Regisztráció  Belépés
horvathnemagdi.blog.xfree.hu
"Néha csak egyvalaki hiányzik, mégis az egész világ néptelennek tűnik." Alphonse de Lamartine Horváthné Magdi Magdi néni
1945.02.28
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/267 oldal   Bejegyzések száma: 2664 
Tallóztam
  2017-08-17 17:33:29, csütörtök
 
  Ez a folyosó valóban sejtelmes félhomályba burkolózik. Aki folyosóról tekint ki a végére, annak valóban olyan érzése van, hogy már látja az alagút végén a fényt, de annak, aki a fényességből tekint be ebbe a homályba, sőt még be is mer lépni eme rettenetbe...
A folyosó elején egy középkorú, alacsony nő álldogált. Rövid szürke haja fésületlen volt. Farkasszemet nézett a félhomállyal, majd egy könnyed, otthonos mozdulattal felkapcsolta a villanykapcsolót. A mozdulat következtében a folyosó lámpái kialudtak. Ja, hogy csak ennyi fény lesz, gondolhatta, majd ügyesen újra fényt varázsolt a többi látogató számára is. A közelében álldogáló teremőr roppant hálás volt neki ezért, de érzéseit nem öntötte szavakba. Némán figyelte ahogy a nő halad a félhomályban. Nem, ez így nem pontos, a nő teljes homályban vonult, a képek jól meg voltak világítva. A folyosóról nyíló termekbe is bement, a teremőr biztos léptekkel követte, és a termek bejáratánál figyelte őt. A nő a harmadik teremhez ért, teremőrünk a nyomában, felvette pozícióját. Feszesen vigyázban állva dőlt az ablakpárkánynak. Ezt a testtartást nagyon nehéz elsajátítani, erre csak ennek a múzeumnak a teremőrei képesek, ők is csak hosszas, kimerítő gyakorlás után. Feladatukat nehezíti, hogy közben még okostelefont is kell a kezükben tartani. Nem könnyű ám feszesen vigyázban állva támaszkodni az ablakpárkánynak közben pedig megfejteni a pixwords következő feladványát. Van, aki erre nem is mer vállalkozni, inkább csak chatel. Ilyen együttes fizikai és szellemi tevékenység végzésére csak a legrátermettebbek képesek. Nekik is energia pótlásra van szükségük menet közben. Egyesek félbevágott barackot szopogatnak, ami bizony szintén komoly teljesítmény, gondoljunk csak Alfonzóra, nagyon nehéz egy barackot elfogyasztani állva. Mások nápolyit majszolnak zacskóból. Az igazán profik kihasználva a hely földrajzi adottságait, a széles ablakpárkányon megterítenek, illendőségből hátat fordítanak ugyan a látogatónak, de az ablak visszatükröződéséből úgyis látnak minden fontosat. Ők a legjobbak, de még őket is érheti váratlan helyzet. Térjünk vissza hát teremőrünkhöz és látogatójához. Tehát őrünk épp felvette a jellegzetes testtartást, kitapintotta a zsebében lapuló telefonját, amikor is a látogató ahelyett, hogy belépett volna a terembe, váratlanul megfordult.
- Maga követ engem!
- Ez a dolgom - teremőrünk egy gondolattal a nő előtt, vagy végtelen sokkal mögötte járt. Mindenesetre tett egy lépést felé.
- Maga kispécizett engem!
- Tegyen panaszt a pénztárosnál, ha gondja van - majd érezve, hogy ez patthelyzet, maga ment jelenteni a pénztárosnak, aki történetesen a pénztárba beugró főnöke volt.
- Jelentem az egyik látogatónak az a baja, hogy követem, hangsúlyozom, hogy nem kiabáltam vele.
- Ülj le oda! Ne foglalkozz vele!
Ja kérem - gondolta teremőrünk - ez a megoldás az eszembe sem jutott, nem csoda, hogy nem én vagyok a főnök. Le ugyan nem ült, hanem járőrözött a félhomályos folyosón. Közben arra gondolt, hogy a nőt várja fenn egy másik teremőr. Egy pillanatra felmerült benne az a lehetőség, hogy felmegy az emeletre, és figyelmezteti a kollégát. De aztán csak vigyorgott és vigyorgott....
 
 
0 komment , kategória:  Életképek  
Tallóztam
  2017-08-15 22:32:31, kedd
 
 
John M. Gottman: ,,A boldog és tartós szerelem az érzelmi intelligencián múlik"

Szerző: Kiss Henrietta

John M. Gottman amerikai párkapcsolati kutató és terapeuta alig tizenöt perc alatt, 91%-os pontossággal meg tudja állapítani, hogy egy házaspár együtt marad vagy elválik. Előrejelzése nem az intuícióján alapul, hanem a tudományos tapasztalatain: öt évtizede végez utánkövetéses kutatásokat párok százainak bevonásával. A professzor szerint negyedórás figyelem és hallgatás után a házastársak kommunikációjából és testbeszédéből egyértelműen kiderül, hogy az érzelmi intelligencia mely szintjén állnak. Minél intelligensebb egy pár érzelmileg, annál jobban megértik, tisztelik és becsülik egymást, és annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy boldogan élnek együtt, amíg meg nem halnak.

A jó hír az, hogy az érzelmi intelligencia képességének fejlesztése csak rajtunk múlik! - vallja Gottman, aki nem a fenti ,, jóslatára" büszke, sokkal inkább az általa kidolgozott Hét Alapelv Módszerre, amely a kapcsolatukat elmélyíteni vagy éppen megmenteni akaró pároknak nyújt hathatós segítséget. Aki nem tudja Gottman professzort Seattle-i szerelemlaborában személyen felkeresni - és ezzel vagyunk így egy páran -, annak a szerző A jól működő házasság című, bővített és újra kiadott könyvében részletesen bemutatott hét alapelv ad mankót a szerelmi szövetség erősítéséhez. Ezeket vesszük most mi is sorra:
Első alapelv: Bővítsd a szerelemtérképed!

Tudod, mi a párod kedvenc étele? Mit sportol a legszívesebben? Ki a kedvenc rokona? Mi a legkedvesebb gyermekkori élménye? Kivel van konfliktusa a munkahelyén? Mi okozza számára a legnagyobb stresszt?

Gottman szerint az érzelmileg intelligens párok részletgazdag szerelemtérképpel rendelkeznek a másikról, vagyis ismerik egymás érzéseit, gondolatait, céljait, félelmeit és reményeit.

Az ilyen párok sikeresebben megküzdenek az olyan stressz- és konfliktushelyzetekkel, mint például az első baba születése, munkahelyváltás, betegség vagy nyugdíjba vonulás - hogy csak a legfontosabb, sokszor hirtelen és drámai változásokat említsük az életünkben. Ha a ti szerelemtérképetek postabélyeg nagyságú, ideje valóban megismernetek egymás életét és környezetét.
Második alapelv: Tápláld szereteted és csodálatod!

Gottman szerint a szeretet és a csodálat talán a legfontosabb elemei nemcsak a kielégítő, tartós romantikus kapcsolatnak, hanem a hűtlenség megelőzésének is. Annak eldöntésére, hogy ezek jelen vannak-e még a pár életében, legjobb módszer arra rákérdezni, hogyan tekintenek a múltjukra, milyen kedves emlékeket őriznek a szívükben. Ezek az alapvetően pozitív élmények a jó párkapcsolat védőbástyái a legnehezebb időkben. Ha a kedvesünkre már megvetéssel és utálattal nézünk, ha úgy érezzük, nem méltó a tiszteletre és a megbecsülésre, a szakember szerint még ekkor is van remény az alig észrevehető méretre zsugorodott szeretet és csodálat felébresztésére.

Az általa kidolgozott kérdőíveken és gyakorlati játékokon túl - a könyvből is könnyedén elsajátítható - héthetes kurzust ajánl a pároknak: hét napon keresztül minden nap állítsanak egy-egy pozitív gondolatot vagy jellemvonást a társukról - még akkor is, ha éppen nem a legfényesebb napjaikat töltik együtt - , és lehetőleg egész nap mondogassák magukban ezeket. Bár a gyakorlat első olvasatra furcsának tűnhet, kutatások sora bizonyítja a pozitív gondolatok erejét, mint a kognitív terápia egyik alapelvét.

Harmadik alapelv: Ne egymástól el, inkább egymás felé forduljatok!

Amikor a Casablanca című filmben Humphrey Bogart magához húzza a könnyes szemű Ingrid Bergmant, azonnal hevesebben kezd dobogni a szívünk, ám Gottman azt állítja, hogy a valódi romantikát ennél sokkal unalmasabb jelenetek teszik ,,perzselővé". Olvastok közösen könyvet, hallgattok együtt zenét? Beszélgettek, miközben együtt ebédeltek? A pszichológus szerint azok a férjek és feleségek, akik ráhangolódnak egymásra, kölcsönös bizalmat építenek, akik pedig nem így tesznek, nagy valószínűséggel elveszítik egymást. Minden házasságban megfigyelhető a ,,felhívásnak" nevezett jelenség, amikor a házastársak igénylik, keresik, ,,hívják" a másik figyelmét, szeretetét, humorát vagy támogatását. Amit kérnek egymástól, az lehet egy olyan kis dolog, mint a hátvakarás, de olyan jelentős is, mint a csecsemő gondozásából vagy egy beteg szülő ápolásából adódó lelki teher elviselésében nyújtott segítség.

Az egymás felé fordulás az érzelmi kapcsolódás, a szenvedély és a kielégítő szexuális élet alapja, és többet ér, mint két hét közös nyaralás a Bahamákon - állapítja meg Gottman, aki arra is rámutat, hogy a párok vitáinak többsége a sikertelen kapcsolatteremtési felhívásokból ered.

Negyedik alapelv: Engedd, hogy a párod befolyásoljon!

Jeremy régóta szeretett volna autót venni, Phil pedig éppen árulta az egy évvel korábban, újonnan vásárolt kocsiját tengerentúli kiküldetése miatt. Jeremy ragaszkodott ahhoz, hogy szerelővel átnézesse az autót a megegyezés előtt, amit Phil nem vett jó néven.

- Csak ötszáz mérföld van benne, és megkapod hozzá a gyártó garanciáját is! - győzködte barátját. - Igaz, de megígértem az asszonynak, hogy nem veszek addig kocsit, amíg egy szerelő át nem nézi - válaszolta Jeremy. - Te hagyod, hogy a feleséged mondja meg, mit csinálj? - méltatlankodott Phil. - Persze, miért, te nem? - kérdezett vissza Jeremy. - Nem, nem hagyom, pontosabban nem hagytam. Ezért váltam el - zárta le ezzel Phil.

Jeremy megvizsgáltatta a kocsit, és kiderült, hogy a felfüggesztés igen drága javításra szorul, így nem vette meg az autót. De ami ennél is fontosabb, hogy nem tette megáévá barátja nőkhöz való hozzáállását.

Gottman a fenti történettel nem arra utal, hogy a férfiaknak fel kell adniuk minden autonómiájukat és hagyniuk, hogy a feleségük uralja az életüket. Sokkal inkább arra, hogy azok a legboldogabb és legstabilabb házasságok, amelyekben a férjek megosztják a feleségükkel a hatalmat, és közösen döntenek. Azzal, hogy a férfi engedi, hogy a párja befolyásolja, azzal a barátságukat erősíti. Sőt, a pszichológus vizsgálatai szerint ezek a férjek rendszerint kiváló édesapák is!
Ötödik alapelv: Oldd meg a megoldható problémákat!

Munkahelyi stressz, anyós-após, anyagi gondok, szexuális élet, háztartási teendők, az online tér, mint figyelemelterelés vagy függőség, gyermeknevelés - hogy csak a veszekedések legtipikusabb kiváltó okait soroljuk. Gottman két kategóriába rendezi a házassági konfliktusokat: vannak, amelyeket meg lehet oldani, és vannak, amelyek örök életűek. Szerinte a házassági konfliktusok 69%-a az utóbbi kategóriába esik, mégis a párok többsége együtt tud élni ezekkel a nézetkülönbségekkel, szeretettel, jó szándékkal és humorral.

Gottman azt tapasztalja, hogy a házasságok nagy része sokkal inkább a megoldható problémákon siklik ki, pontosabban azon, hogy azokat nem oldják meg a házastársak. A feloldható konfliktusok kevésbé tűnnek fájdalmasnak, nem olyan intenzívek, annyira nem szorul össze tőlük a szívünk, mégis olyan sértődöttséget vagy bosszúságot okozhatnak, ami porig rombolja a pár közös életét.

Gondoljunk csak arra, amikor vérre menő csatát vívunk egymással a másik autóvezetési technikája vagy a fel nem hajtott vécéülőke miatt. A professzor arra biztat bennünket, hogy próbáljunk meg a házastársunk hibáira, furcsaságaira, hóbortjaira úgy tekinteni, mint az ,,egész csomag" szórakoztató, mulattató részeire és alkalmazzuk az általa csokorba gyűjtött, új konfliktuskezelési technikákat is, hogy a nézeteltérések ne egymás leordításába vagy feszült csendben végződjenek.

Hatodik alapelv: Győzd le az elakadást!

Ha a házastársak nem találnak megoldást a kibékíthetetlen, feloldhatatlan különbségek ,,megszelídítésére", akkor könnyen elakadás lehet belőlük. Gottman konkrét javaslattal szolgál az elakadásokból való kinavigáláshoz - mégpedig egymás álmainak tiszteletben tartásán, sőt megvalósításán keresztül.

A boldog házasok beépítik egymás céljait a házasságról alkotott elképzeléseikbe

, melyek lehetnek nagyon konkrétak, például hogy milyen típusú házban szeretne élni valamelyikük, vagy milyen diplomát vagy beosztást szeretne megszerezni. Lehetnek kevésbé kézzelfoghatók is, például a biztonságérzet, vagy hogy az életet egy nagy kalandként fogjuk fel. Egymás vágyai, álmai teljesülésének segítése része annak a folyamatnak, amely értelmessé és jelentőségteljessé teszi a párkapcsolatunkat.
Hetedik alapelv: Találd meg a kapcsolat közös értelmét!

Ha a házasságunkban betartjuk az első hat alapelvet, Gottman szerint szerelmünk nagy valószínűséggel stabil és boldog lesz. Ha ezek után azt kérdezzük: A házasság csak ennyi?, akkor elképzelhető, hogy valamilyen közös cél, értelem mélyebb érzése, átélése hiányzik a kapcsolatunkból. A házasság nemcsak a gyerekek felneveléséről, a közös munkamegosztásról és a szeretkezésről szól.

A szerelemnek lehet egy spirituális dimenziója is, amely arra irányul, hogy bensőleg is közös életet teremtsünk. Egy olyan kultúrát, amely jelképekben, rítusokban gazdag (gondoljunk csak a családi ünneplésre), és lehetővé teszi egymás szerepeinek és céljainak nagyra értékelését és támogatását, amelyek szinte egybeolvasztják a házastársakat.

Az értékek és a hit olyan filozófiai tartalmak, amelyek arra utalnak, hogyan alakítsuk a közös életünket. Jelenthet ez vallásos meggyőződést, de a nem vallásos házastársak is rendelkezhetnek olyan hitrendszerrel, amely meghatározza elképzeléseiket, döntéseiket és választásaikat. Mindez nagyban erősíti a házasságon belüli barátságot és az intimitást.

Olyan könyv vagy terapeuta, aki megoldja az összes kapcsolati problémánkat, persze nem létezik, de a Hét Alapelv Módszerrel varázslatosabbá és tartalmasabbá tehetjük a szerelmünket. A házasság javítása olyan göröngyös, de csodálatos felfedezőút, amelyen egyik lábunkat a másik után téve, a párunkkal kéz a kézben, együtt araszolhatunk a boldog jövő felé.

Érdekesnek vagy hasznosnak találtad a cikket? Ha igen, akkor iratkozz fel hírlevelünkre, így biztosan nem maradsz le a legizgalmasabb pszichológiai témájú hírekről, programokról és cikkekről.
 
 
0 komment , kategória:  Életképek  
7 ok,
  2017-08-05 09:52:02, szombat
 
 
7 ok, amiért minden este megéri szexelni
A szexuális együttlét remek élmény: az ilyenkor termelődő hormonok jó hatással vannak a hangulatunkra és számos módon a testi egészségünkre is. De nézzük ezeket az előnyöket!

A szexuális együttlétnek számos pozitív hatása van
Csökken a fájdalomérzetünk
Felesleges a fejfájásra hivatkoznunk, sőt, mondjuk akkor is igent! A csikló és a vaginafalak stimulálása ugyanis endorfint, kortikoszteroidokat és más természetes fájdalomcsillapítókat szabadít fel bennünk - ezek hatására pedig kevésbé érezzük szex közben a fej- vagy izomfájdalmakat. Az orgazmus előtt meginduló hormonroham még akár két napig is eltarthat. Barry Komisaruk The Science of Orgasm című könyvében azt is említi, hogy a segédeszközöknek is hasznát vehetjük: ezeket használva fájdalomküszöbünk kétszeresére emelkedik, a G-pont környékét ingerelve pedig fájdalomküszöbünket pedig akár 50 százalékkal is feljebb tornázhatjuk.

Csökkenti a mellrák kockázatát

Felizgult állapotban, illetve orgazmus közben tombol szervezetünkben az oxitocin és a DHEA. Ezen két boldogsághormon hatására - állítja egy tanulmány - szervezetünk megúszhatja a rákot, hiszen azon nőknél, akik egy hónapban többször is szexelnek, kisebb eséllyel alakul ki a mellrák.

Szívünk is jól pörög majd

A kardiológusok a szexet közepes intenzitású edzésnek tartják, ami körülbelül annyira tartja fitten szívünket, mint egy séta. De a szex is olyan, mint egy edzés: minél intenzívebben végezzük, annál jobb lesz a szívünk egészsége is. A kipróbált pózok is fontosak: ha mi vagyunk felül, az a szív szempontjából jobb, mert több mozgást igényel. Az orgazmus itt bónusszal jár: a csúcsponton szívünk 110 felett verhet, ami olyan a sport szempontjából, mintha kocognánk.

Védi a férfiak prosztatáját

A katolikus papok nagyobb eséllyel hunyhatnak el prosztatarákban, ennek pedig több kutatás szerint a cölibátus lehet az oka. Egy 2003-as, ausztrál férfiakkal végzett vizsgálat például azzal az eredménnyel zárult, hogy azon férfiaknál, akik legalább heti négyszer ejakulálnak, 33 százalékkal kisebb eséllyel jelentkezik a prosztatarák. Míg az eredmények egyértelműek, az ok-okozati összefüggés még mindig nem világos, úgyhogy a szakmai fórumokon ezen vizsgálatok folytatását várják.

Csökkenti a stresszt

Mindazon férfiak és nők, akik egy régóta várt, stresszes nap előtt két héten belül szexeltek, könnyebben tudtak beszélni emberek előtt és jobb volt a szóbeli készségük is. Előadásaik alatt például kevésbé nőtt szisztolikus vérnyomásuk (ez a vérnyomásmérés eredményében az első szám) és gyorsabban állt vissza eredeti szintjére is. Az elméletek szerint ez azért van így, mert a szexhez komplex agyi aktivitás szükséges. Ugyanakkor az is érdekes, hogy a társas szex olyan fontos idegeket stimulál, amelyeket például a maszturbáció nem.

Javítja az immunrendszert

A Wilkes University mérései szerint azon diákok szervezetében, akik heti egyszer-kétszer szexeltek, mintegy 30 százalékkal több olyan antitest volt, amely képes leküzdeni a fertőzéseket. Egy 2004-es német vizsgálat ugyanerre mutatott rá: a felizgult állapot és az orgazmus hatására a férfiak szervezetében több olyan fehérvérsejt termelődik, amely javítja azimmunrendszeerősségét.

A menopauza okozta tüneteket is elfelejthetjük

New Jersey-i kutatók arra figyeltek fel, hogy azon menopauza utáni nőknél, akik tíznél többször szexeltek évente, sokkal kevésbé tapasztalható a vaginális atrópia, azaz szárazság - ez pedig egészséges szöveti viselkedésről árulkodik. A szexuális izgalom hatására ugyanis vér áramlik a vaginába, ezzel pedig oxigén és tápanyagok árasztják el.
 
 
0 komment , kategória:  Életképek  
Karácsony este volt
  2017-07-18 16:29:42, kedd
 
 
Az orvos csendesen a karjába fektette az élettelen gyereket, és halott feleségét kitolta a műtőből. Utána 2 csoda is történt!

Karácsony este volt, a házaspár szíve tele izgalommal. Különleges karácsonyi ajándékot vártak, december 24-én legkisebb gyermekük megszületését. Akkor még nem tudták, milyen tragikus dolgok történnek majd az elkövetkező néhány órában.

A műtőben minden normálisnak tűnik, a fájások rendszeresek, Tracy teljesen nyugodt, hiszen tudja, milyen érzés vajúdni, világra hozni egy gyermeket. De hirtelen drámai változás következik be: komplikációk lépnek fel, és az orvosok egyre idegesebbek lesznek. Férje nem tudja, mi történt, de ösztönösen érzi, hogy valami nincs rendben. Aztán hirtelen egy hosszú, mindenen áthatoló sípolást hall: Tracy szíve leállt.

Az orvosok pánikba esnek, mindent megpróbálnak, hogy az anyát visszahozzák, de hiába. Minden másodperc többnek tűnik, olyan kínzásnak, ami a férj számára elviselhetetlen.

4 idegtépő perc után az orvosok szomorúan jelentik be, hogy Tracy elhunyt, és azonnal a baba életéért kezdenek el küzdeni. Minden másodperc számít - ezt tudják jól, elmondják a sokkot kapott Mike-nak, aki épp akkor veszítette el a feleségét, hogy császármetszéssel kiveszik a nő hasából a babát. A férfi sokkos állapotában nem sok mindent érzékel a körülötte lévő történésekből, csak bólogat.

A szoba tele van sípoló gépekkel, zsivajjal, de Mike még mindig nem érzékel semmit, csak bámulja szeretett felesége élettelen testét.

Az orvosok kihúzzák az újszülöttet, és feszülten figyelnek néhány másodpercen át... mindenki a sírására vár, mely bizonyítja, hogy fejlett a tüdeje. De a baba halva született.

Mike kábultan veszi át halva született fiát, és kettős gyászában még mindig érzéketlenül, csendben, néz a ,,külvilágra".
Aztán váratlan dolog történik: a még mindig nagyon gyenge, fiatal újszülött mellkasa lassan emelkedni és süllyedni kezd. Aztán sírni kezd, hangosan tudatja, hogy él!

Aztán hirtelen megtörténik az újabb csoda: Tracy szíve újra verni kezd. Szabálytalanul, lassan, de egyre erősebben. Majd kinyitja a szemét. Nem tudni, hogyan, de visszajött az életbe, hogy együtt legyen a férjével, és azzal az erős kisfiúval, aki néhány másodperce jött vissza a halál torkából.

A kisfiú ma már egy nyüzsgő 3 éves, aki imádja testvéreit és szüleit. Azóta sem tudja senki, mi történt Tracyvel, és kisfiúkkal, hogy visszatértek a halálból.

Egy biztos, azóta a család minden évben egy különleges csodának éli meg a karácsonyt.
 
 
0 komment , kategória:  Életképek  
A mai házasságok
  2017-07-17 20:38:41, hétfő
 
 
Elhagyta a feleségét egy másik nőért. A férfi 1 év múlva értette meg az igazságot!

A mai házasságok nagy része általában válással végződik. Sajnos lehet látszólag bármilyen boldog kívülről egy kapcsolat, lehetnek gyerekek, pénz, és kertes ház is, az emberek mégsem találják meg a boldogságukat.

Nagyon könnyen le-, és kilépünk, nagyon könnyen váltunk, azonban arra nem számítunk, hogy amíg magunkban nem rendezzük a problémákat, addig azok a következő kapcsolatunkban is ugyanúgy fel fognak bukkanni.

Sok férfi elvárja azt, hogy felesége évek múlva is, minden nap ápolt, szexi, energikus, jókedvű legyen. Azonban azt figyelembe sem veszik, hogy egy nőnek is lehetnek problémái az élete során.

Ha már nem olyan mint 20 évesen, akkor a férj egyszerűen továbbáll, és keres egy 20 évest.

Ez a férfi egy életre megtanulta a leckét! A feleségét elhagyta egy fiatalabb és szebb nőért, azonban amikor 1 év elvétve meglátta a feleségét az utcán, rájött, hogy miatta nézett ki úgy, ahogy.

A nő 1 év alatt újra csodálatosan gyönyörű, ápolt és vidám lett. Nem volt karikás a szeme, nem volt kialvatlan, kedves, mosolygós, és persze nagyon szexi volt. A férfi ekkor jött rá, hogy a volt felesége miatta ment tönkre...Ekkor értette meg, hogy egy kis odafigyeléssel mennyi minden másképp alakulhatott volna.

Ha megkérdezte volna a feleségétől őszintén, hogy miért aggódik, ha segített volna a házimunkában, ha néha megmasszírozta volna a lábát, ha elbeszélgettek volna egy pohár bor mellett, ha elmentek volna szórakozni, kirándulni, ha...

Talán akkor minden másképp alakult volna!
 
 
0 komment , kategória:  Életképek  
Tallóztam
  2017-07-17 20:33:38, hétfő
 
 

KERESD A NŐT Lélekhangok Nem könyörgöm többé érted

Nem könyörgöm többé érted

Hibáztunk. Te is és én is. De, mint minden történet, ez is értünk van, és én is megtanultam idővel teljesen, hogy nem megyek le többé a padlóig. Nem kuncsorgom a szeretetért. Mert az sosem lesz valódi. És a leginkább igazi tanulság az az, hogy amíg az ember nem áll készen, addig nem kapja meg azt, amire leginkább vágyik.

Hogyan tudtam volna példát mutatni a másiknak, ha még magam sem voltam eléggé stabil? És én stabil akartam lenni. Az a nő, akinek egy kapcsolat nem a kiteljesedését szolgálja. Aki adni akar és nem elvenni. Szeretni akartam önmagam eléggé ahhoz, hogy őt is szerethessem minden hibájával együtt. Hogy megmutassam azt, hogy a benne lévő kétségeket csak saját maga tudja feloldani. Hogy együtt erősebbek lehetünk, ha már nem keressük a fájdalmat magunkban.

Hát ezt jelenti szeretni.

Elengedni kényszerből sosem lehet, de az egyedül töltött idő segít megérteni, hogy nem hiába volt egyetlen tegnap sem. És nem, nem fáj már a magány, csak éppen a boldog pillanatokat szeretném megosztani vele. Hát erről szólnak ezek a félig-kapcsolatok is, amik talán egyszer teljesek is lehetnének.
 
 
0 komment , kategória:  Életképek  
Nem könyörgöm többé érted
  2017-07-17 20:31:12, hétfő
 
 
Nem könyörgöm többé érted

Már nem akarok futni a másik után. Pedig sokszor megtette, de minden ember életébe elérkezik egy pont, amikor kívülről meglátja önmagát és rádöbben, hogy minden, amit korábban gondoltam az érzésekről, egészen másképpen van.

Vannak azok a kapcsolatok, amiknek nincs címkéje, és a kezdetekkor ez még bőven élvezhető is. Hiszen az érzelmek idővel alakulnak és nem is kell semmit rögtön az elején keretek közé szorítani. Ezek a félig-kapcsolatok, amikben megélhetjük a mélységet, magasságot, és amik a leginkább a peremre szorítanak minket, kis időt váratva.

Mert egy idő után belép a szív is a történetbe.

Az igazi baj mindig ott kezdődik, amikor elvárásokat támasztunk valami felé. Márpedig az érzelmek akarva-akaratlanul is kikényszerítik belőlünk ezt a fajta szorongató érzésköteget. Az ego és minden egyéb bennünk munkálkodó múltunk hozadéka, azt mondatja velünk, hogy ez nem elég. Szenvedni kezdünk abban, ami előtte a jó és boldog pillanatokat okozta számunkra. Már nem kényelmes, mert már nem tudunk görcsmentesen lenni.

Mintha valaki ráült volna a mellkasunkra és azt mondaná: ,,Ez jár neked, szenvedj, ennyit érsz ebben a történetben." És én is gyűlöltem ezt az érzést. Harcoltam önmagam ellen, az érzések ellen és a másik ellen is. A nevetést, a boldog, mámoros perceket felváltották a sírással és a "drámával" eltöltött időszakok. És persze egy idő után látod a másik arcát. Látod, hogy már nem akarja a nyomást. Nem kell neki ez a cirkusz. Még ha legbelül tudja, hogy pontosan annyira okozója ő maga is a dolognak. Hiszen egy kéz nem tapsol. Ketten kellettünk ehhez. Ketten építettük fel, majd ketten tettük tönkre azt, ami volt.

Egyszer azonban az ember ráeszmél önmagára.

Rádöbbensz arra, hogy reggel felkelsz és a gyomrodban ott az a szorító érzés. Hogy hányingered van. Az arcod fakó, a szemeid feldagadva a sok sírástól. Fogytál is, szarul nézel ki. És akkor belenézel a tükörbe és megkérdezed magadtól, hogy mégis mi a francot csinálsz?

Ez nem te vagy. Te nem ennyi vagy! Ez csak az egod utolsó, olcsó játszmája veled. Mert a szív az szeret és harcban áll az elménkkel, igen. De ha szeretem őt, akkor szeretem úgy is, hogy nem könyörgöm már a szeretetéért. Nem akarom megerőszakolni a lelkét azzal, hogy kikényszerítek belőle egy félig talán hazug érzelmet. Az elvárások megölik a boldogságot. És én is pontosan ezt tettem. Ez volt az én hibám. Hogy mi volt a övé? Az, hogy természetesnek vette, hogy mindig ott leszek. Hogy mindig lesz kit odahúznia, ha a lelke sóvárog egy érzés iránt. Hibáztunk. Nem értékeltük eléggé egymást.
1 / 2. oldal

döntések ego elengedés érzelmek kapcsolat lélekhangok szeretet szeretetnyelv

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Mounaji Barbi

Az írás, mint kifejezőeszköz mindig is jelen volt az életemben, kreatív gondolkodóként azonban arra is vágytam, hogy átadhassak ebből másoknak is. 2014-ben kezdtem el dolgozni a Stylemagazinnál szerzőként. Jelenleg a főszerkesztői feladatokat látom el. Írásaimat a Lélekhangok rovatban találjátok meg. Melyek érzelmekről, szexualitásról, nőkről és férfiakról szólnak leginkább. Igyekszem a továbbiakban is felkarolni olyan témákat, melyek mögöttes tartalma publikálásra érdemes. További írásaimat a szerzői oldalamon találhatjátok meg.
 
 
0 komment , kategória:  Életképek  
Tallóztam
  2017-06-28 18:40:30, szerda
 
 
,,Abban a pillanatban tudtam, hogy el akarom venni feleségül" - 11 pasi vallomása, akik azóta sem bánták meg

,,Melyik volt az a pillanat, amikor úgy érezted: igen, ezt a csajt nekem muszáj feleségül vennem?" A válaszok annyira édesek, emberiek és meghatók voltak, hogy úgy éreztem, muszáj elhoznom nektek. Fiala Borcsa fordítása.

1. Imádom a bendőjét!

Apám mesélte, hogy akkor tudta egészen pontosan, hogy el akarja venni a mamámat feleségül, amikor a Szovjetunió összeomlása után megnyílt az első McDonald's Moszkvában, és az anyukám egy ültő helyében bevágott hat Big Macet.

2. A zugéneklő

Az autójában felejtettem a kedvenc cédémet (Scenes From a Memory, Dream Theater). Nem volt egy nagy rajongó, de a kedvemért elviselte. Az egyik nap épp telefonon beszéltünk miközben vezetett, majd amikor elbúcsúztunk, elfelejtette letenni. Vártam pár másodpercet, és hallottam, hogy a cédémmel együtt hangosan énekel.

3. Négy keréken guruló gondoskodás

Épp egy pároknak meghirdetett golfversenyről tartottunk hazafelé autóval. Útközben megálltunk ebédet szerezni. Miközben vezettem, átnyújtott nekem egy tökéletesen kicsomagolt hamburgert, amit így fél kézzel is meg tudtam enni. Nem tudom, miért, de ettől úgy éreztem, hogy szeretve vagyok, gondoskodnak rólam, és abban a pillanatban nagyon boldog voltam. Ez egyébként jellemző a kapcsolatunkra. Imádunk utazni, és bárhol is állunk meg, mindig gondoskodik róla, hogy kényelmesen tudjak enni. Van abban valami, hogy miközben te az utat nézed, a feleséged szalvétát terít a lábadra, beteszi a sült krumplit a pohártartóba, és előkészíti a hamburgeredet. Tíz éve vagyunk együtt, két éve házasodtunk össze.

4. Hogyan tudnék élni nélküled?

Épp múlt pénteken volt 39 éve, hogy a szüleim találkoztak a mozi előtti kígyózó sorban. A mamám barátnője ismerte a papámat egy másik haveron keresztül, és ő mutatta be őket egymásnak. A papámat mindenki olyan igazi ,,rossz fiúnak" ismerte, a mamám pedig épp ezidőtájt komolyan fontolgatta, hogy apácának áll. Nyilván elkezdtek randizni...

Pár hónappal később a mamám egy csomót talált a mellében. Az apukám nagynénje nagyon fiatalon hunyt el mellrákban, úgyhogy ettől a hírtől teljesen bepánikolt. Az anyukám melléből végül eltávolították a daganatot, amiről szerencsére kiderült, hogy jóindulatú, de addigra apám már elszaladt, és vett egy eljegyzési gyűrűt.

Mindig azt állítja, hogy ezt már abban a percben elhatározta, amikor meglátta anyukámat. De ha iszik egy-két pohár bort, akkor azt is el fogja mondani, hogy látta, milyen lenne az élet nélküle. És hogy úgy bizony nem sok értelme lett volna.

Soha nem vitatkoznak, mindig együtt csinálják a házimunkát, és anyukámnak minden egyes alkalommal megdobban a szíve, amikor apám hazajön a munkából.

5. Kard ki kard!

Amikor még nagyon fiatal voltam, vettem egy pár kardot. Nos, az az igazság, hogy még mindig megvoltak, amikor (az azóta már) a feleségem beleegyezett, hogy feljön a lakásomra. Ezért úgy döntöttem, hogy a kardokat inkább eldugom a szekrénybe, hiszen egy felnőtt férfi mégis, miért tartana ilyeneket otthon? Végül az történt, hogy egyszer csak - valami után kutatva - a lány belenézett ebbe a bizonyos szekrénybe, én meg hirtelen azt hallom: ,,Hát, ez meg mi az ördög? Vannak kardjaid? ÉS EZEKET MIÉRT DUGTAD EL??!" Már fel voltam rá készülve, hogy porig leszek alázva, de ehelyett a kezembe nyomta az egyiket, és a másikat meg elkezdte lóbálni. Abban a pillanatban tudtam, hogy el akarom venni feleségül.

6. Végtelen történet

Az első randink 12 órán át tartott, mert egyszerűen képtelenek voltunk abbahagyni a dumálást. A második randinkon elvileg csak vacsorázni mentünk volna, de két napig tartott. Amikor hazament, úgy éreztem, nem tudom elképzelni az életemet nélküle. Iszonyatosan örültem, amikor kiderült, ő is hasonlóképpen érez.

7. A vicces lány

Amikor először meséltem apámnak az új csajról, akivel randizom, vicceskedve csak annyit kérdezett: ,,Mi a neve? Mivel foglalkozik? Mekkora a melltartó mérete?"

Ezt aztán elmeséltem a lánynak, csak hogy felkészítsem apám humorára, és ő irtó mulatságosnak tartotta a dolgot. Úgyhogy az első alkalommal, amikor bemutattam őket egymásnak, a következőket mondta: ,,Helló, Stephanie vagyok, főiskolás és B kosarat hordok."

Apám majd elsüllyedt, anyám majd megszakadt a röhögéstől, én pedig tudtam, ez bizony szerelem.

8. Ásó, kapa, rókakoma válasszon el bennünket!

Az egy-hónapos ázsiai hátizsákos túránk harmadik napján egy koszlott bangkoki szálláson voltunk, amikor a csajomnak nagyon csúnya ételmérgezése lett. Alul-felül jött ki minden 24 órán keresztül.

Természetesen én lettem az ápolószemélyzet. Újratöltöttem a vizes palackját, levest hoztam neki az étteremből, és - ami a legfontosabb - rendes időközönként kiürítettem a szemetest, amibe belehányt.

Aztán egyik alkalommal, amint épp a hányós vödröt hoztam vissza tisztán, amikor beléptem a szobába, már elaludt. Ránéztem, és arra gondoltam: ,,Engem ez egyáltalán nem zavar. Bármit megtennék érte. El akarom venni feleségül."

Ő egy undorító, hányós tündérke, de az én undorító, hányós tündérkém. És azóta sem bántam meg.

9. Anya csak egy van

Amikor a fiam mamának szólította. Az exem faképnél hagyott minket, amikor a gyerekem még csak négy hónapos volt.

10. Tűzön, vízen, szemetesen át

Aznap, amikor lelépett a munkahelyéről, hogy segítsen nekem egy teljes kukát átfésülni. Véletlenül kidobtam a kulcsomat, miközben a kocsim takarítottam.

11. ,,Én is"

Egyszer csak ránéztem, és mosolyogva arra gondoltam: ,,Nahát, tökre el bírnám képzelni, hogy az életem hátralevő részét vele töltöm". Mire ő megkérdezte, mire gondolok. ,,Á, semmi" - válaszoltam. Pár pillanattal később rám nézett, és azt mondta: ,,Figyi..." ,,Igen?" - kérdeztem. ,,Én is."

Ez volt az a perc, amikor tudtam. Akkor még csak három hónapja randiztunk. Ma már nyolc éve házasok vagyunk, és van két csodálatos gyerekünk.
 
 
0 komment , kategória:  Életképek  
Nem csak a káposzta jó felmelegítve!
  2017-05-22 16:15:25, hétfő
 
 
Nem csak a káposzta jó felmelegítve!
- Igaz történet alapján

Nem vagyok híve a régi kapcsolatok felmelegítésének. Ami elmúlt, az elmúlt, ugyanakkor, mint mindig, a kivétel erősíti a szabályt. Szeretek olyan történeteket hallani, amelyeknek köszönhetően megváltozik a véleményem. És itt jön a képbe a legjobb barátnőm...

Sokan hiszik azt, hogy ha egy kapcsolatban megtörik valami, akkor azért kár küzdeni vagy újabb esélyt adni neki. De mi van akkor, ha az a bizonyos szünet vagy az egymás nélkül töltött idő döbbent rá két embert, hogy keresve sem találnak jobbat a másiknál? A barátnőm és a párja két év után döntöttek úgy, hogy külön utakon folytatják. És hát valljuk be őszintén, egy szakítás mindig mély sebeket hagy az emberben.

Előbb mérlegelni kell mindent, majd meghozni egy egyenes és tudatos döntést, hogy aztán nyugodt szívvel lehessen elengedni egymás kezét. Ők is így tettek, mégsem láttam boldognak a barátnőmet. Persze egy kapcsolatot meg kell gyászolni és hagyni kell magunknak egy kis ,,pihenő" időt, hogy összeszedjük a szívünk szétesett darabjait, de az ő esetében itt többről volt szó. Ahogy telt az idő - körülbelül fél év - csak erősödött benne a felismerés, hogy azért nem tud tovább lépni, mert még mindig szereti a volt párját. Ez ugyan a volt barátja részéről már nem volt ennyire egyértelmű - hiszen férfi létére igyekezett húzni a döntést az újrakezdéssel kapcsolatban - végül három hónapja hivatalosan is újra egy párt alkotnak. És, hogy mi volt a válasza a barátnőmnek amikor megkérdeztem miért döntött így? Nos, mikor egy pár úgy dönt, hogy újra megpróbálják együtt, akkor számtalan olyan dologra kezdenek el figyelni, amire addig soha, vagy amiknek a hiánya a szakításhoz vezetett. Sokkal türelmesebbek lettek egymással és egy nehéz munkanap után is képesek időt szakítani a romantikázásra, a közös programra. Úgy néz ki, nekik sikerült megdönteniük azt az elvemet, miszerint egy kapcsolat egyesélyes, hiszen ahogy az ő szerelmük is bizonyítja, néha előbb a rögös, akadályokkal teli úton kell végigmenni, hogy végül értékelni tudjuk a párunkat.
Forrás: Noizz.hu
 
 
0 komment , kategória:  Életképek  
Szüljetek magyar gyermekeket!
  2017-05-13 22:56:41, szombat
 
 
Szüljetek magyar gyermekeket!
Írta: Sipos Betti

Megélte a világháborút, a menekülést, férje bebörtönzését. A legnehezebb időkben sem adta fel, öt gyermeket szült és nevelt fel. Erős asszony, egy élő történelemkönyv. Alapítványt működtet, és 49 dédunokának örül. Ugron Istvánné Bánffy Mária történelmi idők tanúja, az utolsó erdélyi nagyasszony.
Hirdetés

Fantasztikus a kisugárzása, élmény vele beszélgetni. Okos, humoros, eredeti, igazi egyéniség. Nyoma sincs az arisztokrata származás rátartiságának. 90 évesen olyan friss, hogy negyven évet nyugodtan letagadhatna, de tesz is érte. Olvas, híradót néz, keresztrejtvényt fejt, németül! Bár a háború után ő visszamehetett volna Erdélybe, katona férje viszont nem, így Magyarországon maradtak. Solymári otthonában beszélgettünk vele, hatalmas füsteregetés közepette.

- Nem szeretem az újságírókat!

- Mária néni, így hogy fogunk beszélgetni? Sok mindenről kellene meséljen.

- Én már annyit meséltem...

- De most a Nőilegnek. Annyi mindent meg tetszett élni, hadd olvassák Erdélyben. Kolozsváron tetszett születni...

- Igen, a Monostori úton, a volt balettintézet épületében. Ezt a házat a két világháború között eladták, a magyar állam vette meg, ebben létesült a konzulátus. Borzasztó büszke voltam rá, hogy az egyetlen épület, amin egész évben kint van a nemzeti színű zászló, az én szülőházam. Március 15-én kifejezetten egy óriási zászlót tettek ki, majdnem az ember fejét verte az alja, akkora volt, és azt minden évben az én kívánságomra el kellett mennünk megnézni.

- Mária néninek hol telt a gyerekkora?

- Engem a Bánffy nagyszüleim neveltek fel, mert anyám meghalt hároméves koromban Mezőzáhon, közönséges tífuszban, egy fertőzött kút vizétől, apám pedig idegileg összeroppant. Az volt az egyezség a családdal, hogy egy évben egy hónapot a Mikes nagyszülőknél is el kell tölteni, így a nyár Bodolán zajlott. Az iskolaév alatt Kolozsvárt laktunk, ha nem volt tanítás, akkor Szilágynagyfaluban vagy Marosgezsén tartózkodtunk.

- A szülei tragédiája után milyen volt ez a gyerekkor?

- Emlékszem, sokszor sírva fakadtam, hogy nekem nincs mamám. A gyerekek az iskolában mesélték a történeteket az anyukájukról, és akkor mindig belém nyilallt, hogy nekem nincsen. De tulajdonképpen jó gyerekkorunk volt az öcsémmel, nem panaszkodhatok. A nagyszülők mellett egyébként volt egy nevelőnőnk is, ő nagyon szeretett minket.

- Hogy került a családhoz?

- Anyám ismerte a Haller gyerekek schwesti-jét, vagyis nevelőnőjét, aki egy erdélyi szász lány volt, és éppen el akart menni egy továbbképző tanfolyamra Berlinbe. Anyám, érezvén a halálát, írt neki, hogy ne utazzon el, inkább álljon be hozzánk, vegye át a gyerekei nevelését, mert ő tudja, hogy meg fog halni, és az egyetlen ember, akiben megbízhat, úgy érzi, ő. Schwesti ezt egy életen át emlegette, és amíg férjhez nem mentem, nálunk volt. A rajongásig imádott bennünket.

- Bárókisasszonynak nevelték, szép ruhában ücsörgött a porcelánok mellett, vagy játszott az udvaron?

- Nem ültem én sehol, fára másztunk, kutyáztunk, lovagoltunk, fürödtünk a Marosban. Mint a többiek. Jó szabados gyerekkorunk volt. Még csak bárókisasszonynak sem neveztek 16 éves koromig, addig én Mária voltam szakácsnak, kocsisnak, a többi gyereknek, mindenkinek. Mikor 16 lettem, a nagyszüleim kiadták, hogy attól kezdve bárónőnek szólítsanak.

- Ez nem volt furcsa hirtelen?

- Nem, nekem ez nem volt fontos, egyszerűen nem érdekelt, nem is vettem komolyan.

- Hová járt iskolába?

- A katolikus Marianumban tanultam Kolozsváron, ma ez a Babes-Bolyai Tudományegyetem épülete. Nyolc gimnáziumot végeztem, de a nyolcadikat nem fejeztem be, mert férjhez mentem. Ez pont az 1944-45-ös tanév volt, január 5-én házasodtunk össze Istvánnal. Úgyhogy mikor az osztálytársaim az érettségi miatt izgultak, én már Bélát hordtam, három hónapos terhes voltam. De már nem is tartózkodtunk Erdélyben.

Fotó: Mihály László

- Hogyan ismerkedtek meg a férjével? Ha jól tudom, tizennégy éves tetszett lenni...

- Igen, annyi voltam. Ez úgy történt, hogy István katona volt, Ludovikát végzett, és Szegeden szolgált a híradósoknál, majd '40-ben Kolozsvárra került, és akkor levizitált a rokon családoknál, így nálunk is.

- Mária néni, ne ilyen röviden, a romantikus részeket is tessék elmesélni!

- Mikre vagy te kíváncsi ... Igazából a nagybátyám hozta el hozzánk ebédre, akkor találkoztunk először.

- Szép férfi volt?

- Az első pillanatban holthalálosan beleszerettem. Jaj, micsoda katona volt, délceg, magas ...

- Hogy lett ebből kapcsolat?

- Többször is jött attól kezdve, de mint katonát, áthelyezték Pápára. Ám egyszer csak írt egy levelet.

- Meg tetszett lepődni, hogy írt?

- Csöppet sem, mivel nem kaptam meg a levelet. A nagyszülők megtalálták, mielőtt hozzám jutott volna. Azt mondták Istvánnak, ,,semmi kifogásunk ellened, ne úgy vedd, de Mária kicsi leány még, le kell érettségiznie, addig ne kurizálj neki!".

- Tehát akkor így hívták az udvarlást: kurizálás. Mi történt utána?

- István eljött Kolozsvárra, tanítás után megvárt, de nem az iskola előtt, hanem kicsit odébb, hogy az apácák ne lássák. Akkor elmondta, írna, de hiába, nem adják nekem ide. Kitaláltuk, hogy megadom egy osztálytársam címét, akit Erikának hívtak. A katonatársai ezért mindig az Erika című dalt énekelték neki, mikor látták a borítékot, István meg csak kacagott magában, hogy ha ti tudnátok.... (mosolyog)

Fotó: Mihály László

- Miről leveleztek?

- Renkdívül fontos dolgokról, például hogy milyen tantárgyból kaptam szekundát (nevet), vagy hogy milyen dolgozatra készülök. De volt annyi eszem, hogy a leveleket nem vittem haza, elolvastam, és visszaadtam szépen Erikának. Mikor háború után visszament a családjuk a kolozsvári házukba, a lakásuk tele volt Ugron István Adorján Erikához írt leveleivel (nevet).

- Jó, hogy nem lett ebből pletyka Kolozsváron...

- Felőlem lehetett is volna, ekkor már a felesége voltam.

- Hogyan történt a lánykérés?

- 1944-ben elutaztunk Táplánszentkeresztre keresztanyámhoz, Janka nénihez, ez Magyarországon, Vas megyében van, Szombathelytől 8-km-re. István ezt megtudta, és eljött. De vissza kellett mennie a harctérre, amitől én végtelenül elkeseredtem. Erre azt mondta keresztanyám, ne búsuljak, majd kiimádkozunk neki egy jó kis sebesülést, és hazajön. Én azt mondtam, ilyenért nem lehet imádkozni, de Janka néni jól fohászkodott, mert december elején egy aknarobbanás következtében István megsérült, így került először Pápára, majd kérte, hogy vigyék át a szombathelyi kórházba, mert tudta, hogy én beálltam ott ápolónőnek. Karácsonyra már mankóval ugyan, de tudott járni, és szenteste a Mikes nagyapámtól megkérte a kezemet. Ő azt mondta, részéről rendben van, de nem ő a gyámom, legyen szíves a másik nagypapától, Bánffy Jánostól is megkérni a leányt.

- Ők is ott voltak Janka néniéknél?

- Nem, ők is elmenekültek Erdélyből, de Győr mellett tartózkodtak. István azt mondta, hogy mindenképpen házasodjunk össze, mert jönnek az oroszok, és biztos, ami biztos, legyünk házaspár. Így Bánffy nagyapától levélben kérte meg a kezem, de a posta nem működött akkoriban, így egy katona barátja ült motorbiciklire a decemberi mínuszban, és vitte el a levelet. Nagypapáék azt írták, minden rendben, vigye a lányt. Azt hiszem, megkönnyebültek, hogy nem ők kell vigyázzanak tovább rám (nevet).

Fotó: Mihály László

- De akkor még Mária néni nem volt 24, abban az időben ekkor lett nagykorú egy lány.

- Igen, rengeteg papír kellett az esküvő engedélyeztetéséhez nekem is, Istvánnak is. Végül január másodikán jött a telefon, hogy 3-án esküdhetünk. Janka néni, aki mellettem állt a telefon alatt, szó szerint rosszul lett, azt mondta, nem vagyok én Gundel, hogy egy nap alatt esküvőt tudjak csinálni, így István nagy kegyesen adott két nap haladékot, január 5-én házasodtunk össze.

- Volt fehér ruha?

- Először semmi sem volt, nemhogy menyasszonyi ruha, még élelmiszert se lehett abban az időben kapni! De Janka néni elkezdett futkosni, és beszerzett mindent, például az egyik rokontól kölcsönkérte a fehér díszmagyarját, így lett ruhám.

- Van-e esküvői fotója Mária néninek?

- Milyen sok kívánságod van... Egyébként van fotó. Látod, ciklámencsokrom volt, és étel is lett, valakitől tojást kaptunk ajándékba, más valaki húst küldött. Mikes János bácsit, a püspököt kértük meg, hogy eskessen meg, de beteg volt, rossz volt a szíve, azt mondta, jó lesz ide a plébános is, viszont küldött három üveg rajnai bort.

- Jó hangulatban telt a ceremónia?

- Az egyik generális felesége végigzokogta az esküvőt, úgy sírt, mintha az anyját temették volna. Janka néni megkérdezte, miért bőg ennyire, erre azt válaszolta: borzasztó, hogy ezek a fiatalok képesek nekimenni az életnek ebben az iszonyatos helyzetben! Szerintem egy savanyú nő lehetett, ahelyett, hogy örült volna, hogy boldogok vagyunk és összeházasodunk, jajveszékelt. De mi nagyon örültünk.

- Minden lány csodálatos esküvőről álmodik titokban. Nem fájlalta, hogy a háború végén, szegénységben, egy kis kápolnában mondta ki az igent, nem a kolozsvári, főtéri nagy- templomban?

- Nem foglalkoztam én ezzel akkor, fiatal voltam, szerelmes, férjhez akartam menni. Nekem így is szép volt.

- Arról még nem is beszéltünk, hogyan kerültek Erdélyből Magyarországra.

- Erdélyben akkor mindenki meg volt ijedve, mert féltek, hogy a románok meg az oroszok együtt... az biztos borzasztó lesz. Úgyhogy nagyon sokan jöttek el akkor, ha most körülnézek az anyaországban, rengetegen vannak, akik '44-'45-ben költöztek ide. Sokan visszamentek, de az is biztos, hogy nagyon sokan itt maradtak.

- Hogy képzeljük el? Egy nap nagypapa azt mondta, hogy Mária, csomagolj össze egy bőröndbe, mert elmegyünk?!

- Úgy történt, hogy épp Szilágynagyfaluban voltunk, és a család eldöntötte, menni kell. Akkor az apám bátyja az egyik vállalattól szerzett egy autóbuszt, s azzal jöttünk el.

Fotó: Mihály László

- Itt, a lakásban, ahol most beszélgetünk, van valami, ami a családjáé volt, ami a régi életéből megmaradt?

-(körülnéz) Nincsen...

- Semmi?

- Semmi.

- Otthagyták a fél életüket...

- Ezt hozta a történelem, ezt kellett csinálni. Nem volt ott akkor sírás-rívás, nem értünk rá arra. Bizonytalanságérzet, az volt, meg nagypapán láttam a keserűséget. Ők egy ponton vissza is mentek, mentették, ami menthető, de mindent elvettek tőlük. A Bánffy nagyszüleim Kolozsváron haltak meg, egy szeretetházban...

- Ezek olyan történelmi idők, amiket a mai fiatalok talán fel sem tudnak már fogni...

- Így van, nem is érthetitek, az unokáim is csak csodálkoznak, és hiszik is, meg nem is, amiket nagymama mesél, de hát így volt. Igen, én történelmi időket éltem meg...

- Mária néni, ott maradtunk el, hogy férjhez ment, és beköltöztek István legénylakásába, Pápára.

- Emlékszem, első nap Istvánnak reggel 6-ra be kellett mennie a laktanyába. Január volt, és én ott maradtam egy fűtetlen szobában egyedül, ahol borzasztó hideg volt. István, ami takaró volt, azt mind rám terítette, és azt mondta, ki ne szálljak alóluk, küldi a legényét, hogy fűtsön be. Egyszer csak megjött a legény, jó hangosan jó reggelt kívánt, én meg azon gondolkodtam a takaró alatt, neglizsében, hogy vajon ez tudja, hogy én már feleség vagyok, nem holmi nő? Meg is kérdeztem, és szerencsére tudta (nevet).

- Aztán megint változás következett...

- Bakonybél. Négy gyermekünk született az első házasságunkból, majd egy ötödik a másodikból.

- Mi történt?

- Viccesen így szoktam mondani, mert a 4. és 5. gyermek között a férjem 10 évig börtönben volt, hazaárulás, kémkedés és még egyéb koholt vádakkal. Abszolút koncepciós per volt, ahogy akkoriban csinálták, ha valaki útban volt. Én meg ott álltam négy gyerekkel.

- Miből élt, hogy nevelt egyedülálló asszonyként négy gyermeket?

- Közadakozásból. Kiváltottam ugyan a munkakönyvemet, de ott volt a négy gyerek, közben apósomat, anyósomat Budapestről kitelepítették Jászboldogházára, és amikor megszűnt a kitelepítés, az öregek is hozzám kerültek Bakonybélbe. Olyan volt, mintha hat gyerekem lett volna, de ebből négyet felpofozhattam, kettőt nem. Szegény apósomék világ életükben városiak voltak, amikor kitelepítették őket Jászboldogházára, egy tanyára, meg aztán átjöttek Bakonybélbe, nem voltak teljesen tisztában a falusi élettel. Nekik sem lehetett könnyű.

- A férjét látogathatta?

- Tizenhárom hónapig még csak nem is tudtunk róla semmit, azt sem, él-e, hal-e. Volt egy barátnőm, a férje Istvánnak volt a tiszttársa, az is százados volt, és ugyanezt csinálta végig, mint én, lecsukták a férjét, két évig csak várta, várta haza, majd egyszer csak megtudta, hogy az urát már egy éve kivégezték. És én ezt tudtam ... Borzasztó időszak volt ...

- Hogyan lehetett ezt ép elmével átvészelni?

- Nem volt könnyű, de megvoltunk. Én a Jóistentől nagyon jó természetet kaptam, alapjában derűs lélek vagyok, optimista alkat. Igyekeztem úgy intézni az életünket, hogy a gyerekek a nehézségekből ne nagyon észleljenek semmit.

- Bakonybélben tudták az emberek, hogy hívják Mária nénit?

- Tudták.

- Nem pusmogtak a háta mögött, hogy na, a bárónő falun...

- Nem, még a tanácselnök is rendes volt, pedig annak hivatalból utálnia kellett volna. Mikor leváltották, meg is kérdeztem, hogy mert ilyen rendes lenni velem. Erre azt válaszolta: egy négy- gyerekes családanyát csak nem verhetek agyon!

- Aztán már levelezhetett a férjével.

- Igen, többször kiengedték, bevitték, de ekkor már levelezhettünk. Mikor a harmadik gyerekünk, Prücsi született, fiút vártunk, de ugye akkor nem lehetett tudni előre a baba nemét. Akkor is épp börtönben volt, és azt írta onnan, ha mégis leány születik, akkor ne dobjam ki az ablakon! Még akkor is volt humorérzéke. Nem voltak könnyű idők, de átvészeltük.

- Mária néniék létrehoztak egy alapítványt Székelyudvarhelyen, az Ugron Alapítványt, mellyel az erdélyi fiatalokat támogatják. Hogyan jött az ötlet?

- István találta ki, hogy ha visszakapunk valamit Erdélyben, olyan sokan vagyunk rá, hogy nem érdemes szétaprózni, tegyük bele egy alapítványba. Én örültem ennek a gondolatnak, hiszen úgy nőttem fel, hogy normális volt például, hogy a családom eltartja a tanítót, hogy legyen a faluban, aki megtanítja a gyerekeket írni, olvasni. Most főleg Béla fiam intézi az ügyeket, de a családból többen besegítenek.

Fotó: Mihály László

- Mária néni, ha családi ünnep van, hányan jönnek össze?

- Kilencvenketten, ez az egész család. Negyvenkilenc dédunokám van. Kívülről nem tudom a nevüket, ezért listába szedtem.

- Nagy a zsizsgés, gondolom, ha összeülnek.

- Nagy, nagy, és most már egyikünk házában sem férünk el, a múltkori ünnepséget is egy kocsmában kellett megcsinálni. Júliusban lesz a 90. születésnapom, nagy cécóra készül a család, a legnagyobb probléma, hol szervezzük meg?

- Ha Mária néni azt hallja, Erdély, mit érez?

- Honvágyat. Több mint hetven esztendeje, hogy Magyarországon élek, de nem lettem magyarországi. Tulajdonképpen nevelem magamat, hogy annak a korszaknak vége, ez egy másik világ, az nem jön vissza soha többé.

- Mennyire tetszik követni az eseményeket Erdélyben?

- Igyekszem követni, híradót nézek, újságot olvasok, figyelek.Nagyon féltem az erdélyi magyarokat, úgy érzem, magukra hagyták őket. A román tudja, hogy be kell népesítenie Erdélyt, sokkal tudatosabbak, mint a magyarok. Vagy 30 éve volt egy osztálytalálkozóm, ott keseregtek a volt társaim, hogy fogy a magyar, fogy a magyar. Mondtam nekik, ti vagytok a hibásak, ha teleszültétek volna Erdélyt, akkor nem így állnánk, mindnek csak egy-két gyereke volt.

- Sokan nem mernek több gyereket szülni a mai világban.

- Nekem ezt ne mondjátok! Öt gyermeket szültem, a legnehezebb történelmi időkben! Mindet felneveltem becsülettel, iskoláztattam, egyetemre járattam. Nekem ne mondjátok... Szüljetek magyar gyermekeket! Ez az egyetlen kiút.

- Nagyon köszönöm az interjút, hatalmas élmény volt Mária nénivel beszélgetni. Isten éltesse még sokáig!

- Hát köszönöm, de most már el kéne patkoljak. Most, amíg rendben vagyok agyilag. Most azt mondanák, ez az Ugronné milyen jó állapotban volt... nem akarom megvárni, amíg elmegy az eszem. De egy cserép a fejemre kell essen, mert sajnos semmi bajom (nevet).
 
 
0 komment , kategória:  Életképek  
     1/267 oldal   Bejegyzések száma: 2664 
2017.09 2017. Október 2017.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 101 db bejegyzés
e év: 2171 db bejegyzés
Összes: 39037 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4896
  • e Hét: 31168
  • e Hónap: 123628
  • e Év: 1648663
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.