Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
A vérvád történetének-8.rész
  2011-04-22 15:38:54, péntek
 
 
Huber Lipót: A vérvád történetének vázlata VIII. rész

VIII.

Alig simultak el a trienti nagy pernek utolsó hullámai, amidőn Magyarországon is fölmerült egy vérgyilkossági eset. Tudomásom szerint ez az első följegyzett eset hazánkban.
Leírta az utókor számára mint kortárs Bonfini M. Antal, az olasz származású kiváló tudós, Mátyás királynak udvari történetírója;[10] egy héber gyászdalban pedig megörökítette azt ugyancsak az eseménnyel egykorú Jehosua ben Chájim.[11]

Ennek a minket közelebbről érdeklő szomorú eseménynek részleteiről a következőket tudjuk meg.
II. Ulászló uralkodása alatt, 1494 őszén Nagyszombat városában tizenkét zsidó férfi és
két asszony egy keresztény nemes ifjút (Dőry Frigyest,
aki Thurzó grófnőnél apródi szolgálatot teljesített) titkon megragadták és a legközelebbi házba
behúzták, ahol összeszorítván torkát, kegyetlenül fojtogatták s ereit fölmetszvén, kiömlő vérét,
mialatt lassankint kiadta lelkét, részben megitták, részben pedig más zsidók számára félretették.
A darabokra vagdalt hullát pedig tagonként különböző helyeken elásták.

Minthogy az áldozatot a grófnő s a szülők hasztalan keresték s kiderült,
hogy eltűnése előtti napon a zsidó utcában fordult meg, azután pedig nem látták többé: törvényes vizsgálatot indítottak a nagyszombati zsidók ellen. A hatóság hajdúkat küldött a zsidók házaiba,
kik az egyik házban friss vérnyomokra akadtak. Ennek alapján augusztus 5-én az illető ház urát egész családjával együtt elfogták.

Először az asszonyokat fogták vallatóra, kik a tortúrától való félelmükben, némi vonakodás után, részletesen bevallották a bűntény egész lefolyásút. A férfiak vétkessége bebizonyulván, Zápolya István szepesi grófnak s az ország északi részei főkapitányának, mint Magyarország akkori nádorának parancsára a gyilkosokat augusztus 22-én a város piacán rakott máglyán elégették. A kevésbé vétkesek nagy pénzbírsággal válthatták meg életüket.[12]

Midőn kínvallatás közben a bírák azt kérdezték az aggastyánoktól,
hogy mi indította őket a keresztény ifjúnak ilyen módon való meggyilkolására, vallomásaikban négy célt jelöltek meg, amiért keresztény vérre szükségük volt. Először azért, mert az ősök tekintélye alapján meg vannak győződve, hogy a keresztény vér igen jó szer a körülmetélés szertartásánál, amennyiben a sebre téve, a vérzést csillapítja. Aztán azért, mert másnak ételébe vegyítve, hatásos szer a kölcsönös szeretet felébresztésére. Harmadszor azért, mert azt tapasztalták, hogy keresztény vérnek ivása alkalmas gyógyszer a vérfolyásnál (menstruatio). Negyedszer azért, hogy eleget tegyenek azon ősi, de titkos rendeletnek, mely szerint mindennap kell Istenüknek valamely helyen keresztény vért áldozatul bemutatniuk; s ebben az esztendőben a sors éppen a nagyszombati zsidókra esett,
hogy ezt az áldozatot bemutassák. Azért kellett megölniök egy keresztényt.

Nagyszombat városa a megölt szerencsétlen ifjú kőszobrát, emlékének megörökítésére,
az úgynevezett zsidó-kapura helyeztette föl, hol nem messze a Klarisszák kolostorától
még a XIX. század elején is látható volt.[13]

A nagyszombati esettel csaknem egyidejűleg Abrabanel (Abravanel) Izsák
(szül. 1437-ben Lisszabonban, megh. 1508-ban Velencében), a zsidók kiváló
vallásbölcselője és exegétája, panaszkodva emlékezik meg ama nagy bajokról,
melyek a zsidókra a vérvád miatt zúdulnak.

Így Ezékiel prófétához írt kommentárában a próféta 36, 13 verse ezen szavainál
Így szól az Úristen:
Mivelhogy azt mondják felőletek: megemészted az embereket és gyermektelenné teszed népedet
fájdalma e szavakban tör ki:
Íme ő (t. i. Ezékiel próféta) hozzá tette ezt a jóslatot
Mivelhogy azt mondják felőletek:
Megemészted az embereket, hogy ezzel utaljon arra a nagy szerencsétlenségre,
amely minket ebben a számkivetésben vagy nyomorúságban
Edom gyermekei (t. i. a keresztények) között ér, akik Izrael fiait e gyalázatos hírbe keverik,
hogy a gójokat vagy keresztényeket titkon megölik,

hogy húsvétkor vérükből ehessenek.

És ez az igaztalanság és hazugság nehéz üldözéseknek és vérengzéseknek lett az oka,
melyet a gójok vagy keresztények népünkön elkövettek. Isten bosszulja meg az ő bosszújukat!

Hasonlóképpen kesereg egy másik könyvében a Masmia Jesuában, ezeket írván:
Ez a jövendölés véleményem szerint erre a számkivetésre vagy nyomorúságra vonatkozik,
amelyben Edom gyermekei (vagyis a keresztények) között vagyunk,
kik Izrael fiait gyalázatos hírbe keverik (és azokról azt mondják), hogy gyermekeiket megölik,
hogy vérüket ehessék húsvétkor.
És ez oka lett nagy pusztulásnak és vérontásnak népünk között.
Isten bosszulja meg bosszújukat![14]

A XVI. század elején pedig egy zsidó konvertitának, Pfefferkorn Jánosnak meglepő nyilatkozata
vonja magára figyelmünket. Pfefferkorn Nürnbergben született 1469-ben.
Előbb metsző (sakter) volt; miután pedig 1506-ban a kereszténységre tért,
kórházi gondnok lett Kölnben. Később hírre vergődött a zsidóbarát és
nagy humanista Reuchlinnal folytatott irodalmi harcával.

Hogy a zsidókat megnyerje Krisztusnak, több könyvet írt.
A Talmud s a keresztény vallással ellenkező zsidó könyvek iránt izzó gyűlölettel
viseltetett s a hatóságnál ki akarta eszközölni azok elégetését.
Azonban, bár ellensége volt a Talmudnak és a zsidóknak, mégis a vérvádra vonatkozólag
ezeket írja egyik könyvében:
Itt egy a zsidók ellen száltében elterjedt, de üres mende-mondát szeretnék megcáfolni, nehogy mi keresztények miatta nevetségesekké váljunk a zsidók előtt.
A keresztények között általában azt beszélik, hogy a zsidóknak szükségük van keresztény vérre orvosságul, amiért keresztény kisfiúkat megölnek. Kedves keresztények, ne higgyétek ezt!
Ellenkezik az a Szentírással és a természet törvényével és az ésszel.
Azért ez ügyben meg kell védelmeznem a zsidókat, azonban egy megszorítással.
Hihető, hogy találkoztak és talán találkoznak is még zsidók,
akik keresztény gyermekeket titkon halálra üldöznek, de nem azért,
mintha szükségük lenne azok vérére, hanem gyűlöletből és hogy a keresztényeken megbosszulják magukat, amint egykor midőn még több hatalmuk volt, mint most, Krisztust és az apostolokat és tanítványait és híveit üldözték. Azért ne nyugtalankodjatok amiatt!...
Kerüljétek és tartózkodjatok ezektől a nevetséges, hamis, és ha jól meggondoljátok, nekünk keresztényeknek dicséretünkre semmiképpen sem szolgáló beszédektől.
Maradjatok meg az igazságnál, elvetve az ilyen téves hitet, oh keresztények!
Ne akarjunk olyasmit koholni, ami hamis és nem válik becsületünkre![15]

E mindenesetre érdekes nyilatkozat után azonban nemsokára,
kevéssel a gyászos mohácsi csata után, Zápolya János király idejében,
1529-ben éppen nálunk,
a pozsony megyei Bazinban merült fel egy újabb vérgyilkossági eset.
Ennek részletei egykorú följegyzések, illetőleg a kihallgatási jegyzőkönyv alapján a következők:[16]

Az 1529-iki év áldozócsütörtökén eltűnt e városban lakó Maiszlinger (Meylinger, Meilinger)
Gergely bérlőnek bognárnak kilencéves János nevű fia.

A polgárok a gyermeket mind az ottani zsidóknál, mind egyebüti néhány napig is keresték,
de mégsem került elő. Végre az ünnep utáni szerdán reggeli 7---8 óra között egy vénasszony véletlenül megtalálta a fiúcskát a városon kívül eső bozótban, összekötött kezekkel, egy pocsolyában arcra fektetve. Följelentvén ezt a hatóságnak, bevitték a gyermek holttestét a városba, ahol a hivatalos komoly szemle alapján meggyőződtek,hogy a fiút sok sebbel, szúrásokkal és vágásokkal meggyilkolták. A tett elkövetésének gyanúja a zsidókra esvén, ezeket befogatták és bezárták.

[10] Bonfini M. Antal született 1427-ben Ascoliban. Kiváló tudományával magára vonta
Mátyás királyunk figyelmét, aki őt tudósai körébe meghívta. Bonfini engedve e meghívásnak,
1486-ban Magyarországba jött s Mátyás udvarában élt, akinek megbízásából
megírta Magyarország történetét a hunoktól koráig. Címe e művének, mely forrásmunkául szolgál,
Rerum Hungaricarum Decades.
Kiadásai közül a legjobb az, melyet Bél Károly András rendezett sajtó alá Lipcsében 1771-ben.
Ivrétű, bő indexszel. Bonfini meghalt 1503-ban Budán.

[11] Jehosua ben Chájim e gyászdalának kéziratát Krakkóban őrzik.
A szerző a nagyszombati zsidók elégetésének szemtanúja lehetett,
vagy pedig szemtanuktól értesült az eseményről, mert arról nagyon részletes adatokkal szolgál gyászdalában. Benne nemcsak fájdalmának ad kifejezést szerinte ártatlan hitfeleinek
vértanú-halála fölött, hanem keservében egyúttal átkot mond s az ég bosszúját hívja föl
a barbárok ellen, kik megrabolják és bántalmazzák az igazságosokat
s vérét ontják az ártatlanoknak.

[12] Midőn 1539-ben ismét fölmerült Nagyszombatban egy vérvádi eset, a zsidókat halálbüntetés terhe alatt örökre kitiltottuk a városból. Csak háromszáz év múlva, Mária Terézia halála után kaptak a zsidók engedélyt, hogy a városban ismét letelepedhessenek.

[13] Bonfini Rerum Hungaricarum Decades Lipsiae 1771. Decas V. lib. 4. pag. 738.
Acta Sanctorum Aprilis, tom. II. (Antverpiae 1675) pag. 838.
Ónody Géza Tisza-Eszlár a múltban és jelenben, Budapest, 1883. 107---108. old.
Csukási Fülöp és Schön József
A zsidók története a bibliai korszak befejezésétől a legújabb korig, különös tekintettel
a zsidók történetére Magyarországon, Budapest, 1886. 164. old.
A könyv szerzői az állítólag meggyilkolt gyermek történetéről megemlékeznek, a következő hangulatos szavakkal vezetik be az esemény leírását:
Amit akkoriban majdnem az egész világ elhitt és amivel a fosztogatás- és gyilkolásra kész csőcselék rivalgása egész Európát betöltötte, az végre visszhangra talált Magyarországban is. Az az iszonyatos vád, hogy a zsidók vallásuk értelmében, a peszach ünnep kovásztalan kenyeréhez embervért használnak, hazánkban komoly hívőkre soha sem talált, míg erős kezek tartották az ország gyeplőit. Míg egész Európában tízezrével fosztogatták és ezrével gyilkolták a zsidókat ezen vád alapján: addig Magyarország fényes kivételt képezett. II. Ulászló gyámoltalan uralma alatt ez a becstelenség is megejtetett hazánk szeplőtlen hírnevén». (163. és 104. old.) S miután közölték a történetet, befejezésül ezeket írják:

Nagyszombat városa az állítólag meggyilkolt gyermek kőszobrának kapujára való
helyezésével örökítette meg azon gyalázatot, melyet az újkor küszöbön a magyar nemzet hírnevén
és szeplőtlen becsületén ejtett. Ezen eseményektől kezdve mintegy gyakorlati érvényre jutott Magyarországon is az a kegyetlen zsidógyűlölet, melynek eddigelé még nem esett véráldozata:
vészjel volt arra nézve, hogy a középkori fanatizmus oly területet hódított,
mely eddig távol állott az ártatlan vér ontásától. (164. old.)
--- A Szabolcsi Miksa szerkesztésében megjelent
A zsidók egyetemes története
Budapest. 1908. 5. kötet 593---595. old., ahol
A Magyar zsidók története összeállítója, dr. Sebestyén Károly jellemzően szintén eképp vezeti be az esemény leírását:
A Németországban szinte megszokottá lett zsidóüldözés most jutott el hazánk területére,
amikor talaját egy tehetetlen király gyengesége, a hatalmában elbizakodott főnemesség és
főpapság, a köznép leírhatatlan és csakhamar véres lázadásra sarkalló nyomorúsága és a társadalom egyetemes rothadtsága kedvezővé tették. A vérvádnak egész Európát bejáró meséje eljutott hozzánk is. Évszázadokon keresztül az uralkodók erélye, rendtisztelete, hatalmas keze ártalmatlanná tette ezt a mesét. II. Ulászló azonban nyomorultul és tehetetlenül állott a mesterségesen felgerjesztett és hazug híresztelésekkel táplált alacsony indulatok ellenében.(593. old.) E két zsidó történelmi könyvből vett idézetek is illusztrálják azt a történelmi tárgyilagosságot, mellyel a zsidó történelmi munkák íródnak, amelyről különben még szólunk tanulmányunk folyamán.

[14] Idézve J. A. Eisenmenger Entdecktes Judenthum stb
. Fr. X. Schieferl-féle kiad. Dresden 1893. 376. old.

[15] Pfefferkorn Speculum adhortationis Judaicae ad Christum.
Köln 1507. idézve II. Strack Das Blut im Glauben und Aberglauben der Menschheit
Achte Auflage, Leipzig 1911. 171---172. old.

[16] Források ez esetre vonatkozólag a nagyszombati városi levéltárban fekvő egykorú,
hiteles eredeti okmányon kívül a budapesti Nemzeti Múzeum könyvtárában levő
s szintén egészen egykorú, negyedrétű hat számozatlan levélre terjedő német nyelvű nyomtatvány, mely valószínűleg Bécsben került ki sajtó alól. Képes címlapjának ez a szövege
Ain erschrockenlich geschicht und Mordt, so von den Juden:
zu Pösing, ain Marckht, in Hungern gelegen: an ainem Neiinjähringen Knäblin beganngen,
wie sy das jämerlich gemarttert, geslagen, gestochen, geschnitten, und ermördt haben:
Darumb dan bis in die Dreissig juden, mann und weybs personen umb jr miszhanndlung
auf Freytag nach Pfingsten, den XXI. tag May, des M. D. und XXIX. Jahrs verprennt worden seind.
E címszöveg alatt egy primitív fametszetű kép öt üllő zsidót tüntet föl, mely alatt ismét e szöveg olvasható: Form und gestallt ains Messers damit Sy das kinndt gemarttert haben
s végül e szavak alatt egy rövid pengéjű, hosszú nyelű késnek rajza. --- Ballagi Aladár, egyetemi tanár magyarra fordította e nyomtatvány szövegét s közölte 1882-ben a Vasárnapi Újság október 1-én megjelent 40. számában a 638--- 460. oldalon, bemutatva egyúttal az eredeti nyomtatványnak címlapját is másolatban. Cikkének a címe:
Zsidó-égetés Magyarországon 1529-ben,
melyben bevezetésül a rituális gyilkosságok dajkameséjében hívő zsidó-ellenes kort elítélő s hangulatkeltésre szánt történelmi tájékoztatást ír (637---638. old.),
melynek hatását misem rontja le jobban, mint a nyomban utána közölt nyomtatvány
szövegéből kirívó borzalmasan nyers valóság.
--- J. A. Eisenmenger Entdecktes Judenthum
(Königsberg) 1700. II. Theil 220---223. old. vagy a legújabb dr. Fr. X. Schieferl-féle kiadás
Dresden 1893. 372. old. (IX. Stehen sie Christen nach dem Leben?) szintén közli röviden
a bazini esetet, melyet hibásan 1509-ről keltez. Eisenmenger is azt írja a vádlott zsidókról,
hogy eleintén tagadták ugyan a tettet, de a kínpadon bevallották,
nem említi azonban azok elégetését.
--- Ónody Géza Tisza-Eszlár a múltban és jelenben
Budapest, 1883. 138 --- 145. old. Ennek német fordítása Marcziányi Györgytől
Tisza-Eszlár in der Vergangenheit und Gegenwart, Budapest 1883.
(Mindkettő szintén bemutatja a Nemzeti Múzeum német nyomtatványának címlapját másolatban.)

 
 
0 komment , kategória:  A vérvád történetének-8.rész  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 106
  • e Hét: 4272
  • e Hónap: 15423
  • e Év: 280638
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.