Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
x
  2011-11-05 10:58:17, szombat
 
  -Sárközi György: Valaki hí












Valaki hí engem, valaki hí,
Látom a távolban, látom, amint
Hivogató, halavány keze int.


Valaki hí engem, valaki hí,
Érzem szemének mágnes-sugarát,
Maga felé húz, vonz a ködön át.


Valaki hí engem, valaki hí,
Értem küldi, - de ez sem elég, -
Illatos, bódító leheletét.


Valaki hí engem, valaki hí,
Hangja csábító varázsfuvola...
S nem mehetek hozzá soha, soha.



2009-12-22
 
 
0 komment , kategória:  Sárközi György 1.  
s györgy
  2010-10-21 17:02:43, csütörtök
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ...........2011- 01-03 09:20:54


sárközi györgy: kilátó
A kilátó magasan van
A gyertyános hegyoldalban.
Öreg torony, mohos fából,
Ki ácsolta, már nem ácsol.

A tekintet messze szállhat
Innen, hegy-völgyet bejárhat,
Alácsapva, felrepülve
Csatangolhat, mint a pille.

Mint a nagy kecskebéka, zölden
Piheg a tó lenn a völgyben,
Körülötte erdő méláz,
Partján lángol a fürdőház.

Úri népek tesznek-vesznek
Ott lenn: innen apró tetvek,
Akár testük olajozzák,
Akár a vizet fodrozzák.

Minden bajuk, betegségük,
Pénzük, örömük, éhségük,
Címük-rangjuk: innen nézve
Csupán levegő rezgése.

Amit itt fenn egy darázs dong,
Nékem gondjuknál nagyobb gond
S egy kis cinke csiccsenése
Szebb, mint kacajuk csengése.

Hol véget ér villa, szálló,
Kezdődik egy nagy kaszáló,
Azon túl a falu látszik,
Berkek között bújocskázik.

Ismerem én azt a falut,
Benéztem a cifra kapuk
Mögött a kicsi szobákba,
Föl a füstös gerendákra.

A gazdával itten-ottan
Összeálltam, szót váltottam,
És a szemem lesütöttem,
S elmentem szívenütötten.

Milyen jó, hogy a viskókat
Csak egy tekergő siklónak
Látom innen s ember helyett
Madarakkal beszélgetek.

Fütyörészve nem szavakkal
Beszélek a madarakkal,
Mert minden szó tehetetlen,
Minden szándékról letettem.

A kilátó magasan van
A gyertyános hegyoldalban.
Öreg torony, mohos fából,
Kimagaslik a világból.

 
 
0 komment , kategória:  Sárközi György 1.  
S György
  2010-09-22 09:04:52, szerda
 
  Sárközi György !
Homlokomra könnyü galambok
Szálltak, ajkamra sulytalan pillék,
S elpihentek bennem a vergődő harangok.

Magam vagyok, - de valaki áll mögöttem,
Szólitom: nem felel - hallgatom: nem szól.
Velem volt már, mikor zuhanva közétek jöttem.

Most nyitják kelyhüket az ébredő virágok,
Hajnalika és liliom,
Az illatot ki foghatja el, amely belengi a világot?

Magam vagyok, - de valaki áll mögöttem,
Örök barát, aki angyalarcát
Elfátyolozta liliomkék ködökben.

Oly messze látok a hajnali tájon, -
Lomb rezdül - hegy tolul - csillag remeg -
Behunyom a szemem, hogy a végtelenség ne fájjon.

Magam vagyok, - de valaki áll mögöttem,
Befogja a szemem, hogy a végtelenség ne fájjon,
S velem lesz, ha majd a hajnali tájon
Homlokom galambja a magasba visszaröppen.



 
 
0 komment , kategória:  Sárközi György 1.  
S György
  2010-06-30 11:54:19, szerda
 
  Gombás Imréné Klári küldte az IWIW-en...... ........... ........... ......#6805. 2012..október 2.

Sárközi György: Hűvösödnek az éjszakák...
.
Hűvösödnek az éjszakák; szél zörgeti az ablakot;
Ropogtatja a kályha már a fekete szén-abrakot.
Enyhe meleg jó illata száll a szobában és kezem
Mint barna héj fehér cipón, úgy nyugszik lankadt kezeden.
.
Könyved régen a földre hullt, hogy mosolyogsz, nem is tudod,
Mélyen rezeg pillád s szemed kancsítva félig lehunyod.
Fekszel, de lassan távolodsz, velem vagy még, de legbelül
Már nyiladoznak álmaid, rejtetten és idegenül.
.
Hova zuhansz vagy hova szállsz? Nem ismerlek, nem tudhatom.
Zegzugos utcákon rohansz, egy ingben, rémülten, vakon?
Vagy sebbel-lobbal csomagolsz s elfut előled a vonat?
Vagy mangófán ülsz szárnyasan, csipogva fülledt dalokat?
.
Két világ közt ing életed s csak egyik világunk közös.
Míg apró-cseprő gondjaid éled s panaszolod, ködös
Fény villan néha arcodon, egy másik létnek fényjele,
Mint délutáni égen a hold korai kísértete.
.
Menj hát! Aludj. A megszokás holnapra újból visszaránt,
Kedvesek vagy kegyetlenek leszünk megint egymás iránt.
Mi elvált bennünk kétfelé, jól-rosszul ismét egybeforr,
Mint bútorokra visszaszáll törölhetetlenül a por.
 
 
0 komment , kategória:  Sárközi György 1.  
S György
  2010-06-25 13:42:45, péntek
 
  Sárközi György. A közeledő esthez

Félek tőled, közeledő est, félek puha lépteidtől,

Melyekkel sompolyogva előjössz a hegyek mögül, -

Látom, amint az utcakövek közt barnán fölszivárogsz,

Amint a tetőkön csúszol, s tenyeremből magasra rebbensz.



Aztán beléharapsz az égbe, hogy elfutja a fekete vér,

Lompos farkaddal a kéményket ledöntöd,

S bozontos tested dagad, dagad, dagad...

S már semmi sincs, csak te vagy - te vagy mindenütt.



Félek tőled, közeledő est: mellemen érzem súlyos mancsodat,

Arcomban érzem lehelleted füstös tüzét,

S érzem szívemben csapkodva-dermesztve eleredni

Hideg esőjét a megsemmisülésnek.



S már semmi sincs, csak te vagy - te vagy, aki voltam s leszek,

Szomjas szerelmeim tebenned tikkadnak tovább,

Borús vágyakozásaim tebenned gomolyognak tovább...

Félek tőled, közeledő est, - álmatlanul kódorgó szörnyeteg!
 
 
0 komment , kategória:  Sárközi György 1.  
S György
  2010-06-05 14:36:43, szombat
 
 
Gombás Imréné Klári küldte az IWIW-en...... ........... ........... ......#6804. 2012..október 2.


Sárközi György: A csillagok fiai

A Holdból jöttél, barátom, hogy arcod oly sápadt?
Szemed oly árnytalan, homlokod oly ezüst,
S szavad oly könnyű tánccal kóborog a magasban, mint a füst.

És te... a Nap fia vagy, hogy arcod úgy lángol?
Szemedben fakadó fények zsengéje remeg,
S szavadban nyugtalan röpködnek idegen, tüzes szellemek.

Hiába hívtok, - megfagyok, ha ujjatok érint,
Ha rámnéztek, beteg lázak hevében meggyúlok,
De ha az én igaz világom szólít, ezer halálból meggyógyulok.

Ég és föld fényéből fontam eleven koszorúmat,
Fehér virága hűs béke, rőt levele lángos szeretet, -
Csillagok fiai, tépjetek homlokomról egy hűs virágot s egy rőt levelet!
 
 
0 komment , kategória:  Sárközi György 1.  
S György
  2010-05-24 08:17:15, hétfő
 
  Sárközi György: Váltott lélekkel

A szememet én nagyon befogtam:
Semmi, semmi sem jó úgy, ahogy van.
Nyelvem elszáradt a hallgatásban,
Tört oszlop lettem a halogatásban.





Néha úgy előre nyargal az élet,
Hogy tétova talyigán el nem éred,
Kergetned kell váltott lovakkal,
Haragba jutnod önmagaddal.





Váltott lovakkal, váltott lélekkel,
Százszor megváltoztatott élettel,
Elfutni nyerítve, magadelhagyottan,
Mert semmi, semmi sem jó úgy, ahogy van.
 
 
0 komment , kategória:  Sárközi György 1.  
S György
  2010-01-13 07:06:59, szerda
 
  Bakacsné Kerek Éva [Évus] küldte az IWIW-en...... ........... ..........2009. április 29., 06:50 | 2797.

Sárközi György
VIRÁGÉNEK

Ha ki merném mondani, ha ki mernéd mondani,
virágokat tudnánk emelni s rontani.

Ha egy lépést én tennék, ha egy lépést te tennél,
pergő csillagoknak avarán léphetnél.

Ha vas-karom átfonna, ha tej-karod átfonna,
napoknak, holdaknak járása más volna.

Ha legyőzném ajkadat, ha szolgálnád ajkamat,
nem volna virradat, nem volna alkonyat.

Ha lebuknánk lihegve, ha lebuknánk lobbanva,
az Úristen szíve is gyorsabban dobbanna.
 
 
0 komment , kategória:  Sárközi György 1.  
S György
  2010-01-12 23:46:49, kedd
 
  Sárközi György:

TÁN JÓ S TÁN ROSSZ...

December foga csattog... a havas föld derengve világít,
De a csillagtalan ég kopaszon s feketén didereg, -
Cigány ujjaim szerteválva bolyonganak a nagyhasú kályha
Falán s mint jótüzű bor árad begyükben a meleg.

Tán jó s tán rossz, hogy magam mindig szobába temettem,
S a szobának mindig egy, csak egy ablaka volt,
Melyen a fekete ég, mint álmosfejű, lomha medve
Magányos lelkem keseredő mézéért lehajolt,

S melyen kiláttam a megőszült, hófedte éjszakába,
Túl házakon, hegyeken és elhagyatott hidakon,
A csörömpölő erdőkig, hol égőszemű farkasfalka barangol,
Utjában fekete csillagokat taposva a havon.

Tán jó s tán rossz, hogy itt éltem és nőttem a kályha mellett,
Mint a kaktusz: szurósan és ki nem nyilva soha, -
Tán megfagytam volna, ha gyöngéden rámlehelő melegével
Nem őriz, fázós és félős gyermeket, a szoba,

Tán jó... s tán rossz, rossz, rossz, hogy nem futottam zokogva közétek,
Elveszve inkább, de mégse, mégse libegő, halott
Árnyék decemberi kályha tüzénél, hanem ordas keserű lélek,
S Veletek vacogó, testvéreim: ordító, éhes farkasok!


 
 
0 komment , kategória:  Sárközi György 1.  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1356
  • e Hét: 1356
  • e Hónap: 16995
  • e Év: 50391
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.