Belépés
charlotteani.blog.xfree.hu
"Az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív" (Prédikátor 7:3) Nálam helye van az érzelmeknek, az állatok szeretetének, a Bibliának, az élet dol... Molnár Anikó
1976.03.18
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2Krónikák 31-36-ig terjedő fejezetei
  2016-09-30 22:49:14, péntek
 
  2Krónikák 31. fejezete

1Amint befejezték mindezt, az ott levő izraeliták mindnyájan elmentek Júda városaiba, összetörték a szent oszlopokat, kivágták a szent rudakat, és lerombolták a magaslatokat meg az oltárokat egész Júdában, Benjáminban, és Efraimban meg Manasséban, míg csak be nem fejezték;aztán Izrael fiai mind visszatértek városaikba, ki-ki a maga birtokára.2Ezután Ezékiás fölállította a papok és a léviták osztályait az osztályaik szerint, mindegyiket a papoknak és a lévitáknak kijelölt szolgálata szerint az égő felajánláshoz és a közösségi áldozatokhoz, hogy szolgáljanak, hálát adjanak és dicséretet zengjenek Jehova táborainak a kapuiban.3A király részt adott a saját vagyonából az égő felajánlásokra, a reggeli és esti égő felajánlásokra, és a sabbatokon, újholdak idején és ünnepi időszakokban bemutatandó égő felajánlásokra is, ahogy meg van írva Jehova törvényében.4Ezenkívül meghagyta a népnek, Jeruzsálem lakosainak, hogy adják meg a papok és a léviták részét, azért hogy szorosan ragaszkodhassanak Jehova törvényéhez.5Amint híre ment e szónak, Izrael fiai még több zsengét adtak a gabonából, újborból, olajból, mézből és a föld minden terméséből, és bőséggel hozták a tizedet mindenből.6Izrael és Júda fiai, akik Júda városaiban laktak, ők is elhozták a marhákból és a juhokból a tizedet, meg a szent dolgokból, az Istenüknek, Jehovának szentelt dolgokból való tizedet. Elhozták, és halomszámra adakoztak.7A harmadik hónapban kezdték a halmok lerakását, a legalsó réteggel, és a hetedik hónapban fejezték be.8Amikor Ezékiás meg a fejedelmek eljöttek, és látták a halmokat, áldani kezdték Jehovát, és megáldották az ő népét, Izraelt.9Idővel Ezékiás megkérdezte a papokat és a lévitákat a halmok felől.10Ekkor Azária, a Cádók házából való papi elöljáró ezt mondta neki, igen, így szólt:,,Amióta elkezdték hozni az adományokat Jehova házába, a nép eszik és jóllakik, sőt marad is bőséggel;mert Jehova megáldotta az ő népét, és ilyen rengeteg a maradék."11Ezékiás akkor meghagyta, hogy készítsék el az étkezőket Jehova házában, és el is készítették azokat.12Behordták az adományt, a tizedet és a szent dolgokat hűséggel;ezekre a lévita Konánia felügyelt mint vezető, és Simei, a testvére volt a második.13Jéhiel, Azaziás, Náhát, Asáhel, Jerimót, Jozabád, Eliel, Ismákia, Mahát és Benája megbízottak voltak Konánia meg a testvére, Simei oldalán Ezékiás király utasítása szerint, és Azária volt az igaz Isten házának vezetője.14A lévita Kóré, Jimnah fia volt a kapuőr keletre, ő felügyelt az igaz Istennek adott önkéntes felajánlásokra, hogy a Jehovának szánt adomány és a szentséges dolgok át legyenek adva.15Irányítása alatt voltak:Éden, Minjámin, Jésua, Semája, Amária és Sekánia a papok városaiban, bizalmi tisztségben, hogy átadják ezeket testvéreiknek az osztályaik szerint, nagynak és kicsinynek egyaránt,16kivéve azokat a férfiakat, akik a származási jegyzékükben szerepeltek, háromévestől fölfelé, mindazokat, akik a napi gyakorlat szerint bementek Jehova házába, hogy a kötelezettségeiknek megfelelően szolgáljanak osztályaikban.17Íme, a papok származási jegyzéke atyáik háza szerint, meg a lévitáké is, húszévestől fölfelé, az osztályaikban teljesítendő kötelezettségeik szerint,18egyrészt a származási jegyzékbe vett összes kicsinyükre, feleségükre, fiaikra és leányaikra nézve, az egész gyülekezetre nézve, mert bizalmi tisztségükben megszentelték magukat azért, ami szent,19másrészt Áron fiaira, a papokra nézve, városaik legelőjének földjein. Minden egyes városban voltak név szerint kijelölt férfiak, akik kiadták a részeket minden férfinak a papok körében, és a származási jegyzékben szereplő összes lévitának.20Ekképpen cselekedett Ezékiás egész Júdában, és továbbra is azt tette, amit jónak, helyesnek és hűnek tartott Jehova, az ő Istene.21Minden munkájában, amit elkezdett az igaz Isten házának szolgálatában, és a törvénnyel meg a parancsolattal kapcsolatban, hogy keresse Istenét, teljes szívvel cselekedett, és sikerrel járt.

32. fejezet
1Ezek után, és e hűséges cselekedetek után eljött Szanhérib, Asszíria királya, behatolt Júdába, és táborba szállt a megerősített városok ellen, és az volt a szándéka, hogy áttöréssel elfoglalja azokat magának.2Amikor Ezékiás látta, hogy Szanhérib eljött, és arca a Jeruzsálem elleni harcra irányul,3úgy határozott a fejedelmeivel és vitézeivel, hogy betömik a városon kívül levő vízforrásokat;azok tehát segítettek neki.4Sok ember gyűlt össze, és betömték az összes forrást meg a patakot, amely annak a földnek a közepén folyt, ezt mondva:,,Miért találjanak sok vizet Asszíria királyai, ha idejönnek?"5Azonkívül felbátorodott, és megépítette a lerombolt falat mindenhol, tornyokat emelt rá, kívül pedig emelt egy másik falat, és helyreállította Dávid városának a Dombját, és rengeteg hajítófegyvert készített, meg pajzsokat.6Hadvezéreket állított a nép fölé, összegyűjtötte őket magához a város kapujának közterére, és a szívükhöz szólva ezt mondta:7,,Legyetek bátrak és erősek! Ne féljetek, és ne rettegjetek Asszíria királyától, se a vele levő egész sokaságtól, mert többen vannak mivelünk, mint ővele.8Ővele hús-vér kar van, de mivelünk Jehova Istenünk, hogy segítsen nekünk, és megvívja csatáinkat."A nép pedig bátorságot merített Ezékiásnak, Júda királyának a szavaiból.9Ezután történt, hogy Szanhérib, Asszíria királya, amikor királysága egész haderejével Lákisnál volt, elküldte a szolgáit Jeruzsálembe Ezékiáshoz, Júda királyához, és az összes júdabelihez, aki Jeruzsálemben volt, ezekkel a szavakkal:10,,Ezt mondja Szanhérib, Asszíria királya:Miben bíztok, hogy ostrom idején nyugton ültök Jeruzsálemben?11Nemde Ezékiás hiteget titeket, hogy halálra adjon benneteket éhínséggel és szomjúsággal, mondván:Jehova Istenünk kiszabadít minket Asszíria királyának markából!12Nemde maga Ezékiás távolította el a magaslatait meg az oltárait, és aztán azt mondta Júdának és Jeruzsálemnek:Egyetlen oltár előtt hajoljatok meg, és azon füstölögtessetek áldozati füstöt!13Hát nem tudjátok, mit tettem én és ősatyáim az országok összes népével?Ugyan ki tudták-e szabadítani az országok nemzeteinek istenei országukat a kezemből?14Az ősatyáim által pusztulásra adott nemzetek összes istene közül melyik tudta kiszabadítani népét a kezemből, hogy a ti Istenetek képes volna kiszabadítani titeket a kezemből?15Most azért ne hagyjátok, hogy Ezékiás rászedjen vagy elhitessen titeket ily módon! Ne higgyetek neki, mert egyetlen nemzet vagy királyság istene sem volt képes kiszabadítani a népét kezemből és ősatyáim kezéből. Mennyivel kevésbé fog kiszabadítani titeket a kezemből a ti Istenetek!"16Szolgái még egyebeket is mondtak Jehova, az igaz Isten ellen, és az ő szolgája, Ezékiás ellen.17Sőt, leveleket is írt, hogy gyalázza Jehovát, Izrael Istenét, és ellene beszéljen, ilyeneket mondva:,,Az országok nemzeteinek isteneihez hasonlóan, akik nem szabadították ki népüket a kezemből, Ezékiás Istene sem fogja kiszabadítani népét a kezemből."18És harsányan kiabáltak a zsidók nyelvén Jeruzsálem népének, amely a falon volt, hogy megfélemlítsék és megrémítsék őket, hogy elfoglalhassák a várost.19Ezután is ugyanúgy beszéltek Jeruzsálem Istene ellen, mint a föld népeinek istenei ellen, amelyek emberi kezek művei.20De Ezékiás király és Ézsaiás próféta, Ámóc fia, kitartóan imádkoztak emiatt, segítségért kiáltva az egek felé.21Jehova pedig kiküldött egy angyalt, és megsemmisített minden bátor vitézt és vezetőt meg vezért Asszíria királyának a táborában, így az megszégyenült arccal tért vissza földjére. Később bement istenének a házába, és az őbelőle származók közül lesújtottak rá karddal.22Jehova tehát megmentette Ezékiást és Jeruzsálem lakosait Szanhéribnak, Asszíria királyának a kezéből, és mindenki más kezéből, és nyugalmat adott nekik mindenfelől.23Sokan hoztak ajándékokat Jehovának Jeruzsálembe, meg értékes dolgokat Ezékiásnak, Júda királyának, és ő ezután felmagasztaltatott az összes nemzet szemében.24Azokban a napokban Ezékiás halálosan megbetegedett, és imádkozni kezdett Jehovához. Erre Ő szólt hozzá, és előjelet adott neki.25Ezékiás azonban nem viszonozta a kapott jótéteményt, mert a szíve felfuvalkodott, és harag támadt ellene, és Júda meg Jeruzsálem ellen.26De Ezékiás megalázta magát szívének gőgje miatt Jeruzsálem lakóival együtt, és Jehova haragja nem jött el rájuk Ezékiás napjaiban.27Ezékiás igen nagy gazdagságot és dicsőséget szerzett;tárházakat készített magának az ezüst, az arany, az értékes kövek, a balzsamolaj, a pajzsok és minden kívánatos dolog számára;28raktárakat is a gabonatermésnek, az újbornak és az olajnak, továbbá istállóállásokat mindenféle állatnak, és aklokat a nyájaknak.29Városokat szerzett magának, és nyájban meg csordában élő jószágokat is bőséggel, mert igen nagy vagyont adott neki Isten.30Ezékiás volt az, aki betömte a Gihon vizeinek felső forrását, és levezette azokat egyenesen nyugatra, Dávid városába;Ezékiás továbbra is sikerrel járt minden munkájában.31Így történt, hogy amikor Babilon fejedelmei elküldték hozzá a szószólóikat, hogy az országban végbement előjel felől kérdezősködjenek, az igaz Isten elhagyta őt, hogy próbára tegye, és megtudja mindazt, ami a szívében van.32Ami Ezékiás egyéb dolgait illeti, és szerető-kedvességből fakadó tetteit, íme, meg vannak írva Ézsaiás prófétának, Ámóc fiának a látomásában, Júda és Izrael királyainak könyvében.33Végül Ezékiás nyugodni tért ősatyáihoz, és eltemették őt a Dávid fiainak sírhelyeihez vivő emelkedőn; tisztelettel adózott neki egész Júda és Jeruzsálem lakossága, amikor meghalt. A fia, Manassé kezdett uralkodni helyette.

33. fejezet
1Tizenkét éves volt Manassé, amikor uralkodni kezdett, és ötvenöt évig uralkodott Jeruzsálemben.2Azt tette, ami rossz Jehova szemében, azoknak a nemzeteknek az utálatosságai szerint, amelyeket Jehova kiűzött Izrael fiai elől.3Így hát újra megépítette a magaslatokat, amelyeket apja, Ezékiás lerombolt, oltárokat állított fel a Baáloknak, és szent rudakat készített. Meghajolt az egek egész serege előtt, és szolgálta azokat.4Oltárokat épített Jehova házában, amely felől Jehova ezt mondta:,,Jeruzsálemben lesz az én nevem időtlen időkig."5És oltárokat épített az egek egész seregének Jehova házának két udvarában.6Átvitte a saját fiait a tűzön a Hinnom fiának völgyében, mágiát űzött, jósláshoz folyamodott, varázslással foglalkozott, spiritiszta szellemidézőket és jövendőmondókat tartott. Sok olyasmit művelt, ami rossz Jehova szemében, hogy bosszantsa őt.7Azonkívül a faragott képmást, amelyet készített, elhelyezte az igaz Isten házában, amelyről Isten ezt mondta Dávidnak és fiának, Salamonnak:,,Ebbe a házba helyezem nevemet időtlen időkre, és Jeruzsálembe, amelyet kiválasztottam Izrael valamennyi törzse közül.8És nem mozdítom el többé Izrael lábát arról a földről, amelyet kijelöltem ősatyáiknak, ha ügyelnek rá, hogy mindenben úgy cselekedjenek, ahogy megparancsoltam nekik az egész törvény, a rendelkezések és a bírói döntések szerint, amelyek Mózes keze által adattak."9Manassé újra meg újra rávette Júdát és Jeruzsálem lakosait, hogy még gonoszabbul cselekedjenek, mint azok a nemzetek, amelyeket Jehova kiirtott Izrael fiai elől.10Jehova pedig újra meg újra beszélt Manasséhoz és a népéhez, de ők nem figyeltek.11Végül Jehova elhozta rájuk Asszíria királyának hadvezéreit, így aztán elfogták Manassét az üregekben, rátettek két rézbilincset, és elvitték Babilonba.12Mihelyt nyomorúság sújtotta, igyekezett megenyhíteni Istenének, Jehovának az arcát, és nagyon megalázta magát ősatyái Istene előtt.13Kitartóan imádkozott Hozzá, Ő pedig engedett könyörgésének, meghallgatta kegyéért való esedezését, és visszavitte őt Jeruzsálembe, a királyságába;akkor ismerte fel Manassé, hogy Jehova az igaz Isten.14Ezután épített egy külső falat Dávid városához a Gihontól nyugatra, a völgyben, egészen a Hal kapuig, elvezette azt az Ófel körül, és igen magasra építette. Hadvezéreket is állított minden megerősített városba Júdában.15Eltávolította az idegen isteneket meg a bálványképet Jehova házából, és minden oltárt, amelyet Jehova házának hegyén és Jeruzsálemben épített, majd kidobatta azokat a városon kívülre.16Sőt, helyreállította Jehova oltárát, és áldozni kezdett rajta közösségi áldozatokat és hálaáldozatokat, és meghagyta Júdának, hogy Jehovát, Izrael Istenét szolgálják.17A nép azonban még mindig áldozott a magaslatokon, csakhogy Jehovának, az ő Istenének.18Manassé egyéb dolgai, Istenéhez intézett imája és a látnokok szavai, akik Jehovának, Izrael Istenének nevében beszéltek hozzá, íme, megtalálhatók Izrael királyainak krónikájában.19Ami imádságát, esdeklésének meghallgatását, továbbá minden bűnét és hűtlenségét illeti, meg azokat a helyeket, ahol magaslatokat épített és fölállította a szent rudakat meg a faragott képmásokat, még mielőtt megalázta magát, íme, ezek meg vannak írva látnokainak a szavai közt.20Végül Manassé nyugodni tért ősatyáihoz, és eltemették őt a házában. A fia, Ámon kezdett uralkodni helyette.21Huszonkét éves volt Ámon, amikor uralkodni kezdett, és két évig uralkodott Jeruzsálemben.22Azt tette, ami rossz Jehova szemében, ahogy az apja, Manassé is tette. Ámon áldozatot mutatott be az apja, Manassé által készített összes faragott képmásnak, és szolgálta azokat.23Nem alázta meg magát Jehova előtt, úgy, ahogy az apja, Manassé megalázkodott, mert Ámon csak súlyosbította a vétkességet.24Végül a szolgái összeesküvést szőttek ellene, és megölték őt a házában.25De az ország népe lesújtott mindazokra, akik összeesküvést szőttek Ámon király ellen, és az ország népe ezután a fiát, Jósiást tette királlyá helyette.

34. fejezet
1Nyolcéves volt Jósiás, amikor uralkodni kezdett, és harmincegy évig uralkodott Jeruzsálemben.2Azt tette, ami helyes Jehova szemében, és ősatyjának, Dávidnak az útjain járt. Nem tért el sem jobbra, sem balra.3Uralkodásának nyolcadik évében, amikor még gyermek volt, keresni kezdte ősatyjának, Dávidnak Istenét, és a tizenkettedik évben hozzáfogott, hogy megtisztítsa Júdát és Jeruzsálemet a magaslatoktól, a szent rudaktól, a faragott képmásoktól és az öntött szobroktól.4A Baálok oltárait is lerombolták a jelenlétében, a felül levő füstölőszertartókat pedig levágta róluk;a szent rudakat, a faragott képmásokat meg az öntött szobrokat darabokra törte és porrá zúzta, azt pedig elhintette azoknak a sírhelyeire, akik ezeknek áldoztak.5A papok csontjait elégette az oltáraikon. Így tisztította meg Júdát és Jeruzsálemet.6Manassé, Efraim és Simeon városaiban is, egészen Naftaliig, azoknak romos helyein körös-körül,7lerombolta az oltárokat és a szent rudakat, a faragott képmásokat pedig összetörte és porrá zúzta;az összes füstölőszertartót kivágta Izrael egész földjén, aztán visszatért Jeruzsálembe.8Uralkodásának tizennyolcadik évében, amikor már megtisztította az országot és a házat, elküldte Sáfánt, Acália fiát, és Maáséját, a város vezetőjét, továbbá Jóahot, Joakház fiát, az emlékírót, hogy javítsák ki Jehovának, az ő Istenének házát.9Elmentek Hilkija főpaphoz, és odaadták az Isten házába hozott pénzt, amit a léviták, az ajtónállók gyűjtöttek Manassé és Efraim kezéből, meg Izrael összes többi részétől, és egész Júdától, Benjámintól és Jeruzsálem lakóitól.10Ezután a Jehova háza fölé kinevezett munkavégzőknek a kezébe adták, a Jehova házában tevékenykedő munkavégzők pedig felhasználták azt a ház kijavítására és rendbehozatalára.11Odaadták hát a mestereknek meg az építőknek, hogy vegyenek faragott követ és épületfát rögzítőknek, és lássák el gerendákkal a házakat, melyeket Júda királyai hagytak tönkremenni.12Az emberek hűségesen végezték a munkát. Felettesüknek volt kinevezve Jahát és Abdiás, a Mérári fiai közül való léviták, továbbá Zakariás és Mesullám a kehátiták fiai közül, hogy felvigyázókként tevékenykedjenek. A léviták, akik közül mindenki jól értett az éneket kísérő hangszerekhez,13a teherhordók felett álltak, és felvigyázói voltak az összes munkavégzőnek a különböző szolgálatokban;és a léviták közül választottak titkárokat, tisztviselőket és kapuőröket.14Éppen kivitték a Jehova házába hozott pénzt, amikor is Hilkija pap megtalálta Jehova törvényének könyvét, amely Mózes keze által adatott.15Hilkija megszólalt, és ezt mondta Sáfánnak, a titkárnak:,,Megtaláltam a törvény könyvét Jehova házában!"Azzal Hilkija odaadta a könyvet Sáfánnak.16Sáfán ezután elvitte a könyvet a királynak, és még jelentést is tett a királynak, ezt mondva:,,Szolgáid megteszik mindazt, amit a kezükre bíztak.17Kiöntik a pénzt, ami Jehova házában találtatik, és odaadják a kinevezett férfiak kezébe, illetve a munkavégzők kezébe."18Akkor Sáfán, a titkár jelentette a királynak:,,Van egy könyv, amelyet Hilkija pap adott nekem."És Sáfán olvasni kezdett belőle a király előtt.19Történt pedig, hogy amint a király meghallotta a törvény szavait, megszaggatta a ruháit.20A király ekkor megparancsolta Hilkijának és Ahikámnak, Sáfán fiának, meg Abdonnak, Mika fiának, és Sáfánnak, a titkárnak, továbbá Asájának, a király szolgájának:21,,Menjetek, kérdezzétek meg Jehovát értem és azért, ami megmaradt még Izraelben és Júdában, a megtalált könyv szavai felől, mert nagy Jehovának a dühe, amely ránk fog zúdulni amiatt, hogy ősatyáink nem tartották meg Jehova szavát, hogy mindenben aszerint cselekedtek volna, ami meg van írva ebben a könyvben."22El is ment Hilkija a király által megjelölt személyekkel Hulda prófétanőhöz, aki annak a Sallumnak volt a felesége, aki a ruhákra felügyelt;ez Harhás fiának, Tikvának volt a fia. Hulda Jeruzsálemben, a második városrészben lakott. Ekképpen beszéltek hát hozzá,23ő pedig ezt mondta nekik:,,Így szól Jehova, Izrael Istene:Mondjátok meg annak a férfinak, aki hozzám küldött benneteket:24Így szól Jehova:,,Íme, veszedelmet hozok erre a helyre és lakóira, mindazokat az átkokat, amelyek meg vannak írva a könyvben, amelyet felolvastak Júda királya előtt,25mert elhagytak engem, és más isteneknek kezdtek áldozati füstöt füstölögtetni, hogy bosszantsanak kezük minden cselekedetével, és hogy dühöm rázúduljon erre a helyre, és ki ne aludjon."26Júda királyához, aki azért küld benneteket, hogy megkérdezzétek Jehovát, így szóljatok:Ezt mondja Jehova, Izrael Istene:,,Ami azokat a szavakat illeti, amelyeket hallottál,27mivel szíved lágy volt, úgyhogy megaláztad magad Isten előtt, amikor meghallottad szavait erre a helyre és lakóira vonatkozóan, és megalázkodtál előttem, megszaggattad ruháidat, és sírtál előttem, én is meghallgattalak;ez Jehova kijelentése.28Íme, ősatyáidhoz gyűjtelek, és békében kerülsz temetőhelyedre, és nem látják meg szemeid mindazt a veszedelmet, amelyet elhozok erre a helyre és lakóira.""Ezek után megvitték a királynak a választ.29A király pedig elküldött, és egybegyűjtötte Júda és Jeruzsálem valamennyi vénjét.30Akkor a király fölment Jehova házába Júda minden emberével, Jeruzsálem lakóival, a papokkal, a lévitákkal és az egész néppel, kicsinyekkel, nagyokkal, és a fülük hallatára olvasni kezdte a szövetség könyvének minden szavát, amelyet Jehova házában találtak.31A király a helyén állt, és Jehova színe előtt megkötötte a szövetséget, hogy követni fogja Jehovát, megtartja a parancsolatait, bizonyságait és rendelkezéseit teljes szívéből, teljes lelkéből, hogy teljesítse a szövetség szavait, amelyek megírattak ebben a könyvben.32Elfogadtatta azt mindazokkal is, akik Jeruzsálemben és Benjáminban voltak. És Jeruzsálem lakói Istennek, ősatyáik Istenének a szövetsége szerint cselekedtek.33Ezután Jósiás eltávolította az összes utálatosságot Izrael fiainak minden vidékéről, és szolgálatra indított mindenkit, aki Izraelben volt, hogy szolgálják Jehovát, az ő Istenüket. Az ő napjaiban soha nem is tértek el Jehovának, ősatyáik Istenének a követésétől.

35. fejezet
1Akkor Jósiás pászkát tartott Jeruzsálemben Jehovának, és levágták a pászkaáldozatot az első hónap tizennegyedik napján.2Ki is rendelte a papokat a gondjaikra bízott dolgok fölé, és bátorította őket Jehova házának a szolgálatára.3Így beszélt a lévitákhoz, egész Izrael oktatóihoz, akik szentek voltak Jehova előtt:,,Tegyétek a szent ládát abba a házba, amelyet Salamon, Dávid fia, Izrael királya épített; nem kell azt a vállatokon hordoznotok teherként. Most azért szolgáljátok Jehovát, a ti Isteneteket, és az ő népét, Izraelt.4Tegyetek előkészületeket ősatyáitok háza szerint, osztályaitoknak megfelelően, Dávidnak, Izrael királyának az írása és fiának, Salamonnak az írása szerint.5Álljatok a szent helyen az ősatyák házának csoportjai szerint a testvéreitekért, a nép fiaiért, és legyenek ott a lévita atyai házak megfelelő részei.6Vágjátok le a pászkaáldozatot, szenteljétek meg magatokat, és tegyetek előkészületeket a testvéreitekért, hogy Jehova Mózes által közölt szava szerint cselekedjetek."7Jósiás akkor nyájakat, kosbárányokat és gidákat adott adományként a nép fiainak, az egészet pászkaáldozatul minden jelenlevőnek, szám szerint harmincezret, és háromezer marhát. Ezek a király vagyonából voltak.8A fejedelmei is adtak adományt önkéntes felajánlásul a népnek, a papoknak és a lévitáknak. Hilkija, Zakariás és Jéhiel az igaz Isten házának vezetőiként kétezer-hatszáz kisebb állatot és háromszáz marhát adtak a papoknak a pászkaáldozatra.9Konánia meg Semája és Netánel, a testvérei, továbbá Hasábia, Jeiél és Jozabád, a léviták vezetői ötezer kisebb állatot és ötszáz marhát adtak adományként a lévitáknak a pászkaáldozatra.10A szolgálat elő volt készítve, és a papok a helyükön álltak, a léviták is az osztályaik szerint, úgy, ahogy a király parancsolata szólt.11Aztán levágták a pászkaáldozatot, a papok hintették a léviták kezéből átvett vért, a léviták pedig lehúzták a bőrt.12Ezenkívül elkészítették az égő felajánlásokat, hogy odaadják azokat az atyai ház szerinti csoportoknak, a nép fiainak, hogy bemutassák Jehovának a Mózes könyvében megírtak szerint;ugyanígy a marhákat is.13A pászkafelajánlást a szokásnak megfelelően megfőzték tűzön, a megszentelt dolgokat megfőzték főzőfazekakban, kerek aljú fazekakban és ünnepi edényekben, majd odavitték serényen a nép minden fiának.14Azután elkészítették a pászkaáldozatot maguknak és a papoknak, mert a papok, Áron fiai az égő áldozatok és a kövér részek felajánlásával foglalatoskodtak éjszakáig, a léviták pedig elkészítették azt maguknak és a papoknak, Áron fiainak.15Az énekesek, Asáf fiai is ellátták tisztségüket Dávidnak, Asáfnak, Hémánnak és Jedutunnak, a király látnokának a parancsolata szerint;és a kapuőrök ott voltak az egyes kapuknál. Nem kellett eltávozniuk szolgálatukból, mert a testvéreik, a léviták készítették el nekik is.16És Jehova minden szolgálata elő volt készítve azon a napon, hogy megtartsák a pászkát, és bemutassák az égő felajánlásokat Jehova oltárán Jósiás király parancsolata szerint.17Izrael ott levő fiai megtartották a pászkát abban az időben, és a kovásztalan kenyerek ünnepét hét napon át.18Soha nem tartottak ilyen pászkát Izraelben Sámuel próféta napjai óta, és Izrael egyetlen királya sem tartott olyan pászkát, mint amilyet Jósiás, a papok, a léviták, az ott jelen levő egész Júda meg Izrael, és Jeruzsálem lakói tartottak.19Jósiás uralkodásának tizennyolcadik évében tartották meg ezt a pászkát.20Mindezek után, amikor Jósiás már elkészítette a házat, Nékó, Egyiptom királya fölvonult, hogy harcoljon az Eufrátesz melletti Karkemisnél. Jósiás ekkor kiment ellene.21Erre az követeket küldött hozzá ilyen szavakkal:,,Mi közöm hozzád, ó, Júda királya?Nem ellened megyek ma én, hanem egy másik ház ellen harcolok, és maga Isten mondta, hogy okozzak zűrzavart. Állj félre a saját érdekedben Isten miatt, aki velem van, nehogy pusztulást hozzon rád!"22Jósiás azonban nem fordította el arcát tőle, hanem elváltoztatta külsejét, hogy hadakozzon ellene, és nem hallgatott Nékó szavaira, amelyek Isten szájából származtak. Elment tehát, hogy harcoljon Megiddó völgyében.23Az íjászok pedig meglőtték Jósiás királyt, ezért a király ezt mondta szolgáinak:,,Vegyetek le innen, mert nagyon megsebesültem."24A szolgái erre levették őt a szekérről, rátették második harci szekerére, hogy azon menjen, és elvitték őt Jeruzsálembe. Így halt meg, és eltemették ősatyái temetőjében;egész Júda és Jeruzsálem gyászolta Jósiást.25Jeremiás pedig siratóénekbe kezdett Jósiás miatt, és a férfi és női énekesek mind szólnak gyászdalaikban Jósiásról még a mai nap is;és rendelkezéssé lett Izraelben, hogy énekeljék ezeket, és íme, le vannak írva a gyászdalok között.26Jósiás egyéb dolgai, és szerető-kedvességből fakadó tettei, amelyek megfeleltek annak, ami meg van írva Jehova törvényében,27és mind az első, mind az utolsó dolgai, íme, meg vannak írva Izrael és Júda királyainak könyvében.

36. fejezet
1Az ország népe akkor fogta Joakházt, Jósiás fiát, és királlyá tette apja helyett Jeruzsálemben.2Huszonhárom éves volt Joakház, amikor uralkodni kezdett, és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben.3Egyiptom királya azonban eltávolította őt Jeruzsálemből, és sarcot vetett ki az országra:száz ezüsttalentumot és egy aranytalentumot.4Egyiptom királya aztán királlyá tette Eljákimot, a testvérét Júda és Jeruzsálem felett, és a nevét Joákimra változtatta;Joakházt, a testvérét azonban fogta Nékó, és elvitte Egyiptomba.5Huszonöt éves volt Joákim, amikor uralkodni kezdett, és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Azt tette, ami rossz Jehovának, az ő Istenének szemében.6Ellene vonult fel Nabukodonozor, Babilon királya, hogy rátegyen két rézbilincset, és elhurcolja Babilonba.7Nabukodonozor elvitte Jehova háza eszközeinek egy részét Babilonba, aztán elhelyezte azokat babiloni palotájában.8Ami Joákim egyéb dolgait illeti, és utálatos cselekedeteit, meg amit fel lehetett hozni ellene, íme, ezek meg vannak írva Izrael és Júda királyainak könyvében. A fia, Joákin kezdett uralkodni helyette.9Tizennyolc éves volt Joákin, amikor uralkodni kezdett, és három hónapig és tíz napig uralkodott Jeruzsálemben. Azt tette, ami rossz Jehova szemében.10Az esztendő fordultakor Nabukodonozor király odaküldött, és elvitette őt Babilonba, és vele együtt kívánatos dolgokat is Jehova házából. Sedékiást, az apja testvérét tette királlyá Júda és Jeruzsálem fölött.11Huszonegy éves volt Sedékiás, amikor uralkodni kezdett, és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben.12Azt tette, ami rossz Jehovának, az ő Istenének szemében;nem alázta meg magát Jeremiás próféta előtt, aki Jehova parancsára jött.13Még Nabukodonozor király ellen is föllázadt, aki megeskette őt Istenre;keménynyakú volt, és megkeményítette szívét, hogy meg ne térjen Jehovához, Izrael Istenéhez.14A papok minden elöljárója is, és maga a nép is sok hűtlenséget követett el a nemzetek minden utálatossága szerint, úgyhogy beszennyezték Jehova házát, amelyet megszentelt Jeruzsálemben.15Jehova, ősatyáik Istene folyton üzent nekik a követei által, újra meg újra üzent, mert könyörületet érzett népe és lakhelye iránt.16Ők azonban csak tréfát űztek az igaz Isten követeiből, megvetették szavait, és csúfolták prófétáit, mígnem Jehova dühödt haragja felgerjedt népe ellen, és nem volt már gyógyulás.17Felhozta hát ellenük a káldeusok királyát, az pedig megölte ifjaikat karddal a szentélyük házában, és nem volt könyörületes sem ifjúval, sem szűzzel, sem öreggel, sem aggastyánnal. Mindent a kezébe adott Ő.18Az igaz Isten házának minden eszközét, nagyot és kicsit egyaránt, Jehova házának kincseit, a királynak meg fejedelmeinek a kincseit, mindent elvitt Babilonba.19Fölégette az igaz Isten házát, és lerombolta Jeruzsálem falát; fölégették tűzzel az összes lakótornyát, ugyanígy minden drága értékét is, mígnem mindent elpusztítottak.20A kardtól megmaradtakat aztán elhurcolta mint foglyokat Babilonba, azok pedig szolgái lettek neki és a fiainak, amíg Perzsia királyi hatalma uralkodni nem kezdett,21hogy beteljesedjen Jehova szava, amelyet Jeremiás szája által szólt, míg az ország lerója a sabbatjait. Elhagyatottságának napjain végig sabbatot tartott, hogy beteljen a hetven év.22És Círusznak, Perzsia királyának első esztendejében - hogy beteljesedjék Jehova szava, amelyet Jeremiás szája által szólt - Jehova felserkentette Círusznak, Perzsia királyának szellemét, ő pedig felhívást küldött szét egész királyságában szóban és írásban is, amely így szólt:23,,Ezt mondja Círusz, Perzsia királya:A föld összes királyságát nekem adta Jehova, az egek Istene, és ő bízott meg azzal, hogy építsek neki házat Jeruzsálemben, amely Júdában van. Bárki van is köztetek az ő egész népéből, legyen vele Jehova, az ő Istene, és menjen fel!"



 
 
0 komment , kategória:  2 Krónikák könyve/Ószövetség  
2Krónikák 26-30-ig terjedő fejezetei
  2016-09-29 22:30:08, csütörtök
 
  2Krónikák 26. fejezet

1Akkor Júda egész népe fogta a tizenhat éves Uzziást, és királlyá tették őt apja, Amácija helyett.2Ő építette újjá Elótot, majd visszacsatolta Júdához, miután a király nyugodni tért ősatyáihoz.3Tizenhat éves volt Uzziás, amikor uralkodni kezdett, és ötvenkét évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Jeruzsálemből való volt, Jekóliának hívták.4Uzziás azt tette, ami helyes Jehova szemében, mindenben úgy, ahogy apja, Amácija cselekedett.5Mindig is igyekezett keresni az Istent Zakariás napjaiban, aki az igaz Isten félelmére oktatta őt; és azokban a napokban, amikor Jehovát kereste, sikeressé tette őt az igaz Isten.6Kivonult, harcolt a filiszteusok ellen, és áttörte Gát falát, Jabne falát meg Asdód falát, aztán városokat épített Asdód vidékén és a filiszteusok között.7Megsegítette őt az igaz Isten a filiszteusok ellen, a Gúr-Baálban lakó arabok ellen és a meunik ellen.8Az ammoniták ezután sarcot fizettek Uzziásnak, és híre végül eljutott egészen Egyiptomig, mert rendkívül erősnek bizonyult.9Uzziás ezenkívül tornyokat épített Jeruzsálemben a Szeglet kapunál, a Völgy kapunál meg a Támpillérnél, és megerősítette azokat.10A pusztában is épített tornyokat, és sok víztárolót ásott (mert sok jószága volt);ugyanezt tette a Sefélán és a fennsíkon is. Földművesek és vincellérek voltak a hegyekben és a Kármelen, mert szerette a földművelést.11Uzziásnak hadakozó serege is volt, amely csapatokban vonult ki a katonai szolgálatra, aszerint, ahogy számukat jegyzékbe vette Jeiél, a titkár, és Maáséja, a tisztviselő Hanánia felügyelete alatt, aki a király egyik fejedelme volt.12Az atyai házak főinek, a bátor és vitéz embereknek az összlétszáma kétezer-hatszáz volt.13Az irányításuk alá tartozó hadsereg háromszázhétezer-ötszáz harcosból állt, és ezek hatalmas katonai erővel segítették a királyt az ellenséggel szemben.14Uzziás fölszerelte őket, az egész sereget, pajzsokkal, lándzsákkal, sisakokkal, páncélingekkel, íjakkal és parittyakövekkel.15Készített Jeruzsálemben hadigépeket is, mérnökök találmányait, hogy ott legyenek a tornyokon meg a sarkokon nyilak és nagy kövek kilövésére. El is terjedt a híre igen messzire, mert csodálatos segítséget kapott, míg erős nem lett.16Ámde amint megerősödött, felfuvalkodott a szíve, egészen a megromlásig, ezért hűtlenül cselekedett Jehovával, az ő Istenével szemben, és bement Jehova templomába, hogy füstölőszert égessen a füstölőoltáron.17Azária pap rögtön bement utána és vele együtt Jehova papjai, nyolcvan bátor ember.18Akkor odaálltak Uzziás király elé, és ezt mondták:,,Nem a te dolgod, ó, Uzziás, hogy füstölőszert égess Jehovának, hanem a papoké, Áron fiaié, a megszentelteké. Menj ki a szentélyből, mert hűtlenül cselekedtél, és ez nem válik dicsőségedre Jehova Istennél!"19De Uzziás dühbe gurult, a kezében pedig ott volt a füstölő a füstölőszer égetéséhez, és amíg ő dühöngött a papokra, lepra ütött ki a homlokán a papok előtt Jehova házában, a füstölőoltár mellett.20Amikor Azária, a papi elöljáró, meg az összes pap feléje fordult, íme, ő leprás volt a homlokán! Ki is űzték onnan felindultan, sőt maga is sietett kimenni, mert Jehova megverte őt.21Uzziás király a halála napjáig leprás maradt. Egy házban tartózkodott, felmentve teendői alól, leprásként, mert el volt különítve Jehova házától, és közben Jótám, a fia volt a király házának feje, ő ítélte az ország népét.22Uzziás egyéb dolgait pedig, mind az elsőket, mind az utolsókat, megírta Ézsaiás próféta, Ámóc fia.23Végül Uzziás nyugodni tért ősatyáihoz;el is temették ősatyái mellé, de a királyok temetési mezején, mert ezt mondták:,,Leprás ő."A fia, Jótám kezdett uralkodni helyette.

27. fejezet
1Huszonöt éves volt Jótám, amikor uralkodni kezdett, és tizenhat évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Cádók leánya volt, Jerusának hívták.2Jótám azt tette, ami helyes Jehova szemében, mindenben úgy, ahogy apja, Uzziás cselekedett, csakhogy ő nem hatolt be Jehova templomába. A nép azonban még mindig romlottan cselekedett.3Ő építette meg Jehova házának felső kapuját, és az Ófel falán is sokat épített.4Városokat épített Júda hegyvidékén, az erdőségekben pedig megerősített helyeket és tornyokat épített.5Ő harcolt Ammon fiainak királya ellen, s végül erősebbnek bizonyult náluk, ezért abban az évben Ammon fiai adtak neki száz ezüsttalentumot, tízezer kór búzát, és árpából is tízezret. Ezt fizették neki Ammon fiai a második és harmadik évben is.6Jótám tehát mindinkább megerősödött, mert a helyes utat választotta Jehova, az ő Istene előtt.7Ami Jótám egyéb dolgait illeti, az összes háborúját és útjait, íme, meg vannak írva Izrael és Júda királyainak könyvében.8Huszonöt éves volt, amikor uralkodni kezdett, és tizenhat évig uralkodott Jeruzsálemben.9Végül Jótám nyugodni tért ősatyáihoz, és eltemették Dávid városában. A fia, Aház kezdett uralkodni helyette.

28. fejezet
1Húszéves volt Aház, amikor uralkodni kezdett, és tizenhat évig uralkodott Jeruzsálemben. Nem azt tette, ami helyes Jehova szemében, amiképpen ősatyja, Dávid,2hanem Izrael királyainak útjain járt, és öntött Baál-szobrokat is készített.3Ő maga áldozati füstöt füstölögtetett a Hinnom fiának völgyében, és megégette fiait a tűzben azon nemzetek utálatosságai szerint, amelyeket Jehova elűzött Izrael fiai elől.4Rendszeresen áldozott és áldozati füstöt füstölögtetett a magaslatokon, a dombokon és mindenféle dús lombú fa alatt.5Jehova, az ő Istene ezért Szíria királyának kezébe adta őt, úgyhogy csapást mértek rá;sok foglyot hurcoltak el tőle, és elvitték őket Damaszkuszba. Izrael királyának is kezébe adatott, az pedig megverte őt nagy öldökléssel.6Így Péka, Remália fia egy nap alatt megölt Júdában százhúszezer embert - akik mind vitézek voltak -, mivelhogy elhagyták Jehovát, ősatyáik Istenét.7Zikri pedig, egy Efraimból való erős ember megölte Maáséját, a király fiát, Azrikámot, a háznép vezetőjét, és Elkánát, aki második volt a király után.8Izrael fiai ezenkívül foglyul ejtettek testvéreik közül kétszázezret, asszonyokat, fiúkat és leányokat. Nagy zsákmányt is raboltak tőlük, aztán a zsákmányt elvitték Szamáriába.9És volt ott Jehovának egy prófétája, akit Odednek hívtak. Ez kiment a Szamáriába tartó sereg elé, és ezt mondta nekik:,,Íme, mivel Jehova, ősatyáitok Istene feldühödött Júda ellen, azért adta őket a kezetekbe, és ti olyan dühvel öldöstetek közöttük, amely az egekig felhatott.10Most pedig Júda és Jeruzsálem fiait le akarjátok alacsonyítani, hogy szolgáitok és szolgálóleányaitok legyenek. De ti magatok vajon nem vagytok vétkesek Jehova Istenetek előtt?11Most azért hallgassatok rám, és küldjétek vissza a foglyokat, akiket testvéreitek közül ejtettetek foglyul, mert Jehova haragja lángol ellenetek."12Ekkor néhány férfi Efraim fiainak főemberei közül - Azária, Johanán fia, Berekia, Mesillémót fia, Jehizkija, Sallum fia, és Amasa, Hadlai fia - fölkelt a hadjáratból érkezők ellen,13és ezt mondták nekik:,,Nem hozhatjátok ide a foglyokat, mert ezzel Jehova elleni vétket vonnánk magunkra. Súlyosbítani akarjátok bűneinket és vétkességünket, mert bizony nagyon vétkesek vagyunk, és harag lángol Izrael ellen."14Erre a fegyveresek otthagyták a foglyokat és a prédát a fejedelmek és az egész gyülekezet előtt.15Ezután a név szerint kijelölt férfiak fölkeltek, fogták a foglyokat, és a zsákmányból felöltöztették mindazokat, akik mezítelenek voltak közöttük. Felöltöztették hát őket, sarut adtak rájuk, enni és inni adtak nekik, és megkenték őket. Akik támolyogtak, azokat mind szamarakon szállították, és elvitték őket Jerikóba, a pálmafák városába, testvéreikhez. Ezután visszatértek Szamáriába.16Abban az időben Aház király elküldött Asszíria királyaihoz, hogy segítsenek neki.17Az edomiták is eljöttek újra, megverték Júdát, és foglyokat hurcoltak el magukkal.18A filiszteusok pedig portyáztak a júdabeli Seféla és Negeb városaiban, és elfoglalták Bét-Semest, Ajjalont és Gederótot, Szokót alárendelt városaival, Timnát alárendelt városaival és Gimzót alárendelt városaival, aztán letelepedtek ott.19Jehova ugyanis megalázta Júdát Aház, Izrael királya miatt, mert az hagyta, hogy egyre féktelenebbé váljon Júda, és igen-igen hűtlenül cselekedett Jehovával szemben.20Végül aztán eljött ellene Tilgát-Pilnészer, Asszíria királya, és nyomorúságot hozott rá;nem erősítette meg őt.21Mert Aház kifosztotta ugyan Jehova házát, és a király meg a fejedelmek házát, és így ajándékot adott Asszíria királyának, de ez mit sem segített rajta.22Amikor sanyargatta őt, akkor ő, mármint Aház király, még hűtlenebbül cselekedett Jehovával szemben.23Áldozni kezdett Damaszkusz isteneinek, akik megverték őt, és ezt mondta:,,Mivel Szíria királyait megsegítik isteneik, ezért nekik áldozom, hogy engem is megsegítsenek."És ezek okozták az ő és egész Izrael bukását.24Aház ezenkívül összeszedte az igaz Isten házának eszközeit, és darabokra vágta az igaz Isten házának eszközeit. Bezárta Jehova házának ajtóit, és oltárokat készített magának minden sarkon Jeruzsálemben.25Minden városban, igen, Júda városaiban, magaslatokat készített, hogy áldozati füstöt füstölögtessenek más isteneknek, és így bosszantotta Jehovát, ősatyáinak Istenét.26Ami egyéb dolgait illeti, és minden útját, az elsőket is, az utolsókat is, íme, meg vannak írva Júda és Izrael királyainak könyvében.27Végül Aház nyugodni tért ősatyáihoz, és eltemették a városban, Jeruzsálemben, mert nem vitték el őt Izrael királyainak sírhelyeire. A fia, Ezékiás kezdett uralkodni helyette.

29. fejezet
1Ezékiás huszonöt éves korában lett király, és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Zakariás leánya volt, Abijának hívták.2Ezékiás azt tette, ami helyes Jehova szemében, mindenben úgy, ahogy ősatyja, Dávid cselekedett.3Uralkodásának első évében, az első hónapban kinyitotta Jehova házának ajtóit, és hozzáfogott a megjavításukhoz.4Akkor elhozatta a papokat meg a lévitákat, és egybegyűjtötte őket a kelet felé fekvő térségre.5Így szólt hozzájuk:,,Figyeljetek rám, léviták!Szenteljétek meg most magatokat, és szenteljétek meg Jehovának, ősatyáitok Istenének a házát, és hordjátok ki a szent helyről azt, ami tisztátalan.6Mert atyáink hűtlenül cselekedtek, és azt tették, ami rossz Jehovának, a mi Istenünknek a szemében, így elhagyták őt, elfordították arcukat Jehova hajlékától, és a nyakszirtjüket mutatták.7Az előcsarnok ajtóit is bezárták, a lámpákat kioltva tartották, füstölőszert nem égettek, és nem mutattak be égő áldozatot a szent helyen Izrael Istenének.8Jehova haragja föllángolt Júda és Jeruzsálem ellen, így hát iszonyattá tette őket, döbbenet tárgyává, aminek láttán csak füttyenteni lehet, mint ahogy a saját szemetekkel is látjátok.9Íme, ősatyáink elestek kard által, és fiaink, leányaink meg feleségeink fogságban voltak emiatt.10Most pedig szívem vágya, hogy szövetséget kössek Jehovával, Izrael Istenével, hogy elforduljon rólunk lángoló haragja.11Most azért fiaim, ne nyugodjatok, mert Jehova titeket választott ki arra, hogy színe előtt álljatok, és szolgáljátok őt, és hogy továbbra is szolgái legyetek, és áldozati füstöt füstölögtessetek neki."12Erre fölkeltek a léviták:a kehátiták fiai közül Mahát, Amásai fia, és Jóel, Azária fia;Mérári fiai közül Kís, Abdi fia, és Azária, Jehallélel fia;a gersoniták közül Jóah, Zimma fia, és Éden, Jóah fia;13Elicáfán fiai közül Simri és Jéuel;Asáf fiai közül Zakariás és Mattánia;14Hémán fiai közül Jéhiel meg Simei;Jedutun fiai közül Semája és Uzziel.15Aztán egybegyűjtötték testvéreiket, megszentelték magukat, és bevonultak, hogy megtisztítsák Jehova házát, ahogy a király megparancsolta Jehova szavai szerint.16A papok ekkor bementek Jehova házába, hogy megtisztítsák, és kihordtak Jehova házának az udvarába minden tisztátalanságot, amit Jehova templomában találtak. A léviták aztán átvették, hogy elvigyék kívülre, a Kidron völgyébe.17Így fogtak hozzá az első hónap első napján a megszenteléshez, és a hónap nyolcadik napján értek Jehova előcsarnokához;nyolc nap alatt meg is szentelték Jehova házát, és az első hónap tizenhatodik napján készen voltak.18Azután bementek Ezékiás királyhoz, és ezt mondták:,,Megtisztítottuk Jehova egész házát, az égő felajánlás oltárát és minden eszközét, a sorba rakott kenyerek asztalát és minden eszközét.19Minden olyan eszközt előkészítettünk, amelyet Aház király hűtlenül eltávolított a használatból uralkodása alatt, és megszenteltük azokat;íme, ott vannak Jehova oltára előtt."20Ezékiás király pedig korán fölkelt, összegyűjtötte a város fejedelmeit, és fölment Jehova házába.21Vittek hét bikát, hét kost, hét hím bárányt és hét kecskebakot bűnért való felajánlásul a királyságért, a szentélyért és Júdáért. Ekkor meghagyta Áron fiainak, a papoknak, hogy mutassák be azokat Jehova oltárán.22Levágták tehát a marhákat, és a papok vették a vért, és ráhintették az oltárra;ezután levágták a kosokat, és a vért az oltárra hintették; levágták a hím bárányokat is, és ráhintették a vért az oltárra.23Aztán odavitték a király és a gyülekezet elé a bűnért való felajánlásra szánt kecskebakokat, és rájuk tették a kezüket.24A papok ekkor levágták azokat, és a vérükkel bűnért való felajánlást mutattak be az oltáron, hogy engesztelést szerezzenek egész Izraelért, a király ugyanis egész Izraelért rendelte el az égő felajánlást és a bűnért való felajánlást.25Ugyanekkor odaállította a lévitákat Jehova házához cintányérokkal, húros hangszerekkel és hárfákkal, úgy, ahogy Dávidnak és Gádnak, a király látnokának, és Nátán prófétának a parancsolata szólt, mert a parancsolat Jehova kezétől jött a prófétái által.26A léviták tehát ott álltak Dávid hangszereivel, és a papok is a trombitákkal.27Ezékiás akkor meghagyta, hogy mutassák be az égő áldozatot az oltáron, és amikor elkezdődött az égő felajánlás bemutatása, felcsendült Jehova éneke, és megszólaltak a trombiták is, mégpedig Dávid, Izrael királya hangszereinek a vezetése alatt.28Az egész gyülekezet meghajtotta magát, mialatt zengett az ének és harsogtak a trombiták - mindez addig folytatódott, míg véget nem ért az égő felajánlás bemutatása.29Mihelyt végeztek a bemutatásával, a király és a vele levők mindnyájan mélyen meghajoltak és leborultak.30Ezékiás király és a fejedelmek ekkor meghagyták a lévitáknak, hogy dicsérjék Jehovát Dávidnak és Asáfnak, a látnoknak a szavaival. Erre ők dicséretet kezdtek zengeni örvendezve, meghajoltak és leborultak.31Végül Ezékiás megszólalt, és ezt mondta:,,Most megtöltöttétek kezeteket hatalommal Jehováért. Jöjjetek, hozzatok áldozatokat és hálaáldozatokat Jehova házába!"Erre a gyülekezet hozott áldozatokat meg hálaáldozatokat, és égő felajánlásokat is, mindazok, akik készséges szívűek voltak.32A gyülekezet által hozott égő felajánlások száma ez volt:hetven marha, száz kos, kétszáz hím bárány - mindez égő felajánlásul Jehovának -,33ezenkívül a szent felajánlások:hatszáz marha és háromezer juh.34Csakhogy a papok túl kevesen voltak, és nem tudták az égő felajánlásokat mind megnyúzni. Ezért a testvéreik, a léviták segítettek nekik, míg be nem fejeződött a munka, s míg a papok meg nem tudtak szentelődni;a léviták ugyanis egyenesebb szívűek voltak a megszentelődésben, mint a papok.35Azonkívül az égő felajánlás is igen sok volt a közösségi áldozatok kövérjével és az égő felajánlásokhoz való italfelajánlásokkal együtt. Így lett előkészítve Jehova házának a szolgálata.36Örvendezett is Ezékiás és az egész nép, hogy az igaz Isten előkészületeket tett a népért, mert mindez hirtelen történt.

30. fejezet
1És Ezékiás elküldött egész Izraelhez és Júdához, még leveleket is írt Efraimhoz és Manasséhoz, hogy jöjjenek el Jehova házába Jeruzsálembe, és tartsák meg a pászkát Jehovának, Izrael Istenének.2Mindamellett a király, a fejedelmei és az egész gyülekezet Jeruzsálemben úgy határozott, hogy a második hónapban tartják meg a pászkát;3nem tudták ugyanis megtartani abban az időben, mert egyrészt nem szentelte meg magát elég pap, másrészt a nép sem gyűlt össze Jeruzsálembe.4És helyes volt ez a király szemében, és az egész gyülekezet szemében.5El is határozták, hogy felhívást küldenek szét egész Izraelbe, Beér-Sebától Dánig, hogy jöjjenek, és tartsák meg a pászkát Jehovának, Izrael Istenének Jeruzsálemben;addig ugyanis nem sokaságként tették ezt, ahogy a megírtak szerint kellett volna.6A futárok tehát elmentek a király és a fejedelmei kezéből való levéllel egész Izraelbe és Júdába, úgy, ahogy a király parancsolata szólt, és ezt mondták:,,Izrael fiai, térjetek vissza Jehovához, Ábrahám, Izsák és Izrael Istenéhez, hogy ő is visszatérjen a megmenekültekhez, akik megmaradtak közületek Asszíria királyainak kezéből.7Ne legyetek olyanok, mint ősatyáitok és mint a testvéreitek, akik hűtlenül cselekedtek Jehovával, ősatyáik Istenével szemben, így ő döbbenet tárgyává tette őket, amint látjátok is.8Ne keményítsétek meg most nyakatokat, miként ősatyáitok. Adjatok helyet Jehovának, és jöjjetek el szentélyébe, amelyet időtlen időkre megszentelt, és szolgáljátok Jehovát, a ti Isteneteket, hogy elforduljon rólatok lángoló haragja.9Mert ha visszatértek Jehovához, akkor testvéreitek és fiaitok irgalomra találnak fogva tartóik előtt, és visszatérhetnek erre a földre;mert Jehova, a ti Istenetek könyörületes és irgalmas, és nem fordítja el tőletek arcát, ha visszatértek hozzá."10A futárok pedig folytatták útjukat, városról városra mentek Efraim és Manassé egész földjén, egészen Zebulonig;de folyton csúfot űztek belőlük, és gúnyolták őket.11Csak Áserből, Manasséból és Zebulonból alázták meg magukat némelyek, így hát ők elmentek Jeruzsálembe.12Az igaz Isten keze Júdában is ott volt, hogy egy szívet adjon nekik, és teljesítsék a király és a fejedelmek parancsolatát Jehova ügyében.13Nagyszámú nép gyülekezett össze Jeruzsálemben, hogy megtartsák a kovásztalan kenyerek ünnepét a második hónapban, igen népes gyülekezet.14Akkor fölkeltek, és eltávolították az oltárokat, amelyek Jeruzsálemben voltak, eltávolították az összes füstölőoltárt, majd a Kidron völgyébe vetették azokat.15Ezután levágták a pászkaáldozatot a második hónap tizennegyedik napján;a papok és a léviták pedig szégyenkeztek, úgyhogy megszentelték magukat, és égő felajánlásokat vittek Jehova házába.16Ott álltak a helyükön, ahogy elő volt írva számukra Mózesnek, az igaz Isten emberének törvénye szerint, és a papok hintették a léviták kezéből átvett vért.17Mert sokan voltak a gyülekezetben, akik nem szentelték meg magukat;és a léviták gondoskodtak a pászkaáldozatok levágásáról mindazok számára, akik nem voltak tiszták, hogy megszenteljék őket Jehovának.18Mert a nép jókora része, sokan, akik Efraimból, Manasséból, Issakárból és Zebulonból jöttek, nem tisztították meg magukat, mert nem úgy ették a pászkát, ahogy írva van;de Ezékiás imádkozott értük, ezt mondva:,,Jehova, aki jóságos, tegyen engedményt19mindenkinek, aki felkészítette a szívét, hogy keresse az igaz Istent, Jehovát, ősatyái Istenét, még ha nincs is megtisztulva azért, ami szent."20Jehova pedig meghallgatta Ezékiást, és meggyógyította a népet.21Így tehát Izrael Jeruzsálemben levő fiai megtartották a kovásztalan kenyerek ünnepét hét napon át, nagy örvendezéssel. A léviták meg a papok naponta dicséretet zengtek Jehovának erős hangú hangszerekkel, igen, Jehovának.22Ezékiás pedig szívhez szólóan beszélt mindazokhoz a lévitákhoz, akik nagyon értelmesen cselekedtek Jehova előtt. Hét napon át fogyasztották a kijelölt ünnepi lakomát, közösségi áldozatokat áldozva és vallomást téve Jehovának, ősatyáik Istenének.23Azután az egész gyülekezet elhatározta, hogy újabb hét napig megtartják az ünnepet, s meg is tartották örvendezve hét napon át.24Mert Ezékiás, Júda királya ezer bikát és hétezer juhot adott adományként a gyülekezetnek, a fejedelmek pedig ezer bikát és tízezer juhot adtak a gyülekezetnek adományként;és a papok nagy számban szentelték meg magukat.25Örvendezett Júda egész gyülekezete, a papok és a léviták is, és az egész gyülekezet, amely Izraelből jött, meg a jövevények, akik Izrael földjéről jöttek, és akik Júdában laktak.26Nagy örvendezés volt Jeruzsálemben, mert Salamonnak, Dávid fiának, Izrael királyának napjai óta nem történt ilyesmi Jeruzsálemben.27Végül a lévita papok fölálltak, és megáldották a népet, és szavuk meghallgatásra talált, így eljutott imájuk az ő szent lakhelyére, az egekbe.



 
 
0 komment , kategória:  2 Krónikák könyve/Ószövetség  
2Krónikák 21–25-ig terjedő fejezetei
  2016-09-29 21:45:04, csütörtök
 
  2Krónikák 21. fejezete

1Végül Josafát nyugodni tért ősatyáihoz, és eltemették ősatyái mellé Dávid városában. A fia, Jórám kezdett uralkodni helyette.2Testvérei is voltak:Josafát fiai, Azária, Jéhiel, Zakariás, Azária, Mikáel és Sefátia;ők mindannyian Josafátnak, Izrael királyának a fiai voltak.3Ezért apjuk sok ajándékot adott nekik:ezüstöt, aranyat, értékes dolgokat és megerősített városokat Júdában;de a királyságot Jórámnak adta, mert ő volt az elsőszülött.4Amikor Jórám átvette apja királyságát, hozzáfogott, hogy megerősítse hatalmát, ezért megölte karddal minden testvérét, sőt Izrael fejedelmei közül is néhányat.5Harminckét éves volt Jórám, amikor uralkodni kezdett, és nyolc évig uralkodott Jeruzsálemben.6Izrael királyainak útján járt, ahogy az Aháb házából valók tették, mert Aháb leánya lett a felesége, és azt tette, ami rossz Jehova szemében.7De Jehova nem akarta elpusztítani Dávid házát, a szövetségért, amelyet Dáviddal kötött, mint ahogy meg is mondta, hogy lámpást ad neki és fiainak mindenkorra.8Az ő napjaiban lázadt föl Edom Júda keze ellen, aztán királyt állított maga fölé.9Így hát Jórám a vezéreivel átment, és vele együtt a szekerek is mind. És történt, hogy fölkelt éjszaka, és megverte az edomitákat, akik körülvették őt, meg a szekerek vezéreit is.10De Edom mind a mai napig lázadozik Júda keze ellen. Akkor, ugyanabban az időben kezdett lázadozni Libna is az ő keze ellen, mert elhagyta Jehovát, ősatyái Istenét.11Ő is készített magaslatokat Júda hegyein, hogy erkölcstelenkedésbe vigye Jeruzsálem lakóit, és eltévelyítse Júdát.12Végül eljutott hozzá egy írás Illés prófétától, amely így szólt:,,Ezt mondja Jehova, ősatyádnak, Dávidnak Istene:Mivel te nem jártál apádnak, Josafátnak útjain, sem Asának, Júda királyának útjain,13hanem Izrael királyainak az útján jársz, és erkölcstelenkedésbe viszed Júdát meg Jeruzsálem lakóit, éppen úgy, ahogy Aháb háza is erkölcstelenkedést mozdított elő, sőt megölted tulajdon testvéreidet, apád háznépét, akik jobbak voltak nálad,14ezért íme, Jehova nagy csapást mér népedre, fiaidra, feleségeidre és egész vagyonodra.15Te pedig sokféle betegségben fogsz szenvedni, beleid betegségében, mígnem kijönnek a beleid a betegség miatt naponként."16Így aztán Jehova felindította Jórám ellen a filiszteusoknak és azoknak az araboknak a szellemét, akik az etiópok mellett voltak.17Föl is vonultak Júdába, betörtek, és zsákmányul ejtették mindazt a vagyont, amely a király házában találtatott, sőt a fiait és a feleségeit is. Nem maradt neki más fia, csak Joakház, a legkisebbik fia.18Mindezek után Jehova gyógyíthatatlan bélbetegséggel sújtotta őt.19És történt, hogy az elkövetkezendő napokban, igen, két teljes év elteltével, kijöttek a belei betegsége idején, míg végül belehalt kínzó betegségeibe. Népe nem rendezett neki égetést, mint ahogy ősatyáinak égettek.20Harminckét éves volt, amikor uralkodni kezdett, és nyolc évig uralkodott Jeruzsálemben. Végül elment úgy, hogy senki szemében nem volt kívánatos. Eltemették Dávid városában, de nem a királyok sírhelyeibe.

22. fejezet
1Jeruzsálem lakói ezután Aháziát, a legkisebb fiát tették királlyá helyette(ugyanis az idősebbeket mind megölte az a rablócsapat, amely az arabokkal a táborba jött), és Aházia, Jórám fia kezdett uralkodni Júda királyaként.2Huszonkét éves volt Aházia, amikor uralkodni kezdett, és egy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Omrinak volt az unokája, Atáliának hívták.3Aházia is Aháb házának útjain járt, mert az anyja volt a tanácsadója a gonosztettekben.4Azt tette hát, ami rossz Jehova szemében, éppen úgy, ahogy Aháb háza, mert ők lettek a tanácsadói apja halála után, a vesztére.5Követte is a tanácsaikat, ezért hadba vonult Jórámmal, Aháb fiával, Izrael királyával együtt Hazáel, Szíria királya ellen Rámót-Gileádba, és ott az íjászok eltalálták Jórámot.6Ezért visszament, hogy felgyógyuljon Jezréelben a sebekből, amelyeket Rámában ejtettek rajta, amikor Hazáel ellen, Szíria királya ellen hadakozott. Júda királya, Azária, Jórám fia pedig lement, hogy megnézze Jórámot, az Aháb fiát Jezréelben, mert beteg volt.7De Isten akaratából vesztére volt az Aháziának, hogy elment Jórámhoz. Miután megérkezett, kiment Jórámmal Jéhuhoz, Nimsi unokájához, akit Jehova felkent, hogy kiirtsa Aháb házát.8És történt, hogy Jéhu, mihelyt perbe szállt Aháb házával, rátalált Júda fejedelmeire és Aházia testvéreinek a fiaira, Aházia szolgáira, és megölte őket.9Ezután keresni kezdte Aháziát, és végül el is fogták őt, amikor Szamáriában rejtőzködött, és elvitték Jéhu elé. Azután megölték őt, és eltemették, mert ezt mondták:,,Unokája ő Josafátnak, aki teljes szívéből Jehovát kereste."És nem volt senki Aházia házából, akinek ereje lett volna a királysághoz.10Atália, Aházia anyja pedig látta, hogy meghalt a fia, így hát felkelt, és elpusztította Júda házának minden királyi ivadékát.11De a király leánya, Jehosabeát fogta Joást, Aházia fiát, és kilopta a megölésre szánt királyfiak közül, s bevitte őt és a dajkáját a belső szobába, ahol az ágyak voltak. Jehosabeát, Jórám király leánya, Jójada pap felesége (aki egyébként Aházia nővére volt) rejtegette őt Atália elől, így az nem ölte meg.12És a fiú náluk volt az igaz Isten házában elrejtve hat éven át, amíg Atália uralkodott királynőként az ország felett.

23. fejezet
1A hetedik évben aztán Jójada felbátorodott, és szövetségre lépett a százak vezetőivel, név szerint Azáriával, Jerohám fiával, Ismáellel, Johanán fiával, Azáriával, Obed fiával, Maáséjával, Adája fiával, és Elisáfáttal, Zikri fiával.2Ezek után bejárták Júdát, és összegyűjtötték a lévitákat Júda minden városából, meg Izrael atyai házainak főit. Így eljöttek Jeruzsálembe.3Aztán az egész gyülekezet szövetséget kötött a királlyal az igaz Isten házában, ő pedig így szólt hozzájuk:,,Íme, a király fia fog uralkodni, úgy, ahogy Jehova megígérte Dávid fiai felől.4Ezt tegyétek:Egyharmad rész közületek, azok, akik bejönnek sabbaton a papok és a léviták közül, ajtónállók legyenek,5egyharmad rész a király házánál, egyharmad rész pedig az Alap kapunál legyen;és az egész nép Jehova házának az udvaraiban legyen.6Senkit se engedjetek bemenni Jehova házába, csak a papokat és a szolgálatot végző lévitákat. Ezek menjenek be, mert szent csoport ők, és az egész nép tegyen eleget Jehova iránti kötelezettségének.7A léviták vegyék körül a királyt minden oldalról, ki-ki fegyvereivel a kezében. Aki pedig bemegy a házba, azt meg kell ölni. Maradjatok a királlyal, amikor bemegy, és amikor kijön."8A léviták pedig, és egész Júda mindenben aszerint cselekedett, ahogy Jójada pap megparancsolta. Mindegyik maga mellé vette hát az embereit, a sabbaton bevonulókat a sabbaton kivonulókkal együtt, mert Jójada pap nem mentette fel az osztályokat a szolgálat alól.9Jójada pap továbbá odaadta a százak vezetőinek Dávid király lándzsáit, pajzsait és kerek pajzsait, amelyek az igaz Isten házában voltak.10Aztán fölállította az egész népet, igen, úgy, hogy ki-ki a kezében tartotta hajítófegyverét, a ház jobb oldalától egészen a ház bal oldaláig, az oltárnál és a háznál, körülfogva a királyt.11Ezután kihozták a király fiát, és rátették a diadémot meg a Bizonyságot, és királlyá tették őt. Jójada és a fiai tehát felkenték őt, és ezt mondták:,,Éljen a király!"12Amikor Atália meghallotta a futkosó nép hangját, és hogy dicsérik a királyt, rögtön odament a néphez Jehova házához.13Akkor látta, és íme, a király az oszlopánál állt a bejáratnál, a fejedelmek és a trombitások pedig a király mellett, és az ország egész népe örvendezett, és fújta a trombitákat;ott voltak az énekesek is az éneket kísérő hangszerekkel, és akik jelt adtak a dicsérésre. Atália erre megszaggatta ruháit, és ezt mondta:,,Összeesküvés! Összeesküvés!"14Jójada pap azonban kivezette a százak vezetőit, a hadsereg kinevezett személyeit, és ezt mondta nekik:,,Vigyétek ki őt a sorok közül, és aki utánamegy, azt kard ölje meg!"A pap ugyanis megmondta:,,Ne Jehova házában öljétek meg."15Erre rávetették kezüket. Amikor aztán a lovak kapujának bejáratához ért, amely a királyi házhoz tartozott, ott rögtön megölték.16Akkor Jójada szövetséget kötött maga között, az egész nép között és a király között, hogy továbbra is Jehova népe lesznek.17Ezután az egész nép bement Baál házába, és lerombolta azt. Oltárait meg képmásait összetörték, és Mattánt, Baál papját megölték az oltárok előtt.18Jójada pedig Jehova házának a tisztségeit a papok és a léviták kezébe adta, akiket Dávid osztályokba sorolt Jehova háza fölé, hogy bemutassák Jehova égő áldozatait a Mózes törvényében leírtak szerint, örvendezve és énekszóval, ahogy Dávid keze elrendelte.19Fölállította a kapuőröket Jehova házának kapuihoz, hogy senki be ne lépjen, aki valamiért tisztátalan.20Ekkor maga mellé vette a százak vezetőit meg a méltóságokat, és azokat, akik uralkodtak a nép felett, és az ország egész népét, és levezette a királyt Jehova házából. Aztán egyenesen a felső kapun át bementek a király házába, és leültették a királyt a királyság trónjára.21Továbbra is örvendezett az ország egész népe, és a városban nem volt háborúság. Atáliát pedig megölték karddal.

24. fejezete
1Hétéves volt Joás, amikor uralkodni kezdett, és negyven évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Beér-Sebából való volt, Cibjahnak hívták.2Joás azt tette, ami helyes Jehova szemében, Jójada pap minden napján.3És Jójada két feleséget vett neki, ő pedig nemzett fiakat és leányokat.4Történt aztán, hogy Joásnak szíve vágya lett, hogy rendbe hozza Jehova házát.5Egybe is gyűjtötte a papokat meg a lévitákat, és így szólt hozzájuk:,,Menjetek el Júda városaiba, és gyűjtsetek pénzt egész Izraeltől, hogy Istenetek háza évről évre kijavíttassék. Siessetek a dologgal!"De a léviták nem siettek.6A király ezért hívatta Jójadát, a főt, és ezt mondta neki:,,Miért nem kérted számon a lévitáktól, hogy be kell hozni Júdából és Jeruzsálemből a szent adót, melyet Jehova szolgája, Mózes vetett ki, igen, Izrael gyülekezetéét, a Bizonyság sátra számára?7Mert bizony Atáliának, annak a gonosz asszonynak a fiai betörtek az igaz Isten házába, sőt, Jehova házának szent dolgait mind felajánlották a Baáloknak."8Akkor a király parancsot adott, és készítettek egy ládát, majd elhelyezték azt kívül, Jehova házának kapujánál.9Ezután felhívást küldtek szét egész Júdába és Jeruzsálembe, hogy hozzák el Jehovának a szent adót, melyet az igaz Isten szolgája, Mózes vetett ki Izraelre a pusztában.10Erre örvendezni kezdett minden fejedelem és az egész nép, és hozták, bedobták a ládába, mígnem mindannyian adtak.11És történt, hogy a megfelelő időben elvitette a ládát a léviták keze által a király felügyelete alá, és amint látták, hogy sok pénz van benne, odament a király titkára és a papi elöljáró megbízottja, és kiürítették a ládát, majd fölvették és visszavitték a helyére. Így cselekedtek napról napra, úgyhogy igen sok pénzt gyűjtöttek össze.12Ezután a király és Jójada odaadta azt a Jehova házában szolgáló munkavégzőknek, ők pedig kővágókat és mesterembereket fogadtak fel, hogy rendbe hozzák Jehova házát, és vas- meg rézműveseket is Jehova házának kijavítására.13A munkavégzők tehát munkához láttak, és a javítási munkálatok előrehaladtak a kezük nyomán. Végül szerkezetileg megfelelő állapotba hozták az igaz Isten házát, és megerősítették.14Mihelyt végeztek, elvitték a megmaradt pénzt a király és Jójada elé, ők pedig eszközöket készítettek Jehova háza számára:eszközöket a szolgálathoz és a felajánlásokhoz, poharakat, arany- meg ezüsteszközöket, és szüntelenül égő áldozatokat mutattak be Jehova házában, Jójada minden napján.15Jójada pedig megöregedett és betelt az évekkel, míg végül meghalt;százharminc éves volt, amikor meghalt.16Eltemették Dávid városában a királyok mellé, mert jót cselekedett Izraelben, és az igaz Istennel meg az Ő házával.17Jójada halála után eljöttek Júda fejedelmei, meghajoltak a király előtt, és a király akkor hallgatott rájuk.18Idővel elhagyták Jehovának, ősatyáik Istenének a házát, és a szent rudaknak meg a bálványoknak kezdtek szolgálni. Ezzel a vétkével haragot vont magára Júda és Jeruzsálem.19Ő újra meg újra prófétákat küldött közéjük, hogy visszatérítsék őket Jehovához, és ezek mindig tanúságot tettek ellenük, de ők nem fordították oda fülüket.20Isten szelleme pedig leszállt Zakariásra, Jójada pap fiára, ezért odaállt a nép elé, és így szólt hozzájuk:,,Ezt mondja az igaz Isten:Miért hágjátok át Jehova parancsolatait, úgyhogy nem is boldogultok?Mivel ti elhagytátok Jehovát, ő is elhagy titeket."21Azok végül összeesküdtek ellene, és a király parancsolatából köveket vetettek rá Jehova házának udvarán.22Joás király nem emlékezett meg arról a szerető-kedvességről, amellyel annak apja, Jójada volt iránta, így hát megölte a fiát, az pedig a halála előtt ezt mondta:,,Lássa meg Jehova, és kérje számon!"23És történt az esztendő fordultával, hogy fölvonult ellene egy szíriai hadsereg, majd kezdett behatolni Júdába és Jeruzsálembe. Azután elpusztították a nép összes fejedelmét a nép közül, a zsákmányukat pedig mind elküldték Damaszkusz királyának.24Kevés emberrel hatolt be a szírek hadserege, de Jehova a kezükbe adott egy igen nagy hadsereget, mert elhagyták Jehovát, ősatyáik Istenét;és Joás felett ítéletet hajtottak végre.25Amikor elmentek tőle (bizony sok betegségben hagyták ott), a saját szolgái összeesküdtek ellene Jójada pap fiainak vére miatt;megölték az ágyában, és így halt meg. Azután eltemették Dávid városában, de nem a királyok sírhelyeire temették.26Ezek voltak, akik összeesküdtek ellene:Zabád, az ammonita asszonynak, Simeátnak a fia, és Jozabád, a moábita asszonynak, Simritnek a fia.27Ami a fiait, az ellene szóló számos kijelentést és azokat a munkálatokat illeti, amelyeket az igaz Isten házának alapjain végeztek, íme, ezek meg vannak írva a királyok könyvének fejtegetésében. A fia, Amácija kezdett uralkodni helyette.

25. fejezete
1Huszonöt éves korában lett király Amácija, és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Jeruzsálemből való volt, Jehoaddánnak hívták.2Amácija azt tette, ami helyes Jehova szemében, de nem teljes szívvel.3És történt, hogy mihelyt a királyság megerősödött uralma alatt, megölte azokat a szolgáit, akik végeztek apjával, a királlyal.4A fiaikat nem ölte meg, hanem a Mózes könyvében, a törvényben megírtak szerint cselekedett, úgy, ahogy Jehova megparancsolta:,,Az apák ne haljanak meg a fiak miatt, és a fiak se haljanak meg az apák miatt. Mindenki a maga bűnéért haljon meg."5És Amácija egybegyűjtötte Júdát, és felállította őket ősatyáik háza szerint, az ezrek vezetői és a százak vezetői szerint egész Júdából és Benjáminból;összeírta őket húszéves kortól fölfelé, és végül megállapította, hogy háromszázezer hadba vonuló, válogatott férfi van, akik lándzsával és nagy pajzzsal vannak felszerelkezve.6Ezenkívül felfogadott Izraelből százezer bátor és vitéz embert száz ezüsttalentumon.7És eljött hozzá az igaz Istennek egy embere, és így szólt:,,Ó, király, ne menjen veled Izrael serege, mert Jehova nincs Izraellel, nincs Efraim egyetlen fiával sem.8Menj csak te egyedül, cselekedj, légy bátor a háborúban! Az igaz Isten elbuktathat téged az ellenség előtt, mert Istennek hatalma van segíteni is, és elbuktatni is."9Amácija akkor ezt mondta az igaz Isten emberének:,,De mi legyen a száz talentummal, amit Izrael csapatainak adtam?"Erre az igaz Isten embere így felelt:,,Jehova ennél sokkal többet tud adni neked."10Amácija tehát elkülönítette őket, vagyis az Efraimból hozzá érkezett csapatokat, hogy menjenek el a helyükre. De azok heves haragra gyúltak Júda ellen, így aztán lángoló haraggal tértek vissza a helyükre.11Amácija pedig felbátorodott, és így vezette az ő népét. Elment a Só-völgybe, és megverte Szeir fiait, tízezret.12Tízezret azután élve fogtak el Júda fiai. Ezeket elvitték a szikla tetejére, és levetették őket a szikla tetejéről;egytől egyig széthasadtak.13Annak a csapatnak a tagjai pedig, akiket Amácija visszaküldött, és nem mehettek vele a háborúba, rátörtek Júda városaira Szamáriától fogva egészen Bét-Horonig, és lesújtottak háromezer emberre azok közül, és nagy zsákmányt szereztek.14De történt, hogy miután Amácija megverte az edomitákat, és visszajött, elhozta Szeir fiainak isteneit, és felállította azokat magának istenekül. Előttük hajolt meg, és nekik kezdett áldozati füstöt füstölögtetni.15Jehova haragja ezért fellángolt Amácija ellen, elküldött hozzá egy prófétát, és ezt mondta neki:,,Miért kerested azon nép isteneit, akik nem szabadították meg saját népüket a kezedből?"16És történt, hogy alig szólt hozzá, a király máris ezt mondta neki:,,Talán bizony a király tanácsadójává tettünk meg téged?Hagyd abba a saját érdekedben! Miért sújtanának le rád?"A próféta erre abbahagyta, de még ezt mondta:,,Tudom, hogy Isten elhatározta, hogy pusztulást hoz rád, mert ezt cselekedted, és nem hallgattál a tanácsomra."17Akkor Amácija, Júda királya tanácsot tartott, és elküldött Izrael királyához, Joáshoz, Jéhu fiának, Joakháznak a fiához, ezekkel a szavakkal:,,Gyere, nézzünk szembe egymással!"18Erre Joás, Izrael királya elküldött Amácijához, Júda királyához a következő szavakkal:,,A libanoni töviskóró elküldött a libanoni cédrushoz, ezt mondva:Add a leányodat fiamnak feleségül.De a mező vadja, amely a Libanonon volt, arra ment, és összetiporta a töviskórót.19Azt mondod magadban:íme, megverted Edomot. Szíved fölmagasztalt téged, hogy dicsőséget szerezz. Maradj csak otthon a házadban. Miért bocsátkoznál harcba kedvezőtlen helyzetben, és miért esnél el Júdával együtt?"20De Amácija nem hallgatott rá, mivelhogy az igaz Istentől volt ez, hogy a kezébe adassanak, mert Edom isteneit keresték.21Így tehát felvonult Joás, Izrael királya, aztán szembenéztek egymással, ő és Amácija, Júda királya a Júdához tartozó Bét-Semesnél.22És Júda vereséget szenvedett Izraeltől, úgyhogy mindenki elmenekült a maga sátrába.23Amáciját, Júda királyát, Joakház fiának, Joásnak a fiát pedig elfogta Izrael királya, Joás Bét-Semesnél. Aztán elvitte őt Jeruzsálembe, és rést ütött Jeruzsálem falán az Efraim kaputól egészen a Szeglet kapuig, négyszáz könyöknyit.24Elvitt minden aranyat és ezüstöt és minden tárgyat, ami az igaz Isten házában, Obed-Edomnál találtatott, és a király házának kincseit meg a túszokat is, majd visszatért Szamáriába.25Amácija, Júda királya, Joás fia tizenöt évig élt még Izrael királyának, Joásnak, Joakház fiának a halála után.26Ami Amácija egyéb dolgait illeti, mind az elsőket, mind az utolsókat, íme, nincsenek-e megírva Júda és Izrael királyainak könyvében?27És attól az időtől fogva, hogy Amácija eltért Jehova követésétől, összeesküvést szőttek ellene Jeruzsálemben. Végül aztán elmenekült Lákisba, de utánaküldtek Lákisba, és ott megölték.28Elvitték hát lovakon, és eltemették ősatyái mellé, Júda városában.



 
 
0 komment , kategória:  2 Krónikák könyve/Ószövetség  
2Krónikák 16-20-ig terjedő fejezetei
  2016-09-28 23:44:25, szerda
 
  2Krónikák 16. fejezet

1Asa uralkodásának harminchatodik évében aztán Baása, Izrael királya feljött Júda ellen, és hozzáfogott Ráma építéséhez, hogy senkit se engedjen kijönni Asától, Júda királyától, se bemenni őhozzá.2Asa ekkor ezüstöt és aranyat hozott ki Jehova házának és a király házának kincseiből, és elküldött Ben-Hadádhoz, Szíria királyához, aki Damaszkuszban lakott, ezekkel a szavakkal:3,,Szövetség van közöttem és közötted, az én apám és a te apád között. Íme, küldök neked ezüstöt és aranyat. Menj el, bontsd fel Baásával, Izrael királyával kötött szövetségedet, hogy elvonuljon tőlem."4Ben-Hadád pedig hallgatott Asa királyra, és elküldte hadserege vezéreit Izrael városai ellen, úgyhogy megverték Ijont és Dánt, Ábel-Maimot és Naftali városainak minden raktárhelyét.5És történt, hogy Baása ennek hallatán rögtön abbahagyta Ráma építését, és beszüntette munkáját.6Asa király pedig maga mellé vette egész Júdát, aztán elhordták Ráma köveit és épületfáit, amelyekkel Baása építkezett, és elkezdte kiépíteni belőlük Gébát és Micpát.7Abban az időben eljött Asához, Júda királyához Hanáni, a látó, és ezt mondta neki:,,Mivel Szíria királyára támaszkodtál, és nem Jehovára, a te Istenedre támaszkodtál, azért megmenekült kezedből Szíria királyának hadserege.8Nem úgy van-e, hogy az etiópok és a líbiaiak sokan voltak, igen nagy hadsereggel, szekerekkel meg lovasokkal, de mivel te Jehovára támaszkodtál, ő a kezedbe adta őket?9Mert Jehova szemei bejárják az egész földet, hogy megmutassa erejét azokért, akiknek teljes a szívük iránta. Ostobán cselekedtél ebben; mostantól fogva bizony háborúk lesznek ellened."10Asa azonban megharagudott a látóra, és a kalodás házba vetette őt, mert dühös volt rá emiatt. Asa ugyanakkor másokat is kezdett elnyomni a nép közül.11És íme, Asa dolgai, mind az elsők, mind az utolsók, meg vannak írva Júda és Izrael királyainak könyvében.12Uralkodásának harminckilencedik évében Asa megbetegedett a lábára, mígnem nagyon beteg lett;de betegségében sem Jehovát kereste, hanem a gyógyítókat.13Végül Asa nyugodni tért ősatyáihoz, és meghalt uralkodásának negyvenegyedik évében.14El is temették fenséges sírhelyén, amelyet Dávid városában vágatott magának. Lefektették fekvőhelyére, amely tele volt balzsamolajjal meg különféle kenőcsökkel, melyeket különleges készítésű kenőccsé kevertek. És felettébb nagy temetési égetést rendeztek érte.

17. fejezet
1A fia, Josafát kezdett uralkodni helyette, és megerősítette hatalmát Izrael felett.2Seregeket helyezett Júda összes megerősített városába, helyőrségeket állított Júda országába és Efraim azon városaiba, melyeket apja, Asa elfoglalt.3Jehova pedig Josafáttal volt, mert ősatyjának, Dávidnak a korábbi útjain járt, és nem a Baálokat kereste.4Mert atyjának Istenét kereste, és az ő parancsolata szerint járt, nem pedig Izrael cselekedetei szerint.5Jehova szilárddá tette a királyságot kezében, s egész Júda ajándékokat adott Josafátnak, ő pedig nagy gazdagsághoz és dicsőséghez jutott.6Szíve felbátorodott Jehova útjain, és még a magaslatokat meg a szent rudakat is eltávolította Júdából.7Uralkodásának harmadik évében elküldött fejedelmeiért, nevezetesen Ben-Hailért, Abdiásért, Zakariásért, Netánelért és Mikájáért, hogy tanítsanak Júda városaiban,8és velük voltak a léviták közül Semája, Netánia, Zebádia, Asáhel, Semirámót, Jonatán, Adónia, Tóbija és Tób-Adónia, a léviták, és velük voltak Elisáma és Jórám, a papok is.9Tanítani kezdtek hát Júdában, és náluk volt Jehova törvényének könyve;körös-körül bejárták Júda összes városát, és tanítottak a nép között.10És Jehova miatt rettegés szállt a Júda körüli országok minden királyságára, és nem harcoltak Josafát ellen.11A filiszteusoktól ajándékokat és pénzt hoztak Josafátnak adóképpen. Az arabok is hoztak neki nyájakat, hétezer-hétszáz kost és hétezer-hétszáz kecskebakot.12Josafát egyre előbbre jutott, és felettébb naggyá lett; megerősített helyeket és raktárvárosokat is épített Júdában.13Sok érdekeltsége lett Júda városaiban, Jeruzsálemben pedig harcosok, bátor és vitéz emberek voltak.14Ezek voltak a tisztségeik ősatyáik háza szerint:Júdából az ezrek vezérei:Adnah, a vezér, akihez háromszázezer bátor és vitéz ember tartozott.15Ő irányította Johanán vezért, akihez kétszáznyolcvanezren tartoztak,16és ő irányította Amásiját, Zikri fiát, aki önkéntes szolgája volt Jehovának, és akihez kétszázezer bátor és vitéz ember tartozott.17Benjáminból pedig Eljáda, a bátor és vitéz ember, akihez kétszázezer, íjjal és pajzzsal fölszerelt ember tartozott.18Ő irányította Jozabádot, akihez száznyolcvanezer, hadra fölkészített ember tartozott.19Ezek szolgáltak a királynak azokon kívül, akiket a király a megerősített városokba helyezett egész Júdában.

18. fejezet
1Josafát nagy gazdagsághoz és dicsőséghez jutott, de házassági szövetségre lépett Ahábbal.2Évekkel később le is ment Ahábhoz Szamáriába, és Aháb ekkor igen sok juhot és marhát áldozott érte és a vele levő népért. És kezdte csábítgatni, hogy menjen föl vele Rámót-Gileád ellen.3Aztán Aháb, Izrael királya így szólt Josafáthoz, Júda királyához:,,Eljössz-e velem Rámót-Gileádba?"Ő erre ezt mondta neki:,,Én éppúgy, mint te, az én népem úgy, mint a te néped. Veled tartunk a háborúban!"4De Josafát még így szólt Izrael királyához:,,Kérlek, mindenekelőtt tudakold meg Jehova szavát."5Izrael királya tehát egybegyűjtötte a prófétákat, négyszáz embert, és így szólt hozzájuk:,,Elmenjünk-e hadakozni Rámót-Gileád ellen, vagy mondjak le róla?"Azok így kezdtek beszélni:,,Menj föl, és az igaz Isten a király kezébe adja azt."6Ám Josafát ezt mondta:,,Nincs itt még valaki, aki Jehova prófétája?Akkor tudakozódjunk általa is."7Izrael királya erre így felelt Josafátnak:,,Van még egy ember, aki által meg lehet kérdezni Jehovát, de én bizony gyűlölöm őt, mert nem prófétál rólam jót, hanem minden napján csak rosszat. Ő Mikája, Jimla fia."Josafát viszont ezt mondta:,,Ne mondjon ilyet a király!"8Izrael királya erre odahívott egy udvari tisztviselőt, és ezt mondta:,,Hozd ide gyorsan Mikáját, Jimla fiát!"9Izrael királya és Josafát, Júda királya pedig ott ültek a maguk trónján királyi ruhába öltözötten;Szamária kapujának bejáratánál, a szérűn ültek. A próféták meg mindnyájan próféta módjára viselkedtek előttük.10Akkor Sedékiás, Kenaána fia vasszarvakat készített magának, és így szólt:,,Ezt mondja Jehova:Ezekkel fogod öklelni a szíreket, míg csak ki nem irtod őket."11Az összes többi próféta is ekképpen prófétált. Ezt mondták:,,Menj föl Rámót-Gileádba, és járj sikerrel! Jehova kétségkívül a király kezébe adja azt."12A követ pedig, aki elment, hogy odahívja Mikáját, beszélt vele, és ezt mondta:,,Nézd, a próféták szavai egyhangúlag jót ígérnek a királynak. Kérlek, a te szavad is olyan legyen, mint közülük egyé, és mondjál jót!"13Mikája azonban így szólt:,,Él Jehova, hogy amit az én Istenem mond, azt fogom mondani."14Akkor odament a királyhoz, a király pedig így szólt hozzá:,,Mikája, elmenjünk-e hadakozni Rámót-Gileádba, vagy mondjak le róla?"Ő mindjárt ezt mondta:,,Menj föl, és járj sikerrel! Kezetekbe adatnak."15A király ekkor így szólt hozzá:,,Hányszor eskesselek meg, hogy ne mondj nekem Jehova nevében mást, csak azt, ami az igazság?"16Erre ezt mondta:,,Bizony az izraelitákat mind szétszórva látom a hegyeken, mint a juhokat, amelyeknek nincsen pásztoruk. És Jehova ezt mondta:Nincsenek ezeknek uraik. Menjen vissza ki-ki a házába békében."17Izrael királya ezután így szólt Josafáthoz:,,Ugye megmondtam neked:Nem jót, hanem rosszat prófétál rólam."18Ő pedig így folytatta:,,Halljátok hát Jehova szavát:Látom, amint Jehova a trónján ül, és az egek egész serege ott áll a jobbján és balján.19És Jehova így szólt:Ki szedi rá Ahábot, Izrael királyát, hogy fölmenjen, és elessen Rámót-Gileádnál?Erre beszéd hallatszott, az egyik így, a másik amúgy szólt.20Végül aztán előlépett egy szellem, megállt Jehova előtt, és ezt mondta:Én majd rászedem.Jehova ekkor megkérdezte tőle:Mivel?21Elmegyek - mondta -, és megtévesztő szellem leszek minden prófétájának szájában.Ő így szólt:Te fogod rászedni, sőt a győztes is te leszel. Menj, és tegyél így!22És most íme, Jehova megtévesztő szellemet tett ezeknek a prófétáidnak a szájába, ugyanakkor Jehova veszedelmet mondott ki rád."23Ekkor Sedékiás, Kenaána fia odalépett, arcul ütötte Mikáját, és ezt mondta:,,Na és milyen úton ment el tőlem Jehova szelleme, hogy veled beszéljen?"24Mikája erre így felelt:,,Íme, meglátod majd, milyen úton, azon a napon, amikor bemész a legbelső szobába, hogy elrejtőzz."25Izrael királya akkor ezt mondta:,,Fogjátok Mikáját, és vezessétek vissza Ámonhoz, a város vezetőjéhez, és Joáshoz, a király fiához.26Így szóljatok: »Ezt mondja a király:Vessétek ezt a fogházba, és szűken mérjétek neki a kenyeret és a vizet, míg vissza nem térek békében."27Mikája erre így szólt:,,Ha csakugyan békében térsz vissza, nem Jehova szólt hozzám."Hozzátette még:,,Halljátok meg mind, ti népek!"28Izrael királya és Josafát, Júda királya tehát fölment Rámót-Gileádba.29Izrael királya akkor így szólt Josafáthoz:,,Én elváltoztatom a külsőmet, úgy megyek a csatába, te azonban vedd csak fel a magad ruháit."Izrael királya tehát elváltoztatta a külsejét, aztán elmentek a csatába.30Szíria királya pedig megparancsolta a szekerei vezéreinek:,,Ne harcoljatok se kicsinnyel, se naggyal, csak Izrael királyával!"31És történt, hogy amint a szekerek vezérei meglátták Josafátot, ezt mondták magukban:,,Ez Izrael királya."Megfordultak hát, hogy harcoljanak ellene. Josafát akkor segítségért kezdett kiáltozni, és Jehova megsegítette őt;Isten azonnal elcsalta őket tőle.32És történt, hogy amint a szekerek vezérei látták, hogy nem is Izrael királya az, nyomban visszamentek, és nem követték tovább.33Az egyik ember pedig mit sem sejtve kifeszítette az íját, és pont eltalálta Izrael királyát a páncéling és a vértezet többi része között. Ő erre így szólt a szekérhajtóhoz:,,Forduljon kezed, és vigyél ki a táborból, mert súlyosan megsebesültem."34A csata pedig egyre hevesebbé vált azon a napon, és Izrael királyát álló helyzetben kellett tartani a szekérben a szírekkel szemben estig, míg végül napnyugta idején meghalt.

19. fejezet
1Josafát, Júda királya ezután békében visszatért a házába, Jeruzsálembe.2Jéhu, Hanáninak, a látnoknak a fia ekkor kiment eléje, és így szólt Josafát királyhoz:,,Hát a gonosznak kell segítséget nyújtani? Hát Jehova gyűlölőit kell szeretned?Emiatt Jehova haragja van rajtad.3De azért jó is találtatott nálad, mert kiirtottad a szent rudakat az országból, és felkészítetted szívedet, hogy az igaz Istent keresd."4Josafát pedig továbbra is Jeruzsálemben lakott, és ismét kezdett kijárni a nép közé Beér-Sebától fogva Efraim hegyvidékéig, hogy visszatérítse őket Jehovához, ősatyáik Istenéhez.5Bírákat rendelt ki országszerte Júda minden megerősített városába, városról városra.6Ezt mondta a bíráknak:,,Ügyeljetek arra, hogy mit tesztek, mert nem emberért ítéltek, hanem Jehováért, ő pedig veletek van az ítélkezés dolgában.7Most azért Jehovától való rettegés legyen rajtatok. Vigyázzatok és cselekedjetek, mert Jehovánál, a mi Istenünknél nincs igazságtalanság, sem részrehajlás, sem vesztegetés elfogadása."8Josafát Jeruzsálembe is kirendelt némelyeket a léviták, a papok és Izrael atyai házainak fői közül, hogy érvényt szerezzenek Jehova törvényének, és ítélkezzenek Jeruzsálem lakosainak peres ügyeiben.9Ezt parancsolta nekik:,,Így cselekedjetek Jehova félelmében, hűséggel és teljes szívvel!10Akármilyen peres ügy jut is elétek testvéreitektől, akik városaikban laknak, érintsen az vérontást, törvényt, parancsolatot, rendelkezéseket vagy bírói döntéseket, figyelmeztessétek őket, hogy ne vétsenek Jehova ellen, és ne legyen harag se rajtatok, se testvéreiteken. Így cselekedjetek, hogy ne vonjatok magatokra vétket.11Íme, itt van Amária, a papi elöljáró, aki felettesetek Jehova minden ügyében, és Zebádia, Ismáel fia, Júda házának vezetője a király minden ügyében. A léviták mint tisztviselők rendelkezésetekre állnak. Legyetek erősek, és cselekedjetek!Legyen Jehova azzal, ami jó!"

20. fejezet
1És történt ezután, hogy Moáb fiai, Ammon fiai és velük együtt az ammonim egy része is eljött hadakozni Josafát ellen.2Jöttek is emberek, és hírül adták Josafátnak:,,Nagy tömeg jön ellened a tenger vidékéről, Edomból, és ott vannak Hacácon-Támárban, vagyis Én-Gediben!"3Josafát ekkor megijedt, és arra fordította arcát, hogy keresse Jehovát;böjtöt hirdetett egész Júdának.4A júdabeliek végül egybegyűltek, hogy megkérdezzék Jehovát. Igen, Júda minden városából eljöttek, hogy kikérjék Jehova tanácsát.5Akkor Josafát fölállt Júda és Jeruzsálem gyülekezetében, Jehova házában, az új udvar előtt,6és ezt mondta:,,Ó, Jehova, ősatyáink Istene! Nemde te vagy az Isten az egekben, és te uralkodsz a nemzetek minden királysága felett?Nem úgy van-e, hogy a te kezedben van az erő és a hatalom, és senki sem állhat meg veled szemben?7Nem te voltál-e az, ó, Istenünk, aki elűzted e föld lakóit néped, Izrael elől, majd odaadtad azt a téged szerető Ábrahám magvának időtlen időkre?8Ők letelepedtek ott, és szentélyt építettek ott neked, a te nevednek, ezt mondva:9Ha csapás sújtana bennünket, kard, kedvezőtlen ítélet vagy járvány vagy éhínség, hadd álljunk e ház elé és teeléd(hiszen ebben a házban van a te neved), hogy segítségért kiáltsunk hozzád nyomorúságunkból, te pedig hallgass meg és ments meg bennünket!10És most íme, Ammonnak, Moábnak és Szeir hegyvidékének a fiai, akikhez nem engedted, hogy behatoljon Izrael, amikor kijött Egyiptom földjéről, hanem kikerülte és nem semmisítette meg őket;11hát íme, ezzel fizetnek nekünk: bejönnek ide, hogy kiűzzenek minket a te birtokodról, amelyet birtokul adtál nekünk.12Ó, Istenünk, hát nem ítélkezel felettük?Hisz nincs bennünk erő e nagy tömeggel szemben, amely ellenünk jön; mi nem tudjuk, mit tegyünk, csak rád tekintenek szemeink."13Mindeközben a júdabeliek valamennyien ott álltak Jehova előtt, kicsinyeik, feleségeik és fiaik is.14Akkor leszállt Jehova szelleme a gyülekezet közepette Jaházielre, aki Zakariás fia volt, aki Benája fia volt, aki Jeiél fia volt, aki az Asáf fiai közül való lévitának, Mattániának a fia volt.15Így szólt hát:,,Figyeljetek, egész Júda és Jeruzsálem lakói, és Josafát király! Ezt mondja nektek Jehova:Ne féljetek és ne rettegjetek e nagy tömegtől, mert a csata nem a tiétek, hanem Istené.16Holnap menjetek le ellenük. Íme, ők felvonulnak a Cic-hágón, és meg fogjátok találni őket a völgy végén, Jeruel pusztája előtt.17Nem kell nektek ezúttal harcolnotok. Foglaljátok el helyeteket, álljatok nyugton, és lássátok meg, hogyan ment meg titeket Jehova. Ó, Júda és Jeruzsálem, ne féljetek és ne rettegjetek! Holnap vonuljatok ki ellenük, és Jehova veletek lesz!"18Josafát erre mélyen meghajolt, arccal a földig. Egész Júda, és Jeruzsálem lakosai is leborultak Jehova színe előtt, hogy hódoljanak Jehova előtt.19Ekkor a kehátiták fiai közül és a kórahiták fiai közül való léviták fölkeltek, hogy dicsérjék Jehovát, Izrael Istenét felettébb nagy hangon.20Kora reggel aztán fölkeltek, és kimentek Tékoa pusztájába. Amikor kimentek, Josafát fölállt, majd így szólt:,,Hallgassatok meg, ó, Júda, és ti, Jeruzsálem lakói! Higgyetek Jehovában, a ti Istenetekben, hogy sokáig megmaradjatok. Higgyetek prófétáiban, és legyetek sikeresek!"21Tanácskozott is a néppel, énekeseket állított fel Jehovának, és olyanokat, akik dicséretet zengnek szent díszben. Ezek a fegyveresek előtt vonultak, és ezt mondták:,,Dicsérjétek Jehovát, mert időtlen időkig tart az ő szerető-kedvessége!"22Amikor aztán elkezdték az ujjongást és a dicséretet, Jehova lesbe állított embereket a Júdába vonulók ellen, Ammonnak, Moábnak és Szeir hegyvidékének a fiai ellen, és azok egymásra támadtak.23Ammon és Moáb fiai fölkeltek Szeir hegyvidékének lakói ellen, hogy pusztulásra adják és megsemmisítsék őket. Mihelyt végeztek Szeir lakóival, ki-ki a felebarátja pusztulását segítette elő.24Júda pedig a pusztában levő őrtoronyhoz ment. Amikor arccal a sokaság felé fordultak, íme, ott voltak, tetemeik a földön hevertek, senki sem menekült meg.25Erre Josafát és népe odament, hogy zsákmányt szerezzenek kifosztva őket, és bőven találtak közöttük különféle javakat, ruhákat is, meg kívánatos holmikat. Annyi mindent leszedtek róluk maguknak, hogy már nem is bírtak többet elvinni. Három napig fosztogattak, mert rengeteg zsákmány volt.26A negyedik napon egybegyűltek a Beráka völgyében, hogy ott áldják Jehovát. Ezért nevezték el azt a helyet Beráka völgyének, és mind a mai napig ez a neve.27Azután Júda és Jeruzsálem emberei mindnyájan visszafordultak Josafáttal az élen, hogy visszatérjenek Jeruzsálembe örömmel, mert Jehova megadta nekik, hogy örvendezzenek ellenségeik felett.28Meg is érkeztek Jeruzsálembe húros hangszerekkel, hárfákkal és trombitákkal, Jehova házához.29És Isten miatt rettegés szállt az országok minden királyságára, amikor meghallották, hogy Jehova harcolt Izrael ellenségei ellen.30Így hát háborítatlan volt Josafát királyi birodalma, és Istene továbbra is nyugalmat adott neki mindenfelől.31Josafát pedig uralkodott Júda felett. Harmincöt éves volt, amikor uralkodni kezdett, és huszonöt évig uralkodott Jeruzsálemben. Az anyját, aki Silhi leánya volt, Azubának hívták.32Josafát az apjának, Asának az útján járt, és nem tért el attól;azt tette, ami helyes Jehova szemében.33Csakhogy a magaslatok nem tűntek el, és a nép még nem készítette fel szívét ősatyái Istene számára.34Ami Josafát egyéb dolgait illeti, mind az elsőket, mind az utolsókat, íme, meg vannak írva Jéhunak, Hanáni fiának a szavai közt, amelyek belefoglaltattak Izrael királyainak a könyvébe.35Ezután Josafát, Júda királya társult Aháziával, Izrael királyával, aki gonoszul cselekedett.36Társult vele, hogy hajókat készítsenek, amelyek majd Társisba mennek. Ecjon-Geberben készítették a hajókat.37De Eliézer, a Marésából való Dódavahu fia így prófétált Josafát ellen:,,Mivelhogy társultál Aháziával, Jehova le fogja rombolni a munkádat."A hajók össze is törtek, és nem bírtak Társisba menni.



 
 
0 komment , kategória:  2 Krónikák könyve/Ószövetség  
2Krónikák 11–15-ig terjedő fejezetei
  2016-09-28 21:34:52, szerda
 
  2Krónika 11. fejezet

1Amikor Roboám megérkezett Jeruzsálembe, mindjárt egybegyűjtötte Júda házát és Benjámint, száznyolcvanezer válogatott embert, akik harcra termett, életerős férfiak voltak, hogy hadakozzanak Izrael ellen, és visszaszerezzék a királyságot Roboámnak.2Ekkor Jehova szava így szólt Semájához, az igaz Isten emberéhez:3,,Mondd meg Roboámnak,Salamon fiának, Júda királyának, és egész Izraelnek Júdában meg Benjáminban:4Ezt mondja Jehova:Ne menjetek föl, és ne harcoljatok testvéreitek ellen. Térjen vissza mindenki a házába, mert az én akaratomból történt ez."Így hát engedelmeskedtek Jehova szavának, visszatértek, és nem mentek Jeroboám ellen.5Roboám pedig Jeruzsálemben lakott, és megerősített városokat épített Júdában.6Így újjáépítette Betlehemet, Étámot és Tékoát,7Bét-Cúrt, Szokót és Adullámot,8Gátot, Marésahot és Zifet,9Adoráimot, Lákist és Azekát,10Córát, Ajjalont és Hebront, melyek megerősített városok voltak Júdában és Benjáminban.11Aztán megerősítette az erődített helyeket, és vezetőket helyezett oda, továbbá élelmiszer-, olaj- és borkészleteket is,12és nagy pajzsokat meg lándzsákat minden egyes városba;igen-igen megerősítette ezeket. Júda és Benjámin az övéi maradtak.13A papok és a léviták, bárhol voltak egész Izraelben, melléje álltak minden területükről.14A léviták ugyanis elhagyták legelőiket és birtokukat, majd Júdába és Jeruzsálembe mentek, mivelhogy Jeroboám és fiai eltávolították őket Jehova előtti papi tisztségükből.15-Ő ugyanis papokat rendelt ki magának a magaslatokhoz, a kecske formájú démonokhoz meg a borjakhoz, melyeket készített. - 16Őket követve azok is, akik Izrael minden törzséből Jehovának, Izrael Istenének keresésére adták szívüket, Jeruzsálembe mentek, hogy áldozzanak Jehovának, ősatyáik Istenének.17Erősítették Júda királyságát, és támogatták Roboámot, Salamon fiát három évig, mert Dávid és Salamon útján jártak három éven át.18Akkor Roboám feleségül vette Mahalátot, aki Jerimótnak, Dávid fiának és annak az Abihailnak volt a leánya, aki Isai fiának, Eliábnak volt a leánya.19Ez idővel fiúkat szült neki: Jeust, Semáriát és Zahámot.20Őutána elvette Maákát, Absolon unokáját. Ez szülte neki idővel Abiját, Attait, Zizát és Selomitot.21Roboám pedig jobban szerette Maákát, Absolon unokáját minden feleségénél és ágyasánál;mert tizennyolc feleséget vett magának, és hatvan ágyast, úgyhogy huszonnyolc fiút és hatvan leányt nemzett.22Roboám így aztán Abiját, Maáka fiát tette fővé, vezetővé a testvérei között, mert királlyá akarta tenni őt.23De értelmesen cselekedett, és szétosztott a fiai közül némelyeket Júda és Benjámin egész földjére, minden megerősített városba; ellátta őket bőségesen élelemmel, és sok feleséget szerzett nekik.

12. fejezet
1És történt, hogy amint Roboám megerősödött és a királysága megszilárdult, elhagyta Jehova törvényét, és vele együtt egész Izrael is.2Történt pedig Roboám király ötödik évében, hogy Sisák, Egyiptom királya fölvonult Jeruzsálem ellen (ugyanis hűtlenek voltak Jehovához),3mégpedig ezerkétszáz szekérrel és hatvanezer lovassal;nem volt száma a népnek, amely kijött vele Egyiptomból - líbiaiak, szukkiak és etiópok.4Elfoglalta Júda megerősített városait, és végül eljutott egészen Jeruzsálemig.5Semája próféta ekkor elment Roboámhoz és Júda fejedelmeihez, akik Sisák miatt egybegyűltek Jeruzsálemben, és így szólt hozzájuk:,,Ezt mondja Jehova:Ti elhagytatok engem, ezért én is elhagytalak titeket, hogy Sisák kezébe kerüljetek."6Erre Izrael fejedelmei és a király megalázták magukat, és ezt mondták:,,Jehova igazságos!"7Amikor Jehova látta, hogy megalázkodtak, Jehova szava így szólt Semájához:,,Megalázták magukat. Nem hozok rájuk pusztulást, hanem rövidesen menekvést adok nekik, és nem zúdul dühöm Jeruzsálemre Sisák keze által.8Ámde a szolgáivá lesznek, hogy megismerjék, mi a különbség az én szolgálatom és az országok királyságainak szolgálata között."9Sisák, Egyiptom királya így feljött Jeruzsálem ellen, és elvitte Jehova házának kincseit, és a király házának kincseit. Mindent elvitt;elvitte az aranypajzsokat is, amelyeket Salamon készített.10Roboám király ezért rézpajzsokat készített helyettük, és rábízta őket a királyi ház bejáratánál őrt álló kengyelfutók vezetőire.11Valahányszor a király Jehova házába ment, eljöttek a kengyelfutók, és hordozták ezeket, majd visszavitték a kengyelfutók őrszobájába.12Mivel megalázta magát, Jehova haragja visszatért tőle, és nem akart teljes pusztulást hozni rájuk. Volt azért jó is Júdában.13Roboám király pedig mindinkább megerősítette hatalmát Jeruzsálemben, és uralkodott;negyvenegy éves volt Roboám, amikor uralkodni kezdett, és tizenhét évig uralkodott Jeruzsálemben, abban a városban, amelyet Jehova kiválasztott Izrael összes törzse közül, hogy oda helyezze a nevét. Anyját, aki ammonita volt, Naámának hívták.14De Roboám azt tette, ami rossz, mert nem szilárdította meg szívét arra, hogy Jehovát keresse.15Roboám dolgai, mind az elsők, mind az utolsók, vajon nincsenek megírva Semája próféta és Iddó látnok szavai közt származási jegyzék formájában?És háborúk dúltak Roboám és Jeroboám között minden időben.16Végül Roboám nyugodni tért ősatyáihoz, és eltemették Dávid városában. A fia, Abija kezdett uralkodni helyette.

13. fejezet
1Jeroboám király tizennyolcadik évében kezdett Abija uralkodni Júda felett.2Három évig uralkodott Jeruzsálemben;anyját, aki Uriel leánya volt Gibeából, Mikájának hívták. És háború volt Abija és Jeroboám között.3Abija elindult a háborúba egy négyszázezer harcra termett vitézből, válogatott emberből álló hadsereggel. Jeroboám pedig csatára sorakozott ellene nyolcszázezer válogatott emberrel, bátor vitézzel.4Abija ekkor fölkelt Cemáraim hegyén, amely Efraim hegyvidékén van, és így szólt:,,Hallgassatok meg, ó, Jeroboám és egész Izrael!5Nemde tudnotok kellene, hogy Jehova, Izrael Istene Dávidnak adott királyságot Izrael felett időtlen időkre, neki és fiainak, a sószövetség által?6De Jeroboám, Nébát fia, Salamonnak, Dávid fiának szolgája fölkelt és föllázadt ura ellen.7Mihaszna férfiak, semmirekellő emberek gyülekeztek köréje. Végül erősebbnek bizonyultak Roboámnál, Salamon fiánál, amikor Roboám fiatal és bátortalan szívű volt, és nem állt meg velük szemben.8Ti most úgy gondoljátok, hogy megállhattok Jehova királyságával szemben, amely Dávid fiainak kezében van, mert nagy sokaság vagytok, és veletek vannak az aranyborjúk, amelyeket Jeroboám készített nektek istenekül.9Nemde elűztétek Jehova papjait, Áron fiait és a lévitákat? Nemde papokat szereztek magatoknak, miként az országok népei? Bárki, aki eljött, és megtöltötte kezét hatalommal egy fiatal bika és hét kos által, papja lett azoknak, amik nem istenek.10Nekünk azonban Jehova az Istenünk, és mi nem hagytuk el őt, hanem papok szolgálnak Jehovának, Áron fiai, és a léviták is a munkában.11Reggelről reggelre, estéről estére égő felajánlásokat füstölögtetnek Jehovának, meg illatos füstölőszert;a kenyérsorok a színarany asztalon vannak, ott van az arany lámpatartó és lámpái, hogy meggyújtsák őket estéről estére, mert mi eleget teszünk a Jehova Istenünk előtti kötelezettségünknek, de ti elhagytátok őt.12Íme, velünk van az élen az igaz Isten az ő papjaival és a jelt adó trombitákkal, hogy harci riadót harsogjanak ellenetek. Ó, Izrael fiai, ne hadakozzatok Jehova ellen, ősatyáitok Istene ellen, mert nem jártok sikerrel!"13Jeroboám pedig elküldött egy csapatot, hogy lesbe álljanak mögöttük, így aztán ők maguk Júda előtt voltak, a lesben állók meg mögöttük.14Amikor a júdabeliek megfordultak, íme, elöl is, hátul is csata készülődött. Ekkor Jehovához kiáltottak, s a papok közben hangosan trombitáltak.15Júda emberei harci kiáltásban törtek ki, és az történt, hogy amikor Júda emberei harci kiáltást hallattak, az igaz Isten megverte Jeroboámot és egész Izraelt Abija és Júda előtt.16Izrael fiai menekülni kezdtek Júda elől, Isten pedig a kezükbe adta őket.17Abija és népe megverték őket igen nagy öldökléssel, és hullottak, akiket megöltek Izraelből:ötszázezer válogatott ember esett el.18Így Izrael fiai megaláztattak abban az időben, de Júda fiai, mivel ők Jehovára, ősatyáik Istenére támaszkodtak, erősebbnek bizonyultak.19Abija pedig üldözte Jeroboámot, és elfoglalt tőle városokat:Bételt annak alárendelt városaival, Jesánát annak alárendelt városaival és Efrajint annak alárendelt városaival.20Jeroboámnak nem is volt többé hatalma Abija napjaiban;Jehova csapással sújtotta őt, és meghalt.21Abija azonban egyre erősebb lett. Idővel vett magának tizennégy feleséget, és nemzett huszonkét fiút meg tizenhat leányt.22Abija egyéb dolgai, igen, útjai és szavai, meg vannak írva Iddó próféta fejtegetésében.

14. fejezet
1Végül Abija nyugodni tért ősatyáihoz, és eltemették őt Dávid városában. A fia, Asa kezdett uralkodni helyette. Az ő napjaiban nem volt háborúság tíz évig.2Asa azt tette, ami jó és helyes Jehovának, az ő Istenének szemében.3Így hát eltávolította az idegen oltárokat és a magaslatokat, összetörte a szent oszlopokat, és kivágta a szent rudakat.4Ezenkívül meghagyta Júdának, hogy keressék Jehovát, ősatyáik Istenét, és tartsák meg a törvényt és a parancsolatot.5Ennek megfelelően eltávolította Júda minden városából a magaslatokat meg a füstölőszertartókat, és uralkodása alatt háborítatlan maradt a királyság.6Aztán megerősített városokat épített Júdában, mert háborítatlan volt az ország, és nem hadakoztak ellene ezekben az években, mert nyugalmat adott neki Jehova.7Ezért ezt mondta Júdának:,,Építsük meg e városokat, vegyük körül őket fallal, lássuk el tornyokkal, kétszárnyú ajtókkal és reteszekkel. Az ország még itt fekszik előttünk, mert kerestük Jehovát, a mi Istenünket. Kerestük, és ő mindenfelől nyugalmat ad nekünk."Építkeztek tehát, és sikerrel jártak.8Asának végül Júdából háromszázezer fős hadserege volt, nagy pajzzsal és lándzsával fölszerelkezve. Benjáminból pedig a kis pajzsot viselők és az íjat hajlítók kétszáznyolcvanezer főt tettek ki. Ezek valamennyien bátor és vitéz emberek voltak.9Később az etióp Zerah kivonult ellenük egymillió fős hadseregével és háromszáz szekérrel, s eljutottak egészen Marésahig.10Asa erre kivonult ellene, és csatarendbe álltak a Cefáta-völgyben, Marésahnál.11Asa ekkor Istenéhez, Jehovához kiáltott, és ezt mondta:,,Ó, Jehova, ha segítségre van szükség, nincs különbség előtted a sok között és az erőtlenek között. Segíts meg minket, ó, Jehova Istenünk, mert rád támaszkodunk, és a te nevedben jöttünk e sokaság ellen. Ó, Jehova, te vagy a mi Istenünk! Ne engedd, hogy a halandó ember erős legyen veled szemben!"12Jehova erre megverte az etiópokat Asa előtt és Júda előtt, és az etiópok elmenekültek.13Asa pedig a vele levő néppel együtt egészen Gérárig üldözte őket, és hullottak az etiópok, mígnem senki sem maradt életben közülük, mert szétzúzattak Jehova előtt és tábora előtt. Ezek után igen nagy zsákmányt vittek magukkal.14És megvertek minden várost Gérár körül, mert rettegés fogta el azokat Jehova miatt, és az összes várost kifosztották, mert sok minden volt, amit el lehetett onnan rabolni.15A jószágtartók sátrait is lerombolták, úgyhogy sok-sok nyájat elhajtottak, és tevéket, majd visszatértek Jeruzsálembe.

15. fejezet
1Azáriára, Oded fiára pedig leszállt Isten szelleme,2ezért kiment Asa elé, és így szólt hozzá:,,Hallgassatok meg, ó, Asa és egész Júda és Benjámin! Jehova veletek van, amíg vele vagytok;ha keresitek őt, engedni fogja, hogy megtaláljátok, de ha elhagyjátok, elhagy titeket.3Hosszú napokon át volt Izrael igaz Isten nélkül, tanító pap nélkül, és Törvény nélkül.4De amikor nyomorúságukban Jehovához, Izrael Istenéhez tértek, és keresték őt, akkor engedte, hogy megtalálják őt.5Azokban az időkben nem volt békéje sem az elmenőnek, sem a megérkezőnek, mert nagy zűrzavar volt az országok minden lakója között.6Összezúzattak, nemzet állt nemzettel szemben, város várossal szemben, mert maga Isten okozott zűrzavart közöttük mindenféle nyomorúsággal.7Ti azonban legyetek bátrak, és ne hagyjátok hanyatlani kezeteket, mert tetteitek jutalommal járnak!"8Amint Asa meghallotta ezeket a szavakat és Oded próféta próféciáját, felbátorodott, és hozzáfogott, hogy eltávolítsa az utálatosságokat Júda és Benjámin egész földjéről, és a városokból, amelyeket elfoglalt Efraim hegyvidékén, s felújítsa Jehova oltárát, amely Jehova előcsarnoka előtt állt.9Egybegyűjtötte egész Júdát és Benjámint, továbbá a náluk levő, Efraimból, Manasséból és Simeonból való jövevényeket, ugyanis sokan átpártoltak hozzá Izraelből, amikor látták, hogy vele van Jehova, az ő Istene.10Összegyűltek tehát Jeruzsálemben a harmadik hónapban, Asa uralkodásának tizenötödik évében.11Azon a napon áldozatot mutattak be Jehovának a zsákmányból, melyet hoztak:hétszáz marhát és hétezer juhot.12És szövetségre léptek, hogy keresni fogják Jehovát, ősatyáik Istenét teljes szívükből és teljes lelkükből,13s hogy aki nem keresi Jehovát, Izrael Istenét, annak halállal kell lakolnia, kicsinynek és nagynak, férfinak és nőnek egyaránt.14Megesküdtek tehát Jehovának fennhangon, örömkiáltás közepette, trombitaszó és kürtzengés mellett.15Egész Júda örvendezett az eskü miatt, mert teljes szívükből esküdtek, és teljes örömmel keresték őt, ezért engedte, hogy megtalálják őt;és Jehova továbbra is nyugalmat adott nekik mindenfelől.16Asa király még nagyanyját, Maákát is megfosztotta úrnői méltóságától, mert az egy borzalmas bálványt készített a szent rúd számára. Asa ezután kivágta borzalmas bálványát, porrá zúzta, és elégette a Kidron völgyében.17A magaslatok nem tűntek el ugyan Izraelből, de Asa szíve teljes volt élete minden napján.18Bevitte az igaz Isten házába az atyja által megszentelt és a maga által megszentelt dolgokat: ezüstöt, aranyat és különféle eszközöket.19És nem volt háború Asa uralkodásának harmincötödik évéig.


 
 
0 komment , kategória:  2 Krónikák könyve/Ószövetség  
2Krónikák 6–10-ig terjedő fejezetei
  2016-08-18 22:33:07, csütörtök
 
  1. fejezet

1Akkor Salamon így szólt:,,Maga Jehova mondta, hogy a sűrű homályban kíván lakni;2én pedig házat építettem neked fenséges lakóhelyül, és szilárd helyet, hogy ott lakozz időtlen időkig."3A király akkor arccal a nép felé fordult, megáldotta Izrael egész gyülekezetét, és közben Izrael egész gyülekezete állt.4Így szólt:,,Áldott legyen Jehova, Izrael Istene, aki saját szájával beszélt apámhoz, Dávidhoz, és saját keze által teljesítette, ezt mondva:5Attól a naptól fogva, hogy kihoztam népemet Egyiptom földjéről, Izrael egyik törzséből sem választottam várost, hogy házat építsenek ott, és ott legyen a nevem;nem választottam férfit sem, hogy népem, Izrael vezetője legyen.6De Jeruzsálemet kiválasztom, hogy ott legyen a nevem, és kiválasztom Dávidot népem, Izrael fölé.7Apámnak, Dávidnak szíve vágya volt, hogy házat építsen Jehova, Izrael Istene nevének.8Jehova azonban ezt mondta apámnak, Dávidnak:Mivel szíved vágya volt, hogy házat építs nevemnek, jót cselekedtél, hiszen szíved vágya volt.9Csakhogy nem te fogod megépíteni a házat, hanem a fiad, aki ágyékodból származik. Ő építi meg a házat nevemnek.10Jehova valóra váltotta kimondott szavát, hogy apámnak, Dávidnak a helyébe lépjek, és Izrael trónján üljek, amint megmondta Jehova, és megépítsem a házat Jehova, Izrael Istene nevének,11és elhelyezzem ott a ládát, ahol Jehova szövetsége van, amelyet Izrael fiaival kötött."12És odaállt Jehova oltára elé, Izrael egész gyülekezete előtt, és kitárta a kezeit.13(Salamon ugyanis készített egy rézemelvényt, elhelyezte azt az elkerített rész közepén-hossza öt könyök, szélessége öt könyök, magassága pedig három könyök volt-, és ezen állt.)Térdre ereszkedett Izrael egész gyülekezete előtt, és kitárta kezeit az egek felé.14Azután így szólt:,,Ó, Jehova, Izrael Istene! Nincs hozzád fogható Isten sem az egekben, sem a földön, aki megtartod a szövetséget és a szerető-kedvességet szolgáid iránt, akik teljes szívükkel színed előtt járnak;15aki beváltottad szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak, amit ígértél neki:megígérted száddal, és saját kezeddel teljesítetted, amint a mai napon is van.16Most pedig, ó, Jehova, Izrael Istene, váltsd be szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak, amit megígértél neki, ezt mondva:Nem vész ki tőled a férfi színem elől, aki Izrael trónján üljön, feltéve, hogy fiaid ügyelni fognak útjukra azzal, hogy törvényem szerint járnak, mint ahogy te is színem előtt jártál.17Most tehát, ó, Jehova, Izrael Istene, legyen megbízható az ígéreted, amelyet szolgádnak, Dávidnak tettél.18De vajon csakugyan a földön lakozik Isten az emberekkel? Íme, az ég, igen, az egeknek egei sem tudnak befogadni téged;hát mennyivel kevésbé ez a ház, amelyet én építettem!19Fordulj hát szolgád imája felé, és kegyedért való könyörgése felé, ó, Jehova Istenem, meghallgatva az esdeklő kiáltást, és az imát, amellyel színed előtt imádkozik a te szolgád;20hogy éjjel-nappal nyitva tartsd a szemed e ház fölött, a hely fölött, amelyről azt mondtad, hogy odahelyezed a nevedet, meghallgatva az imát, amellyel e felé a hely felé fordulva imádkozik a te szolgád.21Hallgasd meg szolgádnak és népednek, Izraelnek esdeklését, amikor e felé a hely felé fordulva imádkozik, hogy meghalld lakhelyedről, az egekből. Halld meg, és bocsáss meg!22Hogyha vétkezik valamelyik ember az embertársa ellen, az pedig átok terhével járó esküre kötelezi, hogy kitegye őt az átoknak, és ő az átok terhe alatt oltárod elé járul ebben a házban,23akkor te halld meg az egekből, és cselekedj. Ítéld meg szolgáidat, megfizetve így a gonosznak, saját fejére hárítva útját, és igazságosnak jelentve ki az igazságost, megjutalmazva őt igazságossága szerint.24Hogyha néped, Izrael vereséget szenved az ellenségtől, mert folyton vétkezett ellened, de hozzád tér, és magasztalja nevedet, imádkozik, és kegyedért könyörög színed előtt ebben a házban,25akkor te halld meg az egekből, és bocsásd meg néped, Izrael bűnét, és hozd vissza őket a földre, amelyet nekik és ősatyáiknak adtál.26Ha bezárulnak az egek, és nincs eső, mert folyton vétkeztek ellened, de imádkoznak e felé a hely felé fordulva, magasztalják a nevedet, és megtérnek bűnükből, mert sanyargattad őket,27akkor te halld meg az egekből, és bocsásd meg szolgáidnak, igen, népednek, Izraelnek a bűnét, mert te oktatod őket a jó útra, amelyen járniuk kell; adj esőt földedre, amelyet örökségül adtál népednek.28Ha éhínség tör ki az országban, ha járványos betegség lesz, ha perzselő hőség és üszög, sáskák és csótányok támadnak, ha ellenségeik ostrom alá veszik őket kapuik földjén-bármi csapás, és bármi betegség legyen i-,29bármilyen imát mondjon is, bármilyen kéréssel könyörögjön is kegyedért egy ember vagy a te egész néped, Izrael-mert mindegyikük ismeri a maga csapását és fájdalmát-, ha kitárja kezeit e ház felé,30akkor te halld meg az egekből, lakhelyedről, és bocsáss meg! Fizess meg kinek-kinek minden útja szerint, mert ismered a szívét(mert egyedül te ismered jól az emberek fiainak szívét);31hogy féljenek téged, útjaidon járva minden napon, amíg csak élnek annak a földnek színén, amelyet ősatyáinknak adtál.32Az idegent is, aki nem tartozik népedhez, Izraelhez, és aki eljön messze földről a te nagy neved, erős kezed és kinyújtott karod miatt, és ők eljönnek, és imádkoznak e ház felé fordulva,33ó, hallgasd meg az egekből, szilárd lakhelyedről, és tedd meg mindazt, amiért hozzád kiált az idegen;hogy a föld összes népe megismerje nevedet, és ugyanúgy féljenek téged, ahogy néped, Izrael, és megtudják, hogy a te nevedet viseli ez a ház, amelyet építettem.34Ha néped hadba vonul ellenségei ellen az úton, amelyen elküldöd, és imádkozik hozzád e város felé fordulva, amelyet választottál, és a ház felé fordulva, amelyet nevednek építettem,35akkor halld meg az egekből imáját és kegyedért való könyörgését, és szolgáltass neki igazságot.36Ha vétkeznek ellened (mert nincs ember, aki ne vétkezne), és bizony haragra gerjedsz miattuk, és kiszolgáltatod őket az ellenségnek, és foglyul ejtőik fogságba viszik őket egy távoli vagy közeli földre,37de észhez térnek azon a földön, ahova fogságba vitték őket, és megtérnek, és kegyedért könyörögnek hozzád azon a földön, ahol foglyok, ezt mondva:Vétkeztünk, hibáztunk és gonoszul cselekedtünk,38és valóban visszatérnek hozzád teljes szívükkel, teljes lelkükkel azon a földön, ahol foglyaik azoknak, akik fogságba vitték őket, és imádkoznak a földjük felé fordulva, amelyet ősatyáiknak adtál, és a város felé fordulva, amelyet kiválasztottál, és a ház felé fordulva, amelyet nevednek építettem,39akkor halld meg az egekből, szilárd lakhelyedről imájukat és kegyedért való könyörgéseiket, és szolgáltass nekik igazságot, és bocsáss meg népednek, amely vétkezett ellened.40Most azért, ó, Istenem, kérlek, legyenek nyitva szemeid, és figyeljenek füleid az imára, amely ezt a helyet illetően hangzik el!41Most tehát kelj fel, ó, Jehova Isten, térj nyugalmadba, te és erősséged ládája! Papjaid, ó, Jehova Isten, öltözzenek megmentésbe, és örvendezzenek a te lojálisaid a jóságnak!42Ó, Jehova Isten, ne fordítsd el felkented arcát! Ó, emlékezz meg Dávid, a te szolgád iránti szerető-kedvességedről!"

7. fejezet
1És amint Salamon befejezte az imáját, tűz szállt le az egekből, és megemésztette az égő felajánlást meg az áldozatokat, és Jehova dicsősége betöltötte a házat.2A papok nem is tudtak belépni Jehova házába, mert Jehova dicsősége betöltötte Jehova házát.3És Izrael fiai mind látták, ahogy a tűz alászállt, és látták Jehova dicsőségét a házon. Rögtön ezután mélyen meghajoltak, arccal a földig a kövezeten. Leborultak, és hálát adtak Jehovának,,,mert ő jó, mert szerető-kedvessége időtlen időkig tart".4A király pedig és az egész nép áldozatot ajánlott fel Jehova előtt.5Salamon király felajánlott áldozatul huszonkétezer marhát és százhúszezer juhot. Így avatta fel a király és az egész nép az igaz Isten házát.6A papok ott álltak a megbízatási helyükön, és a léviták is a Jehovának szóló ének kísérő hangszereivel, amelyeket Dávid király készített, hogy hála adassék Jehovának—,,mert szerető-kedvessége időtlen időkig tart"-,valahányszor dicséretet zeng Dávid a kezük által. A papok hangosan trombitáltak előttük, és közben az izraeliták mind ott álltak.7Akkor Salamon fölszentelte a Jehova háza előtti udvar középső részét, mert ott mutatta be az égő felajánlásokat és a közösségi áldozatok kövérjét; a Salamon által készített rézoltár ugyanis nem tudta befogadni az égő felajánlást, a gabonafelajánlást és a kövérjét.8Salamon akkor megtartotta az ünnepet hét napig, és vele együtt egész Izrael, egy igen nagy gyülekezet Hamát szélétől egészen az Egyiptom-völgyig.9A nyolcadik napon pedig ünnepi gyűlést tartottak, mert hét napig tartották az oltár felavatását és hét napig az ünnepet.10A hetedik hónap huszonharmadik napján aztán elbocsátotta a népet otthonaikba;vigadtak és vidám volt a szívük mindazon jó miatt, amit Jehova tett Dáviddal, Salamonnal és népével, Izraellel.11Így Salamon elkészült Jehova házával és a király házával;és Salamon mindenben sikerrel járt, amit csak elgondolt szívében, hogy elkészítse Jehova házában és a saját házában.12Jehova ekkor megjelent éjjel Salamonnak, és így szólt hozzá:,,Hallottam imádat, és kiválasztottam magamnak ezt a helyet áldozat házául.13Ha bezárom az egeket, hogy ne legyen eső, ha megparancsolom a szöcskéknek, hogy emésszék fel a földet, ha járványos betegséget bocsátok népem közé,14és megalázkodik az én népem, amely nevemről neveztetik, imádkozik, és keresi arcomat, és megtér gonosz útjairól, akkor én meghallgatom őket az egekből, megbocsátom bűnüket, és meggyógyítom földjüket.15Most nyitva lesznek szemeim, és figyelni fognak füleim az ezen a helyen mondott imára.16Most kiválasztom és megszentelem e házat, hogy ott legyen a nevem időtlen időkig; és szemem és szívem mindenkor ott lesz.17Ha te is előttem jársz, mint ahogy apád, Dávid járt, mindenben úgy cselekedve, ahogy megparancsoltam neked, és megtartod rendelkezéseimet és bírói döntéseimet,18akkor én megszilárdítom királyságod trónját, mint ahogy szövetséget kötöttem apáddal, Dáviddal, ezt mondva:Nem vész ki tőled a férfi, aki Izrael felett uralkodjon.19De ha elfordultok, és elhagyjátok rendeleteimet és parancsolataimat, amelyeket elétek tártam, s elmentek, és más isteneknek szolgáltok, és meghajoltok előttük,20akkor én gyökerestől kiszaggatom őket földemből, melyet nekik adtam;elvetem színem elől ezt a házat, amelyet nevemnek szenteltem, és példabeszéddé és gúnnyá teszem minden nép között.21És aki csak elmegy e romhalmazzá lett ház mellett, ámulva bámul, és így szól:Miért tett ilyet Jehova ezzel a földdel és ezzel a házzal?22Erre majd ezt mondják:Mert elhagyták Jehovát, ősatyáik Istenét, aki kihozta őket Egyiptom földjéről, és más istenekhez szegődtek, és meghajoltak előttük, és azokat szolgálták. Ezért hozta rájuk mindezt a veszedelmet."

8. fejezet
1És történt annak a húsz évnek a végén, amely alatt Salamon fölépítette Jehova házát és a maga házát,2hogy a városokat, amelyeket Hírám adott Salamonnak, azokat Salamon újjáépítette, majd letelepítette ott Izrael fiait.3Továbbá Salamon elment Hamát-Cóbába, és meghódította.4Aztán újjáépítette Tadmort a pusztában, és az összes raktárvárost, amelyet Hamátban épített.5Kiépítette Felső-Bét-Horont és Alsó-Bét-Horont is, falakkal, ajtókkal és retesszel megerősített városokká téve ezeket,6továbbá Baálátot és az összes raktárvárost, amelyek Salamonéi lettek, meg a szekerek minden városát, a lovasok városait és mindent, ami Salamon előtt kívánatos volt, amit fel kívánt építeni Jeruzsálemben és a Libanonon és uralmának egész földjén.7Abból az egész népből, amely megmaradt a hettiták, amoriták, periziták, hivviták és jebusziták közül, akik nem tartoztak Izraelhez,8ezeknek fiai közül, akik megmaradtak utánuk az országban, akiket Izrael fiai nem irtottak ki, Salamon arra kötelezett embereket, hogy kényszermunkát végezzenek; így van ez ma is.9De Izrael fiai közül Salamon senkit sem tett rabszolgává a munkájára, mert ők harcosok és segédtisztjeinek vezetői, szekérhajtóinak és lovasainak vezetői voltak.10Ezek voltak Salamon király főmegbízottjai, kétszázötven munkafelügyelő a nép felett.11És a fáraó leányát Salamon felhozta Dávid városából abba a házba, amelyet neki épített, mert ezt mondta:,,Bár feleségem ő, ne lakjon Dávidnak, Izrael királyának házában, mert szentek azok a helyek, ahova Jehova ládája került."12Ekkor Salamon égő áldozatokat mutatott be Jehovának Jehova oltárán, amelyet az előcsarnok előtt épített,13mégpedig a felajánlásokkal kapcsolatos napi gyakorlat szerint, amelyeket Mózes parancsolata szerint kellett bemutatni sabbatonként, az újholdak idején és a meghatározott ünnepeken, háromszor egy évben, a kovásztalan kenyerek ünnepén, a hetek ünnepén és a lombsátorünnepen.14És fölállította szolgálatukhoz a papok osztályait apja, Dávid előírása szerint, meg a lévitákat megbízatási helyükre, hogy dicséretet zengjenek és szolgáljanak a papok előtt a napi gyakorlatnak megfelelően, és a kapuőröket is osztályaikban a különböző kapukhoz, mert ez volt Dávidnak, az igaz Isten emberének parancsolata.15Nem tértek el a király parancsolatától, amely a papoknak és a lévitáknak szólt minden dologra és a készletekre nézve.16Így Salamon minden munkáját elvégezték attól a naptól fogva, hogy Jehova házát megalapozták, az építkezés befejezéséig. Ily módon Jehova háza elkészült.17Ekkor ment el Salamon Ecjon-Geberbe és Elótba, a tenger partjára, Edom földjére.18Hírám rendszeresen küldött neki a szolgáival hajókat és szolgákat, akik ismerték a tengert, ezek pedig Salamon szolgáival együtt elmentek Ofírba, hoztak onnan négyszázötven talentum aranyat, és elvitték Salamon királynak.

9. fejezet
1Sába királynője pedig hallotta Salamon hírét, és eljött Jeruzsálembe, hogy próbára tegye Salamont találós kérdésekkel;lenyűgöző kísérettel és tevékkel jött, melyek balzsamolajat, sok-sok aranyat és drágaköveket szállítottak. Végül bement Salamonhoz, és beszélt vele mindarról, ami közel állt a szívéhez.2Salamon pedig választ adott neki minden szavára. Semmi sem volt, ami Salamon előtt rejtve lett volna, és amire ne adott volna választ neki.3Amikor Sába királynője látta Salamon bölcsességét és a házat, amelyet épített,4továbbá asztalának étkeit, szolgáinak ülését, felszolgálóinak asztali szolgálatát, a ruházatukat, pohárnokai szolgálatát meg ruházatát, és az égő áldozatait, amelyeket rendszeresen felajánlott Jehova házában, akkor a lélegzete is elállt.5Így szólt a királyhoz:,,Igaz volt a szó, amelyet országomban hallottam dolgaidról és bölcsességedről.6Nem hittem szavaiknak, míg el nem jöttem, hogy a saját szememmel lássam. És íme, a felét sem beszélték el nekem nagy bölcsességednek! Fölülmúltad a hírt, amelyet hallottam.7Boldogok a te embereid, és boldogok ezek a szolgáid, akik mindig előtted állnak, és hallgatják bölcsességedet!8Legyen áldott Jehova, a te Istened, aki kedvét lelte benned, és trónjára ültetett, királlyá téve téged Jehovának, a te Istenednek; mert szerette a te Istened Izraelt, hogy fenntartsa időtlen időkig, így hát királlyá tett téged felettük, hogy bírói döntéseket hajts végre, és igazságot szolgáltass."9Akkor adott a királynak százhúsz talentum aranyat, rengeteg balzsamolajat és drágaköveket;nem került még oda annyi balzsamolaj, mint amennyit Sába királynője adott Salamon királynak.10Ezenkívül Hírám szolgái és Salamon szolgái, akik aranyat hoztak Ofírból, almuggimfát is hoztak, meg értékes köveket.11Az almuggimfából aztán a király lépcsőket készített Jehova háza számára, és a király háza számára, ezenkívül hárfákat és húros hangszereket az énekeseknek;azelőtt sohasem láttak ezekhez hasonlót Júda földjén.12Salamon király pedig megadta Sába királynőjének mindazt, amit kívánt, amit csak kért, annak az értékén felül, amit ő hozott a királynak. A királynő ekkor visszafordult, és elment a saját országába a szolgáival együtt.13Annak az aranynak a súlya, amely egy év alatt folyt be Salamonhoz, hatszázhatvanhat talentum arany volt,14nem számítva azt, amit az utazó kalmárok és a kereskedők hoztak, és ami az arabok összes királyától és az ország kormányzóitól folyt be, akik aranyat és ezüstöt hoztak Salamonnak.15Salamon király készített továbbá kétszáz nagy pajzsot ötvözött aranyból(hatszáz sekel ötvözött arannyal vonta be mindegyik nagy pajzsot),16és háromszáz kis pajzsot is ötvözött aranyból(három mina arannyal vonta be mindegyik kis pajzsot).A király ezután elhelyezte őket a Libanon-erdő házban.17A király készített egy nagy elefántcsont trónt is, és bevonta színarannyal.18Hat lépcső vitt fel a trónhoz, és arany lábzsámoly tartozott a trónhoz(ezek egymáshoz voltak erősítve).Kartámaszok voltak az ülőhely mindkét oldalán, és a kartámaszok mellett két oroszlán állt.19Tizenkét oroszlán állt a hat lépcsőn is kétfelől. Nem készítettek ilyet egyetlen másik királyságban sem.20Salamon király valamennyi ivóedénye aranyból volt, és a Libanon-erdő ház minden edénye színaranyból volt. Semmi sem készült ezüstből;semmire sem becsülték az ezüstöt Salamon napjaiban.21Mert a király hajói Társisba jártak Hírám szolgáival, és a társisi hajók minden három évben megjöttek egyszer, és aranyat, ezüstöt, elefántcsontot, majmokat meg pávákat hoztak.22Salamon király tehát nagyobb volt a föld összes többi királyánál gazdagságban és bölcsességben.23A föld összes királya igyekezett Salamon színe elé jutni, hogy hallja a bölcsességét, melyet az igaz Isten adott a szívébe.24Mindenki elhozta ajándékát:ezüsttárgyakat, aranytárgyakat, ruhákat, fegyverzetet, balzsamolajat, lovakat és öszvéreket. Így volt ez évről évre.25Volt Salamonnak négyezer lova az istállóállásokban, és szekerei, továbbá tizenkétezer csatalova. Ezeket a szekerek városaiban és közel a királyhoz, Jeruzsálemben tartotta.26Ő lett az uralkodó az összes király felett a Folyótól egészen a filiszteusok földjéig és Egyiptom határáig.27Azonkívül a király olyanná tette az ezüstöt Jeruzsálemben, mintha kő lenne, és oly sok lett a cédrus, mint amennyi a szikomorfa a Sefélán.28És Salamonnak lovakat hoztak ki Egyiptomból meg az összes többi országból.29Salamon egyéb dolgai, mind az elsők, mind az utolsók, vajon nincsenek megírva Nátán próféta szavai közt, a silói Ahija próféciájában, és azokban a látomásokban, amelyeket Iddó, a látnok jegyzett föl Jeroboámról, Nébát fiáról?30És Salamon negyven évig uralkodott Jeruzsálemben egész Izrael felett.31Végül Salamon nyugodni tért ősatyáihoz. El is temették apjának, Dávidnak a városában, és a fia, Roboám kezdett uralkodni helyette.

10. fejezet
1Roboám pedig elment Sikembe, mert az izraeliták mindnyájan Sikembe mentek, hogy királlyá tegyék őt.2És történt, hogy amikor Jeroboám, Nébát fia meghallotta ezt még Egyiptomban(ő ugyanis elmenekült Salamon király miatt), azonnal visszajött Egyiptomból Jeroboám.3Elküldtek hát érte, és hívatták, Jeroboám pedig egész Izraellel együtt eljött, és így szólt Roboámhoz:4,,Apád megkeményítette igánkat; most azért könnyíts apád kemény szolgálatán és a súlyos igán, amelyet ránk rakott, és mi szolgálni fogunk téged."5Ő ezt mondta nekik:,,Még három nap, azután gyertek vissza hozzám."A nép tehát elment.6Roboám király akkor tanácskozni kezdett a vénekkel, akik mindenkor apja, Salamon szolgálatában álltak, amikor még élt. Ezt mondta:,,Mit tanácsoltok, hogyan feleljek ennek a népnek?"7Erre így szóltak hozzá:,,Ha te jó leszel e néphez, a kedvükre teszel, és jóságos szavakkal beszélsz hozzájuk, akkor biztos, hogy mindenkor a szolgáid lesznek."8Ő azonban elvetette a vének tanácsát, amelyet adtak neki, és az ifjakkal kezdett tanácskozni, akik együtt nevelkedtek vele, és akik a szolgálatában álltak.9Így szólt hozzájuk:,,Ti milyen tanáccsal álltok elő, mit válaszoljunk ennek a népnek, amely azt mondta nekem:Könnyíts az igán, amelyet apád rakott ránk."10A vele együtt nevelkedett ifjak erre ezt válaszolták neki:,,Így szólj a néphez, amely azt mondta neked:Apád súlyossá tette igánkat, de te könnyítsd meg azt rajtunk;ekképpen szólj hozzájuk:A kisujjam is vastagabb lesz apám derekánál.11Apám bizony súlyos igával terhelt meg titeket, de én még nehezebbé teszem igátokat. Apám ostorral fenyített benneteket, de én majd korbáccsal."12És Jeroboám az egész néppel együtt eljött Roboámhoz a harmadik napon, ahogy a király mondta:,,Gyertek vissza hozzám a harmadik napon."13A király pedig keményen válaszolt nekik. Roboám király tehát elvetette a vének tanácsát,14és úgy beszélt hozzájuk, ahogy az ifjak tanácsolták:,,Én majd súlyosabbá teszem igátokat, és még nehezebbé teszem azt. Apám ostorral fenyített benneteket, de én majd korbáccsal."15És a király nem hallgatott a népre, ugyanis fordulat állt be az igaz Istentől, hogy Jehova valóra váltsa szavát, amelyet a silói Ahija által mondott Jeroboámnak, Nébát fiának.16Ami egész Izraelt illeti, mivelhogy a király nem hallgatott rájuk, a nép ekkor így felelt a királynak:,,Mi részünk van Dávidban? Nincsen örökség Isai fiában. Ki-ki a te isteneidhez, ó, Izrael! Nézz csak a saját házad után, ó, Dávid!"Azzal egész Izrael elment a sátraihoz.17De Izraelnek a Júda városaiban lakó fiai felett továbbra is Roboám uralkodott.18Roboám király később elküldte Hadórámot, aki a kényszermunkára kötelezettek felvigyázója volt, de Izrael fiai köveket vetettek rá, és meghalt. Magának Roboám királynak sikerült felszállnia a szekerére, hogy elmeneküljön Jeruzsálembe.19Az izraeliták mindeddig a napig lázongtak Dávid háza ellen.
 
 
0 komment , kategória:  2 Krónikák könyve/Ószövetség  
2Krónikák 1-5-ig terjedő fejezetei
  2016-08-15 18:04:42, hétfő
 
  1. fejezet

1Salamon, Dávid fia pedig egyre jobban megerősödött királyságában. Jehova, az ő Istene vele volt, és felettébb naggyá tette őt.2És szólt Salamon az egész Izraelnek, az ezrek és a százak vezetőinek, a bíráknak és az egész Izrael összes fejedelmének, az atyai házak főinek.3Azután Salamon és vele együtt az egész gyülekezet elment a gibeoni magaslatra, mert ott volt a találkozás sátra, az igaz Isten sátra, amelyet Mózes, Jehova szolgája készített a pusztában.4Az igaz Isten ládáját azonban Dávid már fölvitte Kirját-Jeárimból arra a helyre, amelyet előkészített annak Dávid, mert sátrat állított fel neki Jeruzsálemben.5A rézoltár pedig, melyet Bécalel, Húr fiának, Urinak a fia készített, Jehova hajléka előtt volt elhelyezve, és Salamon meg a gyülekezet a szokáshoz híven ez elé járult.6Ekkor Salamon felajánlásokat mutatott be ott Jehova előtt a rézoltáron, amely a találkozás sátrához tartozott; ezer égő felajánlást mutatott be rajta.7Azon az éjszakán Isten megjelent Salamonnak, majd így szólt hozzá:,,Kérj, mit adjak neked?"8Salamon erre ezt mondta Istennek:,,Te vagy az, aki nagy szerető-kedvességgel bántál apámmal, Dáviddal, és aki királlyá tettél engem helyébe.9Most azért, ó, Jehova Isten, legyen megbízható az apámnak, Dávidnak tett ígéreted, mert te tettél engem királlyá a nép fölött, amely oly sok, mint a föld pora.10Adj hát nekem bölcsességet és ismeretet, hogy kimehessek és bejöhessek e nép előtt, hiszen ki tudná ítélni ezt a te nagy népedet?"11Isten akkor így szólt Salamonhoz:,,Mivel ez volt a szíved vágya, és nem kértél vagyont, gazdagságot és tiszteletet, sem gyűlölőid lelkét, és sok napot sem kértél, hanem bölcsességet és ismeretet kérsz magadnak, hogy ítélni tudd népemet, amelynek királyává tettelek,12megadatik neked a bölcsesség és az ismeret;sőt olyan vagyont, gazdagságot és tiszteletet is adok neked, amilyen egyetlen előtted levő királynak sem volt, és amilyen senkinek sem lesz utánad."13Salamon ezután eljött a gibeoni magaslatról, a találkozás sátra elől Jeruzsálembe, és uralkodott Izrael felett.14És Salamon egyre több szekeret és csatalovat gyűjtött, úgyhogy ezernégyszáz szekere és tizenkétezer csatalova lett. Ezeket a szekerek városaiban és közel a királyhoz, Jeruzsálemben tartotta.15Olyanná tette a király az ezüstöt meg az aranyat Jeruzsálemben, mintha kő lenne, és oly sok lett a cédrus, mint amennyi a szikomorfa a Sefélán.16És Salamonnak Egyiptomból vittek lovakat. A király kereskedőinek csoportja szerezte be a ménest szabott áron.17Egy szekeret általában hatszáz ezüstért vittek ki és szállítottak föl Egyiptomból, egy lovat pedig százötvenért. Így volt ez a hettiták összes királyának, és Szíria királyainak esetében is. A kereskedők által intézték a kivitelt.

2. fejezet
1Salamon ekkor utasítást adott, hogy építsenek házat Jehova nevének, és házat a maga királyságának.2Ki is rendelt Salamon hetvenezer embert teherhordónak, és nyolcvanezer embert kővágónak a hegységbe, föléjük pedig háromezer-hatszáz felvigyázót.3Továbbá Salamon üzenetet küldött Hírámnak, Tírusz királyának ilyen szavakkal:,,Mint ahogy apámmal, Dáviddal cselekedtél, és cédrusfát küldtél neki, hogy házat építsen magának, ahol lakjék...,4íme, én házat építek Jehova Istenem nevének, hogy neki szenteljem azt, hogy illatos füstölőszert égessek színe előtt, ott legyenek mindenkor a sorba rakott kenyerek, és égő felajánlásokat mutassak be reggel és este, sabbatonként, újholdak idején és Jehova Istenünk ünnepi időszakaiban. Időtlen időkig kötelezettsége ez Izraelnek.5A ház, amelyet építek, nagy lesz, mert a mi Istenünk nagyobb minden istennél.6Ugyan kinek volna ereje ahhoz, hogy házat építsen neki?Hiszen az egek és az egeknek egei sem tudják befogadni őt. És ki vagyok én, hogy házat építsek neki, hacsak azért nem, hogy áldozati füstöt füstölögtessek színe előtt?7Most azért küldj hozzám egy mesterembert, hogy dolgozzon arannyal, ezüsttel, rézzel, vassal, bíborpirosra festett gyapjúval, karmazsinszínű és kék fonállal, aki véseteket is tud készíteni, azokkal a mesteremberekkel együtt, akik nálam vannak Júdában és Jeruzsálemben, akiket apám, Dávid már felkészített.8Küldj nekem cédrus-, boróka-és almuggimfát a Libanonról, mert jól tudom én, hogy szolgáid értenek a Libanon fáinak kivágásához(íme, szolgáim együtt vannak a te szolgáiddal),9igen, hogy készítsenek elő nekem fát bőséggel, mert a ház, amelyet építek, lenyűgözően nagy lesz.10És íme, adok a fát gyűjtő embereknek, a favágóknak, szolgáidnak élelmezésére húszezer kór búzát, húszezer kór árpát, húszezer bát bort és húszezer bát olajat."11Erre Hírám, Tírusz királya választ adott írásban, és elküldte Salamonnak:,,Mivel Jehova szerette az ő népét, királlyá tett téged fölöttük."12Majd így folytatta Hírám:,,Áldott legyen Jehova, Izrael Istene, aki az egeket és a földet alkotta, mert Dávid királynak bölcs fiút adott, aki igen-igen értelmes, és jártas a dolgok megértésében, aki házat épít Jehovának, és házat a maga királyságának.13Most azért küldök egy mesterembert, aki jártas a dolgok megértésében:Hírám-Abit,14aki egy Dán leszármazottjai közül való asszonynak a fia, de akinek apja tíruszi ember volt, és tapasztalt, hogy dolgozzon arannyal, ezüsttel, rézzel, vassal, kővel, fával, bíborpirosra festett gyapjúval, kék fonállal, finom szövettel, karmazsinszínű fonállal, és készítsen mindenféle vésetet, megtervezzen mindenfélét, bármit kap is feladatul, együtt a te mesterembereiddel és uramnak, Dávidnak, a te apádnak a mesterembereivel.15Most azért a búzát, az árpát, az olajat és a bort, amelyet uram megígért, küldje el az ő szolgáinak.16Mi pedig annyi fát vágunk a Libanonon, amennyire csak szükséged van, és elvisszük neked azokat mint tutajokat a tengeren Joppéba, te pedig majd fölviszed azokat Jeruzsálembe."17Salamon ekkor számba vette mindazon férfiakat, akik jövevények voltak Izrael földjén, az után a népszámlálás után, amelyet apja, Dávid tartott, és százötvenháromezer-hatszáz ilyen találtatott.18Közülük hetvenezret teherhordóvá, nyolcvanezret kővágóvá tett a hegységben, háromezer-hatszázat pedig felvigyázóvá, hogy szolgálatot végeztessenek a néppel.

3. fejezet
1Végül Salamon hozzáfogott Jehova házának az építéséhez Jeruzsálemben a Mórija hegyén, ahol Jehova megjelent apjának, Dávidnak, azon a helyen, amelyet Dávid előkészített a jebuszita Ornán szérűjén.2Elkezdte hát az építkezést a második hónap második napján, uralkodásának negyedik évében.3Salamon ilyen alapot vetett az igaz Isten házának építésénél:hosszúsága a régebbi könyök szerint mérve hatvan könyök volt, szélessége pedig húsz könyök.4A hossza előtt levő előcsarnok húsz könyök volt a ház szélességének megfelelően, a magassága pedig százhúsz;és belül bevonta színarannyal.5A nagy házat beborította borókafával, majd beborította jó minőségű arannyal, aztán pálmákat és láncokat készített rá.6Továbbá bevonta a házat értékes kövekkel ékességül;az arany pedig az arany országából való arany volt.7Azután beborította a házat, a gerendákat, a küszöböket és a falakat meg az ajtókat arannyal;és kerubokat vésett a falakra.8Elkészítette a szentek szentjének házát is:a hossza a ház szélességének megfelelően húsz könyök volt, és a saját szélessége is húsz könyök volt;azután beborította hatszáz talentumnyi jó minőségű arannyal.9A szegek súlya ötven aranysekel volt;és a tetőszobákat is beborította arannyal.10Ezután készített a szentek szentjének házába két kerubot, szobrászmunkát, és bevonta őket arannyal.11A kerubok szárnyai húsz könyök hosszúak voltak;az egyik szárny öt könyök volt, és a ház faláig ért, a másik szárny pedig, amely szintén öt könyök volt, hozzáért a másik kerub szárnyához.12Az egyik kerub ötkönyöknyi szárnya a ház faláig ért, a másik ötkönyöknyi szárny pedig hozzáért a másik kerub szárnyához.13Ezeknek a keruboknak a szárnyai húszkönyöknyire terjeszkedtek;a lábukon álltak, és arcukkal befelé néztek.14Elkészítette még a függönyt is kék fonálból, bíborpirosra festett gyapjúból, karmazsinszínű fonálból és finom szövetből, és kerubokkal díszítette.15Azután készített a ház elé két, harmincöt könyök hosszú oszlopot, és tetejükön az oszlopfő öt könyök volt.16Készített még nyakláncszerű láncokat is, és rátette azokat az oszlopok tetejére, továbbá készített száz gránátalmát, és ezeket rárakta a láncokra.17Felállította az oszlopokat a templom előtt, egyet jobb felől, egyet bal felől, majd elnevezte a jobb oldalit Jákinnak, a bal oldalit pedig Boáznak.

4. fejezet
1Aztán elkészítette a rézoltárt, amely húsz könyök hosszú, húsz könyök széles és tíz könyök magas volt.2Elkészítette továbbá az öntött tengert, amely az egyik peremétől a másik pereméig tízkönyöknyi volt, és kör alakú;öt könyök volt a magassága, és harminc könyök zsinór érte körül az egészet.3Alul pedig tök alakú díszek voltak körben, ezek vették körül. Könyökönként tíz vette körül az egész tengert;a tök alakú díszek két sorban helyezkedtek el, és egybe voltak öntve azzal.4Tizenkét bikán állt:három északra nézett, három nyugatra, három délre és három keletre. A tenger fönt volt rajtuk, és a hátsó részük mind befelé állt.5A vastagsága egytenyérnyi volt, és a pereme olyanra volt megmunkálva, mint egy pohár pereme, mint a liliom virága. Mint tartály, háromezer bátot tudott befogadni.6Készített tíz medencét is: ötöt jobb felől, ötöt bal felől helyezett el, hogy azokban mossák meg és öblítsék le mindazt, ami az égő felajánláshoz kellett. A tenger pedig arra való volt, hogy ott mosakodjanak a papok.7Aztán készített arany lámpatartókat, tizet egyazon terv szerint, és elhelyezte őket a templomban:ötöt jobb felől, ötöt bal felől.8Készített tíz asztalt is, és elhelyezte őket a templomban, ötöt jobb felől, ötöt bal felől, és készített száz aranytálat.9Aztán elkészítette a papok udvarát és a nagy elkerített részt, és az ajtókat is az elkerített részhez;az ajtóikat bevonta rézzel.10A tengert elhelyezte jobb oldalon, keletre, dél felé.11Hírám végül elkészítette a vödröket, a lapátokat és a tálakat. Így hát elkészült Hírám a munkával, amelyet Salamon királynak végzett az igaz Isten házánál.12Elkészítette a két oszlopot és a kerek oszlopfőket, melyek a két oszlop tetején voltak, a két hálómintát az oszlopok tetején levő két kerek oszlopfő befedésére,13a négyszáz gránátalmát a két hálómintára—két sor gránátalma került egy-egy hálómintára—, hogy befedje a két kerek oszlopfőt, melyek az oszlopokon voltak;14a tíz szállítókocsit, a tíz medencét a szállítókocsikra,15az egyetlen tengert és alája a tizenkét bikát,16a vödröket, lapátokat, villákat és minden hozzájuk tartozó eszközt;Hírám-Abiv elkészítette ezeket Salamon királynak Jehova háza számára, fényezett rézből.17A király a Jordán-környéken öntötte ezeket a tömör földben, Szukkót és Cereda között.18Salamon mindezekből az eszközökből igen sokat készített;a réz súlyát bizony meg sem állapították.19És Salamon elkészítette az igaz Isten házában levő összes eszközt, az aranyoltárt, az asztalokat, melyeken a jelenlét kenyere volt,20a lámpatartókat és lámpáikat színaranyból, hogy meggyújtsák azokat a legbelső helyiség előtt az előírás szerint;21a virágokat, a lámpákat és a lámpabélcsipeszeket aranyból(a legtisztább arany volt ez),22a koppantókat, tálakat, poharakat, tűztartókat színaranyból, továbbá a ház bejáratát, belső ajtóit a szentek szentjéhez és a templom házának ajtóit aranyból.

5. fejezet
1Végül elkészült mindaz a munka, amelyet Salamonnak el kellett végeznie Jehova háza számára. Salamon ezután bevitte az apja, Dávid által megszentelt dolgokat. Az ezüstöt, az aranyat és az összes eszközt az igaz Isten házának kincsei közé helyezte.2Akkor Salamon egybegyűjtötte Izrael véneit, és minden törzsfőt, Izrael fiai atyai házainak fejedelmeit Jeruzsálembe, hogy fölvigyék Jehova szövetségének a ládáját Dávid városából, vagyis Sionból.3Egybegyűlt hát Izrael minden embere a királyhoz az ünnep idején, mégpedig a hetedik hónapban.4Eljöttek Izrael vénei mindnyájan, és a léviták fölvették a ládát.5Aztán fölvitték a ládát és a találkozás sátorát és mindazokat a szent eszközöket, amelyek a sátorban voltak. A lévita papok vitték föl ezeket.6Salamon király pedig és az izraeliták egész közössége, azok, akik a megállapodás szerint összegyűltek hozzá a láda elé, juhokat és marhákat áldoztak, olyan sokat, hogy nem is lehetett számba venni vagy megszámlálni.7A papok akkor bevitték Jehova szövetségének ládáját a helyére, a ház legbelső helyiségébe, a szentek szentjébe, a kerubok szárnyai alá.8A kerubok így mindenkor kiterjesztették szárnyaikat a fölött a hely fölött, ahol a láda volt, úgyhogy felülről betakarták a kerubok a ládát és annak rúdjait.9A rudak azonban hosszúak voltak, így a rudak végét látni lehetett a legbelső helyiség előtti szenthelyről, de kívülről nem látszottak;és mind a mai napig ott vannak.10Semmi nem volt a ládában, csak a két tábla, amelyet Mózes adott a Hórebnél, amikor Jehova szövetséget kötött Izrael fiaival az Egyiptomból való kijövetelük idején.11Történt pedig, hogy amikor a papok kijöttek a szent helyről(mert minden jelen levő pap megszentelte magát—az osztályokat nem kellett figyelembe venni),12és az énekes léviták, akik Asáfhoz, Hémánhoz, Jedutunhoz, a fiaikhoz és testvéreikhez, igen, mindezekhez tartoztak, finom szövetbe öltözötten cintányérokkal, húros hangszerekkel és hárfákkal ott álltak az oltártól keletre százhúsz pappal együtt, akik trombitáltak,13nos, történt, hogy amikor a trombitások és az énekesek teljes egységben, egybehangzóan megszólaltak, dicséretet és hálát zengve Jehovának, és amikor fennhangon megszólaltak a trombitákkal, a cintányérokkal és az éneket kísérő hangszerekkel, dicsérve Jehovát,,,mert ő jó, mert időtlen időkig tart az ő szerető-kedvessége",akkor a ház, igen, Jehova háza megtelt felhővel,14és a papok a felhő miatt nem tudtak ott állni, hogy szolgáljanak, mert Jehova dicsősége betöltötte az igaz Isten házát.
 
 
0 komment , kategória:  2 Krónikák könyve/Ószövetség  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2019.03 2019. április 2019.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 65 db bejegyzés
Összes: 7487 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 167
  • e Hét: 1839
  • e Hónap: 8514
  • e Év: 43544
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.