Erre az egész nép a király elé ment. Ami Izraelt illeti, mindenki elmenekült a maga otthonába.9És vita támadt az egész nép körében, Izrael minden törzsében. Így beszéltek:,,A király szabadított meg bennünket ellenségeink kezéből, ő mentett meg minket a filiszteusok kezéből, és most elfutott az országból Absolon elől.10Absolon, akit felkentünk magunk fölé, meghalt a csatában. Most tehát miért nem tesztek semmit azért, hogy visszahozzátok a királyt?"11Dávid király pedig elküldött a papokhoz, Cádókhoz és Abjátárhoz, és ezt üzente,,Beszéljetek Júda véneivel.Így szóljatok:Miért lennétek ti az utolsók, akik visszahozzák a királyt a házába, amikor egész Izrael beszéde eljutott a királyhoz a házába?12Testvéreim vagytok, csontom és húsom vagytok. Akkor miért lennétek ti az utolsók a király visszahozatalában?13Amasának pedig ezt mondjátok:Nemde csontom és húsom vagy?Úgy bánjon hát velem az Isten, sőt még rosszabbul, ha nem te leszel mindig a hadvezér előttem Joáb helyett."14Így aztán magához hajtotta Júda minden emberének a szívét, mint egy emberét. Meg is üzenték a királynak:,,Jöjj vissza valamennyi szolgáddal együtt."15A király tehát elindult visszafelé, és eljutott a Jordánig. Júda pedig elment Gilgálba a király elé, hogy átvezesse a királyt a Jordánon.16Akkor a benjáminita Simei, Gera fia, aki Bahurimból való volt, sietve lement Júda embereivel Dávid király elé.17Ezer ember volt vele Benjáminból.(Ciba, Saul házának legénye, annak tizenöt fia és húsz szolgája is vele volt, és sikerült odaérniük a Jordánhoz a király elé.18Átkelt a gázlón, hogy átvezesse a király háznépét, és hogy azt tegye, ami jó a szemében.)És Simei, Gera fia leborult a király előtt, amikor az át akart kelni a Jordánon.19Így szólt ekkor a királyhoz:,,Ne tulajdonítson nekem vétket az én uram, és ne emlékezz meg arról a rosszról, amit a te szolgád tett azon a napon, amelyen uram, a király elhagyta Jeruzsálemet, hogy szívére venné azt a király.20Mert jól tudja a te szolgád, hogy én vagyok az, aki vétkezett;és íme, elsőnek jöttem ma el József egész házából uram királyom elé."21Erre aztán megszólalt Abisai, Céruja fia, és ezt mondta:,,Vajon ezért ne lakoljon halállal Simei?Hiszen Jehova felkentjét átkozta!"22Dávid azonban ezt mondta:,,Mi közöm hozzátok, Céruja fiai, hogy ellenkeznetek kell ma velem?Ma lakoljon halállal valaki Izraelben?Avagy nem tudom-e, hogy ma vagyok király Izrael felett?"23Akkor a király így szólt Simeihez:,,Nem halsz meg."És megesküdött neki a király.24Mefibóset, Saul unokája pedig lement a király elé. Ő sem lábát, sem bajuszát nem ápolta, és ruháit sem mosatta attól a naptól fogva, hogy a király elment, egészen addig a napig, amelyen békével megjött.25Amikor Jeruzsálembe érkezett a király elé, akkor a király így szólt hozzá:,,Miért nem jöttél velem, Mefibóset?"26Erre ő így felelt:,,Uram király, a szolgám csapott be engem. Mert ezt mondta a te szolgád:Hadd nyergeljem föl magamnak a szamárkancát, hogy ráüljek és a királlyal menjek.A szolgád ugyanis sánta.27Megrágalmazta a te szolgádat uramnál, a királynál. De uram királyom olyan, mint az igaz Isten angyala. Tedd hát azt, ami jónak látszik szemedben.28Mert bizony apám egész háznépe is csak halált érdemelt volna az én uram, a király előtt, és te mégis az asztalodnál étkezők közé soroltad szolgádat. Milyen jogos követelésem lehetne még?Hogy is kiálthatnék még a királyhoz?"29A király azonban így szólt hozzá:,,Miért szaporítod a szót?Elrendelem:te meg Ciba osztozzatok meg a mezőn."30Mefibóset erre ezt mondta a királynak:,,Vegye csak el az egészet;most, hogy az én uram királyom békével megjött a házába."31A gileádi Barzillai pedig lejött Rógelimból, hogy elmenjen a királlyal a Jordánhoz, hogy elkísérje őt a Jordánig.32Barzillai egyébként igen koros volt, nyolcvanesztendős;ő látta el élelemmel a királyt, amikor az Mahanaimban tartózkodott, mert igen nagy ember volt.33A király ezért ezt mondta Barzillainak:,,Te is kelj át velem, én pedig ellátlak élelemmel magamnál Jeruzsálemben."34Barzillai azonban így szólt a királyhoz:,,Mennyi van még az én életem éveinek napjaiból, hogy fölmenjek a királlyal Jeruzsálembe?35Nyolcvanéves vagyok ma már.Tudok-e különbséget tenni jó és rossz között, vagy érzi-e az ízét a te szolgád annak, amit eszem és iszom?Vagy tudom-e még hallgatni az énekes férfiak és nők hangját?Miért legyen hát szolgád uramnak, a királynak még terhére?36Mert csak egy kis darabon kísérhette el szolgád a királyt a Jordánig. Miért is adna nekem ilyen jutalmat a király?37Hadd térjen vissza, kérlek, a te szolgád. Hadd haljak meg városomban, közel az én apám és anyám sírhelyéhez. Itt van azonban szolgád:Kimhám.Ő keljen át urammal, a királlyal. Tedd vele azt, ami jó a szemedben."38A király erre ezt mondta:,,Velem jön át Kimhám, én pedig azt cselekszem vele, ami jó a te szemedben.És bármit kívánsz magadnak tőlem, megteszem neked."39Ekkor az egész nép elindult, hogy átkeljen a Jordánon, és maga a király is átkelt;a király pedig még megcsókolta Barzillait, majd megáldotta őt, és az visszatért a helyére.40Amikor a király átment Gilgálba, Kimhám is vele ment, és Júda egész népe is, és Izrael népének fele is, hogy átvigyék a királyt.41És íme, Izrael emberei mind odajárultak a királyhoz, és ezt mondták a királynak:,,Miért loptak el téged testvéreink, Júda emberei, hogy áthozzák a királyt és háznépét, és vele Dávid minden emberét a Jordánon?"42Erre Júda emberei mindnyájan így válaszoltak Izrael embereinek:,,Mert közeli rokonságban vagyunk a királlyal.Ugyan miért haragudtatok meg emiatt?Ettünk-e valamit is a király költségére, vagy hoztak-e nekünk ajándékot?"43Izrael emberei azonban így válaszoltak Júda embereinek:,,Nekünk tízszeres jogunk van a királyhoz, úgyhogy Dávidhoz is több jogunk van, mint neked. Miért bántál hát velünk megvetéssel, és miért nem a mi ügyünk volt az első, hogy mi hozzuk vissza a királyunkat?"De Júda emberei szavának nagyobb súlya volt, mint Izrael emberei szavának.

20. fejezet
1Mármost éppen ott volt egy semmirekellő ember, név szerint Seba, a benjáminita Bikri fia. Ez megfújta a kürtöt, és ezt mondta:,,Nincs részünk Dávidban, és nincs örökségünk Isai fiában.Ki-ki az isteneihez, ó, Izrael!"2Erre Izrael emberei mind elmentek, felhagytak Dávid követésével, hogy Bikri fiát, Sebát kövessék. Júda emberei azonban ragaszkodtak királyukhoz a Jordántól fogva Jeruzsálemig.3Dávid végül megérkezett jeruzsálemi házába. A király ekkor fogta azt a tíz asszonyt, az ágyasokat, akiket korábban hátrahagyott, hogy gondot viseljenek a házra. Ezeket most egy őrzött házban helyezte el, de gondoskodott számukra élelemről. Nem hált velük, és haláluk napjáig szigorú elzártságban éltek özvegyekként egy élő férj mellett.4A király akkor így szólt Amasához:,,Hívd egybe hozzám Júda embereit három napon belül, és te is állj itt."5Amasa tehát egybehívta Júda embereit, de később érkezett a meghatározott időnél, amelyet a király megszabott neki.6Dávid akkor így szólt Abisaihoz:,,Most majd Seba, Bikri fia gonoszabb lesz hozzánk, mint Absolon.Te vedd csak magad mellé urad szolgáit, és vedd űzőbe őt, nehogy megerősített városokat találjon magának, és elmeneküljön a szemünk elől."7Kivonultak hát Joáb emberei meg a kereteusok, a peleteusok és a vitézek is mind őutána. Kivonultak Jeruzsálemből, hogy űzőbe vegyék Sebát, Bikri fiát.8Közel jártak a nagy kőhöz, amely Gibeonban van, és maga Amasa jött eléjük. Joáb pedig fel volt övezve, ruhájába öltözve. Hüvelyestül felövezett kardot viselt a csípőjéhez erősítve. Amikor előrelépett, kiesett a kardja.9Így szólt Joáb Amasához:,,Jól vagy, testvérem?"Joáb ekkor megfogta jobb kezével Amasa szakállát, hogy megcsókolja őt.10Amasa azonban nem ügyelt a kardra, amely Joáb kezében volt, úgyhogy az hasba szúrta vele, és kifordultak a belső részei a földre. Nem kellett ezt még egyszer megtennie vele, mert meghalt. Joáb és a testvére, Abisai ezután űzőbe vették Sebát, Bikri fiát.11Akkor Joáb egyik legénye megállt fölötte, és így beszélt:,,Akinek kedves Joáb, és aki Dávidhoz tartozik, kövesse Joábot!"12Amasa eközben vérében fetrengett az országút közepén. Amikor a férfi látta, hogy az egész nép megáll, odébb vitte Amasát az országútról a mezőre. Végül rádobott egy ruhát, mivel látta, hogy aki csak odaér hozzá, megáll.13Amint odébb vitte az országútról, mindenki továbbhaladt Joábot követve, hogy üldözze Sebát, Bikri fiát.14Seba pedig keresztülvonult Izrael valamennyi törzsén Ábel-Bét-Maákáig. Bikri leszármazottai ekkor mindnyájan egybegyűltek, és ők is utánamentek.15Amazok megérkeztek, és ostrom alá vették őt Ábel-Bét-Maákában. Ostromsáncot emeltek a város ellen, mert az egy sáncon belül feküdt. És a Joábbal levő egész nép a fal aláásásával foglalatoskodott, hogy ledöntse azt.16Ekkor kikiáltott egy bölcs asszony a városból:,,Figyeljetek, figyeljetek!Mondjátok csak meg Joábnak:Jöjj ide közelebb, hadd beszéljek veled!"17Erre odament hozzá, és az asszony megkérdezte:,,Te vagy Joáb?",mire ő így felelt:,,Én."Az asszony akkor így szólt hozzá:,,Hallgasd meg rabszolgaleányod szavait."Erre ezt mondta:,,Hallgatlak."18Az így folytatta:,,Régen mindig így beszéltek:Tudakozódjanak csak Ábelben, és célt érnek.19Én Izrael békeszeretőit és hűségeseit képviselem. Te el akarsz pusztítani egy várost és egy anyát Izraelben. Miért nyelnéd el Jehova örökségét?"20Joáb erre így válaszolt:,,Távol legyen tőlem, hogy elnyeljem és romba döntsem.21Nem úgy áll a dolog, hanem egy Efraim hegyvidékéről való ember, név szerint Seba, Bikri fia fölemelte a kezét Dávid király ellen. Csak őt adjátok ki, és elvonulok a város alól."Az asszony ezt mondta Joábnak:,,Íme, kihajítjuk neked a fejét a falon át!"22Rögtön el is ment az asszony az ő bölcsességében az egész néphez.Azok aztán levágták Bikri fiának, Sebának a fejét, és kihajították Joábnak. Ő erre megfújta a kürtöt, és elszéledtek a város alól, mindenki az otthonába. Maga Joáb visszatért Jeruzsálembe a királyhoz.23Joáb volt Izrael egész seregének vezére. Benája, Jójada fia a kereteusok és a peleteusok élén állt.24Adórám a kényszermunkára kötelezettek felvigyázója volt, és Josafát, Ahilud fia volt az emlékíró.25Seva titkár volt, Cádók és Abjátár pedig papok voltak.26A jairita Ira is Dávid egyik papja lett.


 
 
0 komment , kategória:  2 Sámuel/Ósz.  
2Sámuel 11–15-ig terjedő fejezetei
  2016-08-28 19:56:09, vasárnap
 
  11. fejezet

1Történt pedig az esztendő fordultakor, abban az időben, amikor hadba vonulnak a királyok, hogy Dávid elküldte Joábot a szolgáival, és egész Izraelt, hogy pusztítsák el Ammon fiait, és ostromolják meg Rabbát. Maga Dávid azonban Jeruzsálemben maradt.2Egyszer estefelé Dávid fölkelt az ágyából, és a királyi ház lapos tetején sétált. A tetőről meglátott egy fürdőző asszonyt. Az asszony igen szép volt.3Elküldött hát Dávid, és tudakozódott az asszony felől. Valaki ezt mondta:,,Nemde Betsabé ez, Eliám leánya, a hettita Uriás felesége?"4Dávid ezután követeket küldött, hogy elhozassa, és az el is ment hozzá, ő pedig vele hált. Az asszony éppen akkor szentelődött meg tisztátalanságából. Később aztán visszatért a házába.5És teherbe esett az asszony. Üzenetet küldött hát Dávidnak ilyen szavakkal:,,Terhes vagyok."6Dávid erre így üzent Joábnak:,,Küldd el hozzám a hettita Uriást."Joáb akkor elküldte Uriást Dávidhoz.7Amikor Uriás megérkezett hozzá, Dávid megkérdezte, hogy jól van-e Joáb, jól van-e a nép, és jól megy-e a harc.8Végül így szólt Dávid Uriáshoz:,,Menj le a házadba, és mosd meg lábadat."Így hát Uriás eltávozott a király házából, és a király kedveskedő ajándékot küldött utána.9Uriás azonban urának összes többi szolgájával együtt a királyi ház bejáratánál feküdt le, és nem ment le házába.10Jelentették is Dávidnak:,,Uriás nem ment le a házába."Dávid akkor így szólt Uriáshoz:,,Útról jöttél, nem?Miért nem mentél le a házadba?"11Uriás erre ezt mondta Dávidnak:,,A láda és Izrael meg Júda lombsátrakban laknak;uram, Joáb, és uramnak szolgái a mezőn táboroznak - én pedig menjek be a házamba, egyek-igyak, és a feleségemmel háljak? Élsz te és él a te lelked, hogy nem teszem ezt!"12Dávid erre így szólt Uriáshoz:,,Maradj itt ma is. Holnap majd elbocsátlak."Uriás tehát Jeruzsálemben maradt aznap és másnap.13Dávid még meg is hívta, hogy előtte egyen-igyon, és lerészegítette. Ő azonban este kiment, és lefeküdt az ágyára urának szolgáival együtt, és nem ment le a házába.14Reggel aztán Dávid levelet írt Joábnak, és elküldte azt Uriás keze által.15Ezt írta a levélben: ,,Állítsátok Uriást oda, ahol a leghevesebb a roham, és menjetek el mögüle, hogy lesújtsanak rá, és meghaljon."16Amikor tehát Joáb őrizte a várost, arra a helyre állította Uriást, ahol tudta, hogy vitéz férfiak vannak.17Amikor a város emberei kijöttek, és harcba szálltak Joábbal, akkor némelyek a nép közül, Dávid szolgái közül elestek, és a hettita Uriás is meghalt.18Akkor Joáb elküldött, hogy értesítse Dávidot a háború minden eseményéről.19Megparancsolta még a követnek:,,Ha beszámoltál a királynak a háború minden eseményéről,20és a király feldühödik, és azt mondja neked:Minek kellett olyan közel mennetek a városhoz harcolni?Nem tudtátok, hogy lőni fognak a fal tetejéről?21Ki ütötte agyon Abiméleket, Jerubbéset fiát? Nemde egy asszony dobott rá egy felső malomkövet a fal tetejéről, és úgy halt meg Tébecben? Minek kellett olyan közel mennetek a falhoz?, akkor te így szólj:Szolgád, a hettita Uriás is meghalt."22A követ tehát elment, megérkezett, és elmondta Dávidnak mindazt, amiért elküldte őt Joáb.23A követ még ezt mondta Dávidnak:,,Azok az emberek felülkerekedtek rajtunk, úgyhogy kijöttek ellenünk a mezőre. De mi egészen a kapubejáratig szorítottuk őket.24Az íjászok lövöldöztek a te szolgáidra a fal tetejéről, úgyhogy néhányan meghaltak a király szolgái közül;és szolgád, a hettita Uriás is meghalt."25Dávid erre így szólt a követhez:,,Ezt mondd Joábnak:Ne látsszon ez rossznak szemedben, mert hol ezt, hol azt emészti meg a kard. Fokozott erővel vívd a csatádat a város ellen, és rombold le.Bátorítsad őt."26Uriás felesége pedig meghallotta, hogy a férje, Uriás meghalt, és siratni kezdte urát.27Amikor aztán a gyász ideje letelt, Dávid rögtön érte küldött, és a házába vitette; ő pedig a felesége lett. Idővel fiút szült neki, de amit Dávid tett, az rossz volt Jehova szemében.

12. fejezet
1Jehova akkor elküldte Nátánt Dávidhoz. Az be is ment hozzá, és ezt mondta neki:,,Volt két ember egy városban, az egyik gazdag, a másik szegény.2A gazdagnak igen sok juha és marhája volt,3a szegénynek azonban nem volt egyebe, csak egy nőstény báránykája, amelyet pénzen vett. Életben tartotta, és az a fiaival együtt nevekedett föl nála. Falatjából evett, poharából ivott, keblén feküdt, és olyan volt neki, mintha a leánya lett volna.4Telt-múlt az idő, és látogató érkezett a gazdaghoz, de ő sajnált elvenni a maga juhaiból és marháiból, hogy elkészítse a hozzá érkezett utasnak. Elvette hát a szegény ember bárányát, és azt készítette el a hozzá érkezett embernek."5Dávid erre éktelen haragra gerjedt az ellen az ember ellen, és így szólt Nátánhoz:,,Él Jehova, hogy halált érdemel, aki ilyet tesz!6Négyszeresen térítse vissza a bárányt, amiért ezt tette, és nem volt könyörületes."7Nátán akkor így szólt Dávidhoz:,,Te vagy az az ember! Ezt mondja Jehova, Izrael Istene:Én kentelek föl Izrael királyává, és én szabadítottalak meg Saul kezéből.8Kész voltam neked adni urad házát, kebledre urad feleségeit, és neked adni Izrael és Júda házát. Ha pedig ez nem lett volna elég, kész voltam még hozzáadni neked ezt meg ezt.9Miért vetetted meg Jehova szavát, azt cselekedve, ami rossz a szemében? A hettita Uriást karddal vágattad le, a feleségét magadnak vetted feleségül, őt pedig megöletted Ammon fiainak kardjával.10Most tehát nem távozik el a kard a házadtól időtlen időkig, amiért megvetettél engem, hisz feleségül vetted magadnak a hettita Uriás feleségét.11Ezt mondja Jehova:Íme, saját házadból támasztok bajt ellened;szemed előtt veszem el feleségeidet, és odaadom őket embertársadnak, és ő feleségeiddel hál e Napnak szeme láttára.12Te titokban cselekedtél, de én egész Izrael előtt, és a Nap színe előtt teszem ezt."13Dávid ekkor így szólt Nátánhoz:,,Vétkeztem Jehova ellen."Nátán erre ezt mondta Dávidnak:,,Jehova is elengedi bűnödet. Nem halsz meg.14De mivel ebben a dologban bizony tiszteletlenül bántál Jehovával, a fiúnak, aki most született neked, meg kell halnia."15Nátán ezután elment a házába. És Jehova lesújtott a gyermekre, akit Uriás felesége szült Dávidnak, így az megbetegedett.16Dávid pedig keresni kezdte az igaz Istent a fiúért, és szigorú böjtre fogta magát Dávid. Bement, ott töltötte az éjszakát, és lefeküdt a földre.17Házának vénei odaálltak föléje, hogy felemeljék a földről, de ő nem akarta, és nem evett velük kenyeret.18Történt pedig a hetedik napon, hogy a gyermek végül meghalt. Dávidnak nem merték megmondani a szolgái, hogy meghalt a gyermek, mert ezt mondták:,,Íme, amikor a gyermek még élt, szóltunk hozzá, de nem hallgatott a szavunkra; hát hogy mondhatjuk neki:Meghalt a gyermek.Akkor biztosan valami rosszat tesz."19Amikor Dávid meglátta, hogy a szolgái sugdolóznak egymás között, megértette Dávid, hogy a gyermek meghalt. Így szólt hát Dávid a szolgáihoz:,,Meghalt a gyermek?"Erre ezt mondták:,,Meg."20Dávid akkor felkelt a földről, megmosakodott, bedörzsölte magát olajjal, más köntöst vett magára, majd elment Jehova házába, és leborult. Ezután a maga házába ment, és kérésére azonnal kenyeret tettek eléje, és evett.21A szolgái ezért így szóltak hozzá:,,Mit jelent, amit tettél? Amikor még élt a gyermek, böjtöltél és sírtál érte, amikor pedig meghalt a gyermek, mindjárt fölkeltél és kenyeret ettél."22Erre ő így szólt:,,Amikor még élt a gyermek, bizony böjtöltem és sírtam, mert azt mondtam magamban:Ki tudja, Jehova talán kegyes lesz hozzám, és életben marad a gyermek.23Most, hogy meghalt, miért böjtöljek? Talán vissza tudom őt hozni? Én elmegyek hozzá, de ő nem tér vissza hozzám."24Dávid ezután vigasztalni kezdte a feleségét, Betsabét. Bement hozzá, és vele hált. Az asszony idővel fiút szült, és az a Salamon nevet kapta. Jehova szerette a gyermeket.25Üzenetet küldött Nátán prófétával, és a Jedidja nevet adta neki, Jehováért.26Joáb pedig folytatta a harcot Ammon fiainak Rabbája ellen, és elfoglalta a királyság városát.27Követeket küldött hát Joáb Dávidhoz ezekkel a szavakkal:,,Harcoltam Rabba ellen, és elfoglaltam a vízi várost.28Most tehát gyűjtsd egybe a nép többi részét, üss tábort a várossal szemben, és foglald el, hogy ne én foglaljam el a várost, és ne az én nevemmel kapcsolják össze."29Dávid tehát egybegyűjtötte az egész népet, elment Rabbába, harcolt ellene, és elfoglalta.30Levette Malkám fejéről a koronát, amelynek súlya egy talentum arany volt, és drágakövek voltak rajta. Ez Dávid fejére került. Óriási zsákmányt hozott el a városból.31Elhozta a benne levő népet is, hogy kőfűrésszel, éles vasszerszámokkal meg vasfejszével dolgoztassa őket, és a téglakészítésnél fogta őket szolgálatra. Így tett Ammon fiainak minden városával. Végül Dávid és az egész nép visszatért Jeruzsálembe.

13. fejezet
1Ezek után pedig a következő történt: Absolonnak, Dávid fiának volt egy szép nővére, akit Támárnak hívtak, és Amnon, Dávid fia beleszeretett.2Amnon annyira gyötrődött nővére, Támár miatt, hogy belebetegedett. A leány ugyanis szűz volt, és nehéznek tűnt Amnon szemében, hogy bármit is tehessen vele.3Mármost Amnonnak volt egy Jonadáb nevű társa, aki Dávid fivérének, Simeahnak volt a fia, és aki nagyon bölcs ember volt.4Ez így szólt hozzá:,,Mi az oka annak, királynak fia, hogy reggelről reggelre ilyen levert vagy?Nem mondod el nekem?"Amnon erre így szólt hozzá:,,Szerelmes vagyok Támárba, Absolon testvérem nővérébe."5Jonadáb akkor ezt mondta neki:,,Feküdj az ágyadba, és tettesd magad betegnek. Apád biztosan meglátogat téged, és te majd így szólj hozzá:Kérlek, engedd meg, hogy idejöjjön a nővérem, Támár, hadd adjon nekem betegnek való kenyeret, és szemem előtt készítse el a vigasztalás kenyerét, hogy láthassam azt, és a kezéből egyek."6Amnon tehát lefeküdt, és betegnek tettette magát, és a király el is jött meglátogatni. Akkor így szólt Amnon a királyhoz:,,Kérlek, engedd meg, hogy idejöjjön a nővérem, Támár, hadd süssön két szív alakú süteményt a szemem előtt, hogy betegnek való kenyeret ehessek a kezéből."7Dávid erre üzenetet küldött Támárnak a házba:,,Kérlek, menj el Amnon fivéred házába, és készítsd el neki a vigasztalás kenyerét."8Támár tehát elment a fivére, Amnon házába, amikor az feküdt. Aztán fogta, meggyúrta a tésztát, elkészítette a süteményeket a szeme előtt, és megsütötte a szív alakú süteményeket.9Végül vette a mély serpenyőt, és kiborította előtte. Amnon azonban nem akart enni, hanem így szólt:,,Küldjetek ki mindenkit tőlem!"Erre mindenki kiment tőle.10Amnon most ezt mondta Támárnak:,,Hozd be a vigasztalás kenyerét a belső szobába, hogy a te kezedből ehessem a betegnek valót."Támár tehát fogta a szív alakú süteményeket, amelyeket elkészített, és bevitte őket fivéréhez, Amnonhoz a belső szobába.11Amikor közelebb lépett hozzá, hogy a fivére ehessen, Amnon rögtön megragadta őt, és ezt mondta neki:,,Gyere, hálj velem, nővérem!"12De az így szólt hozzá:,,Ne, testvérem! Ne alázz meg engem, mert nem szokás ilyet tenni Izraelben. Ne kövesd el ezt a gyalázatos ostobaságot!13És én? Hová vigyem gyalázatomat?Te pedig olyan leszel Izraelben, mint valami bolond. Most azért beszélj, kérlek, a királlyal, mert nem tagad meg engem tőled."14De ő nem akart hallgatni szavára, hanem erősebb lévén nála, legyűrte, és megalázta, és vele hált.15Amnon ezután meggyűlölte őt igen nagy gyűlölettel. Bizony a gyűlölet, amellyel gyűlölte, nagyobb volt a szerelemnél, amellyel azelőtt szerette. Ezt mondta hát neki Amnon:,,Kelj fel, és eredj!"16Ő erre így szólt hozzá:,,Ne, testvérem! Mert nagyobb ez a gonoszság, hogy elküldesz engem, mint a másik, amelyet az imént követtél el rajtam!"De ő nem akart hallgatni a szavára.17Azzal odahívta a szolgálatára álló legényt, és ezt mondta neki:,,Küldd csak ki tőlem ezt itt, és zárd be az ajtót utána."18(A leányon pedig csíkos köntös volt, mert ilyenfajta palástot viseltek a király szűz leányai.)Amnon szolgája erre kivitte őt, és bezárta utána az ajtót.19Támár akkor hamut hintett a fejére, megszaggatta a rajta levő csíkos köntöst, és kezét a fejére téve elment, és jajgatva járt-kelt.20Absolon, a fivére akkor így szólt hozzá:,,Talán Amnon fivéred volt veled? Most pedig hallgass, nővérem. Fivéred ő. Ne törődjön szíved a dologgal."Támár ezután Absolonnak, a testvérének a házában lakott, elszigetelten másoktól.21Dávid király is hallott minderről, és nagyon megharagudott.22Absolon pedig nem mondott Amnonnak se jót, se rosszat. Absolon ugyanis gyűlölte Amnont, amiért az megalázta Támárt, a nővérét.23Történt pedig két teljes év múlva, hogy Absolonnál juhnyírók voltak Baál-Hácorban, amely közel van Efraimhoz;és Absolon meghívta a király összes fiát.24Absolon tehát bement a királyhoz, és ezt mondta:,,Íme, szolgádnál most juhnyírók vannak. Jöjjön el, kérem, a király és a szolgái is a te szolgáddal!"25A király azonban ezt mondta Absolonnak:,,Ne, fiam! Azért mindannyian mégse menjünk, nehogy terhedre legyünk."Még unszolására sem akart elmenni, hanem megáldotta őt.26Absolon végül így szólt:,,Ha te nem, hát hadd jöjjön velünk, kérlek, Amnon fivérem."A király erre ezt mondta neki:,,Miért kellene veled mennie?"27De Absolon unszolni kezdte őt, így aztán elbocsátotta vele Amnont és a király valamennyi fiát.28Absolon akkor megparancsolta legényeinek:,,Kérlek benneteket, ügyeljetek rá, hogy amikor Amnon szíve vidám lesz a bortól, és én azt mondom nektek:Sújtsatok le Amnonra!«, akkor öljétek meg. Ne féljetek! Nemde én parancsoltam meg nektek?Legyetek erősek, és legyetek vitézek!"29Absolon legényei úgy is cselekedtek Amnonnal, ahogy Absolon parancsolta. Erre a király többi fia mind fölkelt, mindegyikük felült az öszvérére, és elmenekült.30Míg ők úton voltak, Dávid hírt kapott:,,Absolon levágta a király minden fiát, és egy sem maradt meg közülük."31A király erre fölkelt, megszaggatta a ruháit, lefeküdt a földre, és a szolgái is mind megszaggatott ruhában álltak mellette.32De Jonadáb, Dávid fivérének, Simeahnak a fia megszólalt, és ezt mondta:,,Ne gondolja az én uram, hogy az összes ifjút, a király fiait mind megölték, mert csak Amnon halt meg. Ez ugyanis Absolon parancsára történt, mint amit már attól a naptól fogva elhatározott, hogy Amnon megalázta a nővérét, Támárt.33Most tehát ne vegye szívére uram királyom ezt a beszédet:A király minden fia meghalt, mert csak Amnon halt meg."34Közben Absolon elmenekült. Később az őrálló legény fölemelte a szemeit, és látta, hogy mögötte, íme, sokan jönnek az út felől a hegyoldalnál.35Akkor Jonadáb így szólt a királyhoz:,,Íme, a király fiai megjöttek. Úgy történt, ahogy a szolgád mondta."36Alig fejezte be a szavait, íme, a király fiai bejöttek, felemelték a hangjukat, és sírtak. A király is, és az összes szolgája is nagy sírással sírt.37Absolon azonban elmenekült, hogy Talmaihoz, Ammihud fiához, Gesúr királyához menjen. Dávid továbbra is gyászolta a fiát, minden napon.38Absolon elmenekült, és elment Gesúrba. Három évig maradt ott.39Dávid király lelke végül már vágyott rá, hogy elmenjen Absolonhoz;mert megvigasztalódott Amnon felől, hogy meghalt.

14. fejezet
1Joáb, Céruja fia pedig megtudta, hogy a király szíve Absolon felé hajlik.2Így aztán Joáb elküldött Tékoába, és hozatott onnan egy bölcs asszonyt. Ezt mondta neki:,,Kezdj el, kérlek, gyászolni, és kérlek, ölts gyászruhát. Ne dörzsöld be magad olajjal; tégy úgy, mint egy olyan asszony, aki már hosszú napok óta halottat gyászol.3Menj be a királyhoz, és a következő szavakkal szólj hozzá."Akkor a szájába adta Joáb a szavakat.4A tékoai asszony be is ment a királyhoz, arccal a földre vetette magát, leborult, és így szólt:,,Ments meg, ó, király!"5A király ezt mondta neki:,,Mi bajod?"Erre ő így szólt:,,Megözvegyült asszony vagyok én, most, hogy a férjem halott.6A te szolgálóleányodnak két fia volt és összeverekedett a kettő a mezőn, amikor nem volt ott szabadító, hogy szétválassza őket. Végül az egyik leütötte és megölte a másikat.7És íme, az egész család rátámadott a te szolgálóleányodra, és ezt hajtogatja:Add ki azt, aki leütötte a testvérét, hogy megöljük őt testvérének lelkéért, akit megölt, hadd irtsuk ki az örököst is!Megmaradt szénparazsamat is ki fogják oltani, hogy ne legyen férjemnek se neve, se maradéka a föld színén.8A király erre így szólt az asszonyhoz:,,Menj el a házadhoz, én pedig parancsolni fogok felőled."9A tékoai asszony akkor ezt mondta a királynak:,,Rajtam, ó, uram király, rajtam és apám házán legyen a vétek, de a király és az ő trónja ártatlan."10A király erre így szólt:,,Ha beszél neked valaki, hozd csak elém, és soha többé nem fog bántani!"11De ő ezt mondta:,,Emlékezzen meg, kérem, a király Jehováról, a te Istenedről, hogy ne pusztítson szüntelenül a vérbosszuló, és ki ne irtsák a fiamat."Erre így szólt:,,Él Jehova, hogy a fiadnak egyetlen hajszála sem esik a földre!"12Az asszony akkor ezt mondta:,,Hadd szóljon egy szót, kérlek, a te szolgálóleányod az én uramhoz, a királyhoz."Erre ő így szólt:,,Beszélj."13Az asszony így folytatta:,,Miért gondoltál te ehhez hasonlót az Isten népe ellen?Amikor ezt a szót szólja a király, olyan ő, mint aki vétkes, hiszen a saját számkivetettjét nem hozatja vissza a király.14Mert bizony meghalunk, és olyanok leszünk, mint a földre öntött víz, amelyet nem lehet összegyűjteni. De Isten nem vesz el lelket, és okokat talált arra, hogy a számkivetett ne maradjon előtte számkivetett.15Mármost azért jöttem ilyen szavakkal szólni uramhoz, a királyhoz, mert megfélemlített engem a nép. Így aztán ezt mondta a te szolgálóleányod:Hadd beszéljek csak a királlyal! Talán rabszolgaleányának szava szerint fog cselekedni a király.16Mivel a király odafigyelt, hogy megszabadítsa rabszolgaleányát annak kezéből, aki el akar törölni engem és egyetlen fiamat az Istentől kapott örökségből,17ezt mondta akkor a te szolgálóleányod:Bárcsak nyugalmat adna uram királyom szava!Mert olyan az én uram, a király, mint az igaz Isten angyala, hogy megkülönböztesse, mi a jó, és mi a rossz. Legyen veled Jehova, a te Istened!"18A király ekkor megszólalt, és ezt mondta az asszonynak:,,Kérlek, ne titkolj el előlem semmit abból, amit kérdezek tőled."Az asszony így szólt:,,Beszéljen, kérem, uram, a király!"19A király így folytatta:,,Nem Joáb keze van veled mindebben?"Az asszony erre így válaszolt:,,Él a te lelked, ó, uram király, hogy senki sem térhet se jobbra, se balra mindattól, amit uram, a király mondott. Bizony Joáb, a te szolgád parancsolt nekem, és ő adta a te szolgálóleányod szájába mindezeket a szavakat.20Azért tette ezt a szolgád, Joáb, hogy más fordulatot adjon a dolognak, de az én uram bölcs, az igaz Isten angyalának bölcsessége szerint, hogy mindent tudjon, ami a földön van."21A király azért így szólt Joábhoz:,,Íme, megteszem ezt. Menj hát, hozd vissza az ifjút, Absolont."22Joáb erre arccal a földre vetette magát, leborult, és áldotta a királyt. Aztán ezt mondta Joáb:,,Ma már tudja a te szolgád, hogy kegyet találtam szemedben, ó, uram király, mert szolgája szava szerint cselekedett a király."23Joáb ezután fölkelt, elment Gesúrba, és elhozta Absolont Jeruzsálembe.24A király azonban így szólt:,,Térjen a maga házába, de az én arcomat nem láthatja."Absolon tehát a házába tért, és a királynak arcát nem látta.25Mármost egész Izraelben nem volt még egy olyan szép ember, mint Absolon, akit annyira dicsértek volna. Lába talpától a feje tetejéig hibátlan volt.26Amikor levágatta a haját - márpedig minden év végén levágatta;mivel igen nehéz volt rajta, hát levágatta -, akkor megmérte fejének haját, és az kétszáz sekelt nyomott a királyi kősúly szerint.27És Absolonnak három fia és egy leánya született, akit Támárnak hívtak. Ez igen szép megjelenésű nő volt.28Absolon pedig két teljes évig lakott Jeruzsálemben, és nem látta a király arcát.29Elküldött hát Absolon Joábért, hogy elküldje a királyhoz, de az nem akart eljönni hozzá. Akkor másodszor is elküldött, de nem akart eljönni.30Végül így szólt a szolgáihoz:,,Nézzétek, Joáb földbirtoka az enyém mellett van, és ott van az ő árpája. Menjetek, gyújtsátok fel."Absolon szolgái tehát felgyújtották a földbirtokot.31Joáb erre fölkerekedett, és elment Absolonhoz a házába, és így szólt hozzá:,,Miért gyújtották fel a szolgáid a földbirtokomat?"32Absolon erre ezt mondta Joábnak:,,Íme, üzentem neked:Jöjj el ide, hadd küldjelek el a királyhoz ezekkel a szavakkal:Miért jöttem el Gesúrból?Jobb lenne, ha még mindig ott volnék. Most azért hadd lássam a király arcát, és ha van valami vétek bennem, hát öljön meg!"33Joáb be is ment a királyhoz, és mindezeket elmondta neki. Erre ő hívatta Absolont, az pedig bement a királyhoz, és leborult előtte, arccal a földre vetve magát a király előtt. A király ezután megcsókolta Absolont.

15. fejezet
1Történt ezek után, hogy Absolon szerzett magának egy szekeret, és lovakat is, meg ötven embert, hogy előtte fussanak.2Kora reggel Absolon fölkelt, és kiállt a kapuhoz vivő út mellé. Ha valakinek peres ügye volt, amivel a királyhoz tartott ítélet végett, akkor Absolon odaszólította az illetőt, majd ezt mondta:,,Melyik városból való vagy?", az pedig így szólt:,,Izrael egyik törzséből való a te szolgád."3Absolon akkor ezt mondta neki:,,Nézd, a te ügyed jó és igaz, csakhogy a király részéről senki sincs, aki meghallgatna."4Aztán így folytatta Absolon:,,Ó, bárcsak engem neveznének ki bírónak az országban, hogy mindenki hozzám jöhessen, akinek peres ügye vagy ítélnivalója van! Én biztosan igazságot szolgáltatnék neki."5Sőt, amikor odament valaki, hogy meghajoljon előtte, ő kezet nyújtott, megfogta és megcsókolta.6Így járt el Absolon minden izraelitával, aki ítélet végett ment a királyhoz;és Absolon ellopta Izrael embereinek a szívét.7Történt negyven év elteltével, hogy Absolon így szólt a királyhoz:,,Hadd menjek el, kérlek, és hadd teljesítsem Jehovának tett ünnepélyes fogadalmamat Hebronban.8Mert ünnepélyes fogadalmat tett a te szolgád, amikor Gesúrban, Szíriában laktam, ezekkel a szavakkal:Ha Jehova visszavisz engem Jeruzsálembe, akkor szolgálatot fogok végezni Jehovának."9A király erre ezt mondta neki:,,Menj békével."Ő tehát fölkerekedett, és elment Hebronba.10Absolon ekkor kémeket küldött Izrael minden törzséhez ezekkel a szavakkal:,,Mihelyt meghalljátok a kürtszót, mondjátok:Király lett Absolon Hebronban!"11Absolonnal pedig kétszáz ember ment el Jeruzsálemből. Ezeket meghívták, és gyanútlanul mentek, semmiről sem tudva.12Amikor felajánlotta az áldozatokat, Absolon elhívatta a gilói Ahitófelt, Dávid tanácsadóját a városából, Gilóból. Az összeesküvés pedig egyre erősödött, és az Absolonnal tartó nép mindinkább szaporodott.13Idővel hírmondó érkezett Dávidhoz, és jelentette:,,Izrael embereinek szíve Absolon felé hajlik."14Dávid rögtön így szólt minden szolgájához, akik vele voltak Jeruzsálemben:,,Keljetek föl, fussunk, mert nem lesz menekvésünk Absolon elől! Igyekezzetek, nehogy sietve utolérjen bennünket, veszedelmet hozzon ránk, és kardélre hányja a várost!"15A király szolgái ekkor így szóltak a királyhoz:,,Minden úgy legyen, ahogy jónak látja uram királyom. Íme, a te szolgáid!"16Erre elindult a király és egész háznépe a nyomában, és a király otthagyott tíz asszonyt, ágyasokat, hogy gondját viseljék a háznak.17Továbbment a király és az egész nép a nyomában;és Bét-Merhaknál megálltak.18És minden szolgája elvonult mellette: a kereteusok mind, a peleteusok mind, a gátiak mind, hatszáz ember, aki követte őt Gátból;elvonultak a király színe előtt.19Akkor így szólt a király a gáti Ittaihoz:,,Miért jönnél te is velünk?Menj vissza, maradj a királynál;hiszen te idegen ország fia vagy, ráadásul száműztek a helyedről.20Tegnap jöttél, és már ma vándorolni vigyelek magunkkal, hogy te is jöjj, amikor én megyek, bármerre menjek is?Térj vissza, és vidd vissza magaddal testvéreidet, és bánjon veled Jehova szerető-kedvességgel és hűséggel!"21Ittai azonban így felelt a királynak:,,Él Jehova, és él az én uram, a király, hogy bárhol lesz is uram királyom, jelentsen az halált vagy életet, ott lesz a te szolgád is!"22Dávid erre így szólt Ittaihoz:,,Menj, és vonulj át."Átvonult hát a gáti Ittai, és minden embere, és a kicsinyek is mind, akik vele voltak.23És hangosan sírt az ország egész népe. Átvonult az egész nép, és a király ott állt a Kidron völgyénél. Az egész nép átvonult a pusztába vezető úton haladva.24Íme, ott volt Cádók is, és vele minden lévita, akik az igaz Isten szövetségének ládáját hordozták. Akkor letették az igaz Isten ládáját Abjátárnál, míg be nem fejezte az egész nép a kivonulást a városból.25Cádókhoz pedig így szólt a király:,,Vidd vissza az igaz Isten ládáját a városba. Ha kegyet találok Jehova szemében, biztosan visszahoz engem, és látnom engedi azt és annak hajlékát.26Ha meg azt mondaná:Nincs benned örömem, itt vagyok, tegye velem azt, ami jónak látszik szemében."27És így szólt még a király Cádók paphoz:,,Látóember vagy, igaz?Térj csak vissza a városba békével, és veletek együtt két fiatok is:a te fiad, Ahimaác, és Abjátár fia, Jonatán.28Íme, én a puszta gázlóinál időzöm addig, míg üzenet nem jön tőletek, és értesítetek."29Így tehát Cádók és Abjátár visszavitték az igaz Isten ládáját Jeruzsálembe, és ott is maradtak.30Dávid pedig az Olajfák hegyének emelkedőjén haladt fölfelé;betakart fejjel, sírva ment. Mezítláb ment, és a vele levők is mind betakarták a fejüket, az egész nép. Mentek fölfelé, és sírtak menet közben.31Akkor ilyen hírt kapott Dávid:,,Ahitófel is azok között van, akik összeesküvést szőttek Absolonnal."Dávid erre ezt mondta:,,Ó, Jehova!Kérlek, változtasd balgasággá Ahitófel tanácsát!"32És történt, hogy amikor Dávid feljutott a hegytetőre, ahol szokás volt Isten előtt meghajolni, íme, eléje jött az arkita Húsai, megszaggatott köntösben és porral hintett fővel.33Dávid azonban így szólt hozzá:,,Ha átjönnél velem, csak terhemre lennél.34De ha visszatérsz a városba, és azt mondod Absolonnak:Szolgád vagyok, ó, király!Én annak idején apád szolgája voltam, de most már a te szolgád vagyok, akkor meghiúsítod Ahitófel tanácsát a javamra.35Nemde ott vannak veled a papok, Cádók és Abjátár?Mindazt, amit a király házából hallasz, mondd el a papoknak, Cádóknak és Abjátárnak.36Íme, ott van velük két fiuk is:Ahimaác Cádóké, Jonatán pedig Abjátáré. Ezek által aztán üzenjetek meg nekem mindent, amit hallotok."37Elment tehát Húsai, Dávid társa a városba. Absolon pedig bevonult Jeruzsálembe.


 
 
0 komment , kategória:  2 Sámuel/Ósz.  
2 Sámuel 6-10-ig terjedő fejezetei
  2016-08-19 19:48:56, péntek
 
  1. fejezet

1Dávid aztán megint egybegyűjtötte Izrael minden válogatott emberét: harmincezer embert.2Akkor Dávid és a vele levő egész nép fölkerekedett, és elment Baálé-Júdába, hogy felhozza onnan az igaz Isten ládáját, amely egy névről, a seregek Jehovájának nevéről neveztetik, aki a kerubokon ül.3Csakhogy az igaz Isten ládáját föltették egy új szekérre, hogy úgy vigyék el Abinádáb házából, amely a dombon volt. Uzzah és Ahió, Abinádáb fiai vezették az új szekeret.4Elvitték hát Abinádáb házából, amely a dombon volt...az igaz Isten ládájával; Ahió pedig a láda előtt ment.5Dávid és Izrael egész háza ünnepelt Jehova színe előtt mindenféle borókafa hangszerrel, hárfákkal, húros hangszerekkel, tamburinokkal, szisztrumokkal meg cintányérokkal.6Idővel aztán eljutottak egészen Nákon szérűjéig. Uzzah akkor odanyúlt kezével az igaz Isten ládájához, és megfogta, mert a jószágok majdnem felborították.7Erre Jehova haragja fellángolt Uzzah ellen;az igaz Isten lesújtott rá ott a tiszteletlenségéért, ő pedig meghalt ott, az igaz Isten ládája mellett.8És Dávidot elöntötte a harag, amiért Jehova kitört Uzzah ellen, és annak a helynek Pérec-Uzzah lett a neve;így hívják mind a mai napig.9Dávid azon a napon megijedt Jehovától, és így szólt:,,Hogyan fog eljutni hozzám Jehova ládája?"10És nem akarta Dávid elvinni magához Jehova ládáját, Dávid városába. Ezért elvitette azt Dávid a gáti Obed-Edom házába.11Jehova ládája három hónapig maradt a gáti Obed-Edom házában; és Jehova áldása volt Obed-Edomon és egész háznépén.12Végül hírül vitték Dávid királynak:,,Jehova megáldotta Obed-Edom házát és mindenét az igaz Isten ládája miatt."Dávid akkor elment, és örvendezés közepette felvitte az igaz Isten ládáját Obed-Edom házából Dávid városába.13És történt, hogy mihelyt hat lépést tettek Jehova ládájának hordozói, ő feláldozott egy bikát és egy hizlalt állatot.14Dávid pedig teljes erővel forgott, úgy táncolt Jehova színe előtt, és mindeközben lenvászon efód övezte Dávidot.15Örömkiáltások és kürtszó mellett vitte fel Dávid és Izrael egész háza Jehova ládáját.16Történt pedig, hogy amikor Jehova ládája megérkezett Dávid városába, Mikál, Saul leánya letekintett az ablakból, és meglátta Dávid királyt, amint ugrándozik és forogva táncol Jehova színe előtt; és kezdett megvetést érezni iránta szívében.17Bevitték hát Jehova ládáját, és a helyére tették abban a sátorban, amelyet Dávid állíttatott neki. Dávid ezután égő áldozatokat és közösségi áldozatokat ajánlott fel Jehova előtt.18Amikor Dávid végzett az égő áldozatok és a közösségi áldozatok bemutatásával, akkor megáldotta a népet a seregek Jehovájának nevében.19Ezenkívül kiosztott az egész népnek, Izrael egész sokaságának, mind a férfiaknak, mind a nőknek egy-egy karika formájú kenyeret, egy-egy datolyalepényt és egy-egy mazsolalepényt. Ezután az egész nép elment, mindenki a maga házába.20Dávid ekkor visszatért, hogy megáldja a háznépét, és Mikál, Saul leánya kijött Dávid elé, majd ezt mondta:,,Mily dicsőségessé tette magát ma Izrael királya, amikor e mai napon feltakarta magát szolgái rabszolgaleányainak szeme láttára, ahogy csak egy üresfejű takarja fel magát!"21Dávid erre így szólt Mikálhoz:,,Jehova színe előtt volt ez, aki inkább engem választott, semmint apádat és egész háznépét, hogy engem rendeljen vezetőül Jehova népe, Izrael fölé, és én ünnepelni fogok Jehova színe előtt.22Még ennél is jelentéktelenebbé teszem magamat, és alábbvaló leszek a magam szemében;és elhatároztam, hogy a rabszolgaleányokkal, akiket említettél, velük fogom megdicsőíteni magamat."23Ezért Mikálnak, Saul leányának nem született gyermeke a halála napjáig.

7. fejezet
1Történt pedig, hogy amikor a király a maga házában lakott, és Jehova mindenfelől nyugalmat adott neki az összes ellenségétől,2akkor a király így szólt Nátán prófétához:,,Nézd csak, én cédrusból készült házban lakom, míg az igaz Isten ládája a sátorlapok között lakik."3Nátán erre ezt mondta a királynak:,,Menj csak, tedd meg mindazt, ami a szívedben van, mert Jehova veled van."4Azon az éjszakán pedig Jehova szava így szólt Nátánhoz:5,,Menj, és mondd meg a szolgámnak, Dávidnak:Ezt mondja Jehova:,Te építenél nekem házat, hogy ott lakjam?6Hiszen nem laktam én házban attól a naptól fogva, hogy felhoztam Izrael fiait Egyiptomból, mind a mai napig, hanem sátorban és hajlékban jártam.7Mindazon idő alatt, amikor ott jártam Izrael minden fia között, vajon mondtam-e egy szóval is Izrael törzsei valamelyikének, amelyeknek parancsot adtam népem, Izrael terelgetésére:,,Miért nem építettetek nekem házat cédrusból?"8Most tehát így szólj az én szolgámhoz, Dávidhoz:Ezt mondja a seregek Jehovája:Én hoztalak el a legelőről, a nyáj mögül, hogy vezetője légy népemnek, Izraelnek.9Veled leszek, bármerre mész is, és kiirtom előled összes ellenségedet;nagy nevet szerzek neked, amilyen a nagyok neve a földön.10Helyet jelölök ki népemnek, Izraelnek. Elültetem őket, és a maguk helyén fognak lakni, és nem háborgatják őket többé. Nem fogják megint nyomorgatni őket az igazságtalanság fiai, mint kezdetben,11attól a naptól fogva, hogy bírákat rendeltem népem, Izrael fölé. És nyugalmat adok neked minden ellenségedtől. Jehova megmondta neked, hogy házat készít számodra Jehova.12Amikor betelnek napjaid, és nyugodni térsz ősatyáidhoz, akkor fölemelem magodat teutánad, aki belőled fog származni, és megszilárdítom királyságát.13Ő fog a nevemnek házat építeni, én pedig megszilárdítom királysága trónját időtlen időkre.14Én atyjává leszek, ő pedig fiammá lesz. Ha valami helytelenséget követ el, megfeddem őt az emberek vesszejével és Ádám fiainak csapásaival.15Szerető-kedvességem nem fog eltávozni tőle, mint ahogy megvontam azt Saultól, akit eltávolítottam előled.16A te házad és a te királyságod időtlen időkig rendíthetetlen marad előtted. A trónod időtlen időkig szilárd lesz."17Nátán pedig pontosan e szavak és e látomás szerint beszélt Dáviddal.18Dávid király akkor bement, leült Jehova előtt, és így szólt:,,Ki vagyok én, ó, legfőbb Úr, Jehova?És mi az én házam, hogy eljuttattál idáig?19Sőt, mintha csak csekélység volna ez szemedben, ó, legfőbb Úr, Jehova, még a távoli jövőre nézve is szólsz a te szolgád házáról; és ez az embereknek adott törvény, ó, legfőbb Úr, Jehova!20Mit is tudna még mondani és szólni hozzád Dávid, amikor te jól ismered szolgádat, ó, legfőbb Úr, Jehova!21Szavadért és szíved szerint tetted mindezeket a nagy dolgokat, hogy tudasd őket szolgáddal.22Ezért vagy te oly nagy, ó, legfőbb Úr, Jehova! Bizony nincs hozzád hasonló, és nincs Isten rajtad kívül mindazok között, akikről füleinkkel hallottunk.23Melyik az a nemzet a földön, amelyik olyan volna, mint a te néped, Izrael, amelyért elment az Isten, hogy megváltsa magának mint népet, és nevet szerezzen magának, és nagy és félelmetes dolgokat tegyen értük - hogy elűzze a nemzeteket és isteneiket a te néped elől, amelyet megváltottál magadnak Egyiptomból?24Aztán megszilárdítottad magadnak népedet, Izraelt, hogy időtlen időkig a néped legyen. És te, ó, Jehova, te lettél Istenük!25Most pedig, Jehova Isten, a szót, amelyet szolgádról és a házáról szóltál, teljesítsd be időtlen időkre, és cselekedj úgy, ahogy beszéltél.26Nagy legyen a te neved időtlen időkig, és így beszéljenek:A seregek Jehovája Isten Izrael fölött, és szilárduljon meg előtted szolgádnak, Dávidnak a háza.27Mert te, a seregek Jehovája, Izrael Istene, kinyilatkoztattad szolgád fülébe:Házat építek neked.« Ezért merte rábírni a szívét a te szolgád, hogy ilyen imával imádkozzon hozzád.28Most azért, ó, legfőbb Úr, Jehova, te vagy az igaz Isten, és bizonyuljanak igazságnak a szavaid, hiszen te ígéred ezt a jót szolgádnak.29Határozd most el, és áldd meg a te szolgád házát, hogy fennmaradjon előtted időtlen időkig;hiszen te, ó, legfőbb Úr, Jehova, megígérted ezt, és áldásod nyomán áldott legyen a te szolgád háza időtlen időkig!"

8. fejezet
1Történt aztán, hogy Dávid megverte és behódoltatta a filiszteusokat, és elvette Dávid a filiszteusok kezéből Meteg-Ammát.2Megverte továbbá a moábitákat is, és a földre fektetve mérte őket kötéllel, hogy kétkötélnyit mérjen megölésre, egy egész kötélnyit pedig az életben hagyásra. És a moábiták sarcfizető szolgái lettek Dávidnak.3Dávid még megverte Hadadézert is, Rehob fiát, Cóba királyát, amikor az elindult, hogy helyreállítsa hatalmát az Eufrátesz folyónál.4Dávid foglyul ejtett tőle ezerhétszáz lovast meg húszezer gyalogost; és Dávid valamennyi szekérhúzó ló lábának inát szegte, de száz szekérhúzó lovat meghagyott belőlük.5Amikor a damaszkuszi szírek segítségére siettek Hadadézernek, Cóba királyának, akkor Dávid megvert a szírek közül huszonkétezer embert.6Dávid helyőrségeket is állított Szíriába, Damaszkuszba, és a szírek sarcfizető szolgái lettek Dávidnak. Bármerre járt is Dávid, Jehova mindig megsegítette őt.7Dávid ezenkívül elvette azokat az aranyból készült kerek pajzsokat, amelyek Hadadézer szolgáinál voltak, és elvitte azokat Jeruzsálembe.8Bétából és Berótaiból, Hadadézer városaiból rengeteg rezet vitt el Dávid király.9Tói, Hamát királya pedig meghallotta, hogy Dávid megverte Hadadézer egész haderejét.10Tói erre elküldte a fiát, Jórámot Dávid királyhoz, hogy megkérdezze hogyléte felől, és kifejezze elismerését azért, hogy harcolt Hadadézer ellen, és megverte őt(Hadadézer ugyanis harcedzett ellenfele volt Tóinak). Ezüsttárgyak, aranytárgyak és réztárgyak is voltak a kezében.11Dávid király ezeket is Jehovának szentelte azzal az ezüsttel és arannyal együtt, amelyet már odaszentelt az összes olyan nemzettől, amelyet behódoltatott:12Szíriától, Moábtól, Ammon fiaitól, a filiszteusoktól, Amálektől és a Rehob fiától, Hadadézertől, Cóba királyától nyert zsákmányból.13És Dávid nevet szerzett magának, amikor visszatért azután, hogy a Só-völgyben megvert tizennyolcezer edomitát.14Helyőrségeket is állomásoztatott Edomban. Edom minden részére helyőrséget állított, és az edomiták mind Dávid szolgái lettek. Bármerre járt is Dávid, Jehova mindig megsegítette őt.15És Dávid uralkodott egész Izrael felett. Bírói döntéseket hozott Dávid, és igazságot szolgáltatott egész népének.16Joáb, Céruja fia volt a sereg vezére, Josafát, Ahilud fia pedig emlékíró volt.17Cádók, Ahitub fia, és Ahimélek, Abjátár fia, papok voltak, Serája pedig titkár volt.18Benája, Jójada fia a kereteusok és a peleteusok fölé volt rendelve, Dávid fiai pedig papok lettek.

9. fejezet
1És Dávid így szólt:,,Van-e még valaki, aki megmaradt Saul házából, hogy szerető-kedvességgel bánhassak vele Jonatánért?"2Volt pedig Saul házának egy szolgája, akinek Ciba volt a neve. Oda is hívták őt Dávidhoz, és a király így szólt hozzá:,,Te vagy-e Ciba?",mire ő ezt mondta:,,Szolgád vagyok."3A király akkor így szólt:,,Nincs már senki Saul házából, hogy kimutathatnám iránta Isten szerető-kedvességét?"Ciba erre ezt mondta a királynak:,,Van még Jonatánnak egy sánta fia."4A király akkor megkérdezte tőle:,,Hol van?"Ciba így felelt a királynak:,,Íme, Mákirnak, Ammiél fiának a házában, Lo-Debárban."5Dávid király erre tüstént elküldött érte, és elhozatta őt Lo-Debárból, Mákirnak, Ammiél fiának a házából.6Amikor Mefibóset, Jonatánnak, Saul fiának a fia bement Dávidhoz, rögtön arcra vetette magát és leborult. Dávid ekkor így szólt:,,Mefibóset!",mire ő ezt mondta:,,Itt van a te szolgád."7Dávid aztán így szólt hozzá:,,Ne félj, mert szerető-kedvességgel fogok bánni veled apádért, Jonatánért. Visszaadom neked Saul nagyapád minden földjét, te pedig mindig az én asztalomnál fogsz kenyeret enni."8Erre az leborult, és ezt mondta:,,Mi a te szolgád, hogy egy magamfajta holt eb felé fordítod arcodat?"9A király ekkor odahívta Cibát, Saul szolgáját, és így szólt hozzá:,,Mindazt, ami Saulé és egész házáé volt, odaadom urad unokájának.10Műveld meg számára a földet fiaiddal és szolgáiddal, takarítsd be a termést, és szolgáljon az eledelül azoknak, akik urad unokájához tartoznak, és egyenek. De Mefibóset, uradnak unokája mindig az én asztalomnál fog kenyeret enni."Cibának pedig tizenöt fia és húsz szolgája volt.11Ciba erre így szólt a királyhoz:,,Pontosan úgy fog cselekedni a szolgád, ahogy megparancsolja uram királyom az ő szolgájának:de Mefibóset az én asztalomnál eszik kenyeret, mint a király fiainak egyike."12Mefibósetnek pedig volt egy kisfia, akit Mikának hívtak, és mindazok, akik Ciba házában laktak, Mefibóset szolgái voltak.13Maga Mefibóset Jeruzsálemben lakott, mert mindig a király asztalánál evett; és mindkét lábára sánta volt.

10. fejezet
1Történt aztán, hogy meghalt Ammon fiainak a királya, és a fia, Hánun kezdett uralkodni helyette.2Dávid akkor így szólt:,,Szerető-kedvességgel fogok bánni Hánunnal, Náhás fiával, ahogy az apja is szerető-kedvességgel bánt velem."Dávid tehát elküldte a szolgáit, hogy vigasztalják meg őt az apja miatt. El is jutottak Dávid szolgái Ammon fiainak földjére.3Ammon fiainak fejedelmei azonban így szóltak urukhoz, Hánunhoz:,,Talán bizony apádat tiszteli Dávid a szemedben azzal, hogy vigasztalókat küldött hozzád? Nem inkább azért küldte hozzád Dávid a szolgáit, hogy átvizsgálja és kikémlelje a várost, aztán feldúlja?"4Hánun erre fogta Dávid szolgáit, szakállukat félig leborotválta, és felében levágta ruháikat az ülepükig, majd elküldte őket.5Később jelentették ezt Dávidnak, ő pedig azonnal elküldött eléjük, mert a férfiak nagyon megalázottnak érezték magukat. És így szólt a király:,,Maradjatok Jerikóban, míg jól megnő a szakállatok. Azután térjetek vissza."6Idővel Ammon fiai látták, hogy bűzössé lettek Dávid előtt, ezért Ammon fiai követeket küldtek, és bérbe fogadtak a bét-rehobi szírek közül meg a cóbai szírek közül húszezer gyalogost, továbbá Maáka királyától ezer embert és Is-Tóbból tizenkétezer embert.7Amikor Dávid meghallotta ezt, elküldte Joábot és az egész sereget meg a vitézeket.8Ammon fiai pedig kivonultak, csatarendbe álltak a kapu bejáratánál, ugyanígy a cóbai és a rehobi szírek, meg Is-Tób és Maáka is külön a mezőn.9Amikor Joáb látta, hogy elöl is, hátul is roham készülődik ellene, azonnal kiválasztott néhányat Izrael összes válogatott embere közül, és felsorakoztatta őket a szírekkel szemben.10A nép többi részét fivérének, Abisainak a kezére bízta, hogy ő Ammon fiaival szemben sorakoztassa fel azokat.11Azután így szólt:,,Ha a szírek túl erősek lesznek velem szemben, te légy az én megmentőm;ha azonban Ammon fiai lesznek túl erősek veled szemben, akkor én megyek téged megmenteni.12Légy erős, hogy bátrak legyünk népünkért és Istenünk városaiért! Jehova pedig majd megteszi, ami jó a szemében."13Akkor Joáb a vele levő néppel együtt előrenyomult a csatába a szírek ellen, és azok megfutamodtak előle.14Ammon fiai pedig látták, hogy a szírek megfutamodtak, és maguk is menekülni kezdtek Abisai elől, ezért bementek a városba. Joáb ezután visszatért Ammon fiaitól, és Jeruzsálembe ment.15Amikor a szírek látták, hogy vereséget szenvedtek Izraeltől, összegyűltek.16Hadadézer ekkor elküldött, és elhozatta a Folyó vidékén levő szíreket. Meg is érkeztek Helámba, élükön Sobákkal, Hadadézer seregének a vezérével.17Amikor ezt jelentették Dávidnak, ő azonnal egybegyűjtötte egész Izraelt, átkelt a Jordánon, és eljutott Helámba. A szírek pedig felsorakoztak Dáviddal szemben, és harcba szálltak ellene.18És megfutamodtak a szírek Izrael elől. Dávid hétszáz szekérhajtót és negyvenezer lovast ölt meg a szírek közül. Sobákot, a seregük vezérét leterítette, úgyhogy ott halt meg helyben.19Mikor aztán látták mind a királyok, Hadadézer szolgái, hogy vereséget szenvedtek Izraeltől, nyomban békét kötöttek Izraellel, és a szolgálatukba álltak. A szírek utána már nem mertek azzal próbálkozni, hogy megmentsék Ammon fiait.

 
 
0 komment , kategória:  2 Sámuel/Ósz.  
2Sámuel 1–5:25-ig terjedő fejezetei
  2016-08-04 21:39:43, csütörtök
 
  1. fejezet

1És történt Saul halála után, miután Dávid visszatért az amálekiták megveréséből, hogy Dávid két napig Ciklágban maradt.2A harmadik napon pedig íme, egy férfi jött a táborból, Saultól, megszaggatott ruhában és porral hintett fővel. Odaérve Dávidhoz, mindjárt a földre vetette magát, és leborult.3Dávid erre így szólt hozzá:,,Honnan jössz?, mire ő ezt felelte neki:,,Izrael táborából menekültem el."4Dávid ezután megkérdezte tőle:,,Mi történt hát? Kérlek, mondd el nekem."Erre az ezt mondta:,,Megfutamodott a nép a csatából. Sokan el is estek a népből, és meghaltak. Saul és a fia, Jonatán is meghalt."5Dávid akkor így szólt az ifjúhoz, aki hírt hozott neki: ,,Honnan tudod, hogy Saul és a fia, Jonatán is meghalt?"6Erre ezt mondta az ifjú, aki hírt hozott neki:,,Véletlenül ott voltam a Gilboa hegyén, és láttam Sault, amint a lándzsájára támaszkodott, és íme, a szekérhajtók meg a lovasok már utolérték.7Amikor hátrafordult és meglátott, odahívott, mire én azt mondtam:Itt vagyok!8Aztán így szólt hozzám:Ki vagy?Erre ezt válaszoltam neki:Amálekita vagyok.9Akkor ezt mondta:Kérlek, állj csak fölém, és ölj meg, mert görcs fogott el, hisz teljesen bennem van még a lélek.10Odaálltam hát föléje, és bizony megöltem, mert tudtam, hogy nem marad életben, miután elesett. Aztán levettem a fejéről a diadémot meg a karjáról a karkötőt, hogy elhozzam ide az én uramhoz."11Akkor megragadta Dávid a ruháját, és megszaggatta. Ugyanígy tettek a vele levő férfiak is mind.12Jajveszékelni kezdtek, sírtak és böjtöltek estig Saul miatt, és a fia, Jonatán miatt, Jehova népe és Izrael háza miatt, amiért elestek a kard által.13Dávid ekkor így szólt az ifjúhoz, aki hírt hozott neki:,,Honnan való vagy?",mire ő ezt mondta:,,Egy jövevény amálekita fia vagyok."14Dávid erre így szólt hozzá:,,Hogyhogy nem féltél kinyújtani a kezed, hogy elpusztítsd Jehova felkentjét?"15Azzal odahívta Dávid az egyik legényt, és ezt mondta:,,Gyere ide, és terítsd le!"Az agyon is ütötte, úgyhogy meghalt.16Dávid akkor így szólt hozzá:,,Véred legyen a te fejeden, mert saját szád tett bizonyságot ellened, amikor ezt mondta:Én bizony megöltem Jehova felkentjét."17És Dávid a következő gyászdallal siratta Sault és a fiát, Jonatánt,18és meghagyta, hogy tanítsák meg Júda fiait is,,Az íj"ra. Íme, Jásár könyvében meg van írva:19,,Megölték ékességedet magaslataidon, ó, Izrael! Mint estek el a hősök!20Ne mondjátok el Gátban, Ne adjátok hírül Askelon utcáin, Ne örvendezzenek a filiszteusok leányai, Ne ujjongjanak a körülmetéletlenek leányai!21Gilboa hegyei! Ne hulljon reátok harmat, se eső! Szent adományok földjei se legyenek ott! Mert ott mocskolták be a hősök pajzsát, Saul pajzsát, és egyetlen olajjal felkent sem volt már.22Megöltek vérétől, hősöknek kövérjétől Jonatán íja nem hátrált meg, És Saul kardja sem tért vissza dolgavégezetlenül.23Saul és Jonatán, a szeretni valók és a kedvesek életükben, Holtukban sem váltak el. Gyorsabbak voltak a sasoknál, Erősebbek az oroszlánoknál.24Izrael leányai! Sirassátok Sault, Aki díszes skarlátba öltöztetett benneteket, Aki arannyal ékesítette ruhátokat.25Mint estek el a hősök a csatában! Jonatánt megölték magaslataidon!26Gyötrődöm miattad, testvérem, Jonatán! Oly kedves voltál nekem! Szereteted csodálatosabb volt nekem az asszonyok szerelménél.27Mint estek el a hősök, És vesztek oda a harci eszközök!"


2. fejezet

1És történt ezután, hogy Dávid megkérdezte Jehovát, így szólva:,,Fölmenjek-e Júda valamelyik városába?"Jehova erre ezt mondta neki:,,Menj föl."Dávid így folytatta:,,Hová menjek föl?"Ő erre így szólt:,,Hebronba."2Így hát Dávid fölment oda, és két felesége is:a jezréeli Ahinoám és Abigail, a kármeli Nábál felesége.3Azokat az embereket, akik vele voltak, szintén fölvitte Dávid, mindegyiket a maga háznépével. A Hebron területén fekvő városokban telepedtek le.4Akkor odamentek Júda férfiai, és felkenték ott Dávidot Júda házának királyává. És hírül vitték Dávidnak:,,A jábes-gileádi emberek temették el Sault."5Dávid ezért követeket küldött a jábes-gileádi emberekhez ezzel az üzenettel:,,Áldjon meg titeket Jehova, amiért ezt a szerető-kedvességet cselekedtétek uratokkal, Saullal, hogy eltemettétek őt.6Most pedig tanúsítson irántatok Jehova szerető-kedvességet és hűséget! Sőt, én is ilyen jót teszek veletek, amiért ezt cselekedtétek.7Most tehát erősödjön meg a kezetek, és legyetek vitézek, mert Saul, az uratok meghalt, és Júda háza engem kent fel, hogy király legyek fölöttük."8Ábner, Nér fia, Saul hadseregének vezére azonban maga mellé vette Is-Bósetet, Saul fiát, majd átvitte őt Mahanaimba,9és Gileádnak, az asúriaknak, Jezréelnek, Efraimnak, Benjáminnak és egész Izraelnek királyává tette őt.10Is-Bóset, Saul fia negyvenéves korában lett Izrael királya, és két évig uralkodott királyként. Dávidot csak Júda háza követte.11Hét évet és hat hónapot tettek ki azok a napok, amelyeken Dávid Júda háza felett volt király Hebronban.12Idővel Ábner, Nér fia és Is-Bósetnek, Saul fiának a szolgái kivonultak Mahanaimból Gibeonba.13Joáb, Céruja fia meg Dávid szolgái is kivonultak, és aztán összetalálkoztak azokkal Gibeon tavánál;és ott ültek:ezek a tó egyik oldalán, amazok a tó másik oldalán.14Végül Ábner így szólt Joábhoz:,,Nosza, keljenek föl a legények, és rendezzenek előttünk viadalt!"Joáb erre ezt mondta:,,Keljenek!"15Föl is keltek, és átmentek szám szerint tizenketten Benjámin és Is-Bóset, Saul fia részéről, és tizenketten Dávid szolgái közül.16Megragadták egymást a fejüknél fogva, egymás oldalába döfve kardjukat, úgyhogy mindnyájan elestek. Gibeonnak ez a helye a Helkát-Haccurim nevet kapta.17Azon a napon rendkívül keménnyé vált a harc, míg végül Ábner és Izrael férfiai vereséget szenvedtek Dávid szolgáitól.18Ott volt Céruja három fia is: Joáb, Abisai és Asáhel. Asáhel fürge lábú volt, mint a gazella a mezőn.19Mármost Asáhel űzőbe vette Ábnert, és se jobbra, se balra nem akart eltérni Ábner mögül.20Ábner végül hátratekintett, és ezt mondta:,,Te vagy az, Asáhel?",mire ő így szólt:,,Én."21Akkor Ábner ezt mondta neki:,,Térj le jobb kezed felé vagy bal kezed felé, és fogd meg magadnak valamelyik legényt. Vedd el magadnak, amit leszedsz róla."De Asáhel nem akart másmerre térni mögüle.22Ábner ezért megint odaszólt Asáhelnek:,,Térj másfelé mögülem! Miért terítselek le a földre? Hogyan tudnám akkor felemelni arcomat fivéred, Joáb előtt?"23De az sehogy sem akart letérni. Ábner akkor hasba ütötte a lándzsa tompa végével, úgyhogy a hátán jött ki a lándzsa. Ott esett össze, és helyben meghalt. Akik ott jártak azon a helyen, ahol Asáhel elesett és meghalt, mind megálltak.24Joáb és Abisai pedig űzőbe vette Ábnert. A nap már lemenőben volt, amikor eljutottak Amma dombjához, amely Giah előtt van, a Gibeon pusztájába vivő útnál.25Benjámin fiai akkor egybegyűltek Ábner mögé, egy csoportba verődtek, és kiálltak egy domb tetejére.26Ábner odakiáltott Joábnak:,,Hát örökké fog emészteni a kard? Nem tudod, hogy keserűség lesz a vége? Meddig nem szólsz még a népnek, hogy forduljon vissza testvérei üldözéséből?"27Joáb erre így szólt:,,Él az igaz Isten, hogy ha nem szóltál volna, akkor csak reggelre hagyott volna fel a nép azzal, hogy ki-ki a testvérét üldözze."28Joáb tehát megfújta a kürtöt, és az egész nép megállt, nem űzte tovább Izraelt. Nem is bocsátkoztak újra harcba.29Ábner meg az emberei pedig egész éjszaka meneteltek az Arabán keresztül, átkeltek a Jordánon, és átvonultak az egész vízmosáson, végül eljutottak Mahanaimba.30Joáb visszafordult Ábner üldözéséből, majd egybegyűjtötte az egész népet. Dávid szolgái közül tizenkilenc ember hiányzott, és Asáhel.31Ugyanakkor Dávid szolgái is vágtak le Benjáminhoz és Ábner embereihez tartozókat: háromszázhatvan ember halt meg.32Asáhelt akkor elvitték, eltemették őt apja betlehemi sírhelyén. Azután Joáb meg az emberei egész éjszaka meneteltek, és Hebronban virradt rájuk.


3. fejezet

1És hosszúra nyúlt a háború Saul háza és Dávid háza között. Dávid egyre erősödött, Saul háza pedig mindinkább hanyatlott.2Időközben fiai születtek Dávidnak Hebronban. Elsőszülöttje Amnon lett a jezréeli Ahinoámtól.3Második fia Kileáb volt Abigailtól, a kármeli Nábál feleségétől, a harmadik pedig Absolon. Ez annak a Maákának volt a fia, aki Talmainak, Gesúr királyának volt a leánya.4A negyedik Adónia, Haggit fia, az ötödik Sefátia, Abitál fia.5A hatodik Itreám volt Eglától, Dávid feleségétől. Ezek születtek Dávidnak Hebronban.6Történt pedig, hogy míg tartott a háború Saul háza és Dávid háza között, Ábner egyre inkább megszilárdította a helyzetét Saul házában.7Volt Saulnak egy ágyasa, név szerint Ricpa, Aja leánya. Is-Bóset később így szólt Ábnerhez:,,Miért háltál az apám ágyasával?"8Ábner nagy haragra lobbant Is-Bóset szavai miatt, és így szólt:,,Hát júdabeli ebfej vagyok én? Ma is szerető-kedvességgel bánok apádnak, Saulnak a házával, a testvéreivel és közeli barátaival. Nem hagytam, hogy Dávid kezébe kerülj, te meg számon kérsz ma tőlem egy asszonnyal kapcsolatos vétket!9Úgy bánjon Isten Ábnerrel, sőt még rosszabbul, ha nem úgy cselekszem Dáviddal, mint ahogy megesküdött neki Jehova,10hogy elvétessék a királyság Saul házától, és megerősödjön Dávid trónja Izrael és Júda fölött, Dántól Beér-Sebáig."11Az pedig egyetlen szót sem tudott már felelni Ábnernek, mert félt tőle.12Ábner tehát nyomban követeket küldött Dávidhoz ezzel az üzenettel:,,Kié az ország?",továbbá:,,Kösd meg velem szövetségedet, és íme, veled lesz a kezem, hogy a te oldaladra állítsam egész Izraelt."13Erre ő ezt mondta:,,Jól van!Én szövetséget kötök veled. Csak egyet kérek tőled, éspedig ezt:Nem láthatod arcomat, csak ha előbb elhozod Mikált, Saul leányát, amikor eljössz, hogy lásd az én arcomat."14Dávid akkor követeket küldött Is-Bósethez, Saul fiához ezzel az üzenettel:,,Add ki nekem a feleségemet, Mikált, akit száz filiszteus előbőrén jegyeztem el magamnak."15Is-Bóset el is küldött érte, és elvette őt a férjétől, Paltieltől, Lais fiától.16A férje azonban vele ment, sírva követte egészen Bahurimig. Ábner akkor ezt mondta neki:,,Eredj!Menj vissza!"Erre az visszament.17Időközben Ábner ezt üzente Izrael véneinek:,,Tegnap is, és azelőtt is Dávidot akartátok királyotoknak.18Most tehát cselekedjetek, mert maga Jehova mondta Dávidnak:Szolgámnak, Dávidnak a keze által mentem meg népemet, Izraelt a filiszteusok kezéből és minden ellensége kezéből."19Ábner ezután Benjámin füle hallatára is beszélt, majd Hebronba ment Ábner, hogy elmondja Dávid füle hallatára mindazt, ami jónak látszott Izrael szemében és Benjámin egész házának szemében.20Amikor Ábner megérkezett húsz emberrel Dávidhoz Hebronba, Dávid lakomát rendezett Ábnernek és a vele levő embereknek.21Ábner akkor így szólt Dávidhoz:,,Hadd kerekedjek föl, hogy elmenjek, és uram királyom elé gyűjtsem egész Izraelt, hogy szövetséget kössenek veled, te pedig király leszel minden felett, amit kíván a lelked."Dávid erre elbocsátotta Ábnert, és az útnak indult békében.22És íme, Dávid szolgái meg Joáb épp egy portyáról jöttek, és rengeteg zsákmányt hoztak magukkal. Ábner már nem volt Dávidnál Hebronban, mert az elbocsátotta, és ő ment is békében.23Joáb és a vele levő egész sereg tehát megérkezett. Ekkor jelentették Joábnak:,,Ábner, Nér fia eljött a királyhoz. Az elbocsátotta őt, ő meg úton van békében."24Joáb erre bement a királyhoz, és így szólt:,,Mit tettél?Íme, itt járt nálad Ábner. Miért bocsátottad el, hogy nyugodtan elmehetett?25Jól ismered Ábnert, Nér fiát. Csak azért jött, hogy rászedjen téged, hogy megtudja ki-és bemenésedet, és megtudjon mindent, amit teszel."26Azzal Joáb kiment Dávid színe elől, követeket küldött Ábner után, és azok visszafordították őt Szira víztárolójától. Dávid pedig nem tudott erről.27Amikor Ábner visszatért Hebronba, Joáb félrevonta őt a kapu belsejébe, hogy nyugodtan beszélhessen vele. Ott azonban fivérének, Asáhelnek a véréért hasba döfte őt, és így meghalt.28Amikor aztán Dávid ezt meghallotta, rögtön így szólt:,,Jehova szemében ártatlan vagyok én és a királyságom időtlen időkig az Ábner, Nér fia miatti vérbűn dolgában.29Szálljon ez vissza Joáb fejére és apja egész házára, és ne vesszen ki Joáb házából a folyásos, se a leprás, se a pörgő orsót tartó ember, se a kard által eleső, se a kenyérben szűkölködő!"30Joáb és fivére, Abisai pedig azért végeztek Ábnerrel, mert Gibeonban megölte a fivérüket, Asáhelt a csatában.31Dávid ekkor így szólt Joábhoz és a vele levő egész néphez:,,Szaggassátok meg ruháitokat, kössetek fel zsákruhát, és jajveszékeljetek Ábner előtt."Maga Dávid király is ott ment a ravatal mögött.32És eltemették Ábnert Hebronban; a király pedig felemelte a hangját, és zokogott Ábner sírhelyénél, és az egész nép zokogásban tört ki.33A király akkor ilyen énekkel siratta meg Ábnert:,,Hát amint meghal az ostoba, úgy kellett Ábnernek is meghalnia?34Kezeid megkötözve nem voltak, Lábaidat rézbilincsbe nem verték. Úgy estél el, ahogy az igazságtalanság fiai előtt esnek el."Akkor megint siratta őt az egész nép.35Később eljött az egész nép, hogy még aznap kenyeret adjon Dávidnak vigasztalásul, de Dávid megesküdött:,,Úgy bánjon velem az Isten, sőt még rosszabbul, ha napnyugta előtt kenyeret ízlelek, vagy akármi mást!"36És az egész nép megértette, és jónak tűnt ez szemében. Jónak tűnt az egész nép szemében, miként a király minden cselekedete.37Azon a napon az egész nép és egész Izrael megtudta, hogy nem a királytól eredt Ábnernek, Nér fiának megöletése.38A király ezt is mondta a szolgáinak:,,Hát nem tudjátok, hogy egy fejedelem, egy nagy ember esett el a mai napon Izraelben?39Én pedig ma gyönge vagyok felkent király létemre, és ezek az emberek, Céruja fiai túl erősek nekem. Fizessen meg Jehova a gonosztevőnek gonoszsága szerint!"

4. fejezet

1Amikor Saul fia meghallotta, hogy Ábner meghalt Hebronban, elernyedtek a kezei, és az izraeliták is mind megrémültek.2Mármost volt Saul fiának két embere, akik rablócsapatok vezérei voltak. Az egyiket Baánahnak, a másikat Rékábnak hívták. A Benjámin fiai közül való beéróti Rimmon fiai voltak;Beérót ugyanis szintén Benjámin részének számított.3És a beérótiak elfutottak Gittaimba, és ott maradtak mint jövevények mind a mai napig.4Jonatánnak, Saul fiának pedig volt egy sánta fia. Ez ötéves volt akkor, amikor Jezréelből megjött a hír Saulról és Jonatánról. A dajkája fölvette őt, és menekült, de amikor hanyatt-homlok futott, hogy megmeneküljön, a kisfiú leesett, és megsántult. Mefibóset volt a neve.5A beéróti Rimmon fiai, Rékáb és Baánah pedig elindultak, és elmentek Is-Bóset házához a nap forró szakában, amikor déli pihenőjét tartotta.6És íme, bementek a ház belsejébe, mintha búzáért mennének, aztán hasba ütötték őt. Senki nem vette észre Rékábot és a fivérét, Baánahot.7Amikor bementek a házba, ő épp az ágyán feküdt a belső hálószobájában. Ekkor lesújtottak rá úgy, hogy megölték, majd levágták a fejét, elvitték, és egész éjszaka meneteltek az Arabához vezető úton.8Is-Bóset fejét végül elvitték Dávidhoz Hebronba, és így szóltak a királyhoz:,,Íme, Is-Bósetnek, Saul fiának, ellenségednek a feje, aki lelkedre vadászott. De Jehova e mai napon bosszút áll Saulon és leszármazottain uramért, a királyért."9Dávid azonban így válaszolt Rékábnak és fivérének, Baánahnak, a beéróti Rimmon fiainak:,,Él Jehova, aki megváltotta lelkemet minden nyomorúságból,10hogy amikor hírt hozott nekem valaki, ezt mondva:Íme, Saul halott, és a maga szemében olyanná lett, mint aki jó hírt hoz, én megragadtam és megöltem őt Ciklágban, amikor követnek kijáró jutalmat kellett volna adnom neki.11Mennyivel inkább így van ez, amikor gonosz emberek egy igazságos embert a saját házában, a fekvőhelyén ölnek meg! Most tehát ne kérjem számon a vérét a kezetekből, és ne irtsalak ki titeket a földről?"12Azzal Dávid parancsot adott a legényeknek, és azok megölték őket, levágták kezüket, lábukat, és felakasztották őket a hebroni tónál.Is-Bóset fejét pedig fogták, és eltemették Hebronban, Ábner sírhelyére.

5. fejezet

1Idővel Izrael törzsei mind elmentek Dávidhoz Hebronba, és ezt mondták:,,Íme, mi csontod és húsod vagyunk.2Tegnap is, és azelőtt is, amikor még Saul volt a király felettünk, te voltál az, aki ki- és bevezette Izraelt.Jehova így szólt hozzád:Te fogod terelgetni népemet, Izraelt, és te leszel Izrael vezetője."3Izrael vénei tehát mindnyájan elmentek a királyhoz Hebronba, és Dávid király szövetséget kötött velük Hebronban Jehova előtt. Ezután fölkenték Dávidot Izrael királyává.4Dávid harmincéves volt, amikor király lett. Negyven évig uralkodott királyként.5Hebronban hét évig és hat hónapig uralkodott királyként Júda felett, Jeruzsálemben pedig harminchárom évig uralkodott királyként egész Izrael és Júda felett.6A király és az emberei tehát elmentek Jeruzsálembe a jebusziták ellen, annak a földnek a lakói ellen, és azok így szóltak Dávidhoz:,,Nem fogsz te ide bejutni, hanem a vakok meg a sánták elűznek", mert úgy gondolták:,,Nem fog ide bejutni Dávid."7Ennek ellenére Dávid elfoglalta Sion erődjét, azaz Dávid városát.8Dávid ezért így szólt azon a napon:,,Aki csak vágja a jebuszitákat, érje el a csatornán át a sántákat és a vakokat, akiket gyűlöl Dávid lelke!"Ezért is mondják:,,Vak és sánta nem jut be a házba."9Dávid pedig letelepedett az erődben, és Dávid városa lett annak neve. Dávid akkor építkezni kezdett körös-körül, a Dombtól fogva és befelé.10Így aztán Dávid egyre nagyobbá lett, és Jehova, a seregek Istene vele volt.11Hírám, Tírusz királya pedig követeket küldött Dávidhoz, és cédrusfát is, meg famunkásokat és falépítő kőműveseket, és hozzáfogtak, hogy házat építsenek Dávidnak.12Dávid felismerte, hogy Jehova megszilárdította őt mint Izrael királyát, és felmagasztalta királyságát népéért, Izraelért.13Időközben Dávid még vett magának ágyasokat és feleségeket Jeruzsálemből, miután odament Hebronból; és születtek még Dávidnak fiai és leányai.14Ezek a nevei azoknak, akik Jeruzsálemben születtek neki:Sammua, Sobáb, Nátán, Salamon,15Ibhár, Elisua, Néfeg, Jáfia,16Elisáma, Eljáda és Elifélet.17És a filiszteusok meghallották, hogy Dávidot fölkenték Izrael királyává. Akkor fölvonultak mind a filiszteusok, hogy megkeressék Dávidot. Amikor Dávid hírét vette ennek, lement a nehezen megközelíthető helyre.18A filiszteusok pedig megérkeztek, és ellepték Refaim völgyét.19Dávid akkor megkérdezte Jehovát:,,Fölvonuljak-e a filiszteusok ellen? Kezembe adod-e őket?"Jehova erre így szólt Dávidhoz:,,Vonulj föl, mert bizony kezedbe adom a filiszteusokat."20Dávid tehát elment Baál-Perácimba, és megverte ott őket Dávid. Akkor ezt mondta:,,Jehova áttört előttem ellenségeimen, mint ahogy rést ütnek a vizek."Ezért nevezte el azt a helyet Baál-Perácimnak.21Ott is hagyták a bálványaikat, és Dávid meg az emberei elvitték azokat.22Később újra fölvonultak a filiszteusok, és ellepték Refaim völgyét.23Dávid akkor megkérdezte Jehovát, de ő ezt mondta:,,Ne vonulj föl. Kerülj a hátuk mögé, és a bákabokrok előtt támadj rájuk.24És ha majd menetelés zaját hallod a bákabokrok teteje felől, akkor cselekedj határozottan, mert akkor kivonul előtted Jehova, hogy megverje a filiszteusok táborát."25Dávid úgy is tett, ahogy megparancsolta neki Jehova, aztán vágta a filiszteusokat Gébától egészen Gézerig.
 
 
0 komment , kategória:  2 Sámuel/Ósz.  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2019.03 2019. április 2019.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 65 db bejegyzés
Összes: 7487 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 283
  • e Hét: 283
  • e Hónap: 8898
  • e Év: 43928
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.