Belépés
charlotteani.blog.xfree.hu
"Az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív" (Prédikátor 7:3) Nálam helye van az érzelmeknek, az állatok szeretetének, a Bibliának, az élet dol... Molnár Anikó
1976.03.18
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Jób könyvének befejező 36-42-ig terjedő fejezetei
  2016-09-03 22:10:07, szombat
 
  36. fejezet
1És Elihu ezután így folytatta:2,,Légy egy kicsit türelmes velem, és kijelentem neked, Hogy van még mit szólni Isten mellett.3Messziről hozom ismeretemet, És Megformálómnak igazságosságot tulajdonítok.4Mert bizony nem hazugság a szavam, És Az van előtted, akinek tökéletes a tudása.5Íme!Isten hatalmas, és nem veti el az embert;Hatalmas ő szíve erejében;6Nem hagyja életben a gonoszt, Az elnyomottaknak pedig igazságot szolgáltat.7Nem veszi le szemét az igazságosról, Sőt királyokat ültet trónra Örökre, és felmagasztaltatnak.8Ha bilincsbe vannak verve, Fogva tartatnak a nyomorúság köteleivel.9Akkor tudtukra adja eljárásmódjukat És törvényszegéseiket, mert kevélykednek.10Megnyitja fülüket az intelem előtt, És azt mondja, hogy térjenek meg az álnokságból.11Ha engedelmeskednek és szolgálnak, Akkor jóban érnek véget napjaik, És gyönyörűségben éveik,12De ha nem engedelmeskednek, dárda által vesznek el, És ismeret nélkül lehelik ki utolsó leheletüket.13Akik hitehagyók szívükben, haragot gyűjtenek.Nem kiáltanak segítségért, még ha megkötözi is őket.14Lelkük ifjan huny ki, Életük a férfi-templomiprostituáltak között.15Megszabadítja ő az elnyomottat nyomorúságában, És megnyitja fülüket az elnyomás közepette.16Kicsalogat téged is a nyomorúság szájából! Tágasabb tér, nem pedig szorultság kerül helyébe, És asztalod vigasztalása tele lesz kövérséggel.17Eltelsz majd a gonoszra kimondott bírói ítélettel;A bírói ítélet és az igazságosság érvényesül.18Csak vigyázz, ne csábítson rosszindulatú tapsra a düh, És ne tévelyítsen el a nagy váltságdíj.19Használ-e majd segélykiáltásod? Nem. De még nagy erőfeszítésed sem a nyomorúságban.20Ne áhítsd azt az éjszakát, Amikor népek tűnnek el a helyükről.21Vigyázz, ne fordulj afelé, ami csak árt, Hiszen ezt választottad inkább, semmint a nyomorúságot.22Íme, Isten magasztosan cselekszik erejével;Ki olyan tanító, mint ő?23Kicsoda kéri számon tőle az útját, És ki mondja:Igazságtalanságot követtél el!24Gondolj arra, hogy magasztald az ő cselekedetét, Amelyről énekelnek az emberek.25Minden ember arra tekint,A halandó távolról nézi.26Íme, Isten magasztosabb, semhogy megismerhetnénk;Éveinek száma kikutathatatlan.27Mert fölszívja a vízcseppeket, Ezek átszűrődnek mint eső, hogy ködévé alakuljanak,28S a felhők így permetet hullatnak, Ontják a cseppeket az emberekre.29Ugyan ki képes megérteni a felhőrétegeket, A sátrából jövő robajokat?30Íme, kiteríti föléje világosságát, És a tenger gyökereit beborítja ő.31Mert ezek által jár el a népek ügyében;Ennivalót ad bőséggel.32Kezébe rejti a villámlást,És parancsot ad neki a támadó ellen.33Hírt ad őróla dörgése, És a jószág is a közeledőről.

37. fejezet
1Bizony, megremeg ettől a szívem, És kiugrik helyéből.2Hallgassátok figyelmesen hangja dörgését, És a morajlást, amely szájából kijön.3Az egész ég alatt kiereszti, És villámai eljutnak a föld végső határaira.4Aztán hang bömböl, Ő mennydörög fenségének hangjával, S nem tartja azokat vissza, amikor szavát hallatja.5Isten csodálatosan mennydörög szavával, Nagy dolgokat cselekedve, amelyeket nem ismerhetünk.6Mert azt mondja a hónak:Hullj a földre!,Meg a záporesőnek, igen, az ő heves záporesőjének is.7Pecsétet tesz minden földi ember kezére, Hogy minden halandó megismerje munkáját.8A vad behúzódik a leshelyre, És rejtekeiben tanyázik.9Előjön a szélvihar a belső szobából, És a hideg is az északi szelektől.10Isten leheletére jég keletkezik, És összeszorul a vizek szélessége.11Igen, nedvességgel terheli meg a felhőt, Fénye szétoszlatja a felhőtömeget,12Az pedig körös-körül forog, követve az ő irányítását, Bárhová is parancsolja őket a föld termékeny felszínén.13Hol vessző gyanánt, hol földje javára, Hol szerető-kedvességként adja.14Hajtsd ide füledet, ó, Jób! Állj meg, és figyeld meg Isten csodálatos műveit.15Tudod-e, hogy mikor határozott Isten a rendeltetésük felől, És mikor ragyogtatta elő felhőjének fényét?16Tudod-e, hogyan lebeg a felhő, Ismered-e Annak csodálatos műveit, akinek tökéletes a tudása?17Miként forrósodik át ruhád, Midőn csend száll a földre dél felől?18Talán vele együtt domboríthatod ki az eget, Hogy kemény legyen, mint az öntött tükör?19Tudasd velünk, mit mondjunk neki;Nem találjuk a szavakat a sötétség miatt.20Jelenteni kell-e neki, hogy szólni akarok?Avagy mondta-e valaki, hogy ezt hírül adják?21Most nem látni a fényt;De ott ragyog az égen, Miután a szél elvonul, és megtisztítja azt.22Észak felől aranyló ragyogás támad. Félelmetes méltóság van Istenen.23A Mindenhatót ki nem kutatjuk;Magasztos ő erejében. A jogot és az igazságosság bőségét nem becsüli le.24Féljék hát az emberek! Nem tekint ő azokra, akik bölcsek a maguk szívében."

38. fejezet
1És Jehova felelt Jóbnak a szélviharból, és ezt mondta:2,,Ki ez, aki elhomályosítja a végzést Tudatlan szavakkal?3Övezd fel, kérlek, derekadat életerős férfi módjára, Hadd kérdezzelek, te pedig világosíts fel!4Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg nekem, ha tudod, mi az értelem.5Ki határozta meg méreteit, ugyan tudod-e, Vagy ki feszítette ki rajta a mérőzsinórt?6Mibe süllyesztették a talpait, Vagy ki tette le szegletkövét,7Amikor együtt ujjongtak a hajnalcsillagok, És Isten minden fia lelkendezve kiáltott?8Ki torlaszolta el ajtókkal a tengert, Amely mintha az anyaméhből tört volna elő, úgy jelent meg,9Amikor a felhőt ruhájává, A sűrű homályt pólyájává tettem,10S megszabtam neki rendelkezésemet, Reteszt és ajtókat helyezve el,11Majd így szóltam:Eddig jöhetsz, és nem tovább;Itt van büszke hullámaid határa.12Parancsoltál-e a reggelnek, amióta napjaidat éled?Tudattad-e a hajnallal a helyét,13Hogy megfogja a föld széleit, És lerázza onnan a gonoszokat?14Úgy változik át, mint az agyag a pecsét alatt, És előállnak a dolgok, mintha ruhát öltenének magukra.15A gonoszoktól pedig megvonatik világosságuk, És a magasra emelt kar összetörik.16Eljutottál-e a tenger forrásaihoz, Vagy járkáltál-e a mély vizeket kutatva17Feltárultak-e előtted a halál kapui, Vagy látod-e a sötét árnyék kapuit?18Megvizsgáltad-e már a föld nagy kiterjedéseit?Mondd meg, ha mindezt megismerted.19Hol is van az út, amely a világosság hajlékába visz?Hát a sötétségnek hol a helye,20Hogy elvidd határához,És megértsd a házához vezető ösvényeket?21Tudod-e?Hiszen már akkor megszülettél, És nagy a te napjaidnak száma!22Eljutottál-e a hó tárházaiba, Vagy látod-e a jégeső tárházait,23Melyeket a nyomorúság idejére, A harc és háború napjára tartogatok?24Ugyan hol az az út, amelyen szétszóródik a fény, És szétterjed a keleti szél a föld színén?25Ki hasított csatornát az áradatnak, S utat a mennydörgő viharfelhőnek,26Hogy esőt hullasson a földre, hol ember nincsen, A pusztára, hol földből való embert nem találsz,27Hogy megelégítsen vihar sújtotta és kietlen helyeket, És fakasszon sarjadzó pázsitot?28Van-e atyja az esőnek, Avagy ki nemzette a harmatcseppeket?29Kinek a méhéből jön elő a jég, S az ég zúzmaráját ki hozza világra?30Elrejtőznek a vizek, mintha kő alatt lennének, És megszilárdul a mély vizek felszíne.31Egybekötheted-e a Kima csillagkép kötelékeit, Vagy megoldhatod-e a Keszil csillagkép köteleit?32Előhozhatod-e a Mazzarót csillagképet a maga idején?Vezérelheted-e az Ás csillagképet fiaival együtt?33Ismered-e az egek törvényeit, Vagy ki tudnád-e terjeszteni hatalmukat a földre?34Felemelheted-e szavadat a felhőkig, Hogy vízáradat borítson el téged?35Útjukra küldheted-e a villámokat, hogy menjenek, És azt mondják neked:Itt vagyunk! 36Ki helyezett bölcsességet a felhőrétegekbe, Vagy ki adott értelmet az égi jelenségnek?37Ki tudja pontosan megszámlálni a felhőket bölcsességgel, Vagy ki tudja felborítani az ég vizeskorsóit,38Amikor híg sárrá lesz a por, És egymáshoz tapadnak a földhantok?39Tudsz-e zsákmányt ejteni az oroszlánnak, Csillapíthatod-e a fiatal oroszlánok mohó étvágyát,40Amikor rejtekükön lapulnak, Vagy lesben fekszenek búvóhelyükön?41Ki készíti el a hollónak eledelét, Midőn fiókái Istenhez kiáltanak segítségért, Amikor csak kóvályognak, mert nincsen eleség?

39. fejezet
1Tudod-e, mikor van itt a kőszáli kecskék ellési ideje?Megfigyeled-e, mikor borjadzik vajúdva a szarvasünő?2Megszámlálod-e a holdhónapokat, melyeket kitöltenek, Avagy tudod-e, mikor van itt ellésük ideje?3Legörnyednek, midőn világra hozzák kicsinyeiket, Amikor megszabadulnak fájásaiktól.4Fiaik megerősödnek, nagyra nőnek a mezőn;Kimennek, és nem térnek vissza hozzájuk.5Ki engedte szabadon a zebrát, És ki oldotta el a vadszamár kötelékeit,6Amelynek a kietlen síkságot rendeltem házául, És a sós vidéket lakhelyéül?7Csak nevet a város zsivaján;Nem hallja a lesvadász lármáját.8Hegyeket keres magának legelőül, És mindenféle zöldet felkutat.9Akar-e a vadbivaly szolgálni téged, Vagy jászladnál tölti-e az éjszakát?10Odakötöd-e köteleivel a vadbivalyt a barázdához, Vagy boronálja-e a völgyeket utánad?11Bízol-e benne, mivel nagyon erős, És ráhagyod-e fáradságos munkádat?12Bízol-e abban, hogy behordja magodat, És begyűjti szérűdre?13Vígan verdes-e szárnyával a strucctyúk, Vagy olyan szárnytolla és tollazata van-e, mint a gólyának?14Hisz a földön hagyja tojásait, A porban tartja melegen,15És elfelejti, hogy a láb széttiporhatja, Vagy a mező vadja eltaposhatja azokat.16Keményen bánik fiókáival, mintha nem is az övéi volnának — Hiábavaló a fáradozása, mert nincs benne rettegés.17Isten ugyanis elfeledtette vele a bölcsességet, És nem részesítette értelemben.18Amikor aztán magasra emelve csapkodja szárnyát, Nevet a lovon és lovasán.19Adhatsz-e a lónak erőt?Felruházhatod-e nyakát suhogó sörénnyel?20Felugraszthatod-e, mint a sáskát? Horkantásának méltósága rémületet kelt.21Kapál a völgyben, és örvend erejének;Elébe megy a fegyvereknek.22Nevet a rettegésen, nem rémül meg, És nem fordul vissza a kard elől.23Tegez csörög rajta, Lándzsának és dárdának pengéje.24Dobogva és izgatottan falja a földet, El se hiszi, hogy kürtszót hall.25Mihelyt szól a kürt, fölnyerít:haj!Messziről megérzi az ütközet szagát, A vezérek dörgő hangját és a csatakiáltást.26Vajon a te értelmed műve, hogy felszáll a sólyom, És kiterjeszti szárnyát a déli szél felé?27Vagy talán a te parancsodra történik, hogy fölemelkedik a sas, És magasra rakja fészkét,28Hogy kőszirten tanyázik, És sziklafokon, megközelíthetetlen helyen tölti az éjt?29Onnan kell eledel után kutatnia, A messzeségbe tekintenek szemei.30Fiókái vért szürcsölnek, És ahol a megöltek vannak, ott van ő is."

40. fejezet
1És Jehova felelt Jóbnak, és ezt mondta:2,,Perelhet-e a bírálgató a Mindenhatóval?Válaszoljon erre, aki Istent feddi."3Jób akkor felelt Jehovának, és ezt mondta:4,,Íme, jelentéktelenné lettem. Mit is válaszoljak neked?Kezemet a számra teszem.5Egyszer szóltam, de már nem válaszolok;Kétszer is, de nem folytatom."6Jehova ekkor felelt Jóbnak a szélviharból, és ezt mondta:7,,Övezd fel, kérlek, derekadat életerős férfi módjára, Én kérdezlek, te pedig világosíts fel!8Talán bizony semmissé teszed az én igazságosságomat?Gonosznak jelentesz ki, hogy neked igazad legyen?9Vagy van-e olyan karod, mint az igaz Istené, És mennydöröghetsz-e oly hangon, mint ő?10Ékesítsd fel magadat, kérlek, fenséggel és magasztossággal, Öltözz hát méltóságba és pompába.11Öntsd ki haragod bősz indulatát, Láss meg minden gőgöst, és alacsonyítsd le őket.12Láss meg minden gőgöst, és alázd meg őket, Taposd el a gonoszokat ott, ahol vannak.13Rejtsd el valamennyit a porba, Zárd el arcukat a rejtett helyen,14Én pedig, igen, én majd megdicsérlek, Mert meg tud menteni téged a jobbod.15Íme a behemót, melyet én alkottam, akárcsak téged. Zöld füvet eszik, mint a bika.16Lám csak, erőssége a csípőjében van, Duzzadó ereje a hasizmaiban.17Lehajlítja farkát, mintha cédrus volna;Combjának inai egymásba fonódnak.18Csontjai rézcsövek, Erős csontjai mintha kovácsoltvas rudak lennének.19Ez az Isten útjainak kezdete;Alkotója megközelítheti a kardjával.20Mert a hegyek látják el termésükkel, És a mező minden vadja ott játszadozik.21Tüskés lótuszfák alá heveredik, Nádnak és ingoványnak rejtekében.22Tüskés lótuszfák árnyéka borul rá, A völgy nyárfái veszik körül.23Ha tajtékzik a folyó, riadtan nem menekül. Bizakodik, még ha a Jordán tódul is szájáig.24Elfoghatja-e valaki szemtől szemben?Átlyukaszthatja-e valaki az orrát, tőrbe ejtve őt?

41. fejezet
1Kihúzhatod-e a leviatánt horoggal, Vagy lenyomhatod-e kötéllel a nyelvét?2Tehetsz-e kákát az orrlyukába, Vagy átfúrhatod-e tövissel az állkapcsát?3Rimánkodik-e neked sokat, Avagy lágy szavakkal szól-e hozzád?4Szövetségre lép-e veled, Hogy rabszolgáddá fogadd időtlen időkre?5Játszadozol-e vele, mint a madárral, Vagy megkötöd-e leánykáidnak?6Alkudoznak-e felette a cimborák?Felosztják-e a kereskedők között?7Teletűzdeled-e bőrét szigonnyal, Vagy a fejét halászvillával?8Vesd csak rá a kezed. Emlékezz a harcra, és többet ne tedd!9Íme, a hozzáfűzött remények szertefoszlanak. A puszta látványától is elterül az ember.10Senki sincs oly vakmerő, hogy felverné őt. Ugyan ki állhatna meg színem előtt?11Ki adott nekem előbb, hogy meg kellene jutalmaznom? Minden az enyém az egész ég alatt.12Nem hallgathatok testrészeiről, Sem erejéről, sem arányossága kelleméről.13Ki takarta fel ruhája felszínét? Két állkapcsa közé ki hatol be?14Arcának ajtóit ki nyitotta fel?Fogai rémisztőek körös-körül.15Pikkelyeinek barázdái a büszkesége, Mintha erős pecséttel volnának lezárva.16Szorosan illeszkednek egymáshoz, Még csak levegő sem jut közéjük.17Egyik a másikhoz tapad, Egymásba fogódznak, s nem lehet őket szétválasztani.18Már a tüsszentése is fényt ragyogtat elő, És szemei, mint a hajnal sugarai.19Szájából villámlások csapnak ki, Igen, tüzes szikrák surrannak el.20Orrlyukából füst tör elő, Mint a kákával begyújtott kemencéből.21Lelke gyújtja meg a szenet, Láng lövell szájából.22Erő lakozik nyakában, Előtte ugrál a kétségbeesés.23Testének redői egymáshoz simulnak, Mintha ráöntötték volna őket, mozdíthatatlanok.24Szíve öntvény, és kőkemény, Kemény bizony, mint az alsó malomkő.25Hogyha fölemelkedik, megrémülnek az erősek, Ijedtükben megzavarodnak.26Ha meglepik őt, nem méltó ellenfele sem kard, Sem lándzsa, sem dárda, sem nyílhegy.27Annyiba veszi a vasat, mint a szalmát, A rezet, mint a korhadt fát.28Nem futamítja meg a nyíl, A parittyakövek szalmaszállá válnak rajta.29Szalmaszálnak tekinti a dorongot, És nevet a dárda suhogásán.30Alul mintha hegyes cserépdarabok borítanák;Cséplőszerszámot terít a sárra.31Forrásba hozza a mélységet, mint valami fazekat, Olyanná teszi a tengert, mint a kenőcsösfazék.32Csillogó ösvényt hagy maga után;Ősz hajnak néznéd a mély vizeket.33Nincs hozzá fogható a föld porán, Úgy van megalkotva, hogy semmitől sem retteg.34Mindent lát, ami magas. Ő a király minden fenséges vad felett."

42. fejezet
1Jób pedig felelt Jehovának, és ezt mondta:2,,Tudom már, hogy mindent megtehetsz, És nincs oly elgondolás, melyet meg ne valósíthatnál.3Ki ez - mondod -, aki elhomályosítja a végzést tudatlanul?Beszéltem tehát, de nem értettem A nekem túl csodás, ismeretlen dolgokat.4Hallgass meg, kérlek, majd én beszélek. Én kérdezlek, te pedig világosíts fel!5Eddig csak hírből hallottam felőled, Most azonban saját szememmel látlak.6Ezért visszavonom szavaimat, Bánok mindent porban és hamuban."7És történt, hogy miután Jehova elmondta ezeket a szavakat Jóbnak, így szólt Jehova a témáni Elifázhoz:,,Fellángolt haragom ellened és két társad ellen, mert nem az igazságot mondtátok rólam, miként az én szolgám, Jób.8Most tehát vegyetek magatokhoz hét bikát meg hét kost, és menjetek el szolgámhoz, Jóbhoz, és mutassatok be égő áldozatot magatokért. Jób, az én szolgám fog imádkozni értetek. Csak az ő arcát fogadom el, hogy valami csúfságot ne tegyek veletek, mert ti nem az igazságot mondtátok rólam, miként az én szolgám, Jób."9El is ment a témáni Elifáz, a suahita Bildád és a naámai Cófár, és úgy cselekedtek, ahogy Jehova meghagyta nekik;Jehova pedig elfogadta Jób arcát.10És Jehova visszájára fordította Jób fogságát - amikor Jób imádkozott a társaiért -,sőt Jehova kétannyit adott Jóbnak mindenből, amije azelőtt volt.11Eljött hozzá minden fivére, minden nővére, és korábbi ismerősei is mindnyájan. Együtt ettek vele kenyeret a házában, kifejezték együttérzésüket, és vigasztalták mindazon csapás miatt, amely Jehova engedelmével érte. Mindenki adott neki egy pénzdarabot, és mindenki egy aranykarikát.12Jehova ezután megáldotta Jób életének a végét, még inkább, mint a kezdetét, úgyhogy tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer iga marhája és ezer szamárkancája lett.13Született neki hét fia és három leánya is.14Az elsőnek a Jemima, a másodiknak a Kecia, a harmadiknak pedig a Kéren-Happuk nevet adta.15Az egész országban sem lehetett olyan szép nőket találni, mint amilyenek Jób leányai voltak;és apjuk örökséget adott nekik fivéreik között.16Jób ezután még száznegyven évet élt, és látta a fiait és unokáit:négy nemzedéket.17Végül meghalt Jób vénségben, és betelve a napokkal.

 
 
0 komment , kategória:  Jób könyve/ Ószövetség  
Jób 31-35-ig terjedő fejezetei
  2016-09-03 22:02:52, szombat
 
  31. fejezet
1Szövetséget kötöttem szemeimmel. Hogy is fordíthatnám figyelmemet szűzre?2Milyen osztályrészt ad Isten fentről, Vagy milyen örökséget a Mindenható a magasságból?3Nemde veszedelmet a gonosztevőnek, És szerencsétlenséget az álnokul cselekvőknek?4Vajon nem látja útjaimat, És nem tartja számon minden léptemet?5Ha hamis emberekkel jártam, És csalásra siet a lábam,6Megmér engem pontos mérlegen, És megismeri Isten az én feddhetetlenségemet.7Ha lépésem letér az útról, Vagy szívem csak a szemem után járt, Vagy tenyeremhez hiányosság tapad,8Vessek csak én, de más egyék, És gyökerestül tépjék ki sarjaimat!9Ha a szívem asszony után csábult, És embertársam ajtajánál leselkedtem,10Más férfinak őröljön a feleségem, És más férfiak térdeljenek föléje.11Mert gátlástalanság volna ez, És bírák elé tartozó vétek.12Hiszen tűz ez, amely a pusztulásig emésztene, És gyökeret verne mindabban, amit szereztem.13Ha megtagadtam az igaz ítélet jogát rabszolgámtól Vagy rabszolgaleányomtól a velem való perükben,14Akkor mit tehetnék, midőn felkel Isten?És mit felelhetnék neki, amikor számadásra hív?15Hát nem Az alkotta őt is, aki engem alkotott az anyaméhben?Nemde Egyvalaki formált bennünket anyánk méhében?16Ha megtagadtam az alacsony sorúaktól örömüket, És az özvegy szemét csak epesztettem,17Ha egyedül ettem falatomat, És az apátlan fiú nem evett belőle18(Hiszen ifjúkoromtól nálam nevelkedett, mint apjánál, És anyám méhétől fogva vezettem az özvegyet),19Ha elnéztem, hogy elvész valaki, mert nincsen ruhája, Vagy hogy nincs takarója a szegénynek,20Ha nem áldott engem ágyéka, És nem melegedett fiatal kosaim lenyírt gyapjában,21Ha kezemet az apátlan fiú ellen lengettem, Amikor láttam, hogy a kapuban szükség van segítségemre,22Akkor szakadjon ki lapockám a vállamból, És törjön le karom a felső csontjáról.23Hisz rettegtem az Istentől való csapástól, És méltóságával szemben nem állhattam meg.24Ha aranyba vetettem bizalmamat, Vagy azt mondtam az aranynak:Te vagy bizodalmam!25Ha örvendeztem, hogy nagy vagyonom van, És hogy sok mindent szerzett a kezem,26Ha néztem, amint felragyog a világosság, Vagy a drága holdat, amint halad,27És szívem elcsábult titokban, És kezem csókra emelkedett a számhoz,28Az is bírák elé tartozó vétek volna, Mert megtagadtam volna az igaz Istent odafent.29Ha örvendeztem ádáz gyűlölőm veszte miatt, Vagy lelkendeztem, mert baj érte...30Én nem engedtem ínyemet vétkezni Átkot kérve lelkére.31Ha nem mondták sátram emberei:Ki tud olyat mutatni, aki ne lakott volna jól ennek ételével?...32Nem éjszakázott odakint jövevény;Nyitva voltak ajtóim az út felé.33Ha földi ember módjára takargattam törvényszegéseimet Keblembe rejtve vétkemet...34Mert megrémültem a nagy tömegtől, Vagy rettegtem, hogy megvetnek a családok, És csendben maradtam, nem is mentem ki a kapun.35Ó, bárcsak volna valaki, aki meghallgatna engem, Bárcsak a Mindenható válaszolna nekem, látva kézjegyem! Vagy bárcsak okiratot írt volna peres felem!36Bizony a vállamon hordanám azt, Fejemre kötném fenséges korona gyanánt.37Lépteim számát is megmondanám neki, Úgy járulnék eléje, mint egy fejedelem.38Ha ellenem hallatott segélykiáltást a földem, És barázdái együtt sírtak,39Ha termését ettem, de pénzt nem adtam, És gazdái lelkét sóhajtozásra indítottam,40Akkor búza helyett töviskóró sarjadjon, És árpa helyett bűzös gyom."Itt végződnek Jób szavai.

32. fejezet
1Ez a három férfi pedig nem válaszolt többé Jóbnak, mert ő igazságos volt a maga szemében.2Haragra gerjedt azonban Elihu, a Búztól való Barakel fia, aki Rám családjából származott. Jób ellen gyúlt haragra, mert az inkább a maga lelkét jelentette ki igazságosnak, mintsem Istent.3A három társa ellen is haragra gyúlt, mert nem találtak választ, Istent pedig gonosznak tüntették fel.4És Elihu kivárta Jóbot a szavaival, mert amazok több napot értek meg nála.5Végül aztán látta Elihu, hogy nincs válasz a három férfi szájában, és még inkább haragra gerjedt.6Megszólalt hát Elihu, a Búztól való Barakel fia, és ezt mondta:,,Napjaimat tekintve fiatal vagyok, Ti pedig idősek. Ezért visszahúzódtam, és féltem Kijelenteni nektek, amit tudok.7Azt mondtam:Beszéljenek a napok, És az évek sokasága ismertesse a bölcsességet.8Bizony a szellem az a halandókban, És a Mindenható lehelete, ami értelmessé teszi őket.9Nem mindig azok a bölcsek, akik sok napot értek meg, Nem mindig azok értik az ítéletet, akik idősek.10Ezért azt mondtam:Figyelj rám. Én is kijelentem, amit tudok.11Íme, megvártam szavaitokat, Figyeltem fülemmel az érvelésetekre, Amíg szavakat kereshettetek.12Odafigyeltem rátok, És íme, nincs, aki megfeddné Jóbot, Egyikőtök sem ad választ beszédére,13Nehogy azt mondhassátok:Megtaláltuk a bölcsességet;Isten űzi el őt, nem ember.14Minthogy ellenem nem sorakoztatott fel szavakat, Nem a ti beszédetekkel válaszolok neki.15Megrémültek ők, nem feleltek többé;Eltávoztak tőlük a szavak.16Én pedig vártam, mert nem szólnak többet, Mert megálltak, nem feleltek már.17Én is elmondom válaszul a magam részét, Én is kijelentem, amit tudok,18Mert megteltem szavakkal, Szorongat a szellem bensőmben.19Íme, olyan a bensőm, mint a bor, amely nem jut levegőhöz, Szét akar hasadni, mint az új bőrtömlők.20Hadd beszéljek, hogy megkönnyebbüljek, Megnyitom ajkamat, hogy válaszoljak.21Senkivel sem szeretnék részrehajlóan bánni;Földi embert nem fogok címekkel illetni,22Mert nem értek én a címek adományozásához;Könnyen el is ragadna Alkotóm.

33. fejezet
1De most hallgasd meg, kérlek, szavaimat, ó, Jób!Fogadd be füledbe mindazt, amit beszélek.2Nézd csak!Szólásra nyitom számat, Nyelvem megszólal ínyemmel.3Szívem egyenessége a beszédem, És ismeretet szól az ajkam őszintén.4Isten szelleme alkotott engem, És a Mindenható lehelete hívott életre.5Felelj nekem, ha tudsz, Sorakoztass elém szavakat;állj elő.6Íme, én is olyan vagyok az igaz Isten előtt, mint te;Én is agyagból formáltattam. 7Íme, semmi félelmetes nincsen bennem, amitől rémüldöznöd kellene, És nem nehezedik rád nyomás tőlem.8Csakhogy te azt mondtad fülem hallatára, És hallottam szavaid hangját:9Tiszta vagyok, törvényszegés nélkül;Mocsoktalan vagyok, és nincsen vétkem.10Íme, ő alkalmat talál rá, hogy szembehelyezkedjen velem, Ellenségének tart engem.11Kalodába szorítja lábamat, Figyeli minden ösvényemet.12Nos, ebben nincs igazad, választ adok neked;Isten ugyanis sokkal nagyobb a halandó embernél.13Miért perlekedtél ővele?Mert nem felel minden szavadra?14Hiszen szól az Isten egyszer is, Kétszer is — bár nem veszik figyelembe —15Álomban, éjjeli látomásban, Amikor mély alvásba merülnek az emberek, Szendergéskor az ágyon.16llyenkor nyitja meg az emberek fülét, És pecsétjét teszi a nekik szóló intelemre,17Hogy elfordítsa az embert cselekedetétől, És eltakarja a büszkeséget az életerős férfi elől.18Visszatartja lelkét a veremtől, És életét attól, hogy dárda által vesszen el.19Meg is feddi őt fájdalommal az ágyán, És szüntelenül háborognak csontjai.20Élete megutáltatja vele a kenyeret, És lelke a kívánatos eledelt.21Húsa elsorvad a szemek elől, És csontjai, melyek nem látszottak, lecsupaszodnak.22Lelke a veremhez közeledik,És élete a halált osztókhoz.23Ha van mellette követ, Szószóló, ezer közül egy, Hogy tudassa az emberrel egyenességét,24Akkor kegyes lesz hozzá, és ezt mondja:Szabadítsd meg, ne szálljon alá a verembe!Váltságot találtam!25Legyen üdébb a teste, mint ifjúkorában;Térjen vissza fiatalos erejének napjaihoz.26Könyörögni fog Istenhez, hogy kedvét lelje benne, És látni fogja színét örömkiáltások közepette, Ő pedig visszaadja az Ő igazságosságát a halandónak.27Énekel majd az embereknek, és ezt mondja:Vétkeztem, és elferdítettem azt, ami egyenes;Bizony nem ezt kellett volna tenni.28Megváltotta lelkemet, hogy ne szálljon a verembe, És életem látni fogja a világosságot.29Íme, mindezt megcselekszi Isten, Kétszer is, háromszor is az életerős férfival,30Hogy visszatérítse lelkét a veremtől, És megvilágosodjék az élők világosságával.31Figyelj ide, ó, Jób! Hallgass rám! Maradj csendben, hadd beszéljek még!32Ha van valami mondandód, felelj nekem;Beszélj, mert örömet szerez nekem igazságosságod.33Ha nincsen, akkor te figyelj énrám; Maradj csendben, és én bölcsességre tanítalak."

34. fejezet
1És Elihu ezután így folytatta:2,,Halljátok meg, ti bölcsek, szavaimat, És figyeljetek rám fületekkel, ti, a dolgoknak tudói!3Mert a fül próbálja meg a szavakat, Mint ahogy az íny ízlel evéskor.4Válasszuk magunknak az igazságosságot, Ismerjük meg egymás között, mi a jó.5Jób ugyanis azt mondta:Igazam van, De Isten elfordította jogomat.6Saját jogom ellen szólnék hazugságot?Súlyos sebem gyógyíthatatlan, holott nem áll fenn törvényszegés.7Melyik életerős férfi olyan, mint Jób, Aki úgy issza a gúnyolódást, mint a vizet?8Bizony afelé tart, hogy társul szegődjön az álnokul cselekvőkhöz, És a gonoszokkal járjon.9Hiszen azt mondta:Semmi haszna abból az életerős férfinak, Ha örömét leli Istenben.10Ezért figyeljetek rám, ti értelmes szívű emberek. Távol legyen az igaz Istentől, hogy gonoszul cselekedjen, És a Mindenhatótól, hogy igazságtalanul járjon el!11Mert tettei szerint fizet a földi embernek:Amilyen az ember ösvénye, olyan lesz jutalma.12Úgy bizony, Isten nem cselekszik gonoszul, És a Mindenható nem ferdíti el az ítéletet.13Ki bízta rá a földet, Kicsoda jelölte ki neki a termékeny földet mindenestül?14Ha ráirányítja valakire a szívét, Ha magához vonja az ember szellemét és leheletét,15Minden test egyaránt kimúlik, És a földi ember visszatér a porba.16Ha tehát van benned értelem, figyelj csak erre;Fogadd be füledbe szavaim hangját.17Uralkodhat-e az olyan, aki gyűlöli az igazságosságot?Ha pedig igazságos a hatalmas, te gonosznak jelented ki őt?18Mondják-e a királynak:Semmirekellő vagy.És az előkelőknek:Gonosz vagy.19Egy van, aki nem részrehajló a fejedelmekkel, És nem fordít több figyelmet az előkelőre, mint az alacsony sorúra, Hisz mindegyik az ő keze munkája.20Egy pillanat, és meghalnak, igen, az éj közepén; Remegnek az emberek, és tovatűnnek, Eltávoznak a hatalmasok kéz érintése nélkül.21Mert ő szemmel tartja az ember útjait, És látja minden lépését.22Nincs olyan sötétség, sem sűrű árnyék, Ahol az álnokság cselekvői elrejtőzhetnének.23Mert nem tűz ki időt az embernek, Hogy Isten elé menjen ítéletre.24Megtöri a hatalmasokat minden vizsgálgatás nélkül, És másokat állít helyükbe.25Ennélfogva felismeri, hogy mit művelnek, Letaszítja őket éjjel, és összezúzatnak.26Megveri őket mint gonosztevőket Ott, ahol szemtanúk vannak,27Mert elfordultak követésétől, És egyetlen útját sem vették figyelembe,28Csak hogy eljuttassák hozzá az alacsony sorúnak kiáltását;Ő pedig meghallgatja az elnyomottak jajszavát.29Ha ő nyugalmat ad, ugyan ki ítélhetné el?És kicsoda láthatja őt, ha elrejti arcát, Érintsen az nemzetet vagy embert, hisz mindegy.30Hogy ne uralkodjon a hitehagyott ember, És csapdák se leselkedjenek a népre.31Ugyan mondhatja-e valaki Istennek:Szenvedek, pedig nem cselekszem romlottan;32Bár semmit sem látok, te oktass engem;Ha bármi igazságtalanságot követtem el, Nem teszem többet.33Talán majd a te vélekedésed szerint fog kárpótolni, csak mert elutasítod az ítéletet, Mert ezt te választod, és nem én?Mondd hát el, amit olyan jól tudsz.34Az értelmes szívű emberek azt mondják nekem, Igen, a bölcs, életerős férfi, aki figyel rám:35»Tudatlanul beszél Jób, És hiányzik szavaiból az éleslátás.36Atyám!Próbáltassék meg Jób a végsőkig Az ártó emberek között mondott feleleteiért.37Mert bűnét lázadással tetézi, Összecsapja kezeit közöttünk, és csak szaporítja beszédét az igaz Isten ellen!"

35. fejezet
1És ezután így folytatta Elihu:2,,Ezt tekinted te jogosnak?Így beszéltél:Az én igazságosságom nagyobb, mint Istené.3Hiszen azt mondod:Ugyan mi hasznod belőle?Mennyivel érek többet vele, mint ha vétkeznék?4Én válaszolok neked, És veled levő társaidnak.5Tekints föl az égre, és lásd, Nézd meg a felhőket:bizony magasabbak, mint te.6Ha vétkezel, mit cselekszel ellene?És ha sokasítod lázongásodat, mit ártasz neki?7Ha csakugyan igazad van, mit adsz neki, Vagy mit kap ő a kezedből?8Gonoszságod a magadfajta embernek lehet kárára, Igazságosságod pedig a földi ember fiának javára.9A sok elnyomás miatt segélykiáltást hallatnak, Segítségért kiáltoznak a hatalmasok karja miatt.10Ámde senki sem mondja:Hol van Isten, az én nagy Alkotóm, Aki énekeket ad éjszaka?11Ő az, aki többre tanít bennünket, mint a föld állatait, És bölcsebbé tesz az egek repdeső teremtményeinél.12Ott kiáltoznak, de ő nem felel A gonoszok büszkesége miatt.13Bizony a hamisságot nem hallgatja meg Isten, És nem nézi azt a Mindenható.14Hát még, amikor azt mondod, hogy nem látod őt! Előtte van a peres ügy, ezért izgatottan kellene várnod reá.15Most pedig, mivel még nem hívott számadásra a haragja, A fölöttébb nagy hirtelenkedést sem vette figyelembe.16Jób meg hiábavalóságra tátja fel a száját, Tudatlanul szaporítja a szót."



 
 
0 komment , kategória:  Jób könyve/ Ószövetség  
Jób 26-30-ig terjedő fejezetei
  2016-09-03 21:40:01, szombat
 
  26. fejezet
1Jób ekkor megszólalt, és ezt mondta:2,,Ó, mily nagy segítség voltál te az erőtlennek!Ó, miként mentetted meg az erőtlen kart!3Mennyi mindent tanácsoltál annak, akiben nincsen bölcsesség!Sokakkal megismertetted a gyakorlati bölcsességet!4Kinek mondtál szavakat, És kinek a lehelete jött ki belőled?5A tehetetlen halottak csak remegnek A vizek és a bennük lakozók alatt.6Mezítelen Őelőtte a seol, És nem borítja lepel a pusztulás helyét.7Kiterjeszti északot az üresség fölé, A semmire függesztve a földet;8Felhőibe burkolja a vizeket, És nem hasad meg alattuk a felhőtömeg;9Eltakarja a trón színét, Kiterítve rá az ő felhőjét.10Kört vont a vizek színén Odáig, ahol a világosság a sötétségbe torkollik.11Az ég oszlopai is rázkódnak, És elámulnak dorgálásától.12Erejével fölkorbácsolta a tengert, És értelmével összezúzta a tombolót.13Szélfúvásával kifényesítette az eget, És keze átdöfte a tovasikló kígyót.14Íme, szegélyei ezek útjainak, És csak suttogás, amit róla hallottunk!Ám hatalmas mennydörgését ki képes megérteni?"

27. fejezet
1Jób ezután folytatta példabeszédét, és így szólt:2,,Él az Isten, aki megfosztott jogomtól,És él a Mindenható, aki megkeserítette lelkemet,3Hogy amíg teljes bennem leheletem, És orromban van Isten szelleme,4Nem szól igazságtalanságot az ajkam, És nem mormog nyelvem csalárdságot!5Elképzelhetetlen, hogy igazságosnak jelentselek ki titeket!Utolsó leheletemig sem adom fel feddhetetlenségemet!6Ragaszkodom igaz voltomhoz, és nem engedek belőle;Egyetlen napom miatt sem gyaláz a szívem.7Legyen az ellenségem minden tekintetben gonosz, És aki ellenem támad, gonosztevő.8Mert mi a reménye a hitehagyottnak, ha Isten kivágja őt, Ha elveszi tőle a lelkét?9Vajon meghallja-e Isten a kiáltását,Ha nyomorúság szakad rá?10Avagy gyönyörködik-e ő a Mindenhatóban?Vajon Istenhez kiált-e minden időben?11Oktatlak majd titeket Isten keze által;Nem rejtem el, ami a Mindenhatónál van.12Íme, ti mindnyájan látomásokat láttatok;Miért van hát, hogy teljesen hiábavalóknak bizonyultok?13Ez a gonosz ember része Istentől, És a zsarnokok a Mindenhatótól kapják meg örökségüket.14Ha megsokasulnak is fiai, a kardnak sokasulnak meg, És nem lesz elég ennivalójuk utódjainak.15Akik életben maradnak tőle, azokat halálos csapás idején temetik el, És nem fognak sírni özvegyeik.16Ha annyi ezüstöt halmozna is fel, mint a por, És annyi ruhát készítene is, mint az agyag,17Elkészítené ugyan, de az igazságos öltené magára, És az ártatlan kapna részt az ezüstből.18Házát csak moly módjára építi fel, Olyan az, mint a csősz csinálta lombsátor.19Gazdagon fekszik le, de semmi sem gyűjtetik be;Kinyitja a szemét, de semmi sincsen.20Utolérik őt, mint a vizek, a hirtelen rettentések;Szélvész ragadja el éjnek idején.21Felkapja a keleti szél, és ő elmegy, Elsöpri az a helyéről.22Rázúdul, és nem könyörül, Ő meg csak futna, futna ereje elől.23Összecsapják felette a kezüket, Füttyentenek miatta lakhelyéről.

28. fejezet
1Bizony van lelőhelye az ezüstnek, És helye az aranynak, melyet finomítanak;2A vasat a porból hozzák elő, És kőzetből öntik a rezet.3Véget vetett az ember a sötétségnek, S minden zugot átkutatva keresi A homály és sötét árnyék kövét.4Aknát tör távol a jövevények lakhelyétől Elfeledett helyeken, a lábtól messzire;Vannak halandók, akik leereszkednek, és ott himbálóznak.5A föld eleséget ad, De odalent mintha tűz forgatná fel.6Kövei a zafír helyei, És aranypor van benne.7Ösvény ez, amelyet nem ismer a ragadozó madár, S a barna kánya szeme sem pillantja meg.8Nem taposták keményre a büszke vadak, Nem lépkedett rajta fiatal oroszlán.9A kovakőre bocsátja kezét, Tövükből forgat ki hegyeket,10A sziklákba vízzel telt vágatokat hasít, És minden drágaságot meglát a szeme.11Elzárja a helyeket, ahonnan a folyók csörgedeznek, És napvilágra hozza a rejtett dolgokat.12Ám a bölcsesség hol található?Ugyan merre van az értelem helye?13Nem ismeri annak értékét a halandó ember, És nem találni azt az élők földjén.14A mély vizek azt mondják:Nincsen bennünk!A tenger is azt mondja:Nincsen nálam!15Színarany sem adható érte cserébe, Nem mérhető ki ezüstben az ára.16Nem fizethető meg Ofír aranyával, Sem a ritka ónixkővel, sem zafírral.17Nem hasonlítható hozzá sem arany, sem üveg, Finomított aranyból készült edényért sem váltható be.18Korall és hegyikristály szóba sem jön, Többet ér egy zsáknyi bölcsesség, mint egy teli zsák gyöngy.19Nem hasonlítható hozzá Kúsnak topáza, Még színtiszta arannyal sem fizethető meg.20De hát a bölcsesség honnan jön?Ugyan merre van az értelem helye?21Elrejtetett minden élő szeme elől, El van takarva az egek repdeső teremtményei elől.22A pusztulás és a halál azt mondják:Fülünkkel hallottuk hírét.23Isten az, aki érti annak útját, Ő ismeri annak helyét,24Mert ő ellát a föld végeire;És szemlélődik az egész ég alatt,25Hogy súlyt adjon a szélnek, Kimérve mérték szerint a vizeket.26Amikor törvényt szabott az esőnek, És utat készített a mennydörgő viharfelhőnek,27Akkor látta a bölcsességet, és beszélni kezdett róla;Elkészítette és mélyen megvizsgálta.28Az emberhez pedig így szólt:Íme, Jehova félelme, az a bölcsesség, És a rossztól való elfordulás az értelem."

29. fejezet
1Jób ezután folytatta példabeszédét, és így szólt:2,,Ó, bárcsak olyan volnék, mint a hajdani holdhónapokban, Mint azokban a napokban, amikor Isten őrzött engem;3Amikor fejem fölött ragyogtatta lámpását,Amikor az ő világosságánál keltem át a sötéten;4Amilyen életem delének napjaiban voltam, Amikor Istennel való meghittség lakott sátramban;5Amikor még velem volt a Mindenható, Amikor körülöttem voltak szolgáim!6Amikor lépteimet vajban fürösztöttem, És a szikla olajpatakokat ontott nekem;7Amikor kimentem a város kapujához, És a köztéren készítettem el ülőhelyemet!8Megláttak az ifjak, és elbújtak, Még az idősek is fölkeltek, és állva maradtak.9A fejedelmek visszatartották beszédüket, És tenyerüket a szájukra tették.10A vezetők hangja is elrejtőzött, És nyelvük az ínyükhöz tapadt.11Mert amely fül hallott, boldognak jelentett ki engem, És amely szem látott, tanúskodott mellettem.12Mert megszabadítottam az elnyomottat, aki segítségért kiáltott, Az apátlan fiút is, és bárkit, akinek nem volt segítője.13A már-már elveszőnek rám szállt az áldása, És az özvegynek szívét boldoggá tettem.14Igazságosságot öltöttem magamra, és az is magára öltött engem. Mint palást és turbán, olyan volt igaz ítéletem.15Szeme voltam a vaknak, És lába a sántának.16Apja voltam a szegényeknek, És kivizsgáltam annak perét, akit nem ismertem.17Összetörtem a gonosztevők állkapcsát,És fogaik közül kiragadtam a zsákmányt.18Mondtam is:Fészkemben lehelem ki utolsó leheletem, És mint a homokszemek száma, oly sok napot érek meg.19Gyökerem a vizeknek nyitva van, És harmat éjszakázik majd ágamon.20Dicsőségem üde marad nálam, És íjam a kezemben újra meg újra lőni fog.21Hallgattak engem, és várakoztak, Csendben figyeltek tanácsomra.22Szavam után nem szóltak újra, Permetként hullott rájuk a szavam.23Úgy vártak rám, mint az esőre, Tavaszi esőre tátották szájukat.24Rájuk mosolyogtam - el se hitték -, És nem komorították el arcom világosságát.25Én választottam meg útjukat, és mint főember ültem ott;Úgy laktam ott, mint egy király a csapatai között, Mint aki gyászolókat vigasztal.

30. fejezet
1Most pedig nevetnek rajtam, Akik napokban ifjabbak nálam, Akiknek az apját Nyájam kutyái közé sem állítottam volna.2Kezük erejével ugyan mire mentem?Odalett erejük.3Terméketlenek a nélkülözéstől és az éhségtől, A víztelen földet rágják, Ahol tegnap vihar és pusztítás dúlt.4Sós füvet tépdestek a bozótnál, A rekettyebokor gyökere volt eledelük.5Kiűzték őket a közösségből, Kiabáltak rájuk, mint a tolvajra.6Völgyek lejtőin kell lakniuk, A föld üregeiben és sziklákban.7A bokrok között ordítottak, A csalán alatt bújtak össze.8Az ostobának fiai és a névtelennek fiai ők, Korbáccsal verték ki őket az országból.9Most meg rólam énekelgetnek, Engem vesznek nyelvükre.10Megutáltak, távol maradnak tőlem, És nem átallottak arcul köpni.11Mert meglazította íjam húrját, és megalázott, És szabadjára engedték a zablát velem szemben.12Jobbom felől támadnak ezek a fajzatok;Menni engedik lábamat, De veszedelmes gátakat emeltek elém.13Lerombolták ösvényeimet, És csak súlyosbították bajomat, Ők, akiknek segítő sem kell.14Mint valami széles résen, úgy jönnek;Vihar alatt hömpölyögnek.15Hirtelen rettentések törtek rám, Nemes magatartásomat mintha szél sodorná, S megmentésem elvonult, akár a felhő.16Lelkem most kiomlik bensőmben, Megragadnak a nyomorúság napjai.17Éjjel a csontjaim átlyukadnak és leesnek rólam, Mardosó fájdalmaim nem nyugszanak.18A nagy erő miatt ruhám is elváltozik;Mint köntösöm gallérja, úgy fog körül engem.19Letaszított ő a sárba, Hasonló lettem a porhoz és hamuhoz.20Segítségért kiáltok hozzád, de nem válaszolsz nekem;Megálltam, hogy figyelj rám.21Te megváltozol, kegyetlenné válsz velem szemben;Kezed teljes erejével gyűlölséget táplálsz ellenem.22Felkapsz a szél hátára, ott lovagoltatsz, Majd dübörgés közepette szétmállasztasz.23Mert jól tudom, hogy a halálba küldesz vissza, S minden élőnek gyülekezőházába.24Csak senki sem emel kezet egy romhalmazra, És a hanyatlásakor segélykiáltás sem hallatszik mindezek miatt.25Én bizony sírtam azért, akinek nehéz napja volt;Bús volt a lelkem a szegény miatt.26Jót vártam, mégis rossz jött;Várva vártam a fényt, de homály következett.27Forrt a bensőm, és nem nyughatott;Rám törtek a nyomorúság napjai.28Szomorúan jártam, amikor nem volt napfény, Fölkeltem a gyülekezetben, segítségért kiáltottam szüntelen.29Testvére lettem a sakáloknak, Társa a strucc leányainak.30Bőröm elfeketedett, és lefoszlott rólam, Csontjaim felforrósodtak a szárazságtól.31Hárfám kesergéssé vált, Sípom is a sírók hangjává.


 
 
0 komment , kategória:  Jób könyve/ Ószövetség  
Jób 21-25-ig terjedő fejezetei
  2016-09-03 21:00:45, szombat
 
  21 fejezet

1Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta:2,,Jól figyeljetek szavamra, És ez legyen vigasztalásotok.3Viseljetek el, én pedig beszélek, És miután beszéltem, gúnyolódhat mindegyiktek.4Vajon embernek szól a panaszom?Avagy miért nem türelmetlenkedik szellemem?5Fordítsátok felém arcotokat, és ámulva nézzetek, S tegyétek a szátokra kezeteket.6Ha rágondolok, megrémülök, És reszketés fogja el testemet.7Miért van az, hogy a gonoszok élnek, Megöregszenek, és vagyonosabbak lesznek másoknál?8Utódjaik megerősödnek velük őelőttük, És leszármazottaik a szemük láttára.9Házuk maga a béke, nincs ott rettegés, Nem sújtja őket Isten vesszeje.10Hág a bikája, és nem vesztegeti el magját;Ellik a tehene, és nem vetél el.11Kiküldik gyermekeiket, mint a nyájat, És ugrándoznak fiaik.12Tamburin és hárfaszó mellett kiáltoznak, És örvendeznek a síp hangjánál.13Vígsággal töltik napjaikat, És egy pillanat alatt szállnak le a seolba.14Azt mondják az igaz Istennek:Távozz tőlünk! Utaid ismeretében nem gyönyörködünk.15Micsoda a Mindenható, hogy szolgáljunk neki, Ugyan mit érünk azzal, ha színe elé járulunk?16Íme, jólétük nem a maguk kezében van. A gonoszok tanácsa távol áll tőlem.17Hányszor alszik ki a gonoszok lámpása, És hányszor jön rájuk veszedelmük?Hányszor oszt ő pusztulást haragjában?18Vajon olyanok lesznek, mint a szél űzte szalma, És mint a polyva, melyet elragad a szélvihar?19Isten az ember álnokságát majd elteszi fiainak;Megfizet neki, hogy megtudja.20Szemei meglátják hanyatlását, És a Mindenható dühödt haragjából iszik.21Mert mi öröme lesz házában őutána, Amikor hónapjai számát kettévágják?22Talán bizony Istent fogja ismeretre tanítani, Amikor Ő ítéli a magasságosakat?23Az egyik meghal az ő teljes megelégedettségében, Amikor minden aggodalomtól mentes és gondtalan;24Amikor combját kövérség borítja, És csontjainak velőjét nedv itatja át.25A másik meghal keserű lélekkel, És nem is ízlelte a jót.26Egyaránt a porba fekszenek, És férgek lepik el őket.27Íme, jól ismerem gondolataitokat, És terveiteket, amelyekkel ellenem akartok törni.28Mert azt mondjátok:Hol az előkelőnek háza, És hol a gonoszok sátra, hol vannak hajlékaik?29Hát nem kérdeztétek meg azokat, akik az utakat járják?Nem vizsgáltátok meg jól a jeleiket,30Hogy a veszedelem napján megkíméltetik a gonosz, A bősz harag napján megszabadul?31Ki mondja meg neki szemébe az útját, És ki fizet meg neki azért, amit tett?32Kiviszik a temetőbe, És őrködnek a sírhely fölött.33Édesek lesznek neki a völgy hantjai, És maga után von minden embert;Előtte is számtalanul sokan voltak.34Mennyire hiábavalóan próbáltok hát vigasztalni engem, És válaszotok hűtlenség marad!"

22. fejezet
1Ekkor megszólalt a témáni Elifáz, és ezt mondta:2,,Hasznát veheti-e Isten az életerős férfinak, Hogy hasznára lenne valaki, akinek éleslátása van?3Gyönyörködik-e a Mindenható abban, hogy igazságos vagy? Vagy nyer-e azzal, hogy feddhetetlenné teszed utadat?4Talán bizony Isten iránti tiszteletedért fedd téged, Ezért száll perbe veled?5Nem túl sok már a gonoszságod? Hát nem lesz vége vétkeidnek?6Hiszen zálogot szedsz a testvéreidtől ok nélkül, S a mezítelenek ruháját is lehúzod.7Nem adsz vizet inni a megfáradtnak, És az éhezőtől megtagadod a kenyeret.8Az erő emberéé a föld, És az lakik rajta, akivel részrehajlóan bánnak.9Özvegyeket küldtél el üres kézzel, Az apátlan fiúk karja eltöretett.10Ezért vesznek körül madárkelepcék, És hirtelen rémület rettegtet;11Vagy sötétség, hogy nem látsz, És vízáradat borít el.12Nemde Isten oly magasságos, mint az ég?Nézd csak a csillagokat, mindahányat, mily magasan vannak.13Te mégis azt mondod:Ugyan mit tud Isten?Vajon ítélhet-e a sűrű homályon át?14Felhőtömeg a rejteke, nem is lát, És az égboltozaton járkál.15Vajon a régi utat akarod követni, Amelyet ártó emberek tapostak,16Akik időnap előtt elragadtattak, Akiknek úgy folyt el alapjuk, akár egy folyó,17Akik azt mondják az igaz Istennek:Távozz tőlünk!Mit tehet ellenünk a Mindenható?18Ő mégis megtöltötte házukat jóval;A gonoszok tanácsa távol áll tőlem.19Látják majd az igazságosak, és örvendeznek, És így fogja gúnyolni őket az ártatlan:20Bizony eltöröltettek a mi ellenfeleink, És a tűz martaléka lesz, ami megmaradt belőlük.21Ismerkedj meg vele, kérlek, és őrizd meg a békét;Ezáltal jön reád a jó.22Fogadd el, kérlek, szájából a törvényt, És vésd a szívedbe szavait.23Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, fölépülsz;Ha távol tartod az igazságtalanságot sátradtól,24Ha a porba teszed az értékes ércet, És a völgyek sziklájába az ofíri aranyat,25Akkor a Mindenható lesz a te értékes érced, És legkiválóbb ezüstöd.26Mert akkor a Mindenhatóban fogsz gyönyörködni, És felemeled arcodat Istenhez.27Könyörögni fogsz hozzá, ő pedig meghallgat, És teljesíted fogadalmaidat.28Határozol valami felől, és meglesz neked;Utaidra világosság ragyog majd.29Mert ha dölyfösen beszélsz, megaláztatás jön;A lesütött szeműt azonban megmenti ő.30Megszabadítja az ártatlan embert, És meg fogsz szabadulni kezed tisztaságáért."

23. fejezet
1Erre megszólalt Jób, és ezt mondta:2,,Ma is lázongás az én nyugtalanságom; Nehéz a kezem sóhajom miatt.3Ó, bárcsak tudnám, hol találhatom meg őt!Örökös helyéig is elmennék.4Peres ügyet terjesztenék eléje, S megtölteném számat ellenérvekkel;5Megtudnám, milyen szavakkal válaszol, És elgondolkodnék azon, amit mond nekem.6Vajon nagy erővel perelne velem?Ó, nem!Ő biztosan meghallgatna.7Ott az egyenes ember rendezi vele ügyeit,És örök időkre biztonságba kerülnék bírámtól.8Íme, kelet felé megyek, és nincsen ott;Aztán vissza, és nem veszem észre;9Balra, ahol munkálkodik, de meg nem pillanthatom;Elfordul jobbra, de nem látom őt.10Mert jól tudja, hogy én milyen utat követek. Miután próbára tett, úgy kerülök ki, mint az arany.11Az ő nyomdokaihoz ragaszkodott lábam, Megtartottam útját, és nem térek le róla.12Ajka parancsolatától el nem távolodom. Kincsként őrzöm szájának szavait, jobban, mint ahogy kijelölték nekem.13Egy az ő szándéka, és ki szegülhet szembe vele?Kíván valamit a lelke, és meg is cselekszi.14Mert teljesen véghezviszi, ami ki van jelölve számomra, És sok efféle van nála.15Ezért vagyok megrémülve miatta;Figyelek, és rettegek tőle.16Isten tette félénkké szívemet, És a Mindenható rémített meg.17Mert nem a sötétség miatt némulok én el, És nem is az arcomat borító homály miatt.

24. fejezet
1Miért nem tart fenn időket a Mindenható, És az ő ismerői miért nem látják napjait?2Vannak, akik hátrébb tolják a határjelzőket, Nyájat ragadnak el, és azt legeltetik.3Elhajtják az apátlan fiúk szamárcsődörét is, Zálogba veszik az özvegyek bikáját.4Letérítik a szegényeket az útról, Míg a föld elnyomottai bujdosnak.5Íme, mint a zebrák a pusztában, Kimennek munkájukra, hogy eleséget keressenek. A kietlen síkság ad mindegyiknek kenyeret a fiaik számára.6A mezőn learatják annak takarmányát, És sietve kifosztják a gonosznak szőlőjét.7Mezítelenül töltik az éjszakát, ruhátlanul, Takarójuk sincs a hidegben.8Átáznak a hegyek zivataraitól, És menedék híján sziklát ölelgetnek.9Még az emlőtől is elragadják az apátlan fiút, És zálogba veszik, ami az elnyomottakon van.10Mezítelenül kell járniuk, ruhátlanul, És éhesen kell hordaniuk a learatott kalászt.11A teraszfalak között töltik a délidőt;Borsajtót kell taposniuk, és mégis szomjaznak.12A városból haldoklók nyögése hallatszik, A halálra sebzettek lelke segítségért kiált;Isten mégsem tekinti ezt úgy, mint ami helytelen.13Azok között vannak ők, akik lázadoznak a világosság ellen;Nem ismerték fel annak útjait, És nem maradtak ösvényein.14Virradatkor fölkel a gyilkos, Megöli az elnyomottat és a szegényt, Éjjel pedig tolvaj lesz belőle.15A házasságtörőnek szeme az alkonyatot lesi, Így szólva:Nem lát meg engem szem!És leplet tesz arcára.16Sötétben váj lyukat a házak falán;Nappal be kell zárkózniuk. Nem ismerik a nappali fényt.17Hisz ugyanolyan nekik a reggel, mint a sötét árnyék, Mert ismerik a sötét árnyék hirtelen rettentéseit.18Gyors ő a víz színén. Földbirtokuk átkozott lesz a földön. Nem tér a szőlőskertek útjára.19A szárazság meg a hőség elragadja a hó vizét, Miként a seol is a vétkezőket.20Elfeledi őt az anyaméh, férgeknek lesz csemegéjévé, Nem is emlékeznek rá többé. És összetörik az igazságtalanság, mint a fa.21Bajt hoz a meddő asszonyra, arra, aki nem szül, És az özvegyre;nem tesz vele jót.22El fogja Ő hurcolni az erőseket hatalmával, Az pedig fölkel, és nem lesz biztos az élete felől.23Megadja Ő, hogy bizalom töltse el, hadd támaszkodjon önmagára, És szemmel tartja útjaikat.24Fölemelkednek egy kicsit, aztán nincsenek többé, Aláhanyatlanak;leszakíttatnak, mint bárki más, És mint a gabonakalász feje, levágatnak.2 Most tehát ki tesz engem hazuggá, Vagy ki teszi semmivé szavamat?"

25. fejezet
1Ekkor megszólalt a suahita Bildád, és ezt mondta:2,,Az uralkodás és a rettenetesség nála van;Békét teremt ő magasságaiban.3Van-e száma seregeinek?És kire nem ragyog világossága?4Hogy lehetne hát igaza a halandónak Isten előtt?Vagy hogy lehetne tiszta, aki asszonytól született?5Íme, még a hold sem ragyog, Maguk a csillagok sem tiszták szemében.6Mennyivel kevésbé a halandó, ez a féreg, És az embernek fia, ez a kukac!"


 
 
0 komment , kategória:  Jób könyve/ Ószövetség  
Jób 16-20-ig terjedő versei
  2010-11-29 10:38:06, hétfő
 
 






Jób 16-20 fejezetei




1 Felele pedig Jób, és monda:


2 Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!


3 Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy [így] felelsz?


4 Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;


5 Erősíthetnélek titeket [csak] a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené [fájdalmatokat.]


6 Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?


7 Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.


8 Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.


9 Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.


10 Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.


11 Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.


12 Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.


13 Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.


14 Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.


15 Zsák-ruhát varrék az én [fekélyes] bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.


16 Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka [szállt;]


17 Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.


18 Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!


19 Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!


20 Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,


21 Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.


22 Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.


23 Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.

22 Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.


23 Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
SAJÁT HOZZÁSZÓLÁSOM: JÓB ITT MÁR NAGYON ELKESEREDETT,
MÉGSEM VÉTKEZETT AZ ÚR ELLEN.






Job 17


1 Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.


2 Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; [különben] ki csap velem kezet?


3 Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.


4 A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.


5 Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.


6 A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.


7 Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.


8 Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.


9 Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.


10 Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.


11 Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.


12 Ha reménykedem is, a sír [már] az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat.


13 A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.


14 Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?


15 Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban.




Job 18


1 Felele pedig a sukhi Bildád, és monda:


2 Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg [a dolgot], azután szóljunk.


3 Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben?


4 Te éretted, a ki szaggatja lelkét haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kőszikla helyéről?


5 Sőt inkább a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az ő tüzöknek szikrája.


6 A világosság elsötétedik az ő sátorában, szövétneke kialszik felette.


7 Erős léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg őt.


8 Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár.


9 A sarka tőrbe akad, és kelepcze fogja meg őt.


10 Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az ő [szokott] ösvényén.


11 Mindenfelől félelmek rettentik őt, és üldözik őt léptennyomon.


12 Éhség emészti fel az ő erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett.


13 Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje.


14 Eltünik sátorából az ő bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik ő.


15 Az lakik sátorában, a ki nem az övé, és hajlékára kénkövet szórnak.


16 Alant elszáradnak gyökerei, és felülről levágatik az ága.


17 Emlékezete elvész a földről, még az utczákon sem marad fel a neve.


18 A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elüldözik őt.


19 Sem fia, sem unokája nem lesz az ő népében, és semmi maradéka az ő tanyáján.


20 Az ő pusztulásától megborzadnak, a kik következnek és rettegés fogja el a most élő embereket.


21 Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, a ki nem tiszteli Istent.




Job 19



1 Felele pedig Jób, és monda:


2 Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?


3 Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?


4 Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.


5 Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?


6 Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.


7 Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.


8 Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.


9 Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.


10 Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.


11 Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.


12 Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.


13 Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.


14 Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.


15 Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.


16 Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.


17 Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.


18 Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.


19 Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.


20 Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.


21 Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!


22 Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?


23 Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!


24 Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!


25 Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.


26 És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.


27 A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;


28 Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! [látva,] hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.


29 Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!




Job 20


1 Felele pedig a Naamából való Czófár, és monda:


2 Mindamellett az én gondolataim feleletre kényszerítenek engem, és e miatt nagy az izgatottság bennem.


3 Hallom gyalázatos dorgáltatásomat, de az én értelmes lelkem megfelel majd értem.


4 Tudod-é azt, hogy eleitől fogva, mióta az embert e földre helyheztette,


5 Az istentelenek vígassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való?


6 Ha szinte az égig érne is az ő magassága, és a felleget érné is a fejével:


7 Mint az emésztete, úgy vész el örökre, és a kik látták, azt mondják: Hol van ő?


8 Mint az álom, úgy elrepül és nem találják őt; eltünik, mint az éjjeli látomás.


9 A szem, a mely rá ragyogott, nem [látja] többé, és az ő helye sem törődik már vele.


10 Fiai a szegények kedvében járnak, és kezei visszaadják az ő rablott vagyonát.


11 Csontjai, ha megtelnek is ifjú erővel, de vele együtt roskad az a porba.


12 Ha édes az ő szájában a gonoszság, és elrejti azt az ő nyelve alá;


13 És kedvez annak és ki nem veti azt, hanem ott tartogatja ínyei között:


14 Az ő étke elváltozik az ő gyomrában, vipera mérgévé lesz a belében.


15 Gazdagságot nyelt el, de kihányja azt, az ő hasából kiűzi azt az Isten.


16 A viperának mérgét szopta és a siklónak fulánkja öli meg őt,


17 [Hogy] ne lássa a folyóvizeket, a tejjel és mézzel folyó patakokat.


18 A mit [másoktól] szerzett, vissza kell adnia, nem nyelheti el, ép így az ő cserébe kapott vagyonát is, hogy ne örvendezhessen annak.


19 Mert megrontotta és ott hagyta a szegényeket, házat rabolt, de nem építi meg azt.


20 Mivel gyomra nem tudott betelni, nem is mentheti meg semmi drágaságát.


21 Az ő falánksága elől semmi sem maradt meg, azért nem lesz tartós az ő jóléte.


22 Mikor teljes az ő bősége, akkor is szükséget lát, és mindenféle nyomorúság támad reá.


23 Mikor meg akarja tölteni a hasát, reá bocsátja haragjának tüzét, és azt önti rá étele gyanánt.


24 Mikor vasból csinált fegyver elől fut, aczélból csinált íj veri át.


25 Kihúzza és az kijön a testéből és kivillan az epéjéből; rettegés támad felette.


26 Mindenféle titkos sötétség van az ő vagyonán; fúvás nélkül való tűz emészti meg őt; elpusztíttatik az is, a mi sátrában megmaradt.


27 Megjelentik álnokságát az egek, és a föld ellene támad.


28 Házának jövedelme eltünik, szétfoly az az ő haragjának napján.


29 Ez a gonosz ember fizetése Istentől, és az ő beszédének jutalma a Mindenhatótól.



 
 
1 komment , kategória:  Jób könyve/ Ószövetség  
Jób 11-15-ig
  2010-11-28 22:06:47, vasárnap
 
 



Jób 11 . fejezet
1 Felele a Naamából való Czófár, és monda:


2 A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?


3 Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!


4 Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.


5 De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!


6 És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.


7 Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?


8 Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg?


9 Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.


10 Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?


11 Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!


12 És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.


13 Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;


14 Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;


15 Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél;


16 Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.


17 Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a [kora] reggel.


18 Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.


19 Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked.


20 De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!




Job 12

1 Felele erre Jób, és monda:


2 Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcseség!


3 Nékem is van annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket?


4 Kikaczagják a saját barátai azt, mint engem, a ki Istenhez kiált és meghallgatja őt. Kikaczagják az igazat, az ártatlant!


5 A szerencsétlen megvetni való, gondolja, a ki boldog; ez vár azokra, a kiknek lábok roskadoz.


6 A kóborlók sátrai csendesek és bátorságban vannak, a kik ingerlik az Istent, és a ki kezében hordja Istenét.


7 Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked.


8 Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked.


9 Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?


10 A kinek kezében van minden élő állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke.


11 Nemde nem a fül próbálja-é meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt?


12 A vén emberekben van-é a bölcseség, és az értelem a hosszú életben-é?


13 Ő nála van a bölcseség és hatalom, övé a tanács és az értelem.


14 Ímé, a mit leront, nem épül föl az; ha valakire rázárja [az ajtót,] nem nyílik föl az.


15 Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja őket, felforgatják a földet.


16 Ő nála van az erő és okosság; övé az eltévelyedett és a ki tévelygésre visz.


17 A tanácsadókat fogságra viszi, és a birákat megbolondítja.


18 A királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra.


19 A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja.


20 Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektől elveszi a tanácsot.


21 Szégyent zúdít az előkelőkre, és a hatalmasok övét megtágítja.


22 Feltárja a sötétségből a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza.


23 Nemzeteket növel fel, azután elveszíti őket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elűzi őket.


24 Elveszi eszöket a föld népe vezetőinek, és úttalan pusztában bujdostatja őket.


25 És világtalan setétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg.


Job 13


1 Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.


2 A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.


3 Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.


4 Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.


5 Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.


6 Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.


7 Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?


8 Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?


9 Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?


10 Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.


11 Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?


12 A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.


13 Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.


14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?


15 Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!


16 Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.


17 Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.


18 Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.


19 Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.


20 Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.


21 Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.


22 Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.


23 Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!


24 Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?


25 A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?


26 Hogy ily [sok] keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!


27 Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?


28 Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.


Job 14

1 Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.


2 Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.


3 Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?


4 Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.


5 Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.


6 Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.


7 Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.


8 Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:


9 A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.


10 De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?


11 Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:


12 Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.


13 Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam!


14 Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? [Akkor] az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.


15 Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.


16 De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!


17 Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez.


18 Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről;


19 A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.


20 Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt.


21 Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.


22 Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.


Job 15
1 Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:


2 Vajjon a bölcs felelhet-é [ilyen] szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?


3 Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.


4 Te már semmivé akarod tenni az [Isten] félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!


5 Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.


6 A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.


7 Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?


8 Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?


9 Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?


10 Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.


11 Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?


12 Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?


13 Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?


14 Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?


15 Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:


16 Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!


17 Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;


18 A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;


19 A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.


20 Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.


21 A félelem hangja [cseng] az ő füleiben; a békesség [ide]jén tör rá a pusztító!


22 Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.


23 Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.


24 Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.


25 Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;


26 [Kinyujtott] nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.


27 Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;


28 És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:


29 Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.


30 Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.


31 Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.


32 Nem idejében telik el [élete,] és az ága ki nem virágzik.


33 Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.


34 Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.


35 Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.




 
 
0 komment , kategória:  Jób könyve/ Ószövetség  
Jób 6-11-ig
  2010-11-26 09:46:11, péntek
 
 



Jób 6 -10-ig
1 Jób pedig felele, és monda:


2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!


3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.


4 Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.


5 Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?


6 Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?


7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!


8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;


9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!


10 Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.


11 Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!


12 Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?


13 Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!


14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.


15 Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.


16 A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben [olvadt] hó hömpölyög;


17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.


18 Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba [utánok] és elvesznek.


19 Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.


20 Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.


21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.


22 Hát mondtam-é: adjatok nékem [valamit,] és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?


23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?


24 Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.


25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?


26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!


27 Még az árvának is néki esnétek, és [sírt] ásnátok a ti barátotoknak is?!


28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?


29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.


30 Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?



Job 7

1 Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az ő napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai?


2 A mint a szolga kívánja az árnyékot, és a mint a béres reményli az ő bérét:


3 Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra.


4 Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással [reggeli] szürkületig.


5 Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bőröm összehúzódik és meggennyed.


6 Napjaim gyorsabbak voltak a vetélőnél, és most reménység nélkül tünnek el.


7 Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, és az én szemem nem lát többé jót.


8 Nem lát engem szem, a mely rám néz; te rám [veted] szemed, de már nem vagyok!


9 A felhő eltünik és elmegy, így a ki leszáll a [sír]ba, nem jő fel [többé].


10 Nem tér vissza többé az ő hajlékába, és az ő helye nem ismeri őt többé.


11 Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserűségében.


12 Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy őrt állítasz ellenem?


13 Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam:


14 Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem;


15 Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat.


16 Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tőlem, mert nyomorúság az én életem.


17 Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá?


18 Meglátogatod őt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod őt.


19 Míglen nem fordítod el tőlem szemedet, nem távozol csak addig is tőlem, a míg nyálamat lenyelem?


20 Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, oh embereknek őrizője? Mért tettél ki czéltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére.


21 És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bűnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek.




Job 8


1 Akkor felele a sukhi Bildád, és monda:


2 Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél?


3 Elforgatja-é Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-é az igazságot?


4 Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az ő gonoszságuk miatt vetette el őket.


5 De ha te az Istent buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz [bocsánatért] könyörögsz;


6 Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted, és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát.


7 És ha előbbi állapotod szegényes volt, ez utáni állapotod boldog lesz nagyon.


8 Mert kérdezd meg csak az azelőtti nemzedéket, és készülj csak fel az ő atyáikról való tudakozódásra!


9 Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön.


10 Nem tanítanak-é meg azok téged? Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg szívök szerint néked?!


11 Felnövekedik-é a káka mocsár nélkül, felnyúlik-é a sás víz nélkül?


12 Még gyenge korában, ha fel nem szakasztják is, minden fűnél elébb elszárad.


13 Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, a kik Istenről elfeledkeznek, és a képmutatónak reménysége [is ]elvész.


14 Mivel szétfoszol bizakodása, és bizodalma olyan lesz, mint a pókháló.


15 Házára támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, és nem marad meg.


16 Bő nedvességű ez a napfényen [is,] és ágazata túlnő a kertjén.


17 Gyökerei átfonódnak a kőhalmon; átfúródnak a szikla-rétegen.


18 Ámha kiirtják helyéről, megtagadja ez őt: Nem láttalak!


19 Ímé ez az ő pályájának öröme! És más hajt ki a porból.


20 Ímé az Isten nem veti meg az ártatlant, de a gonoszoknak sem ád előmenetelt.


21 Még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat vigassággal.


22 Gyűlölőid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátora megsemmisül.




Job 9

1 Felele pedig Jób, és monda:


2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?


3 Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.


4 Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?


5 A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.


6 A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.


7 A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.


8 A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.


9 A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.


10 A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.


11 Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.


12 Ímé, ha elragad [valamit,] ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?


13 Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.


14 Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?


15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.


16 Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;


17 A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.


18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.


19 Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?


20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.


21 Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.


22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!


23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.


24 A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?


25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.


26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.


27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:


28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.


29 Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?


30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:


31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.


32 Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, [és] együtt pörbe állanánk.


33 Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!


34 Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:


35 Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!




Job 10

1 Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.


2 Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!


3 Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?


4 Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?


5 Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?


6 Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.


7 Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson!


8 Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!


9 Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?


10 Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?


11 Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.


12 Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.


13 De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:


14 Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.


15 Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!


16 Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.


17 Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.


18 Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!


19 Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!


20 Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,


21 Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;


22 Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.




 
 
1 komment , kategória:  Jób könyve/ Ószövetség  
Jób története 1-5 versek
  2010-11-23 13:40:21, kedd
 
 


Link

Job 1


1 Vala Úz földén egy ember, a kinek Jób vala a neve. Ez az ember feddhetetlen, igaz, istenfélő vala és bűn-gyűlölő.


2 Születék pedig néki hét fia és három leánya.


3 És vala az ő marhája: hétezer juh, háromezer teve és ötszáz igabarom és ötszáz szamár; cselédje is igen sok vala, és ez a férfiú nagyobb vala keletnek minden fiánál.


4 Eljártak vala pedig az ő fiai [egymáshoz] és vendégséget szerzének otthon, kiki a maga napján. Elküldtek és meghívták vala az ő három hugokat is, hogy együtt egyenek és igyanak velök.


5 Mikor pedig a vendégség napjai sorra lejártak vala, elkülde értök Jób és megszentelé őket, és jóreggel felserkene és áldozik vala égőáldozattal mindnyájuk száma szerint; mert ezt mondja vala Jób: Hátha vétkeztek az én fiaim és gonoszt gondoltak az Isten ellen az ő szivökben! Így cselekedik vala Jób minden napon.


6 Lőn pedig egy napon, hogy eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt; és eljöve a Sátán is közöttök.


7 És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jösz? És felele a Sátán az Úrnak és monda: Körülkerültem és át meg át jártam a földet.


8 És monda az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő, és bűngyűlölő.


9 Felele pedig az Úrnak a Sátán, és monda: Avagy ok nélkül féli-é Jób az Istent?


10 Nem te vetted-é körül őt magát, házát és mindenét, a mije van? Keze munkáját megáldottad, marhája igen elszaporodott e földön.


11 De bocsássad csak rá a te kezedet, verd meg mindazt, a mi az övé, avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged?!


12 Az Úr pedig monda a Sátánnak: Ímé, mindazt, a mije van, kezedbe adom; csak ő magára ne nyujtsd ki kezedet. És kiméne a Sátán az Úr elől.


13 Lőn pedig egy napon, hogy az ő fiai és leányai esznek és bort isznak vala az ő elsőszülött bátyjoknak házában.


14 És követ jöve Jóbhoz, és monda: Az ökrök szántanak, a szamarak pedig mellettök legelésznek vala.


15 De a Sabeusok rajtok ütének és elhajták azokat, a szolgákat pedig fegyverrel ölék meg. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.


16 Még szól vala ez, mikor jöve egy másik, és monda: Istennek tüze esék le az égből, és megégeté a juhokat és a szolgákat, és megemészté őket. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.


17 Még ez is szól vala, mikor jöve egy másik, és monda: A Káldeusok három csapatot alkotának és ráütének a tevékre, és elhajták azokat; a szolgákat pedig fegyverrel ölék meg, csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.


18 Még ez is szól vala, mikor jöve egy másik, és monda: A te fiaid és leányaid esznek és bort isznak vala az ő elsőszülött bátyjoknak házában;


19 És ímé nagy szél támada a puszta felől, megrendíté a ház négy szegeletét, és rászakada az a gyermekekre és meghalának. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.


20 Akkor felkele Jób, megszaggatá köntösét, megberetválá a fejét, és a földre esék és leborula.


21 És monda: Mezítelen jöttem ki az én anyámnak méhéből, és mezítelen térek oda, vissza. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve!


22 Mindezekben nem vétkezék Jób, és Isten ellen semmi illetlent nem cselekedék.




Job 2

1 Lőn pedig, hogy egy napon eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt. Eljöve a Sátán is közöttök, hogy udvaroljon az Úr előtt.


2 És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jösz? És felele a Sátán az Úrnak, és monda: Körülkerültem és át meg átjártam a földet.


3 Monda pedig az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs a földön olyan, mint ő; feddhetetlen, igaz, istenfélő, bűngyűlölő. Még erősen áll a ő feddhetetlenségében, noha ellene ingereltél, hogy ok nélkül rontsam meg őt.


4 És felele a Sátán az Úrnak, és monda: Bőrt bőrért; de mindent a mije van, odaad az ember az életéért.


5 Azért bocsásd ki csak a te kezedet, és verd meg őt csontjában és testében: avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged?


6 Monda pedig az Úr a Sátánnak: Ímé kezedbe van ő, csak életét kiméld.


7 És kiméne a Sátán az Úr elől, és megveré Jóbot undok fekélylyel talpától fogva a feje tetejéig.


8 És vőn egy cserepet, hogy azzal vakarja magát, és így ül vala a hamu közepett.


9 Monda pedig ő néki az ő felesége: Erősen állasz-é még mindig a te feddhetetlenségedben? Átkozd meg az Istent, és halj meg!


10 Ő pedig monda néki: Úgy szólsz, mint szól egy a bolondok közül. Ha már a jót elvettük Istentől, a rosszat nem vennők-é el? Mindezekben sem vétkezék Jób az ő ajkaival.


11 Mikor pedig meghallá Jóbnak három barátja mind ezt a nyomorúságot, a mely esett vala rajta: eljöve mindenik az ő lakó helyéből: a témáni Elifáz, a sukhi Bildád és a naamai Czófár; és elvégezék, hogy együtt mennek be, hogy bánkódjanak vele és vigasztalják őt.


12 És a mint ráveték szemöket távolról, nem ismerék meg őt, és fenhangon zokognak vala; azután pedig megszaggatá kiki a maga köntösét, és port hintének fejökre ég felé.


13 És ülének vele hét napon és hét éjszakán a földön, és nem szóla egyetlen egy szót egyik sem, mert látják vala, hogy igen nagy az ő fájdalma.




Job 3

1 Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.


2 És szóla Jób, és monda:


3 Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.


4 Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.


5 Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; [a] felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.


6 Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.


7 Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.


8 Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.


9 Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!


10 Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.


11 Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?


12 Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!


13 Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék -


14 Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.


15 Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.


16 Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?


17 Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.


18 A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.


19 Kicsiny és nagy ott [egyenlő,] és a szolga az ő urától szabad.


20 Mért is ad [Isten] a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?


21 A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.


22 A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.


23 A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.


24 Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.


25 Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.


26 Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.




Job 4


1 És felele a témáni Elifáz, és monda:


2 Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?


3 Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;


4 A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;


5 Most, hogy rád jött [a sor], zokon veszed; hogy téged ért [a baj,] elrettensz!


6 Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed- é utaidnak becsületessége?


7 Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?


8 A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.


9 Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.


10 Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.


11 Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.


12 Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.


13 Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.


14 Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.


15 Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.


16 Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és [ilyen] szót hallék:


17 Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?


18 Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:


19 Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!


20 Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.


21 Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?




Job 5


1 Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?


2 Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyűt pedig buzgóság veszti el.


3 Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát.


4 Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse őket.


5 A mit learatnak néki, az éhező eszi meg, a töviskerítésből is elviszi azt, kincseiket tőrvetők nyelik el.


6 Mert nem porból támad a veszedelem s nem földből sarjad a nyomorúság!


7 Hanem nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái.


8 Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet.


9 A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat művel, és csudákat, a miknek száma nincsen.


10 A ki esőt ad a földnek színére, és a mezőkre vizet bocsát.


11 Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa.


12 A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék.


13 A ki megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi.


14 Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka.


15 A ki megszabadítja a fegyvertől, az ő szájoktól, és az erősnek kezéből a szegényt;


16 Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az ő száját.


17 Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!


18 Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.


19 Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.


20 Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektől.


21 A nyelvek ostora elől rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik.


22 A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz.


23 Mert a mezőn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled.


24 Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt.


25 Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezőn a fű.


26 Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona.


27 Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.


 
 
0 komment , kategória:  Jób könyve/ Ószövetség  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2019.03 2019. április 2019.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 65 db bejegyzés
Összes: 7487 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 261
  • e Hét: 1466
  • e Hónap: 10081
  • e Év: 45111
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.