|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
|
|
2018-11-19 17:31:42, hétfő
|
| |
| |
Kerner Mariann:
A mai kor nője
A mai kor nője karrierre vágyik: épít magának.
A mai kor nője otthonra vágyik: vesz magának.
A mai kor nője biztonságra vágyik: teremt magának.
A mai kor nője társra vágyik: választ magának...
Ahogy telnek az évek, úgy jönnek új kihívások,
Munkahelyek, másik lakás, partner...
És lassanként rájön, hogy mindene megvan,
Még sincs semmije.
Lelke hontalan zokog a folyton változó időben.
Ereje fogyóban, szépsége mulandóban,
Mert amije van: hozzátartozik,
De Ő nem tartozik sehova.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - KERNER MARIANN |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-07 16:44:52, vasárnap
|
| |
| |
Kerner Mariann: ÁLDOTT LÉGY MAGYAR!
Apró talpú, nagyokat szenvedő, bús magyar,
Ébredj rá: az élet nem csak zivatar.
A vihar nem kerüli ki házad, ha rettegsz,
Félelem helyett szeretettel fordulj az emberekhez.
Múltad fájó sebét felejtsd végre el,
Érjen el hozzád a tudat: áldás, hogy létezel.
Kettétört történelmed tesz téged naggyá,
Sosem elég törekvésed űzött vaddá.
Ne sirasd, mi a múltban elveszett,
Élj bárhol a világban, hazavezet:
A gyökér, a szárny, az egyetlen otthon,
Zarándok lelked hiába kóborol.
Megtalálnod nem lehet az egyetlent,
Lecsengett éveket újra nem rendezheted.
A haza nem szántóföld, hegy, határ,
A haza, mely ezer útról téged hazavár.
Vándor, lakos, gyermek, és idős,
Van egy legenda: a hétköznapi hős...
Nem, az, ki harcolni mer, álmodni nagyot,
Hanem, ki elégedettséggel öleli a nemzettudatot.
Ki hiány helyett a mindennapokért dolgozik,
Nem ordít a tömeggel- csendben imádkozik.
Hálás szíve napsugárt fest, ha éri vihar,
Isten éltessen hazám, áldott légy magyar!
2014. 03.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - KERNER MARIANN |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-07 16:41:36, vasárnap
|
| |
| |
Kerner Mariann: ELREPÜLTEK A DARVAK
Félig kész pulóver, egyedül maradt kötőtű,
sírig tartó piros pecsét, oldhatatlan eskü.
Egymásba kulcsolt, kihűlő, ernyedt kezek,
Példa, hogy jónak megmaradtunk valakinek.
Kisimuló ráncok nevetnek át a másvilágra,
Kampósbottal, kart karba öltve tipegve odaátra.
Életmesék emberöltői után elnémult nagyapó,
Búcsúdalt zeng vén diófán a kis rigó.
Lefedett tükrök, tömjén illat, néma könnyek,
Az együtt percei hömpölyögve mennek-jönnek.
Becsületben, szeretetben töltött életpálya,
imák szállnak a szélben- Istennek legyen hála.
Béke remeg a gyertyalángon, öleli őket a fény,
valahol még találkozunk- ez szívünkben remény.
Nagyanyó, nagyapó búcsúzik, csendben elindulnak,
hosszú nyár emléke száll- elrepültek a darvak...
2014.09. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - KERNER MARIANN |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-07 16:39:11, vasárnap
|
| |
| |
Kerner Mariann: Öleld át a nagymamát!
Mikor kicsi voltál, mennyit vigyázott rád,
Esténként mesét mondott a nagyanyád.
Megtanított ékes, igazmondó szavakra,
Vigyázott fénylő, gyermek mosolyodra.
Jó példát mutatott, hogyan kell élni,
Menni előre mindig, és sohasem félni.
Tiszta szívvel, becsületesen dolgozni,
Megtanított téged varrni és foltozni.
Ölbe véve hozzád beszélt, cirógatott;
'Látod kedvesem, ragyognak csillagok,
Mit elérhetsz majd te is drága unokám,
Ha szíved jól él, hidd el az Isten áld.'
Igaz értékekre, tisztességre nevelt,
Hogy mit tudsz jót, azt te is megtegyed.
Meleg étellel, tárt karral várt haza,
Ilyen volt Veled az édes nagymama.
Mára felnőttél,ő közben megöregedett,
Azt, mit akkor ő veled, most te tegyed.
Segítsd a nehéz világban boldogulni,
Ráncos, szomorú arcára mosolyt csalni.
Fogd meg gyengülő, erőtlen kezét,
Könnyítsd meg, mi neki már nehéz.
Szereteted gyűrűjében fájdalma enyhül,
Tiszta szívében a hálaének felcsendül.
Ápold a lelkét, és törődjél vele,
Hisz annyi éven át, rólad szólt élete.
Minden vigasza, reménye a család,
Öleld meg kedves, öleld a nagyanyát!
2013.03.24.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - KERNER MARIANN |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-07 16:26:17, vasárnap
|
| |
| |
Kerner Mariann: SZŐLŐFÜRT
Áldom a magot, mibe Isten sóhaja elvetett,
Száz harcon átölelve tart a családi szeretet.
Megverekszem a mindennapi küzdelmeket,
A szomorúság karjaidba el-elvezet.
Megrósz, vigasztalsz, tanítasz, terelsz,
Felnőttként ma is gyermeknek szeretsz.
Szemedbe emberöltőket látok, mi sokat tűrt,
S ez a kis mag évszázadokká érő szőlőfürt.
Apró szemei anyu, apu, testvér, nagybátyj',
Levelének erezete mutatja mamát, papát.
Együtt vagyunk egészek, egymást tartva,
Összetartozásunk végtelen hosszú inda.
Földi léptünk legnagyobb csodája, vagyona,
Szeretetünk a másik szíve, otthona.
Botladozva egészségben, betegségben,
Egymás kezét fogva, megbecsülésben.
Örömben, bánatban, a fenten és a lenteken,
Óvjuk egymást, a kapocs nem ereszthet el.
Biztonságunk, kincsünk, reményünk,
Szőlőfürtünk szép meséje- örökségünk.
Generációról generációra papáról, unokára,
Pereg az élet lapja, nem fogy el tintája
Örökkön íródó, halhatatlan lélek-krónika,
Mit egymásban hagyunk a jövő utódaira.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - KERNER MARIANN |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-07 16:23:22, vasárnap
|
| |
| |
Fohász
Édes drága Istenem!
Nem szárnyakért esdeklek,
De szívemben légy velem,
Tarts meg, ha épp esek!
Taníts meg Uram a végtelen hitre,
Ha lábam összeroskadna,
Biztass engem kegyelemre,
Késztess vas akaratra!
Bocsásd meg vakságom,
Mellyel szemem befedem,
Apró kis bujaságaim,
S főként, hogy szeretem.
Nézd el kérlek szélsőségem,
Csapongó szolgád így tanul,
Ambivalens hitem menedékem,
Ringok én tűzben edzett vágyakon.
Engedd, hogy naivitásom megőrizzem,
Hogy szolgád- én, ne hulljak a porba,
Édes Istenem- nékem ez reményem,
Hagyj meg engem: gyermek magomba!
(Kerner Mariann)
(2011.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - KERNER MARIANN |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-07 15:39:54, vasárnap
|
| |
| |
Kerner Mariann- Úgy szeretnék megöregedni...
Úgy szeretnék megöregedni, hogy ne vesszen el,
Ami ma gyermeki kacajjal lelkemben énekel.
Hogy ráncos homlokom mosollyal áldja az időt,
Ne sirassam, ne láncoljam magamhoz a letűnőt.
Úgy szeretnék megöregedni, hogy természetes legyen,
Mint hajnalból az alkony- úgy változik életem.
Délelőttöt délután követ, őszre jő a tél,
Megőszült tincseim borítsa lágyan be a dér.
Úgy szeretnék megöregedni, abban szomorúság ne legyen,
Minden apró emlék, karc - gyémánttá omoljon szívemen.
Mindaz, mit tovább tudtam adni, utánam majd megmarad,
Őrizzenek az életet dicsőítő csendes szavak.
Méltóság és fény játsszon arcomon, derű, hála,
S miként régmúlt időben, ahogy megérkeztem a világra...
Úgy menjek odaátra, telve várakozással,
Szellőként egyesüljek a lassan megnyíló csodával.
Úgy szeretnék megöregedni, hogy minden ujjlenyomatom,
Legyen a szeretet örök virága az árván maradt sírokon...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - KERNER MARIANN |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 141
- e Hét: 4983
- e Hónap: 9016
- e Év: 68269
|
|
|
Offline
