Belépés
charlotteani.blog.xfree.hu
"Az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív" (Prédikátor 7:3) Nálam helye van az érzelmeknek, az állatok szeretetének, a Bibliának, az élet dol... Molnár Anikó
1976.03.18
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Saját tanulmányozásom Nehémiás 1:1-13NewWorld fordítás
  2016-02-27 23:08:27, szombat
 
  Nehémiás


1.fejezet
Nehémiásnak, Hakália fiának szavai: A huszadik évben, kiszlév hónapban történt, hogy én ott voltam Susán várában.2Ekkor bejött Hanáni, az egyik testvérem más, Júdából való férfiakkal együtt, én pedig kérdezgettem őket a zsidókról, azokról, akik megmenekültek, a fogságból megmaradottakról, és Jeruzsálemről is. 3És ők így válaszoltak:,,A megmaradottak, akik megmaradtak a fogságból ott a tartományban, igen nagy nyomorúságban és gyalázatban vannak; Jeruzsálem falát lerombolták, kapuit pedig felégették."
4Mihelyt meghallottam e szavakat, leültem, és napokig csak sírtam és gyászoltam, böjtöltem és imádkoztam az egek Istene előtt. 5És ezt mondtam:,,Ó, Jehova, egek Istene, nagy és félelmet keltő Isten, aki megtartja a szövetséget és a szerető-kedvességet azok iránt, akik szeretik őt és megtartják parancsolatait; 6kérlek, legyen figyelmes füled, és legyen nyitva szemed, hogy meghalld szolgád imáját, amellyel könyörgök ma előtted, éjjel és nappal, Izrael fiaiért, a te szolgáidért, megvallva Izrael fiainak bűneit, melyekkel vétkeztünk ellened. Vétkeztünk, én is, és apám háza is. 7Igen, romlottan cselekedtünk ellened, és nem tartottuk meg a parancsolatokat, rendelkezéseket és bírói döntéseket, melyeket szolgádnak, Mózesnek parancsba adtál.
8Emlékezz, kérlek, a szóra, amelyet a szolgádnak, Mózesnek parancsoltál:»Ha ti hűtlenül cselekszetek, akkor én szétszórlak benneteket a népek közé. 9De amikor visszatértek hozzám, megtartjátok parancsolataimat, és megcselekszitek azokat, akkor ha szétszórtjaitok az egek szélén lesznek is, onnan is összegyűjtöm, és elviszem őket arra a helyre, melyet kiválasztottam, hogy ott lakozzon az én nevem.«10Ők a te szolgáid és a te néped, akiket megváltottál nagy hatalmaddal és erős kezeddel. 11Ó, Jehova, kérlek, legyen figyelmes füled a te szolgád imájára, és a te szolgáid imájára, akik gyönyörködnek abban, hogy félik a te nevedet.Kérlek, adj sikert ma szolgádnak, s tedd, hogy ez az ember megszánja őt!"Én magam pedig a király pohárnoka voltam.

2.fejezet
Niszán hónapban történt,Artaxerxész király huszadik évében:bor volt előtte, én pedig, ahogyan szoktam, felvettem a bort, és a királynak adtam. Ám azelőtt sohasem voltam szomorú őelőtte. 2A király ezért így szólt hozzám:,,Miért szomorú az arcod, holott nem vagy beteg? Nem más ez, mint a szív szomorúsága."Ekkor nagyon megijedtem.
3Majd így szóltam a királyhoz:,,Éljen a király időtlen időkig!Hogy ne lenne szomorú az arcom, amikor a város, ősatyáim sírhelyeinek háza szétdúltan hever, kapuit pedig tűz emésztette meg?" 4Ezt mondta erre a király:,,Mit kívánsz?"És azonnal imádkoztam az egek Istenéhez. 5Ezután így szóltam a királyhoz:,,Ha jónak tetszik a királynak, és ha szolgád kedves teelőtted, azt kérem, hogy küldj engem Júdába, ősatyáim sírhelyeinek városába, hogy újjáépíthessem azt." 6A király erre így felelt nekem, miközben a királyné mellette ült:,,Meddig tart majd utazásod, és mikor térsz vissza?" Amikor megmondtam neki a kijelölt időt, jónak tűnt a királynak, hogy elküldjön engem.
7És ezt mondtam a királynak:,,Ha jónak tetszik a királynak, adjon nekem leveleket, amelyek a Folyón túli kormányzóknak szólnak, hogy engedjenek átutazni, míg Júdába nem érek; 8és Asáfnak, a királyi liget őrének szóló levelet is, hogy adjon nekem fát, hogy gerendából megépítsük a házhoz tartozó vár kapuit, valamint a város falához, meg a házhoz, amelybe megyek."Így hát a király megadta nekem azokat, Istenemnek rajtam nyugvó jó keze szerint.
9Végül a Folyón túli kormányzókhoz jutottam, és átadtam nekik a király leveleit.A király emellett főembereket küldött el velem a hadseregből, meg lovasokat. 10Mikor a horoni Szanballat és a szolga, az ammonita Tóbiás meghallotta ezt, nagyon rossznak tűnt a szemükben, hogy egy ember azért jött, hogy Izrael fiainak javát keresse.
11Végül Jeruzsálembe érkeztem, és három napig maradtam ott. 12Majd felkeltem éjjel, én és még néhány férfi velem, de egyetlen embernek sem mondtam el, amit Isten a szívembe adott, hogy Jeruzsálemért tegyek.Nem volt velem más háziállat, csak az, amelyiken ültem. 13És éjjel kimentem a Völgy kapun át, és a Nagy Kígyó forrása előtt elhaladva elmentem egészen a Szemét kapuig, és vizsgálgattam Jeruzsálem falait, mennyire rombolták le azokat, és mennyire emésztette meg kapuit a tűz. 14Majd folytattam utamat a Forrás kapuhoz és a Király tavához, de az alattam lévő háziállatnak nem volt már hely, hogy továbbjöjjön. 15Én azonban leereszkedtem a völgybe éjnek idején, és vizsgálgattam a falat;majd visszatérve bementem a Völgy kapun, és visszaérkeztem.
16A helytartók pedig nem tudták, hová mentem és mit tettem;a zsidóknak, és a papoknak, az előkelőknek, meg helytartóknak és a többieknek, akik a munkán dolgoztak, még nem mondtam el semmit. 17Majd így szóltam hozzájuk:,,Látjátok, milyen nagy nyomorúságban vagyunk, mily szétdúltan hever Jeruzsálem, és a kapui tűzben égtek meg. Jöjjetek, építsük újjá Jeruzsálem falát, hogy ne legyünk többé gyalázattá!"18És elbeszéltem nekik, miként volt jó rajtam Istenemnek keze, valamint a király szavait is, amelyeket mondott nekem.És így feleltek:,,Keljünk fel, és építsünk!"És megerősítették kezeiket a jó munkára.
19Mikor pedig a horoni Szanballat és a szolga, az ammonita Tóbiás meg az arab Gesem meghallották ezt, gúnyt űztek belőlünk, megvetően tekintettek ránk, és ezt mondták:,,Mi ez, amit műveltek? Talán a király ellen lázadtok?"20Én azonban feleltem nekik, és ezt mondtam:,,Az egek Istene fog sikeressé tenni bennünket.Mi, az ő szolgái, felkelünk és bizony építünk.Nektek viszont nincs részetek, sem jogos követelésetek Jeruzsálemben, sem semmi, amiről rátok emlékeznének."

3.fejezet
Majd Eliásib, a főpap és testvérei, a papok felkeltek, és megépítették a Juh kaput.Ők szentelték fel azt, és tették fel ajtajait;egészen a Mea toronyig felszentelték, egészen Hanánel tornyáig. 2Mellettük Jerikó férfiai építettek, őmellettük pedig Zakkur, Imri fia épített.
3Hasszenáa fiai a Hal kaput építették meg;ők gerendázták be azt, és tették fel ajtajait, zárjait és reteszeit. 4Mellettük Meremót, Hakkóc fiának, Urijának fia végzett javítási munkát;őmellettük Mesullám, Mesézabel fiának, Berekiának fia végzett javítási munkát;őmellettük Cádók, Baána fia végezett javítási munkát. 5Mellettük a Tékoából valók végeztek javítási munkát; az ő előkelőik azonban nem hajtották nyakukat uraik szolgálatába.
6Jójada, Paseah fia és Mesullám, Beszódia fia az Óváros kaput javították ki;ők gerendázták be azt, tették fel ajtajait, zárjait és reteszeit.7Mellettük a gibeoni Melátia és a meronóti Jádon végeztek javítási munkát, gibeoni és micpai férfiak, akik a Folyón túli kormányzó fennhatósága alá tartoztak. 8Mellette Uzziel, Harhajának fia, az aranyművesek egyike végzett javítási munkát; őmellette a kenőcskeverők közül való Hanánia végzett javítási munkát.Egészen a Széles falig kikövezték Jeruzsálemet. 9Mellettük Refája, Húr fia, Jeruzsálem körzete felének a fejedelme végzett javítási munkát. 10Mellettük Jedája, Hárumáf fia végzett javítási munkát saját házával szemben; őmellette pedig Hattus, Hasabnejának fia végzett javítási munkát.
11Malkija, Hárim fia és Hassub, Pahat-Moáb fia egy másik megmért részt javított ki, valamint a Sütőkemencék tornyát. 12Mellette Sallum, Hallóhés fia, Jeruzsálem körzete felének a fejedelme végzett javítási munkát, ő és a lányai.
13Hánun és Zanoah lakosai a Völgy kaput javították ki;ők építették meg azt, tették fel ajtajait, zárait és reteszeit, valamint még ezerkönyöknyit a falból egészen a Szemét kapuig.14Malkija, Rékáb fia,Bét-Hakkerem körzetének fejedelme a Szemét kaput javította ki;ő építette meg és tette fel ajtajait, zárjait és reteszeit.
15Sallun, Kolhóze fia, Micpa körzetének egyik fejedelme a Forrás kaput javította ki;ő építette meg azt, fedte be, tette fel ajtajait, zárjait és reteszeit, valamint ő építette meg a Csatorna tavának falát is a Király kertjéig, és egészen a Dávid városából lefelé vezető lépcsőig.
16Őutána Nehémiás, Azbuk fia,Bét-Cúr környéke felének a fejedelme végzett javítási munkát egészen Dávid sírhelyeinek átellenéig és a tóig, amelyet készítettek, egészen a Vitézek házáig.
17Őutána a léviták végeztek javítási munkát, Rehum, Báni fia;mellette Hasábia, Keila körzete felének a fejedelme végzett javítási munkát a maga körzetének nevében.18Őutána testvérei végeztek javítási munkát, Bavvai, Hénadád fia, Keila körzete felének a fejedelme.
19Ézer, Jésua fia, Micpa egyik fejedelme javított ki mellette egy másik megmért részt a Fegyvertár feljáratával szemben a Támpillérnél.
20Őutána Báruk, Zabbai fia dolgozott nagy hévvel, és javított ki egy másik megmért részt, a Támpillértől egészen Eliásib főpap házának bejáratáig.
21Őutána Merémót, Hakkóc fiának, Urijának fia javított ki egy másik megmért részt, Eliásib házának bejáratától egészen Eliásib házának a végéig.
22Őutána a papok, a Jordán-környékről való férfiak végeztek javítási munkát. 23Őutánuk Benjámin és Hassub végeztek javítási munkát a házukkal szemben. Utánuk Azária, Anánia fiának, Maáséjának fia végzett javítási munkát a háza közelében. 24Őutána Binnui, Hénadád fia javított ki egy másik megmért részt, Azária házától a Támpillérig majd egészen a szegletig. 25Utána Palál, Uzai fia végzett javítási munkát a Támpillérrel és a Király házából kiemelkedő felső toronnyal szemben, amely az Őrség udvaránál van. Őutána következett Pedája, Paros fia. 26A nétineusok az Ófelen laktak. Egészen a Víz kapu átellenéig végeztek javítási munkát, keletre, és a kiemelkedő torony átellenéig.
27Őutánuk a Tékoából valók javítottak ki egy újabb megmért részt, a nagy kiemelkedő torony átellenétől egészen az Ófel faláig.
28A Ló kapu felett a papok végeztek javítási munkát, mindegyik a maga háza előtt.
29Őutánuk Cádók, Immér fia végzett javítási munkát a háza előtt.
Őutána Semája, Sekánia fia, a Keleti kapu őre végzett javítási munkát.
30Utána Hanánia, Selémia fia és Hánun, Cáláf hatodik fia javított ki egy másik megmért részt.
Őutána Mesullám, Berekia fia végzett javítási munkát saját terme előtt.
31Őutána az aranyművesek közül való Malkija végzett javítási munkát a nétineusok és a kereskedők házáig, a Szemle kapuval szemben és egészen a szeglet tetőszobájáig.
32A szeglet tetőszobája és a Juh kapu között az aranyművesek és a kereskedők végeztek javítási munkát.

4.fejezet
Történt pedig, hogy amint Szanballat meghallotta, hogy újjáépítjük a falat, feldühödött, igen megharagudott, és gúnyolni kezdte a zsidókat. 2Így szólt testvérei és Szamária hadserege előtt, igen, ezt mondta:,,Mit művelnek ezek a nyomorult zsidók?Hát saját magukban bíznak? Talán áldozni fognak? Vajon egy nap alatt befejezik? Életre keltik-e a köveket a romhalmazból, holott azok megégtek?"
3Az ammonita Tóbiás pedig mellette volt, és így folytatta:,,Hát még amit építenek! Ha egy róka menne fel rá, az is lerombolná kőfalukat."
4Halld meg, ó, Istenünk, hisz megvetetté lettünk! Fordítsd vissza fejükre gyalázkodásukat, és add át őket a fosztogatásnak a fogság földjén. 5Ne fedezd el vétküket és bűnüket színed elől. Ne töröltessék el az, hisz bosszúságot okoztak az építőknek.
6És tovább építettük a falat, és az egész fal összeért egészen félmagasságig.A nép pedig továbbra is szívvel-lélekkel dolgozott.
7És történt, hogy amint Szanballat, Tóbiás és az arabok, az ammoniták meg az asdódiak meghallották, hogy Jeruzsálem falainak helyreállítása előrehaladt, mivel már elkezdték betömni a réseket, igen feldühödtek.8 Mindannyian összeesküvést szőttek, hogy eljönnek, harcolnak Jeruzsálem ellen, és bajt okoznak nekem. 9Mi viszont imádkoztunk Istenünkhöz, és őrséget állítottunk ellenük, éjjel és nappal őmiattuk.
10Júda pedig ezt mondta:,,Fogytán a teherhordó ereje, a rom pedig sok, és mi képtelenek vagyunk építeni a falat."
11Mi több, ellenségeink ezt mondták:,,Nem tudnak meg és nem vesznek észre semmit, míg közéjük nem megyünk. Megöljük őket, és leállítjuk a munkát."
12És történt, hogy amikor csak a közelükben élő zsidók bejöttek, ezt mondták nekünk tízszer is: ,,Feljönnek ők mindazokról a helyekről, ahová ti majd visszatértek hozzánk."
13Ezért embereket állítottam a fal mögötti hely legalsó részeire, a nyílt helyekre, és felállítottam a népet családonként, kardjaikkal, lándzsáikkal és íjaikkal. 14Mikor láttam, mennyire félnek, nyomban felkeltem, és így szóltam az előkelőkhöz, a helytartókhoz és a többiekhez a népből:,,Ne féljetek tőlük! A nagy és félelmet keltő Jehovára gondoljatok!Harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, lányaitokért, feleségeitekért és otthonaitokért!"
15Történt pedig, hogy mihelyt ellenségeink meghallották, hogy megtudtuk ezt, és így az igaz Isten meghiúsította tervüket, és mi mindannyian visszatértünk a falhoz, ki-ki a maga munkájához, 16igen, attól a naptól fogva legényeim fele a munkában tevékenykedett, másik fele pedig a lándzsát, pajzsot és íjat tartotta, és páncélinget viselt; és a fejedelmek ott álltak Júda egész háza mögött. 17A fal építői és azok, akik a terhet hordták, egyik kezükkel a munkát végezték, másikkal pedig a dárdát tartották. 18És az építők felövezték magukat, mindegyikük derekán ott volt a kardja miközben épített; és mellettem volt az, akinek a kürtöt kellett megfújnia.
19Majd így szóltam az előkelőkhöz, a helytartókhoz és a többiekhez a népből:,,A munka nagy és kiterjedt, mi pedig elszórtan vagyunk a falon, egymástól messze. 20Ahol halljátok a kürt szavát, oda gyűljetek össze hozzánk. A mi Istenünk fog harcolni értünk."
21Míg mi a munkát végeztük, az emberek másik fele a lándzsát tartotta, hajnalhasadtától egészen a csillagok feljöttéig. 22Akkor még ezt is mondtam a népnek:,,Töltsék a férfiak az éjszakát — ki-ki a maga szolgájával — Jeruzsálemben, és legyenek őreink éjjel, munkásaink nappal."23 Sem én, sem testvéreim, sem szolgáim, sem az őrök, akik mögöttem voltak, nem vetettük le ruháinkat, hanem mindannyian jobb kezünkben tartottuk dárdánkat.

5.fejezet
A nép és a feleségek azonban nagy kiáltásban törtek ki zsidó testvéreik ellen. 2Voltak, akik ezt mondták:,,Fiainkat és leányainkat zálogul adjuk, hogy gabonához jussunk, együnk és életben maradjunk."3És voltak, akik ezt mondták:,,Mezőinket, szőlőinket és házainkat zálogba adjuk, hogy gabonához jussunk az éhínség idején."4És voltak, akik ezt mondták:,,Pénzt vettünk kölcsön a királyi sarc miatt mezőinkre és szőlőinkre. 5Testünk olyan, mint testvéreink teste, fiaink olyanok, mint az ő fiaik, de lám, fiainkat és leányainkat rabszolgákká alacsonyítjuk, és leányaink közül néhány már le is alacsonyíttatott. Nincs hatalom kezünkben, miközben mezőink és szőlőink másokéi."
6Én pedig nagy haragra gerjedtem, amint meghallottam kiáltásukat és e szavakat. 7Szívem meghányta-vetette a dolgot, majd korholni kezdtem az előkelőket és a helytartókat, ezt mondva: ,,Bizony uzsoráskodtok saját testvéreitekkel!"
Ezután nagy gyűlést hívtam össze miattuk, 8és így szóltam hozzájuk:,,Mi vásároltuk vissza a nemzeteknek eladott zsidó testvéreinket, amennyire csak hatalmunkban volt; ti meg eladnátok saját testvéreiteket? Hát nekünk legyenek ők eladva?"Erre elnémultak, és nem találtak szavakat. 9Ekkor így folytattam:,,Nem jó, amit cselekszetek.Hát nem a mi Istenünk félelmében kellene járnotok a nemzeteknek, ellenségeinknek gyalázkodása miatt? 10Hiszen én, a testvéreim és a szolgáim is pénzt és gabonát kölcsönzünk nekik.Kérlek benneteket, hagyjunk fel azzal, hogy kamatra adunk kölcsönt! 11Kérlek benneteket, adjátok vissza nekik mezőiket, szőlőiket, olajfaligeteiket és házaikat a mai napon, és a pénz, a gabona, az újbor és az olaj századrészét, amit kamatként követeltek tőlük."
12Erre így feleltek:,,Visszaadjuk, és nem követelünk tőlük semmit.Pontosan úgy teszünk, ahogy mondod."Így hát összehívtam a papokat, és megeskettem őket, hogy e szavak szerint cselekszenek. 13És kiráztam a keblemen lévő ruhát, majd ezt mondtam:,,Így rázzon ki az igaz Isten minden olyan embert a házából és a megszerzett tulajdonából, aki nem cselekszi meg e szót;így legyen kirázva, és így legyen üressé!"Erre az egész gyülekezet így felelt:,,Ámen!" És dicsérni kezdték Jehovát. A nép pedig e szóval összhangban cselekedett.
14Egy másik dolog:Attól a naptól fogva, hogy ő megbízott azzal, hogy kormányzójuk legyek Júda földjén,Artaxerxész király huszadik évétől a harminckettedik évéig, tizenkét éven át, én és a testvéreim nem ettük a kormányzónak járó kenyeret.15Az előttem lévő korábbi kormányzók súlyos terheket raktak a népre, és naponta negyven ezüstsekelt vettek el tőlük kenyérre és borra. Szolgáik is hatalmaskodtak a nép felett.Én viszont, Istentől való félelmemben, nem cselekedtem így.
16Sőt, segítettem e falon végzett munkában, és nem szereztünk mezőt sem; minden szolgám odagyülekezett a munkára. 17És a zsidók meg a helytartók, százötven ember, és azok, akik hozzánk jöttek a körülöttünk lévő nemzetek közül, ott voltak az asztalomnál. 18És ezt készítették el minden napra:egy bikát, hat válogatott juhot és madarakat készítettek el nekem, valamint tíznaponta bőségesen hoztak mindenféle borból.Emellett azonban nem követeltem meg a kormányzónak járó kenyeret, mert nehéz volt a népen a szolgálat terhe. 19Emlékezz meg rólam, Istenem, az én javamra — mindarról, amit e népért tettem.

6.fejezet
Történt pedig, hogy mihelyt elmondták Szanballatnak, Tóbiásnak és az arab Gesemnek, meg a többi ellenségünknek, hogy újjáépítettem a falat, és nem maradt benne rés (noha akkorra még nem tettem fel az ajtókat a kapukra), 2Szanballat és Gesem azonnal hozzám küldött ezzel az üzenettel: ,,Gyere el, és találkozzunk Onó völgyének faluiban." Ám ők rosszat forraltak ellenem. 3Ezért követeket küldtem hozzájuk ezt üzenve: ,,Nagy munkában vagyok, így hát nem tudok lemenni. Miért álljon le a munka, amíg itt hagyom, hogy lemenjek hozzátok?" 4De ők ugyanazokat a szavakat üzenték nekem négyszer is, és én is ugyanazokkal a szavakkal feleltem nekik.
5Végül Szanballat elküldte hozzám szolgáját ötödször is ugyanazokkal a szavakkal, egy nyitott levéllel a kezében. 6Ez állt benne:,,A nemzetek között az a hír járja, és Gesem is azt mondja, hogy te meg a zsidók lázadást terveltek, s ezért építitek a falat; s e beszéd szerint te leszel majd a királyuk. 7Még prófétákat is kijelöltél, hogy egész Jeruzsálemben ezt hirdessék rólad:»Király van Júdában!« Ilyen dolgok jelentetnek majd a királynak. Most azért gyere, és tanácskozzunk együtt."
8Én azonban hozzá küldtem ezzel az üzenettel: ,,Nem történt semmi olyan, amiről beszélsz, hanem csak saját szíved szerint gondolod ki ezeket."9Mert mindannyian meg akartak félemlíteni bennünket, ezt mondva:,,Kezük lehanyatlik majd a munkától, és nem készül el az." Most azért erősítsd meg a kezemet!
10Én pedig bementem Semájának, Delája fiának, Mehetábel fiának házába, akit bezárkózva találtam. Ő pedig így szólt: ,,Találkozzunk az igaz Isten házában, a templomban, és zárjuk be a templom ajtajait, mert bejönnek, hogy megöljenek téged, még éjjel is bejönnek, hogy megöljenek." 11De így feleltem: ,,Hát elfusson-e egy ilyen ember, mint én? És melyik hozzám hasonló ember léphetne be a templomba úgy, hogy életben marad? Nem megyek be!" 12És utánanéztem ennek, s lám, nem Isten küldte őt, hanem azért mondta ezt a próféciát ellenem, mert Tóbiás és Szanballat bérelte fel. 13Azért bérelték fel őt, hogy félelmemben úgy cselekedjek, vétkezzem, és így rossz hírbe keverhessenek, és gyalázhassanak engem.
14Emlékezz meg, Istenem, Tóbiásról és Szanballatról a tetteik szerint, és Noádiáról, a prófétanőről is, meg a többi prófétáról, akik meg akartak félemlíteni.
15Végül elkészült a fal elul hónap huszonötödik napján, ötvenkét nap alatt.
16És történt, hogy mihelyt ellenségeink mind meghallották, és a körülöttünk lévő nemzetek mind meglátták ezt, azonnal igen nagyot estek saját szemükben, és megtudták, hogy a mi Istenünknek köszönhető, hogy elkészült a munka. 17Azokban a napokban Júda előkelői is sok levelet küldtek Tóbiáshoz, és Tóbiástól is sok levél jött vissza hozzájuk. 18Júdában ugyanis sokan eskü révén álltak kapcsolatban vele, hiszen a veje volt Sekániának, Arah fiának; a fia, Johanán pedig Mesullámnak, Berekia fiának a lányát vette feleségül. 19Ezenkívül folyton jót beszéltek róla előttem, az én szavaimat pedig megvitték őneki. És leveleket küldött Tóbiás, hogy megfélemlítsen.

7.fejezet
És történt, hogy mihelyt újjáépült a fal, azonnal feltettem az ajtókat. Majd ki lettek jelölve a kapuőrök, az énekesek és a léviták. 2Azután Jeruzsálem parancsnokául neveztem ki Hanánit, a testvéremet, és Hanániát, a vár fejedelmét, mivel igen megbízható férfi volt, és jobban félte az igaz Istent, mint sokan mások. 3És így szóltam hozzájuk: ,,Jeruzsálem kapuit ne nyissák ki, míg a nap melegen nem süt; mialatt ők ott állnak, zárják és reteszeljék be az ajtókat. És állíts őröket Jeruzsálem lakói közül, mindegyiket a maga őrhelyére, mindegyiket a maga háza elé." 4A város pedig széles volt és nagy, de kevés ember volt benne, és még házak sem épültek.
5De Istenem a szívembe adta, hogy összegyűjtsem az előkelőket, a helytartókat meg a népet, hogy bejegyeztessék magukat a származási jegyzékbe. Ekkor megtaláltam azok származási jegyzékének könyvét, akik elsőként jöttek fel, és ezt találtam benne leírva:
6Ezek a tartomány fiai, akik kijöttek a száműzöttek fogságából, akiket Nabukodonozor, Babilon királya vitt száműzetésbe, s akik később visszatértek Jeruzsálembe és Júdába, mindenki a maga városába, 7akik Zorobábellel, Jésuával, Nehémiással, Azáriával, Raámiával, Nahamánival, Márdokeussal, Bilsánnal, Misperettel, Bigvaival, Néhummal és Baánahhal érkeztek.
Az Izrael népe közül való férfiak száma a következő: 8Paros fiai kétezer-egyszázhetvenketten; 9Sefátia fiai háromszázhetvenketten; 10Arah fiai hatszázötvenketten;  11Pahat-Moáb fiai, Jésua és Joáb fiai közül kétezer-nyolcszáztizennyolcan; 12Elám fiai ezerkétszázötvennégyen; 13Zattu fiai nyolcszáznegyvenöten; 14Zakkai fiai hétszázhatvanan; 15Binnui fiai hatszáznegyvennyolcan; 16Bebai fiai hatszázhuszonnyolcan; 17Azgád fiai kétezer-háromszázhuszonketten; 18Adónikám fiai hatszázhatvanheten; 19Bigvai fiai kétezer-hatvanheten; 20Adin fiai hatszázötvenöten; 21Áter fiai Ezékiás ágán kilencvennyolcan; 22Hásum fiai háromszázhuszonnyolcan; 23Bécai fiai háromszázhuszonnégyen; 24Hárif fiai száztizenketten; 25Gibeon fiai kilencvenöten; 26Betlehem és Netófa férfiai száznyolcvannyolcan; 27Anatót férfiai százhuszonnyolcan; 28Bét-Azmávet férfiai negyvenketten; 29Kirját-Jeárim, Kefira és Beérót férfiai hétszáznegyvenhárman; 30Ráma és Géba férfiai hatszázhuszonegyen; 31Mikmász férfiai százhuszonketten; 32Bétel és Ai férfiai százhuszonhárman; 33a másik Nébó férfiai ötvenketten; 34a másik Elám fiai ezerkétszázötvennégyen; 35Hárim fiai háromszázhúszan; 36Jerikó fiai háromszáznegyvenöten; 37Lód, Hádid és Onó fiai hétszázhuszonegyen; 38Szenáa fiai háromezer-kilencszázharmincan.
39A papok: a Jésua házából való Jedája fiai kilencszázhetvenhárman; 40Immér fiai ezerötvenketten; 41Pashúr fiai ezerkétszáznegyvenheten; 42Hárim fiai ezertizenheten.
43A léviták: Hódeva fiainak, Jésuának, vagyis Kadmielnek fiai hetvennégyen. 44Az énekesek, Asáf fiai száznegyvennyolcan. 45A kapuőrök: Sallum fiai, Áter fiai, Talmon fiai, Akkub fiai, Hatita fiai, Sóbai fiai százharmincnyolcan.
46A nétineusok: Ciha fiai, Hásufa fiai, Tabbaot fiai, 47Kérósz fiai, Szía fiai, Pádón fiai, 48Lebána fiai, Hagába fiai, Salmai fiai, 49Hanán fiai, Giddél fiai, Gahar fiai, 50Reája fiai, Recin fiai, Nekóda fiai, 51Gazzám fiai, Uzza fiai, Paseah fiai, 52Bésai fiai, Meunim fiai, Nefuseszim fiai, 53Bakbuk fiai, Hakufa fiai, Harhur fiai, 54Baclit fiai, Mehida fiai, Harsa fiai, 55Barkósz fiai, Sisera fiai, Temah fiai, 56Neciah fiai, Hatifa fiai.
57Salamon szolgáinak fiai: Szótai fiai, Szóferet fiai, Perida fiai, 58Jaála fiai, Darkón fiai, Giddél fiai, 59Sefátia fiai, Hattil fiai, Pókeret-Haccebaim fiai, Ámon fiai. 60A nétineusok és Salamon szolgáinak fiai összesen háromszázkilencvenketten voltak.
61Ezek voltak azok, akik Tel-Melahból, Tel-Harsából, Kerubból, Addonból és Immérből jöttek fel, de ők nem tudták megmondani atyáik házát és eredetüket, hogy Izrael népe közül valók-e: 62Delája fiai, Tóbiás fiai, Nekóda fiai hatszáznegyvenketten. 63A papok közül: Habája fiai, Hakkóc fiai, Barzillai fiai, aki a gileádi Barzillai lányai közül vett magának feleséget, s az ő nevük után nevezték őt. 64Ezek voltak azok, akik keresték a bejegyzésüket, hogy nyilvánosan igazolják leszármazásukat, de nem találták meg, ezért mint beszennyezetteket, kirekesztették őket a papságból. 65A tirsáta pedig azt mondta nekik, hogy ne egyenek abból, ami szentséges, mindaddig, míg a pap fel nem áll az urimmal és tummimmal.
66Az egész gyülekezetben összesen negyvenkétezer-háromszázhatvanan voltak, 67a rabszolgáikat és rabszolgaleányaikat leszámítva, akik hétezer-háromszázharmincheten voltak; és volt még kétszáznegyvenöt férfi és női énekesük. 68Hétszázharminchat lovuk és kétszáznegyvenöt öszvérük volt. 69Tevéből négyszázharmincöt volt, szamárból pedig hatezer-hétszázhúsz.
70Némelyek az atyai háznépek fői közül adakoztak a munkára. A tirsáta ezer aranydrachmát adott a kincsekhez, meg ötven tálat és ötszázharminc papi köntöst. 71És némelyek az atyai háznépek fői közül húszezer aranydrachmát és kétezer-kétszáz ezüstminát adtak a kincsekhez a munkára. 72A nép többi része pedig húszezer aranydrachmát, kétezer ezüstminát és hatvanhét papi köntöst adományozott.
73A papok, a léviták, a kapuőrök, az énekesek és némelyek a nép közül, meg a nétineusok egész Izraellel együtt letelepedtek városaikban. A hetedik hónap beköszöntével Izrael fiai már a városaikban voltak.

8.fejezet
És az egész nép egy emberként összegyülekezett a Víz kapu előtti köztéren. Majd azt mondták Ezsdrásnak, a másolónak, hogy hozza elő a könyvet Mózes törvényéről, amelyet Jehova parancsolt Izraelnek. 2Ezsdrás pap tehát a hetedik hónap első napján előhozta a törvényt a gyülekezet elé, amely férfiakból, nőkből és mindazokból állt, akik elég értelmesek voltak ahhoz, hogy figyeljenek. 3És felolvasott abból a Víz kapu előtti köztérrel szemben, virradattól egészen délig, a férfiak, nők és mindazok előtt, akik értelmesek voltak; és az egész nép figyelmes füllel hallgatta a törvény könyvét. 4Ezsdrás, a másoló egy faemelvényen állt, amelyet erre az alkalomra készítettek; ott állt mellette Mattitja, Sema, Anája, Uriás, Hilkija és Maáséja a jobbja felől, a balja felől pedig Pedája, Misáel, Malkija, Hásum, Has-Baddána, Zakariás és Mesullám.
5És Ezsdrás felnyitotta a könyvet az egész nép szeme láttára, mert az egész nép fölött volt; s amikor felnyitotta, az egész nép felállt. 6Ezsdrás ekkor áldotta Jehovát, a nagy és igaz Istent, az egész nép pedig így felelt rá: ,,Ámen! Ámen!", és felemelték kezeiket. Majd mélyen meghajoltak, és arccal a földre borultak Jehova előtt. 7A lévita Jésua, Báni, Serébia, Jámin, Akkub, Sabbetai, Hódija, Maáséja, Kelita, Azária, Jozabád, Hanán és Pelája pedig megmagyarázták a törvényt a népnek, és a nép eközben állva maradt. 8Felolvastak a könyvből, az igaz Isten törvényéből, kifejtették azt, és értelmet vittek bele; segítettek megérteni az olvasottakat.
9Nehémiás, vagyis a tirsáta, és Ezsdrás pap, a másoló, valamint a népet oktató léviták így szóltak az egész néphez:,,E mai nap szent Jehovának, a ti Isteneteknek. Ne keseregjetek, és ne sírjatok!" Mert az egész nép sírt, amikor a törvény szavait hallotta. 10És ezt mondta nekik: ,,Menjetek, egyetek kövért és igyatok édeset, küldjetek részt annak is, akinek semmi sem készíttetett, mert szent ez a nap a mi Urunknak. Ne bánkódjatok, hisz Jehova öröme a ti erődítményetek." 11A léviták pedig az egész népet csendre intették ezt mondva: ,,Csendesedjetek el, hiszen szent ez a nap! Ne bánkódjatok!" 12Elment azért az egész nép, hogy egyen, igyon, részt küldjön, és nagy vigasságot tartson, mert megértették a tudtukra adott szavakat.
13A második napon az egész nép atyáinak fői, a papok és a léviták Ezsdráshoz, a másolóhoz gyülekeztek, hogy betekintést nyerjenek a törvény szavaiba. 14Ekkor megtalálták leírva a törvényben, amelyet Jehova parancsolt Mózes által, hogy Izrael fiainak lombsátrakban kell lakniuk a hetedik hónapban tartott ünnep idején, 15és ki kell hirdetniük, és közhírré kell tenniük valamennyi városukban és egész Jeruzsálemben: ,,Menjetek ki a hegyekbe, és hozzatok olajfaleveleket és olajban gazdag fának meg mirtuszfának lombját, pálmalombot és sűrű ágú fáknak lombjait, hogy lombsátrakat készítsetek a leírtak szerint."
16A nép pedig kiment, behozta azokat, és lombsátrakat készített magának, mindenki a maga háztetőjén, az udvaraikban, meg az igaz Isten házának udvaraiban, a Víz kapu közterén és az Efraim kapu közterén. 17A fogságból visszatértek egész gyülekezete tehát lombsátrakat készített, és lombsátrakban lakott; bizony, Izrael fiai nem tettek így Józsuénak, Nún fiának napjai óta mindeddig a napig; így hát igen nagy volt az örvendezés. 18Napról napra felolvastak az igaz Isten törvényének könyvéből, az első naptól fogva az utolsó napig; hét napon át tartották az ünnepet, a nyolcadik napon pedig ünnepi gyülekezés volt az előírás szerint.

9.fejezet
Ugyanennek a hónapnak a huszonnegyedik napján Izrael fiai egybegyűltek böjtölve, zsákruhában, és porral a fejükön.2És Izrael magva elkülönítette magát minden idegentől, és előálltak megvallva bűneiket s atyáik vétkeit. 3Majd felálltak helyükön, és felolvastak Istenük, Jehova törvényének a könyvéből a nap negyedrészében, másik negyedrészében pedig vallomást tettek, és leborultak Jehova, az ő Istenük előtt.
4Jésua, Báni, Kadmiel, Sebánia, Bunni, Serébia, Báni és Kenáni felálltak a léviták emelvényére, és hangosan Jehovához, Istenükhöz kiáltottak. 5És a lévita Jésua, Kadmiel, Báni, Hasabneja, Serébia, Hódija, Sebánia és Petáhia így szóltak: ,,Keljetek föl, áldjátok Jehovát, a ti Isteneteket időtlen időktől fogva időtlen időkig! Áldják a te dicsőséges neved, amely magasztosabb minden áldásnál és dicséretnél.
6Te vagy Jehova egymagad; te alkottad az egeket, az egeknek egeit is minden seregükkel együtt, a földet és mindazt, ami rajta van, a tengereket és mindazt, ami bennük van, és mindannyiukat életben tartod; leborul teelőtted az egek serege. 7Te vagy Jehova, az igaz Isten, aki kiválasztottad Ábrámot, aki kihoztad őt Urból, a káldeusok városából, és az Ábrahám nevet adtad neki. 8Úgy találtad, hogy szíve hűséges előtted, ezért szövetség köttetett vele, hogy neki adod a kánaániták, a hettiták, az amoriták és a periziták meg a jebusziták és a girgasiták földjét, hogy magvának adod azt; és beteljesítetted szavad, hisz igazságos vagy.
9Láttad ősatyáink nyomorúságát Egyiptomban, és hallottad kiáltásukat a Vörös-tengernél. 10Jeleket és csodákat tettél a fáraó és minden szolgája ellen, földjének egész népe ellen, hisz tudtad, hogy elbizakodottan cselekedtek ellenük; és nevet szereztél magadnak, amely mindmáig fennmaradt. 11A tengert kettéválasztottad előttük, úgyhogy száraz földön keltek át a tenger közepén; üldözőiket a mélységbe vetetted, mint követ a hatalmas vizekbe. 12Felhőoszlop által vezetted őket nappal, és tűzoszlop által éjjel, hogy megvilágítsd nekik az utat, amelyen járniuk kell. 13És lejöttél a Sínai-hegyre, szóltál hozzájuk az égből, és adtál nekik igaz bírói döntéseket, és az igazság törvényeit, jó rendelkezéseket és parancsolatokat. 14Szent sabbatodat megismertetted velük, parancsolatokat, rendelkezéseket és törvényt parancsoltál nekik Mózes, a te szolgád által. 15Kenyeret adtál nekik az égből éhségük csillapítására, és vizet fakasztottál nekik a kősziklából szomjuk oltására; azt mondtad nekik, hogy menjenek be, és vegyék birtokba a földet, amely felől esküre emelted kezed, hogy nekik adod.
16Ők pedig, a mi ősatyáink, elbizakodottan cselekedtek, megkeményítették nyakukat, és nem hallgattak parancsolataidra. 17Nem akartak figyelni, és nem emlékeztek csodálatos tetteidre, amelyeket véghezvittél velük, hanem megkeményítették nyakukat, és főt választottak maguknak, hogy visszatérjenek egyiptomi szolgaságukba. De te a megbocsátás Istene vagy, könyörületes és irgalmas, lassú a haragra, olyan, aki bővelkedik szerető-kedvességben — te nem hagytad el őket. 18Igen, amikor öntött borjúszobrot készítettek maguknak, és ezt mondták: »Ez a te Istened, aki kivezetett téged Egyiptomból«, és igen tiszteletlenül cselekedtek, 19akkor nagy irgalmadban te nem hagytad el őket a pusztában. A felhőoszlop nem távozott el fölülük nappal, hogy vezesse őket az úton, sem a tűzoszlop éjjel, hogy megvilágítsa nekik az utat, amelyen járniuk kell. 20Jó szellemedet adtad, hogy eszessé tedd őket, mannádat nem tartottad vissza szájuktól, és vizet adtál nekik szomjuk oltására. 21Negyven éven át tápláltad őket a pusztában, és semmiben sem volt hiányuk. Ruhájuk nem kopott el, lábuk nem dagadt meg.
22Királyságokat és népeket adtál nekik, kimérted azokat részről részre; birtokba vették hát Szihon földjét, Hesbon királyának a földjét, és Ógnak, Básán királyának a földjét. 23Fiaikat megsokasítottad, és annyian lettek, mint az ég csillagai. Majd bevitted őket a földre, amelyről ősatyáiknak azt ígérted, hogy bemennek oda, és birtokba veszik. 24Bementek hát fiaik, és birtokba vették a földet, és meghódoltattad előttük az ország lakóit, a kánaánitákat. Kezükbe adtad őket, a királyaikat, és az ország népeit, hogy kedvük szerint cselekedjenek velük. 25Megerősített városokat és kövér földet foglaltak el, mindenféle jóval teli házakat vettek birtokba, kivájt víztárolókat, szőlőket és olajfaligeteket, és sok fát, mely eledelt ad; ettek és jóllaktak, megkövéredtek, és dúskáltak a te nagy jóságodban.
26Ámde engedetlenné váltak, és fellázadtak ellened, hátuk mögé vetették törvényedet, és megölték a te prófétáidat, akik tanúskodtak ellenük, hogy visszavezessék őket hozzád; és igen tiszteletlenül cselekedtek. 27Ezért ellenségeik kezébe adtad őket, akik sanyargatták őket; de nyomorúságuk idején hozzád kiáltottak, te pedig meghallottad az egekből; nagy irgalmadban megmentőket adtál nekik, akik megmentették őket ellenségeik kezéből.
28Ám amint megnyugodtak, ismét azt tették, ami rossz teelőtted, és ellenségeik kezébe adtad őket, hogy eltapossák őket. Ekkor visszatértek, és segítségért kiáltottak hozzád, te pedig meghallottad az egekből, és megszabadítottad őket nagy irgalmadban, újra meg újra. 29Noha tanúskodtál ellenük, hogy visszatérítsd őket törvényedhez, ők elbizakodottan cselekedtek, és nem hallgattak parancsolataidra; vétkeztek a te bírói döntéseid ellen, amelyeket ha megcselekszik az ember, él általuk. Makacsul elfordították vállukat, nyakukat megkeményítették, és nem figyeltek. 30Sok éven át elnéző voltál velük, és tanúskodtál ellenük szellemed által prófétáidon keresztül, de ők nem figyeltek. Végül az országok népeinek kezébe adtad őket. 31Nagy irgalmadban azonban nem irtottad ki, sem el nem hagytad őket, hisz könyörületes és irgalmas Isten vagy.
32Most azért, ó, Istenünk, nagy, hatalmas és félelmet keltő Isten, aki megtartja a szövetséget és a szerető-kedvességet, ne tűnjék csekélységnek teelőtted mindaz a viszontagság, amely bennünket, királyainkat, fejedelmeinket, papjainkat, prófétáinkat, ősatyáinkat és egész népedet ért, Asszíria királyainak napjaitól fogva mind a mai napig. 33Te igazságos vagy mindabban, ami minket ért, hisz hűségesen cselekedtél, mi viszont gonoszul cselekedtünk. 34Királyaink, fejedelmeink, papjaink és ősatyáink nem hajtották végre törvényedet, és nem figyeltek parancsolataidra, sem bizonyságaidra, amelyekkel tanúskodtál ellenük. 35És ők, királyságuk idején, a bőséges javak közepette, amelyekkel elláttad őket, és a tágas és kövér földön, amelyet eléjük adtál, nem szolgáltak téged, és nem tértek meg gonosz szokásaikból. 36Íme, ma rabszolgák vagyunk! A földön, amelyet ősatyáinknak adtál, hogy egyék gyümölcsét és javait, íme, rabszolgák vagyunk; 37termését bőven hozza a királyoknak, akiket fölénk helyeztél bűneink miatt, s akik kedvük szerint uralkodnak testünk felett, meg háziállataink felett, mi pedig nagy nyomorúságban vagyunk.
38Mindezek miatt tehát megbízható megállapodást kötünk, írásba foglaljuk azt, és fejedelmeink, lévitáink meg papjaink pecsételik le."

10.fejezet
Ők voltak, akik lepecsételték ezt:
Nehémiás, a tirsáta, Hakália fia,
és Sedékiás, 2Serája, Azária, Jeremiás, 3Pashúr, Amária, Malkija, 4Hattus, Sebánia, Malluk, 5Hárim, Meremót, Abdiás, 6Dániel, Ginneton, Báruk, 7Mesullám, Abija, Mijámin, 8Maázia, Bilgai és Semája, ők voltak a papok.
9A léviták pedig: Jésua, Azánia fia, a Hénadád fiai közül való Binnui, és Kadmiel, 10és testvéreik, Sebánia, Hódija, Kelita, Pelája, Hanán, 11Mika, Rehob, Hasábia, 12Zakkur, Serébia, Sebánia, 13Hódija, Báni és Beninu.
14A nép fői: Paros, Pahat-Moáb, Elám, Zattu, Báni, 15Bunni, Azgád, Bebai, 16Adónia, Bigvai, Adin, 17Áter, Ezékiás, Azzur, 18Hódija, Hásum, Bécai, 19Hárif, Anatót, Nébai, 20Magpias, Mesullám, Hézir, 21Mesézabel, Cádók, Jaddua, 22Pelátia, Hanán, Anája, 23Hósea, Hanánia, Hassub, 24Hallóhés, Pilha, Sobek, 25Rehum, Hasabna, Maáséja, 26Ahija, Hanán, Anán, 27Malluk, Hárim, Baánah.
28A nép többi része pedig, a papok, a léviták, a kapuőrök, az énekesek, a nétineusok és mindazok, akik elkülönítették magukat az országok népeitől az igaz Isten törvénye számára, az ő feleségeik, fiaik és leányaik, mindazok, akiknek ismeretük és értelmük volt, 29csatlakoztak testvéreikhez, az előkelőikhez, és átok terhe és eskü alatt kötelezték magukat, hogy az igaz Isten törvényében járnak, amely Mózesnek, az igaz Isten szolgájának keze által adatott; s hogy megtartják és végrehajtják Jehovának, Urunknak minden parancsolatát, bírói döntéseit és rendelkezéseit; 30és hogy nem adjuk lányainkat az ország népeinek, az ő lányaikat pedig nem vesszük el fiainknak.
31Az ország népeitől pedig, akik eddig árukat és mindenféle gabonát hoztak be eladásra sabbatnapon, nem veszünk semmit sabbaton vagy más szent napon, és lemondunk a hetedik év terméséről és minden kéz adósságáról.
32Köteleztük magunkat arra is, hogy évente mindannyian egy sekel harmadrészét adjuk az Istenünk házában végzett szolgálatra, 33a sabbatok és az újholdak sorba rakott kenyereire, állandó gabonafelajánlásaira és állandó égő felajánlására, a kijelölt ünnepekre, azokra, amik szentek, és a bűnért való felajánlásokra, hogy engesztelést szerezzünk Izraelért, és az Istenünk házában végzett minden munkára.
34És sorsot vetettünk a fa behordása felől, hogy a papok, a léviták és a nép beviszik Istenünk házába, ősatyáink háznépe szerint, a meghatározott időkben, évről évre, hogy elégessék Jehovának, a mi Istenünknek oltárán, a törvényben megírtak szerint; 35és köteleztük magunkat rá, hogy elvisszük földünk első érett termését, és mindenféle fának az első érett gyümölcsét Jehova házához, évről évre; 36és elvisszük fiaink és háziállataink elsőszülötteit, a törvényben leírtak szerint, csordáink és nyájaink elsőszülötteit Istenünk házához, a papoknak, akik Istenünk házában szolgálnak. 37Valamint durvalisztünk első őrlését, és adományainkat, és mindenféle fának a gyümölcsét, az újbort és az olajat elvisszük a papoknak, az Istenünk házában lévő étkezőhelyiségekhez, és a földünk termésének tizedét is a lévitáknak, mivel ők, a léviták kapnak tizedet minden földművelő városunkban.
38És a pap, Áron fia legyen a lévitákkal, amikor a léviták tizedet kapnak; a léviták pedig vigyék fel a tized tizedrészét Istenünk házához, a raktár étkezőhelyiségeihez. 39Mert az étkezőhelyiségekhez kell Izrael fiainak és a léviták fiainak vinniük az adományt a gabonából, az újborból és az olajból. És ott vannak a szentély felszerelési tárgyai, a szolgálatot végző papok meg a kapuőrök és az énekesek; ne hanyagoljuk hát el Istenünk házát!

11.fejezet
A nép fejedelmei Jeruzsálemben laktak, a nép többi része felől pedig sorsot vetettek, hogy minden tíz emberből egyet Jeruzsálembe, a szent városba vigyenek lakni, és a többi kilenc más városokban lakjon. 2A nép pedig áldotta mindazokat az embereket, akik önként vállalták, hogy Jeruzsálemben laknak.
3És ezek a tartomány főemberei, akik Jeruzsálemben laktak; ám Izrael, a papok, a léviták, a nétineusok és Salamon szolgáinak a fiai Júda városaiban laktak, mindegyik a maga birtokán, a városaikban.
4Laktak még Jeruzsálemben Júda fiai és Benjámin fiai közül is. Júda fiai közül Atája, Uzziás fia, aki Zakariás fia, aki Amária fia, aki Sefátia fia, aki Mahalalel fia, aki Pérec fiai közül való; 5és Maáséja, Báruk fia, aki Kolhóze fia, aki Hazaja fia, aki Adája fia, aki Jojárib fia, aki a selanita fiának, Zakariásnak fia. 6Pérec összes fia, aki Jeruzsálemben lakott, négyszázhatvannyolc rátermett férfi volt.
7Ezek voltak Benjámin fiai: Sallu, Mesullám fia, aki Jóed fia, aki Pedája fia, aki Kolája fia, aki Maáséja fia, aki Itiel fia, aki Jesája fia; 8őutána Gabbai és Szallai, összesen kilencszázhuszonnyolcan; 9és Jóel, Zikri fia, aki felvigyázó volt felettük, és Júda, Hasszenua fia, aki a második ember volt a város felett.
10A papok közül: Jedája, aki Jojárib fia, Jákin, 11Serája, Hilkija fia, aki Mesullám fia, aki Cádók fia, aki Mérajót fia, aki Ahitubnak, az igaz Isten háza vezetőjének a fia; 12meg testvéreik, a házon dolgozók, nyolcszázhuszonketten; és Adája, Jerohám fia, aki Pelália fia, aki Amci fia, aki Zakariás fia, aki Pashúr fia, aki Malkija fia, 13meg testvérei, az atyai háznépek fői, kétszáznegyvenketten, és Amasszai, Azarel fia, aki Ahzai fia, aki Mesillémót fia, aki Immér fia, 14meg testvéreik, erős, vitéz férfiak, százhuszonnyolcan; Zabdiel, a nagy emberek fia volt a felvigyázójuk.
15A léviták közül: Semája, Hassub fia, aki Azrikám fia, aki Hasábia fia, aki Bunni fia, 16és Sabbetai meg Jozabád a léviták fői közül, akik az igaz Isten házával kapcsolatos külső tennivalókat felügyelték; 17és Mattánia, Mika fia, aki Zabdi fia, aki Asáf fia, a dicsérő éneklés vezetője, ő zengett dicséretet az imánál, és Bakbukia, aki második volt testvérei közül, és Abda, Sammua fia, aki Galál fia, aki Jedutun fia. 18A léviták összesen kétszáznyolcvannégyen voltak a szent városban.
19A kapuőrök, Akkub, Talmon és az ő testvéreik, akik a kapuknál őrködtek, százhetvenketten.
20Izraelnek, a papoknak és a lévitáknak a fennmaradó része pedig Júda többi városában volt, mindegyik a maga örökségén. 21A nétineusok az Ófelen laktak; és Ciha meg Gispa állt a nétineusok felett.
22A jeruzsálemi léviták felvigyázója pedig Uzzi volt — Báni fia, aki Hasábia fia, aki Mattánia fia, aki Mika fia —, Asáf fiai, az énekesek közül, az igaz Isten házán végzett munkával kapcsolatban. 23A király parancsot adott ki érdekükben, és az énekesek meghatározott ellátást kaptak a mindennapi szükségleteik szerint. 24Petáhia, Mesézabel fia, aki Zerahnak, Júda fiának fiai közül való, ő állt a király mellett a nép minden ügyében.
25Ami a mezőkön lévő településeket illeti, voltak néhányan Júda fiai közül, akik Kirját-Arbában meg annak alárendelt városaiban laktak, Dibonban meg annak alárendelt városaiban, és Jekabceélben meg annak településein, 26és Jésuában, Móladában, Bét-Peletben, 27Hacar-Suálban és Beér-Sebában meg annak alárendelt városaiban, 28és Ciklágban, Mekónában meg annak alárendelt városaiban, 29és Én-Rimmonban, Córában, Jármutban, 30Zanoahban és Adullámban meg azok településein, Lákisban meg annak mezőin, Azekában meg annak alárendelt városaiban. És tábort ütöttek Beér-Sebától egészen a Hinnom-völgyig.
31Benjámin fiai Gébából, Mikmásból, Ajából és Bételből meg annak alárendelt városaiból, 32Anatótból, Nóbból, Anániából, 33Hácorból, Rámából, Gittaimból, 34Hádidból, Ceboimból, Neballátból, 35Lódból és Onóból, a mesteremberek völgyéből voltak. 36A léviták közül voltak olyan, Júdából való csoportok, melyek Benjáminban telepedtek le.

12.fejezet
Ezek voltak a papok és a léviták, akik felmentek Zorobábellel, Sealtielnek a fiával meg Jésuával: Serája, Jeremiás, Ezsdrás, 2Amária, Malluk, Hattus, 3Sekánia, Rehum, Meremót, 4Iddó, Ginnetói, Abija, 5Mijámin, Maádia, Bilga, 6Semája, Jojárib, Jedája, 7Sallu, Ámók, Hilkija, Jedája. Ezek voltak a papok főemberei és az ő testvéreik Jésuának napjaiban.
8A léviták pedig: Jésua, Binnui, Kadmiel, Serébia, Júda, Mattánia, azok élén, akik hálát adtak, ő meg a testvérei. 9És Bakbukia meg Unni, az ő testvéreik, velük szemben álltak őrszolgálatban. 10Jésua nemzette Joákimot, Joákim nemzette Eliásibot, Eliásib pedig Jójadát. 11Jójada nemzette Jonatánt, Jonatán nemzette Jadduát.
12Joákim napjaiban pedig ezek voltak a papok, az atyai háznépek fői: Serájának Merája, Jeremiásnak Hanánia, 13Ezsdrásnak Mesullám, Amáriának Johanán, 14Mallukinak Jonatán, Sebániának József, 15Hárimnak Adna, Mérajótnak Helkai, 16Iddónak Zakariás, Ginnetonnak Mesullám, 17Abijának Zikri, Minjáminnak . . . , Moádiának Piltai, 18Bilgának Sammua, Semájának Jonatán, 19Jojáribnak Mattenai, Jedájának Uzzi, 20Szallainak Kallai, Ámóknak Éber, 21Hilkijának Hasábia, Jedájának Netánel.
22Bejegyezték a lévitákat Eliásib, Jójada, Johanán és Jaddua napjaiban mint az atyai háznépek főit, valamint a papokat is, egészen a perzsa Dáriusz királyságának idejéig.
23Lévi fiait, mint atyai háznépek főit, bejegyezték a krónikás könyvbe, egészen Eliásib fiának, Johanánnak a napjaiig. 24A léviták fői Hasábia, Serébia és Kadmiel fia, Jésua voltak, és velük szemben testvéreik, hogy dicséretet mondjanak, és hálát adjanak, az igaz Isten emberének, Dávidnak parancsolata szerint, egyik őrcsapat a másikhoz igazodva. 25Mattánia, Bakbukia, Abdiás, Mesullám, Talmon és Akkub álltak őrt mint kapuőrök, és őrcsapatot alkottak a kapuk raktárainál. 26Ők Joákim napjaiban éltek, aki Jésuának, Jocadák fiának a fia, valamint Nehémiás kormányzónak meg Ezsdrás papnak, a másolónak napjaiban.
27Jeruzsálem falának felavatásakor keresték a lévitákat, hogy elhozzák őket minden helyükről Jeruzsálembe, hogy avatást tartsanak és örvendezzenek hálaadással, énekkel, cintányérokkal, húros hangszerekkel és hárfákkal. 28És az énekesek fiai összegyülekeztek még a Jordán-környékről is, Jeruzsálem egész környékéről és a netófaiak településeiről, 29Bét-Gilgálból és Géba meg Azmávet mezőiről, mert voltak olyan települések, amelyeket az énekesek építettek maguknak Jeruzsálem körül. 30És a papok meg a léviták megtisztították magukat, megtisztították a népet, a kapukat és a falat.
31Majd felvittem Júda fejedelmeit a falra. Ezután kijelöltem két hatalmas hálaadó énekkart és menetet, és az egyik jobbra ment a falon a Szemét kapuhoz. 32Hosája és Júda fejedelmeinek a fele pedig utánuk ment, 33Azária is, és Ezsdrás, Mesullám, 34Júda, Benjámin, Semája és Jeremiás; 35és a papok fiai közül is trombitával, Zakariás, Jonatán fia, aki Semája fia, aki Mattánia fia, aki Mikája fia, aki Zakkur fia, aki Asáf fia, 36meg az ő testvérei: Semája, Azarel, Milalai, Gilalai, Máaj, Netánel, Júda és Hanáni, Dávidnak, az igaz Isten emberének éneket kísérő hangszereivel; és Ezsdrás, a másoló haladt előttük. 37Majd a Forrás kapunál, egyenesen előre, felmentek Dávid városának a lépcsőjén, a fal emelkedőjén Dávid háza fölé, egészen a Víz kapuig, keletre.
38A másik hálaadó énekkar elöl ment, én pedig mögötte a nép felével, a Sütőkemencék tornya fölötti falon a Széles falhoz, 39az Efraim kapu felett az Óváros kapuhoz, majd egészen a Hal kapuig, Hanánel tornyáig, meg a Mea toronyig, és tovább a Juh kapuhoz; majd megálltak az Őr kapunál.
40Végül a két hálaadó énekkar megállt az igaz Isten házánál, én is, meg a helytartók fele velem, 41valamint a papok, Eljákim, Maáséja, Minjámin, Mikája, Eljoénai, Zakariás, Hanánia a trombitákkal, 42meg Maáséja, Semája, Eleázár, Uzzi, Johanán, Malkija, Elám és Ézer. És az énekesek, akik Izráhia felvigyázóval voltak, továbbra is hallatták a hangjukat.
43Nagy áldozatokkal áldoztak azon a napon, és örvendeztek, mert az igaz Isten nagy örömet adott nekik. Az asszonyok és a gyermekek is örvendeztek, így Jeruzsálem örvendezése messzire hallatszott.
44Ezenkívül kijelöltek azon a napon férfiakat a készletek, adományok, zsengék és a tizedek termei fölé, hogy begyűjtsék azokba a városok mezőiről a törvényben előírt részt a papok és a léviták számára; mert Júda örvendezése a papok és a léviták miatt volt, akik szolgálatot végeztek. 45És kezdték ellátni Istenük iránti kötelezettségeiket, és a tisztulással kapcsolatos kötelezettségeket — ugyanígy az énekesek és a kapuőrök is —, Dávidnak és fiának, Salamonnak parancsolata szerint. 46Mert Dávid és Asáf napjaiban, a régmúlt időkben voltak vezetői az énekeseknek és az Istennek szóló dicséret és hálaadás énekének. 47És egész Izrael Zorobábel napjaiban és Nehémiás napjaiban megadta az énekeseknek és a kapuőröknek járó részt a napi szükséglet szerint, és odaszentelték azokat a lévitáknak, a léviták pedig odaszentelték Áron fiainak.

13.fejezet
Azon a napon felolvastak Mózes könyvéből a nép füle hallatára, és megtalálták leírva benne, hogy az ammoniták és a moábiták nem jöhetnek az igaz Isten gyülekezetébe időtlen időkig, 2mert nem mentek Izrael fiai elé kenyérrel és vízzel, hanem felbérelték ellenük Bálámot, hogy átkozza meg őket. Istenünk azonban az átkot áldásra fordította. 3És történt, hogy amint hallották a törvényt, kezdték elkülöníteni mind az elegy népet Izraeltől.
4Ezt megelőzően Eliásib, az Istenünk házának egyik étkezőhelyiségére felügyelő pap már rokona volt Tóbiásnak; 5és egy nagy étkezőhelyiséget készített neki, ahová korábban a gabonafelajánlást, a tömjént, a felszerelési tárgyakat, a gabona, az újbor és az olaj tizedrészét rakták, amelyekre a léviták, az énekesek és a kapuőrök jogosultak, valamint a papoknak hozott adományt.
6Amikor mindez történt, nem voltam Jeruzsálemben, hisz Artaxerxésznek, Babilon királyának harminckettedik évében mentem oda a királyhoz, és valamivel később kértem engedélyt a királytól az eltávozásra. 7Majd Jeruzsálembe érkeztem, és felfigyeltem a gonoszságra, amelyet Eliásib követett el Tóbiásért azáltal, hogy termet készített neki az igaz Isten házának udvarában. 8Ez nagyon rossznak tűnt nekem, ezért kihajítottam Tóbiás házának minden berendezését az étkezőhelyiségen kívülre. 9Majd szóltam, és megtisztították az étkezőhelyiségeket, és visszavittem oda az igaz Isten házának felszerelési tárgyait a gabonafelajánlással és a tömjénnel együtt.
10És megtudtam, hogy a léviták nem kapták meg a nekik járó részt, így a munkát végző léviták és énekesek szétszéledtek, ki-ki a maga mezejére. 11Korholtam hát a helytartókat, ezt mondva: ,,Miért lett elhanyagolva az igaz Isten háza?" Ezért egybegyűjtöttem és a helyükre állítottam őket. 12És egész Júda behozta a gabona, az újbor és az olaj tizedrészét a raktárakba. 13Majd Selémiát, a papot, Cádókot, a másolót és a léviták közül való Pedáját kineveztem a raktárak fölé; és az ő felügyeletük alatt volt Hanán, Mattánia fiának, Zakkurnak a fia, mert ők hűségeseknek találtattak; és rájuk hárult, hogy kiosszák testvéreik részét.
14Emlékezz meg rólam, Istenem, ezzel kapcsolatban, és ne töröld el szerető-kedvességből fakadó tetteimet, amelyeket Istenem házáért és annak őrzése ügyében cselekedtem.
15Azokban a napokban láttam, hogy Júdában borsajtót taposnak sabbaton, és gabonahalmokat visznek be, szamarakra rakják azokat, és bort, szőlőt, fügét meg mindenféle terhet, és mindezeket behozzák Jeruzsálembe sabbatnapon; és bizonyságot tettem ellenük azon a napon, amelyen árulták az élelmet. 16A tírusziak pedig a városban laktak, és halat meg mindenféle árut hoztak be, és kereskedtek sabbaton Júda fiaival Jeruzsálemben. 17Én ezért korholni kezdtem Júda előkelőit, és így szóltam hozzájuk: ,,Micsoda gonoszság ez, amit műveltek, hogy még a sabbatnapot is megszentségtelenítitek? 18Hát nem így cselekedtek-e ősatyáitok, és ezért Istenünk ránk meg erre a városra hozta mindezt a bajt? Ti mégis fokozzátok az izzó haragot Izrael ellen, megszentségtelenítve a sabbatot!"
19És történt, hogy mihelyt árnyék vetült Jeruzsálem kapuira sabbat előtt, tüstént szóltam, és bezárták az ajtókat. Majd meghagytam, hogy ne nyissák ki azokat, míg a sabbat véget nem ér; néhány szolgámat pedig a kapukba állítottam, hogy semmiféle teher ne jöhessen be sabbatnapon. 20Így hát a kereskedők és a mindenféle áruk árusai Jeruzsálemen kívül töltötték az éjszakát egyszer is, másszor is. 21Majd bizonyságot tettem ellenük, és így szóltam hozzájuk:,,Miért töltitek az éjszakát a fal előtt? Ha még egyszer ezt teszitek, kezet emelek rátok!" Attól fogva nem jöttek sabbaton.
22Azután megmondtam a lévitáknak, hogy rendszeresen tisztítsák meg magukat, és jöjjenek be, és őrizzék a kapukat, hogy megszenteljék a sabbatnapot. Erről is emlékezz meg értem, Istenem, és szánj meg engem szerető-kedvességed bőségében!
23Azokban a napokban láttam azokat a zsidókat is, akik asdódi, ammonita és moábita feleségeket fogadtak be. 24Fiaik fele asdódi nyelven beszélt; egyik sem tudott zsidóul, hanem más népek nyelvein beszélt. 25Én ezért korholtam és átkoztam őket, megvertem néhány férfit közülük, megtéptem a hajukat, és megeskettem őket Istenre: ,,Ne adjátok lányaitokat fiaiknak, és ne fogadjátok el lányaikat a fiaitok vagy magatok számára! 26Hát nem ezek miatt vétkezett Salamon, Izrael királya? Sok nemzet között sem volt olyan király, mint ő; szerette őt Istene, és királlyá emelte Isten egész Izrael felett. De még őt is bűnbe vitték az idegen feleségek. 27Hát nem hallatlan, hogy elkövetitek mindezt a nagy gonoszságot, és hűtlenül cselekszetek Istenünkkel szemben, azáltal hogy idegen feleségeket fogadtok be?"
28Eliásib főpap fiának, Jójadának egyik fia pedig a horoni Szanballat veje volt. Ezért elűztem őt magamtól.
29Emlékezz meg róluk, Istenem, mert beszennyezték a papságot, és a papság meg a léviták szövetségét.
30És megtisztítottam őket mindattól, ami idegen, és feladatot adtam a papoknak meg a lévitáknak, kinek-kinek a maga munkája szerint, 31 a fa behordása felől is a meghatározott időkben, meg az első érett termés felől.
Emlékezz meg rólam, Istenem, az én javamra!




 
 
0 komment , kategória:  Nehémiás könyve/ Ószövetség  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2019.03 2019. április 2019.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 65 db bejegyzés
Összes: 7487 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 86
  • e Hét: 699
  • e Hónap: 9314
  • e Év: 44344
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.